Pesti Napló, 1867. november (18. évfolyam, 5261–5285. szám)
1867-11-19 / 5275. szám
2ß7-5275 Kedd, november 19. V W-Q* Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztéséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. 400.18. évi folyam Kiadóhivatal: Ferencziek tere 1 szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. IAPLC Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 26 kr. o. é. Hirdetniük díja* 7 hasábos petitsor egy,SBri hin)», tésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 ajkk. Nyilt-tér: 5 hasábos petit -sor 25 nj kr. Pest, nov. 18. 18(17. (Ffe) Azt írják a lapok, hogy újabb időben a conferentiai kilátások „javultak“ volna. Miben állhat e „javulás ?“ Azon okok, mlyek alapján eddig az állittatott’, hogy az ügy roszul áll, nem származtak egyes hatalmak szeszélyéből, vagy rész akaratából, hanem a dolog természetéből. Hogy pedig ez utóbbi nehány * nap alatt változhatott volna, ezt nem bírjuk megérteni. Meglehet , hogy egyik másik hat nóm elejtett oly mellékes feltételt, mely a máris meglevő nehézségeket újakkal tetézte volna. Meglehet például, hoy Poroszország már nem követeli azt, miszerint a francziák még az értekezlet, megnyittatása előtt hagynák oda az egyházi állam területét, ámbár Bismark gróf meghitt közlönyei ezt, még mindig condilio sine qua non gyanánt hirdetik. Meglehet, hogy ez, vagy ehhez hasonló engedmény létetett innen vagy amonnan, de ezzel még n net elhárítva a főnehézség, mely abban áll: vájjon kész-e a szentszék feltétlenül rá állni arra, a mit az európai értekezlet határozni fogna ? Azt hiszszük, hogy erre a felelet csak tagadó lehet, és ez azon nehézség, melyet a dolog termésetéből folyónak , tehát egyes hatalmak jóakarata által el nm háríthatónak tartunk. Nem szabad szem elől téveszeni azon álláspontot, melyet a szentszék e vitában elfoglal. A szentszék ugyanis eddigelé állhatatosan vonakodott minden engedménytől, nem azért, mivel erre nem volt kedve, vagy mivel ilyent a római állmra nézve nem tartott üdvösnek, nem mondta, hogy non voumus, hanem non possumus, azaz a patrimonium Petrit nem emberi, hanem isteni intézménynek tartja, melyen a pápáinak kénye-kedve szerint változtatást tenni nem szabad ; mintegy fidei collsissumnak tekinti ezt, melyet a tiara minden birtokosa a maga utódjának csonkíttalanul — erkölcsi és anyagi magrövidittetés nélkül — átadni köteles. E szerint nemcsak új veszteségben nem lehetne megnyugodnia a curiánk, hanem egyre kell protestálnia még azon veszteség ellen is, mely már eddig is érte a patrimonium Petrit, az ismeretes innexiók által. Nem bírálgatjuk ez álláspontot,amire sem átalánosan, sem az előttünk fekvő kérdés szempontjából sincs szükség, hanem csak szabatosítjuk azon álláspontot, melyet az egyik alkudozó fél, mégpedig a legfontosabbik, elfoglal. A szentszék tehát csak oly megoldásban fogna megnyugodni, mely a status quo-t változatlanul fenntatja, még akkor is óvást tevén az elszakasztott, részekre való jogait illetőleg. De a status quo egyszerűn fenntartása nem lehet az értekelet feladata, mert akkor maga az értekezlet is fölösleges volna. Az olasz külügyér ugyanis az európai adatokhoz tutne."rtett, hivatalos okmányban ezt a mostani állapotot tarthatlannak nyilvánította. H.-s, a hatalmak e nézetet nem helyisíik, akkor nem kell semmiféle conferentia, hanem egyszerűen visszaírtak volna Floranczbe : barátom, tévedsz, ezt a mostani állapotot úgy, amint van fenntartani, nemcsak lehet, hanem kell is, és ezzel punctum ! Franciaország pedig, ha ezentúl is őrzi aztán a vatián jogait, mintegy Európa bizományosának tekinthetné magát; a felelősség már nem terhelné őt egy magát, s ezzel az ő czélja el volna érve Mihelyt tehát a hatalmak az értekezletre ráállnak, ezzel kijelentik, hogy a mostani állapotot módosítandónak tartják. E módosítás kétféle lehet. Vagy olyan, mely által a szentszék világi hatalma gyarapszik, vgy olyan, mely által az újabb rövészet szenvedne. Hogy a hatalmak a pápa világi hatalmának még nagyobb kiterjesztését fognák decretálni, azaz — magyarán mondva — hogy Olaszországtól az annectált pápai birtokot]vissza fognák venni, az oly képtelenség, hogy bizony kár volna komolyan foglalkozni vele. Maradna tehát csak oly módosítás,mely még inkább megszorítaná vagy tán végképen meg is szüntetné a szent atya világi hatalmát. A confrentia iy értelmű határozatának azonban, miként az imént fejtegettük a szentszéknek nem lehetne magát alája vetni. Már most mi történnék? Hogy a conferentia csak elméleti tételt, állítson fel, melynek semmi gyakorlati következménye nincs, az nem történhetnék meg, anélkül,hogy egész Európa diplomatája nevetségessé ne tenné magát. Mert nem fog a nevetség tárgyává lenni e diplomata, midőn Antonelli bibornok kijelentené: tőlem határozhattok, amit, tetsék, én azért mégis csak azt teszem, ami nekem tetszk. H Ha tehát a conferentia a pápa világi hatalma ellen határoz valamit, már eleve is kell gondoskodnia azon eszközökről, melyeknek segélyével a maga határozatainak gyakorlati érvényt is szerezne. Rábeszélésről, fenyegetésről vagy bármi diplomatai nyomásról sem lehetne szó, ismeretes lévén a szentszék lentebb jellemzett felfogása mely szerint ekt az anyagi erőszakot el lehet ugyan tűrnie, de a patrimonni Petri csorbításába beleegyeznie nem lehet. A hatalmaknak e szerint, hogy határozoknak gyakorlati érvényt szerezzenek, csak az anyagi erőszak maradna . Már most képzelhető-e, hogy az európai hatalmak megfordunt keresztes hadat fognak indítani a szent szék világi hatalmának megbuktatására? Képzelhető-e ez egyfelől a katholika hatalmak részéről, melyek ha már nem támogatják a világi hatalmat, de annak erőszakos megdöntésére alig érezhetnek hivást? Képzelhet egy nem katholika hatalmak részéről, melyeknek katholus alatt alói is vannak, s a melyek igy minden ok és kéytelenség nélkül a kathelicismus irányában an’mentásnak habár csak gyanúját vonhatnák magukra? De képzelhető-e vége oly nem-katholika hatalmak részéről, melyeknek kath. alattvalóik nincsenek, melyeik tehát az egész ügy körül atig mellékesen vannak érdekelve? Azt hiszszük, mind a, három kérésre nemmel kell válaszolni. Ha tehát a conferentia egybelép ének ésszerűen nem lehetne más czélja, mint a pápa világi hatalmánk megrövidítése; ha ily tekintélyes európai areopag nem vállalkozhatik tisztán elméleti értékű határozat hozására , mlyet a gyakorlat — kinevez; ha határozatát a saint széknek,ismeretes álláspontjánál fogva, erkölcsi eszközökkel foganatosíthatni semmi kilátása nincs; és ha végtére e határozatoknak anyagi erőszak utjáni foganatosítását sem a katholika,sem a kath. alattvalókkal bíró nem-katholika, sem pedig az ily alattvalókkal nem bíró nem katholika , tehát semmiféle európai hatalomtól nem lehet várni: a józan ész azt, következteti, hogy az értekezlet nem fog létrejönni, és hogy, miként Oroszország mondja, a lóuiai kérdés megoldását az eseményeknek amúgy is feltartózhatlanul haladó hatalmára kellene bízni. Történt ugyan már mindenféle dolog, mi a józan észszel ellenkezett, de innen nem következik, hogy olyasmit, ami a józan ésszel ellenkezik, már előre is valószínűnek tartsunk.őt gátolni iparkodjak. Hanem akik oly meleg szavakkal felkarolták, miért nem váltják be szavaikat tetekké ? Avagy mindez imét csak gyümölcstelen aiitozás endménytelenül el obburó szalmatűz volt ? Ez is zost a módon buknék el, amelyen nálunk a legtöbb nemes vállalat, és jó ügy többnyire születése után azonnal elszokott halni? T. i. épen mivel anynyira igaz, hogy nehéz ellene harczolni, nem lévén ellenállás mely bennlünket küzdelemre ingerel, elhatározzuk, hogy biz ez szép lesz, jó lesz ; ezt ékes szavakkal jegyzőkönyvbe is iktatjuk, s azzal az egész dolgot hagyjuk a jegyzőönyvben csendesen elaludni. Nagy ideje volna már legyőzni e keleti kényelmeskedésünket! A „népnevelési egyleteket, illetőleg van a többek között különösen egy oldala a dolognak, ami kívánatossá teszi, hogy ez egyletek minél gyorsabban ne csak megalakuljanak, hanem működésüket is megkezdjék. Biztos tudomásom van róla, hogy a cultusministrnek rövid idő alatt a törvényhozás elé terjesztendő közoktatásügyi törvényjavaslatában az egész ország mintegy hetven tankerületre fog osztatni, s mindig sik ily kerület élére egy tanfelügyelő állítatik. Kétségen kívül polgártársaink közül sokan késsek volnának e kises és közhasznú állomás betöltésére vállalkozni. De jelleg képes volna-e a miniszter e czélra 70 szakértő férfiút kiválasztani? Én kétlem. Sőt félek, hogy a miniszter ez erőket nem ismerve, a legjobb akarat mellett is könnyen megtölthetnék, hogy a legalkalmabb egyének nem lennének kinevezve. A népnevelési egyletek működése mily alkalmas tért nyitna arra, hogy egyfől a hivatott tehetségek népvelési viszonyainkat megismerjük, másfelől a közoktatási miniszter is megismerhesse minden vidéken az e téren kitűnőbb egyéniségeket. Felette szükséges volna ez közoktatásügyünk érdekében. Ha nyugtalanul várjuk, hogy a kormány gyorsan terjeszsze az országgyűlés elé törvényjavaslatait , s mihamarább intézkedjék köznevelésünk emelésére, úgy mi is iparkodjunk azt neki lehetővé tenni, és pedig minél előbb. Dr. dr. Pest, november 48- (Bp.) Egy kényes természetű krdés felett kelle ma a házunk határozatilag nyilatkozni. Fenntartja-e a képviselői immunitást oly esetekben is, midőn az vétségi körülményeknél fogva a birói beavatkozást tartóztatná fel ? — vagy kellőleg biztosítva ezen mentelmet, nem akar ragaszkodni ahhoz ott, hol a törvény a bírói hatáskört jelöli illetékesnek. Nagy elismeréssel kell kiemelnünk, hogy a mai viták nemcsak értve , de érezve is ezen jog magasztosságát, ép úgy, mint az abból önkény származó kötelességet, a kérdőt azon óvatossággá és gyengédséggel tárgyalták, melyet annak két oldalit horderejű követelt. Nyáry Pál, a baloldal mai vezéér zertoka már beszéde kezdetén a vita e jellemét felismerhetővé tette. Kár, hogy Nyáry Pál, régi jó szokásából, a nagy úri affeciatiónak mindinkább oly concessiókat enged, melyek őt nem csak a szónokok, de végre a szólók sorából is kiléptetik, s tisztán a szomszédaival társogók közt jelentetik meg. Mai beszédének első része, mely a kérdés általánossága közt fár ott, sajátság s elfogultságba, majdnem aggodalom!iejté a kissé távolabb ülőket; sokan voltak,kik fennhangon kezdik sajnálni, hogy közéletünk e veterán szónoka elvesztette hangját, és hogy az eu inhibusulás feltűnővé nen lof-t, csak is annak tulajdonítható, mert szónokunk átesvén az általánosságon, vagyis azon, hogy a tizes bizottság jelentésének elvi részét ő is helyesli, mit elég *— ha csak a szomszédok hallanak meg,— áttért a második résre, vagyis azon pontok a, melyeket szóló nem fogadhat el, s ezt már akarta is, bírta is oly hangon mondani el, hogy a válaszvonalon túl is meghallják. Meghallottuk spán azért el is mondhtjük hogy a tér, melyen Nyáry Pál mi egy üldözöttnek kikiáltott ügy védelmére vezér szerepet vállalt, nem kedvezett se teki,te bajtársainak. Midőn azt kell va’a gyakorlati okokkal, vagy akár elméleti következtetésekkel debi/onyi/pi hogy a fennforgó esetben nincs ok a követi immunitás feladására, — átcsapott oly térre, melyet a törvény az esküdtbirák-iak, s részben a védő ügyvédnek tarta fenn. Az a kedélyes komoly Nyáry Pál szerfelett megszorulhatott argumentum dolgában, midőn fegyverébe töltést Shakespeare Shylockjától ment kölcsönözni; feledve, hogy a Shylockok a kölcsönt rettenetes uzsorával fizettetik vissza. — Egyébiránt e csattanós hasonlat sehogy se csattant, senki se éljenzett, pedig szónok ezt nyomatékkal adta elő. Bizony többet ért volna ennél egy talpraesett anecdota. Sánta volt szónoknak azon definitiója is, melylyel a felelősségtelen felelős szerkesztőt akarta bemutatni. Nem lehetvén fából vaskarika, felelős szerkesztő sem lehet felelősség nélkül. Horváth Lajos, mint bizottsági előadó, könnyű, tiszta és hangzatos előadással szolgált a bizottsági jelentés kommentárjával, azoknak, kik azt szükségesek , egésséges érvelés el mutatá megtarthataannságát, a baloldali indítványnak ; egyúttal kiemelte az is, hogy a bizottság megállapítván a vezérelveket , melyek szerint jövőben eljárni kell, ezúttal a vitának oly térre átjátszását, mint a baloldali indítvány ezérozza, nem ajánlhatja. Más véleményen volt Halász Boldizsár. Ma is, mint egyébkor, midőn idézetdús beszédeivel a szunnyadó figyelmet felfelriasztani szokta, — volt derültség, jó kedv, ellenmondás, visszautasítás, éljenzés és efféle mulattató dolgok. Szónokunk sokat forgatta a corpus ju rist, nem lehet eset, melyre ő pro és cont n egy articulust nem bírna idézni; ma azonban a corpus jurisnak békét hagyott, mintegy sejtve, hogy leiz ez hálátlan munka volna ; a helyett idézte a miniszteri sajtóügyi rendeletét, melyeknek száma szörnyen szaporodik , idézte a 65-ki trónbszédet is, — mondta,hogy ő se helyesli azt az újságba nyomott incompatibilitást, de ha már benne van — itt az általános derültség általános jó kedvvé törvén ki, lehetlen volt kivennünk, — hogy hát mi történjék, ha már bent van ? Kikutatta azt is, hogy a miniszterek megtalálták a vadat, de nem merik meglőni; aztán: nem idézik meg Kossuthot, mert hát ha hazajöne ? Itt ismét oly dörgedelmes derültség tört ki, hogy lehetlen volt a consequentiát megfigyelnünk. Ezek nagyában azon fontos érvek, melyeknek alapján Halász Boldizsár határozati javaslat alakjában ellenvéleményt terjeszt elő. Szivós előzékenysége talastott a ház iránt az által is, hogy ezen javaslatot nem olvasta fel. Várady Gábor a baloldali indítvány ; Zichy Antal a jelentés mellett szóltak, succinote és érthetően. Madarász József a médiumon, mindennapi jó kedvében, tetszetős suffi- lance-al, a legújabb rimtoica szabályaiból tanult gesticulatióvodecsegő szép hangon elmondta ma is, mint annyiszor, hogy ő bizony nm úgy vélekedik, mint a több ég. Egy igen s ép tulajdona volt beszédének, az, hogy nem igért , ha rövid lesz, és mégsem volt hoszn. A névszerinti szvazásra három tapaszalatot jegyezhetünk fel: 1. Hogy ma is erős zaj közt történt a szavaás, némely nevet, e miatt kétszer is kelle kiáltani: — vájjon ne történhetnék ez meg több nyugalommal ? 2. A jelen ne volt k szörnyen szaporodnak: várjon miért választ,unik a kerületek képvislőkei? 3. Hogy a trntpirással foglalkozó jobboldai képiselők nem sz.v. ztak. Pest, november 18 . Többen de ekzdve emlegették előttem, hogy a napi sajtóban minő élénk eszmecsere fejlett ki a b. Eötvös által inilván;,o.ott ,népnevelési egyletek*; — s általuk az egész népoktatás felett. Őrtendetes jeléül velték ezt müveltségünk haladásának. Végre a nemzet tán megérté, hogy a politizálás nem egyedüli s még csak nem is legfőbb tényezője önfenntartásánk és jólléte emelkedésének ! — Azonban ötödik hónapja tanakodunk róla, hogy kellene ez egyleteket alakítani, mi lene azok teendője ? Sok helyütt a megyei bizotmányokban is fényes határozatokat hoztak reá, az indítványozó bárónak cifra üdvözleteket küldtek, de még nem olvastám, hogy valahol egy ily egylet megkezdte volna működését. Pedig mi nem szeretünk sokat elmélkedni azt a szobatudós németnek, a philosopháló porosznak hagyjuk, mi gyakoriab nép akarunk lenni. Csakhogy egy nép gyakorlatiasságát főleg az élet valódi érdekének felismerése, s a gyorsan, ügyesen és kitartó erélylyel való cselekvés bizonyítják. Ez utóbbi bizonyítékokat eddigelé nem igen látjuk a népvel és egyletek barátainál. Kik az eszmének ellene nyilatkoztak, azokról csak következetesség, ha valósítását nem hogy elő nem mozdítják, de Országgyűlésivlósítás. A kéviseléshez nov. 18 án tartott ülése Elnök : Szentiványi Károly; az ülés jegyzőkönyvét vezeti Gajzágó Sálmon ; a szólni kívánókat jegyzi Dimitrievich Miler. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, elnök a beérkezett irományokat jelenti be. Felvétetvén a napirend, jegyző felolvassa a tizes bizottmány pótjelentését, és mellékleteit, melyek alapján a közvádló kívánságát, hogy Böszörményi L. képviselő az. ,,Újság“ban állítólag e’követett sajtóvétség tárgyában ’Visgálat és kereset alá vétethessék, megadandónak véleményezi. Nyáry Pál: T. házi (Halljuk!) Azon ügy, melyre nézve most a tized bizottság indokolt véleményes jelentése terjesztetett a ház elé, közérdekeltséget keltett már akkor, midőn az a közvádló részéről a ház elnökéhez intézett és itt felolvasott kérvény alakjában jelent meg először. Az érdekeltség ez irányban azóta nem fogyott, de növekedett, és méltán fokozódott azon tény által, miszerint már többé nem egy, hanem három ilynemű kérvény fekszik a ház asztalán. Azt hiszem, tehát, mindenki belátja, hogy itt nem a pártok, hanem magának a képviselő testületnek , sőt többet mondok, magának az összes törvényhozó testületnek legszentebb érdekei forognak kérdésben , azon testületnek, mely tisztelt barátom Somssich Pál szavai szerint is megosztva gyakorolja a nemzet souverain jogát a koronával, mindenki belátja azt, hiszem azt is , hogy egy nagy horderejű feladat vár reánk, melyet meg kell oldanunk hozandó határozatunk által, úgy oldanunk meg, hogy mind a képviselő testületnek függetlensége, sérthetlensége, és hozzáteszem , méltósága fenntartásáét, de egyszersmind az állam s az érdekelt felek törvénybiztosította jogigényeinek is lehetőleg elégtétessék. Részemről osztom azok nézetét, kik azt hiszik, hogy e kérdésben annál határozottabban kell eljárnunk, mert kétségteletü az, hogy ebbeli eljárásunk előzetes esetnek fog tekintetni, és ennélfogva én helyeslem, hogy a I- es bizottság jelentésében előre bocsátotta magukat a biztosítékokat a törvényhozó testületnek jogaira általában és különösen a tagok mentelmi jogára nézve, és csak aztán tért át az alkalmazásra. Ennek fonalán én is két részre osztom észrevételeimet az előttünk fekvő javaslatra nézve. Először szólni fogok általánosan azon módról, melynek alakjában válhatnak csak a jelentésben foglalt érdekleti biztosítékok valósággá ; szót szólok arról, van-e elegendő ok arra, hogy a tisztelt ház, a közvádló részéről követett eljárásra, képviselőtársunk Böszörményi László mint felelős szerkesztő ellenébs, engedelmet adjon. Ami az első pontot illeti, szóról szóra elfogadom mindazt, ait ide vonatkozólag a bizottság mond, csak abban különbözöm, miszerint én egy önálló határozatban kívánnám az itt előre bocsátott 2 pontot kifejezni, t. i.: 1) hogy a mit az országgyűlési tag, mint olyan a házban és a házon kivül mond, vall, tesz, azért csak az országgyűlés, és pedig annak azon háza által vonatkotik feleletre, melyhez tartozik; 2) hogy a mit az országgyűlési tag nem mint olyan, és nem törvényhozói hivatásának gyakorlása közben mond vagy tesz, azért csak a ház engedelmével állíttathatik bíró elé, csak a ház engedelmével vonatnak közkereset alá, s a tetten érés esetét kivéve, csak a ház engedelmével zárathatik el. Ezen határozat tisztelt ház, az én véleményem szerint semmi egyéb, mint a független, a sértetlen törvényhozó testületnek e részbeni teljhatalma és méltósága öntudatában tett ünnepélyes nyilatkozata. Ha ez így van, akkor már magából a dolog természetéből foly, hogy nem lehet gy határozatnak indoka, és nem lehet egy határozatnak appendixe. — Annak önállónak kell lenni. Ami ezen nyilatkozatban vagyis inkább határozatban foglalt teljhatalomnak gyakorlati módozatát illeti, én azt hszem, hogy ez iránt intézkedni fölösleges, de lehetetlen is, mert a teljhatalom biablonokat meg nem tűr, a teljhatalmat gyakorolja azon testület, melyet az megillet, minden előfordulható esetekbe, saját meggyőződése és saját lelkiismerete szerint, és ez, azt hiszem, a törvényhozó testület ebbeli jogának gyakorlatára nézve tökéletesen elég biztosíték. Áttérve most már azon aoeret esetre amely előttünk elégé imerites, helyeslem azt, hogy a 10-es bizotág két kérdést tűzött maga elébe irányadóul, nevezetesen azt, vájjon a fennforgó vád Állítólagos tárgya sajtótörvényünk szerint vonhat-e maga után esküdtszéki eljárást; 2 szót vájjon az állítólagos sajtóvétség, és Cószörményi László személye közt soros-e fenn— van-e összefüggés ? T. képviselőház! Azt hiszem, hogy valamint az első kérdés magában érthető dolog volt, a másodikra nézve a felelet nem épen oly könnyű (halljuk), és miután én a másik kérdésre nézve a t. bizottsággal épen ellenkező véleményben vagyok, méltóztassanak megengedni, hogy ebbeli véleményemet röviden indokolhassam. (Halljuk !) Fennálló sajtótörvényünkben,hogy az igazán szólva, drákói legyen, mi sem hiányoznék még,mint az, hogy a lapok felelős személyzete a szerzővel együtt nem úgy, mint azt a törvény 13-ik és 33 ik - a rendeli, feltételesen és egymásután, de feltétlenül, absolute és együttesen tétlenek felelősekké. Ezen értelmezéssel, azt hiszem, mindenki belátja, hogy’ azon törvényezikk minden egyebet biztosítandna, csak magát a sajtósabadságot nem, és mindenki belátja azt is, hogy ily értelmezés- kel, ugy szólván egy tollvonásul azon törvény lényegéből kivetkőztetnék és a sajtószabadság nálunk keserű gúnynyá alja/vatnék le. (Helyeslés a baloldalon !) Tisztelt ház ! Ha a közvádló eljárását tekintem, kénytelnn vagyok azon gondolatra jönni, hogy a körádlónak ezen ürügyek felhasználására, melyek nyilatkozatból kitűnnek, egyéb czélja nenyi tehet, mint semmivé tenni magát a goldat - szabadságot egyedül biztosító törvényt is.(Ellentmondás a jobboldalon. Igaz, a baloldal) A közvádló oly kérvéiyéb n azon ürügyet használta, hogy /váci levél szerzőjét nem víllhatja felelősség alá azért, mert nem volt kinyomozható az, hogy azon levél közzététele /szerző akaratával, megegyezésével történt-e ? Miután Kossuth Lajos a ház elnökéhez idézett ! •v.-léb .n tu/ár adta a bírnak és mindenkinek, hogy azon levél kö/.zte’e az ő garatéval ér száridék^/-'nnt tort •m. m/ndeny azt virtitta