Pesti Napló, 1867. október (18. évfolyam, 5234–5260. szám)

1867-10-09 / 5241. szám

jegyző által legott felolvasott törvény­javaslat így szól : Törvényjavaslat a vasutak és csatornák építése végett létesítendő kölcsönről. 1. §. Azon egyezmény alapján, melyet a pénz­ügyminiszter az 1867-dik évi jul. 2-án kelt orsz. határozat folytán kötött, jelen törvény által fel­­hatalmaztatik a minisztérium, hogy vasutak és csatornák építésére valóságos értékben 60 millió ezüst forintnyi, vagy 150 millió francnyi köl­­­ csönt létesítsen, 50 évre, 4,650,000 ezüst forint,­­ vagyis 11,625,000 francnyi évi járadék kötele-­­ zése mellett. 2. §. Az előbbi §-ban meghatározott év­jára­­­dékban a törlesztési részletek is benn foglaltat­ván, azon évi járadék 50 éven át teljesített fizeté-­­­se után az egész kölcsön törlesztve lesz, és a­­ kölcsönt illetőleg az állam minden kö­tlezettsége megszűnik. 3. §. E kölcsön biztosítására szolgálnak az építendő vasutak és csatornák; még­pedig akké­­pen, hogy a befektetett tőkének megfelelő évjá­radék a jelen kölcsönből épült vasutakra és csa­tornákra, mint főjelzálogra, időről időre első he­lyen bekebeleztetik. 4. §. E külön jelzálog mellett a jelen kölcsön­ből folyó kötelezettségek pontos teljesítéséért az állam összes jövedelmeivel is kezeskedik. 5. §. A jelen kölcsön kötvényei és e kötvé­nyek kamat­szelvényei e törvény által minden fennálló bélyeg illetéktől vagy jövedelmi adótól mentesíttetnek, s ez illeték és adó­mentesség azok részére jövőre is biztosíttatik. 6. §. E kölcsön egyedül csak azon vasutak és csatornák építésére fordítandó, melyeknek épí­tése iránt törvény alkottatott. 7. §. Ennélfogva a pénzügyminiszter a folyóvá tett összeg miképen történt felhasználásáról, a kölcsön állapotának kimutatása mellett, az Or­szággyűlés elé évenként jelentést tesz. Elnök kérdést intéz a házhoz, mit kí­ván e tárgy napirendre tűzése iránt hatá­rozni. A ház ma­ csütörtöki ülésben kívánja e tárgyat felvetetni. Ezután felszólal Perczel Mór. Sz­bad legyen mindenekelőtt a t. miniszter úrtól kérdezem, kivel fog e köl­csön megköttetni ? Lónyay Menyhért. A ma beadott törvény­javaslat tárgyalása alkalmával lesz szerencsém a minisztérium részéről az egész kölcsönre nézve részletes előterjesztést tenni. Perczel Mór. De én ezen tárgy fontosságát tekintve, szeretném magamat info­rmáltatni arra nézve is, kivel lesz ezen kölcsön kötendő. Ha ugyanis nekem az ezen kölcsönt adó társaság vagy bankár irányában nem volna teljes bizal­mam, akkor mindenesetre szükségesnek tartom, hogy e tárgy a legkomolyabb tanácskozás alá vétessék, s az osztályokhoz utasíttassék előleges tárgyalás végett. Lónyay Menyhért: Bátor vagyok erre nézve megj­egyezni, hogy minden tekintetben megfelelni igyekeztem a szükséges felvilágosítás-adás tekin­tetében azon küldöttségnek, melyet a t. ház kéré­sem folytán l­eküldött. Igen természetes, hogy a minisztériumnak minden kölcsön tárgyalásánál kötelességében áll, az arra vonatkozó adatokat, a kölcsönkötést, magát a «».ervkt­dést, és annak minden egyes pontját azon bizottsággal közölni, mely erre nézve kiküldetik. Ez megtörtént,­­ midőn majd e tárgy tanácskozás alá kerül, lesz szerencsém minden bővebb részletet előterjesz­teni. Alkotmányos országokban mindenütt azon eljárást szokták követni, hogy valahányszor köl­csön szándékoltatik köttetni, a minisztériumnak felhatalmazás adatik arra nézve, hogy a kölcsön kötése iránt intézkedjék , ez tehát a végrehaj­tásnak feladata. A minisztérium azután kölcsön feltételeit, annak körülményeit minden részletei­vel együtt azon bizottsággal közli, melyet a tör­vényhozó tesz erre nézve kiküld. Ez mindeneset­re szükséges a végből, hogy ezen bizottság min­den körülményekkel megismerkedvén, a kölcsön iránt javaslatot terjeszthessen elő. Miután a kölcsön csak e törvényjavaslat szen­tesítése után fog nyilvános aláírás végett kité­tetni, és lehetnek oly körülmények, melyeket nyilvános aláírás előtt minden részleteikben a közönséggel tudatni tán nem lenne czélirányos , ennélfogva követte a minisztérium ezen utat és kérte fel a házat arra, méltóztessék bizottságot kiküldeni, melylyel a kölcsönre vonatkozó min­den adatot részletesen közölhessünk. Ez megtör­ténvén, e kérdés tárgyalása alkalmával lesz Sze­rencsé­m a minisztérium nézeteit magáról a köl­csönről , annak természetéről és részleteiről előadni. Perczel Mór: Nem akarok a tárgy érdemébe bocsátkozni, de a tárgy fontosságánál fogva, mi­után ez magával azon igen lényeges kérdéssel, mely nem sokára tanácskozás alá kerülend, t. i. az osztrák államadósságok egy részének átvéte­lével némileg összeköttetésben áll, és ez egész fináncrendszerünkre befolyással lenne, szüksé­gesnek tartom, hogy ezen tárgy az osztályokhoz átju­tassék. (Zaj.) Zsedényi Ede: Azt hiszem, hogy fölösleges most ezen ügyben tanácskozni. A ház elfogadta az elnök úr által feltett azon kérdést, hogy csü­törtökön akarja-e tárgyalás alá venni ezen ügyet. (Perczel Mór közbeszólt: Elfogadta már a­­ ház ? (Felkiáltások: elfogadtál) Bocsánat, ezt nem­­ tudtam!) Z­s­e­d­é­n­y­i Ede: Igenis ki van mondva a határozat, és akkor, ha az egyik vagy a másik tagnak nehézsége vagy észrevételei lesznek, azokat akkor elő fogja adni, s akkor látni fog­juk, vájjon a pénzügyminiszter arra felelhet e vagy nem ; és ha nem felelhet, vájjon fogjuk-e ! azután azt mondani, hogy tovább megyünk, és kérjük, hogy még nagyobb felvilágosításokat adjon. Igaz ugyanis, hogy ez az első alkalom, hogy Magyarország mint független állam, a köl­csönvételek terére lép. Ez igen-igen sikamlós tér, melyen nemcsak a kormánynak az ország képviselőinek egyetérté­sére van szüksége, de az ország képviselőinek is­­ szükségük van az ország közvéleményének, az­­ ország középületének támogatására; tehát ma­gam is azt hiszem, hogy már nem lehet parla­­mentáris szabad országban kölcsönöket úgy fel-­­­venni, mint láttuk, hogy az 60 év óta Bécsben l­SL­ idó nehézségeinkrefeledds^de | ‘•EÄÄSÄ '-kéríssel­! ft" í■«­ | Hatósági élet. n-1 Pestmegye renüldvüli közgyűlése az 1 f. évi oct. 8-kán, délelőtti 10 órakor. Beöthy elnöklő alispán megnyitván a gyi­l­ü­lést, előadja, hogy még néhány miniszteri ren­­­delet néz tárgyalás elé. A tegnapi ülés authent catiója a maival együtt történhetik, ük Ráday főjegyző, előbocsátván, hogy Ebecs­ky esküdttörvényszéki vizsgáló­bíró Szilassi , másodalispánt és a meg­ei főügyészt mint tanú­­t­ idézte, de ezek a megjelenést megtagadták, fel­olvasta Ebeczky jelentését a minisztériumhoz, é­va ennek intézményét ez ügyben. Ez tárgyaltatott a sept. 19 -i kisgyűlésen. Ennek jegyzőkönyv­ére felolvastatik. Ennek végzése kimondja, hogy a megye valamint törvényes parancsnak mindig d- t engedelmeskedett, törvényes jogát védeni is fog ,á- i ja mindig. A megye polgára törvénye­i után csal­ója­­ a megye által idézhető. Szilassy eljárását he­­­lyesli, és egy feliratban kéri Ebeczkyt a törvé­­­nyes útra utasítani, m­­ E feliratra sept. 18-1-án kelt egy miniszteri in­­­tézvény. Beérkezett 19-én, tárgyaltatott a kis gyűlés által 21 én. A határozás az összehívand­ó rendkívüli közgyűlésre bízatott. Nyáry Pálnak mindenekelőtt három észre­vétele v­n. A minisztérium nem fogta fel jól­­ saját és a megye állását. „Mi lesz később, nem­­ tudni, és fájlalandó volna, ha a megye tisztái közigazgatásra szoríttatnék. De jelenleg ké intézmény áll fenn, nem alárendelve az egyik , hanem koordinálva. Ezért a minisztériumnak ro­­­­­­szólási joga nincs. Másodszor helytelennek tartja Tá­r­a nem akar beavatkozni, val­a­­­jön Szilassy mint alispán, vagy mint magán­sze­mes­­ mély idéztetett-e ? Idézése, mint alispán, lehetet­­­len, ellenkezik törvénynyel, gyakorlattal. Végr­­ve­­ hibának tekinti, hogy a megye nem utasította ai­­nt alispánt és főügyészt megjelenésre. Ezek után­­­ul dologra tér.­­­ A közgyűlési végzés alapja az 1848-ki XVIII a törvényczikk 17-ik szakasza. A minisztérium hiv ál­yatkozhatott volna az országgyűlési meghatalma- h­­zásra és ezen alapuló rendeletére. De ezek nem is indokolják előleges vizsgálatban a miniszteri ari rendelet tételeit. Kérdi tehát, vájjon új rendelet ,­­ gyanánt elfogadható-e ez ? Azt hiszi, hogy igen 18, mert a meghatalmazás alapján a minisztérium t­sz­ hiányt pótolhatja. El kell tehát fogadni. 3n Halász B. A kisgyűlést nem hibáztatja, is- hogy megjelenésre az illetőket nem utasitá. A tk rendeletre, „második pótrendeletre“ nézve nyil­­ijl­vánitja, hogy a minisztérium nem rendelhet, a *1" mit tetszik, a meghatalmazás alapján. Szóló ezen sokat gondolkodott és nem beszél ellentmondást !'" viszketegbe". A hol a 48-iki törvény a miniszte­­­ré­riumot nem korlátozza, ott mindig lehető volt. 1t_ A hol korlátozá, ott a minisztérium mindig „nem a­­lehettél“ élt Ha a minisztérium igy értelmezi a m­ meghatalmazást, tagadja erre az országgyűlés jogát. Ily meghatalmazást csak sanctió tenne ér­it­­vényessé. Taglalván a rendeletet, törvénybe, al­­é­­kotmányba ütközőnek találja és nem fogadhatja et el. Nyári indítványát ellenzi.­­ Végre bocsánatot kér, hogy ily magas szer­.- 1 : 1 pontra állt. -s­­ Nyáry. E „bő beszédnek“ csak utolsó ész­­­­­revétele ellen szól. Védi álláspontját és követke­­n­­zetességét, melyet Halász a tegnapi határozat­a­ alapján megtámadt. Hiba, ha a megye oly térre 3­ áll, melyet nem tud indokolni, mert a törvény­­- rész volta, az országgyűlés eljárásának jogtalan­ul­sága szép indok, csak az a baja, hogy nem ide tartozik. Fenntartja indítványát, de nem felirat,­­ hanem jegyzőkönyvi határozat alakjában. Az indítvány elfogadtatik. , Nyáry óhajtja a jegyzőkönyvbe a „tör­vényhozó“ szót a minisztériumra vonatko­zólag felvenni az országgyűlési meghatalmazás­­ alapján. Szintén elfogadtatik.­­ Ráday főjegyző felolvassa a sept. 12-dikén kelt igazságügyminiszteri rendeletet a közvád­­s­­ókra nézve. Végül a sept. 16 -án érkeze­t hel­yi ügyminiszteri rendeletet, mely a sept. 20-diki­­­­kisgyűlés végzőse szerint e közgyűlés elé ter­­jesztendő. a Ivánka Imre ebben csak visszatérést a­­ lát a törvényes útra. De nem helyesli, hogy nincs a megye közönségéhez, hanem az alispánhoz küldve. H­a l­á s­z B. Retournirozni kell ! A rendelet ahhoz tartás miatt ki­­adatik. Rákóczi főjegyző olvassa a sept. 16-kán érkezett 14-diki belügyminiszteri rendeletet az aradi honvédgyülés tárgyában. — Tárgyaltatott 17 kén , körözésre kiadatott, közgyűlésen ismét felolvasandónak mondatván. Beniczky Lajos szól, mint honvéd. Ha a hazának szüksége lesz rá, ott lesz megint. — A honvédgyűlés cz­élja nem lehetett titok, mert nyílt teremben tárgy­altatott és a miniszter maga is ott volt. Törvénytelenséget benne nem lát. Továbbá a fennálló törvények szerint az egy­letnek nem is kellett alapszabályát felterjeszteni. A gyülekezet sehol sem adott okot a gyanúsí­tásra. A rendeletet visszautasítja. Vakon véve, hogy a rendelet vele nem közöltetett, a honvéd egylet még­sem tartá meg a gyűlést a történtek után — nem tüntetésektől, hanem — ellentünte­­tésektől tartván. De jogát erre fenntartá. A hon­védegylet czélja pedig az anyagi, szellemi és er­kölcsi állás biztosítása. Ez kijelenti ünnepélyesen. Nyáry szükségesnek tartja Beniczky jelen­tését jegyzőkönyvbe venni. Nem hiszi, hogy Beniczky maga itt határozatot óhajt. De kijelen­­­tését jegyzőkönyvbe kell venni. Ha a határnap­­ el nem múlt volna, mást kellene tenni. De így beszél, mint megtörténtről. A kisgyűlés eljárását helyesli. De határozatilg kimondani kívánja az elvet, hogy a különbség alkotmányos és nem al­kotmányos életben az, hogy előbbiben minden­ki maga felelős tetteiért, s csak az elkövetett tett után avatkozhat bele a hatóság, és hogy e szerint a minisztérium eljárása nem alkotmányos, hanem rendőri. Hasonló esetben jövőre felirat intézendő. Az indítvány elfogadtatik. Rákóczi főjegyző felolvassa a september 14 diki belügyminisztériumi rendeletet Abony és Eger városához. A közgyűlés ezt 17 év tárgyal­ván, a minisztérium jogát erre nem ismeri el, s a nagygyűlés elé utasítja fontosságánál fogva Abony városa főszolgabírójának jelentését együtt, mely szintén felolvastatik. Halász B. az abonyi Kossuthhoz intézett bizalmi levél mellett nyilatkozik. N­y­á­r­y három elvvel jellemzi az alkotm­­nyosságot. 1) Mindent szabad tenni, a­mit törvés nem tilt. 2) A tettes felelős. 3) Csak törvényes­­ bírája elé kerülhet. A bizodalmi nyilatkozatoknak nem barátja, mert a bizodalom alaposabban nyilvánul a köz-­­­véleményben. De a minisztériumnak alkalma lett volna máskor is, ha elvileg ellenzi, fellépni , a nyilatkozatok ellen. De úgy látszik, csak a ha­­­­talom nézetével ellenkező bizodalmát nem sza­bad nyilvánítani. Ő a dologban nem lát felség­sértést. Ha a minisztérium lát, ott van a korona ügyvéde. Formulázzon vádat. De szemethunyó kegyelmi eljárás, fenyegetéssel egybekötve, alkotmányellenes. Mert kérdés, ha lehetne-e el­ítélni a vádoltakat ? Alkotmányos polgárra nézve jobb, ha bevádoltatván, törvényszék elé állítta­­tik, mint ha kegyelmet nyer ,­­­e pofon ütik. A minisztérium megsemmisítheti a nyilatko­zatot, ha tetszik. De ne kívánja ezt a megyétől. Hajtsa végre a megsemmisítést, de alkotmányos közeget erre nem talál. M­á­r­i­á­s­s­y Béla nem fél a fenyegetéstől. Ta­­gadhatlan joga politikai vélemény­nyilvánítás.­­ Abony városáét helyesli. Az 1723-ki törvény­­ ellene nem nyújt alapot. Pártolja a közgyűlés, illetőleg Nyáry indítványát.­­ H­a­­­á­s­z B. (a kimerült gyűlés „eláll“ zúgása közt.) Éles kifejezésekben Nyáryt és Máriássy recapitulálja. Érti a jog terén a megsemmisítést. De eszmét nem lehet megsemmisíteni. Pest megye ebben a minisztériumnak s­zédkezet nem nyújt, s Keglevich B. és Bobory csatlako­­­zik ezekhez. í K á s­z Ivor. E minden tekintetben fontos kér­déshez hozzá szólani lelkiismerete kényteti. Kos­suth váczi levele megingatta a pártállást; más volt az ellenzék ezelőtt, más most. Szóló, ki szin­tén ellenzéki, látja ezt a megye termében is. El­­lenzékeskedés mindenütt, de nem czélok és lé­nyeg, hanem formák ellen, a legnagyobb szenve­­­­délylyel. Tudja, hogy a párt szükséges és a párt-­­ harcz kiegyenlíthetlen, de a pártoknak közremű­ködése a haza érdekében szükséges. Ez nálunk is meg­volt és üdvös volt. Nagy fájdalmára, ez­­ megszűnt. A pártok most egymást mereven kire­kesztő alapokon állanak. Ez kivált nálunk felet­te veszélyes. A hazafiság a pártállásnál mindig előbb való legyen. E veszélyes jelenség nyilat­kozik az abonyi levélben is. Nem hiszi, hogy ha­zafi el nem ismerné Kossuth érdemeit. De leg­­­újabb politikáját nem osztja, és ezt kijelentetni kívánja a megye által­­, a minisztérium eljárá­­­sának jogtalansága mellett.­­ B­e­n­i­c­z­k­y Kász ellenében Nyáry indítvá­­­­nya mellett szól. Nyáry indítványa elfogad­­tatik. Rákóczi főjegyző előadja, hogy Nagy- Körös városa szintén irt bizalmi levelet Kos­suthhoz. De a miniszteri rendelet következtében visszavette. A megyéhez folyamodik, hogy pár­tolja felszóllalását a rendelet ellen az országgyű­lésnél. Felolvastatik a folyamodvány, mely ki­mondja, hogy pártolás hiányában a város önál­­­­lóan lép fel. Nyáry csak ez utóbbit tarthatja helyesnek.­­ G­u­b­o­d­y nagy-körösi polgármester hosz­­í­­zasan indokolja Nagy-Kőrös eljárását. Nyáry indítványát Körös városának in­kább kiemelésére, mint kiseb­zésére levőnek­­ tekinti. Mellette marad. Ivánka hasonlóan nyilatkozik, G­u­b­o­d­y replicál és felolvasni kéri Nagy- Kőrös repraesentatióját az országgyűléshez. Rákóczi főjegyző ezt megteszi. Nyáry indítványát azon elv kimondásával­­ kívánja megtoldani, hogy sem egyén, sem testü­let politikai véleménynyilvánításától el nem tilt­ható. Az indítvány a toldalékkal együtt elfogadtatik. Rákóczi főjegyző felolvassa a pénzügymi­niszter körrendeletét, a tisztviselők közreműkö­déséről az adóbehajtásnál. Ahhá­ztartás végett az alispánnak kiadatik. Rákóczi főjegyző felolvassa a belügymi­niszter rendeletét, melylyel a megyei tisztvi­selők az 1868 évi hús- és borfogyasztási adóra vonatkozó szerződések megkötése előmunkála­tánál közreműködésre hivatnak. Nyáry elismeri, hogy a jövő évi költség­­vetésre a pénzügyminiszternek erre szüksége van. De ebből nem következik, hogy törvény el­len a megye vétessék erre igénybe. Kérjen a kormány új meghatalmazást Ily értelemben re­­pr­ezentatiót indítványoz. Elfogadtatik. Elnök a gyűlés folytatását holnapi 10 órá­ra tűzi ki. Pest, oct. 6. Pest városának f. évi october hó­r -én d. u. 4 ór­kor a városi tanácsteremben tartott rendkí­vüli közgyűlésére a képviselők és hallgatóság oly nagy számban tódultak, hogy a terem — mely különben is hasonló gyülekezetekre egy­­átalában alkalmatlan — alig volt képes őket be­fogadni. Oka e nagy érdekeltségnek azon — a fővárost, s mondhatni az ország nagy részét feszültségben tartó, a városi hatóság kebelében előfordult súrlódások tárgyalása volt, a­melyre vonatkozólag a városi jog- és sérelmi bizott­mány véleményét a közgyűlésinek bemutatta. A közgyűlésen Agarasztó Miklós főbíró elnö­költ ; a főjegyző megkezdette az ügy előadását a jogügyi bizottmányhoz utasított összes tárgyira­tok felolvasásával, s e felolvasás majdnem három egész órán át tartott. Tájékozás végett a felolva­sott ügyiratokból nyert tudomás alapján, követ­kezőket emelünk ki: 1 1) A főkapitány a dinnyeárusoknak meghagy­­­­ta, hogy nappali árulási helyeikről a dinnyét éjszakára eltávolítani tartósnak; ezen intézkedés ellen az illető kofák a városi tanácsnál panaszt emeltek, melyben százados gyakorlatra hivat­kozva, a nagyobb dinnye-rakományoknak melyeket állványon árulni lehetetlen­­­ ejnek idején is a néhány hétig tartó dinnye-idény alatt — az utczán való meghagyatását kérték ; a vá­rosi tanács ezen folyamodványt felvilágosító je­lentéstétel végett a főkapitánynak e napra ki­adta, elrendelvén egyszersmind , hogy az ez érdembeni határozathoz­atalig a főkapitány tartsa függőben intézkedését; a főkapitány tett ugyan jelentést a tanácshoz, ebből azonban a tanács azon meglepő tényről értesült, hogy a főkapitány tanácsi végzést közvetlenül a belügyminiszter­hez terjesztette fel, s a kormánytól azt kérte, hogy a tanácsi végzést semmisítse meg; a be­ügyminiszter úr aztán csakhamar a főkapitány kérelméhez képest intézkedett, a­nélkül, hogy a tanácsot előbb meghallgatta volna. 2) Weinberger kávés a Király utczában, a zárórák áthágása végett, a főkapitány által egy­másután 3-szor, 20, 30 és 40 ft pénzbírságban marasztaltatok el, mely összegnek azonnali be nem fizetése esetén bezáratással fenyegettetek; a kávés a bezáratástól menekülni óhajtván, pa­naszt emelt a főpolgármesternél, ki ennek folytán a főkapitányt oda utasította, hogy a tényálladék­­ról, az iratok bemutatása mellett, a tanácshoz jelentést tegyen, addig pedig a végrehajtást füg­­geszsze fel; a főkapitány, közbejött sürgetésre, bemutatta a kívánt jelentést, ebben azonban megemlítette azt, hogy ő, daczára annak, hogy a főpolgármestertől felfüggesztő rendeletet kapott, támaszkodva a fennállott m. k. helytartótanács­nak 1863. évben (Pálfy idejében) kiadott rende­letére, Weinbergertől a 90 ft bírságot behajtotta; a tanács meggyőződvén az ügyiratokból, hogy Weinberger csakugyan hibás, a kapitány ítéletét elvileg helybenhagyta ugyan, a bírságokat azon­ban túlságosaknak találván, azokat 5, 10 és 20 forintra szállította le, a főkapitányt pedig oda utasította, hogy Weinberger panaszában felho­zott némely körülményeket, mint p. o. azt, hogy más kávéházak és sörházak hosszabb ideig is nyitva tartatnak, s még­sem birságoltatnak meg azok tulajdonosai — felvilágosító jelentést tegyen ; a főkapitány ezen tanácsi utasításra tett jelenté­sében a kívánt felvilágosítást megadta, de egy­szersmind arról is értesítő a tanácsot, hogy helytartósági leirat ellenére, felfüggesztő rende­leteket a kapitányi intézkedések ellen kiadni nem lehet, ez pedig megtörtént, s így elvi kér­dés forog fenn,­­ tehát a (főkapitány) ez ügyben a belügyminisztériumhoz közvetlenül felterjesz­tést tett. 3) Weinberger kávés, egy, a belügym­i­niszterhez beadott igen illetlen hangon irt pa­­nasziratban, a főkapitányt erkölcstelen életmód­dal és hivatalávali visszaéléssel vádolván, e pa­naszirat, a belügyminiszter által közvetlenül főkapitánynak adatott ki nyilatkozat végett, a főkapitány a kívánt nyilatkozatot közvetlenül felterjesztette, mire a belügyminiszter Pest vá­rosa közönségéhez c­ímzett rendeletben meg­­hagyja, hogy a városi tiszti főügyész Weinber­ger ellen rágalmazás miatt közkeresetet in­dítson. 4) Weinberger kevés panaszt emel a főkapi- t tány ellen, hogy ez kávéházi helyiségébe na- 1 pontként reggeli 10 órától esti 6 óráig egy biztost­­ ültetett be, s ezáltal kávéházának hitelét nem­csak megrontja, de a vendégekét is elriasztja. A­­ főkapitány ezen panaszra a tanácsnak azt jelen­tette be, hogy a biztost azért rendelte panaszló kávéházába, mert bizalmas­ után értesülést ka­pott, hogy ezen kávéházban a rendőrség elleni összeszövetkezés czéloztatik, megjegyzi egyéb­iránt a főkapitány, hogy a rendőrbiztosnak je­lenléte a kávéházi üzlet hitelét nemhogy csök­kentené, hanem azt még inkább szilárdítja. 5) A főkapitány a felső nádor utczában létező Glaser-féle korcsma-helyiséget bezáratni indítvá­nyoz, a tanácsnál azért, mert itt fajtalan szemé­lyek tartózkodnak; a jelentésben tények nem lé­vén konstatálva, a bezáratás nem rendeltetett el, hanem utasíttatott a főkapitány, hogy ezen korcs­mát szigorú rendőri felügyelet alatt tartsa ; nem­sokára ezután a felső nádor utczai korcsmák el­len egy névtelen panasz került a hatósághoz, mely alkalomból a főkapitány a tanács által ezen korcsmákra figyelmeztetve lett, azon utasítást is nyervén, hogy a panaszoknak a saját maga által javaslatba hozott rendszabályok alkalmazásával, t. i. első izben megintés, 2-ik ízben pénzbirságolás, 3 ik ízben bezáratással elejét venni iparkodjék. Ezen utasítást a főkapitány úgy foganatosította, ho­l átért a cs. k. katonai parancsnoksághoz, melyben megemlítvén azt, hogy a nádor utczai korcsmákat leginkább a cs. k. katonai legény­ség látogatja, miután ezen korcsmák a bujakór terjesztésére eszközül szolgálnak, s ő ezt meg­akadályozni „közelebbről meg nem nevezhető okoknál fogva“ nem képes, tiltsa el a katonai parancsnokság a katonákat a szóban forgó korcs­mák látogatásától. A városi tanács, a főkapitány­nak a cs. k. katonai parancsnoksággal ily mo­­dorbani érintkezésében egy részről denunciatiót látván, másrészről meggyőződvén arról, hogy a főkapitány a tanácsi végzésedet nagyon könnye­dén veszi és azoknak nem engedelmeskedik, az ügyet a főkapitány irányábani rászólásának ki­jelentése mellett, a jogügyi bizottmánynak adta ki, figyelembe vétel végett. 6) A. L. kapitánysági biztos, vérengző eljá­rást követvén el egy dinnyeárusnő irányában, ennek siránkozó panaszára a főpolgármester, a tettét beismert biztost a fenyitó törvényszékhez egy fegyvertelen poroszló által átkisértette ; a fő­kapitány jogait látta sértve a főpolgármesternek iménti intézkedése által, s e miatt a tanácsnál vádat emelt a főpolgármester ellen, ez azon­ban nyilatkozatában azt érvényesíti, hogy a biz­tos súlyos testi sértést követvén el, ezen tettének megbírálása nem fegyelmi útra tartozik, hanem a büntető bíróság dolga. Ezek azon ügyek, mik a jogügyi és sérelmi bi­zottmányhoz, a tanács előterjesztése folytán, a közgyűlés által véleményadás végett, azért uta­­síttattak, mivel az iratok oly eljárásról tanúskod­nak, melyek a törvényhatóságnak közigazgatási viszonyait egyrészt a kormány, másrészt aláren­delt tisztviselői irányában lényegesen érintik, s ekként ezen, magukban véve csekély jelen­tőségű ügyekből közjogi kérdések fejlődtek ki. A jogügyi és sérelmi bizottmánynak, közös tanácskozás alapján szerkesztett véleményes je­lentése, a következő: Tekintetes közgyűlés! A városi tanácsnak előterjesztése folytán mél­­tóztatott a t. közgyűlés f. é. szeptember 11-ikén 27708. szám alatt kelt határozatával több rend­beli , a városi törvényhatóságnak egy részről a kormány­­ más részről alárendelt tisztviselői irányábani közigazgatási viszonyát érintő tár­gyalási iratokat a jogügyi és sérelmi bizott­mánynak együttes vélemé­nyezés végett kiadni, mely közgyűlési határozat nyomán, ezen bizott­mányhoz a tanácsnak f. é. szeptember 12-én 25331. és 27225. szám alatti végzései is, mint a fentebbiekhez hason természetű ügyek hasz­nálatut utasítva lettek. A bizottmány iménti kiküldetésének mielőbb eleget tenni kívánván, i. é. szeptember 20. és 23-án Agerasztó Miklós főbíró elnöklete alatt, Fabini Teofil, Polgár Mihály, Matisz Pál, Beli­­czay Imre, Preussner Józ­ef, Thanhoffer Pál, Gelléri Szabó János, Királyi Pál, Boltlik Lajos, Ráth Károly, Dobos József, Balassa Istv., Seregi Józsa, Busbach Péter, Macecl János, Sárkány Jó­zsef, Tóth Lőrincz, Radocza János, Káldor An­tal, Szontagh Kálmán, Horváth Károly, Ságody Sándor, Loisch Ede, Simon Flórent, Haris Sán­dor, Toperczer János, Steiger Gyula, Pilisy Béla, Eléh István , Szigethy Mihály és Havas Ignácz képviselők, továbbá Csengey Endre tiszti főügyész és Gerlóczy Károly kft. főjegyző rész­vétele mellett ülést tartott, mely alkalommal az összes tárgyiratoknak egész terjedelmében föl­olvasása után a következőket tartja leginkább kiemelendőknek: I. Hogy a városi hatóság kebelében oly súrló­dások léteznek, melyek könnyen a közügy tete­mes hátrányára lehetnek. II. Hogy ezen súrlódások túlkapásokat idéztek elő, melyek a törvényhatóság jogait úgy alulról mint felülről megsértették. III. Hogy egy fél által a városi hatóság egyik főtisztviselője ellen oly tartalmú és modorú iga­zolatlan vádirat nyujtatott be a kormányhoz, mely megtorlást igényel. A bizottmány ezen három pontra nézve, véle­ményét a következőkben terjeszti elő : I. A hatóság kebelében létező sajnos súrló­dásokat a bizottmány az illető tisztviselők hi­vatalbeli túlbuzgóságának tulajdonítja, és ezért, de annál fogva is kikerülhetetlen lett az összeüt­közés, mert nem léteznek oly szabott utasítások, melyek a tisztviselőknek és hivataloknak egy­­máshozi hivatalos viszonyát tüzetesen körvona­­laznák, és mindenkinek hatáskörét szabatosan meghatároznák. Ezen hiánynak megszüntetésé­ről múlhatatlanul gondoskodni kell, mit a bizott­mány oly módon vélne elérhetni, ha egyrészről az 1861. évben 2463. szám alatt közgyűlésileg megállapított rendőri szabályoknak a f. é. június 19 dikén 18031. szám alatt hozott közgyűlési ha­tározattal elrendelt átvizsgálása haladéktalanul foganatosíttatnék, és erre nézve a kiküldött bizottmány , jelentésének sietős bemutatására utasíttatnék, — más részről, ha a tek. közgyű­lés már most kimondaná azt, hogy az érintett rendőri szabályok, úgy­szintén az 1861 évi hasonlóképen átvizsgálandó közigazgatási ügy­kezelési szabályok addig is, m­íg a fent érintett bizottmányi munkájat befejeztetnék, és arra ha­tározat hozatnék, irányadásul életbeléptettetnek. II. A bizottmány­ a törvényhatóság autonó­miáját megsértve látja abban, hogy a) a főkapitány a városi tanácsnak a dinnye­árusok és Weinberger kávés ügyében hozott végzéseit fölfüggesztés és megváltoztatás végett, — a törvényhatóság mellőzésével — közvetle­nül a belügyminisztériumhoz terjesztette föl, és így vélt sérelmére nézve, nem illetékes hatóságá­nál, a közgyűlésnél, hanem ennek körén kívül álló kormányhatalo­mnál keresett orvoslást, mi az alkotmányos közigazgatási fogalmakkal össze nem egyeztethető nemcsak, hanem hely­telen tettnek tekintendő, valamint helytelen volt az is, hogy a főkapitány az ellene Weinberger kávés által a belügyminisztériumhoz beadott és neki közvetlen kiadott panaszra, nyilatkoza­tát nem törvényes elöljáróságának, t.i. a városi tanácsnak vagy közgyűlésnek mutatta be, úgy nemkülönben az alkotmányos tiszti eljárás sza­bályzatát sérti a főkapitánynak azon 25331/tan. szám alatt létező jelentése mellett bemutatott átirata, melyet a nádor-utczai Glaserféle s ille­tőleg az ott levő korcsmák iránti ügyben a cs. kir. katonai parancsnoksághoz intézett. Ez al­kalomból tehát a városi hatóság minden tiszt­viselőjének szigorú felelősség terhe alatt köz­gyűlésiig meghagyandó volna, hogy­ a kor­mánynyal községi vagy közügyekben a törvény­­hatóság mellőztével hivatalos levelezéseket ne folytassanak, és a tanács rendelkezéseinek, te­kintettel az 1848. évi XXIII. t. sz. 25. §-ának azon határozatára, mely szerint a tanács a me­gyei kisgyűlések hatóságával kit, feltétlenül engedelmeskedni kötelességüknek ismerjék. b) Sérelmes az, hogy a belügyminiszter ur a főkapitánynak közvet­en felterjesztéseit elfogad­ta, és ezekre a törvényhatóság hatásköréhez tartozó ügyekben részint végérvényesen intéz­kedett, mint ezt a Rteinberger féle panaszra 3589. szám alatt kiadott rendelet tanúsítja, — részint oly módon nyilatkozott, mely az ér­demleges határozattal egyértelmű, mint az a 3971. szám alatt a dinnyeárulás ügyében kelt rendeletből kitűnik. A belügyminiszter úrnak ezen rendeleteiben a bizottmány a kormányhatalomnak túlter­jeszkedését és a törvényhatóság jogainak figyel­men kívül hagyását látja , sőt azon vélelmet is táplálja, mintha a miniszter úr a törvény­­hatóság rendelkezése alatt álló és állható városi tisztviselők felett, fegyelmi hatalmat kívánna közvetlenül gyakorolni.­­Ezen eljárás a municipális önkormányzati jogok tekintetében méltó aggodalmat kelthet a törvényhatóság kebelében. E sérelmet és a biro­dalmat hallgatással mellőzni nem lehet és azért szükségesnek vélné a bizottmány heffy belügyminiszter ur e nagyméltóságához ely tiszteletteljes felirat intéztessék , amelyben municipális jogok követelményeinek kifejtése mellett, a fent érintett sérelmek elésoroltassanak. E(íyi­lly,f6­­ra Jóslatát szerencséje van egy­úttal a bizottmánynak •/. alatt bemutatni Sz . 11.1. ^ Weinberger kávésnak panasziratára keletkezett miniszteriális eljárást illetőséi » bizottmány már fentebb megtevén észrevéttw itt csak egyedül magára a rá szorítkozik. Ezen beadvány súlyos vádakat főkanyv* hn t681gn,ak, e^ik «tisztviselő a főkapitány ellen, melyek — akár valók valótlanok legyenek — szigorú eljárást íra^1 elem Erre861*6“ & V­ádlott’ utóbbiban ag vádló ki a bizottmány^ hogy a szóban^1T adassák ki vizsgálat és véleményes jelentést*1 gett a közgyűlés által kiküldendö leVfAT 6' tagú bizottmánynak oly felirataim­eg feljebb et e bizottmánynak joga legyen a vizsgák?1’ h°gy séges adatok egybegyüjtése cz Ai-Á\f',alatra 8zok­­közreműködését igélybe veena él fel a hatóság­nak idézését kényszer útján is a !nevezetesen ta­l­lán 18 foganatosíttatni, társunk előadására azon megjegyzést bátorko­dom tenni, hogy ezen kérdést semmi tekintet­ben nem tartom összefüggésben állónak az ál­lamadósság évi járadékainak elvállalásával. A múlt ülésszak alatt júl. 2-kán azzal méltóztatták ugyanis a minisztériumot megbízni, hogy gon­doskodjék a vasutak építése tekintetéből a szük­séges pénzerő megszerzéséről. Ezen megbízás alapján és folytán történt mindaz, mit a minisz­térium a kölcsönre vonatkozólag teljesített, és ennek következtében terjesztett a Láz elé ja­vaslatot. Ennélfogva úgy méltóztassanak e kérdést te­kinteni, hogy a minisztérium egyedül a július 2-án nyert megbízás folytán járt el, s a minisz­térium ezt oly tárgynak tekinti, mely semmi te­kintetben nem függ össze az államadósság évi járadékainak elvállalásával és annak kérdésével. Elnök jelenti, hogy a quota-bizottmány irományai kinyomatván, holnap szét fog­nak küldetni; egyéb tárgy nem lévén, az ülés eloszlott.

Next