Pesti Napló, 1870. május (21. évfolyam, 99-123. szám)
1870-05-28 / 121. szám
121. szám Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Szombat, május 28. 1870 Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földjeint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helybeli, házhoz hordva. Egész évre ... .12 frt. Félévre...................11 frt. Negyedévre ... 5 , 50 kr. Két hóra. .... 3 „ 70 kr .,y hóra .... 1 , 85 kr. 21. évi folyam. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt tér : 5 hasábos petitsor 25 uj kr. fi.'íir'*'**'»■ sem: PEST, MÁJUS 27. Nem volt ugyan szándékom a szabad királyi városok sajátságos viszonyai szempontjából, a „pesti egyenlőségi kör“ megbízása következtében összeállított észrevételekre vonatkozólag polémiát folytatni , és nincs most sem ; de miután . . . úr a „Pesti Napló“ 120. számában jónak látta felidézni némi sorokat, melyeket 1867-ben a megyék rendezéséről írtam, nem tehetem, hogy eddigi észrevételei felett néhány szót ne koczkáztassak. Visszatérve tehát előbbi czikkeire, melyekben nem csupán argumentum ad hominem foglaltatik ; mindenekelőtt megjegyzem, amit a „P. N.“ szerint közzétett észrevételeim végén mondok , hogy tudniillik, nekem nem a törvényhozó szándékával, hanem a törvényjavaslat formulázásával van dolgom , és hogy ezen utóbbit (úgy mint a formulázást) a törvényhozó szándékával ellentétesnek találom. Mind igaz, amit mur a törvényhozó szándékából okoskodik, midőn azt állítja, hogy a törvénynek oly értelme nem lehet, mely szerint a törvényhatósági intézmény paralysaltatnék ; de neki ezt, amit legalább én kétségbe nem vontam, bizonyítani nem is volt szükséges, hanem, legalább ellenemben azt kellett volna bebizonyítania, hogy azon értelem, melyet ő a törvénynek tulajdonít és melyet én a törvényhozó részéről kétségbe nem vonok ; valósággal és pedig határozottan, ki is van fejezve a törvényjavaslat kétségtelen szavai által , mert ha azon értelemhez, mely . . . úr által előadatik,csak a törvényhozó szándékából levont magyarázások és következtetések útján lehet hozzájutni, akkor nem lehetetlen az sem, hogy ellenkező magyarázatok útján a törvény szavaiból és szakaszaiból a törvényhozó szándékára következtetve, ugyanannak egészen ellenkező értelem is tulajdoníttathassék. Az oly szerkezet tehát, és itt nem csupán az irmodort (stylust) értem, melyből a törvény értelmét megtudni csak következtetések által lehet, legalább a jövő eshetőségeit tekintve, jó nem lehet. Átmegyek már most a 120. számban közlött kritikájára. Azon szavakat,melyeket a megyei rendezésre vonatkozó munkálatomból idéz, igaz: ipse dixi, csakhogy megfelejtkezni látszik. iz azon különbségről, mely a megye és város között létezik, mely észrevételeimben is érintve van, és mely abból áll, hogy a községeknek rendezése után megyékben egy helybeli tisztviselő sem lesz; községekben és városokban pedig minden tisztviselő csak helybeli; hogy megyékben közvetlen választása a tisztviselő seregnek csaknem kivihetetlen, városokban csak nagy nehézségekkel jár. Ebből az következnék ugyan, hogy valamennyi tisztviselő tehát városokban közvetlenül választandó , mert a nehézségek a jog ellen nem érvényelhetők, és én ezen következtetést el is fogadnám, ha az élet mathematikai probléma lenne, amelyben a calculusnak kisebb-nagyobb nehézségei figyelembe nem vehetők; de miután az nem így van, transigálni kell a körülményekkel, és engedni valamit itt, hogy lehessen nyerni amott, és utóvégre egyeztetni az érdekeket és jogot a körülményekkel, hogy a törvénynek megnyugtató hatását ne kockáztassuk. (..) az igen nagy aggodalmat fejt ki, ha a kapitány majd újra megválasztása tekintetéből korteskedve, minden rendetlenséget elnéz, és az ellenkező esetet lehetlenségnek látszik tekinteni, hogy t. i. ha nem a közönség által választatik, majd a főispánhoz és néhány befolyásos képviselőhöz kapaszkodva, a közönségen zsarnokolhat, és hogy ez esetben pártfogóiba bízva, hivatását szintúgy elhanyagolhatja. Csak segéd argumentumok ezekkol, melyek nem nyomnak semmit, és legfeljebb csak kapacitálnak a körülményekhez képest; pártoskodás,protectió, egyiket sem lehet egészen elkerülni. Azt is mondja .. . az, hogy a polgármester majd a tanács háta mögé búvik, ezt pedig feleletre vonni igen nehéz. Észrevételeimben a tanács felelősségére vonatkozólag, hivatkozás történik egy más munkálatra, mely a városi közgyűlés által kiküldött bizottmány rendezési javaslatára készült és annak idejében kőnyomatilag közzé tétetett.Ezen mostani munkálat sem volt szánva hírlapi nyilvánításra, hanem hogy a városi hatóság elé terjesztessék, hova az előbbi is bemutatva volt; a „Pesti Napló“-nak csakis a kör engedte által, melynek tulajdona s ezért az ottani javaslat, mely a városi közönség előtt ismertetik, itt nincs ismételve. Ha a. . . uramazt is olvasta volna, nem állítaná sem azt,hogy a polgármester a tanácsosokat lekenyerezheti, sem hogy a tanácsot felelőségre vonni nehéz. Ő azonban idézéseiben ezen hivatkozást ignorálja, a hivatkozott eljárást tehát cáfolni is felesleges volt. Egyébiránt hiszen a tanács a törvényjavaslat szerint nem lesz eltörölve és így megmarad .. . ur szerint a lehetőség is, hogy a polgármester annyira--mennyire mögötte elbújhasson. Ha tehát fél y. ar, hogy ez csakugyan megtörténhetik, akkor azt kellett volna javasolnia, hogy a tanács egészen eltöröltessék és elfogadtassák azon másik alternatíva, mely észrevételeimben előadatik, tudniillik, hogy egész következetességgel keresztülvitessék a személyi (nem bureaucraticus mert ez is testületi) kormány rendszere. Az igaz, hogy az ellenőrködést czélszerűen csak azon testület gyakorolhatja, mely a tisztviselőt választja, de ha ezen elvet tűhegyre akarjuk állítani, akkor kérdem, mire való a főispán, aki nem választja, ha e miatt czélszerű ellenőrködést nem gyakorolhat? Egyébiránt ha az elvet tűhegyre nem állítjuk, gyakorol ellenőrködést a polgármester és kapitány felett mindenekelőtt ugyanaz, aki választja a választás alkalmával; időközben pedig a képviselők, a minisztérium a főispán, habár csak felügyelet végett fog is ez rendszeresíttetni. Biztosítanunk kell tisztviselőink állását , ez is igaz; de ebből, ha az elvet ismét tűhegyre állítjuk, az következik,hogy tehát a tisztviselők örökösök legyenek, mert választás alkalmával, akárkik legyenek a választók, megtörténhetik, hogy hivatalaikból kimaradnak, a választási rendszert tehát egészen el kellene vennünk, amit pedig g ur sem kíván. Hanem egyről megfelejtkezett, hogy t. i. legalább a főtisztviselők állását a képviselők, illetőleg a bizottmányi tagok irányában is kell különösen városokban, szilárdítani, és ezért szükséges, hogy közvetlenül választassanak. Mert a képviselők testülete, mint bizottmány sok és hatalmas jogokkal lévén felruházva, ha a főtisztviselőket is fogja választani, városokban, hol annyi magánérdek keresztezi egymást, és áll sokszor a közérdekkel szemközt, könnyen megtörténhetik, hogy ezen jogának félelme alatt reájuk és általuk az egész tisztikarra, és közigazgatásra oly nyomást gyakorol,mely a magánérdekek túlemelése által a közérdek csorbításával járhat. Vegyük például csak egy középület kérdését, mely egy egész városrész emelésére szolgálhat, ha itt és csak egynémely házbirtokosok érdekét mozdítja elő, ha máshol állíttatik föl. Végre megjegyzem ú.urnak, hogy én kivált most, miután az országgyűlési pályáról véglegesen lemondtam, semminemű „viszketegben“ nem szenvedek , az általa kritika alá vett észrevételeket is, ámbár állok mellettük, csak az „egyenlőségi kör“ városi szakosztályának megbízásából és nem valami „viszketegből“ állítottam össze, és tettem ezt, amit egyébiránt egyáltalán fogva nem panaszképen mondok, azon öntudattal, mely eddigi életemen keresztül, csak igen ritkán nem teljesedett, hogy dleum et operám perdicti. És ezért, miután itt egy kis próbáját mutattam fel annak, mily modorban szokott .. . ut polemizálni, többi még remélhető észrevételeire felelni nem fogok, csak arra kérem a „Pesti Napló“ tisztelt olvasó körét, ha a kérdés nem szerénytelen , hogy g. ur kritikáját, idézeteiben meg nem nyugodva, észrevételeimmel összehasonlítani méltóztassanak, mielőtt felettem ítéletet mondanának ki. SZENTKIRÁLYI MÓR.*) A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Tüntetés Laboulaye Ede ellen a „Collége de Francéiban. Pár is, május 23. (y) Múlt leveleim egyikében jeleztem már némileg azon türelmetlenséget, mely a „Collége de Francéiban több nap, vagy jobban mondva több hét óta tapasztalható volt. Laboulaye Ede felolvasását vártuk s kénytelenek voltunk megelégedni a concierge azon jelentésével, hogy, ma nem lesz felolvasás.“ Az ily jelentéseket rendesen kedvetlenül fogadja az ifjúság, de különösen akkor, midőn az annyira kedvelt Laboulaye előadását kell nélkülöznie, melyre rendesen nagy számmal tódul a hallgatóság. Tudjuk, hogy Laboulaye az utóbbi népszavazás alkalmával az igennel való szavazást ajánlotta Versaillesban tartott egyik népgyűlésen, és mind az ellene intézett politikai vád innen veszi kezdetét, és ezen gyűlésen történt az is, hogy az 1863-ban egy párt által neki ajándékozott tintatartót visszakérték, mely tintatartó történetét azóta számtalan formában, hozták és közölték az ily apró hírekre rendkívül kapzsi párisi lapok. Laboulaye Ede felolvasásainak megkezdése e hétfőre volt kitűzve, és valóban még Levasseur tanár sem végzé el nemzetgazdászati felolvasását, midőn máris sűrű tömegekben jött az ifjúság, hogy ugyanazon teremben helyt foglaljon, mivel Laboulaye felolvasása épen az utána következő volt. Midőn Levasseur tanár előadását bevégzé, a terem már tömve volt, sőt az ajtón kívül a lépcsőházban is sokan állottak. Nők, mint rendesen Laboulayenél, ezúttal is nagy számmal voltak. Ezen túlságos részvét és némi sugdosások sejteték , hogy ma rendkívüli jelenetnek leszek tanúja, s nem is csalatkoztam. Pont fél egykor belépett Laboulaye, kisérve több tanártársai és barátja által. A tömeg rendkívüli élénk tapssal és éljenzéssel fogadta, mi perez ékig tartott. Laboulaye elérzékenyülve bajta meg magát, és szólni kezdett, midőn egyszerre a terem hátuljában iszonyú kopogás és zaj keletkezik, és a tanuló ifjúság nagy része a „Hé Lambert“ dallamain kezdé hangoztatni „Au senat“ „au senat“. Kész volt a zavar, s nagy a rendetlenség, melynek közepette csak Laboulaye maradt nyugodt, meghatott e furcsa manifestátiótól. A hallgatóság nagyobb része erre azt kezdte kiáltani: „á la porte, silence!“ (Ki velük, csendet) stb. ez azonban keveset használt, sőt a lárma még füttyök általnagyobb jön, úgy hogy majdnem tíz perez kelle, hogy Laboulaye szóhoz juthasson. Végre felállt, e valóban tiszteletet gerjesztő tudós s szólni kezd : „Uraim! az első elv melyet tisztelek, az a mások szabadsága, és örülök, hogy önök ide jöttek, hol kegyeteknek ezt tudtára adhatom.“ Újabb kiáltások „L'éncrier! l‘ énerier!“ (A tintatartó), szinte a „Hé Lambert“ dallamain; a nagyobb és Laboulayet hallgatni akaró párt dühe legmagasabbra fokozódott. Laboulaye felállott és mondá : „Önök tudják uraim , a tintatartó történetét, s bányán kívánták ezt vissza ? tizen, mondom tizen, kik közül fele sem jelentkezett, midőn a visszaadás idejét kitűztem. “ Kiáltások : „Mi is akarjuk, már mi is többen vagyunk !“ — Laboulaye pártja most kívánta, hogy azok, kik kívánják a tintatartót, tegyék fel kalapjaikat. Erre az ellenpárt számos egyéne felteszi kalapját dühös kiáltások közt. Egy valódi Sokrates kinézésű egyén, helyre akarja állítani a rendet: „Ülj le Sokrates“ dörgik feléje s visszanyomják ülő helyére. A kalapokat most az ellenpárt nem akarván levenni, újabb zavar fejlődik ki, melynél az ütlegek és oldaldöfések sem hiányoztak. Mind a zaj mellett Laboulaye maradt; legnyugodtabb, s komolyan, vizsgálólag tekint az egymás ellen lármázó tömegre. Míg végre feláll „Le parti liberal“ czímű művével kezében és csendet kérve, arra utal, hogy mindazt mit e műben 1863-ban megirt, ma sem tagadta meg s azon elveihez, melyeket akkor vallott, ma is hű maradt. Művéből egy részletet olvas fel, melyben a többek közt a következőt mondja: „Az alkotmányos monarchia és forradalom közt, a különbség csak az alakban van. Kell hogy minden polgár teljesen élvezze jogát, a centralisatió ideje elmúlt, és a democratia nem egyéb mint puszta szó, hanem foglalja magába az egyéni sérthetetlenséget. Az egyház elválasztása az államtól az oktatás teljes szabadsága, ingyen oktatás, vallás különbség nélküli iskolák, társulási és gyülekezeti, municipális és departementális szabadság, teljes kereskedelmi és iparszabadság, és végre mindezek fölött tökéletes sajtószabadság ; ez az mit minden franczia követel, kinek húsz évi ideje volt gondolkozni. Hozzáteszem ehhez még : íme ez az, mit hosszú idő óta követelek az igazság nevében, hogy végezzünk a haszontalan tüntetésekkel, a pártok erőszakával és a reactió őrültségével.“ Ez volt véleményem 1863-ban, midőn e könyvet megírtam, ez maradt ma is s önök azzal vádolnak, hogy meggyőződésemet megváltozttam; ez, uraim, háládatlanság, ezt nem érdemeltem. Laboulaye e szavait lelkes éljenekkel fogadták és kitört ismét egy óriási tapsvihar, melyet ellensúlyozni igyekezett az ellenpárt„au sénat“ kiáltása , mire Laboulaye felállván mondá : „Hagyjanak nekem békét a senátak, midőn önök lettek senátorokká. Amerikában Schweiczban és minden szabad államban a népszavazástól függ a kormányrendszer és alkotmány megváltoztatása, és én is ezen utat látom legjobbnak a szabadság megalapítására, mert a népszavazás biztosítja és teszi termékenynyé a szabadság és demokratia elveit. S ha a nép meg van csalatva, önmagát csalta meg. Vannak democraták, kik tetteikkel a hazával szemben állanak, ezeknek követője nem lehetek. A szabadságot szeretem és védeni fogom mindenkor, de nem látom megváltoztatását meggyőződésemnek, midőn kijelentem, hogy a népszavazásban láttam biztosítását az új szabadságnak is.“ A lelkesedés és lárma újra kitört és ismét néhány percz kelle annak lecsendesítésére, mi annál inkább nehezen ment, mivel a lármázókat azzal vádolták, hogy nem tanulók, s hogy az orvosi egyetemről valók, s igy nem is ide tartoznak , mire azok a felolvasások nyilvánosságát emlegették stb. Végre Laboulaye látván, hogy szóra letelt, igyekezett szóhoz jutni, a midőn is kijelenté, hogy miután látja, hogy a nagyobb párt az, mely ide felolvasását hallgatni jött, tehát kérné minden esetre a magát kisebbségnek érző ellenpártot, ha jövőre ismét megtisztelné, künn az udvarban foglaljon helyet, és füttyeit, ha úgytetszik, ott folytatná. Ám élvezzék jövőre e szabadságukat, de hallgatósága nevében kéri, hogy felolvasását ne háborgassák, és e tekintetben vegyék hallgatóit szíves figyelmükbe. Miután még a jelenlevő hölgyektől bocsánatot kért a lármázó ellenpárt nevében, mely a várt felolvasás élvezetétől megfosztá szép hallgatónőit, kijelenté, hogy elég bátraknak hiszi őket, hogy jövő felolvasásán ismét megjelenjenek, amidőn az előadások megkezdésével pótolni reményű mindazt, mit a mai nap nélkülözni voltak kénytelenek. Erre óriási tapsvihar közepette visszavonult győztesen Laboulaye, Európa ez egyik legnagyobb tudósa, s hiszem, hogy e rendetlenségek a jövő órán, mely legközelebbi pénteken lesz, nem fognak ismétlődni. (Saját levelezőnktől.) *) Sajnáljuk, hogy e polémiák oly élt kezdenek ölteni, mely szándéklataink körén kivül esik, a melyre munkatársaink tán alig adtak okot.A netaláni viszonzásra különben (g) t. munkatársunk számára lapunk természetesen nyitva áll. A szerk. va Pest, május 27. (A képviselőház osztályai)ma nyilvános ülés után összegyűltek és az eszéksziszeki vasútról s a Ferencz csatornáról szóló törvényjavaslatokat tárgyalták. Mindkét törvényjavaslat nehézség nélkül ment keresztül, és akadályra az ellenzék részéről sem talált. (A Deák-körben ma d. u. 6 órakor egy komáromi küldöttség tisztelgett az érsekújvár-nyitravölgyi vasút, s illetőleg ennek Komárom városával kapcsolatba hozása érdekében. A küldöttséget, a komáromi polgármester vezette, s a párt támogatását felkérte, beszédére Justh József, a kör elnöke válaszolt. A küldöttséggel jelen voltak Ghiczy Kálmán és Zámory Kálmán képviselők, az első mint a küldöttség bemutatója és ajánlója. (A kép v. ház VI. osztálya) máj. 29-én d. e. 10 órakor kezdi meg a köztörvényhatóságokról szóló törv. javaslat tárgyalását. (A két v. ház IX. osztálya) máj. 28-án d. e. 10 órakor tárgyalja a szentpéter-fiumei vasút ügyét. (Kinevezések) A lipótvárosi illavai és váczi fegyintézetek alsóbb rangú tisztviselői személyzetében még e hét folytán többrendbeli ki-, nevezések és előléptetésekfognak bekövetkezni. rr. (Szentesitett törvények.) Az Ítélő bírák számának meghatározásáról a felebbviteli bíróságoknál, az 1868. LIV. t. ez. némely szakaszainak módosításáról, e törvények kihirdetéséről szóló 1868: III. t. ez. 4-ik §-nak módosításáról és a kir. vegyes bíróságok törvénybe igtatásáról szóló törvényjavaslatok f. hó 22-én látattak el a szokásos szentesitési záradékkal, rr. (M a 1 o m j o g) Az igazságügyministerium kebelében szerkesztett malomjogi törvényjavaslat legközelebb egy bizottság által fog átvizsgáltatni, mely bizottságban az igazságügyministérium részéről Halmossy Endre osztálytanácsos, a bel és közmunkaügyi minisztérium részéről pedig Nehrebeczky Sándor ministeri tanácsos és Meczner Antal m. kir. felügyelő fognak részt venni. — rr. A magyar földhitelintézet alapszabályainak az 1868 LIV. t. sz. által szükségessé vált módosítása — illetőleg ezen intézet kiváltságainak a törvénybe igtatásáról szóló törvényjavaslat e napokban terjesztetik mint kormányi előterjesztmény is. jóváhagyás végett ő cs. és királyi Felsége elé. Mr. tanári jövője függ, rész elővélemény gerjesztése által megnehezíteni, legyen szabad nékem, kiről a közoktatásügyi minisztérium eljárásának kedvező részrehajlással való megítélését feltenni csakugyan nem lehet kijelentenem, miszerint én részemről a kérdéses kinevezéseket, mint melyek által az egyetem jogi karánál tanerők dolgában évtized óta fenforgó hiány egyelőre legalább részben és a lehetőségig jól pótoltatik, az ezen karnál olyannyira szükséges reformnak első kezdeménye gyanánt hálásan üdvözlöm, valamint, hogy ezen kinevezések ellen, melyek a szabályszerűleg hirdetettpályázatok alapján folyamodott egyének legképzettebbjeire estek, legfeljebb csak olyantól vártam volna kifogást, kik személyes érdekeiket és hiúságukat netán sértve érzik, vagy kiknek az egyetemi jogkar jelen sanyarú helyzetének megörökítése előnyükszolgálna. Végül pedig legyen szabad az alaptalanul megtámadott derék fiatal jogtudósok tekintetéből, kiknek mindegyike nemcsak jogakadémiai tanár,hanem az egyetemnek habilitált magántanutója, tehát az egyetemi venia docendi-nek is birtokában van (mi szintoly alaptalanul kétségbe vonatott), valamint egyáltalában jogtudományunk felvirágzásának érdekében sajnálatomat fejezni ki oly indokolatlan kicsinylés felett, mely a mellett, hogy egyesek irányában méltánytalanság, az egész törekvő fiatal nemzedékre,melytől pedig a hazai tudományosság előmozdítását leginkább várni kell és lehet, csak zsibbasztólag hathat, az egyetemi jogtanulmánynak megindult reformját csak késleltetheti. HOFFMANN PÁL: A legújabb tanár kinevezések. Pest, máj. 27. A magyar egyetem jogi karához legújabban történt tanárkinevezésekre vonatkozólag a napi sajtó részint helyeslő, részint oly nyilatkozatokat közölt, melyekben az ama kinevezéseket közvetítő közoktatásügyi minisztérium eljárása rászaltatik, illetőleg a kinevezett egyének képessége kétségbe vonatik. Előrebocsátva, mennyire méltánytalan, új és hozzá még fiatal tanárnak a műveltség oly magas fokán álló egyetemi hallgatóság előtt való első fellépést, melytől sokszor az illetőnek egész Pest, május 27. A A zsinat ülései naponta érdekesbekké válnak. Már kezdetét vette a nagy tusa a józan ész s az obscurantismus, az előre látó s a viszonyokat tekintetbe vevő emberi szellem és az elbizakodott jezsuiták fondorlatai között. Már megindult a végzetteljes mozgalom; a zsinat két tábora egy jobb ügyhöz méltó erélylyel , dicsőbb eredményt megérdemlő buzgalommal és bátorsággal küzd. A kérdés — mint olvasóink tudják — az, váljon hitelvvé emeltessék-e a pápa személyes csalhatlansága? vájjon utólagosan kimondassák e, hogy mind ama harmadfélszáznál több férfiú, ki tizenkilencz évszázad folyama alatt Krisztus nyáját legeltető, személyesen csalhatatlan volt és minden tettét e csalhatatlanság bélyege szentesíti ? Dogmatikai tekintetben e két kérdés az egész egyház alapszervezetére nézve beláthatlan fontossággal bir. Fundamentális igazságait érinti és változtatja meg. Az egyetemes egyház helyébe magát a pápát teszi; az apostolok vele egyenjogú utódait, a püspököket a pápa akaratának föltétlen szolgáivá degradálja s a particularis egyházaktól az önállóságnak még azon csekély mérvét is megvonja, melyet nehány közülök az idők változatos folya- Tarakanov herczegnő. (A Revue des deux Mondes-ból.) (Folytatás.)*) I. Az 1772-ik év október havában nagy számú cselédség kíséretében három idegen érkezett Párisba s a Saint-Louis városrész egy fényes palotájában szállt meg.Az egyik legfölebb 25 éves ifjú nő volt, kit kísérői Aly Emettée, Woldomir herczegnőnek neveztek, a második elég finom külsejű fiatal ember, Embs báró, ki magát a herczegnő rokonának nevezé, holott a legkisebb hasonlatosság sem volt köztök s a harmadik egy bizonytalan korú férfiú,kit Schenk bárónak hivjak. Ezen utóbbi, ki mindig csak nagy tisztelettel beszélt a herczegnőről, tanácsadóul látszott szolgálni és ő reá voltak bizva a háztartás minden gondjai; a cselédség s a kereskedők vele érintkeztek. Az ifjú, szőke, kissé sovány nő, csinos volt. Vonásai szabályosak és méltóságteljesek valának. Arcza első pillanatra különös behatást gyakorolt, melynek okát a szemlélő nem volt képes megfogni,de ha közelebbről vizsgálta a különben szép szemeket, észrevehető, hogy a szemek nem bírtak ugyanazon egy színnel, ami a nő tekintetének átható, megbűvölő erőt kölcsönzött. Szép elmeéllel és gazdag ismeretekkel birt, folyékonyan beszélt több nyelvet, elragadólag énekelt és zongorázott; mi több bájos volt daczái a meglepő komolyságának, de a hideg mosoly, mely azután néha átvonult, eláruld, hogy lelkét nem egykönnyen lehet megindítani. Nem sokára tudva jön, hogy Circassiában született s hogy egy mesésen gazdag persának unokája és örököse. Az idegenek nagy házat vittek, hintót tartottak, költöttek, vacsorákat adtak. Nemsokára nagyszámú rendes vendéget láttak házuknál. Nők nem igen voltak ezek között, de annál több) A csütörtöki közlemény alól tévedésből maradt ki. (Folyt. köv.)