Pesti Napló, esti kiadás, 1869. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1869-01-22 / 17. szám

17. szám. Péntek, január 22-kén 1869. 20. évi folyam. Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij s Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ..................................2 frt. 3 hónapra .......................... 6 „ 6 hónapra .................................12 „ Az esti kiadás különküldéséért felülSzetés havonkint...............................30 kr. Szerkesztési iroda: Uri­ utcza 6. sz. II. m. Az előfizetési- és hirdetmény-dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pest, január 22.1869 . Tegnap délután öt órakor gyűlt össze a vakok intézete helyiségeiben azon nagy bizott­ság, mely Gór­öve nevét tűzte ki zászlójára, még­pedig oly nagy számban, hogy két nagy terem is alig volt képes a megjelenteket befogadni. Nevezetesen zsidó polgártársaink, kik jól emlé­keznek azon, még a negyvenes években kelt meleg felszólalásra, melyben Gorove a zsidók egyenjogúsítását sürgette, tanúsítottak élénk részvételt. A választást választó bizottság elnökeinek : Beliczay Imre és dr. Rózsay József; alelnökök­­nek Fuchs Ignácz, Schmiedlechner György és Holitser Fülöp; jegyzőknek: Grosz Károly, Koltay Jakab és Mérő urak választattak meg. Elnöklő dr. R­ó­z­s­a­y József örömét fejezi ki a fölött, hogy hitsorsai, kik eddig ki voltak zárva a politikai jogok gyakorlatából, polgár­társaikkal karöltve, Deák zászlója körül csopor­tosulnak. Grosz Károly kiemeli, hogy a zsidók előbb magyarok, és csak azután zsidók, és hogy Go­rove I., a szabadelvűség avatott bajnoka körül fognak sorakozni. A bizottság ezután 40 tagból álló szűkebb bizottságot választott, mely hetenkint többször fog összeülni, hogy a választás körül szükséges teendőket intézze. Intézkedtek az iránt is, hogy a párt tagjainak száma iránt a bizottság tájékozhassa magát. Végül elhatároztatott, hogy eszmecsere végett mindazon terézvárosi választók, kik ismét Go­­rovét óhajtják megválasztani, falragaszok útján vasárnapra a lövölde helyiségébe hivassanak meg. •­­ A Fálk Miksa jelöltségét pártoló lipót­városi választók tegnap esti hat órakor újabb értekezletet tartottak a Frohner-szálloda termé­ben. Trefort Ágost, elnök a párt szervez­kedésére vona­tkozó több rendbeli értesítést ad. Gelléri Szabó János előadja, hogy a Li­pótváros több választója Wodianer Béla urat kívánta volna jelöltül fölléptetni. Wodianer úr azonban kijelentette, hogy Fáik Miksa ellen nem lép fel. Ezen értesítés zajos éljenzéssel fo­gadtatván, Gelléri Szabó János azon interpellá­­cióját adja elő, mi fogna akkor történni, ha Fáik Miksa úr visszalépne, a­miről sűrűen beszél­nek a városban ? Trefort Ágoston elnök erre Falk Miksa következő levelét olvasta fel: „Nagyon tisztelt kedves barátom! Tegnap vettem az ide zárt anonym levelet. Tudom, hogy hasonló hírek máshol is szállonganak, tudom, hogy önöknek körébe is hatoltak. Szívem mé­lyéből köszönöm azon gyöngédséget, melynél fogva önök mindazáltal tartózkodtak ez iránt valami interpellációt intézni hozzám, de annál komolyabb kötelességemnek tartom határozot­tan kijelenteni, hogy e hírek alaptalanok. Múlt szombaton még szabadnak tekinthettem magamat, de vasárnapon önöknek adott szava­mat rám nézve föltétlenül és minden kö­rülmények közt kötelezőnek tartom. Szó­szegést soha életemben nem követtem el, és nem fogom először elkövetni oly pillanatban, a­mi­dőn polgártársaim bizalma nem várt és meg nem érdemlett kitüntetésben aka­t részesíteni. Használja fel kérem e nyilatkozatomat ott és akkor, a hol és a mikor szükségesnek véli. Ön­re bízom ezt és maradtam, stb.“ A következő értekezlet szombaton, január 23-án a városi vigazda termeiben lesz.­­ A „Budapesti­ Közlöny“ a honvédség szervezetére vonatkozó következő kinevezése­ket közli : „Ő Felsége f. hó 11-kén kelt legi. elhatározá­sával nagy-okayi Szvetenay Antal, a würt­­tembergi herczeg nevét viselő 11 ik huszárez­redbeli alezredest, továbbá főhadnagyi jellegé­nek föntartásával kilépett herczeg Eszter­­házy Alajos főhadnagyot a magyar honvéd­ség ez áthelyezte, gróf Vay Lászlót honvéd­­örnag­gyá, végül László Bélát honvédszáza­dossá kinevezte, s a magyar honvédségi főpa­rancsnoksághoz leendő beosztatásukat jóvá­hagyta.“ Hazai lapok. N­y­á­r­y Pál ismét gyű­lésre hivja Pest megye dabasi kerületi választóit. Ez alkalommal az „U. L1.“ ez ügyet megvi­lágító következő czikkét veszszük át : „Folyó hó 9-ki esti lapunkban — írja az „U. L1.“ — Nyáry Pál a pestmegyei választókat 11-ére pártkülönbség nélkül egy választási gyű­lésre hívta össze. Az összejövetel megtörtént s olvasóink az il­lető tudósításokból tudják, miszerint a vezér­személyek közül kinek sem jutott eszébe, e gyű­lést egyébnek, mint a baloldallal rokonszenvező választók gyűlésének tekinteni. Természetesen, minden elfogulatlan, s még inkább minden Deák­párti választó méltán kérdezheti, mi okból élt Nyáry úr e­phrasissal, „pártkülönbség nélkül“ meghívásában ? És most vezérüknek emez eljá­rását a diis minorum gentium is utánozzák az egyes kerületekben. A fölemlített gyűlésben ugyanis kimondatott, hogy minden választó­­kerületben választási összejövetelek tartassanak azon határozott czélból, hogy a baloldal törek­véseit előmozdítsák. A meghívások ezen össze­jövetelekre mindamellett is azon stereotyp phra­­sissal jelennek meg: „Pártkülönbség nélkül.“ A Deák-párt hívei azonban már tapasztalás­ból tudják, mi rejlik ez álcra alatt, s termé­szetesen, „nem vesznek részt az ily összejövete­lekben. Ők külön összejöveteleket tartanak, ezt azonban a baloldal hívei jogtalan eljárásnak tekintik, mert hiszen a megye rendeletére „párt­különbség nélkül“ egybehívott választási con­­ferentiák tekinthetők csak kizárólag illetékes gyűlésekül. Ily indokokból származott a monori vál­­kerület balpárti választóinak­ tiltakozása, az ottan tartott Deák-párti tanácskozás ellen; ily okokból állítják továbbá, hogy csak azon jelöl­tek, kik az ily „pártkülönbség nélkül“ egybe­hívott s mégis csak a balpárt hívei­ által támoga­tott gyűléseken kiszemeltettek, tekinthetők az egész kerület egyhangúlag kikiáltott jelöltjéül, s a Deák párt jelöltjei, noha nyilván többséggel bírnának is, a „megye bölcsének“ hivei által ignoráltatnak, mint ez pl. a szent­endrei kerület­ben történt, s hihetőleg a gödöllői kerületben is történni fog. E kerületben a Deák-párt, mint tudjuk ugyanis, megtartotta már Fóthon gyűlé­sét, s jelöltjét kiszemelte. Most azonban Ráday László gr. a baloldali választási gyűlést f. hó 23-kára Péczelre hívja össze, s meghívásában ismét ott figurái e­phrásis : „pártkülönbség nél­kül.“ Váljon csakugyan hiszik az illető urak, hogy lépre csalhatják a Deák-pártot ? Mert azt hihetőleg mégis csak meg fogják engedni, hogy a Deák-párt, melyhez az ország többsége tarto­zik, szintén párt.“ Figyelmeztetjük e czikkre elvbarátainkat, hogy e kis maneuvreh­ozással szemben tudják magukat mihez tartani. — Jókai még folyton igyekszik kimagyarázni az országos baloldali értekezlet czélját, mert úgy látszik, senki sem tud vele tisztába jönni. „Elvek, nézetek, programmok fusiójáról, egye­sítéséről szó sem volt—úgymond —miután elso­rolta, hogy miben egyeztek meg, s ezek közt igen épületes dolgokat találunk, ha fölteszszük, a­mit föl kell tennünk, hogy előbb nem voltak egyek e dolgokban. Megegyeztek e szerint ab­ban, hogy „Csupán erkölcsi és alkotmányos esz­közökkel“ fog az ellenzék küzdeni; megegyez­tek abban, hogy a journalistikában minden kíméletlen és dísztelen polémiának véget vet­nek ; megegyeztek abban, „hogy semmi ha­za-ellenes factióval solidaritást nem vállal­nak“ stb. Nos, ha mindez azelőtt nem volt így, akkor csakugyan szükséges volt az országos értekez­let , hanem nem hiszszük, hogy mindezekben még külön meg kellett legyen egyezniük, s azért megmaradunk azon hitünk mellett, hogy az országos értekezlet, ha a priori nem is, de a consequenti egészen fölöslegesnek bizonyult. lan­ltoid­. (K­é­k-k­önyv, sárga­könyv; törvényhozó-test; belga ügyek; a spanyol trónj­elöltség; portugál válság; olasz felsőház; Johnson és Butler.) A franczia kék­könyv, vagy — mint a félhivatalos „France“ nevezi — l’exposé de la situation de l’Empire, január 20-án osztatott ki a senatus és a tör­vényhozó­ test tagjai között. A távirat a követ­kező kivonatokat közöl belőle : A külügyekre vonatkozólag arra emlé­keztet a kék­ könyv, hogy a császár a lefolyt év­ben a béke föntartása iránti bizalmát fejezte ki, és ebben nem csalódott. Nem csak, hogy az általános nyugalom nem háboríttatott meg, ha­nem az itt-ott fölmerült agitatiók alkalmat adtak a kormánynak az összeütközések elhárítására. A pápai adósságra vonatkozólag meg­jegyzi a kék könyv, hogy az olasz kormány újabban alkalmat vett, a népképviselet támo­gatása mellett kijelenteni, hogy az illető con­­ventiónak meg fog felelni. A keletre vonat­kozólag azt mondja a kék­ könyv, hogy élénk és folytonos törekvése a franczia kormánynak arra irányul, miszerint a szerződések­ alkotta állapot föntartassék. Azon békülékeny hangu­lat, mely a conferentia tanácskozásait vezér­letté, egyetértést idézett elő a hatalmasságok képviselői között, a nemzetközi jog elvei iránt. Romániáról így nyilatkozik a kék­ könyv : Az új miniszterek kijelentették abbeli szándé­kukat, miszerint más elvek által vezéreltetik magukat; ez a fejedelemség érdekeinek inkább meg fog felelni. A császár kormánya, mely 12 év óta rokonszenvvel kísérte Románia regene­rálóját, mély sajnálkozással látná oly után, mely lételét is kérdésbe hozná. A sárga­ könyv csupán okmányokat tartalmaz, nevezetesen a görög-török és a romániai ügyek­re vonatkozó levelezést, továbbá a tunisi és a római kérdést tárgyazó jegyzékeket. A törvényhozó­ test jár. 19-én tartotta első ülését; Schneider elnök mérsékletre és nyugalomra intő beszédet tartott. A jan. 20-ai második ülésben Bethmont a Reunion-szi­­geten történtekre vonatkozólag interpellációt indítványozott. A belga képviselőházban kijelentette az igaz­ságügyminiszter, hogy egy törvényjavaslatot fog előterjeszteni, mely a katholikus papságnak megtiltja a császárvágást; e törvény által sok lázító embertelenségen akar segíteni. A „Times“ levelezője szerint arra irányul a spanyol kormány terve, hogy a képviselők úgy választassanak meg, hogy ne kötelezzék magu­kat egy bizonyos kandidatio pártolására. A kor­mány azután egy jelöltnek többséget fog sze­rezni, a­ki acclamatióval fog megválasztatni. S­a­­ d­a h­a­n kijelentette, mint egy lissaboni.

Next