Pesti Napló, 1867. március (18. évfolyam, 5059–5083. szám)

1867-03-02 / 5059. szám

léptetése nélkül alakult, és főleg ezért nélkülözi az alkotmányos jogalapot. Hogy pedig a törvényhatósági élet mily befo­lyással van a közvélemény alakulására, fényesen igazolja az országnak 1861. évbeli alkotmá­nyos magatartása. Az alkotmányos életben fejlő­dött közvélemény nyilvánult az ország minden törvényhatóságának egyező határozataiban, és később az országgyűlésen is. Mely közvélemény­ről oly szépen mondá a ház jelenlegi tisztelt el­nöke az 1861-ki május 23-ai országos ülésben, mikép egy hang, egyetlenegy hang emelkedett az országban, de hatalmas, mert az összes nemzet egyesült hangja volt, mely az 1848-ki törvényeket követelte. Mert tudja a nemzet, hogy csak ezen törvé­nyek oltalma alatt van jövője biztositva; tudja, hogy a 48 ki törvényeknek minden betűjén egy­­egy elesett hősnek, egy-egy politikai martyrnak lelke nyugszik. Azért mondható ugyanakkor jelenlegi t. mi­niszterelnök Anndrássy Gyula grófur az 1861-ki május 23-ki orsz. ülésben tartott beszéde zára­dékában, a felirat ama szavai mellett : „Ma­gyarország a 48-ki törvényeket nem adhatja fel soha,­ az összes nemzet, mint egy ember áll. Azért mondható ugyanakkor feleletül a kérdésre: Mi történnék, ha a felirat után is jogaink csak egy része ismertetik el, és egy része megtagad­­tatik ? Az, hogy a bécsi kormány enged és al­kuszik, mi pedig nem engedünk és nem alku­szunk"­, továbbá, hogy: „Mi nem adhatjuk fel ez­redévig fennállt alkotmányunkat és önállásun­kat.“ Hogy: „Ha Magyarország önállását fel­adná, elveszett azon archimedesi pont, melyről a szabadság már annyiszor visszaállíttatott.“ Ezért hivatkozik, t. hát, oly meghatóan a 61-ki közszellemre Ghiczy Kálmán t. képviselőtár­sunk a múlt ülésszak alatt február 16-án mondott beszédében, miszerint: „A magyar nemzet önál­lása és függetlensége alatt azt érti és értette min­dig, hogy közügyei minden ágazatát Felséges feje­delmének hozzájárulásával — maga intézze el, hogy e jogtudat, ez érzelem évezred óta él a nemzet kebelében, s hagyományként átszárma­zott mi reánk. És midőn 1­860-ban az alkotmány sorompói, habár csak néhány hónapra, megnyíl­tak, lelkesült egyetértéssel a hon minden pol­gára, az országnak minden hatósága, képviselői és főrendei újra és ismételve azon közjogi elve­ket hirdették fennhangon és vallották sajátjuknak, melyeket őseink régibb törvényeinkben, s a je­len kor a 48-ki országgyűlésen mindig ugyan­azon értelemben kifejeztek, melyeket a 61-ki országgyűlés feliratai legalaposabban kifejtettek.“ Igenis, t. ház, a 61. országgyűlés felirataiban, azok országosan dicsőített indítványozója, a jog­tudat oly komoly méltóságával, oly könnyen ér­thetően, napfény­ tisztán kifejtette az ország­nak fejedelméhezi törvényes viszonyát. Ő Fel­sége alkotmányellenes kívánalmaival szemben kifejtette, miszerint Magyarország és az ausztriai császárságot képező tartományok közt semmi más egyesülés, csak a personal unió létezik, mely a pragmatica sanctió,vagyis az 1723:I. és II.­­czikk­­ben alapul, miszerint az országgyűlés csak az alkotmány alapján működhetik, s mielőtt a 48-iki alkotmány visszaállíttatnék, koronázás, koroná­zás előtt pedig tanácskozás és egyezkedés lehet­­lennek. Különösen az első feliratra kelt k. k. leirat állításaival szemben oly meggyőzőleg kifejte­tett a 2-ik feliratban, hogy a császárságot képező tartományoknak feloszthatlanul Magyarország­gal együtt-birtoklása nem feltételez semmi szo­rosabb egy­ességet vagy real-uniót, hanem pusz­tán personal uniót, mely épen nem — miként a leirat állította — a 48. törvények által jön erede­tileg megállapítva, hanem régibb törvényeink, különösen 1725. I. II. törvényczikke, s az­óta az 1741, 1790, 1836 ki királyi hitlevelek és tör­vények által,­­ hogy a császárságot képező tar­tományok közt pénz-, had- és kereskedelmi ügy­nek közössége fenn nem foroghat soha, sőt szám­talan törvényeink biztosítják azok külön kezelé­sét az ország részéről, a mint hogy az örökös tartományok soha nem is avatkoztak az ország ezen ügyeibe, a mint Magyarország sem avatko­zott az ő dolgaikba. E második feliratnak fénypontját képezik azon érvek, melyek a leirat támadásai ellenében a 48-ks törvények igazolására felhozattak, melyek szerint ezen törvények bevezetésében épen nem foglaltatik az örökös tartományok iránt állított kötelezettség, csakis a personal­unióból is folyó törvényes viszonyok említtetnek, de az ország függetlensége is kifejeztetvén , hogy ezen törvé­nyek épen nem ellenkeznek sem az uralkodó, sem az örökös tartományok jogaival, nem állnak ellentétben a birodalom nagyhatalmi állásával, sem a birodalom kormányzatát nem gátolják, sőt hogy épen ezen törvények szerinti dualizmus által lesz erős a magyar király, ki egyszersmind osztrák császár is, miként mindez azon felirat tárgyalása alkalmával annyi jeles szónoklatban is elmondatott. Ugyanakkor mondá el a már tisztelve említett miniszterelnök úr,miként: „Azt mondják a 48. törvények teljes visszaállítása ellen, hogy ez Ausztria nagyhatalmi állásával össze nem egyeztethető.“ Történelmileg tekintve, Ausztria akkor volt legerősebb, mikor az alkotmányos dualizmus fenn­állt, és akkor leggyengébb, mikor ez megszüntet­­tetett. Elméletileg tekintve, senki sem fogja hin­ni, hogy Ausztriát erősebben ne védené azon Magyarország, mely szövetségében függetlensé­gét biztosítva látná, mint az, mely alkotmánya visszaállítását csak akkor kezdette reményleni, mikor az ellenség ágyúi hirdették a szabadság közeledését. Ausztria nagyhatalmi állása tehát nem szenvedne a 48. törvények visszaállítása általi Ugyanakkor mondá szintén tisztelt minisz­ter Gorove István úr (derültség) : „A felirat sze­rint követeljük önállásunk visszaállítását; visz­­szaköveteljük utolsó törvényeinket, a 48 dikia­­kat, még pedig teljesen, ide értve egész terjedel­mében a magyar pénz- és hadügyet. A 48. törvé­nyek úgy közjogi, mint magánéletünkben nem­zeti szükség voltak. Az adó megajánlása nélkül az alkotmány illusió. Ha a magyar hadügymi­­niszterség megtagadtatnék, a nemzet és fejede­lem közt ujjhúzás és viszálkodás állana be, eléje vétetnék a közbizalom megalakulásának mind­addig, míg el nem jutna a nemzet az 1848. III. tervez. 6-ik §-ához. T. ház ! Annak kimutatása végett voltam bá­tor e felszóllalásokat idézni, hogy a 61 ki ország­gyűlés alkalmával az ország 48-ki alkotmányá­nak teljes sértetlensége mily szilárdsággal, mily erélylyel védelmeztetett; én ezt az akkor fejlő­dött alkotmányos közszellem kifejezésének is te­kintem egy részben. Most a jelen országgyűlés eljárását nem aka­rom viszonyítani a 61 -s országgyűlés magatar­tásával, de azt meg kell említenem, hogy a je­len országgyűlésnek már első felirata nem hang­súlyozza oly figyelemmel a personal uniót, nagy részben másként értelmezi a pragmatica sanctiót, mint az 1861-ik évi országgyűlési feliratok, nem védi oly erélylyel az 1848-ks törvényeknek sér­tetlenségét, a közös ügyek ellen sem szólal fel oly határozottan a trónbeszéd ellenében, sőt azok­nak formulázása s kezelésére egy küldöttség által munkálatot ígért, a­mi be is következett. Ezért tettünk mi annak idejében e felirat ké­tes pontjaira módosításokat, bár siker nélkül.­­ Még a jelen országgyűlésen is tartottak ugyan szép szónoklatok az opportunitás ellen, a jogfoly­tonosság mellett, a szélső­jobb­oldal tisztelt fér­­fiaival szemben; a 48-iki törvények mellett is vol­tak felszólalások, talán ezek hattyú-énekét mondá el oly szépen különösen Szentkirályi Mór képvi­selőtársunk (derültség,) így szólva: „A magyar nép életének legmélyebb aknáiban örök tűzzel ág egy emlékezet, és ez a 48-ki törvényekért elhullott áldozatok kegyeletteljes emléke.“ Én ugyan megengedem, hogy ha a magyar nép meg­kérdeztetnék, mely szakaszait akarja megtartani a 48-ki törvényeknek, és mely szakaszéit meg­változtatni vagy eltörölni ? — vagy épen semmi, kielégitő választ pedig semmi esetben adni nem tudna; de tudja azt, hogy a 48 ki törvények szentesítése pillanatától kezdődik az ő felszaba­dulása, s hogy ezen törvények azok, melyekért fiai a csatatéren elvérzettek. Mi tehát, mint a nép képviselői, ezen kegyeletes emlékezetet nem fe­ledhetjük, és azért minekünk azon törvényektől, melyekért egy ország áldozott, elállanunk nem szabad. Ha az van felírva a gondviselés érct­­tábláján: „Magyarország lesz,­ akkor kérdem: szabad-e nekünk nehezíteni a Gondviselés útját az­által, hogy alkotmányos jogainkról, a jogfoly­tonosságról, bármi részben lemondjunk ? Tisztelt ház! A jogfolytonosság mellett s az opportunitás ellen Deák Ferencz hazánkfia is elmondá egyik legszebb beszédét, de, fájdalom, már ebben észlelhetők fekete pontok­­zal,­ me­lyek aztán később a közösügyi bizottság munká­latának tartalmában találtak kifejezést. És itt, tisztelt ház, eljutottam azon ponthoz, mely nékem és elvtársaimnak az aggodalmat okozza, mert a február 17-iki kegyelmes királyi leirat vissza­hivatkozván az előbbi leiratokra és trónbeszédre, egyenesen kívánja az országgyű­léstől a 48-ks törvényeknek az említett okiratok­ban kifejezett módosítását, és már a novemberi leiratban némileg elfogadott közösügyi munká­latnak végrehajtását. És ezek azon áldozatok, melyek, a mi meggyőződésünk szerint, az alkot­mányból kívántainak. Mert, t. képviselők, el­mondja bár az 1866-os első felirat is, hogy mi az ország önállásához, a nép jogainak fenntar­tásához ragaszkodunk, hogy parlamentáris fe­lelős kormányt kívánunk, hogy az örökös ta­r­­tományok részére alkotmányt készíteni nem aka­runk. Mindamellett ezen 65-ön bizottsági mun­kálat, mellőzve azt, hogy a 61 diki feliratoknak közelebb kifejtett tartalmával s az idézett nyi­latkozatokkal merő ellentétben áll , maga a 66-ki felirat tartalmával is ellenkezik, mely e bizottságot kiküldé. Mert tisztelettel kérdezem én — ámbár maga azon munkájat is mondja, mikép az ország önállását fenntartja, de mégis kérdem én, vajjon önállás-e az, ha egy ország évi költségeinek tán részét nem saját ország­gyűlésén vetheti ki, hanem ezt mások befolyása korlátozza? Kérdezem én, lehet-e önállása azon országnak, melynek hadserege az osztrák tarto­mányok hadseregének kiegészítő részéül nyilvá­níttatik ? Nincs ezen munkálat életbelépése mel­lett országos állami élet, mert a­mely ország had- és pénzügyeit önmaga nem kezelheti, annak nem lehet önálló állami élete. Parliamenti kor­mány nem lehet oly országban, melynek or­­szággyűlése nem interpellálhatja minisztereit a pénz- és hadügy kérdésében, így nem lehetne ez jövőre azon parliamentáris kormány, melyet a 48-ki törvények alapítottak, s melyet a 66-diki felirat is kifejez. Azt mondjuk mi, hogy az örökös tartományok részére nem készítünk alkotmányt, a bizottsági munkálat mégis készíteni akar. Azt is mondjuk mi,hogy a nép jogait fenn akar­juk tartani; ugyan kérdem­: mi joga van fenn­tartva a népnek , megjegyezve, hogy én e szó alatt: nép, az ország minden lakosát kívánom értetni, h ugyan mi joga marad fenn, ha vére és vagyona felett idegenek befolyásával történik intézkedés? (Helyeslés a baloldalon.) Mert, te­hát, lehet mondani talán, hogy a delegációnak egyik felét a magyar országgyűlés választja, és talán ez pótolja az alkotmányos életet; de én ezt el nem ismerhetem, nemcsak azért nem is­merhetem el (közbeszólás a jobb oldalon: a tárgyra!) nemcsak azért nem ismerhetem el, mondom, mert ez semmi esetre sem országgyű­lés, hanem azért sem, mert akkor az örökös tar­tományok választása útján megalakuló másik delegátió szintén országgyűlés lenne, akkor e két országgyűlés jöne össze szavazni, azon esetre, ha meg nem egyeznek. (Közbeszólás a jobb ol­dalon: a tárgyra, a balon, majd rájő !) Ezen birodalmi senatus mellett tehát aligha épen úgy ki nem lenne téve ezen ország a más or­szágok általi leszavaztatásnak, mint az octoberi diploma, vagy a februári pátens szerint. (Közbe­szólás : A tárgyra ! Zaj: Halljuk!) Igenis t. ház, a dologra tartozik ez. (Zaj.) Már t. ház, mondom, ez a dolog érdeméhez tartozik, mert ezen bi­zottsági munkálat az, melynek szentesítése az országgyűléstől kívántatik; ezen munkálat pedig nem magán­törvényeket, nem is csak reformo­kat, sőt ellenkezőleg sarkalatos alapjogok fel­áldozását (rászólás, a jobb oldalon, átalános zaj) tartalmazza, és midőn ily fontos kérdések­ről van szó, akkor, te­hát, miként ez az indít­ványban is kifejtetik,­­ nagyon tanácsos, sőt szükséges, hogy az ország lakosai kellő értesü­lést nyerhessenek ezen nehéz körülményekről. Az indítvány ezen tétetele bennfoglaltatik az 1861-ki feliratban, a­hol nagyon erősen hangsú­lyozva adatik elő, miszerint a közvélemény ki­­fejlődhetése végett a köztörvény-hatósági élet visszaállítandó, mert annak hiányát nem pótol­hatja ki a sajtó sem, és épen azért a történendő változások biztossága, az azok iránti közmeg­nyugvás érdekében kívánja azon felirat a köz­törvényhatóságok visszaállítását. Ugyanez kifejezve van ezen indítványban , hogy nyújtsanak alkalmat a most már — Isten­nek hála — visszaállított alkotmányos életben az ország lakosainak e fontos kívánalmakkal való megismerkedésre. Nem is szokatlan ez. Ha jól emlékszem, 1827 ben küldetett ki egy regnico­­laris bizottság, mely 1830-ban adta be jelenté­sét, és mivel a jelentés reformokra is vonatko­zott, azt határozta az országgyűlés, hogy akkor ezen jelentés érdemleges tárgyalás és elhatáro­zás alá nem vétethetik, hanem előbb elküldetik a megyékhez, hogy az iránt utasításokat adja­nak. (Derültség, zaj, felkiáltások : hol az analó­gia?) Most, t. képviselők, nem küldethetnek le az ily jelentések utasítás végett — a megyékhez — ez természetes dolog, hanem épen azért szüksé­ges tért nyitni a közvélemény alakulásának. (Zaj.) Mert a közvélemény alakulása épen az utasítások helyét pótolja. íme, t. ház , előadtam azon körülmény fontos­ságát, hogy mennyire szükséges a fennforgó nagy kérdések felett egy másik országgyűlésnek elhatározása; most­­ nem vizsgálta tovább, hogy a t. 67-es bizottság tagjai, véleményem sze­rint, előbbi nyilatkozataikkal ellentétben, de hin­ni akarom, hogy mindenesetre indokolt meggyő­ződésből és jó­akaratból készítették ezen mun­kálatot, de azt engedjék meg nekem, ha nem bírom felfogni azon exigenciákat, melyek politi­kájuk változását előidézték, s hogy kívánhassam az ország lakosai nevében azt (zaj, felkiáltások : mi joggal ? — elnök csenget.) csak egy szót kell cserélnem : kívánhassam helyett k­é­r h­e­s­­s­e­m az ország lakosai nevében (heves felkiáltá­sok : maga nevében beszéljen ! — elnök csenget.) Kérem, én az ország képviselője vagyok, én az ország lakosai nevében beszélek. (Zaj: Nincs joga hozzá! Halljuk ! Elnök csenget.) Úgy hiszem, a­ki e házban igazolva van, az országos képviselő, és az ország nevében kér és szól. (Zaj, elnök csenget.) Mondom, engedjék meg azon tisztelt férfiak a kérést, hogy igyekezzenek alkalm­at nyújtani arra, miképen az ő politikájuk megváltozásáról az ország lakosai kellő értesülést nyerhesse­nek. (Zaj.) Még egyre kérem fel a­z. országgyűlés figyel­mét, akár mi legyen ez indítvány felett a határo­zat, hogy őseink mily kiváló figyelmet fordítot­tak az alaptörvények, a sarkalatos jogok védel­mére, fel fogok olvasni egy törvényt a t. ház engedelmével, mely azt határozza, hogy a sarka­latos jogok, az alaptörvények, még országgyűlés által sem vétessenek hátrányos változtatások alá. Az 1741. II. törvényczikkben foglaltatik a ki­rályi hitlevél (inaugurale diploma), melynek 3. §. igy szól: Universas et singulas regni Hungariae partiumque eidem adnexarum libertates, immu­­nitates, statuta, communia jura, leges et consve­­tudines hactenus concessas et confirmatas, in futurumque concedendas et confirmandas — in omnibus suis punctis, clausulis et articulis, — prout super eorum­ usu et intellectu régio et communi statuum consensu diaeta liter conventum fuerit, — for­­miter et sancte observabimus. Ugyanazon országgyűlés VIII.tcz.ezen diploma záradékáról szól: De clausu­a diplomatis, prout super eorum usu et intellectu regio et communi statuum consensu diaetaliter conventum fuerit,­­ ad fundamentalia jura, libertates, immunitates nullateum extendenda. Sanctium est : Fundamentalia jura libertates, immunitates (cum alioquin etiam per articulum III. 1715. super eo, quod ad normam aliarum provinciarum non gubernabuntur, praecuuti et assecurati existant.) sub sensum — diplomad in­­sortae de usu et intellectu sonantis clausulae — nullatenus sumi posse. Az 1836 ki diploma is hivatkozik ezen VIII. törvényczikkelyr­e (salva tam­en semper quoad ea, quid­e per articulum 8. 1741. excepta sunt, ejusdem legis dispositione.) Ezen törvények szerint az uralkodó megerő­­sitette az ország minden törvényét a közjogiakat úgy, mint a magántörvényeket, de azon záradék hozatott be, miszerint úgy fogja azokat megtar­tani az uralkodó, a­mint jövőben uralkodó és országgyűlés egyező akaratával értelmeztetni, vagy változtatni fognak. Ezen záradékra nézve látták szükségesnek őseink az alaptörvényekre nézve kimondani, hogy ezen változtatás lehető­sége azokra nem terjed ki. Ezen záradék ismé­teltetett a későbbi királyi hitlevelekben, s külö­nösen az 1836-ikiban is. Igaz, tisztelt ház, hogy akkor aristocratikus alkotmányunk volt, ámde az nem tesz különb­séget az alapjogok, az alkotmány védelmére nézve. Mint akkor, úgy most is szükség azokra fontos figyelmet fordítani az országnak és or­­szággyű­lésnek. Azon kéréssel köszönöm meg a tisztelt ház türelmét, hogy az indítványt érdemleg tárgyalni méltóztassék. Febr. hó 25-kén délután 4 órakor nyújtatott át Deák Ferencz nagy hazánkfiának Buda városa közönsége üdvözlő felirata, mely alkalommal Paulovics László főpolgármester úr, mint a kül­döttség vezetője, a következő beszédet tartá : „Mélyen tisztelt nagy hazánkfia! Határtalan az öröm, melylyel hazánk népei al­kotmányunk visszahelyezését ünnepük; szavak­kal ki sem fejezhető boldog érzelmek töltik el a magyar keblét, s milliók ajkai imaként rebegik hálaszavaikat azon nagy hazafiak irányában, kik lángoló honszeretet által vezéreltetve, az akadá­lyokat legyőzték, és higgadt elszántsággal a jog és igazság mellett tántorithatlanul küzdve, édes hazánkat az alkotmányosság terére visszave­zették. Szeretett hazánk e szent ügyében a vezérek vezérét, a nagy honfiak elsőjét önben tiszteli a haza osztatlan és határtalan bizalommal, nem tudván elválasztani a haza javának, a politikai szabadsága jog és igazságnak eszméjét Deák Fe­rencz nagy nevétől, személyétől. Engedje, hogy e milliók háládatos tisztelői közé magát és Buda városának a hazáért lángoló polgársága is soroz­hatván, mély tiszteletének és hálájának kifeje­zést adjon ez iratban, melyet ezennel átadni sze­rencsém van. Fogadja hálaérzelmeink e csekély jelét haza­­fiúi szíves indulattal, és legyen megyőződve, hogy Buda városa polgárainak keblében a­mint soha szűnni nem fog a hálaérzelem és feltétlen bizalom tisztelt képviselő úr, mint honatyánk irányában, úgy soha szűnni nem fog azon forró és őszinte óhajtás , hogy az egek ura nagy ha­zánkfiát, Deák Ferenczet, édes hazánk javára és boldogítására sokáig éltesse!“ E beszéd közben átnyujtatván az üdvözlő fel­irat, annak minden kiválóbb helyét harsány „él­­jennek követték. A­mennyire emlékezem, Deák Ferencz e be­szédre körülbelöl a következőket válaszolá : „Háláját és köszönetét nyilvánitá Buda fővá­rosa polgárságának, mely­et megtisztelni szíves­kedett; kiemelé, hogy számos küzdelem után végre elértük, miszerint törvényeink elismertet­vén, alkotmányunk visszahelyeztetett, hogy ily küzdelmek közepette legbiztosabb támasza an­nak, ki a közélet pályáján működik, polgártársai­nak őszinte bizalma ; hogy a­mit eddig kivív­nunk sikerült, az csak kezdete a nagy mű­nek, mert mindent egyszerre nem lehet elérni ; hogy még igen sok akadály van, melyet le kell küz­­denünk, még sok fáradság, sok türelem szüksé­ges, és talán csak az utánunk következők lesz­nek azon szerencsés helyzetben, hogy az alkot­mányosság jótéteményeit egész terjedelmükben élvezhessék ; de ha mi eddig majdnem a legke­vesebb remény mellett tudtunk tűrni és-e­várni, akkor annál inkább várhatunk most, a­midőn a kedvező siker reménye naponként mindinkább növekedik ; hogy örömmel fogadja el Buda lel­kes, jeles, derék polgárainak hazafias üdvözletét, melyet a küldöttség által oly meleg szavakban tolmácsoltak ; hogy a küldöttség szíveskedjék polgártársait értesíteni, miszerint ezen megtisz­­telés emlékét keblében mindig megtartani fogja.“ Ezek után Deák Ferencz a nagyszámú kül­döttség majd minden egyes tagjával a legszívé­­lyesebben kezet szorítván, azok harsány éljenek közt távoztak el. A felirat, melyet a küldöttség Deák Ferencz­­nek Buda fővárosa nevében átnyújtott, ekkép hangzik: Mélyen tisztelt nagy hazánkfia! Midőn több évi szellemi küzdés, férfias önmegtagadás, szilárd kitartás és anyagi veszteség után honunk láthatá­rán az alig feltűnt reménycsillag ismét elhalványo­­dott,a nemzet jövője iránt a kétségbeeséshez közel állott, s egyedül a mennyei gondviselésbe helyzett ama bizalma, hogy a jog és igazság győzelme végre el nem maradhat, nyújtott ismét annyi életerőt,hogy az újólag bekövetkezett veszélyek­kel bátran szembe szállhasson. A magyarok Istene meghallgatá­s sokat szen­vedett nemzet hó imáját, és az örök igazságon alapult bizalom fényesen igazolva jön, mert a nemzet bölcse kijelölte azon kölcsönös jogalapot, melyen őseinktől öröklött és annyi vérrel szerzett alkotmányunk ismét visszaszerezhető ; a kegyes Fejedelem pedig elismerve a nemzet kívánalmai­nak jogosságát és törvényességét, alkotmányunk tettleges visszahelyezése által a legmagasabb trón és nemzet közötti viszálynak mindenkorra véget vetett, s a megingatott bizalmat újólag meg­­szilárditá. Folyó évi böjtele hó 17-kén kelt legmagasabb kegy. kir. leirat értelmében Magyarország ön­magának visszaadva, a törvényhozótest a ma­gyar minisztérium hozzájárulásával minden ide­gen befolyás nélkül intézkedhetik szeretett ha­zánk sorsa felett, tért nyilván egy boldogabb jö­vőnek, mely után a nemzet oly régen epedez. E magasztos czél elérését, mely annyi küzde­lembe került, de milliók jóllétét alapitá meg, leginkább Önnek, nagy hazánkfia! köszönhetjük, ki a mindent lesújtó igazság szent fegyverével védte jogtalanul megtámadott alkotmányunk sérthetetlenségét; ki a törvény és jog szövése­kével világosító fel elleneink téveszméit; ki nem­csak az örökös tartományokat , hanem egész Európát is meggyőzi arról, hogy midőn a ma­gyar nemzet szentesített törvényeinek visszahe­lyezését követeli, ez­által nemcsak Magyaror­szág, hanem a birodalom jövőjét és fennállását is biztositani és megvédeni óhajtja; ki e nehéz küzdelmek közepette is a legnagyobb higgadtsá­got és mérsékletet tanusitá; kinek egyedüli czél­­ja a haza boldogitása lévén, mégy a félreértés keserveit is eltűrte, csakhogy a nemzet jóléte, melyért 40 évig küzd, s melynek magánérde­keit mindenkor alárendelé, végre Mérettessék, ki még most is, midőn hosszas fáradalmai után a nemzet hőn óhajtott czélját elérte, a kegyes feje­delem által reá ruh­ázandott magas állást megkö­szönve, inkább mint egyszerű polgára a hazának akar továbbá is működni, hogy a jogot és tör­vényt, melynek mindig egyébb őre volt, jövőre is önállólag és szabadon védhesse. Ily ritka bölcseség, ennyi jellemszilárdság és szeplőtlen honfi erények mellett elnémulnak elle­neink irigységszülte vádjai, s a nemzet, mely a Gondviselés által kijelölt bölcs vezérét tiszteli Önben, a legforróbb szeretettel párosult hála­örömre gerjed; a történelem pedig arany he­tükkel jegyzendi fel a legnagyobb honfi dicső tetteit. Hasonló érzelmektől áthatva akarja Buda fő­városa polgársága, melynek minden egyes tagját a honszeretet egyaránt lelkesíti. Ön, nagy ha­zánkfia iránt, e sorokban legnagyobb köszönetét nyilvánítani. Fogadja tehát kegyesen e legtisztább szívből eredt, de magas érdemeihez képest még mindig csekély kifejezését legforróbb hálánknak és ha­tártalan tiszteletünknek; önzéstelen fáradalmait és ernyedetlen tevékenységét valamint eddig, úgy jövőre is a nemzet osztatlan bizalma ki­sérje; kitűnő honfi-erényeinek méltó jutalmát pedig azon édes öntudatban találja, hogy min­den törekvései egyedül hazánk boldogítására voltak irányozva, és azt polgártársai legnagyobb köszönettel elismerik; adja a Mindenható, hogy dicsőség környezte napjait a legjobb egészség, valódi öröm és megelégedés között tölthesse; végre, hogy hazánk javára, melynek egész életét szentelé, és az egész nemzet örömére sokáig, igen sokáig boldogul éljen.!!! Kelt Budán, 1867.évi február 18-kán tartott bizottmányunkból. Kik egyébiránt mély tiszte­­lettel maradunk nagy hazánkfiának alázatos szolgái : Buda sz. k. fővárosa polgársága. — Ő Felsége Budára érkezését — mint a „Lloyd“ értesül — öt-hat nappal elhalasztották. — A nemzeti ünnepet — a hoz­zánk érkezett tudósítások szerint, melyeket hely­szűke miatt, sajnáljuk, már csak kivonatilag sem vagyunk képesek közleni — megtartották még : H­ö­g­y­é­s­z (Tolna megyében), M­e­z­ő- Kövesd, Bártfa (hol Pulczture városi főjegyző szónokait magyarul és tótul,­ Békés, (hol Konkoly Thege Ferencz szólott), Gál­­szécs, Ny­i­r­bátor (honnan távsürgönyö­ket is intéztek Ő Felségéhez, Deák Ferenczhez és Andrássy Gyula grófhoz), a német H­e­i­f­e­­­d és Masztort (Torontálban) , Csurgó (Somogyban), Mindenütt kivilágítás, hálás isteni­tiszteletek, a király, Deák és a minisztérium él­tetése. — Buda városában, az alkotmány visszaállításának megünneplésére f. hó 3-dikán (vasárnap) i. e. 10 órakor valamennyi plébánia­­templomban hála isteni tisztelet fog tartatni. Ez alkalommal az 1861-diki városi képviselőtestület a várbeli plébánia templomban fog testületileg megjelenni. — Rohoncz is — mint Arad és Pécs — megelőzőleg ünnepelt, t. i. már február 16-kán, midőn is a Batthyány-vár tornyán a nemzeti lo­bogót kitűzték, este pedig az egész község ki volt világítva. A kastély egyik ablakában a trans­parent igy szólt : „Éljenek a magyar minisz­terek !“ — Baraczháza (Temesi megyében), febr. 24. Zászlók, te deum, hymnusz és szózat, taracz­­kok, kivilágítás, röppentyűk, görögtűz. Éljen Deák Ferencz! — Csongrád megyéb­ől, melynek minden helységében megünnepelték az alkot­mányt, írják nekünk, hogy ottani hírek szerint, a mostani főispánnak Békésbe áthelyezése után, e méltósággal vagy egy fiatal gróf vagy­ „egy­ idős ellenzéki bajnok“ fog felruháztatni; óhajta­nák azonban, hogy azzal „egy még javabeli, erélyes és önálló gondolkozású férfi ruháztas­­sék fel. — Jánosháza (Vasmegyében) 21 dikén ünnepelt, és pedig — mit tudósítónk bécsi lapok koholmányai ellenében szükségesnek lát különö­­sen kiemelni — a zsidó lakostársakkal „lehető legnagyobb egyetértésben.“ — Maros Ludas és Maros Bogát lakosai (Torda megyében) a miniszterelnök­höz üdvözlő feliratot intéztek. Megjegyezzük, hogy Andrássy Gyula gróf e helységekben bir­tokos. — Balassa-Gyarmaton, február 20-dikán kivilágítás, lakoma. Az utóbbin Nó­­grádmegye jelen volt fiai Deák politikáját ü­nne­­pélyesen magukénak nyilvánították. — Bessenyőn (Hevesben), febr. 21-di­­kén kivilágítás, fáklyásmenet és zászlók lengése mellett Doboz István helybeli káplán és Sáry Károly szónokolt a népnek. Az ünnepélyes te­­deumot mart. 3-dikán tartják meg. — A kalocsai érsek megyében, Lo­­novics érsek rendelete folytán, szintén minden egyház megtartja a Tedeumot az alkotmány visz­­szaállitásáért. — Haj­d­u D­o­r­o­g városa a gör. kath. egy­házban tartott Tedeummal febr. 25 én ünnepelte az alkotmány visszaállitását. Bellatinez, Stájerország szélén, szintén nem késett a nemzeti alkotm­ányünnepély meg­tartásával. Febr. 24-ken taraczk és harangszó, lobogók és kivilágítás mellett Koczeth Márk két. esperes vend-szláv nyelven beszédet tartott a nép előtt, éltetve a királyt, Deákot, miniszté­riumot, mit mindannyiszor százszoros éljen és zsm­­e viszonzott. Táncsics kiszabadítása ügyé­­ben — mint a „Hon“-ból örömmel értesülünk — a miniszterelnök már megtette a szükséges lépé­seket. — Magyar bál Zágrábban: A „Zukunft“-nak február 2- tól Zágrábból a követke­ző esetet írják, mint az előző nap estén történ­tet. Az itten elhelyezett Gyulai magyar ezred altisztjei bált akartak rendezni, e czélból felkér­ték a nemzeti színház választmányát, szíveskedjék nekik e czélra átengedni a redoute termét. A vá­lasztmány nem adta beleegyezését, mert — mint mondák — ezen helyiségek nem adatnak át soha idegen, vagyis Szorosan nemzeti czélokra. Az al­tisztek a helytartósághoz mentek és ott kinyerték az engedélyt, hogy a redoute termében megtart­hassák báljukat. Erre az egész termet magyar nemzeti zászlókkal és roppant nagy magyar nem­­zeti czimerekkel ékesítették fel. Ezután egyikök a főispáni irodába ment és az ottani székeket kérte rendelkezések alá adatai. Több polgár után járá­sának sikerült a nemzeti zászlók és czimerek le- Pest, mart. 1. A Deák-kör ma esti 6 órakor előleges megállapodás szerint értekezletet tartott. Tárgyát a tanácskozmánynak a holnapi országos ülésben felveendő miniszteri ja­vaslatok két elsője képezi. Úgy az adó, mint az újonszállításról szóló meghatal­­mazási javaslat tüzetes és részletes vita alá vétetett; a nyilvánított aggodalmakat, melyek főleg a kivitelre vonatkoztak, az értekezletben résztvett pénzügyminiszter úr felvilágosításai eloszlatván, a többség egyértelmű megállapodása volt : a két javaslatnak előterjesztett szerkezete sze­rinti pártolása. Különfélék. Best, mart. 1. — István nádor félig temetése ma dél­előtt, a halott rangjához képest egyszerűen, de mégis fényesebben ment véghez, mint az elhunyt kívánta, mert a testvérfőváros elők­élőbbjei mind összegyűltek ravatala körül. Ez egyébiránt olyas valami, a­miben a kegyelet sem tiltja az embernek, hogy az elhunyt végehajtásával ellenkezőképen cselekedjék. A holttest az éjjel érkezett Budára, s azonnal a várkápolnába helyezték, hol ma d. e. 10 órakor az ünnepélyes requiem és beszentelés történt. A kápolnába csak a hivatalos egyéneket, papokat és katonatiszteket bocsátottá­­ be. A kápolna körüli tért és utczát tömérdek nép fog­lalta el. Az öt requiemet egymásután Banakovics érsek, Lipthay, Lipovniczky, Pauer és Lévay püspökök végezték ; a beszentelést ismét az egri érsek mondotta. A kápolna falait bevonó posz­tó a császári ház czimerét s e feliratot mutatta : „Stephanus Archidux Austriae.“ A koporsót egy­szerű sárga szövet borította. Jelen voltak József és Károly Ferdinánd főherczegek, egy belga tábornok, mint a brüsseli udvarnak, s egy száza­dos, mint az oldenburgi udvarnak képviselője, a magyar minisztérium, a fővárosban levő püspö­kök, a főrendi és képviselőház számos tagjai, a polgári és katonai hatóságok képviselői. Beszen­telés után a koporsót s a beleket és szivet tartal­mazó urnákat ünnepélyes menettel a családi sír­boltba vitték. — Most tehát itt nyugszik, a ki­nek a végzet meg nem engedte, hogy mint az ország nádora, itt tölthesse és végezhesse be életét. Béke hamvaira!

Next