Pesti Napló, 1870. május (21. évfolyam, 99-123. szám)

1870-05-28 / 121. szám

121. szám Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. szám, I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Szombat, május 28. 1870 Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földjeint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helybeli, házhoz hordva. Egész évre ... .12 frt. Félévre...................11 frt. Negyedévre ... 5 , 50 kr. Két hóra. .... 3 „ 70 kr .,­y hóra .... 1 , 85 kr. 21. évi folyam. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt­ tér : 5 hasábos petit­sor 25 uj kr. fi.'íir'*'**'»■ sem: PEST, MÁJUS 27. Nem volt ugyan szándékom a szabad királyi városok sajátságos viszonyai szem­pontjából, a „pesti egyenlőségi kör“ meg­bízása következtében összeállított észrevé­telekre vonatkozólag polémiát folytatni , és nincs most sem ; de miután­­ . . . úr a „Pesti Napló“ 120. számában jónak látta felidézni némi sorokat, melyeket 1867-ben a megyék rendezéséről írtam, nem tehetem, hogy eddigi észrevételei fe­lett néhány szót ne koczkáztassak. Visszatérve tehát előbbi czikkeire, me­lyekben nem csupán argumentum ad homi­­nem foglaltatik ; mindenekelőtt megjegy­zem, a­mit a „P. N.“ szerint közzétett észrevételeim végén mondok , hogy tud­niillik, nekem nem a törvényhozó szándé­kával, hanem a törvényjavaslat formulá­­zásával van dolgom , és hogy ezen utób­bit (úgy mint a formulázást) a törvényho­zó szándékával ellentétesnek találom. Mind igaz, a­mit m­­ur a törvényhozó szándékából okoskodik, midőn azt állítja, hogy a törvénynek oly értelme nem le­het, mely szerint a törvényhatósági in­tézmény paralysaltatnék ; de neki ezt, a­mit legalább én kétségbe nem vontam, bizonyítani nem is volt szükséges, hanem, legalább ellenemben azt kellett volna be­bizonyítania, hogy azon értelem, melyet ő a tör­vénynek tulajdonít és melyet én a törvényhozó részéről kétségbe nem vo­nok ; valósággal és pedig határozottan, ki is van fejezve a törvényjavaslat két­ségtelen szavai által , mert ha azon érte­lemhez, mely . . . úr által előadatik,csak a törvényhozó szándékából levont ma­gyarázások és következtetések útján lehet hozzá­jutni, akkor nem lehetetlen az sem, hogy ellenkező magyarázatok útján a törvény szavaiból és szakaszaiból a törvényhozó szándékára következtetve, ugyanannak egészen ellenkező értelem is tulaj­doníttathassék. Az oly szerkezet tehát, és itt nem csu­pán az irmodort (stylust) értem, melyből a törvény értelmét megtudni csak követ­keztetések által lehet, legalább a jövő es­hetőségeit tekintve, jó nem lehet. Átmegyek már most a 120. számban közlött kritikájára. Azon szavakat,melye­ket a megyei rendezésre vonatkozó mun­kálatomból idéz, igaz: ipse dixi, csak­hogy megfelejtkezni látszik­­. iz azon különbségről, mely a megye és város kö­zött létezik, mely észrevételeimben is érint­ve van, és mely abból áll, hogy a közsé­geknek rendezése után megyékben egy helybeli tisztviselő sem lesz; községekben és városokban pedig minden tisztviselő csak helybeli; hogy megyékben közvetlen választása a tisztviselő seregnek csaknem kivihetetlen, városokban csak nagy ne­hézségekkel jár. Ebből az következnék ugyan, hogy valamennyi tisztviselő tehát városokban közvetlenül választandó , mert a nehézségek a jog ellen nem érvényel­­hetők, és én ezen következtetést el is fo­gadnám, ha az élet mathematikai problé­ma lenne, a­melyben a calculusnak ki­­sebb-nagyobb nehézségei figyelembe nem vehetők; de miután az nem így van, tran­­sigálni kell a körülményekkel, és engedni valamit itt, hogy lehessen nyerni amott, és utóvégre egyeztetni az érdekeket és jogot a körülményekkel, hogy a törvény­nek megnyugtató hatását ne koc­káz­­tassuk. (..) az igen nagy aggodalmat fejt ki, ha a kapitány majd újra megválasztása tekintetéből korteskedve, minden rendet­lenséget elnéz, és az ellenkező esetet lehetlenségnek látszik tekinteni, hogy t. i. ha nem a közönség által választatik, majd a főispánhoz és néhány befolyásos képviselőhöz kapaszkodva, a közönségen zsarnokolhat, és hogy ez esetben pártfo­góiba bízva, hivatását szintúgy elhanya­golhatja. Csak segéd argumentumok ezek­k­­ol, melyek nem nyomnak semmit, és legfeljebb csak kapacitálnak a körülmé­nyekhez képest; pártoskodás,protectió, egyiket sem lehet egészen elkerülni. Azt is mondja .. . az, hogy a polgár­­mester majd a tanács háta mögé búvik, ezt pedig feleletre vonni igen nehéz. Észrevé­teleimben a tanács felelősségére vonatko­zólag, hivatkozás történik egy más mun­kálatra, mely a városi közgyűlés által ki­küldött bizottmány rendezési javaslatára készült és annak idejében kőnyomatilag közzé tétetett.Ezen mostani munkálat sem volt szánva hírlapi nyilvánításra, hanem hogy a városi hatóság elé terjesztes­sék, hova az előbbi is bemutatva volt; a „Pesti Napló“-nak csakis a kör engedte által, melynek tulajdona s ezért az ottani javaslat, mely a városi közönség előtt is­mertetik, itt nincs ismételve. Ha a. . . ur­amazt is olvasta volna, nem állítaná sem azt,hogy a polgármester a tanácsosokat le­­kenyerezheti, sem hogy a tanácsot felelő­ségre vonni nehéz. Ő azonban idézései­ben ezen hivatkozást ignorálja, a hivat­kozott eljárást tehát c­áfolni is felesleges volt. Egyébiránt hiszen a tanács a tör­vényjavaslat szerint nem lesz eltörölve és így megmarad .. . ur szerint a lehetőség is, hogy a polgármester annyira--mennyi­­re mögötte elbújhasson. Ha tehát fél y. ar, hogy ez csakugyan megtörténhetik, akkor azt kellett volna javasolnia, hogy a tanács egészen el­töröltessék és elfogad­tassák azon másik alternatíva, mely ész­revételeimben előadatik, tudni­illik, hogy egész következetességgel keresztülvites­sék a személyi (nem bureaucraticus mert ez is testületi) kormány rendszere. Az igaz, hogy az ellenőrködést czélsze­­rűen csak azon testület gyakorolhatja, mely a tisztviselőt választja, de ha ezen elvet tűhegyre akarjuk állítani, akkor kérdem, mire való a főispán, aki nem vá­lasztja, ha e miatt czélszerű ellenőrködést nem gyakorolhat? Egyébiránt ha az el­vet tűhegyre nem állítjuk, gyakorol ellen­őrködést a polgármester és kapitány fe­lett mindenekelőtt ugyanaz, a­ki választ­ja a választás alkalmával; időközben pe­dig a képviselők, a minisztérium a főispán, habár csak felügyelet végett fog is ez rendszeresíttetni. Biztosítanunk kell tisztviselőink állá­sát , ez is igaz; de ebből, ha az elvet is­mét tűhegyre állítjuk, az következik,hogy tehát a tisztviselők örökösök legyenek, mert választás alkalmával, akárkik legye­nek a választók, megtörténhetik, hogy hi­vatalaikból kimaradnak, a választási rend­szert tehát egészen el kellene vennünk, a­mit pedig g­ ur sem kíván. Hanem egyről megfelejtkezett, hogy t. i. legalább a főtisztviselők állását a kép­viselők, illetőleg a bizottmányi tagok irá­nyában is kell különösen városokban, szi­lárdítani, és ezért szükséges, hogy köz­vetlenül választassanak. Mert a képvise­lők testülete, mint bizottmány sok és ha­talmas jogokkal lévén felruházva, ha a főtisztviselőket is fogja választani, váro­sokban, hol annyi magánérdek keresztezi egymást, és áll sokszor a közérdekkel szemközt, könnyen megtörténhetik, hogy ezen jogának félelme alatt reájuk és általuk az egész tisztikarra, és közigazga­tásra oly nyomást gyakorol,­­­mely a ma­gánérdekek túlemelése által a közérdek csorbításával járhat. Vegyük például csak egy középület kérdését, mely egy egész városrész emelésére szolgálhat, ha itt és csak egynémely házbirtokosok érdekét mozdítja elő, ha máshol állíttatik föl. Végre megjegyzem ú.­urnak, hogy én kivált most, miután az országgyűlési pá­lyáról véglegesen lemondtam, semmine­­mű „viszketegben“ nem szen­vedek , az általa kritika alá vett észre­vételeket is, ámbár állok mellettük, csak az „egyenlőségi kör­“ városi szakosztályá­nak megbízásából és nem valami „v­i­s­z­­k­etegből“ állítottam össze, és tettem ezt, a­mit egyébiránt egyáltalán fogva nem panaszképen mondok, azon öntu­dattal, mely eddigi életemen keresztül, csak igen ritkán nem teljesedett, hogy dleum et operám perdicti. És ezért, miután itt egy kis próbáját mutattam fel annak, mily modorban szo­kott .. . ut polemizálni, többi még remél­hető észrevételeire felelni nem fogok, csak arra kérem a „Pesti Napló“ tisztelt olva­só körét, ha a kérdés nem szerénytelen , hogy g. ur kritikáját, idézeteiben meg nem nyugodva, észrevételeimmel össze­hasonlítani méltóztassanak, mielőtt felet­tem ítéletet mondanának ki. SZENTKIRÁLYI MÓR.*) A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Tüntetés Laboulaye Ede ellen a „Collége de Francéiban. Pár is, május 23. (y) Múlt leveleim egyikében jeleztem már némileg azon türelmetlenséget, mely a „Collége de Francéiban több nap, vagy jobban mond­va több hét óta tapasztalható volt. Laboulaye Ede felolvasását vártuk s kényte­lenek voltunk megelégedni a concierge azon je­lentésével, hogy, ma nem lesz felolvasás.“ Az ily jelentéseket rendesen kedvetlenül fo­gadja az ifjúság, de különösen akkor, midőn az annyira kedvelt Laboulaye előadását kell nél­külöznie, melyre rendesen nagy számmal tódul a hallgatóság. Tudjuk, hogy Laboulaye az utóbbi népszava­zás alkalmával az igennel való szavazást aján­lotta Versaillesban tartott egyik népgyűlésen, és mind az ellene intézett politikai vád innen veszi kezdetét, és ezen gyűlésen történt az is, hogy az 1863-ban egy párt által neki ajándé­kozott tintatartót visszakérték, mely tintatartó történetét azóta számtalan formában, hozták és közölték az ily apró hírekre rendkívül kapzsi párisi lapok. Laboulaye Ede felolvasásainak megkezdése e hétfőre volt kitűzve, és valóban még Levasseur tanár sem végzé el nemzetgazdászati felolvasá­sát, midőn már­is sűrű tömegekben jött az ifjú­ság, hogy ugyanazon teremben helyt foglaljon, mivel Laboulaye felolvasása épen az utána kö­vetkező volt. Midőn Levasseur tanár előadását bevégzé, a terem már tömve volt, sőt az ajtón kívül a lépcsőházban is sokan állottak. Nők, mint rendesen Laboulayenél, ezúttal is nagy számmal voltak. Ezen túlságos részvét és némi sugdosások sejteték , hogy ma rendkí­vüli jelenetnek leszek tanúja, s nem is csalat­koztam. Pont fél egykor belépett Laboulaye, kisérve több tanártársai és barátja által. A tömeg rend­kívüli élénk tapssal és éljenzéssel fogadta, mi perez ékig tartott. Laboulaye elérzékenyülve bajta meg magát, és szólni kezdett, midőn egy­szerre a terem hátuljában iszonyú kopogás és zaj keletkezik, és a tanuló ifjúság nagy része a „Hé Lambert“ dallamain kezdé hangoztatni „Au senat“ „au senat“. Kész volt a zavar, s nagy a rendetlenség, melynek közepette csak Laboulaye maradt nyugodt, meghatott e furcsa manifestátiótól. A hallgatóság nagyobb része erre azt kezdte kiáltani: „á la porte, silence!“ (Ki velük, csen­det) stb. ez azonban keveset használt, sőt a lár­ma még füttyök által­­nagyobb jön, úgy hogy majdnem tíz perez kelle, hogy Laboulaye szó­hoz juthasson. Végre felállt, e valóban tiszteletet gerjesztő tudós s szólni kezd : „Uraim! az első elv melyet tisztelek, az­­ a mások szabadsága, és örülök, hogy önök ide jöttek, hol kegyeteknek ezt tud­tára adhatom.“ Újabb kiáltások „L'éncrier! l‘ énerier!“ (A tintatartó), szinte a „Hé Lambert“ dallamain; a nagyobb és Laboulayet hallgatni akaró párt dühe legmagasabbra fokozódott. La­boulaye felállott és mondá : „Önök tudják ura­im , a tintatartó történetét, s bányán kívánták ezt vissza ? tizen, mondom tizen, kik közül fele sem jelentkezett, midőn a visszaadás idejét ki­tűztem. “ Kiáltások : „Mi is akarjuk, már mi is többen vagyunk !“ — Laboulaye pártja most kívánta, hogy azok, kik kívánják a tintatartót, tegyék fel kalapjaikat. Erre az ellenpárt számos egyéne felteszi kalap­ját dühös kiáltások közt. Egy valódi Sokrates kinézésű egyén, helyre akarja állítani a rende­t: „Ülj le Sokrates“ dörgik feléje s visszanyom­ják ülő helyére. A kalapokat most az ellenpárt nem akarván levenni, újabb zavar fejlődik ki, melynél az ütlegek és oldal­döfések sem hiányoz­tak. Mind a zaj mellett Laboulaye maradt; leg­nyugodtabb, s komolyan, vizsgálólag tekint az egymás ellen lármázó tömegre. Míg végre fel­áll „Le parti liberal“ czímű művével kezében és csendet kérve, arra utal, hogy mindazt mit e műben 1863-ban megirt, ma sem tagadta meg s azon elveihez, melyeket akkor vallott, ma is hű maradt. Művéből egy részletet olvas fel, melyben a többek közt a következőt mondja: „Az alkotmányos monarchia és forradalom közt, a különbség csak az alakban van. Kell hogy minden polgár teljesen élvezze jogát, a centralisatió ideje elmúlt, és a democratia nem egyéb mint puszta szó, hanem foglalja magába az egyéni sérthetet­len­s­é­g­e­t. Az egyház elválasztása az állam­tól az oktatás teljes szabadsága, ingyen oktatás, vallás különbség nélküli iskolák, társulási és gyülekezeti, municipális és de­partementális sza­badság, teljes kereskedelmi és ipar­szabadság, és végre mindezek fölött tökéletes sajtószabad­ság ; ez az mit minden franczia követel, kinek húsz évi ideje volt gondolkozni. Hozzá­teszem ehhez még : íme ez az, mit hosszú idő óta kö­vetelek az igazság nevében, hogy végezzünk a haszontalan tüntetésekkel, a pártok erőszaká­val és a reactió őrültségével.“ Ez volt véleményem 1863-ban, midőn e köny­vet megírtam, ez maradt ma is s önö­k azzal vá­dolnak, hogy meggyőződésemet megváltozttam; ez, uraim, háládatlanság, ezt nem érdemeltem. Laboulaye e szavait lelkes éljenekkel fogad­ták és kitört ismét egy óriási tapsvihar, melyet ellensúlyozni igyekezett az ellenpárt­­„au sénat“ kiáltása , mire Laboulaye felállván mondá : „Hagyjanak nekem békét a se­nát­­­a­k, midőn önök lettek se­­nátorokká. Amerikában Schweiczban és minden szabad államban a népszavazástól függ a kormány­rendszer és alkotmány megváltozta­tása, és én is ezen utat látom legjobbnak a sza­badság megalapítására, mert a népszavazás biz­tosítja és teszi termékenynyé a szabadság és demokratia elveit. S ha a nép­ meg van csalat­­va, önmagát csalta meg. Vannak democraták, kik tetteikkel a hazával szemben állanak, ezek­nek követője nem lehetek. A szabadságot sze­retem és védeni fogom mindenkor, de nem látom megváltoztatását meggyőződésemnek, mi­dőn kijelentem, hogy a népszavazásban láttam biztosítását az új szabadságnak is.“ A lelkesedés és lárma újra kitört és ismét né­hány percz kelle annak lecsendesítésére, mi an­nál inkább nehezen ment, mivel a lármázókat azzal vádolták, hogy nem tanulók, s hogy az orvosi egyetemről valók, s igy nem is ide tar­toznak , mire azok a felolvasások nyilvánosságát emlegették stb. Végre Laboulaye látván, hogy sz­óra letelt, igyekezett szóhoz jutni, a midőn is kijelenté, hogy miután látja, hogy a nagyobb párt az, mely ide felolvasását hallgatni jött, tehát kérné minden esetre a magát kisebbségnek érző ellen­pártot, ha jövőre ismét megtisztelné, künn az udvarban foglaljon helyet, és füttyeit, ha úgy­­tetszik, ott folytatná. Ám élvezzék jövőre e sza­­badságukat, de hallgatósága nevében kéri, hogy felolvasását ne háborgassák, és e tekintetben vegyék hallgatóit szíves figyelmükbe. Miután még a jelenlevő hölgyektől bocsánatot kért a lármázó ellenpárt nevében, mely a várt fel­olvasás élvezetétől megfosztá szép hallgatónőit, kijelenté, hogy elég bátraknak hiszi őket, hogy jövő felolvasásán ismét megjelenjenek, a­midőn az előadások megkezdésével pótolni reményű mindazt, mit a mai nap nélkülözni voltak kény­telenek. Erre óriási tapsvihar közepette visszavonult győztesen Laboulaye, Európa ez egyik legna­gyobb tudósa, s hiszem, hogy e rendetlenségek a jövő órán, mely legközelebbi pénteken lesz, nem fognak ismétlődni. (Saját levelezőnktől.) *) Sajnáljuk, hogy e polémiák oly élt kezdenek ölteni, mely szándéklataink körén kivül esik, a melyre munkatársaink tán alig adtak okot.A netaláni viszonzásra különben (g) t. munka­társunk számára lapunk természetesen nyit­va áll. A szerk. va Pest, május 27. (A képviselőház osztályai)ma nyilvános ülés után összegyűltek és az eszék­­sziszeki vasútról s a Ferencz csatornáról szóló törvényjavaslatokat tárgyalták. Mindkét tör­vényjavaslat nehézség nélkül ment keresztül, és akadályra az ellenzék részéről sem talált. (A Deák-körben­ ma d. u. 6 órakor egy komáromi küldöttség tisztelgett az érsek­­újvár-nyitravölgyi vasút, s illetőleg ennek Ko­márom városával kapcsolatba hozása érdekében. A küldöttséget, a komáromi polgármester ve­zette, s a párt támogatását felkérte, beszédére J­u­s­t­h József, a kör elnöke válaszolt. A kül­döttséggel jelen voltak Ghiczy Kálmán és Zámory Kálmán képviselők, az első mint a küldöttség bemutatója és ajánlója. (A k­é­p v. ház VI. osztálya) máj. 29-én d. e. 10 órakor kezdi meg a köztörvényhatósá­gokról szóló törv. javaslat tárgyalását. (A k­é­t v. ház IX. osztálya) máj. 28-án d. e. 10 órakor tárgyalja a szentpéter-fiumei vasút ügyét. (Kinevezések) A lipótvárosi illavai és váczi fegyintézetek alsóbb rangú tisztviselői sze­mélyzetében még e hét folytán többrendbeli ki-, nevezések és előléptetések­­fognak bekövet­kezni. rr. (Szentesitett törvények.) Az Ítélő bírák számának meghatározásáról a felebbviteli bíróságoknál, az 1868. LIV. t. ez. némely sza­kaszainak módosításáról, e törvények kihirdeté­séről szóló 1868: III. t. ez. 4-ik §-nak módosítá­sáról és a kir. vegyes bíróságok törvénybe igta­­tásáról szóló törvényjavaslatok f. hó 22-én látat­­tak el a szokásos szentesitési záradékkal, rr. (M a 1 o m j o g) Az igazságü­gyministerium ke­belében szerkesztett malomjogi törvényjavaslat legközelebb egy bizottság által fog átvizsgáltat­ni, mely bizottságban az igazságügyministérium részéről Halmossy Endre osztálytanácsos, a bel és közmunka­ügyi minisztérium részéről pedig Nehrebeczky Sándor ministeri tanácsos és Meczner Antal m. kir. felügyelő fognak részt venni. — rr. A magyar földhitelintézet­ alapsza­bályainak az 1868 LIV. t. sz. által szükségessé vált módosítása — illetőleg ezen intézet kivált­ságainak a törvénybe igtatásáról szóló törvény­­javaslat e napokban terjesztetik mint kormá­nyi előterjesztmény is. jóváhagyás végett ő cs. és királyi Felsége elé. Mr. tanári jövője függ, rész elővélemény gerjesztése által megnehezíteni, legyen szabad nékem, kiről a közoktatásügyi minisztérium eljárásának ked­vező részrehajlással való megítélését feltenni csakugyan nem lehet kijelentenem, miszerint én részemről a kérdéses kinevezéseket, mint me­lyek által az egyetem jogi karánál tanerők dol­gában évtized óta fenforgó hiány egyelőre lega­lább részben és a lehetőségig jól pótoltatik, az ezen karnál olyannyira szükséges reformnak első kezdeménye gyanánt hálásan üdvözlöm, va­lamint, hogy ezen kinevezések ellen, melyek a szabályszerű­leg hirdetett­­pályázatok alapján fo­lyamodott egyének legképzettebbjeire estek, legfeljebb csak olyantól vártam volna kifogást, kik személyes érdekeiket és hiúságukat netán sértve érzik, vagy kiknek az egyetemi jogkar jelen sanyarú helyzetének megörökítése előnyük­­szolgálna. Végül pedig legyen szabad az alaptalanul megtámadott derék fiatal jogtudósok tekinteté­ből, kiknek mindegyike nemcsak jogakadémiai tanár,hanem az egyetemnek habilitált magántanu­­tója, tehát az egyetemi venia docendi-nek is birtokában van (mi szintoly alaptalanul két­ségbe vonatott), valamint egyáltalában jogtudo­­mányunk felvirágzásának érdekében sajnálato­mat fejezni ki oly indokolatlan kicsinylés felett, mely a mellett, hogy egyesek irányában mél­tánytalanság, az egész törekvő fiatal nemzedék­re,melytől pedig a hazai tudományosság előmoz­dítását leginkább várni kell és lehet, csak zsib­­basztólag hathat, az egyetemi jogtanulmánynak megindult reformját csak késleltetheti. HOFFMANN PÁL: A legújabb tanár kinevezések. Pest, máj. 27. A magyar egyetem jogi karához legújabban történt tanárkinevezésekre vonatkozólag a napi sajtó részint helyeslő, részint oly nyilatkozato­kat közölt, melyekben az ama kinevezéseket közvetítő közoktatásügyi minisztérium eljárása rászaltatik, illetőleg a kinevezett egyének képes­sége kétségbe vonatik. Előrebocsátva, mennyire méltánytalan, új és hozzá még fiatal tanárnak a műveltség oly ma­gas fokán álló egyetemi hallgatóság előtt való első fellépést, melytől sokszor az illetőnek egész Pest, május 27. A A zsinat ülései naponta érdekesbek­ké válnak. Már kezdetét vette a nagy tusa a józan ész s az obscurantismus, az előre látó s a viszonyokat tekintetbe ve­vő emberi szellem és az elbizakodott je­zsuiták fondorlatai között. Már megin­dult a végzetteljes mozgalom; a zsinat két tábora egy jobb ügyhöz méltó erély­­lyel , dicsőbb eredményt megérdemlő buzgalommal és bátorsággal küzd. A kérdés — mint olvasóink tudják — az, váljon hitelvvé emeltessék-e a pápa sze­mélyes csalhatlansága? vájjon utólago­san kimondassák e, hogy mind ama har­­madfélszáznál több férfiú, ki tizenkilencz évszázad folyama alatt Krisztus nyáját legeltető, személyesen csalhatatlan volt és minden tettét e csalhatatlanság bélyege szentesíti ? Dogmatikai tekintetben e két kérdés az egész egyház alapszervezetére nézve beláthatlan fontossággal bir. Fundamen­tális igazságait érinti és változtatja meg. Az egyetemes egyház helyébe magát a pápát teszi; az apostolok vele egyenjogú utódait, a püspököket a pápa akaratának föltétlen szolgáivá degradálja s a parti­­cularis egyházaktól az önállóságnak még azon csekély mérvét is megvonja, melyet nehány közülök az idők változatos folya- Tarakanov herczegnő. (A Revue des deux Mondes-ból.) (Folytatás.)*) I. Az 1772-ik év október havában n­agy számú cselédség kíséretében három idegen érkezett Pá­­risba s a Saint-Louis városrész egy fényes palotá­jában szállt meg.Az egyik legfölebb 25 éves ifjú nő volt, kit kísérői Aly Emettée, Woldomir her­­czegnőnek neveztek, a második elég finom kül­sejű fiatal ember, Embs báró, ki magát a her­­czegnő rokonának nevezé, holott a legkisebb hasonlatosság sem volt köztök s a harmadik egy bizonytalan korú férfiú,kit Schenk bárónak hiv­­j­­ak. Ezen utóbbi, ki mindig csak nagy tisztelet­tel beszélt a herczegnőről, tanácsadóul látszott szolgálni és ő reá voltak bizva a háztartás min­den gondjai; a cselédség s a kereskedők vele érintkeztek. Az ifjú, szőke, kissé sovány nő, csi­nos volt. Vonásai szabályosak és méltóságtelje­sek valának. Arcza első pillanatra különös be­hatást gyakorolt, melynek okát a szemlélő nem volt képes megfogni,de ha közelebbről vizsgálta a különben szép szemeket, észrevehető, hogy a szemek nem bírtak ugyanazon egy színnel, a­mi a nő tekintetének átható, megbűvölő erőt köl­csönzött. Szép elmeéllel és gazdag ismeretekkel birt, folyékonyan beszélt több nyelvet, elragadó­­lag énekelt és zongorázott; mi több­­ bájos volt daczái a meglepő komolyságának, de a hideg mosoly, mely azután néha átvonult, eláruld, hogy lelkét nem egykönnyen lehet megindítani. Nem sokára tudva jön, hogy Circassiában szüle­tett s hogy egy mesésen gazdag persának uno­kája és örököse. Az idegenek nagy házat vittek, hintót tartot­tak, költöttek, vacsorákat adtak. Nemsokára nagyszámú rendes vendéget láttak házuknál. Nők nem igen voltak ezek között, de annál töb­b) A csütörtöki közlemény alól tévedésből maradt ki. (Folyt. köv.)

Next