Pesti Napló, 1866. október (17. évfolyam, 4935–4960. szám)

1866-10-09 / 4941. szám

231-4941. Szerkesztési irodai Peremiek tere 7. szám. 1. emel­et. ^ ®Szeremi részét illeted minden vzlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Kedd, october 9.1866. 17. évi folyam. Ferenciek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó-hivatalhoz in­­tézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : v:‘g)' Ítélj­­jen, házhoz hordva : Félévre . . 10 firt 50 kr. o. 6. Évnegyedre . 5 írt 25 kr. o. é. Hirdetmények dija: 7 hasábos petítsor egyszeri hirde­tésnél 7 ej kr. Bélyegig külön S0 uj kr. Nyilt-tér : 6 hasábos petit­sor 2.0 uj kr. kapcsolatot, — a nélkül, hogy Ausztria többi népeivel az egységet tágitni akarnák, vagy az állam iránti kötelességeket híven ne teljesite­nék. Ausztria határain belül meg akarják tartani azt az állást, mely műveltségüknél és számuk­nál fogva őket megilleti, minek elismerése lé­nyeges feltétel Ausztria európai nagyhatalmi ál­­ására. Miután a programm így vindi­álja azt, hogy az osztrák németség legyen a vezérnép (s an­nak területén legyen a residentia is), így foly­tatja : A monarchia különböző nemzetekből állván, annak egysége csak közös ,czél által biztosít -­ható. Ezen közös czél pedig a személyes, polgári és állami szabadság, vagyis oly intézmények, melyek képesek ezen szabad­ság és az anyagi jóllét előteremtésére és bizto­sítására. Ily állami intézkedések egyszersmind biztosítékok minden nemzetiségi elnyomás ellen. A községek és kerületek autonómiája, a Land­­tagok kiszélesített és pontosabban meghatározott hatásköre, megadja az egyes országoknak és nemzetiségeknek érdekeik előmozdíthatását és szabad kifejlődhetéseket.­­ Az alkotmányos, parlamentáris kormányforma biztosítja az intéz­ményeket, és egyszersmind az állam hatalmát. Kijelenti továbbá, hogy a monarchia jelen ál­lamjogi viszonyai közt az adott alkot­mány­b­ó­l (a februáriból) indul ki, mely jogi­lag fennáll. Egyes országok és tartományok kü­lön jogai csak annyiban érvényesek, a­mennyi­ben históriai jogfolytonosság által szállottak ránk, s ezek elismerése az alkot­mányban meg van. Ennélfogva különb­séget teszen a magyar korona or­szágainak s a többi országok és tartomá­­nyokn­k államjogi helyzete közt. „Miután az octoberi diploma és a februári pá­tens a magyar országgyűlésre bizza azon magyar törvények megváltoztatását, melyek ama diplomával és pátenssel összhangzásban nin­csenek, s a koronának ezek szerint sincs joga egyoldalulag megmásitni ama törvényeket, — minden változtatásnak, melyet a magyar or­szággyűlés teend, amaz alaptörvények (diploma és pátens) értelmében kell történnie.“ — (t­i. az u­­n. teljes reichsrath útján). „Nem akarunk az alkotmány keresztülvitelére Magyarországon oly eszközöket alkalmazni, amelyeket ott tör­vényteleneknek tartanak.“ Magyarország jogára és félreérthetlenül ki­mondott akaratára való tekintettel, a közös ügyek közös tárgyalása mellett a m­ér­s­éke­lt d­u­alizmus­t pártoljuk. De a­mennyiben ez által a februári alkotmány változtatása szükséges, az csak az 1861-ben összeült reichsrath által történjék. (azaz erdélyi reichsrath-képviselők részvéte nélkül ) A Laj­­tban inneni országok egy parlamentáris módon szervezett közképviselőtestületben egyesüljenek, mely közvetlen választások útján alakuljon, s melynek a nem közös ügyekben a miniszterek felelősek. Ugyanazon hatásköre le­gyen, a­mi a magyar országgyűlésnek. A fentebbi programm lényegesen elüt a Bécs- ben összegyűlt néhány centralistáétól, s különös az, hogy a 15 képviselő, ki Skene úrnál tanács­kozott, egy osztrák német programmot akar ké­­szitni ugyanakkor, midőn már az oly tekinté­lyes, s a német nép előtt is kétségkívül legna­gyobb tiszteletben álló autonomisták elkészíték a magukét, úgy hogy valószínűen közelebbről az egész nyilván­osság elé is kerülend. A Skene- Giskra féle conventiculum, úgy látszik, a Kai­­serfeld féle programm útjába akar vágni, habár kissé megkésve is. — Mint a „Debatte“ írja, gróf Mensdorf kül­ügyminiszter lelépte már csak idő kérdése. De alaptalannak mondja a hírt, mintha B­e­n 8­­ lenne utódja, mert egyfelől ez által Porosz­­ország lenne provocálva, s másfelől Ausztria népei is rosz szemmel néznék, hogy egy idegen neveztetik ki ama fontos hivatalra, ki ismét a régi kerékvágásban vezetné a külügyeket. — Az új „Presse“ írja: 8-ikán érkezik vissza Bécsbe császár ő Felsége, és a békeszerződés­nek csütörtökön történendő aláírása után azon­nal megtörténik, hír szerint, a magyar és Laj­­thán túli országgyűlések összehívása. A magyar országgyűlést négy havi szünet után november közepére hívják össze. 66 ik évben a késő tavaszi fagyok egyetlen ke­resetét és élelmi ágát, a szöllő termést emésztet­ték fel; most pedig, midőn a tél már a küszöbön áll és mindenki termését betakarította, tető nél­kül lesz kénytelen az idő viszontagságait elvi­selni, vagy pedig mint földön futó, saját szülő­városában egy szűk kamrát vagy istállót kö­nyörülő embertársai kegyelméből elfogadni. Minek írjam le bővebben e nyomort, mely a nélkül is minden emberbarát előtt ily alkalom­mal ismeretes ? Minek fáraszszam ennélfogva ennek leírásával a t. olvasó türelmét ? E sorok­ban egyedül azt kívántam felemlíteni, hogy a tűzvész által károsultak felsegélésére városunk­ban rögtön egy bizottmány alakult, melynek el­nöksége alólírt igénytelen személyére ruházta­tok. Ezen a legszorosabb felelősséggel összekö­tött szent hivatásomnak híven megfelelni óhajt­ván, fennhangon hirdetem a fentebbi szerencsét­lenséget, bár szavaim édes magyar hazám min­den területére széthangzanának, és bár mentül többen találkoznának, kik siralmas helyzetün­ket nagylelkűen felkarolva, irgalom-filléreikkel a keserű könyöket elapasztani sietnének. A könyör-adományok egyenesen alólirotthoz czimeztetni kéretnek. A hírlapok­­. szerkesztő­ségei pedig tiszteletteljesen megkerestetnek, hogy e felhívást becses lapjaikba felvenni, és a könyör-adományok gyűjtését e czélra elfogadni szíveskedjenek.*) Minden 8 napban a beérkezett könyör ado­mányok hirlapilag fognak közzététetni, a mun­ka befejezése után pedig a végleges számla hí­ven fog közöltetni. Kelt Gyöngyösön, oct. hó 5. 1866. Vezekényi Horner István, a tűzvész által károsultak felsegélésére megalakult bizottmány elnöke. Előfizetési felhívás e lapok october—decemberi folyamára Előfizetési ár 5 ft 25kr. A „Pestis Napló“ kiadóhivatala. Pest, oct. 8.1866. (Fk) Nincs kérlelhetlenebb hatalom a vi­lágon, mint a logika, ez nem ismer trans­­actiót,­­ ha valahol megsértették, irgal­matlanul szokta magát megboszélni, nem nyugodván mindaddig, míg megbántott jogait érvényre nem segítette. A logikának ilyetén megsértését képez­te a görög királyság alkotása. A diploma­tának ugyanis csak kétféle szempontból lehetett tekintenie azon mozgalmat, mely­­lyel a görögök 45 évvel ezelőtt a török igát lerázni iparkodtak. Vagy azt kellett mondania: e mozgalom jogosulatlan, és nem egyéb, mint az alattvalóknak törvé­nyes kormányuk elleni fellázadása; ekkor aztán az európai hatalmak nem tehettek egyebet, minthogy a lázadókat engedel­mességre térítsék, s vagy maguk állítván helyre az előbbi függőségi­­viszonyt, vagy legalább a portát nem akadályozván an­nak helyreállításában. Vagy pedig azt kellett mondani: igenis, ez a mozgalom életrevaló eszméből ered, mely többé el nem fojtható; a görög nemzetiségnek igé­nyei jogosultak, és a jogosult igények a portátóli függőség fennmaradása mellett nem teljesíthetők; ekkor aztán Görögor­szágot el kelle szakasztani a portától, vagy­­­ legalább az elszakadást segíteni, de az új államot egyszersmind akként alakítani, hogy már most meg legyen adva a fejlődés azon lehetősége, melyet a török kormány alatt hiába kerestek a görögök. Az európai diplomatia azonban sem ezt, sem amazt nem tette, hanem — miként ren­desen, ebből is, amabból is valamics­két, a­mi aztán vagy nagyon sokkolt vagy nagyon kevés. Teljesen jogosulat­lannak nem tarthatta a görög mozgalmat, különben nem lehetett volna megengednie, hogy Görögország külön államot képez­zen , de másfelől oly körülmények közé helyezte ezt az új államot, melyek alatt a mozgalom czéljának elérése lehetetlen volt. Életrevalónak, önállóságra képesnek ismerték el a görög elemet, hanem ennek daczára is oly szűk formába szok­ták azt, hogy vagy el kellett tikkadnia, vagy azt az adott formát szétrepeszteni. E két szélsőség közt hányatik már most a görög királyság majdnem négy évtized óta. Ezen egész idő alatt szerves fejlődés­ről, nyugalmas haladásról ott nincsen szó, folyvást vagy teljes elveszéssel, vagy for­radalmi kitöréssel fenyeget amaz állam, s minthogy ennek tétele szorosan összefügg a keleti kérdéssel, már ezen egy körülmény is tökéletesen elegendő arra, hogy e keleti kérdést soha be nem hegedhető­sebbé te­gye. A megsértett logika nem nyugszik, ha­nem irgalmatlanul követeli a maga jogát. Ha a görög nemzetiségnek — kérdi — ön­állóságra nincs joga, minek alakult aztán az az önálló görög királyság? Ha van rá joga, miért volna e jog érvényes bizonyos geográfiai határon innen, és érvénytelen e határon túl? A logika elleni bűn azonban még a leg­újabb időben is folytatva jön, nem mond­hatni, hogy Ottó király épen mintaképe lett volna az alkotmányos uralkodónak, de ő, ha nem volt jobb, de roszabb sem volt másoknál, kik mindez óráig fejedelmi rang­juk fényében sütkörésznek. Mindazáltal pár év előtt egy kirándulásból hazatérv­én ő felsége, a görögök becsapták előtte az aj­tót, azt mondva: a király nincs honn! — Igenis, de haza akar jöni, mondá Ottó. — Haza? kérdék, akkor menjen Bajoror­­szágba, ott van neki hazája, itt nincs. Elkergették tehát a szegény királyt, nyilván azért, mert nem nem bírta meg­szerezni számukra a nemzeti létnek és fejlődésnek nélkülözhetlen előfeltételeit, nem bírta folytatni és véghez vinni azon munkát, melynek ők a mostani gö­rög királyság alkotásában csak kezde­tét látták. Itt ismét azt mondta a logika a diplo­matának, főleg az úgynevezett védhatal­­maknak : vagy nem osztjátok a görögök e felfogását, akkor Ottó királyt vissza kell helyeznetek az általatok alkotott trónra, vagy legalább el nem szabad ismernetek a forradalom következményeit, vagy pe­dig helyeslitek a görögök eljárását és ak­kor nem lehet kifogást tennetek az ellen, ha a görögök már most más kormány alatt törekszenek elérni azt, a mire Ottó alatt hasztalanul iparkodtak. Hanem a diplomatia more consueto megint transigált. Házalni ment a görög koronával, melyet Ottóra nézve elveszett­nek vallott, s midőn végre ráakadt olyan­ra, a ki elfogadta, ezt a jó fiatal embert, ugyanazon körülmények közt ültette a hellén trónra, a melyek alatt Ottó király is birta, semmi súlyt nem fektetvén azon, nagyon is fontos különbségre, hogy mig a diplomata urak mindig csak Görögor­szágról szóltak, addig a görögök egye­dül „hellenek országáról“ akartak hallani, a geográfiai fogalom helyébe a nemzetiségit tevén. És a logika ismét nem késett boszut állani, mert nemsokára újra megindult a mozgalom, s napjainkban ismét fegyver­ben áll a görögök azon része, mely nem­zetiségileg Görögországhoz tartozik, ha­bár geografice kizáratott onnan. A fiatal király pedig habozik, miként hasonló al­kalommal elődje is habozott vala. A diplo­matia egymással ellenkező befolyásai által ostromoltatva, kétkedve megáll, pedig érzi, hogy e habozás koronájába kerülhet, és hogy — ha ő is Ottó nyomdokain akarna járni — ennek nyomdokain járhatna az­tán mindvégig, ha nem is épen Bajor­ország, de legalább — Dánia felé. E köz­ben azonban a türelmetlen nemzet löki őt innen is, onnan is, és akarva nem akar­va, ő felségének helylyel-közzel mégis egy egy lépést kell tennie előre. Ez nem elég a görög nemzet kielégíté­sére, de elég a porta felbőszítésére, és Szambulban a legújabb telegrammok sze­rint már­is komolyan foglalkoznak a kér­déssel : vájjon nem kellene-e félbesza­­kasztani az athénei udvarral való diplo­matiai összeköttetést? A diplomatia két­ségen kívül törekedni fog e szakadást fel­tartóztatni, a­meddig csak lehet, valamint a görög királyt is törekszik visszatartóz­tatni minden határozott beavatkozástól. Hanem e küzdelem, mely tulajdonképen a logika követelményei ellen foly, miként mindig, úgy most is sikertelen leend. Vagy határozottan palctát kellene törni a görö­gök törekvései felett, vagy határozottan támogatni azokat. Első esetben a dán ki­rály nem sokára ismét kebléhez fogja szo­ríthatni a maga szeretett fiát és az ex-ki­­rályok sora, mely néhány év óta már is oly tekintélyes növekedést talált, ismét egygyel fogott szaporodni,­­ a második esetben pedig a török birodalom széthul­lása kezdődnék, mely aztán huzamos­ idő­re fogná megrázkódtatni Európát. A körülmények csak annyiban változ­tak, hogy tulajdonképen már választania sem lehet az európai diplomatiának, mert ez idő szerint merőben lehetlenné lett va­lamely életrevaló nemzetiségnek önálló­ságra,­ egyesülésre, tömör csoportosulásra irányzott törekvéseit brutális erővel el­nyomni, és a­mit talán rövid időre el le­hetne halasztani, az azért el nem maradna. A görögöket ismét török járom alá terelni vissza, ezt józan eszű­ ember nem fogja lehetségesnek tartani; a külön görög ki­rályság megszüntetése most kevésbé gon­dolható, mint bármikor is. A­miglen pe­dig e királyság fennáll, addig magához is fogja vonzani a vele még nem egyesült görögöket, s míg ez egyesülés meg nem történt, míg Görögország csakugyan hel­lének országává nem lett, addig soha nem lesz béke és nyugalom dél-keleti Euró­pában. Akár ma a candioták győznek, akár holnap a törökök, az tehát alárendelt fon­tosságú dolog, miután bizonyos, hogy a végleges győzelem nem lehet a törö­köké. Minél több vér foly, annál nagyobb elkeseredéssel fog meg-megújulni a küz­delem, s ha utóvégre a török birodalom szét­hull, az európai diplomatia nem fog ugyan tehetni r­ó­­­a, de ellene sem ! Bécsi florisok­ : A gréczi „Telegraf“ fővonásaiban ismerteti azon programmot, melyet az autonomisták veze­tője, Kaiserfeld készít az ausztriai monarchia alkotmányos alapon való újjászervezéséről. A vázlat első része mintegy a centralistáknak szól, kimutatandó, hogy az autonomisták szint­­oly buzgók a német nemzetiség mellett, mint ők. Kimondja Kaiserfeld, hogy az osztrák néme­tek a nagy német nemzet tagjainak tekintik ma­gukat, — soha sem szűnnek meg együtt érezni ezzel, s fenntartani a német néppel a nemzeti chinki tudósítások. Gyöngyös. Városunkat sept. hó 27—28 ki éjjelen egy siralmas csapás érte- 97 ház, — hihetőleg gon­datlanságból eredeti, és a dühöngő szélvész ál­tal élesztett, — tűzlángoknak lett áldozata, és 149 lakosnak egész évi szorgalma, sőt ezek kö­zött többeknek egész éltükön által gyűjtött ke­resete egy pár óra alatt porrá és hamuvá enyé­szett. A levertség, az elkeseredés, a kétségbeesés leirhatlan, de méltán is! E város derék és szor­galmas magyar népét 5 év előtt kétszer egy­másután hasonló szerencsétlenség érte, azonfelül 1863 dik évben Ínséggel küzdött, 1864—65 és Szabadka, oct. 4. Az inségügy tárgyában folytatólag September 10-kén bizottmányi ülés tartatván, abban a kö­vetkezők fordultak elő. Mindenek­előtt Mukics János úr előadó, misze­rint a folyó évi september hó 8-kán királyi biz­tossági intézkedés alapján tartott tanácskozmány alkalmával, ő lévén megbízva arra, hogy az azon alkalommal inségügyi bizottmányi tagokat egy önmaguk kebelébeli elnök s jegyzőnek megvá­lasztására s formaszerinti alakulásra összehívja, ennek folytán az egybegyült bizottmányi tago­kat felhívta hivatásuk foganatba vételére. Mielőtt a bizottmány a felhíváshoz képest az elnök és jegyző megválasztásához fogott volna, a szintén jelen volt Milutinovics Szvetozár városi főbíró úr, mint helyettes polgármester ekkor szót emelt, s az ínségügyben kiadott felsőbb utasítá­sokat bemutatva, azok 4-ik pontjára való hivat­kozás mellett kijelenté: miként oly körülmé­nyek között, midőn a város a magszükségletet is igénybe veszi, bizottmányi elnökül egyenesen a város jelen hatósági polgármestere volna kije­lölve, és kir. biztos e méltósága Somssich Pál úrnak a polgármesterhez irt ez érdembeni hiva­talos levelét is előterjesztvén, előadó, hogy a sze­rint egyenesen ki is van­­ dőlve, miszerint a bizottmány polgármesteri elnöklet alatt ala­kuljon. Az alakulásnak kérdése e felsőbbi intézkedés szerint a sept. 8 iki tanácskozmány 2-ik pontjá­ban kijelölt iránytól eltérőleg azon térre szorít­tatott: ha vájjon egyáltalán hajlandó-e a bizott­mány oly elnök alatt, kit nem önkebeléből s nem önmaga választott, tanácskozásra összeülni; avagy nem lehetne-e ezen kérdést akként oldani meg, hogy a vető­mag dolgát tárgyazó bizott­mányi ülésekben ugyan a felsőbbleg kijelölt pol­gármester elnököljön, azonban egyéb inségügyi­­ tárgyakra vonatkozva e bizottmánynak önkebe­léből önmaga választotta autonóm külön elnöke legyen , mely kérdések hosszabb vitatása után, sajnálatát fejezte ki a bizottmány a felett, hogy a folyó évi september 8 -án tartott tanácskozmány 2-ik pontjabeli megállapodásnak merő mellőz­­tetésével olyatén autonomikus önállóság, mi­lyet ő méltósága Somssich Pál kir. biztos úr az egybegyűltek részéről örömtelien hallgatott lelkes szavaiban kilátásba helyezett, már az által is, hogy innen megalakulhatása elé gát merült fel, hazánk jogos és törvényes auto­nómiájának eszméje szempontjából csorbát szen­vedett; tekintve még­is egyrészről azt, misze­rint e­­nségügyet külön két tárgyra két külön elnök alatt megosztani már csak czélszerű­­ség tekintetéből sem lehetséges, és másrész­ről tekintve azt is, hogy ez inségi ügy, mi­ként e méltósága kbr. biztos úr is kiemelte, nem politika, de emberi , polgári és ke­resztényi kötelességek érzetéből kifolyó olyan tárgy, melynek előmozdítása, buzgó felkarolása minden hazafit egyiránt kötelez; a bizottmány hajlandónak nyilatkoztatta magát a város ez idő szerinti polgármesterének is elnöklete alatt meg­alakítani, s a köréhez tartozókban közreműkö­dését meg nem vonni mindaddig, mig az elnöklő polgármester ily minőségű állását hivatali hatal­mának hatásától menten akként v­endi, hogy a bizottmány többségének határozatait döntőknek s igy az elnökség irányában is kötelezőknek is­merje-Az elnökség kérdésén túlesvén, továbbá bi­zottmányi jegyzőkül Lénárd Máté, és Jankovics Mihály urak megválasztatván, a bizottmány for­ma szerint megalakulnak nyilváníttatott. Azután tüzetes tárgyalás alá vétetett azon fel­sőbbi kegy­­utasítás, mely az őszi vetőmag te­­kintetébeni eljárást szabályozza; s jelesül a) annak 4-ik pontjára a bizottmány oly né­*) Minden e czélra hozzánk küldendő adakozásokat szívesen elfogadunk, s azokat a gyöngyösi bizott letben volt, hogy az­ ott megemlített kerül­ő­ pénzügy-igazgatónak a bizottmány tanácsko­zásaiban való részvéte nálunk annyival nél­külözhetőbb, mert a város morális solida­ritásánál s ily minőségben közösen birtok lett nagyobb értékű ingatlan vagyonánál fogva a vetőmag vásárlására igénylett pénz­segélyt is a pénzügyőrség irányában csak úgy mint közös ingatlan birtoka hypothecával fede­zendő kölcsönt kívánja kinyerni, miután úgy van meggyőződve, hogy a pénzügyőrség maga sem kívánhat teljes biztosíttatásán kívül, a város magán egyéb dolgaiba tágabb körű befolyást és törvénytelen gyámkodást gyakorolni, s ennél­fogva is e pont rendelkezését oly körülmények fennforgásánál hiszi alkalmazandónak, hol a magkölcsön minden egyes segélyezendőnek kü­lön-külön úgy nyugtázik, miszerint erre, s ez ily kölcsönre nézve, a község közös reális birtok hiányában személyes egyetemlegességi, átvállal­ást kötelez; ennyiből tehát bizottmányában ma­gán községi dolgai és bajai felett pénzügyőri közeggel tanácskozni nem hajlandó, de a pénz­ügyőri dolgokban a bizottmány iráni megjelen­­hetését nem akadályozza. b) Az 5 dik pontra, az eljáruló bizottmány szorongó kebellel ismerte be, hogy a beállott ín­ség sújtotta városunkbeli kisebb birtokú magá­nosok nagy része sem önerejűleg nem képes vető­magfióli szükségletét megszerezni, sem e tekin­tetben a község közpénztárából segélyt nem várhat. Mert az egyes magánosoknak már az 1863 ki ínség ideje oly annyi terhet rótt vál­laikra : korlátolt értékű fekvőségeiket annyi adóssággal terhelte, hogy az illetők földeiket vagy bevetetten kényszerülnének haverni hagyni, vagy vagyonkájuk egy részének — talán ép a legszükséges— felszerelési eszközeik elárusításá­­val, végpusztulásuk okvetlen bekövetkezésének útjára tereltetnének. De a község pénztára sem segíthet rajtuk, minekutána nálunk a közjöve­delmi források, főleg földterményi haszonbérle­tekből eredvén, a haszonbérlők pedig az idők mostohasága következtében azonkép Buttatva, nem fizethetvén, a pénztár annyira üres, hogy napi legelkerülhetlenebb szükségeit is alig fedezheti. Ehhez hozzájárul még az is, hogy közintézeteink, melyekből a község kölcsön útján segítene ma­gán, itt helyt nincsenek, s hogy a város ama na­gyobb követeléseire nézve, melyek a magas kincstár irányában oly rég időtől fennálla­­nak, kielégittetését mindekkorig nem érvénye­síthette, mindezeknél fogva tehát e nyomasztó bajon — mely földeink egy részének bevetetlen maradása miatt a jövő évre is káros befolyást okozna — csak úgy segíthetni, ha a község őszi mag beszerezhetésére országos pénzkölcsön által segíttetnék. c) A 6-dik pontra nézve — hogy egyrészt a kérendő kölcsön mennyisége szám szerint meg­alapítható, más részről pedig a vetőmag kiosz­tása a valódi szükség aránya szerint kioszt­ható — szóval: a segély gyakorlati foganato­sítása szabályszerűen kezelhető legyen, a bizott­mány mindenek előtt szükségesnek látta össze­írást rendelni el, mely a vetőmagban szűkölkö­­dőket pontosan és lelkiismeretesen összeirja. Ezzel a város köreiként az úgynevezett kör­­beli 4 tanácsnok urat bízván meg, kik mellé, a bizottmányból, kellő ellenőrködés tekintetéből, a következő bizottmányi tagokat nevezte ki, úgymint: Az 1 80 és 2-dik körre nézve: Jikviczki Jó­zsef, Vukov Márk urakat; a 3 dik és 4 dik körre nézve : Hoffmann Máté és Malaginszki József urakat; az 5-dik és 6 dik körre: Bacsich Mihály és Birkás István urakat; a 7-dik és 8 dik körre: Manojlovics Sándor és Kádár Mihály urakat Meghagyván, hogy ezen kiküldöttek albizott­­mányi minőségben mindenik az illető körbeli úgynevezett kisvárosházi helyiségben f. sept. hó 12 kének reggeli 8 órájától kezdve, ugyan e hó 16 kének esti 6 órájáig terjedő időközön át a vetőmag igénylése tekintetéből magukat jelent­kezőket jegyzékbe vegyék — ez alatt az ily je­lentkezők szüksége minéműs­égéről után vizsgálat utján is valódi tudomást szerezni igyekezzenek, s ezt a jelentkezők jegyzékrovatához, belátásuk s lelkiismeretük legtisztább sugallata szerint észrevételkép szintén feljegyezzék. Hogy pedig mind e felül a városi közönség­nek is maga irányzása s mihez tartása végett idején s kellő tudomása lehessen, a fönnebbi in­tézkedés nyomtatott hirdetményekben kifüggesz­tés s dobszó által haladéktalanul meghirdettetni s lehető legterjedettebb nyilvánosságra hozattat­ni határoztatott, a minek is foganatosításával a bizottmány elnöke s jegyzősége bízatott meg. A 10 ik pontra nézve, kijelentendőnek tartot­ta a bizottmány, hogy tekintettel arra, miszerint a nagyobb birtokú egyes magánosoktól s gabo­nakereskedőktől még itt helyben is beszerezhető annyi mennyiség, mely a kisebb birtokú szü­kölködők szükségletét fedezné, a község számá­ra pénz keltetik, melyen azután gabona vásárol­tatván, az illetők a vetőmagot természetben fog­nák kikapni, mivel azonban ők is a felsőbb uta­sítás értelmében e város irányában pénz értékű kötelezettséget vállalnának. A 11-ik pontra­ megjegyeztetett, hogy a­meny­nyiben a város a szűkölködők érdekében válla­landó szavatosság következtében netán pótadó igénybe vételére szorulna, ez ilyen új terhet első­sorban minden esetre az ez után segélyezendő adósok egyetemlegesen viselendik s az a többi e segélyben nem részesült helybeli polgárokat csak másod sorban terhelendi. Végre a felsőbb kir. utasítás többi, itt jelesül meg nem érintett pontjai tudomás, s előfordu­landó alkalmakkor veendő irányzás s haszná­­landás végett a jegyzőkönyvbe vétetni határoz­talak. A. József, B. Gy­armat, oct. 5. A „P. Napló“ sent. 26-ki számában Nógrád-

Next