Pesti Napló, 1865. november (16. évfolyam, 4662–4686. szám)
1865-11-08 / 4667. szám
256-4067. Szervi., november 8. 1865. 16. évifolyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. .szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit-sor 26 sj kr. Pest, nov. 7. 1865. (Fie) Midőn e sorokat írjuk, ő felsége részéről talán már szentesítve van az Ausztria és Nagy-Brittannia közti előleges szerződés — preliminary treaty — mely a két birodalom közti végleges kereskedelmi és vámszerződésnek alapját fogja képezni. Hazánkban a tény maga, melyre a bécsi újság minapi félhivatalos czikke előkészített, osztatlan örömmel fog fogadtatni, oly örömmel, melybe csak egyetlen ürömcsepp vegyül, t. i. hogy ily fontos tárgyak még mindig törvényes képviselőink hozzájárulása nélkül intéztetnek el, ami korántsem puszta formakérdés, mert ha a kormány oly dolgokban, melyek a képviselet jóváhagyására szorulnak, egyoldalúan úgy intézkedik ez egyszer, amint mi magunk is intézkednénk, és ha ez lelkiismeretünk megnyugtatására elegendő volna , holnap megtörténhetnék, hogy hasonlóan a képviselet illetékessége alá tartozó ügyben oly módon intézkedik, mely nekünk nem tetszik, és akkor miképen lehetne az ellen kifogást tennünk ?! A fentebbi vád azonban nem annyira a mostani kormányt illeti, mint inkább annak elődjét, mely éveket tékozlott el minden , félig-meddig értékes eredmény nélkül, és — sem a közjogi, sem az anyagi kérdések terén semmire sem mehetvén, mindezeket, mind amazokat megoldatlanul hagyván utódjára — ezt arra kényszeríti, hogy vagy a közjogi kérdés megoldásáig, tehát Isten tudja meddig halasztza el a máris elhalaszthatlanokká vált anyagi kérdéseket, vagy pedig azoknak terén egyelőre absolutistice intézkedjék. Az új kormány ez utóbbit választá, mely eljárásáról maga sem hiszi, hogy az tökéletesen correct, s az alkotmányosság szempontjából igazolható volna, és melyet legfeljebb opportunitási okok által lehet némileg kimentenie. Ez utóbbi álláspont az, melyet — az alkotmányos elv mellőztetése miatti tiltakozás után — nekünk is el kell foglalnunk a britt-osztrák kereskedelmi szerződés ügyének megítélésében. Hogy ily szerződés a birodalom nyugati felében, mely túlnyomóan gyáriparral foglalkozik, nem népszerű, az köztudomású dolog; senkitől sem kívánhatni, hogy maga alatt vágja a fát. Ahol az ipar és kereskedelem huzamos időn át a szabadság levegőjét szívta, és ennek alatta feltartóztatlanul fejlődhetett, ott az ily nemzetközi összeköttetés létrehozása semmi nehézséggel nem jár, miként ezt Belgium, s még Olaszország példája is mutatja, melyeknek népképviseletei örömest szavazták meg a nyugati hatalmakkal való kereskedelmi szerződéseket, sőt még a vámegylet területén is egyedül politikai, nem pedig nemzetgazdászati okokból talált néhol ellenszegülésre a Francziaországgal kötött szerződés. De bezzeg másként áll a dolog ott, hol az ipart fonák rendszabályok által természetes fejlődésében feltartóztatták, ahol nem annak benső megerősödésére töreksdtek, hanem, ellenkezőleg, gyöngeségét mesterségesen fenntartották, s csak védelmi rendszabályok által oltalmazták a kül- lefolyás ártalmas hatásától. Az ily államban az ipar aztán huzamos időn át teljesen megállapodik, míg köröskörül minden halad. Ha aztán utta végre a védelmi sorompók lehullnak, a szabad lég beáramlása első pillanatban mindig kellemetlenül hat, és azért azon ipar, amely egyszer a védvám alatt elpuhult, önszántából soha sem fog ama tető alól kilépni. A centralista lapok tehát nagyon csalódnak, ha azt hiszik , hogy a reichsrath a britt-osztrák szerződést valamikor megszavazta volna. Láttuk, mily nehézséggel járt már az osztrák-porosz szerződés elfogadtatása is, pedig azaz versenyzés, mellyel ez fenyegette az osztrák ipart, igazán gyermekjáték volt ahhoz képest, melyre a britt szerződés következtében kell készülni. Az absolutizmus elvben sem ezen, sem más téren el nem fogadható, de a szóban állóhoz hasonló esetekben hatása kétségtelenül gyors, gyökeres , üdvös. m. Napóleon , ami a belpolitikát illeti, valóban nem a mi eszményünk, de annyi bizonyos, hogy arra az ugrásra, melyet ő a legkorlátoltabb védvámtól a kereskedelmi szabadság felé tőn, Lajos Fülöp-féle kamaráknak sohasem lett volna bátorságuk ; első percben a császár tervei nem csekély ellenzésre találtak. Roucher és Cobden egy pillanatra Francziaország iparos köreiben a leggyűlöltebb személyiségek voltak, s a császár személye ellen talán csak azért nem keltek ki hevesebben úton-útfélen, mert — a policziától féltek. Hl. Napóleon magához hivatta a főbb gyárosokat Lyonból, Marseilleből stb., szivar mellett el-eldiscurrált velők, és az urak — ha talán nem is térítve a császár okai által — de legalább teljesen meggyőződve az ő szakavatottságáról és jóakaratáról, hagyták el a tuilleriákat. Tudván, hogy Napóleon szándéka megmásíthatlan, Isten nevében neki mentek hát, hogy a britt versenynyel megvívhassanak, és ma annyira van a dolog, hogy egész Francziaország a Brittanniával kötött szerződés jótevő következményeinek hatása alatt áldja azon órát, midőn ama gondolat a császár agyában megfogamzott. Mailett és Morier urakat, kik valami hat hét óta mulatnak Bécsben a kereskedelmi szövetség ügyében, ott legalább is oly rosz szemmel nézik, miként a párisiak annak idején Roucher és Cobden urakat nézték vala, de a végeredmény itt is ugyanaz leend, és Ausztria néhány évvel később ugyan, de szintoly élénken, mint Francziaország, el fogja ismerni a legújabb intézkedés üdvös voltát. Sőt itt talán még annyi idő sem kerlend, hogy a helyes meggyőződés magának utat törjön. Ugyanis a birodalom keleti fele, mely inkább földmivelő ország, közvetlenül is fogja megérezni a kereskedelmi szabadság jótéteményeit, és itt még múlékony áldozat sem keserítendi el ezen érzelmet. A Lajthán túl zajongás lesz, de ott is csak addig, míg a szerződés fait accompli t nem képez , akkor majd megnyugszanak abban, amit változtatni már nem lehet, s a legrövidebb idő múlva általános leend azon meggyőződés, hogy az ördög nem oly fekete, amilyennek festették, sőt hogy ez általában nem is ördög, hanem csak a felingerült képzelem tartotta annak. Hanem, persze, annyira nem megyünk várakozásainkban, miként példa az „Alig. org“ inspirált bécsi levelezője, ki azt hiszi, hogy ha ama szerződést megkötjük, Nagy-Brittannia „jó szolgálatokat fog nekünk tehetni a külhatalmakkal, nevezetesen Olaszországgal való viszonyainkra nézve.“ Nagyon sajnálnók, ha valaki akár csak egy pillanatra is azon illuzióban ringathatná magát, mintha Anglia Olaszországra nézve az eddigitől eltérő politikát követhetne azért, mert a szerződés következtében évenként egy pár millióval többet szerez az osztrák birodalom terén. Ily szerződés politikai hordereje nem megy túl azon hatáson, miszerint az érdekek érintkezési pontjainak szaporítása által, a szerződő felek közti béke fenntartására új okok keletkeznek, de hogy azért az egyik a másiknak perpatvaraiba elegyednék, arról nem lehet szó, s akik ily szempontból remélnek valamit a készülő szerződésről, azoknak mathematikai bizonyossággal megjósolhatjuk, hogy e reményekben csalatkozni fognak. A dualismus Ausztriában. A „Politikai Hetilap“ b. Eötvös József tollából ismét egy jeles, és — figyelemre méltó czikket tesz közzé múlt hétfői számában, mely az eszmékben gazdag írónak a dualizmusról való nézeteit adja elő. Lényeges részeiben annyival inkább közlendőnek tartjuk, mivel, nagy valószínűséggel, a bécsi sajtó azt vita tárgyává teendi. Hogy a nevezett czikket eseménynek tekintendő, bizonyság rá az, hogy a hétfőn esti némelyik bécsi lap rövid foglalatát telegráf útján már közli is. „A Lajthán túli sajtó — mondj. Eötvös — egy idő óta sokat foglalkozik a duaismus kérdésével, részint kárhoztatva a makacsságot, melylyel mi magyarok a dualismushoz ragaszkodunk, részint engeszteltebb hangulatban szólva e tárgyról, de mindig úgy, mintha a dulismus létezése vagy nem létezése tőlünk függne .... „A különbség, mely a birodalomnak két fele között létezik s a dulismusnak alapját képezi, nemcsak alkotmányos törvényeiben s közigazgatási formájában létezik, hanem kiterjed a köz- és magánélet minden ágaira; létezik az anyagi érdekek körében, valamint a miveltségi állapotokban, az erkölcsökben és fogalmakban szintúgy, mint a nyelvre nézve. Nem mi magyarok állítottuk fel azt oly mereven, hanem azon hosszú időszak, mely alatt a birodalom két fele egészen különböző viszonyok alatt, különböző irányban fejlődve, azzá vált, aminek azt most látjuk, s aki a Lajthán vagy más határon, mely a birodalom nem magyar részeit hazánktól elválasztja, átjött, s nem veszi észre, hogy más országban van; vagy a ki azt hiszi, hogy azon ellentéteket, melyek birodalom két felének állapotaiban léteznek, (ezen dualismust) egy constutionális alaptörvény kiadása által megszüntetheti; ki úgy vélekedik, hogy mihelyt Magyarország és az osztrák tartományok egymást nem értő képviselői egy közös tanácskozó testületben összegyűltek, a birodalom, mely eddig két, a törvény a tényleges állás által elkülönzött részből állt, rögtön egygyé válhatik: azt valóban csak ábrándozónak nevezhetjük, ki talán igen tudományos formában adja elő képzelgéseit, s versek helyett paragraphusokat ir, de bizonyosan inkább a költők, mint az államférfiak sorába tartozik.“ Czikkiró megengedi, hogy a dualismus alapján bajosabb most szervezni a birodalmat, miután Lajthán túl is alkotmányos formáknak kell szükségkép uralkodniok , melyek mind saját alkotmányunknak, mind a birodalom hatalmának garantiái. De miután a birodalom centralisatiójára tett törekvések meghiúsultak, annál szükségesebb a valóságos helyzetet szemmel tartani, hogy a nehézségekkel megküzdhessünk. Különben is kétségtelen, „hogy a birodalom alkotmányos szervezése a dualismus alapján is mindenesetre könnyebb, mint ha kiindulási pontul oly állapotokat veszünk fel, melyek sem az egységnek, sem a dualismusnak, sem a foederalismusnak nem felelnek meg. „Mert minden nehézségek között a legnagyobb bizonyosan az, ha a kiindulási pontra nézve magunkkal tisztában nem vagyunk. Ami eszmezavarral kezdetett meg, az soha kielégítő eredményekéhez nem vezetett még. „És vannak a Lajthán túli sajtónak egyes orgánumai, melyek ezt, úgy látszik, elismerik, s a dualizmus eszméje, mely előbb szenvedélyes ellenmondásra talált, most többször legalább mint oly lehetőség fogadtatik el, mely az úgynevezett foederalismusnál előnyösebb. „Senki, ki e tárgyról elfogultság nélkül gondolkozik, nem tagadhatja, hogy a dualismus bizonyos institutiók által a birodalom hatalmi állásával megegyeztethető. De hogy azok életbe lépjenek, arra az említett lapok nézete szerint szükséges, hogy amit dualismusnak nevezünk, valósággal az legyen, azaz, hogy a birodalomnak Lajthántúli része ép úgy egy összetartozó egésznek tekintessék, mint azon országok összesége, melyek a magyar államot képezik. A dualismus lehetősége attól függ, hogy a birodalom két részében teljes paritás létezzék. Egy tartományaival egyesült nagy Magyarország itt, s a birodalom szétdarabolása a Lajtha másik partján, egy egyesült magyar országgyűlés, s a másik oldalon nyolcz egymástól független tartománygyűlés nem férnek össze, vagy legfeljebb a birodalom másik felének teljes alárendeltségéhez vezetnének. „S ez azon uj vád, mely ellenünk egy idő óta emeltetik, s melynek egyedüli alapja az, hogy a birodalom Lajthán túli felének alkotmányos institutiói felett vitatkozni nem tartottuk feladásunknak. „Ami minket illet, saját érdekeik szempontjából is semmit nem óhajtunk inkább, mint hogy a birodalom két felében ugyanazon elvek alkalmaztassanak. „Kívánjuk ezt azért, mert semmi sem fekszik inkább érdekünkben, mint hogy a birodalomnak másik felében az alkotmányos szabadság biztosítva legyen, s mert nézetünk szerint ezzél a birodalom másik felében egy közös törvényhozás által jobban elérhető, mint ha az alkotmányosság felett az egyes tartományok külön gyűlései őrködnek. Kívánjuk, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy a birodalomnak hatalmát s alkotmányos institutiónak állandóságát semmi nem biztosíthatja inkább, mint ha azon formákra nézve, melyek szerint az alkotmányos elvek a birodalom két hasonjogu felében gyakoroltatnak, egy bizonyos homogenitás létezik ; ennek pedig első feltétele az, hogy a birodalom Lajthán túli felében egy oly törvényhozás legyen, mely a birodalom nem magyar részeit ép úgy képviselje, mint a magyar országgyűlés Szt. István koronája minden országát képviseli. „Ugyanazon történelmi kifejlődés, mely köztünk s a birodalom Lajthián túli fele között a duálisamat állapitotta meg; azon tartományok között, melyek századok óta ugyanazon elvek szerint közösen kormányoztattak, nemcsak az érdekek közösségét, sőt bizonyos egységét állapitotta meg, s ugyanazon tekintetek, melyek nálunk kívánatossá, sőt szükségessé teszik, hogy Horvátország, mely a magyar koronának részét képezve, a közös törvényhozásban részt vesz, az 1861-iki feliratok értelmében saját ügyeit tartományi gyűlésén és teljes autonómiával kezelje, s oda utalnak, hogy a birodalom másik felében, például Csehországnak és Galicziának hasonló állás biztosíttassék, s így ezen tartományok nemzetiségi és történelmi igényei, amennyiben azok méltányosak, kielégíttessenek. „De ha hiszszük is, hogy a birodalomnak érdekei semmi által nem biztosíttatnának inkább, mint ha alkotmányos viszonyai igy rendeztetnének el; ha meg is vagyunk győződve, hogy ily organismus mellett két törvényhozással, melyek egyike a birodalom sajthán túli felét, másika a magyar korona minden országait képviseli, s melyek a birodalom közös ügyeire nézve kebleikből kiküldött megbízottak által határoznak, míg a birodalom két különálló fele egyes részeinek, mint például Horvátországnak és Csehországnak saját dolgaiban az autonómiának lehető legnagyobb mértéke biztosíttatik ; ha meg vagyunk is győződve, hogy ily organismus mellett, mely a dolgok természetéből fejlődik és minden méltányos igényeket kielégít, alkotmányos szabadságunk a dualismus mellett oly garantiákat nyerne, minekkel az Anglián kívül sehol sem bir, bizonyos előttünk,hogy ezen elvek elfogadása nem tőlünk függ, ahogy azok vitatását nemcsak azért nem ismerhetjük feladatunknak, mert azokban, mik a birodalom másik felének beldolgait illetik, csak annyiban követelhetünk beleszólási jogot, amennyiben azok saját jogaink körébe vágnak ; de azért is, mert ezen elvek alkalmazása a birodalom másik felében, a mennyire mi tudjuk , Magyarországban senki által nem e ll e n e z t e ti k, s igy oly eszmék bő fejtegetése, melyeket senki nem ellenez, s melyeknek elfogadását igen, sokan kívánatosnak tartják, legalább is felesleges. „Közös érdekeink között a legfontosabb bizonyosan az, hogy alkotmányos átalakulásunkban minél előbb megállapodáshoz jussunk, s ez úgy remélhető, ha azok, kiknek az alkotmányos szabadsága Lajthán innen és túl szívükön fekszik, kezet fognak , de ezt csak akkor várhatjuk, ha helyzetünket önámítás nélkül figyelembe véve, végre beláttuk , hogy, miután a birodalomban létező dualizmusnak megszüntetése a dolgok jelen állásában nem fekszik senkinek hatalmában, feladatunkat nem e lehetetlen czél utáni törekvésben, hanem csak abban kereshetjük , hogy a dualismusnak azon következéseit hárítsuk el, melyek a birodalom hatalmi állására károsak lehetnének. „A mely napon a Lajthán túli alkotmányos párt azon csalódásokról lemond, melyeket az egység lehetőségére nézve ápol, s melyben a dualismust, mint a birodalom alkotmányos organisatiójának alapelvét elismeri ; azon napon, melyen ezáltal a közös kiindulási pontot elfogadva, czélul nem a birodalom egyik felének felsőbbségét, de mindkettőnek alkotmányos szabadságát s közös ügyeinknek minél czélszerűbb elintézését tűzzük ki: helyzetünk nagy nehézségei legyőzötteknek tekinthetők. „E nélkül az alkotmányos szabadság híveinek egyetértése a birodalom két felében, mely nehézségeink alkotmányos megoldásának első feltétele, elérhetetlen.“ Követválasztási mozgalmak. Hornból, nov. 31. A választási mozgalmak megyénkben bír kevesebb zaj és bajjal, mint más helyeken, de azért nem minden érdekesség nélküli lefolyást ígérnek. Megyénk értelmisége már előbbről élénken törekedett azon, hogy a választások egyhangúlag történhessenek, elejét gondolván vehetni ez által mindazon keserűségeknek és a nép erkölcsi érzületére károsan hatható korteskedéseknek, melyek izgatott választásoknál elkerülhetlene . Ezen nemes fáradozásnak köszönhetjük nagyrészt, hogy az ipolysághi és szálkai kerületben Rajner Pál első alispán és Paczolay János mai napig ellenjelöltek nélkül örvendenek a méltán kiérdemelt közbizalomnak, és csak a németi kerületben lépett fel Ivánka Zsigmond ellen Lembery Imre. Nem csoda, ha ily tényállás mellett mindnyájunk figyelme ide irányul; szabadjon tehát röviden közölhetnem az itt e napokban lefolyt érdekes eseményeket, melyeket Ivánka Zs. urnak, választói látogatása czéljából rendezett körútja előidézett. E hó 29-én indult a jelölt úr lakhelye, Szemerédről, körútjára, a hozzá megyénk minden részéből nagy számmal, mintegy 30, többnyire 4 fogatú kocsikon csatlakozott majdnem összes értelmiség kíséretében, mely örömmel használta ez alkalmat a jelöltje iránti nagymérvű rokonszenv és bizalom tüntetésére. A regényes selmeczi völgyön felfelé minden községben tisztelgő és üdvözlő nép által feltartóztatva, haladt a körmenet Németin át, és estére Selmeczen, a város kiválóan lelkes polgárai által szívélyes magyar vendégszeretettel fogadtatott, annál feltűnőbben, mert a szomszéd Windschacht és Siglisberg választói, mint a németi kerületbe tartozók, tömegesen siettek jelöltjük körül csoportosulni. A körút fénypontjait azonban tagadhatatlanul mégis 30-án a bagonyai és prandorfi fogadtatások képezék. Ott b. Nyári Adolf, a bátki járás alig három hét ótai szeretett és nagy reményű főbíróját, itt tiszt. Schmid György evang. lelkész urat illeti az érdemkoszoru. Az érdemes báró a fogadtatás körüli tapintatos és urias ízlést intézkedéseivel az egész társaságot és jelöltjét élénken meglepte, s az által, hogy nemcsak az egész körutat tevő társaságot vendégelé meg gazdagon kies fekvésű kastélyában, de a környék minden falvaiból ünnepies mezben és zászlókkal egybesereglett nép és bandériumok ellátásáról is bőkezűen gondoskodva volt, egy valóságos kis népünnepet rögtönzött, melynek hőse Zahradnyik Pál felső-zsemberi zsellér hazánkfia lön, minden jelenvoltakat viharos tetszésre ragadott ritka mély elméjű és erőteljes alkalmi tót szónoklatával. Emlékezés történt a házi ur édes atyja, b. Nyáry Antal hétszemélynök és koronaőr 5 excjára is, Rajner Pál első alispán ur kitűnő tetszéssel fogadott toasztjában éltetvényt. Prandorfon Schmid György lelkész ur, a lelkészi lak kapujában, hivektöl környezve, fogadá, s mindkét nemű fiatalság által szép alkalmi dalokkal üdvözölteté szeretett jelöltjüket. Igen messze vezetne ezen, mindenben oly szép fogadtatás egyes részleteinek hüelsorolása, csak a t. lelkész urnák híveihez intézett jeles, őket a jelen helyzet viszonyai és tenndőivel oly világos egyszerűség, de egyszersmind annyi lelki melegséggel felvilágositó beszédéből szabadjon megjegyezni — a mi egyszersmind legékesebb dicsérete — hogy az több ízben a társaság nem ; egy tagjának varázsoló szemeibe a meghatottság érzetét. A tisztelt jelölt úr valóban örvendhet az egész körút alatt annyi részről tapasztalt ragaszkodás és bizalomnak, sőt Báth mezőváros polgárai is, kik Zs. J. urat tisztelték meg bizalmukkal, nem csekély jelét adák politikai érettségük és hazafiságuknak, midőn a hozzájuk jött társaságban a jelölt urat és mindkét alispánt körükben szívesen üdvözölvén , nem habozának kimondani, hogy bár sajnálják, miszerint ez alkalommal nem eshetnek szavazataik a miénkkel egy edénybe, azon esetben mégis, ha a többség nem az ő részükön lenne, úgy hazánk, mint saját érdekeiket, általa helyesen én buzgón képviselteknek fogják tudni. Fényes bizonysága ez, hogy ahol a nép ildom és értelemmel vezéreltetik, önmagától tév- útra sohasem csap át. Adja Isten tehát, hogy azon fél, mely kevesebbségben érzendi magát, egyéni érdekei előmozdítására ne használjon fel erkölcsileg tiltott eszközöket, melyek bizonyára a képviselöltet csak ellenkezésbe hozzák önmagával, mert általuk érdeke ellen dolgozik azon közjólétnek, melynek eszközlését ígéri, melynek előmozdítása csakugyan magasabb erkölcsi hivatását képezné, s melynek az önérdek sugallatával bűnös érintése nyilvánosan érdemetlenné teszi őt czéljai elérésére. —y — / M i s k o l c z, nov. 3. (R.) Azon éber figyelemnél fogva, melylyel hazai lapjaink a követválasztási mozgalmakat kísérik, föfeladata a levelezőknek, hogy minden e téren felmerülő mozzanatokat lelkiismeretesen registrálják, és pedig oly módon, hogy a lapok oekonomiai oldalát is szem előtt tartva, csupán a tényekre szorítkozzanak. A borsodmegyei edelényi szerület követjelöltje, id. Lónyay László ur, 1. évi oct. hó 20-kán meghatározván, az értelmiség egy része és több község Jekelfalusy Lajost, Miskolcz városa 1861 -ki polgármesterét jelölte ki képviselőül, ki id a jelöltséget elfogadván, több helységben már meg is jelent, és őszinte lelkesedéssel fogadtatott. A követjelölt szép példáját adta politikai érettségének, midőn ünnepélyesen kinyilatkoztatá, miszerint ő csak azon esetben leend büszke az edelényi kerületet az országgyűlésen képviselni, ha választói távol maradnak azon korteskedési modor, és fájdalom már majdnem szokássá vált választási jog gyakorlatától, amely ellenségeinktől saját kárunkra és alkotmányos nagykorúságunk rovására olyannyira kizsákmányoltatik. Ellenkező esetben tovább is visszavonultságban óhajt maradni szerény körében, mert elveivel meg nem egyezhető, hogy valaki vérengzés és az emberi méltóságot megalázó eszközök foganatbavétele által jusson a polgári kitüntetés legmagasabb polczára, hogy épen annak érdekében kövessenek el törvénytelenséget és igazságtalanságot, aki hivatva érzi magát, hogy törvényt és igazságot alkosson. Ugyan e kerületben még Szathmári Király György ur neve is felemlttetett, mint követjelölté. Miután azonban id. fivére első alispán, öccse főbíró, nagybátyja, id. Szathmári Király József ur pedig mint Miskolcz városa 1861. képviselője, most ismét ott lépett fel, a mit Miskolcz városa polgáraihoz intézett „Őszinte nyilatkozat“-ából is tudunk, nem igen valószínű hogy a megye egy családból annyi közeget használjon, ha más szempontból nem, legalább méltányosság szempontjából nem. Tisza Kálmán debreczeni követjelöltnek f. é. oct. 31-én választóihoz intézett beszéde. Igen tisztelt választók ! Midőn pár héttel ezelőtt ezen derék városban lenni szerencsém volt, a péterfia-csapó utczai választókerület tisztelt választói közül többen szíveskedtek nálam megjelenve felszólítani, hogy azon kerület képviselőségét ismét fogadjam el. Már azon alkalommal nyilvánítottam örömömet a felett, hogy a köztünk 1861-ben létrejött szellemi kapocs ily módon megnyittatni szándékoltadé , nyilvánítottam ezért köszönetemet, nyilvánítottam készségemet arra, hogy ha a közbirodalom felém fordul, a képviselőséget ismét elvállaljam. Most, midőn az igen tisztelt választók közül többeket van itt tisztelni szerencsém, nem tehetek egyebet, mint hogy említett nyilatkozataimat újfent megerősítsem. A képviselői állás, tisztelt választók, a legszebb mindannyi között, mert lehet-e szebb hivatás, mint polgártársaink bizalma folytán hazánk törvényhozásában venni részt ? De ezen hivatás, ha szép, a jelen viszonyok között felette terhes is. Minden időben fontosak és komolyak az országgyűlés teendői, mert az ott alkotott törvények hazánk jóllétére gyakorolnak befolyást, de mennyivel fontosabbak, komolyabbak lesznek a jelen országgyűlésé, melynek, hazánknak létele felől kell határoznia, azt kell biztosítania, mielőtt részletes törvényhozás által jóllétére hatnia lehetne. Egyetlen tévesztett lépés, úgy lehet, Magyarországnak, mint ilyenek, létét semmisíti meg, vagy teszi legalább kockára, míg a leghiggadtabb hazafias igyekezet a jó sikert teljesen nem biztosíthatják. Ezen körülmények között szükségesnek tartom magamra nézve, hogy az elvek felől, melyeket, ha önök engem boldogító bizalma az országgyűlés tagjává teszen , védeni , érvényre emelni igyekezni fogok, nyilatkozzam, mert csak ha ezeknek alapján, közvetlen ismerete után nyerem meg — tiszt, választók — szavazataikat, csak akkor fogok nyugodt lélekkel eljárhatni kötelességemben ; biztos lévén az iránt, hogy elveiknek valódi, igaz képviselője vegyok. Mielőtt azonban ezt tenném, szabad legyen a tisztelt szónokok által felemlített, kizárólag ezen nemes várost illető kérdésekre vonatkozólag kijelentenem , miszerint ha nem vagyok is szerencsés Debreczennek gyermeke lehetni, érdekeit épen úgy szívemen viselem, mint azt legbuzgóbb, leghívebb fiai lehetik, és ha erre alkalom nyílik, azoknak előmozdítását legkedvesebb kötelességemnek ismerendem. Nézetem szerint ezen országgyűlés teendője három főrészre oszlik: Visszaszerezni mindenelőtt Magyarországnak erőszakosan elvett és mai napig is nagy részben letartóztatott jogait. Elintézni a köztünk és az osztrák császárság között fenforgó kérdéseket, vagyis a bevett kifejezéssel élve, határozni az úgynevezett közös ügyek irányában, és majdan, ha a törvényhozás egyik tényezője, a fejedelem, a törvényes koronázás által a szentesítés jogának gyakorlatára képesítve lett. Alkotni minden irányban czélszerű törvényeket.