Pesti Napló, esti kiadás, 1869. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1869-01-13 / 9. szám

9 szám. Szerda­r 13-kán 1809. 20 .ár­­folyam. Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere 7. se. földszint. Előfizetési :Ur: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kijutás együtt: 1 h­ónapra ...................................2 frt. 3 hónapra .......................... 6 - 6 hónapra .................................12 „ 10 esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint...............................30 kr. ESTI KIADÁS. Szerkesztési iroda: Uri­ utcza 6. sz. U. eat. Ás előfizetési- és hirdetmény-dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pest, január 13.1869.­ ­ A hivatalos lap mai száma a horvát minisztérium több tagjának kineveztetését közli; nevezetesen kineveztetett dr. Suhaj Imre miniszteri tanácsossá; Czár János — Varasd megye volt főjegyzője — osztálytaná­csossá; Rusnov Antal szintén osztálytaná­csossá; Kresztics György miniszteri titkár­rá, végre ugyanazzá Sztankovics Dá­­n­i­e­l.­­ Takács baj­os, vasmegyei alispán, kiről köszeghi levelezőnk azt írta, nogy hír sze­­rint mint baloldali jelölt,­ S­z­a­b­ó Miklós ellen készütl föllépni Kőszeghen noha mint Deák-párti, jutott az alispáni székbe, egy hozzánk intézett levélben kinyilatkoztatja, hogy azon közbiza­lomnak,a­mely egyhangúlag reá ruházta az alis­páni tisztet, azzal vél eleget tenni, ha továbbá is­­ megmarad hivatalában, melyet pedig lelkiisme­retesen csak úgy vél betölthetni, ha a párttusá­­kon kívül maradva, részr­ehajlatlan kezelője igyekszik lenni a reáliztott hivatalnak.. Ennél­fogva sem mint Deák-párti, sem mint baloldali jelölt fel nem fog lépni sem Kőszegben, sem másutt. Hazai lapok. Az ellenzéki journalistika már úgy belenyargalta magát az „apróságokba,“ „tövisekbe,“ „garanterie czikkekbe“ ((­.!) stb., hogy ma már az efféle posz-gomba k­egészítő része egy ellenzéki lap fogalmának. Igaz, hogy ember sincsen a világon, a­kinek vagy bibir­­csója, vagy tyúkszeme, vagy lencséje, vagy egyéb ilyen aprósága ne volna; sőt az sem új, hogy hiú,­k vezér asszonyok, kiknek nincsen ilyenféle defectusa, apró flastromokkal pótolják ez érdekes hiányt; hamm ezek végre is csak hiú asszonyok s legfölebb léha dandyk, kik oly távol állanak a komoly foglalkozástól, mint ez apróságok attól, hogy a legegyügyübb ember is életszámba vegye nagyobb részét; azért méltán bámul az ember azon, hogy váljon miféle ízlés v­gy érdek, vagy Isten tudja, mi teszi vakká azokat, kik ily bárgyuságokat naponta ha­­sábszám kinyomatnak. — Az ember az él­­etet szivesen olvassa saját rovására is ; a „Bolond Miska“ régen elszoktatatott ugyan bennünket a nevetéstől , de a­z „Üstökös“­­ben gyakran találunk talpraesett dolgokat, melyek — habár éle ellenünk van is fordítva — kicsikarják elismerésünket. Hanem ily gombák­tól, minek alkalmasint az ellenzéki életlapok papirosos kosarából szorulnak a pártközlö­nyök hasábjaira, ilyeneket hála Isten — tanúsítja józanságunk — még nem ettünk , óvjon is meg­töltik minden barátot és nem barátot a jóságos Isten ! Ez itt p. o. a „Hon“-ból való : „A kestvárosi baloldali választók bizottmányába minden pesti ellenzéki lap szerkesztői beválasztat­tak. A „Hazánk“ szerkesztőségéből ketten. — Nesze „Napló !V egyél mérget!* Ennyi az egész! Ez a jámbor azt hiszi, hogy az nekünk méreg, hogy a „Hazánk“ szerkesztőségének két tagja nem okosabb, mint a „Hon“ egész pereputtyja. Az nekik szégyen, nekün­k semmit Még azt sem tartanók sokba, ha netán csakugyan okosabb volna is, a­mint hajlandók valánk föl­tenni. Hanem ha élet nincs is ebben a „galanterie­­czikkben,“ van azért benne egy kis igazság, a­mit a galanterie-kereskedő-inas kitalált a gschaftból fecsegni. Nem tudtuk elgondolni, hogy mikép jut a bal­közép annyi czivódás, annyi gyűlöletes kölcsö­nös szidás és üldözés után, min­t Jókai és a „Ma­gyar Újság é­­s „Nép Zászlója“ corypheusai egy­más ellen folytattak, valamint azon elkeseredett irtó-há­ború után, melyet a „Hazánk“ lapszemlé­­szei Tisza commandószavára kezdtek a testvérek ellen, mondjuk, mikép jut egy szép reggelre újra arra, hogy fussón álljon azon párttal, mely mellett mindig, va ahányszor egy tálból ettek, a balközép húzta a rövidebbet. Végül megállapodtunk ab­ban, hogy Jókai, a­ki soha sem is állt határo­zott lábakon és örökösen ingadozott ide s tova, s folyton pathetizált politizálás helyett, újra „keb­le hullámzó érzelmeinek“ s poeticus hajlamai­nak rabja: neki illik az ilyen dolog, s e mellett utolsó kisérletnek tartottuk arra nézve, hogy a­mit nyílt csatában nem tudtak elérni, tán elérik szépséges utón, t. i. a szélső elemek felolvasztá­sát a mérsékeltebb ellenzékbe. A „Hon“ t vél­tük e maneuvreben az előre tolt vorpostnak, míg a „Hazánk“, a­mint hittük, reservében ma­rad, hogy — ha az expeditió nem sikerül, s mint mindig, most is a szélső garadon őrlők malmára hajtják egyesült erővel a vizet — akkor az is actióba lép, és szokásosan megmenti a társa­dalmi rendet. Hanem ime, nem ugy van ! Feltevésünkben, melytől az ellenség sem tagadhatja meg a jó­akaratot, csalódtunk, mert a­mint a föllebb idéz­­ett félhivatalos communique mondja : a baloldali bizottmányba minden pesti ellenzéki lap szer­kesztője beválasztatott: a „Hazánk“ szerkesztő­ségéből is kettő. E sz­erint más érdek vezette a balközép fér­­fiait Irányi conferentiájába, s ez érdekel, akár­hogy tekintjük is a dolgot ily körülmények kö­zött, nem látjuk, nem találjuk másutt, mint egy pár corypheus szorultságában a választó­kerü­letekben. Mindenesetre kérdés, kacsintgatna-e a balközép két közlönye a szélső baloldalra ak­kor, ha a siklósi és a duna-pataji választó­kerü­letekben, valami u­tán egyebütt is jó renden állana szénája. Ha nem tartunk tőle, későn jön a concessió, s a balközép fraternizálhat már a szélsőballal, azért Siklóson Jókai hiába remény­kedik Vajda János, Duna-Patajon pedig Ivánka Rákóczy János mellett, egyenjogúsítására, a választmányi tagok kö­zerületenkint 2­2 izraelita polgárt fölvem­ tartotta czélszerűnek. Ez által a választmány 20 taggal szaporodott, és tagjainak száma jelen­leg összesen 182. F­á­y Béla úgy találja, hogy a központi vá­lasztmány tagjainak névsora minden tekintet nélkül a megyében kisebbségben levő Deák­­pártra állapíttatott meg, miért még 10 tag fölvé­telét hozza javaslatba. Nyáry Pál azt hiszi, hogy a központi vá­lasztmány alakítása nem pártkérdés ; a megye csak azt teljesítheti, mit a törvény rendel, eb­ben pedig a pártokra való tekintet szükséges­ségéről szó sincs. B­a­rt­h­a Sándor, Halász Boldizsár, M­á­­riássy Béla, Prónay Gábor b., Teleky Sándor gr. kevésbbé fontos felszólalásaik után B­o­s­s­á­n­y­i László emel szót. Részéről Fáy in­dítványa mellett van. Elismeri, hogy a megyé­nek a választásra közvetlenül nincs ugyan be­folyása, de nem egyszer tapasztalta, hogy a tisztviselők a korteskedéstől épen nem tartóz­kodnak. Ráday László főjegyző tisztviselő­társai nevében határozottan visszautasítja Bossányi gyanúsítását mint nemtelen fegyvert, s u tém­­na mindjárt elmondja, hogy tudna ő is beszélni Új-Pestről, száz akó borról és sok mindenféléről. Végül indítványozza, hogy a Fáy által javasolt 10 tagot csak azon esetben vegye föl a me­gyei közgyűlés a választmányba, ha viszont ő indokolását viszszavonja. D­a­lm­a­d­y Győző, Podmaniczky Ármin és­ N­y­á­r­y Pál,Rádayt melegen pártolják. L­i­p­t­h­a­y Béla b. h. fö­spán kéri a közgyű­lést, hogy a discussióval, melynek nem most van az ideje, hagyjon fel, és a kérdéses 10 ta­got minden pártállásra való tekintet nélkül vegye fel a választmányba. Tudósításunk bezártakor Kiss Miklós szóllal fel. Pest megye rendkívüli közgyűlése. (Harmadik nap ) A múlt ülésről szóló jegyzőkönyv Nyáry többszörös felszóllalása után hitelesíttetvén, R­á­­d­ay László gr. főjegyző, felolvassa a központi választmány tagjai névsorának elkészítésével megbizott küldöttség jelentését. A küldöttség 1-6r: az 1865 ik évi k­aponti választmány név­sorát vevén alapul, csak a halálozás, vagy a megyéből való távozás által a Választmányból kiesett tagok pótlására szorítkozott; 2-01 : a küldöttség az 1848 : V. t.-cz 12. §-ának eleget teendő, a központi választmányba a köz­ségek jelenlegi elöljáróit javasolja felvétetni, s végre 3-ar : a küldöttség, tekinte­tei a zsidók (f.J B­é­c­s, jan. 12. [Eredeti tudósítás.] A mi ál­­lamférfiaink rendkívül nagy bizalommal visel­tetnek a conferentia eredménye iránt, s a külön­böző árnyalatú hivatalos orgánumok kézzelfog­ható rendeletet kaptak, hogy ugyanazon hang­ból fütyüljenek. De váljon valóban komolyan adják-e magukat át e boldog reményeknek? Én alig hiszem, valamint kétségbe vonom azt is, hogy közülök valaki annyira képzelődő legyen, miszerint azt higyye, hogy a conferentia valób­an üdvös intézmény s a diplomatia diadala és nem inkább visszaesés és kisegítő eszköz a gyámol­talanságban. Hogy itt kiválóan a legjobb bizal­mat látszanak táplálni, annak oka a ma mindig és mindenütt mutatkozó törekvés, mely szerint mindent elkerülni iparkodnak, mi az itteni kabi­­netet azon gyanúnak tenné ki, hogy az európai viszonyok zavarásában, vagy még inkább az európai béke veszélyeztetésében bűnrészes. Innen ered azon kettőztetett düh is, melylyel legújab­ban a berlini hivatalos lapok dolgoznak. Ki tud­ja, nem ringatja-e magát Bismarck gr. azon tit­kos reményben, hogy azon aljas bántalmazások, melyeket orgánumai az itteni cabinetre napon­kint szórnak, ez utóbbit végre is valami meg­gondolatlan lépésre fogják bírni, s így a tüzes szikrát a lőporos aknákba dobni, a­melyek­kel a berlini aknászok ben­nünket minden oldal­ról körülvesznek. Szerencsére itt inkább a jó­zan okosság mérvadó a politikai lépéseknél, mint a vérmérsék. S e józanság azt parancsolja, hogy

Next