Pesti Napló, 1866. október (17. évfolyam, 4935–4960. szám)
1866-10-09 / 4941. szám
231-4941. Szerkesztési irodai Peremiek tere 7. szám. 1. emelet. ^ ®Szeremi részét illeted minden vzlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Kedd, october 9.1866. 17. évi folyam. Ferenciek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : v:‘g)' Ítéljjen, házhoz hordva : Félévre . . 10 firt 50 kr. o. 6. Évnegyedre . 5 írt 25 kr. o. é. Hirdetmények dija: 7 hasábos petítsor egyszeri hirdetésnél 7 ej kr. Bélyegig külön S0 uj kr. Nyilt-tér : 6 hasábos petitsor 2.0 uj kr. kapcsolatot, — a nélkül, hogy Ausztria többi népeivel az egységet tágitni akarnák, vagy az állam iránti kötelességeket híven ne teljesitenék. Ausztria határain belül meg akarják tartani azt az állást, mely műveltségüknél és számuknál fogva őket megilleti, minek elismerése lényeges feltétel Ausztria európai nagyhatalmi álására. Miután a programm így vindiálja azt, hogy az osztrák németség legyen a vezérnép (s annak területén legyen a residentia is), így folytatja : A monarchia különböző nemzetekből állván, annak egysége csak közös ,czél által biztosít -ható. Ezen közös czél pedig a személyes, polgári és állami szabadság, vagyis oly intézmények, melyek képesek ezen szabadság és az anyagi jóllét előteremtésére és biztosítására. Ily állami intézkedések egyszersmind biztosítékok minden nemzetiségi elnyomás ellen. A községek és kerületek autonómiája, a Landtagok kiszélesített és pontosabban meghatározott hatásköre, megadja az egyes országoknak és nemzetiségeknek érdekeik előmozdíthatását és szabad kifejlődhetéseket. Az alkotmányos, parlamentáris kormányforma biztosítja az intézményeket, és egyszersmind az állam hatalmát. Kijelenti továbbá, hogy a monarchia jelen államjogi viszonyai közt az adott alkotmányból (a februáriból) indul ki, mely jogilag fennáll. Egyes országok és tartományok külön jogai csak annyiban érvényesek, amennyiben históriai jogfolytonosság által szállottak ránk, s ezek elismerése az alkotmányban meg van. Ennélfogva különbséget teszen a magyar korona országainak s a többi országok és tartományoknk államjogi helyzete közt. „Miután az octoberi diploma és a februári pátens a magyar országgyűlésre bizza azon magyar törvények megváltoztatását, melyek ama diplomával és pátenssel összhangzásban nincsenek, s a koronának ezek szerint sincs joga egyoldalulag megmásitni ama törvényeket, — minden változtatásnak, melyet a magyar országgyűlés teend, amaz alaptörvények (diploma és pátens) értelmében kell történnie.“ — (ti. az un. teljes reichsrath útján). „Nem akarunk az alkotmány keresztülvitelére Magyarországon oly eszközöket alkalmazni, amelyeket ott törvényteleneknek tartanak.“ Magyarország jogára és félreérthetlenül kimondott akaratára való tekintettel, a közös ügyek közös tárgyalása mellett a mérsékelt dualizmust pártoljuk. De amennyiben ez által a februári alkotmány változtatása szükséges, az csak az 1861-ben összeült reichsrath által történjék. (azaz erdélyi reichsrath-képviselők részvéte nélkül ) A Lajtban inneni országok egy parlamentáris módon szervezett közképviselőtestületben egyesüljenek, mely közvetlen választások útján alakuljon, s melynek a nem közös ügyekben a miniszterek felelősek. Ugyanazon hatásköre legyen, ami a magyar országgyűlésnek. A fentebbi programm lényegesen elüt a Bécs- ben összegyűlt néhány centralistáétól, s különös az, hogy a 15 képviselő, ki Skene úrnál tanácskozott, egy osztrák német programmot akar készitni ugyanakkor, midőn már az oly tekintélyes, s a német nép előtt is kétségkívül legnagyobb tiszteletben álló autonomisták elkészíték a magukét, úgy hogy valószínűen közelebbről az egész nyilvánosság elé is kerülend. A Skene- Giskra féle conventiculum, úgy látszik, a Kaiserfeld féle programm útjába akar vágni, habár kissé megkésve is. — Mint a „Debatte“ írja, gróf Mensdorf külügyminiszter lelépte már csak idő kérdése. De alaptalannak mondja a hírt, mintha Ben 8 lenne utódja, mert egyfelől ez által Poroszország lenne provocálva, s másfelől Ausztria népei is rosz szemmel néznék, hogy egy idegen neveztetik ki ama fontos hivatalra, ki ismét a régi kerékvágásban vezetné a külügyeket. — Az új „Presse“ írja: 8-ikán érkezik vissza Bécsbe császár ő Felsége, és a békeszerződésnek csütörtökön történendő aláírása után azonnal megtörténik, hír szerint, a magyar és Lajthán túli országgyűlések összehívása. A magyar országgyűlést négy havi szünet után november közepére hívják össze. 66 ik évben a késő tavaszi fagyok egyetlen keresetét és élelmi ágát, a szöllő termést emésztették fel; most pedig, midőn a tél már a küszöbön áll és mindenki termését betakarította, tető nélkül lesz kénytelen az idő viszontagságait elviselni, vagy pedig mint földön futó, saját szülővárosában egy szűk kamrát vagy istállót könyörülő embertársai kegyelméből elfogadni. Minek írjam le bővebben e nyomort, mely a nélkül is minden emberbarát előtt ily alkalommal ismeretes ? Minek fáraszszam ennélfogva ennek leírásával a t. olvasó türelmét ? E sorokban egyedül azt kívántam felemlíteni, hogy a tűzvész által károsultak felsegélésére városunkban rögtön egy bizottmány alakult, melynek elnöksége alólírt igénytelen személyére ruháztatok. Ezen a legszorosabb felelősséggel összekötött szent hivatásomnak híven megfelelni óhajtván, fennhangon hirdetem a fentebbi szerencsétlenséget, bár szavaim édes magyar hazám minden területére széthangzanának, és bár mentül többen találkoznának, kik siralmas helyzetünket nagylelkűen felkarolva, irgalom-filléreikkel a keserű könyöket elapasztani sietnének. A könyör-adományok egyenesen alólirotthoz czimeztetni kéretnek. A hírlapok. szerkesztőségei pedig tiszteletteljesen megkerestetnek, hogy e felhívást becses lapjaikba felvenni, és a könyör-adományok gyűjtését e czélra elfogadni szíveskedjenek.*) Minden 8 napban a beérkezett könyör adományok hirlapilag fognak közzététetni, a munka befejezése után pedig a végleges számla híven fog közöltetni. Kelt Gyöngyösön, oct. hó 5. 1866. Vezekényi Horner István, a tűzvész által károsultak felsegélésére megalakult bizottmány elnöke. Előfizetési felhívás e lapok october—decemberi folyamára Előfizetési ár 5 ft 25kr. A „Pestis Napló“ kiadóhivatala. Pest, oct. 8.1866. (Fk) Nincs kérlelhetlenebb hatalom a világon, mint a logika, ez nem ismer transactiót, ha valahol megsértették, irgalmatlanul szokta magát megboszélni, nem nyugodván mindaddig, míg megbántott jogait érvényre nem segítette. A logikának ilyetén megsértését képezte a görög királyság alkotása. A diplomatának ugyanis csak kétféle szempontból lehetett tekintenie azon mozgalmat, melylyel a görögök 45 évvel ezelőtt a török igát lerázni iparkodtak. Vagy azt kellett mondania: e mozgalom jogosulatlan, és nem egyéb, mint az alattvalóknak törvényes kormányuk elleni fellázadása; ekkor aztán az európai hatalmak nem tehettek egyebet, minthogy a lázadókat engedelmességre térítsék, s vagy maguk állítván helyre az előbbi függőségiviszonyt, vagy legalább a portát nem akadályozván annak helyreállításában. Vagy pedig azt kellett mondani: igenis, ez a mozgalom életrevaló eszméből ered, mely többé el nem fojtható; a görög nemzetiségnek igényei jogosultak, és a jogosult igények a portátóli függőség fennmaradása mellett nem teljesíthetők; ekkor aztán Görögországot el kelle szakasztani a portától, vagy legalább az elszakadást segíteni, de az új államot egyszersmind akként alakítani, hogy már most meg legyen adva a fejlődés azon lehetősége, melyet a török kormány alatt hiába kerestek a görögök. Az európai diplomatia azonban sem ezt, sem amazt nem tette, hanem — miként rendesen, ebből is, amabból is valamicskét, ami aztán vagy nagyon sokkolt vagy nagyon kevés. Teljesen jogosulatlannak nem tarthatta a görög mozgalmat, különben nem lehetett volna megengednie, hogy Görögország külön államot képezzen , de másfelől oly körülmények közé helyezte ezt az új államot, melyek alatt a mozgalom czéljának elérése lehetetlen volt. Életrevalónak, önállóságra képesnek ismerték el a görög elemet, hanem ennek daczára is oly szűk formába szokták azt, hogy vagy el kellett tikkadnia, vagy azt az adott formát szétrepeszteni. E két szélsőség közt hányatik már most a görög királyság majdnem négy évtized óta. Ezen egész idő alatt szerves fejlődésről, nyugalmas haladásról ott nincsen szó, folyvást vagy teljes elveszéssel, vagy forradalmi kitöréssel fenyeget amaz állam, s minthogy ennek tétele szorosan összefügg a keleti kérdéssel, már ezen egy körülmény is tökéletesen elegendő arra, hogy e keleti kérdést soha be nem hegedhetősebbé tegye. A megsértett logika nem nyugszik, hanem irgalmatlanul követeli a maga jogát. Ha a görög nemzetiségnek — kérdi — önállóságra nincs joga, minek alakult aztán az az önálló görög királyság? Ha van rá joga, miért volna e jog érvényes bizonyos geográfiai határon innen, és érvénytelen e határon túl? A logika elleni bűn azonban még a legújabb időben is folytatva jön, nem mondhatni, hogy Ottó király épen mintaképe lett volna az alkotmányos uralkodónak, de ő, ha nem volt jobb, de roszabb sem volt másoknál, kik mindez óráig fejedelmi rangjuk fényében sütkörésznek. Mindazáltal pár év előtt egy kirándulásból hazatérvén ő felsége, a görögök becsapták előtte az ajtót, azt mondva: a király nincs honn! — Igenis, de haza akar jöni, mondá Ottó. — Haza? kérdék, akkor menjen Bajorországba, ott van neki hazája, itt nincs. Elkergették tehát a szegény királyt, nyilván azért, mert nem nem bírta megszerezni számukra a nemzeti létnek és fejlődésnek nélkülözhetlen előfeltételeit, nem bírta folytatni és véghez vinni azon munkát, melynek ők a mostani görög királyság alkotásában csak kezdetét látták. Itt ismét azt mondta a logika a diplomatának, főleg az úgynevezett védhatalmaknak : vagy nem osztjátok a görögök e felfogását, akkor Ottó királyt vissza kell helyeznetek az általatok alkotott trónra, vagy legalább el nem szabad ismernetek a forradalom következményeit, vagy pedig helyeslitek a görögök eljárását és akkor nem lehet kifogást tennetek az ellen, ha a görögök már most más kormány alatt törekszenek elérni azt, a mire Ottó alatt hasztalanul iparkodtak. Hanem a diplomatia more consueto megint transigált. Házalni ment a görög koronával, melyet Ottóra nézve elveszettnek vallott, s midőn végre ráakadt olyanra, a ki elfogadta, ezt a jó fiatal embert, ugyanazon körülmények közt ültette a hellén trónra, a melyek alatt Ottó király is birta, semmi súlyt nem fektetvén azon, nagyon is fontos különbségre, hogy mig a diplomata urak mindig csak Görögországról szóltak, addig a görögök egyedül „hellenek országáról“ akartak hallani, a geográfiai fogalom helyébe a nemzetiségit tevén. És a logika ismét nem késett boszut állani, mert nemsokára újra megindult a mozgalom, s napjainkban ismét fegyverben áll a görögök azon része, mely nemzetiségileg Görögországhoz tartozik, habár geografice kizáratott onnan. A fiatal király pedig habozik, miként hasonló alkalommal elődje is habozott vala. A diplomatia egymással ellenkező befolyásai által ostromoltatva, kétkedve megáll, pedig érzi, hogy e habozás koronájába kerülhet, és hogy — ha ő is Ottó nyomdokain akarna járni — ennek nyomdokain járhatna aztán mindvégig, ha nem is épen Bajorország, de legalább — Dánia felé. E közben azonban a türelmetlen nemzet löki őt innen is, onnan is, és akarva nem akarva, ő felségének helylyel-közzel mégis egy egy lépést kell tennie előre. Ez nem elég a görög nemzet kielégítésére, de elég a porta felbőszítésére, és Szambulban a legújabb telegrammok szerint máris komolyan foglalkoznak a kérdéssel : vájjon nem kellene-e félbeszakasztani az athénei udvarral való diplomatiai összeköttetést? A diplomatia kétségen kívül törekedni fog e szakadást feltartóztatni, ameddig csak lehet, valamint a görög királyt is törekszik visszatartóztatni minden határozott beavatkozástól. Hanem e küzdelem, mely tulajdonképen a logika követelményei ellen foly, miként mindig, úgy most is sikertelen leend. Vagy határozottan palctát kellene törni a görögök törekvései felett, vagy határozottan támogatni azokat. Első esetben a dán király nem sokára ismét kebléhez fogja szoríthatni a maga szeretett fiát és az ex-királyok sora, mely néhány év óta már is oly tekintélyes növekedést talált, ismét egygyel fogott szaporodni, a második esetben pedig a török birodalom széthullása kezdődnék, mely aztán huzamos időre fogná megrázkódtatni Európát. A körülmények csak annyiban változtak, hogy tulajdonképen már választania sem lehet az európai diplomatiának, mert ez idő szerint merőben lehetlenné lett valamely életrevaló nemzetiségnek önállóságra, egyesülésre, tömör csoportosulásra irányzott törekvéseit brutális erővel elnyomni, és amit talán rövid időre el lehetne halasztani, az azért el nem maradna. A görögöket ismét török járom alá terelni vissza, ezt józan eszű ember nem fogja lehetségesnek tartani; a külön görög királyság megszüntetése most kevésbé gondolható, mint bármikor is. Amiglen pedig e királyság fennáll, addig magához is fogja vonzani a vele még nem egyesült görögöket, s míg ez egyesülés meg nem történt, míg Görögország csakugyan hellének országává nem lett, addig soha nem lesz béke és nyugalom dél-keleti Európában. Akár ma a candioták győznek, akár holnap a törökök, az tehát alárendelt fontosságú dolog, miután bizonyos, hogy a végleges győzelem nem lehet a törököké. Minél több vér foly, annál nagyobb elkeseredéssel fog meg-megújulni a küzdelem, s ha utóvégre a török birodalom széthull, az európai diplomatia nem fog ugyan tehetni róa, de ellene sem ! Bécsi florisok : A gréczi „Telegraf“ fővonásaiban ismerteti azon programmot, melyet az autonomisták vezetője, Kaiserfeld készít az ausztriai monarchia alkotmányos alapon való újjászervezéséről. A vázlat első része mintegy a centralistáknak szól, kimutatandó, hogy az autonomisták szintoly buzgók a német nemzetiség mellett, mint ők. Kimondja Kaiserfeld, hogy az osztrák németek a nagy német nemzet tagjainak tekintik magukat, — soha sem szűnnek meg együtt érezni ezzel, s fenntartani a német néppel a nemzeti chinki tudósítások. Gyöngyös. Városunkat sept. hó 27—28 ki éjjelen egy siralmas csapás érte- 97 ház, — hihetőleg gondatlanságból eredeti, és a dühöngő szélvész által élesztett, — tűzlángoknak lett áldozata, és 149 lakosnak egész évi szorgalma, sőt ezek között többeknek egész éltükön által gyűjtött keresete egy pár óra alatt porrá és hamuvá enyészett. A levertség, az elkeseredés, a kétségbeesés leirhatlan, de méltán is! E város derék és szorgalmas magyar népét 5 év előtt kétszer egymásután hasonló szerencsétlenség érte, azonfelül 1863 dik évben Ínséggel küzdött, 1864—65 és Szabadka, oct. 4. Az inségügy tárgyában folytatólag September 10-kén bizottmányi ülés tartatván, abban a következők fordultak elő. Mindenekelőtt Mukics János úr előadó, miszerint a folyó évi september hó 8-kán királyi biztossági intézkedés alapján tartott tanácskozmány alkalmával, ő lévén megbízva arra, hogy az azon alkalommal inségügyi bizottmányi tagokat egy önmaguk kebelébeli elnök s jegyzőnek megválasztására s formaszerinti alakulásra összehívja, ennek folytán az egybegyült bizottmányi tagokat felhívta hivatásuk foganatba vételére. Mielőtt a bizottmány a felhíváshoz képest az elnök és jegyző megválasztásához fogott volna, a szintén jelen volt Milutinovics Szvetozár városi főbíró úr, mint helyettes polgármester ekkor szót emelt, s az ínségügyben kiadott felsőbb utasításokat bemutatva, azok 4-ik pontjára való hivatkozás mellett kijelenté: miként oly körülmények között, midőn a város a magszükségletet is igénybe veszi, bizottmányi elnökül egyenesen a város jelen hatósági polgármestere volna kijelölve, és kir. biztos e méltósága Somssich Pál úrnak a polgármesterhez irt ez érdembeni hivatalos levelét is előterjesztvén, előadó, hogy a szerint egyenesen ki is van dőlve, miszerint a bizottmány polgármesteri elnöklet alatt alakuljon. Az alakulásnak kérdése e felsőbbi intézkedés szerint a sept. 8 iki tanácskozmány 2-ik pontjában kijelölt iránytól eltérőleg azon térre szoríttatott: ha vájjon egyáltalán hajlandó-e a bizottmány oly elnök alatt, kit nem önkebeléből s nem önmaga választott, tanácskozásra összeülni; avagy nem lehetne-e ezen kérdést akként oldani meg, hogy a vetőmag dolgát tárgyazó bizottmányi ülésekben ugyan a felsőbbleg kijelölt polgármester elnököljön, azonban egyéb inségügyi tárgyakra vonatkozva e bizottmánynak önkebeléből önmaga választotta autonóm külön elnöke legyen , mely kérdések hosszabb vitatása után, sajnálatát fejezte ki a bizottmány a felett, hogy a folyó évi september 8 -án tartott tanácskozmány 2-ik pontjabeli megállapodásnak merő mellőztetésével olyatén autonomikus önállóság, milyet ő méltósága Somssich Pál kir. biztos úr az egybegyűltek részéről örömtelien hallgatott lelkes szavaiban kilátásba helyezett, már az által is, hogy innen megalakulhatása elé gát merült fel, hazánk jogos és törvényes autonómiájának eszméje szempontjából csorbát szenvedett; tekintve mégis egyrészről azt, miszerint enségügyet külön két tárgyra két külön elnök alatt megosztani már csak czélszerűség tekintetéből sem lehetséges, és másrészről tekintve azt is, hogy ez inségi ügy, miként e méltósága kbr. biztos úr is kiemelte, nem politika, de emberi , polgári és keresztényi kötelességek érzetéből kifolyó olyan tárgy, melynek előmozdítása, buzgó felkarolása minden hazafit egyiránt kötelez; a bizottmány hajlandónak nyilatkoztatta magát a város ez idő szerinti polgármesterének is elnöklete alatt megalakítani, s a köréhez tartozókban közreműködését meg nem vonni mindaddig, mig az elnöklő polgármester ily minőségű állását hivatali hatalmának hatásától menten akként vendi, hogy a bizottmány többségének határozatait döntőknek s igy az elnökség irányában is kötelezőknek ismerje-Az elnökség kérdésén túlesvén, továbbá bizottmányi jegyzőkül Lénárd Máté, és Jankovics Mihály urak megválasztatván, a bizottmány forma szerint megalakulnak nyilváníttatott. Azután tüzetes tárgyalás alá vétetett azon felsőbbi kegyutasítás, mely az őszi vetőmag tekintetébeni eljárást szabályozza; s jelesül a) annak 4-ik pontjára a bizottmány oly né*) Minden e czélra hozzánk küldendő adakozásokat szívesen elfogadunk, s azokat a gyöngyösi bizott letben volt, hogy az ott megemlített kerülő pénzügy-igazgatónak a bizottmány tanácskozásaiban való részvéte nálunk annyival nélkülözhetőbb, mert a város morális solidaritásánál s ily minőségben közösen birtok lett nagyobb értékű ingatlan vagyonánál fogva a vetőmag vásárlására igénylett pénzsegélyt is a pénzügyőrség irányában csak úgy mint közös ingatlan birtoka hypothecával fedezendő kölcsönt kívánja kinyerni, miután úgy van meggyőződve, hogy a pénzügyőrség maga sem kívánhat teljes biztosíttatásán kívül, a város magán egyéb dolgaiba tágabb körű befolyást és törvénytelen gyámkodást gyakorolni, s ennélfogva is e pont rendelkezését oly körülmények fennforgásánál hiszi alkalmazandónak, hol a magkölcsön minden egyes segélyezendőnek külön-külön úgy nyugtázik, miszerint erre, s ez ily kölcsönre nézve, a község közös reális birtok hiányában személyes egyetemlegességi, átvállalást kötelez; ennyiből tehát bizottmányában magán községi dolgai és bajai felett pénzügyőri közeggel tanácskozni nem hajlandó, de a pénzügyőri dolgokban a bizottmány iráni megjelenhetését nem akadályozza. b) Az 5 dik pontra, az eljáruló bizottmány szorongó kebellel ismerte be, hogy a beállott ínség sújtotta városunkbeli kisebb birtokú magánosok nagy része sem önerejűleg nem képes vetőmagfióli szükségletét megszerezni, sem e tekintetben a község közpénztárából segélyt nem várhat. Mert az egyes magánosoknak már az 1863 ki ínség ideje oly annyi terhet rótt vállaikra : korlátolt értékű fekvőségeiket annyi adóssággal terhelte, hogy az illetők földeiket vagy bevetetten kényszerülnének haverni hagyni, vagy vagyonkájuk egy részének — talán ép a legszükséges— felszerelési eszközeik elárusításával, végpusztulásuk okvetlen bekövetkezésének útjára tereltetnének. De a község pénztára sem segíthet rajtuk, minekutána nálunk a közjövedelmi források, főleg földterményi haszonbérletekből eredvén, a haszonbérlők pedig az idők mostohasága következtében azonkép Buttatva, nem fizethetvén, a pénztár annyira üres, hogy napi legelkerülhetlenebb szükségeit is alig fedezheti. Ehhez hozzájárul még az is, hogy közintézeteink, melyekből a község kölcsön útján segítene magán, itt helyt nincsenek, s hogy a város ama nagyobb követeléseire nézve, melyek a magas kincstár irányában oly rég időtől fennállanak, kielégittetését mindekkorig nem érvényesíthette, mindezeknél fogva tehát e nyomasztó bajon — mely földeink egy részének bevetetlen maradása miatt a jövő évre is káros befolyást okozna — csak úgy segíthetni, ha a község őszi mag beszerezhetésére országos pénzkölcsön által segíttetnék. c) A 6-dik pontra nézve — hogy egyrészt a kérendő kölcsön mennyisége szám szerint megalapítható, más részről pedig a vetőmag kiosztása a valódi szükség aránya szerint kiosztható — szóval: a segély gyakorlati foganatosítása szabályszerűen kezelhető legyen, a bizottmány mindenek előtt szükségesnek látta összeírást rendelni el, mely a vetőmagban szűkölködőket pontosan és lelkiismeretesen összeirja. Ezzel a város köreiként az úgynevezett körbeli 4 tanácsnok urat bízván meg, kik mellé, a bizottmányból, kellő ellenőrködés tekintetéből, a következő bizottmányi tagokat nevezte ki, úgymint: Az 1 80 és 2-dik körre nézve: Jikviczki József, Vukov Márk urakat; a 3 dik és 4 dik körre nézve : Hoffmann Máté és Malaginszki József urakat; az 5-dik és 6 dik körre: Bacsich Mihály és Birkás István urakat; a 7-dik és 8 dik körre: Manojlovics Sándor és Kádár Mihály urakat Meghagyván, hogy ezen kiküldöttek albizottmányi minőségben mindenik az illető körbeli úgynevezett kisvárosházi helyiségben f. sept. hó 12 kének reggeli 8 órájától kezdve, ugyan e hó 16 kének esti 6 órájáig terjedő időközön át a vetőmag igénylése tekintetéből magukat jelentkezőket jegyzékbe vegyék — ez alatt az ily jelentkezők szüksége minéműségéről után vizsgálat utján is valódi tudomást szerezni igyekezzenek, s ezt a jelentkezők jegyzékrovatához, belátásuk s lelkiismeretük legtisztább sugallata szerint észrevételkép szintén feljegyezzék. Hogy pedig mind e felül a városi közönségnek is maga irányzása s mihez tartása végett idején s kellő tudomása lehessen, a fönnebbi intézkedés nyomtatott hirdetményekben kifüggesztés s dobszó által haladéktalanul meghirdettetni s lehető legterjedettebb nyilvánosságra hozattatni határoztatott, a minek is foganatosításával a bizottmány elnöke s jegyzősége bízatott meg. A 10 ik pontra nézve, kijelentendőnek tartotta a bizottmány, hogy tekintettel arra, miszerint a nagyobb birtokú egyes magánosoktól s gabonakereskedőktől még itt helyben is beszerezhető annyi mennyiség, mely a kisebb birtokú szükölködők szükségletét fedezné, a község számára pénz keltetik, melyen azután gabona vásároltatván, az illetők a vetőmagot természetben fognák kikapni, mivel azonban ők is a felsőbb utasítás értelmében e város irányában pénz értékű kötelezettséget vállalnának. A 11-ik pontra megjegyeztetett, hogy amenynyiben a város a szűkölködők érdekében vállalandó szavatosság következtében netán pótadó igénybe vételére szorulna, ez ilyen új terhet elsősorban minden esetre az ez után segélyezendő adósok egyetemlegesen viselendik s az a többi e segélyben nem részesült helybeli polgárokat csak másod sorban terhelendi. Végre a felsőbb kir. utasítás többi, itt jelesül meg nem érintett pontjai tudomás, s előfordulandó alkalmakkor veendő irányzás s használandás végett a jegyzőkönyvbe vétetni határoztalak. A. József, B. Gyarmat, oct. 5. A „P. Napló“ sent. 26-ki számában Nógrád-