Pesti Napló, 1866. október (17. évfolyam, 4935–4960. szám)
1866-10-25 / 4955. szám
245-4055. Szerkesztési iroda: Ferenciek tere 7. szám, 1. emelet. Est szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. J 0 Csütörtök, october 25.1866. KapatasvN rosidorfi áisiver j -*tjöbattfari 17. évi folyam. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. o. é.Hirdetménye... díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit sor 25 nj kr. Pest, oct. 24.1866. (Fk) Tizenhat évnél tovább kapálgatván a publiciatika szöllöjében, ez idő alatt bebarangoltuk Európa minden országát, a czár birodalmától kezdve a kis sanmarinói köztársaságig, sőt még a tengeren túl is kalandoztunk helylyel-közzel. Csak egy állam volt, melyről szólni,amennyire emlékezünk, soha sem volt alkalmunk — Holland. A 1 Jr . , Il ’ Akik ezt épenséggel nem bánták, maguk a hollandiak voltak. „Mynheer“ lemondott azon dicsőségről, hogy az európai concertben félig-meddig feltűnő hangszert ,Hasson, legfeljebb pénzes ,zacskóival csörömpölt, és ez neki tökéletesen elég volt. Ha ő minden évben egy-egy új foliókötettel szaporíthatta metalliques-halmazokból álló könyvgyűjteményét, akkor azon megnyugtató öntudat szállta meg lelkét, hogy „omne talit punctum.“ Az osztrák állam akkor még jó adós volt, és a jó adósnak mindig akad jó hitelezője is. A mellett tale quale alkotmánya is, volt Hollandnak, a király elég lelkiismeretesen ragaszkodott ez alkotmányhoz, a budget rendben való, többnyire még felesleget is szolgáltatott, a tengerentúli tartományok dúsan jövedelmeztek, az ország, anyagi érdekeiről kitelthetőleg lett gondoskodva, és így a hollandi nép legalább aránylag paradicsomi napokat élt. Mélyebb kedély izgalmakra sem isten volt alkalma; európai dolgokban nem ,avatkozott ; a második kamara tagjai nem egyenes választások utján kerültek ki a vederből, hanem a tartományi rendek által választottak, s ezek ismét a nemesség, a városok és a vidéki járások által lettek megválasztva, mely átszűlési apparátus meglehetősen kihűtötte a nép szenvedélyeit, ámbár ezek a hollandi phlegma következtében amúgy sem tűntek ki valami túlságos hevesség által. Ezen, oly boldogságosnak látszó állapot alatt azonban lassanként nagy hátrány is fejlődött ki. A nép zöme keveset törődvén a politikával, ezért aránylag csekély számú csoportja foglalta el a nagyravágyóknak, kik jobbadán nem képviselték már a népet, hanem épen csak saját nagyravágyásukat, s nevezetesen a második kamarát monopolizálták versenytérül, hogy sorban megbuktatva a különféle minisztériumokat, maguk kerekedjenek felül. Nagyon jellemzőkig mondá néhány év előtt e második kamara egyik tagja, hogy míg a néhány száz főből álló franczia corps législativban mindössze csak valami 6-7 szónok van, a hollandi második kamara 60 tagja közül legalább is három tucat szónok található. Ily körülmények közt magyarázhatnak fogjuk találni, hogy Hollandban semminemű kormány állandóvá nem lehetett. A király kísérleteket tőn egymásután conservativ, mérsékelt szabadelvű és radicális minisztériummal — Jiiába! Egy sem bírt hosszabb ideig kormányon maradni, mert a kamara jelszava bármely kormánynyal szemben mindig és mindig csak ez volt: „ete toi, que je m’y mets“ — lódulj, hogy én üljek helyedbe! TC* TW** WAoj- V»1J •» » -1 1* *• , 1 . reactió baglyai máris azt huhogják után útfélen: lám, hová vezet az a szerencsétlen Parlamentarismus, e nélkül a király saját belátása szerint nevezné ki minisztereit, és mellettük maradna, akármenynyit lármáznánk az a 60 követ. Csakhogy nem oda Buda! A parlamentarismus Hollandban azért szolgáltat oly szomorító eredményt, mert ezen demokrata intézmény természetellenesen rá van oltva magvában feudális alkotmányra, mely még az egyenes választásoktól is irtózik. Mondtuk már, hogy a második kamara tagjai a régi átszűlési apparátuson keresztül hajtatván, saját nagyra vágyásukon kivül semmit sem képviselnek, legkevésebbé pedig az ország többségének véleményét. Ha a nép közvetlenül járulna a választási tederhez, onnan más személyiségek nevei kerülnének elő,s e személyiségek aztán nem csupán egyéni törekvéseket képviselnének, hanem a nép többségének elveit, érdekeit. Ha tömör tetőt raknak ócska épületre, s aztán az egész komédia összedől, ennek nem a tető az oka, hanem azok az elmállott falak, melyek az uj szilárd tetőt el nem bírják. Újabban a korona és kamara közti öszszeütközés csakugyan válságos alakot öltött mindkét rész hibája által. A gyarmatok budget- ről volt szó, és a kamara csak akkor adta rá helyeslését,miután Myer gyarmati miniszter bizonyos reformokat ígért s ezeknek pontos keresztülviteléről a felelősséget magára vállalta vala. Hanem mihelyt a helyeslő szavazat megvolt, ill a berek nád a kert, Myer uram odább állott, tárczáját letette és kelet-indiai kormányzóvá neveztetett ki. Mármost, persze, nagy lármát ütött a kamara, azt mondván — ez e tekintetben alkalmasint igaza van — hogy ez a kinevezés már régebben volt határozva, hanem késtek a közzététellel, hogy előbb a gyarmati budget keresztül menjen; most pedig az, aki a reformok mellett kezeskedett vala, többé nem miniszter, és aki helyette miniszter lett, semmi ígéret által nincs kötelezve. Következett erre more consueto a bizalmatlansági szavazat, és III. Vilmosnak ismét nem volt más választása, mint vagy minisztereit, nem tudjuk hányadszor, megváltoztatni, vagy a kamarát feloszlatni. A király ez utóbbit választó, vn q níso at ily. Az a kamarával nem lehet boldogulni, s egyszersmind azt a reményt fejezi ki, miszerint az oct. 30-ki ús választások alkalmával tradtabilisabb követeket fognak neki küldeni a tartományi rendek. Hiú remény, hiú mindaddig, míg nem sikerül a mostani választási törvényt demokrata szellemű által pótolni! Érzi ezt a hollandi nép is, érzi, hogy alkotmányának gyökeres módosítása forog ezúttal szőnyegen, s ennek következtében oly izgatottság nyilvánul mindenütt a milyennel — legalább politikai okból évtizedek óta nem lehetett találkozni e kis országban. Növeli az ingerültsége , még sok egyéb körülmény is, mely önkénytelenül az összes európai helyzet felé irányozza a hollandiak figyelmét. Elkedvetleníti őket már azon szokatlan tünemény is, hogy míg eddig 5, 6, sőt 10 milliónyi felesleget is szoktak átvinni egyik évből a másikba, az 1867-ki budget semmi felesleget nem eredményez, és az 1868-ki még deficittel is végződik. Azonkívül a hollandiak, főkép az amsterdami és rotterdami nagy tőzsérek vagyonának tetemes részét osztrák állampapírok képezik, és e papírok biztosságáról, a legújabb események következtében, már nem oly kedvező a vélemény, mint annak előtte. Aztán a német szövetség felbomlása sem közömbös Hollandra nézve, mert ennek luxemburgi tartománya e szövetséghez tartozott, és nem jó jel az, hogy minden démenti daczára sem akar elnémulni az a vélemény, miszerint Luxemburg compensatiói tárgyul van Bzánva Francziaországnak. —Végre porosz lapok néhány nap óta szintén követelik Holland egy darabját, melynek birtoklása által Uj-Poroszország a Maas folyót nyerné határul. Az sem valami nagyon megnyugtató dolog, amit Lavalette ismeretes körsürgönyében mondott, hogy t. i. korunk szelleme mindinkább ellenzi a kis államok önállóságát, és tömörebb csoportosulás felé szorítja a népeket. Aki az 1816-ki congreSBUs történetét ismeri, nem is fogja alaptalannak tartani a hollandiak aggodalmát. Tudva van, hogy akkorában a németalföldi királyság megalakítása Franczia- és Poroszország eg ve«MtfwkVIU XkUUV Uszonyt látunk fejlődni, nem lehetetlen, hogy az akkor szenvedett kár helyrehozására is gondolnak, — Francziaország, mert épen e ellenében akartak egy erős államot előfalként felállítani, és Poroszország, mert egyelőre Francziaországtól nem kell félnie, de ha kellene is, az az 1815 ben épített németalföldi előfal amúgy is nagyon gyarlóvá lön, mióta 1830 ban Belgium elszakasztatott tőle. Körülbelől tehát egyaránt fenyegetve van a hollandi királyság, és helyzete en miniature Ausztriáéhoz hasonlít, legalább annyiban, amennyiben ott is igen fontos belügyeket, az alkotmány gyökeres módosítását épen oly időben kellene elintézni, amidőn az állam tétele kívülről is veszélyezve van, de épen azért remélni lehet, hogy Ausztria példáján okulva, annál nagyobb sietséggel és erélylyel fognak hozzá látni a belállapot rendezéséhez, óvakodván azon fonák politikától, mely a belviszály kiegyenlítését, míg kividről nem fenyeget veszély, szükségtelennek, külveszély idején pedig lehetetlennek tartja. sí eoo : Rendkívüli előfizetés november—decemberi folyamára. Előfizetési díj a két hóra ... 3 frt 50 kr. A PESTI NAPLÓ kiadóhivatala. .in e TÁRCZA. A franczia és angol nyelv protestáns tanintézeteinkben. Sopron, oct. 22. E lapok oct. 17-kén kelt számában R. J. úr azt indítványozza, állíttassanak fel a protestáns főiskolákban rendes tanári székek a franczia és angol nyelv taníttatása végett, s legyen e két nyelv a tanulókra nézve kötelező tárgy. Igen szép indítvány, s mindenki elfogadja, ha kivihető. B. J. úr okoskodási módja szerint azonban az kivihetetlen. A két nyelv tanulhatását az ifjakra nézve úgy akarja eszközölni, hogy a tanrendszert megjavítván, az órák számát reducáljuk, s a hetenkénti tanórák számát 26-ról emeljük fel 30 ra. . t« 10 ' u, n* Mi az órák kevesbítését illeti, csak a latin és görög nyelvre nézve kívánja. Véleményem szerint a latin nyelv óráinak számát reducálni alig, vagy cak kis mértékben lehet, mert gymnasiumi, tehát tudós intézetekbe járó ifjainkra nézve a latin nyelv tudása, ha egyéb oknál nem, de múltanknál fogva legalább oly fontos, mint az angol vagy franczia. Marad a görög. Ely tekintetben a reductió 1860 ban megtörtént, s ezen nyelv csak az ötödik osztályban kezd taníttatni. Ha a görögnek kötelező, tantárgynak kell maradnia, úgy a reducatiót alig lehet tovább folytatni. De azon kérdés merülhet fel, nem volna-e czélszerű, a görögöt a tantervből egészen kihagyni, s e helyett más — tehát p. o.. franczia vagy angol nyelvet tanítani. A porosz és szász gymnasiumokon is van helye a felmentetésnek ezen nyelv tanulása alól, s ekkor az illetőtől egy élő nyelv tanulása kívántatik. Azonban egyáltalában kihagyni a görög nyelvet a leczkerendből, azért nem lehet, mivel a jövendő hittanulókra nézve a görög nyelv ismerete szükségesebb, mint akár a franczia, akár az angol. És mivel a hittanulóról a zsidó nyelv, teljes ismerete is kívántatik, az ily ifjakra nézve a görög nyelv tanyáját legalább is ott kell kezdeni, hol az most kezdetik. . Fennmaradna tehát azon intézkedés, hogy a, hittan pályát választandó ifjón kívül a többiek is agörög nyelv tanulása alól felmenthetők«. Ekkor igen is az ajánlott nyelvek közül az egyiket lehhetne kötelező tantárgygyá tenni. De ily intézkedést, a gymnasiumi tanítás összhangzatossága miatt hazánk, valamennyi vagy legalább a Protest gymnasiumokra kellene kiterjeszteni. Ha valamennyire kiterjesztetnék, ezt akkor, midőn az összes nevelési ügy országos tanácskozás alá kerül, törvény által lehetne legbiztosabban ki-, eszközölni; ha pedig csak a.protest. gymnasiumokra, ekkor biztosítékra lesz szükség, hogy ily módositás’miatt a prót. tanintézetek ne háborgattassanak. 1860-ban a görög nyelv intézeteinkben egészen szabad választási tantárgygyá tétetett,» azon ifjaktól, kik e nyelvet többé nem hallgatták, ez az érettségi vizsgán sem kívántatott. Azonban e miatt a helytartó tanács felszólalt, s ha jól emlékszem, az ifjak bizonyítványainak el nem fogadtatását is felemlítette. De B. Jui a latin és görög nyelv ellen különösen azért fordul, mivel szerinte a sok órák száma mellett is az eredmény oly csekély, hogy az ifjúságnak legfeljebb negyed része szerez magának annyi ismeretet, hogy a latin és görög műkifejezésekkel el tud bánni. Ezen feljajdulás, fájdalom! igaz De ha a gymnasiumokban minden egyéb in statu quo marad, nyújthat el. J. úr biztosítékot az iránt, hogy az ifjú a francziában és angolban többre viszi, mint a két régi nyelvben, még azon esetre is, ha amazokra annyi idő fordittatik, mint a mennyi fordittatott ezekre eddig ? Semmi esetre sem. — Nem a latin és görög nyelv természetében rejlik a baj, hogy a szép számú órák mellett is mostani ifjaink közül oly kevesen bírnak e nyelvek csak középszerű ismeretével is. A baj — ha szabad őszintén nyilatkozni —■ a tanítás módjában, s bizonyos pontig igen is a tanrendszerben is rejlik. Ha az egyiket javítjuk — s B. J. úr is kívánja a rendszer javítását — a másik is fog javulni. De hihetjük e azt, hogy a tanítás modorának javítása a tanrendszer hiányait is nagy részben elenyészted, úgy a régi, mint az új nyelvek megtanulásának sikerét biztosítandja ? Világosítsuk ezt fel közelebbről. .. , nem korunk ismeret és tudomány tekintetében a tanulótól is; sokat igényel, akár a tudományok sokféleségét, akár ezekre nézve az alaposságot tekintsük. Úgy a gymnasium, mint más intézetek tanterveiből láthatjuk, hogy sok azon tudomány, melynek elsajátítása a tanulótól kívántatik. Hiba ez? Ha az, nem azok hibája, kik a tanterveket készítették, noha azon férfiak iránt különös bizalommal nem viseltethetünk. A sokféle ismeretet a kor irányzata, a mai műveltség foka igényli. És mivel a gymnasiumi tanterv szerint a tanuló értelmisége nemcsak sokféle tárgy által foglaltatik el, hanem ezen tantárgyak ismeretére nézve tőle nagyobb terjedelem és mélyebb alaposság is kívántatik, mint egy pár évtized előtt; innen a régi nyelvek tanárainak azon— tán ösztönszerü — eljárása, hogy növendékeikkel ezeknek sokféle elfoglaltatása miatt, a régi írókból vagy épen nem, vagy csak keveset emlékeltetnek. Ez pedig egy igen lényeges oka annak, hogy a mostani ifjúság azon két nyelvben kevés ismerettel bír. Értelmes emlékelést értek, és nem gépiest. Törekedjünk világos magyarázat által az ifjúság számára a tudományokat oly módon felfoghatókká tenni, hogy otthon kevés munka mellett is azokat elsajátítván, elég ideje maradjon a régi írók darabjainak emlékezéséhez. Ekkor nézzük azután az eredményt. Az eddigiekből kitetszik, hogy B. J. urnáki azon indítványát, hogy a franczia és angol nyelv tanítása végett a tanórák száma 26 ról 30-ra emeltessék, czélszerűnek nem tartom. A gymnasiumban ha a nyelvektől el is vonunk , sok szép tudomány adatik elő. Ezek által az ifjú mind általános műveltséget szerezhet, mind a szakpályához is megvetheti az alapot. De hogy ezt megtehesse, hogy a tudományok gyü-mölcsöző kincseivé váljanak, ehhez valójában minden ideje és lelki ereje megkívántatik. Ehhez járul még, hogy sokan a rajz, zene és más által is el vannak foglalva. Az órák szaporítása tehát czélellenes. Jellemesebb és értelmesebb fiatalságot nyerünk, ha ezt csak ezen tudományok alapos ismeretére vezetjük, mintha a tantervet vagy úgy módosítjuk, hogy az órák és tárgyak szaporítása által lelki erejét még többre irányozzuk, idejét még jobban eldaraboljuk; vagy hogy némely tantárgyak óráit reducálván s a megtakarított időt más tárgyra fordítván, ez által az ifjú ismeretét csak a felületesség határáig vigyük. Igen könnyű dolognak tekinti B. J. úr a fel- állítandó franczia és angol tanszékekhez a költ sségek beszerzését is. Csalódásban él. Mi, protestánsok, a magyar hazafisághoz forduljunk segedelemért? Erre röindenki tisztelettel tartozik gondolni, mert legtöbb mivelő és jótékony országos intézeteink csak ezen tiszta forrásnak köszönhetik létüket. De mivel azon intézetek folytonosan csak ezen forrásból táplálkozhatnak, a magyar hazafiságot a nyomasztó viszonyok között uj meg új kérésekkel fárasztani nem tanácsos. Mi pedig, protestánsok, uj terhet elvállalni nem vagyunk képesek. Indokoljuk ezt adatokkal. Ez évben három protestáns főiskola oly szomorú helyzetbe jött, hogy több gyülekezet kinyilatkoztatta, miszerint a reá eső pénzilletőséget,szegénysége miatt, többé fizetni nem képes. Ennél tán még .Szomorúbb a következő tény. Ez évben valamennyi prof. tanintézetben az ifjúság száma 10—12 százalékkal kevesebb! Ennek nem a járvány az oka, mert ez esetben csak a járvány által meglátogatott helyen fogyott volna meg az ifjúság száma- oka az ijesztő mértékben terjedő szegénység, mely már legszentebb ügyeinket, tudományos életünket is kérlelhetlenül rongálja, s az értelmiséget ritkítja. De azon esetre is, ha boldogabb napokra virradunk, részünkről előbb teljesítendő kötelességünk teszi intézeteinket a szükséges tanszerekkel jobban felruházni) a tanárok jobb fizetéséről, özvegyeikről és árváikról gondoskodni, mint a különben sok miveltségi kincset magában rejtő francia és angol nyelvek taníttatására figyelmünket irányozni. Ehhez kedvezőbb állapotokat és czélszerű módot kell előteremteni. A franczia színpad háború idején. III. Az Peking és Puebla ostroma. A mint Marengo színdarabnak meg volt az iránya, czélja és sikírdás eredménye, épen úgy a chinai háború idejében nagy szolgálatot tett a „Peking ostroma“ czímű harczi spectaculum, melynek egy hajmeresztő tragikai jelenete is van, a chinai vadság ismertetéséül, és az ez elleni felingerlés végett; azonban ez a jelenet, fájdalom, meg is esett tény. A színdarab elején a „Times“ egyik igen érdemes munkatársa és levelezője ítéltetik halálra, és irtóztató kegyetlenséggel végeztetik ki, mely roppant menet és gúnyos szertartással, némely részeiben a nézők előtt is előfordul. Annál nagyobb aztán a hatás, midőn az egyesült franczia-angol seregek győzelemmel vonulnak be „Peking ostroma“ ismét olyan nagyszerű látvány, mely Marengótól különbözve, egyedül áll a maga nemében a színpadokon eddig előfordult minden nagy látványok között. Peking ostromában a színpad ketté van választva, közepén egy több ölnyi széles és mély asfaltírozott csatorna (medencze) van, a Szajnából épített vízvezeték segélyével színig megtöltve vízzel; a vizen angol és franczia fregattok—ágyúk és seregekkel megrakva — ostromolják a várost, végre az öbölszerűen összeállított kikötőbe fut a két flotta, s a kikötő túlsó hátrészein folytatólag épített város porczellán tornyaival egészen lángokban ég, migyen romokba dől, óriási füst- és láng oszlopokat csapdosván az ég felé. Mindez a nézők láttára történik. Tagadhatlan, miszerint Peking ostroma minden szépséges, és különösen nagyszerű tengeri csatája mellett — melynek már az is előnyt ad, hogy ritkán, vagy épen nem is látható, míg egy szárazi ütközet inkább — sem eszkölte azt a hatást, amit „Marengo“ idézett elő, azonban mégis nagy szolgálatot tett e közvélemény hangulatára. P . i. De mily jellemző a franczia nép gondolkozása, érzése, mely a Slypodrome dán néma ábrázolatokkal még nagyobbszerüen kiállított és pár egér sorkatona segítségével előadott. „Puebla ostroma“ czimü harczi spectaculum ’szinrehozatalakor kitűnt; a nézők ezrei sehogy sem tudtak fellelkesülni, midőn franczia zászlók alatt küzdő fiaik, a szabadságért térig harczoló köztársaságiakat végre is leverik. Voltak ugyan élyenek, tapsok, de csak a szép látvány feletti pillantásszerű hatással, azonban minden maradandó benyomás nélkül. A „Hypodrome“ nézőtere 15—18 ezer személyt fogad be, s a játszótér födél nélkül áll a középén végig, két részre és bégszögben osztván a térő helyiséget — végtelen gallériák, emelvények széles sorain; mindamellett, hogy ily óriási nagyszámú néző volt mindig jelen, a kormány czélja megtört a franczia nép szabadsági érzetén, elannyira, hogy a katonai spectaculum 100-dik előadását sem érhette el, mert a P ueba czímű diadalinduló egyszer hatalmasan kifütyültetett, mire jónak látták ezen, valóban nagyszerű katonai látványosság előadásait beállítani. Nagy tanúság ez arra nézve, hogy népszerűtlen ügyben a színpadot sem lehet eredményes eszközül felhasználni, míg ellenkezőleg megbecsülhetetlen szolgálatot tesz az államnak igen sok alkalmak és esetekben, miket más után gyöngébb sikerrel vívhat ki. A franczia nemzet felismerte a színpad hatalmát, nem kicsinyli szükségességét, minden mód és eszközzel intézi annak emelése és terjeszkedését, valamint fennállását; a versenynek szabad tért engedve, általános színházi szabadsággal ajándékozza meg a színművészeti mesterséget, mely ha terem is kivetni való bürköket, — sokkal több és nagyobb számú nemesen szép és becses dolgokat mutat fel, melyek előbb utóbb kipusztitandják a gyomokat, miket — a színházi szabadság és verseny megengedése felállításának szeretnének némelyek tulajdonítani de mely gyomok vastag kórókkal, élesen szúró durva tövisekkel — még bujábban tenyészhetnek, és, fájdalom, tenyésznek is — a pártfogolás, a kiváltságosság százféle nemű kövér földében. Egyébiránt a rész meggátlanául, ott a színházakra nézve örökké fenntartani szükségeltető morális censura — ez ne engedje meg az ilyes kinövéseket. A franczia nemzet praktikus nép, és jelen kormánya tudja, mit csinál, a színpad tisztelése,, felhasználása már sokszor tapasztalt jó eredményeket szült neki — a társaiati élet és színművészeire kiható dolgokon kívül is, s ha van színpad, mely Évaként levetkőzik, ez már is visszatetszést szül, s mondhatni, sikertelenül bukik el, de azért az ilyen egy két színpad miatt lehet e kárhoztatni a szabadverseny elvének felállítását, mely eme két három színház mellett huszonnégy más nagy színházban hódító emelkedés és terjeszkedéssel szolgál a komolyan szép és nemes irány múzsájának, vagy az egészséges, vidám és élénken mulattató gatyrának. " Ők tudják, mit tesznek, s e tekintetben is bátran léphetnének más népek is színházi tekintetben azon útra, melyen a franciák ép oly diadallal haladnak előre, mint a barerok végzetszerb síkjain, magasan lobogtatva a büszke és mindenkitől rettegve tisztelt zászlót! Bár előbb követnék ők más népek — és nem utóbb, nem később. Buda, 1866. jun. 25. Molnár György- Bécsi dolgok. — Az autonomisták lapja, a gréczi „Telegraf“ elég határozottan kimondja, hogy a Bécsben összegyűlt 15 német képviselő elszakadt a Lajthán túli németek nagy többségétől, s hogy különösen az autonomisták rászólják az ő eljárásukat és programmjukat. Kimondja továbbá a nevezett lap, hogy Skeneur és társai teljességgel nem zavarhatják meg se az autonomistákat, se az osztrák német sajtó nagyobb részét törekvéseikben. A Skene úrnál összegyűlt képviselőkkel az autonomisták csak annyiban értenek egyet, amennyiben ha nem is nevezik magukat utóbbiak pár excellence „alkotmányos párt“nak, a febr. alkotmányt tartják törvényes alapnak, s csak alkotmányos útón óhajtják amaz alkotmány megváltoztatását. De már ma nem elegendő az ennyiben való egyetértés. A monarchia nagy anyagi és szellemi kárai, melyeket a septemberi politika (s ezt a „Telegraf“ is szerencsétlennek nevezi) hozott Ausztriára és az osztrák németekre, megköveteli, hogy az egyetértés ne csak az útra és módra itt"roppant"távolság választja el a centralistáktól az autonomistákat. „Ha — úgymond — soha sem létezett volna magyar alkotmány és magyar birodalom, vagy ha az absolutismus képes lesz vala azt minden törvényeivel, s a múltra való élénk emlékeivel együtt kiirtani Ausztria történetéből és államja