Pesti Napló, 1870. január (21. évfolyam, 1-24. szám)

1870-01-01 / 1. szám

gezhetik feladataikat — miután az elő­adási munka idejüket nem igénylendi. . Azt nem ellenezném, hogy hűtlenségi és felségsértési esetekben maga az állam­­biróság nevezzen kebeléből három tagot a vizsgálat megtételére s azon kérdések el­döntésére, melyek a vizsgálatnál előad­hatják magukat. Sőt abba is beleegyez­ném, hogy a rendes tagokon kívül a ko­rona nevezzen három póttagot s az or­­szággyűlés is válaszszon ugyanannyit, és hűtlenségi vagy felségsértési esetekben mind a vádló, mind a vádlott recusálhasson négy-négy (vagy hat-hat) tagot, a vissza nem vetett bírák fogván mind a tény, mind a büntetés mennyiségéről ítélni. (Norvégiá­ban a vádlott minden indokolás nélkül visszavetheti a r­észet országos vagyis állambíróság harmadrészét.) Részemről ugyan minden félelem nél­kül alávetném magamat bármily esetben oly bíróságnak, minél fenebb vázoltam; de ha valaki a recusatioval élhetéshez kü­lönösen ragaszkodik, s ez az ország ter­­heltetése nélkül elérhető, nem tagadnám meg tőle e megnyugtatást. Visszapillantás a lefolyt év köz­­gazdasági állapotára. (..) A­milyen nagy volt a remény a le­folyt év kezdetén , hogy közgazdasági viszonyaink az előbbi két év által kezde­ményezett sikerdús pályán előre fognak haladni, és oly levert kedélylyel állunk most, az év befejeztével gazdasági állapo­tunk szemléleténél. Ifjú s nagyot ígérő vállalataink nagy számban nagyszerű iparral kecsegtettek; — hitelintézeteink mintegy biztosítékot kínáltak arra nézve, hogy ezentúl Magyarország bőven és olcsón saját intézeteinél találandja a szük­séges tőkepénzeket; ■— szállítási vállala­taink gyors és állandó összeköttetést he­lyeztek kilátásba ; — szántóföldeink ked­vező aratással biztattak, szóval az év ele­jén a magyar minisztérium uralma alatt lefolyt két boldog évnek szerencsés foly­tatását láttuk az 1869-ikiben. Reményeink azonban nagy részt ele­nyésztek. Az aratás általában csak kö­zépszerű volt, s ez még hagyján, de a külföldön a termés rendesen jó, sőt Ame­rikában rendkívüli bő volt. Gabnánkat ki nem vihet­ük. Gabnánkat a külföld nem kereste oly nagy mérvben, mint azt az előbbi években láttuk. Ezzel karöltve a gabnaárak nagyban csökkentek s ha malmaink nem lettek volna, a csökkenés még nagyobb arányokat ölt fel. A pénz­bőség, mely a múlt két év nagyszerű gabnakivitele által hazánkba szivárgott, lassan kint apadni kezdett; s ez visszaha­tott az üzleti világra; a papírok nagy­ban kínáltattak, folyamuk csökkent; most átalános félelem lepte meg a bankokat, kiknél az értékpapírok nagyobbrészt el­helyezve voltak; az osztrák nemz.­bank felemeli a kamatlábat, utána a többi ban­kok felcsigázzák a discontot; a hitelezés­nél óvatosabbakká lesznek, a pénzt nem lehet sehol sem kapni, egyes előkelő c­é­­gek csődbe vit­tek, és a megrémült üzlet­világ felkiált „Samiel segíts ,a állam tá­mogass! íme, ez röviden összefoglalva a kép, melyet a lefolyt év közgazdasági álla­potáról adhatnánk. Ismét kitűnt köz­­gazdasági téren is a magyar nemzeti jellem, mely csak végleteket ismer. Vagy szalmattízként fellobban s mindent, mit más nemzetek évtizedek alatt elérnek, rövid pillanatok alatt akarja megnyerni s nyakra-főre alapít vállalatokat, létesít intézeteket, nem törődve azzal: lesz-e ele­gendő erő ez intézetek fentartására. Vagy száraz lombként elcsüggedve lezuhan a magas fáról, mindent veszve lát, mindent abbahagy, mihelyt a jó remény enyésző­félben van. Sötét előtte most minden, fél az üzlettől, fél értékpapírjaitól, fél a válla­latoktól, és tán megátkozza a pillanatot, melyben az üzleti térre lépett. Nem hiába hasonlítják össze rendesen a nemzeti életet az emberi élet fejlődésé­vel; itt is úgy mint amott, minden fejlődés megkívánja a maga idejét, megkívánja a maga korát, s a gyorsaság legtöbb eset­ben idő előtti érettséget szül , mely az egyéb viszonyokkal öszhangzásban nem állván, tökéletesen tönkre jut, elvész. Összes közgazdaságunk a legutóbbi években hatalmas fejlődésben volt , a gyermekbetegségek el nem maradhattak ; meglehet, ha kedvező körülmények közt továbbra is megmaradhattunk volna, ta­lán veszteségek nélkül fejlődünk, de a körülmények hatalmunkon kívül feksze­nek, s mi közgazdasági fejlődésünkben ezekre nem figyeltünk. Valamennyi vál­lalatainkat mindig a legkedvezőbb viszo­nyokra alapítottuk , s így természetes, hogy az első kedvezőtlen esemény közbe­jötte nagyszerű rázkódtatásokat szült. Ezen átalános pontok megjelölése után térjünk át közgazdasági viszonyaink rész­letes vázlatára. S itt mindenekelőtt váz­­latozni fogjuk az állam s a törvényhozás behatását közgazdasági viszonyainkra. A törvényhozás a lefolyt évben­­felette keveset tett a közgazdasági téren; ennek részben oka, hogy törvényhozásunk tu­lajdonképen csak az év vége felé gyűlt egybe, s ekkor is legszebb idejét meddő vitatkozások vették igénybe. Egy nagy jelentőségű törvényt említhetünk, a­me­lyet a körülmények kényszere csikart ki a törvényhozástól, értjük a tőzsdebíróság­­ról szóló törvényt. E lapok hasábjain tüzetesen kimutattuk már, mily nélkü­­lözhetlen szükséges intézmény a pesti tőzs­­debiróság, kifejtettük egyszersmind az okokat, melyek közvetlenül e törvény alkotására alkalmat adtak s igy elegendő, ha egyszerűen megemlítjük, hogy e tör­vény által a hazai közgazdaság lényeges támogatást nyert. E törvényen kívül a törvényhozás nem mutat tényleges eredményeket, s e tekin­tetben a jövőre vagyunk utalva, így tör­vényhozásunk határozata folytán gyűlt össze ez év tavaszán az adóenquéte, mely ugyan eddigelé nagy eredményeket nem mutat fel, sőt amint biztos forrásból tudjuk, az enquéte tagjai oly közönynyel viseltetnek, hogy legtöbb esetben ülést is alig lehet tartani­ , tanácskozásai mindaz­­által mégis alapul fognak szolgálni egy új adórendszernek, s ez úgy hisz szűk, közgaz­dasági körülményeink közt főfontosságú mozzanat. Az ipartörvényjavaslat a ház előtt fekszik. E törvényjavaslat ugyan hiányok nélkülinek nem mondható, s rész­ben örülünk, hogy maguk az osztályok már­is lényeges változtatásokat tettek rajta, sőt a­mint biztosan értesülünk, a pesti kereskedelmi és iparkamránál külön ipar­törvényjavaslat készül, mely a házalás és a vásárrendre is kiterjed, és bő indokolás­sal van ellátva. Mind a körülmények ke­csegtetnek azzal, hogy legalább a jövő évben felszabadul iparunk azon nehézkes köteléktől, mely alatt eddig szenvednie kellett.­­ Az erdészeti törvényjavaslat állító­lag szintén kész, s a vadászatival együtt oly törvényt képez, mely nálunk már régóta óhajtott, melynek érvényesí­téséhez azonban természetesen a munici­­piumok rendezése okvetlen szükséges, és jó mezőrendőrség nélkülözhetlen kellék. Ezen törvényjavaslatokon kívül hallat­szik még több javaslatról hír. Ilyen a részvénytársulatokról szóló törvényjavas­lat, melyről hírlik, hogy a szabadság el­vére volna fektetve. Ilyen az értékpapí­rok megsemmisítésére vonatkozó javaslat, mely állítólag a földhitelintézet pénzügyi osztályának vezetője, Lukács terve szerint készült. Ilyen a tőzsdei törvényjavaslat, a házalási törvény stb. Mindezek mutatják, hogy kormányunk a közgazdaság követelményeire kiváló figyelemmel van, és hogy legalább a jö­vő évben már lényeges vonatkozásokban közgazdasági viszonyaink törvény által rendezve lesznek. Belföld. Beszterczebányáról Raab Károly, a zólyomi ev. esp. isk. szék jegyzője hosszabb c­á­­folat közlésére keresett meg lapunk 249. számá­ban foglalt azon tudósítása ellenében, mely az esp. iskolai tanács által kidolgozott, s az egyház­megye részéről­ helybenhagyott tan­tervet bírálja. A levélből csak a következő főbb pontokat em­líthetjük fel: „Kubányi úr azt állítja, hogy a tanterv hiányos törvényellenes, a­ mennyiben követeli ugyan Pa­­­laestina leírását, de nem Magyarországnak föld­rajzát ; a mennyiben sürgeti ugyan a bibliai tör­ténetek egész seregét, de a honi történelemről mit sem tud, s hogy a szűkkeblű felekezetiség bé­lyegét annyira homlokán hordja, hogy az alkot­mánytant és nyelvtant — mint a felekezeti rajon­gók neveltetésénél „egészen fölösleges,“ sőt ár­talmas elemeket —tekintetbe sem veszi. Erre Raab úr így felel: Nem tudja-e K. ur, hogy a zólyomi esée jóval, legalább 2 évvel a 38. téz hozatala előtt mind­azon tantárgyakat fogta be tantervezetébe, me­lyek a népiskolai törvényben rendeltetnek — az egy alkotmánytant kivéve ? Mint tanítónak még­is tudnia kellene, hogy Magyarország földrajza már az 1868/7-iki évben adatott elő iskoláinkban ! Senki sem hiszi, hogy hazánkat ignoráljuk, mi­dőn Európának, sőt a többi földrésznek leírását is (tehát többet, mint a 38. tcz. rendet) követel­jük? Nézze meg tantervünket, hogy honunk tör­ténete kötelező tantárgy, mely az 1870/uiki év­ben terjedelmesen elő fog adatni. Nem olvasta-e a f. é. jul. 29-én tartott eségi gyűlés azon határozatát, hogy az alkotmánytan a jövő évben annak rendje szerint tárgyaltassék, azon alkotmánytan, mely az 1866-ban készült tanrendszerünkbe csak azért nem vétethetett fel, mert akkor a helyreállított alkotmányról, s így alkotmánytanról szó sem lehetett ? S mi bírta őt azon insinuatióra, hogy ezen tárgyat kihagytuk, mert a felekezet irtózik tőle s azt „ártalmas­nak“ tartja ? Hogy a magyar nyelvtan tanítta­tását mintegy a magyar elem elleni gyűlöletből hagytuk volna ki, rágalomnak vagyok kény­telen kinyilatkoztatni. Előadatik az több városi iskolánkban, s hogy tisztán szláv falusi iskolá­inkban e nyelv nem kötelező tantárgy, ezen K­­uron kívül senki sem fog megütközni. Valóban nincs igaza, hogy a zólyomi espg, a törvényileg előírt tantárgyak csak egyikét is mellőzte volna, s ha tán azt rászalja, hogy a tárgyak összege a folyó évben nem adatik elő, sajnáljuk, mert mindent egyszerre előadni akarni, valódi képte­lenség, s mindenki csak helyeselni fogja intéz­kedésünket, hogy az összes, többnyire egy tanító által előadandó tantárgyakat négy cyclusra osz­tottuk. Van még egy kis észrevételem azon élezésnek lenni akaró modorra, melylyel a bibi­ történetek felett palctát tör, nagyon feljajdulván azon, hogy az espg 23-nak betanulását követeli s mások kö­zött azt is, „mely egész körülményességgel tár­­gyazza szent (?) Erzsébet és Mária áldott állapot­ba jutását.“ Nem akarjuk vitatni, vájjon sokat követelne e az espg­, ha 23 bibliai történelmet előirt volna, mert a ki a bibliai történeteknek nálunk behozott calvi kiadását ismeri s tudja, hogy ily történelmek ügyes tanító vezetése alatt nem magoltatnak be, hanem hogy főleg azoknál az elbeszélő modor követendő, az e számot sokallani nem fogja; ámbár biztosíthatunk min­denkit, hogy itt alig lehet szó 16 történelemről, mert a 23-ból négyet egészen kihagytunk, s hat­nak csak csekély részét rendeltük el. Többet is mondhatnák a módról, melyen K. ur támadásait a zólyomi ev. esperesség ellen intézi, de a kö­zönség bizonyára már ítélt a felett.“ Külföld. Pest, decz. 30. Trieszt, decz. 30. (Oroszország és a montenegrói fejedelem.) A „Triester Ztg.“ súlyos vádat emel az orosz kormány ellen. A panszlavismus, a forradalmi párt emberei Her­­czegovinában — írja a­„Tr.Ztg.“ — kevés idővel ezelőtt Pétervárra fordultak tanácsért, s onnan ügyes diplomata-nyelven azt adók értésére a montenegrói fejedelemnek egy ukázszerű figyel­meztetésben, hogy a (dalmátiai) felkelőket támo­gatni kell, s a sorok közt olvasható volt, hogy a fejedelem politikai magatartásától függ: meg­kapja-e továbbra is az évi 8000 arany subentiót. A raguzai orosz consul — folytatja a „Tr. Ztg.“ — mindent elkövetett arra nézve, hogy kom­á­­nyának szándéklatait érvényre juttassa,de Ausz­triától és a portától félve, a fejedelem azt vála­szolta , hogy Montenegrónak , ha önállóságát koc­káztatni nem akarja, legalább egyelőre szi­gorúan semlegesnek kell maradnia. Florencz, deczember 27. (Az olasz kor­mány és a pápa.) Az olasz kormány néhány nap óta ismét fe­szült viszonyban áll a pápai székkel. Nem is csoda! a pápa múlt héten kibocsátott bullájában ismét megnyitá­ az excommunicatiót, daczára annak, hogy Viktor Emánuel betegsége alkal­mával meggyónt. Az „Italienische Correspon­ded“, melynek a kormánynyal való kapcsolata ismeretes, e bullára vonatkozólag igy szól: „Ezen okmánynak olyan hordereje van, melyet nem szabad figyelem, nélkül hagyni; praejudical egy dogmának, mely csak később fogna kihirdettet­­ni, s mely a pápa csalhatlanságáról szól, és a katholikus hitbe a syllabus legabsurdabb kár­­hoztatásait keblezi be. Praejudicál a csalhatat­­lanságnak, mert a pápa „jó szántából, csalhatat­lan tudásából és apostoli teljhatalmának érzeté­ből“ hirdeti ezen uj tant. De hát már ez magá­ban nem a pápa személyes ,csalhatatlansága-e, melyet a’pápa maga hirdet?“.És ezután igy végzi a sugalmazott czikk olyan ellenséggel,mely ilyen fegyverekkel küzd, hasonló fegyverekkel kell szembeszállani. Minthogy a theologiát választja harezterül, azon kell az embernek magát védel­meznie. Ha Olaszországot az ázsiai despotismus mintája szerint alapított egyházzal akarják megsemmisíteni, akkor csak egy eszköz marad védelmül: ellenkező elveken nyugvó egyház alapítása.“ A nápolyi ellenzsinat programmja. A szabadelvűek nápolyi gyülekezetének pro­­grammját most egész terjedelmében veszszük, s nem véljük feleslegesnek azt szó szerint kö­zölni. „Mi alól irt amerikai, mexikói, német, osztrák és magyar küldöttei a szabad gondolkozásunk nápolyi congressusának, a következő alapelveket valljuk és hirdetjük ki: A középkor ellenében: az u­jkor. A vallásos tekintély ellenében : az értelem szabadsága. Az önkény ellenében : a democrata Önkor­mányzat. ■ A fejedelmek és papok szövetsége ellenében : a népek solidaritása. Az egyház ellenében : a szabad iskola. Az osztálykülönbség kiváltsága ellenében : egyenlő jog mindenkinek. E congressusnak ki kell jelentenie, hogy a tudomány alapján a gondolkozó embert tartja a legfőbb lénynek az előt­tünk ismeretes lények közt; az ész és a kéz munkáját a legfőbb cultusnak, s az embert szabadnak a szabad államban. Ezen alapelvek foganatosítására szükségesnek tartjuk : 1) Szabad gondolkozók szövetségét alakítani, mely szervezetét az egész világra kiterjeszsze. 2) Kilépni az egyházból, s polgári és jogi egyenlőségünket az emberi méltóságra alapitni tekintet nélkül a hitre vagy hitetlenségre. ? 3) Előmozdítani a női jogok tiszteletben tar­tását, s kiemelését a nőnek azon alárendelt hely­zetből, melybe az állam, az egyház és a társaság előítéletei vetették. 4) Nyilvános iskolák alapítását előmozdítani, hogy jó oktatás és nevelés biztosítva legyen mindenki számára, s távoltartani ezen nyilvános iskoláktól minden felekezeti és vallásos befo­lyást. 5) Emelni a közművelődést nyilvános felolva­sások és irományok által. 6) Általában minden eszközzel arra működni, hogy az általános értelmi, erkölcsi és anyagi jól­lét előmozdittassék, s ki ne legyen zárva pro­­grammunkból sem a politikai, sem a tudományos, sem a széptani haladásnak egyetlen oldala sem. 7) Ajánlani az egyházi javak világiasítását a nép értelmi és anyagi jóllétének elősegítésére. Aláírva a fentnevezett nemzetek képviselői által: Mata (Mexikó), Lüdeking (Egyesült­ Ál­lamok), Óváry (Magyarország-Ausztria), Reig­­nard (Francziaország), Ricciardi (Olaszország nevében.) Különfélék. Pest, decz. 31. (Katonai d­o­l­g­o­k.) Az 1870-ki ujonczo­­zásnál honvédhuszárokat is fognak besorozni, kik­nek azonban kötelességük lesz a gyakorlat idejére lovakat hozni magukkal. A lovakat a kincstár élelmezi. Minden lovasszázadhoz 40 ember fog besoroztatni.­­ Több fő és altiszt átlépni szán­dékozván a közös hadseregből a honvédséghez, a közös hadügyminiszter a reájuk vonatkozó conduitte táblázatokat áttette a honvédelmi mi­nisztériumhoz.­­ Több megyei hatóság előter­jesztést tett a minisztériumnál az iránt, hogy az egyévi önkéntesek, az eddigi tapasztalatok szerint, ne legyenek kénytelenek az iskolai elő­adásokat elmulasztani, holott a törvény és a miniszteri rendeletek megszabják , hogy az ön­kéntesek csak oly időben köteleztessenek ka­tonai szolgálatra, midőn előadásaik nincsenek. Az illető megyei hatóságok nem reményük,hogy a honvédelmi minisztérium támogatni fogj­a ezen kérelmüket a közös hadügyminisztériumnál. — Nógrád megye 1869-ben 517 újonczot állított a közös hadsereghez, 27-et a póttartalékhoz, és 416-ot a honvédséghez. (Színházi enquéte.) A mai ülésben a szakvezetők szerződtetését illetőleg a követke­zők állapíttatták meg: 1. A szakvezetőt az igaz­gató ajánlatára a belügyminiszter nevezi ki; el­­mozdíttatása is csak ily után történhetik meg. 2. A igazgató köt vele szerződést, melyben ha­táskörét részletesen körüárja, és a kölcsönös fel­mondási időt és feltételeket kiköti. E szerződés a belügyminiszternek jóváhagyás végett felter­jesztetik. 3. Önként értetik, hogy az igazgató változtával a szakvezető működése is további intézkedésig megszűnik. Ezután az énekesek és zenészek szerződtetésének feltételei tárgyaltat­ván, az ülés bevégződött. Legközelebbi ülés hét­főn délután 4 órakor.­­ (A nemzeti színház ideiglenes igazgatósága) már megkezdte működését a színi és operai személyzet szervezését illetőleg is, és a következő tagoknak: Szilágyi Sándor, Hirtling Mária, Bogdanovics Krisztina, Boér Emma, Kocsis Irma, Hollósné­ Kendelényi Fan­ni asszonynak, valamint Korbay, Ormay és Ernst Henriknek felmondott A nevezettek ap­­rilban hagyják el az intézetet (Egyenlőségi kör.) Vasárnap, január 2-án délután 4 órakor az „Egyenlőségi kör® vá­lasztmánya egy nyílt értekezletet fog tartani, melynek tárgya a városi tisztújítás leend. Ezen értekezletre az „Egyenlőségi kör“ minden tagja tisztelettel meghivatik. (Akit a hidegfa meleg bánt egyszerre.) M.... pesti lakosnak Budán a Tabánban van egy háza. M .. .. ur most pa­­naszszal fordult a hatósághoz, jobboldalról való szomszédja és baloldalról való szomszédja ellen. A . .. szomszédjánál az nem tetszik neki, hogy annak sütőkemenezéje az ő háza falához tá­maszkodik, s igy nagy meleget okoz . B . . . . szomszédjától meg az nem tetszik M.. . . urnak, mert annak jégtartó pinczéje háza felét érinti, s igy a ház ezen része folyton hü­­i nedves. A hatóság elutasította M . . . . urat pa­naszával, mert a dolog így áll már 60 év óta, a kemencze és a jégpincze már emberemlékezet óta ott van, és eddigelé senki sem emelt pa­naszt. (A d­é­l­i vasúton­, mint hírlik, tegnap ismét baj adta elő magát. A vegyes vonat Krieglachnál reászaladt egy tehervonatra, minek következtében több kocsi teljesen összetört. Az utasoknak semmi bajuk sem esett. (Vissza­emlékezés hatása.) Azon kereskedő-ifjú,kit néhány hét előtt az osztrák hi­telbank épületében Bécsben egy ember leütött és megrabolt, a napokban a „hohe Brücke“-n Bécsben találkozott azon emberrel, ki őt meg­rabolta. A reá nézve oly válságos pillanatra való visszaemlékezés oly hatással volt a fiatal­emberre, hogy rögtön heves görcsöt kapott, és elaléltan lerogyott a földre. Mire magához tért, az ismeretlen már eltűnt, de ő most már jobban szemügyre vette és pontosan le tudta írni a rendőr­ségnek. A rendőrség eddig nem tudott nyomába jönni, mert minden kiindulási pont hiányzott,de most már sikeresebben haladhat nyomozá­sában. (Tánczvigalo­m.) A kér. ifj. társulata által rendezendő tánczvigalom 1870. febr. 1-jén a polgári lövölde dísztermében tartatik meg. A rendező bízott, Eberling Gusztávné urhölgyet volt szerencsés bálanyául megnyerni. A meghi­­vatások e napokban küldetnek szét, s erre vonat­kozólag bátorkodik a bálbizottmány megjegyez­ni, hogy mind egyesek, mind családok, kik résztvenni óhajtanak s meghívásra igényt tar­tanak, szíveskedjenek e végett a rendező bizott­mányhoz (váczi­ utcza, Szentkirályi ház 1-ső emelet) fordulni. Sámson Antal, b. b. jegyző. (A kir. m. természettudomá­nyi társulat) f. évi január 5-ikén, szer­dán délután 5 órakor a magyar akadémia heti üléstermében közgyűlést tartana, melynek tárgyai a következők: 1. Elnöki megnyitó­ be­széd. 2. Titkári jelentés. 3. Pénztárnoki jelentés. 4. Könyvtárnoki jelentés. 5. A választmány elő­terjesztései. 6. A társulat felirata,gazdasági vegy­­kisérleti állomások érdekében. 7. Pénztárnok-vá­­lasztás. (Budai rendőri jelentés.) Bu­dán szerda és csütörtök közötti éjjel egy megfa­gyott tót napszámost találtak. A szerencsétlen valószínűleg részeg állapotban lett az éjjeli hi­deg áldozatává.­­ Tegnap egy veszélyes tolvajt fogtak el Budán, ki két évi fogságra volt ítélve, de megszökött, midőn a fegyházba szálliták. Midőn tegnap elfogták, számos tolvaj kulcsot, egy feszitő vasat és egy finom cad­emir nagy­kendőt találtak nála, melyet valószínűleg szintén lopott. — Némely kocsis, daczára a hatósági ti­lalomnak, még mindig sebesen hajtja lovait az Albrecht-uton lefelé. így történt tegnap is, hogy egy egylovas bérkocsis sebesen hajtván le a vár­ból, kocsija az Albrecht-ut első hajtásánál fel­borult s mind,a kocsis mind a benn ülő kocsiven­dég komolyan megsérült. T. szerkesztő ur! A „P. Napló“ tegnapi számában a Kisfa­lud­y-t­á­r­s­a­s­á­g legközelebbi üléséről ho­zott közlemény több valótlanságot tartalmaz. Ha csupán indítványom indokolását ferdíti el, s némely tagoknak mehettem való felszólalását (mint Zichy Antalét is) ellenem irányzott táma­dásnak öltözteti, talán még nem szólaltam volna fel; de miután indítványomat is, melyet pedig én Toldy elnök úrnak írásban adtam be, lénye­gesen máskép közli, mint azt én fogalmaztam, kénytelen vagyok a közlést helyreigazítani. Én S­z­á­s­z Béla úr versének fölolvasása után Egy híres szabadságdalnok emlék­ünnepe. Arndt E. M., a nagy Németország lelkes sza­badságdalnoka születésének évszázados jubi­­laeuma decz. 26-kán Bon­n-ban ritka fénynyel és pompával ünnepeltetett. A „nagy torna-egylet“ és valamennyi városi és közel vidéki dal- és lövész-társulat részt vett a nevezetes ünnepélyen. A roppant talapzatot, melyen Arndt remek készítményű szobra áll, egy — tarka lobogókkal díszített — rengeteg árboczerdő vette körül. Friss virágok és zöld fenyő-galyák szőnyegként bob­ták az oszlopzat lépcsőit, és az Ünneplett dalnok fejére babérkoszorú volt illesztve. Az egész város, a tornyok és bástyák, minden ablak lobogókkal volt tele. Az Arndt-ház a Koblonczi­­utczában különös pompával volt díszítve. Este — midőn a várost fényesen kivilágiták s a szobor­téren fáklyák lobogtak köröskörül — a „Kley“­­féle szálloda nagy kerti termében az agg b. Dechen, titkos tanácsos elnöklete alatt tartatott az emlékünnepély. Az elnök beszédében, melyet egy, e napra készült ünnepi nyitány előzött meg, osztatlan tetszésnyilatkozatok közt kiemelé azt a jelentőséget, melylyel e nap az összes német nemzetre bír. Erre az összes gyülekezet Arndt híres dalát: „Sind wir vereint zur guten Stunde“ kezdé énekelni. Ezután következett csak a tu­lajdonképi ünnepi beszéd, mely dr. Schäfer ta­nár által tartva, roppant lelkesedést idézett elő. Erre a lakoma kezdődött. Az áldomások sorát az elnök nyita meg, s V. Vilmos királyt élteté. Az Arndtra mondott emlék­áldomás után egy Weinholz A. által különösen ez alkalomra szerzet dal következett. Ezek után dr. S­y­b­e­­, hírneves tanár szólott és arra buzdítá az ifjakat, hogy elméjüket és testüket edzeni iparkodván, arra törekedjenek, hogy ha —­ a­mi nem sokára be is következhetik — a hazáért síkra szállásra ke­rül a sor, az 1866. eredményekhez hason­­ló fényes siker kisérje fegyvereiket. Végül az erős, egyesült, szabad Németországért emelte poharát. Ezután a lakomára meghitt, s az 1813. és 1815-ki harczokat végigküzdött katonák egészségére ittak, nemkülönben az 1866. évben győztes seregre. Végre b. Langerberg Arndt életirója általános érdekeltség és figyelem közt az akkor épen Bonn falai közt időző, de betegsége miatt meg nem je­lenhetett gr. Bismarckra emelte serlegét, ki Németország egyesítési eszméjének egyik lege­rélyesebb folytatója, és tán végrehajtója is lesz. A lakoma után egyes érdekes mozzanatokat, epizódokat s adomákat beszéltek el Arndt éle­téből. Az egész ünnepély méltó volt a fenkölt szel­lemű lelkes szabadságdalnok emlékezetéhez Az ünnepély alatt a világ minden részéről, még hazánkból is érkezett testületi és ma­­gán-távsürgönyök száma több százra ment. Folytatás a mellékleten. A közönség köréből.*) T. szerkesztő úr! Kérjük, szerkesztő úr, szíveskedjék e néhány sort, ha lehetséges, minél előbb közzétenni, hogy igazgatónk s egyúttal hittanárunk ellen intézett azon vádakat, melyek némileg minket is érde­kelnek, elhárítsuk. Az „Ellenőr“ 244. és 246. számában a jelenle­gi kegyesrendi igazgató, Trautwein János való­ban méltatlanul s minden alap nélkül megtámad­­tatván, mi, mint mostani tanítványai, kötelesek­nek érezzük magunkat, azon ellene felhozott vá­dakat, melyek hittanárunk nevét beszennyezni törekedtek, elhárítani, a­mennyire tőlünk te­lik, sőt egyenesen rágalmaknak bélyegezni. Rá­galmaknak pedig azért, mivel azon vádak, me­lyek ellene intézvék, merő koholmányok. *) E rovatban közérdekekkel öszefüggésben levő felszó­lalások díjtalanul közöltetnek. A felelősség a beküldőt il­leti. A szeri­­ nt felszólaltam, hogy az inkább életlapba, mi■­ társulati felolvasásra alkalmas költemény, hogy­­az ilyen, erősen jobboldali szír­ezetű felolvasása után megeshetik, hogy írások jövőre baloldal művekkel állnak elő, s a Kisfaludy-társaság — melynek feladata a szépirodalom művelése — szenvedélyes politikai polémiák színterévé fog válni, s ennélfogva következő indítványt ter­jesztettem a Kisfaludy-társaság elé: „Ó­h­aj­t­j­a-e a Kisfaludy-társaság, hogy ülé­sein pártszínezetű művek olvastassanak fel,,vagy nem ?“ Én tehát nem valami cenzúrát akarna fölállít­­tatni, csak kifejezni azon óhaj­t­á­s­t, hogy a társulat az efféle műveket körében nem örö­mest látja. Továbbá én nem is a politikai behatások alatt írt költemények mellőzését óhajtottam, hanem azon pasquillszerű művekét, melyek már egyes személyek felismerhető carriquirozásáig men­nek. Végre megjegyzem azt is, hogy a felszólalásra engem korántsem pártérzékenykedés késztetett, mert hisz a kapott karczolásokat mindig nagyon könnyű visszaadni, hanem késztetett azon fél­tékeny szeretet, melylyel a virágzásnak indult Kisfaludy-társaság s ennek jövője iránt mint ha­zafi, s a társaságnak 10 éves tagja és tisztvise­lője, viseltetem. Pest, decz. 31. 1869. Tóth Kálmán. E levelet a „P. N.“ tudósítójával közölvén, az megkeresett a következő megjegyzéseinek köz­lésére : 1. Mint tudósítónak, érdekünkben állt a tár­saság üléséről híven referálni, s Tóth Kálmán ur azon megjegyzésére, mintha véleménye pár­tolóit, s ezek közt még Zichy Antalt is a részén levők közül elvitatni akartuk volna, semmi szín alatt sem fogadhatjuk el, mert tudtunkkal Zichy Antalon kívül Tóth K. ur indítványát senki nem helyesli, s Zichy is csak annyiban tudá men­teni, a­mennyiben talán Tóth Kálmán úr politi­kai költemény helyett egyenesen pártkölteményt akart értetni. 2. Az indítvány idézésében csak annyit hi­báztunk, hogy mi már az elnök által formulázott indítványt közöltük. 3. A­mi végre azt illeti, hogy Tóth K. úr in­dítványát nem pártérzet vagy egyéb érdekből, hanem a Kisfaludy-társaság iránti önzetlen sze­retetből tette : ezt mi is készségesen beismer­jük, és tudósításunkban nem tagadtuk. A „P. N.“ tudósítója.

Next