Pesti Napló, 1870. január (21. évfolyam, 1-24. szám)

1870-01-13 / 9. szám

9. szám. Szerkesztési iroda: •­r­encziek­ tere 7. szám. I. emelet­­i. u­.p szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Csütörtök január 13. 1870. 21. évi folyam. hirdetmények díja: Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre . . . 112 frt. Félévre.......................11 frt. Negyedévre ... 5 „50 kr. Két hóra................. 3 „ 70 kr. Egy hóra .... 1 r 85 kr. REGGELI KIADÁS: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nykr. Nyilt­ tér : 5 hasábos petit­sor 96 nj kr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ 1890-ellki évfolyamára. A „Pesti Napló“ n­. évi decz. 15-től kezdve uj correct kiállítással, reggeli 8 esti kiadásban jelen meg. Előfizetési feltételek a reggeli s esti lapra: Egész évre .... 22 Fél évre................11 Negyed évre .... 5 fVt 50 ki*« Az esti kiadás külön postai szétküldéséért havonkint 30 kr fizetendő. Előfizethetni Pesten alólirt kiadó-hivatalban (Ferencziek-tere 7. szám földszint). Vidéken minden kir. posta-hivatalnál. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társulat mint a „Pesti Napló“ kiadó-tulajdonosa. Pest, január 16. (B. Zs.) A municipalis enquéte kebelé­ben a legérdekesebb vitára adott alkal­mat a megye viszonyainak meghatározása, szemben a parliamentáris, felelős kor­mánynyal és annak rendeletével. Tudva­levőleg e kérdés csomópontja ama számos nehézségeknek, melyeket a megyei kér­déshez csatolnak jobbról úgy, mint balról. Egy oldalról e kérdés megoldásától teszik függővé a parliamentáris kormányzat gépezetének rendes működését, más ol­dalról viszont e pontot úgy tekintik, mint a­melynek eldöntésétől függ: vájjon lesz-e Magyarországnak tovább is muni­cipális élete, vagy nem ? Magától értetődik tehát, hogy e kérdés a legkomolyabb tanácskozmányok tár­gya volt. Megoldását illetőleg több javas­lat terjesztetett a bizottság elé, melynek mindegyike lehetőleg beható értekezletek­nek volt kiindulási pontja. Mindenekelőtt meg akarjuk említeni, hogy ama nézet, mely szerint a munici­­piumnak a kormány rendeleteit minden kritika nélkül pure et simple, csak az országgyűléshez való utólagos fellebezés fentartásával teljesítenie kell, az enquéte­­ben nem talált szószólóra. Az ilyen túl­zásoknak nem kedvezett a bizottsági létkör. Mint értesülünk, az összes felmerült javaslatokban uralkodó volt ama szándék : lehetővé tenni a rendezett, a bölcs kerék­vágásban mozgó közigazgatást, a­nélkül azonban , hogy a megyét egészen kivet­keztessék eddigi jelleméből, s azt tisztán a kormány rendelkezésére álló közigaz­gatási közeggé változtassák. Az első indítvány, mely ez ügyben a bi­zottság elé került,a hirlapi discussióban már többszörösen érintetett. Ez abból áll, hogy a megyének — ha a kormány rendeletét törvénybeütközőnek tartja — legyen egyszeri repraesentationalis joga, a­mi természetesen a rendeleteknek szabad meg­vitatásával jár. Ha azonban a kormány a repraesentatió daczára megmarad követe­lésénél, akkor a rögtöni, minden discus­­sió nélküli végrehajtás törvényes köte­lesség, fenmaradván a megyének az or­szággyűléshez való felebbezés, illetőleg panaszjelentés joga. A rendelet megérke­zése s a repraesentatiók felküldése, vala­mint a második rendelet megjötte s a tel­jesítés közötti időt ez indítvány lehető rövidre szabja. E javaslattal, mely tekintélyes oldalról származott, egy másik állt szemközt, mely némi ellenmondást látván a discussió tel­jes szabadságában s a kény­szerített vég­rehajtásban, a kérdést a következő módon kivánja megoldatni. Kiindulási pontja ugyanaz, mint az első javaslaté, tudniil­lik szerinte is a megye egyszeri felirási joggal bír. Ha azonban a kormány meg­marad akaratánál, akkor még­sem áll be rögtön az effectuatió kötelessége, hanem a fenforgó differentiális kérdés egy, e czél­­ra — minden országgyűlés által műkö­dése elején a curia tagjaiból választott — hét tagú bíróság elé kerül, mely az ügy legális oldalát megvizsgálván, lehetőleg megrövidített procedúrával kimondja íté­letét, melynek mindkét fél minden további felebbezés nélkül engedni köteles. Az enquéte előtt feküdt javaslatok kö­zött e kettő volt a legfontosabb, s e kettő köré csoportosult a megindult vita. Ered­ménye az elsőnek elfogadása volt, Hor­váth Lajos tehát e szerint fogja törvény­­javaslatát szerkeszteni. A megyerendezés legfontosabb részei közé tartozik a megyei bizottságok össze­állítási módozata. E pontot illetőleg is két javaslat került az enquéte elé, melyeket illetőleg a következőkről értesültünk. Az egyik javaslat szerint a bizottsági tagok összeállítása kétfélekép történnék. A bizottsági tagok fele virilis szavazat­­joggal bírna, és a megye területén leg­több adót fizetőkből állana. A bizottság másik fele csoportok szerint volna vá­lasztandó , még­pedig az országgyűlési választásoknál alkalmazott census sze­rint. A másik javaslat, ki akarván kerülni a virilis jog oly terjedelmes alkalmazását, kissé komplicált választási módozatot ajánl. Szerinte a választás közvetett volna. Vá­lasztók mindazok , kik eddig is tanulmá­nyaik alapján az úgynevezett honoratio­­rokhoz tartoztak, továbbá a legmagasabb adófizetők,egymásután azon pontig,midőn a törvényben meghatározott bizottsági tagok száma háromszorozra van. Ott te­hát, hol a bizottság 100 tagból áll, van 300 választó, hol 800 tagból, 2400. Ezek választanák azután kebelükből a bizott­ságot. Ez indítványok közül szintén az első fogadtatott el. A központi bizottság tag­jainak számát illetőleg határozatba ment, hogy az nem lehet kisebb 150-nél, nem lehet nagyobb 800-nál. A megye minden nyolczszáz lakosára kell, hogy essék egy bizottsági tag. A „Pesti Napló 44 tárnája. Tanügyi 1' , a sozból • 1­00m együttes neveléséről. Thurgau kanton, jan. 9. Midőn a thurgaui népiskolák szervezete sze­meim előtt a maga közvetlenségében először fel­tárult, nem kis mértékben megbotránkoztam azon, hogy a nemek a legvirágzóbb községi, sőt városi iskolákban sincsenek külön választva. Megvallom, hogy e tekintetben nagyon ortho­­doxus híve voltam magyar népiskolai törvé­nyünknek,mely pedig,hogy meglehetős irtózattal van eltelve a vegyes iskolák iránt, az a népisk. törv. 29. és 63. §§-ból eléggé ismeretes Azonban egy negyedévi itt tartó­zkodásom alatt szerzett közvetlen tapasztalataim s még inkább számos it­teni kitűnő tanfét­iakkal e théma fölötti folytatott eszmecseréim nagyon megszelídítették azt a ma­gammal hozott horrort, ugyannyira, hogy jelen­leg az iskola elkülönítési theóriának szigorú alkalmazásával szemben körülbelül én is a thurgaui paganus álláspontra látom magamat eljutottnak. A­mennyiben hazai népiskoláinkban a nemek elkülönítése úgy is jelenleg még oly nagy ökonómiai akadályokba ütköznék, hogy ezek miatt népiskolai törvényünk ide vonatkozó pontjai — sok más egyebekkel együtt — leg­alább egyelőre az írott malasztok közé sorolha­tók: kétszeresen helyén látom, őszintén előadni ez" elvet illető apostasiám részletes indokolását. Mert ha bebizonyítható lenne, hogy ezen elkü­lönítés nemcsak a vele egybekötött roppant anyagi áldozatok miatt nem kívánatos, hanem paedagogiai tekintetben sem kellően indokolt, úgy valóban igen nagy és fontos lépéssel jut­hatnánk közelebb ahhoz a sötét távolhoz, mely­ben most még népiskolai törvényünk realizálása dereng. Leghamarább tisztába lehet jönni a kérdés­nek azon ágával, hogy a t■ ° ' ^.siczél magában v**- e a nemek elkü­lönítő^* x_whanan vagy nem ? A népis­— az alapfokon — soha se lehet egyéb, mint általános ember­művelő intézet s hogy ezen általános emberi kultúra igényei és azon mér­tékben illenek a lányok alapnevelésére is, mint a fiukéra, ezt ma már senki sem merészli két­ségbe vonni. A­mennyiben azonban a szoros ér­telemben vett nép nevelése a népiskola alapfo­kán rendszerint már be is végződik, önként kö­vetkezik,hogy a női külön hivatásból eredő külön nevelési és tanítási igényeknek szintén tekintetbe kell vétetni a népiskola által. A schweizi nép­iskolákban, melyek csaknem mindenütt vegye­sek, ezen speciális női tudnivalókat hetenkint két egész délután az „Arbeitslehrerin“ szokta külön­­ leányoknak eltanítani. Ezek az „ Arbeits­­lehrek­n­ek, többnyire a tanítók nejei, szintén tanképesített tanítónők s tanításuk, a mint tán nevükről gyanítani lehetne, nemcsak a női kézimunkákra terjed, hanem a többi szük­séges női tudnivalókra is. A kérdésnek ezen elméleti oldala meglehető­sen tisztába volna hozva mindenütt, s a vegyes iskolák iránti aggodalmak és ellenvetések rend­szerint nem is ez oldalról szoktak jönni. Az el­különítés csaknem általánosan fegyelmi tekintetből tartatik szükségesnek. Azt mondják, hogy az együtt-tanulás elmélete a gyakorlati kivi­tel terén tömérdek nehézségekbe ütközik, a foly­tonos együttlétből kora idétlen nemi viszonyok fejlődhetnének ki a magasabb korúak közt vagy legalább a nemi öntudat sokkal hamarább fej­lődnék ki, hogy sem az a nevelés és tanítás czéljaira nézt nagy hátrányul ne szolgálna stb. Mindezt azonban a schweizi tanférfiak a leg­határozottabban kétségbe vonják s szavuk azért fölötte nyomatékos, mivel ön tapasztalataikra hivatkozhatnak, s élő bizonyság gyanánt saját vegyes iskoláikra mutatnak, melyek a népne­velés feladatait azon mértékben képesek megol­dani, mint bármely más európai kultur­államok népiskolái. E schweizi tapasztalatok ugyanis arról tanús­kodnak, hogy mindazon helységekben, hol fiuk és leányok nem együtt, hanem egymás mellett két külön helyiségben taníttattak, ezek az elkülönítési korlátok sokkal hamarább előidézték azt a bajt, mit kikerülni akar­tak, mint a­hol nem történt !Alog az elkülönítés. A gyermek lel­kében önkénytelenül támad a kérdés, hogy mi czéljai lehetnek ez elkülönítésnek s miért nem egyformán gyermekek, mint addig élő voltak ? A nemi öntudat kora előtti fölébredése —valamint oly sok egyéb rész hajlam és szenvedély — az ügyetlenül felállított tilalmi korlátok miatt szokott keletkezni.Fia és leánya közös gyermeki minőség­ben nő fel együtt a családban­ az iskolai időszakig; miért ne lehetnének tovább az iskolában is együtt mindaddig míg igazán gyermekek még ? Az együttlétnek épen ez a legkisebb kortól megkezdett szakadatlan folytatása képezi a legbiztosabb ellenszerét annak, hogy valaha eszébe jusson az egyik félnek egyebet látni a másik félben szokott régi gyermek tár­sainál. Az egyedüli szükséges korlát itten a ta­nító tapintatos fegyelmi bánásmódja. Ez lélek­tani igazság és pedig egészen tapasztalati. A gyakorlati nevelés terén működő legjelesebb tanférfiak itt, Schweizban ismételve és egész ha­tározottan hivatkoznak azon nevezetes tapaszta­latukra, hogy a nemi öntudat kora fölébredésé­ből eredhető időtlenségek és zavarok mindig ott mutatkoztak leghamarább, hol el volt különít­ve a két nem. Hogy a sebweiziak ezen ítéletébe teljességgel nem játszanak bele azon nevezetes ökonómiai előnyök, melyeket az együttanításból húznak, ezt tán fölösleges is bizonyítanom. Tehetős vi­rágzó városoknak, mint például Weinfelden, szintén csak vegyes primár iskolájuk van. Sőt van eset rá, hogy a­hol az iskolai alap gazdag­sága némely helységeket elcsábított erre a fény­űzésére az iskolai háztartásnak későbbi kedve­zőtlen tapasztalatok után, tanügyi tekintélyek ajánlatára megint csak visszaállították a vegyes iskolákat. Ez eset történt többek közt nem­rég Stein városban Schaffhausen kantonban. E nevezetes köznevelésügyi adatokkal szem­ben azon kérdés lenne még tisztába hozandó, hogy váljon a mi speciális nemzeti­­ sajátságaink nem teszik-e ránk nétt hatályon kívülivé a ve­gyes iskolákra vonatkozó schweizi tapasztalato­kat ? Különösen, hogy nemzeti vérmérsékletünk és közerkölcsi állapotaink nem teszik-e egészen különbözővé a mi népiskoláink helyzetét a schweiziakétól ? Hogy nemzeti vérmérsékletünk hevesebb vol­ta — a mi elvitázhatlan tény — már az elemi népiskolában más szempontokat tenne ná­lunk szükségessé, ezt nagyon is kétlem. Azon okok , melyek Schweizban a vegyes iskolákra nézt helyeseknek találtattak, úgyszólván általá­nos lélektani alappal birnak s a 12—13 éves fiuk és leányok­­— főleg falukon — még a mi hevesebb temperamentumunknál is csak gyer­mekek még. A hevesebb vér igényeinek elég lenne téve, ha a felsőbb népiskolákban és pol­gáriskolákban választanák külön a nemeket, melyek itt Schweizban minden veszedelem nél­kül együtt tanulhatnak még a 15—16 éves kor­osztályú secundar iskolákban is. A klímának, a néptypusnak­, a kultúrának és a tanítók jeles fe­gyelmező képességének együtt kell itt közremű­ködni ezen irigylésre méltó állapot előidézésé­ben. Egyébiránt több secundar iskolák tanítói­val volt már alkalmam e tárgyat egész beható­an megbeszéltem, de azon kérdésemre, hogy az ily előhaladt korosztályúak együtt tanulása nem szült-e sok fegyelmi nehézségeket számukra — csaknem mindenütt azon feleletet kaptam, hogy éppen nem, sőt a két nem együttléte éppen fegye­lmi tekintetben gyako­­rol egyik a másikra üdvös befolyást. A fiúk kevésbbé szilajok és nyers­ek, a leányok kevésbbé csacskák és fi­gyelmetlenek. Ugyanezen értelem­ben nyilatkozott előttem a thur­gaui secundariskolák egyik tisztelt tan­­f­e­l­ü­g­y­e­l­ő­j­e i­s. Négy secundar iskolának ta­nítói közül, kikkel e tárgy fölött értekeztem, csak egy emlékezett rá, hogy hat év lefolyása alatt egy ízben csakugyan volt némi kellemet­lensége egy fiú és leány tanítványa közt kelet­kezett szerelmi história miatt. Sokkal nyomatékosabbnak találom e kérdés­nél a kultúrai és közerkölcsi állapotaink­­külön­bözőségéből merített indokokat. Ott hol a gyer­mek után - útfélen a nagyok durva nemi ösz­töneiből származó szavak és tettek romboló ha­tásának van kitéve szüntelen, ezen szomorú ál­lapotnak eredményét csakhamar kénytelen lesz megérezni az iskola is. Lehet, hogy ily helyeken csakugyan tanácsosabb a nemek elkülönítése, de a bajon valószínűleg nem sokat fog segíteni ez sem. Úgy hiszem azonban, hogy a közerkölcsi állapotok népünknek még mindig igen jelenté­keny részénél — kivált a nagyobb városoktól távolabb eső — s igy az eredeti romlatlan er­kölcsöknek még inkább birtokában maradt ma­gyar falusi vidékeken — korántsem állanak oly igen mögötte a schweiziaknak. Egészen másként áll a dolog városokon.Tudjuk, hogy itt rendszerint sokkal romlottabb az er­kölcsi légkör, mint falukon. Városokon már nem annyira a felnőttek ér­zéki cynismusa rontja el a gyermeket az isko­­lára nézt, mint a majomi szeretetnek azon sajátszerű ösztöne, mely a gyermeket a maga naiv ártatlanságából minél hamarább kivetkőz­­tetni, s magához hasonló nagy majommá tenni törekedik. Ismeretes, hogy a legtöbb városi ur­­ficskánál már 4—5 éves korában beleczirókál­­ták a „szerető“ fogalmát, s ezzel együtt azt az undorító szemérmeskedést is a másnemű hason­­l korú gyermekekkel szemben. Mindezen szép nevelői művelet persze szép tréfának, az ered­mény pedig gyermeki szeretetreméltóságnak tartatik. Ily helyeken aztán világos, hogy szó sem lehet a vegyes iskolákról, de ily helyeken többnyire már nem is gyermekek, kik iskolába járnak, hanem apró emberkék,s csak a szegény tanító tudja igazán, hogy mi a különbség a kö­zönséges gyermekek és ezen felezse romázott apró emberkék közt! Különben is a nagyobb városi tehetős polgárnak és a falusi népnek Pest, január 12. (A miniszterelnök urnái) ma d.e. előleges magán­értekezlet volt Budapest városok szépítése tárgyában,miután az erre alakított vegyes bizottság holnap ismét megkezdi rendes tanácskozásait. A miniszterel­nök úr kifejti nézeteit, terveit e nagy horderejű ügyről, s mint természetes, a meghívottak a leg­nagyobb érdekeltséggel hallgatták. Mondják, hogy némely részlet különösen meglepőleg hatott. (A „Magyar U­j­s­á­g“) ma az államta­nácsot tárgyaló múltkori czikkeinkhez hozzá­szólva, azt jegyzi meg, hogy „hiteles forrásból“ úgy tudja, miszerint azok a kormány körében létesült megállapodásokat tartalmaznak. Hogy milyen a „M. U.“ „hiteles forrása“, nem kutat­juk , de azt tudjuk, hogy ha eme czikkek csak­ugyan ily megállapodásokat tartalmaznak, azt részünkről különösen is megemlítettük volna, így, tudomásunk szerint csak óhajthatjuk, hogy ily megállapodások létesüljenek. A „M. U.“ e czikkeire különben visszatérünk-előnyt nyújtaná, hogy az egyes foglalko­zási körök, a valódi, s minden nap min­den bonlakos által érezhető szabadság ér­dekében, elválasztatnának s rendeztetné­­nek és mindegyik a maga méltányos ki­­vonatait hathatósabban szorgalmazhatná saját szakavatottai által a törvényhozás­nál. Némi részletül: Én az emberi munkásságot a következő nyolcz szakra osztanám : gazdasági, kéz­műves, gyáripari, kereskedési, művészeti, tudományi s tanítási, egyházi, országlási kör, s mindegyiket vidéki s országos tes­tületek­é alakítanám , a­minek előzmé­nyei máris megvannak. Vannak vidéki gazdasági egyesületek, van országos gaz­dasági társaság. Ezekhez kellene csa­tolni az erdészeti és bányászi egyle­teket. Vannak kereskedési kamarák. Ezeket központosítani kellene országos kereskedési congressusban. Vannak ipar­kamarák. Ezeket úgy kellene szervezni, hogy a kézművesi és gyáripar kellő arány­ban legyen képviselve. A művészet érde­kében szükséges mielőbb alakítani tano­dákat, kiállításokat, külön akadémiát. (Francziaországban külön szépművészeti ügyérség van.) Tudományos és tanítói egyleteink léteznek. De ezeket központo­sítani kell. És mi könnyebb — csak némi kezdeményi bátorsággal s tevékenység­gel — mint közös gyülekezetre s egy testület alakítására felhívni akadémiai­ egyetem Kisfaludy-társaság természetbú­várok régészi s oktatási társulatok tag­jait ? Az egyházak részint már bírják önkor­mányzatukat, részint ennek létesítésére a kezdemény megtörtént. E részt tehát kevés előmunkálat után a csoportulatok rövid időn meglesznek. Az országlási té­ren kész az anyag, és csakis itt-ott az illesztés van hátra. Ha a foglalkozási körök ekképen ren­dezve lesznek, a­mi — csekély erélylyel is — igen kevés időt kíván, akkor az osz­tályok képviselése a felsőházban legin­kább csak az arány meghatározására nézve járand némi nehézséggel ... Az a dolog természetéből s korunk összes irá­nyából foly, hogy — az országlási szak kivételével — az egyes körök központi gyülekezetei válaszszák azon tagokat, a­kik által ügyeiket a felsőházban tárgyal­tatni és előmozdítani óhajtják. De talán azt veti valaki ezen terv ellen: a külön foglalkozási körök vagy osztá­lyok képviselői nem lesznek-e, mutate nomine, rendek? Még ha állna is, hogy az osztályokat némi részben úgy lehet tekinteni, mint rendeket, a volt rendek és főrendek s az osztályok képviselői közt lényeges volna a különbség. A rendek és főrendek nagyobbrészt czímzetes és születési tagokból álltak, és az érdemesek kivételével, kegypártfo­gás, vak eset emelte őket a törvényhozás szé­keire, mikre mások, gyakran érdemes­ek vágyni is alig mertek. Ellenben az embe­ri munkásság bármely osztálya minden­kinek nyitva áll, következve az út is, me­lyen a törvényhozó­ testületbe juthat, ha a felház az egyes foglalkozási körök tag­jaiból alakul. Aztán „valamennyi“ osztály ará­nyos képviselete kizárja „bármely“ osztály méltányos panaszát. Felhozhatná valaki azt is, hogy a kép­viselőház az összes nép választottaiból áll, tehát minden osztály érdeke elégsé­ges támogatásra számolhat­ott. A mondat elég csattanós lehet, de en­gem ez meg nem győz. Tekintsük a vá­lasztásokat. Még a­hol a legjobb válasz­tási törvények vannak is, a kerületek vagy a vidékek (sokszor nem különös tehetségű) celebritásait vagy itt-ott vala­mely általában ismert (gyakran csakis szónoklata által feltűnő) egyént választa­nak. Az egész népre kiterjedő általános választásoknak a választandók­­ategori­a s ezek közti arányt lehetetlen megszabni. Mit mondanánk ily törvényjavaslatra: húsz képviselőt a tanítási s tudományi osztályból kell választani, s azért Pest­város három kerülete köteles három írót vagy tanítót választani, Szeged egyik kerülete szintén vagy egy írót vagy egy tanítót! Különben pedig — lesz ugyan egy-egy író képviselő, de fogja-e képvi­selni az összes tudományi s tanítási kört — kielégitőleg ? Nézzünk csak körül. Te­kintsünk más tökre. A kereskedés egyhangúlag van tudtommal kép­viselve Wahrmann által — fényesen, nem tagadom , de (csak megközelítő arányban is) kielégitőleg-e, ha a roppant, érdeket megfontoljuk ? — A gyáripar ? Hol vannak a Felmayerek Fischerek stb? — A kézműves osztály? Igaz, Jókai faragó is. De kellőleg van-e az érintett osztály képviselve ? — A gazdaság ? Ke­vésbé múlhat, hogy Korizmicseink kima­radnak a képviselők sorából. — Mű­vészet ? Hányan képviselik, szakavatot­tan . — Még tán néhány egyház leg­inkább mondhatja: nincs fogyatkozásom — e tekintetben. Megismerem: a képviselet fő feladata az általános összeillésre ügyelni rendsza­bályaiban. De hát az egyes szakok beha­tóbb ismerete ne bírjon biztos helylyel a törvényszerző testületnél? És hol lehet minden egyes osztály avatottainak helyet biztosítani (miután a képviselő­házban ez kivihetlen) ha nem a felső­házban ? Tervem elfogadása esetén alig képzelhető, hogy bármely osztály vala­mely jelesebb tagja meg ne választassák felsőházi tagnak, és mindenesetre Felsőház. □ (II.) Harmadik ok a főrendi institu­­tió megszüntetésére az, hogy tervem sze­rint minden egyes foglalkozás aránylag volna képviselve a felházban , a­mi azon

Next