Pesti Napló, 1866. január (17. évfolyam, 4711-4734. szám)
1866-01-13 / 4719. szám
94719. Szombat, január 13. 1866. 17. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bémentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Kiadóhivatal: Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre : 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Nyílt tér: 5 hasábos pethi : 25 uj kr. Előfizetési felhívás FESTI NAPLÓ 1866-iki első félévi folyamára. Előfizetési éták: Január—júniusi félévre........................................ JLO JT* 0*0 Icők Január—martiusi évnegyedre . . . « an. ., A „PESTI NAPLÓ“ kiadó-hivatala. Pest, jan. 12. 1866. A választási visszaélések és a verifitatió. ív. Mi, magyarok, 1848 előtt nem voltunk ösztönöztetve a követigazolás módszereinek elmélete és gyakorlati czélszerüsége felől sokat vitatkozni, miután rendi alkotmányunk szerint azon követ, kinek a megye a credentionalist kiszolgáltatta, ez által követi székét elfoglald. 1848-ban alkotmányunk a képviseleti rendszer kívánalmai szerint alakíttatván át, a dolgok természetes rendjénél fogva a ház kötelességévélön a verificatió teljes jogát gyakorolni. Hogy a ház minden tagja közvetlenül vehessen-e részt ezen nagy horderejű eljárásban, vagy pedig a ház által és a ház tagjaiból oly esküdtszék alakíttassák, mely a párt-részrehajlástól mentebbnek tekintethetnék és kiválóbb gonddal nyomozhatná a visszaéléseket? Ezen fontos kérdés az 1848-as pesti országgyűlésen — tudtommal — szőnyegre nem is került. Mi az országgyűlés általi verificálás azon módszerét fogadtuk el, mely Francziaországban, s átalában az újabb alkotmányokban hivatozott, s mely szerint a ház közvetlenül hajtotta végre a követigazolást. Anglia 1770-ig szintén ekként járt el, azonban hosszas tapasztalás után azon meggyőződésre jutott, hogy a követigazolások pártczélokra zsákmányoltatnak ki, s a többség a nyílt megvesztegetések iránt sem hajlandó kellő szigort gyakorolni. Ezen átalános benyomás alatt fogadtatott el a Grenvill e-acta, mely az angol parliament történetében határvonalt alkot. Grenville t. i. azt indítványozd, hogy a választási sérelmek feletti bíráskodás a háztól elvétessék, s egy 13 tagos parliamenti bizottmánynak adassák át E bizottmány igy alakult : Sorsolás által 39 követ neve vonatott ki. Ezen 39 tagból a követ, kinek választása ellen panasz adatott be, 13 egyént tartozott kilökni, mint olyat, ki neki nem tetszik, vagy kevésbé tetszik, mint a többiek ; hasonló eljárásra köteleztetett a panaszló fél is, így maradt aztán 13 bíró, ki, mint esküdtszék, s minden fellebbezés kizárásával ítélt a megtámadott választások felett. A Grenville-adtó csak egy évre állapíttatott meg, de hatékonysága később időről-időre meghosszabbittatók, míg aztán öt kísérlet után, nagy többséggel törvénynyé fogadtatott el. Azonban évek folytával jó oldalai mellett gyengeségei is fel kezdtek tünedezni. A sorsolási teder az ismeretes probabilitási törvények szerint teljesíté szerepét, s a számosabb pártból aránylag több nevet adott a 39 tag közé. Az illető felek is a recusatióknál ravaszabbakká lettek, mint kezdetben voltak. A kérvényező fél már nem arra törekedett, hogy a neki kevésbé tetsző tizenhárom egyént dobja ki, hanem a helyett a tizenhárom legeszesebbet recusálta. Hasonlóan járt el a verificálandó követ is. Minek aztán természetes eredménye jön, hogy tizenhárom, aránylag legügyefogyottabb egyén maradt a bizottmányban, s az képtelenné vált a bonyodalmasabb ügyeken, s az általa kinevezett választmányoknak hosszas és tartalmas előterjesztésein áthatolni, s a tények teljes ismeretén nyugvó ítéletet hozni. A pártfelek ily divatba jött csínjának külön műszava is volt: neveztetett t. i. ezen sajátságos eljárás „az agyvelő kilocscsantásának.“ S a felek oly következetesen locscsantották ki a verificáló bizottmány fejéből az úgyvelőt, hogy a reform sürgető szükséggé vált, és Peel Robert a közvélemény sürgetésének tett eleget, midőn 1839-ben új törvényjavaslat által, mely el is fogadtatott, törekedett e botrányt megorvosolni. A Peel-törvény eltörölte a sorsolást, és az igazoló bizottmányt 6 tagra szállitá le. *) A bizottmány, általános szavazat útján alakíttatok, s ha szükségesnek találta, alválasztmányok munkásságát is igénybe vehette. Mind a középponti ötös bizottmány, mind pedig a külön választmányok részrehajlatlansági esküt tesznek le, s joguk van a tanukat a kihallgatáskor szintén megesketni. Ez eljárásukban nevezetes szempont az, hogy a bizottmány csak a petitióban felhozott tényekből szól, s nincs joga — mint nekünk van — a helyszínére vizsgálati biztost vagy választmányokat küldeni. A Grenville-acta szerint minden követ, kinek választása ellen kérvény nem adatott be, teljes jogú tagja a háznak. A kérvényt pedig a vesztett párt hivatalos ügynöke írja meg, s legalább egy választónak kell azt szintén aláírnia. A kérvényező tartozik tízezer forint biztosítékot előre letenni, s ügye csak azután tárgyaltathatik. — A kérvény csak határozott tényeken alapulhat, s névszerinti egyes szavazókat kell hogy megtámadjon. Ha a vesztegetés bebizonyittatik, a követ a parlament egész tartása alatt azon választó kerületnek, melytől meg jön választva, képviselője nem lehet. A perköltségeket a vesztett fél hordozza. Végre a kérvényben megvesztegetéssel vádolt tagok, ha a tett bebizonyosul, szavazati joguktól végleg vagy ideiglenesen megfosztathatnak. Látható, hogy midőn a parlamenti ötös bizottmány csak a kérvényben előadott speciális vádak felett szél, és a viszszaélések terjedelméről a helyszínen vizsgálatot nem tarthat. — ismételjük, látható, hogy sok oly rakonczátlanság és korruptió űzethetik, melyhez a bizottmánynak közelférnie nincs joga. S ha még azt is említjük, miként gyakran történik, hogy a pártok egyezkedés útján kicserélik petitióikat, s például egy tory ellen készült kérvény viszszavonatik egy whigh ellen benyújtott kérvény megsemmitése árán ; akkor, úgy hiszszük, hogy már többé alig lehet arról szó, miszerint a parlamenti öt tagos bizottmány minden jelessége mellett, az általános corruptió ellen áttörhetlen védgátat emelhessen. Mint bíróságnak tulajdonképeni czélja csak a bepanaszolt követek felett mondani ítéletet, s nem a népet oltalmazni a lélekvásártól, nem a felett őrködni, hogy a közerkölcsiség térszíne emelkedjék, ne pedig sekélyesedjék. Az angol parlament, midőn a folyvást terjedő megvesztegetések miatt aggódik, a megféleltetéshez nyúl, s úgy szólva egy nagy razziát tart a gyanús választók és roszhírben álló választási helységek vagy kerületek ellen. Ezen parlamenti hadviselet, a régi és új megvesztegetések kiderítésére, a következőleg történik . Ha az ötös bizottmány úgy találja, hogy bizonyos városban vagy grófságban a választások körül rosz gyakorlat terjedt el, erről a házat tartozik értesíteni. A ház a peerekkel egyesülve, az uralkodóhoz intézett feliratban biztosok kineveztetését kéri a hibás gyakorlat megvizsgálására. E biztosok bírói minőségben járnak el, s jogukban áll vizsgálni, tanukat hallgatni ki, és a régibb választásokat nyomozni. Ily vizsgálat miatt vesztette el St. Albans választási jogát. Gloucester városa pedig 1860-ban bámulatos felderítésekre adott alkalmat. Kisült t. i.,hogy 1816-ban egy követjelölt 275,000 forintot költött a követválasztásra , 1818-ban pedig 160,000 forintot. Az ily vizsgálat költségeit a kincstár hordja. De a korona saját hatalmából, a törvényhozás általi felszólítás nélkül, a követválasztásokkal kapcsolatban álló megvesztegetések nyomozására biztosokat nem küldhet ki. Eddigi czikkeinkben előadtuk , miként törekedett Anglia arra, hogy a választások miatt támadt korteskedéseket, rokonczátlanságokat és megvesztegetéseket fékezze és apaszsza, anélkül, hogy a szabadságot a szigorú rend kedvéért veszélyeztesse. Törvényei és szabványai által a tömeges összeütközésekből támadt vérengzéseket és gyilkolásokat sikeresen gátolja, anélkül, hogy az associatiós jogból folyó csoportosodást és szabad vitatkozást korlátolná, s a pártokat kényszerítené, hogy legfontosabb alkotmányos functiójuk küszöbén atomokra oszoljanak szét, és az egyén magára hagyassák. Az angol a választási költekezésből némely kiadást kivett azon vád alól, hogy megvesztegetés volna, s e részben csak a nyilvános ügyvezetést és számolást kötötte ki. A megvesztegetést körülírta és szigorúan bünteti. A követigazolás ügyét hosszas és részint meghiúsult kísérletek után oly választott és kevés tagú parlamenti esküdtszékre bízta, mely — nézetem szerint — részrehajlatlanabb lehet, mint az egész ház által teljesített igazolás. Elérhette-e azt, hogy a megvesztegetés egészen kiküszöböltessék ? Még nem érhette el. De legalább komolyan és nem eredmény nélkül törekszik reá. S hogy visszarettentse a merész lélekvásárlókat, hogy a verificatió után is a rögzött visszaélések feje felett tartsa a Damoclus-kardot,é s hogy értesülhessen a momentumról, mely kivételes szigort javasol a választókerületek sőt az egyének ellen is, fenntartó magának azon jogot, hogy a korona beleegyezésével biztosokat küldjön általános nagy nyomozások eszközlésére. De midőn ezt teszi, egyszersmind nem engedi meg azt, hogy a kormány rendelhessen vizsgálatot oly megvesztegetési vádak miatt, melyek a képviselőház megalakulásával bármikor kapcsolatban állottak, s ennélfogva ha a kormány általi impulzusból történnének, a ház függetlenségét és tekintélyét sértenék. Mindezeket pedig azért tartottam szükségesnek felhozni, mert az angol eljárásban sok, általunk használható anyagot találok, melyet közelebbi czikkeimben ki is fogok jelölni. KEMÉNY ZSIGMOND. Országgyűlési tudósítás. (**) A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök jelenti a Napló bíráló választmány tagjaira tegnap történt szavazás eredményét; szavazott öszszesen 197 általános többséget a következő képviselők nyertek : Somossy Ignácz 177, Nikolics Sándor 176, Jámbor Pál 174,Mihályi Péter 174, Szontagh Pál 169, Jendrassik Miksa 169, Dessewffy Otto 166, Feszt Imre 166, Szász Károly 144, Fáy Gusztáv 112, Beliczey István 110, Vadnay Lajos 106, Rudnyánszky Flórián 105, Ruttkay István 102, Draskóczy Gyula 101, Szmrecsányi Dárius 97, K. Vay Béla 95, Trifunácz Pál 94, Madarász József 93 és Kudlik István 89 szavazattal. A kérvényező bizottmány tagjaira történt szavazatok ezután fogván megszámláltatni, az eredmény kihirdetése a holnapi ülésre ígértetett. E bevezetés, s időközben érkezett irományok bejelentése után, a ház napirendjére tért, s folytatólag megkezdé a kifogás alatt álló képviselő választások igazolási vitáját. A 9-ik osztály által vizsgált jegyzőkönyvekből előadásra várt még K. Perényi Zsigmond képviselőé, kinek megválasztatása körül előfordult zavargások okainak tárgyában az osztály szükségét látván a vizsgálatnak, ennek a ház általi elrendelését véleményezi. Vadnay Lajos az osztály által véleményének egyik alapindokaként felhozott azon érvet, hogy a bizonyítás , a felperest illeti, helyesen alkalmazottnak nem találja, sőt inkább azt véli, hogy oly esetben, mint a szóban forgó, igenis kötelessége a kifogás alatt álló képviselőnek bebizonyítani az ellene felhozott vád alaptalanságát, vagyis azt, hogy a törvény kívánta teljeskorusági kelléknek birtokában van, kívánja tehát, hogy b. Perényi Zsigmond utasítassék teljes koruságának megszabott határidő alatt bizonyítására, s ez esetben a vizsgálat feleslegessé válik. E véleményt osztja Papp Zsigmond is. Zsedényi Eduárd nem engedheti meg, hogy a képviselőház valamely képviselő tagját életkora bizonyítására utasíthatná. Szentkirályi Móricz pedig e megjegyzést még azzal egészíti ki, miszerint a követjelölt igenis köteles a követségi qualificatiók iránt magát a választás előtt igazolni, de mint már megválasztott tagja a törvényhozásnak, e kötelezettség alá nem vonható. Az osztály véleményét pártolták még Somsich Pál, Kurcz György és Horváth Dömel elnök a kérdést szavazásra bocsátván, a többség elfogadta az osztály által javaslatba hozott vizsgálatot, vizsgálóul Markos István, Huszt kerületi képviselő küldetvén ki. A kilenczedik osztály előadója ezzel bevégezvén jelentéseit, következett az első osztály, melynek előadója Várady Gábor, jelentését Bujanovits Sándor,Eperjes városi képviselő választatásának jegyzőkönyvével, s az ellene benyújtott kérvény panaszainak előadásával kezdi meg. A tárgyalás megkezdése előtt azonban elnök jelenti, hogy ezen választás ellen a mai ülés megnyitása előtt Bujanovics Sándor ellenjelöltje egy kérvényt nyújtott be, kérdi tehát a házat, kiadassák-e az az osztálynak, vagy a napirendre került jelentéssel legott tárgyaltassék; hosszabb vita után a ház megmaradt korábbi határozatánál , a pótlólag benyújtott kérvény kiadatik az osztálynak, s azért a Bujanovics Sándor választatásáról szóló jelentés is máskorra halasztatott el. Előadó olvassa le. Baldacci Antal Esztergom megye köbölkuti kerülete képviselőjének jegyzőkönyvét, s az ellene benyújtott panasz kivonatát. Épületes dolgok ! Az osztály vizsgálatot véleményez, s e vélemény a ház által egyhangúlag elfogadtatik. Vizsgálóul Rudnyánszky Flórián barsi képviselő küldetik ki. Következett Besze János Esztergom város képviselőjének választási jegyzőkönyve, s ennek kapcsában a választás érvénye ellen benyújtott panaszirat. Az osztály igazoltságot véleményez, s a ház egyhangú helyes kiáltással fogadja el a motivált véleményt, s midőn az elnök Besze Jánost igazolt képviselővé jelenti ki, megéljeneztetett. Felvetettek Mocsáry Lajos Borsodm. mezőkövesdi kerület képviselőjének választási irományai, s az ellene benyújtott kifogások , az osztály igazolt képviselővé kijelentését ajánlja. Somsich Pál, ha az előadásban röviden érintett kifogás, hogy t. i. az összeírási és szavazási névlajstromok nem egyeznek, vagyis, hogy nagyszámú választó neve fordul elő a szavazók közt, kik összeírva nem voltak, ha e kifogásnak alapja van, akkor vizsgálatnak látja helyét, felkéri előadót, adna felvilágosítást e nehézségnél. Előadó a két lajstromnak némely neveknél össze nem egyezését erősíti. Ennek nyomán Klauzál Gábor nem találván a szavazást úgy történtnek, mint ahogy a törvény rendeli, pártolja előtte szólónak indítványát. Madarász József, hogy a kérdéshez egész biztossággal szólhasson, ismernie kell az irományokat, mint a tett kifogások kedveit. E kívonatot több képviselő osztván, az irományok felolvasása elrendeltetett ; mi megtörténvén, hatása az lett, hogy az osztály véleménye indokoltnak találtatván, helybenhagyatott, vagyis Mocsáry Lajos igazolt képviselőnek jelentetett ki. Varró Sándor nagykunmadarasi képviselő választása ellen beadott kérvény hosszú, s kesernyés vitára szolgáltatott alkalmat. Az osztály igazoltságot indítványoz. Papp Zsigmond ellenben a kivonatilag felhozott panaszokat oly fontosaknak találja, hogy kérnie kell azok szó szerinti felolvasását. Előadó teljesíti, — érdekes mulatság! Papp Zs. képviselő a hallott irományokból azon meggyőződést meríti, hogy a panaszott visszaélések szükségessé teszik a vizsgálat elrendelését, mit is indítványba hoz. Ezen indítványt tüzetesebben indokolja Örményi József képviselő, ki szintén helyét látja a vizsgálatnak. Bónis Sámuel, Madarász József, Ghyczy Kálmán, Thalabér Lajos az osztály véleménye mellett nyilatkoznak. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, Varró Sándort a ház többsége igazolt képviselőnek ismeri el. Vita közben az elnöki csengetyű többször vétetett alkalmazásba; az elnök a ház helyeslése közt jegyzi meg, miszerint a közvélemény megvárja tőlünk, hogy a tanácskozások bizonyos sebességgel menjenek ; de viszont a ház is megvárja tagjaitól, ugyancsak e czél elérése tekintetéből is, hogy ugyanazon tárgyhoz kiki csak egyszer szólhasson. Meghallgattatott és követve lett; vajha meghallgattatnék a közvéleménynek azon másik óhajtása is, hogy a ház komolyságával összhangban nem álló zaj és lárma e terem méltóságos köréből tanácskozás közben mindenkorra száműzetnék! Miként szolgálat létetnék nyelvünknek, ha az a sok adódik, mondódik, határozódik, vevődik, s e féledik, ődik végre valami correctebb kifejezéssel cserélődnék fel; igazoljuk grammatikánkat is! Következett Dőry Ádám Sopron megye Csorna kerületi képviselő választatása ellen beadott kérvény, mely tárgyban az osztály igazoltságot hoz javaslatba. E javaslatot a ház elfogadja. Pap Simon Mármaros megye viski kerületének képviselője választási ügyében az osztály vizsgálatot indítványoz; miellen Szaplonczai József egy hoszszu beszéddel lépett fel; elbeszélte a viski választás történetét apró részleteiben is, s indítványozá, hogy ezen előadása alapján a ház Pap Simont igazoltnak jelentené ki. Ezzel ellenkezőleg Mihályi Péter kívánta, hogy az irományok olvastassanak fel. E kivánat helyeseltetett, de minthogy az idő három óra felé haladt el, az ülés mára eloszlattatok. Bécsi dolgok. A bécsi lapok az erdélyi országgyűlésen felolvasott királyi leiratokat magyarázgatják. A „Wanderer“ többek közt így szól: „Ma sincs véglegesen elismerve a Magyarország és Erdély közti unió, hanem a birodalommal való államjogi kérdések megoldásáról van feltételezve. A feltételek egy egész hosszú során keresztül lehet csak kivívni azt, amit Magyarország a maga szempontjából törvényesen létezőnek tekint Igaz, hogy az erdélyi képviselők, az 1848-iki választási törvény alapján veendenek részt a pesti országgyűlésen, de jelenlétük jogczímére nézve a kormány nézete eltér a magyar országgyűlésétől, s e felett erős elméleti vita fejlődhetik ki. De ez nem gátolhatja Magyarországot, hogy az erdélyi képviselőket ne az unió törvény alapján megjelenteknek tartsa.“ A „Wanderer" megnyugvását találja abban, hogy a kormány nem kíván oly feltételeket, melyeket a magyarok is ne óhajtanának teljesítni (az államjogi kérdés megoldását, a nemzetiségek és vallásfelekezetek iránti méltányosságot.) A „Morgen Post“ szerint : „Az erdélyi képviselőknek a magyar koronázó országgyűlésben való részvételét a kormány provisoriusnak nyilvánítja, s ezért az erdélyi országgyűlést nem is oszlatta fel, csak elnapolta. A formának, melyet Magyarország sürgetett, elég van téve , de lényegében a kormány a maga kezében tartja az unió kérdés megoldását. Ezt Pesten tekintetbe veendik, s be fogják látni hogy jelentéktelen engedmények árán nem lehet boldogulni a kiegyenlítéssel, a monarchia államjogi kérdéseinek megoldásával.“ A „National Zty“ úgy véli, hogy az az eltérés, mi a kormány és a magyar országgyűlés felfogásában van az erdélyi képviselők Pesten való megjelenésére nézve, aligha okoz többet, mint elméleti nehézségeket. Másfelől a centralisták is megelégedhetnének. Ha a magyarok nem teljesítik a feltételeket, az unió nem létesül, ha pedig teljesítik, az unió végleges lesz ugyan, de a birodalom egysége is, a centralisták kívánságához képest, biztosítva leend. Az „Österreichische Zig“ , a bécsi centralisták megnyugtatására írt egy rövid czikket. Erdély unióját a kormány nem ismeri el anélkül, hogy Magyarország is ennek fejében egyetlen concessiót se tegyen. A császári szó kezeskedik arról, hogy az unió nem lesz törvénynyé, míg bizonyos meghatározott feltételek nem teljesíttetnek, s a birodalom nem lesz oly könnyű szerrel elutasítva, mint 1848-ban. (Ezt feleletül mondja az „Östr. Zig“ egy centralista *) Később e bizottmány 5 tagúvá lön.