Pesti Napló, 1869. február (20. évfolyam, 5541–5563. szám)

1869-02-02 / 5541. szám

De gyenge hely mert Szolnokban a baloldal — nem lesz többségben. Ócsa, Pest megye (dabasi kerület) január 25. Ma tartották a dabasi választókerület deák­párti választóinak küldöttei második értekezle­tüket; az értekezleten a társadalom minden osz­tályának színe olyan szép számmal volt képvi­selve, hogy most már teljes joggal állíthatjuk, miszerint a dabasi kerület választóinak túlnyo­mó többsége deákpárti. Azon tér, melyet a „P­es­ti Napló“ egy választókerület mozgalmainak szentelhet, sokkal szűkebb, hogysem mindazo­kat felsorolhassam, kik a jelen voltak közül sokat sayomnak polgártársaik bizalmának mérlegében, s­de nem tehetem, hogy meg ne említsem azokat. A nagy lelkesedéssel éljenzett követjelölt Madas Károlyon kivid kiváló ovatió tárgyai voltak t. i. gr. Teleky Sándor, a hazai Deákpárt emez egyik legerélyesebb, legbuzgóbb hive, és az ősz gr. Teleki Domonkos, immár egyesült két ha­zánknak közös dísze közel 40 év óta. Az értekezlet elnöke i­ egyhangúlag gr. Tele­ki Sándort, jegyzőül pedig Halász Ignáczot kér­te föl. Elnök úr mindenekelőtt jelenté, hogy a múlt értekezlet határozatának értelmében M­a­­d­a­s Károly urat a követjelöltség elfogadására az illető küldöttséggel felkérte, mely jelentés viharos éljenzéssel fogadtatott. A további kérdések iránti intézkedés révén az értekezlet főtárgya, elhatároztatott, hogy Pes­ten egy központi Madaspárti bizottmány ala­­kíttatik, melynek hivatása leend a három kerü­leti elnök s a minden községben alakítandó ki­sebb bizottmányok működésének egyöntetűsé­g­ét eszközölni, a központi teendőket végezni, a első utasításokat idejekorán kiadni, — szóval a párt mozgalmat minden tekintetben vezetni. A központi bizottmány melynek elnöke szintén gr. Teleki Sándor, megalakíttatott, a járási, ille­tőleg községi bizottmányoknak pedig beható vi­tatkozás után csak elnöket jelöltettek ki, egé­szen a választók belátásának hagyatván fenn az illető bizottmányok összeállítása. Az értekezlet egy érdemes tagja felhozta ez utá­n, hogy Pest megye a központi választmány s az összeíró bizottmányok megválasztásánál, mily részrehajlólag, mily szakkeblűleg járt el, mellőzvén majdnem egészen azon tekintélyes férfiakat, kik elég vakmerők a Deákpárthoz tartozni. Valóban elszomorító, látni azt, hogy egy megyei párt, melynek élén egy magát sza­badelvűnek tartó egyén áll, con amore sértegeti a választók nagy részének alkotmányos és igaz­ságos érdekeit, csakhogy győzelemre jusson. A győzelemre, mely minden komoly hazafi előtt százszorta leverőbb lenne, mint a becsületes bu­kás. De más részről örvendetes körülmény, hogy a pestmegyei ellenzék ez által a szegénységi, jobban mondva kisebbségi bizonyítványt saját maga állította ki magáról. — Az értekezlet — e bajon annyira, mennyire lehet — segítendő, elhatározta, hogy mind az ülő, mind a járó bi­zottmányokhoz két-két tagot küld, kik a közsé­gi bizotmányokkal együtt az összeírásokat el­lenőrzőin lesznek hivatva. E tagok nyomban meg is választattak. Felhozatott továbbá, hogy az összeírást a me­gye a baloldali jelölt egy közel rokonánál akar­ja eszközöltetni, é­s ez álláspontot Nyáry Pál úr védelmezte. Ez is egy illustratióval több a szüntelen emlegetett szabadelvűséghez , a tele torokkal oly méltatlanul hangoztatott 48. tör­vények szelleméhez! Az értekezlet felhatalmaz­ta a központi bizottmányt, hog­y e tekintetben egyenesen a belügyminisztériumhoz forduljon, és a törvények szigorú végrehajtatását követelje. Végül felemlíttetett azon körülmény, hogy f. hó 26-ára Nyáry Pál hivatalos uton szétkül­dött meghívók által választási értekezletet hívott össze Dabasra. Hosszabb vitatkozás után elha­tároztatott, hogy a Madas-párt ez értekezleten, mely minden előjelek szerint nem lesz egyéb mint egy, a pártonkívüliség formája alatt líiva­­vatalosan összetoborzott baloldali pártconferen­­tia, magát képviseltetni nem fogja, miután egé­szen tisztában van magával, s Nyáry Pál úrtól instructiókat elfogadni egyáltalában nem szán­dékozik; ezen körülmény nyilvános közzététe­lére a központi bizottmány utasittatván. A za­jos lelkesedéssel, de mégis rendben lefolyt con­­ferentia a követjelölt hosszas éltetésével végző­dött, ilyenek a központi megyeházban léteznek. Itt kellett tehát legelőször összegyűjteni a né­pet, hogy a hivatalos hatalom épülete falai kö­zött a párt­­ fő- és alvezérek, mint egyszers­mind ki egy, ki több hivatalt viselő valóságos és tiszteletbeli tisztviselők mindenféle fajta ha­talmuk teljes befolyásával tehessék meg az e­l­s­ő benyomást a népre. A pártfővezér pedig ugyan­ezen hivatalos épületben létező szinte egyik megyei főhivatalnok, ki azonban a balpárt kö­vetjelöltje is egyszersmint. Nálunk tehát követjelöltnek, pártvezérnek és hivatalnoknak lenni egy s­z­e­m­é­l­y­ben semmi, sőt — igaz, hogy itt­­ még a korteskedést is — a balpárt részére — megyei, ke­rületi és városi tisztviselők végzik. No de mindegy — majd teszünk róla , hogy hivatalos befolyásuk a választási mozgalmaknál kissé korlátoltassék;­­ addig pedig jól felkös­sék pseudo balpárti hivatalnok uraink bocsko­­raikat, mert, mint magok legjobban tapasztalhat­­ják, a népámitás és népámitók napja már Be­­rényben is lejárt. Egy szemtanú: Jászberény. Városunkban néhány nap ó­ta roppant élénkség váltotta föl az eddigi egyhan­­guságot. A már­ egy évvel ezelőtt alakult Deák­párt, melyben intelligentia és birtok van tömö­rülve, síkra lépett, s az elámított nép valódi jóa­­karatú vezéreként föllépni elhatározta magát, — a nép pedig örül, hogy valahára nem hivatalke­reső — önhaszonteső emberek kezeibe kell leten­nie sorsát. Elbizakodva henczegett már itt másfél év óta az akkor uborkafára fölkapott úgynevezett balpárt, igazán pedig „hivatalpárt",“ vakmerően elnyomni akarván mindenkiben még a gondola­tot is, hogy itt talán Sipos Orbán eddigi — nem tudjuk tulajdonkép melyik — balpárthoz tartozott követen kívül, akárki más csak föl is léptethetnék. Hanem bezzeg térdig esett álluk, midőn egy napon arra viradtak fel, hogy abla­kaik alatt, után útfélen, közhelyeken és minden­ütt örömtől lelkendve é­tet a nélkülök és nem általuk kijózanított nép egy oly polgártársunkat, kinek egész életén át ismert jellemszilárdsága, fedhetlen becsületessége és még eddig ugyan sem maga, sem más által, — mint balembereink­nél szokás — fel nem hányt „valódi érdemei előtt kell, hogy tisztelettel hajoljon meg még az ellenfél is. Megzavarodottan futkosnak most a balemberek ide­s tova, nyakra főre hiva, majd a városházához, majd egyéb, hol nyilvános, hol magán helyekre gyűlésekbe a népet, — sőt leg­először is, a Deákpárti követjelölt nevének föl­hangzása után, ijedtében pláne a megyeházá­nál, mint egyedüli biztos menedékhelyén csődí­­tette össze a Sipospárt hiveit. Egy kissé­ mindenesetre különösnek tűnhetik fel, hogy Jászberény városnak akármiféle pártja, vagy ha nem is volna benne több egy pártnál, ez is egyátalában miért s miként csődít­­heté épen legelőször a megye házához a népet, midőn úgy különösen a városhá­za, valamint bármi más nyilvános városi épület mint ma már nyitva áll, előbb is nyitva állott mindenféle párt számára. Ez azért történt, mert, mint mondók, az itteni balpárt semmi más, mint „hivatalpárt,“ melynek fejei, mint párt­vezérek — egyszersmind hármaskerületi fő-„hivatalnokok“ lévén, mint Egy Deákpárti. Z­­­­­a­h, jan. 24. Városunkban is megalakult a Deák-kör, el­nöke Éltető Elek, jegyzője Gazda Ferencz, itt az összes értelmiség egy pár kivétellel Deák­párti. A jövő országgyűlésre képviselőjelöltünkül Kerekes József pesti tanárt határoztuk egy­hangúlag felkérni, ki is műveltsége és mérsékelt hazafias gondolkodásáért szülő­városa közszere­tetében áll s erről jegyzőkönyvileg tudósítottak, úgy halljuk, hogy a képviselőjelöltséget el is vállalja. A currentált volt képviselőnk D­o­á­k­y Lajos mgérkezett, megtette számadását a városház termében, hol nép volt elég, de a városi értel­­mes­ polgárok, úgyszintén az úri rend nagy része hiányzott. — Beszéde olyan volt, mintha szórul szóra a „Nép zászlójá“-ból szedte volna ki Madarász után — tele bombásztokkal — a népre hatni kivánó frázisokkal. Ha minden szélső­baloldali így gondolkozik, úgy a Pesten folyamatban levő ellenzéki egye­sülés, nem tudom hogy lehet , mert a Deáky­­féle balpárt nem szigorúan 1848-as, hol van te­hát a találkozási pont a két ellenzéki árnyalat közt­? Az elmondott beszédre Harmath­ válaszolt, éltette mint leendő képviselőt, a hallgatóságot pedig felszólította, hogy tisztelet jeléül kisérjék haza, de a hallgatóság avval fejezte ki vélemé­nyét, hogy nem kisérte haza, holott Deáky lakása a városháztól egy pár lépésnyire van. Közép-Szolnok megye más három választó­kerülete közül, csak a zsibóiban van határozott megállapodás, ugyanis a Deák-párt részéről U­r­h­á­z­y György — a balközép részéről Dali László — a képviselőjelöltek. Dűli eddig jobb­oldali volt, de most a balközép felé hajol, így remél képviselővé lenni. Gy­erek sikjára, ki ha terhein nem is könnyíthet, mindent el fog követni, hogy jövedelmeit emelje. Megválasztatása bizonyosnak tekinthető; e kerületben sokkal felvilágosodottabb a nép, hogysem félrevezetni lehetne, s bármily mérték­ben érvény­eshessék is bizonyos oldalról a ha­gyományos pressió, a választási urnánál tudni fogja —• arra adja-e szavazatát, kinek „nincs mit veszteni“ s ki ennélfogvi sans gene játsz­­hatik va banqueot, — vagy arra, ki nem egy blattra tesz fel mindent, hanem óvatosan meg­alkudva a viszonyokkal, positiv számítással, positiv tervezetik lép elő! Pápa városának Deák-párti választói az izra­elita polgártársakkal kezet fogva, tegnap, azaz január 11-én kérték fel Szabó Imre kultus­­miniszteri osztálytanácsos urat a képviselőség elvállalására. Ezen alkalommal szerencsés volt a küldöttség a cultus-miniszter úrnál is tisz­telegni. Lippáról távirati úton értesülünk, hogy e hó 30-án Lippán­ tartatott általános értekezlet alkalmával, nagyszámú választók által F­ül­ö­p Lipót nagy lelkesedéssel követjelöltnek kikiál­­tatott. Oláh Károl­y, Debreczenből egy helyre­igazító czikket küldött hozzánk, mely terjedel­mesebb lévén, mint a mennyi tért az e nemű közleményeknek átengedhetünk, — belőle csak is a dolog lényegére vonatkozókat közölhetjük. „A „P. N.“ folyó évi 17-ik számában C­s. jegy alatt iró ál­arczos lovag, bizonyos európai con­­stellatiókról kierőtetett vezérczikk kiséretében Debreczen város elöljáróságát, választóit és csekély személyemet is jónak látta felhozni, és pe­dig gorombaságok és ráfogásokkal körül rakva C­s. lovag előre bocsátván, hogy Debreczen­­nek, mivel bárány és kereszt var czimerében, és mivel királyi város, kormánypártnak kellene lenni,­­mint ha bizony fölség- vagy alkotmány­sértés nélkül a városi polgárság nem volna jogo­sítva a kormányt nem pártolni, és mintha bizony bármely kormány, eo ipso­mert : kormány, fel­tétlen csalhatatlanságot követelhetne magának) — azt adja elő hamisan, hogy néhány buzgó Bach huszárból lett demagógnak kar­jaiba engedi magát terelni; czikkének további folyamában pedig az én nevemet s ezzel, Patay, Molnár György, Rácz György s Dinnyés Ká­roly nevét említvén, és utóbb ismét az e­mlí­tett száj­hő­sök­ és Bach-huszárok és demagó­gok czimmel kötvén össze , vala­melyikével ezen becses czimeknek engem ez is megtisztel. „Én, hogy szájhős nem vagyok, megmuta­tom azzal, hogy felhívom Cs. lovagot, nevezze meg magát és vesse le álarczát, és tudni fogom, hogy gyanúsításaiért elégtételt vegyek magam­nak. Bach-huszár nem voltam, sem az említett férfiak, mert hivatalban egyikünk sem volt a provisorium alatt. „Hogy demagóg volnék, ez merő ráfogás: mutasson csak egyetlen esetet, mely azt tanú­sítja, hogy én a népet törvény és igazság elle­nére félre vezettem volna, sőt Cs. lovag maga czáfolja magát, midőn hivatkozik a „Debre­­czeni lapokban“ közlött czikkemre, melyben magamat balközéppártinak vallom, s Debreczen elöljáróságáról is —­a valót adtam elő, hogy t. i. a mérsékelt ellenzékhez tartozik. — „Tehát szélsőbali tendentiáról szó sincs ; bár Cs. lovag szeretné­, ha felforgató irányzatot tu­lajdoníthatna nekem, és Debreczen elöljáróságá­nak, mely még a legkellemetlenebb politikai kérdésekben sem kötött ki soha a minisztérium­mal; pedig, ha szélsőbaloldaliak volnánk, bizony a hevesi példa vonzott volna. Debreczen, ha a miniszteri rendeletek némelyikét sérelmesnek találta, higgadtan, férfiasan és indokokkal meg­rakott felterjesztéseket tett, melyeknek a leg­több esetben a minisztérium is igazat adott. „Annálfogva Cs. lovag (megrovásra méltó gyanúsítást­ követett el, midőn Debreczenre és csekély személyemre szélső baloldali tendentiá­­kat fogott, bár igaz, hogy, véleményem szerint Debreczen elébb állana a szélső balhoz, mint a Cs. lovag véleményére, és ha oda állana, azt bizony ki is mernénk mondani. „Azt mondja Cs. lovag, hogy én 1861-ben eléggé kifejtem programmozmat, bár haszta­lanul.“ „Én ugyan programmot soha sem mondtam, de ha mondtam volna fis," 1861-ben még Im­re sem volt a szélső baloldali pártnak , tehát 1861-ben azon párthoz nem tartozhattam, mely csak 1866—67-ben alakult. De nem is hasz­talanul mondtam volna programmot , mert engemet 1861-ben Debreczen hatvan-piacz utczai kerülete megválasztott országgyű­lési képviselőjének a gr. Degenfeld Imre le­mondása után, a levéltárban megláthatja akár, ki az erről szólló követválasztási jegyzőköny­vet , de el nem fogadtam a képviselőséget, mert csak 45 választó volt jelen, s bár az mind rám szavazott, a szerénység nem engedte, hogy Deb­­reczenből 45 szavazattal menjek föl az ország­gyűlésre. „Végre, Cs.­lovag kárhoztat azért, hogy én azt mondtam, mikép Debreczenben nincs Deák­párt ; pedig hogy nincs, ezt czikkében elismeri, midőn fenyegetődzik, miszerint a jövő tisztuji­­táskor (1870. május) már szervezve lesz Debreczenben a Deák-párt. Ha tehát lesz , nem csoda, ha én úgy tudom, hogy most legalább nincs, egyébbiránt állunk el­be, de nem ráfo­gásokkal mint Cs. lovag, hanem meggyőződés­sel és a pártok iránt tanusitni kellő tisztelettel, csupán a haza üdve érdekében.“ KÜLÖNFÉL­­K. Pest, febr. 1. — A horvát udvari kanczellária a tegnapi napon szűnt meg létezni. — Dobra Sándor, lugosi püspök folyó­ban. 21-én tette le Tem­esvárott a titkos tanácso­si esküt Bonnát Sándor, Csanádi püspök, mint ő felsége megbízottjának kezébe a püspöki házi kápolnában. Ezzel kitüntetéseknek még nem sza­kadó vége; pápa­i Szentsége ugyanis Dobra Sándor ő excellentiáját pápai trónállónak, ró­mai gróf és patriciusnak is kinevezte. — Erkel Ferencz: „Hunyady,“ czímű dalművének­ 26 ik évfordulóját a nemzeti szín­házban múlt szombaton nagyon fényesen ülték meg, mely alkalommal az ősz maestrot szívé­lyes kitüntetésekkel halmozták el. Hunyadi László, 1843-ban jan. 27-én került először színre, azóta összesen 173-szor adatott elő, mindannyi­szor te­lt ház előtt. A ház természetesen ma is úgy megtelt, mint tán az első előadáskor. A második felvonás templomjelenete után a szín­padon az egész opera személyzet jelenlétében, Böhmnek rövid alkalmi beszédje után, a közön­ség viharos tapsai közt nyújtott át Pauline az ünnepeknek egy babérkoszorút az opera nevében. A művészeknek, a nagy közönségnek ez elis­merése mélyen meghatotta Erkelt, kit e napon azonkívül nagyon értékes zongorával és egy ezüst serleggel leptek meg. — Egy, a „n­e­m­z­e­t­i szállodában“ kitűzött zászló a mérnöki (fehér-veres) szik­ekkel jelzi a technikus bál köze­ledtét; a redoute termei is mérnöki jelvé­nyekkel lesznek díszítve, sőt a lépcsőkön a kö­zönség óriás k­ö­r­z­e alatt fog, mint diadal­kapu alatt keresztül menni. A bál kivált a mér­nökök részvétének örvend, de az első jegyet K. Eötvös családja váltotta, másnap pedig Deák Ferencz küldött jegyért. — M.-t z s é p r ö ! Írják nekünk : Minden irányú társulás használ, s múlhatatlan szüksé­gességet korunkban senki sem vonhatván két­ségbe : ezen község mindannyi társadalmi osz­tályának tagjai is a végből, hogy a magyar ira­­lom pártolásának, s az önmivelődésnek czélja elévethessék, egy olvasó egyletet alakitanak, mely kezdetben is már hat hazai, s két külhoni lapot járat.­­ A pénzügyminisztériumtól a legfelsőbb könyvvezetési hivatal hallomás sze­rint néhány nap m­i­va el fog választatni, s egy önálló számadó-hivatal alakittatik florian osz­tálytanácsos ur vezetése alatt, ki ez alkalomból jelenleg Bécsben időz. — A hatvani i.tcza 1. sz. a. uj levélbélyegke­­reskedést nyitottak. —­A városi polgármesterség helyettesités általi betöltése egy tegnap leérke­zett miniszteri leirat által megerősittetett és a kisebbségnek ez ellen intézett kérvénye eluta­­síttatott.­­ A tiszai és az á­ll­a­m v­a­s p­á­l­y­a menetrendje mai naptól fogva több vonatra nézve megváltozott. A változásokat lapunk illető rovatja részletesen közli. — Az első magyar gőzhajózási társulat kormányosai táncrestélyt rendeznek I. évi feb­ruár hó 3-án az uj­pesti indóház termében. A tiszta jövedelem az Uj-Pesten alakítandó közös iskola javá a fordittatik. — Egressy Gábor fia Árpád, a nemz.­szinház szorgalmas tagja egy évi súlyos betegeskedés után tegnap követte feledhetlen emlékű apját a sirba. 31 éves volt. Nyugodjék békében. — Meghivás. A pestvárosi követválasztási központi bizottmánynak tagjai tisztelettel fölké­­retnek, miszerint f. év február hó 4-ken csütör­tökön, d. e. 10 órakor a városházán földszint 1-ső sz. alatt tartandó ülésre megjelenni szíves­kedjenek. Sárkány József, s. k., a közp. bizott­mány jegyzője. — Az egri székesegyház egy nagy­szerű csillárral gazdagodott. Ezen csillárt, egy az aacheni álomban létező 700 éves, híres csillár mintájára főt. A­s­z­a­­­a­y László kanonok úr készítette tetemes áldozattal. Érdek­es volna tudni, vájjon a dóm, melyik részéből való, mert egyik szárnya ennek „m­agyar kápolna“ Nagy L­aj­o­s által alapitva, Mária Terézia által restaurálva, telve magyar és anjoui jelvé­nyekkel régiségekkel. E kápolna leírása meg van az A­k­a­d­é­m­i­á­n­á­l is. — Nemzeti színházi műsorozat. Kedd Boldogság első napja. Szerda. Makranczos hölgy. Csütörtök Trovatore. Péntek Csalódások. Szom­bat Észak csillaga. Vasárnap. Üldözött honvéd. Hétfő. Egyetlen leány és A miniszterelnök bálja. — „A Székelyföld“ czimü képes munkám­nak Il­ik kötete, a nyomda részéről felmerült akadályok miatt, csak is márczius hó elejére készülhetvén el; midőn ezen, tőlem nem függő akadályok által előidézett késedelemért­­. előfi­zetőim elnézéséért esedezem, egyszersmind tuda­tom, hogy előfizetést úgy a II. kötetre (2 frt 10 krral­) mint az egész műre (12 írttal) továbbra is elfogadok. Pesten váczi után 9. sz. Orbán Balázs. — (Lippert József) esztergomi egyház­­megyei főépitészeti tanácsostól hoz az „Organ für christliche Kunst“ egy rövid jelentést az esztergomi várban talált őskori k­ryptáról, me­lyet Simor János prímásunk fog restauráltat­­ni s igy ismét egy becses műemléket hazánk­nak fenntartani. — (A Corvina könyvtárról) kérde­zősködvén, valaki emlité, hogy Apponyban, az Apponyi grófok jeles könyvtárában is egy va­lódi Corvin-C­odex létezik.­­ A pesti nemzeti dalkör február hó 8-án megtartandó humoristicus dalestélyére jegyek válthatók Sámson Sándor egyl. pénzt. Lipót­ utcza 12. sz. valamint Wetzer és Kuncz úri utczai, és Farkas Gyula 3 korona utczai ke­reskedéseiben, magánjegy 1 ft. Családjegy 2 frt. — Dr. Siklósi Gyula tegnap déli 12 órakor tarta, mint magántanár, próbaelőadását az orvosi egyetemen. Szakavatott tanulmánynyal fejtegette a hygiéniának korunkban nagy jelen­tőségű állás- és súlypontját. Utal Jennerre, ki millió embert ment meg évenkint, Frank Pé­terre és Czenkelre, kik mind megannyi nagysá­gok a hygienia terén. Részletezi azután az eljárás módozatait, melyek szerint a városok és orszá­gok egészségügyi állapota kitudandó. Fejtege­tései hallgatóságának figyelmét nemcsak fölkel­ték, hanem mindvégig feszültségben tartották. Előadása általában arról győzött meg bennün­ket, hogy Siklósi, ki magának a praxis terén már is oly jó nevet biztosított, az elmélet körében is, hová hamarább kitűnőségévé lettet egyete­münknek, s ki oly sikeres gyógyításokat vitt véghez a kórágyak mellett, a tanári széken is őt méltán megillető helyet foglal el. A jeles férfiút megjelenésekor, valamint előadása bevégeztekor számos hallgatót lelkesen megéljenezték. — A pesti bölcsőde és orsz. magyar gazdasszonyok egylete javára jan. 26-án az Euró­pa teremben tartott tánczvigalom eddig befizetett jövedelme 1830 ft, kiadás 1022 ft 39 kr, maradt tisztán 807 ft 61 kr, beszámítva a felülfizetése­­ket, gr. Wenkheim Krisztina 50 ft, dr. Kováts Endre, Kern Leo, Rometzer Betti 10—10 ft, Gyertyánfyné, dr. Dorn Sándor, dr. Tormay Károly, Mandl Jánosné 5—5 ft, kiknek az ár­vák nevében hálás köszönet szavaztatik, továb­bá gr. Andrássy Manóné és Braun Lajosné házi­asszonyoknak, kik az estélyt minél kellemeteseb­­bé t­enni versenyeztek, a bálrendező uraknak, kü­lönösen ifj. Braun Lajos báli pénztárnoknak, ki KÖZGAZDASÁG. Néhány szó a vesstegzár intézetek mielőbbi szervezéséről. A hazai nemzetgazdászatot annyira sújtó mar­havész meggátlására eddigelé különféle módok jöttek alkalmazásba, a­nélkül, hogy eddig a ha­zai marhatenyésztést nagyrétben sújtó vész megakadályoztathatott volna, minek leginkább oka az, hogy a vész keletkezésérel a nézetek any­­nyira eltérők, miszerint egy része az állatorvo­soknak azon téves meggyőződésben él, hogy a kór nálunk is eredetileg jön elő, a sokat el­romlott takarmány, szűk istállók, a vérk­észí­­tésre nem alkalmas lég, s elcsigázott állatok­nál keresik, hogy ezen nézetekről a tisztelt col­­legák miként győződtek meg, ez előttem nem is­­mert dolog,­­ hanem honi viszonyainkat ismer­ve, úgy hiszem a legtöbb esetben oka az, hogy a vész constatálására kiküldött állatorvosnak nem sikerült fáradtsága dac­ára sem,­­részint a tulajdonosok rész­akarata, félelme, vagy tudat­lanságuk miatt, miszerint az állatorvosnak nem járván kezb­e, őt félrevezették) a beh­urczolást (Eischleppung) fölfedeznie, így jöhettek arra a gondolatra, hogy a marhavész nálunk is erede­tileg keletkezik. Hazánkban, úgy dél-­­ nyugat Európa or­szágaiban a vész önkeletkezését kitűnő állat­orvosok meghazudtolták, nézetüket arra hatí­­rozván, hogy az eddig előjött eseteknél még mindig be jön bizonyítva és kimutatva, (a constatálás erélyes eljárása mellett) hogy a marhavész permanens hazája (Untesberger,) Dél- Oroszoi­szág, a fekete tenger partjai, s a Dunafeje­­delemségekből hazánkon keresztül hajtott,részint vágó, részint hizlalásra szánt csordák által jön a vész behurczolva, s elterjedve. — Hogy a pusztai fajból aránylag csak oda hull el, m­ig kedvező körülményekben a többi fölgyógyul, annak oka az ottani primitiv gazdálkodásban keresendő — ezt e félvad csordák magukra ha­gyatva, kitéve a tél szigora úgy a nyár hevének, nincsenek elkényeztetve, s igy erősebb organis­­mussal bírván, képesek a betegséggel megküz­deni; mig nálunk, de különösen dél-s nyugat Európa országaiban, hol jobbára az istálózás dívik, a fertőzött állatok rendszerint elhullnak és a vész is gyorsabban s nagyobb erővel fejlődvén ki náluk,­­ a fertőzést jobban segíti elő. Ha a vész náluk kiütött, az ottani évrend­­szabályok szigorú keresztülvitele által akadályoz­­­tatik meg, a.m.lebunkóztatván nemcsak a gyanús de az egy istállóbeli, sőt az egy udvarban levő szarvasmarhák is (országos költségein megtérít­­és mellett,) ezen eljárás az ottani istállózás, ren­dezettebb falusi gazdaságok, úgy a sűrüebben fekvő falvak miatt, nemcsak helyeselendő, de egyedüli is a vész meggátlására; nem úgy ?( nálunk, itt az általános legeltetési systema, az alföldi tanyai gazdaságok, helyiségek távol­sága ez mind akadály a vész, ez egyedüli meg­­gátlásának keresztül vitelére —■ s míg ezt a le­­bunkózás a legjobb sikerrel alkalmaztatván — általa a vész tovább terjedése meggátoltatik, addig nálunk a legtöbb esetben, s csak bizo­nyos helyi körülményeknél alkalmazható —­ együttesen az elkülönítéssel — vagy a nélkül, mindenik külön alkalmazva. A­mi a gyógyítást illeti, ismerve a vésznél ki­fejlődött fertő anyag (contagium) külbehatások­­ra, ellenállását, az a chimerá­k kzé tarto­zik , mert minden szakember előtt elismert dolog, ki e vészről kórboncztani ismeret­tel bír, miszerint a fertőzött állat emész­tő műszervének nyálkh­ártyája elannyira, és oly gyorsan támadtatik meg, miszerint a re­generatio-ról szó sem lehetvén, a therapia tehetet­len (Roll), hogy ez tény, bizonyítja a 64 -65-ös években Anglia, Holland és Belgiumban mint­egy 20 millió frt értékű szarvasmarha elhul­lása — a­hol bizonyosan sem kitűnő veterina­­riusok, sem költség, vagy kitartó próbák nem hiányzottak a vész megszüntetésére, és nem hi­­ányzottak egy Andersen ... és sok más arca­d­numot feltaláló egyének sem, kik a hiszékeny­­ publikumot gyógyszereik csalhatatlanságával el­­ámitva, meggazdagodtak, mig az állatok elhull­tak . ( Viert.-Schrift der Veterinär-W.a. Wien) de máskép tekintve, a vész gyógyítása a legtöbb esetben azon szomorú tapasztalatra vezetett, mi­szerint a localizált vésa elterjedtté vált, mivel az ily kurazeoló egyének, a beteg állattal­ manipu­­latio közben ruhájukat és testüket befertőzvén, a desinfectióra nem is gondolva, egészséges istálló­ba mentek, s az ottani marhaállományt befertőz­vén , nem meggátlói, de terjesztőivé lettek ezen gyógyíthatlan betegségnek. A marhavész permanens hazáját ismerve an­nak meggátlására, csekély véleményem szerint más módok állnak rendelkezésünkre, „ez a vész betörésének megakadályozásából áll“ és a­melynek szigorú keresztülvitele alkotmányunk visszaállítása óta, a felelős magyar minisztériu­mot illeti. S miután hazánk szomszédos a vész­től csa­k nagy ritkán ment tartományokkal, figyeljünk a Moldva- és Oláhországgal határos erdélyi szorosokon levő vesztegintézetekre for­dítandó , mert ezeknek újbóli szervezése, a a jegyek pontos kiszolgáltatásai, 8 napon át fá­radhatatlanul teljesítő. — A budapesti ügyvédi egylet közgyűlése a bírói szervezeti munkálat tárgya­lása végett febr. 2-án d. u. 5 órakor az egylet helyiségében folytattatni fog. A megjelenésre a t. tagok ezennel felhivatnak. Pest, 1869. febr. 1. Matolay Elek, titkár. —­A só ház és a Rudasfürdő táján a Danára építendő vash­id körül kapcsolatban a budai rakpart kiépítésével — mint írják — újabban ismét nagyon buzgólkodnak. — Egy miniszteri hivatalnok ifjú neje Budán tegnapelőtt őrülési rohamában az első emeletről le akart ugrani, de egy szolgáló, ki épen a legszerencsésebb pillanatban vette észre szándékát, megakadályozta.­­ A chinaiak előbb járnak, mint az euró­paiak. Ők nemcsak a lőport ismerték előbb, ha­nem a vélocipédo­t is Egy Chinából visszatért franczia mondja, hogy ama kétkerekű jármű, mely Páriában a nyáron át annyira elterjedt, igen elterjedt, igen régi dolog, s már a század elején használták, midőn egyik helységből a másikba ez elöljáróság üzenetet küldött. Hasz­nálják folyvást és Pekingben mindennapi dolog. A rendőrség is azon iramlik szélsebesen, s az éji őrök is azon futják be az utczákat. A tűzoltók szintén azon sietnek az égésekhez. E jármű ke­zelését a h­inaiak nagyon értik és szélsebesen haladnak rajta, -;v hji.« („v.-n­ Ungvár, jan. 29. Az ungmegyei ellenzék — ha ugyan azon egy pár szájaskodó demagóg, ki itt az ellenzékies­kedést botrányhajhászatban s személyeskedé­sekben találja fel, annak nevezhető — az öreg Bernáth Zsigmondba helyezi minden reményit s ez okból a kaposi vár.­kerületben megválasztatását teljesen biztositottnak kürtölte ki mindenfelé! Egy f. hó 27-én Dobóruszkán főt. Szabó Kristóf esperes urnál megtartott Deák-párti ér­tekezlet tetemesen lehütötte azonban a balolda­liak ama vérmes kilátásait s már-már elejtve látják amaz egyetlen vezérüket, kinek firmája alatt legalább elismerőleg jelenhettek meg a pártok politikai küzdterén! Az értekezlet ugyanis, hol együtt láttuk ke­rületünk politikai notabilitásait, a róm­. s gör. kath. clerus számos tagját, sok község küldöt­teit, H­é­t­h­y Antal indítványára egyhangúlag nyilvánította képviselőjelöltjének a volt honvéd­­ezredest gr. B­u­­tt­e­r Sándort. A jelölt megható s lelkes szavakkal ecsetelte a Deákpárt nagyszerű feladatát: a Deák­eszme diadaljuttatását, s a meghivást általa el­fogadhatónak csakis azért állította, mert elvba­rátai személyében reményük amaz eszmének ke­rületünkben is győzelmet biztosítani! Az értekezlet kebeléből azonnal egy választó bizottságot nevezett ki gr. Hadik Béla el­nöklete alatt. Ezután a f. hó 2- án Ungvárt rendezett s fé­nyesen sikerült Deákközi bálban a gyorsan to­­varepülő hir már­is szárnyaira kapta jelöltünk nevét s a szünóra alatt felhangzott toaszok leg­szebbjei s legtöbbje őtet éltették. A kerületi köz­ségek is egymás után tűzik ki lobogóinkat. A baloldalnál annál nagyobb az ijedtség, mert elbizakodottságában ellenjelöltre már nem is szá­molt s Kovács Károlyt (ki a Deákpárt köz­reműködését főszolgabiróságához igénybe vette, de azután ismét felöltötte tigris mezét) is föllép­tette Bernáth Zs. mellett baloldali jelöltnek. Onóssy Andor, zÁrva, jan. 29. Kevéssel ezelőtt volt szerencsém értesíteni, miszerint tisztán Deákpárti értelmiségünk, az a­ Rubini választókerület, képviselőjéül Kubinyi Árpádot jelölte ki. — Ellenében Zmeskál Zoltán (ellenzéki) lépett fel, támaszkodva a vá­lasztók azon részére, melyet a legjobb akarat mellett sem lehetne az értelmiséghez számítani, azonban minden izgatások s ígéretek daczára, bátor vagyok azon reményemnek adni kife­jezést, hogy megyénk értelmiségének, ha csak közönynyel nem nézi a saját megaláztatására irányzott izgatásokat, kétségkívül sikerülni fog az ellenfél incorrect eszközeit morális erejének hatalmával paralysalva jelöltjének a győzelmet biztosítani. —1—8. Pest megye, Csaba,jan. 31. Harkányi Frigyes, a sz­­endrei kerületi Deák-párt jelöltje, kerületét beutazván, minde­nütt a legnagyobb ovatiókkal fogadtatott. Megható volt látni, mily figyelemmel hallgatta e kerület oly kiválólag értelmes és szorgalmas népe a közszeretetű jelölt előadását, ki nem a magas politika themáinak feszegetésére fektette beszédeinek alapját, hanem azon kérdésekre, hogy miként lehetne az ipar­, a kereskedelem s a mezőgazdászat érdekeinek minél nagyobb lendületet adni. A nép teljesen felfogta e beszé­dek szellemét; véghetetlenül örvend, hogy ily kitűnő bajnokot küldhet az országgyűlési har­

Next