Pesti Napló, 1869. november (20. évfolyam, 252–275. szám)
1869-11-19 / 266. szám
1266. szám. Péntek, november 19.1869. 20. évi folyam. Szerkesztési iroda: Tewncaiek tere 7. uim. I. Mattiét E lap Mellem!rését illető mindten közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bémentetlen levelek ek ismart kezektől fogadtatnak el. Ferencaiek tere 7. Mimi földMint. Kiadóhivatal: A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendőt. SAPLD Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Egész évre . . . *2 frt. Félévre ..... 11 frt. Negyed évre . . . Két hóra. Egy hóra , 00 kr. , 70 kr. 85 kr. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 ajkr. Nyílt-tér : 9 hasábos petitsor 25 aj kr. Előfizetési felhívás* PESTI NAPLÓ 1869-ki oct.—deczemberi folyamára. f előfizetési feltételek : Patton hírbe* hordva, videlra postán küldve Fél évre . . ..........................................11 frt. — Negyedévre................................................5 frt 50 kr. Egy hónapra.................................. . 1 frt 85 kr Ax „Athenaeum*, Irodalmi és nyomdai részvény társulat, mint tulajdonos ás kiadó. SSOSBBbefiee! Pest, nov 18. 1869 Alig van száraz földünkön oly törvényhozás,mely mint a miénk,annyit kibérdjék a betűkkel s oly gyakran vegyen alkalmat egye kint és tömegesen az irálylyal küzködni — és fájdalom — nem mindig dicsőséggel. Nem elég, hogy az osztályok s illetőleg a bizottmányok a hozzájuk áttett tárgyakat kiveszik azon keretből, melyet fogalmazójuk czélszerűnek képzelt; nem elég, hogy amit ő együvé font, feloldják, amiket külön választott, egyesítik, amit szabatosan fejezett ki, lazává teszik vagy terjedtté lapítják : ez mind nem elég; az eszmemenetet is kiveszik azon vonalból, melyen a tárgy kifejtéséhez sietett,s kényszerítik hátra tolni a mi elől vat, s előléptetni, mi hátul állott. S azt hinné az ember, hogy ha a tárgyalt törvényjavaslat, vagy más hasonló irat, ezen tűzpróbán átment, már akkor legalább szabatos irány tekintetében eléggé van biztosítva, és attól sem lehet többé rettegni, hogy magán a teljes országgyűlésen ismét gyökeresen kiigazíttassék. Azonban a tapasztalás arra mutat, hogy habent sua fata libelli, s még a kész és elfogadott törvények is a szentesítés alatt is éreztetik gyöngeségeiket, s intő például szolgálnak arra, hogy a legköltőibb szónokot, a leggyakorlatiabb hivatalnokát, a legtekintélyesebb államférfit sem kell csak azért jó codificalónak tartani, mert nevezetes helyet foglal el és tölt be a parliamentben. Ennél fogva most is attól vagyok áthatva, hogy államtanács nélkül nem fogunk boldogulni, s kivált a codificatióknál mélyen fogjuk érezni azon hiányt, mely a dilettantismus formulatiói miatt törvényhozásunkat mindinkább fogja alább szállítani. Sok feladat vár megoldásra, s minden nap hátrább tolatnak oly kérdések, melyek azért hevernek, mert a bureaukban csak mellékfoglalkozásoknak tekintetnek, és helyesen , mert végtére is a közkezelés különböző ágainak nem lehet, józanon fogva fel a dolgot, az a hivatása, hogy szakemberként szerepeljenek és kitűnő és a helyes iránynak remeklőiként fitogtassák magukat. Amig nem lesz államtanács, nem lesz eléggé gyors az országgyűlés; amíg a trónbeszédben megoldásra kitűzettek, egyik országgyűlés válláról a másikra tolatnak. Ugyan mennyi oldatott meg a közelebbi trónbeszéd által kijelölt feladatokból? S mikor lesz már időnk a szabadelvű reformok által bebizonyítani, hogy századunk komoly feladataival küzdeni képesek és eléggé belátók vagyunk? Úgy hiszem mindent ell kell távolítani, mi hátráltat azon czélhoz jutni, mit polgárisodásnak neveznek, s minek ereje által sorozhatjuk magunkat azon nemzetek közé, melyek fenmaradása világérdekekkel és törhetlen rokonszenvvel van istápolva. De ellenvethetik, hogy valamint az absolut kormányoknak gyakran volt összeütközésök az államtanáccsal, szintúgy fog lenni az alkotmányos kormányoknak is. Ez megtörténhetnék, ha mi a parlamentáris kormányzatot népszerűségéből ki tudnók vetkeztetni, s ha előrelátásunk oly gyarló volna, hogy biztosan nem intézkedhetnénk az államtanács oly szervezéséről, mely összeütközésekre alkalmat se adhasson. Ezen megoldásról közelebbről lesz még alkalmam eszmét váltani. KEMÉNY ZSIGMOND, Pest, nov. 18. Egy idő óta hazai hírlapjainkban kalandos hírek keringenek a Deákpárt kebelében beállott meghasonlásról, a párt közeli felbomlásáról sat. E híreket a különböző hírlapok pártárnyalataik érdekei szerint variálják, s mit sem törődve a felett, bírhatnak-e számításaik alapossággal, melegen feltálalják az ilyeseken mindig mohón kapó olvasó közönségnek. Baloldali lapokból ez párt manoeuvrenek megjárja, melynek még azon jó tulajdonsága van, hogy senki sem hisz benne, hisz megszoktuk márezektől a párt bukásának jóslatát, sőt ennél nagyobb, borzalmasabb dolgokat is hallani. Most azonban e jósolgatásokat átveszik oly lapok is, melyek a Deákpárt által vallott alapelvekre nézve a párttal egyirányúak, s itt nem tételezhetvén fel mellékes czélokat, s kénytelenek vagyunk hinni, hogy híreik közlésében s azok hitelelességének kikutatásában nem viseltetnek kellő szigorral, vagy tán mistificáltatnak. A „Pester Lloyd“ vasárnapi száma például a Deák-párt kebelében beállott szakadásról, e párt több tagjának a baloldalhoz csatlakozásáról, sőt miniszterertzisről beszél, mégpedig komolyan. Nem tulajdonítanánk e kacsának semmi fontosságot, ha azt nem a P. Lloyd, egyik legtekintélyesebb hírlapunk, közölné, melynek olvasó közönsége megszokta a lap híreit „jó kutforrásból“ eredetieknek tekinteni. Nem akarjuk e hírek fontosságát növelni az által,ahogy figyelemre méltatjuk , nehogy azonban a jóhiszemű közönség félrevezettessék, kénytelenek vagyunk erre vonatkozólag következőket megjegyezni. A Deák-párt alapja az 1867-ik évi kiegyezés, ez azon összekötő kapocs, mely tagjait szilárdan egyesíti. Voltak talán, és lesznek bizonyára a jövőben, a belreform kérdések terén, a párt kebelében elágazó nézetek; lehetnek, sőt talán vannak is, kik úgy a követendő útra mnt a formára nézve nem mindenben értenek egyet a kormány eljárásával; lehet, hogy a követendő irányra nézve történtek, hisz en a képviselők kötelessége és hivatása, barátságos eszmecserék, de mindezen, a párt beléletében elmaradhatlan életnyilvánulásoknak csak egy czéljuk lehet, a párt értekezletén érvényt szerezni egy vagy más iránynak, őszinte bizalmas eszmecsere által megvilágítani, és szorosabban fűzni egymáshoz az egyes alkatrészeket. Mindez mondjuk a lehetőségek sorába tartozik, de mindebből még nem következik bomlás, s nem következhetik szakadás, mely a pártalapelvének, melyhez kivétel nélkül mindenki, legyen egyes belkérdésekben bármily véleményben, tántoríthatlanul ragaszkodik, veszélyeztetését vonhatná maga után. Talán kelleténél is többet szóltunk annak bebizonyítására, hogy a mai pár excellence ellenzéknek erősbödése a Deákpárt rovására, a természetszerű lehetetlenségek sorába tartozik. Pest, nov. 18. Pest megye tegnapi közgyűlése municipális életünk nyilatkozványainak sorában fontosabb mozzanat, semmint az arróli megemlékezést az ülés rövid rajzának közlésével kielégítőnek tarthatnók. Vissza kell arra térnünk, s elmondani nézeteinket a tanácskozásnak úgy anyagra, mint alakjára nézve, táplálván a reményt, hogy az ország központi megyéje felismerve a félszeg helyzetet, melybe vezérének ambitiója sodorta, birand elég erkölcsi erővel magát abból kiragadni, s vezetői régi hírét ismét kiérdemelni. A hírneves bihari levél tárgyaltatott. Nyáry Pál ajánlja annak elfogadását. Nem indokolja ezen ajánlatát, mert miként Róma nem alkotott törvényt az apagyilkosok ellen, mert nem hitte, hogy olyanok létezzenek , úgy ő sem hiszi, hogy legyen valaki a megyében, ki a bihari legújabb szentírásban lerakott modern igéket igazaknak el nem ismerné, s azokra nem esküdnék. Ez volt Nyáry Pál indítványozó szónoklatának dióhajba szorított tartalma , melynek legcsattanósabb phrázisát az apagyilkost a morgadalmas obligát éljenzés üdvözlé. Nyáry Pál a politikai discussiók terén annyi botlást követett már el,hogy azok által méltán lett híressé;ezen legújabb szörnyszülöttét,hogy mégis külön felhozzuk, teszszük főleg a megemlített hivatalos éljenzés kedvéért, mintegy kérdezve: a szabadság, mégpedig a megyék lételemét képező szólásszabadság rovására, melyik botlott nagyobbat : a szónokló Nyáry Pál-e, ki , mint a vén hegedűs, minden nap egy nótával többet felejt, s ha így halad, végre csakis hasból beszélhet? — vagy azon,a szabad tanácskozásra összegyűlt tagok, kiknek ha feladatuk: jurare ad verba magistri, — megszűnt irányukban a raison d'étre ? Szerencsére nem igy gondolkozott a jelenvoltak mindegyike. Akadtak, kik a pár excellence baloldali vármegyében, ugyanazon baloldalnak önmagával túltétt kolomposa által megtámadott szólásszabadságnak védelmére keltek, kik a szabad vélemény terrorisálását, jöjjön az bárhonnét, alkotmányelleni attentatumnak hiszik , és ha Nyáry Pál feltalált doctrinája hívőkre találna, azok ne beszéljenek megyerendezésről, mert ily nézetnek nincs rendezni való megyéje; ily nézet mellett csak parancsolni, és endelmeskedni lehet. Pest megye vezérférfia, Nyáry Pál, az újabb Pestvármegye közgyűlési termében a szabad szó ily hangjaihoz nem szokott. És itt megjegyzést kell tennünk az alkotmányos tanácskozás amaz incorrect, majdnem piaczias modorára, miszerint az ellenvélemény tolmácsolójának beszédét közbeszólások, hangos és megzavaró észrevételek által magszakítani, vele discursív vitába bocsátkozni, s a közgyűlés komoly méltóságát a közönséges társraó" színvonalára szállítni, majd majd tartóssá tenni engedték. A vezérférfiú, ha bízott is serge ragaszkodásában, de a kimenetel iránt minden aggodalomtól ment nem lehetett, mit onnét is sejteni lehetett, hogy az országos hirre vergődött bihari pontok egyik nemzőjének személyes megjelenése is indicáltnak találtatott. Tisza Kálmán megjelent, megoltalmazni Pest megyében azt, mit Biharban életre hozott! És ki, vagy kik ellen ? Hiszen Pest megyében egy a vélemény, egy az akarat: a baloldali non posaumus ! Volt! Erkölcsi terrorismus, megfélemlítés, a vélemény szabad nyilvánulnának akadályozása megjárják tán a basák, a nábobok, a mandarinok országában, de Pest megyében, az alkotmányos Magyarország központjában grassálhatott egyideig per abusum, vagy mint járvány, de mindenkorra nem! A kiábrándulás, a teljes kigyógyulás ideje elkövetkezett. A hazafi, ki kötelességének érzetével bír, nem riad vissza annak teljesítésétől, kiáltsák bár utána az őrjöngök a „hazaárulót“ vagy a legújabban feltalált „apagyilkost.“ Az a párt, mely tegnap csak huszonkét szóval képviselheté erejét, nem áll a negatív terén; az ő eleme a cselekvés; Pest megye közel fél millió népe pedig nem lehet arra kárhoztatva, hogy néhány pár force szereplőnek kedvéért csak tétlen néző maradjon ott, hol a cselekvők sorában az első hely az övé. Mi köszönjük a bihariaknak, hogy körlevelüket ide is elküldték; úgy voltunk mi azzal,amint Katona Bánkja Biberáchkal: „Köszönöm, német, hogy megtanítottál gondolkodni.“ A „Pesti Napló“ tárczája. Nov. 19-kén. Keletről. (Eredeti levél.) Athén, nov. 8. Tegnap korán reggel a Piraeusban kikötve, a vasúton negyed óra alatt Athénbe értem. Az egész napot a régi Athénnek szentelem. De ne várja olvasóm, hogy most az ezek által élesztett nemes de subjectiv benyomásokkal foglalkozzam. Nyugodtabb lélek, kevésbé törődött test, s több idő kell ahhoz,ahogy arról méltólag írjon az ember, mit tegnap láthattam, és életem legkedvezőbb véletlene gyanánt ünnepiek, hogy láttam. Ma az új Athénről, és a mai Görögországról akarok egy futólagos fény- és árnyképet odavetni. Tegnap hallom, hogy a görög parliament ülésez, és épen mára érdekes ülés várható, amely a minisztérium további léte vagy nem léte fölött fog határozni. A kérdés, mely fenforgott, mint utólag hallam, az volt, hogy a budgetet, te nap vasárnap szavaztatta meg a minisztérium ; mint az ellenzék állítja, törvényellenesen, és az ellenzék ma ez határozatot megsemmisittetni akarja. Megjegyzendő egyébiránt, hogy a minisztérium majoritással bir. Reggel siettem a kamarába, mint itt nevezik. — A parliament ház legkevebb igényt sem formál Periclesi épületekkel versenyezni. Egy faszin az, kívülről alacsonyabb ablakokkal, mint valami granarium ; belül höszszudeszkázott terem, vagy 12 faoszlopon ; hoszszában rozzant zölden bevont padok, mögöttük egy törött szék hever a fal mellett. Az ellenökben zölden bevont hosszú asztal, hol az elnök s jobbra balra mellette a jegyzők ülnek. Fölötte a terem hosszában karzatok, oldalt páholyok, melyek egyikébe nemzeti öltözetű férfi vezetett be, mint idegeneket, s nagy udvariassággal székekről gondoskodott. Jól beszélt francziául, nem tudtam azonban teremőr, vagy képviselő, és Visontai Márton. Később láttam, hogy képviselő. A képviselő teremben ülés előtt sürgős forgás; úgy látszik a közönség is szabadon jár ki- be; mindenkinek fején a fez, vagy cylinder, a mint nemzeti vagy franczia öltözete. — Ez utóbbiak többségben vannak. — Majd mindenki dohányzik ön csinálta cigarettet, vagy hever és vörös csizmáját az előtte való pad támlájára teszi. — Szóval nagy a sansgéne. — Az elnök ravasz, de jóképű öreg úr, egyszerű kabátban, fekete sallangós hálósipkával fején. Amott áll Zams, a miniszterelnök, franczia öltözetben, cylinderrel fején, idősnek láttatja öt finom borotvált arcra. A képviselők fesztelenül beszélgetnek vele, nem hajlonganak szolgailag, mint a bécsi Reichsrathban. Egymás közt is szívélyes hangulat látszik uralkodni; kezet szorítanak, ölelkeznek, nevetgélnek, oly formán mint nálunk. — Végre az elnök csönget, de rettenetes kitartással. Kéri a képviselőket, hogy „lassan beszéljenek.“Az egyik jegyző hosszú irományt olvas, nem tudom mit; a zaj nagy - az elnök csönget, hiába, tout comme chez nous. Én azalatt vizsgálom az arczokat, s mezeket, s gyönyörködöm a görög nemzeti ruha festői szépségén. „Lábon csatos czipő“ ,* kék vagy vörös harisnya, néha színes zsinórzattal; fehér szűk nadrág, a fölött ezer ránczó fehér szoknya térdig, vagy böktörökös nadrág, szoknya nélkül. Kék vagy vörös mellény, a fölött hasonló ujjal hátravetve, csaknem egészen befödve finom ezüst vagy arany zsinórzattal; karján a bő tiszta fehér ingus, fején a vörös föveg, arany vagy kék selyem bojttal; néha még rövid kék köpeny fölül, vörös gallérral festői redőkbe vetve. — Ily szép nemzeti ruházatot mellőz a kormány a hadseregnél, s katonáit franczia torzképekké öltözteti föl. — Szép, kissé vad emberek, erélyes, kissé álnok vonásokkal. — Az elnök csönget, s konstatálja, hogy 126 tag van jelen. — A karzatokba beeresztik a hallgatóságot, s azok rögtön megtelnek. — Egy fiatal ember szólal föl és siet a szószékre. Roppant zaj, orditás keletkezik. Harminczan kiáltoznak pro, harminczan contra. A szónok nyugodtan áll, az elnök majd eltöri a csengetyűt. Végre szóhoz jut a képviselő. Alig szól néhány szót, az igaz hevesen, és öklével a pulpitusra ütve zajos helyeslések hallhatók és dühös ellenmondások a követi padokon, és élénk brávók a karzaton. Ez történik vagy kétszer háromszor, alig nyitja meg szónokunk a száját, s mondott valamit. Hanem helyeslés, ellenmondás és karzati bravó mind élénkebb lesz. Az elnök fölkel, hátra néz a feje fölötti karzatra, mint mérges apa fiaira, fölkiáltoz, s elrendeli hogy ki kell üríteni a karzatot. A karzaton valami dulakozás és lárma keletkezik s úgy látszik, veszekedés. A teremben éktelen zaj. Néhány erőhangú képviselő pro et contra ordít egymás ellen, mások támogatják. A centrumban különösen feltűnt egy palikár, ki dühösen vitázott egy polgári öltözetű képviselővel, ki hasonlókép ordított. Mind a kettő, közel állva egymáshoz, és kezével dühösen hadonázván, lehetlennek látszik, hogy verekedésre ne kerüljön a dolog. És úgy történt. Egyszerre csak ütlegelték egymást. A szomszédok belekeveredtek; bonyolult gombolyag alakult vagy húsz emberből, ököllel botokkal — hajrá! — A félház verekedett. A tiszteségesek boszonkodtak, utasok félve siettek ki — Mi is a karzaton attól tartva, hogy valahonnan egyszer majd elsül egy vagy több pisztoly, vagy rendőrség lő be, s ki tudja milyen harczháború lesz, a nők már úgy is halálra ijedtek, siettünk ki a teremből. Az elnök is megunta a csengetést, a elhagyta a termet. íme édes barátom, új Görögország képe! Ilyen népnek a bölcs és rendjelezett és excellentiás diplomaták adnak egy gyermek királyt, ki a nép előtt teljesen idegen, kinek civilistáját alig bírja, mert szegény, és adnak parliamentarismust. Parva sapientia regitur mundus. Könyvészet. Politikai számtan. (Irta Weninger Vincze, osztályfőnök a cs. és kir. közös pénzügyminisztériumnál, a magy. tud. akadémia levet. tagja stb. Második egészen átdolgozott kiadás. I. rész. Kiadja az „Atheneum“. Ára az egész műnek 4 frt.) E czim alatt egyelőre 21 sűrűen nyomatott iv jelent meg azon műből, mely szakkörökben már első kiadása után dicséretesen ismeretes. A mű tankönyvül szolgál a pesti kereskedelmi akadémiában, de a benne tárgyalt anyag terjedelme s különösen alapos ismertetése fölül emeli azt a magasabb kereskedelmi tanoda szűkebb körén is. Mert aki végig olvas, csak az eddig megjelent első részben, egy pár kiválóbb fejezetet, el fogja ismerni, hogy nemcsak a földmivelő, az iparos és kereskedő meríthet e műből becses tanulságokat, hanem , hogy a közélet embere, a törvényhozás tagja, a ki nem merengő conjecturákra, hanem a közgazdaság, a száraz tények számszerű factoraira akarja politikai calculusát fektetni, az ezen igen célzólag „Politikai számtan “-nak nevezett műből sokat, igen sokat tanulhat. A könyv ugyanis nem szorítkozik csupán az egyes műtéteknek algebrai leszármaztatására s néhány példával való arithmetikai alkalmazására ; mert hisz e részben alig volna külön műre szükség, minthogy a műtéteknek mondhatni legnagyobb része elméletileg a középtanodai különböző tankönyvekben tárgyalva található ; de fölötte becsessé teszi e művet az, hogy minden egyes számtani fejezetnél az e műtét körébe eső politikai, közgazdasági, pénzügyi s rokon themák alaposan, és talán nem is szükség mondani, oly alaposan előadatnak, mint ahogy e kitűnő szerzőtől különben nem is várható. Így mindjárt a lánczszabály alkalmazásánál, az egyszerű száztéli számításnál például szolgálnak azon számítások és adatok, amelyek alapján a 70 : 30 szerinti quota a közös költségekre nézve megállapittatott. Az arany és ezüstneműek, továbbá a vert pénzek értékszámításánál a külföldről szóló érdekes statistikai adatok mellett előadja a magyar pénzverés rövid történetét, a magyar arany és ezüsttermelés adatait, megismerteti a nemzetközi pénzegyezményi szerződést, taglalja a magyar pénzek vezetéséről szóló 1868. évi VII. tvczikket. A bankokról szóló IV. fejezet alatt alaposan tárgyalja a bankjegy és papírpénz természetét, saját viszonyaink szempontjából behatóan elemzi a bankkérdést általában, továbbá a Peladát s a bécsi nemzeti bank helyzetét, érdekes kimutatásokat közöl a hazai takarékpénztárakról, sápáti börze jegyzéseiről. Az állampapírok fejezete alatt egyéb nagybecsű adatok sorában azon számtételek közöltétnek, melyekből Magyarországnak az államadósságokhoz évi járuléka kiszámíttatott. Hasonló érdekes anyag és példa foglaltatik a hitelügyi számítások és a kölcsöntervek fejezetei alatt, amelyek különösen igen czélszerűen berendezett táblázatokkal bővelkednek. A ma eddig megjelent része a kölcsöntörlesztésekkel szakad meg, de azt hisszük,ogy az itt fölsorolt anyag is eléggé igazolja felebbi állításunkat, hogy e politikai számtan mily széles köröknek nyújthat élvezetes tanulmányt. Hogy e ma irodalmunkban egyetlen a maga nemében, és így valósággal, a szó szoros értelmében hézagpótló, azt senki sem tagadhatja; de eltekintve attól, hogy viszonyainkat oly tüzetesen szem előtt tartja, bátran mondhatjuk, hogy a külföldi szakirodalom általában alig képes művet felmutatni, mely az idevágó anyagot oly kimerítőleg, alaposan s a legújabb adatok szerint földolgozta volna. Az első kiadással szemben a jelenlegi nemcsak az anyag, hanem az előadás nagyobb világossága, s aránylag helyesebb magyarsága tekintetében is kitűnik. Nyomdai kiállítása is csinos és mi az ily szakműveknél első tekintet, példányszerüleg correct. Fly A. A cattaroi felkelés. A felkelésnek békés uton való lecsillapításairánt a Bocche di Cattaro északi vidékeiben, a végső remény is eltűnt. Hadcsapataink hadtanilag szervezett előnyomulása elvetette a kockát az új vérontás mellett. A hadcsapatok indulása f. hó 16 án reggeli 6 órakor történt. Dormus altábornok két zászlóalj gyalogsággal Bisanoban maradt fedezetül. A hadcsapatok négy pontról indulva, a közös iránypont felé nyomulva előre.