Pesti Napló, 1866. május (17. évfolyam, 4809-4833. szám)

1866-05-01 / 4809. szám

lasztás helyéről, be van győzve, hogy azon za­vart, mely a választás előtt történt, nem a vá­lasztók idézték elő, és így úgy hiszem, két­ségtelenül és tiszta lélekkel ki lehet azt mon­dani, hogy ezen választás igazolandó.­­ Azon­ban megjegyzem még azon körülményt, melyet az előttem szóló képviselő úr csak per tangentem érintett meg, t. i. a tanúskodást illetőleg. — Ha jól tudom, a folyó ápr. hó 23-ai ülésben Turócz megye egyik érdemes képviselője, Juszt József úr előhozott egy bizonyos ügyben, t. i. Czebrián László gr. választási ügyében, midőn csak az érdek­­esen tanúk vallomását óhajtja el­fogadtatni, és akkor az érdemes képviselő úr i­gen helyeselte, azt kérdem, hogy ha akkor helyeselte , és a t. ház egy része azon elvet, hogy csak érdektelen tanú tehet tanúságot, most annál inkább jogos, hogy helyeseljük azt, midőn a jelen esetnél a XXVIII. 1.szám alatti érdektelen tantik vallomásai által igazoltatik azon állítás, melyet a tisztelt bizottmányi előadó úr felolvasott. Ha azon szerencsétlen elvet fogadná el a t. ház, mi­szerint érdeklőtt folyamodó felek tanúskodásaik döntő erőre emeltessenek, akkor úgy hiszem, hogy a jövő követválasztások alkalmával leg­nagyobb része a képviselő testületnek az igazolá­son alig­ha keresztül menne. Annálfogva én a XXVIII. 3. ss­. a. érdektelen tanuk által beadott bizonyítványt tartom hitelesnek, s döntőerejűnek, nem pedig azon bizonyítványokat, melyeket Ür­­m­ényi érdeklett felei állítottak ki, s melyek mm hitelesek. Annálfogva én az igazoló bizottság véleményét pártolom, s az igazolás mellett va­gyok. (Szavazzunk!) Jekelfalussy Lajos a verekedési erőszakosságot bebizonyítva nem látván, pártolja a bizottmányi véleményt. Zichy Antal. Ha a bizottság igen tisztelt előadója megérintette volna, hogy a felolvasott jelentés a bizottság többségének véleménye, ak­kor valóban nem fárasztanám a t. ház becses figye­mét. (Felkiáltások: Nem szokásos­­) Nem mondom, hogy ez okvetlen szükséges, hanem lelki­smeretem megnyugtatására, és azon tiszte­letnél fogva, melylyel a választók szabadsága iránt viseltetem, kénytelen vagyok a t. ház figyel­mét !Azon kételyekre felhívni, melyek bennem az illető iratok tüzetes átolvasása után ezen válasz­tás­­érvényessége iránt támadtak. (Halljuk.) Én annyira objectíve tárgyaltam az igazolási kérdéseket, te­hát, hogy a­mely esetekben sze­rencsés voltam, mint előadó működni, mindig lehetőleg kikerültem a nevek megemlítését. Meg­­említtem a követet, a­ki meg volt választva, meg­említettem az ellenjelöltet, de részemről sem akkor nem létezett, sem a jelen esetben nem existál sem Ürményi, Bram Lukinics. (Zaj.) A dolog lényege, t. hát, az, vájjon a válasz­tók szabadsága meg volt-e sértve,­­ nem volt-e a választók egy tetemes része választási jogának gyakorlatában tettleg­ akadályozva ? Ezen kér­désre az adtók oly választ adnak, melynek kö­vetkeztében kénytelen vagyok a választás meg­semmisítésére szavazni. Az összes tanuk — pe­dig igen számosan vannak — abban egyhangú­lag megegyeznek, hogy azon tényt constatíroz­­zák, miszerint az egyik párt a választás színhe­lyéről erőszakkal ki volt verve. Ez oly tény, mely a tanuknak összhangzó vallomásaiból ki­tűnik. Már most utóbb a rend helyreállítása után, vájjon visszajöhettek-e, vagy visszajöttek-e mindnyájan ? Ez oly kérdés, melyre nézve előt­tem szóló Apponyi gr. t. tagtársunk — úgy hi­szem — kielégítőleg megfelelt. (Helyeslés.) De még egy lényeges körülményt vagyok bátor a t. há­z figyelmébe ajánlani. A ház sok előfordult esetben a számarányt vette figyelembe annak kipuhatolására, várjon, habár kisebb, lényegtele­nebb hibák történtek is, feltehető-e, hogy a valódi többség csakugyan a megválasztott képviselőre szavazott. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy a je­len esetben 2779 választó volt összeírva, s ezek közül Lukinicsra, a rendnek ama botrányos megzavarása és állítólagos visszaállítása után 3 322 fő szavazott.Itt tehát általános többség nincs. (Ellentmondás.) Ha az összeírt választóknak ál­talános többsége Lukinicsra szavazott volna, ez bennem, daczára némely formalitások megsérté­sének, azon meggyőződést ébresztette volna, hogy a képviselő, a­kiről szó van, valóban a többség választottja. De valamint egy részről figyelmet érdemel azon ellenvetés, hogy ritka eset, hol valamennyi összeírt választó jelen le­gyen, úgy más részről azt is méltóztassanak figyelembe venni, hogy az egyik párt a csata színhelyéről — bocsánatot kérek e kifejezésért, de csakugyan csatatérkép is van az okmányok­hoz mellékelve, és igy természetes, hogy e kife­jezés alkalmon kisiklott — ki volt verve, mara­déka ped­g önkényt kivonult, látván a jogsérel­met, melynek orvoslására más módot nem ismert. Az egyik párt bizalmi férfiai tehát visszavonul­ván, a másik párt, mely győztes maradt, minden ellenőrködés nélkül szavazott, s így nekem leg­kisebb garantiám sincs arra nézve, vájjon azon 1322 szavazat is igazi volt-e vagy sem, és nem szavaztak-e olyanok is, kik arra jogosítva nem voltak. (Zaj.) Én figyelmébe ajánlom a t. háznak ezen indokokat, a többi körülmény úgy is isme­retes. (Zaj: Szavazzunk !) Besze János a megsemmisítés mellett szavaz. Stephanides Henrik a bizottmány véleménye mellett nyilatkozik. Somai­ch Pál. T. ház! Egy szabad polgár­nak tán első kellékei közé tartozik, hogy a több­­ség határozatát és kimondását tiszteletben tartsa, s így én mindazon hivatkozásokat, melyek az előbbi esetekre vonatkoznak, melyek e háznak előbb hozott határozatait ventilálják, részemről itt, képviselői állásomnál fogva, ellenészrevétel nélkül nem hagyhatom (helyeslés), egyébiránt ki van mondva, hogy nincs oly praemissa, mely tökéletesen hasonlítana egy másikhoz, s valóban nem is praemissákra, hanem csak elvekre tör­ténhetik hivatkozás. Ha ma forogna fenn az első verificationális eset, azt mondanám a törvény és saját jólelkű nézeteink szerint, hogy azon válasz­tás, melyben az illető választók szabad válasz­tási joguk gyakorlatában akadályoztattak, sem­­misíttessék meg, bár honna.­, bárki által, bár esetlegesen történt is légyen ez. Mind maga a tisztelt igazoló bizottság, mind azon férfiak és képviselőtársaink, a­kik annak véleményét istá­­polják, egyiránt azt állítják, hogy a verekedés nem volt először olyan, mely gátolta volna a választókat szavazási joguk gyakorlatában, más részről a verekedés nem általuk, hanem egy cső­cselék nép által idéztetett elő. A­mi az elsőt illeti, nem osztom nézetét sem a­z­ igazoló bizottmány­nak, sem azon képviselő uraknak, a­kik ezen véleményt pártolják. A verekedés igen is olyan volt, a­mely az egyik felett a térről elűzte. — Elűzte pedig fegyverekkel, elűzte ily módon, a­mely sérelmet okozott azon részben. — Hisz felolvastatott a visum repertum, mely ki­mutatja, hogy sebesültek vannak. (Közbeszólá­­sok: Az részrehajló­­.) Bocsánatot kérek ! Két vi­sum repertum olvastatott fel,melyek egyikét ugyan Ürményi házi orvosa irta alá, de a másikat Esz­­terházi orvosa állította ki, s ezek szerint szúró eszközök által voltak a választók megsebesítve. A verekedésre nézve az mondatik, hogy az nem volt elegendő, és nem akadályoztatta az Ürményi pártbeliek bevonulását. De itt egy körülmény forog fenn, mely a másikra következtetést nyújt, következtetést nyújt arra nézve, hogy ki kezd­hette a verekedést. Egy ügyész, ki a Lukinics párthoz tartozott, a gartai verekedést illetőleg azt mondotta, hogy ott baj van, mire a Lukinics pártbeliek lovasokat küldöttek oda, és ezek idézték elő a nagyobbszerű verekedést. — Ezt azonban mellőzöm, minthogy az Ürményi párt­beliek, daczára ezen verekedésnek, bevonulhat­tak a helyszínére. Azonban a templom melletti verekedést kezdők, kik csőcselék népnek nevez­tetnek, és a kiket én nem nevezek olyanoknak, hanem a­kik valószínűleg nem tartoztak a vá­­lasztók sorába, a Lukinics pártbelik oldaláról indultak ki, botokkal és más sértő eszközökkel űzték az Ürményi pártbelieket, egészen a házak első elméletéig Én részemről nem fektetek arra súlyt, hogy ki kezdette a verekedést, de vaj­­on nem alapos-e azon gyanú, hogy azt a népet, mely a Lukinics­­párt oldaláról indult ki,­­ugyanazok uszították fel, kik már a gartai verekedésre is lovasokat küldöttek ki ? Azt mondják ugyan, hogy e ve­rekedés nem gátolta az illetőket a szavazás he­lyére való visszatérésben, mert később helyre állván a csend, szabadon visszajöhettek volna. Tisztelem én azon urak bátorságát, és tudom is, hogy a választók között sok lett volna, kik, da­czára a sértéseknek, visszajönni merészkedtek volna; de, bocsássanak meg, lehettek igen sokan, kik ezen bátorsággal részszerint erkölcsi, rész­­szerint physicai tekintetben nem bírtak. — De azok is, kik azt kívánják, hogy a vá­lasztók annyi bátorsággal legyenek felvér­tezve, mintha csatába mennének, nem tagad­hatják, hogy mégis azok, kik meg voltak se­besülve, csakugyan nem jöhettek vissza, pedig azok sem foszthatók meg választási joguktól, ezek is jogosítva voltak szavaz­ási joguk gya­korlatára. (Helyeslés.) Így ha valamely válasz­tás, ez az, melyben jogosult szavazók választási joguktól megfosztottak, s így a választás néze­tem szerint megsemmisítendő. (Helyeslés. Zaj: Szavazzunk.) Csiky Sándor folyton növekvő zaj­ban beszélt, s azért csak úgy gondolomra mondjuk, hogy a bizottmányi vélemény mellett szavazott. TÁRCZA. Magyar Tudőm. Akadémia. Az 1835/6-diki gróf Karácsonyi-drámai pályázatról, mint előadó, Szász Károly irta meg a jelentést, s Pákh Albert 1.1. olvasta fel. (Vége.) A IV. számú pályamű. „A jóféle magvak kikelnek.“ Czime, úgy látszik, alapeszméjét akarná kifejezni s ha nem csalódom, nemcsak egyenes , hanem fordított, gunyoros értelem­ben is veendő. Rendkívül szövevényes, sőt tar­kabarka meséjét felesleges volna részletesen elő­adni, csak nehezítené az egésznek felfogását. A jóféle magvak kikelése két irányban következik be. Ottót — ki korhely, könnyelmű, városi tékozló, barátai jellemtelen iparlovagok — gaz­dag nagybátyja kitagadja, s minden vagyonát tiszttartója családjának, a derék Baltáséknak hagyja. A végrendelet, senki által nem sejtve, mi magában is igen valószínűtlen, eg öreg szolga kezében van, ki azt Ottónak kézbesíti. Ottó tehát azt tehet vele, a­mit akar. El is tép­heti, ha tetszik. S valóban, olyannak van bemu­tat­ó, hogy nem várhatunk tőle mást; jó magvak­nak, melyek benne kikelhetnének, semmi nyo­mát nem birjuk felfedezni. Szerző azonban még­is úgy gondolta, mert ime Ottó, egy kis obuigát küzdelem után elhatározza, átadni a végrende­leti­t, s csak egy pár nap várni vele, míg gazdag örökösi nimbuszával jó házasságra tehet szert, de egy pár ügyetlen baklövése után erről letesz, s a végrendeletet kézbesíti Baltáséknak. Ezeken­­ van most a sor, hogy bennök a jóféle (értsd a rész) magvak kikeljenek. A gazdagság meg­zavarja fejöket. Pestre költöznek; a becsületes, munkás Baltás, vénségére megbolondul, s tán ezüsnök után szaladgál, felesége által bőven ki­mért zsebpénze elkeltével százhúsz perczentes pénzt költ; fia, a szorgalmas jámbor Alajos, ne­vetséges majom-urfi lesz . Baltásné, kiben volt nagy avágyás és világban tündöklés hajlama, legelőbb beleun a pesti életbe s visszavágy a fa­lura. Mindez, látni való, nincs comicum nélkül, s eszmének igen jó, a gazdagság által tenni nyo­morultakká azokat, kik az által boldogokká véltek lehetni. Csakhogy itt sem volt elhintve semmi mag, mely kikeljen; más szóval, a jellem nem fejlődik magából, hanem egy külső körülmény közbejöttével, egyszerre változik el­lenkezőre, s ott aztán megáll, és ismét nem fejlő­dik tovább. Ottó, a szegénys­égben munkás, de­rék ember lesz, de hisz legnemebb tettét akkor követte el, mikor azt tőle épen nem várhattuk, mindjá­t az első fordulatnál, s azután nem lesz többé sem jobbá, sem okosabbá. Baltásék nevet­séges bolondokká lesznek, — de hisz a leg­első perezben egyszerre, mintegy varázsütésre azokká lettek, s bolondságuk azután csak új formákban jelen meg, a­nélkül, hogy jobbra, vagy roszabbra fejlődnek, egész végig. A darab első felvonása sokat igér. Egy pár kitűnően rajzolt, s valóban comicus helyzet van benne. Ottó, míg ki nem tudódik szegénysége, meg akarja nyerni a gazdag Dömhidy Pólit, ki úgy is épen neki van szánva; megjegyzendő, hogy a leányt nem, csak nagyravágyó anyját akarja megcsalni gazdagsága szintéjével. Póli azonban elutasítja őt, s ekkor jó arra a gondo­latra: Baltásék leányát, Verónt nyerni meg, s­­ vagy legalább felét visszakapni a vagyonnak, melytől öt nagybátyja végrendelete megfosztotta. Mily termékeny gondolat, s mily jól fel lehet vala használni! Fonalán mily természetesen, s mégis élénken lehetett volna legombolyítani a mesét! Baltásék kaptak volna a gazdag örökö­sön, a­minthogy szerző is próbál olyasmit, de oly tületlen baklövést követtet el Ottóval, hogy komoly fellépése hihetlenné válik, s azt Baltásék is tréfának, vagy épen gúnynak kénytelen venni. Verónnak nem kellett volna oly erős szerelmet adni a szívtelen, üres Alpári iránt, s fennhagyni neki, hogy Ottót szerethesse meg. Szerző jobb­nak látta, végre is Pólit adni Ottónak, ki Alajos­sal volt előbb szerelemben, mely ugyan elég indokolatlan volt az okos Póli s a tánczos kis diák közt. Mihelyt Baltásék Pestre mennek, velök együtt a cselek­mény is elveszti fejét, s végetlen zava­rokba bonyolódik. Minden tért az iparlovagok foglalnak el, kiknek szemtelen stereotyp rajza egy perezre sem bir érdeket költeni, s unalmassá teszi a véletlenre nyúló felvonásokat. Egyik iparlovagnak titkos nővére, más név alatt, Mira a tánczosnő s az intriga a körül forog, hogy ezt elvétessék Alajossal, ki, valamint papája is, bele van bolondulva. De az amúgy is köny­­nyen elérhető czélnak oly nagy feneket ke­rítenek, egy ál-nagybátyát léptetnek fel, olasz forradalmi és elűzött grófról szóló mesét kohol­nak, Mirát Baltásné által a házhoz vétetik, szin­­tett párbajt vívnak, s a­mi legkülönösebb, mikor minden csalásuk napfényre jö, mikor az iparlo­vagok kereket oldanak, a szerző Mirát mégis el­véteti Al­jossal! A katastróf általában leggyöngébb oldala a darabnak. Ottó és Póli viszonya halványan, alig megfoghatólag fejlődik ki. Vérén és Alpári egy­­­máséi lesznek, a­nélkül, hogy valami újabb moz­­­­zanat jött volna közbe, mi ezt eszközölje. Bal­­tásné lemond a világról és falura megy, de Bal­táéról mit sem tudunk. Minden csak megjelölve, kilátásba helyezve, gyanittatva van. S ha a ne­gyedik felvonás függönye legördülend, a közön­ség valószínűleg még várni fog egy utolsó felvo­nást, mert nem hiszi el, hogy oly élénken kezdő­dött Trü, ily erőtlen bevégzésben mosódjék el. Van-e szükség, a mondottak után, a jellemzést jellemeznünk ? Nincs az egész darabban egy egészséges, életre való jellem , sőt alig van egy következetes alak. Baltásék, előbb oly tiszteletre méltó család, utóbb oly sületlen, nevetséges, szánalmat sem érdemlő nép; az öreg Baltás vén szerelmeskedése ép oly ízetlen, mint fián­­k lé­­háskodásai. Póli és Vérén derék leányok, de mi­nél derekabbak , annál kevésbé értjük, hogy amaz Alajost szerethette, b­ennez Alpárit; de Vérén érős jelleme és kitartó szerelme csak szókban és sápitozásokban nyilatkozik, nem tud semmit tenni, nem bír egy kis ellen­hatást gyakorolni pesti életek nevetséges üzel­mei közt. — Az iparlovagok nyomorult köz­­napiságok­, egy új, egy eredeti vonás nélkül. Baltásné és Dömhidyné, a két nagyravágyó, fenn­héjázó asszony jelenetei és párbeszédei legjob­ban sikerűnek, s hálás szerepekké válhatnak, de az egész zűrzavarban e kis pikánt epizód elvész, elmosódik. Szintoly hibás a darab szerkezete, mit eddig is igyekeztem kitüntetni. Mire való a különben legjobban alkotott első felvonásban, egymásután kétszer, oly kezdetleges ügyetlenséggel lövetni bakot Ottóval ? A darab többi részét a közbeszólt epizódok, iparlovagi haszontalanságok, Mira történetéhez tartozó részletek, annyira túlterhelik és minden tért annyira elfoglalnak, hogy tulajdonkép azok válnak főcselekvény­nyé, s az eredeti szerkezetet egészen megbontj­a. Bátran kimondhatjuk azért, hogy a mű, mint jellemvígjáték, felette keveset ér, de intrikája is soványabb, mintsem a comi­cum e másodrangú nemében is jelesnek nevez­­hetnek. Nyelvi és verselési tekintetben elég dicséretest mondhatni róla; a do­log élénk, sokhelyt elmés, a styl elég szabatos, írói tehetségre és gyakorlott­ságra egyaránt mutató; egyes részek kétségte­len színpadi ismerettel, sőt a csattanásra is biz­tosan számító ügyességgel vannak kigondolva és kivi­ve. Mind­­ek nyomán, a bíráló bizottság egy­hangúlag azon véleményt kénytelen ki­mondani , hogy miután a Karácsonyi pályázat szabályai a jutalmat a viszonylag legjobb műnek csak úgy rendelik kiadatni, ha egyszer­smind színi, drámai és formai tekintetben haladást tanúsí­tanak, s ekkép ön becsüleg is kitüntetésre méltónak talál­ta­­­i­k, ilyen pedig, a bírálók nézete szerint, a hét vígjáték közt egy sincs, annál fogva a bíráló bizottság véleménye szerint a kétszáz arany jut­­alom ezúttal ki nem adandó, hanem a legköze­lebbi , 3869-diki vígjátéki jutalomhoz lészen csatolandó, az akadémiai ügyrend 120 dik pontja értelmében. „A jóféle magvak kikelnek“ és „A tévutak“ czímű vígjátékokat azonban, mint társaiknál sok tekintetben jobbakat, és magukban is figye­lemre méltókat, a bíráló bizottság a pályázatról szólandó hivatalos jelentésben is megem­líttetni óhajtja. az a,­s­á­g­y­ Salamon mint előadó, az előtte szólók észrevételeire tesz többé­­kevésbé sikerült megjegyzéseket. A többség ki­mentettnek látván a the­­mát, szavazást sürgetett, mi is — miután a szólásra feljegyzettek ebbeli joguk használásától elálltak , határozatba is ment. Elnök felállásra szólítja azokat, kik a bizottmányi véleményt, vagyis az iga­zolást pártolják. Sokan állnak fel Azután felállásra szólítja azokat, kik az indítványt, vagyis a megsemmisí­tést akarják.Ismét sokan állnak fel. Ekkor a jobb oldalon több hang go­lyózás általi szavazást sürget, a­mi az elnök által, egy útba igazitni akaró köz­beszólás mellett is, mint a nem kétlett kétség egyedüli kiderítője, el is rendel­tetett. A golyózás eredménye az volt, hogy a bizottmányi vélemény, vagyis az igazo­lás mellett szavazott 152, ellene, vagyis a megsemmisítésre 110, s igy Lukinich Mihály 42 szótöbbség erejénél fogva a ház igazolt tagjai közé igtattatott. Tanácskozásra elkészitett tárgy nem lévén, elnök a közelebbi ülés napját nem tűzheti ki, hanem ezt a szokott módon jó előre fogja tudatni. Az ülés két óra felé eloszlott. Ő cs. kir. Felsége, Erzsébet királyi asszonyunk legfőbb védnöksége alatt álló hölg­y választmány elnökségétől következő felhívást tartalmazó levelek fognak, a pest­­ferenczvárosi templom épitése ügyének érdekében, tekintélyesebb egyházi és vi­lági egyénekhez szétküldetni : „Az országok és nemzetek életében korszakot alkotó eseményeket emlékoszlopok, diadalivek emelése, jótékony intézetek alap­tása, nagyszerű templomok felépítése által megörökíteni. Európá­nak műveit népei, a szent hajdaniak példájára, mindenkor legszebb feladatuk közé számiták ; ily korszakot alkotó, a legédesebb remény, a leghőbb óhajtások teljesülésével biztató esemé­nyül ü­dvözöltük a cs. kir. apostoli Felségének, országunk királyi Asszonyával, a haza fővárosá­­bani legmagasb tartózkodását, ki a bizalom leg­­nemesb érzetével szivében, az áldott béke olaj­­ágával kezében, lépett hű magyar népe közé, hogy a fejedelmi személyében megnyitott országgyűlés bölcs és hazafias közreműködésével, ha Isten is úgy akarja, közvetlen hazánk, közvetve nagy­­birodalma részére is a kölcsönös egyetértés, az őszinte kiegyezkedés, a méltányolt közérdekek folytán egy boldogabb jövőnek alapjait megves­se, hogy miként a felemelkedő napnak sugárai által a természet élén minden feléled, s ez a virágok és gyümölcsök ezerféle nemében hinti szét szépségének varázsát, gazdagságának kin­cseit, úgy fejedelmi fényétől körülsugárzott sze­mélyes közrehatásával milliónyi szivekben fa­­kaszsza fel újra a legfeláldozóbb szeretet, a leg­mélyebb hódolat, a legforróbb hálának érzelmeit, a honfiúi kegyeletnek mindannyi virágait, melye­ket az országos lelkesedés koszorúba fonván, azzal a tántorithatlan jobbágyi hűség azon grá­nit oszlopát övezze körül, melyet a legviszontag­­ságosabb idők vérzivatarjai sem lesznek képesek megdönteni. „Ilyen magasztos, az imént jelzett eseményt megörökíteni képes alkalmul szolgál szab. kir. Pest városa érdemes tanácsának azon határoza­ta, melynek erejénél fogva még ez évben, mely egén az apostoli király és magyar nemzet közt felébredett bizalomnak hajnalát tüntette élénk, fogja a byzanthi stylben épülendő pest-ferencz­­városi plébánia templomnak alapfalait lerakni, hogy egyrészt e legszegényebb város­ négy-’­ tiz­ezeret meghaladó kathol. híveinek lelki szük­ségét kielégítve, másrészt jelen korunknak egyik legnevezetesebb, legjelentékenyebb, legdicsőbb eseményét megörökítve, oly emléket emeljen, a mely a hazának hiszére, az utókornak épülésére,­­ alkotóinak pedig üdve és dicsőségére szolgálván,­­ fellegekkel ölelkező tornyának keresztjével, a­­ világmegváltás e diadalmi lobogójával, az ide vándorlóknak szemeiket már a­­ távol láthatáron lekösse. „Igaz, szab. kir. Pest városának érdemes ta­nácsa mindenkor készségesen szokott kezet nyújtani ott, hol Isten nagyobb dicsőségének, a polgárok szellem gyarapodásának és anyagi jó­létének szent és fontos ügye forog fenn, de midőn a viszontagságos idők miatt megfogyott, annyi oldalról igénybe vett pénztára jelen szűk állapotának tekintetéből a kétszáz ezeret meg­közelítő költségnek csak fele részét szerezhető és ajánlá me­g, a haza összes polgárainak, főleg az iker főváros dísze és mindennemű e­melkedése iránt magukat érdeklő honfiak nagylelkűségére számított, melynek kimeríthetlen forrását áhita­­tos kegyeletük és honszeretetökben véli velem együtt fellelni, ki az emlitett indokoknál fogva léptem elnöki minőségben egy hölgy-választ­mánynak élére, mely feladatául azon magasztos czélt tűzte ki,­ hogy a pest-ferenczvárosi plébá­nia-templom felépítéséhez a még szükségelt alapot, vezérlete alatti pénzgyűjtés által megsze­rezze. „E hölgy-választmány, hogy a magyar nemzet apostoli ura és királyához a szeretet egy újabb aranykapcsával csatoltassék, azon legalázatosb könyörgéssel fordult a fejedelmi trónnak zsá­molyához, miszerint felséges Asszonyunk, an­gyali lelkületű királynénk, e választmánynak legfőbb védnökségét legkegyelmesebben elfo­gadni, s dicső nevének átengedésével működését fényesebbé és hatásosabbá tenni méltóztatnék. „És ime, határtalan honanyai kegyébe fektetett bizalmunk fényes sikert aratott, mert ő cs. kir. Felségét, a hőn szeretett Királynét, ki erényei­nek ragyogásával a csillagok fényét, bájainak varázsával a virágok szépségét messze túlhalad­ja, ki köztünk­ léte alatt a két­ szeretet cseleke­detének buzgó gyakorlata által annyi áldásnak volt szétárasztója, a hírlapok utján is közlött leg­magasb határozatának értelme szerint, a hölgy­választmány legfőbb Védnökéül megnyerni sze­rencsések valánk. „Így tehát az elnökségem alatti hölgy­választ­mány Isten nevében és felső és Királynénk, a birodalmi népek ezen vigasztaló angyalának véd­­szárnyai alatt lép ki a nemes síkra, a hazának minden egyes polgárát, s ezek között különösen N. N. teljes bizalommal felhiva­tt szeretettel megkérve, hogy a hölgyválasztmány szent czél­­jához ide zárt­­ számú gyüjtöiven ne csak nagy­lelkű adományával személyesen hozzájárulni, hanem...............................hathatós közben­járása által, a dús eredmény sikere végett, a pénzgyűjtés minden nemes eszközét foganatba vétetni kegyeskednék, annál is inkább, minthogy felséges Védasszonyunknak a szent czél iránti nagy lelkű érdekeltségénél fogva, minden egyes gyűjtősvnek eredeti példánya, a gyűjtés ered­ményével, legfelsőbb tudomás vételül fel fog ter­jeszt­etni. „Ennélfogva a hölgyválasztmány velem együtt azon boldogító reményt táplálja, hogy széles e hazában, mely honfiainak nagylelkű áldozatkész­ségéről világszerte dicsőittetik, igen sokan fog­nak találtatni, kik kegyes adományukkal Isten dicsőségét növelni, tisezeret meghaladó hívek lelki üdvét előmozdítani, a fővárosnak díszét emelni igyekezendnek. „Budán. .... Hölgyválasztmányi elnöknő . B. Sennyey Pálné. Hölgy választmányi je­lné Sujánszky Antal, prépost, esperes és plébános. K­iül­ö­n félé fe. Past, ápril 30.­­ Szombaton délután a városi bizottmány ér­tekező gyűlést tartott . Felségeik kilátásba he­lyezett megérkezésük ünnepélyessé tétele vé­gett. Mielőtt azonban a napirend szőnyegre ke­rült volna, dr. H­a­v­a­s Ignác elnök, a jegyző és a pénztárnok leköszöntek. A vita aztán a kö­rül folyt, várjon a bizottmány illetékes-e az újab­ban teendő készületekre nézve, vagy pedig új bizottmányt kell-e kinevezni ? Dr. Szabó Ala­jos indítványára az lett határozva, hogy ő Felsé­geik megérkezése csak folytatása volna a feb­ruári ünnepélyeknek, s így a bizottmány illeté­ke­s. Az elnökválasztás eredménye az jön, hogy dr. Havas 34, Perger lg. pedig 32 szavazatot nyert, és így Havas ismét bizottmányi elnök jön,­­ vele a jegyző és pénztárnok is visszahelyez­tettek. Elnök dr. Havas azt indítványozta, hogy a teendő költségek a város házi pénztárából fe­deztessenek, továbbá, hogy városi hivatalnokok is választassanak a bizottmányba. Ezen indítvány felett hosszú vita keletkezett, mely azzal végző­dött, hogy dr. Szabó Alajos indítványára a gyű­lés azt határozta, hogy a költségek önkénytes adakozások által fedeztessenek, a városi tisztvi­selők pedig a bizottmányi teendőkre nézve ne vétessenek igénybe. Továbbá, hogy a nagy bi­zottmány ne elegyedjék programm készítésébe, hanem bízza azt a 26 ös bizottmányra.­­ A császárfürdőben az elegáns nőuszoda már megnyílt és így a hölgyvilág számára a für­dő­idény kezdetét vette. Az uszoda ez idén is el van látva mindazzal, mit a kényelem, czélszerű­­ség és jó ízlés igényel. Sz A nemzeti színház is küldöttségileg lesz képviselve a Vörösmarty ünnepélyen. A kül­döttség tagjai: Szigligeti, Szerdahelyi és Fi­léki. — Londonban hire terjedt, hogy báró Roth­­schild Lionel, ki jelenleg az alsóház liberális tagja, peer-méltóságra fogna emeltetni. Az „A. Alig. Zig“ londoni levelezője megjegyzi ehhhez, hogy ezt egy igazi lord 50 évvel ezelőtt kevésbé álmodta volna, mint a gőzmozdonyt vagy villa­nyos távírdát.­­Mint értesülünk, jelenleg Buda-Pesten 70 lap jelen meg és pedig 51 magyar, 35 német, 3 román, 2 tót és két szerb nyelven; ezek közt 30 napi s 63 részint heti, részint havi folyóirat; 36 politi­kai, 32 szépirodalmi, 3 népies, 2 nemz­tgazdá­­szati, 2 hirdetéses, 6 vallási, 2 ifjúsági, 6 divat és 6 humoristikus lap; a 73 lap összesen 109,900 példányban jelen meg.­­ Nem­régiben megemlítettük­ a keletkező iz­­raelita­ nőegylet haladását, azóta azokban az egylet ismét oly szép eredményt vívott ki, hogy lehetlen róla ismét meg nem emlékezni. Nevezet­­esen 88 hölgy mint alapító tag befizetett 13.000 ftot. 752 rendes évi tag 5255 fcott ajándék képen pedig 1206 ft folyt az egylet pénztárába. Az egylet tehát már keletkezésekor is mutatja élet­revalóságát. — Nemzeti színházi műsorozat május 1-től 6-ig. Kedd: Afrikai nő. Szerda­­-Bé­di Pál. (Csük Faust, Mányik Ernesztina k. a. 1-ör. Pé­t. E Ida, 2-szer. Szomb. Bűvös vadász, uj betanulással 1-ör. Vasára, Czigány, Hubai úr fellép­eül. jövő heti előkészületre kijelöltetnek. Hétfő : Idegese­k. Kedd : Bűvös vadász. Szerda : Benetton család 1-ör. Csüt. Afrikai nő. Pánt, Coriolan. Szóvi’a. Bűvös vadász. V Velenczében egy artési kút ásatása alk­al­mával az a furcsa dolog történt, hogy midőn a kút már 50 métrenyi mélységre ásatott és a munkások az ásást többé nem folytatták, nagy zugás hallatszott a kút fenekén, mely nőttök­ nőtt és nehány percz múlva a viz háznyi magas­ságra hányatott, mig később viz helyett füst, majd széntartalmu anyag dobatott ki a mélység­ből. A természeti tünemény nagy rémülést oko­zott, mert néhány órán keresztül tartott. A szak­értők a tüneményt légszeszfejtésnek tulajdo­­niták. — Sárosmegye gazdas. egyesülete alakuló s tisztválasztó közgyűlését szab. kir. Eperjes vá­rosában, a megyeház nagy termében f. é. május 22-én, reggeli 10 órakor fogja tartani, melyben a gazda közönség s különösen az egyleti tagok minél számosabban részt venni felkéretnek. Kelt Eperjesen, april 28. 1866. Szinyey Felix, ideig, elnök. — Szathmárról a következő gyászjelentést vettük: Kölcsei id. Kölcsey Mihály, továbbá Tunyogi Szűcs Ilona, gyermekeivel, a rendítő mély bánat fájdalmával tudatják, az első ugyan fiának, a második szeretett férjének, s gyerme­kei atyjának, Kölcsey ifj. Kölcsey Mihálynak, életének 33-dik, valódilag boldog házasságuk­­nak 7 dik évében, Mikolán, tüdő szélhüdésben alig 36 órai szenvedés után történt hirtelen ha­lálát. A korán hunyt példás hűségü fiú, szerető férj, szorgalmas és gyöngéd apának, jó barát­nak és kitűnő testvérnek temetése szekében folyó év és hó 25-én fog a ref. egyház szertar­tása szerint történni. Nyugodjanak csendesen hamvai! ” Beküldetett: „Egy bolyongó tárczájából“ írta A­s­b­o­t­h János. A csinosan kiállított két kötet ára 3 ft. — Nagy-Körösön, ápril 26-kán temette­­tett el Mészáros Benjamin, a dunamelléki helv. hitv. superintendentia assessors, s az egyház hi­vatalnokainak nestora, a helybeli egyháztanács és iskolai szék tagja, hajdan professor. A boldo­gult már betöltötte 81-dik évét, és végelgyengülés következtében minden szenvedés nélkül halt meg.­­ A magas m. kir. helytartótanács által en­gedélyezett lipótvárosi gyermek­gyógyintézet járólagos betegek számára, mint értesülünk, május 1-jén fog megnyittatni, és abban ezen naptól kezdve, annak tulajdonosa, Koller Gyula Jr. volt pesti szegény gyermek­kórházi segédorvos, naponként 11 órától 1-ig fog rendelni beteg gyermekek számára. Szegények nemcsak orvosi tanácsban, hanem a szükséges gyógyszerekben is részesülnek minden díj nélkül. — F. évi ápril­is 29-én a pesti lövöldében tartott ez idei első széllövés alkalmával jutalmat nyertek. Szeglövéssel Zattner ur Wallenfeld urnak, szeglövéssel Grund ur magának, négyes körlövéssel Oazvald ur magának, szeglövéssel Zoller ur magának, négyes körlövéssel Dr. Bar­na ur Bauer Károly urnak. — VIII. Közlemény azon tárgyakról, melyeket az alább nevezett t. ez. hölgyek, és

Next