Pesti Napló, 1867. március (18. évfolyam, 5059–5083. szám)
1867-03-02 / 5059. szám
léptetése nélkül alakult, és főleg ezért nélkülözi az alkotmányos jogalapot. Hogy pedig a törvényhatósági élet mily befolyással van a közvélemény alakulására, fényesen igazolja az országnak 1861. évbeli alkotmányos magatartása. Az alkotmányos életben fejlődött közvélemény nyilvánult az ország minden törvényhatóságának egyező határozataiban, és később az országgyűlésen is. Mely közvéleményről oly szépen mondá a ház jelenlegi tisztelt elnöke az 1861-ki május 23-ai országos ülésben, mikép egy hang, egyetlenegy hang emelkedett az országban, de hatalmas, mert az összes nemzet egyesült hangja volt, mely az 1848-ki törvényeket követelte. Mert tudja a nemzet, hogy csak ezen törvények oltalma alatt van jövője biztositva; tudja, hogy a 48 ki törvényeknek minden betűjén egyegy elesett hősnek, egy-egy politikai martyrnak lelke nyugszik. Azért mondható ugyanakkor jelenlegi t. miniszterelnök Anndrássy Gyula grófur az 1861-ki május 23-ki orsz. ülésben tartott beszéde záradékában, a felirat ama szavai mellett : „Magyarország a 48-ki törvényeket nem adhatja fel soha, az összes nemzet, mint egy ember áll. Azért mondható ugyanakkor feleletül a kérdésre: Mi történnék, ha a felirat után is jogaink csak egy része ismertetik el, és egy része megtagadtatik ? Az, hogy a bécsi kormány enged és alkuszik, mi pedig nem engedünk és nem alkuszunk", továbbá, hogy: „Mi nem adhatjuk fel ezredévig fennállt alkotmányunkat és önállásunkat.“ Hogy: „Ha Magyarország önállását feladná, elveszett azon archimedesi pont, melyről a szabadság már annyiszor visszaállíttatott.“ Ezért hivatkozik, t. hát, oly meghatóan a 61-ki közszellemre Ghiczy Kálmán t. képviselőtársunk a múlt ülésszak alatt február 16-án mondott beszédében, miszerint: „A magyar nemzet önállása és függetlensége alatt azt érti és értette mindig, hogy közügyei minden ágazatát Felséges fejedelmének hozzájárulásával — maga intézze el, hogy e jogtudat, ez érzelem évezred óta él a nemzet kebelében, s hagyományként átszármazott mi reánk. És midőn 1860-ban az alkotmány sorompói, habár csak néhány hónapra, megnyíltak, lelkesült egyetértéssel a hon minden polgára, az országnak minden hatósága, képviselői és főrendei újra és ismételve azon közjogi elveket hirdették fennhangon és vallották sajátjuknak, melyeket őseink régibb törvényeinkben, s a jelen kor a 48-ki országgyűlésen mindig ugyanazon értelemben kifejeztek, melyeket a 61-ki országgyűlés feliratai legalaposabban kifejtettek.“ Igenis, t. ház, a 61. országgyűlés felirataiban, azok országosan dicsőített indítványozója, a jogtudat oly komoly méltóságával, oly könnyen érthetően, napfény tisztán kifejtette az országnak fejedelméhezi törvényes viszonyát. Ő Felsége alkotmányellenes kívánalmaival szemben kifejtette, miszerint Magyarország és az ausztriai császárságot képező tartományok közt semmi más egyesülés, csak a personal unió létezik, mely a pragmatica sanctió,vagyis az 1723:I. és II.czikkben alapul, miszerint az országgyűlés csak az alkotmány alapján működhetik, s mielőtt a 48-iki alkotmány visszaállíttatnék, koronázás, koronázás előtt pedig tanácskozás és egyezkedés lehetlennek. Különösen az első feliratra kelt k. k. leirat állításaival szemben oly meggyőzőleg kifejtetett a 2-ik feliratban, hogy a császárságot képező tartományoknak feloszthatlanul Magyarországgal együtt-birtoklása nem feltételez semmi szorosabb egyességet vagy real-uniót, hanem pusztán personal uniót, mely épen nem — miként a leirat állította — a 48. törvények által jön eredetileg megállapítva, hanem régibb törvényeink, különösen 1725. I. II. törvényczikke, s azóta az 1741, 1790, 1836 ki királyi hitlevelek és törvények által, hogy a császárságot képező tartományok közt pénz-, had- és kereskedelmi ügynek közössége fenn nem foroghat soha, sőt számtalan törvényeink biztosítják azok külön kezelését az ország részéről, a mint hogy az örökös tartományok soha nem is avatkoztak az ország ezen ügyeibe, a mint Magyarország sem avatkozott az ő dolgaikba. E második feliratnak fénypontját képezik azon érvek, melyek a leirat támadásai ellenében a 48-ks törvények igazolására felhozattak, melyek szerint ezen törvények bevezetésében épen nem foglaltatik az örökös tartományok iránt állított kötelezettség, csakis a personalunióból is folyó törvényes viszonyok említtetnek, de az ország függetlensége is kifejeztetvén , hogy ezen törvények épen nem ellenkeznek sem az uralkodó, sem az örökös tartományok jogaival, nem állnak ellentétben a birodalom nagyhatalmi állásával, sem a birodalom kormányzatát nem gátolják, sőt hogy épen ezen törvények szerinti dualizmus által lesz erős a magyar király, ki egyszersmind osztrák császár is, miként mindez azon felirat tárgyalása alkalmával annyi jeles szónoklatban is elmondatott. Ugyanakkor mondá el a már tisztelve említett miniszterelnök úr,miként: „Azt mondják a 48. törvények teljes visszaállítása ellen, hogy ez Ausztria nagyhatalmi állásával össze nem egyeztethető.“ Történelmileg tekintve, Ausztria akkor volt legerősebb, mikor az alkotmányos dualizmus fennállt, és akkor leggyengébb, mikor ez megszüntettetett. Elméletileg tekintve, senki sem fogja hinni, hogy Ausztriát erősebben ne védené azon Magyarország, mely szövetségében függetlenségét biztosítva látná, mint az, mely alkotmánya visszaállítását csak akkor kezdette reményleni, mikor az ellenség ágyúi hirdették a szabadság közeledését. Ausztria nagyhatalmi állása tehát nem szenvedne a 48. törvények visszaállítása általi Ugyanakkor mondá szintén tisztelt miniszter Gorove István úr (derültség) : „A felirat szerint követeljük önállásunk visszaállítását; viszszaköveteljük utolsó törvényeinket, a 48 dikiakat, még pedig teljesen, ide értve egész terjedelmében a magyar pénz- és hadügyet. A 48. törvények úgy közjogi, mint magánéletünkben nemzeti szükség voltak. Az adó megajánlása nélkül az alkotmány illusió. Ha a magyar hadügyminiszterség megtagadtatnék, a nemzet és fejedelem közt ujjhúzás és viszálkodás állana be, eléje vétetnék a közbizalom megalakulásának mindaddig, míg el nem jutna a nemzet az 1848. III. tervez. 6-ik §-ához. T. ház ! Annak kimutatása végett voltam bátor e felszóllalásokat idézni, hogy a 61 ki országgyűlés alkalmával az ország 48-ki alkotmányának teljes sértetlensége mily szilárdsággal, mily erélylyel védelmeztetett; én ezt az akkor fejlődött alkotmányos közszellem kifejezésének is tekintem egy részben. Most a jelen országgyűlés eljárását nem akarom viszonyítani a 61 -s országgyűlés magatartásával, de azt meg kell említenem, hogy a jelen országgyűlésnek már első felirata nem hangsúlyozza oly figyelemmel a personal uniót, nagy részben másként értelmezi a pragmatica sanctiót, mint az 1861-ik évi országgyűlési feliratok, nem védi oly erélylyel az 1848-ks törvényeknek sértetlenségét, a közös ügyek ellen sem szólal fel oly határozottan a trónbeszéd ellenében, sőt azoknak formulázása s kezelésére egy küldöttség által munkálatot ígért, ami be is következett. Ezért tettünk mi annak idejében e felirat kétes pontjaira módosításokat, bár siker nélkül. Még a jelen országgyűlésen is tartottak ugyan szép szónoklatok az opportunitás ellen, a jogfolytonosság mellett, a szélsőjobboldal tisztelt férfiaival szemben; a 48-iki törvények mellett is voltak felszólalások, talán ezek hattyú-énekét mondá el oly szépen különösen Szentkirályi Mór képviselőtársunk (derültség,) így szólva: „A magyar nép életének legmélyebb aknáiban örök tűzzel ág egy emlékezet, és ez a 48-ki törvényekért elhullott áldozatok kegyeletteljes emléke.“ Én ugyan megengedem, hogy ha a magyar nép megkérdeztetnék, mely szakaszait akarja megtartani a 48-ki törvényeknek, és mely szakaszéit megváltoztatni vagy eltörölni ? — vagy épen semmi, kielégitő választ pedig semmi esetben adni nem tudna; de tudja azt, hogy a 48 ki törvények szentesítése pillanatától kezdődik az ő felszabadulása, s hogy ezen törvények azok, melyekért fiai a csatatéren elvérzettek. Mi tehát, mint a nép képviselői, ezen kegyeletes emlékezetet nem feledhetjük, és azért minekünk azon törvényektől, melyekért egy ország áldozott, elállanunk nem szabad. Ha az van felírva a gondviselés ércttábláján: „Magyarország lesz, akkor kérdem: szabad-e nekünk nehezíteni a Gondviselés útját azáltal, hogy alkotmányos jogainkról, a jogfolytonosságról, bármi részben lemondjunk ? Tisztelt ház! A jogfolytonosság mellett s az opportunitás ellen Deák Ferencz hazánkfia is elmondá egyik legszebb beszédét, de, fájdalom, már ebben észlelhetők fekete pontokzal, melyek aztán később a közösügyi bizottság munkálatának tartalmában találtak kifejezést. És itt, tisztelt ház, eljutottam azon ponthoz, mely nékem és elvtársaimnak az aggodalmat okozza, mert a február 17-iki kegyelmes királyi leirat visszahivatkozván az előbbi leiratokra és trónbeszédre, egyenesen kívánja az országgyűléstől a 48-ks törvényeknek az említett okiratokban kifejezett módosítását, és már a novemberi leiratban némileg elfogadott közösügyi munkálatnak végrehajtását. És ezek azon áldozatok, melyek, a mi meggyőződésünk szerint, az alkotmányból kívántainak. Mert, t. képviselők, elmondja bár az 1866-os első felirat is, hogy mi az ország önállásához, a nép jogainak fenntartásához ragaszkodunk, hogy parlamentáris felelős kormányt kívánunk, hogy az örökös tartományok részére alkotmányt készíteni nem akarunk. Mindamellett ezen 65-ön bizottsági munkálat, mellőzve azt, hogy a 61 diki feliratoknak közelebb kifejtett tartalmával s az idézett nyilatkozatokkal merő ellentétben áll , maga a 66-ki felirat tartalmával is ellenkezik, mely e bizottságot kiküldé. Mert tisztelettel kérdezem én — ámbár maga azon munkájat is mondja, mikép az ország önállását fenntartja, de mégis kérdem én, vajjon önállás-e az, ha egy ország évi költségeinek tán részét nem saját országgyűlésén vetheti ki, hanem ezt mások befolyása korlátozza? Kérdezem én, lehet-e önállása azon országnak, melynek hadserege az osztrák tartományok hadseregének kiegészítő részéül nyilváníttatik ? Nincs ezen munkálat életbelépése mellett országos állami élet, mert amely ország had- és pénzügyeit önmaga nem kezelheti, annak nem lehet önálló állami élete. Parliamenti kormány nem lehet oly országban, melynek országgyűlése nem interpellálhatja minisztereit a pénz- és hadügy kérdésében, így nem lehetne ez jövőre azon parliamentáris kormány, melyet a 48-ki törvények alapítottak, s melyet a 66-diki felirat is kifejez. Azt mondjuk mi, hogy az örökös tartományok részére nem készítünk alkotmányt, a bizottsági munkálat mégis készíteni akar. Azt is mondjuk mi,hogy a nép jogait fenn akarjuk tartani; ugyan kérdem: mi joga van fenntartva a népnek , megjegyezve, hogy én e szó alatt: nép, az ország minden lakosát kívánom értetni, h ugyan mi joga marad fenn, ha vére és vagyona felett idegenek befolyásával történik intézkedés? (Helyeslés a baloldalon.) Mert, tehát, lehet mondani talán, hogy a delegációnak egyik felét a magyar országgyűlés választja, és talán ez pótolja az alkotmányos életet; de én ezt el nem ismerhetem, nemcsak azért nem ismerhetem el (közbeszólás a jobb oldalon: a tárgyra!) nemcsak azért nem ismerhetem el, mondom, mert ez semmi esetre sem országgyűlés, hanem azért sem, mert akkor az örökös tartományok választása útján megalakuló másik delegátió szintén országgyűlés lenne, akkor e két országgyűlés jöne össze szavazni, azon esetre, ha meg nem egyeznek. (Közbeszólás a jobb oldalon: a tárgyra, a balon, majd rájő !) Ezen birodalmi senatus mellett tehát aligha épen úgy ki nem lenne téve ezen ország a más országok általi leszavaztatásnak, mint az octoberi diploma, vagy a februári pátens szerint. (Közbeszólás : A tárgyra ! Zaj: Halljuk!) Igenis t. ház, a dologra tartozik ez. (Zaj.) Már t. ház, mondom, ez a dolog érdeméhez tartozik, mert ezen bizottsági munkálat az, melynek szentesítése az országgyűléstől kívántatik; ezen munkálat pedig nem magántörvényeket, nem is csak reformokat, sőt ellenkezőleg sarkalatos alapjogok feláldozását (rászólás, a jobb oldalon, átalános zaj) tartalmazza, és midőn ily fontos kérdésekről van szó, akkor, tehát, miként ez az indítványban is kifejtetik, nagyon tanácsos, sőt szükséges, hogy az ország lakosai kellő értesülést nyerhessenek ezen nehéz körülményekről. Az indítvány ezen tétetele bennfoglaltatik az 1861-ki feliratban, ahol nagyon erősen hangsúlyozva adatik elő, miszerint a közvélemény kifejlődhetése végett a köztörvény-hatósági élet visszaállítandó, mert annak hiányát nem pótolhatja ki a sajtó sem, és épen azért a történendő változások biztossága, az azok iránti közmegnyugvás érdekében kívánja azon felirat a köztörvényhatóságok visszaállítását. Ugyanez kifejezve van ezen indítványban , hogy nyújtsanak alkalmat a most már — Istennek hála — visszaállított alkotmányos életben az ország lakosainak e fontos kívánalmakkal való megismerkedésre. Nem is szokatlan ez. Ha jól emlékszem, 1827 ben küldetett ki egy regnicolaris bizottság, mely 1830-ban adta be jelentését, és mivel a jelentés reformokra is vonatkozott, azt határozta az országgyűlés, hogy akkor ezen jelentés érdemleges tárgyalás és elhatározás alá nem vétethetik, hanem előbb elküldetik a megyékhez, hogy az iránt utasításokat adjanak. (Derültség, zaj, felkiáltások : hol az analógia?) Most, t. képviselők, nem küldethetnek le az ily jelentések utasítás végett — a megyékhez — ez természetes dolog, hanem épen azért szükséges tért nyitni a közvélemény alakulásának. (Zaj.) Mert a közvélemény alakulása épen az utasítások helyét pótolja. íme, t. ház , előadtam azon körülmény fontosságát, hogy mennyire szükséges a fennforgó nagy kérdések felett egy másik országgyűlésnek elhatározása; most nem vizsgálta tovább, hogy a t. 67-es bizottság tagjai, véleményem szerint, előbbi nyilatkozataikkal ellentétben, de hinni akarom, hogy mindenesetre indokolt meggyőződésből és jóakaratból készítették ezen munkálatot, de azt engedjék meg nekem, ha nem bírom felfogni azon exigenciákat, melyek politikájuk változását előidézték, s hogy kívánhassam az ország lakosai nevében azt (zaj, felkiáltások : mi joggal ? — elnök csenget.) csak egy szót kell cserélnem : kívánhassam helyett kér hessem az ország lakosai nevében (heves felkiáltások : maga nevében beszéljen ! — elnök csenget.) Kérem, én az ország képviselője vagyok, én az ország lakosai nevében beszélek. (Zaj: Nincs joga hozzá! Halljuk ! Elnök csenget.) Úgy hiszem, aki e házban igazolva van, az országos képviselő, és az ország nevében kér és szól. (Zaj, elnök csenget.) Mondom, engedjék meg azon tisztelt férfiak a kérést, hogy igyekezzenek alkalmat nyújtani arra, miképen az ő politikájuk megváltozásáról az ország lakosai kellő értesülést nyerhessenek. (Zaj.) Még egyre kérem fel az. országgyűlés figyelmét, akár mi legyen ez indítvány felett a határozat, hogy őseink mily kiváló figyelmet fordítottak az alaptörvények, a sarkalatos jogok védelmére, fel fogok olvasni egy törvényt a t. ház engedelmével, mely azt határozza, hogy a sarkalatos jogok, az alaptörvények, még országgyűlés által sem vétessenek hátrányos változtatások alá. Az 1741. II. törvényczikkben foglaltatik a királyi hitlevél (inaugurale diploma), melynek 3. §. igy szól: Universas et singulas regni Hungariae partiumque eidem adnexarum libertates, immunitates, statuta, communia jura, leges et consvetudines hactenus concessas et confirmatas, in futurumque concedendas et confirmandas — in omnibus suis punctis, clausulis et articulis, — prout super eorum usu et intellectu régio et communi statuum consensu diaeta liter conventum fuerit, — formiter et sancte observabimus. Ugyanazon országgyűlés VIII.tcz.ezen diploma záradékáról szól: De clausua diplomatis, prout super eorum usu et intellectu regio et communi statuum consensu diaetaliter conventum fuerit, ad fundamentalia jura, libertates, immunitates nullateum extendenda. Sanctium est : Fundamentalia jura libertates, immunitates (cum alioquin etiam per articulum III. 1715. super eo, quod ad normam aliarum provinciarum non gubernabuntur, praecuuti et assecurati existant.) sub sensum — diplomad insortae de usu et intellectu sonantis clausulae — nullatenus sumi posse. Az 1836 ki diploma is hivatkozik ezen VIII. törvényczikkelyre (salva tamen semper quoad ea, quide per articulum 8. 1741. excepta sunt, ejusdem legis dispositione.) Ezen törvények szerint az uralkodó megerősitette az ország minden törvényét a közjogiakat úgy, mint a magántörvényeket, de azon záradék hozatott be, miszerint úgy fogja azokat megtartani az uralkodó, amint jövőben uralkodó és országgyűlés egyező akaratával értelmeztetni, vagy változtatni fognak. Ezen záradékra nézve látták szükségesnek őseink az alaptörvényekre nézve kimondani, hogy ezen változtatás lehetősége azokra nem terjed ki. Ezen záradék ismételtetett a későbbi királyi hitlevelekben, s különösen az 1836-ikiban is. Igaz, tisztelt ház, hogy akkor aristocratikus alkotmányunk volt, ámde az nem tesz különbséget az alapjogok, az alkotmány védelmére nézve. Mint akkor, úgy most is szükség azokra fontos figyelmet fordítani az országnak és országgyűlésnek. Azon kéréssel köszönöm meg a tisztelt ház türelmét, hogy az indítványt érdemleg tárgyalni méltóztassék. Febr. hó 25-kén délután 4 órakor nyújtatott át Deák Ferencz nagy hazánkfiának Buda városa közönsége üdvözlő felirata, mely alkalommal Paulovics László főpolgármester úr, mint a küldöttség vezetője, a következő beszédet tartá : „Mélyen tisztelt nagy hazánkfia! Határtalan az öröm, melylyel hazánk népei alkotmányunk visszahelyezését ünnepük; szavakkal ki sem fejezhető boldog érzelmek töltik el a magyar keblét, s milliók ajkai imaként rebegik hálaszavaikat azon nagy hazafiak irányában, kik lángoló honszeretet által vezéreltetve, az akadályokat legyőzték, és higgadt elszántsággal a jog és igazság mellett tántorithatlanul küzdve, édes hazánkat az alkotmányosság terére visszavezették. Szeretett hazánk e szent ügyében a vezérek vezérét, a nagy honfiak elsőjét önben tiszteli a haza osztatlan és határtalan bizalommal, nem tudván elválasztani a haza javának, a politikai szabadsága jog és igazságnak eszméjét Deák Ferencz nagy nevétől, személyétől. Engedje, hogy e milliók háládatos tisztelői közé magát és Buda városának a hazáért lángoló polgársága is sorozhatván, mély tiszteletének és hálájának kifejezést adjon ez iratban, melyet ezennel átadni szerencsém van. Fogadja hálaérzelmeink e csekély jelét hazafiúi szíves indulattal, és legyen megyőződve, hogy Buda városa polgárainak keblében amint soha szűnni nem fog a hálaérzelem és feltétlen bizalom tisztelt képviselő úr, mint honatyánk irányában, úgy soha szűnni nem fog azon forró és őszinte óhajtás , hogy az egek ura nagy hazánkfiát, Deák Ferenczet, édes hazánk javára és boldogítására sokáig éltesse!“ E beszéd közben átnyujtatván az üdvözlő felirat, annak minden kiválóbb helyét harsány „éljennek követték. Amennyire emlékezem, Deák Ferencz e beszédre körülbelöl a következőket válaszolá : „Háláját és köszönetét nyilvánitá Buda fővárosa polgárságának, melyet megtisztelni szíveskedett; kiemelé, hogy számos küzdelem után végre elértük, miszerint törvényeink elismertetvén, alkotmányunk visszahelyeztetett, hogy ily küzdelmek közepette legbiztosabb támasza annak, ki a közélet pályáján működik, polgártársainak őszinte bizalma ; hogy amit eddig kivívnunk sikerült, az csak kezdete a nagy műnek, mert mindent egyszerre nem lehet elérni ; hogy még igen sok akadály van, melyet le kell küzdenünk, még sok fáradság, sok türelem szükséges, és talán csak az utánunk következők lesznek azon szerencsés helyzetben, hogy az alkotmányosság jótéteményeit egész terjedelmükben élvezhessék ; de ha mi eddig majdnem a legkevesebb remény mellett tudtunk tűrni és-evárni, akkor annál inkább várhatunk most, amidőn a kedvező siker reménye naponként mindinkább növekedik ; hogy örömmel fogadja el Buda lelkes, jeles, derék polgárainak hazafias üdvözletét, melyet a küldöttség által oly meleg szavakban tolmácsoltak ; hogy a küldöttség szíveskedjék polgártársait értesíteni, miszerint ezen megtisztelés emlékét keblében mindig megtartani fogja.“ Ezek után Deák Ferencz a nagyszámú küldöttség majd minden egyes tagjával a legszívélyesebben kezet szorítván, azok harsány éljenek közt távoztak el. A felirat, melyet a küldöttség Deák Ferencznek Buda fővárosa nevében átnyújtott, ekkép hangzik: Mélyen tisztelt nagy hazánkfia! Midőn több évi szellemi küzdés, férfias önmegtagadás, szilárd kitartás és anyagi veszteség után honunk láthatárán az alig feltűnt reménycsillag ismét elhalványodott,a nemzet jövője iránt a kétségbeeséshez közel állott, s egyedül a mennyei gondviselésbe helyzett ama bizalma, hogy a jog és igazság győzelme végre el nem maradhat, nyújtott ismét annyi életerőt,hogy az újólag bekövetkezett veszélyekkel bátran szembe szállhasson. A magyarok Istene meghallgatás sokat szenvedett nemzet hó imáját, és az örök igazságon alapult bizalom fényesen igazolva jön, mert a nemzet bölcse kijelölte azon kölcsönös jogalapot, melyen őseinktől öröklött és annyi vérrel szerzett alkotmányunk ismét visszaszerezhető ; a kegyes Fejedelem pedig elismerve a nemzet kívánalmainak jogosságát és törvényességét, alkotmányunk tettleges visszahelyezése által a legmagasabb trón és nemzet közötti viszálynak mindenkorra véget vetett, s a megingatott bizalmat újólag megszilárditá. Folyó évi böjtele hó 17-kén kelt legmagasabb kegy. kir. leirat értelmében Magyarország önmagának visszaadva, a törvényhozótest a magyar minisztérium hozzájárulásával minden idegen befolyás nélkül intézkedhetik szeretett hazánk sorsa felett, tért nyilván egy boldogabb jövőnek, mely után a nemzet oly régen epedez. E magasztos czél elérését, mely annyi küzdelembe került, de milliók jóllétét alapitá meg, leginkább Önnek, nagy hazánkfia! köszönhetjük, ki a mindent lesújtó igazság szent fegyverével védte jogtalanul megtámadott alkotmányunk sérthetetlenségét; ki a törvény és jog szövésekével világosító fel elleneink téveszméit; ki nemcsak az örökös tartományokat , hanem egész Európát is meggyőzi arról, hogy midőn a magyar nemzet szentesített törvényeinek visszahelyezését követeli, ezáltal nemcsak Magyarország, hanem a birodalom jövőjét és fennállását is biztositani és megvédeni óhajtja; ki e nehéz küzdelmek közepette is a legnagyobb higgadtságot és mérsékletet tanusitá; kinek egyedüli czélja a haza boldogitása lévén, mégy a félreértés keserveit is eltűrte, csakhogy a nemzet jóléte, melyért 40 évig küzd, s melynek magánérdekeit mindenkor alárendelé, végre Mérettessék, ki még most is, midőn hosszas fáradalmai után a nemzet hőn óhajtott czélját elérte, a kegyes fejedelem által reá ruházandott magas állást megköszönve, inkább mint egyszerű polgára a hazának akar továbbá is működni, hogy a jogot és törvényt, melynek mindig egyébb őre volt, jövőre is önállólag és szabadon védhesse. Ily ritka bölcseség, ennyi jellemszilárdság és szeplőtlen honfi erények mellett elnémulnak elleneink irigységszülte vádjai, s a nemzet, mely a Gondviselés által kijelölt bölcs vezérét tiszteli Önben, a legforróbb szeretettel párosult hálaörömre gerjed; a történelem pedig arany hetükkel jegyzendi fel a legnagyobb honfi dicső tetteit. Hasonló érzelmektől áthatva akarja Buda fővárosa polgársága, melynek minden egyes tagját a honszeretet egyaránt lelkesíti. Ön, nagy hazánkfia iránt, e sorokban legnagyobb köszönetét nyilvánítani. Fogadja tehát kegyesen e legtisztább szívből eredt, de magas érdemeihez képest még mindig csekély kifejezését legforróbb hálánknak és határtalan tiszteletünknek; önzéstelen fáradalmait és ernyedetlen tevékenységét valamint eddig, úgy jövőre is a nemzet osztatlan bizalma kisérje; kitűnő honfi-erényeinek méltó jutalmát pedig azon édes öntudatban találja, hogy minden törekvései egyedül hazánk boldogítására voltak irányozva, és azt polgártársai legnagyobb köszönettel elismerik; adja a Mindenható, hogy dicsőség környezte napjait a legjobb egészség, valódi öröm és megelégedés között tölthesse; végre, hogy hazánk javára, melynek egész életét szentelé, és az egész nemzet örömére sokáig, igen sokáig boldogul éljen.!!! Kelt Budán, 1867.évi február 18-kán tartott bizottmányunkból. Kik egyébiránt mély tisztelettel maradunk nagy hazánkfiának alázatos szolgái : Buda sz. k. fővárosa polgársága. — Ő Felsége Budára érkezését — mint a „Lloyd“ értesül — öt-hat nappal elhalasztották. — A nemzeti ünnepet — a hozzánk érkezett tudósítások szerint, melyeket helyszűke miatt, sajnáljuk, már csak kivonatilag sem vagyunk képesek közleni — megtartották még : Högyész (Tolna megyében), Mező- Kövesd, Bártfa (hol Pulczture városi főjegyző szónokait magyarul és tótul, Békés, (hol Konkoly Thege Ferencz szólott), Gálszécs, Nyirbátor (honnan távsürgönyöket is intéztek Ő Felségéhez, Deák Ferenczhez és Andrássy Gyula grófhoz), a német Heifed és Masztort (Torontálban) , Csurgó (Somogyban), Mindenütt kivilágítás, hálás istenitiszteletek, a király, Deák és a minisztérium éltetése. — Buda városában, az alkotmány visszaállításának megünneplésére f. hó 3-dikán (vasárnap) i. e. 10 órakor valamennyi plébániatemplomban hála isteni tisztelet fog tartatni. Ez alkalommal az 1861-diki városi képviselőtestület a várbeli plébánia templomban fog testületileg megjelenni. — Rohoncz is — mint Arad és Pécs — megelőzőleg ünnepelt, t. i. már február 16-kán, midőn is a Batthyány-vár tornyán a nemzeti lobogót kitűzték, este pedig az egész község ki volt világítva. A kastély egyik ablakában a transparent igy szólt : „Éljenek a magyar miniszterek !“ — Baraczháza (Temesi megyében), febr. 24. Zászlók, te deum, hymnusz és szózat, taraczkok, kivilágítás, röppentyűk, görögtűz. Éljen Deák Ferencz! — Csongrád megyéből, melynek minden helységében megünnepelték az alkotmányt, írják nekünk, hogy ottani hírek szerint, a mostani főispánnak Békésbe áthelyezése után, e méltósággal vagy egy fiatal gróf vagy „egy idős ellenzéki bajnok“ fog felruháztatni; óhajtanák azonban, hogy azzal „egy még javabeli, erélyes és önálló gondolkozású férfi ruháztassék fel. — Jánosháza (Vasmegyében) 21 dikén ünnepelt, és pedig — mit tudósítónk bécsi lapok koholmányai ellenében szükségesnek lát különösen kiemelni — a zsidó lakostársakkal „lehető legnagyobb egyetértésben.“ — Maros Ludas és Maros Bogát lakosai (Torda megyében) a miniszterelnökhöz üdvözlő feliratot intéztek. Megjegyezzük, hogy Andrássy Gyula gróf e helységekben birtokos. — Balassa-Gyarmaton, február 20-dikán kivilágítás, lakoma. Az utóbbin Nógrádmegye jelen volt fiai Deák politikáját ünnepélyesen magukénak nyilvánították. — Bessenyőn (Hevesben), febr. 21-dikén kivilágítás, fáklyásmenet és zászlók lengése mellett Doboz István helybeli káplán és Sáry Károly szónokolt a népnek. Az ünnepélyes tedeumot mart. 3-dikán tartják meg. — A kalocsai érsek megyében, Lonovics érsek rendelete folytán, szintén minden egyház megtartja a Tedeumot az alkotmány viszszaállitásáért. — Hajdu Dorog városa a gör. kath. egyházban tartott Tedeummal febr. 25 én ünnepelte az alkotmány visszaállitását. Bellatinez, Stájerország szélén, szintén nem késett a nemzeti alkotmányünnepély megtartásával. Febr. 24-ken taraczk és harangszó, lobogók és kivilágítás mellett Koczeth Márk két. esperes vend-szláv nyelven beszédet tartott a nép előtt, éltetve a királyt, Deákot, minisztériumot, mit mindannyiszor százszoros éljen és zsme viszonzott. Táncsics kiszabadítása ügyében — mint a „Hon“-ból örömmel értesülünk — a miniszterelnök már megtette a szükséges lépéseket. — Magyar bál Zágrábban: A „Zukunft“-nak február 2- tól Zágrábból a következő esetet írják, mint az előző nap estén történtet. Az itten elhelyezett Gyulai magyar ezred altisztjei bált akartak rendezni, e czélból felkérték a nemzeti színház választmányát, szíveskedjék nekik e czélra átengedni a redoute termét. A választmány nem adta beleegyezését, mert — mint mondák — ezen helyiségek nem adatnak át soha idegen, vagyis Szorosan nemzeti czélokra. Az altisztek a helytartósághoz mentek és ott kinyerték az engedélyt, hogy a redoute termében megtarthassák báljukat. Erre az egész termet magyar nemzeti zászlókkal és roppant nagy magyar nemzeti czimerekkel ékesítették fel. Ezután egyikök a főispáni irodába ment és az ottani székeket kérte rendelkezések alá adatai. Több polgár után járásának sikerült a nemzeti zászlók és czimerek le- Pest, mart. 1. A Deák-kör ma esti 6 órakor előleges megállapodás szerint értekezletet tartott. Tárgyát a tanácskozmánynak a holnapi országos ülésben felveendő miniszteri javaslatok két elsője képezi. Úgy az adó, mint az újonszállításról szóló meghatalmazási javaslat tüzetes és részletes vita alá vétetett; a nyilvánított aggodalmakat, melyek főleg a kivitelre vonatkoztak, az értekezletben résztvett pénzügyminiszter úr felvilágosításai eloszlatván, a többség egyértelmű megállapodása volt : a két javaslatnak előterjesztett szerkezete szerinti pártolása. Különfélék. Best, mart. 1. — István nádor félig temetése ma délelőtt, a halott rangjához képest egyszerűen, de mégis fényesebben ment véghez, mint az elhunyt kívánta, mert a testvérfőváros előkélőbbjei mind összegyűltek ravatala körül. Ez egyébiránt olyas valami, amiben a kegyelet sem tiltja az embernek, hogy az elhunyt végehajtásával ellenkezőképen cselekedjék. A holttest az éjjel érkezett Budára, s azonnal a várkápolnába helyezték, hol ma d. e. 10 órakor az ünnepélyes requiem és beszentelés történt. A kápolnába csak a hivatalos egyéneket, papokat és katonatiszteket bocsátottá be. A kápolna körüli tért és utczát tömérdek nép foglalta el. Az öt requiemet egymásután Banakovics érsek, Lipthay, Lipovniczky, Pauer és Lévay püspökök végezték ; a beszentelést ismét az egri érsek mondotta. A kápolna falait bevonó posztó a császári ház czimerét s e feliratot mutatta : „Stephanus Archidux Austriae.“ A koporsót egyszerű sárga szövet borította. Jelen voltak József és Károly Ferdinánd főherczegek, egy belga tábornok, mint a brüsseli udvarnak, s egy százados, mint az oldenburgi udvarnak képviselője, a magyar minisztérium, a fővárosban levő püspökök, a főrendi és képviselőház számos tagjai, a polgári és katonai hatóságok képviselői. Beszentelés után a koporsót s a beleket és szivet tartalmazó urnákat ünnepélyes menettel a családi sírboltba vitték. — Most tehát itt nyugszik, a kinek a végzet meg nem engedte, hogy mint az ország nádora, itt tölthesse és végezhesse be életét. Béke hamvaira!