Pesti Napló, 1866. május (17. évfolyam, 4809-4833. szám)
1866-05-30 / 4832. szám
122-4832 Szerkesztési iroda: Ferenciek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Szerda, május 30. 1866. 17 évi folyam. Hirdetmények dija: 7 hasábos petitér egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Junius hó 1-től kezdve előfizethetni PESTI NAPLÓ-ra. Junius—augustusi 3 hóra..............................5 frt 25 kr. Junius—septemberi 4 hóra..............................7 írt — ki. A „PESTI NAPLÓ“ kiadóhivatala, de ingyen ezt sem fogja tenni, hanem még ez oldal felé is Francziaország érdekeit szolgálni lesz törekvése, akár Szardinia szigete, akár más terület annexiója, akár a szentszék érdekében kieszközlendő kedvezmények alakjában Tehát Németország felé a franczia annexiók előmozdításának a franczia segély fogja jutalmát képezni, Olaszország felé pedig a franczia annexió a franczia segélynek jutalma leend. Amott Francziaország fog jutalmat adni vagy Ausztriának vagy Poroszországnak, smitt pedig ő fogja magát megjutalmaztatni Olaszország részéről. Mindkettőre háború kell, s ez okból erős hitünk, hogy Párisban a háborút nemcsak akarják, hanem e peresben máris biztosak arról, hogy meglesz. A tuilleriák, vagy a biarritzi fürdő császári szobáiban, a kártya keverve jön már hónapok előtt; pár nap múlva a conferentia zöld asztala mellett ki fog az osztatni a játékosok közt, hogy aztán további pár nap múlva egymás fejéhez csapják. Pest, május 29 1866. (Fk) Ugyanazon napon, midőn a conferentiára való hivatalos meghívás Bécsbe érkezett, Benedek tábornok, összes fotó-, borkarával útnak indult Olmützbe. Ez minden hírlapi czikknél világosabban bizonyítja, s úgyszólván az oculos demonstrálja, miszerint a párisi értekezlettől Ausztria semmi sikert nem vár, s miután a többi hatalmak részéről netalán táplált remény egyesegyedül Ausztria engedékenységén alapul, kétségtelen, miszerint ezen remény is merőben jogosulatlan, jogosulatlan annyival inkább, mert átalános azon hit, miszerint azon engedményeket, miket Ausztriának tennie nem lehet, a franczia császár őszintén nem is óhajtja, hogy ő magára nézve előnynek tekinti azt, ami Ausztriára nézve szomorú kénytelenség. Erre nézve tökéletes véleményegység létezik az összes európai sajtóban, még a francziát sem zárva ki, ámbár ez, könnyen megfogható okokból, csak sub rosa árulhatja el ebbeli nézeteit. Ennek tudatával azonban a világ be nem éri, hanem máris azon töri fejét, vájjon III. Napóleon, midőn a háborút kívánja, és abban kétségtelenül részt venni is szándékozik, kinek részére fogna majd állni ? Egyfelől azt mondják, hogy a franczia császár kétségenkívül harmadik tagja leend a Porosz- és Olaszország közti szövetségnek, míg mások, egyebek közt a bécsi „Ostd. Post..“ ezt épenséggel nem tartják bizonyosnak, hanem úgy vélekednek, miszerint Ausztriára nézve, ha ez okos és kitartó, korántsem állnak oly roszul a kilátások. Ha e kérdéssel mi is foglalkozunk, a „Magyar Világ“ meglehet ismét azt lobbantja szemünkre, hogy a történészeinek praejudicálunk , hanem elvégre is oly szemrehányás ez, mely ráillik minden újságíróra, aki a pillanatnyi helyzet netalán bekövetkezendő fordulatait teszi elmélkedése tárgyává. Jósolni egyikünk sem tud, s a legközelebbi perez halomra döntheti bármelyikünk combinatióit, de valamint a köznapi életben gondoskodni szoktunk a jövő eshetőségeiről, ámbár bizonyosat ezekre nézve sem tudunk, szintúgy a politikában is amnetalit punctum, a ki, amennyire tőle kitelik, elmondja, mi véleménye van a dolgok valószínű fejlődéséről. E tekintetben még a tévedés is, negatív irányban, legalább is oly tanulságos , mintha az igazat eltaláltuk volna. Nincs tehát okunk elállni azon eddigi nézetünktől , hogy III. Napóleon sem Ausztriába, sem Poroszországba nem szerelmes, és így sem az osztrák, sem a porosz érdek mellett nem fog kardoskodni, hanem egyes-egyedül a franczia mellett. Ha az ő sugalmazott lapjai minden egyéb tekintetben ámítják a közönséget, de ez egyben kétségtelenül őszinték. Ezen franczia érdek pedig legalább is az 1814-ki határok visszanyerését követeli ; ez lesz tehát azon czél, mely felé a tuilleriák politikája az általános zavar közepette törekedni fog. Revanche pour Waterloo, erre felé utal változhatlanul a franczia politika óramutatója. E politika főakadályát eddigelé Anglia képezte. Tudva való, mint törekedett a franczia császár éveken át a brit államot komoly viszályba bonyolítani az éjszak-amerikai köztársasággal, hogy amazt Európában neutralizálja, és addig, míg John Bull és Jonathan bácsi egymást marczangolják szét , Francziaország az Óceánon innen a maga terveit valósíthassa, melyeknek hatályos ellenzésétől a szárazföldi hatalmak részéről nem kellett tartania. De a fogás nem sikerült, és Napóleon legfinomabb fondorlatai meghiúsultak Palmerston lord ravaszságán és tapasztaltságán. Azóta ő túlsó végén ragadta meg a dolgot. A történetből tudta, hogy Anglia csak akkor képez komoly veszélyt Francziaországra nézve, ha valamely szárazföldi hatalom szövetségére lehet támaszkodnia. E szárazföldi hatalmakat tehát nemcsak neutralizálni kellett, úgy, hogy azok saját ügyeikkel el lévén fogalva, távolabb fekvő érdekek miatt Angliával ne szövetkezhessenek, hanem még oly viszonyt is kellett köztük keletkeztetni, hogy mindegyiküknek érdekében álljon, Francziaországot a maga részére vonni. Ily helyzet az, mely jelenben beállott. Gyermekség volna azt mondani, hogy a nagyhatalmak közti viszályokat Napóleon „készítette“ ezek a történelmi fejlődés eredményei , de azokat élesíteni és annyira felfokozni , hogy a különben sem elkerülhető összeütközés már a legközelebbi jövőben álljon be , ez kétségkívül Európa ez idő szerint első diplomatájának műve. A dolgok további menete sem fog kizárólag ő tőle függni, de amennyire hatalmában áll, saját tervei érdekében fogja azt kizsákmányolni. Ha ő a háború folyama alatt akár Belgiumhoz, akár Svájca vagy Németország valamelyik részéhez akarna nyúlni, ez Angliának semmi esetre nem leend ínyére, de tettleges gátlására csak úgy fogna az kísérletet tehetni, ha e végre valamelyik szárazföldi hatalom is szövetkezik a brit oroszlánnal. Melyik fogná ezt tenni! Ausztria, melynek Porosz- és Olaszországgal meggyűl a baja, fog-e kedvet érezni, fogja-e magát elég erősnek hinni arra,, hogy még Francaiaország ellen is síkra szálljon, hogy ezt is maga ellen hívja ki, holott teljes szívéből kell kívánnia, vajha e hatalom mindvégig semleges maradna ? Vagy tán Poroszország lenne Anglia szövetségesévé, holott tudja, hogy akkor Napóleon minden áron kibékítené Ausztriát Olaszországgal, még azon áron is, hogy Ausztria például Sziléziát nyerje Velencze helyett, aminek aztán Poroszország végképeni megsemmisülése volna mathematicai bizonyossággal előremondható következménye ? Nem fogna-e ezen hatalmak mindegyike méltán tarthatni oly fordulattól, mely szerint Francziaország egyelőre ott hagyhatná saját hódításait, és teljes erejével annak rohanna, aki, mint Anglia szövetségese, őt tervei valósításában gátolni akarná ? Vagy Oroszország volna-e Angliának szövetségese ? Oroszország, mely nyugati Európa ügyei körül nincs közvetlenül érdekelve, melyre nézve sokkal nagyobb fontossággal bír az Ausztria és Poroszország közti harcz, s mely végre a keleti kérdés felelevenítése által minden percben akként foglalkoztatható, hogy ilyenkor bizony semmi egyébbel nem fogna törődni ? A szárazföldi hatalmak tehát oly helyzetbe jutottak, hogy nem tudnák, melyiküknek lehetne kedve vagy ereje, Angliával szövetkezni Francziaország ellen. Hogy pedig Anglia egymaga szállna síkra Napóleon ellen, valóban nem hihető, főleg akkor nem, amidőn a franczia császár bizonyos engedményekre hajlandó, mik Nagy-Britanniára nézve fontossággal bírnak, péld. hogy Antwerpet nem vonja bele hódítmányainak körébe. E szerint a jelenleg készülő háború közvetlen tárgyai és czéljai Napóleonra nézve csak másodrendű fontossággal bírnak; fődolog rá nézve az, hogy a szárazföldi hatalmak egymás elleni véres küzdelem által paralyzáltatván, neki teljesen szabad kezet hagyjanak a franczia érdekek előmozdítására. Előtte első rendben állnak azon vívmányok, miket ő Francziaország számára tehetni remél, s a mennyiben ezen érdek kívánja, sunynyiban fogja ő támogatni akár Ausztriát, akár Poroszországot. Némileg másként — megengedjük — áll a dolog Olaszország felé; ott Napoleon , becsületszava van lekötve, és igy e becsületszó beváltása ott rá nézve fő dolog. Pest, május 29. — A közgazdászati bizottmány, mint eleve jelentve volt, ma délután 5 órakor tartá alakitó gyűlését a múzeumi teremben, Szentiványi Károly elnöklete alatt. Az összegyűlt bizottmánytagok elnökül Lónyay Menyhért, előadóul Kautz Gyula képviselőket megválasztván, a bizottmányt alakóknak nyilváníták. A munkálati sorrend kidolgozására kilencz tagú alválasztmány kiküldése tartatott szükségesnek , melynek az elnök és előadó már ezen ülésben megválasztott tagjaiul jelentettek ki, a hiányzó hét tag megválasztása végett a holnapi országos ülés után bizottmányi ülés fog tartatni. — Az osztrák államadósságokat ellenőrző bizottság jelentése összefoglalja az államadósságok állapotát. E szerint 1864. dec. végén az osztrák általános államadósság, 5 percentes tőkére és osztrák értékre számítva át, 2,535,197,335 forint 28’/a krra; a lombard-velenczei királyság adóssága 657,97,134 frt 35/a krra ment; s az öszszes földtehermentési adósság 522,220,268 frt 20 krra. — így 1863-tól növekedett az általános adósság 55/3 millióval, a lombard-velenczei apadt mintegy két millióval, a földtehermentesítési szaporodott mintegy 13 millióval. 1865. dec. végén az általános államadósság volt 2,532,083,148 ft 65 kr;a lombard-velenczei királyság adóssága 65,929,793 ft 57 kr, s az összes földtehermentesítési adósság 525,856,494 ft 20 kr. így 1865-ben apadt az általános államadósság 3,114,186 ft 60/1 krral, szaporodott a lombard-velenczei királyság adóssága 132,659 ft 21 Vj krral, ér szaporodott a földtehermentesítési adósság 3.636,226 fttál. Azonban a bizotság kimutatja, hogy az átalános államadósságok apadása csak látszóagos, s a kormány számcsoportositásaiból jön ki igy ; tulajdonkép az általános államadósság mintegy 41 millióval szaporodott 1865 folytán. Az államadósságokat ellenőrző ausztriai bizottság közelebbi felterjesztésében azon következtetésre jut,hogy a kormánynak, a pénzügyek jobb karba hozása végett, össze kell hívnia ismét a a reforsrathot. Az irat szigorral bírálja a mostani kormány által hirdetett kölcsönt. Erre a hivatalos „Wiener Zeitung“ a következendő megjegyzést teszi : „A mennyiben ezen előterjesztés a bizottmány törvényes hatáskörébe vágó tárgygyal foglalkozik, azon komoly méltánylásra találand, melyet fontosságánál fogva érdemel. ” De a mi a kir. tanács azonnali összehívására vonatkozó kívánatot illeti, a bizottmány, midőn a birodalmi képviseleteknek a pénzügy körüli közreműködésére nagy súlyt fektet, azzal csak oly óhajtásoknak ad kifejezést, melyeket a kormány mindig teljesen jogosultaknak ismert el. Azonban egy életképes alkotmányos állapot csak a népek kiegyezkedése folytán lehetséges, és soha sem érhető el oly formákra való visszatérés által, melyek a népek közt tényleg egyenetlenséget szültek. Az óhajtott czél csak a már megkezdett egyezkedési után érhető el, mely egyezkedéseknek az alkotmányos elvek szerint ott kellett megkezdetniük, hol egy régibb alkotmányos jogot a jelen igényeivel s a birodalom hatalmi állásával szükséges összeegyeztetni. Ezen ösvény elhagyása, a birodalom érdekeinek szempontjából annál sajnosabb volna, mivel azon szellem, mely ezen egyezkedéseknél nyilvánul, a siker reményét alaposnak tünteti fel.“ A „Gen. Corr.“ következő közlést bon: „Legfelsőbb rendeletre a hadügyminisztériumban magas rangú katonákból, s a pénzügy- és állóminisztérium, valamint a legfőbb számvevő ellenőri hatóság képviselőiből egybeállított állandó bizottmány alakíttatott oly czélba, hogy a fokozott hadseregi kiadások költségvetéseit a legnagyobb takarékossággal, s az államkincstárnak lehető kímélete mellett pontosan megállapítsa, és az igénybe vett rendkívüli hitelek rendszerű hovafordítása felett őrködjék. E bizottmány hatáskörébe esik a közreműködés is hadseregi szükségletek beszerzésénél és szállítási szerződések kötésénél , mely czélokra a bizottmány független szakértő magánszemélyek meghívása által, s a kereskedelmi kamra és iparegylet küldötteivel erősítendi magát. A legfőbb katonai igazgatás szándéka: nyílt eljárás és lehető nyilvánosság által a versenyt az üzletek kötésénél szélesíteni, a képes ésbecsületes vállalkozóknak az eljárás részrehajlatlansága iránti bizalmát emelni, s a visszaéléseket és az államkincstár megkárosodásait egész nyomatékkal meggátolni. E végett az állandó bizottmánynyal egyszersmind egy mozgó ellenőrség van összeköttetésben, mely a szükséges teljhatalmakkal el van látva, hogy a szállítási szerződések végrehajtása s a hadseregi élelmezési közegek anyag kezelése felett a helyszínen leendő váratlan megjelenések által ellenőrködjék, s minden etalánt sikkasztás ellen kíméletlen szigorral járjon el. Végre a nevezett bizottmány intézkedéseket tesz, hogy a befejezett üzletek feletti számadások teljes gyorsasággal vizsgálat és liquidálás alá jussanak.“ A pest-miskolczi vasút. Mint Banco szelleme, jár kísértem fel a pest-miskolczi vasút különbözet változványokban, 17 év óta folyvást. Első volt a tiszai vasut-társaság, mely nagy kiterjedésű vonalaiba a pest-miskolczit is befoglalta, s a kormány által, vagy mint akkor, de stile szokás volt mondani és hirni, a magas kormány által szabadalmaztatott. Utána következett a pest-losonczi vasút terve, ezt is a magas kormány concedálta; hozzá is fogtak, bele is buktak a vállalkozók, s most hallatlan türelemmel nézi a hazai közönség és szenvedi a creditorok légiója, miképen megy tönkre a beépített sok drága anyag. Egy-egy számított vagy véletlen újdondászi kacsa el-el kurjantja magát néha e vállalatról, s hol a csőd megszűnését, hol az abban hagyott munkálatok okvetlen folytatását , hol a vasút megnyitását helyezi közel kilátásba. Azt persze senki sem hirdeti, hogy eperetben is ugyanazon siralmas állapotban pang és sínylik az egész vonal építményeinek minden résztele, a minőben volt a munka kényszerű megszüntetésekor. Következett ezen közben a pest-miskolcvá egyenes vonalt építendő társulat fellépése, melynek a magas kormány concessiot azért nem adott, mert az adandótt concessio alterálandozta a tiszai pálya jogait, sőt nemcsak jogait, de érdekeit is, mert akkor a most vargabetűre kényszerített utas és málha, mely most, ha vasúton akar, és per absolutum vasúton kíván Pestről Miskolczra peregrinálni — per Debreczen-Tokaj kénytelen kerülni, s ha a pest-miskolczi egyenes vonal kiépül — ugyan ki fog e szerencsétlen vonalon Pestről Miskolcz vagy Kassa felé utazni ? Azóta a kassa-oderbergi vonal kiépítéséről is beszélnek, s most legújabban az újdonságok rovatában olvassuk, hogy a hatvan-miskolczi vonalra adatott engedély! Vájjon a pest-hatvani vonal kiépítettnek tekintetik-e ? Vájjon Hatvantól Miskolczig egy önálló kisded társulat fog-e létezni, s ha igen, az helyes lesz-e, hogy Pestről Oderbergig négy, mind négy társaság vonalán és kocsiján fog utazni az Oderbergbe iparkodó személy és áru! Várjon a magas kormány intenziója akkor, midőn a pest-miskolczi vonalra kért engedélyt megtagadandónak ítélte, más indokból indult-e ki, mint most, midőn a hatvan-miskolczi útra concessiót adott ? — azt ítélje meg, a ki ez eljárást magyarázni vagy megérteni képes. Nagy felelősség terheli azon kormányt, mely egy oly vállalatot, mint az úgynevezett pest-losonczi, recitus pest-tarjáni vasútnak azon stádiumban, melyben elbukott, veszteglését elnézi, eltűri, s beleszólás vagy legalább sikeres cselekmény nélkül engedi, hogy egyrészt egy annyira előre haladott vállalat a romlásnak legyen áldozatává, míg másrészt ezen, a romlásnak kitett vonal hosszabbítására egy harmadik társulatnak ad engedélyt, akkor, midőn egy másik társulattól azt megtagadhatnak vélte, akkor, midőn a tiszai, melynek kedvéért eddig engedély nem adatott, még most is fennáll! Ezen eljárást nem értjük, s a felelősséget érte sem a haza, sem a közvélemény előtt elvállalni hajlandók nem volnánk. Vájjon kívánatos-e, hogy egy 30 mértfölde fővonalon, négy társulat létezzék, egyik hat, másik a 12, harmadik 8 mértföldes vasúttal, míg a 26-ik mértföldön túl, azaz Kassánál kezdődjék a negyedik, a kassa-oderbergi társulat! Régóta fonákul igazgatják közlekedési ügyeinket, régóta cselekesznek e tekintetben érdekeinkkel és a monarchia érdekeivel semmikép nem egyeztethető módon, régóta kezeltetnek e dolgok mistikus titokszerűséggel, régóta látja az ország, hogy ez így nem jól van; rég itt volna már ideje számot kérni a magas kormány eljárásáról! Az erdélyi, a fiumei s az alföldi vasútnál politikai okokból cselekedett a magas kormány, és a politikai okok nagy horderejűek ugyan, de a politikával, vélekedésünk szerint, bukni kell a politikai exigenciáknak, azaz oly tényeknek, melyek csak akkor helyesek, ha azon politika czéljainak eléréséről van szó, mely épen divik. — De most e politika állítólag megbukott, s ha nem csalódunk, a fentnevezett három vasútnak szerencsésebb aerába kellett lépnie. De a pest-miskolczi egyenes vonalnál politikai kérdést, mint akadályt, eddigelé felfedezni képesek nem valánk, s mégis a legfonákabb huzavonát és oly eljárást tapasztalunk e vonal körül, melynek magyarázatát megtalálni nem bírjuk. Hányszor volt kimutatva és elismerve, hogy a pest-miskolcz-kassai vonal birodalmi, országos, anyagi, hadtani, közgazdasági, jövedelmezési, szóval minden néven nevezhető szempontokban szükséges és mellőzhetlen fővonal. És ime, mindezek daczára egyik kormány a másik után vét ellene, és töri, aprózza, huzza vonja mindenfelé. Avagy magyar kormányférfiainknak beleszólása sincsen vasutaink sorsára ? — Ezt kell hinünk, mert különben ama legújabb hírekkel szemben, a pest-losonczi vasút pangását és a legújabban adott hatvan-miskolczi concessiót merő lehetetlennek kellene tartanunk. Az országgyűlésnek lesz feladata erélyes hangon felszólalni közlekedési ügyünk tárgyában is, és e téren első helyen a pest-miskolcz-kassai vonalra nézve. Azon reményben, hogy e felszólalás nem sokáig késend, leteszszük a tollat, s nem elemezzük e legújabb hatvan-miskolczi darab vasút concessióját, melyet, oly foldozásnak kell tartanuk, mely midőn a nagy egészet károsan szaggatja darabokra, a magyar közlekedési ügynek nem kevés hátrányára, s a magyar vasúti vállalatok hitelének megrontására többet árt, mit ártana az, ha egyáltalán fogva semmit sem építenének. Tiszteljük a concessionariusnak hazafi buzgóságát, de sokkal jobban szeretnék azt, ha országosan elfogadott fővonalaink körül egyesült erővel csoportosulva cselekednének, el nem aprózva az a nélkül is megingatott hitelt, mely vasutaink körül már eddig is igen-igen szomorú lábon áll. VISONTAI. Heves megye szolnoki vál. kerületének polgárai, Deák Ferencz nagy hazánkfiához bizalmi nyilatkozatot intézvén, a polgári tisztelet és ragaszkodás e kegyeletes okmányát gr. Szapáry Gyula, a kerület országgyűlési képviselője nyújtá át f. hó 26-án, mit is hazánk nagy polgára szokott szivélyességével fogadott és köszönt meg. A nyilatkozat tartalma következő : „Tisztelt hazafi ! „Azon belső honfiúi öröm, melyet bennünk, Szolnok választókerület polgáraiban, az országgyűlés mindkét, de különösen második feliratának megolvasása keltett, ösztönöztem,alkot arra, hogy kifejezést adjunk azon, általunk különben mindig táplált bizalomnak, melylyel Ön is azon többség iránt, mely Ön által a törvényesség zászlója alatt vezettetve, körbetlen bátorsággal, de egyszersmind kétségbevonhatlan bölcseséggel küzd a nemzet elévülhetlen jogaiért, viseltetünk. „Midőn tehát keblünk mélyéből fakadó üdvözletünket fejezzük ki azon törvényes elvitázhatlan tételeknek kifejezéséért, alkotmányunk és törvényeink igéinek azon testté változtató-