Pesti Napló, 1867. január (18. évfolyam, 5009–5034. szám)
1867-01-13 / 5019. szám
11-5019. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Vasárnap, január 13.1867. 18. évi folyam. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI KA PLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. 6. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetményeik díja: 7 hasábos petitsor egyvízi tód., tésndi 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr Nyilt-tér: 6 hasábos peti! 25 nj kr. Előfizetési felhivás PESTI NAPLÓ 1867-diki első félévi és negyedévi folyamára. Januar—júniusi ,1 2 évre . 10 frt 50 kr. Januar—martiusi *14 évre . „ 25 „ A FESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Előfizetési díj: Fest, jan. 12.1867. (Fk) Nagy és általános lehet azon kedvezőtlen benyomás, melyet az uj hadkiegészítési törvény a birodalom minden részeiben keltett, minthogy a kormány végre mégis rászánta magát, hogy bélyegtelen közlönyével, a „Wiener Journal“-lal, ama lépés igazoltatását megkisértesse. Újat nem mond a kormánylap. Okoskodásának veleje az, hogy a hadügy a közösek közé tartozván, csak azon közlöny által tárgyaltathatnék, mely a közös ügyek tárgyaltatására hivatva leend ; ez pedig egyelőre nem létezvén, nem maradt egyéb választás, mint egyelőre rendelet útján foganatosítani a legis legsürgetőbb rendszabályt, a többit pedig későbbre fenntartani. A félhivatalos lap merőben feledi azt, hogy eddigi és jogi érvényben álló alkotmányunk nem ismerte el a felség jogába tartozónak a hadügy minden részét. Nevezetesen épen az, a miről a közelebbi pátens kiadatott, t. i. a hadkiegészítés és ujonczozás, a pragmatica sanctiótól fogva 1848-ig mindig a magyar országgyűlés jogkörébe tartozott. A mostani országgyűlés tizenötös bizottsági javaslata is határozottan fenntartá a hadügyben való több más joggal együtt ezt is. De ha ezt feledi is a „Wiener Journal,“ az említett téves előzményből is a józan ész , úgy hiszszük, más következtetést vonna, t. i. azt, hogy miután a tárgy ama közös közlöny elé tartozik, minden áron siettetni kellene e közlöny létrejöttét, amire az út és mód országgyűlésünk felirataiban elég világosan meg van jelölve. Ha valamely tárgy elintézésére hivatott törvényes eszköz nem létezik (mint a „W. J.“ helytelenül állítja), akkor nem az a következés, hogy hát törvénytelenhez kell folyamodni, hanem a törvényest minél előbb életbeléptetni. Hanem a mostani kormány — ellentétben elődjének jelszavával — úgy látszik „nem várhat,“ még azon pár hétig sem várhat, mely alatt, a kormány készséget feltéve, amaz állítólagos közlönyt megalkotni lehetne. Honnan e nagy sietség ? Hol az a veszély, mely a békét fenyegeti, és múlhatlanul szükségessé teszi, hogy azonnal, s ha kell, a törvényesség kárával is, a monarchia összes védelmi erejét lehető legmagasb hatványra kelljen felfokozni ? Mi igazolja ez eljárást, holott a kormány lapja maga is bevallja, hogy nem az általános hadkötelezettség elve ellen létezik kifogás , hanem csak az alkotmányellenes forma ellen, úgyhogy meglehetős biztossággal előrelátható, miszerint — ha csak az alkotmányosság kivántmányai teljesíttetnek — maga a dolog, valamivel később, minden nehézség és halogatás nélkül fog a kormány kívonata szerint eldöntetni? Erre a „Wiener Journal“ azzal felel, hogy Európa minden államaiban nyakrafőre alakítják át a hadserget, hogy ez általános mozgalommal szemben Ausztriának nem lehet hátramaradnia, mert a birodalom erejének növelése „ellenségeinek tiszteletet parancsol, barátaiban pedig bizalmat fog kelteni; csökkenti tehát egyfelől a megtámadtatás veszélyeit, míg másfelől utat-módot nyújt hasznos és oltalmazó szövetségekre.“ E kettős czél elérését tehát, amint mondjuk, a birodalom védelmi erejének növelésétől várják. Miért növelésétől? Várjon amaz erő eddigi mértéke nem volt erre elegendő ? E tekintetben a félhivatalos lap mások készületeire utal, mikkel lépést kell tartani. Ezen készületek azonban legújabb időből valók, s a félhivatalos okoskodás szerint rendkívüli és gyors erőmegfeszítés kell arra, hogy ama neki gyürközökkel szemben az egyensúly helyreállíttassék. Hanem bátorkodunk megjegyezni, hogy ezen egyensúly azelőtt megvolt, hogy Königgrätz előtt az osztrák hadi erőt, habár nem elsőnek, de legalább a franczia után másodiknak tartották Európában. Igaz , hogy e hit utólag nem jön igazolva, hogy a porosz had előbbvalónak bizonyult, de hogy az osztrákról ama kedvezőbb vélemény megvolt , az tagadhatlan. Ennek pedig a félhivatalos logika szerint azt kellett volna eredményeznie , hogy a birodalom ellenségei félnek a megtámadástól, hogy barátai bizalommal vannak irányában és keresve keresik Ausztria szövetségét. — Ennek, mondjuk, így kellett volna történni, ha minderre nem kell egyéb, mint imponáló hadsereg, amilyennel Ausztria azelőtt csakugyan dicsekedhetett. E helyett azonban épen az ellenkező történt. Ausztria ellenségei cseppet sem féltek a birodalmat megtámadni; ő maga 1859-ben úgy,miként 1866-ban teljesen, elszigetelten állott a küzdelemben, ellenségei pedig mindig találtak kész szövetséges társakat, — 1859-ben Olaszország Francziaországot, 1866-ban Poroszország Olaszországot. A kimenetel mindkét esetben Ausztriára nézve nagyon gyászos volt, s az innen folyó tanulság, véleményünk szeriit, nem az, melyet a félhivatalos lap felállít, hanem az ellenkező. Épen ezen szerencsétlen hadjáratokból kiderült, hogy roppant hadsereg sem a rontakaró szomszédnak nem imponál, mert ha egymaga nem elég erős a megtámadásra, keres magának, és talál is mindig pajtást, sem pedig bizalmat nem kelt és szövetségeseket nem csödit, mert a szövetséges oda fordul, ahol sikert vár, Ausztria felé azonban nem fordult, mert a hadseregben egymagában nem látta a siker biztosítékát, nem pótlást a rosz belpolitika szülte erőtlenségért. Attól félünk, hogy hasonló körülmények közt hasonló jelenségeknek volnánk tanúi. A kormány perroválás útján legkedvezőbb esetben azt érhetné el, hogy az ő hadi ereje, ami a számbeli arányt illeti, lépést tartana más államokéival, de ezen az úton soha nem gátolhatná azt, valamint azelőtt sem gátolhatta, hogy ez anyagi erő az erkölcsi gyengeség által paralizáltassék; nem gátolhatná azt, hogy az ellenség, akinek ellenében a harcrtéren elegendő számú katonaságot állíthat fel a birodalom, ne támadná meg egyúttal az erkölcsi téren is, ahol a monarchia semmi ellenállásra nem volna képes. Igaz, hogy az idő drága, és minden perccel fukarkodni kell, de ez nem azt teszi, hogy inkább ma kell leszakasztani az éretlen gyümölcsöt, mint holnap vagy holnapután az érettet. Ha néhány hónap múlva a belsejében megerősödött, megelégedett birodalom csak egy millió embert állíthatna síkra, míg, ha most mindjárt látnak hozzá, az alkotmányosság mellőzésével is, talán néhány száz emberrel több volna kiállítható, ez nem veszteség, hanem nyereség, mert nem az a kérdés, hogy mennyi embert számlál a sereg, hanem hogy mennyit ér, és egy elégületlen lakosságból szedett néphad nagyszámú lehet ugyan, de nagyértékű bizonyosan nem lesz az Országgyűlési tudósítások A képviselőház január 12-én tartott ülése Elnök : Szentiványi Károly. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésével Dimitrievich Milos, a szólni kívánók feljegyzésével Tóth Vilmos jegyzők bízattak meg. Az utolsó ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök az időközben érkezett következő irományokat mutatja be : „Vuchetich István, Torontálmegye Zsombolya választó kerülete részéről megválasztott képviselőnek megbizó levelét, valamint Sipos Ferenci, beregd megyei felvidéki kerületi képviselő megbízó levelét. Az állandó igazoló bizottságnak adatnak ki. Végess Andor, a heves megyei Abádszalóki képviselő-választást a választás közhírré tétele és annak határnapja közötti idő rövidsége miatt megsemmisíttetni kéri. Szintén az állandó igazoló bizottságnak lesz kiadandó. Bastler bécsi lakos a pénzügyi viszonyok rendezésére vonatkozó röpiratot küldött be több példányban, melyek közül egy példány a képviselőház levéltárába leteendő, a többi példány pedig a képviselők közt kiosztandó. Szabadka városa közönsége az adónak katonai erővel behajtását megszüntetni kéri. Temesvár városa közönsége Temesvár városát az arad-eszék fiumei vasútvonalba belevonatni, és Aradnak Temesvárral leendő összeköttetését kieszközöltetni kéri. Dimitrevics Dániel a tökbecsei szolgabiróság által elkövetett hivataeli visszaélés tárgyában tett vizsgálat sikerét is eszközöltetni kéri. Soltész Sándor, szabolcsmegyei rakamazi lakos, a megyei közmunka-ügyben 50 ezer írtra, úgy nemkülönben a tokaji vadalomban 150 ezer frtra menő elkövetett csempészkedések megvizsgáltatásáért esedezik. Szolutkay György veszprémi lakos, ellene egy, a polgári törvényszék által örökösödési ügyben hozott ítéletet sérelmesnek panaszolván, orvoslást kér. Kócs János, mezőszepesi mészáros ezédmester, az ottani főszolgabíró által Schaffer izraelitának adott hasmérési engedélyt megszüntetni kéri. Krausz Dávid tolnamegyei lakos, a cs. kir. financ-hatóság által ellene hozott ítéletet jogtalannak panaszolván, annak végrehajtását megakadályoztatni kéri. Lilivarsányi László seregélyesi fehérmegyei lakos, a részére 1819. évi julius elsejétől fogva naponkénti 6 ezüst krajczárban biztosított 1866. évi dec. végéig 639 ft 18 k. p. p.-re rugó honvédi nyugdíj járuléknak az illető hadipénztárból való kiutaltatását elrendelni kéri. Nagy Elek és társai, volt székely katonatisztek, szolgálati idejükhöz mérsékelt évenkénti fizetés nyerhetését kieszközölni kérik. Döme Elek és Pál nagybátyjuktól hátramaradt fekvő ingatlanjok kezeikre jutásának eszközöltetését kérik. Mindezen kérvények a kérvénybizottsághoz tétetnek át. Kovács Péter, museumi kapus, m. évi július 1 jétől ugyanaz év dec. 15-ig járó illetményét kifizettetni kéri. A költségvetési bizottmánynak adatik át, véleményadás végett. Pollák Chajim holdmezővásárhelyi hittanár, a héber vallású iskolák és népnevelés ügyében javaslatokat terjesztvén elő, azokat a vallás és közoktatási bizottság által figyelembe vétetni kéri. Az illető bizottsághoz fog áttétetni. Slartinger Antal, bécsi kőnyomdász az általa kiadott nemzetgazdászati tábláknak terjesztését kéri az iskolák számára való megvétel által. A kérvénybizottsághoz tétetik át. Bács Bodroghmegye Orahvácz községe a dohánytermelés megengedéséért esedezik. A kérvénybizottsághoz tétetik át. Fehérmegye Csákvár mezővárosa több úrbéres lakosai uradalmilag elfoglalt telkeik visszaszerzéséért indított perben a törvényszéki ítéletet sérelmesnek panaszolván, kérik, hogy telkeik urbéri természetüeknek nyilvánittatván, a 48-ki törvények kedvezményében részesüljenek. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Geguss Dániel az általa magyar nyelvre fordított „Corpus juris“-nak egy díszpéldányát kormányzati úton a képviselőház számára megküldötte. A levéltárba lesz teendő. (Éljenzés.) A beérkezett irományok között voltak Káóczy Lajos és Perczel Béla képviselők lemondási leveleik is, melyek a ház előtt felolvastattak. Káóczy L. levele így szól : „Tisztelt képviselőház ! Az alapítványi alapok ő cs. k. ap. Felségének 1865-ik évi nov. hó 114-iki legmagasb elhatározásával a pénzügyi közegek törvénytelen kezelése alól kivétetvén, az 1848 ik évben is fennállott kerületi gazdászati főtiszti állomások egyikére kineveztettem. Ennek folytán csekély tehetségemet a közszolgálatnak eddig — az országos vagyon nagy kárára — elhanyagolt ezen ágára fordítani óhajtom. Jelen hivatalos állásom azonban nem változtathatja meg a politikai téren eddig vallott elveimet, amelyekhez ezentúl is hű fogok maradni. Mégis, miután jelen hivatalos állásomat képviselővé választásom után vállaltam el, alkalmat kívánok nyújtani küldőimnek arra, hogy választói jogukat újból gyakorolva, akaratukat akadálytalanul érvényesíthessék. Ez okból képviselői állásomról ezennel lemondok. Midőn magamat a tisztelt ház tagjainak nagy becsű emlékébe ajánlanám megkülönböztetett tisztelettel vagyok a tisztelt képviselőháznak. Kelt Pesten, 1867. évi jan. 7-én. Alázatos szolgája Kálóczy Lajos m. k. Györmegye péri v.kerülete által megválasztott országos képviselő. Perczel Béla lemondása következő : „Mélyen tisztelt képviselőház! Jóllehet, meggyőződésem szerint törvénykönyvünkben úgynevezett incompatibilitási törvény elő nem fordul, de az eddigi országgyűlési gyakorlatokból sem volna az kimagyarázható, s ennélfogva hivatalba léptemkor annál kevésbé hittem törvényes kötelességemnek képviselői állásomat egy újabb választástól tenni függővé, minthogy én azt haladék nélkül választóimmal tudatván, ezek által megújított bizodalmak kijelentésével tiszteltettem meg; mindazonáltal, mint tagja ezen képviselőháznak, nem tehetem, hogy figyelem nélkül hagyjam azon aggályokat és kívánalmakat, melyek az országgyűlés függetlenségének megőrzése tekintetéből a képviselői értekezletekben nyilvánultak ; minélfogva Tolna vármegye bonyhádi választókerülete által reám ruházott képviselői állásomról midőn ezennel tiszteletteljesen lemondanék, kérem a t. házat, méltóztassék az illető,megyei központi bizottmányt egy uj választás eszközlésére utasítani. Mély tisztelettel maradván Pest, jan. 11. 1867. Perczel Béla: Deák Ferencz: A lemondás tárgyában kívánok szólani, T. ház! Mindenekelőtt azt említem meg, hogy nekem pozitív privát tudomásom van, hogy még egy képviselőtársunk, Ráday Gedeon gr., szintén ily tartalmú lemondást kíván beadni; ő azonban még nem érkezett el, s azért késhetett a dolog. Ezt azért jegyzem meg, nehogy valaki azt higyje, hogy Ráday Gedeon grófra ezen előzmények gyakoroltak elhatározó befolyást. Ő ugyanis maga jószántából határozta el erre magát, s előttem ki is jelentette, hogy lemondását a legközelebbi alkalommal beadja. Egyébiránt ezen tárgyra nézve azt hiszem, hogy a ház végzésének egyik része az leend, hogy az új választások megrendeltetnek. De nagyon óhajtanám, ha ez alkalommal a ház kimondaná, hogy tökéletesen helyesli azon nézeteket, melyeket a lemondó urak megemlítettek, hogy ti. azon képviselő , ki megválasztása után az országgyűlés folyama alatt, a kormány kinevezésétől függő hivatalt nyer, miután ez által azon qualificatió, melyben megválasztatásakor állott, megváltozott, mintegy parlamentáris illemnek tekinti, új választás nélkül álképviselői állásban tovább meg nem maradni. És kimondhatnék végzésileg nemcsak ezt a helyeslést, hanem azt is, hogy a ház elvárja, hogy addig is, míg kompatibilitási törvényt nem hoz az országgyűlés, amit bizonyosan fog hozni, ha egyszer törvényhozhatási állapotban lesz, addig is azon képviselők, kik időközben, országgyűlés alatt kaptak hivatalt, hogy ne mondjak más szót, a parlamentáris illemi méltányosság tekintetéből képviselői állásukat csak azon esetben tartják meg, ha új választás által képviselőknek ismét megválasztatnak. Ez azért szükséges, mert eddigi törvényeink, igen természetesen, azon korban, midőn a parlamentáris élet még nem fejlődött ki, e részben oly világosan és határozottan, mint szükséges volna, nem rendelkeztek. Hogy tehát antecedensek ne hozathassanak fel például, jövendőre nézve nagyon jó, ha a t. ház ezt is végzésképen kijelenti , Ghiczy Kálmán. T. ház! Én részemről is igen helyeslem azt hogy határozatilag mondassák ki, amit Pest belvárosa nagy érdemű képviselője előterjesztett, de azt gondolom, hogy ezen határozatnak bővebb indokolására nem lesz szükség, hanem elég lesz, ha a t. ház kimondja, hogy elvárja, hogy azon képviselők, akik vagy eddig vállaltak hivatalt, vagy ezentúl fognak vállalni, képviselői állásukról mondjanak le. Ha ezen indítvány így tisztán határozatba jön, bővebb indokolás nélkül, teljesen megnyugszom benne, ha azonban az indítványban említés tétetnék arról, hogy törvényünk e tárgyban nincsen, akkor kénytelen volnék kérni, hogy ezen indítvány bővebb tárgyalásra utasíttasék egy bizonyos kitűzendő napon. Én most nem akarom sem azt állítani, hogy határozott törvény van ez iránt, sem azt nem kívánom elismerni, hogy nincs, hanem akarom ezt, ha szükséges, annak idején tüzetes tárgyalás alá vétetni De azt hiszem, hogy a ház, anélkül, hogy a motivacióban a törvény léte vagy nem léte megemlíttessék, ezen tárgyban egy igen indokolt alapos, az egész ország által közmegelégedéssel és örömmel fogadandó határozatot hozhat, s ezen értelemben én is hozzájárulok Pest belvárosa nagy érdemű képviselőjének indítványához. A ház a felolvasott lemondásokat helyeslőleg hallgatva meg, azokat elfogadta, s az erre vonatkozó végzés Deák Ferencz véleménye szerint mondatott ki, figyelembe véve Ghiczy Kálmán megjegyzését; egyszersmind Győr- és Tolna megyék küzp. választmányai utasíttatni határoztattak, hogy az illető kerületekben a választást megtartsák. Elnök jelenti még, hogy az országgyűlés elnapolásakor az országgyűlési számadások megvizsgálására kiküldött bizottmány beadta jelentését, benyujtá egyszersmind a 61-ki országgyűlésnek is hason küldetésü bizottmánya jelentését. Mindkét rendbeli iromány ki fog nyomatni, s a ház tagjai közt szétoszlatni. Deák Ferencz. T. ház! Legközelebb a véd rendszer, s illetőleg a hadsereg kiegészítése iránt egy felsőbb rendelet adatott ki, alkotmányunk alapos jogainak, alaptörvényeinknek sérelmével, s e rendelet, mint magából szövegéből is látszik, Magyarországra is kiterjesztetni rendeltetett. Azt hiszem, hogy ezt a ház szó nélkül nem hagyhatja, felszólalni kötelessége. Azt indítványozom, hogy 8 Felségéhez egy felirattal járuljunk e részben, s ezen indítványt és egyszersmind a felirati javaslatot is ezennel a ház asztalára leteszem, kérvén at, házat, méltóztassék tárgyalására napot kitűzni. A ház asztalára letett, a a jegyző által legott felolvasott felirati javaslat tartalma következő : Felséges Császár és Király ! Midőn közelebb felterjesztett alázatos feliratunkban hódoló tisztelettel újra és ismételve kértük Fölségedet, hogy azon ünnepélyes államszerződést, mely kölcsönös jogviszonyaink alapja, a megsértett pragmatica sanctiot s az abban biztosított, de absolut hatalommal felfüggesztett alkotmányt teljes épségében tettleg ismét visszaállítani méltóztassék; midőn kifejtettük, hogy míg alkotmányon kívül állunk, jogosítva sem vagyunk az óhajtott kiegyenlítés eszközlésében bármi elhatározó lépést tenni , joggal várhattuk s bizton reménytettük, hogy alapos okainkat méltánylás, kérelmünket mielőbbi teljesítés követendi. Reményeinket azonban aggodalom és kétkedés váltja fel, midőn látjuk, hogy legszentebb érdekeink felett, mind a törvényhozás, mind a végrehajtás körében, folyvást és most újabban még a jövőre is kiható rendeletekkel, absolut hatalom intézkedik. Magyarországnak azon kétségtelen joga, hogy védrendszerének megállapítása és bármily átalakítása csak az országgyűlés beleegyezésével jöhessen létre, egyidős az ország alkotmányával; törvényeink, a királyi hitlevelek, a pragmatica sanctio s alkotmányos életünk folytonos gyakorlata egyaránt biztosították azt. Midőn 1715-ben az állandó katonaság, mint a védrendszernek újabb és czélszerűbb módja, behozatott. Magyarországra nézve az ország törvényhozása rendelte el azt. Minden, bármi csekély változtatás, mely a védrendszert illetőleg azóta nálunk közbejött, az országgyűlés által határoztatok el. E jog alkotmányunknak és általában minden alkotmányosságnak életfeltétele, melyről az ország soha le nem mondhat. Az ország ezen kétségtelen jogának újabb, tettleges tagadása azon legfelsőbb rendelet , mely a védrendszert illetőleg közelebb kiadatott. S mi, kik legszentebb kötelességünknek tartottuk ismételve sürgetni, hogy mindenekelőtt a felfüggesztett alkotmány állíttassék teljesen vissza, vétkeznénk hazánk ellen, mely reánk bízta jogainak védelmét, s vétkeznénk a Felséged iránti hódoló tisztelet ellen, mely nekünk őszinteséget parancsol, ha az absolut rendszernek ezen újabb intézkedését hallgatással mellőznék. Épen akkor adatott ki az említett absolut rendelet, midőn alkotmányunk viszszaállítását joggal kértük és méltán vártuk . — épen akkor adatott ki, midőn Felséged legmagasabb ígérete folytán hittük, hogy alkotmányunk mielőbb valósággal visszaállittatik s az alkotmányosság Fölséged többi országaiban is tettleg életbe fog lépni. Nem úgy adatott az ki, mint felelős kormánynak oly javaslata, melynek kötelező ereje az illető országok törvényszerű elfogadásához van kötve, hanem úgy , mint azonnal végrehajtandó, minden részeiben kötelező, s következményeiben jövőre is kiható törvény. Tárgya e rendeletnek azon legnemesebb és legsúlyosabb adózás, melylyel a polgárok az államnak tartoznak: a honfiak vére és élete, szabályai mélyen behatnak a családi élet legszentebb viszonyaiba s az ország legfontosabb szellemi és anyagi érdekeit érintik. Nemcsak azon első és legfőbb tekintet, melyet mellőzni joggal sohasem lehet: alkotmányunk alaptörvényeinek világos rendelete, hanem ezenfelül a méltányosságés czélszerűség is megkívánják, hogy ilynemű rendelkezések megállapításához az ország akarata is hozzájáruljon, s e nélkül és ennek törvényszerű nyilvánítása előtt, azok tettleg végre ne hajtassanak. Nem egyedül a hadsereg száma és vitézsége az, ami az államot legsúlyosabb veszélyek között is tartósan biztosítja. Bármely védrendszer mellett is leginkább emeli a sereg erejét s kitartó elszántságát, ha a nép lelkesült akarata áll mögötte. E lelkesült akaratra pedig csak akkor lehet bizton számítani, ha azon rendszer, mely mellett a honpolgárok az államot védni kötelesek, a nemzet bizalmával találkozik, mit csak úgy érhetni el, ha a jogaiban s legszentebb érdekeiben meg nem sértett nép, meggyőződve a rendszer czélszerűségéről s belátva a hozandó áldozatok szükséges voltát,törvényszerűen nyilvánított hozzájárulásával elfogadja azt. De ha még akkor is, midőn az alkotmánynak egy részről joggal követelt, más részről ismételve ígért tettleges életbeléptetésére méltán vélt már számolhatni a hon minden polgára, ha még a fejedelmi ígéret teljesítésének küszöbén is, azon nagy fontosságú tárgyban, mely az alkotmányosság minden fogalma szerint a törvényhozás rendes útjára tartozik, törvény gyanánt, absolut hatalommal adatnak ki legfelsőbb rendeletek, és e rendeletek, anélkül, hogy az ország azoknak okait, szükségét, czélszerűségét és horderejét előre megfontolhatta , s alkotmányos utón azokra nézve akaratát kijelenthette volna, azonnal tettleg végrehajtatni is parancsoltatnak: lehetetlen, hogy az ébredni kezdett bizalom el ne enyészszék. Ily rendeletek mellett lelkesülés keletkezni soha sem fog, sőt még a nép megnyugvása sem reménythető. Mert az alkotmányellenes mód, me