Pesti Napló, 1870. március (21. évfolyam, 48-73. szám)
1870-03-26 / 69. szám
69. szám Szombat, martius 26. 1870 21. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal .Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben házhoz hordva . Egész évre . . . 02 frt. Félévre.........................11 frt. Negyed évra ... 6 „ 50 kr. Két hóra...................... 3 „ 70 kr. Egy hóra .... 1 „ 85 kr. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 '1 kr Bélyegdij külön 30 uj kr. Nyílt tér : 5 hasábos petitsor 26 uj kr. PEST, MARTIUS 26 A Ama nagy ünnepélyt, mely Berlinben a porosz király születésnapján majdnem demonstrativ fénynyel tartatott meg, kissé megzavarták azon hírek, melyek ugyanakkor a déli német államoktól érkeztek s melyek világosan mutatják, hogy a déli részek legkevésbé sem óhajtják magokat a porosz caesarismus karjaiba vetni. Würtenbergben a kamra és a nép egyaránt mozognak a Warnbüler-minisztérium ellen, mely tudvalevőleg a katonai szerződéseket 1866-ban Poroszországgal megkötötte. Mily iszonyú sulylyal nehezednek e szerződések a szegény kis államra, kitűnik azon körülményből, hogy áltatuk a würtenbergi államadósság egy év alatt csaknem megkétszeresedett. A nemzet most csakugyan ezen terhek lehető mérséklését iparkodik kieszközölni.Egy nem rég tartott nagy népgyűlésen a következő határozatok hozattak. 1. A három évi katonai szolgálatidő egy évre leendő leszállítása. 2. Az évi hadsereg-illeték s a katonai budget leszállítása. 3. Az utóbbinak minden évben történő megajánlása. Ezen mozgalom megingatta a Warnbüler-kabinetet. Noha a lemondását jelző hírek még részben koraiak, mégis bizonyos, hogy itt is ép oly válság készül,mint milyen nem rég Bajorországban végbement. A párisi lapok figyelme a császárnak Ollivierhez intézett levele s a toursi esemény közt oszlik meg. Ez utóbbiról alantabb bő tudósítást hozunk. Napoleon leveléről a lapok legtöbbje igen kedvezően nyilatkozik. Girardin, a pillanat hevétől elragadtatva, így ír : „A napóleoni dynastia immár teljesen meg van alapítva. Ki lenne most elég vakmerő azt megtámadni,elég erős azt megingatni?Egy pártatlan főben sem maradhat többé a bizalmatlanság számára csak a legkisebb hely is. Ki eddig még kétkedett a császár őszinteségében, most többé nem kétkedhetik.“ A „Journal des Debats“ azt hiszi, hogy a császár bebizonyítá, miszerint el van határozva őszintén a szabadelvűség útjaira lépni.„Az utolsó kételyeket is eloszlatá azon férfiakban, kik egy rég letűnt múltnak kínos emlékeivel szivekben, még mindig nem akartak hinni a parliamentáris császárság lehetőségében.“ A köztársasági közlönyök, természetesen, máskép imák róla. Örülnek a senatus bukásán, mely szerintök az államcsíny egyik műve, s benne a Bonapartismus védfala volt. A „France“ már közli ama senatus-consultum alapelveit, mely a törvényhozó hatalom megosztását szabályozandja. E szerint az alkotmány több pontja eltöröltetik s pár czikke pedig megtámadhatlannak declaráltatik. E pontokat csak általános népszavazat által szabad módosítani. A törvényhozó hatalom a képviselőház szakkamrává lett senatus közt megoszlik. A senatorokat továbbra is a császár nevezi ki. A franczia kormány azon javaslatot tette a római curiának, hogy a pápai államban az alkotmányos kormányzatot hozza be. A pápa indirect után egy breveben, melyet Gueranger dominikánushoz intéze, így nyilatkozik e tervről : „Az őrjöngés már annyira megy, hogy bátorsággal bírnak az egyház isteni szervezetét a világi államok modern formáihoz egyengetni akarni, csak hogy az egyház legfőbb fejének tekintélyét korlátolják.“ Az „Ind. béig.“ szerint Toulonban készen áll a tengerészet, hogy az adott parancsra a franczia csapatokat Rómából haza szállítsa. Félünk azonban, hogy a parancs nem egyhamar fog kiadatni. A spanyol kormány is inogni kezd immár.Figuerola pénzügyminiszter előterjesztéseit csak 7 szavazattöbbséggel fogadták el a cortesben.Azon ülés, melyben ez előterjesztvények sorsa eldőlt, igen viharos volt. Prim következő szavakkal fejezte be beszédét: „Radicálisok kik tiszteltek, kövessetek engem a szavazásnál. Miután az uni osseták hadat üzennek nekünk, védjük magunkat.“ A progressisták és democraták rendkívüli tetszészajban törtek ki, sokan a miniszterelnök kezeit szorították, mások megölelték őt meg az unionisták keserűen nevettek, a köztársaságiak pedig hallgattak. To pe te tengerészeti miniszter és az unionista párt tagja, a kormány s az unionisták közötti szakadás folytán szintén letette tárczáját. Helyére Bjeranger képviselő fog valószínűleg kineveztetni. Számos unionista hivatalnok is beadta lemondását. Madridban azon hír is keringett, hogy Serrano régens szintén letakarja tenni méltóságát. A „Pesti Napló“ tárcsája. Esy uri társaság: Graboriau E. regénye. I. Ha van Párisban csinos, megnyerő külsejű ház, úgy kétségkívül ilyen az, mely a Grande- Bateliére utczában a 23. számot viseli. Küszöbétől kezdve a tetőig minden oly végtelenül tiszta, mindenütt oly nagyon törekedtek a csínra, hogy a berendezés némely aprólékossága majdnem nevetséges. A kapu rézfogói, az udvar faragott kövei, a lépcsőzet karfája, minden egyaránt csillagvillog. Az előcsarnokban három vagy négy felirat árulja el a háztulajdonos jellemét, s igen beszélőleg emlékeztetik egyezersmind a lakókat a respectusra, melylyel mások tulajdona iránt tartozunk, habár felette drágán meg is fizetjük annak élvezetét. „Tessék a lábat megtörölni! hirdették e házi úri mementók a jövő-menőknek, a lépcsőn köpködni tilos, kutyát nem szabad a házba hozni.“ S mindennek daczára, az annyira gondozott épület az egész városnegyedben a legroszabb hírben állt. Vajjon mi roszabb történhetett itt, mint másutt, mint például a 21. vagy 25. számú házban? Nagyon valószínűleg semmi, de a házaknak, mint az embereknek, már megvan a maguk végzete. Az első emeleten két tőkepénzes családja lakott, békés emberek, szintoly egyszerűek az erkölcsök, mint szellemben. A második emeleten egy üzérnek volt lakása és irodája. A harmadik emeleten egy igen gazdag ember, mint mondják, egy báró lakott, ki azonban csak gyéren és rövid ideig volt a városban, többre becsülve a saintognei jószágon való időzést. A negyediket egy szatócsféle ember, kit Ravinet apónak hívtak, tajta elfoglalva. Ez a Ravinet körülbelül 50 éves volt, félig bátor és ritkaságokkal , félig pedig divatczikkekkel kereskedett és lakosztálya a legkülönbözőbb dolgok raktárát képezé, melyeket árveréseken vásárolt össze. Végül az ötödik emeleten, melyen számos egyes szoba és kisebb lakosztály volt, kisebb üzérek és hivatalnokok laktak, kik rendszerint már kora hajnalban eltávoztak hazulról, s csak éjjel, a lehető legkésőbben tértek vissza. Mind a lakók több-kevesebb mértékben megérezték a ház rész hírét. Ha valamelyiküknek akár csak száz sous hitelre lett volna szüksége, bizonyára még azt sem találja meg a városnegyed kereskedőinél. De a legroszabb hirben, helyesen-e vagy helytelenül ? ne vizsgáljuk, a házmester állt, Chevassat ur és neje. Ez utczai „collegáik“ kerülték társaságukat és róluk számtalan, kevéssé épületes történet keringett. Chevassat urnak „volt valamije“ — igy beszélték — s pénzét kis embereknek nagy kamatra adta kölcsön, havonkint százon százat uzsoráskodva. S azt is beszélték, hogy nevét odakölcsönzi második és negyedik emeletbeli lakóinak, kik az ő neve alatt hajták végre a késedelmes kis adósokon az executiókat. Chevassat nejéről szintén nem kevésbé hízelgő hírek jártak. Azt állíták róla, hogy pénzért mindenre kész és részint pártfogolja a házban lakó nők erkölcstelenségeit, részint maga csábítja őket ilyesmire. A Chevassatok, tették mindehhez, azelőtt a Saint-Honoré Faubourgban laktak, s ott is mindenféle rosz dolgot követtek el. Tudni akarták továbbá, hogy egy 25 éves, Justin nevű fiuk volt, ki a nagy világban élt. Szülei nagyon szerették, de ő szégyenlette azokat, s csakis éjjel látogatta meg, és csakis akkor, ha pénzre volt szüksége. A Chevassatok azonban mind a hírekre csak vállat vontak. Arra törekedtek, hogy jól éljenek, s azt mondták, hogy bolond volna, ki azzal törődnék, a mit a világ beszél, midőn lelkiismerete tiszta és nem tartozik senkinek. A közben, a múlt deczember hó vége felé,egy szombat estéjén, öt óra tájban, midőn Chevassatué az ebédet készítő és férje hangosan felolvasta hírlapját, valaki megkoczogtatta lakásuk ajtaját. Egy hosszú, aszott termetű, kopasz ember lépett be, kinek felöltönye alatt kék kötény volt látható. Udvariasan levette sapkáját, s igy szólt: — Henriette kisasszony itt lakik ? — Az ötödiken! — felelte Chevassanné, —jobb folyosón, az első ajtó balra. És szokása ellenére nagy udvariasan hozzátette : — De ne fáradjon fel, Henriette kisasszony kiment. A kék kötényű embert ez legkevésbé sem zavarta meg. — Egyre megy ! — mondá, — nem is vele van dolgom, hanem önökkel, uram és asszonyom. Házmester vagyok a Provence utczában, s miután a kisasszony nálunk ezer frankos lakást vett fel, kérdezősködni jöttem . .. E szavakra Chevassat felugrott karszékéből. — Hogyan ? Henriette kisasszony ezer frankos lakást vett fel ? ez aztán a vakmerőség! . . Az a leány itt a négyszáz frankos lakást sem tudja megfizetni! Már egy határidőért adós, és feleségem közbejötte nélkül, ki iránta nagyon jó, a háztulajdonos már octoberben kitette volna! . . Chevassat nagyon fel volt indulva, a kék kötényű ember távolról sem, és sokat jelentőleg mosolygott. — Ez nem sokat bizonyít! — felelte. — Megtörténhetik, hogy valakinek egy pillanatban nincs pénze, s aztán a másikban annál többet kap . . . Mivel foglalkozik ama kisasszony ? — Semmivel, uram, semmivel! Reggeltől estig sír. Furcsa módja a meggazdagodásnak ! Bizony jobban tenné, ha dolgoznék, mert így nagyon sokat böjtöl. Hogy miből él ? Holmijaiból, miket a zálogházba visz. Nem tudom, mit fog csinálni, ha utolsó holmija is benn lesz. — Lehet, hogy szülei nagyon gazdagok. — Ah, ne beszéljen! . . . Egy szót sem szólt erről nekünk. Egy éve van itt, és még senki sem kérdezősködött utána. .. Egy úr, Maxime, kezdetben eljött néhányszor, de több, mint hat hete nem láttam. E részletek szerfelett látszottak érdekelni a Provence-utczabeli házmestert. — Ki az a Maxime ur ? — kérdező. — Egy igen derék fiatal ember! felelte Chevassat, végtelen derék ember, és én részemről azt hiszem . . . De amit hitt, azt neje nem engedő meg neki kimondani. — Ennyi elég lesz! — szólt közbe igen haragosan. Emez úrnak már elég tudósítással szolgáltunk. Nemde úgy van, uram ? Lehetett e ily elbúcsúztatás után még tovább itt maradni ? A kérdező érezte, hogy nem. A lehetőleg elleplezve boszankodását, bocsánatot kért alkalmatlankodásáért és tovább sompolygott. Chevassat urnák szokásai közé tartozott,hogy olykor-olykor meg is verte nejét, úgy látszik, most is ilyesmire készült s amint egyedül voltak, így szólt: — Majd megmagyarázod, hogy mit jelent e magaviseleted! . . . De felesége nem hallgatott reá. Homlokát az ajtóhoz támasztva, mereven nézte a távozó kék kötényű embert, s amint az kilépett a házból, utána rohant, mitsem törődve férje haragjával. Midőn tíz percz múlva visszatért, sárgás, ránczes arcza fényleni látszott. — Amint mondtam! kiáltott fel diadalmasan. — Mit mondtál ? — Azt, hogy te szörnyen együgyü vagy ! . . . Tudod e, ki volt az az ember, a ki innen most távozott ? — Házmester, hisz maga mondta. Chevassanné vállát vonta. — Ilyen férfiak! .. Szerencsére én itt voltam. Amint belépett, gyanakodtam reá. Köténye nagyon is új volt! Aztán feltűnt, hogy nem voltázva, ott künn pedig zuhog az eső és nek nincs esernyője. Mint jött tehát ide a Provence utczából ? Kocsiban ? Ez még gyanúsabb. Ah!l emberem, gondoltam magamban, te, igen, igen, te nem vagy más, mint kiküldött kém, s azért mondod magadat házmesternek, hogy vele tévútra vezesd az én együgyü férjemet! . . Oly áradozással beszélt, hogy lehetetlen volt megszakasztani. — S nekem igazam volt — folytatá.— Utána szaladtam s láttam, hogy a mint innen kilép, a drout-utcza sarkán egy pompás magánfogathoz siet A kocsiban egy szép nő volt, aki reá várt, ő melléje ült, s a kocsi sebesen elhajtatott. Chevassat úr kimereszté szemét. Hogy valaki arra vetemedhessék, és házmesternek álcázza magát, az fölülhaladta minden képzeletét. — Ebben a dologban van valami! — mormogó. — Valóban! — felelte felesége gúnyolódva, te is belátod már, valóban ? — Igen, és ez estétől kezdve majd vigyázok Henriette kisasszonyra. A házmesterné felemelte fejét. — Azaz, hogy majd fékezed nyelvedet, s majd rám bízod a dolgot, hogy mikép járjunk el ez ügyben. E fölött kétségkívül heves vita kerekedik, ha ugyane pillanatban a negyedik emeletbeli lakó, Ravinet apó oly sebesen nem tör be, mint a forgó szél. Ez középtermetű, kiborotvált arczú ember volt, kinek sárgás lényű piciny szemei a torzonborz szemöldökök alul különös nyugtalanító kifejezéssel szoktak körültekinteni. Bár már régóta Párisban lakott, mégis falusi emberként volt öltözve, virágos selyem mellényt és nagy tekercset hordva nyakkendőül. — Siessen, Chevassat — siessen, — kiáltá a legnagyobb izgatottsággal; — vegye lámpáját és kövessen ; ott fenn nagy szerencsétlenség történt. (Folyt. köv.) Pest, mart. 26. (A Deákpárt tegnapi értekezletén), mely este tartatott, a zárszámadásoknak megvizsgálása és a mai ülés tárgya, a Hollán-féle ügy volt napirenden. Ez utóbbira nézve elhatároztatott, hogy Zsedényi beszéde után Mikó úr, a közlekedési miniszter nyilatkozik, Tisza indítványát a többség mellőzvén, napirendre tér, mert vizsgálatra nem lát okot, annak elrendelését nem tartja szükségesnek. A zárszámadásokra vonatkozólag a felmerült két vélemény közül, melyek egyike határozat alakjában, a másika törvény alakjában kívánta a minisztérium felmentését, az előbbi fogadtatott el, s e határozat a főrendiházzal hozzájárulás végett fog közöltetni. Országgyűlés. A képviselőház mart. 25 -i ülése. Elnök: Somsich Pál, jegyzők Bujanovics L., Fodróczy S. és Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak: Lónyay M., Bedekovich K. miniszterek. Elnök d. u. 1 órakor megnyitja az ülést. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bejelenti a beérkezett irományokat.Tormásy Mihály és Tury Gergely kérvényeket nyújtanak be. Ezek kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. A ház napirendre tér. Szirmay Ferencz gr. olvassa a közp. bizottság jelentését az indemnity meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat felett. A bizottság a javaslatot általánosságban és részletekben elfogadásra ajánlja. A ház tárgyalás alá veszi a javaslatot és általánosságban, valamint részleteiben változatlanul elfogadja a törvényjavaslatot. A végleges szavazás holnap fog megtörténni. A holnapi ülésben Zsedényi indítványa és Tisza indítványa a Hollán féle ügyben, valamint a zárszámadásokról szóló jelentés lesz napirenden. Az ülés 1 óra 15 percakor eloszlik. tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bejelenti a beérkezett irományokat, ezek között Apponyi György gr.,a bankügyi enquetebizottság elnökének levelét, melyben azon nézetét fejezi ki , hogy a bizottság jegyzőkönyveit a nyilvánosság kedvéért ki kellene nyomatni. A ház felhatalmazza az elnököt, hogy az illető jegyzőkönyvek kinyomatását elrendelje. Bánffy János b. interpellate intéz a közlekedési minisztériumhoz . Miért történt a keleti vasút építésénél eltérés az eredeti tervtől, úgy, hogy Torda városa és vidéke kiesett a vonalból, melybe eredetileg fel volt véve ? Óhajtja, hogy a miniszter e vonalnak újból való tanulmányoz'''sát elrendelje. Mikó Imre gr. közlekedési miniszter azt válaszolja, hogy hajlandó a vasútépítészeti igazgatóság által újból felvétetni a nagyvárad-tordai vonalat, és ha lehet, segítni fog. Mikó Imre gr. benyújtja a történelmi társulat kérvényét a képviselőház és főrendiház termeiben levő országos czimerek kijavítása iránt. Szalay Sándor, Madarász József kérvényeket nyújtanak be. Berecz Ferencz interpellate intéz a pénzügyminiszterhez : Van e tudomása, hogy az adóvégrehajtások ügyében a gyöngyösi adóhivatal mellőzésével a központból külön közeg küldetett ki Gyöngyösre, mely közeg azután ott törvénytelenül eljárt? Kérdi: miért történt ez? Kiadatik a miniszternek. Hoffmann Pál olvassa a könyvtári bizottság jelentését, és bemutatja a beszerzendő könyvek jegyzékét. A könyvtár egyelőre a múzeum egy termében állíttatnék fel, s a ház a könyvek beszerzésére minden hónapban 500 forintot szavazna meg. Puszky Ferencz kéri a házat, hogy a Hoffmann Pál képviselő és Ghyczy Kálmán képviselők által benyújtott és a ház által elfogadott indítványok értelmében válaszsza meg a tanulmányi alap jogi természetének kikutatására kiküldendő 12 tagú, és az egyetemi alap jogi természetének megállapítására kiküldendő 7 tagú bizottságot. Ezen két bizottság a hétfői ülésben fog megválasztatni. A ház napirendre tér. Az indemnitynek ápril végéig való meghoszszabbításáról szóló törvény véglegesen megszavaztatik, és az erről szóló jegyzőkönyv át fog küldetni a főrendekhez. Tárgyalás alá kerül Zsedényi indítványa és Tisza K. ellen indítványa a Hollán-ügyben. Mindkét indítvány felolvastatik, az elsőben egyenesen Hollán ügyében, a másodikban a közlekedési minisztérium eljárásának megvizsgálására kéretik egy parlamenti bizottság kiküldése. Zsedényi Ede mint indítványozó, előadja, mi bírta indítványa beterjesztésére. Előadja, hogy a Hollán Ernő államtitkár ellen emelt vádak az „Ellenőrstől indultak ki, és később az országgyűlés termében is hangoztattak. Előadja, hogy a miniszter válaszolt az általános vádakra, de a Hollan ellen felhozottakra nem szólt. Az államtitkár, ki sem mint államtitkár, sem mint a minisztérium megbízottja nem szólhatott fel, nem tehetett mást, mint hogy felszólalt képviselői minőségében. De mivel mint ilyen, minden vádra nem felelhetett és a miniszter sem mutatott hajlandóságot, az államtitkárt védelmezni, szónok nem látott más módot egy becsületében megsértett képviselő igazolására, mint indítványa benyújtásával. Szónok nem fogadhatja el azon ellenvetést, hogy a ház egy miniszteri hivatalnok ügyében megejtett vizsgálata sértené a miniszteri felelősség elvét, és ennek bebizonyítására utal az 1848: III. tcz. 32. §-ára. E czélból hivatkozik az angol gyakorlatra. Nem ismerheti el azt, hogy a ház nem indíthatna vizsgálatot oly tisztviselő ellen, ki a miniszter tudta nélkül és talán akarata ellenére járt el. A jelen esetben a vádlott tisztviselő, egyszersmind képviselő és szónok nem hiszi, hogy a háznak nem volna joga, egy megsértett tagja becsületének visszaállítására parlament vizsgálatot indítani. Hollán képviselőnek nincsen más útja a maga igazolására, mert megtámadóit más téren feleletre nem vonhatja. Mivel pedig szónok indítványának elfogadása a miniszteri felelősség elvének megsértése nélkül keresztülvihető, mivel az a ház jogában áll és mivel más út Hollán államtitkár igazolására nincsen, ajánlja javaslata elfogadását. Tisza Kálmán : Jelezni kívánja, miért nem tartja Zsedényi Ede indítványát kielégítőnek. Először azért, mert nem tartja indokoltnak, hogy a vádak ráfogásnak neveztessenek, és csak aztán indíttassák vizsgálat. Másodszor azért, mert az indítvány egyenesen Hollán személyére vonatkozik, mert az ellenzék nem Hollánt, hanem általában a közlekedési minisztérium eljárását róvta meg. A képviselő, ki ez ügyet a teremben szóba hozta, oly módon tette ezt, hogy az államtitkárt nemcsak nem vádolta, sőt mentette. Szónok szükségesnek tartotta általánosságban tartott indítványt nyújtani be azon fővádak megvilágítása vagy eloszlatására, melyekkel az egész minisztérium országszerte vádoltatik. E három fővád a vasúti engedélyezésekre, a déli vasút iránt való részrehajlására s a közutak építésénél követett eljárásra vonatkoznak. Ezen országszerte keringő vádak egy egyén felmentésével még nincsenek eloszlatva, ezen gyökeresen csak egy parlamenti bizottság vizsgálata segíthet. A parlamentnek joga van magának mindenről tudomást szerezni, ami a végrehajtás körében történik. Nem osztja Zsedényi azon nézetét, hogy a miniszter feleletre nem vonható oly dolgokért, mik minisztériumában,habár tudtán kívül történtek.Szónok előnyösnek is tartja, hogy a minisztériumok eljárása körül időnkint vizsgálat indíttassék, mert különben a felelősség illustriusá válik. Végül hivatkozik az angol parliamenti gyakorlatra és példát idéz még a múlt század végéről,midőn egy admiral visszaélt hatalmával, és még sem az admiral, hanem a tengerészeti minisztérium eljárása iránt indíttatott vizsgálat. Idéz más példákat, igy 1855-ből, midőn Gladstone kimondotta hogy a parliamentnek ily vizsgálatra joga van. Ezekből úgy hiszi szónok, be van bizonyítva, hogy a háznak nemcsak joga van vizsgálatot indítani bármely minisztérium eljárása iránt, sőt ha szükséges lenne, kötelessége is. Idéz még számos példát az angol gyakorlatból és kéri a házat, hogy mivel indítványának elfogadása nélkül a minisztériumot folytonos gyanú és vád fogja terhelni, indítványát elfogadni és e szerint a közlekedési minisztérium eljárása iránt parlamenti vizsgálatott rendeljen el. Ezután Mikó I. gr. közlekedési miniszter emel szót. A képviselőház mart. 26 -i ülése. Elnök :Somssich Pál. Jegyzők : Széll K., Fodróczy L., Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyula gr. Bedekovich K., Eötvös J. K. miniszterek. Elnök d. e. 10 órakor megnyitja az ülést. A Bécsi dolgok. (A felirati bizottság jelentése a dalmátiai ügyben. A miniszterválságról. Beust lemondása a kanczellárságról.) A felirati bizottság 24-ikén ülést tartván melyen Hasner és Giskra miniszterek is jelen voltak, elfogadták Klier előadó jelentését, mely nagy terjedelmű okmány a következők kimondásában öszpontosul: „Határozza el a ház, hogy az összes minisztériumnak 1869. október 9-iki rendelete, valamint az 1869. october 20-iki császári rendelet a törvény ellen kitört fegyveres ellenállással szemben igazolva van, és elfogadtatik.“ A kisebbség ezzel szemben következő póthatározati javaslatot fogja a ház elé terjeszteni: „Mindamellett is sajnálkozását fejezi ki a képviselőház azért, hogy az akkori kormány eljárásában nem található fel azon óvatosság, mely alkalmas lett volna arra, hogy a felkelésnek elejét vegye, valamint annak megszüntetése nem volt minden tekintetben kielégítő.“ E kisebbségi pótlékot aláírták Spiegel, gr. Rechbauer, Figuly és Skene. A többség javaslatát a bizottság lényegtelen módosításokkal vita nélkül elfogadta: a kisebbségi pótlék első részét pártolják Groeholsky és Krainski, a második részt Tinti és Schindler-A miniszterválságról még mindig beszélnek a bécsi lapok, s még mindig a régi nótát: a sajtóiroda közlönyei temetik a Hasner-kabinetet, a minisztérium lapjai meg életrevalóságát bizonyítgatják. Van azonban a „Tagblatt“-nak egy koholt híre, melyet pesti távirat alakjában közöl, s ez abban áll, hogy Andrássy Gyula grő Felségének azon tanácsát adta, fordítsa hasznára Giskra lemondását, bocsássa el az egész Hasner minisztériumot, tegye le Beust gróf ideiglen a birodalmi canczellárságot s bizassék meg osztrák minisztérium alakításával, melynek feladata lenne a nemzetiségek kibékitése. (Kézzel fogható valótlanság.) Bonaparte Péter herczeg pere. A Toursban tartott törvényszéki tárgyalás első napjáról következő részletes tudósítás fekszik előttünk: A herczeg feltűnően halvány és izgatott vola. Fekete, egészen begombolt frakkot, széles kék nadrágot, sárga keztyűt viselt. Kezében piros bársonyba kötött tárcza, melyben jegyzetei vannak. Grand ar elnök megkérdvén vádlott nationaléjét, beszédet intéz az esküdtekhez, melyben figyelmezteti őket a jelentélőszék fontosságára és az ő feladatukra. Vannak esetek, melyekben a legerősebb jellemek is meginganak, melyekben azonban majdnem lehetetlen a pillanat benyomásait pártatlan meggyőződésnek alárendelni. Ilyenkor az képzi az igazságszolgáltatás biztositékát,hogy azok kezeibe téteik a bírói tiszt, kik életkoruk által a szenvedélyek, állásuk által az érdek határain kívül állanak s tapasztalataik által alkalmasak a koráramlat hatásainak ellentállani. Szónok kiemeli, hogy az esküdtek, noha az általános szavazatjogból kerültek ki, mégsem tagjai a törvényhozásnak , így politikai vellektásoknak nincsenek kitéve. Rászalja egy bizonyos párt törekvését, mely az auteuili eseményt politikai térre vitte át. „A társadalom Bonaparte herczegtől számadást kér ama vérért, melyet ontott;“ vádolja őt, hogy a parancsok legszentebbikét : „ne ölj!“ megsértette.“ Ez a per tulajdonképeni jelentősége. „Feladatuk, esküdt urak, kétségkívül igen nehéz, de épen azért apellált az ország az önök függetlenségére, ítéletük meggyőződésük hű viszhangja, melyet mindnyájan tisztelettel fogunk fogadni, a béke s az igazság műve leszen; mi ezt teljes mértékben segítendjük. Mindnyájan ama fenséges czélt követjük : az igazság, az egész igazság, semmi más,mint az igazság kiderítése.“ Ezen, tetszéssel fogadott beszéd után a vádlevél — melyet már két hét előtt közöltünk,— olvastatott fel. A tanuk száma 70-re megy. Közülök 47 a vádló, 10 a védő, a többi pedig a civil fél részéről. Ezután vette kezdetét a herczeg kihallgattatása. A herczeg nyugodtan, lassan felelt a hozzá intézett kérdésekre.