Pesti Napló, esti kiadás, 1869. március (20. évfolyam, 48-72. szám)
1869-03-26 / 69. szám
09. ssMb. Péntek, márczius 20-kán /SOU. 51. árfolyam. Kf&anthivatal: Ferencziek tere 7. u. földszint. Előfizetési díj: Pattin küldve, vagy Budapesten házba kerdve reggeli ás esti kiadás együtt: 1 hónapra . 2 fr.. S hónapra ........................... *5 „ C hónapra ..................................IS .. Az anti kiadás különkardonáértésifilfizetés havonkint.................... . SO kr. ESTI KIADÁS. Szerkesztői iroda: Ur-utm G. n. II. est. Aj előfizetési- és hirdetmény dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Pest, márczius 26.1869. A következő sorok fölvételére kérettünk meg illetékes helyről : „Szomorú jelensége az időnek, hogy oly gyér a törvénynek figyelemben-tartása, az ahhoz való alkalmazkodás. „A „Hon“ tegnapi számában a honvédelmi miniszter tehetlenségéről írnak, egy tényt beszélve el, mely állítólag keserű satyrája alkotmányos életünknek. S miben áll a tény ? abban, hogy néhány pápai tanuló az egy évi önkéntes szolgálat megengedéséért a honvédelmi minisztériumhoz, mint, a panaszkodó szerint, a törvény által kijelölt egyedüli illetékes fórumhoz folya-kodván, onnét választ nem kapott, de igen is, kapott egyikük a budai General-Commando-tól, melyben tudtára adatott, hogy kérelmével a hadparancsnokhoz folyamodjék. „Mielőtt panaszát leírta, nagyon jó lett volna az illetőnek megnézni azt a védtörvényt, amelyre támaszkodni akart. Ez esetben megláthatta volna, hogy az, a kérdéses czélra, illetékes fórumul egyáltalán nem jelölte ki a honvédelmi minisztériumot, amint hogy nem is jelölhette. „De 20-ik §-ában igen is, m mondja, hogy önkéntesek befogadására a hadcsapatok jogosítják. „Azon kérdés is könnyen megoldható, miként kerülhet egy, a honvédelmi minisztériumhoz intézett levél a budai General Commando-hoz ? Csak úgy, hogy a honvédelmi miniszérium, ahelyett, hogy egyszerűen visszautasította volna az illetéktelen helyen benyújtott folyamodást, épen az illető érdekében gondoskodni kívánt arról, hogy az annak útján illetékes helyére juthasson, s így idomásul vehetővé legyen.“ Újabb választások: Borsodmegyében a szirma-besenyői v.kerületben Vay Béla b., a csáthi ker. Orosz Mihály, a kövesdi kér. Brezovay László, deák-pártiak; a m.-keresztben Prónay József, baloldali; Dobokamagyé alsó-kerületében Wass Samu gr., Hunyadmegye hátszegi kér. Kendeffy Árpád, Sopron megye lövői kerületében (a volt baloldali Thalabér J. ellen) Ürményi Miksa; Torontál megye nagyszentmiklósi kerületében a nemzetiségi baloldali Babesin vincze. A hatzfeldi kerületből először vettük Vuchetich deák-párti, majd reá Huszár baloldali, most ismét Vuchetich birét; ennélfogva valójában nem tudjuk, ki választatott meg; lajstromunkba s számításunkba Huszár van fölvéve. Gömörmegye kövi kerületében Latinák Rudolf, rimaszécsi kerületében Török Sándor, jobboldaliak; Besztercze vidékén Fluger Károly és Láng Gusztáv, Deákpártiak ; Új Egyházszékben Drottler Tamás és Simonics Fer, Deák-pártiak; Csikszékben a csiksomlyói kerületben Lázár Dénes 1680 szavazattal, a baloldali Márton Ferencz 875 szavazata ellen ; a gyergyószt.-miklósi kerületben Antalfy Károly 1604 szavazattal, a baloldali Puskás Ferencz 4 szavazata ellen választatott meg; Maros-Vásárhelyen Bethlen Farkas gr. Ez összesen 15 Deák-párti és 2 baloldali. Az eddig megválasztott 356 képviselő közül tartozik 210 a Deák-párthoz, 146 a baloldalhoz; van tehát előbbinek 64 szótöbbsége. Újabban a fenebbiekhez még a következői tudósításokat veszszük : Lónyay Menyhért pénzügyminiszter, Beregszászon 1200 szótöbbséggel még egyszer megválasztatott; Türkeviben (trevesm.) Hajdu Ignácz baloldali; Zentán Mavros István (baloldali); Ökörmezőn (Mármaros) Hrabás Emánuel, baloldali; a Marosmelléki kerületben Makray László, baloldali; Háromszékben Bérde Mózes (jobboldali) és Thury Gergely (baloldali); Felső-Fehér megyében Horváth Antal és Boér János, Deák-pártiak választattak meg. Marad e szerint 62 szótöbbség.emeskár Zoltán úrtól Alsó-Kubinból a következő táviratot veszszük : „A „Hon“ egyik száma hibásan a baloldali képviselők sorába osztott, holott én a jobboldalhoz tartozom.“ Hazai lapok. Nem volna hálátlan munka egyszer összeállítani azon ellenmondásokat, melyekbe a balközépnek oly kevés értelemmel szerkesztett közlönyei jutnak,külön-külön okoskodásaik által. Az embernek úgy tetszik, mintha azon urak nagyobb része, kiknek keserű föladatául jutott a 3 columnát minden nap megtölteni, csak úgy ad hoc volnának politikusok, de még balközépiek is csak ad hoc, a politikai programmjuk csak „esetről-esetre“ van, mert annyi bizonyos, hogy annyiféle, ahányszor írnak. Az első czikk (a„Hazánk“csütörtöki számában) p. D. a terézvárosi választásra azt mondja, hogy: „egy magyar költő... megválasztatása egy hatalmas és tehetős miniszterrel szemben, oly diadal, melyet a szellem aratott az anyagon.“ A második czikk szerint már nem a költőé a diadal és nem a miniszteré a bukás, hanem az ellenzéké és a többségé; jóllehet, és az első czikkben kimondja a „H.“, hogy Jókai még ellenzéki álláspontjából is engedett valamit, stb. De még egy felfedezéssel is találkozunk a „Hazánk “-ban. „A mi Wahrmann egyhangú megválasztatását eszközölte, nem az, hogy talán a Lipótvárosban hiányzik az ellenzék, hanem egy ellenzéki rendező kéz hiányzott e városrészben.“ Így iz egy ellenzéki lap Így mer írni azon nevetséges kudarczok után, melyeket az ambulancia a Lipótvárosban vallott. A rendezőkéz a Lipótvárosban ugyanaz volt, mely a többi valamennyi városrészben csinálta a vedetlenséget;ugyanaz, mely Csernátonyval megajándékozta a képviselőházat; ugyanaz, mely rendezte az Ujházy-menetet a belvárosban, csak hogy a Lipótvárosban nem találkozott ember, aki e kezet vissza ne lökte volna, jóllehet, e kéz kétszer, háromszor, de tán többször is betolakodott oda; e kézből nem kellett egy léleknek sem Horn Ede, kinek tán más körülmények közt mégis akadt volna egy-két embere. Nem az a baj, hogy nem volt kéz, hanem az a szerencse, hogy nem találkozót ember a ki ezt a kezet megfogta volna. ” A „Századunkéban egy igen eredeti distinctióval találkozunk. A„Sz.“szerint a választások eredménye azt mutatja, hogy a kivívott számbeli többségre hivatkozhatnak az államjogi alap védői, de soha sem hivatkozhatik a kormány.“ Ami más szóval azon paradoxon, hogy győzött a Deák-párt, de bukott a Deák-párti kormány. Ha reá állanánk a „Századunk“ e naiv okoskodására, akkor épen azt kellene mondanunk, hogy a kormány győzött és a Deák-párt bukott; mert mig p. o. a miniszterek — egynek kivételével — mind megválasztottak, egyik pláne kétszer is; mig a miniszteri hivatalnokok is, ahány candidált, csaknem mind megválasztatott, addig elejtettek a Deák-párt legkitűnőbb kapacitásai , és azok, kik a kormánynyal semminemű más összeköttetésben nincsenek, mint hogy pártjának főoszlopait képezik, elejtettek Csengery, Zichy, Somesich, Trefort, stb. Ha tehát egy parlamenti pártot kormányától így nagyjából a választásoknál elválasztani lehetne, akkor ez elválasztás ezúttal nem a kormánynak, de a pártnak esnék kárával, s így a »Sz.“ egészen hamis nyomon okoskodik, nem is tekintve, hogy már kiindulása is hamis. A dolog lényege az, hogy sem Pesten, sem az ország bármely részében nem a közjogi oppitió győzött a többség felett, hanem egy megindított sociális áramlatba fűlt a választók józansága, mert ahol a Deák-párt kerületet és embert veszített, ott az „urak pártja“ felett győzött a „parasztok“ pártja, az értelmiség felett az elámított nép. — Szláv lapok. Minő szerves a szláv agitatió, mutatja a prágai „Koruna“ márczius 22-ei száma, melynek élén a moszkvai szláv bizottmány titkárának, Popovnak egy felhívása közöltetik. E felhívás az Oroszhonon kívüli összes szláv lapok szerkesztőségeihez és a szláv könyvek szerzőihez és kiadóihoz szól, hogy a nevezett bizottmánynak minden szláv nyomtatványból egy ingyen példánynyal szolgálni szíveskedjenek, a szállítási költségeket a bizottmány szívesen magára vállalván. A választásoknál a nem-magyar ajkú testvérek bizonyos része hathatós támaszt igyekszik nyújtani azoknak, kik a múlt országgyűlés mentő műveit lerombolni igyekeznek. Merítsenek vigaszt az „A lb in a“ következő czikkéből, akik még most nem nyertek elég hatalmat arra, hogy a magyar nemzet létreményét egyszerre semmivé tegyék. E derék férfiaknak, az országos baloldalnak ajánljuk figyelmébe az „Albina“ érintett felhívását, mely buzdító hangon mondja, hogy minden mországi és bánsági román siessen a választási urához. A papok és írástudók világosítsák fel a népet. S hogy a papok és írástudóknak könnyebbséget szerezzen az „Albina,“ megtanítja őket, hogy mit mondjanak a népnek. „Ma a ti sorsotok az, hogy megkérdezzenek: minő törvények kellenek: jók-e, vagy roszak? azaz: miként akartok élni, jól vagy roszul ? A kettő közül egyet választanotok kell! „Az hiszem , roszakkal jóllaktatok , mert azok szivetekig sértenek. Válaszszatok hát egy oly becsületes, értelmes követet, ki jó törvényeket fog hozni. „Látjátok, mennyi magyar jár rátok, hogy őt válaszszátok! De tudjátok, hogy a falunkon most levő rosz törvényeket mind a magyarok csinálták. Azért ha több ily rész törvényeket nem akartok, ne válaszszatok magyart ! „Ne csodálkozzatok, hogy a magyarok, kik nekünk annyi roszat okoztak, nem szégyenük most is a ti szavazatotokat kérvü. Ők azt gondolják, hogy ti bárgyúk vagytok s nem értitek a dolgot. De ti mutassátok meg, hogy értitek, s