Pesti Napló, 1866. május (17. évfolyam, 4809-4833. szám)

1866-05-30 / 4832. szám

122-4832 Szerkesztési iroda: Ferenciek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó-hivatalhoz in­­tézendők. Szerda, május 30. 1866. 17 évi folyam. Hirdetmények dija: 7 hasábos petitér egyszeri hirde­tésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Junius hó 1-től kezdve előfizethetni PESTI NAPLÓ-ra. Junius—augustusi 3 hóra..............................5 frt 25 kr. Junius—septemberi 4 hóra..............................7 írt — ki. A „PESTI NAPLÓ“ kiadó­hivatala, de ingyen ezt sem fogja tenni, hanem még ez oldal felé is Francziaország érdekeit szolgálni lesz törekvése, akár Szardinia szigete, akár más terület annexiója, akár a szent­szék érdekében kieszközlendő ked­vezmények alakjában Tehát Németország felé a franczia an­­nexiók előmozdításának a franczia segély fogja jutalmát képezni, Olaszország felé pedig a franczia annexió a franczia se­gélynek jutalma leend. Amott Franczia­ország fog jutalmat adni vagy Ausztriá­nak vagy Poroszországnak, s­­mitt pedig ő fogja magát megjutalmaztatni Olaszor­szág részéről. Mindkettőre háború kell, s ez okból erős hitünk, hogy Párisban a háborút nemcsak akarják, hanem e peres­ben máris biztosak arról, hogy meglesz. A tuilleriák, vagy a biarritzi fürdő császári szobáiban, a kártya keverve jön már hó­napok előtt; pár nap múlva a conferentia zöld asztala mellett ki fog az osztatni a játékosok közt, hogy aztán további pár nap múlva­­ egymás fejéhez csapják. Pest, május 29 1866. (Fk) Ugyanazon napon, midőn a con­­ferentiára való hivatalos meghívás Bécsbe érkezett, Benedek tábornok, összes fo­tó-, bor­karával útnak indult­­ Olmützbe. Ez minden hírlapi czikknél világosabban bi­zonyítja, s úgy­szólván az oculos demon­strálja, miszerint a párisi értekezlettől Ausztria semmi sikert nem vár, s miután a többi hatalmak részéről netalán táplált remény egyesegyedül Ausztria engedé­kenységén alapul, kétségtelen, miszerint ezen remény is merőben jogosulatlan,­­ jogosulatlan annyival inkább, mert átalá­­nos azon hit, miszerint azon engedménye­ket, miket Ausztriának tennie nem lehet, a franczia császár őszintén nem is óhajt­ja, hogy ő magára nézve előnynek tek­inti azt, a­mi Ausztriára nézve szomorú k­é­­­n­y­t­e­l­e­n­s­é­g. Erre nézve tökéletes véleményegység létezik az összes eu­rópai sajtóban, még a francziát sem zárva ki, ámbár ez, könnyen megfogható okok­ból, csak sub rosa árulhatja el ebbeli né­zeteit. Ennek tudatával azonban a világ be nem éri, hanem máris azon töri fejét, váj­jon III. Napóleon, midőn a háborút kí­vánja, és abban kétségtelenül részt venni is szándékozik, kinek részére fogna majd állni ? Egyfelől azt mondják, hogy a franczia császár kétségenkívül harma­dik tagja leend a Porosz- és Olaszország közti szövetségnek, míg mások, egyebek közt a bécsi „Ostd. Post..“ ezt épenséggel nem tartják bizonyosnak, hanem úgy vé­lekednek, miszerint Ausztriára nézve, ha ez okos és kitartó, korántsem állnak oly roszul a kilátások. Ha e kérdéssel mi is foglalkozunk, a „Magyar Világ“ meglehet ismét azt lob­­bantja szemünkre, hogy a történészeinek praejudicálunk , hanem elvégre is oly szemrehányás ez, mely rá­illik minden újságíróra, a­ki a pillanatnyi helyzet ne­talán bekövetkezendő fordulatait teszi elmélkedése tárgyává. Jósolni egyikünk sem tud, s a legközelebbi perez halomra döntheti bármelyikünk combinatióit, de valamint a köznapi életben gondoskodni szoktunk a jövő eshetőségeiről, ámbár bizonyosat ezekre nézve sem tudunk, szintúgy a politikában is amne­talit punc­tum, a ki, a­mennyire tőle kitelik, elmond­ja, mi véleménye van a dolgok valószínű fejlődéséről. E tekintetben még a tévedés is, negatív irányban, legalább is oly ta­nulságos , mintha az igazat eltaláltuk volna. Nincs tehát okunk elállni azon eddigi nézetünktől , hogy III. Napóleon sem Ausztriába, sem Poroszországba nem sze­relmes, és így sem az osztrák, sem a porosz érdek mellett nem fog kardoskodni, ha­nem egyes-egyedül a franczia mellett. Ha az ő sugalmazott lapjai minden egyéb tekintetben ámítják a közönséget, de ez egyben kétségtelenül őszinték. Ezen fran­czia érdek pedig legalább is az 1814-ki határok visszanyerését követeli ; ez lesz tehát azon czél, mely felé a tuilleriák po­litikája az általános zavar közepette töre­kedni fog. Revanche pour Waterloo, erre felé utal változhatlanul a franczia politika óramutatója. E politika főakadályát eddigelé Anglia képezte. Tudva való, mint törekedett a franczia császár éveken át a brit álla­mot komoly viszályba bonyolítani az éj­szak-amerikai köztársasággal, hogy amazt Európában neutralizálja, és addig, míg John Bull és Jonathan bácsi egymást m­arczangolják szét , Francziaország az Óceánon innen a maga terveit valósít­hassa, melyeknek hatályos ellenzésétől a szárazföldi hatalmak részéről nem kellett tartania. De a fogás nem sikerült, és Na­póleon legfinomabb fondorlatai meghiú­sultak Palmerston lord ravaszságán és tapasztaltságán. Azóta ő túlsó végén ragadta meg a dol­got. A történetből tudta, hogy Anglia csak akkor képez komoly veszélyt Fran­cziaországra nézve, ha valamely száraz­földi hatalom szövetségére lehet támasz­kodnia. E szárazföldi hatalmakat tehát nemcsak neutralizálni kellett, úgy, hogy azok saját ügyeikkel el lévén foga­lva, távolabb fekvő érdekek miatt Angliával ne szövetkezhessenek, hanem még oly vi­szonyt is kellett köztük keletkeztetni, hogy mindegy­iküknek érdekében álljon, Francziaországot a maga részére vonni. Ily helyzet az, mely jelenben beállott. Gyermekség volna azt mondani, hogy a nagyhatalmak közti viszályokat Napó­leon „készítette­“ ezek a történelmi fej­lődés eredményei , de azokat élesíteni és annyira felfokozni , hogy a külön­ben sem elkerülhető összeütközés már a legközelebbi jövőben álljon be , ez kétségkívül Európa ez idő szerint első diplomatájának műve. A dolgok további menete sem fog kizárólag ő tőle függni, de a­mennyire hatalmában áll, saját ter­vei érdekében fogja azt kizsákmányolni. Ha ő a háború folyama alatt akár Bel­giumhoz, akár Svájca vagy Németország valamelyik részéhez akarna nyúlni, ez Angliának semmi esetre nem leend ínyére, de tettleges gátlására csak úgy fogna az kís­érletet tehetni, ha e végre valamelyik szárazföldi hatalom is szövetkezik a brit oroszlánnal. Melyik fogná ezt tenni! Ausztria, melynek Porosz- és Olaszor­szággal meggyűl a baja, fog-e kedvet érezni, fogja-e magát elég erősnek hinni arra,, hogy még Francaiaország ellen is síkra szálljon, hogy ezt is maga ellen hívja ki, holott teljes szívéből kell kíván­nia, vajha e hatalom mindvégig semleges maradna ? Vagy tán Poroszország lenne Anglia szö­vetségesévé, holott tudja, hogy akkor Na­póleon minden áron kibékítené Ausztriát Olaszországgal, még azo­n áron is, hogy Ausztria például Sziléziát nyerje Velen­­cze helyett, a­minek aztán Poroszo­rszág végképeni megsemmisülése volna mathe­maticai bizonyossággal előremondható következménye ? Nem fogna-e ezen hatalmak mindegyike méltán tar­thatni oly fordulattól, mely sze­rint Francziaország egyelőre ott hagy­hatná saját hódításait, és teljes erejével annak rohanna, a­ki, mint Anglia szövet­ségese, őt tervei valósításában gátolni akarná ? Vagy Oroszország volna-e Angliának szövetségese ? Oroszország, mely nyugati Európa ügyei körül nincs közvetlenül ér­dekelve, melyre nézve sokkal nagyobb fontossággal bír az Ausztria és Porosz­­ország közti harcz, s mely végre a keleti kérdés felelevenítése által minden perc­­­ben akként foglalkoztatható, hogy ilyen­kor bizony semmi egyébbel nem fogna törődni ? A szárazföldi hatalmak tehát oly hely­zetbe jutottak, hogy nem tudnák, melyi­küknek lehetne kedve vagy ereje, Angliá­val szövetkezni Francziaország ellen.­­ Hogy pedig Anglia egymaga szállna síkra Napóleon ellen, valóban nem hihető, főleg akkor nem, a­midőn a franczia császár bizonyos engedményekre hajlandó, mik Nagy-Britanniára nézve fontossággal bír­nak, péld. hogy Antwerpet nem vonja bele hódítmányainak körébe. E szerint a jelenleg készülő háború közvetlen tárgyai és czéljai Napóleon­ra nézve csak másodrendű fontossággal bírnak; fődolog rá nézve az, hogy a szá­razföldi hatalmak egymás elleni véres küzdelem által paralyzáltatván, neki tel­jesen szabad kezet hagyjanak a franczia érdekek előmozdítására. Előtte első rend­ben állnak azon vívmányok, miket ő Francziaország számára tehetni remél, s a mennyiben ezen érdek kívánja, suny­­nyiban fogja ő támogatni akár Ausztriát, akár Poroszországot. Némileg másként — megengedjük — áll a dolog Olaszország felé; ott Napoleon , becsületszava van lekötve, és igy e be­­­­csületszó beváltása ott rá nézve fő dolog.­­ Pest, május 29. — A közgazdászati bizottmány, mint eleve jelentve volt, ma délután 5 órakor tartá alakitó gyűlését a múzeumi teremben, Szentiványi Károly elnöklete alatt. Az összegyűlt bizottmány­­tagok elnökül L­ó­­nyay Menyhért, előadóul Kaut­z Gyula kép­viselőket megválasztván, a bizottmányt alakók­nak nyilváníták. A munkálati sorrend kidolgozására kilencz tagú alválasztmány kiküldése tartatott szüksé­gesnek , melynek az elnök és előadó már ezen ülésben megválasztott tagjaiul jelentettek ki, a hiányzó hét tag megválasztása végett a holnapi országos ülés után bizottmányi ülés fog tartatni. — Az osztrák államadósságokat ellenőrző bi­zottság jelentése összefoglalja az államadósságok állapotát. E szerint 1864. dec. végén az osztrák álta­lános államadósság, 5 percentes tőkére és osztrák értékre számítva át, 2,535,197,335 forint 28’/a krra; a lombard-velenczei királyság adós­sága 657,97,134 frt 35/a krra ment; s az ösz­­szes földtehermentési adósság 522,220,268 frt 20 krra. — így 1863-tól növekedett az általá­nos adósság 55­/3 millióval, a lombard-velenczei apadt mintegy két millióval, a földtehermentesí­­tési szaporodott mintegy 1­3 millióval. 1865. dec. végén az általános államadósság volt 2,532,083,148 ft 65 kr;a lombard-velenczei királyság adóssága 65,929,793 ft 57 kr, s az összes földtehermentesítési adósság 525,856,494 ft 20 kr. így 1865-ben apadt az általános állam­a­dósság 3,114,186 ft 60­/1 krral, szaporodott a lombard-velenczei királyság adóssága 132,659 ft 21 Vj krral, ér­ szaporodott a földtehermentesítési adósság 3.636,226 ft­tál. Azonban a bizot­ság kimutatja, hogy az áta­­lános államadósságok apadása csak látszó­agos, s a kormány számcsoportositásaiból jön ki igy ; tulajdonkép az általános államadósság mintegy 41 millióval szaporodott 1865 folytán.­­ Az államadósságokat ellenőrző ausztriai bi­zottság közelebbi felterjesztésében azon következ­tetésre jut,hogy a kormánynak, a pénzügyek jobb karba hozása végett, össze kell hívnia ismét a a reforsrathot. Az irat szigorral bírálja a mostani kormány által hirdetett kölcsönt. Erre a hivatalos „Wiener Zeitung“ a követ­kezendő megjegyzést teszi : „A mennyiben ezen előterjesztés a bizottmány törvényes hatáskörébe vágó tárgygyal foglalkozik, azon komoly méltánylásra találand, melyet fontosságánál fogva érdemel. ” De a mi a kir. tanács azonnali összehívására vonatkozó kívánatot illeti, a bizottmány, midőn a birodalmi képviseleteknek a pénzügy körüli közreműkö­désére nagy súlyt fektet, azzal csak oly óhajtá­soknak ad kifejezést, melyeket a kormány min­dig teljesen jogosultaknak ismert el. Azonban egy életképes alkotmányos állapot csak a népek kiegyezkedése folytán lehetséges, és soha sem érhető el oly formákra való visszatérés által, melyek a népek közt tényleg egyenetlenséget szültek. Az óhajtott czél csak a már megkezdett egyez­kedési után érhető el, mely egyezkedéseknek az alkotmányos elvek szerint ott kellett megkezdet­niük, hol egy régibb alkotmányos jogot a jelen igényeivel s a birodalom hatalmi állásával szük­séges összeegyeztetni. Ezen ösvény elhagyása, a birodalom érdekei­nek szempontjából annál sajnosabb volna, mivel azon szellem, mely ezen egyezkedéseknél nyilvá­nul, a siker reményét alaposnak tünteti fel.“ A „Gen. Corr.“ következő közlést bon: „Legfelsőbb rendeletre a hadügyminisztérium­ban magas rangú katonákból, s a pénzügy- és állóminisztérium, valamint a legfőbb számvevő ellenőri hatóság képviselőiből egybeállított állan­dó bizottmány alakíttatott oly czélba­, hogy a fokozott hadseregi kiadások költség­­vetéseit a legnagyobb takarékos­sá­g­g­a­l, s az államkincstárnak lehető kímélete mellett pontosan megállapítsa, és az igénybe vett rendkívüli hitelek rendszerű hova­­fordítása felett őrködjék. E bizottmány hatáskö­rébe esik a közreműködés is hadseregi szükség­letek beszerzésénél és szállítási szerződések köté­sénél , mely czélokra a bizottmány független szakértő magán­személyek meghívása által, s a kereskedelmi kamra és iparegylet küldötteivel erősítendi magát. A legfőbb katonai igazgatás szándéka: nyílt eljárás és lehető nyilvánosság által a versenyt az üzlete­k kötésénél szélesíteni, a képes és­­becsületes vállalkozóknak az eljárás részrehajlatlansága iránti bizalmát emelni, s a visszaéléseket és az államkincstár megkárosodá­­sait egész nyomatékkal meggátolni. E végett az állandó bizottmánynyal egyszersmind egy mozgó ellenőrség van összeköttetésben, mely a szüksé­ges teljhatalmakkal el van látva, hogy a szállítá­si szerződések végrehajtása s a hadseregi élelme­zési közegek anyag­ kezelése felett a helyszínen leendő váratlan megjelenések által ellenőrködjék, s minden­­ etalánt sikkasztás ellen kíméletlen szigorral járjon el. Végre a nevezett bizottmány intézkedéseket tesz, hogy a befejezett üzletek feletti számadá­sok teljes gyorsasággal vizsgálat és liquidálás alá jussanak.“ A pest-miskolczi vasút. Mint Banco szelleme, jár kísértem­ fel a pest-miskolczi vasút különbözet változvá­­nyokban, 17 év óta folyvást. Első volt a tiszai vasut-társaság, mely nagy kiterjedésű vonalaiba a pest-mis­­kolczit is befoglalta, s a kormány által, vagy mint akkor, de stile szokás volt mondani és hirni, a magas kormány által szabadalmaztatott. Utána következett a pest-losonczi vasút terve, ezt is a magas kormány concedálta; hozzá is fogtak, bele is buktak a vállalko­zók, s most hallatlan türelemmel nézi a hazai közönség és szenvedi a creditorok légiója, miképen megy tönkre a beépített sok drága anyag. Egy-egy számított vagy véletlen újdondászi kacsa el-el kurjantja magát néha e vállalatról, s hol a csőd megszűnését, hol az abban hagyott mun­kálatok okvetlen folytatását , hol a vasút megnyitását helyezi közel ki­látásba. Azt persze senki sem hirdeti, hogy eperetben is ugyanazon si­ralmas állapotban pang és síny­­lik az egész vonal építményeinek minden résztele, a minőben volt a munka kénysze­rű megszüntetésekor. Következett ezen közben a pest-mis­­kolcvá egyenes vonalt építendő társu­lat fellépése, melynek a magas kormány concessiot azért nem adott, mert az adandótt concessio alterálandozta a ti­szai pálya jogait, sőt nemcsak jogait, de érdekeit is, mert akkor a most vargabetűre kényszerített utas és málha, mely most, ha vasúton akar, és per absolu­­tum vasúton kíván Pestről Miskolczra peregrinálni — per Debreczen-Tokaj kénytelen kerülni, s ha a pest-miskolczi egyenes vonal kiépül — ugyan ki fog e szerencsétlen vonalon Pestről Miskolcz vagy Kassa felé utazni ? Azóta a kassa-oderbergi vonal kiépíté­séről is beszélnek, s most legújabban az újdonságok rovatában olvassuk, hogy a hatvan-miskolczi vonalra ada­tott engedély! Vájjon a pest-hatvani vonal kiépített­­nek tekintetik-e ? Vájjon Hatvantól Miskolczig egy önál­ló kisded társulat fog-e létezni, s ha igen, az helyes lesz-e, hogy Pestről Oderbergig négy, mind négy társaság vonalán és ko­csiján fog utazni az Oderbergbe iparkodó személy és áru! Várjon a magas kormány intenziója akkor, midőn a pest-miskolczi vonal­ra kért engedélyt megtagadandónak ítélte, más indokból indult-e ki, mint most, midőn a hatvan-miskolczi útra concessiót adott ? — azt ítélje meg, a ki ez eljárást magyarázni vagy megérteni képes. Nagy felelősség terheli azon kormányt, mely egy oly vállalatot, mint az úgyne­vezett pest-losonczi, recitus pest-tarjáni vasútnak azon stádiumban, melyben el­bukott, veszteglését elnézi, eltűri, s bele­szólás vagy legalább sikeres cselekmény nélkül engedi, hogy egyrészt egy annyi­ra előre haladott vállalat a romlásnak le­gyen áldozatává, míg másrészt ezen, a romlásnak kitett vonal hosszabbítására egy harmadik társulatnak ad engedélyt, akkor, midőn egy másik társulattól azt megtagadhatnak vélte, akkor, midőn a tiszai, melynek kedvéért eddig engedély nem adatott, még most is fennáll! Ezen eljárást nem értjük, s a felelőssé­get érte sem a haza, sem a közvélemény előtt elvállalni hajlandók nem volnánk. Vájjon kívánatos-e, hogy egy 30 mért­földe fővonalon, négy társulat létezzék, egyik hat, másik a 12, harmadik 8 mért­földes vasúttal, míg a 26-ik mértföldön túl, azaz Kassánál kezdődjék a negyedik, a kassa-oderbergi társulat! Régóta fonákul igazgatják közlekedési ügyeinket,­­ régóta cselekesznek e te­kintetben érdekeinkkel és a monarchia érdekeivel semmikép nem egyeztethető módon, régóta kezeltetnek e dolgok mis­­tikus titokszerűséggel, régóta látja az or­szág, hogy ez így nem jól van; rég itt volna már ideje számot kérni a magas kormány eljárásáról! Az erdélyi, a fiumei s az alföldi vasút­nál politikai okokból cselekedett a magas kormány, és a politikai okok nagy hord­erejűek ugyan, de a politikával, véleke­désünk szerint, bukni kell a politikai exi­­genciáknak, azaz oly tényeknek, melyek csak akkor helyesek, ha azon politika czéljainak eléréséről van szó, mely épen divik. — De most e politika állítólag megbukott, s ha nem csalódunk, a fentne­­vezett három vasútnak szerencsésebb ae­­rába kellett lépnie. De a pest-miskolczi egyenes vonalnál politikai kérd­ést, mint­­ akadályt, eddigelé felfedezni képesek nem valánk, s mégis a legfonákabb huza­vo­­nát és oly eljárást tapasztalunk e vonal körül, melynek magyarázatát megtalálni nem bírjuk. Hányszor volt kimutatva és elismerve, hogy a pest-miskolcz-kassai vonal biro­dalmi, országos, anyagi, hadtani, közgaz­dasági, jövedelmezési, szóval minden néven nevezhető szempontokban szükséges és mellőzhetlen fővonal. És ime, mindezek daczára egyik kormány a másik után vét ellene, és töri, aprózza, huzza vonja min­denfelé.­ Avagy magyar kormányférfiainknak beleszólása sincsen vasutaink sorsára ? — Ezt kell hinünk, mert különben ama leg­újabb hírekkel szemben, a pest-losonczi vasút pangását és a legújabban adott hatvan-miskolczi concessiót merő lehetet­lennek kellene tartanunk. Az országgyűlésnek lesz feladata erélyes hangon felszólalni közlekedési ügyünk tárgyában is, és e téren első he­lyen a pest-miskolcz-kassai vonalra nézve. Azon reményben, hogy e felszólalás nem sokáig késend, leteszszük a tollat, s nem elemezzük e legújabb hatvan-miskolczi darab vasút concessióját, melyet, oly foldozásnak kell tartanuk, mely midőn a nagy egészet károsan szaggatja darabok­ra, a magyar közlekedési ügynek nem kevés hátrányára, s a magyar vasúti vál­lalatok hitelének megrontására többet árt, mit ártana az, ha egyáltalán fogva sem­mit sem építenének.­­ Tiszteljük a concessionariusnak hazafi buzgóságát, de sokkal jobban szeretnék azt, ha országosan elfogadott fővonalaink körül egyesült erővel csoportosulva cse­lekednének, el nem aprózva az a nélkül is megingatott hitelt, mely vasutaink körül már eddig is igen-igen szomorú lábon áll. VISONTAI. Heves megye szolnoki vál. kerületének polgárai, Deák Ferencz nagy hazánk­fiához bizalmi nyilatkozatot intézvén, a polgári tisztelet és ragaszkodás e kegye­­letes okmányát gr. Szapáry Gyula, a kerület országgyűlési képviselője nyújtá át f. hó 26-án, mit is hazánk nagy pol­gára szokott szivélyességével fogadott és köszönt meg. A nyilatkozat tartalma következő : „Tisztelt hazafi ! „Azon belső honfiúi öröm, melyet bennünk, Szolnok választókerület polgáraiban, az ország­­gyűlés mindkét, de különösen második feliratának megolvasása keltett, ösztönöz­tem,a­lkot arra, hogy kifejezést adjunk azon, általunk különben mindig táplált bizalomnak, melylyel Ön is azon többség iránt, mely Ön által a törvényesség zász­lója alatt vezettetve, körbetlen bátorsággal, de egy­szersmind kétségbevonhatlan bölcseséggel küzd a nemzet elévülhetlen jogaiért,­­ viseltetünk. „Midőn tehát keblünk mélyéből fakadó üd­vözletünket fejezzük ki azon törvényes elvitáz­­hatlan tételeknek kifejezéséért, alkotmányunk és törvényeink igéinek azon testté változtató-

Next