Pesti Napló, 1867. január (18. évfolyam, 5009–5034. szám)

1867-01-13 / 5019. szám

11-5019. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Vasárnap, január 13.1867. 18. évi folyam. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők.PESTI KA­ PLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. 6. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetményeik díja: 7 hasábos petitsor egyv­ízi tód­., tésndi 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr Nyilt-tér: 6 hasábos peti! 25 nj kr. Előfizetési felh­ivás PESTI NAPLÓ 1867-diki első félévi és negyedévi folyamára. Januar—júniusi ,1 2 évre . 10 frt 50 kr. Januar—martiusi *14 évre .­­ „ 25 „ A FESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Előfizetési díj: Fest, jan. 12.1867. (Fk) Nagy és általános lehet azon ked­vezőtlen benyomás, melyet az uj hadki­egészítési törvény a birodalom minden részeiben keltett, minthogy a kormány végre mégis rászánta magát, hogy bélyeg­­telen közlönyével, a „Wiener Journal“-lal, ama lépés igazoltatását megkisértesse. Újat nem mond a kormány­lap. Okosko­dásának veleje az, hogy a hadügy a kö­zösek közé tartozván, csak azon közlöny által tárgyaltathatnék, mely a közös ügyek tárgyaltatására hivatva leend ; ez pedig egyelőre nem létezvén, nem maradt egyéb választás, mint egyelőre rendelet útján fo­ganatosítani a legis legsürgetőbb rendsza­bályt, a többit pedig későbbre fenntartani. A félhivatalos lap merőben feledi azt, hogy eddigi és jogi érvényben álló alkot­mányunk nem ismerte el a felség jogába tartozónak a h­adügy minden részét. Ne­vezetesen épen az, a miről a közelebbi pátens kiadatott, t. i. a h­adkiegészí­­tés és ujonczozás, a pragmatica san­­ctiótól fogva 1848-ig mindig a magyar or­szággyűlés jogkörébe tartozott. A mostani országgyűlés tizenötös bizottsági javas­lata is határozottan fenntartá a hadügyben való több más joggal együtt ezt is. De ha ezt feledi is a „Wiener Journal,“ az említett téves előzményből is a józan ész , úgy hiszszü­k, más következtetést vonna, t. i. azt, hogy miután a tárgy ama közös közlöny elé tartozik, minden áron siettetni kellene e közlöny létrejöttét, a­mire az út és mód országgyűlésünk felira­taiban elég világosan meg van jelölve. Ha valamely tárgy elintézésére hivatott tör­vényes eszköz nem létezik (mint a „W. J.“ helytelenül állítja), akkor nem az a következés, hogy hát törvénytelenhez kell folyamodni, hanem a törvényest minél előbb életbeléptetni. Hanem a mostani kormány — ellen­tétben elődjének jelszavával — úgy lát­szik „nem várhat,“ még azon pár hétig sem várhat, mely alatt, a kormány kész­séget feltéve, amaz állítólagos közlönyt megalkotni lehetne. Honnan e nagy siet­ség ? Hol az a veszély, mely a békét fe­nyegeti, és múlhatlanul szükségessé teszi, hogy azonnal, s ha kell, a törvényesség kárával is, a monarchia összes védelmi erejét lehető legmagasb hatványra kelljen felfokozni ? Mi igazolja ez eljárást, holott a kormány lapja maga is bevallja, hogy nem az általános hadkötelezettség elve ellen létezik kifogás , hanem csak az alkotmány­ellenes forma ellen, úgy­hogy meglehetős biztossággal előrelátható, mi­szerint — ha csak az alkotmányosság ki­­vántm­ányai teljesíttetnek — maga a do­log, valamivel később, minden nehézség és halogatás nélkül fog a kormány kívonata szerint eldöntetni? Erre a „Wiener Journal“ azzal felel, hogy Európa minden államaiban nyakra­­főre alakítják át a hadserget, hogy ez ál­talános mozgalommal szemben Ausztriá­nak nem lehet hátramaradnia, mert a bi­rodalom erejének növelése „ellenségeinek tiszteletet parancsol, barátaiban pedig bizalmat fog kelteni; csökkenti tehát egyfelől a megtámadtatás veszélyeit, míg másfelől utat-módot nyújt hasznos és ol­talmazó szövetségekre.“ E kettős czél elérését tehát, a­mint mondjuk, a birodalom védelmi erejének növelésétől várják. Miért növelésétől? Várjon amaz erő eddigi mértéke nem volt erre elegendő ? E tekintetben a félhivata­los lap mások készületeire utal, mikkel lépést kell tartani. Ezen készületek azon­ban legújabb időből valók, s a félhivatalos okoskodás szerint rendkívüli és gyors erőmegfeszítés kell arra, hogy ama neki­ gyürközökkel szemben az egyen­súly helyreállíttassék. Hanem bátorkodunk megjegyezni, hogy ezen egyensúly azelőtt megvolt, hogy Königgrätz előtt az osztrák hadi erőt, habár nem elsőnek, de legalább a franczia után másodiknak tartották Euró­pában. Igaz , hogy e hit utólag nem jön igazolva, hogy a porosz had előbb­­valónak bizonyult, de hogy az osztrák­ról ama kedvezőbb vélemény megvolt , az tagadhatlan. Ennek pedig a fél­hivatalos logika szerint azt kellett vol­na eredményeznie , hogy a birodalom ellenségei félnek a megtámadástól, hogy barátai bizalommal vannak irányában és keresve keresik Ausztria szövetségét. — Ennek, mondjuk, így kellett volna történ­ni, ha minderre nem kell egyéb, mint im­ponáló hadsereg, a­milyennel Ausztria azelőtt csakugyan dicsekedhetett. E he­lyett azonban épen az ellenkező történt. Ausztria ellenségei cseppet sem féltek a birodalmat megtámadni; ő maga 1859-ben úgy,miként 1866-ban teljesen, elszigetel­ten állott a küzdelemben, ellenségei pedig mindig találtak kész szövetséges társa­kat, — 1859-ben Olaszország Francziaor­­szágot, 1866-ban Poroszország Olaszor­szágot. A kimenetel mindkét esetben Ausztriára nézve nagyon gyászos volt, s az innen folyó tanulság, véleményünk sze­riit, nem az, melyet a félhivatalos lap fel­állít, hanem az ellenkező. Épen ezen sze­rencsétlen hadjáratokból kiderült, hogy roppant hadsereg sem a rontakaró szom­szédnak nem imponál, mert ha egymaga nem elég erős a megtámadásra, keres ma­gának, és talál is mindig pajtást, sem pe­dig bizalmat nem kelt és szövetségeseket nem csödit, mert a szövetséges oda fordul, a­hol sikert vár, Ausztria felé azonban nem fordult, mert a hadseregben egyma­gában nem látta a siker biztosítékát, nem pótlást a rosz belpolitika­ szülte erőt­lenségért. Attól félünk, hogy hasonló körülmé­nyek közt hasonló jelenségeknek vol­nánk tanúi. A kormány perroválás útján legkedvezőbb esetben azt érhetné el, hogy az ő hadi ereje, a­mi a számbeli arányt illeti, lépést tartana más államokéival, de ezen az úton soha nem gátolhatná azt, valamint azelőtt sem gátolhatta, hogy ez anyagi erő az erkölcsi gyengeség által paralizáltassék; nem gátolhatná azt, hogy az ellenség, a­kinek ellenében a harcrté­­ren elegendő számú katonaságot állíthat fel a birodalom, ne támadná meg egyúttal az erkölcsi téren is, a­hol a monarchia semmi ellenállásra nem volna képes. Igaz, hogy az idő drága, és minden perc­c­el fukarkodni kell, de ez nem azt teszi, hogy inkább ma kell leszakasztani az éretlen gyümölcsöt, mint holnap vagy holnapután az érettet. Ha néhány hónap múlva a belsejében megerősödött, meg­elégedett birodalom csak egy millió em­bert állíthatna síkra, míg, ha most mind­járt látnak hozzá, az alkotmányosság mel­lőzésével is, talán néhány száz emberrel több volna kiállítható, ez nem veszteség, hanem nyereség, mert nem az a kérdés, hogy mennyi embert számlál a sereg, ha­nem hogy me­nny­i­t ér, és­­ egy elé­­gületlen lakosságból szedett néphad nagy­­számú lehet ugyan, de nagyértékű­ bizonyosan nem lesz az­ Országgyűlési tudósítások A képviselőház január 12-én tartott ülése Elnök : Szentiványi Károly. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésével D­i­­mitrievich Milos, a szólni kívánók feljegyzé­sével Tóth Vilmos jegyzők bízattak meg. Az utolsó ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök az időközben érkezett következő iro­mányokat mutatja be : „Vuchetich István, Torontálmegye Zsom­bolya választó kerülete részéről megválasztott képviselőnek megbizó levelét, valamint Sipos Ferenci, beregd megyei felvidéki kerületi képvi­selő megbízó levelét. Az állandó igazoló bizott­ságnak adatnak ki. Végess Andor, a heves megyei Abádszalóki képviselő-választást a választás közhírré tétele és annak határnapja közötti idő rövidsége miatt megsemmisíttetni kéri. Szintén az állandó igazoló bizottságnak lesz kiadandó. Bastler bécsi lakos a pénzügyi viszonyok ren­dezésére vonatkozó röpiratot küldött be több példányban, melyek közül egy példány a képvi­­selőház levéltárába leteendő, a többi példány pedig a képviselők közt kiosztandó. Szabadka városa közönsége az adónak katonai erővel behajtását megszüntetni kéri. Temesvár városa közönsége Temesvár városát az arad-eszék fiumei vasút­vonalba belevonatni, és Aradnak Temesvárral­ leendő összekötteté­sét kieszközöltetni kéri. Dimitrevics Dániel a t­ökbecsei szolgabiró­­ság által elkövetett hivata­­eli visszaélés tárgyá­ban tett vizsgálat sikerét i­s eszközöltetni kéri. Soltész Sándor, szabolc­smegyei rakamazi la­kos, a megyei közmunka-ü­gyben 50 ezer írtra, úgy nemkülönben a tokaji vadalomban 150 ezer frtra menő elkövetett csempészkedések megvizs­­gáltatásáért esedezik. Szolutkay György veszprémi lakos, ellene egy, a polgári törvényszék által örökösödési ügyben hozott ítéletet sérelmesnek panaszolván, orvos­lást kér. Kócs János, mezőszepesi mészáros ezédmes­ter, az ottani főszolgabíró által Schaffer izraeli­tának adott hasmérési engedélyt megszüntetni kéri. Krausz Dávid tolnamegyei lakos, a cs. kir. financ-hatóság által ellene hozott ítéletet jogta­lannak panaszolván, annak végrehajtását meg­akadályoztatni kéri. Lilivarsányi László seregélyesi fehérmegyei lakos, a részére 1819. évi julius elsejétől fogva naponkénti 6 ezüst krajczárban biztosított 1866. évi dec. végéig 639 ft 18 k. p. p.-re rugó hon­­védi nyugdíj járuléknak az illető hadipénztárból való kiutaltatását elrendelni kéri. Nagy Elek és társai, volt székely katonatisz­tek, szolgálati idejükhöz mérsékelt évenkénti fizetés nyerhetését kieszközölni kérik. Döme Elek és Pál nagybátyjuktól hátrama­radt fekvő ingatlanjok kezeikre jutásának esz­­közöltetését kérik. Mindezen kérvények a kérvény­bizottsághoz tétetnek át. Kovács Péter, museumi kapus, m. évi július 1 jétől ugyanaz év dec. 15-ig járó illetményét kifizettetni kéri. A költségvetési bizottmánynak adatik át, véleményadás végett. Pollák Ch­ajim holdmezővásárhelyi hittanár, a héber vallású iskolák és népnevelés ügyében ja­vaslatokat terjesztvén elő, azokat a vallás és köz­oktatási bizottság által figyelembe vétetni kéri. Az illető bizottsághoz fog áttétetni. Slartinger Antal, bécsi kőnyomdász az általa kiadott nemzetgazdászati tábláknak terjesztését kéri az iskolák számára való megvétel által. A kérvény­bizottsághoz tétetik át. Bács Bodroghmegye Orahvácz községe a do­hánytermelés megengedéséért esedezik. A kér­vénybizottsághoz tétetik át. Fehérmegye Csákvár mezővárosa több úrbéres lakosai uradalmilag elfoglalt telkeik visszaszer­zéséért indított perben a törvényszéki ítéletet sérelmesnek panaszolván, kérik, hogy telkeik urbéri természetüeknek nyilvánittatván, a 48-ki törvények kedvezményében részesüljenek. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Geguss Dániel az általa magyar nyelvre for­dított „Corpus juris“-nak egy díszpéldányát kor­mányzati úton a képviselőház számára megkül­­dötte. A levéltárba lesz teendő. (Éljenzés.) A beérkezett irományok között voltak K­á­­­ó­­czy Lajos és Perczel Béla képviselők lemondási leveleik is, melyek a ház előtt felolvastattak. K­á­­­ó­c­z­y L. levele így szól : „Tisztelt képviselőház ! Az alapítványi ala­pok ő cs. k. ap. Felségének 1865-ik évi nov. hó 114-iki legmagasb elhatározásával a pénzügyi közegek törvénytelen kezelése alól kivétetvén, az 1848 ik évben is fennállott kerületi gazdászati főtiszti állomások egyikére kineveztettem. Ennek folytán csekély tehetségemet a közszolgálatnak eddig — az országos vagyon nagy kárára — elhanyagolt ezen ágára fordítani óhajtom. Jelen hivatalos állásom azonban nem változ­tathatja meg a politikai téren eddig vallott el­veimet, a­melyekhez ezentúl is hű fogok ma­radni. Mégis, miután jelen hivatalos állásomat kép­viselővé választásom után vállaltam el, alkal­mat kívánok nyújtani küldőimnek arra, hogy választói jogukat újból gyakorolva, akaratukat akadálytalanul érvényesíthessék. Ez okból kép­viselői állásomról ezennel lemondok. Midőn magamat a tisztelt ház tagjainak nagy becsű emlékébe ajánlanám megkülönböztetett tisztelettel vagyok a tisztelt képviselőháznak. Kelt Pesten, 1867. évi jan. 7-én. Alázatos szolgája Kálóczy Lajos m. k. Györmegye péri v.­kerülete által megválasztott országos képviselő. Perczel Béla lemondása következő : „Mélyen tisztelt képviselőház! Jóllehet, meg­győződésem szerint törvénykönyvünkben úgyne­vezett incompatibilitási törvény elő nem fordul, de az eddigi országgyűlési gyakorlatokból sem volna az kimagyarázható, s ennélfogva hivatalba léptemkor annál kevésbé hittem törvényes köte­lességemnek képviselői állásomat egy újabb vá­lasztástól tenni függővé, minthogy én azt hala­dék nélkül választóimmal tudatván, ezek által megújított bizodalmak kijelentésével tiszteltet­­tem meg; mindazonáltal, mint tagja ezen képvi­selőháznak, nem tehetem, hogy figyelem nélkül hagyjam azon aggályokat és kívánalmakat, me­lyek az országgyűlés függetlenségének megőr­zése tekintetéből a képviselői értekezletekben nyilvánultak ; minélfogva Tolna vármegye bony­hádi választókerülete által reám ruházott képvi­selői állásomról midőn ezennel tiszteletteljesen lemondanék, kérem a t. házat, méltóztassék az illető,megyei központi bizottmányt egy uj vá­lasztás eszközlésére utasítani. Mély tisztelettel maradván Pest, jan. 11. 1867. Perczel Béla: Deák Ferencz: A lemondás tárgyában kívá­nok szólani, T. ház! Mindenekelőtt azt említem meg, hogy nekem pozitív privát tudomásom van, hogy még egy képviselő­társunk, Ráday Gedeon gr., szintén ily tartalmú lemondást kíván beadni; ő azonban még nem érkezett el, s azért késhetett a dolog. Ezt azért jegyzem meg, nehogy valaki azt higy­­je, hogy Ráday Gedeon grófra ezen előzmények gyakoroltak elhatározó befolyást. Ő ugyanis ma­ga jó­szántából határozta el erre magát, s előt­tem ki is jelentette, hogy lemondását a legköze­lebbi alkalommal beadja. Egyébiránt ezen tárgyra nézve azt hiszem, hogy a ház végzésének egyik része az leend, hogy az új választások megrendeltetnek. De na­gyon óhajtanám, ha ez alkalommal a ház kimon­daná, hogy tökéletesen helyesli azon nézeteket, melyeket a lemondó urak megemlítettek, hogy t­i. azon képviselő , ki megválasztása után az országgyűlés folyama alatt, a kormány ki­nevezésétől függő hivatalt nyer, miután ez ál­tal azon qualificatió, melyben megválasztatása­kor állott, megváltozott, mintegy parlamentáris illemnek tekinti, új választás nélkül álképviselői állásban tovább meg nem maradni. És kimond­hatnék végzésileg nemcsak ezt a helyeslést, ha­nem azt is, hogy a ház elvárja, hogy addig is, míg kompatibilitási törvényt nem hoz az országgyűlés, a­mit bizonyosan fog hozni, ha egyszer törvényhozhatási állapotban lesz, addig is azon képviselők, kik időközben, országgyűlés alatt kaptak hivatalt, hogy ne mondjak más szót, a parlamentáris illem­­i méltányosság tekintetéből képviselői állásukat csak azon esetben tartják meg, ha új választás által képviselőknek ismét megválasztatnak. Ez azért szükséges, mert ed­digi törvényeink, igen természetesen, azon kor­ban, midőn a parlamentáris élet még nem fejlő­dött ki, e részben oly világosan és határozottan, mint szükséges volna, nem rendelkeztek. Hogy tehát antecedensek ne hozathassanak fel például, jövendőre nézve nagyon jó, ha a t. ház ezt is végzésképen kijelenti­ , Ghiczy Kálmán. T. ház! Én részemről is igen helyeslem azt hogy határozatilag mondas­sák ki, a­mit Pest belvárosa nagy érdemű képvi­selője előterjesztett, de azt gondolom, hogy ezen határozatnak bővebb indokolására nem lesz szükség, hanem elég lesz, ha a t. ház kimondja, hogy elvárja, hogy azon képviselők, a­kik vagy eddig vállaltak hivatalt, vagy ezentúl fognak vállalni, képviselői állásukról mondjanak le. Ha ezen indítvány így tisztán határozatba jön, bő­vebb indokolás nélkül, teljesen megnyugszom benne, ha azonban az indítványban említés tétet­nék arról, hogy törvényünk e tárgyban nincsen, akkor kénytelen volnék kérni, hogy ezen indít­vány bővebb tárgyalásra­­ utasíttas­ék egy bizo­nyos kitűzendő napon. Én most nem akarom sem azt állítani, hogy határozott törvény van ez iránt, sem azt nem kívánom elismerni, hogy nincs, hanem akarom ezt, ha szükséges, annak idején tüzetes tárgyalás alá vétetni De azt hi­szem, hogy a ház, anélkül, hogy a motivacióban a törvény léte vagy nem léte megemlíttessék, ezen tárgyban egy igen indokolt alapos, az egész or­szág által közmegelégedéssel és örömmel foga­dandó határozatot hozhat, s ezen értelemben én is hozzájárulok Pest belvárosa nagy érdemű képvi­selőjének indítványához. A ház a felolvasott lemondásokat helyeslőleg hallgatva meg, azokat elfogadta, s az erre vonat­kozó végzés Deák Ferencz véleménye szerint mondatott ki, figyelembe véve Ghiczy Kálmán megjegyzését; egyszersmind Győr- és Tolna me­gyék küzp. választmányai utasíttatni határoztat­­tak, hogy az illető kerületekben a választást megtartsák. Elnök jelenti még, hogy az országgyűlés elna­polásakor az országgyűlési számadások megvizs­gálására kiküldött bizottmány beadta jelentését, benyujtá egyszersmind a 61-ki országgyűlésnek is hason küldetésü bizottmánya jelentését. Mind­két rendbeli iromány ki fog nyomatni, s a ház tagjai közt szétoszlatni. Deák Ferencz. T. ház! Legközelebb a véd rendszer, s illetőleg a hadsereg kiegészítése iránt egy felsőbb rendelet adatott ki, alkotmányunk alapos jogainak, alaptörvényeinknek sérelmé­vel, s e rendelet, mint magából szövegéből is látszik, Magyarországra is kiterjesztetni rendel­tetett. Azt hiszem, hogy ezt a ház szó nélkül nem hagyhatja, felszólalni kötelessége. Azt indítványozom, hogy 8 Felségéhez egy felirattal járuljunk e részben, s ezen indítványt és egyszersmind a felirati javaslatot is ezennel a ház asztalára leteszem, kérvén at, házat, méltóz­tassék tárgyalására napot kitűzni. A ház asztalára letett, a a jegyző által legott felolvasott felirati javaslat tartalma következő : Felséges Császár és Király ! Midőn közelebb felterjesztett alázatos feliratunkban hódoló tisztelettel újra és ismételve kértük Fölségedet, hogy azon ünnepélyes államszerződést, mely kölcsö­nös jogviszonyaink alapja, a megsértett pragmatica sanctiot s az abban biztosí­tott, de absolut hatalommal felfüggesztett alkotmányt teljes épségében tettleg ismét visszaállítani méltóztassék; midőn kifejtet­tük, hogy míg alkotmányon kívül állunk, jogosítva sem vagyunk az óhajtott ki­egyenlítés eszközlésében bármi elhatározó lépést tenni , joggal várhattuk s bizton reménytettük, hogy alapos okainkat mél­tánylás, kérelmünket mielőbbi teljesítés követendi. Reményeinket azonban aggodalom és kétkedés váltja fel, midőn látjuk, hogy legszentebb érdekeink felett, mind a tör­vényhozás, mind a végrehajtás körében, folyvást és most újabban még a jövőre is kiható rendeletekkel, absolut hatalom in­tézkedik. Magyarországnak azon kétségtelen jo­ga, hogy védrendszerének megállapítása és bármily átalakítása csak az országgyű­lés beleegyezésével jöhessen létre, egyidős az ország alkotmányával; törvényeink, a királyi hitlevelek, a pragmatica sanctio s alkotmányos életünk folytonos gyakorlata egyaránt biztosították azt. Midőn 1715-ben az állandó katonaság, mint a védrendszernek újabb és czélsze­­rűbb módja, behozatott. Magyarországra nézve az ország törvényhozása rendelte el azt. Minden, bármi csekély változtatás, mely a védrendszert illetőleg azóta ná­lunk közbejött, az országgyűlés által ha­tároztatok el. E jog alkotmányunknak és általában minden alkotmányosságnak életfeltétele, melyről az ország soha le nem mondhat. Az ország ezen kétségtelen jogának újabb, tettleges tagadása azon legfelsőbb rendelet , mely a védrendszert illetőleg közelebb kiadatott. S mi, kik legszentebb kötelességünknek tartottuk ismételve sür­getni, hogy mindenekelőtt a felfüggesz­tett alkotmány állíttassék teljesen vissza, vétkeznénk hazánk ellen, mely reánk bízta jogainak védelmét, s vétkeznénk a Felsé­ged iránti hódoló tisztelet ellen, mely nekünk őszinteséget parancsol, ha az ab­solut rendszernek ezen újabb intézkedését hallgatással mellőznék. Épen akkor adatott ki az említett ab­solut rendelet, midőn alkotmányunk visz­­szaállítását joggal kértük és méltán vár­tuk . — épen akkor adatott ki, midőn Felséged legmagasabb ígérete folytán hit­tük, hogy alkotmányunk mielőbb valóság­gal visszaállittatik s az alkotmányosság Fölséged többi országaiban is tettleg életbe fog lépni. Nem úgy adatott az ki, mint felelős kormánynak oly javaslata, melynek kötelező ereje az illető országok törvényszerű elfogadásához van kötve, ha­nem úgy , mint azonnal végrehajtan­dó, minden részeiben kötelező, s kö­vetkezményeiben jövőre is kiható tör­vény. Tárgya e rendeletnek azon legneme­sebb és legsúlyosabb adózás, melylyel a polgárok az államnak tartoznak: a hon­fiak vére és élete, szabályai mélyen be­hatnak a családi élet legszentebb viszo­nyaiba s az ország legfontosabb szelle­mi és anyagi érdekeit érintik. Nemcsak azon első és legfőbb tekintet, melyet mel­lőzni joggal sohasem lehet: alkotmányunk alaptörvényeinek világos rendelete, ha­nem ezenfelül a méltányosság­­és czélsze­­rűség is megkívánják, hogy ilynemű ren­delkezések megállapításához az ország akarata is hozzájáruljon, s e nélkül és en­nek törvényszerű nyilvánítása előtt, azok tettleg végre ne hajtassanak. Nem egyedül a hadsereg száma és vi­tézsége az, a­mi az államot legsúlyosabb veszélyek között is tartósan biztosítja. Bármely védrendszer mellett is leginkább emeli a sereg erejét s kitartó elszántságát, ha a nép lelkesült akarata áll mögötte. E lelkesült akaratra pedig csak akkor lehet bizton számítani, ha azon rendszer, mely mellett a honpolgárok az államot védni kötelesek, a nemzet bizalmával találko­zik, mit csak úgy érhetni el, ha a jogai­ban s legszentebb érdekeiben meg nem sértett nép, meggyőződve a rendszer czél­­szerűségéről s belátva a hozandó áldoza­tok szükséges voltát,törvényszerűen nyil­vánított hozzájárulásával elfogadja azt. De ha még akkor is, midőn az alkot­mánynak egy részről joggal követelt, más részről ismételve ígért tettleges életbeléptetésére méltán vélt már szá­molhatni a hon minden polgára, ha még a fejedelmi ígéret teljesítésének kü­szöbén is, azon nagy fontosságú tárgy­ban, mely az alkotmányosság minden fogalma szerint a törvényhozás rendes útjára tartozik, törvény gyanánt, absolut hatalommal adatnak ki legfelsőbb ren­deletek, és e rendeletek, a­nélkül, hogy az ország azoknak okait, szükségét, czél­­szerűségét és horderejét előre megfontol­hatta , s alkotmányos utón azokra nézve akaratát kijelenthette volna, azonnal tett­leg végrehajtatni is parancsoltatnak: le­hetetlen, hogy az ébredni kezdett bizalom el ne enyészszék. Ily rendeletek mellett lelkesülés keletkezni soha sem fog, sőt még a nép megnyugvása sem reményt­hető. Mert az alkotmányellenes mód, me

Next