Pesti Napló, 1869. október (20. évfolyam, 225–251. szám)

1869-10-09 / 232. szám

fi Pest, oci 8. 186© Esküdtszék és ellenzéki libera­­lismus. Azon két sajtóvétségi per, mely f. hó 4-kén és 6-kán folyt le a pesti esküdtszék előtt, két különböző ítélet­ által döntetett el. Az elsőben a felelősséget vállalt Csá­­volszky úr a közlekedési miniszter által ellene intézett rágalom vádja alól felmen­tetett , a másodikban ugyanaz, Hollán Ernő urnák rágalmazása miatt elítéltetett. A dolog minden komolysága daczára már előre mosolyogtunk azon magatartá­son, melybe ezen kétféle ítélet következ­tében az ellenzéki lapok előreláthatólag belebotlani fognak. Mint előre látható volt, az első ítélet után diadalmasan fel­kiáltottak : milyen ítélet után a miniszter nyolc­ napig sem maradhat helyén, le kell mondania.“ A második ítélet után pedig egyet fordulnak, é­s neki men­nek az esküdt bíráknak. Ezek okvetlenül rosz hazafiak, amazok jó hazafiak! ez magából értetődik. A „Hon“ legbőbeszédűbb ez ügyben, s leg is jobban blamirozza magát. Czikke elején biztosit, hogy ő mily meleg barát­ja az esküdtszék liberális intézményének ! e azután jó a »hanem.“ »Nincs oly tö­kéletes intézmény, melynek árnyoldalai ne volnának,­ úgymond, és ezután előso­rolja az eskü­dtszéki intézmény ellen mind­azon vádakat, gáncsokat, ellenvetéseket, melyeket reactionárius és hyperconserva­­tiv oldalról száz meg százszor felhoztak ré­gibb és újabb időben, s így folytatja: „Igaz, hogy ha az esküdtszék ezen, s egyéb (hát még több is van?) hiányait mérlegbe vetjük előnyei ellenében: a mérleg az utóbbiak felé fog hajlani, de elvégre is tagadhatlan, hogy e hátrányai az esküdtszéknek igen sok esetben meg­vannak.“ (Meg bizony, minden oly eset­ben, a­hol baloldalit elitélnek.) Például: »A mai (G-iki) esküdtszék, egyike volt azoknak, a melyeken sokkal inkább volt képviselve az esküdtszékek rész, mint jó oldala. “ Melyek voltak in spécié ennek rósz oldalai? azt nem mondja el a­»Hon“ írója, hanem igy folytatja: ,,Ha minden esküdtszék ilyen volna , nagyon könnyen jönne az em­ber kísérteibe óhajtani, bárcsak törölnék el e sza­badelvű intézmény­t.“ Már ennél őszintébb vallomást egy baloldali szabadelvű embertől nem is képzelhetni. De ez még nem elég. ..Tudom, úgy folytatja a czikkíró,hogy e n­yilatkozatért, meg fognak támadni a kormánypárti lapok , fel fogják hányni, hogy nekünk olyan esküdtszék kell, mely minden alkalommal felmentse a vádlottat, ha az esetleg baloldali.“ Már ez valóban mulatságos! Ments Is­ten, hogy megtámadjuk! Csak idézzük czikkét, mint a humoristikus modor igen sikerült példányát. Ily előzmények után könnyen megfog­ható, hogy ha czikkíró bevallja, hogy »nem tud kiokosodni az ugyanazon ügyben két ellenkező ítélet felett. Tapo­­gatódzik ugyan, hogy »mily elemekből (miért nem mondja ki, hogy hazaárulók­ból ?) állt ez az esküdtszék ? mi volt oka, hogy ugyazon körülmények épen ellen­kező meggyőződést keltettek feennek, mint tegnapelőtti collegáikban; én meg nem foghatom, de nem is kutatom, pedig aligha­nem jó nyomon járnék.“ Íme ő már nyomában van az okoknak, de csak nem mondja el. Talán nagylel­kűségből? Dehogy! Hanem félelemből. »Az ember nem tudhatja, n. m. nem ke­rülnék-e én is ugyanolyan esküdt­szék elé, mint a mai volt?“ Mily finom és mily durva insinuatio! Legyünk hát mi nagylelkűek, és mi ne kutassuk, hogy viszont mily elemek­ből állott az oct. 4-ki esküdtszék, és mik voltak ítéletének okai ? Igazat szólva, ezt kutatni sem nem illendő, sem meg nem felel azon kegyeletnek, melylyel li­berális embernek az esküdtszéki intéz­mény iránt viseltetnie kell; de azon tisz­teletnek sem, melylyel a polgár törvé­nyes biróság iránt tartozik. De nem is szükséges ily inquisitio. A különböző ítéletnek vannak nyilván­való okai. Ugyanis rém áll az, hogy az oct. 4-én és az oct. 6-kán tárgyalt két Ügy— ugyanazon egy ügy, ugyanazon körül­ményekkel. Az elsőben a közlekedési minister (vagyis nevében a közvádló) indított ke­resetet rágalmazás végett. A védelem fő­pontjai ebben oda vihetők vissza , hogy a vádlott nem akart rágalmazni, hanem csak inteni, figyelmeztetni. A másodikban Hollán Ernő államtit­kár volt felperes, ő, kit vádló a ministe­­rium gonosz szelleméül, azon személy gyanánt jelölt meg, ki a közlekedési mi­­nistérium minden mulasztásainak, s haza­elleni bűneinek oka , ki egy magánvál­lalkozás zsoldjában áll, s annak előnye érdekében használja fel a haza kárára befolyását. Az incriminált czikk éle tehát nem gróf Mikó, hanem Hollán Ernő ellen volt intézve : ez a különbség. De különb­ség volt a védelemben is. Vádlott — el­bizakodva talán előbbeni felmentetésén— nem védte magát, hanem még erősebb kitételekkel, és meglehet, ho­gy az esküd­tekre ható ostentatióval ismétlé azon vád­jait, melyek be nem bizonyíttatván — az esküdtek által rágalmazásnak ítéltet­tek. Vannak tehát a két ítélet különbözésé­nek benső indokai, melyeket nem szük­ség messze keresni. De már most legyen szabad a mi ré­szünkről is némely észrevételt tenni az esküdtszéki intézményre, mai minőségé­ben. Mindenekelőtt azt hiszszük, a polgár­­mesteri hivatal kötelessége volna az es­küdtek listáját rectificálni, mert Pesten nem négy, hanem legalább tízezer esküdt képes egyén található, így a­mint eddig kezeltetik a lista, e szép jog egyeseknek túlterheltetése; ezek meg nem jelenhetvén a tárgyalásra, póttagokra kerül a sor; és — a mai összeírás szerint e részben visszaélésektől kell tartani. Hiány továbbá az is, hogy az elnök­nek nincs elegendő hatalma és joga­­ a védőt a fönforgó tárgyra , a védelem substrátumára szorítani. Dietrich úr pél­dául ezen ügyben egész országgyűlési dictiót tartott az öszes hazai vasútrend­­szer miképen történt építéséről, és hogy miképen kellett volna épülnie ? és a leg­nagyobb apodicticitással oly merészen odavetett milliónyi számításokat állított az esküdtek elé, melyekre azonnal senki sem lett volna képes felelni, s melyek az esküdteket könnyen tévútra vezethetik, vagy legalább is kifárasztják. Ilyen fogá­sok a védelemből kizárandók lennének, és erre az elnök volna feljogosítandó. Hogy az elnök e jogával vissza ne éljen, elegendő ellenőrség­e magukban az es­küdtekben van, és van a tárgyalás nyil­vánosságában. Van egyéb hiány is. Ezeket csak azért 232 szám kerkesztési iroda . Ferencziek­ tere 7. szám, I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csek ismert ___ketektést fogadtatnék el. Kiadó­hivatal: Ferencziek tere 7. szem földszint. A lap anyagi részét­ illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. isi«­fizetési föltételek Tidékm, pr.-tán , vagy helyhvnti házhoz hordva: Egész évre ...­­Szfrt. Félévre.................. nisrt. Negyed­ évre . . . 5„ Lé­kr. Két búra. . • • V3» 70 kr. Egy hóra ....1 „86 kr. N­ ír de ti ihm.vök díja : 7 hasé hős pp’ltsor egyszeri hir­detésnél 7 nj kr. Bélyegeij külön 30 n­j kr. Kyth­-tér s 6 hasábos petit-sor 26 nj kr­ Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869-ki julius—deczemberi folyamára. Előfize­tési feltételek: Pesten házhoz hordva, vidékre postán küldve A julius—deczemberi fél évre .... 11 frt. — A julius septemberi negyedévre .... 5 frt 50 kr. Egy hónapra..................................... . . . . 1 frt 85 kr Az „Athenaeu­m“, Irodalmi da nyomdai részvénytársulat, mint tulajdonos és kiadó. Szombat october 9. 1869 említem, mert általuk­ az intézmény iránti rokonszenvet veszélyeztetve látom. Pedig mi illiberális Deákpártiak nem csak nem óhajtjuk,hanem ,,nem is jövünk kisértetbe azt óhajtani, hogy bár csak törölnék el e szabadelmű intézményt!“ Mi csak azt nem akarjuk, hogy az teherré váljék azon polgárokra, kik e jogot gyakorolni hivatják; nem akarjuk, hogy mint jogi intézmény leélje magát. A telekadó rendszernek a hazai viszonyok­hoz alkalmazott gyors és olcsó alkotmányos átmagyarosítása. .. A Telek­adó rendszer telekkönyvi munkálatai. A határ leírás. Az egyes adó községek ala­kítására vonatkozik, a határhoz tartozó ösz­­szes hüllők és határt érintő egyes puszták határ pontjainak egybe foglaló kijelölésével. — Ezen okmány továbbra is megmaradható lenne, a mennyiben az ebben becsúszva volt hibák az adó alól kimaradva volt egyes puszta részek, vagy kétes, vagy peres határ­pontok a catasteri vagy tagosítási felmérési munkálatok által vagy még az adó provisorium concretalis felmérése által már kiegyenlítve lettek. B. Düllő leírás. A határban létező nagyobb kiterjedésű úttal, vagy más természeti jelek­kel környezeti terek, mezők vagy hüllők hely­ben szokásos neveiknek jegyzékét tartalmazza. C. Mivelési ág meghatározása. A termő terek a községi földbirtokosok által közönségesen gyakorolt mivelésének ágait az előhozott ter­mény nemei szerint határozza meg.­­ Ezen két legközelebbi okmány egy okmányba foglal­tan lenne az idő közben legelő feltörése, erdők kiirtása, vagy más tereknek ezöllővé, vagy er­dővé alakítása folytán ezen tényleges változás alapjáni mivelési ágak meghatározásával újból szerkezendő. D. Osztályozási jegyzőkönyv — A termő tés­zek mivelési ágaiban, azok termő erejük, termé­szeti minőségük és jövedelmezésökben észlel­hető jelentékeny különbözések szerint felállított osztályokat tartalmazza, minden egyes osztály indokolt természetű leírásával és az ezekbe be­sor­ozott hüllők feljegyzésével a minden osztály­ra felvett, az egyes birtok részletek osztályba sorozása helyes keresztül vezetésére irányadóul szolgáló próbaterek megjelölésével. Ezen okmány egyik legfontosabbika a telek­könyvi munkálatoknak. Ennek általános főhibája, hogy ezen jegyző­­könyvben az osztályt képző különbözetek arány­számai bejegyezve nem lévén, s igy ki nem­­­­eztetvén, a községi választmány által az e­­gyes felállított alsóbb osztályoknak valóság­ban létező a fels­őbhöz viszonyló minőségük, —­s ekként ezek holdankénti tiszta jövedelmük egymás irányábani megállapitására semmi irány­adó támpontról az 1850 évi mártius 4-én kelt pátens szabály­ rendeletet nem gondos­kodván, h­ogy hogy példával éljek a szán­tóföld I-fő osztálynak 5 forint jövedelméhez, a Il­od osztályé 4 frt légy­en-e, vagy csak 3 frt 20, 30, 40, 50 kr, s a III-ad osztályé 1 frt 10,20,30, 40 vagy 50 kr. egészen a becslőbiztos önkényére vagy szelidebben kifejezve, szakavatott lelkiis­meretes eljárására lön általában bízva. Továbbá a határbani birtokrészek osztályba sorozása irányadó kulcsa az osztályok próba­térés megválasztására nem fordíttatott kellő figyelem, sem a községi választmány, sem a szakközegek által úgy, hogy igen számos köz­ségekben ennek megválasztása nélkül történt a birtokrészek osztálybai sorozása, úgy hogy igen számos községeknél utólagosan minden helyszín ismeret nélkül a telekkönyvi munkála­tok elkészítése után történt az irodában ezeknek formaszerinti gépies utánpótlása. Ezen mulasztás mily lényegesen hatott be a földadóalap és ekként a jelenlegi földadó arány­talan volta előidézésére — azt hiszem azt rész­letesen mutogatnom felesleges volna. — Ezen hiba helyreigazítása, s az egyenlő aránylagos adózás elve megvalósítása­­tekintetéből általam ajánlandó lenne : a) Hogy törvény által fejeztetnék ki, hogy a termő­térek termékenységében észlelhető cse­kély különbségek az osztály felállításánál mel­­lőztetvén egyedül ‘A *A *A és ’A-ed arányszámok szerinti termékenységi külömbözetek vétessenek fel külön osztályt alkotóknak. b) Minden mivelési ág alsóbb osztályainak ezen arány­számai a természetben, a nyers ter­mények mennyiségének különböző voltában és a föld értékében is tisztán mutatkozó tényleges állapot szerint határoztassanak meg, maga által a községi adóbizottmány által, s ezek ezen jegyző­könyvben osztályonként rövid indokolással je­gyeztessenek be, hogy így a mivelési ágak egyes osztályai holdankénti tiszta jövedelmének, egy­más irányában aránylagos meghatározása ezen támpont szerint annál könnyebben, gyorsabban és biztosabban a becslőbiztos­ önkénye kizárásával közhelyeslést és megnyugvást eredményezőig eszközöltethessék. c) A birtokrészletek helyes osztályba sorozá­sára szolgáló próbaterek minden egyes osztály­­nak­ újból megválasztása a községi adóbizott­mányoknak meghagyandó lenne. d) Adó-teleki Önyv. Az ebben létező hiányok: a) a birtokosok bejegyzésére nézve az V*-ed rész úrbéri állományt biró 3 vagy 4 volt úrbéres testvérek vagy ezek gyermekei, kik maguk közt felosztott állapotban bírják a telket, de a ma­gyar törvények értelmében felosztani nem le­hetvén — ez mint közös birtok van a valóság ellenére — neveikre bevezetve.­ Ezekből mind­az adófelosztás mind a fizetés teljesítésénél szá­mos zavarok és adóhátralékok származtak. — Továbbá :A rész teleknek egy részét eladott, vagy a belsőségtől a külső állomány elárusított birtok részletei, mennyiben ez törvényes eladás­nak a megyei telekkönyvi hatóság által sem te­kintetett — az adótelekkönyvben is ezek még mindig a rég megszűnt birtokosok nevén lővén elő — innen jelentékeny adóhátralék veszi ere­detét. b) az időközbeni adásvétel, örökösödés foly­tán történt birtokváltozások 18 év alatt az adó­telekkönyvben a német szabályrendeletek értel­mében bevezethetők nem lévén, csak a birtok­iveken vezettettek úgy a hogy, de ezek sem ki­­elégitőleg s igy a jelenlegi adótelekkönyv tételei a bír­toki kivonatokkal a birtokosok neveire nézve teljesen öszhangzás nélkülivé tétetett, de maga a magas pénzügyminisztérium és adóhivatalokhoz menesztett újabb nyilvántartási rendeletével az időközbeni újabb birtok­változásokat sem az adókönyvekben sem a birtokivekben rendbe nem hozatta, mivel többnyire ez a községi jegy­ző által lenne vezetendő, ha általuk vezettetné­­nek ; e szerint biztosan lehet állítani, hogy ezen adó telekkönyv és munkálat a jelenlegi valódi bir­tokosok nevének bejegyzését nagyban nélkülözi, és így jelen hiányos alakjában ez adó adó kive­tés biztos bázisát nem is képezheti. c) A telekkönyi térfogat felvétele általában az egyenlő arányosság elve szerinti adóztatással össze nem egyeztethető , mert a tagositatlan és 1850. év előtt tagositott, községekben is többnyire bevallás utján vétetvén fel a bir­tok térmennyisége a határ területének jelen­tékeny része ez által adó alól kimaradva lett; s ezen terek még az adóprovisorium rectificálása alkalmával is az adóközségek fel­fogadott emberei­ által vezettetvén, ez a (ments meg a’mit lehet) elvét követve, leginkább a ter­méketlen térek számát szaporítván, helyesen ki nem egyenlittetett, mig az újabb időben tagosí­tott községek újból feldolgozott adó telekköny­veiben már a valódi térfogat van adó alá ponto­san felvéve. d) De a tagosított községek uj adó telek­könyvei is lényeges hibában szenvednek. A mi­velési ág meghatározása, osztályok felállítása s osztálybasorozás a valóságtól eltérő keresztülvi­tele folytán, melyeket magának a magas pénz­ügyminisztériumnak azon rendelete eredménye­zett, hogy az új adó telekkönyvi és becslési mun­kálatokban a régi adóalapot és a kö­zségi eddigi tiszta jövedelem status quoját érintetlenül meg­­kellett továbbra is tartani, és így ha a helyi vi­szonyokból egészen ismeretlen, idegen vidékbeli becslőbiztos az adóprovisoriumnál tulszigorral járván el, a fentebbi telekkönyvi faktorokat a valóságtól eltérőleg vette is fel, ha a termőterek különböző jövedelmező volta egymáshozi he­lyes aránya szerint több rét vagy legelő osz­tály felállítását követelné is, ha egyes hüllők jelentékeny része a helyesen megválasztott pró­ba­terek szerint alsóbb osztályokba lennének is igazságosan sorozandók — miután e hibás adó­alap régi status quoját továbbra is ki kel­lett hozni a miniszteri rendelet szerint az igaz­ságos adózás rovására, a pénzügyminisztérium ezen rendelete számos birtokosoknak a tagosi­tott községek saját költségeként uj telekkönyve készítésével indokolt elégedetlenséggel találko­zott , hol pedig legelő vagy erdőtérek a tagositás folytán jövedelmezőbb tév­ekké minden industria nélkül átváltoztattak, itt is a régi státusquot kel­letvén az adóalapra behozni, ezáltal aránytalan és érdemtelen kedvezményben­­ részesíttettek, s ez is az állami irányábani igazságos adózási elv megsértésével. e) Az eredetileg is több megyék községeiben sűrű rovatokkal szerkesztett adótelekkönyvi té­telei az időközbeni reclamatiók eredménye foly­tán fekete, vörös, kék és zöld tentákkal rectifi­­cáltatván, annyira ki lettek igazítva, hogy most már a naptárhoz hasonló tarka lapjairól a valódi tétel alig kiböngészhető, maga pedig az egész telekkönyv a sok ilynemű kijavítási műtét által csaknem egészen szétrongyolva van. KOÓS KÁROLY. 20. évf folyam. Bécsi dolgok. Sem az alkotmánypártiak, sem a declaransok nem tudják tisztán, hányadán vannak Prágában. Az előbbiek még könnyebben viselik a helyzet zavarát, mert legalább formális rendes munkál­kodás körében mozognak a landtagon Az utób­biak ellenben politizálnak, diplomatizálnak, con­­ferálnak ,és nem mennek semmire. Ez állapot legpraegnansabb symptomai mindig a badarnál badarabb­­hírek szoktak lenni, melyeket úgy kapkodnak a „politikusok“ a levegőből, mint a fecske a legyet. A „cseh diplomáczia“ azonban túltesz e tekintetben mindazon, a­mit e nemben produkált a világ. Hogy csak példának okáért említsünk meg egyetmást, hát míg egyrészről komolyan terjesztik, hogy semmi kevesebbre nincs kilátás, mint hogy a magyar ministerelnök, maga mellé vevén Stratimirovics Györgyöt, expedíczióra készül Prágába, hogy kezébe ve­gye a cseh kérdést, melyet hiába töröltek ki a békecongressus napirendjéről, ha Andrássy gróf akarja, addig másrészről biztos kutforrásból hallott birtel árulják azt is, hogy „Herbst minis­ter mondta,“ miszerint ő felsége „úgy nyilatko­zott volna,“ hogy inkább lemond, mintsem en­gedjen a cseheknek. Mindezekből való annyi, hogy a békülésre valóban mutatkozik némi hajlam. A volt polgár­­mester — Klaudy — megfordult Bécsben s nem tért haza minden jó tapasztalás nélkül.­­Az eleve tervezett felirat elejtését legalább kapcso­latba hozzák ezen utazással. Hogy concretebb támaszpont a békülésre a precarius, de egészen épen nem megvetendő —­­hajlamnál eddigelé nincs, az több mint valószí­nű. A helyzet postulátuma az, hogy a németek­nek engedékenyeknek, a cseheknek inconse­­quenseknek kell lenniök; hogy ez utóbbi igen nehéz feladat, s hogy meg fogja áldozatait kö­vetelni, az is nagyon valószínű. A morvaországi landtag bal­oldalának clubja a napokban tanácskozást, tar­tott az egyenes reichsratb-választások tárgyá­ban s igen behatóan meghányta a kérdést, a nélkül, hogy eredményre jutott volna. A néze­tek megoszlottak,­­ Auspitz, Skele, Dr. Zaillner és Weber époly erősen álltak mellette, mint Dr. Sturm, van den Strass, Dr. Ryger s mások el­lene. L­e­m­b­e­r­g­b­ő­l távírják, hogy az új vá­lasztási törvény szentesíttetett. Igen jó hatást tett itt egy, a belügyőrség által­­a napokban ki­adott rendelet, mely meghagyja, hogy a lengyel nyelvnek mint törvénykezési nyelvnek alkal­mazására, illetőleg az erről szóló törvény pon­tos végrehajtására szigorúan figyeljenek az erre rendelt hivatalos közegek. A krakói „C z a­s“ programmját czikkében ismételve, azt tanácsol­ja a tartománygyűlésnek, hogy a reichsrathba föltétlenül küldje el követeit s a resolueziót ve­gye föl feliratába. Az insbruckiak is mozognak, ha­nem a „hitegység“ országának derék képviselői fáznak’az egyenes választásoktól s be sem várva a kérdés egyenes tárgyalását, redireete akarják megelőzni s mintegy praeoccupálni a kérdést. A ma déli postával a következő távirat érkezett innen­ , Dietl és 26 jobboldali társa a következő in­dítványt terjesztik elő. Az összes házból egy 5 tagú bizottság választandó, melynek feladata, tekintettel a már 1867-ben Ő Felségéhez intézett feliratra és az országos jogoknak abban kijelölt megóvására, — az országnak azóta megjelent törvényekhez való állását megvizsgálni, és a tartományi önállóság fentartására alkalmas rendszabályokat javaslatba hozni. Javasoltatik, hogy ezen indítvány, mint sietős, a közelebbi napirendre tűzessék ki. Dr. Harum és 12 sza­badelvű társa indítványt tesznek a birodalmi ta­nácsba való közvetlen választások behozatala, és a kir. tanácsi képviselők számának szaporítása iránt. Prágából azt a hírt hozta a déli távirat, hogy Klaudy újra megválasztatott polgár­mesternek. Ellenjelöltet az a csehek állítottak csak:­ az alkotmány­pártiak nem vettek részt a választásban. Egyébiránt nem sokára,ignnét lesz polgármester választás, mert Klaudynak kevés kilátása van reá, hogy felsőbb helyen megerő­sítsék. A karinthiai tartománygyűlés politi­kai bizottsága a következő pontozatokban felelt meg a belügyminiszter kérdéseire az egyenes feld­arab­ választásokra vonatkozólag: I. A reichsrathba rendeltessenek egyenes vá­lasztások: a) a csoportok és megbízott választók rendszerének mellőzésével; b) a széles­­ census megtartásával mindazok számára, a­kik már a községekben nem választóképesek tekintet nél­kül az adófizetésre; c) a passiv választóképes­­ség kiterjesztésével a reichsrathban képviselt országok és királyságok minden választóira. H. A képviselők száma kettőztessék meg .

Next