Pesti Napló, esti kiadás, 1869. január (20. évfolyam, 1-24. szám)
1869-01-13 / 9. szám
9 szám. Szerdar 13-kán 1809. 20 .árfolyam. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. se. földszint. Előfizetési :Ur: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kijutás együtt: 1 hónapra ...................................2 frt. 3 hónapra .......................... 6 - 6 hónapra .................................12 „ 10 esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint...............................30 kr. ESTI KIADÁS. Szerkesztési iroda: Uri utcza 6. sz. U. eat. Ás előfizetési- és hirdetmény-dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pest, január 13.1869. A hivatalos lap mai száma a horvát minisztérium több tagjának kineveztetését közli; nevezetesen kineveztetett dr. Suhaj Imre miniszteri tanácsossá; Czár János — Varasd megye volt főjegyzője — osztálytanácsossá; Rusnov Antal szintén osztálytanácsossá; Kresztics György miniszteri titkárrá, végre ugyanazzá Sztankovics Dániel. Takács bajos, vasmegyei alispán, kiről köszeghi levelezőnk azt írta, nogy hír szerint mint baloldali jelölt, Szabó Miklós ellen készütl föllépni Kőszeghen noha mint Deák-párti, jutott az alispáni székbe, egy hozzánk intézett levélben kinyilatkoztatja, hogy azon közbizalomnak,amely egyhangúlag reá ruházta az alispáni tisztet, azzal vél eleget tenni, ha továbbá is megmarad hivatalában, melyet pedig lelkiismeretesen csak úgy vél betölthetni, ha a párttusákon kívül maradva, részrehajlatlan kezelője igyekszik lenni a reáliztott hivatalnak.. Ennélfogva sem mint Deák-párti, sem mint baloldali jelölt fel nem fog lépni sem Kőszegben, sem másutt. Hazai lapok. Az ellenzéki journalistika már úgy belenyargalta magát az „apróságokba,“ „tövisekbe,“ „garanterie czikkekbe“ ((.!) stb., hogy ma már az efféle posz-gomba kegészítő része egy ellenzéki lap fogalmának. Igaz, hogy ember sincsen a világon, akinek vagy bibircsója, vagy tyúkszeme, vagy lencséje, vagy egyéb ilyen aprósága ne volna; sőt az sem új, hogy hiú,k vezér asszonyok, kiknek nincsen ilyenféle defectusa, apró flastromokkal pótolják ez érdekes hiányt; hamm ezek végre is csak hiú asszonyok s legfölebb léha dandyk, kik oly távol állanak a komoly foglalkozástól, mint ez apróságok attól, hogy a legegyügyübb ember is életszámba vegye nagyobb részét; azért méltán bámul az ember azon, hogy váljon miféle ízlés vgy érdek, vagy Isten tudja, mi teszi vakká azokat, kik ily bárgyuságokat naponta hasábszám kinyomatnak. — Az ember az életet szivesen olvassa saját rovására is ; a „Bolond Miska“ régen elszoktatatott ugyan bennünket a nevetéstől , de az „Üstökös“ben gyakran találunk talpraesett dolgokat, melyek — habár éle ellenünk van is fordítva — kicsikarják elismerésünket. Hanem ily gombáktól, minek alkalmasint az ellenzéki életlapok papirosos kosarából szorulnak a pártközlönyök hasábjaira, ilyeneket hála Isten — tanúsítja józanságunk — még nem ettünk , óvjon is megtöltik minden barátot és nem barátot a jóságos Isten ! Ez itt p. o. a „Hon“-ból való : „A kestvárosi baloldali választók bizottmányába minden pesti ellenzéki lap szerkesztői beválasztattak. A „Hazánk“ szerkesztőségéből ketten. — Nesze „Napló !V egyél mérget!* Ennyi az egész! Ez a jámbor azt hiszi, hogy az nekünk méreg, hogy a „Hazánk“ szerkesztőségének két tagja nem okosabb, mint a „Hon“ egész pereputtyja. Az nekik szégyen, nekünk semmit Még azt sem tartanók sokba, ha netán csakugyan okosabb volna is, amint hajlandók valánk föltenni. Hanem ha élet nincs is ebben a „galanterieczikkben,“ van azért benne egy kis igazság, amit a galanterie-kereskedő-inas kitalált a gschaftból fecsegni. Nem tudtuk elgondolni, hogy mikép jut a balközép annyi czivódás, annyi gyűlöletes kölcsönös szidás és üldözés után, mint Jókai és a „Magyar Újság és „Nép Zászlója“ corypheusai egymás ellen folytattak, valamint azon elkeseredett irtó-háború után, melyet a „Hazánk“ lapszemlészei Tisza commandószavára kezdtek a testvérek ellen, mondjuk, mikép jut egy szép reggelre újra arra, hogy fussón álljon azon párttal, mely mellett mindig, va ahányszor egy tálból ettek, a balközép húzta a rövidebbet. Végül megállapodtunk abban, hogy Jókai, aki soha sem is állt határozott lábakon és örökösen ingadozott ide s tova, s folyton pathetizált politizálás helyett, újra „keble hullámzó érzelmeinek“ s poeticus hajlamainak rabja: neki illik az ilyen dolog, s e mellett utolsó kisérletnek tartottuk arra nézve, hogy amit nyílt csatában nem tudtak elérni, tán elérik szépséges utón, t. i. a szélső elemek felolvasztását a mérsékeltebb ellenzékbe. A „Hon“ t véltük e maneuvreben az előre tolt vorpostnak, míg a „Hazánk“, amint hittük, reservében marad, hogy — ha az expeditió nem sikerül, s mint mindig, most is a szélső garadon őrlők malmára hajtják egyesült erővel a vizet — akkor az is actióba lép, és szokásosan megmenti a társadalmi rendet. Hanem ime, nem ugy van ! Feltevésünkben, melytől az ellenség sem tagadhatja meg a jóakaratot, csalódtunk, mert amint a föllebb idézett félhivatalos communique mondja : a baloldali bizottmányba minden pesti ellenzéki lap szerkesztője beválasztatott: a „Hazánk“ szerkesztőségéből is kettő. E szerint más érdek vezette a balközép férfiait Irányi conferentiájába, s ez érdekel, akárhogy tekintjük is a dolgot ily körülmények között, nem látjuk, nem találjuk másutt, mint egy pár corypheus szorultságában a választókerületekben. Mindenesetre kérdés, kacsintgatna-e a balközép két közlönye a szélső baloldalra akkor, ha a siklósi és a duna-pataji választókerületekben, valami után egyebütt is jó renden állana szénája. Ha nem tartunk tőle, későn jön a concessió, s a balközép fraternizálhat már a szélsőballal, azért Siklóson Jókai hiába reménykedik Vajda János, Duna-Patajon pedig Ivánka Rákóczy János mellett, egyenjogúsítására, a választmányi tagok közerületenkint 22 izraelita polgárt fölvem tartotta czélszerűnek. Ez által a választmány 20 taggal szaporodott, és tagjainak száma jelenleg összesen 182. Fáy Béla úgy találja, hogy a központi választmány tagjainak névsora minden tekintet nélkül a megyében kisebbségben levő Deákpártra állapíttatott meg, miért még 10 tag fölvételét hozza javaslatba. Nyáry Pál azt hiszi, hogy a központi választmány alakítása nem pártkérdés ; a megye csak azt teljesítheti, mit a törvény rendel, ebben pedig a pártokra való tekintet szükségességéről szó sincs. Bartha Sándor, Halász Boldizsár, Máriássy Béla, Prónay Gábor b., Teleky Sándor gr. kevésbbé fontos felszólalásaik után Bossányi László emel szót. Részéről Fáy indítványa mellett van. Elismeri, hogy a megyének a választásra közvetlenül nincs ugyan befolyása, de nem egyszer tapasztalta, hogy a tisztviselők a korteskedéstől épen nem tartózkodnak. Ráday László főjegyző tisztviselőtársai nevében határozottan visszautasítja Bossányi gyanúsítását mint nemtelen fegyvert, s u témna mindjárt elmondja, hogy tudna ő is beszélni Új-Pestről, száz akó borról és sok mindenféléről. Végül indítványozza, hogy a Fáy által javasolt 10 tagot csak azon esetben vegye föl a megyei közgyűlés a választmányba, ha viszont ő indokolását viszszavonja. Dalmady Győző, Podmaniczky Ármin és Nyáry Pál,Rádayt melegen pártolják. Lipthay Béla b. h. föspán kéri a közgyűlést, hogy a discussióval, melynek nem most van az ideje, hagyjon fel, és a kérdéses 10 tagot minden pártállásra való tekintet nélkül vegye fel a választmányba. Tudósításunk bezártakor Kiss Miklós szóllal fel. Pest megye rendkívüli közgyűlése. (Harmadik nap ) A múlt ülésről szóló jegyzőkönyv Nyáry többszörös felszóllalása után hitelesíttetvén, Ráday László gr. főjegyző, felolvassa a központi választmány tagjai névsorának elkészítésével megbizott küldöttség jelentését. A küldöttség 1-6r: az 1865 ik évi kaponti választmány névsorát vevén alapul, csak a halálozás, vagy a megyéből való távozás által a Választmányból kiesett tagok pótlására szorítkozott; 2-01 : a küldöttség az 1848 : V. t.-cz 12. §-ának eleget teendő, a központi választmányba a községek jelenlegi elöljáróit javasolja felvétetni, s végre 3-ar : a küldöttség, tekintetei a zsidók (f.J Bécs, jan. 12. [Eredeti tudósítás.] A mi államférfiaink rendkívül nagy bizalommal viseltetnek a conferentia eredménye iránt, s a különböző árnyalatú hivatalos orgánumok kézzelfogható rendeletet kaptak, hogy ugyanazon hangból fütyüljenek. De váljon valóban komolyan adják-e magukat át e boldog reményeknek? Én alig hiszem, valamint kétségbe vonom azt is, hogy közülök valaki annyira képzelődő legyen, miszerint azt higyye, hogy a conferentia valóban üdvös intézmény s a diplomatia diadala és nem inkább visszaesés és kisegítő eszköz a gyámoltalanságban. Hogy itt kiválóan a legjobb bizalmat látszanak táplálni, annak oka a ma mindig és mindenütt mutatkozó törekvés, mely szerint mindent elkerülni iparkodnak, mi az itteni kabinetet azon gyanúnak tenné ki, hogy az európai viszonyok zavarásában, vagy még inkább az európai béke veszélyeztetésében bűnrészes. Innen ered azon kettőztetett düh is, melylyel legújabban a berlini hivatalos lapok dolgoznak. Ki tudja, nem ringatja-e magát Bismarck gr. azon titkos reményben, hogy azon aljas bántalmazások, melyeket orgánumai az itteni cabinetre naponkint szórnak, ez utóbbit végre is valami meggondolatlan lépésre fogják bírni, s így a tüzes szikrát a lőporos aknákba dobni, amelyekkel a berlini aknászok bennünket minden oldalról körülvesznek. Szerencsére itt inkább a józan okosság mérvadó a politikai lépéseknél, mint a vérmérsék. S e józanság azt parancsolja, hogy