Pesti Napló, 1869. november (20. évfolyam, 252–275. szám)

1869-11-19 / 266. szám

1­­266. szám. Péntek, november 19.1869. 20. évi folyam. Szerkesztési iroda: Tewncaiek­ tere 7. uim. I. Mattiét E lap Mellem!­rését illető mindten közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bém­entetlen levelek e­k ismart kezektől fogadtatnak el. Ferencaiek tere 7. Mimi földMint. Kiadóhivatal: A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendőt. SAPLD Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Egész évre . . . *2 frt. Félévre ..... 11 frt. Negyed évre . . . Két hóra. Egy hóra , 00 kr. , 70 kr. 85 kr. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 ajkr. Nyílt-tér : 9 hasábos petit­sor 25 aj kr. Előfizetési felhívás* PESTI NAPLÓ 1869-ki oct.—deczemberi folyamára. f előfizetési feltételek : Patton hírbe* hordva, v­i­d­e­l­­r­a postán küldve Fél évre . . ..........................................11 frt. — Negyedévre................................................5 frt 50 kr. Egy hónapra.................................. . 1 frt 85 kr A­x „A­t­h­e­n­a­e­u­m*, Irodalmi és nyomdai rész­vény társulat, mint tulajdonos ás kiadó. SSOSBBbefiee! Pest, nov 18. 1869 Alig van száraz földünkön oly törvény­­hozás,mely mint a miénk,annyit kibér­­djék a betűkkel s oly gyakran vegyen alkalmat egye kint és tömegesen az irálylyal küz­­ködni — és fájdalom — nem mindig di­csőséggel. Nem elég, hogy az osztályok s illetőleg a bizottmányok a hozzájuk át­tett tárgyakat kiveszik azon keretből, melyet fogalmazójuk czélszerűnek kép­zelt; nem elég, hogy a­mit ő együvé font, feloldják, a­miket külön választott, egye­sítik, a­mit szabatosan fejezett ki, lazává teszik vagy terjedtté lapítják : ez mind nem elég; az eszmemenetet is­ kiveszik azon vonalból, melyen a tárgy kifejtésé­hez sietett,s kényszerítik hátra tolni a mi elől vat, s elő­léptetni, mi hátul állott. S azt hinné az ember, hogy ha a tár­gyalt törvényjavaslat, vagy más hasonló irat, ezen tűzpróbán átment, már akkor legalább szabatos irány tekintetében elég­gé van biztosítva, és attól sem lehet többé rettegni, hogy magán a teljes országgyű­lésen ismét gyökeresen kiigazíttassék. Azonban a tapasztalás arra mutat, hogy habent sua fata libelli, s még a kész és elfogadott törvények is a szentesítés alatt is éreztetik gyöngeségeiket, s intő például szolgálnak arra, hogy a legköl­­tőibb szónokot, a leggyakorlatiabb hiva­talnokát, a legtekintélyesebb államférfit sem kell csak azért jó codificalónak tartani, mert nevezetes helyet foglal el és tölt be a parliamentben. Ennél fogva most is attól vagyok áthatva, hogy államtanács nélkül nem fogunk bol­dogulni, s kivált a codificatióknál mélyen fogjuk érezni azon hiányt, mely a dilet­­tantismus formulatiói miatt törvényho­zásunkat mindinkább fogja alább szállí­tani. Sok feladat vár megoldásra, s min­den nap hátrább tolatnak oly kérdések, melyek azért hevernek, mert a bureaukban csak mellékfoglalkozásoknak tekintetnek, és helyesen , mert végtére is a közkezelés különböző ágainak nem lehet, józanon fogva fel a dolgot, az a hivatása, hogy szakemberként szerepeljenek és kitűnő és a helyes iránynak remeklőiként fitogtas­sák magukat. A­mig nem lesz államtanács, nem lesz elé­ggé gyors az országgyűlés; a­míg a trón­beszédben megoldásra kitűzettek, egyik országgyűlés válláról a másikra tolatnak. Ugyan mennyi oldatott meg a köze­lebbi trónbeszéd által kijelölt feladatok­ból? S mikor lesz már időnk a szabadelvű reformok által bebizonyítani, hogy száza­dunk komoly feladataival küzdeni képe­sek és eléggé belátók vagyunk? Úgy hi­szem mindent ell kell távolítani, mi hátrál­tat azon czélhoz jutni, mit polgárisodás­­nak neveznek, s minek ereje által so­rozhatjuk magunkat azon nemzetek közé, melyek fenmaradása világérdekekkel és törhetlen rokonszenvvel van istápolva. De el­len­vethetik, hogy valamint az absolut kormányoknak gyakran volt összeütközésök az államtanác­csal, szint­­úgy fog lenni az alkotmányos kormányok­nak is. Ez megtörténhetnék, ha mi a parl­a­­mentáris kormányzatot népszerűségéből ki tudnók vetkeztetni, s ha előrelátásunk oly gyarló volna, hogy biztosan nem in­tézkedhetnénk az államtanács oly szerve­zéséről, mely összeütközésekre alkalmat se adhasson. Ezen megoldásról közelebbről lesz még alkalmam eszmét váltani. KEMÉNY ZSIGMOND, Pest, nov. 18. Egy idő óta hazai hírlapjainkban ka­landos hírek keringenek a Deákpárt ke­belében beállott meghasonlásról, a párt közeli felbomlásáról sat. E híreket a különböző hírlapok párt­árnyalataik érdekei szerint variálják, s mit sem törődve a felett, bírhatnak-e szá­mításaik alapossággal, melegen feltálal­ják az ilyeseken mindig mohón kapó ol­vasó közönségnek. Baloldali lapokból ez párt manoeuvre­­nek megjárja, melynek még azon jó tu­lajdonsága van, hogy senki sem hisz ben­ne, hisz megszoktuk már­­ezektől a párt bukásának jóslat­át, sőt ennél nagyobb, borzalmasabb dolgokat is hallani. Most azonban e jósolgatásokat átve­szik oly lapok is, melyek a Deákpárt által vallott alapelvekre nézve a párt­tal egyirányúak, s itt nem tételezhet­vén fel mellékes czélokat, s kénytele­nek vagyunk hinni, hogy híreik közlésé­ben s azok hitelelességének kikutatásá­ban nem viseltetnek kellő szigorral, vagy tán mistificáltatnak. A „Pester Lloyd“ vasárnapi száma például a Deák-párt kebelében beállott szakadásról, e párt több tagjának a baloldalhoz csatlakozá­sáról, sőt miniszterertzisről­ beszél, még­pedig komolyan. Nem tulajdonítanánk e kacsának sem­mi fontosságot, ha azt nem a P. Lloyd, egyik legtekintélyesebb hírlapunk, közöl­né, melynek olvasó közönsége megszokta a lap híreit „jó kutforrásból“ eredetiek­­nek tekinteni. Nem akarjuk e hírek fontosságát nö­velni az által,ahogy figyelemre méltatjuk , nehogy azonban a jóhiszemű közönség félrevezettessék, kénytelenek vagyunk erre vonatkozólag következőket megje­gyezni. A Deák-párt alapja az 1867-ik évi ki­egyezés, ez azon összekötő kapocs, mely tagjait szilárdan egyesíti. Voltak talán, és lesznek bizonyára a jövőben, a belreform kérdések terén, a párt kebelében elágazó nézetek; lehetnek, sőt talán vannak is, kik úgy a követendő útra mn­­t a formára nézve nem mindenben értenek egyet a kormány eljárásával; lehet, hogy a kö­vetendő irányra nézve történtek, hisz en a képviselők kötelessége és hivatása, ba­rátságos eszmecserék, de mind­ezen, a párt beléletében elmaradhatlan életnyil­­vánulásoknak csak egy czéljuk lehet, a párt értekezletén érvényt szerezni egy vagy más iránynak, őszinte bizalmas eszmecsere által megvilágítani,­­ és szorosabban fűzni egymáshoz az egyes al­katrészeket. Mindez mondjuk a lehetőségek sorába tartozik, de mindebből még nem kö­vetkezik bomlás, s nem követ­­kezhetik szakadás, mely a párt­­alapel­vének, melyhez kivétel nélkül min­­denki, legyen egyes belkérdésekben bár­mily véleményben, tántoríthatlanul ra­gaszkodik, veszélyeztetését vonhatná­ ma­ga után. Talán kelleténél is többet szóltunk an­nak bebizonyítására, hogy a mai pár ex­cellence ellenzéknek erősbödése a Deák­párt rovására, a természetsze­rű lehetetlenségek sorá­ba tartozik. Pest, nov. 18. Pest megye tegnapi közgyűlése munici­­pális életünk nyilatkozványainak sorában fontosabb mozzanat, semmint az arróli megemlékezést az ülés rövid rajzának köz­lésével kielégítőnek tarthatnók. Vissza kell arra térnünk, s elmondani nézeteinket a tanácskozásnak úgy anyag­ra, mint alakjára nézve, táplálván a re­ményt, hogy az ország központi megyéje felismerve a félszeg helyzetet, melybe ve­zérének ambitiója sodorta, birand elég erkölcsi erővel magát abból kiragadni, s vezetői régi hírét ismét kiérdemelni. A hírneves bihari levél tárgyaltatott. N­y­á­r­y Pál ajánlja annak elfogadá­sát. Nem indokolja ezen ajánlatát, mert miként Róma nem alkotott törvényt az apagyilkosok ellen, mert nem hitte, hogy olyanok létezzenek , úgy ő sem hiszi, hogy legyen valaki a megyében, ki a bihari legújabb szentírásban lerakott modern igéket igazaknak el nem ismerné, s azokra nem esküdnék. Ez volt Nyáry Pál indítványozó szónoklatának dióhajba szorított tartal­ma , melynek legcsattanósabb phrázi­­sát az apagyilkost a morgadalmas obligát éljenzés ü­dvözlé. Nyáry Pál a politikai discussiók terén annyi botlást követett már el,hogy azok által méltán lett híressé;ezen legújabb szörnyszü­löttét,hogy mégis külön felhozzuk, teszszük főleg a megemlített hivatalos éljen­zés kedvéért, mintegy kérdezve: a sza­badság, még­pedig a megyék lét­elemét képező szólás­szabadság rovására, melyik botlott nagyobbat : a szónokló Nyáry Pál-e, ki , mint a vén hegedűs, minden nap egy nótával többet felejt, s ha így halad, végre csakis hasból beszél­het? — vagy azon,a szabad tanácskozásra összegyűlt tagok, kiknek ha feladatuk: jurare ad verba magistri, — megszűnt irányukban a raison d'étre ? Szerencsére nem igy gondolkozott a jelenvoltak mindegyike. Akadtak, kik a pár excellence baloldali vármegyében, ugyanazon baloldalnak önmagával túl­tétt kolomposa által megtámadott szólás­­szabadságnak védelmér­e keltek, kik a szabad vélemény terrorisálását, jöjjön az bárhonnét, alkotmányelleni attentatum­­nak hiszik , é­s ha Nyáry Pál fel­talált doctrinája hívőkre találna, azok ne beszéljenek megye­rendezésről, mert ily nézetnek nincs rendezni való megyéje; ily nézet mellett csak parancsolni, és en­­delmeskedni lehet. Pest megye vezérférfia, Nyáry Pál, az újabb Pestvármegye közgyűlési termében a szabad szó ily hangjaihoz nem szo­kott. És itt megjegyzést kell tennünk az al­kotmányos tanácskozás amaz incorrect, majdnem piaczias modorára, miszerint az ellenvélemény tolmácsolójának beszédét közbeszólások, hangos és megzavaró ész­revételek által magszakítani, vele discur­­sív vitába bocsátkozni, s a közgyűlés ko­moly méltóságát a közönséges társraó" színvonalára szállítni, majd­ majd tartóssá tenni engedték. A vezérférfiú, ha bízott is serge ragasz­kodásában, de a kimenetel iránt minden aggodalomtól ment nem lehetett, mit on­nét is sejteni lehetett, hogy az országos hirre vergődött bihari pontok egyik nem­zőjének személyes megjelenése is indicált­­nak találtatott. Tisza Kálmán megjelent, megoltalmaz­ni Pest megyében azt, mit Biharban élet­re hozott! És ki, vagy kik ellen ? Hiszen Pest megyében egy a vélemény, egy az akarat: a baloldali non posau­­mus ! Volt! Erkölcsi terrorismus, megfélemlítés, a vélemény szabad nyilvánulnának aka­dályozása megjárják tán a basák, a ná­­bobok, a mandarinok országában, de Pest megyében, az alkotmányos Magyar­­ország központjában grassálhatott egy­­ideig per abusum, vagy mint járvány, de mindenkorra nem! A kiábrándulás, a teljes kigyógyulás ideje elkövetkezett. A hazafi, ki kötelességének érzetével bír, nem riad vissza annak teljesítésétől, kiáltsák bár utána az őrjöngök a „ha­zaárulót“ vagy a legújabban feltalált „apagyilkost.“ Az a párt, mely tegnap csak huszon­két szóval képviselheté erejét, nem áll a negatív terén; az ő eleme a cselekvés; Pest megye közel fél millió népe pedig nem lehet arra kárhoztatva, hogy néhány pár force szereplőnek kedvéért csak tét­len néző maradjon ott, hol a cselekvők sorában az első hely az övé. Mi köszönjük a bihariaknak, hogy kör­levelüket ide is elküldték; úgy voltunk mi azzal,amint Katona Bánkja Biberách­­kal: „Köszönöm, német, hogy megtaní­tottál gondolkodni.“ A „Pesti Napló“ tárczája. Nov. 19-kén. Keletről. (Eredeti levél.) Athén, nov. 8. Tegnap korán reggel a Piraeusban kikötve, a vasúton negyed óra alatt Athénbe értem. Az egész napot a régi Athénnek szentelem. De ne várja olvasóm, hogy most az ezek által élesztett nemes de subjectiv benyomásokkal foglalkoz­zam. Nyugodtabb lélek, kevésbé törődött test, s több idő kell ahhoz,ahogy arról­ méltólag írjon az ember, mit tegnap láthattam, és életem legked­vezőbb véletlene gyanánt ünnepiek, hogy lát­tam. Ma az új Athénről, és a mai Görögországról akarok egy futólagos fény- és árnyképet oda­vetni. Tegnap hallom, hogy a görög parliament ülé­sez, és épen mára érdekes ülés várható, amely a minisztérium további léte vagy nem léte fölött fog határozni. A kérdés, mely fenforgott, mint utólag hallam, az volt, hogy a budgetet, te nap vasárnap szavaztatta meg a minisztérium ; mint az ellenzék állítja, törvényellenesen, é­s az el­lenzék ma ez határozatot megsemmisittetni akarja. Megjegyzendő egyébiránt, hogy a minisztérium majoritással bir. Reggel siettem a kamarába, mint itt nevezik. — A parliament ház legkevebb igényt sem formál Periclesi épületekkel verse­nyezni. Egy faszin az, kívülről alacsonyabb ablakokkal, mint valami granarium ; belül hösz­szu­deszkázott terem, vagy 12 faoszlopon ; hosz­­szában rozzant zölden bevont padok, mögöttük egy törött szék hever a fal mellett. Az ellenökben zölden bevont hosszú asztal, hol az elnök s jobbra balra mellette a jegyzők ülnek. Fölötte a terem hosszában karzatok, oldalt páholyok, melyek egyikébe nemzeti öltözetű férfi vezetett be, mint idegeneket, s nagy udvariassággal szé­kekről gondoskodott. Jól beszélt francziául, nem tudtam azonban teremőr, vagy képviselő, és Visontai Márton. Később láttam, hogy képviselő. A képviselő teremben ülés előtt sürgős forgás; úgy látszik a közönség is szabadon jár ki- be; mindenkinek fején a fez, vagy cylinder, a mint nemzeti vagy franczia öltözete. — Ez utóbbiak többségben vannak. — Majd min­denki dohányzik ön csinálta cigarettet, vagy hever és vörös csizmáját az előtte való pad támlájára teszi. — Szóval nagy a sansgéne. — Az elnök ravasz, de jó­képű öreg úr, egy­szerű kabátban, fekete sallangós hálósipkával fején. Amott áll Z­a­­­m­­­s, a miniszterelnök, franczia öltözetben, cylinderrel fején, idősnek láttatja öt finom borotvált arcra. A képviselők fesztelenül beszélgetnek vele, nem hajlonganak szolgailag, mint a bécsi Reichsrathban. Egymás közt is szívélyes hangulat látszik uralkodni; ke­zet szorítanak, ölelkeznek, nevetgélnek, oly formán mint nálunk. — Végre az elnök csön­get, de rettenetes kitartással. Kéri a képviselő­ket, hogy „lassan beszéljenek.“Az egyik jegyző hosszú irományt olvas, nem tudom mit; a zaj nagy - az elnök csönget, hiába, tout comme chez nous. Én azalatt vizsgálom az arczokat, s meze­ket, s gyönyörködöm a görög nemzeti ruha fes­tői szépségén. „Lábon csatos czipő“ ,* kék vagy vörös harisnya, néha színes zsinórzattal; fehér szűk nadrág, a fölött ezer ránczó fehér szoknya térdig, vagy böktörökös nadrág, szoknya nélkül. Kék vagy vörös mellény, a fölött hasonló ujjal hátravetve, csaknem egészen befödve finom ezüst vagy arany zsinórzattal; karján a bő tisz­ta fehér ingus, fején a vörös föveg, arany vagy kék selyem bojttal; néha még rövid kék köpeny fölül, vörös gallérral festői redőkbe vetve. — Ily szép nemzeti ruházatot mellőz a kormány a hadseregnél, s katonáit franczia torzképekké öl­tözteti föl. — Szép, kissé vad emberek, erélyes, kissé álnok vonásokkal. — Az elnök csönget, s konstatálja, hogy 126 tag van jelen. — A kar­zatokba beeresztik a hallgatóságot, s azok rög­tön megtelnek. — Egy fiatal ember szólal föl és siet a szószékre. Roppant zaj, orditás keletkezik. Harminczan kiáltoznak pro, harminczan contra. A szónok nyugodtan áll, az elnök majd eltöri a csengetyűt. Végre szóhoz jut a képviselő. Alig szól néhány szót,­­ az igaz hevesen, és öklével a pulpitusra ütve zajos helyeslések hallhatók és dühös ellenmondások a követi padokon, és élénk brávók a karzaton. Ez történik vagy kétszer háromszor, alig nyitja meg szó­nokunk a száját, s mondott valamit. Hanem he­lyeslés, ellenmondás és karzati bravó mind élénkebb lesz. Az elnök fölkel, hátra néz a feje fölötti karzatra, mint mérges apa fiaira, fölkiál­toz, s elrendeli hogy ki kell üríteni a karzatot. A karzaton valami dulakozás és lárma keletke­zik s úgy látszik, veszekedés. A teremben ékte­len­ zaj. Néhány erő­hangú képviselő pro et contra ordít egymás ellen, mások támogatják. A centrumban különösen feltűnt egy palikár, ki dühösen vitázott egy polgári öltözetű képviselő­vel, ki hasonlókép ordított. Mind a kettő, közel állva egymáshoz, és kezével dühösen hadonáz­­ván, lehetlennek látszik, hogy verekedésre ne kerüljön a dolog. És úgy történt. Egyszerre csak ütlegelték egymást. A szomszédok beleke­veredtek; bonyolult gombolyag alakult vagy húsz emberből, ököllel botokkal — hajrá! — A félház verekedett. A tiszteségesek boszonkodtak, utasok félve siettek ki — Mi is a karzaton at­tól tartva, hogy valahonnan egyszer majd elsül egy vagy több pisztoly, vagy rendőrség lő be, s ki tudja milyen harczháború lesz, a nők már úgy is halálra ijedtek, siettünk ki a terem­ből. Az elnök is megunta a csengetést, a elhagy­ta a termet. íme édes barátom, új Görögország képe! Ilyen népnek a bölcs és rendjelezett és excellentiás diplomaták adnak egy gyermek királyt, ki a nép előtt teljesen idegen, kinek civilistáját alig bírja, mert szegény, és adnak parliamentaris­­must. Parva sapientia regitur mundus. Könyvészet. Politikai számtan. (Irta W­enin­ger Vincze, osztályfőnök a cs. és kir. közös pénzügyminisztériumnál, a magy. tud. akadémia levet. tagja stb. Második egé­­szen átdolgozott kiadás. I. rész. Kiadja az „Atheneum“. Ára az egész mű­nek 4 frt.) E czim alatt egyelőre 21 sűrűen nyomatott iv jelent meg azon műből, mely szakkörökben már első kiadása után dicséretesen ismeretes. A mű tankönyvül szolgál a pesti kereskedelmi akadé­miában, de a benne tárgyalt anyag terjedelme s különösen alapos ismertetése fölül emeli azt a magasabb kereskedelmi tanoda szűkebb körén is. Mert a­ki végig olvas, csak az eddig megje­lent első részben, egy pár kiválóbb fejezetet, el fogja ismerni, hogy nemcsak a földmivelő, az iparos és kereskedő meríthet e műből becses ta­nulságokat, hanem , hogy a közélet embere, a törvényhozás tagja, a ki nem merengő conjectu­­rákra, hanem a közgazdaság, a száraz tények számszerű factoraira akarja politikai calculusát fektetni, az ezen igen c­élzólag „Politikai szám­tan “-nak nevezett műből sokat, igen sokat ta­nulhat. A könyv ugyanis nem szorítkozik csupán az egyes műtéteknek algebrai leszármaztatására s néhány példával való arithmetikai alkalmazá­sára ; mert hisz e részben alig volna külön műre szükség, minthogy a műtéteknek mondhatni legnagyobb része elméletileg a közép­­tanodai különböző tankönyvekben tárgyalva található ; de fölötte becsessé teszi e művet az, hogy minden egyes számtani fejezetnél az e mű­tét körébe eső politikai, közgazdasági, pénzügyi s rokon themák alaposan, és talán nem is szük­ség mondani, oly alaposan előadatnak, mint a­hogy e kitűnő szerzőtől különben nem is vár­ható. Így mindjárt a lánczszabály alkalmazásánál, az egyszerű száztéli számításnál például szol­gálnak azon számítások és adatok, a­melyek alapján a 70 : 30 szerinti quota a közös költsé­gekre nézve megállapittatott.­­ Az arany és ezüstneműek, továbbá a vert pénzek értékszá­­mításánál a külföldről szóló érdekes stat­istikai adatok mellett előadja a magyar pénzverés rövid történetét, a magyar arany és ezüsttermelés ada­tait, megismerteti a nemzetközi pénzegyezményi szerződést, taglalja a magyar pénzek vezetésér­ől szóló 1868. évi VII. tvczikket. A b­a­n­kokról szóló IV. fejezet alatt alaposan tárgyalja a bank­jegy és papírpénz természetét, saját viszonyaink szempontjából behatóan elemzi a bankkérdést általában, továbbá a Pel­ad­át s a bécsi nemzeti bank helyzetét, érdekes kimutatásokat közöl a hazai takarékpénztárakról, sáp­áti börze jegy­zéseiről.­­ Az állampapírok fejezete alatt egyéb nagybecsű adatok sorában azon számtételek kö­zöltétnek, melyekből Magyarországnak az ál­lamadósságokhoz­ évi járuléka kiszámíttatott. Hasonló érdekes anyag és példa foglaltatik a hitelügyi számítások és a kölcsöntervek fejezetei alatt, a­melyek különösen igen czélszerűen be­rendezett táblázatokkal bővelkednek. A ma eddig megjelent része a kölcsöntörlesz­­tésekkel szakad meg, de azt hisszük,­ogy az itt fölsorolt anyag is eléggé igazolja felebbi állítá­sunkat, hogy e politikai számtan mily széles kö­röknek nyújthat élvezetes tanulmányt. Hogy e ma irodalmunkban egyetlen a maga nemében, és így valósággal, a szó szoros értel­mében hézag­pótló, azt senki sem tagadhatja; de eltekintve attól, hogy viszonyainkat oly tüze­tesen szem előtt tartja, bátran mondhatjuk, hogy a külföldi szakirodalom általában alig képes művet felmutatni, mely az idevágó anyagot oly kimerítőleg, alaposan s a legújabb adatok sze­rint földolgozta volna. Az első kiadással szemben­ a jelenlegi nem­csak az anyag, hanem az előadás nagyobb vilá­gossága, s aránylag helyesebb magyarsága te­kintetében is kitűnik. Nyomdai kiállítása is csi­nos és mi az ily szakműveknél első tekintet, példányszerüleg correct. Fly A. A cattaroi felkelés. A felkelésnek békés uton való lecsillapítása­­iránt a Bocche di Cattaro északi vidékeiben, a végső remény is eltűnt. Hadcsapataink hadtani­lag szervezett előnyomulása elvetette a koc­kát az új vérontás mellett. A hadcsapatok indulása f. hó 16 án reggeli 6 órakor történt. Dormus al­­tábornok két zászlóalj gyalogsággal Bisanoban maradt fedezetül. A hadcsapatok négy pontról indulva, a közös iránypont felé nyomulva előre.

Next