Pesti Napló, 1866. január (17. évfolyam, 4711-4734. szám)
1866-01-13 / 4719. szám
lapnak.) 48 óta a birodalmi eszme erősebbé lett, s a magyarok is higgadtabbak, és belátják, hogy amit a birodalomnak megadnak, ez kétszerezve fogja visszaadni. Mindamellett a centralista lapok nincsenek kielégítve. A régi „Presse“ röviden szól a dologról. Szerinte hasztalan köti a kormány az uniót feltételekhez. A Deák és határozati párt az uniót törvényesen létezőnek fogja venni. A magyar óhajtások és panaszok oly kapcsolatban állanak, hogy különválasztást alig engednek meg. A terület épségét a magyarok a jogfolytonosság egy részének tartják. Ezen felfogás ellenében a kormány fél és körülírt concessiót tesz. Bajos lesz e körülírás határait megtartania. Az uj „Presse“ hosszabb czikket ir, melynek nagyrésze felesleges szószaporitás. — Valamint a a reichsrath idejében nem szűnt meg gúnyolni és gyalázni a reichsrath erdélyi tagjait, a szászokat és oláhokat, úgy most is korholja őket, miért jelentek meg a kolozsvári országgyűlésen, és rémizgetni akarja, nehogy a pesti országgyűlésen részt vegyenek, hol még roszabb dolguk lesz, mint Kolozsvárit. (Mintha a bécsi reichsrath adott volna nekik valami legkisebbet is !) Az uj „Presse“ azzal vigasztalja magát, hogy a magyarok sem lesznek megelégedve a leirattal, mert az erdélyi képviselők csak „ad hoc“ hivatnak meg a pesti országgyűlésre. A rescriptum által, az uj „Presse“ szerint, majd a szászok és románok is oly bátorságot kapnak, mint az uj „Presse“ „közelebbi időben“ hiában óhajtott bennök. (Miért nem bátorítja az uj „Presse“ a cseheket és gallicziaiakat, kik pedig nagyobb számmal vannak, hasonló módon, midőn a politikai méltányosság és a logika ezt követeli tőle ? Ha a cseheknek és lengyeleknek ily barátra semmi szükségük, annál kevésbé van a szászoknak és oláhoknak, kik jobban értik a maguk érdekeit, mintsem a bureaucraták és centralisták tanácsára szorulnának.) Válasz K. P. urnak. X. A „pénz szaporítása ügyében“ K. P. ur a „Pesti Napló“ dec. 24-ki 295-dik számában, ellenészrevételeket tesz X-nek ugyancsak a „Pesti Napló“ december 3-ki 278-dik számában megjelent czikke ellen. X. magáévá tette volt a pénzszaporítás eszméjét, s az összegbe nem ereszkedve, kimutatta, hogy tetemes menynyiségű érczpénz igen is előállítható, amit K. P. úr ma is tagad. Előállítható pedig azon 80 milliónak, melylyel az állam a nemzeti banknak tartozik, ezüstre való convertálása, s ennek megfelelő mennyiség bankjegyek kibocsátása által is. K. P. úrtól azt lehet vala várni, hogy X. valóságos nézeteit, s az általa felvett lehetőség e tisztán formulázott pontját veszi majd bírálat alá. Azonban K. P. úr X. czikkéből azt olvassa ki, ami neki tetszik, mi annyival sajnálatosabb, mivel nemzetgazdasági tárgyalásokban nem replicát, hanem egyszerűséget és világosságot szoktunk keresni. X. úgy véli, hogy amit az autoritások előhoznak, arra bátran lehet hivatkozni. Azért tartja pedig ezt felemlítendőnek, mivel K. P. úr tagadja, amit X. állított, hogy Francziaországban 796 millió franc bankjegy mellett oly nagy menynyiségű érczpénz is van forgalomban. Wolowsky, ő világszerte elismert pénzügyi tekintély, a múlt év dec. 21-kén írt levelében (eredetijét K. P. ur megtekintheti Deák Ferencz-tér I-s. sz. alatt), a készpénz forgalmát Francziaországban négyszer annyira teszi, mint a bankjegyekét. Előre is tudjuk, hogy K. P. ur ez ellen ismételve azt hozná fel, hogy valamely országban a forgalomban levő pénzösszeg meg sem becsülhető. Annálfogva megjegyezzük, hogy Wolowsky a maga állítását épen megbecsülhető számolásokra alapítja, sőt azt is kijelenti, hogy e számolásait (les calculs) a párisi enquete bizottmánynak benyújtotta. E tekintetben tehát K. P. úr saját kiszámítása csupa idővesztegetés volt. Azt mondja továbbá K. P. úr, hogy a 80 milliónak ezüstre való beváltása lehetetlen , mert akár az angol, akár a franczia bankból vegyenek ki 80 millió ezüstöt, ezáltal a bank fizetési képessége jőne kérdésbe. K. P. úr itt abban a tévedésben él, mintha leginkább a bankoknál volna az érczpénz, mint a bankjegyeknek fedezete. S egy füst alatt azt a másik tévedést követi el, hogy az érczet és érczpénzt kettőnek veszi, holott sem a bécsi, sem a Peelacta nem tesz különbséget a vertpénz vagy nemes-érczézeli fedezet között. Mind a két tévedése oly foka a naivságnak, mely az egyszerűséghez szokott felfogást is meghaladja. A Párisban legközelebb kötött 90 millió ezüst kölcsön mutatja, hogy a bankokon kívül is található még érczpénz. Ha a Francziaországban forgalomban levő, oly tetemes mennyiségű érczpénz csakugyan puszta vélemény volna, mint ezt K. P. úr állítja , akkor az osztrák kormány 90 millió ezüst kölcsönt effective nem kaphatott volna, anélkül, hogy a franczia bank azt meg ne érezze. Avagy megérezte azt valamely külföldi bank, hogy a bécsi bank ezüst fedezete 1848. jan. 30-kán 20 millió; 1855. január 30-kán 45 millió; 1860. jan. 30-kán 80 millió volt; s 1865. nov. 30-kán már 121 millióra szaporodott? És honnan történt e szaporodás? Onnan leginkább, hogy a bécsi börzén megvétetnek a váltók, s a külföldi piaczokon beváltatnak, és a beváltott összegek vasúton Bécsbe küldetnek. Avagy hallotta-e K. P. úr, hogy e szaporodás következtében valamely bank zavarba jött volna ? A 80 milliónak ezüstre való convertálása tehát nem fából csinált vaskarika. Elvégre K. P. úr maga sem látszik kételkedni azon, hogy a szóban forgó 80 millió ezüstre beváltható legyen, mert különben nem mondhatná: ha már az állam 80 millió bank adósságát ezüstre convertálja, miért nem váltja fel ezüstre a többi, 3000 milliót megközelítő adósságát is! A 80 millió, amelyről szó van, a bécsi bank kölcsöne, melyet az államnak adott, midőn szabadalmát megnyerte, s mely összeget az állam, a szabadalom leteltével, a banknak visszafizetni köteles. Ha tehát a 80 millióra új egyesség történik, ez által a bank fennálló kötelessége nem változott. Különös okoskodás az is, hogy az ezüstre convertálandó 80 millióból fedeztessék az a 36 millió bankjegy is, melynek fedezetét a nélkül is köteles a bank előállítani. „Vétkes hanyagsága a bécsi banknak — mondja K. P. úr — hogy arra az eszmére még nem jött, hogy a 80 milliót convertálja.“ E feltevés szintén alaptalan, mert a bank részvényeseinek érdekei — ha egyéb kötelezettségeinek eleget tesz, — tekintetbe veendők, kik 110 milliót fizettek be. X. a bankszabadságról annyiban szólott, amennyiben azzal az egy magyar nemzeti bank felállítását szembetette. Ha K. P. úr az által, hogy Grhyczy urat védelme alá vette, netalán azt akarná kitüntetni, hogy ő is a bankszabadság híve , ez esetben egy kis türelemre kérjük. Mi legalább hiszszük az idő bekövetkezését, melyben a párisi nemzetközi enquéte határozottan a bankszabadság mellett nyilatkozand. A „ Sárospataki Füzetek“ érdekében. Sátoralja-Ujhely, jan. 9. A „Sárospataki Füzetek“ X-ik évfolyamára is szétküldetett az előfizetési felhívás. Bővebb ajánlást mindez ideig sem olvastam róla, mert hiszen az ily csekélynek látszó ügy alig vétetik számba az országos ügyek mellett. Igen sok más dolog nem vétetik most nálunk tekintetbe. Nem a lapokat illeti megjegyzésem, hanem a közönséget. Eltérve egyéb tekintetektől, a tudományos irodalom iránt való indolencia az, mi leginkább megdöbbent. A Budapesti Szemle éveken át csak a fennállhatással küzdött; a lapok olykor olykor agitáltak mellette, és bár sohasem a folyóirat érdemén felül, de az olvasó közönséggel szemközt többnyire siker nélkül. Ilyen esetben véghetlen türelem és feláldozás kivántatott a szerkesztő részéről, hogy a díszszel betöltött tért boszankodva nem hagyta oda, hagyva ott aközönséget a közönyösség hidegében, melyből kiléptetni nem bírta. Ez mutatja az önzéstelen munkásságot; másként e magyar Revue rég sírba szállhatott volna, azon epitafiummal, hogy a magyar közönség részvétlensége miatt halt meg Érezték volna-e ennek szégyenét? — nem tudom, de valószínűen csak kevesen. Egy pár évtizeddel ezelőtt csak a hazafiságra kellett volna hivatkozni, kardot kötöttek volna mellette, most már a tudomány méltóságán alul állónak tekintetik ily, bár tiszteletreméltó, de csak háttérbe való érdeknek előtérbe hozása. Nem emlékszem, hogy a Szemle felhívásai közt a nemzetre, mint nemzetre lett volna hivatkozás , de közérdekű tartalma mindannyiszor kellően ajánltatott. Ha a Szemlének ily méltóságos magatartása mellett meg kellett volna bukni, a közönyösségnél több, talán a fogékonytalanság vádja is terhelné a közönséget. Nincs többé mit takargatni a dolgot; ki kell mondanunk, hogy a komolyabb irodalomnak nemcsak pártfogói, de olvasói sincsenek kellő arányban. A szakszerűséggel szeretnek takarózni sokan, mintha az az egyetemes műveltséget kizárná. Az ügyvédnek nem is könyv, ami nem jogi; az orvosnak, a mi nem gyógytani stb. — tisztelet mindenütt a kivételeknek. Ezeket előre kellett bocsátanom, midőn a Sárospataki Füzetek érdekében, noha hívatlanul, de ügyszeretetből tollat fogtam. Ez is 9 évig szolgált már leginkább, de nem kizárólag, a protestáns tudományosságnak, sőt utóbbi időben mind egyetemesebb színvonalakra emelkedett, anélkül, hogy a tartalmi kiterjedés által többet hódított volna a közönségből. Szerkesztője Erdélyi János volt, mihez több szót sem kell kapcsolni. Az ember gondolkozóba esik, hogy ő tévesztette-e el feladatát, vagy mások mulasztották el kötelességüket ? Az első kérdést bizonyára kedvezően dönti el a folyóirat tartalma , de annál kedvezőtlenebbül a másodikat az előfizetők névsora. Erdélyi nem az az ember, ki ilyenen sopánkodjék. Őszinte és komoly felszólításokat intézett az illetőkhöz, de ha szép jeligéjét: „megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz“ ,át nem értették, az nem az ő dolga többé. Neki megmaradt a küzdelem dicsősége oly ügyért, mely akárkit most jobban érdekelhetett volna ő nála. Hosszas kitartása azonban azt mutatja, hogy nehezen hagyta el e tért, sőt hogy azt oly positiónak tartotta, melyet áron kellene megváltani. íme, előttünk ez az ár is , dr. Heiszer József szerkesztő felhívása a X ik évi folyamra. Nagy vád ez a közönség ellen, és szomorú, ha úgy van ; de hogy úgy van, a felhívás őszinte lelkesültségéből meg kell győződnünk. Ki van ebben mondva: „napjainkban minden dolog talál pártfogókra, csak az isten és az emberiség komoly közügye, a vallás és annak hozományai az igaz világosság és az erkölcsök ősi szentsége mennek ki lassanként a közélet tiszteletéből és kimúlnak a nap érdekei közül.“ Mit felel erre a közönség ? El van mondva : „a részvét csekélységének nem szolgál mentségül az országra nehezült viszontagságok hosszú sora sem, miután napjaink fényűzése, mely a családok szilárd tulajdonát hiú czikkekkel cseréli be és teszi folyékonynyá, elég világosan mutatja, miszerint van még mindenkinek annyija, hogy áldozhasson néhány fillért azon magasabb viszonyoknak és érdekeknek is, melyekért hajdan apáink vérüket is kiönteni legnagyobb dicsőségöknek tartották.“ Nem érezzük-e ezen szavaknak súlyát és igazságát ? Ha nem, akkor, úgy hiszem, nem lesz több mondanivalója e téren Heiszlernek sem, ki egyszerűen azt akarja, hogy e lapok a legutolsó kísérlet megtevése nélkül, szemeink előtt porba ne hulljanak, kivált a jelen alkalommal, midőn a Protestantismus is szólhat valamit azon dolgok felől, miket eddig elhallgatnia kelle. Így áll jelenleg a „Sárospataki Füzetek“ ügye, t. i. az utolsó krízisen. Győzelem vagy esés, a közönség önérzetétől függ, és ez nyíltan ki van mondva. De hát ki fogja alkotni azt a közönséget ? Sokan úgy gondolkoznak, hogy efféle tudományos folyóirat inkább csak a papságot illeti. Ebben igazuk van egy részről, mert valóban, minden szegénységünk mellett is nem négy-ötszáz jó parochiánk van, ahonnan kitelnék ez a csekély áldozat az egyházi tudománynak; de itt is úgy áll sokszor a viszony, hogy a szegényebb többet áldoz. Sok, akinek rókatorkos mentéje van (mit mond erről a régi kánon ?) egy újabb könyvet nem szerez apjának könyvtárába; ez igaz. De más részről a papságtól magától nem kellene ezt követelni. A „Sárospataki Füzetek“ a világi urak könyvtárában is szép helyet foglalhat el és tartalmánál fogva mindenkinek nyújthat eleményt, csak elfogultság ne legyen bennünk. Ha tehát a papság a világi pártfogókra, a világiak pedig a papságra néznek , úgy a „Sárospataki Füzetek“ ultimátuma csakugyan utolsó szó marad a X-ik esztendőben. Ne hagyjuk ezt. Gondoljunk a politika zajában az ilyen kis dolgokra is, melyek szintén a történetnek adatnak által a maguk helyén és idejében. Fejes István, ref. lelkész. Kereskedelmi szerződés Ausztria és Nagy- Britannia közt dec. 16.1865. (Folyt, és vége.) Kiegészítő melléklet a fentebbi államszerződéshez. Zárjegyzőkönyv. A mai napon Ausztria s Nagy-Britannia közt kötött kereskedelmi szerződés aláírásánál a mindkét részről a meghatalmazottak következő nyilatkozatokat tettek : I. Ausztria Császárja ö Felségének meghatalmazottjai kijelenték, hogy a ma kötött kereskedelmi szerződés a liechtensteini herczegségre nézve is érvénynyel bír ; az 1863. dec. 23-kán megnyitott, Ausztria és Liechtenstein közti vám- és adó-egyleti szerződés XIII-dik czikkével öszhangzólag, s a nagy-britanniai meghatalmazott ezen nyilatkozatot elfogadta. II. A III. czikk szándéka iránti minden jövőbeli kétség megelőzése végett, a mindkét részrőli meghatalmazottak az alábbi magyarázat fölött egyeztek meg: Különleges súlyvámok szabályzatának meghatározott értéktételeken belüli felállításánál szükséges azon értékegységet meghatározni, melyre minden különleges vámot alkalmazni kell. Az iránt történt egyezkedés, miszerint a III. czikkben megállapított érték alap elfogadásánál nincsen szándékban, a czikk általános elvétől, t. i. attól eltérni, hogy a britt termelés vagy iparnak minden czikke csak oly vámokkal terheltessék, melyek értéke bizonyos maximáltételeinek felelnek meg, hanem azon szükség kikerülése czéloztatik, miszerint minden czikknek minden különféleségei iránt különösen kelljen előre intézkedni, s ezáltal a vámszabályzatnak kisszerű s helytelen alosztályai idéztessenek elő. Ezen tekintetből szükséges lesz, ugyanazon czikknek oly különböző minőségeit s megjelöléseit összefoglalni, melyekre nézve lehetősek találtatik, azokat, megközelitőleg egyenlő értéküknél, s általános egyneműségüknél fogva, egy s ugyanazon elnevezés alatt, a vámszabályzatnak egy tételébe vonni be. Azonban az iránt létesült egyesség, miszerint a jövőbeli ausztriai vámszabályzat elnevezéseinek megállapításánál ezek akkér legyenek rendezve, hogy a mindegyik tételben kiszabott vám ne haladja túl a szerződés III. czikkében megállapított maximál-tételt, az oly áruknak, melyek egy elnevezés alatt ezen tételbe bevonattak, minden, a kereskedésre nézve fontos fajának közép-értéke szerint, ha csak ez közös egyezmény által czélszerűnek vagy hasznosnak nem ismertetett volna föl. III. Épen igy a IV. czikkhez az iránt történt egyesség, miszerint ha az derülne ki, hogy bármily árufaj árai rendkívüli okok által, az 1865- dik év tizenkét hónapja alatt lényegesen megháboríttattak, a két kormány biztosai igyekezzenek az ily árufajok számára olynemű érték-alapot találni, mint a következő évekre egy méltányos középértéknek megfelelő gyanánt tekintethetik. A takács- és szövetáruk tekintetében (miknek árai az észak-amerikai Egyesült államokbani legutóbbi háború alatt lényegesen megváltoztak) abban történt egyesség, hogy ha érték alapul az 1865-ik év középárai vétetnek fel, a szerződő felek mindegyike 1868. jan. 1-je után azok értékelésének átvizsgálását kívánhatja. IV. Ezenkívül a k. nagybritanniai meghatalmazott kijelentés britt felsége kötelezi magát, a parlament előtt az épületes építési fának az egyesült királyságba beviteléért fizetendő vámok eltörlését, valamint a palackokbani bortól fizetendő vámoknak a hordókban bortól, az egyesült királyságbani bevitelnél fizetendő vámok öszletére mérséklését ajánlani. V. A császári ausztriai meghatalmazottak részükről kijelenték, hogy az Ő cs. kir. Felsége államai s birtokaiból rongykivitelre vetett vám 1866. jul. 1 -től kezdve s azon túl mázsájától két fíra fog leszállittatni. A besózott heringeknek a cs. k. Felsége államaiba s birtokaiba bevitelére vetett vám 1866. febr. 1-től kezdve, sporco-mázsájától 50 krra fog leszállittatni. Minek hitelességéül az alólirt meghatalmazottak a jelen jegyzőkönyvet kettős kiadásban vették föl s azt a megtörtént felolvasás után végrehajták. Bécsben, december tizenhatodikán, ezernyolczszázhatvanötödik évben. L. S. Gr. Mensdorff-Pouilly Sándor m. p. altábornagy. L. S. Báró Wüllerstorf Bernát m. p. ellenadmirál. (Az angol szöveg alatt:) L. S. Brom f a 1 d m. p. Államköltségvetés az 1866. igazgatási évre. Második rész. — Fedezet. (Folytatás.) 40. fej. Általános pénztárkezelés. 1. ez. Kezelési költség-járulékok az alapokból 224.086 — 224.086 2. ez. Az állam részére visszafizetendő activkövetelések . . .............................................. — 3,816.296 3,816.296 3. ez. Az állam activ követeléseinek kamatai. 1,104.468 — 1,104.468 4. ez. A cumulativ árvaalapok feleslegei. . — 463.760 463.750 5. ez. Szolgálati biztosítékok befizetései kincstári pénztárakba ............................................. — 470.000 470.000 6. ez. A fenállott általános törlesztési alap ingóinak jövedelmei........ 44.093 — 44.093 7. ez. A lombard-velenczei törlesztési alap ingóinak jövedelmei .................................... 219.373 — 219.373 8. ez. Kamatok a földtehermentesitési alapokból ........................................................ 200.000 — 200.000 9. ez. Előlegek visszatérítése a földtehermentesitési alapokból................... — 867.622 867.622 10. ez. Különféle bevételek... 17.161 — 17.161 11. ez. Az 1859-ki angol kölcsön kötvényeinek eladásáb. bevétel................... — 10,000.000 10,000.000 12. ez. Az 1865-diki ezüstkölcsönbeli bevételek ................................................................. — 12,000.000 12,000.000 XI. Pénzügyminisztérium. Közvetlen adók. Bevételek: rendesek, rendkívüliek, összeg. Ausztriai értékű forintokban. 14. fej. Földadó.................................................. 61,023.300 3,731.800 64,755.100 15. fej. Épületadó........................ 20,477.600 2,531.350 23,008.950 16. fej. Kereseti adó......................................... 5,317.400 895.600 6,213.000 17. fej. Személyes kereseti adó......................... 4,716.800 4,716.800 18. fej. Jövedelmi adó.................................... 16,417.100 4,176.100 20,593.200 19. fej. Örökségi adó......................................... 21,300 — 21,300 20. fej. Hátralékos királyi bér......................... — 22.800 22.800 21. fej. Adóvégrehajtási illetékek............................. — 380.400 380.400 Összeg (14—21. fej.) 107.973.500 11,738.050 119,711.550 Közvetett adók. 22. fej. Fogyasztási adó : 1. ez. Pálinkaadó.............................. 13,920.000 — 13,920.000 2. ez. Bor- és mustadó................................... 5,972.984 — 5,972.984 3. ez. Söradó................................................... 16,900.000 — 16,900.000 4. ez. Hús- és vágómarhaadó ..................... 5,463.663 — 5,463.663 5. ez. Czukoradó ............................................... 8,268,029 689,076 8,958.005 6. ez. Fogyasztási adó egyéb fogyasztási tár 1,900.000 — 1,900.000 gyaktól........................................................ 5,083,353 — 5,083,353 7. ez. Bérletek.............................................. 8. ez. Más bevételek........................................ 139,100 — 139,100 24. fej. Kálvám . . .................................... 14,172.684 14,172.684 24. fej. Só: 408.130 — 408.130 1. ez. A termelő hivatalok bevételei .... 38,541.290 — 38,541.690 2. ez. Az eladási „ „ .... 25. fej. Dohány: 600.000 — 600.000 1. ez. Bevét, a külf. részérel eladásból . . . 55,706.927 — 55,706.927 2. ez. Bevét, a belföldöm eladásból ... 26. fej. Bélyeg................................................... 13,548.814 3,010.000 16,558.814 27. fej. Dijak................................................... 857,705 — 857.705 28. fej. Illetékek jogügyletektől.................... 22,259,295 4,200,009 26,459.295 29. fej. Lotto................................................... 19,906.355 — 19,906.355 30. fej. Belvámok . ..................................... 8,222.676 — 3,222.675 31. fej. Mértékhitelesités..............................* 99,391 — 99,391 32. Egyesitett illetékek a lombard-velenczei királyságban.................................................. 137.000 • —_________137.000 Összeg (21—32. fej.) 227,108.296 7,899.076 235,007,372 Bevételek az államtulajdonokból: 33. fej. Államjószágok. Az állam kormányzatában lévő uradalmak: 1. ez. Az állampénztárba beszolgáltatással. . 1,485.501 59.281 1,544.782 1 2. ez. A nemz. bankba való beszolgáltatással. 292.327 — 292.327 3. ez. A nemz. bank kormányzatában lévő uradalmak......................... 1.346.437 89.457 1.435.894 4. ez. Bányai uradalmak............................... 267.758 — 267.758 5. ez. Kormányszéki épületek...... 147.456 — 147.456 6. ez. Kincstári vasutak . .......................... 158.029 — 158.029 Összeg (33. fej. 1—6. ez.) 3,697.508 148.738 3,846.246 34. fej. Állami erdészetek : Az állam kezelése alatti erdők : 1. ez. Az állampénztárba beszolgáltatással : 5,801.662 — 5.801.662 2. ez. A nemz. bankba beszolgáltatással . . 165.270 — 165.270 3. ez. A nemz. bank kéz. alatti erdők. . . . 559.007 720 559.727 4. ez. Bányai erdők......................................... 3.317.348 — 3.317.348 5. ez. Sóbányai erdők................................... 819.250 — 819.250 Összeg (34. fej. 1—5. ez.) ~~10,762.537 720 10,763.257 35. fej. Elkobzás cziméből az állam kezelése alatt lévő birtokokból: 1. ez. Uradalmak és erdők:.......................... 334.011 — 334.011 2. ez. Fiscalitások és szállományok . . . . 160.625 — 160.625 Összeg (35. fej. 1—2. ez.) 494.636 — 494.636 36. fej. Kincstári gyárak: 1. ez. Üdv. és államnyomda Bécsben . . . 246.000 — 246.000 2. ez. Államnyomda Lembergben .... 68.030 — 68.030 3. ez. Államnyomda Temesvárott .... 8.630 — 8.630 4. ez. Schlöglmühli papírgyár..................... 605.400 — 605.400 5. ez. Porczellángyár Bécsben . . . . 148.815 — 148.815 Összeg (36. fej. 1—5. ez.) 1,076.875 — 1,076.875 37. fej. Bányaügy..................... 27,134.917 45.699 27,180.616 38. fej. Pénzverde ......................................... 22,409.072 — 22,409.072 39. fej. Bevételek állami tulajdonok eladásából ........................................................ — 14,899.555 14,899.555 Összeg (40. fej. 1—12 ez.) 1,809.181 27,617.668 29,426.849 Összesen (14—40. fej.) 402,466.522 62,349.506 464,816.028 (Folyt. köv.) Különfélék. Pest, jan. 12 . Mély részvéttel közöljük alább a gróf Dessewffy-család gyászjelentését, melynek szomorú jelentőségét fájdalom csak később fogjuk megérezni egész súlyában. A gyászjelentés igy hangzik: Gróf Dessewffy Emilné, született báró Wenkheim Paulina, saját és gyermekei: Aurel és Valeria, úgy szinte gr. Dessewffy Marcel, s végre báró Vécsey József, saját és neje született gróf Desewffy Blanka nevében mélyen elszomorodott szívvel jelentik, elfelejthetlen szeretett férjének, illetőleg atyjuknak, testvéröcscsének, és apjának Cserneki és Türköi gróf Dessewffy Emilnek a m. tud. Akad. és a m. Földhitelintézet Elnökének e mai napon reggeli 3 órakor, a halottak szentségei felvétele után, élte közel 54-ik, boldog házasságának pedig 30-ik évében, megrögzött májbaj és az életerő teljes kimerültsége következtében történt gyászos kimultát. A boldogultnak hilt tetemei, Pozsonyban, f. hó 11-ikén délutáni 3 órakor a Ferencz rendiek templomában fognak beszenteltetni, s azután örök nyugalomra a Szabolcs megyei Sz. Mihályon létező családi sírboltba elszállittatni; az engesztelő sz. mise áldozatok pedig itt helyben f.b. 17-ikén reggeli