Pesti Napló, esti kiadás, 1869. március (20. évfolyam, 48-72. szám)

1869-03-26 / 69. szám

09. ssMb­. Péntek, márczius 20-kán /SOU. 51­. ár­­folyam. Kf&an­thivatal: Ferencziek­ tere 7. u. földszint. Előfizetési díj: Pattin küldve, vagy Budapesten házb­a kerdve reggeli ás esti kiadás e­gyü­tt: 1 hónapra . 2 fr.. S hónapra ........................... *5 „ C hónapra ..................................IS .. Az anti kiadás különkardonáért­ésifilfizetés havonkint.................... . SO kr. ESTI KIADÁS. Szerkesztői iroda: Ur­-utm G. n. II. est. Aj előfizetési- és hirdetmény­ dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Pest, márczius 26.1869.­ ­ A következő sorok fölvételére kérettünk meg illetékes helyről : „Szomorú jelensége az időnek, hogy oly gyér a törvénynek figyelem­­ben-tartása, az ahhoz való alkalmazkodás. „A „Hon“ tegnapi számában a honvédelmi mi­niszter tehetlenségéről írnak, egy tényt be­szélve el, mely állítólag keserű satyrája alkot­mányos életünknek. S miben áll a tény ? abban, hogy néhány pápai tanuló az egy évi önkéntes szolgálat megengedéséért a honvédelmi minisz­tériumhoz, mint, a panaszkodó szerint, a törvény­­ által kijelölt egyedüli illetékes fórumhoz folya-­­­kodván, onnét választ nem kapott, de igen is, kapott egyikük a budai General-Commando-tól, melyben tudtára adatott, hogy kérelmével a hadparancsnokhoz folyamodjék. „Mielőtt panaszát leírta, nagyon jó lett volna az illetőnek megnézni azt a védtörvényt, a­melyre támaszkodni akart. Ez esetben meglát­hatta volna, hogy az, a kérdéses czélra, illetékes fórumul egyáltalán nem jelölte ki a honvédelmi minisztériumot, a­mint hogy nem is jelölhette. „De 20-ik §-ában igen is, m mondja, hogy önkén­tesek befogadására a hadcsapatok jogosítják. „Azon kérdés is könnyen megoldható, miként kerülhet egy, a honvédelmi minisztériumhoz in­tézett levél a budai General­ Commando-hoz ? Csak úgy, hogy a honvédelmi miniszérium, a­helyett, hogy egyszerűen visszautasította volna az illetéktelen helyen benyújtott folyamodást, épen az illető érdekében gondoskodni kívánt arról, hogy az annak útján illetékes helyére juthasson, s így idomásul vehetővé legyen.“­­ Újabb választások: Borsodmegyé­ben a szirma-besenyői v.­kerül­etben Vay Béla b., a csáthi ker. Orosz Mihály, a kövesdi kér. Brezovay László, deák-pártiak; a m.-keresz­tben Prónay József, baloldali; D­oboka­m­agyé alsó-kerületében Wass Samu gr., Hunyadmegye hátszegi kér. Kendeffy Ár­pád, Sopron megye lövői kerületében (a volt baloldali Thalabér J. ellen) Ü­r­m­é­n­y­i Miksa; Torontál megye nagy­szent­miklósi kerületében a nemzetiségi baloldali B­a­b­e­s­i­n v­incze. A hatzfeldi kerületből először vettük Vuchetich deák-párti, majd reá Huszár baloldali, most is­mét Vuchetich birét; ennélfogva valójában nem tudjuk, ki választatott meg; lajstromunkba s szá­mításunkba Huszár van fölvéve. Gömörme­g­ye kövi kerületében Lati­­n­á­k Rudolf, rima­szécsi kerületében Török Sándor, jobboldaliak; B­e­s­z­tercze vidé­kén Fl­u­g­e­r Károly és L­á­n­g Gusztáv, Deák­­pártiak ; Ú­j­ E­gyházszékben Drott­­ler Tamás és S­i­m­o­n­i­c­s Fer­, Deák-pártiak; Csikszékben a csik­somlyói kerületben Lá­­zár Dénes 1680 szavazattal, a baloldali Márton Ferencz 875 szavazata ellen ; a gyergyó­szt.-mik­­lósi kerületben A­n­t­a­l­f­y Károly 1604 szava­zattal, a baloldali Puskás Ferencz 4 szavaza­ta ellen választatott meg; Maros-Vásárhelyen Bethlen Farkas gr. Ez összesen 15 Deák-párti és 2 baloldali. Az eddig megválasztott 356 képviselő közül tarto­zik 210 a Deák-párthoz, 146 a baloldalhoz; van tehát előbbinek 64 szótöbbsége.­­ Újabban a fenebbiekhez még a követke­zői tudósításokat veszszük : L­ó­n­y­a­y Menyhért pénzügyminiszter, Beregszászon 1200 szótöbb­séggel még egyszer megválasztatott; Türke­­v­i­b­e­n (trevesm.) H­aj­d­u Ignácz baloldali; Zentán Mavros István (baloldali); Ö­k­ör­mez­ő­n (Mármaros) Hr­ab­ás Emánuel, bal­oldali; a Marosmelléki kerületben Makray László, baloldali; Háromszékben Bér­de Mózes (jobboldali) és T­h­u­r­y Gergely (baloldali); Felső-Fehér megyében Horváth Antal és B­o­é­r János, Deák-pártiak választattak meg. Marad e szerint 62 szótöbbség.­­­e­m­e­s­k­á­r Zoltán úrtól Alsó-Kubinból a következő táviratot veszszük : „A „Hon“ egyik száma hibásan a baloldali képviselők sorába osztott, holott én a jobboldalhoz tartozom.“ H­azai lapok. Nem volna hálátlan munka egyszer összeállítani azon ellenmondá­sokat, melyekbe a balközépnek oly kevés érte­lemmel szerkesztett közlönyei jutnak,külön-külön okoskodásaik által. Az embernek úgy tetszik, mintha azon urak nagyobb része, kiknek keserű föladatául jutott a 3 columnát minden nap meg­tölteni, csak úgy ad hoc volnának politikusok, de még balközépiek is csak ad hoc, a politikai programmjuk csak „esetről-esetre“ van, mert annyi bizonyos, hogy annyiféle, a­hányszor írnak. Az első czikk (a„Hazánk“csütörtöki számában) p. D. a terézvárosi választásra azt mondja, hogy: „egy magyar költő... megválasztatása egy hatal­mas és tehetős miniszterrel szemben, oly diadal, melyet a szellem aratott az anyagon.“ A második czikk szerint már nem a költőé a diadal és nem a miniszteré a bukás, hanem az ellenzéké és a többségé; jóllehet, és az első czikk­­ben kimondja a „H.“, hogy Jókai még ellenzéki álláspontjából is engedett valamit, stb. De még egy felfedezéssel is találkozunk a „Hazánk “-ban. „A mi Wahrmann egyhangú megválasztatását eszközölte, nem az, hogy talán a Lipótvárosban hiányzik az ellenzék, hanem egy ellenzéki ren­dező kéz hiányzott e városrészben.“ Így iz egy ellenzéki lap­ Így mer írni azon nevetséges kudarczok után, melyeket az am­­b­u­l­a­n­c­i­a a Lipótvárosban vallott. A rendező­kéz a Lipótvárosban ugyanaz volt, mely a töb­bi valamennyi városrészben csinálta a ve­det­­lenséget;ugyanaz, mely Csernátonyval megaján­dékozta a képviselőházat; ugyanaz, mely ren­dezte az Ujházy-menetet a belvárosban, csak hogy a Lipótvárosban nem találkozott ember, a­ki e kezet vissza ne lökte volna, jóllehet, e kéz kétszer, háromszor, de tán többször is betolako­dott oda; e kézből nem kellett egy léleknek sem Horn Ede, kinek tán más körülmények közt mégis akadt volna egy-két embere. Nem az a baj, hogy nem volt kéz, hanem az a szerencse, hogy nem találkozót ember a ki ezt a kezet megfogta volna. ” A „Századunkéban egy igen eredeti distinctióval találkozunk. A„Sz.“szerint a válasz­tások eredménye azt mutatja, hogy a kivívott számbeli többségre hivatkozhatnak az állam­jogi alap védői, de soha sem hivatkozhatik a kormány.“ A­mi más szóval azon paradoxon, hogy győ­zött a Deák-párt, de bukott a Deák-párti kor­mány. Ha reá állanánk a „Századunk“ e naiv okos­kodására, akkor épen azt kellene mondanunk, hogy a kormány győzött és a Deák-párt bukott; mert mig p. o. a miniszterek — egynek kivételé­vel — mind megválaszt­ottak, egyik pláne kétszer is; mig a miniszteri hivatalnokok is, a­hány can­­didált, csaknem mind megválasztatott, ad­dig elejtettek a Deák-párt legkitűnőbb kapaci­­tásai , és azok, kik a kormánynyal semmi­nemű más összeköttetésben nincsenek, mint hogy pártjának fő­oszlopait képezik, elejtettek Csengery, Zichy, Somesich, Trefort, stb. Ha tehát egy parlamenti pártot kormányától így nagyjából a választásoknál elválasztani le­hetne, akkor ez elválasztás ezúttal nem a kormánynak, de a pártnak esnék kárával, s így a »Sz.“ egészen hamis nyomon okoskodik, nem is tekintve, hogy már kiindulása is hamis. A dolog lényege az, hogy sem Pesten, sem az ország bármely részében nem a közjogi opp­­i­tió győzött a többség felett, hanem egy megindí­tott sociális áramlatba fűlt a választók józansága, mert a­hol a Deák-párt kerületet és embert ve­szített, ott az „urak pártja“ felett győzött a „pa­rasztok“ pártja, az értelmiség felett az elámí­tott nép. — Szláv lapok. Minő szerves a szláv agita­­tió, mutatja a prágai „Koruna“ márczius 22-ei száma, melynek élén a moszkvai szláv bizott­mány titkárának, Popovnak egy felhívása közöltetik. E felhívás az Oroszhonon kívüli összes szláv lapok szerkesztőségeihez és a szláv könyvek szerzőihez és kiadóihoz szól, hogy a nevezett bizottmánynak minden szláv nyomtat­ványból egy ingyen­ példánynyal szolgálni szí­veskedjenek, a szállítási költségeket a bizott­mány szívesen magára vállalván.­­ A választásoknál a nem-magyar ajkú test­vérek bizonyos része hathatós támaszt igyekszik nyújtani azoknak, kik a múlt országgyűlés men­tő műveit lerombolni igyekeznek. Merítsenek vigaszt az „A l­b i­n a“ következő czikkéből,­ a­kik még most nem nyertek elég hatalmat arra, hogy a magyar nemzet létreményét egyszerre semmivé tegyék. E derék férfiaknak, az orszá­gos baloldalnak ajánljuk figyelmébe az „Albi­­n­a“ érintett felhívását, mely buzdító hangon mondja, hogy minden m­­országi és bánsági ro­mán siessen a választási urához. A papok és írástudók világosítsák fel a népet. S hogy a papok­ és írástudóknak könnyebbséget szerezzen az „Albina,“ megtanítja őket, hogy mit mondjanak a népnek. „Ma a ti sorsotok az, hogy megkérdezzenek: minő törvények kellenek: jók-e, vagy roszak­­? azaz: miként akartok élni, jól vagy roszul ? A kettő közül egyet választanotok kell! „Az hiszem , roszakkal jóllaktatok , mert azok szivetekig sértenek. Válaszszatok hát egy oly becsületes, értelmes követet, ki jó törvénye­ket fog hozni. „Látjátok, mennyi magyar jár rátok, hogy őt válaszszátok! De tudjátok, hogy a falunkon most levő rosz törvényeket mind a magyarok csinálták. Azért ha több ily rész törvényeket nem akartok, ne válaszszatok magyart ! „Ne csodálkozzatok, hogy a magyarok, kik nekünk annyi roszat okoztak, nem szégyenük most is a ti szavazatotokat­ kérvü. Ők azt gondol­ják, hogy ti bárgyúk vagytok s nem értitek a dolgot. De ti mutassátok meg, hogy értitek, s

Next