Pesti Napló, 1866. május (17. évfolyam, 4809-4833. szám)
1866-05-01 / 4809. szám
lasztás helyéről, be van győzve, hogy azon zavart, mely a választás előtt történt, nem a választók idézték elő, és így úgy hiszem, kétségtelenül és tiszta lélekkel ki lehet azt mondani, hogy ezen választás igazolandó. Azonban megjegyzem még azon körülményt, melyet az előttem szóló képviselő úr csak per tangentem érintett meg, t. i. a tanúskodást illetőleg. — Ha jól tudom, a folyó ápr. hó 23-ai ülésben Turócz megye egyik érdemes képviselője, Juszt József úr előhozott egy bizonyos ügyben, t. i. Czebrián László gr. választási ügyében, midőn csak az érdekesen tanúk vallomását óhajtja elfogadtatni, és akkor az érdemes képviselő úr igen helyeselte, azt kérdem, hogy ha akkor helyeselte , és a t. ház egy része azon elvet, hogy csak érdektelen tanú tehet tanúságot, most annál inkább jogos, hogy helyeseljük azt, midőn a jelen esetnél a XXVIII. 1.szám alatti érdektelen tantik vallomásai által igazoltatik azon állítás, melyet a tisztelt bizottmányi előadó úr felolvasott. Ha azon szerencsétlen elvet fogadná el a t. ház, miszerint érdeklőtt folyamodó felek tanúskodásaik döntő erőre emeltessenek, akkor úgy hiszem, hogy a jövő követválasztások alkalmával legnagyobb része a képviselő testületnek az igazoláson aligha keresztül menne. Annálfogva én a XXVIII. 3. ss. a. érdektelen tanuk által beadott bizonyítványt tartom hitelesnek, s döntőerejűnek, nem pedig azon bizonyítványokat, melyeket Ürményi érdeklett felei állítottak ki, s melyek mm hitelesek. Annálfogva én az igazoló bizottság véleményét pártolom, s az igazolás mellett vagyok. (Szavazzunk!) Jekelfalussy Lajos a verekedési erőszakosságot bebizonyítva nem látván, pártolja a bizottmányi véleményt. Zichy Antal. Ha a bizottság igen tisztelt előadója megérintette volna, hogy a felolvasott jelentés a bizottság többségének véleménye, akkor valóban nem fárasztanám a t. ház becses figyemét. (Felkiáltások: Nem szokásos) Nem mondom, hogy ez okvetlen szükséges, hanem lelkismeretem megnyugtatására, és azon tiszteletnél fogva, melylyel a választók szabadsága iránt viseltetem, kénytelen vagyok a t. ház figyelmét !Azon kételyekre felhívni, melyek bennem az illető iratok tüzetes átolvasása után ezen választásérvényessége iránt támadtak. (Halljuk.) Én annyira objectíve tárgyaltam az igazolási kérdéseket, tehát, hogy amely esetekben szerencsés voltam, mint előadó működni, mindig lehetőleg kikerültem a nevek megemlítését. Megemlíttem a követet, aki meg volt választva, megemlítettem az ellenjelöltet, de részemről sem akkor nem létezett, sem a jelen esetben nem existál sem Ürményi, Bram Lukinics. (Zaj.) A dolog lényege, t. hát, az, vájjon a választók szabadsága meg volt-e sértve, nem volt-e a választók egy tetemes része választási jogának gyakorlatában tettleg akadályozva ? Ezen kérdésre az adtók oly választ adnak, melynek következtében kénytelen vagyok a választás megsemmisítésére szavazni. Az összes tanuk — pedig igen számosan vannak — abban egyhangúlag megegyeznek, hogy azon tényt constatírozzák, miszerint az egyik párt a választás színhelyéről erőszakkal ki volt verve. Ez oly tény, mely a tanuknak összhangzó vallomásaiból kitűnik. Már most utóbb a rend helyreállítása után, vájjon visszajöhettek-e, vagy visszajöttek-e mindnyájan ? Ez oly kérdés, melyre nézve előttem szóló Apponyi gr. t. tagtársunk — úgy hiszem — kielégítőleg megfelelt. (Helyeslés.) De még egy lényeges körülményt vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani. A ház sok előfordult esetben a számarányt vette figyelembe annak kipuhatolására, várjon, habár kisebb, lényegtelenebb hibák történtek is, feltehető-e, hogy a valódi többség csakugyan a megválasztott képviselőre szavazott. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy a jelen esetben 2779 választó volt összeírva, s ezek közül Lukinicsra, a rendnek ama botrányos megzavarása és állítólagos visszaállítása után 3 322 fő szavazott.Itt tehát általános többség nincs. (Ellentmondás.) Ha az összeírt választóknak általános többsége Lukinicsra szavazott volna, ez bennem, daczára némely formalitások megsértésének, azon meggyőződést ébresztette volna, hogy a képviselő, akiről szó van, valóban a többség választottja. De valamint egy részről figyelmet érdemel azon ellenvetés, hogy ritka eset, hol valamennyi összeírt választó jelen legyen, úgy más részről azt is méltóztassanak figyelembe venni, hogy az egyik párt a csata színhelyéről — bocsánatot kérek e kifejezésért, de csakugyan csatatérkép is van az okmányokhoz mellékelve, és igy természetes, hogy e kifejezés alkalmon kisiklott — ki volt verve, maradéka pedg önkényt kivonult, látván a jogsérelmet, melynek orvoslására más módot nem ismert. Az egyik párt bizalmi férfiai tehát visszavonulván, a másik párt, mely győztes maradt, minden ellenőrködés nélkül szavazott, s így nekem legkisebb garantiám sincs arra nézve, vájjon azon 1322 szavazat is igazi volt-e vagy sem, és nem szavaztak-e olyanok is, kik arra jogosítva nem voltak. (Zaj.) Én figyelmébe ajánlom a t. háznak ezen indokokat, a többi körülmény úgy is ismeretes. (Zaj: Szavazzunk !) Besze János a megsemmisítés mellett szavaz. Stephanides Henrik a bizottmány véleménye mellett nyilatkozik. Somaich Pál. T. ház! Egy szabad polgárnak tán első kellékei közé tartozik, hogy a többség határozatát és kimondását tiszteletben tartsa, s így én mindazon hivatkozásokat, melyek az előbbi esetekre vonatkoznak, melyek e háznak előbb hozott határozatait ventilálják, részemről itt, képviselői állásomnál fogva, ellenészrevétel nélkül nem hagyhatom (helyeslés), egyébiránt ki van mondva, hogy nincs oly praemissa, mely tökéletesen hasonlítana egy másikhoz, s valóban nem is praemissákra, hanem csak elvekre történhetik hivatkozás. Ha ma forogna fenn az első verificationális eset, azt mondanám a törvény és saját jólelkű nézeteink szerint, hogy azon választás, melyben az illető választók szabad választási joguk gyakorlatában akadályoztattak, semmisíttessék meg, bár honna., bárki által, bár esetlegesen történt is légyen ez. Mind maga a tisztelt igazoló bizottság, mind azon férfiak és képviselőtársaink, akik annak véleményét istápolják, egyiránt azt állítják, hogy a verekedés nem volt először olyan, mely gátolta volna a választókat szavazási joguk gyakorlatában, más részről a verekedés nem általuk, hanem egy csőcselék nép által idéztetett elő. Ami az elsőt illeti, nem osztom nézetét sem az igazoló bizottmánynak, sem azon képviselő uraknak, akik ezen véleményt pártolják. A verekedés igen is olyan volt, amely az egyik felett a térről elűzte. — Elűzte pedig fegyverekkel, elűzte ily módon, amely sérelmet okozott azon részben. — Hisz felolvastatott a visum repertum, mely kimutatja, hogy sebesültek vannak. (Közbeszólások: Az részrehajló.) Bocsánatot kérek ! Két visum repertum olvastatott fel,melyek egyikét ugyan Ürményi házi orvosa irta alá, de a másikat Eszterházi orvosa állította ki, s ezek szerint szúró eszközök által voltak a választók megsebesítve. A verekedésre nézve az mondatik, hogy az nem volt elegendő, és nem akadályoztatta az Ürményi pártbeliek bevonulását. De itt egy körülmény forog fenn, mely a másikra következtetést nyújt, következtetést nyújt arra nézve, hogy ki kezdhette a verekedést. Egy ügyész, ki a Lukinics párthoz tartozott, a gartai verekedést illetőleg azt mondotta, hogy ott baj van, mire a Lukinics pártbeliek lovasokat küldöttek oda, és ezek idézték elő a nagyobbszerű verekedést. — Ezt azonban mellőzöm, minthogy az Ürményi pártbeliek, daczára ezen verekedésnek, bevonulhattak a helyszínére. Azonban a templom melletti verekedést kezdők, kik csőcselék népnek neveztetnek, és a kiket én nem nevezek olyanoknak, hanem akik valószínűleg nem tartoztak a választók sorába, a Lukinics pártbelik oldaláról indultak ki, botokkal és más sértő eszközökkel űzték az Ürményi pártbelieket, egészen a házak első elméletéig Én részemről nem fektetek arra súlyt, hogy ki kezdette a verekedést, de vajon nem alapos-e azon gyanú, hogy azt a népet, mely a Lukinicspárt oldaláról indult ki,ugyanazok uszították fel, kik már a gartai verekedésre is lovasokat küldöttek ki ? Azt mondják ugyan, hogy e verekedés nem gátolta az illetőket a szavazás helyére való visszatérésben, mert később helyre állván a csend, szabadon visszajöhettek volna. Tisztelem én azon urak bátorságát, és tudom is, hogy a választók között sok lett volna, kik, daczára a sértéseknek, visszajönni merészkedtek volna; de, bocsássanak meg, lehettek igen sokan, kik ezen bátorsággal részszerint erkölcsi, részszerint physicai tekintetben nem bírtak. — De azok is, kik azt kívánják, hogy a választók annyi bátorsággal legyenek felvértezve, mintha csatába mennének, nem tagadhatják, hogy mégis azok, kik meg voltak sebesülve, csakugyan nem jöhettek vissza, pedig azok sem foszthatók meg választási joguktól, ezek is jogosítva voltak szavazási joguk gyakorlatára. (Helyeslés.) Így ha valamely választás, ez az, melyben jogosult szavazók választási joguktól megfosztottak, s így a választás nézetem szerint megsemmisítendő. (Helyeslés. Zaj: Szavazzunk.) Csiky Sándor folyton növekvő zajban beszélt, s azért csak úgy gondolomra mondjuk, hogy a bizottmányi vélemény mellett szavazott. TÁRCZA. Magyar Tudőm. Akadémia. Az 1835/6-diki gróf Karácsonyi-drámai pályázatról, mint előadó, Szász Károly irta meg a jelentést, s Pákh Albert 1.1. olvasta fel. (Vége.) A IV. számú pályamű. „A jóféle magvak kikelnek.“ Czime, úgy látszik, alapeszméjét akarná kifejezni s ha nem csalódom, nemcsak egyenes , hanem fordított, gunyoros értelemben is veendő. Rendkívül szövevényes, sőt tarkabarka meséjét felesleges volna részletesen előadni, csak nehezítené az egésznek felfogását. A jóféle magvak kikelése két irányban következik be. Ottót — ki korhely, könnyelmű, városi tékozló, barátai jellemtelen iparlovagok — gazdag nagybátyja kitagadja, s minden vagyonát tiszttartója családjának, a derék Baltáséknak hagyja. A végrendelet, senki által nem sejtve, mi magában is igen valószínűtlen, eg öreg szolga kezében van, ki azt Ottónak kézbesíti. Ottó tehát azt tehet vele, amit akar. El is tépheti, ha tetszik. S valóban, olyannak van bemutató, hogy nem várhatunk tőle mást; jó magvaknak, melyek benne kikelhetnének, semmi nyomát nem birjuk felfedezni. Szerző azonban mégis úgy gondolta, mert ime Ottó, egy kis obuigát küzdelem után elhatározza, átadni a végrendeletit, s csak egy pár nap várni vele, míg gazdag örökösi nimbuszával jó házasságra tehet szert, de egy pár ügyetlen baklövése után erről letesz, s a végrendeletet kézbesíti Baltáséknak. Ezeken van most a sor, hogy bennök a jóféle (értsd a rész) magvak kikeljenek. A gazdagság megzavarja fejöket. Pestre költöznek; a becsületes, munkás Baltás, vénségére megbolondul, s tán ezüsnök után szaladgál, felesége által bőven kimért zsebpénze elkeltével százhúsz perczentes pénzt költ; fia, a szorgalmas jámbor Alajos, nevetséges majom-urfi lesz . Baltásné, kiben volt nagy avágyás és világban tündöklés hajlama, legelőbb beleun a pesti életbe s visszavágy a falura. Mindez, látni való, nincs comicum nélkül, s eszmének igen jó, a gazdagság által tenni nyomorultakká azokat, kik az által boldogokká véltek lehetni. Csakhogy itt sem volt elhintve semmi mag, mely kikeljen; más szóval, a jellem nem fejlődik magából, hanem egy külső körülmény közbejöttével, egyszerre változik ellenkezőre, s ott aztán megáll, és ismét nem fejlődik tovább. Ottó, a szegénységben munkás, derék ember lesz, de hisz legnemebb tettét akkor követte el, mikor azt tőle épen nem várhattuk, mindját az első fordulatnál, s azután nem lesz többé sem jobbá, sem okosabbá. Baltásék nevetséges bolondokká lesznek, — de hisz a legelső perezben egyszerre, mintegy varázsütésre azokká lettek, s bolondságuk azután csak új formákban jelen meg, anélkül, hogy jobbra, vagy roszabbra fejlődnek, egész végig. A darab első felvonása sokat igér. Egy pár kitűnően rajzolt, s valóban comicus helyzet van benne. Ottó, míg ki nem tudódik szegénysége, meg akarja nyerni a gazdag Dömhidy Pólit, ki úgy is épen neki van szánva; megjegyzendő, hogy a leányt nem, csak nagyravágyó anyját akarja megcsalni gazdagsága szintéjével. Póli azonban elutasítja őt, s ekkor jó arra a gondolatra: Baltásék leányát, Verónt nyerni meg, s vagy legalább felét visszakapni a vagyonnak, melytől öt nagybátyja végrendelete megfosztotta. Mily termékeny gondolat, s mily jól fel lehet vala használni! Fonalán mily természetesen, s mégis élénken lehetett volna legombolyítani a mesét! Baltásék kaptak volna a gazdag örökösön, aminthogy szerző is próbál olyasmit, de oly tületlen baklövést követtet el Ottóval, hogy komoly fellépése hihetlenné válik, s azt Baltásék is tréfának, vagy épen gúnynak kénytelen venni. Verónnak nem kellett volna oly erős szerelmet adni a szívtelen, üres Alpári iránt, s fennhagyni neki, hogy Ottót szerethesse meg. Szerző jobbnak látta, végre is Pólit adni Ottónak, ki Alajossal volt előbb szerelemben, mely ugyan elég indokolatlan volt az okos Póli s a tánczos kis diák közt. Mihelyt Baltásék Pestre mennek, velök együtt a cselekmény is elveszti fejét, s végetlen zavarokba bonyolódik. Minden tért az iparlovagok foglalnak el, kiknek szemtelen stereotyp rajza egy perezre sem bir érdeket költeni, s unalmassá teszi a véletlenre nyúló felvonásokat. Egyik iparlovagnak titkos nővére, más név alatt, Mira a tánczosnő s az intriga a körül forog, hogy ezt elvétessék Alajossal, ki, valamint papája is, bele van bolondulva. De az amúgy is könynyen elérhető czélnak oly nagy feneket kerítenek, egy ál-nagybátyát léptetnek fel, olasz forradalmi és elűzött grófról szóló mesét koholnak, Mirát Baltásné által a házhoz vétetik, szintett párbajt vívnak, s ami legkülönösebb, mikor minden csalásuk napfényre jö, mikor az iparlovagok kereket oldanak, a szerző Mirát mégis elvéteti Aljossal! A katastróf általában leggyöngébb oldala a darabnak. Ottó és Póli viszonya halványan, alig megfoghatólag fejlődik ki. Vérén és Alpári egymáséi lesznek, anélkül, hogy valami újabb mozzanat jött volna közbe, mi ezt eszközölje. Baltásné lemond a világról és falura megy, de Baltáéról mit sem tudunk. Minden csak megjelölve, kilátásba helyezve, gyanittatva van. S ha a negyedik felvonás függönye legördülend, a közönség valószínűleg még várni fog egy utolsó felvonást, mert nem hiszi el, hogy oly élénken kezdődött Trü, ily erőtlen bevégzésben mosódjék el. Van-e szükség, a mondottak után, a jellemzést jellemeznünk ? Nincs az egész darabban egy egészséges, életre való jellem , sőt alig van egy következetes alak. Baltásék, előbb oly tiszteletre méltó család, utóbb oly sületlen, nevetséges, szánalmat sem érdemlő nép; az öreg Baltás vén szerelmeskedése ép oly ízetlen, mint fiánk léháskodásai. Póli és Vérén derék leányok, de minél derekabbak , annál kevésbé értjük, hogy amaz Alajost szerethette, bennez Alpárit; de Vérén érős jelleme és kitartó szerelme csak szókban és sápitozásokban nyilatkozik, nem tud semmit tenni, nem bír egy kis ellenhatást gyakorolni pesti életek nevetséges üzelmei közt. — Az iparlovagok nyomorult köznapiságok, egy új, egy eredeti vonás nélkül. Baltásné és Dömhidyné, a két nagyravágyó, fennhéjázó asszony jelenetei és párbeszédei legjobban sikerűnek, s hálás szerepekké válhatnak, de az egész zűrzavarban e kis pikánt epizód elvész, elmosódik. Szintoly hibás a darab szerkezete, mit eddig is igyekeztem kitüntetni. Mire való a különben legjobban alkotott első felvonásban, egymásután kétszer, oly kezdetleges ügyetlenséggel lövetni bakot Ottóval ? A darab többi részét a közbeszólt epizódok, iparlovagi haszontalanságok, Mira történetéhez tartozó részletek, annyira túlterhelik és minden tért annyira elfoglalnak, hogy tulajdonkép azok válnak főcselekvénynyé, s az eredeti szerkezetet egészen megbontja. Bátran kimondhatjuk azért, hogy a mű, mint jellemvígjáték, felette keveset ér, de intrikája is soványabb, mintsem a comicum e másodrangú nemében is jelesnek nevezhetnek. Nyelvi és verselési tekintetben elég dicséretest mondhatni róla; a dolog élénk, sokhelyt elmés, a styl elég szabatos, írói tehetségre és gyakorlottságra egyaránt mutató; egyes részek kétségtelen színpadi ismerettel, sőt a csattanásra is biztosan számító ügyességgel vannak kigondolva és kivive. Mindek nyomán, a bíráló bizottság egyhangúlag azon véleményt kénytelen kimondani , hogy miután a Karácsonyi pályázat szabályai a jutalmat a viszonylag legjobb műnek csak úgy rendelik kiadatni, ha egyszersmind színi, drámai és formai tekintetben haladást tanúsítanak, s ekkép ön becsüleg is kitüntetésre méltónak találtaik, ilyen pedig, a bírálók nézete szerint, a hét vígjáték közt egy sincs, annál fogva a bíráló bizottság véleménye szerint a kétszáz arany jutalom ezúttal ki nem adandó, hanem a legközelebbi , 3869-diki vígjátéki jutalomhoz lészen csatolandó, az akadémiai ügyrend 120 dik pontja értelmében. „A jóféle magvak kikelnek“ és „A tévutak“ czímű vígjátékokat azonban, mint társaiknál sok tekintetben jobbakat, és magukban is figyelemre méltókat, a bíráló bizottság a pályázatról szólandó hivatalos jelentésben is megemlíttetni óhajtja. az a,ságy Salamon mint előadó, az előtte szólók észrevételeire tesz többékevésbé sikerült megjegyzéseket. A többség kimentettnek látván a themát, szavazást sürgetett, mi is — miután a szólásra feljegyzettek ebbeli joguk használásától elálltak , határozatba is ment. Elnök felállásra szólítja azokat, kik a bizottmányi véleményt, vagyis az igazolást pártolják. Sokan állnak fel Azután felállásra szólítja azokat, kik az indítványt, vagyis a megsemmisítést akarják.Ismét sokan állnak fel. Ekkor a jobb oldalon több hang golyózás általi szavazást sürget, ami az elnök által, egy útba igazitni akaró közbeszólás mellett is, mint a nem kétlett kétség egyedüli kiderítője, el is rendeltetett. A golyózás eredménye az volt, hogy a bizottmányi vélemény, vagyis az igazolás mellett szavazott 152, ellene, vagyis a megsemmisítésre 110, s igy Lukinich Mihály 42 szótöbbség erejénél fogva a ház igazolt tagjai közé igtattatott. Tanácskozásra elkészitett tárgy nem lévén, elnök a közelebbi ülés napját nem tűzheti ki, hanem ezt a szokott módon jó előre fogja tudatni. Az ülés két óra felé eloszlott. Ő cs. kir. Felsége, Erzsébet királyi asszonyunk legfőbb védnöksége alatt álló hölgy választmány elnökségétől következő felhívást tartalmazó levelek fognak, a pestferenczvárosi templom épitése ügyének érdekében, tekintélyesebb egyházi és világi egyénekhez szétküldetni : „Az országok és nemzetek életében korszakot alkotó eseményeket emlékoszlopok, diadalivek emelése, jótékony intézetek alaptása, nagyszerű templomok felépítése által megörökíteni. Európának műveit népei, a szent hajdaniak példájára, mindenkor legszebb feladatuk közé számiták ; ily korszakot alkotó, a legédesebb remény, a leghőbb óhajtások teljesülésével biztató eseményül üdvözöltük a cs. kir. apostoli Felségének, országunk királyi Asszonyával, a haza fővárosábani legmagasb tartózkodását, ki a bizalom legnemesb érzetével szivében, az áldott béke olajágával kezében, lépett hű magyar népe közé, hogy a fejedelmi személyében megnyitott országgyűlés bölcs és hazafias közreműködésével, ha Isten is úgy akarja, közvetlen hazánk, közvetve nagybirodalma részére is a kölcsönös egyetértés, az őszinte kiegyezkedés, a méltányolt közérdekek folytán egy boldogabb jövőnek alapjait megvesse, hogy miként a felemelkedő napnak sugárai által a természet élén minden feléled, s ez a virágok és gyümölcsök ezerféle nemében hinti szét szépségének varázsát, gazdagságának kincseit, úgy fejedelmi fényétől körülsugárzott személyes közrehatásával milliónyi szivekben fakaszsza fel újra a legfeláldozóbb szeretet, a legmélyebb hódolat, a legforróbb hálának érzelmeit, a honfiúi kegyeletnek mindannyi virágait, melyeket az országos lelkesedés koszorúba fonván, azzal a tántorithatlan jobbágyi hűség azon gránit oszlopát övezze körül, melyet a legviszontagságosabb idők vérzivatarjai sem lesznek képesek megdönteni. „Ilyen magasztos, az imént jelzett eseményt megörökíteni képes alkalmul szolgál szab. kir. Pest városa érdemes tanácsának azon határozata, melynek erejénél fogva még ez évben, mely egén az apostoli király és magyar nemzet közt felébredett bizalomnak hajnalát tüntette élénk, fogja a byzanthi stylben épülendő pest-ferenczvárosi plébánia templomnak alapfalait lerakni, hogy egyrészt e legszegényebb város négy-’ tizezeret meghaladó kathol. híveinek lelki szükségét kielégítve, másrészt jelen korunknak egyik legnevezetesebb, legjelentékenyebb, legdicsőbb eseményét megörökítve, oly emléket emeljen, a mely a hazának hiszére, az utókornak épülésére, alkotóinak pedig üdve és dicsőségére szolgálván, fellegekkel ölelkező tornyának keresztjével, a világmegváltás e diadalmi lobogójával, az ide vándorlóknak szemeiket már a távol láthatáron lekösse. „Igaz, szab. kir. Pest városának érdemes tanácsa mindenkor készségesen szokott kezet nyújtani ott, hol Isten nagyobb dicsőségének, a polgárok szellem gyarapodásának és anyagi jólétének szent és fontos ügye forog fenn, de midőn a viszontagságos idők miatt megfogyott, annyi oldalról igénybe vett pénztára jelen szűk állapotának tekintetéből a kétszáz ezeret megközelítő költségnek csak fele részét szerezhető és ajánlá meg, a haza összes polgárainak, főleg az iker főváros dísze és mindennemű emelkedése iránt magukat érdeklő honfiak nagylelkűségére számított, melynek kimeríthetlen forrását áhitatos kegyeletük és honszeretetökben véli velem együtt fellelni, ki az emlitett indokoknál fogva léptem elnöki minőségben egy hölgy-választmánynak élére, mely feladatául azon magasztos czélt tűzte ki, hogy a pest-ferenczvárosi plébánia-templom felépítéséhez a még szükségelt alapot, vezérlete alatti pénzgyűjtés által megszerezze. „E hölgy-választmány, hogy a magyar nemzet apostoli ura és királyához a szeretet egy újabb aranykapcsával csatoltassék, azon legalázatosb könyörgéssel fordult a fejedelmi trónnak zsámolyához, miszerint felséges Asszonyunk, angyali lelkületű királynénk, e választmánynak legfőbb védnökségét legkegyelmesebben elfogadni, s dicső nevének átengedésével működését fényesebbé és hatásosabbá tenni méltóztatnék. „És ime, határtalan honanyai kegyébe fektetett bizalmunk fényes sikert aratott, mert ő cs. kir. Felségét, a hőn szeretett Királynét, ki erényeinek ragyogásával a csillagok fényét, bájainak varázsával a virágok szépségét messze túlhaladja, ki köztünk léte alatt a két szeretet cselekedetének buzgó gyakorlata által annyi áldásnak volt szétárasztója, a hírlapok utján is közlött legmagasb határozatának értelme szerint, a hölgyválasztmány legfőbb Védnökéül megnyerni szerencsések valánk. „Így tehát az elnökségem alatti hölgyválasztmány Isten nevében és felső és Királynénk, a birodalmi népek ezen vigasztaló angyalának védszárnyai alatt lép ki a nemes síkra, a hazának minden egyes polgárát, s ezek között különösen N. N. teljes bizalommal felhivatt szeretettel megkérve, hogy a hölgyválasztmány szent czéljához ide zárt számú gyüjtöiven ne csak nagylelkű adományával személyesen hozzájárulni, hanem...............................hathatós közbenjárása által, a dús eredmény sikere végett, a pénzgyűjtés minden nemes eszközét foganatba vétetni kegyeskednék, annál is inkább, minthogy felséges Védasszonyunknak a szent czél iránti nagy lelkű érdekeltségénél fogva, minden egyes gyűjtősvnek eredeti példánya, a gyűjtés eredményével, legfelsőbb tudomás vételül fel fog terjesztetni. „Ennélfogva a hölgyválasztmány velem együtt azon boldogító reményt táplálja, hogy széles e hazában, mely honfiainak nagylelkű áldozatkészségéről világszerte dicsőittetik, igen sokan fognak találtatni, kik kegyes adományukkal Isten dicsőségét növelni, tisezeret meghaladó hívek lelki üdvét előmozdítani, a fővárosnak díszét emelni igyekezendnek. „Budán. .... Hölgyválasztmányi elnöknő . B. Sennyey Pálné. Hölgy választmányi jelné Sujánszky Antal, prépost, esperes és plébános. Kiülön félé fe. Past, ápril 30. Szombaton délután a városi bizottmány értekező gyűlést tartott . Felségeik kilátásba helyezett megérkezésük ünnepélyessé tétele végett. Mielőtt azonban a napirend szőnyegre került volna, dr. Havas Ignác elnök, a jegyző és a pénztárnok leköszöntek. A vita aztán a körül folyt, várjon a bizottmány illetékes-e az újabban teendő készületekre nézve, vagy pedig új bizottmányt kell-e kinevezni ? Dr. Szabó Alajos indítványára az lett határozva, hogy ő Felségeik megérkezése csak folytatása volna a februári ünnepélyeknek, s így a bizottmány illetékes. Az elnökválasztás eredménye az jön, hogy dr. Havas 34, Perger lg. pedig 32 szavazatot nyert, és így Havas ismét bizottmányi elnök jön, vele a jegyző és pénztárnok is visszahelyeztettek. Elnök dr. Havas azt indítványozta, hogy a teendő költségek a város házi pénztárából fedeztessenek, továbbá, hogy városi hivatalnokok is választassanak a bizottmányba. Ezen indítvány felett hosszú vita keletkezett, mely azzal végződött, hogy dr. Szabó Alajos indítványára a gyűlés azt határozta, hogy a költségek önkénytes adakozások által fedeztessenek, a városi tisztviselők pedig a bizottmányi teendőkre nézve ne vétessenek igénybe. Továbbá, hogy a nagy bizottmány ne elegyedjék programm készítésébe, hanem bízza azt a 26 ös bizottmányra. A császárfürdőben az elegáns nőuszoda már megnyílt és így a hölgyvilág számára a fürdőidény kezdetét vette. Az uszoda ez idén is el van látva mindazzal, mit a kényelem, czélszerűség és jó ízlés igényel. Sz A nemzeti színház is küldöttségileg lesz képviselve a Vörösmarty ünnepélyen. A küldöttség tagjai: Szigligeti, Szerdahelyi és Filéki. — Londonban hire terjedt, hogy báró Rothschild Lionel, ki jelenleg az alsóház liberális tagja, peer-méltóságra fogna emeltetni. Az „A. Alig. Zig“ londoni levelezője megjegyzi ehhhez, hogy ezt egy igazi lord 50 évvel ezelőtt kevésbé álmodta volna, mint a gőzmozdonyt vagy villanyos távírdát.Mint értesülünk, jelenleg Buda-Pesten 70 lap jelen meg és pedig 51 magyar, 35 német, 3 román, 2 tót és két szerb nyelven; ezek közt 30 napi s 63 részint heti, részint havi folyóirat; 36 politikai, 32 szépirodalmi, 3 népies, 2 nemztgazdászati, 2 hirdetéses, 6 vallási, 2 ifjúsági, 6 divat és 6 humoristikus lap; a 73 lap összesen 109,900 példányban jelen meg. Nemrégiben megemlítettük a keletkező izraelita nőegylet haladását, azóta azokban az egylet ismét oly szép eredményt vívott ki, hogy lehetlen róla ismét meg nem emlékezni. Nevezetesen 88 hölgy mint alapító tag befizetett 13.000 ftot. 752 rendes évi tag 5255 fcott ajándék képen pedig 1206 ft folyt az egylet pénztárába. Az egylet tehát már keletkezésekor is mutatja életrevalóságát. — Nemzeti színházi műsorozat május 1-től 6-ig. Kedd: Afrikai nő. Szerda-Bédi Pál. (Csük Faust, Mányik Ernesztina k. a. 1-ör. Pét. E Ida, 2-szer. Szomb. Bűvös vadász, uj betanulással 1-ör. Vasára, Czigány, Hubai úr fellépeül. jövő heti előkészületre kijelöltetnek. Hétfő : Idegesek. Kedd : Bűvös vadász. Szerda : Benetton család 1-ör. Csüt. Afrikai nő. Pánt, Coriolan. Szóvi’a. Bűvös vadász. V Velenczében egy artési kút ásatása alkalmával az a furcsa dolog történt, hogy midőn a kút már 50 métrenyi mélységre ásatott és a munkások az ásást többé nem folytatták, nagy zugás hallatszott a kút fenekén, mely nőttök nőtt és nehány percz múlva a viz háznyi magasságra hányatott, mig később viz helyett füst, majd széntartalmu anyag dobatott ki a mélységből. A természeti tünemény nagy rémülést okozott, mert néhány órán keresztül tartott. A szakértők a tüneményt légszeszfejtésnek tulajdoniták. — Sárosmegye gazdas. egyesülete alakuló s tisztválasztó közgyűlését szab. kir. Eperjes városában, a megyeház nagy termében f. é. május 22-én, reggeli 10 órakor fogja tartani, melyben a gazda közönség s különösen az egyleti tagok minél számosabban részt venni felkéretnek. Kelt Eperjesen, april 28. 1866. Szinyey Felix, ideig, elnök. — Szathmárról a következő gyászjelentést vettük: Kölcsei id. Kölcsey Mihály, továbbá Tunyogi Szűcs Ilona, gyermekeivel, a rendítő mély bánat fájdalmával tudatják, az első ugyan fiának, a második szeretett férjének, s gyermekei atyjának, Kölcsey ifj. Kölcsey Mihálynak, életének 33-dik, valódilag boldog házasságuknak 7 dik évében, Mikolán, tüdő szélhüdésben alig 36 órai szenvedés után történt hirtelen halálát. A korán hunyt példás hűségü fiú, szerető férj, szorgalmas és gyöngéd apának, jó barátnak és kitűnő testvérnek temetése szekében folyó év és hó 25-én fog a ref. egyház szertartása szerint történni. Nyugodjanak csendesen hamvai! ” Beküldetett: „Egy bolyongó tárczájából“ írta Asboth János. A csinosan kiállított két kötet ára 3 ft. — Nagy-Körösön, ápril 26-kán temettetett el Mészáros Benjamin, a dunamelléki helv. hitv. superintendentia assessors, s az egyház hivatalnokainak nestora, a helybeli egyháztanács és iskolai szék tagja, hajdan professor. A boldogult már betöltötte 81-dik évét, és végelgyengülés következtében minden szenvedés nélkül halt meg. A magas m. kir. helytartótanács által engedélyezett lipótvárosi gyermekgyógyintézet járólagos betegek számára, mint értesülünk, május 1-jén fog megnyittatni, és abban ezen naptól kezdve, annak tulajdonosa, Koller Gyula Jr. volt pesti szegény gyermekkórházi segédorvos, naponként 11 órától 1-ig fog rendelni beteg gyermekek számára. Szegények nemcsak orvosi tanácsban, hanem a szükséges gyógyszerekben is részesülnek minden díj nélkül. — F. évi április 29-én a pesti lövöldében tartott ez idei első széllövés alkalmával jutalmat nyertek. Szeglövéssel Zattner ur Wallenfeld urnak, szeglövéssel Grund ur magának, négyes körlövéssel Oazvald ur magának, szeglövéssel Zoller ur magának, négyes körlövéssel Dr. Barna ur Bauer Károly urnak. — VIII. Közlemény azon tárgyakról, melyeket az alább nevezett t. ez. hölgyek, és