Pesti Napló, 1869. február (20. évfolyam, 5541–5563. szám)
1869-02-26 / 5561. szám
P Előfizetési felhívás a ESTINA 1869-dik évi folyamára. Előfizetési okirat. Egész évre...........................................................................24 forint. Fél évre.................................................................. 12 „ Negyed évre.......................................................................... 6 „ Egy hóra.............................................................................2 „ A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Fest febr 15. 1800 A főváros Deák-párti választóihoz. A választók beiratása folyó hó 27 dikén véget ér. Mindösze tehát csak is két napunk van még rá. Figyelmeztetjük a Deákpárti választókat, kik eddig még nem íratták be magukat, siessenek kitelességüknek eleget tenni. Ne várják a sikert pusztán ügyük jóságától, igaz voltától, ne vonuljanak vissza többségük biztos tudatában , mert ha tán nem is tartozik még eddigelé a lehető dolgok közé, hogy az erejének teljes megfeszítésével működő ellenpárt előnybe jusson ez alkalommal, mégis veszélyessé lehet e kötelesség mulasztás, tekintve azt, hogy aki most be nem íratja magát, három évre mondott leválasztási jogáról. Még a belvárosban is, mely dicsőségének tartja, hogy egy Deák Ferenczet éltethet követjelöltül, még itt is agitál az ellenzék, és számít pártunk győzelembiztos nyugalmára. És várjon nem számít-e helyesen, ha látja, hogy miről alalkottak meggyőződtek, eddigelé az ezrekre menő választók közül mindössze csak 800 íratta be magát, s e 800-ban az ellenzéknek, noha feltehető, hogy minden csataképes emberét kiállította, már tetemes contingense van. A balpárt készséggel nyúl minden kínálkozó eszközhöz s ha nem is lehet feladatunk e helyen eszközeiről bővebben szólni, szabad legyen azon izgalomra, azon lázas állapotra, mint eredményre utalnunk, mely ezen körökben tapasztalható, szemben azon boldog, az igazak álmához hasonló nyugalommal, hogy ne mondjuk közöny nyel, mely a dákpárti táborokban mutatkozik. Gondolják meg, hogy a legjobb, legszentebb s legigazságosabb ügyet is, ha nem egyszerre, de idővel elvesztheti az elbizakodással járó közöny; s ne feledjék, hogy a mi ügyünknek sokkal kevésbé veszélyes ellensége az ellenpárt erőlködése, mint minő lehet saját híveink menthetlen indolencziája. Több Deák-párti választó. Pest, febr. 26. —1. A „Hazánk“-ban egy szelidlelkű középbali journalista , Móricz Pál öntötte ki szelíd panaszait. Vádolja a Deák-pártot, hogy bátortalan, túlságos hazaszeretetből. Hogyan, tisztelt czikkíró úr, az ön logikája szerint a hazaszeretetnek több fokozata is van, s hogy valaki merészen cselekedjék, szükséges, hogy kevésbé szeresse hazáját? Hova ragadta önt tollának heve? Azonban igaz, a hazaszeretet fokozatos rendszeresítését az ellenzék állapította meg, s ennek legmagasabb niveauját magának tulajdonította, épen mint a mohamedán magának a hetedik eget; ezt nem lehet szem elől tévesztenünk. De lássuk a szelid bal ömlengéseket. Móricz úr rágalmazza a baloldalt, azzal rágalmazza, hogy „lehetetlen alkotmányos küzdelemben mérsékeltebbnek lenni, mint a mostani ellenzék azt párttanácskozmányában elhatározta“. A baloldali választások egyedül morális fegyverrel intéztetnek, ,,s ha egyesek egybenmásban eltérnek, az az egyesek hibája. Ez nem egyéb mint a fennebb érintett hazaszereteti logika, ügyetlenséphismába burkolva. Meglehet, sőt bizonyos, hogy az ellenzék Móricz úr ez insinuatióját nem fogja visszautasani, de nekünk nem lehet rá nem mutatni azon szembeszökő ellentétre, hogy midőn Kanizsán egy röpirat kereng kézről-kézre, mely egyenesen a mellett izgat, hogy ne fizessünk adót, ne tűrjük meg a dohánymonopóliumot, ne állítsunk katonát, ne fizessünk bélyegilletéket, mindezt a boldogságot megnyerjük, mihelyt a Deák-párt megbukik; midőn a baloldal nyíltan szövetkezik a temesvári hírhedt határozatok létrehozóival, kik a XII. tezikk eltörlésével egészen mást czéloznak, mint a hazafiság legmagasabb niveauján álló ellenzék : akkor a szelid Móricz Pál úr eláll a „Hazánkéban, s azt állítja, hogy soha a világ ily mérsékelt pártot nem látott. Ez állítás merészségét azonban ő maga is belátta, s egy stylans fordulattal igy akarta megmenteni . ..mint, a mostani ellenzék azt párttanácskozmányában elhatározta.“ Ugy de egy határozat kimondásától a tettig ép oly nagy a távolság, amily közel fekszik a jóság színlelése egy gonoszság elkövetéséhez. Elhatározta a baloldali párttanácskozmány, hogy csak moralil fegyverekkel fog élni. Erény ez? Határozhatott volna valami egyebet is ez a híte a párttanácskozmány ? hogy Móricz úr már ezt is mint a kiváltságos honszeretet egy tényét fitogtatja a szegény agyondolgozott közvélemény előtt. Olvastuk egyébiránt a határozatot a lapokban, de gyakorlatban még rám láttuk. No de ez hihetőleg azért van, mert az ellenzék annyira erényes, „hogy a választások nem intéztetnek tervszerűleg.“ A tervszerűség ez erényes mellőzése egyszersmind igen jó villámhárító arra nézve, hogy az „egyesek“ kények-kedvek szerint dolgozhassanak. Bántja Móricz urat az is, hogy a jobboldal bir hatalmas főispánokkal, jobboldali tisztviselőkkel, a clérus befolyásával stb. Igenis mindezzel bir a jobboldal. De miért fáj ez Móricz urnak ? Ha ők többségre jutnának, nem rendelkeznének hatalmas főispánokkal, nem volnának nekik baloldali tisztviselőik, s a clerus nem önkéntes szövetségese-e a jobboldalnak ? Ép ily joggal vádolhatta volna a Deák-pártot azzal, hogy az intelligentiában birja legfőbb támaszát. S ezeket vádképen hozza fel Móricz ur a jobboldal ellen, melynek most már ilyeténképen erénye is bűnné válik. íme, t. olvasó, ilyenek azok az eszközök, melyekkel a baloldal a kormánypárt ellen eljár, s melyeket Móricz ur fennen hangoztat ugyanazon czikkében, melyben nem röstelli ily módon vádolni a Deák-pártot. Móricz úr már e bevezetéssel eléggé compromittálta logikáját,de ő tovább megy. Előszámlálván a balpárt fencérintett erényeit, s igy sóhajt fel : „Ha ily körülmények között a szegény pénztelen (!) ellenzék csak a múlt országgyűlési létszámát is megtartja, az a nemzet romlatlan lelkületéről, s egy, a haza függetlenségét imádó phalanx létezéséről teend tanúságot.“ Eszerint tehát a Deák-párt teljes diadala a nemzet romlott lelkületéről tenne tanúságot, s ha van egy phalanx (a balközép) mely hazája függetlenségét imádja, úgy van egy még nagyobb phalanx (a Deák-párt), mely annak hiányában szenved, azaz nem imádja hazája függetlenségét. A distinctio feltűnően tiszta. Mihelyt a balpárt győz, a nemzet romlatlan;mihelyt a Deákpárté a diadal, a nemzet megromlott. De miután az utóbbi eset több mint valószínű, tehát romlottságod is bizonyos. Szegény nemzet, mit nem csinálnak neveddel és lelkületeddel, hogy egy factiót diadalra segítsenek, s mindezt lelkületed nevében. Ez okoskodás különben nem eredeti, a Tisza zavaros forrásából van merítve, mely azt bugyborékolja, hogy mihelyt a balpárté a többség, az országgyűlés jogosult, mihelyt a Deákpárté a majoritás, a jogosultság megtagadható. Móricz úr e gyönyörű syllogismusa után hirtelen egy megdöbbentő conclusiót vet. Azt mondja, hogy a Deákpártnak ép az a hibája, hogy túlságosan szereti hazáját, s ez bátortalanságot okoz. Az elsőre nézve mit sem szólunk. Inkább vagyunk hajlandók azt egy szerencsétlen „lapsus pennae“-nek tartani, mintsem jól átgondolt tételnek,melyet a t. czikkiró ellen fegyverül kovácsoljunk. De mit jelentsen az a midőn azt mondja, hogy a Deákpárt bátortalan ? Hisz épen az volt a lapis offensionis a Deákpárt ellen, hogy nagyon is merész politikát folytat, hogy merész volt delegatiót alkotni és közös minisztert teremteni. Czikkiró nem elégszik meg azzal, hogy a delegatió fejleszthető. Szerinte „fejlődik a növény, ha növekszik, fejlődik valamely institutio, ha tért s több-több jogokat nyer, s ha így fejlesztik a delegatiót, kétségtelenül central-parlament lesz belőle.“ Móricz úr e politikai elmélete ép oly hamis, amily nevetséges hasonlata egy állami institutio és egy liliom között. Politikai intézmények nem csak az által fejlődnek, hogy több tért és jogokat pernek. Fejleszthetők úgy is, hogy jogot és tért nem nyernek, de vesztenek s hatáskörüket lassankint praecisirozván i i ! i . a , volna R7.111re.hh Irerro , megmagyarázható p. oly kísérlet, mely a közös pénzügyminisztérium teendőire egy alkalmas módust találván, e minisztériumot megszüntetné. Hű retrograd fejlődés mellett lehetetlen, hogy a delegatió central-parlamentté váljék. Visszautasítja czikkbe a Deákpárt azon alapos vádját, hogy az ellenzék úgy áll a jobboldallal szemben, mint egykor Kossuth állott Széchenyivel, Kossuth pedig forradalmat idézett elő. A forradalmat Móricz úr szerint sem Kossuth, sem Magyarország, hanem a bécsi reactio idézte elő. A jelen egyezmény azon alkalmat semmisítette meg, azon forrást dugta be, melyből a bécsi reactio emberei ellenünk folyvást anyagot meríthetnének az ármánykodásra, s ez épen az annyit kárhoztatott állapot érdeme. S ha Móricz úr azt mondja, hogy egy új megtámadtatás esetén a jobboldal a veszélyezett haza védelmében egyesülne a ballal, úgy a Deákpárt büszkén válaszolja, hogy egy ily másodszori megtámadás valószínűségének elejét vette. Azt hja Móricz úr: „jaj annak az alkotmánynak, mely az első kísérletre halomra dől.“ Úgy de kísérlet és kísérlet közt különbség van. Egy fog kihuzatásába senki sem fog belehalni, de egy szer, mely a vérkeringést támadja meg alapjában, eredményeit tekintve, több lesz mint kétséges. Magyarország állami szervezete a sok megpróbáltatás miatt a végletekig ki van merülve. S ha az ellenzék ily állapotban doctorul tolja fel magát s oly szert ad be a lábbadozónak, melynek veszélytelenségéről még senki sem győződött meg, akkor joggal nevezhetjük ezt oly merészségnek, melyet nem tanácsol a józanság, neki igazol a gyakorlat. Minden forradalom egy hiba kérlelhetlen következménye. S hiába biztatja Móricz úr magát és az országot, hogy a hatpártiaknak is vannak hajlékaik, szeretteik, kiket feláldozni nem akarnak, és bírnak annyi öntudattal és hazafi ággal hogy a nemzetet részbe dönteni nem fogják. Az egyszer e követett hiba megboszulja magát. A jakobinusoknak is voltak hajlékaik és szeretteik, s nincsenek-e hajlékaik és szeretteik a „társadalmi rend veszélyeztetőinek,akiktől a középbal maga is fél ? Ne ebben keressen tehát Móricz úr praeservativát a forradalom ellen, hanem keresse abban, hogy ne írjon több oly czikket, mint a milyen az volt, mely ellene néhány észrevételt mertük koczkáztatni. Móricz úr előállott egy javaslattal is. Második czikkének egész terjedelmét arra használja, hogy a közös ügyek kezelésére egy uj módozatot ajánljon. S mit ajánl? Delegátiókat. Két egész éve volt a czikkírónak, hogy e kényes tárgy felett gondolkozzék. S ily hosszú megfontolási idő után nem tud egyebet mondani, mint, hogy a delegátiók elkerülhetlenek, 8 esetről esetre ki kell küldetniük az országgyűlések által. Ily nagy circulus vitiosusra volt szüksége czikkírónak, hogy oly tapasztalatot tegyen magáévá, melyet a Deákpárt már két év előtt kitalált. Sorainak végén inti meg a Deákpártot, hogy ne keserítse a dúlt keblű ellenzéket, melynek a haza függetlenségének megszerzésében úgy is már kimerült ereje, s ne örvendezzen a Deákpárt, mert a dal nem neki fog szólni. Tehát a balpártnak ? ha többségre jut. Külsőleg többségre juthat a balpárt, de bensőleg soha. A negatívumban megegyeznek : balpárt, a társadalmi rendbontók, a temesvári nemzeti izgatók. A positívumban szét fognak ágazni örökké. Az állami lét szétforgácsolásában, mely a divergáló elemeken valamennyire uralgott, együttműködnek, de mihelyt egy új állapot megteremtéséhez kell fogni, a derékdal egészen mást fog akarni, mint a társadalmi rendbontók, s ezek ismét mást, mint a nemzetiségi izgatók. Milyen lesz az a dal, melyet ilyen fog a nemzetnek fütyülni? Semmivel sem vigabb, mint az a gyászdal, melyet az európai concert hangoztathat el fölöttünk, mialatt a „dúlt keblű elemek“ a nemzettől kierőszakolja az utolsó tapsot. Tanügyi reformjaink. A Dm. vallás- és közoktatási m. kir. miniszter ur f. é. januárhó 21-ről 16561-868 sz. a. kelt íycdfilfuft. falu kezeink közé jutván a javaslat; nemcsak lehetővé, de kötelességünkké vált észrevételeinket erre vonatkozólag elmondanunk , amit teljesíteni annál kevésbé vonakodunk minél inkább meg vagyunk győződve, hogy reformok küszöbén, különösen a tanügyben — hol a legszebb szándék szülte legszebb elmélet is hajótörést szenvedhet a gyakorlati kivitel akadályain — feltétlenül szükséges a tárgylagos eszmecsere, az eszméknek higgadt és komoly tisztázása. Részünkről lelkünkből üdvözöljük a javaslatot, mert míg ily alapon egyfelől a lyceumok elé tűzött czél „a gymn. átalános képzést szigorúan tudományos alapon folytatni, kiegészíteni, s megszilárdítani , s ezáltal a magasabb átalános miveltség biztos alapjait megvetni ; e mellett egyszersmind előkészíteni az egyetemi és műegyetemi szak tanpályákra“ minden tekintetben teljesen elérhető leszen, másfelől hazai tudományos irodalmunk is — a különféle tanszakok nagyobb mérvben tervezett behozatala által — kitűnő lendületet fog nyerhetni. Őszinte örömmel üdvözöljük a javaslatot, mint amely — ha a gyakorlati kivitel akadályain hajótörést nem szenved — hazánk tudományos nagyságának magvát valóban magában rejti, s alapos reményt nyújt arra, hogy ("talán már évtized alatt) hazánk a külföldi műveltség színvonalára fog emelkedni. Lehetetlen azonban — másfelől — némely észrevételeket nem kockáztatnunk; észrevételeket, melyek nem alapjában támadják meg az e szempont alatt indokoltan meg sem támadható javaslatot, de különösen a gyakorlati kivitel könyebbítését és egyszerűsítését veszik czélba; úgy hogy emez észrevételek nem a lyceumi tanfolyamnak három irányra (nyelvészeti, jogi és természettudományi irányra) való ágazása ellen irányozvák (sőt ezt teljesen helyeslem) ; sem (a szaktanítás szempontjából) a tantárgyaknak három csoportra való különítése ellen oly módon, hogy némely tárgyak tárgyilag és terjedelmileg minden tanulót egyformán kötelezzenek ; némelyek különböző terjedelemben adassanak elő a külön irányokban; némelyek végre csak bizonyos irányban legyenek kötelezők , hanem a tantárgyaknak a javaslat szerinti beosztásából szükségkép keletkező nehézségek, tehát a kivitel megkönnyítését véli eszközölni. Őszintén megvallom — a gyakorlati kivitel tekintetéből — hiánynak tartom a javaslatban, hogy midőn a lyceumban csak is szak tanításról lehet szó, a tantárgyak felvételénél és beosztásánál erre semmi tekintet sem fordíttatott , aminek— ha így marad — vagy az leszen szükséges következménye, hogy a szaktanítás kiszámíthatlan kárára, a szaktanárnak több, talán köréhez nem is tartozó tárgyakkal kell majd foglalkoznia ; vagy az, hogy ugyanazon tárgyra több szaktanár lesz szükséges egyenlőtlen óraszámmal, ami egyfelől a tanerők számát emeli feleslegesen, másfelől igazságtalan. Sem tanerőkben, sem pénzalapítványokban nem bővelkedünk annyira, hogy e tekintetet figyelem nélkül lehetne hagyni, különösen akkor, midőn lényeges eltérés nélkül a javaslat szellemétől (amit minden áron megtartandónak vélek) eszközöltethetik e megjavítás. Nézzük a dolgot közelebbről, s pedig elö- i szőr a latin nyelvet. A latin nyelv a javaslat szerint a nyelvészet, irányban, minden osztályban (VII. VIII. IX.) heti 4 órán keresztül taníttatik. (5 óra van ugyan a nyomtatásban, de a tananyag csak 4 órára van beosztva, ami különben elégséges is); a jog- és természettudományi irányban 2—2 órán keresztül, mire nézve magában a lyceumban két latin nyelvtanár lesz szükséges elkerülhetlenül, pedig egy tanár is elégséges, ha a) a nyelvészeti irányban megtartatok a javaslat ; b) a jog- és természettudományi irányba azonban a VII. osztályban első félévben, heti 2 órán keresztül Sallustius olvastatik nem külön, de a nyelvészek részére előírt órákban úgy hogy e két órára mind a három irány összejöjjön ; 2-ik félévben hasonlóan együtt hallgathatják Cicero kisebb munkáinak magyarázatát (mint az a nyelvészek részére előiratott a javaslatban. )” a VIII. osztályban I. félévben olvastassék Virgil, II. félévben Horác satyrái ismét nem külön, de a VII. osztály, nyelvészekkel együtt. A IX. osztályban legyen Seneca és Horác epistolái, külön csak a jog- és természettudományi irányunkra nézve. Ily módon egy latin nyelvtanár, heti 14 órával megfelelhet a lyceum részére előírt követelményeknek azon eltéréssel az eredeti javaslattól, hogy a phys. irányt hallgatók nem olvasnák Florust, Ovidiust stb. de igénytelen nézetem szerint, ez említést sem érdemlő módosítás, mivel úgyis csak e nyelv képezheti itt a czélt, nem pedig tárgy; itt nyelvtanulásról van szó, nem a természettudományoknak latin nyelven való tanulásáról. Ami a mennyiségtant illeti, erre nézve sem látom módosuatlannak a javaslatot úgy, hogy két szaktanár helyett egy ne végezhesse a teendőket. Feleslegesnek tartom ugyanis a felvett három irány két első osztályában (VII. VIEL) elkülöníteni az előadásokat úgy, hogy a nyelvészeti és jogi irányban külön, a természettudományi irányban szintén külön adassák elő e tudomány. A javaslatban előírt tananyag igen csekély különbséggel van beosztva az egyes irányokban, csak nyerni fogunk tehát, hi a két első osztályban (VII. VII.) a mennyiségtant mind a három irány együtt hallgatja 4—4 órán keresztül, mint a természettudományi irány részére előiratott s csak a IX. osztályban történik az elkülönítés úgy, hogy a jogi irányban ez utolsó évben a pl. számtan, a természettudomrányban a javaslatban előirt tananyag tárgyaltassék. E felette csekély módosítás, a kivitel előnyeivel szemben (midőn két szaktanár helyett, egy, nek) azt hiszem, figyelmet érítetk/)!^;'felmények-Végre a bölcsészetre nézve : igen^u»^----tem szerint, a nyelvészeti és természettudományi irány részére előírt beosztás helyett sokkal czélszerűbb lenne a VII. osztályban 3 heti órán keresztül, első félévben a bevezető ismereteket és lélektant; a második félévben az egész gondolkodástant tárgyalni; VIII-ik osztályban egész éven keresztül a bölcsészeti encyclopádiát, mely magában foglalván az ismerettani, aestheticai és etnikai részt, nemcsak nélkülözhetővé, de feleslegessé teszi az ismerettan és szépészet külön tárgyalását (mint ezt a javaslat kívánja) , végre IX. osztályban a bölcsészet történelmét. # H* * « Ezek lennének igénytelen észrevételeim, melyek értelmében míg egyfelől a szaktanítás könnyebben eszközöltethetik, másfelől kevesebb tanerő szükségeltetvén: a kivitel is könnyebb; sőt, mert oly csekély a módosítás, miként jellemző számítás alá nem kerülhet — az eredeti javaslat sem vesztette el eredeti jellegét. — Igaz, ellenvetheti valaki, mindez másodrangú dolog, minek a czél alá nem rendelhető , de nem szabad szem elől téveszteni, miként sok esetben épen ily külső, másodrangú tényezők hiánya folytán nem léphet életbe a legüdvösebb reform; s hogy e módosítás, midőn könnyítést eszközöl, nem rontja le a czélt, nem bontja meg a javaslat következetességét. Dr. Pauer Imre, a szombathelyi főgymn. igazgatója 46-5561 Péntek február 26. 1809. 20. évf folyam. Szerkesztési iroda: Úri átess 8. szám. II. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) • kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán ,sg, helyben, házba* hordva ! Félévre....................... frt. Évnegyedre. . . . . frt. Egy héra .... 2 frt. Az esti kiadás különküldéseért fel , híre és havonkint . . .0 kr. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. E . gdíj kiköntő új kr. Nyílt-tér 6 hasábos petit-sor 25 ny kr. Választási mozgalmak. Az ungvári események s az ott folyt háború a főváros különböző köreiben megdöbbenést okozott. Hisz verekedések régóta folynak; sebesülésekről, halálozásokról is hallottunk, de mindez a csapszéki verekedés színét viselte magán. Bortól ázott emberek, részeg fővel rontottak egymásra, s az egész még eddigelé nem sokat különbözött azon korteskedéstől, mely ellen Kemény egy század negyed előtt első nagyobb politikai munkájával föllépett. Régi bűn s az ellenszereket az uj idő sem hozta meg. Sőt ahelyett fokozta azt. A régi tusákat a kortesvilágban egy nap befejezték most úgy látszik, több napra lehet mindenfelé kilátásunk, sőt lehet több napig tartó háborúkra. S ebben fokozott a kortes világ, régen verekedések voltak , most háborúkra vannak kilátásaink ! Rovatunkat akár mindjárt kétfelé oszthatnánk I. „választási mozgalmak“ és II. „választási háborúk“ vagy legalább is háborús előkészületek. Mert hisz ez is folyton foly, sőt mondhatni, ez készítette el így a terrénumot. El oly módon, hogy vallásos és politikai fanatismus korbácsoltatnak föl sok helyen, s csoda-e ha a századok óta küzdelmekhez szoktatott magyar e kettőnek, a szent hazának s vallásának mindig imádott jelszavával fölzaklatva, vért és életet koczkáztat. Az a félrevezetett nép nem tehet róla, mert nem magában álló jelenség, hogy olyan ember.