Pesti Napló, 1865. december (16. évfolyam, 4687–4710. szám)

1865-12-01 / 4687. szám

Nem szeretnék félreértes­ül; korántsem kí­vánom, hogy e világnépzetek miatt minden nép egy kaptafára verve, egymáshoz tökéletesen ha­sonlóvá­­váljék — bár szent meggyőződésem, hogy a jövő századok nagy egyszerűsítéseket és egyformaságot hozandnak létre nyelvben, val­lásban, szokásban és viseletben — sőt óhajtom, hogy minden nemzet szeretettel ragaszkodjék azon talajhoz, a melyen a gondviselés élteti, mű­velje nyelvét, őrizze szokásait, védje jogait, be­csülje és becsültesse meg törvényeit — csak­hogy egyúttal ezen törekvéseket másokban se roszalja, és ha érdekkérdés forogna szőnyegen, ne csak egyedül a maga hasznát és előnyét tart­sa szünetlenül szeme előtt, de gondolja és fon­tolja meg azt is, vájjon az másoknak kára vagy épen bukása nélkül elérhető-e? Nem ok nélkül bocsátkozom, tisztelt válasz­tók, ezen kérdés tüzetesebb fejtegetésébe, mert ez azon óriási jéghegy, mely mellett e viharos időben elsimulnunk kell , habár árboczaink egyikét veszély érné is, nehogy végkép hajó­törést szenvedjünk. Öröm lepi el lelkemet, midőn a követjelöltek hazafiságtól lángoló programmjaira emlékezem vissza. Én is a rend, a béke embere vagyok, én is óhajtom a törvényes állapotok mielőbbi hely­reállását, és kívánom Szent István birodalmá­nak területi épségét, a pragmatica sanctio alap­ján nemzeti függetlenségünk és önállásunk teljes biztosítását, sőt ha a szükség úgy hozná magá­val, az ujjabban lényegileg változott birodalmi viszonyok tekintetéből és a nemzet szerződési jogai nagyobb biztosítására szolgáló pótczikkek alkotásását és szentesítését. Óhajtok felelős ma­gyar kormányt, megtartva megyei rendszerünk önkormányzatából, melynek tagadhatlanul ez­redéves nemzeti fennmaradásunkat köszönhetjük, mind azt, mi a parlamentarizmussal összhangzás­ba hozható. Kívánok politikai és vallási jog­egyenlőséget , javított népnevelést, gyámolítva teljes tanítási szabadság által, — a földbirtok, ipar és kereskedelem gyarapodását, — a sza­badkereskedelem behozatalát oly formán, hogy ezáltal az örökös tartományok gyáripara is fenn­állhasson, — az úrbéri viszonyok végleges ren­dezését, — a közlekedési eszközök fejlesztését, — csorbított hitelünk helyrehozták — hitelinté­zetek felállítását, szóval: drága pénzünk olcsóvá tételét. Közreműködendek még több más oly törvények alkotásához, melyek hiányában min­denből annyira kiapadóak. De mert mindezt lelkem mélyéből, hazánk javáért elérni szeretném — és most, tisztelt vá­lasztók, egész figyelmekért esedezem — semmi­kép sem elégít ki az óhaj egy­maga, hanem azt a cselekvés terén is kívánom érvényesí­teni. Hogy tehát a haladó kor e vívmányainak ál­dását valahára mi is élvezhessük, kész vagyok elkövetni mindent — őszinte kebellel járulva a kibékülés munkájához — a főkérdés sikeres megoldására nézve, és ez lényeges oka, miért kí­vánok a képviselők termében helyet foglalni. A főkérdés elintézésének más c­élja nem le­het, mint tartós időkre meghatározni az Austria és Magyarország közötti viszonyt, oly formán, hogy ez­által az egyiknek birodalmi létén és négyhatalmi állásán, a másiknak ezredéven ke­resztül fejlődött alkotmányos jogain, állami ön­állóságán és függetlenségén csorba ne ültessék. Ezen fontos kérdés foglalja magában a közös­ügyek megállapítását. Kevés idomot foglalna el, ha bárki is azon határvonalakat már előre akarná kijelölni, melyekhez­ az érdekelt részek tán be­leegyezésüket adhatnák, melyen megnyugvásu­kat lelhetnék; az ily idő előtti tanács több kárt okozhatna, mint hasznot hajtani képes lenne, — ez újra, valamint több mint háromszázados szö­vetségünknek múltja bizonyítja, hosszas alku­nak, újabb szerződésnek lesz tárgya. Az ügyes hadvezér a csata heve alatt készíti terveit, ott ragadja meg és használja fel a kedve­ző alkalom ritkán visszatérő pillanatait; biztos a veressége, ha az ellen mozdulatait, theóriája helyességben bízva, előre akarná kiszámítani. A magyar nemzet ki akar békülni királyával, fökép azon osztálya, mely verejtékkel keresi na­­pontai kenyerét, s mely csak nem régen alkot­mányunk sánczai közé lett bevéve. Hol a tiszta szándék tiszta lélek és akarattal szövetkezik, ott az út is bizonyosan fellelhető. Ne ámitgassuk sem magunkat, sem a népet, melynek érdekeit képviselni szent hivatásunk­nak valljuk, de találjunk módot végromlástól megóvni a hazát, megmenteni a birodalmat, és mutassuk meg a nagy­világnak, hogy e nemes czél elérésére mily férfiakat tartott fenn magá­nak Magyarország. B. Vay Lajosnak csátki kerületi képviselővé választásakor nov. 23-kán tar­tott beszédéből a főbb pontokat közöljük. Magyarország határait az adriai tenger és a Kárpátok, a Lajta vize és a havasalföldi moldvai hegylánczok képezik, ezen határok között fekvő földrész bi­tokosai, lakosainak, politikai tételük, állapotjuk, jólétük felett fog az előttünk levő or­szággyűlése eldöntőleg határozni. Hogy ezt tör­vény­­szerint, jogosan tehesse, elkerülhetlenül szükséges, hogy ezen, a Szt.­István koronája alá tartozó terület minden egyes részei meghivassa­nak az ország gyűlésére, ott képviselőik által megjelenhessenek, és igy tettleges részt vehes­senek a hozandó törvények alkotásában. — Ma­gyarország kiegészítésének,­ integritásának tett­leges helyreállítását régibb, de kivált . 1848. VII. t ez. értelmében, mely Erdélynek Magyaror­szággal való egyesítését mondja ki, vélem min­denekelőtt kivivandónak. A­mennyiben ez még nem történt volna meg, mindaddig törvényhozói működéseit az ország gyűlése meg nem kezd­heti. Évek hosszú során keresztül önkény uralkodott hazánkban. Lehetővé ez csak az által vált, hogy a kormánygyeplőt megragadók azt állíták és hirdették , hogy Magyarország legyőzettetvén egy forradalom után, elveszté alkotmányát és minden jogait,­ s e legyőzetés által meg lön sza­kítva a jogfolytonosság. Hála a magyarok iste­nének , az uralkodó fejedelem most már e nézet­ben nem osztozik, megtagadta nyíltan ezen el­vét, mert elismervén a jogfolytonosságot, hivta össze az országgyűlést. — Ezen jogfolytonosság elve szerint, melyhez mindnyájan ragaszkodnunk, valamint érvényben fel kell maradni minden ed­dig hozott, később el nem törölt törvényeinknek, úgy kivált kell ragaszkodnunk az 1848-iki törvé­nyeinkhez , melyek alkotmányunkban, államjo­gainkban oly lényeges változást tettek.­­­ Állí­tom, hogy jóllehet újabb törvény által régibbet lehet megváltoztatni, még­is az 1848-dik törvé­nyek között léteznek olyanok, melyek változás alá nem eshetők, értem itt a 9. törv. cz., mely­ben kimondatott a volt­ jobbágy­ok felmentése az úrbéri kötelezettség alól, értem azt, melyben ki­mondatott a törvény előtti egyenlőség, a közte­­her­viselés; az ő-diket, melyben az eddigi ren­d­­ forma felváltatott népképviseleti rendszer­rel, ide­számítom a 20-dikat, melyben minden törvényesen bevett vallás-felekezetekra nézve tökéletes egyenlőség és viszonosság alapíttatott meg. Ezen törvényeknek rendeleteit annyira változás alá nem eshetőknek tartom, hogy me­rem áll­tani, kik ezeket változtatni akarnák, azok ellenségei hazájuknak, mert csak egység által erőssé válható nemzetünk közé az ellenséges­kedés, viszálkodás magvait hintenék el. Midőn a népképviseleti rendszert elfogadta a nemzet, elhatározván ugyanakkor az országgyű­lésnek évenkénti tartását, kiterjesztette arra is ügyeimét, hogy az igazgatás, kormányzás a ho­zott törvények értelmében történjék, és biztosí­tékul hozatott az 1848. 3. t. sz., mely által fel­­állittatott a felelős magyar minisztérium. Én e törvénynek mielőbbi életbeléptetését elkerül­hetetlen szükségesnek tartom.­­ A felelős minisztérium felállítása mellett nyilatkozván, nem feledkezem meg azonban arról, hogy volt egy institutiónk, fájdalom, e pillanatban még nem mondhatom, hogy van, mely a­meddig csak ké­pes volt magát fenntartani és működni, hűségesen őrködött a törvények végrehajtása, az alkotmány fenntartása mellett, erélyesen ellenszegülvén oly kormányi intézkedéseknek, melyek törvénybe ütköztek, vagy sértették az alkotmányt. Ezen intézménynek, t. i. a helyhatósági s ennek na­gyobb részét tevő megyei rendszernek köszön­hetjük, hogy a több ízben, de kivált a közelebb lefolyt gyászos emlékezetű 16 év alatt a legna­gyobb erőfeszítéssel behozatott új kormányzási formák és intézkedések, képesek voltak ugyan felforgatni alkotmányunkat, de nem voltak képe­sek meghonosulni, gyökeret verni hazánkban még akkor sem, midőn megyei rendszerünk meg­­semmisíttetett, mert az alkotmányosság érzete, a helyhatósági rendszerünkhöz való ragaszkodás vérébe ment át a magyarnak, s más rendszerrel nem tudott megbarátkozni soha.Forró kívánságom mielőbb visszaállítani és fenntartani a megyei rend­szert, még­pedig akképen, hogy a helyhatóságok ezentúl is hatályosan őrködhessenek egyrészről az alkotmány és törvények megtartása mellett, más­részről a felelős minisztérium működéseinek gá­­tat ne vethessenek. Nem lehet szándékom most ennek mikénti kivitelébe bővebben bele­eresz­kedni, de ha meggondolom, hogy a helyhatósá­gok nem eg­y, érdekeikkel magát sokszor ellen­tétbe tevő, s nem is magyar kormánynyal, ha­nem egy magyar felelős minisztériummal fognak szemközt állam­, ha meggondolom, hogy ország­gyűléseink minden évben tartandók lesznek, a kettős czél eléréséhez vezető ösvény feltalálását épem nem tartom lehetetlennek. És ennélfogva e két intézmény között : felelős minisztérium és elrendezett erőteljes megyei rend­szer, választani én nem akarok, egyiket sem aka­rom a másikért feláldozni, mindkettőnek létesíté­sét és fenntartását egyformán szükségesnek, üd­vösnek tartom, mert felelős minisztérium nélkül, dicasterialis, collegiális kormányzattal szemben, a helyhatóságok, a törvények védelmében sok­szor siker nélkül vesztegetnék el erejüket a sé­relmek terén működve, mint erről a múlt tanús­kodik. Rendezett, erőteljes megyei rendszer nél­kül pedig, a minisztériumban könnyen túlságig vihető központosítás, keserű gyümölcseit csak­hamar megteremné, a tiszta alkotmányos és sze­mélyes szabadság rovására. A felelős miniszté­rium alakításában, az országgyűlés évenkénti megtartásában, a helyhatósági rendszer mielőbbi életbeléptetésében, erőteljes elrendezésében ta­lálom fel alkotmányunk egyik főbb biztosítékát. Mióta alkotmányos hazánkban a rendes adófi­zetés behozatott, ennek mennyisége elhatározásá­ban, felosztásában, kivetésében mindig döntő befolyást gyakorlott az országgyűlése, hason­­lóan, mióta állandó hadsereg létezik, az újonezok megajánlása csak törvény által történhetett meg. És valójában, nézetem szerint, hol e két fontos tárgy felett, midőn a polgárok vagyonukról és vérükről hozatik határozat, nem az országgyűlés intézkedik, ott az alkotmányosság csak illusiv, csak képzeletben létezik. Az országnak e két ügy iránti jogát épségben fen akarom tartani, és soha e jogot egy harmadikkal megosztani, e két ügyre nézve az intézkedést egy harmadikra bíz­ni nem akarom, neveztessék ez akár Reichsrath­­nak, vagy bármi névvel legyen nevezendő , mert hol Magyarországnak törvényhozói testülete ko­ronázott királyával határozott, felsőbb fórumot ott többé el nem ismerhetek. Csak miután a nemzet kiegészítetett területén visszafoglalta törvényes független állását, vissza­nyerte sarkalatos államjogait, a felelős miniszté­rium megalakíttatott, a helyhatósági rendszer újból rendeztetve foganatosíttatott, terjeszthetjük figyelmünket arra, melyek azok az elintézendő kö­zös ügyek, melyek érdekelvén hazánkat, érdeklik a pragmatica sanctio szerint velünk ugyanazon uralkodó alatt levő örökös tartományokat. Ezen majdan meghatározandó közös ügyekre nézve, a kölcsönös egyezkedést szükségesnek, de a ki­egyenlítést csak akkor tartom lehetőnek, ha az alkudozások az igazság alapján és a kölcsönös érdekek tekintetbe vételével történnek, és a két alkudozó fél tökéletesen egyforma független állásban működhetik, és nem kívántatik, hogy mi, bár­mely kérdésre nézve lemondjunk függet­lenségünkről, egy sokaktól túl a Lajthán kedvelt eszméért, az összes nagy Ausztriáért. Egyedül a pragmatica sanctio alapján vélem ez ügyet elin­­tézendőnek.­­ A­mennyiben a közös ügyek iránt létesítendő kiegyezés az adó mennyisége elhatározására befolyással lenne, szem előtt fogom tartani pénzbeli viszonyainkat, kimerült állapo­tunkat, a meggyengült adóképességet, azt, mi történt az utolsó két évtized alatt a kereskedés, ipar, gazdászat, átalában a közjólét emelésére hazánkban , és ellenben mennyi a túl a lajthai tar­tományokban , és mindezeknek számbavételével csak oly adó elvállalása mellett szavazandók, melyet elbírhatunk, a­nélkül, hogy az elszegé­nyedés örvényébe, melyhez már oly közel állunk, bele­sodortassunk. A megváltozott viszonyok, az előre haladott korszak számos intézkedéseknek létesítését el­kerülhetetlenné teszik, így a többek között a polgári és büntető törvénykezés szabályos elha­tározása feladata lesz a törvényhozásnak; nem kerülendő el figyelmét a kereskedés emelését fel­tételező gyorsítása a közlekedési eszközöknek. Mindezen és más tárgyak felvételénél irányadó lesz előttem hazám java, boldogsága, viszonyaink, helyzetünk tekintetbe vételével. Van még egy tisztán belügyeinkhez tartozó kérdés, mely okvetlen szőnyegre fog kerülni, értem a nemzetiségi kérdést, a századok óta bé­kében k­öztünk lakó, különböző idegen nemzetisé­­­gekhez tartozó bacafítársaink ugyanazon jogo­kat élvezték, ugyanazon terheket viselték, mint a hasonló polgári állásbeli magyarok. — Az 1848-as törvények sem tettek reájuk nézve semmi kivételt. Szabadon élvezhették e szerint polgári jogaikat a nem magyar a­kú polgártár­saink csak úgy, mint a magyarok, és az igazság, méltányosság ezt egyformán kívánják. Lehet, hogy vannak ezen nem magyar ajkú polgár­társainknak , kivételes helyeztetésüknél fogva még a méltányossággal megegyeztethető kíván­ságaik, a­melyeknek még eddig elég nem téte tett, és ily kívánságokra nézve részemről én is hajlandó vagyok újabb engedélyekre, de vannak ezen engedélyeknek határai, melyeken túl menni nem lehet, nem szabad; Így ha ezen idegen nem­zetiségekhez tartozó köztünk lakó népfajok kö­zül valamelyik kívánna részére elkülönített te­rületet, ezt mint az állam egységét veszélyeztető kívánságot egyenesen megtagadandónak vélem, megtagadandóknak vélem a különféle nyelvek használata végett oly túl­terjesztethető kívánsá­gokat, melyek által a magyar nyelv diplomatikai állása veszélyeztetnék. Mert hogy egy népfaj anyanyelvével való élést nemcsak házi körében, községében, hanem a közigazgatás, törvénykezés minden fokozatain át, sőt még a törvényhozás­nál is igénybe vehesse, erre a természet adta jog nem elég ; nélkülözhetetlen feltétel még, hogy ezen népfaj mint nemzet, függetlenségét, önállá­sát, históriai jogait tulajdon területén fenntar­tani, megvédni képes is volt. Nyíregyháza, nov. 28. Közszeretetű képviselő jelöltünk, Bánó Jó­zsef, f. hó 23-kán a délelőtti vaspálya vonattal körünkbe megérkezvén , a pályafőnél válasz­tóinak csaknem egész összege által a legnagyobb lelkesedéssel fogadtatott. A fiatalság lóháton, az öregebbek kocsikon, s a nép roppant tömegben gyalog kisérelt be a városba, szűnni nem tudó éljenzések közt, a nap hősét, kinek tiszteletére este nagy banquette és fáklyás zene rendeztetett. Másnap, a választás napján, gyönyörű rendben vonultak be a szavazók. A szavazás délutáni öt óráig tartott, folytonos éljenzések, s az ez alka­lomra készített kortes-dal éneklése mellett, mely­nek egyik versszaka következő: „Deák Ferencz törvényeink híl őre, Leend országgyűlésünknek vezére, Éljen Bánó képviselő jelöltünk, Nem bánjuk, bár­mit mond ellenfelünk.“ A szavazásnak Bánó részére történt fényes eredményét táviratilag már közölvén, a válasz­tás bevégeztével a nyíregyházi hölgyek által hímzett gyönyörű zászló nyújtott át emlékül az ünnepelt képviselőnek, Szabó Ilona úrhölgy által, K­o­b­i­­­i­t­z Ottilia úrnő, bátran mond­hatjuk, ékes szónoklata mellett, mire Bánó Jó­zsef oly meghatólag válaszolt, hogy nőink sze­mében az elérzékenyülés kényei remegtek. Vasárnap reggel megérkezvén képviselőnk bájos neje is, a fiatalság lóháton fogadta és kisérte be a pályafötöl. Este fényes bál, melyben a te­remnek fő éke Deák Ferencz nagy hazánk­fia feldíszített arczképe volt. — Másnap búcsút von tőlünk szeretve tisztelt képviselőnk, s mi azon biztos reményben, hogy alkotmányunknak egy hű őrét, hazánknak rendithetlen jellemű fiát, a Deák Ferencz pártjának egyik buzgó tagját küldöttük Bánó személyében az országgyűlésre, honfiúi megelégedéssel tekintünk képviselő vá­lasztásunk eredményére. Pozsony nov. 28. 1866. Megyénk minden kerületében megtartattak már a képviselő választások, de sajnos, hogy több kerület törvényes választott képviselővel nem bir. Folyó hó 22 én vo­lt a legtöbb választás : a szt. jánosi kerületben id. Zichy József gr. — a szencziben ifj. Zichy József gr. és Ad­ó Csalló­közben Bartal János, ellen jelölt nem levén, fel­kiáltás utján megválasztattak. Ugyanazon napon Felsö-Csallóközben Apponyi György gr. Olgyay Lajos ellen, és f. hó 27 Bazinban Pálffy István gr. Borcsányi János ellen szavazattöbbséggel megválasztattak. A hegyentuli járásban négy követjelölt volt, s a helyszínen még egy ö­t­ö­­dik is lépett fel; azonban némi zavar támadván, a józan rész el­ávozott, s Luksitz Bódog legtöbb szavazatot nyert, de általános szavazattöbbsége nem lévén, törvényes képviselőnek nem tekinthe­tő. Nagyszombatban három jelölt volt, köztük Jabloncy, a város polgármestere is, kinek l­eg­k­i­­sebb pártja a másik két nagyobb pártot megtámadván, azokat széthajtotta, a­mire elnök a választást elnapolta. De az egész megyében legcsúnyább dolgok történtek Galantán, itt két követjelölt volt: Benyovszky Lajos birtokos, és Sebestyén László galántai r. k. pap. A papság már több héttel az országgyűlés előtt izgatott. Az összecsapás a két tábor között megtörtént, s az előhívott egy század vasasnémet nem volt képes a rendet csak némikép is helyreállítani, szemta­nuk állításaként, ez nem verekedés, de beillett ütközetnek is. Az el­nök a választást fel akarta függesz­teni, de tekintetbe vévén a kö­rülményeket, Sebestyént or­­szággyűlési képviselőnek ki­kiáltotta. Pozsonyváros egyik kerületében Deasewffy Emil gr. ellenjelölt nélkül áll; a másik kerület­ben Hauser és Geduli versenyeznek. Pozsony­ban, úgy Nagyszombatban is f. hó 30-án leend a választás. F. V­i­s­ó , nov. 22. Máramaros megyének felső visói választóke­rületében a képviselői választás f. hó 22-én meg­kezdetett, zavaros lévén a kezdete, zavargások­kal végződött is.­­ Miután a zavargások közben vérontás, s állítólag haláleset is adta elő magát, reméljük, hogy a megyei hatóság az ügyet meg fogja vizsgáltatni és kideriteni. Az országnak alignem legtöbb nemességgel biró ezen kerületbeli becsületes nép két pártra osztatott, — a szembetűnő nagy rész Mi­ályi Gá­bort óhajtotta képviselőjéül, ki már négy ország­gyűlésen az osztatlan bizalom választottjakép szerepelt mint követ s később ezen kerületnek egyhangúlag megválasztott képviselője. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a pártoskodást — a megyei szilárd alkotmányos párt beleegye­zése nélkül és ennek rászólásával — Sz. J., ki ezen kerületben szavazási jogosultsággal sem birt, kezdette meg családjának tagjaival, és ve­zette azt alattomba egész a kitörésig, a megye közcsendességének nem kis botrányára. Előidézte és ápolta s pártoskodást kerületünk és megyénk oly nagy becsü­lésében és tiszteletében részesülő egyén ellen Sz. J. úr azután, hogy három nap előtt a szigeti választókerületben képviselőnek már megválasztatott, holott tagadhatatlan, hogy a szigeti kerület hat román nemes községének nagyszámú választói, — kik előtt a Mihályi név a 16. év előtti zajos múltból és családi összekötte­tésnél fogva a leghálisabb emlékekkel van egy­bekötve, — ha ezt csak gyaníthatták volna is, hogy S. az egyéni neheztelésből a megyénkben uralgó jó egyetértést megrontani akarja, könnyű lett volna nektek a sziget-kerületi értelmiség bármely jeles magyar tagját a szigeti kerületből felléptetni, kinek megválasztása kétséget sem szenvedett volna. Miután ezen majdnem tisztán román kerület­ben román egyén nem találtatott, ki Mihályi­­ el­lenében más egyént a képviselőségre ajánljon, megtette azt Sz. J. ur unokatestvére, Sz. Pál ur, — ki pár héttel előbb Mihályi Gábornak saját szavazatát és közreműködését megígérte volt, — megtette azt Papp Simon nyugalmazott gör. kath. román lelkész részére. Elősegittetett a megyénkben annyi érdemeket szerzett Mihályi Gábor ellen kelesztett pártosko­dás a felléptett Papp Simon nyugdíjas lelkész­nek fia Papp Zsigmond kerületi alszolgabiró által is. — Elősegítette az ingerültséget a felső visói cs. kir. erdészeti tisztségnek egy része, kik falura mentek a népnek elszéditésére, — mindezek daczára a szavazók többsége a Mihályi pártján volt, — ha ezek az ital által­­ eresze­gi­t­e­t­t ellenpárt, különösen a szavazati képes­séggel nem biró kincstári munkások által kövek­kel és botokkal megtámadva a szavazás helyéről el nem kergettettek volna, vagy ha M. G. úr magas hivatali állásának da­czára pártjának megengedte volna a támadást hason erejűvel viszonozni. Az eszközölt megtámadás és ezé­t­­kergetés után a szavazásbani részvét a Mihá­lyi pártbeliek által életveszéllyel is alig lévén eszközölhető, a bekövetkezett éjjeli sötétség miatt ezek a beküldött óvák megtétele után a szavazás helyére többé vissza nem mentek; a további történteket majd közelebbről. M. V. a szavazókat összeíró küldöttség elnöke a maga, s a kerületi román értelmiség nevében. Girált, 1865. nov. 24. Végre sok korteskedés után tegnap megtör­­tént az annyira várt követválasztás. Leirhatlan a baj, a roppant lárma, mely e napon kis város­mánkon áthangzott s mindenki feszült figyelem­étől kiséré a zajos szavazást, mig végre két napi éljenzés s muzsikaszó után a koczka el volt vetve. — Csütörtökön esteli 6 órakor az elnök által Bánó Miklós 61-iki képviselőnk újra követte kiáltatott élő szavazattöbbséggel, s e szerencsés eredménynek méltán örülhet a tapolyi választó közönség, mert e férfiúban egy értelmes higgadt gondolkozású hazafit bírnak, ki a megye érde­keit a hazáéval egyaránt képes lesz képviselni. A többség kevés, mert meg kell vallanunk, hogy az ellenfél, melynek jelöltje a szép reményű­ ifjú gróf Szirmay Ferencz, szintén igen jól tartotta magát s becsülettel megállott a harczban, a mennyiben a szép tehetségű grófot meggyőzte arról, hogy rövid idő alatt is nem kis népszerű­séget volt szerencséje nyerhetni, mi igen-igen keveseknek van megadva. De hiába volt minden becsületes ügyekvés, hiába a korteskedés min­denféle neme, a 2031 szavazatból az ellenfélre csak 968 jutott. A kikiáltás után általánosan tisz­telt követünk a szabad ég alá vitetvén, két be­szédet tartott választóihoz, az egyiket tót, a má­sikat magyar nyelven. Helyesen előadta a jövő országgyűlés nehézségeit, Magyarország teendőit s viszonyát az osztrák kérdéssel szemben — szóval beszéde rövid programmjának bővebb magyarázatul szolgált. S hogy örömmel fogadta­tott, mutatja ama megható, s valóban majdnem páratlan jelenet, mely a szavazás bezártával fejlődött. Tudnunk kell ugyanis, hogy a párt­ingerültség és buzgólkodás itt is, mint sok helyütt, oly tettekbe fajult át, mely a korteskedési düh szempontjából mégis-mégis, de sok szempontból meg nem engedhető, sőt káros volta miatt meg­rovást is érdemel. E korteskedési buzgólkodás itt-ott súrlódást hozott létre, mely a választás alatt nem csoda, ha ingerültséget idézett elő. Midőn te­hát a választás szerencsésen befejeztetett, Bod­nár Péter, egy igen kitűnő fiatal egyéniség azon szép indítványt téve, keressék meg a legyőzött ellenfél, hogy a nap annál emlékezetesebb, a vá­lasztás annál nagyszerűbb legyen — kölcsönö­sen elfelejteni ez ingerültségünk miatt történt súrlódásokat, s elfogadni a szívesen felajánlott baráti jobbot a béke zálogául. S itt a nemes gróf a szives baráti jobbot igazi lovagiassággal fo­gadta el, s küldöttét, báró Luzsénszky Józsefet azon üzenettel küldötte a választás szín­helyére, hogy nemcsak kész elfogadni a nemes indítványt, de magát az ellenpárt barátságába ajánlja. S e szép elhatározás magasztosságához képest fogadtatott. Pár percznyi megilletődés után a közönség roppant éljenzés és örömnyilvánítá­­sokban tört ki, s a nagyreményű gróf meggyőzött minket arról, hogy egy igazán érdemes ellenfél­lel volt dolgunk. Szép volt tőlünk a jó indulat s a baráti kibékülés készséges felajánlása, de amott a legyőződnél egy szebb, önfeláldozóbb tettről van szó, s e szerint bátran mondhatjuk, hogy jelen követünk megválasztatását általá­nos szerencse üdvözlet kisérő. B. Gömörmegye, r­i­m­a­s­z­o­c­s­i választókerül Örömmel adom át e sorokat a hazai nyilv­nosságnak, s ha lehetne, fennhangon hirdetné szerte a világon, hogy ime, e honban ismét és újabb adattal szaporodott azon politikai esem­nyék száma, melyek a magyar történelmi esem­nyék pragmatikájául bizonyult szét- és vis­szavonás fátuma kövesült elővégzete ellen biz­nyitanak. Alig van a politikai érettség igazolás­nak más oly biztos kriteriuma, mint a követv­lasztás factuma. E választás emberismereten, von­zalmon és meggyőződésen, vagy határozatiknál­yon alapul. Van-e szélesebb tere az elhatározó hullámzásainak, mint épen a merő subjectiv fe tételek mellett? 1 . Választókerületünk, úgy látszik, valamenn irányból gyorsan és biztosan alkotott meggyőző­dést, és jutott elhatározáshoz. Fáy Gusztáv m g­yéru 18,48­,aki é­ 8, 61 ki 2 od ispánja, a’leg­tisztább és legszilárdabb honfiúi jellemmel te­hetséget párosít. Ő volt az, ki még az első köt­ponti választmány alakulásánál határozottan kerület jelöltjéül tűnt fel. Mellette Török Sándo fő alispán volt szóban, s a tények meg nem tagadható állását constatálom, midőn megjegy­zem, hogy ez utóbbi nagy választó körökben azon rokonszenvvel találkozott, melyet hasonló állásúak irányában talán e hazában sem mutat­hatnánk fel. Újabb bizonyíték arra, hogy a sze­mélyiség gyakran túlteszi magát minden körül­­­­ményeken Utóbb b. Nyáry Jenő tűzött zászlót nehány faluban. Mindezen mozgalmak véget értek folva hó 16-kán, mely napra megyénk és magyar jellemű volt alk. 1-ső alispánja, Szentmiklóssy Antal, Rimaszécs m. városába egy értekező conferentiát hivatott össze. E conferentia a vá­lasztókerület értelmiségén felül az egybegyült választó nép igen nagy számát mutatható fel­­ mondhatni határozottan, hogy azon elemekből állott, melyek minden körülmények között dön­teni vannak hivatva. — A conferentia elnökéül Szentmiklósy Antal, jegyzőül Adorján Boldizsár választatott. A conferentiát következő főbb voná­sok jellemzik : 1-szer, az általános többség határo­zott nyilatkozata Fáy mellett, ki már régebben nyilvánitá, hogy ha osztatlan rokonszenvvel nem találkoznék, lemond jelölti állásáról. A közvéle­mény tehát e conferentián őt megelőzte,és biztosítá számára a kívánt diadalt: 2-szor, Török Sándor úr abbeli nyilvános és ünnepélyes lemondása, mely szerint ő örömmel enged a köznek, s Fáy választóihoz sorakozik. E lemondás elég őszinté­nek és szépnek találtatott arra, hogy közeli emé­­réssel s üdvözléssel fogadtassák.3-szor,báró Nyári lemondása a követjelöltségről meghatalmazottja által, ki előadá, miszerint meghatalmazva van a báró nevében lemondani azon esetre, ha a köz­vélemény osztatlanul és egész erővel Fáy mellett nyilatkozik, aminthogy igy is történt. Végre érdekessé tevék e conferentiát a köz­szeretetű és tiszteletű követjelöltnek a magyar ál­lam függő lényeges és főbb közjogi kérdései fe­lett politikai hitvallásául előadott nézetei, melyek köztetszéssel és helyesléssel fogadtattak. E conferentia tehát választókerületünkben döntött, elannyira, hogy a választás, mely me­gyénkben f. hó 30-án leend mindenütt, reánk nézve cs­upa formalitássá törpült. M.-T­u­r, nov. 27. Ma ment végbe a M.-Tur, Török-Sz. Miklós és Déva-Ványa városokból álló választókerület­ben a követválasztás M.-Turon. Már ezelőtt mint­egy két héttel, midőn Pétery Károly a Túron való megjelenésre felkéretett, s programmját közlé, a lelkes fogadtatásból gyanítani lehetett az eredményt, de mégis abban a véleményben voltunk, hogy egy kevés zaj nélkül — mert pártárnyalatok voltak — a választás lefolyni nem fog. — De, hála az egyetértés istenének, ezen reményünkben teljesen csalatkoztunk. Ugyanis előtte való nap, azaz 26 kán este felé a kevés számban érkezett ványaiak után rögtön jöttek a sz.­miklósiak. Külsőleg is mind tisztes­ségesen, sőt nagyobb része díszesen öltözve,­­ a mi legfőbb, a legszebb renddel, annyira , hogy a­ki ezen lélekemelő bejövetelt látta, és tapasz­talta, hogy a hasonló hangulatban levő társakkal mint forrott ez egyetértés össze , nem volt szük­sége valamely mély emberismeretre megjöven­dölni azt, hogy az ilyen rend a legszebb és leg­vonzóbb korteskedés, és a legkívánatosabb ered­ményt fogja szülni. Még ez nem volt elég, hanem másnap reggel az egész választó tömeg zászlókkal a ref. nagy és tágas imaházba vonult be, a szent lélek erejét segítségül kérendő, hol nz. Gyikó János ur, a ref. sz. egyház érdemteljes lelkipásztora, a szív leg­mélyebb fenekére leható csengő hangjával igen jeles alkalomszerű imát bocsátott az egek urá­hoz, a zsúfolásig megtelt nagy templom buzgó Amene kíséretében. Még e nagyszerű vallásos ünnepélyt az is emelte, mivel épen ezen alkalommal keresztelte­­tett meg az elválasztandó követ, Pétery Károly nővérének, volt alk. sz. biró t. Mészáros Endre ur nejének ártatlan kisdede, nagybátyjának nő­vére. Ezután történt a városházánál a szokásos vá­lasztási eljárás. — De nem volt többé párt, mert az imaházból az isteni félelem, a lángoló hon­szerelem, és a legszebb egyeértés hármas ércz­­pajzsával vértezve jöttek elő a választók. S nem volt más hang, mint a levegőt megrázkódtató ama egygyé vált szózat : „Éljen Pétery Károly.“ Többszöri megkérdezés után­­is egy hang sem emelkedett ellene. 4 Pest, nov. 30. — A magyar testőrség vissza­­állítása — mint a „Fr. Bt.“-nak írják — már csak idő kérdése, s az erre vonatkozó legt. rendelet azonnal ki fogna adatni, mihelyt a k­o­­ronázás napja meghatároztatik. A testörség a koronázási ünnepély alkalmával először tenne diszszolgálatot. Hogy a testőrség visszaállítása befejezett tény, többé kétséget sem szenved, mi­után egy előkelő családból származó pesti nyu­galmazott huszár­tiszt, ki e napokban az arclére, esetleg pedig a magyar testőrség­­b­e leendő felvételét kérelmező, illető helyen odautasíttatott, hogy várjon azon rövid ideig, míg e tekintetben végleges határozat fog hozatni, a­mikor aztán a felvételnek semmi sem álland útjában.­­ A budai alagút igazgatósága nem állította fel a korlátokat, de a helyett csináltatott olyan hápa-hupás gyalogjárdát, mely a boldogult néhai reá tanodái híres rész kövezetnél semmivel sem jobb. E mellett estyénként takarékosságból csak az egyik oldalon gyújtják meg a lámpákat, s ki a nedves falak mocskától óvakodni akar, annak míg keresztül megy, mint a sóbányákban, vászon köpenyt kell öltenie, mert a sötétben igen köny­­nyen falnak mehet. Tán a közönség kényelmére kissé több figyelmet is lehetne fordítni. . . Pár lapban alaptalan jelentés foglalta­­.”F­ő­városi főkapitány eljárásáról a jogászok irányában. Mint hiteles forrásból értesülünk, a valódi tényállás ez. A jogászok által, a Budán lakó Kauoz egye­temi tanár úrnak adott fáklyás zenét megelőző­leg, két jogász a pest városi főkapitánynál meg­jelent, a fáklyás zene bejelentése végett. A főka­pitány hivatkozva az őt kötelző utasításra, mely­nek megtartásáért ő a felelős, de valószínűleg azért is, hogy az ifjúság részéről tüntéseknek most nincs ideje, a fáklyás menetet csak úgy en­gedte meg, ha a jogász urak a fáklyákat a hid­oltják nyújtják meg’ 8 visszajövet ugyanott ki is A jogászok ebbe bele­egyeztek. Visszajövet a hídnál a rendőri közegek által ujból w.k, hogy a BkljttS „Utókiffijst"

Next