Pesti Napló, 1868. szeptember (19. évfolyam, 5504–5528. szám)

1868-09-16 / 5516. szám

212-5516. Szerda, September 16 1868. 19. évf folyam* Szerkesztési iroda: Un utcza 6. szám, II. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztéséghez intézendő. Bérmentetlen tevetek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illeti közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI : Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. 6. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. 6. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyilt-tér 5 hasábos petitsor 25 nj kr. F. évi october 1 től a „Pesti Napló“ naponkint kétszer jelenik meg. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1868-dik évi á-ik negyedévi folyamára. Az előfizetési árak esti lappal együtt a következők: A postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Egész évre (1868 october 1-től 1869 october 1-ig) 22 forint-Félévre (1868 october 1-től 1869 april 1-ig . . II forint* Negyedévre (october 1-től december végéig) . . 5 frt 50 kr. Az esti lap külön küldéséért felülfizetés havonként 30 kr. Pest, september 10. 1868. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Néhány megjegyzés az ujonczozási rendelet ügyében. Komárora, sept. 12. Nem hiszem, t. szerkesztő úr, hogy épen csak a pártvezérek kiváltságai közé tartozik az, hogy vezérczikkeket írhassanak vidékről. Bátorkodom tehát Tisza Kálmán urnak Gesztről keltezett czikkére nehény megjegyzést tenni innen Komáromból, hol ugyanazon tárgyról, melyet Tisza Kálmán ur tesz fejtegetése tárgyává, merően ellenkező nézetek uralkodnak. Igaz, hogy e nézetkülönbség maga nem elég v ok egy olyan tárgy további vitatására, melynek tulajdonképeni jelentőségét az idő folyása lassanként elidálja. Az újonc állítás előkészületeinek megtétele, mely september elején még kérdés tárgya volt, September közepén már nem kérdés többé. Hanem másrészről a dolognak prakticus következményei is vannak, oly következményei, melyek élénken emlékeztetnek Eötvös „Falu jegyzőjének“ néhány fejezetére, hol a megyei autonómia némely kinövései igen tanulságos példákban vannak megörökítve. Magyarország néhány napra ismét a legélénkebb tarkaság képét mutatja. Oly fontos dologban, mint az ország véderejének kiegészítésére szolgáló előkészület, az egyik megye előre van, a másik hátra. Az ember kedve szerint válogathatja a városokat és területeket, a szerint, amint a kormánynak valami rendeletét érvényesnek kívánja tekinteni, vagy nem. Megmérhetlen „elvi“ úr választja el Pest városa területét Pestmegye területétől, pedig csak egy kis gyalogséta kell ahhoz, hogy az ember az egyik „országitól eljusson a másikba. Valóban, ha a Deák-párti ember nem volna a megye jobb barátja, mint annak „jó barátai, “ eszébe juthatna kérdezni, hogy annyi infallibilis fórum közül, mely a kormány és az országgyűlés működését néhányak szerint felelősség nélkül, ellenőrizni van hivatva, melyik az, a mely nem tévedett: az-e, mely az ujonczozási rendeletet végrehajtja, vagy az, mely a végrehajtást, mint törvénytelent, magától elutasítani szent kötelességének tartotta ? ! Vagy fogadjuk el talán a „Hon“ ön- kénytelen humorú scorpiójának eredeti beosztását, mely szerint a megyék általá-ban szigorúakra és nagylelkűekre osztat- nak? Az elsők közé,melyek kötelessé- güknek tartották a rendelet mellőzését, például Bihar tartozik; a második osztálynak melynek kötelességérzeténél nagyobb a nagylelkűség, Komárom volna mintaképe. Igazán, nincs kedvesebb dolog, mint egy ellenőr, ki — nagylelkű is tud lenni. De térjünk a dologra. Tisza úr azon csodálkozik mindenek felett, hogyan kívánhatja a kormány a törvényhatóságoktól, hogy egy , még az, országgyűlésnek két háza előtt ki nem hirdetett törvénynek végrehajtását megkezdjék. Itt a bökkenő. A kérdés az, miben áll egy törvény végrehajtásának megkezdése. Mindenesetre abban, hogy a törvény némely részei tettleg foganatosíttatnak, semmi esetre pedig abban, ha oly tények történnek,melyek valamely később érvényre emelkedhető törvény végrehajtásához mint előkészület szükségesek. Az, mit a kormány redelete a törvényhatóságoktól követelt, nem áll az országgyűlés által megszavazott törvényben. Ezen törvény nem rendeli sema szolgálatkötelesek összeírását, sem a vegyes bizottmányok tagjainak megválasztását, sem e bizottságok úti terveinek megállapítását,épedig ez az, mit a rendelet a megyéktől kiván. Már most Tisza Kálmán urat tiszta logikájának országos hírére kérem: mondd meg, mikép lehet a törvény végrehajtása megkezdésének nevezni oly intézkedéseket, melyeket nem e törvény rendel, melyek e törvénynek tartalmát sem képezik ? De nemcsak hogy az, mi a rendeletben van, a törvényben nincs, de a rendeletben más részről nincs kívánva az, mi a törvény tartalmát képezi. Mi a törvény tartalma? Az országgyűlés ennyi meg ennyi újonczot ajánl, ilyen meg olyan feltételek mellett. — Kérdem már most: hány újonczot kívánt a miniszteri rendelet kiállíttatni a törvényes _/ kihirdetés előtt ? Felelet : Egyet sem. Kérdem továbbá: Kívánja-e a rendelet a törvény kihirdetése előtt azon feltételek megvizsgálását, melyekre támaszkodva, valaki a szolgálat alól fel akar mentetni ! Felelet: Nem. Az egészből világos az, hogy nem a „végrehajtás megkezdéséről” van szó, hanem oly előkészületekről, melyeknek a törvény anyagi tartalmához semmi közük, melyeket a törvényhozás azért nem vett fel a törvénybe, mert azok, természetüknél fogva, az executivához tartoznak, s melyeket ugyanazért minden megyének teljesítenie kellett volna, ha minden megye az ország dolgát fontosabbnak tartaná a bizottmányi vezérférfiak politikai pártállásánál.Mert igen jellemző és érdekes körülmény az, hogy az ellenzékeskedők országos veszélynek kiáltják ki a többség legkisebb késedelmét is, ellenben ott, hol valamely szükséges dolog létesülését hivatásszerűleg ők gátolják meg , „nem bírják belátni“ a veszélyt, mely ebből eredhet. Már egészen eltekintve attól, hogy valamely rendelet félretételére igen furcsa indok az, hogy „ebből veszély nem háramolhatik,“ csak azt ajánlom Tisza Kálmán úrnak, hogy vegyen kezébe egy kalendáriumot, és számítsa ki, várjon ha a felszólamlási bizottságok működése már september közepén kezdődik is, nem esik ki az újonczozás már akkor is novemberbe. És kérdem továbbá — miután köztudomásulag az évszakok nem tartoznak még az ellenzékhez , s a tél ennélfogva ! aligha elhalasztandja szokott megjelenés Hogy áll a Károly-kaszárnya ügye ? A legújabb tény az, hogy az építkezéseket tettleg felfüggesztették. Ez a dolgot be nem fejezi ugyan, de lehetővé teszi annak higgadt fejtegetését. Higgadtságra pedig szükség van, mert a tisztán jogi kérdést a viszály démona statusactióvá kezdte dagasztani, s mert e viszály folyama alatt mindkét fél követett el hibákat. A tények sora a következő : A genie-igazgatóság kiépíttetni határozza a Károly-kaszárnya egyik házuké épületét. A vállalkozók törvényes kötelezettségük szerint jelentést tesznek a hatóságnál a szándékolt építkezésről, s arra a hatósági engedélyt kikérik. De hozzá fognak az építkezéshez, még mielőtt az engedélyt megnyerték. Ezt megtudván a város, helyteleníti a hatóság mellőzését, s abban a törvényes hatóság jogtalan mellőzését látja. Egyszersmind azonban más szempontokból is ellenzi nemcsak az építkezés engedély nélküli megkezdését, hanem az építkezést átalában, jogi, városi és nemzeti szempontból, mert először tagadja, hogy a cs. k. közös hadügyi kincstár birtokosa lenne amaz épületnek, másodszor az épületet, mint nemzeti tulajdont, csak nemzeti érdekből tartja átidomíthatónak, harmadszor attól tart, hogy az építkezés a beszállásolást illetőleg új terhet fog róni a városra. Ha e tényeket sorban bíráljuk, elfogulatlan gondolkozás mellett lehetlen fel nem találnunk mindegyik fél eljárásában a hibát. Az elsőt a vállalkozók követték el, midőn az engedély kinyerése előtt hozzá fogtak az építkezéshez. Magában véve is eléggé meg nem róható valamely polgár közönye a hatósági tekintély irányában, s kétszeresen az itt, hol a dolog oly könnyen a szándékosság gyűlöletes színét ölthette magára. Ez eljárással szemben teljesen igazolva volt az építkezés azonnal rendelt felfüggesztése azon indokból, hogy a hatóság engedélye be nem váratott. De aligha igazolva volt azon határozat és annak indokai, hogy az építkezés egyátalán meg ne engedtessék. Azon kötelezettség, melynél fogva minden építkezéshez hatósági engedély szükséges, egyátalán nem oly természetű, hogy a mellett a hatóság akár köteles, akár jogosítva volna, mindannyiszor a bejelentő birtokának jogosságát vitatni és kérdésbe helyezni. Ez külön jogi, bírói kérdés, de egyátalában nem tartozik azon tisztán rendőri hatósághoz, melyet a municipium ez irányban gyakorol. De ettől eltekintve is, tény, hogy azon telek, melyen az épitkezés történt, a katonai kincstár pénzén 1826-ban meg vétetett, s hogy ugyan ily pénzen építtetett a most átidomítandó épületszárny. Hogy ez is az ország pénzén történt, plausibilis dolog, de nem argumentum. Mert a hadügyminisztériumnak van külön pénztára, s a törvény ama minisztériumnak külön budgetet szavazott meg activumokkal és passivumokkal annyira, hogy az első formális közös budgetben 150.000 forintot találunk „Budán építendő katonai kórház számára.“ E kórház költségeihez ő Felsége többi országai 105.000 írttal fognak hozzájárulni. Ki lesz a kórház jogi birtokosa ? Sem mi, sem ő Felsége többi országai, hanem a közös hadügyminiszteri pénztár. Ez tehát lehet jogi birtokos, daczára annak, hogy országos pénzen szerzi azt, amit szerez. Mindezeknél fogva kétséget sem szenved, hogy a hatósággal szemben a hadügyminisztérium a kérdéses teleknek és épületszárnynak kiépítésére csak oly joggal, kérhet engedélyt, mint bármely magánvállalkozó, s úgy a város az engedélyt, ha rendőri, egészségügyi vagy szépitési tekintet nem forog fenn, jogosan meg sem tagadhatja. Ha előnyös-e a hadügyminisztériumra nézve az építkezés ?— arról a hadügyminiszter felelni tartozik de nem a városnak, hanem a delegátiónak. A város határozatának harmadik indoka, mint az az újabb közgyűlésen ki is derült, a tényállással ellenkezik. Az új építkezés még nagyobb istállókat szerez az eddigieknél, új szállásokat a tiszteknek, s lakbért a hadügyminisztériumnak. Az elszállásolás terhe a városon tehát nem nehezíttetik, hanem könnyíttetik. A város ily határozatával szemben, mit tett a katonai műszaki igazgatóság? Azt,ami leghelytelenebb, s a hibák ily kölcsönös sorában a legnagyobb volt, a hatóság elhatározása daczára folytattatá az építkezést. Ez ellenszegülés — akárki okozta — nem tesz tanúságot sem alkotmánytiszteletről, sem rendszeretetről. Bármily indokok vezérelték a hatóságot a jogi kérdés vitatásánál, azon végrehajtás, s ezért legális rendeletnek, mely az építkezés rögtöni felfüggesztését határozta, ellenszegülni nem volt szabad. Az első ellen nyitva állott a jogorvoslat útja: az igazgatás főhatóságához, a magyar királyi belügyminiszterhez, de korántsem az egy ízben emlegetett közös hadügyminiszterhez, ki a város határozatával szemben csak fél, kinek ez ország hatóságaira nézve semmi felügyeleti vagy bármily más hatalma nincs. A dolgok ily hacsából — meg kell vallani — maga a katonai hatóság tette az első lépést kifelé, midőn a város azon határozatának, hogy az épitkezés felfüggesztendő, végre önszántából eleget tett. Az összekocczanásnak ezzel vége, s kezdődik a jogi vita. Ez most már nyugodtabban folyhatik és intéztethetik el, úgy hiszszük, hogy a második és végleges lépést Pest városának kellene tennie, beismervén, hogy az építkezés végleges betiltására semmi ok fenn nem forog. A legnagyobb kár a kedélyek azon felháborítása volt, mely mindkét fél hibáiból és ezeknek nyilvános útón, kissé hevesen történt vitatásából eredt. Muros peccatur intra et extra ... Egy részrehajlatlan. Pest, sept. 15, 1868. A már befejezéshez siető országgyűlés mély nyomokat fog hágni maga után, s mind azok, kik a kibékülést őszinte lélekkel mozdították elő, a kik törhetlen erélylyel gátolták, egyaránt érezik, hogy a felelősséget maguktól el nem háríthatják Különös erőt ad nekünk épen ez. Szivósabbá teszi eltökéléseinket. Tudjuk, hogy pártunk befejezheti a nagy mivet, melynek megkezdését s a sikerhez közel vitelét mélyrokonszenvvel fogadta hazánk, és kiváló figyelemmel kíséri a külföld. De — fájdalom — szintén meg vagyunk arról is győződve, hogy ellenfeleink, ha hatalomra jutnának, művünket nem megjavítani, hanem széttörni sietnének , s a tárczaváltozás alighanem a rendszer teljes bukását jelentené. Ily veszélyes megpróbáltatás iránt pártunk legbéketűrőbb tagja sem lehet közönyös és tétlen. Más volna, ha—mint a régi gyakorlattal bíró parlamentekben— csak egy szőnyegre hozott kérdés elfogadása vagy megbuktatása alkotná azon situatiát, mely miniszteri válságokra szokott vezetni. De nálunk tagadhatja-e még a balközép is, hogy legnevezetesebb közjogi formáinknak egész sora helyéből kiforgattatnék, ha maga az óvatos Tisza Kálmán, s a scrupulusokkal szünetlen vívó Ghiczy kezébe esnék is a kormány gyeplője. Igaz, miként Ghiczyék — mint közlönyükből értesülünk — még oly esetben sem riadnának vissza a tárczától, ha a delegátiókra és a közös miniszterekre vonatkozó törvénycikkek, az ő kormányzásuk alatt is egyelőre még nem töröltetnének el. Ez körülbelől azt tenné, hogy a balközép compheusai, ha épen máskép nem lehet, ad usum Delphint , lemásolnák a mi megállapodásainkat és követnék eljárásunkat. Ők is, míg az új átmenet létesül , delegátiókat hívnának össze, s közös miniszterekkel érintkeznének, azon utógondolat mellett, hogy máskép lesz, ez valaha. De vájjon bírhat-e méltósággal oly kormány , mely programmját sutba rejti, s a bukott párt nézeteit hajtja végre, ahelyett, hogy előbb be se lépjen a hatalomba, mig a helyzetnek teljes ura nem lesz, mig a változtatásokra, bármily meszszehatók legyenek, felhatalmazást nem nyert. Ki hinné el, hogy Ghiczy hírlapi nyilatkozata egészen komoly volt, s nem inkább csak azért tétetett közzé, mert meg akarta szüntetni az ellenfélnek azon szemrehányását, mintha a baloldal derű re-borura csak azért opponál, mert azon gond nem terheli, hogy változtathasson a dolgok menetén. S ha általában el is ismerjük, mikép a balközép vezérei kormányképesek, azon korszakot, melyet nekik szánt Clio, valóban ködös távolságban képzeljük. Azonban végtére is a pártokat bukásra majdnem annyiszor vitte a túlbizakodás, mint a kora csüggedés. Nem kell mostani többségünket, mely együtt tart, megosztani oly kérdések miatt, melyek közénkbe viszálkodást hintenének. Az angolok szabálynak tekintik, hogy parliament bezárásának közelgésekor nem kell a budgeten kívül igen fontos és életbevágó ügyeket szőnyegre hozni. A journalistica kötelességét teljesíti ugyan, midőn a megyeszervezet és a parlamentáris kormány igényeinek kitelhető összhangzásba hozatalára folyvást akar hatni, s e téren tisztítja az eszméket és visszautasítja a szertelen követeléseket. De vájjon ebből következik-e, hogy a három éves törvényhozási szak végén országgyűlésünk a megyerendezésnek nehéz problémájával foglalkozzék ? Úgy véljük , nem következik. De hát törvénykezésünk a megyei törvényszékek hibás szervezése miatt ne emelkedhessék-e azon vonalra, melyet korunk humanitása és anyagi érdekeink visszautasíthatlan igényei megkívánnak? — ezt halljuk naponként. Jogosabb kívánság alig lehet, mint ily kívánat. De vájjon ez nem érezhetik-e el a megyei rendszer tüzetes tárgyalása és reformálása nélkül ? Semmivé tétetik-e azért a megye, mert bírói szorosabb értelemben lesznek törvénytudók és függetlenek ? Valóban, a megyei törvényszék állandó rendezése sem sok időt nem rabolna el az országgyűléstől, sem pedig a megyei érdekek nagy harczát nem idézné oly mértékben elő, mint némelyek vélik. Vannak, kik a választási törvényt is szeretnék egyben-másban módosítani. Ezt a mi kormányunk kétségkívül nem fogja indítványozni Azonban e fontos kérdéssel nincs semmi egybeköttetésben a választási kicsapongások és vérengzések kitelhető elhárítása, e mellett még tán szükséges az országos képviselők verificatiójára nézve is a czélnak megfelelőbb szabályokat alkotni. Ez oly óhaj, mely — mint hiszszük — minden párt által felkaroltatnék. _ __ Kidejét, — kérdem : vájjon kivánhatni-e józan észszel, hogy a kormány az újon- ■ czozást épen a legzordonabb téli szakra engedje esni ? Ezeket tartottam szükségeseknek e kérdésben felemlíteni: ha egészen újat nem mondtam , számoljon megyénk kitűnő szónoka, Ghiczy Kálmán, ki a javát elszedte előlem. Bécsi dolgok. Az országgyűlések jelen, részben utolsó sessiójának szenekozása foglalkoztatja az embereket. Mint jól értesültek beszélik , ami lajthanus landtagok campagneae hóval érné véget; a magyar hongyülés a napokban fog megnyitni; a reichsrath october közepén gyűlne össze, s míg a védrendszerről s az adóreformról szóló javaslatokat bizottságaiban munka alá vendi, addig a delegátiók is összeülnének a közös bürget megajánlása végett, még pedig Pesten, hogy a magyar országgyűlés jelen sessiójának hátralevő kis része egy nappal se csonkittassék. A gácsországi nemesek pártprogrammja előttünk fekszik. A párt vezérei Krzeczanowicz és Borkovszky gróf, ki— mint tudjuk — Szadlkával együtt democrata is volt. Ezen pártprogramul Ziemialkovszky programjától abban különbözik, hogy míg emez első helye teszi a polgári szabadságot, 8 másodhelyen említi az ország s autonómiát, addig a nemesek pártprogrammja a polgári szabadságról hallgat, s csak az autonómiára dolgozik ; e mellett Ziemialkovszky azt vallja, hogy programmja az alkotmány keretén belül valósítható, ellenben Borkovszkyé ellenkezik az alkotmánynyal, mert reichszathot nem, csak delegátiót ismer, és pénzügyi kiegyezés útján megállapítandó quotát követel Gácsország részére. A közös ügyek a következők volnának: 1. Külügyek , államszerződések ratificatiója. 2. Minden katonai ügy. 3. Az indirent adó kivetése, beszedési módozata, s az összes adó után fizetendő quota meghatározása. (Az egyenes adó országos ügy.) 4. Az államadósság. 5. A vámok és államegyedáruságok. 6. A pénzláb, nem kamatozó értékpapírok, pénzjegyek, bank- és hitelügyek. 7. Vasutak, államutak, hajózás. 8. A honosítás. 9. Kereskedelmi és váltó-törvéyhozás; a kiváltságok, mérték, posta, távirda, hós , tulajdon stb., melyeknek végrehajtása azonban országos (nem közös) közegek által eszközlendő. ■ 10. Az udvari költségvetés és közös ügyek költsége. 11. A közös képviselő testületek alakítása. Azonban a delegátusokat mindig az országgyűlés választja, a választási mód minden megszoktása nélkül. Minden más ügy országos. A Cseh tartománygyűlés német követei f. hó . 14-én kirándulást rendeztek Éjszak - Csehországba, s mindenütt ünnepélyesen fogadtattak. A munkásosztály tömegesen vett részt a fogadásban. A beszédekben, melyekkel a követeket üdvözölték, kinyilatkoztatták a szónokok, hogy az alkotmányért a legnagyobb áldozatokra készék, mert alkotmány nélkül el kellene részvételeknek a közéletben vesznie. Lembergből távírják, hogy a lembergi község tanács ő Felségedé kérvényt készül terjeszteni , mely szerint minden lengyel emigráns számára Gácsország menhelyül jelöltessék ki mindaddig, míg az illetők a fennálló osztrák jog ellen nem vétenek. A linzi püspök által kiadni szándékozott pásztori körlevelet a kormány lefoglalta. Mint bécsi lapok írják e körlevél egyik passusa, így hangozt vana vallásügyi törvények merő hazugság !“ Az efféle nem egyházi főpásztor, de amolyan pásztor szájába sem illik, azért kötve hiszünk a bécsi lapok hírének.