Pesti Napló, 1869. május (20. évfolyam, 100–122. szám)
1869-05-23 / 117. szám
117. szám. Vasárnap, május 28.1869. Szerkesztési iroda: nakrt. I iqp Milml zfaift ffl«t8 abdec Utaltminj • userkeíitírtfL«s trtéwaitf. lévaiak uzk Unart ker aktől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Vwvaeziak tara 7. mim fBld.aiut▲ lap anyagi réseit illető kSxlamények (előfizeti. pénz, kiadi« kBrSli panaszok, hirdetBiéBj'sk) » k Adó-hivatalhoz Intézendők. úriTniiáCihiiiii'iiii'iiwaaiii REGGELI KIADÁS. »3«Szó 20. évi folyam. Előfizetési föltételeit: Vidékre, ponton. »»«7 helyben, házhoz hordva; Félévre................................1* frt. Évnegyedre.... 6 frt. Egy hóra .... 8 firt. Az esti kiadás killünkfildéseért felelfizetés havonkint . . 30 kr 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 aj kr. Bélyegdij külön *0 ajkr. NyitV^éf : h hasábos petitsor 25 e.kr. -»*• — .............V Hirdetmények dija: Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869-ik évi folyamata. Előfizetési ár: Egész évre 1 , , 24 forint. Fél évre ............. 12 „ Negyed évre................................................................................... 6 „ Egy hóra . ............................................................... 2 „ A „Pesti Napló” kiadó hivatala. Fezt, május 22. Drága viták. Az angolokról és amerikaiakról közönségesen tudva van, hogy minden eljárásaikban, tetteikben ez irányelvet követik: az idő pénz! Még a magánlevelekben is arra szoktatják magukat, hogy semmi hiábavaló szószaporítást ne írjanak , mert az idő pénz! Gazdasági, ipari, kereskedelmi eljárásaikat ez elv jellemzi: az idő pénz; a ez elv jellemzi parliamentáris életüket is. Történnek ugyan olykor parliamentjeikben oly episodok is, melyek a komoly bírálatot ki nem állják, de ezek csak ritka kivételek, s melyeket maguk a képviselők szintúgy, mint a sajtó a Marcasmus és roszalás éles túgjával szoktak leönteni, hogy ne ismételtessenek; mint pl. midőn Barke egykor az angol parliamentben a franczia forradalmat gyalázta, Fox e kifakadásokra így szólott: „Ma úgy látszik, szabadítékos nap van, melyen mindenikünk felállhat, s kiválaszthat magának egy kormányt, hogy azt legyalázza, akár tartozzék a dologhoz akár nem. Ámbár itt egy lélek sem említé a franczia forradalmat, az én 1. barátom mégis felállott, gyalázgatni annak nevezetes eseményeit. Őszintén annyi joggal s épen ezen módon értekezhetett volna a hindu, vagy a chinai, vagy a török kormányról, vagy Confucius törvényeiről ; mindez épen úgy helyén fogott volna lenni. Ma mindenikünk kénye-kedve szerint és oly nyers szavakkal, mint neki tetszik, legyalázhatja valmennyi régi a újabb államok kormányait. Ez egyes kivételektől elnézve, az angol és amerikai parliamentben nem történnek oly akadékoskodó meddő viták, melyek az ügyek menetét néhány hétre vagy hónapra megakasztanák. Minden képviselő érzi a roppant felelősség súlyát, mely rá nehezedik, s a tanácskozásokat azon szellem lengi át, melynek lord C h a t a m, az amerikai congressusra vonatkozólag, e szavakban adott kifejezést .• „Részemről kénytelen vagyok vallomást tenni, hogy összes olvasmányaimban, s mind abban, miről elmélkedtem, ily nehéz körülmények közepette, egyetlenegy nép, egyetlenegy gyülekezet sem mutatott még annyi bölcs tapintatot, mint a philadelphiai congressus. Csak legközelebb is Amerikában, az utolsó congressus ez évi időszaka harminchárom napig tartott, s ez ülés rövid tartama alatt mily üdvös törvények hozattak ? Angliában pedig a 658 tagból álló alsóházban 100 szavazati többség tökéletesen elégségesnek tekintetik oly radicális reformtörvény, mint az ír államegyházbeli, megszavaztatására, s a 270— 280 szavazattal rendelkező, és így eléggé tekintélyes ellenzék, folytonosan akadékoskodó vitákkal, s hasztalan szószaporításokkal nem is erőlködik az üdvös reform létrejöttét gátolni. Hát mi erre vonatkozólag hogy vagyunk ?! E sorok írója azon fáradságot vette magának, hogy felszámította, hány naptért el hasztalan akadékoskodó vitákkal a múlt 1865/8-iki országgyűlés tartama alatt. S az eredmény ? Az, hogy körülbelül 170 nap telt el akadékoskodó diktiókkal, s e diktiók, — egy napi országgyűlsi költséget 3000 frtba számitva, — az országnak több mint fél millió írtjába kerültek. J T. képviselő urak az ellenzékből! Önök programmjai túláradoztak azon ígéretektől, hogy a nép terhein könnyíteni, a népnevelést, ipart, kereskedelmet stb. előmozdítani igyekeznek. Szép dolog önöktől, hogy ezt ígérték, de sokkal szebb lesz, ha ez ígéretüket be is váltják, követve Shakespeare e kedvenc mondatát: „az idő az életnek fő kincse; ne töltsétek ezt hiábavaló üres fecsegéssel.” De ha önök ismét úgy fognak tenni, mint a múlt országgyűlés folyama alatt, hogy a túltett kifakadásokban egymást felülmúlni igyekeznek, akkor az „oh népnek” ismét szerencséje lehet a fél millióba kerülő diktiókhoz. Egy szép beszédet vagy költeményt örömest elolvas az ember többször is, épen úgy mint egy szép zenedarabot örömest meghallgatunk többször is. T. urak az ellenzékből, különösen a szélsőbali ellenzékből ! Kérjük szépen, legyenek szívesek megmondani, hogy azon sok diktiókból, melyek az országnak fél millió forintjába kerültek, van-e csak egy is, melyet maguk képesek volnának még egyszer elolvasni ?! És ha a történetírás feladata az, hogy a nevezetes eseményeket feljegyezze : nem érzik-e, hogy önök akadékoskodását a történetírásnak hallgatással kell mellőznie, mert ez akadékoskodások oly mindennapi jelenséget képeznek, hogy régóta elvesztették már a nevezetesnek jellemét. Azonban elnézve ez akadékoskodások és hiábavaló erőlködések nevetséges oldalától, s csak a sokba kerülő költséget véve tekintetbe: avagy tűrheti-e azt a nemzet többsége, hogy Kossuth szavaival élve, „egy törpe minoritás” az üdvös reformok létrejöttét gátolja? Mint tudva van, az angol parliament hatáskörébe tartozik, hogy az alsóház kivonatára, a felsőház törvényszékké alakul át, s Ítéletet hoz a vádlottak felett, legyenek azok miniszterek, képviselők, vagy bármely magánszemélyek. Ekkép fogatott perbe earl Portland, gr. Oxford, Bolingbroke, Walpoe stb.; ekkép fogatott perbe . Ítéltetett el lord Mellville, s ekkér fogatott perben ítéltetett el az eb időszakban, ama nagyhírű szónok s parliamenti tag O-Conne 11. izgatásaiért. Alkalmazva már a fentebbieket, hazánk jelenlegi viszonyaira , váljon azon okok, melyek a törvényhozást arra indították, hogy a miniszterek vád alá helyezését megengedje, ugyanazon okok nem harcolnak-e a mellett is, hogy azon vádlók, kik ily esetben pert vesztenek, legalább a per költségeit fizessék meg, azaz, azon országgyűlési napdíjakat fizessék saját zsebükből, ahány napig a viták tartottak ? Sőt elnézve a miniszterek vád alá helyezési nevetséges kísérletektől, ha egyes képviselők, vagy valamely törpe párt minoritása, akadékoskodásaikkal tanácskozások folyamát és üdvös reformok létrejöttét folytonosan gátolják, nem volna-e jogosuik azon eljárás, hogy az akadékoskodással eltelt országgyűlési napi költségeket az illetők fizessék? A balpárt német közlönye, a „Neuer Freier Lloyd”, legközelebb szétküldött programmjából többek közt írja: „Hogy sok a teendő, és hogy a magyar kormány két évi fennállása óta rendkívül keveset cselekedett, a felett csaknem (?) egy hang uralkodik. A legújabb trónbeszéd, az ő reforma-igéreteinek hosszan nyúló tárgysorozatával , indirekt elismerése annak. Hát az ellenzéki pártok közlönyeiben és felirataiban javaslatba hozott reformigéretek hoszan nyúló tárgysorozata, nem direkt elismerése-e annak, hogy ők a fél milliomos diktiók által akadályozták azon reformok létrejöttéit ! Mai számunkhoz egész ív melléklet van csatolva. A „Constitutionnel” a magyar feliratokról. A magyar lapok a Deákpártnak, vagyis az országgyűlés többségének törvényjavaslata után a balközép és szélső bal tervezeteit is közzéteszik. Ez okmányokban leginkább azon passus érdekel , mely a Magyarország s a monarchia nyugati részei közt a 67-es alaptörvény által létesített viszonyra vonatkozik. A szélső bal e pontról oly modorban szól, mely örömmel fogja eltölteni mind a berlini miniszteriális sajtót, mind egyátalán azokat, kik Ausztria feldarabolásáról álmodoznak. A magyar radicálisok nem kívánnak a dynastián kívül egyéb köteléket a lajthántúli tartományokkal, sőt alattomban azt is sejtetik, hogy Németország egyesítése porosz jogai alatt még akkor is szívesen fogadtatnék a magyarok részéről, ha az egyesülésnek Ausztria német tartományai is áldozatul esnének. E programotnak nézetünk szerint egy előnye van, mely a balközépében hiányzik, az, hogy világos és átlátszó, holott a balközép szintén tisztán dynastikus unióról beszél a monarchia két része közt, anélkül, hogy e combinatió végső következményeiről képes volna számot adni. Egy dolog azonban bizonyos, melyre nézve a balközép és szélső bal egyaránt illuziókban ringatózik, hogy tó az nap, midőn a magyar radicalismusnak sikerülni fog széttépni a politikai kötelékeket Magyarország és Ausztria között — a magyarországi szlávok és a magyarság közt szörnyű harcz kezdődnék, oly harcs, melynek végeredménye bizonyára nem lehetne más, mint a finis Hungáriáé. A nemzet többségének hazaszeretete a oly vezérek, mint Deák, Andrássy, Eötvös meg fogják — úgy hiszszük — Magyarországot e catastrópha bekövetkeztétől menteni. Országgyűlési tudósítás: A képviselőház május 92-kán tartott idénp. Elnök: Somssich Pál; jegyzők : Mihályi Péter, Száll K. és Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyula gr., miniszterelnök, Eötvös József b., Bedejeovics Kálmán, Mikó Imre gr., Gorove Istv. és Wenckheim Bála b. miniszterek. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. Elnök előterjesztéséről és a bíráló bizottságok jelentéseiről esti lapunkban tettünk említést. Felvétetvén a napirend, szót emel : Simonyi Lajos báró. A válaszfelirati vitának végtelenségig történendő kiterjedését czélszerűnek nem tartja, de azért azok véleményét sem osztja ki, ebben csak meddő vitát látnak, mert a trónbeszédben a kormány, a válaszfölirattal a többség, az e fölötti vitában pedig minden párt kimondja ezen elveket a melyeket vall. A tárgyhoz áttérve kijelenti hogy Debrecsen városa képviselője által benyújtott fölirati javaslatra fog szavazni, és pedig azért mert ebben ki van fejezve azon meggyőződése, mely szerint a jelenlegi közjogi alapot sem kielégítőnek sem biztosnak nem tartja, és amelynek megváltoztatásán igyekeznünk kell. A közjogi alap hiányai az eskenzéket nem fogják gátolni abban, hogy a belreformok terére lépjen, tette ezt eddig is, bebizonyította kezdeményezései által a vallásegyenlőség, a hűbéri viszonyok megszüntetése tárgyában, valamint minden alkalomkor. Alaptalanok voltak ennélfogva az ellenzék ellen fölhozott vádak. Az ellenzék most is kész a belügyek rendezéséhez hozzájárulni, de a kormánynyal és a többséggel csak akkor fog együttműködhetni ha ez is szabadelvű, demokrat irányban, az 1848. törvények szellemében fog eljárni. Az ellenkező most előre föltételezni nem akarja, ezt a következés mutatandja meg. A belreformok eszközlésénél bizonyos sorrend megtartása szükséges, különben ismét provisorium leend. Első helyre a törvényhatóságok, és az ezzel szoros összeköttetésben álló községi rendszer szervezését teszi. Ezen intézményt egy rögtönzött központosítási kormányzatnak föláldozni, igen veszélyes lépésnek tartja. Nézete szerint nem kívánhatja senki, hogy a megyei rendszer kis országok foederátiójára foguljon, mindenkinek kell akarnia, hogy a magyar felelős kormány azon hatalommal bírjon, mely szükséges, hogy a törvényeket végrehajtsa, ha ezt teljesen nem teheti ennek nem a megyék, hanem a közjogi alap hiányai az okozója. A megyék demokrat alapon szervezendők, ellenkező esetben is haladás lesz, de hátrafelé. Az igazságszolgáltatás egészen újbóli szervezését égető szükségnek mondja. A bíróságok párttekintet nélküli betöltése, esküdtszékek szóbeliség nyilvánosság behozatala elkerülhetlen. A választási törvények újonan rendezése szükséges, mert botrányos visszaélések merültek föl az utóbbi választások alkalmával. A hivatalos pressio, a servilismus a vesztegetés képezik azon mérget, mely minden alkotmányt veszélyeztet Attól függ egyébbiránt minden, hogy e hozandó törvényt a képviselői ház mikép fogja alkalmazni. A választási jog kiterjesztsét kívánja. A sajtó korlátozását káros hatásúnak tartja, mert ez azon sebeket, amelyeket üt, maga gyógyítja meg. E basa népe érett arra, hogy a jó és rész között választani tudjon. Hűbéri viszonyok maradványainak, a szabad föld eszméjével ellenkező egyedártságnak, megszüntetését kívánja, valamint az adóügy rendezését is különösen a jövedelmi adó azon nemét, mely által az iparos osztály túl a rendén futtatik. A nemzetiségi kérdésben, mit évek előtt mondott, ami mellett az erre vonatkozó törvény hozatala alkalmával küzdött ma is csak ismételheti, hogy t. i. teljesítessenek mindazon kivonataik a melyek a magyar állam oszthatlan egységével s a közös érdekkel nem ellenkeznek. Egyébbiránt az életbe lépett jogegyenlőségnél fogva tőlük függ, hogy azt élvezzék és fejlesszék, mert alkotmányos országban csak a lehet tényező, ki passiv vagy exclusiv politikát nem követ Kereskedelmi és ipartörvények hozását, melyek az ország helyzetét, a kereskedői és iparos osztály érdekeit figyelemben tartják, a törvényhozás legfőbb teendői közzé sorolja. Tisza Kálmán felirati javaslatát, mely a magas trónhoz köteles tisztelettel, a házhoz illő méltósággal a helyes irányt kijelöli, a ház pártolásába ajánlja. Zichy Nándor gr. nézete szerint a válaszfelirat nem egyébb, mint felelet a felelős kormány azon nyilatkozatára, mely a jövő törvényhozási működésnek némileg irányt és utat kíván szabni anékül, hogy ez által a parlamenti tárgyalásoknak természetét változtathatná meg mely épen a kormányzati tevékenységet, a felelős kormány és a ház között megosztja et annyira, hogy a kezdeményezést, vagy pedig az irányt egyik vagy másik kezébe kivólag átruházná. Jogosultnak tartja, hogy a benyújtott javaslatok többnemű kérdésekkel foglalkoznak, mint ez különben történhetnék, amennyiben jelenleg tökéletesen normális helyzetben nem vagyunk, sem azon megnyugvást tekintve, melylyel mindnyájunknak a jelen közjogi állapothoz kellene ragaszkodnunk, sem pedigibeiigazgatási kérdéseink és belügyeink egész összegét tekintve.A bizottság javaslata szárazon tudomásul veszi azon törvényjavaslatok programmját, melyeket a minisztérium a ház asztalára leteendőknek jelez, továbbá oly kérdést tárgyal tüzetesebben, mely ugyan sajátlag a mi alkotmányos és parlamenti kormányzatunknak köréhez tartoznék, mely azonban jelenleg még abban nincs. Dalmatia és a határőrvidékek kivételes állapota indokolja a bizottság eljárását. Nem osztja azon fölfogást, mely szerint a határőrvidékek jelenlegi állapota szégyen Magyarországra nézve,mert azt hiszi, hogy azon állapot a tényleges viszonyoknak és a lefolyt szomorú időknek következménye. Ezen állapotot nem azon szempontból ítéli meg, szégyenünkre vagy becsületünkre válik-e, hanem abból, miként eszközölhető annak orvoslása legczélszerűbben és legildomosabban (Tetszés). E részben megnyugszik a bizottság javaslatában. Elutasítja magától azon fölfogást, mintha azon indokolást, melylyel a bizottság javaslata előterjesztetett minden pontjában elfogadná Nem tartja ugyanis közömbösnek, minő sorozatban tárgyaltatnak a reform kérdések. E hasában reactionárius vagy forradalmi irányzatokat fölismerni szintén nem óhajt, de az erre vonatkozólag használt kitételt sem correetnek, sem diplomatikainak nem tartja. A többi beadott javaslatok két irányban térnek el a bizottságitól, amennyiben azok a közjogi kérdést tárgyalják és a reform kérdésekről tüzetesen nyilatkoznak. Magyarország jogilag önálló független állam lenni soha meg nem szűnt Minő mértékben én alakban érvényesült az időnként, az a tényleges viszonyok és az erőtényezők viszonylatától függött. Nem is mondja szerinte a trónbeszéd, hogy Magyaország államjoga nemzedékek során át lett volna függőben, hanem csak azt, hogy Magyarország államjogának némely függőben volt kérdései intészettek el a múlt országgyűlés által. Magyarország államjoga és közjoga kérdésessé vált, és hogy nem kérdéses többé, az a múlt törvényhozás vívmánya. Azt kérdésbe venni nem lehet, hogy a közjog némely kérdései már hosszabb idő óta nem feleltek meg a tényleges viszonyokból fölmerülő igényeknek Nem pártolhatja azon fölfogást, mely Magyarország államjogát, vagy azon kérdéseknek egész sommáját, melyek a 67-es törvények által elintéztettek újabban és sommásan kérdésessé akarja tenni. És e tekintetben létesített intézkedés lehetséges, hogy nem a legtökéletesebb, azonban Magyarországnak államjogi helyzete, úgy a mint a jelen viszonyoknak megfelel, a jelen közjogi törvényekben oly kielégítő megoldást tett, melyhez nyúlnunk melyet zavarnunk egyelőre nem csak hogy szükségtelen, hanem veszedelmes, káros volna a hazára nézve. A pénzügy, hadügy, külügy kérdései és a delegátív intézménye ellen intéztetnek különösen a támadások. Ha ezeket egytől egyig tekintjük, azt fogjuk látni, hogy bárminő megoldást találjanak, e részben mást nem tehetnénk, mint ami jelenleg történik és hogy ezeknek más irányban való megoldása belügyeink rendezésére nézve semminemű befolyást nem gyakorolhat. A pénzügy jelenlegi állapotában örökké nem maradhat meg; feladatunk az, hogy a belreformok a magyar államerő tényezői és Magyarorság vagyonosabva kifejtése által oda törekedjünk, hogy a pénzügyi kérdések czélszerűbb megoldása lehetségessé váljék. A hadügyre vonatkozólag , azt hiszi, egyetért a ház , hogy a jelen törvényhozás csak utatva módot szolgáltat arra, hogy a magyar had jövendő kifejtésének alapja vettessék meg. A ktílügyeket illetőleg Magyarország mint önálló állam tényleg szerepelni, mint ilyen az európai diplomatia előtt és a nemzetek sorában ismertetni soha meg nem szűnik. A delegátióban oly gépezetet lát, mely a szükséges összefüggésből eredő ügyeknek elrendelését százason és ügykezelésiig intézi, a melynek talán kisebb nyomatéka van, mint a milyen az ügyek nagy fontosságánál fogva megilletné, de a mely végzéseinél fogva semmi irányban nem lehet akadálya, sem Magyarország reform, sem belkormányzati kérdései elintézésének. Magyarország közjogi helyzete azért nem tökéletesen kielégítő még, mert nem csatlakoztak hozzá minden oldalról teljes megnyugvással és hogy kielégítővé váljék, leginkább attól van föltételezve, hogy mi azon alapokat ne ingassuk meg, melyeket Magyarország államjogi helyzetének az 1867-iki törvények szereztek. Ezek következtében nem helyesli, hogy a közjogi kérdés a válaszfeliratban tárgyaltassék és szerinte az ez irányban czélzó változtatások inkább részletes úton, mintsem a közjogi viszonynak megtámadása útján volnának kezdeményezendők. (Élénk helyeslés.) Nem tartja szükségesnek, hogy a fölirat a belreform kérdéseiről tüzetesen szóljon, hanem igenis fogjon hozzá a ház mielőbb a belügyi kérdések rendezéséhez, a ház szólítsa fel a minisztériumot a törvényjavaslatok előterjesztésére, vitassa meg maga azon sorozatot, melyben azok tárgyalandók. A trónbeszéd az egyes kérdések megoldásának szükségét tünteti fel, azonban irányt, miként volnának ezen törvények alkotandók, nem szab magára a megye reformkérdésére nézve sem. A megyékre nézve nem azt olvassa ki a trónbeszédből, mit Tisza. Az élet és a gyakorlat elvonta a megyétől előbbi functióinak nagy részét, az régi attribútumaival a jelenlegi viszonyoknak nem felel meg. A kormány eljárását a választások irányában úgy tüntették föl, mint az alkotmány elleni merényletet. Szerinte a választások a lenagyobb szabadsággal mentek végbe, és nem lehet mondani, hogy a képviselőház ne volna a német akaratának őszinte és valóságos kifolyása. (Élénk helyeslés.) Tisza Kálmán: Ki mondotta est ? (Fölkiáltások: Tegnap mondotta Simonyi Ernő.) Zichy Nándor gr. (folytatja.) Nem tartja indokoltnak, hogy erre nézve valami mondassák a válaszfeliratban, hanem ha szükséges az orvoslat, ez a törvény revisiójában keresendő. A képviselőháznak a reformok terére kell lépnie, és idejét meddő vitákkal nem szabad vesztegetnie. Csodálkozik, hogy épen oly oldalról, mely a népnek érdekeit kiválóan akarja védelmezni, bizonyos reformkérdéseknek szüksége vagy fontossága mellőzéssel látszik tárgyaltatni. A feudális viszonyokból fönmaradt, és a királyi haszonvételek iránti ügyeket úgy akarja rendeztetni, hogy fölismertessék, miszerint nem szóval, hanem tatbeg és a gyakorlatban akarja az országgyűlés érvényesiteni az 1848 diki elveket. (Jöldik helyeslés.) Tiszával egyetértésig a közigazgatási és megyei rendszer rendezését az első teendők közé tartozóknak mondja. Egy hónapja, hogy a képviselőbál együtt van, és vajmi keveset végzett. Mindazon hibák, melyek elpanaszoltatnak, és melyeknek orvosása interpellációk, kérvények és egyes viták útján kerestetik, lényegükben és gyökeresen a reformkérdések tárgyalása által fognak orvosoltatok Hasznos szolgálatot tesz a közügynek, ki egyes és pillanatnyi szenvedéseket — ha léteznek —— háttérbe szorit, hogy maga a nagy kérdés mielőbb elintéztessék. Méltányolja azon készséget, melylyel a másik oldalon ülők a belreformok iránt ,özreműkődfüstiket fölajánlották; azon alárendeltségnél fogva azonban, melyben egyes közigazgatási kérdések az államjogi kérdésekhez állanak, mindaddig, míg a másik oldal ez utóbbiakra nézve álláspontjához ragaszkodik, e háznak működése a belreform kérdéseinek terén, ha nem is akadályoztatva, de bizonyosan korlátozva lesz. Ha e részbeni szabad pártalarculásnak és a reformkérdéseknek valóságos, erélyes és mélyen beható előmozdításának semmi sem állja inkább útját, mint az, hogy valamennyien teljes őszinteséggel nem fogadják el azon alapot, melyet a 67-diki törvények alkottak. (Élénk helyeslés.) A bizottság javaslatára szavaz. Tóth Kálmán némi bevezetés után így szól: A kiegyenlítés létrehozói közül azok, kik higgadtabban gondolkoznak, maguk bevallják, hogy a vívmányokat áldozatok árán szerezték meg, s ezen vallomás maga inaugurálja egy olyan párt törekvéseit, melynek jelszava az : amit nyertünk, megőrizni s amit elvesztettünk, azt idő és körülmények szerint visszaszerezni. Nem hiszi, hogy a közjogi küzdelmek akadályozzák a reformokat. (De úgy van!) Bizonyára — úgymond — közjogi harcsaink soha sem öltenek oly nagy arányokat, mint a mai országgyűlés alatt s gátoltak-e ezek, hogy az iparkamarákat szabadabban rendezzük, a hírlapbélyeget, mely ma már egy szabadabb államban sem létezik, eltörüljük, s az állam bíráskodási jogának egy fontos részét, a szent székek kezéből kivegyük; mindezt nem a közjogi küzdelmek akadályozták, hanem azon félénk politika, mely semmi érdeket nem akar megsérteni, hogy aztán a legnagyobbat, a közérdeket sértsemeg. Lap"»íratták ők is — folytatja — a nemzete«, törte .e.c.ben s megtanulták, hogy sarkalatos törvények átalakítása mindig sok idővel, küzdelemmel és nehézséggel jár, de megtanulták azt is, hogy jogok és eszmék, melyekről egyes korszakok egy vagy más okból lemondtak, csak akkor vesztek el egészen, ha még pártok sem akadtak, melyek azokat legalább törekvésükben fenntartották volna. Panaszkodik, hogy a választási mozgalmak esélyeit is a közjogi küzdelmek kárhoztatására haminálták Maguk — úgymond — a bukott követelőitek jártak ebben elöl jó példával, kik Marius méltóságos megnyugvása helyett, inkább választották a kevergo Jeremiások szerepét és képviselőségük romjain sohasem magukat, — mert hisz ők önzéstelenek — hanem hazájukat siratták, melyet