Pesti Napló, 1868. január (19. évfolyam, 5307–5330. szám)

1868-01-22 / 5322. szám

17-5322. 19. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illeti! minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bém­entetlen levelek c­sak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal Ferencziek tere 1 Am loliU/int. A lap anyagi részé t 1U»*t*» lemé­nyek (eliífizetési pénz, ki­adás körül» panaszok , hirdet­menyek) ;­ kiadó ItfA atalhoz in­tézi.e­mlék. •PESTI MPLC ■ ■ *—1— Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy hely­ben, házhoz hordva . Félévre 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díjat 7 hasábos petitsor egyszeri hin­­­tésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit sor 25 nj kr. Pest, jan. 21. 18­58. Bármily egyszerű és igénytelen volt formai tekintetben a delegatiók megnyi­tása, lehetetlen, hogy a tény mély jelen­tősége át ne hassa a hazafi gondolkodását és érzését. Egyszerű és rövid a válasz, melylyel a fejedelem a magyar országgyűlés küldöt­teinek hódolatát fogadta, s ez által a forma szerinti trónbeszédektől merőben különbözik. Mindamellett a Felség szavai bő anyagot nyújtanak a gondolkozásra, s mind a bennök kifejezett eszméknél, mind a határozottan kijelölt iránynál fogva a pillanat magas jelentőségének színvonalán állanak. Alig csalódunk, ha felteszszü­k, hogy a királyi válaszba­n a magyar politikus és h­onfi figyelmét mindenekelőtt azon hely kelti fel, hol ő Felsége a közös érdekű kérdések megoldásához, melytől a fejede­lem összes népes üdvét várja, a magyar del­egátusok h­a­z­a­f­i­u­­ törekvését veszi igénybe. Első alkalom ez, midőn a trón­ról határozottan halljuk kifejezni azt az eszmét, hogy a magyar hazafiság nem­csak Magyarország jólétének, hanem a velünk szövetkezett szabad népek üdvé­nek is gazdag forrása. Nem régen volt, hogy az „összbirodalom“ barátai, kik tulaj­donképen a két rész szabadságának elle­nei voltak, még azt is tagadták, hogy a magyar hazafiság a pragmatica sanctio alapján létesült államszövetségnek léte­lét is megengedi: ma pedig a fejede­lem felséges személye vallja és hirdeti, hogy a magyar hazafiús törekvések­től is várja a reá bízott népek jólétének kezességeit. Ragaszkodunk a királyi szó­hoz, s hivatkozunk reá mindazokkal szem­ben, kik akár a „birodalmi egység,­ akár a közhelylyé degradált „állami független­ség“ álcrája alatt ugyanazt a czélt óhajt­ják elérni: a biztos alapra fektetett sza­badság megdöntését. Fő fontosságúnak tekintjük a királyi válasz azon tételét is,melylyel a magyar alkotmány megesküdt védője, a koronás fejedelem, azt, a meggyőződését fejezi ki, hogy Magyarország ősi alkot­mánya az országgyűlési delegá­ciók intézménye által csak újabb biztosítékot nyert. Öröm­mel és megelégedéssel látjuk, hogy a fe­jedelem mint magyar király szól a magyar törvényhozás küldötteihez, s nem érezvén többé szükségét akár a „biroda­lom“ Etelét, akár annak annyiszor ride­gen hangsúlyozott „nagyhatalmi állását“ megbízottainkkal szemben különösen ki­emelni, az új intézmény becsét csakis azon mértékkel méri, melyet minden magyar embernek legelőször is alkalmaznia kell, azzal t. i. hogy mennyiben bizto­sítja az Magyarország ősi alkot­mányát? Jól tudjuk, hogy e szavak sem azokat, kik a delegátiókban Magyarország elsza­kadását a pragmatica sanctió alapította szövetségtől, sem pedig azokat, kik ben­nök a pragmatica sanctióban kikötött ön­állás megingatását vagy felforgatását akarják látni, egyszerre meggyőzni nem fogják; de annak tudata, hogy az új in­­tézményt a magyar király is úgy tekinti, mint a magyar alkotmány biztosítékát, bennünk erős hitté emeli a meggyőződést, miszerint mindazon törekvések, melyek ez intézményből mást akarnak csinálni, mint a magyar alkotmány biztosítékát, a magyar királynál ép oly határozott ellen­zésre fognak találni, mint a magyar nem­zetnél. Bármit mondjanak német és magyar elleneink és ellenfeleink, annak bebizo­nyítása, hogy a magyar alkotmány a dy­­nastiára bizott népek jólétének nem gátja, hanem forrása; annak bebizonyítása, hogy a magyar király csonkítatlanul teljesítheti királyi kötelességeit, a­nélkül, hogy az ausztriai császár hivatásában gátoltatnék; annak kieszközlése, hogy a király ez el­vet meggyőződése gyanánt ország és vi­lág elő­t fennen hirdeti és hirdetheti— ez a Deák-párt műve, ez a Deák-párt ér­deme! Bécs, január 21. A kiegyezés műve a birodalom majd­nem egyenlő hasonfelei közt két év óta foglalkoztatja az országgyűlést. E mű egész szervezete másfél év óta van tudva az ország előtt, s mégis most, midőn csu­ Szerda, január 22. 1808. pán végleges befejezéséről volt szó, több oldalról oly jelenségek mutatkoztak, me­lyek méltán feltűnhettek azok előtt, kik a delegátiók megválasztásában nem láttak egyebet, mint teljesen ismert előzmények ép úgy előre látott, valamint nélkülözhet­­len következményét. A törvényhozók közt is többen találtattak, kik azt hitték, misze­rint legméltóbb joggal hivatkozhatnak a következetességre, midőn egy oly törvény végrehajtásától vonják meg közreműködé­süket,melynek megvitatásában folytonosan részt vettek, s jóllehet, azt ellenezték meg­alkotásánál, mindazáltal az ellenzés dras­­tikus eszközével, a visszavonulással élni, nem tarták szükségesnek. Másrészről merőben tévesnek tartjuk azok felfogását, kik a delegátiónak a va­lóságnál is nagyobb fontosságot tulajdo­nítva, úgy vélekedtek és akként cseleked­tek, m­intha annak megválasztásánál az országgyűlés bizonyos tetőzetének meg­alkotásáról lett volna szó. Mi e nézetet is a helyzet teljesen hibás felfogásának te­kintjük, mely midőn a helyes tájékozást gátolja, egyszersmind az alaptalan aggo­dalmakat még növeli és öregbíti. Mi a delegációt nem tekinthetjük egyéb­nek, mint az országgyűlés által igen fontos ügyek végzésére választott bizottságnak. Annak más országos bizottmányok feletti fontosságát egyedül onnan következtetni, hogy az országgyűlési bizottmányok mun­kálatai, mielőtt végrehajtatnak, rendesen az országgyűlés felülvizsgálata alá szoktak terjesztetni, a delegátiók pedig végérvé­nyesen intézkednek, egyedül e miatt tu­lajdonítani a delegátióknak szerfeletti fon­tosságot, egyoldalú felfogásnak tartjuk. Vannak ugyanis az államtestületekben még más oly szervek, melyek igen fontos érdekekről és jogokról végérvényesen in­tézkednek. A főtörvényszékek közvetlen hivatása ugyanis a törvényeket alkalmaz­ni , de azt még­is el kell ismernünk, mi­szerint a hatóság, melyet a főtörvény­székek végérvényesen gyakorol­nak, szer­felett fontos, így még nagyobb fontosság­gal bír a miniszterek felett ítélő bírósá­gok, vala­mint az államtörvényszékek ha­tósága. Végül azt sem lehet tagadni, miszerint az elődolgozatokkal megbízott leggyako­ribb országos bizottmányokon kívü­l lé­teztek eddig is oly országos bizottságok, melyek végérvényes dolgokat intéztek, s melyek munkálatai csak befejezésük után kerültek az országgyűlések elé. Mi a delegációkat igen fontosaknak tartjuk, nemcsak azért, mert végérvénye­sen működnek, hanem magáért a reájok bízott tárgy fontosságáért ; de másfelől úgy találjuk, miszerint a delegátiók hatás­kör­e tetemesen van korlátozva úgy azon törvények által, melyek ama kört meg­szabják, valamint a viszonyok és dolgok természete által, melyek az írott korlátok­nál még erősebbek és többet érnek. A delegatiók hatáskörében kétségen kívü­l a hadi budgetnek, vagy jobban mondva,­a hadsereg évi költségeinek meg­határozása annyira fontos, hogy minden egyéb teendőit csaknem absorbeálja. E kiadásokra nézve is mindkét delegatió­nak összevágó érdeke: a lehető legnagyobb takarékosság. A­hol pedig az érdekek el­ágazhatnának, ott a birodalom nyugati és keleti részeinek érdekei, a mérséklet, a béke és takarékosság előnyére, ismét a legüdvösebben ellensúlyoznák egymást. S a­kiknek ez nem elég világos, és nem nyújt elég biztonságot, fontolják meg, mi­szerint az újonczmegajánlás, valamint az ország védrendszerének megállítása, a rendes törvényhozásnak van fenntartva, valamint a kölcsönkötés joga is. Már­pe­dig, a mai világban még rendezettebb pénzügy mellett is, mint a minő a biroda­lomé, háborút csak kölcsönnel lehet foly­tatni. Nem akarjuk mi a delegációk fontos­ságát sem túlozni, sem csekélyre becsülni, s és ezért örömünk őszinte a felett, hogy az országgyűlés választása oly férfiakban összpontosult, kiknek eljárása iránt már előre megnyugtató bizalommal lehetünk, kiktől méltán megvárhatjuk, hogy a különben is annyira megterhelt országra a lehető legkisebb ter­­heket fogják vállalni, hogy nem­csak köz-, de magán­nyilatkoza­­taikban, sőt egész maguk visele­­tében hazánk többségének véle­ményét, meggyőződését fogják képviselni, személyesíteni. E vélemény, e meggyőződés: a béke, a takarékosság, a békés, de Zágráb, január 19. A „nemzeti párt“ nevet bitorló cotte­­riának demonstratív kilépése országgyűlé­sünkből, képzelhetni — nemzetünk heves véralkatánál fogva — mily élénk viták tár­gyát képezi. Azaz, talán helytelenül ne­vezzük vitáknak, a­mi tulajdonkép egyet­­értőleges kár­hoztat­ás, mely csak a heves­ség fokozataiban különbözik. Mindenekelőtt tény az, hogy a demon­stráló mit sem demonstrált. A „nemzeti liberálisok“ szépen elfogadják vala az petroyt, ha a választás eredménye részükre kedvezően üt vala­ki, hisz e párt tagjai egész multjukkal és felvergődésükkel az octroyk elfogadásának hálakötelezettei, s ma sem óhajtanak egyebet, mint petroyt, habár ma már nem Bécsből, hanem Moszkvából csengik azt. Non animum, dominum mutarent. Hanem minthogy a széles választási alapon a nemzet minden rétege cserben hagyta őket, s feltetlen minoritást képe­­zendnének az országgyűlésen, a­mi csak­ugyan eltűrhet­len keserűség egy húsz év óta uralkodó pártra nézve — inkább oda hagyják a tért. Mit ér el e tüntetéssel Szubbotics cot­­teriája? Egyelőre semmit. Előbb, míg az or­­szággyűlésnek kétharmadára volt szük­ség, hogy határozatképes legyen, egy­­harmad kilépése elég volt az országgyű­lést határozatképtelenné tenni. Ma azon­ban egyszerű többség határoz , s így a kilépésnek semmi gyakorlati hordereje még akkor sem fogna lenni, ha kétszer 14 tagja kilépne. A­mi pedig a kilépésnek további hord­­erejét illeti, más országokban bebizonyult tapasztalás, hogy egy pártnak teljes visz­­szavonulása a tettleges vagy törvényes tér­ről, és passiv szemlélésbe esése csak azon ritka esetben eredmény­ezhet sikert, hogy ha, mint önöknél Magyarországban tör­tént, az illető párt mögött csakugyan az egész nemzet áll, mely a passiv ellentál­­lás minden terheit és kárait elviselni kész , hanem oly párt, mely a nemzetnek csak csekély részénél bir támaszszal, s mely az ország képviseletének csak kis töredékét képezi: olyan párt a visszavonulás követ­keztében lassanként minden tettleges be­folyását elveszti s végtehetetlenségre jut. — A mi igenis természetes: mert mig ő tétlen és szenvedőleges, addig a történet nem alszik, a nemzet tovább él, más pár­tok cselekszenek és tért foglalnak, míg amaz kiszorul. Másrészt, kik azok a „liberális nemzeti“ nevezet gúnyjára parádézó ellenzékiek? Talán a horvát szabadság hősei ? Az al­kotmány vértanúi? Korántsem. Vezérük jellemzése ráillik mindnyájukra. Vezérök Szubbotics János, dr. Juris, a Bach-kormány által kapott hivatalt, német nyelven hivataloskodása emelé őt főtör­vényszéki ülnökségig, Schmerlingianis­­musa emelé a septemvirségig, s most egyszerre oly vakbuzgó „nemzeti liberá­lis,“ hogy sem a horvát nemzeti nyelv uralkodása, sem Horvátország teljesen él­vezett autonómiája neki nem elég. . . Mit nyújthat neki még a magyar király, mit az ausztriai császár? Ő jövőbeli politikát követ; neki költői sejtelmei vannak a leendő dolgokról; fiait már is Oroszor­szágban nevelteti, mint hallani a stipen­diumban. És a minő a vezér, olyanok hívei. Ezek­kel egyezkedni akarni, ezeket érvekkel kapacitálni, jóakarattal megnyerni — hasztalan idővesztegetés volna. Sokkal jobb tehát, hogy kitértek az útból. Nél­külük hamarább fogunk valamire jutni. A m­agyar kölcsön és a franczia sajtó. I. A „Gazette Financiére,“ miután olvasóival po­litikai és gazdasági viszonyainkat alaposan meg­ismertette, kiemeli a magyar kormány által ter­vezett vasutak rendkívül nagy jelentőségét, s figyelmezteti a francziákat azon előnyökre, me­lyeket a kiépítendő vasutak Francziaországnak s nyújtani fognak. „A magyar budget — így iz tovább e jelentékeny szaklap — képes meg­felelni egy igen nagy kölcsön felvétele folytán keletkező kötelezettségeknek is. A kölcsön vett összeg — úgymond — nagy közmunkákra for­dítva, szükségkép emelni fogja azon ország me­zőgazdaságát, mely szűk években roppant se­gítségünkre lehet. Ezen első rendű tekintetek azon reményre jogosítanak bennünket, hogy a kérdéses kölcsönt méltán megérdemlett siker fogja koronázni.“ Végül még kiemeli a magyar kölcsön által nyújtott ritka biztosságot, a rövid idő múlva bekövetkezendő emelkedést jósol a magyar vasúti kölcsön kötvényeinek. A „L’ Echo Agricole,“ kiemelve a birodalom államéletében beállott szerencsés és szabadelvű fordulatot, így szól : „Magyarország nemzetgaz­dasági segédforrás­ai kim­eríthetlenek , s az or­szággyűlés által a­­múlt októberben megszava­zott 150 milliónyi kölcsön teljes sikerének néz­hetni elébe, mely kölcsönnek czélja : a magyar vasúthálózat kifejlesztése és kiegészítése.“ A franczia szaklapok egyik legkitűnőbbike, a „Journal des chemins de fer,“ a magyar vasúti kölcsönt ismertetvén, következőleg is: „Magyar­­ország azon helyzeténél fogva, hogy Európa köz­pontján terül el, régóta arra van hivatva, hogy országutul szolgáljon a nagykereskedelemnek, mely a gyárossal együtt egyedül képes a nyers­anyagnak magasabb értéket szerezni. — Ma­gyarország nagy mérvben ugyanaz Európá­nak, a­mi a Loire Francziaországnak.“ Ezután az ország fő folyamait ismerteti, s azok szabá­lyozásának szükségességét. „Miután az oly hosz­­szú harcz után önkormányzati függetlenségét az osztrák császárság túlkapásai ellen biztosítani sikerült, Magyarország első feladatául tűzte ki­ forgalmi eszközeit a miveit államokéval egyenlő színvonalra emelni.“ Miután a már létező fő vasúti vonalakat ismertetné, áttér azokra, melyek ki­építésére a kölcsön felvétele terveztetik : „Több­ször megkisértetett Erdély szívébe behatolni, Kassán keresztül a gallicziai piaczra eljutni, vagy Magyarországot Sziléziával és Morvával összekötni, de a mostoha körülmények e terve­ket mindannyiszor meghiusították Ma a politi­kai nehézségek eltűntek, de megmaradtak a földtani előnyök s a kereskedelmi követelmé­nyek. A 67-ei szűk év megmutatta, hogy Ma­gyarország egész Európát képes eltartani. Két év óta nagy mennyiségű hússal lépett fel vásá­rainkon, pedig termesztőik a gyors és biztos közlekedés minden előnyeit nélkülözik, s kellő tőkék által intenzív gazdászat mellett, termé­nyeiket megkétszerezhetnék.“ Itt hg Eszterhá­­zynak juhairól mondott adomáját beszéli el, s azután czikkét igy végezi: „A búza és állatok­hoz járul még kitűnő fehérségű s nagy mennyi­ségű gyapjúval, végre a legkülönbözőbb fajú borokkal, s ha a földszinéről annak gyomrába hatolunk, a Kárpátokban, és az erdélyi he­gyekben gazdag kőszén-, vas- és rézbányákat találunk. A „Moniteur des interêts matériels“­ Magyar­­ország eddigelé aligha ismeretes roppant segéd­forrásait és a tervezett kölcsönnek egész Euró­pára nézve productív rendeltetését fejtegetvén a franczia publicumnak az a­láírásbani részvételt ajánlja. A „Constitutionell“ hasonló értelemben nyi­latkozván, kiemeli, hogy a kölcsönzei aláírások­nak nagyobb része már Magyarországban fog fedeztetni. A párisi ,,L’i­n­d­u­s­t­r­i­e" a magyar vasúti kölcsön feltételeit ismertetvén, azt a következő meleg szavakkal ajánlja : „Valahányszor idegen kölcsönről szóllottunk, mint p. o. az utolsó orosz kölcsönkor, mindannyiszor bizonyos tartózkodás­sal és elővigyázattal tettük azt. De most egész meggyőződésből ajánlhatjuk a franczia tőkék­nek kínálkozó ezen új elhelyezési csatornát. Sze­rencsésnek éreznék magunkat, ha ezen, nekünk oly rokonszenves nemzetnek nemzetgazdászati téren tett első nagyszerűbb lépésében segítségé­re lehetnénk, mert ismerve a magyar nemzet hagyományos lojalitását, szabadelvűségét­­és ki­­meríthetlen anyagi kincseit, nem kétkedhetünk benne, hogy kötelezettségeinek lelkiismeretesen megfelelendő A „Le mémorial diplomatique“ hosszú czikk­­sorozatban ismerteti Magyarország termény­gaz­dagságát, s azután a vasúti kölcsönt, mint felette sok­dat, már csak azért is ajánlja, mert a terve­zett építkezésekből egész Európára nagy előny háruland. A „L’illustration" is kedvezőleg említi a ma­gyar vasúti kölcsönt. A „Le moniteur des tirages financiers“ a kölcsönről írt hosszú czikkét így végzi: „El­végre oly kölcsönnel állunk szemben, melynek minden dénárja reproductív czélokra fog for­­díttatni, s őszintén elmondhatjuk olvasóink­nak, hogy e kölcsönt, mely a legbiztosb ga­­rantiák mellett 7 százlélét jövedelmez, semmi veszély sem fenyegeti. A lekötött zálog biztos, a magyar kormány jótállása teljesen kielégítő, s a nyeremény busás. A Banque millárdjára alig jöhet szebb alkalom tétlenségéből kibontakozni’.“ A „Journal du crédit public“ Magyarország viszonyait ismertetvén, mindazon tényezőket feltalálja , melyek a munka szabad kifejlődé­sét emelik, s annak nyereményét biztosítják. A Bécs és Pest között oly hosszan folytatott harcz után, szabadelvű alapokon megkötött békéből Magyarország közeli felvirágzását jósolja. A még e hó folytán kibocsátandó magyar vasúti kölcsönt a legelővigyázóbb és legérzékenyebb tőkéknek is bátran ajánlja. A „L'époque“ emlékezteti olvasóit, mily ha­tározottan ellenezte a legközelebb kötött orosz kölcsönt. A­mennyire rászalta azt úgy politikai, mint pénzügyi tekintetekből, annyira ajánlja a magyar kölcsönt. Mert míg amaz fegyverkezésre s talán már a tavasszal kitörendő, s Francziaor­­szág érdekei ellen viselendő háborúra fordítta­­tott, ezzel az ország anyagi érdekeinek emelése, s a kereskedelem fejlesztése czéloztatik. A „Le Pays“ egy külön czikkben ismerteti Magyarország kereskedelmi jövőjét. Idézi Fer­encic la Roquette kereskedelmi miniszternek a Corps legislatifban mondott, Magyarországra vo­natkozó szavait: „Az általános szükség köze­pette van egy ország, hol a legnagyobb bőség uralkodik, s ez Magyarország, mely legnagyobb részben pótolni fogja azon gabonaszükségletet, mely Francziaországban, Angliában és több tar­tományokban oly ijesztő mérvben nyilvánul.“ Nagy elismeréssel szól minisztereink szabad­elvű irányáról, s különösen kiemeli Lónyay ér­demeit a földhitelintézet oly kedvezőtlen viszo­nyok közti megalapításánál, s annak tapintatos és biztos vezérleténél! Hasonlólag kedvezően nyilatkozik a kölcsön­ről a L’International,s szerinte Ausztria jövendő­jére Magyarország döntő befolyást fog gyako­rolni. A félhivatalos „La France“ Magyarország politikai és anyagi körülményeiből a legjobb következtetést von a kölcsön sikerére. Sokáig folytathatnék még ez érdekes soroza­tot. Azonban nem akarjuk olvasóink türelmét fárasztani, csak annyit jegyzünk meg röviden, h­igy nincs egyetlen franczia lap, mely a magyar kölcsönt figyelmére ne méltatta volna; nincs egy is, mely hazánk hiteléről, anyagi jövőjéről elis­meréssel ne szólott volna. Fogadjuk e nyilatkozatokat is egyik kedvező előjeléül azon új korszaknak, mely a nagy al­kotmányos regeneratíó által az anyagi téren is inauguráltatott. Pest, január 21. Megyebizottmányi tisztelt tagtársam, Ivánka Imre, a „Hazánk“ múlt vasárnapi számában éles bírálat alá vette azon nyilatkozatomat, melyet a „Pesti Napló“ f. hó 18-ai számában a pest­megyei viszonyokra vonatkozólag tett­­. Tisztelt tagtársam azzal gyanúsít, mintha­ fel-' szóllalásomra magánérdek, vagy személyemnek háttérbe szoríttatása leitt volna. Ez ellen tilta­koznom kell. Amaz ügy által, melyben felszólaltam, egyéni érdekem legkevésbé sincs érintve; a­mi pedig háttérbe szor ittatásomat illeti, azon szerény tér­ről, melyet igénylek, magamat hátraszoríttatva legkevésbé sem érzem. Felszóllalásom oka volt, mert a politikai téren a politikai pártok vezetésében sem a valódi, sem - miként tisztelt bírálóm mondja - a quasi diétától­ságnak (én egynémelyek pressiójáról szólottam) szükségét nem látom. Meggyőződésem szerint okszerű és tapintatos vezetésnek sem szigorú, se­m szelidebb dictátor­­ságra szüksége nincsen. De ám­ legyen, tartsa valamelyik párt oly szigorú viszonyt vezetője, vagy vezetői és többi tagjai között helyesnek, ezzel az ellenfél véleménynyilvánítása iránti illő türelemnek és kíméletnek szüksége még meg­­c­áfolva nincsen. Már­pedig ép ez az, mit köze­lebbről a pest megyei gyűléseken nem kis mér­tékben nélkülöztünk. Bírálatában azt állítja továbbá tisztelt tagtár­sam, miszerint ama famosus feliratban az ő pártja által óhajtott változtatások azért nem történtek meg, mert köztudomás szerint az ellenfélnek czél­ja nem az volt, hanem a felszólalás alkalom akart lenni Pest megye szellemének, s ezen szellem képviselőjének sikeres megrohanására. Igaz,hogy a közelebbi időben a pest megyei baloldal az al­kotmányos mérsékelt párttól eredt minden indít­ványt bizonyos megfoghatlan gyanakodással fogadott, s bővebb megfontolás nélkül, szeszé­lyes ellenszenvvel utasított vissza. Azonban ilyes­mire a jelenleg fennforgó ügyben sem volt leg­kisebb ok. A mérsékelt alkotmányos párt vagy jobboldal némely tagjainak írásban vagy épen táviratilag történt figyelmeztetése miként döb­­bentheti meg a baloldalt ? Hiszen maga a tisztelt bíráló mondja, miszerint Pest megye nem az or­szággyűlés többségének, hanem a baloldalnak nézetét osztja, s ez szerinte nem Pest megye többségének , hanem egyetemes szellemének nyilvánulása. A gyűlésen folyt tanácskozások egész folyama továbbá kétségtelenné teszi, miszerint a mérsé­­kelt alkotmányos párt czélja nem a baloldal megrohanása, hanem a hírneves felirat némely, a megye tekintélyéhez sem illő bombasti­us ki­fejezéseinek módosítása volt. Ha e részben a­ bal­oldal a mérsékelt alkotmányos párt nézeteit va­lamennyire osztja, miért nem tett a maga részéről külön indítványt ? Miért áldozta fel ezen, nem csek e­g­y s­z­er­smind határozott és folytonos haladás az állam és társadalom minden ágazatában. . 7.

Next