Pesti Napló, 1870. január (21. évfolyam, 1-24. szám)
1870-01-01 / 1. szám
gezhetik feladataikat — miután az előadási munka idejüket nem igénylendi. . Azt nem ellenezném, hogy hűtlenségi és felségsértési esetekben maga az állambiróság nevezzen kebeléből három tagot a vizsgálat megtételére s azon kérdések eldöntésére, melyek a vizsgálatnál előadhatják magukat. Sőt abba is beleegyezném, hogy a rendes tagokon kívül a korona nevezzen három póttagot s az országgyűlés is válaszszon ugyanannyit, és hűtlenségi vagy felségsértési esetekben mind a vádló, mind a vádlott recusálhasson négy-négy (vagy hat-hat) tagot, a vissza nem vetett bírák fogván mind a tény, mind a büntetés mennyiségéről ítélni. (Norvégiában a vádlott minden indokolás nélkül visszavetheti a részet országos vagyis állambíróság harmadrészét.) Részemről ugyan minden félelem nélkül alávetném magamat bármily esetben oly bíróságnak, minél fenebb vázoltam; de ha valaki a recusatioval élhetéshez különösen ragaszkodik, s ez az ország terheltetése nélkül elérhető, nem tagadnám meg tőle e megnyugtatást. Visszapillantás a lefolyt év közgazdasági állapotára. (..) Amilyen nagy volt a remény a lefolyt év kezdetén , hogy közgazdasági viszonyaink az előbbi két év által kezdeményezett sikerdús pályán előre fognak haladni, és oly levert kedélylyel állunk most, az év befejeztével gazdasági állapotunk szemléleténél. Ifjú s nagyot ígérő vállalataink nagy számban nagyszerű iparral kecsegtettek; — hitelintézeteink mintegy biztosítékot kínáltak arra nézve, hogy ezentúl Magyarország bőven és olcsón saját intézeteinél találandja a szükséges tőkepénzeket; ■— szállítási vállalataink gyors és állandó összeköttetést helyeztek kilátásba ; — szántóföldeink kedvező aratással biztattak, szóval az év elején a magyar minisztérium uralma alatt lefolyt két boldog évnek szerencsés folytatását láttuk az 1869-ikiben. Reményeink azonban nagy részt elenyésztek. Az aratás általában csak középszerű volt, s ez még hagyján, de a külföldön a termés rendesen jó, sőt Amerikában rendkívüli bő volt. Gabnánkat ki nem vihetük. Gabnánkat a külföld nem kereste oly nagy mérvben, mint azt az előbbi években láttuk. Ezzel karöltve a gabnaárak nagyban csökkentek s ha malmaink nem lettek volna, a csökkenés még nagyobb arányokat ölt fel. A pénzbőség, mely a múlt két év nagyszerű gabnakivitele által hazánkba szivárgott, lassan kint apadni kezdett; s ez visszahatott az üzleti világra; a papírok nagyban kínáltattak, folyamuk csökkent; most átalános félelem lepte meg a bankokat, kiknél az értékpapírok nagyobbrészt elhelyezve voltak; az osztrák nemz.bank felemeli a kamatlábat, utána a többi bankok felcsigázzák a discontot; a hitelezésnél óvatosabbakká lesznek, a pénzt nem lehet sehol sem kapni, egyes előkelő cégek csődbe vittek, és a megrémült üzletvilág felkiált „Samiel segíts ,a állam támogass! íme, ez röviden összefoglalva a kép, melyet a lefolyt év közgazdasági állapotáról adhatnánk. Ismét kitűnt közgazdasági téren is a magyar nemzeti jellem, mely csak végleteket ismer. Vagy szalmattízként fellobban s mindent, mit más nemzetek évtizedek alatt elérnek, rövid pillanatok alatt akarja megnyerni s nyakra-főre alapít vállalatokat, létesít intézeteket, nem törődve azzal: lesz-e elegendő erő ez intézetek fentartására. Vagy száraz lombként elcsüggedve lezuhan a magas fáról, mindent veszve lát, mindent abbahagy, mihelyt a jó remény enyészőfélben van. Sötét előtte most minden, fél az üzlettől, fél értékpapírjaitól, fél a vállalatoktól, és tán megátkozza a pillanatot, melyben az üzleti térre lépett. Nem hiába hasonlítják össze rendesen a nemzeti életet az emberi élet fejlődésével; itt is úgy mint amott, minden fejlődés megkívánja a maga idejét, megkívánja a maga korát, s a gyorsaság legtöbb esetben idő előtti érettséget szül , mely az egyéb viszonyokkal öszhangzásban nem állván, tökéletesen tönkre jut, elvész. Összes közgazdaságunk a legutóbbi években hatalmas fejlődésben volt , a gyermekbetegségek el nem maradhattak ; meglehet, ha kedvező körülmények közt továbbra is megmaradhattunk volna, talán veszteségek nélkül fejlődünk, de a körülmények hatalmunkon kívül fekszenek, s mi közgazdasági fejlődésünkben ezekre nem figyeltünk. Valamennyi vállalatainkat mindig a legkedvezőbb viszonyokra alapítottuk , s így természetes, hogy az első kedvezőtlen esemény közbejötte nagyszerű rázkódtatásokat szült. Ezen átalános pontok megjelölése után térjünk át közgazdasági viszonyaink részletes vázlatára. S itt mindenekelőtt vázlatozni fogjuk az állam s a törvényhozás behatását közgazdasági viszonyainkra. A törvényhozás a lefolyt évbenfelette keveset tett a közgazdasági téren; ennek részben oka, hogy törvényhozásunk tulajdonképen csak az év vége felé gyűlt egybe, s ekkor is legszebb idejét meddő vitatkozások vették igénybe. Egy nagy jelentőségű törvényt említhetünk, amelyet a körülmények kényszere csikart ki a törvényhozástól, értjük a tőzsdebíróságról szóló törvényt. E lapok hasábjain tüzetesen kimutattuk már, mily nélkülözhetlen szükséges intézmény a pesti tőzsdebiróság, kifejtettük egyszersmind az okokat, melyek közvetlenül e törvény alkotására alkalmat adtak s igy elegendő, ha egyszerűen megemlítjük, hogy e törvény által a hazai közgazdaság lényeges támogatást nyert. E törvényen kívül a törvényhozás nem mutat tényleges eredményeket, s e tekintetben a jövőre vagyunk utalva, így törvényhozásunk határozata folytán gyűlt össze ez év tavaszán az adóenquéte, mely ugyan eddigelé nagy eredményeket nem mutat fel, sőt amint biztos forrásból tudjuk, az enquéte tagjai oly közönynyel viseltetnek, hogy legtöbb esetben ülést is alig lehet tartani , tanácskozásai mindazáltal mégis alapul fognak szolgálni egy új adórendszernek, s ez úgy hisz szűk, közgazdasági körülményeink közt főfontosságú mozzanat. Az ipartörvényjavaslat a ház előtt fekszik. E törvényjavaslat ugyan hiányok nélkülinek nem mondható, s részben örülünk, hogy maguk az osztályok máris lényeges változtatásokat tettek rajta, sőt amint biztosan értesülünk, a pesti kereskedelmi és iparkamránál külön ipartörvényjavaslat készül, mely a házalás és a vásárrendre is kiterjed, és bő indokolással van ellátva. Mind a körülmények kecsegtetnek azzal, hogy legalább a jövő évben felszabadul iparunk azon nehézkes köteléktől, mely alatt eddig szenvednie kellett. Az erdészeti törvényjavaslat állítólag szintén kész, s a vadászatival együtt oly törvényt képez, mely nálunk már régóta óhajtott, melynek érvényesítéséhez azonban természetesen a municipiumok rendezése okvetlen szükséges, és jó mezőrendőrség nélkülözhetlen kellék. Ezen törvényjavaslatokon kívül hallatszik még több javaslatról hír. Ilyen a részvénytársulatokról szóló törvényjavaslat, melyről hírlik, hogy a szabadság elvére volna fektetve. Ilyen az értékpapírok megsemmisítésére vonatkozó javaslat, mely állítólag a földhitelintézet pénzügyi osztályának vezetője, Lukács terve szerint készült. Ilyen a tőzsdei törvényjavaslat, a házalási törvény stb. Mindezek mutatják, hogy kormányunk a közgazdaság követelményeire kiváló figyelemmel van, és hogy legalább a jövő évben már lényeges vonatkozásokban közgazdasági viszonyaink törvény által rendezve lesznek. Belföld. Beszterczebányáról Raab Károly, a zólyomi ev. esp. isk. szék jegyzője hosszabb cáfolat közlésére keresett meg lapunk 249. számában foglalt azon tudósítása ellenében, mely az esp. iskolai tanács által kidolgozott, s az egyházmegye részéről helybenhagyott tantervet bírálja. A levélből csak a következő főbb pontokat említhetjük fel: „Kubányi úr azt állítja, hogy a tanterv hiányos törvényellenes, a mennyiben követeli ugyan Palaestina leírását, de nem Magyarországnak földrajzát ; a mennyiben sürgeti ugyan a bibliai történetek egész seregét, de a honi történelemről mit sem tud, s hogy a szűkkeblű felekezetiség bélyegét annyira homlokán hordja, hogy az alkotmánytant és nyelvtant — mint a felekezeti rajongók neveltetésénél „egészen fölösleges,“ sőt ártalmas elemeket —tekintetbe sem veszi. Erre Raab úr így felel: Nem tudja-e K. ur, hogy a zólyomi esée jóval, legalább 2 évvel a 38. téz hozatala előtt mindazon tantárgyakat fogta be tantervezetébe, melyek a népiskolai törvényben rendeltetnek — az egy alkotmánytant kivéve ? Mint tanítónak mégis tudnia kellene, hogy Magyarország földrajza már az 1868/7-iki évben adatott elő iskoláinkban ! Senki sem hiszi, hogy hazánkat ignoráljuk, midőn Európának, sőt a többi földrésznek leírását is (tehát többet, mint a 38. tcz. rendet) követeljük? Nézze meg tantervünket, hogy honunk története kötelező tantárgy, mely az 1870/uiki évben terjedelmesen elő fog adatni. Nem olvasta-e a f. é. jul. 29-én tartott eségi gyűlés azon határozatát, hogy az alkotmánytan a jövő évben annak rendje szerint tárgyaltassék, azon alkotmánytan, mely az 1866-ban készült tanrendszerünkbe csak azért nem vétethetett fel, mert akkor a helyreállított alkotmányról, s így alkotmánytanról szó sem lehetett ? S mi bírta őt azon insinuatióra, hogy ezen tárgyat kihagytuk, mert a felekezet irtózik tőle s azt „ártalmasnak“ tartja ? Hogy a magyar nyelvtan taníttatását mintegy a magyar elem elleni gyűlöletből hagytuk volna ki, rágalomnak vagyok kénytelen kinyilatkoztatni. Előadatik az több városi iskolánkban, s hogy tisztán szláv falusi iskoláinkban e nyelv nem kötelező tantárgy, ezen Kuron kívül senki sem fog megütközni. Valóban nincs igaza, hogy a zólyomi espg, a törvényileg előírt tantárgyak csak egyikét is mellőzte volna, s ha tán azt rászalja, hogy a tárgyak összege a folyó évben nem adatik elő, sajnáljuk, mert mindent egyszerre előadni akarni, valódi képtelenség, s mindenki csak helyeselni fogja intézkedésünket, hogy az összes, többnyire egy tanító által előadandó tantárgyakat négy cyclusra osztottuk. Van még egy kis észrevételem azon élezésnek lenni akaró modorra, melylyel a bibi történetek felett palctát tör, nagyon feljajdulván azon, hogy az espg 23-nak betanulását követeli s mások között azt is, „mely egész körülményességgel tárgyazza szent (?) Erzsébet és Mária áldott állapotba jutását.“ Nem akarjuk vitatni, vájjon sokat követelne e az espg, ha 23 bibliai történelmet előirt volna, mert a ki a bibliai történeteknek nálunk behozott calvi kiadását ismeri s tudja, hogy ily történelmek ügyes tanító vezetése alatt nem magoltatnak be, hanem hogy főleg azoknál az elbeszélő modor követendő, az e számot sokallani nem fogja; ámbár biztosíthatunk mindenkit, hogy itt alig lehet szó 16 történelemről, mert a 23-ból négyet egészen kihagytunk, s hatnak csak csekély részét rendeltük el. Többet is mondhatnák a módról, melyen K. ur támadásait a zólyomi ev. esperesség ellen intézi, de a közönség bizonyára már ítélt a felett.“ Külföld. Pest, decz. 30. Trieszt, decz. 30. (Oroszország és a montenegrói fejedelem.) A „Triester Ztg.“ súlyos vádat emel az orosz kormány ellen. A panszlavismus, a forradalmi párt emberei Herczegovinában — írja a„Tr.Ztg.“ — kevés idővel ezelőtt Pétervárra fordultak tanácsért, s onnan ügyes diplomata-nyelven azt adók értésére a montenegrói fejedelemnek egy ukázszerű figyelmeztetésben, hogy a (dalmátiai) felkelőket támogatni kell, s a sorok közt olvasható volt, hogy a fejedelem politikai magatartásától függ: megkapja-e továbbra is az évi 8000 arany subentiót. A raguzai orosz consul — folytatja a „Tr. Ztg.“ — mindent elkövetett arra nézve, hogy kományának szándéklatait érvényre juttassa,de Ausztriától és a portától félve, a fejedelem azt válaszolta , hogy Montenegrónak , ha önállóságát kockáztatni nem akarja, legalább egyelőre szigorúan semlegesnek kell maradnia. Florencz, deczember 27. (Az olasz kormány és a pápa.) Az olasz kormány néhány nap óta ismét feszült viszonyban áll a pápai székkel. Nem is csoda! a pápa múlt héten kibocsátott bullájában ismét megnyitá az excommunicatiót, daczára annak, hogy Viktor Emánuel betegsége alkalmával meggyónt. Az „Italienische Corresponded“, melynek a kormánynyal való kapcsolata ismeretes, e bullára vonatkozólag igy szól: „Ezen okmánynak olyan hordereje van, melyet nem szabad figyelem, nélkül hagyni; praejudical egy dogmának, mely csak később fogna kihirdettetni, s mely a pápa csalhatlanságáról szól, és a katholikus hitbe a syllabus legabsurdabb kárhoztatásait keblezi be. Praejudicál a csalhatatlanságnak, mert a pápa „jó szántából, csalhatatlan tudásából és apostoli teljhatalmának érzetéből“ hirdeti ezen uj tant. De hát már ez magában nem a pápa személyes ,csalhatatlansága-e, melyet a’pápa maga hirdet?“.És ezután igy végzi a sugalmazott czikk olyan ellenséggel,mely ilyen fegyverekkel küzd, hasonló fegyverekkel kell szembeszállani. Minthogy a theologiát választja harezterül, azon kell az embernek magát védelmeznie. Ha Olaszországot az ázsiai despotismus mintája szerint alapított egyházzal akarják megsemmisíteni, akkor csak egy eszköz marad védelmül: ellenkező elveken nyugvó egyház alapítása.“ A nápolyi ellenzsinat programmja. A szabadelvűek nápolyi gyülekezetének programmját most egész terjedelmében veszszük, s nem véljük feleslegesnek azt szó szerint közölni. „Mi alól irt amerikai, mexikói, német, osztrák és magyar küldöttei a szabad gondolkozásunk nápolyi congressusának, a következő alapelveket valljuk és hirdetjük ki: A középkor ellenében: az ujkor. A vallásos tekintély ellenében : az értelem szabadsága. Az önkény ellenében : a democrata Önkormányzat. ■ A fejedelmek és papok szövetsége ellenében : a népek solidaritása. Az egyház ellenében : a szabad iskola. Az osztálykülönbség kiváltsága ellenében : egyenlő jog mindenkinek. E congressusnak ki kell jelentenie, hogy a tudomány alapján a gondolkozó embert tartja a legfőbb lénynek az előttünk ismeretes lények közt; az ész és a kéz munkáját a legfőbb cultusnak, s az embert szabadnak a szabad államban. Ezen alapelvek foganatosítására szükségesnek tartjuk : 1) Szabad gondolkozók szövetségét alakítani, mely szervezetét az egész világra kiterjeszsze. 2) Kilépni az egyházból, s polgári és jogi egyenlőségünket az emberi méltóságra alapitni tekintet nélkül a hitre vagy hitetlenségre. ? 3) Előmozdítani a női jogok tiszteletben tartását, s kiemelését a nőnek azon alárendelt helyzetből, melybe az állam, az egyház és a társaság előítéletei vetették. 4) Nyilvános iskolák alapítását előmozdítani, hogy jó oktatás és nevelés biztosítva legyen mindenki számára, s távoltartani ezen nyilvános iskoláktól minden felekezeti és vallásos befolyást. 5) Emelni a közművelődést nyilvános felolvasások és irományok által. 6) Általában minden eszközzel arra működni, hogy az általános értelmi, erkölcsi és anyagi jóllét előmozdittassék, s ki ne legyen zárva programmunkból sem a politikai, sem a tudományos, sem a széptani haladásnak egyetlen oldala sem. 7) Ajánlani az egyházi javak világiasítását a nép értelmi és anyagi jóllétének elősegítésére. Aláírva a fentnevezett nemzetek képviselői által: Mata (Mexikó), Lüdeking (Egyesült Államok), Óváry (Magyarország-Ausztria), Reignard (Francziaország), Ricciardi (Olaszország nevében.) Különfélék. Pest, decz. 31. (Katonai dolgok.) Az 1870-ki ujonczozásnál honvédhuszárokat is fognak besorozni, kiknek azonban kötelességük lesz a gyakorlat idejére lovakat hozni magukkal. A lovakat a kincstár élelmezi. Minden lovasszázadhoz 40 ember fog besoroztatni. Több fő és altiszt átlépni szándékozván a közös hadseregből a honvédséghez, a közös hadügyminiszter a reájuk vonatkozó conduitte táblázatokat áttette a honvédelmi minisztériumhoz. Több megyei hatóság előterjesztést tett a minisztériumnál az iránt, hogy az egyévi önkéntesek, az eddigi tapasztalatok szerint, ne legyenek kénytelenek az iskolai előadásokat elmulasztani, holott a törvény és a miniszteri rendeletek megszabják , hogy az önkéntesek csak oly időben köteleztessenek katonai szolgálatra, midőn előadásaik nincsenek. Az illető megyei hatóságok nem reményük,hogy a honvédelmi minisztérium támogatni fogja ezen kérelmüket a közös hadügyminisztériumnál. — Nógrád megye 1869-ben 517 újonczot állított a közös hadsereghez, 27-et a póttartalékhoz, és 416-ot a honvédséghez. (Színházi enquéte.) A mai ülésben a szakvezetők szerződtetését illetőleg a következők állapíttatták meg: 1. A szakvezetőt az igazgató ajánlatára a belügyminiszter nevezi ki; elmozdíttatása is csak ily után történhetik meg. 2. A igazgató köt vele szerződést, melyben hatáskörét részletesen körüárja, és a kölcsönös felmondási időt és feltételeket kiköti. E szerződés a belügyminiszternek jóváhagyás végett felterjesztetik. 3. Önként értetik, hogy az igazgató változtával a szakvezető működése is további intézkedésig megszűnik. Ezután az énekesek és zenészek szerződtetésének feltételei tárgyaltatván, az ülés bevégződött. Legközelebbi ülés hétfőn délután 4 órakor. (A nemzeti színház ideiglenes igazgatósága) már megkezdte működését a színi és operai személyzet szervezését illetőleg is, és a következő tagoknak: Szilágyi Sándor, Hirtling Mária, Bogdanovics Krisztina, Boér Emma, Kocsis Irma, Hollósné Kendelényi Fanni asszonynak, valamint Korbay, Ormay és Ernst Henriknek felmondott A nevezettek aprilban hagyják el az intézetet (Egyenlőségi kör.) Vasárnap, január 2-án délután 4 órakor az „Egyenlőségi kör® választmánya egy nyílt értekezletet fog tartani, melynek tárgya a városi tisztújítás leend. Ezen értekezletre az „Egyenlőségi kör“ minden tagja tisztelettel meghivatik. (Akit a hidegfa meleg bánt egyszerre.) M.... pesti lakosnak Budán a Tabánban van egy háza. M .. .. ur most panaszszal fordult a hatósághoz, jobboldalról való szomszédja és baloldalról való szomszédja ellen. A . .. szomszédjánál az nem tetszik neki, hogy annak sütőkemenezéje az ő háza falához támaszkodik, s igy nagy meleget okoz . B . . . . szomszédjától meg az nem tetszik M.. . . urnak, mert annak jégtartó pinczéje háza felét érinti, s igy a ház ezen része folyton hüi nedves. A hatóság elutasította M . . . . urat panaszával, mert a dolog így áll már 60 év óta, a kemencze és a jégpincze már emberemlékezet óta ott van, és eddigelé senki sem emelt panaszt. (A déli vasúton, mint hírlik, tegnap ismét baj adta elő magát. A vegyes vonat Krieglachnál reászaladt egy tehervonatra, minek következtében több kocsi teljesen összetört. Az utasoknak semmi bajuk sem esett. (Visszaemlékezés hatása.) Azon kereskedő-ifjú,kit néhány hét előtt az osztrák hitelbank épületében Bécsben egy ember leütött és megrabolt, a napokban a „hohe Brücke“-n Bécsben találkozott azon emberrel, ki őt megrabolta. A reá nézve oly válságos pillanatra való visszaemlékezés oly hatással volt a fiatalemberre, hogy rögtön heves görcsöt kapott, és elaléltan lerogyott a földre. Mire magához tért, az ismeretlen már eltűnt, de ő most már jobban szemügyre vette és pontosan le tudta írni a rendőrségnek. A rendőrség eddig nem tudott nyomába jönni, mert minden kiindulási pont hiányzott,de most már sikeresebben haladhat nyomozásában. (Tánczvigalom.) A kér. ifj. társulata által rendezendő tánczvigalom 1870. febr. 1-jén a polgári lövölde dísztermében tartatik meg. A rendező bízott, Eberling Gusztávné urhölgyet volt szerencsés bálanyául megnyerni. A meghivatások e napokban küldetnek szét, s erre vonatkozólag bátorkodik a bálbizottmány megjegyezni, hogy mind egyesek, mind családok, kik résztvenni óhajtanak s meghívásra igényt tartanak, szíveskedjenek e végett a rendező bizottmányhoz (váczi utcza, Szentkirályi ház 1-ső emelet) fordulni. Sámson Antal, b. b. jegyző. (A kir. m. természettudományi társulat) f. évi január 5-ikén, szerdán délután 5 órakor a magyar akadémia heti üléstermében közgyűlést tartana, melynek tárgyai a következők: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. Titkári jelentés. 3. Pénztárnoki jelentés. 4. Könyvtárnoki jelentés. 5. A választmány előterjesztései. 6. A társulat felirata,gazdasági vegykisérleti állomások érdekében. 7. Pénztárnok-választás. (Budai rendőri jelentés.) Budán szerda és csütörtök közötti éjjel egy megfagyott tót napszámost találtak. A szerencsétlen valószínűleg részeg állapotban lett az éjjeli hideg áldozatává. Tegnap egy veszélyes tolvajt fogtak el Budán, ki két évi fogságra volt ítélve, de megszökött, midőn a fegyházba szálliták. Midőn tegnap elfogták, számos tolvaj kulcsot, egy feszitő vasat és egy finom cademir nagykendőt találtak nála, melyet valószínűleg szintén lopott. — Némely kocsis, daczára a hatósági tilalomnak, még mindig sebesen hajtja lovait az Albrecht-uton lefelé. így történt tegnap is, hogy egy egylovas bérkocsis sebesen hajtván le a várból, kocsija az Albrecht-ut első hajtásánál felborult s mind,a kocsis mind a benn ülő kocsivendég komolyan megsérült. T. szerkesztő ur! A „P. Napló“ tegnapi számában a Kisfaludy-társaság legközelebbi üléséről hozott közlemény több valótlanságot tartalmaz. Ha csupán indítványom indokolását ferdíti el, s némely tagoknak mehettem való felszólalását (mint Zichy Antalét is) ellenem irányzott támadásnak öltözteti, talán még nem szólaltam volna fel; de miután indítványomat is, melyet pedig én Toldy elnök úrnak írásban adtam be, lényegesen máskép közli, mint azt én fogalmaztam, kénytelen vagyok a közlést helyreigazítani. Én Szász Béla úr versének fölolvasása után Egy híres szabadságdalnok emlékünnepe. Arndt E. M., a nagy Németország lelkes szabadságdalnoka születésének évszázados jubilaeuma decz. 26-kán Bonn-ban ritka fénynyel és pompával ünnepeltetett. A „nagy torna-egylet“ és valamennyi városi és közel vidéki dal- és lövész-társulat részt vett a nevezetes ünnepélyen. A roppant talapzatot, melyen Arndt remek készítményű szobra áll, egy — tarka lobogókkal díszített — rengeteg árboczerdő vette körül. Friss virágok és zöld fenyő-galyák szőnyegként bobták az oszlopzat lépcsőit, és az Ünneplett dalnok fejére babérkoszorú volt illesztve. Az egész város, a tornyok és bástyák, minden ablak lobogókkal volt tele. Az Arndt-ház a Kobloncziutczában különös pompával volt díszítve. Este — midőn a várost fényesen kivilágiták s a szobortéren fáklyák lobogtak köröskörül — a „Kley“féle szálloda nagy kerti termében az agg b. Dechen, titkos tanácsos elnöklete alatt tartatott az emlékünnepély. Az elnök beszédében, melyet egy, e napra készült ünnepi nyitány előzött meg, osztatlan tetszésnyilatkozatok közt kiemelé azt a jelentőséget, melylyel e nap az összes német nemzetre bír. Erre az összes gyülekezet Arndt híres dalát: „Sind wir vereint zur guten Stunde“ kezdé énekelni. Ezután következett csak a tulajdonképi ünnepi beszéd, mely dr. Schäfer tanár által tartva, roppant lelkesedést idézett elő. Erre a lakoma kezdődött. Az áldomások sorát az elnök nyita meg, s V. Vilmos királyt élteté. Az Arndtra mondott emlékáldomás után egy Weinholz A. által különösen ez alkalomra szerzet dal következett. Ezek után dr. Sybe, hírneves tanár szólott és arra buzdítá az ifjakat, hogy elméjüket és testüket edzeni iparkodván, arra törekedjenek, hogy ha — ami nem sokára be is következhetik — a hazáért síkra szállásra kerül a sor, az 1866. eredményekhez hasonló fényes siker kisérje fegyvereiket. Végül az erős, egyesült, szabad Németországért emelte poharát. Ezután a lakomára meghitt, s az 1813. és 1815-ki harczokat végigküzdött katonák egészségére ittak, nemkülönben az 1866. évben győztes seregre. Végre b. Langerberg Arndt életirója általános érdekeltség és figyelem közt az akkor épen Bonn falai közt időző, de betegsége miatt meg nem jelenhetett gr. Bismarckra emelte serlegét, ki Németország egyesítési eszméjének egyik legerélyesebb folytatója, és tán végrehajtója is lesz. A lakoma után egyes érdekes mozzanatokat, epizódokat s adomákat beszéltek el Arndt életéből. Az egész ünnepély méltó volt a fenkölt szellemű lelkes szabadságdalnok emlékezetéhez Az ünnepély alatt a világ minden részéről, még hazánkból is érkezett testületi és magán-távsürgönyök száma több százra ment. Folytatás a mellékleten. A közönség köréből.*) T. szerkesztő úr! Kérjük, szerkesztő úr, szíveskedjék e néhány sort, ha lehetséges, minél előbb közzétenni, hogy igazgatónk s egyúttal hittanárunk ellen intézett azon vádakat, melyek némileg minket is érdekelnek, elhárítsuk. Az „Ellenőr“ 244. és 246. számában a jelenlegi kegyesrendi igazgató, Trautwein János valóban méltatlanul s minden alap nélkül megtámadtatván, mi, mint mostani tanítványai, köteleseknek érezzük magunkat, azon ellene felhozott vádakat, melyek hittanárunk nevét beszennyezni törekedtek, elhárítani, amennyire tőlünk telik, sőt egyenesen rágalmaknak bélyegezni. Rágalmaknak pedig azért, mivel azon vádak, melyek ellene intézvék, merő koholmányok. *) E rovatban közérdekekkel öszefüggésben levő felszólalások díjtalanul közöltetnek. A felelősség a beküldőt illeti. A szeri nt felszólaltam, hogy az inkább életlapba, mi■ társulati felolvasásra alkalmas költemény, hogyaz ilyen, erősen jobboldali szírezetű felolvasása után megeshetik, hogy írások jövőre baloldal művekkel állnak elő, s a Kisfaludy-társaság — melynek feladata a szépirodalom művelése — szenvedélyes politikai polémiák színterévé fog válni, s ennélfogva következő indítványt terjesztettem a Kisfaludy-társaság elé: „Óhajtja-e a Kisfaludy-társaság, hogy ülésein pártszínezetű művek olvastassanak fel,,vagy nem ?“ Én tehát nem valami cenzúrát akarna fölállíttatni, csak kifejezni azon óhajtást, hogy a társulat az efféle műveket körében nem örömest látja. Továbbá én nem is a politikai behatások alatt írt költemények mellőzését óhajtottam, hanem azon pasquillszerű művekét, melyek már egyes személyek felismerhető carriquirozásáig mennek. Végre megjegyzem azt is, hogy a felszólalásra engem korántsem pártérzékenykedés késztetett, mert hisz a kapott karczolásokat mindig nagyon könnyű visszaadni, hanem késztetett azon féltékeny szeretet, melylyel a virágzásnak indult Kisfaludy-társaság s ennek jövője iránt mint hazafi, s a társaságnak 10 éves tagja és tisztviselője, viseltetem. Pest, decz. 31. 1869. Tóth Kálmán. E levelet a „P. N.“ tudósítójával közölvén, az megkeresett a következő megjegyzéseinek közlésére : 1. Mint tudósítónak, érdekünkben állt a társaság üléséről híven referálni, s Tóth Kálmán ur azon megjegyzésére, mintha véleménye pártolóit, s ezek közt még Zichy Antalt is a részén levők közül elvitatni akartuk volna, semmi szín alatt sem fogadhatjuk el, mert tudtunkkal Zichy Antalon kívül Tóth K. ur indítványát senki nem helyesli, s Zichy is csak annyiban tudá menteni, amennyiben talán Tóth Kálmán úr politikai költemény helyett egyenesen pártkölteményt akart értetni. 2. Az indítvány idézésében csak annyit hibáztunk, hogy mi már az elnök által formulázott indítványt közöltük. 3. Ami végre azt illeti, hogy Tóth K. úr indítványát nem pártérzet vagy egyéb érdekből, hanem a Kisfaludy-társaság iránti önzetlen szeretetből tette : ezt mi is készségesen beismerjük, és tudósításunkban nem tagadtuk. A „P. N.“ tudósítója.