Pesti Napló, 1866. január (17. évfolyam, 4711-4734. szám)

1866-01-13 / 4719. szám

9­4719. Szombat, január 13. 1866. 17. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bém­entetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők. Kiadó­hivatal: Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre : 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Nyílt­ tér: 5 hasábos pethi : 25 uj kr. Előfizetési felhívás FESTI NAP­LÓ 1866-iki első félévi folyamára. Előfizetési éták­: Január—júniusi félévre........................................ JLO JT* 0*0 Ic­ők Január—martiusi évnegyedre . . . « an. ., A „PESTI NAPLÓ“ kiadó-hivatala. Pest, jan. 12. 1866. A választási visszaélések és a verifitatió. ív. Mi, magyarok, 1848 előtt nem voltunk ösztönöztetve a követigazolás módszerei­nek elmélete és gyakorlati czélszerüsége felől sokat vitatkozni, miután rendi al­kotmányunk szerint azon követ, kinek a megye a credentionalist kiszolgáltatta, ez által követi székét elfoglald. 1848-ban alkotmányunk a képviseleti rendszer kívánalmai szerint alakíttatván át, a dolgok természetes rendjénél fogva a ház kötelességévé­lön a verificatió tel­jes jogát gyakorolni. Hogy a ház minden tagja közvetlenül vehessen-e részt ezen nagy horderejű eljárásban, vagy pedig a ház által és a ház tagjaiból oly esküdt­szék alakíttassák, mely a párt-részrehaj­lástól mentebbnek tekintethetnék és kivá­lóbb gonddal nyomozhatná a visszaélése­ket? Ezen fontos kérdés az 1848-as pesti országgyűlésen — tudtommal — szőnyeg­re nem is került. Mi az országgyűlés általi verificálás azon módszerét fogadtuk el, mely Fran­­cziaországban, s átalában az újabb alkot­mányokban hivatozott, s mely szerint a ház közvetlenül hajtotta végre a követ­­igazolást. Anglia 1770-ig szintén ekként járt el, azonban hosszas tapasztalás után azon meggyőződésre jutott, hogy a követigazo­lások párt­czélokra zsákmányoltatnak ki, s a többség a nyílt megvesztegetések iránt sem hajlandó kellő szigort gyakorolni. Ezen átalános benyomás alatt fogadta­tott el a G­r­e­n­v­i­ll e-a­c­t­a, mely az an­gol parliament történetében határvonalt alkot. Grenville t. i. azt indítványozd, hogy a választási sérelmek feletti bíráskodás a háztól elvétessék, s egy 13 tagos par­liamenti bizottmánynak adassák át E bizottmány igy alakult : Sorsolás által 39 követ neve vona­tott ki. Ezen 39 tagból a követ, kinek válasz­tása ellen panasz adatott be, 13 egyént tartozott kilökni, mint olyat, ki neki nem tetszik, vagy kevésbé tetszik, mint a töb­biek ; hasonló eljárásra köteleztetett a pa­naszló fél is, így maradt aztán 13 bíró, ki, mint esküdtszék, s minden fellebbezés kizárásával ítélt a megtámadott választá­sok felett. A Grenville-adtó csak egy évre állapít­tatott meg, de hatékonysága később idő­ről-időre meghosszabbittatók, míg aztán öt kísérlet után, nagy többséggel tör­­vénynyé fogadtatott el. Azonban évek folytával jó oldalai mel­lett gyengeségei is fel kezdtek tünedezni. A sorsolási teder az ismeretes probabilitási törvények szerint teljesíté szerepét, s a számosabb pártból aránylag több nevet adott a 39 tag közé. Az illető felek is a recusatióknál rava­szabbakká lettek, mint kezdetben voltak. A kérvényező fél már nem arra töreke­dett, hogy a neki kevésbé tetsző tizenhá­rom egyént dobja ki, hanem a helyett a tizenhárom legeszesebbet recusálta. Hasonlóan járt el a verificálandó kö­vet is. Minek aztán természetes eredmé­nye jön, hogy tizenhárom, aránylag leg­­ügyefogyottabb egyén maradt a bizott­mányban, s az képtelenné vált a bonyo­dalmasabb ügyeken, s az általa kineve­­zett választmányoknak hosszas és tartal­mas előterjesztésein áthatolni, s a tények teljes ismeretén nyugvó ítéletet hozni. A pártfelek ily divatba jött csínjának külön műszava is volt: neveztetett t. i. ezen sajátságos eljárás „az agyvelő kilocscsantásának.“ S a felek oly követke­zetesen locscsantották ki a verificáló bizott­mány fejéből az úgy­velőt, hogy a re­form sürgető szükséggé vált, és Peel Robert a közvélemény sürgetésének tett eleget, midőn 1839-ben új törvény­­javaslat által, mely el is fogadtatott, töre­kedett e botrányt megorvosolni. A Peel-törvény eltörölte a sorsolást, és az igazoló bizottmányt 6 tagra szál­­litá le. *) A bizottmány, általános szavazat útján alakíttatok, s ha szükségesnek találta, al­­választmányok munkásságát is igénybe vehette. Mind a középponti ötös bizottmány, mind pedig a külön választmányok rész­­rehajlatlansági esküt tesznek le, s joguk van a tanukat a kihallgatáskor szintén megesketni. Ez eljárásukban nevezetes szempont az, hogy a bizottmány csak a petitióban felhozott tényekből szól, s nincs joga — mint nekünk van — a helyszínére vizs­gálati biztost vagy választmányokat kül­deni. A Grenvill­e-acta szerint min­den követ, kinek választása ellen kér­vény nem adatott be, teljes jogú tagja a háznak. A kérvényt pedig a vesztett párt hivatalos ügynöke írja meg, s legalább egy választónak kell azt szintén aláírnia. A kérvényező tartozik tízezer forint biz­tosítékot előre letenni, s ügye csak azután tárgyaltathatik. — A kérvény csak ha­tározott tényeken alapulhat, s névsze­rinti egyes szavazókat kell hogy megtá­madjon. Ha a vesztegetés bebizonyittatik, a kö­vet a parl­ament egész tartása alatt azon választó kerületnek, melytől meg jön vá­lasztva, képviselője nem lehet.­­ A per­költségeket a vesztett fél hordozza. Végre a kérvényben megvesztegetéssel vádolt tagok, ha a tett bebizonyosul, szavazati joguktól végleg vagy ideiglenesen meg­­fosztathatnak. Látható, hogy midőn a parl­amenti ötös bizottmány csak a kérvényben elő­adott speciális vádak felett szél, és a visz­­szaélések terjedelméről a helyszínen vizs­gálatot nem tarthat. — ismételjük, lát­ható, hogy sok oly rakonczátlanság és kor­­ruptió űzethetik, melyhez a bizottmány­nak közelférnie nincs joga. S ha még azt is említjük, miként gyak­ran történik, hogy a pártok egyezkedés útján kicserélik petitióikat, s például egy t­o­r­y ellen készült kérvény visz­­szavonatik egy whigh ellen benyúj­tott kérvény megsemmitése árán ;­ akkor, úgy hiszszük, hogy már többé alig lehet arról szó, miszerint a parlamenti öt ta­gos bizottmány minden jeles­sége mellett, az általános corruptió ellen áttörhetlen védgátat emelhessen. Mint bíróságnak tulajdonképeni czélja csak a bepanaszolt követek felett mondani ítéletet, s nem a népet oltalmazni a lélek­­vásártól, nem a felett őrködni, hogy a közerkölcsiség térszíne emelkedjék, ne pedig sekélyesedjék. Az angol parlament, midőn a folyvást terjedő megvesztegetések miatt aggódik, a megféleltetéshez nyúl, s úgy szólva egy nagy razziát tart a gyanús válasz­tók és rosz­hírben álló választási helysé­gek vagy kerületek ellen. Ezen parlamenti hadviselet, a régi és új megvesztegetések kiderítésére, a követ­kezőleg történik . Ha az ötös bizottmány úgy találja, hogy bizonyos városban vagy grófságban a választások körül rosz gya­korlat terjedt el, erről a házat tartozik értesíteni. A ház a peerekkel egyesülve, az ural­kodóhoz intézett feliratban biztosok kine­­veztetését kéri a hibás gyakorlat meg­­vizsgálásár­a. E biztosok bírói minőségben járnak el, s jogukban áll vizsgálni, tanu­kat hallgatni ki, és a régibb választásokat nyomozni. Ily vizsgálat miatt vesztette el St. Albans választási jogát. Gloucester városa pedig 1860-ban bámulatos felde­rítésekre adott alkalmat. Kisült t. i.,hogy 1816-ban egy követjelölt 275,000 forin­tot költött a követválasztásra , 1818-ban pedig 160,000 forintot. Az ily vizsgálat költségeit a kincstár hordja. De a korona saját hatalmából, a tör­vényhozás általi felszólítás nélkül, a kö­vetválasztásokkal kapcsolatban álló meg­vesztegetések nyomozására biztosokat nem küldhet ki. Eddigi czikkeinkben előadtuk , miként törekedett Anglia arra, hogy a választá­sok miatt támadt korteskedéseket, ro­­konczátlanságokat és megvesztegetéseket fékezze és apaszsza, a­nélkül, hogy a szabadságot a szigorú rend kedvéért ve­szélyeztesse. Törvényei és szabványai által a töme­ges összeütközésekből támadt vérengzé­seket és gyilkolásokat sikeresen gátolja, a­nélkül, hogy az associatiós jogból folyó csoportosodást és szabad vitatkozást kor­látolná, s a pártokat kényszerítené, hogy legfontosabb alkotmányos functiójuk kü­szöbén atomokra oszoljanak szét, és az egyén magára hagyassák. Az angol a választási költekezésből némely kiadást kivett azon vád alól, hogy megvesztegetés volna, s e részben csak a nyilvános ügyvezetést és számo­lást kötötte ki. A megvesztegetést körülírta és szigo­rúan bünteti. A követigazolás ügyét hosszas és ré­szint meghiúsult kísérletek után oly vá­lasztott és kevés tagú parlamenti esküdt­székre bízta, mely — nézetem szerint — részrehajlatlanabb lehet, mint az egész ház által teljesített igazolás. Elérhette-e azt, hogy a megvesztegetés egészen kiküszöböltessék ? Még nem érhette el. De legalább ko­molyan és nem eredmény nélkül törek­szik reá. S hogy visszarettentse a merész lé­­lekvásárlókat, hogy a verificatió után is a rögzött visszaélések feje felett tartsa a Damoc­lus-kardot,é s hogy értesülhessen a momentumról, mely kivételes szigort ja­vasol a választó­kerületek sőt az egyé­nek ellen is, fenntartó magának azon jo­got, hogy a korona beleegyezésével biz­tosokat küldjön általános nagy nyomo­zások eszközlésére. De midőn ezt teszi, egyszersmind nem engedi meg azt, hogy a kormány rendelhessen vizsgálatot oly megvesztegetési vádak miatt, melyek a képviselőház megalakulásával bármikor kapcsolatban állottak, s ennélfogva ha a kormány általi impulzusból történnének, a ház függetlenségét és tekintélyét sérte­nék. Mindezeket pedig azért tartottam szük­ségesnek felhozni, mert az angol eljárás­ban sok, általunk használható anyagot találok, melyet közelebbi czikkeimben ki is fogok jelölni. KEMÉNY ZSIGMOND. Országgyű­lési tudósítás. (**) A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök jelenti a Napló bíráló választmány tagjaira tegnap tör­tént szavazás eredményét; szavazott ösz­­szesen 197­ általános többséget a követ­kező képviselők nyertek : Somossy Ignácz 177, Nikolics Sándor 176, Jámbor Pál 174,Mihályi Péter 174,­­ Szontagh Pál 169, Jendrassik Miksa 169, Dessewffy Otto 166, Feszt Imre 166, Szász Károly 144, Fáy Gusztáv 112, Beliczey István 110, Vadnay Lajos 106, Rudnyánszky F­lórián 105, Ruttkay István 102, Draskóc­zy Gyula 101, Szmre­­csányi Dárius 97, K. Vay Béla 95, Trifu­­nácz Pál 94, Madarász József 93 és Kud­­lik István 89 szavazattal. A kérvényező bizottmány tagjaira tör­tént szavazatok ezután fogván megszám­­láltatni, az eredmény kihirdetése a hol­napi ülésre ígértetett. E bevezetés, s időközben érkezett iro­mányok bejelentése után, a ház napirend­jére tért, s folytatólag m­egkezdé a kifo­gás alatt álló képviselő választások igazo­lási vitáját. A 9-ik osztály által vizsgált jegyző­könyvekből előadásra várt még K. P­e­­r­é­n­y­i Zsigmond képviselőé, kinek meg­választatása körül előfordult zavargások okainak tárgyában az osztály szükségét látván a vizsgálatnak, ennek a ház általi elrendelését véleményezi. Vadnay Lajos az osztály által véle­ményének egyik alapindokak­ént­­ felho­zott azon érvet, hogy a bizonyítás , a fel­perest illeti, helyesen alkalmazottnak nem találja, sőt inkább azt véli, hogy oly esetben, mint a szóban forgó, igenis kö­telessége a kifogás alatt álló képviselő­nek bebizonyítani az ellene felhozott vád alaptalanságát, vagyis azt, hogy a tör­vény kívánta teljeskorusági kelléknek birtokában van, kívánja tehát, hogy b. Perényi Zsigmond utasítassék teljes ko­­ruságának megszabott határidő alatt bi­zonyítására, s ez esetben a vizsgálat fe­leslegessé válik. E véleményt osztja Papp Zsigmond is. Zsedényi Eduárd nem engedhe­ti meg, hogy a képviselőház valamely képviselő tagját életkora bizonyítására utasíthatná. Szentkirályi Móricz pedig e megjegyzést még azzal egészíti ki, misze­rint a követjelölt igen­is köteles a követ­­ségi qualificatiók iránt magát a választás előtt igazolni, de mint már megválasz­tott tagja a törvényhozásnak, e kötele­zettség alá nem vonható. Az osztály véleményét pártolták még Somsich Pál, Kurcz György és Horváth Döme­­l elnök a kérdést szavazásra bo­­csátván, a többség elfogadta az osztály ál­tal javaslatba hozott vizsgálatot, vizsgálóul Markos István, Huszt kerületi képvi­selő küldetvén ki. A kilenczedik osztály előadója ezzel bevégezvén jelentéseit, következett az első osztály, melynek előadója Várady Gá­bor, jelentését Bujanovits Sándor,Eper­jes városi képviselő választatásának jegy­zőkönyvével, s az ellene benyújtott kér­vény panaszainak előadásával kezdi meg. A tárgyalás megkezdése előtt azonban elnök jelenti, hogy ezen választás ellen a mai ülés megnyitása előtt Bujanovics Sán­dor ellenjelöltje egy kérvényt nyújtott be, kérdi tehát a házat, kiadassák-e az az osztálynak, vagy a napirendre került je­lentéssel legott tárgyaltassék; hosszabb vita után a ház megmaradt korábbi ha­tározatánál , a pótlólag benyújtott kérvény kiadatik az osztálynak, s azért a Bujano­vics Sándor választatásáról szóló jelentés is máskorra halasztatott el. Előadó olvassa le. Baldacci Antal Esztergom megye köbölkuti kerülete kép­viselőjének jegyzőkönyvét, s az ellene be­nyújtott panasz kivonatát. Épületes dol­gok ! Az osztály vizsgálatot véleményez, s e vélemény a ház által egyhangúlag el­­fogadtatik. Vizsgálóul Rudnyánszky Flórián barsi képviselő küldetik ki. Következett Besze János Esztergom város képviselőjének választási jegyző­könyve, s ennek kapcsában a választás érvénye ellen benyújtott panaszirat. Az osztály igazoltságot véleményez, s a ház egyhangú helyes kiáltással fogadja el a motivált véleményt, s midőn az elnök Besze Jánost igazolt képviselővé jelenti ki, megéljeneztetett. Felvetettek M­o­c­s­á­r­y Lajos Borsodm. mezőkövesdi kerület képviselőjének vá­lasztási irományai, s az ellene benyújtott kifogások , az osztály igazolt képviselővé kijelentését ajánlja. Somsich Pál, ha az előadásban rövi­den érintett kifogás, hogy t. i. az össze­­írási és szavazási névlajstromok nem egyeznek, vagy­is, hogy nagyszámú vá­lasztó neve fordul elő a szavazók közt, kik összeírva nem voltak, ha e kifogás­nak alapja van, akkor vizsgálatnak látja helyét, felkéri előadót, adna felvilágosí­tást e nehézségnél. Előadó a két lajstromnak némely ne­veknél össze nem egyezését erősíti. Ennek nyomán Klauzál Gábor nem találván a szavazást úgy történtnek, mint a­hogy a törvény rendeli, pártolja előtte szólónak indítványát. Madarász József, hogy a kérdéshez egész biztossággal szólhasson, ismernie kell az irományokat, mint a tett kifogá­sok kedveit. E kívonatot több képviselő osztván, az irományok felolvasása elren­deltetett ; mi megtörténvén, hatása az lett, hogy az osztály véleménye indokolt­nak találtatván, helybenhagyatott, vagy­is Mocsáry Lajos igazolt képviselőnek jelentetett ki. Varró Sándor nagy­kun­madarasi képviselő választása ellen beadott kér­vény hosszú, s kesernyés vitára szolgál­tatott alkalmat. Az osztály igazoltságot indítványoz. Papp Zsigmond ellenben a kivonati­­lag felhozott panaszokat oly fontosaknak találja, hogy kérnie kell azok szó szerinti felolvasását. Előadó teljesíti, — érdekes mulatság! Papp Zs. képviselő a hallott iromá­nyokból azon meggyőződést meríti, hogy a panaszott visszaélések szükségessé te­szik a vizsgálat elrendelését, mit is in­dítványba hoz. Ezen indítványt tüzetesebben indokolja Örményi József képviselő, ki szintén helyét látja a vizsgálatnak. Bónis Sámuel, Madarász József, Ghyczy Kálmán, Thalabér Lajos az osztály véleménye mellett nyilat­koznak. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, Varró Sándort a ház többsége igazolt képviselőnek ismeri el. Vita közben az elnöki csengetyű több­ször vétetett alkalmazásba; az elnök a ház helyeslése közt jegyzi meg, miszerint a közvélemény megvárja tőlünk, hogy a tanácskozások bizonyos sebességgel men­jenek ; de viszont a ház is megvárja tag­jaitól, ugyancsak e czél elérése tekinteté­ből is, hogy ugyanazon tárgyhoz kiki csak egyszer szólhasson. Meghallgatta­tott és követve lett; vajha meghallgat­tatnék a közvéleménynek azon másik óhajtása is, hogy a ház komolyságával összhangban nem álló zaj és lárma e te­rem méltóságos köréből tanácskozás köz­ben mindenkorra száműzetnék! Miként szolgálat létetnék nyelvünknek, ha az a sok adódik, mondódik, ha­tározódik, vevődik, s e féle­­dik, ődik végre valami correctebb kifejezés­sel c­s­e­r­é­l­ő­d­n­é­k fel; igazoljuk gram­matikánkat is! Következett Dőry Ádám Sopron me­­gye Csorna kerületi képviselő választatá­sa ellen beadott kérvény, mely tárgyban az osztály igazoltságot hoz javaslatba. E javaslatot a ház elfogadja. Pap Simon Mármaros megye viski kerületének képviselője választási ügyé­ben az osztály vizsgálatot indítványoz; mi­ellen Szaplonczai József egy hosz­­szu beszéddel lépett fel; elbeszélte a viski választás történetét apró részleteiben is, s indítványozá, hogy ezen előadása alapján a ház Pap Simont igazoltnak jelentené ki. Ezzel ellenkezőleg Mihályi Péter kí­vánta, hogy az irományok olvastassanak fel. E kivánat helyeseltetett, de minthogy az idő három óra felé haladt el, az ülés mára eloszlattatok. Bécsi dolgok.­ ­ A bécsi lapok az erdélyi országgyűlésen felolvasott királyi leiratokat magyarázgatják. A „Wanderer“ többek közt így szól: „Ma sincs véglegesen elismerve a Magyaror­szág és Erdély közti unió, hanem a birodalom­mal való államjogi kérdések megoldásáról van feltételezve. A feltételek egy egész hosszú során keresztül lehet csak kivívni azt, a­mit Magyar­­ország a maga szempontjából törvényesen létező­nek tekint Igaz, hogy az erdélyi képviselők, az 1848-iki választási törvény alapján veendenek részt a pesti országgyűlésen, de jelenlétük jog­­czímére nézve a kormány nézete eltér a magyar országgyűlésétől, s e felett erős elméleti vita fejlődhetik ki.­­ De ez nem gátolhatja Magyar­­országot, hogy az erdélyi képviselőket ne az unió törvény alapján megjelenteknek tartsa.“ A „Wanderer" megnyugvását találja abban, hogy a kormány nem kíván oly feltételeket, melyeket a magyarok is ne óhajtanának teljesítni (az állam­jogi kérdés megoldását, a nemzetiségek és val­lásfelekezetek iránti méltányosságot.) A „Morgen Post“ szerint : „Az erdélyi képviselőknek a magyar koronázó országgyűlésben való részvételét a kormány provisoriusnak nyilvánítja, s ezért az erdélyi or­szággyűlést nem is oszlatta fel, csak elnapolta. A formának, melyet Magyarország sürgetett, elég van téve , de lényegében a kormány a ma­ga kezében tartja az unió kérdés megoldását. Ezt Pesten tekintetbe veendik, s be fogják látni hogy jelentéktelen engedmények árán nem lehet boldogulni a kiegyenlítéssel, a monar­chia állam­jogi kérdéseinek megoldásával.“ A „National Zty“ úgy véli, hogy az az eltérés, mi a kormány és a magyar országgyűlés felfogásá­ban van az erdélyi képviselők Pesten való megje­lenésére nézve, aligha okoz többet, mint elméleti nehézségeket. Másfelől a centralisták is megelé­gedhetnének. Ha a magyarok nem teljesítik a fel­tételeket, az unió nem létesül,­­ ha pedig telje­sítik, az unió végleges lesz ugyan, de a biroda­lom egysége is, a centralisták kívánságához ké­pest, biztosítva leend. Az „Österreichische Zig“ , a bécsi centra­listák megnyugtatására írt egy rövid czikket. Erdély unióját a kormány nem ismeri el a­nél­kül, hogy Magyarország is ennek fejében egyet­len concessiót se tegyen. A császári szó ke­zeskedik arról, hogy az unió nem lesz tör­­vénynyé, míg bizonyos meghatározott feltételek nem teljesíttetnek, s a birodalom nem lesz oly könnyű szerrel elutasítva, mint 1848-ban. (Ezt feleletül mondja az „Östr. Zig“ egy centralista *) Később e bizottmány 5 tag­úvá lön.

Next