Pesti Napló, 1869. május (20. évfolyam, 100–122. szám)

1869-05-23 / 117. szám

117. szám. Vasárnap, május 28.1869. Szerkesztési iroda: nakrt. I iqp Milml zfaift ffl«t8 ab­dec Utaltminj • userkeíitírtfL«s trtéwaitf. lévaiak uzk Unart ker aktől fogadta­tnak el. Kiadóhivatal: Vwvaeziak tara 7. mim fBld.aiut­▲ lap anyagi réseit illető kSxla­mények (előfizeti.­ pénz, kiadi« kBrSli panaszok, hirdetBiéBj'sk) » k Adó-hivatalhoz Intézendők. úriTniiáCihiiiii'iiii'iiwaa­iii REGGELI KIADÁS. »3«Szó 20. évi folyam. Előfizetési föltételeit: Vidékre, ponton. »»«7 helyben, házhoz hordva; Félévre................................1* frt. Évnegyedre.... 6 frt. Egy hóra .... 8 firt. Az esti kiadás killünkfildéseért felelfizetés havonkint . . 30 kr 7 hasábos petitsor egyszeri hir­­detésnél 7 aj kr. Bélyegdij külön *0 ajkr. NyitV^éf : h hasábos petit­sor 25 e.­kr. -»*• — .............V Hirdetmények dija: Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1­869-ik­ évi folyamata. Előfizetési ár: Egész évre 1­­ , , 24 forint. Fél évre ............. 12 „ Negyed évre................................................................................... 6 „ Egy hóra . ............................................................... 2 „ A „Pesti Napló” kiadó hivatala. Fezt, május 22. Drága viták. Az angolokról és amerikaiakról közön­ségesen tudva van, hogy minden eljárásaik­ban, tetteikben ez irányelvet követik: az idő pénz! Még a magán­levelekben is arra szoktatják magukat, hogy semmi hiábavaló szószaporítást ne írjanak , mert az idő pénz! Gazdasági, ipari, kereske­delmi eljárásaikat ez elv jellemzi: az idő pénz; a ez elv jellemzi parliamentá­­ris életüket is. Történnek ugyan oly­kor parliamentjeikben oly episodok is, melyek a komoly bírálatot ki nem állják, de ezek csak ritka kivételek, s melyeket maguk a képviselők szintúgy, mint a sajtó a Marcasmus és roszalás éles túgjá­val szoktak leönteni, hogy ne ismételtes­­senek; mint pl. midőn B­ar­k­e egykor az angol parliamentben a franczia forradal­­mat gyalázta, Fox e kifakadásokra így szólott: „Ma úgy látszik, szabadítékos nap van, melyen mindenikünk felállhat, s ki­választhat magának egy kormányt, hogy azt legyalázza, akár tartozzék a dologhoz akár nem. Ámbár itt egy lélek sem em­­líté a franczia forradalmat, az én 1. bará­tom mégis felállott, gyalázgatni annak nevezetes eseményeit. Ő­szintén annyi jog­gal s épen ezen módon értekezhetett vol­na a hindu, vagy a chinai, vagy a török kormányról, vagy Confucius törvényei­ről ; mind­ez épen úgy helyén fogott volna lenni. Ma mindenikünk kénye-ked­ve szerint és oly nyers szavakkal, mint neki tetszik, legyalázhatja va­lmennyi régi a újabb államok kormányait.­ Ez egyes kivételektől elnézve, a­z an­gol és amerikai parliamentben nem tör­ténnek oly akadékoskodó meddő viták, melyek az ügyek menetét néhány hétre vagy hónapra megakasztanák. Minden képviselő érzi a roppant felelősség súlyát, mely rá nehezedik, s a tanácskozásokat azon szellem lengi át, melynek lord C h a t a m, az amerikai congressusra vonatkozólag, e szavakban adott kifeje­zést .• „Részemről kénytelen vagyok val­­lomást tenni, hogy összes olvasmányaim­ban, s mind abban, miről elmélkedtem, ily nehéz körülmények közepette, egyet­lenegy nép, egyetlenegy gyülekezet sem mutatott még annyi bölcs tapintatot, mint a philadelphiai congressus.­ Csak legközelebb is Amerikában, az utolsó congressus ez évi időszaka har­­minc­három napig tartott, s ez ülés rövid tartama alatt mily üdvös törvények ho­zattak ? Angliában pedig a 658 tagból álló alsóházban 100 szavazati többség tökéletesen elégségesnek tekintetik oly radicális reformtörvény, mint az ír állam­egyház­beli, megszavaztatására, s a 270— 280 szavazattal rendelkező, és így eléggé tekintélyes ellenzék, folytonosan akadé­koskodó vitákkal, s hasztalan szószaporí­­tásokkal nem is erőlködik az üdvös re­form létrejöttét gátolni. Hát mi erre vonatkozólag hogy va­gyunk ?! E sorok írója azon fáradságot vette magának, hogy felszámította, hány nap­tért el hasztalan akadékoskodó vitákkal a múlt 1865/8-iki országgyűlés tartama alatt. S az eredmény ? Az, hogy körülbe­lül 170 nap telt el akadékoskodó diktiók­­kal, s e diktiók, — egy napi országgyűl­­­si költséget 3000 frtba számitva, — az országnak több mint fél millió írtjába kerültek. J T. képviselő urak az ellenzékből! Önök programmjai túláradoztak azon ígéretek­től, hogy a nép terhein könnyíteni, a nép­nevelést, ipart, kereskedelmet stb. elő­mozdítani igyekeznek. Szép dolog önök­től, hogy ezt ígérték, de sokkal szebb lesz, ha ez ígéretüket be is váltják, követ­ve Shakespeare e kedvenc­ monda­tát: „az idő az életnek fő kincse; ne töl­tsétek ezt hiábavaló üres fecsegéssel.” De ha önök ismét úgy fognak tenni, mint a múlt országgyűlés folyama alatt, hogy a túltett kifakadásokban egymást felülmúl­ni igyekeznek, akkor az „oh népnek” ismét szerencséje lehet a fél millióba ke­rülő diktiókhoz. Egy szép beszédet vagy költeményt örömest elolvas az ember többször is, épen úgy mint egy szép zenedarabot örö­mest meghallgatunk többször is. T. urak az ellenzékből, különösen a szélsőbali el­lenzékből ! Kérjük szépen, legyenek szí­vesek megmondani, hogy azon sok dik­­tiókból, melyek az országnak fél millió forintjába kerültek, van-e csak egy is, melyet maguk képesek volnának még egyszer elolvasni ?! És ha a történetírás feladata az, hogy a nevezetes eseményeket feljegyezze : nem érzik-e, hogy önök aka­dékoskodását a történetírásnak hallga­tással kell mellőznie, mert ez akadékos­kodások oly mindennapi jelenséget ké­peznek, hogy régóta elvesztették már a nevezetesnek jellemét. Azonban elnézve ez akadékoskodások és hiábavaló erőlködések nevetséges ol­dalától, s csak a sokba kerülő költséget véve tekintetbe: avagy tűrheti-e azt a nemzet többsége, hogy Kossuth szavai­val élve,­­ „egy törpe minoritás” az üdvös reformok létrejöttét gátolja? Mint tudva van, az angol parliament ha­táskörébe tartozik, hogy az alsóház ki­­vonatára, a felsőház törvényszékké ala­kul át, s Ítéletet hoz a vádlottak felett, legyenek azok miniszterek, képviselők, vagy bármely magán­személyek. Ekkép fogatott perbe earl Portland, gr. Oxford, Bolingbroke, Wal­­p­o­­­e stb.; ekkép fogatott perbe . Ítélte­tett el lord Mellville, s ekkér fogatott perbe­n ítéltetett el az eb időszakban, ama nagyhírű szónok s parliamenti tag O-C­o­n­n­e 1­1. izgatásaiért. Alkalmazva már a fentebbieket, ha­zánk jelenlegi viszonyaira , váljon azon okok, melyek a törvényhozást arra indí­tották, hogy a miniszterek vád alá he­lyezését megengedje, ugyanazon okok nem harc­olnak-e a mellett is, hogy azon vádlók, kik ily esetben pert vesztenek, legalább a per költségeit fizessék meg, azaz, azon országgyűlési napdíjakat fizes­sék saját zsebükből, a­hány napig a viták tartottak ? Sőt elnézve a miniszterek vád alá helyezési nevetséges kísérletektől, ha egyes képviselők, vagy valamely törpe párt minoritása, akadékoskodásaikkal tanácskozások folyamát és üdvös refor­mok létrejöttét folytonosan gátolják, nem volna-e jogosuik azon eljárás, hogy az akadékoskodással eltelt országgyűlési napi költségeket az illetők fizessék? A balpárt német közlönye, a „Neuer Freier Lloyd”, legközelebb szétküldött programmjábó­l többek közt írja: „Hogy sok a teendő, és hogy a magyar kormány két évi fennál­lása óta rendkívül keveset cselekedett, a felett c­s­a­k­n­e­m (?) egy hang uralkod­ik. A legújabb trónbeszéd, az ő reform­a-igéreteinek hosszan nyúló tárgysorozatával , indirekt elisme­rése annak.­ Hát az ellenzéki pártok köz­lönyeiben és­ felirataiban javaslatba ho­zott reformig­éretek hoszan nyúló tárgy­so­rozata, nem direkt elismerése-e an­nak, hogy ő­k a fél milliomos diktiók ál­tal akadályozták azon reformok létre­jöttéit ! Mai számunkhoz egész ív melléklet van csatolva. A „Constitutionnel” a magyar feliratokról. A magyar lapok a Deákpártnak, vagyis az országgyűlés többségének törvényjavaslata után a balközép és szélső bal tervezeteit is közzéte­szik. Ez okmányokban leginkább azon passus ér­dekel , mely a Magyarország s a monarchia nyu­gati részei közt a 67-es alaptörvény által létesí­­tett viszonyra vonatkozik. A szélső bal e pontról oly modorban szól, mely örömmel fogja eltölteni mind a berlini miniszteriális sajtót, mind egyáta­­lán azokat, kik Ausztria feldarabolásáról álmo­doznak. A magyar radicálisok nem kívánnak a dy­­nastián kívül egyéb köteléket a lajthántúli tar­tományokkal, sőt alattomban azt is sejtetik, hogy Németország egyesítése porosz jogai alatt még akkor is szívesen fogadtatnék a magyarok részéről, ha az egyesülésnek Ausztria német tartományai is áldozatul esnének. E programot­nak­­ nézetünk szerint egy előnye van, mely a balközépében hiányzik, az, hogy vilá­gos és átlátszó, holott a balközép szintén tisztán dynastikus unióról beszél a monarchia két része közt, a­nélkül, hogy e combinatió vég­ső következményeiről képes volna számot adni. Egy dolog azonban bizonyos, melyre nézve a balközép és szélső bal egyaránt illuziókban rin­gatózik, hogy t­ó az nap, midőn a magyar ra­­dicalismusnak sikerülni fog széttépni a politikai kötelékeket Magyarország és Ausztria között — a magyarországi szlávok és a magyarság közt szörnyű harcz kezdődnék, oly harcs, mely­nek végeredménye bizonyára nem lehetne más, mint a finis Hungáriáé. A nemzet többségének hazaszeretete a oly ve­zérek, mint Deák, Andrássy, Eötvös meg fogják — úgy hiszszük — Magyarországot e catastró­­pha bekövetkeztétől menteni. Országgyűlési tudósítás: A képviselőház május 92-kán tartott id­énp. Elnök: Somssich Pál; jegyzők : Mihályi Péter, Száll K. és Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak: An­drás­s­y Gyula gr., miniszterelnök, Eöt­vös József b., Bedejeovics Kálmán, M­i­k­ó Imre gr., G­o­r­o­v­e Istv. és Wenck­­he­im Bála b. miniszterek. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. Elnök e­lőterjesztéséről és a bíráló bizottságok jelentéseiről esti lapunkban tettünk említést. Felvétetvén a napirend, szót emel : Simonyi Lajos báró. A válaszfelirati vitának v­égtelenségig történendő kiterjedését czélszerűnek nem tartja, de azért azok vélemé­nyét sem osztja ki, ebben csak meddő vitát látnak, mert a trónbeszédben a kormány, a vá­­laszfölirattal a többség, az e fölötti vitában pe­dig minden párt kimondja ezen elveket a melye­ket vall. A tárgyhoz áttérve kijelenti hogy Debrecsen városa képviselője által benyújtott fölirati ja­vaslatra fog szavazni, és pedig azért mert ebben ki van fejezve azon meggyőződése, mely szerint a jelenlegi közjogi alapot sem kielégítőnek sem biztosnak nem tartja, és a­melynek megváltozta­tásán igyekeznünk kell. A közjogi alap hiányai az eskenzéket nem fog­ják gátolni abban, hogy a belreformok terére lépjen, tette ezt eddig is, bebizonyította kezde­ményezései által a vallásegyenlőség, a hűbéri vi­szonyok megszüntetése tárgyában, valamint min­den alkalomkor. Alaptalanok voltak ennélfogva az ellenzék ellen fölhozott vádak. Az ellenzék most is kész a belügyek rendezéséhez hozzájá­rulni, de a kormánynyal és a többséggel csak akkor fog együttműködhetni ha ez is szabadel­vű, demokrat irányban, az 1848. törvények szel­lemében fog eljárni. Az ellenkező most előre föl­tételezni nem akarja, ezt a következés mutatand­­ja meg. A belreformok eszközlésénél bizonyos sorrend megtartása szükséges, különben ismét provisorium leend. Első helyre a törvényhatósá­gok, és az ezzel szoros összeköttetésben álló köz­ségi rendszer szervezését teszi. Ezen intézményt egy rögtönzött központosítási kormányzatnak föláldozni, igen veszélyes lépésnek tartja. Nézete szerint nem kívánhatja senki, hogy a megyei rendszer kis országok foederátiójára fo­­guljon, mindenkinek kell akarnia, hogy a ma­gyar felelős kormány azon hatalommal bírjon, mely szükséges, hogy a törvényeket végrehajt­sa, ha ezt teljesen nem teheti ennek nem a me­gyék, hanem a közjogi alap hiányai az okozója. A megyék demokrat alapon szervezendők, ellenkező esetben is haladás lesz, de hátra­felé. Az igazságszolgáltatás egészen újbóli szerve­zését égető szükségnek mondja. A bíróságok párttekintet nélküli betöltése, esküdtszékek szó­beliség nyilvánosság behozatala elkerülhetlen. A választási törvények újonan rendezése szük­séges, mert botrányos visszaélések merültek föl az utóbbi választások alkalmával. A hivatalos pressio, a servilismus a vesztege­tés képezik azon mérget, mely minden alkot­mányt veszélyeztet Attól függ egyébbiránt minden, hogy e hozan­dó törvényt a képviselői h­áz mikép fogja alkal­mazni. A választási jog kiterjeszt­sét kívánja. A sajtó korlátozását káros hatásúnak tartja, mert ez azon sebeket, a­melyeket üt, maga gyó­gyítja meg. E basa népe érett arra, hogy a jó és rész között választani tudjon. Hűbéri viszonyok maradványainak, a szabad föld eszméjével ellenkező egyedártságnak, meg­szüntetését kívánja, valamint az adóügy rende­zését is különösen a jövedelmi adó azon nemét, mely által az iparos osztály túl a rendén fut­­tatik. A nemzetiségi kérdésben, mit évek előtt mon­dott, a­mi mellett az erre vonatkozó törvény ho­zatala alkalmával küzdött ma is csak ismételheti, hogy t. i. teljesítessenek mindazon kivonataik a melyek a magyar állam oszthatlan egységével s a közös érdekkel nem ellenkeznek. Egyébbiránt az életbe lépett jogegyenlőségnél fogva tőlük függ, hogy azt élvezzék és fejlesszék, mert alkotmá­nyos országban csak a lehet tényező, ki passiv vagy exclusiv politikát nem követ Kereskedel­mi és ipar­törvények hozását, melyek az or­szág helyzetét, a kereskedői és iparos osztály érdekeit figyelemben tartják, a törvényhozás legfőbb teendői közzé sorolja. Tisza Kálmán felirati javaslatát, mely a ma­gas trónhoz köteles tisztelettel, a házhoz illő méltósággal a helyes irányt kijelöli, a ház párto­lásába ajánlja. Zichy Nándor gr. nézete szerint a vá­­laszfelirat nem egyébb, mint felelet a felelős kor­mány azon nyilatkozatára, mely a jövő tör­vényhozási működésnek némileg irányt és utat kíván szabni anékül, hogy ez által a parlamenti tárgyalásoknak természetét változtathatná meg mely épen a kormányzati tevékenységet, a fele­lős kormány és a ház között megosztja et annyi­­ra, hogy a kezdeményezést, vagy pedig az irányt egyik vagy másik kezébe kiv­ólag át­ruházná. Jogosultnak tartja, hogy a benyújtott javas­latok többnemű kérdésekkel foglalkoznak, mint ez különben történhetnék, a­mennyiben jelenleg tökéletesen normális helyzetben nem vagyunk, sem azon megnyugvást tekintve, melylyel mind­nyájunknak a jelen közjogi állapothoz kellene ragaszkodnunk, sem pedigibeiigazgatási kérdé­seink és belügyeink egész összegét tekintve.A bizottság javaslata szárazon tudomásul ve­szi azon törvényjavaslatok programmját, melye­ket a minisztérium a ház asztalára leteendőknek jelez, továbbá oly kérdést tárgyal tüzetesebben, mely ugyan sajátlag a mi alkotmányos és parla­menti kormányzatunknak köréhez tartoznék, mely azonban jelenleg még abban nincs. Dal­­matia és a határőrvidékek kivételes állapota indo­kolja a bizottság eljárását. Nem osztja azon föl­fogást, mely szerint a határőrvidékek jelenlegi állapota szégyen Magyarországra nézve,mert azt hiszi, hogy azon állapot a tényleges viszonyok­nak és a lefolyt szomorú időknek következmé­nye. Ezen állapotot nem azon szempontból ítéli meg, szégyenünkre vagy becsületünkre válik-e, hanem abból, miként eszközölhető annak orvos­lása legczélszerűbben és legildomosabban (Tet­szés). E részben megnyugszik a bizottság javas­latában. Elutasítja magától azon fölfogást, mintha azon indokolást, melylyel a bizottság javaslata előterjesztetett minden pontjában elfogadná Nem tartja ugyanis közömbösnek, minő sorozatban tárgyaltatnak a reform kérdések. E hasában re­­actionárius vagy forradalmi irányzatokat fölis­merni szintén nem óhajt, de az erre vonatkozó­lag használt kitételt sem correetnek, sem diplo­­matikainak nem tartja. A többi beadott javaslatok két irányban térnek el a bizottságitól, amennyiben azok a közjogi kérdést tárgyalják és a reform kérdésekről tü­zetesen nyilatkoznak. Magyarország jogilag önálló független állam lenni soha meg nem szűnt Minő mértékben én alakban érvényesült az időnként, az a tényle­ges viszonyok és az erőtényezők viszonylatától függött. Nem is mondja­­ szerinte a trónbe­széd, hogy Magyaország államjoga nemzedékek során át lett volna függőben, hanem csak azt, hogy Magyarország államjogának némely függő­ben volt kérdései intészettek el a múlt ország­gyűlés által. Magyarország államjoga és közjoga kérdésessé vált, és hogy nem kérdéses többé, az a múlt törvényhozás vívmánya. Azt kérdésbe venni nem lehet, hogy a közjog némely kérdé­sei már hosszabb idő óta nem feleltek meg a tényleges viszonyokból fölmerülő igényeknek Nem pártolhatja azon fölfogást, mely Ma­gyarország államjogát, vagy azon kérdéseknek egész sommáját, melyek a 67-es törvények által elintéz­tettek újabban és sommásan kérdésessé akarja tenni. És e tekintetben létesített intézke­dés lehetséges, hogy nem a legtökéletesebb, azonban Magyarországnak államjogi helyzete, úgy a mint a jelen viszonyoknak megfelel, a jelen közjogi törvényekben oly kielégítő meg­oldást tett, melyhez nyúlnunk melyet zavarnunk egyelőre nem csak hogy szükségtelen, hanem veszedelmes, káros volna a hazára nézve. A pénzügy, hadügy, külü­gy kérdései és a delegátív intézménye ellen intéztetnek különö­sen a támadások. Ha ezeket egytől egyig tekint­jük, azt fogjuk látni, hogy bárminő megoldást találjanak, e részben mást nem tehetnénk, mint a­mi jelenleg történik és hogy ezeknek más irányban való megoldása belügyeink rendezésére nézve semmi­nemű befolyást nem gyakorolhat. A pénzügy jelenlegi állapotában örökké nem maradhat meg; feladatunk az, hogy a bel­reformok a magyar államerő tényezői és Ma­­gyarors­­ág vagyonosabva kifejtése által oda törekedjünk, hogy a pénzügyi kérdések czélsze­­rű­bb megoldása lehetségessé váljék. A hadügyre vonatkozólag , azt hiszi, egyet­ért a ház , hogy a jelen törvényhozás csak utat­va módot szolgáltat arra, hogy a magyar had jövendő kifejtésének alapja vettessék meg. A ktílügyeket illetőleg Magyarország mint önálló állam tényleg szerepelni, mint ilyen az európai diplomatia előtt és a nemzetek sorában ismertetni soha meg nem szűnik. A delegátióban oly gépezetet lát, mely a szükséges összefüggésből eredő ügyeknek elren­delését százason és ügykezelésiig intézi, a melynek talán kisebb nyomatéka van, mint a milyen az ügyek nagy fontosságánál fogva meg­illetné, de a mely végzéseinél fogva semmi irányban nem lehet akadálya, sem Magyaror­szág reform, sem belkormányzati kérdései elin­tézésének. Magyarország közjogi helyzete azért nem tö­kéletesen kielégítő még, mert nem csatlakoztak hozzá minden oldalról teljes megnyugvással és hogy kielégítővé váljék, leginkább attól van föltételezve, hogy mi azon alapokat ne ingassuk meg, melyeket Magyarország államjogi helyzeté­­­nek az 1867-iki törvények szereztek. E­zek következtében nem helyesli, hogy a közjogi kérdés a válaszfeliratban tárgyaltassék és sze­rinte az ez irányban czélzó változtatások inkább részletes úton, mintsem a közjogi viszonynak megtámadása útján volnának kezdeményezen­­dők. (Élénk helyeslés.) Nem tartja szükségesnek, hogy a fölirat a belreform kérdéseiről tüzetesen szóljon, hanem igenis fogjon hozzá a ház mielőbb a belügyi kérdések rendezéséhez, a ház szólítsa fel a mi­nisztériumot a törvényjavaslatok előterjesztésé­re, vitassa meg maga azon sorozatot, melyben azok tárgyalandók. A trónbeszéd az egyes kérdések megoldásá­nak szükségét tünteti fel, azonban irányt, miként volnának ezen törvények alkotandók, nem szab magára a megye reformkérdésére nézve sem. A megyékre nézve nem azt olvassa ki a trónbe­­szédből, mit Tisza. Az élet és a gyakorlat elvon­ta a megyétől előbbi functióinak nagy részét, az régi attribútumaival a jelenlegi viszonyoknak nem felel meg. A kormány eljárását a választások irányában úgy tüntették föl, mint az alkotmány elleni me­rényletet. Szerinte a választások a l­enagy­obb szabadsággal mentek végbe, és nem lehet mon­dani, hogy a kép­viselőház ne volna a ném­et akaratának őszinte és valóságos kifolyása. (Élénk helyeslés.) Tisza Kálmán: Ki mondotta est ? (Fölkiáltások: Tegnap mondotta Simonyi Ernő.) Zichy Nándor gr. (folytatja.) Nem tartja indokoltnak, hogy erre nézve valami mon­dassák a válaszfeliratban, hanem ha szükséges az orvoslat, ez a törvény revisiójában keresendő. A képviselőháznak a reformok terére kell lépnie, és idejét meddő vitákkal nem szabad vesztegetnie. Csodálkozik, hogy épen oly oldal­ról, mely a népnek érdekeit kiválóan akarja vé­delmezni, bizonyos reformkérdéseknek szüksége vagy fontossága mellőzéssel látszik tárgyaltatni. A feudális viszonyokból fönmaradt, és a királyi haszonvételek iránti ügyeket úgy akarja rendez­­tetni, hogy fölismertessék, miszerint nem szóval, hanem tatb­eg és a gyakorlatban akarja az or­­szággyűlés érvényesiteni az 1848 diki elveket. (Jöldik helyeslés.) Tiszával egyetértésig a közigazgatási és me­gyei rendszer rendezését az első teendők közé tartozóknak mondja. Egy hónapja, hogy a képviselőbál együtt van, és vajmi keveset végzett. Mindazon hibák, me­lyek elpanaszoltatnak, és melyeknek orvos­ása interpellációk, kérvények és egyes viták útján kerestetik, lényegükben és gyökeresen a reform­­kérdések tárgyalása által fognak orvosoltatok Hasznos szolgálatot tesz a közügynek, ki egyes és pillanatnyi szenvedéseket — ha léteznek —­— háttérbe szorit, hogy maga a nagy kérdés mielőbb elintéztessék. Méltányolja azon készséget, melylyel a másik oldalon ülők a belreformok iránt ,özreműk­ődfü­stiket fölajánlották; azon alárendeltségnél fogva azonban, melyben egyes közigazgatási kérdések az államjogi kérdésekhez állanak, mindaddig, míg a másik oldal ez utóbbiakra nézve állás­pontjához ragaszkodik, e háznak működése a belreform kérdéseinek terén, ha nem is akadá­lyoztatva, de bizonyosan korlátozva lesz. Ha e részbeni szabad pártalarculásn­ak és a reformkér­­déseknek valóságos, erélyes és mélyen beható előmozdításának semmi sem állja inkább útját, mint az, hogy valamennyien teljes őszinteséggel nem fogadják el azon alapot, melyet a 67-diki törvények alkottak. (Élénk helyeslés.) A bizott­ság javaslatára szavaz. Tóth Kálmán némi bevezetés után így szól: A kiegyenlítés létrehozói közül azok, kik higgadtabban gondolkoznak, maguk bevallják, hogy a vívmányokat áldozatok árán szerezték meg, s ezen vallomás maga inaugurálja egy olyan párt törekvéseit, melynek jelszava az : a­mit nyertünk, megőrizni s a­mit elvesztettünk, azt idő és körülmények szerint visszaszerezni. Nem hiszi, hogy a közjogi küzdelmek akadá­lyozzák a reformokat. (De úgy van!) Bizo­nyára — úgymond — közjogi harcsaink soha sem öltenek oly nagy arányokat, mint a mai­ országgyűlés alatt s gátoltak-e ezek, hogy az iparkamarákat szabadabban rendezzük, a hírlap­­bélyeget, mely ma már egy szabadabb államban sem létezik, eltörüljük, s az állam bíráskodási jogának egy fontos részét, a szent székek kezé­ből kivegyük; mindezt nem a közjogi küzdel­mek akadályozták, hanem azon félénk politika, mely semmi érdeket nem akar megsérteni, hogy aztán a legnagyobbat, a közérdeket sértse­­meg. Lap­"»íratták ők is — folytatja — a nemzete«, törte .e.c.ben s megtanulták, hogy sarkalatos törvények átalakítása mindig sok idővel, küz­delemmel és nehézséggel jár, de megtanulták azt is, hogy jogok és eszmék, melyekről egyes korszakok egy vagy más okból lemondtak, csak akkor vesztek el egészen, ha még pártok sem akadtak, melyek azokat legalább törekvé­sükben fenntartották volna. Panaszkodik, hogy a választási mozgalmak esélyeit is a közjogi küzdelmek kárhoztatására haminálták Maguk — úgymond — a bukott követelőitek jártak ebben elöl jó példával, kik Marius méltóságos megnyugvása helyett, inkább választották a ke­­vergo Jeremiások szerepét és képviselőségük romjain sohasem magukat, — mert hisz ők ön­­zéstelenek — hanem hazájukat siratták, melyet

Next