Pesti Napló, 1870. június (21. évfolyam, 124-146. szám)

1870-06-30 / 146. szám

146. szám. Szerkesztési iroda: Ferencniek­ tere 7. sírm. I. emelet-E lap beeltemi részét illető minden közlemény a szerkesztüséghez in­tézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kerektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal Ferencznek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Csütörtök, junius 30. 1870. 21. évi folyam. Hirdetmények dija: Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, egy helyben, házhoz hordva. Égési évre . . . 22 frt. Félévre. . . .. . 11 frt Negyed évre ... 5 „ 50 kr. Két hóra.................. 3 „ 70 kr. Egy hóra .... 1 „ 85 kr. 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt­ tér : 5 hasábos petit­sor 25 uj kr. PEST, JUNIUS 30. A Az olasz lapok még mindig sokat foglal­koznak a solferinói ünnepélylyel. Az „Italie“ kiemeli, hogy — noha az ünnepélynek katonai jelleme volt — az olasz királyi hercze­­gek polgári öltözetben jelentek meg, s még rend­jelt sem viseltek, sőt a melléjök rendelt katona­tisztek sem viselték katonai egyenruhájukat. Az isteni tiszteletre csak a 25-dik gyalogezred egy szakasza s két ágyú volt kiszemelve. A legújabb külföldi lapok Rómából ismét ama hírt hozzák, hogy a csalhatlanság kihirde­­tésének előestéjén a curia arra határozta el ma­gát, miszerint kezét az olyan fáradsággal megér­lelt gyümölcsről elvonja. A „Karlsruher Z.“ fél­hivatalos bécsi levelezője azt írja, hogy az osz­trák kormány Rómából igen fontos híreket vett. Ezek arról tanúskodnak, hogy a jezsuiták az utolsó pillanatban meg fogják engedni, hogy a dogma a legszelídebb fogalmazásban hirdettes­­sék ki. Evvel öszhangzatban a „Patria“-t Flo­­renczből bizonyos értekezletekről értesítik, me­lyek egyrészt Dechamps mechalni és Manning westmünsteri érsek az infallibilis­­ták vezérei, másrészt Dupanloup orleansi püspök és Rauscher bécsi érsek az ellen­zék vezérei közt oly czélból indultak m°g, hogy a csalhatlanság számára közvetítő formulát ta­láljanak. Az „Ind. Beige“-nek Páris kormány­köréből ugyanily dolgokat írnak, sőt itt még azt is beszélték, hogy a zsinat június 29-én egysze­rűen elnapoltatik a nélkül, hogy a csalhatlanság kérdésében határozatot hozhatott volna. Végül meg kell még a bécsi „Volksfreund“ azon biz­tos forrásból merített hírét említenünk, mely sze­rint Dechamps érsek az általa előterjesz­tett négy kánont a püspöki joghatóság korláto­lása ügyében visszavonta. Minde hire­ket összeállítva, nem épen valószínűtlen, hogy a csalhatlanság kihirdetése vagy egészen elmarad, vagy pedig csak szelídített formában fog meg­történni. A belga miniszterválság, mint a Journal de Bruxelles írja még mindig nem akar véget érni; a király D‘A­n c­­­h­a­n bárót nem fogadta má­sodszor. A báró ellen a Journal de Genf azon vádat emeli, hogy a megbukott Lagrand-féle „Industriel“ czimü részvénytársaság egyik igaz­gatója volt s igy miniszter nem lehet: „ha már — írja a nevezett lap — elfogadunk egy eléri cális minisztériumot, úgy tagjai legalább becsü­letes emberek legyenek. “ Párisból igen kevés érdekes hír érkezett. A baloldal e hó 25-én tartotta első értekezletét a P­i­c­a­r­d-párt különválása óta. Tizennégy kép­viselő volt jelen. A párt főleg a küszöbön álló budgetvita felől tanácskozott, az egyes ré­szek a tagok közt tanulmányozás végett szét­osztattak. Végül az orleans-herczegek ismert kérvénye is szóba került, de a párt ez ügyben nem hozott határozatot. Többen a kére­­lem megadását óhajták, mások amaz aggályo­kat ismételék, melyek 1848-ban, midőn a Napo­­leonidák visszahívása volt szőnyegen, fölmerül­tek. Napoleon császár N­e­l­a­t­o­n orvos tanácsá­ra az idén nem V­i­c­h­y­b­e, hanem Conte­­v­i­x v­i 11 e nevű ismeretes fürdőhelyre fog men­ni, hogy ott zavartalanul gyógyíthassa magát. Izland még mindig nyugtalan. Legújabban Cork városában a mozgalmak főhelyén, for­dultak komolyabb zavargások elő. A csőcselék az utczán néhány foglyot akart a rendőrség ke­zeiből kiszabadítani, miből oly verekedés fejlő­dött ki, mely három napig eltartott. Csak éjnek idején volt fegyverszünet. A nép­tömeg több ut­­czán kiolta a gázlámpákat s itt ott torlaszokat s­épite, honnan kőesővel fogadta az ellene ki­küldött katonaságot. A hadi erő csak nagy ne­hezen volt képes az utczákat megtisztítani, mi­kor a lázadók a háztetőkre vonultak s innen bán­­almazták a katonaságot. A lázadók közül tizen­hatan fogattak el. Azt is beszélik, hogy egy ka­tonatiszt igen veszélyes sebet kapott. A görög kormány a portával szerződést akar kötni a határkerületeken dühöngő rablók kiir­tására. Photiades Bey konstantinápolyi követ legközelebb megkapja e czélra a megha-A rumén fejedelem meggyilkolásáról a pá­risi tőzsdén elterjedt hírek teljesen alaptalanok. Károly fejedelem legújabban a vidéken utazik s a kamarákat "pedig,melyek 27-re hivattak rend­­kivüli ülésszakra össze, ma fogja a miniszterel­nök megnyitni. O­r­­­o­f­z gróf eddigi orosz nagykövet Bécs­­ben visszahivatása előtt kormánya nevében még egyszer kijelenté az osztrák magyar külügymi­niszternek, hogy kormánya F­a­d­e­j­e­v tá­bornok röpiratait, határozatait rászallja. A ber­lini „Nation. Z.“ erről azt mondja, hogy a bécsi kormányt e nyilatkozatok nem igen nyugtaták meg, miután tudja, hogy Fadejev csak két hó előtt kapott igen előkelő orosz érdemrendet s ő tulajdonképen csak Bab­atinszky herc­eg tá­bornagy hangcsöve, kinek eszméi a tábornok irataiban jőnek kifejezésre. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Egy brit társaság. Gaboriau E. regénye. xm. (Folyt.) Ez volt Vitte-Haudry kisasszony utolsó kí­sérlete. Azon hat hónap óta, hogy az őrültség egy ne­mével hánykolódott legyőzhetlen akadályok kö­zött, erélye lassan kint megbénult. És most elcsi­gázva testben és lélekben, elnyomva, legyőzve, megsemmisítve, bátorságot vesztett. Még másfél év választa el Henriettet nagyko­rúságától. Mióta elmenekült atyja házából, nem kapott levelet Dánieltől, jólehet gyakran irt neki, és meg sem határozható visszatérése idejét. Követte volt Brévan úr tanácsát és elszántan elment a tengerészeti minisztériumhoz tudako­zódni a Conquête után. Egy hivatalnok gondtalan hangon azt felelte neki, hogy ezen fregat utazása talán még egy vagy két évig tarthat.. . Várhatott-e a szerencsétlen ennyi ideig ? Nem! Minek folytatta volna a lehetetlen küzdelmet, minek ragaszkodott volna oly konokul néhány szomorú naphoz! Egészsége azonfelül nem állhatott ellen ennyi rohamnak. Mellében szúró fájdalmat érzett, kö­högött, és mihelyt néhány lépést tett, lábai resz­kettek és hideg izzadtság lepte el. Majd egész idejét ágyban töltötte, láztól resz­ketve, vagy leküzdhetlen álomba merülve, sötét képekkel teli képzelettel. Úgy tetszett neki, mintha száradni érezné életforrásait, mintha vére cseppenkint kifolyna nyílt seben. — Ha így elalhatnám, gondolá magában. Ezt kérte legnagyobb kegy gyanánt az isten­től. Csak egy csoda mentheté meg őt, és még ezt sem kívánta már. Teljes közönyösség és véghetetlen utálat tölte el lelkét. Úgy látszott neki, hogy miután minden gondolhatót elszen­vedett, nem marad már mitől féljen. És csakugyan, egy utolsó szerencsétlenség, mely reá lecsapott, egy sóhajt sem ragadt ki belőle. Egy délután, midőn lenn volt, félig nyitva hagyá ablakát, melynek szárnyai a szél által hirtelen betaszíttatván, egy székbe ütödtek és azt feldöntötték. A szék támlájára volt hajtva Henriette cachembreje, ez az égő kandallóba esett, és mire feljött, már félig elégve találta. Ez az egyetlen értékes tárgya, volt még, és mindig könnyen kaphatott volna érte huszonöt louis d’ort. — Eh! mondá magában, nem tesz semmit! Három havi élelemmel kevesebb, ez az egész .. . Nem gondolt többé vele és a közelgő októ­beri béridővel sem törődött. — Nem fogom megfizethetni, mondá, Chevas­­sat asszony fel fog mondatni, és akkor itt lesz az óra.. . De nagy meglepetésére a tiszteletremél­ó ka­­pusnő nem faggató pontatlanságáért. . . Sőt azt mondá, hogy magára vállalja a háztulajdonos­­nőt várakozásra bírni. E megmagyarázhatlan kímélet egy heti időt engedett Henriettének. De végre egy reggel felébredt egy centime nélkül, semmije sem volt, mit pénzzé tehető.. . és éhezett. — Rajta, mormogá, mintegy jelentve önma­gának a végső katastrófát, most csak néhány pereznyi bátorság kell ! . . Ezt mondá magában, de a­­rettenetes bizo­nyosság, hogy a kérlelhetlen határidő elérke­zett, fagyasztó iszonynyal tölté el belsejét, mint­ha a bakót látta volna szobájába lépni, hogy tudassa vele halálos ítéletét. Pedig már több volt egy hónapjánál, hogy az öngyilkosságra gondolt és még előtte való nap némi kínos élvezetet talált e gondolatban. — Gyáva volnék? kérdé magától dühös moz­dulattal. Igen, ő félt, hiába idézi maga elé, hogy már nem választhat csak a halál 63 sir Tom, vagy Brevan között, ő meg volt rémülve. Fájdalom ! ő nem volt húsz éves, soha sem érzett volt magában oly buzgó életerőt, élni akart még, élni még egy hónapig, egy hétig,egy napig ! Csak a sálja ne égett volna el ! Ekkor tétova tekintettel kutatva nyomom lakását, szemébe ötlött a fáradságos mestermű, melyet elkezdett... egy mousseline ruha , cso­dálatos finomságú és gyönyörű mintájú hímzé­sekkel egészen kivárva ... De szerencsétlensé­gére még messze volt a befejezéstől. — Mindegy ! mondá, talán kapok érte va­lamit. Gyorsan összegöngyölitve a ruhát, elszaladt, megkinálni vele a kancsalitó zsibárusnőt, kinek már eladta volt fülbevalóját és később óráját. A rut vénasszonyt meglepni látszott a cso­­damű. — Nagyon szép, mondá, gyönyörű és ha be volna fejezve, sokat érne, de így senkinek sem fog kelleni. Mindazonáltal kész volt húsz, frankot adni ér­te, csak műkedvelésből, esküvők, mert maga annyit veszít rajta. Ez a húsz frank váratlan segély volt Hen­­riettere nézve. Ez elég egy hónapra, gondola, és el volt ha­tározva száraz kenyéren élni, ki tudja egy hó­nap alatt milyen események állhatnak be ? És e szerencsétlennek anyja után több járt másfél millió franknál! . . csak tudott volna va­lakit, csak lett volna barátja, ki tanácsával gyá­­molítaná tapasztalatlanságát. De ő hű maradt esküjéhez, és senkire sem bízta magát, és a legborzasztóbb aggályok sem ragadtak panaszra. Brevan úr tudta, ő, ki kérlelhetlen szabá­lyossággal folytatta hetenkinti látogatásait. És e gyáva tolakodás, mely azelőtt feltüzelte Hen­riette bátorságát, — elviselhetlen kínná vált neki. — Ah! én megleszek borzulva, mondá neki egy napon, vigyázzon magára, Dániel vissza fog jönni. Mire Brévan úr, vállat vonva. Ha csak erre számít, mondá, úgy jól teszi, ha megadja magát, és azonnal nem lesz. Henriette leküzdhetlen iszonynyal elfordult tőle. És pedig szívverései, úgy szólva, meg voltak számlálva. November végén húsz frankja elfogyott, és hogy megélhessen, a legkétségbeesettebb eszkö­zökhöz folyamodott. Mindent, mije volt, a­mit ki­vihetett szomorú lakásából a­nél­ül, hogy a házmester fel ne tar­tóztassa, mindent eladott darabonkint, hol húsz, hol tíz sou-ért, egy font kenyér árán . . . Először fehér ruháját áldozta fel, azután ágy­­terítőjére, függönyeire, ágyruhájára került a sor. Ezeket a többi követte, előbb a gyapot, me­lyet marokszámra hordott el, azután a vászon. Végre deczember vége felé szobája pusztább volt, mint ha tűz lett volna benne, csak egy alsó ruhája maradt, egy foszlánya sem maradt, melybe a jéghideg éjszakákon takarózhatot volna. Két nappal előbb, a rémület, győzött elhatáro­zásai fölött, és egy hosszú levelet intézett atyjá­hoz . . Atyja nem válaszolt reá. Előtte való nap következő sorokat írta neki: „Éhezem és nincs kenyerem. Ha holnap dél­ben nem jön segítségemre, egy órakor nem lesz többé gyermeke. Gyötörtetve a hideg és a nélkülözés által, ki­merülve, már haldokolva, várt. . . Délben, aty­jától nem kapván v­iaszt, négy óráig engedett magának halasztást. . Négy órakor, semmi.. . . Véget kelle vetni, mondá magában.^ Megtette intézkedéseit — Chevassat asszony­­nyal tudatta, hogy egész este nem lesz otthon, azután elegendő mennyiségű szenet szerzett. Két levelet irt, egyet atyjának, a másikat Brévan urnak. Azután teljesen felzárván szobájának minden nyílását, meggyújtotta két serpenyőben a sze­net és lefeküdve ágyára, Istennek ajánló lelkét. Ötöt ütött az óra. Már sűrű és csipős gőz terjedt el a szobában, a gyertya csak halovány fényt vetett. Nemso­kára oly érzés fogta el, mintha halántékai csa­varba volnának szorítva. Fuldoklott, álom fogta el, gyomrában elviselhetlen fájdalmat érzett. Azután sajátságos, összefüggés nélküli esz­mék forrongtak agyában, fülei csengettek, ere hallatlan erővel vert, émelygés fogta el, és pil­lanatokra azt hive, hogy a rémítő zúgástól feje szétrobban. A gyertya elaludt. A halál érzete által fel­riasztva fel akart emelkedni, de nem birt. Kiál­tani akart, hangja hörögve torkában akadt. Gondolatai teljesen elhomályosodak .. lélek­­zete elakadt. . . Vége volt . . nem szenvedett többé! (Foly. köv.) Pest, junius 30. (A közgazdászati miniszté­riumban) tegnap értekezlet tartatott a kö­­zelebb Bécsben összeülendő magyar-osztrák ke­reskedelmi és vámkonferencia tárgyában. Kor­mányunk részéről ez értekezletben az előmunká­latok s első intézkedések felett folyt a tárgyalás, a vámkonferencia Bécsben julius [első napjaiban ülvén össze. (Zom­bor város helyszínelése.) Az uj telekkönyvi rendszer behozatala czéljából az igazságügyminiszter Zombor sz. kir. városá­ban a helyszínelést elrendelte, s a Pesten foglal­kozott helyszínelő bizottság néhány tagjait uta­sítani fogja a Zomborban f. é. augustus elsején megkezdendő helyszínelés teljesítésére. A hely­színelő bizottság fővezetésével egyelőre N­­a­­­­mossy Endre osztálytanácsos úr és a központi telekkönyvi hivatal főnöke bízatott meg. A helyszínelés kivitelében pedig a körül­ményekhez képest ugyanazon szabályok lesznek irányadók , melyek Pestváros helyszínelésére nézve voltak megállapítva. —rr. (Würtembergi királysággal kö­tendő államszerződés.) Az egyptomi nemzetközi bíróság és a belga kormánynyal az írói és művészi tulajdon, úgy a gyári és keres­kedelmi árujegyek minták és mustrák megvé­dése iránt kötendő államegyezmények iránti hí­reink alig hangzottak el s már is azon helyzet­ben vagyunk, hogy ismét egy újabb államszer­ződés iránti alkudozásokról értesíthetjük a kö­zönséget. Ugyanis a würtenbergi királyi és az osztrák magyar kormány között egy oly szerző­dés létesítése iránt folynak a tárgyalások, mely a bűntettesek kölcsönös kiszolgál­tatását, s polgá­ri jogokban a kölcsönösen nyújtandó jogsegélyt tárgyazzák. A magyar kormány, melyhez ezen ügy hozzájárulás végett küldetett, hajlandónak nyilatkozott ugyan egy ilyen szerződés megkö­tése iránt tárgyalásokba bocsátkozni, de kijelen­­tette egyszermind, hogy miután a szerződés el­ső pontja a magyar menedéket érinti, míg a második, a magyar polgári magánjog majd min­den ágára felterjeszkedik, elkerü­lhetlen szüksé­gesnek tartja, miszerint a Stuttgartban tartandó értekezleten, hol e pontozatok végleg me­gálla­­píttatni fognak nem csak egy közös, hanem sa­ját meghatalmazott­a által is képviseltetve le­gyen. Az ekként megállapítandott szerződési pontozatoknak az országgyűlés elé terjesztése magától értetvén, csupán csak azt kívántuk még megjegyezni, hogy tudtunkkal ez a második eset, (az elsőre a Szerbiában kötendő szerződés iránti értekezlet adott alkalmat), melyben a magyar kormány egy idegen kormánynyal kö­tendő szerződés iránti értekezleten a közös kép­viselő mellett magát külön is képviseltetni fog­a. — Dr. Országgyűlés, A képviselőház ülése jan. 30-kan. Elnök: Somssich Pál, jegyzők : B­u­­janovics L., Széll K., Jámbor P. A kormány részéről jelen vannak: András­­s­y Gyula gr., S­z­­­á­v­y József, Horváth B., R­a­j­n­e­r P., E­ö­t­v­ö­s J. K., K­e­r­k­á­­p­o­l­y K. miniszterek. A karzatok válogatott közönséggel telvek, a főrendiek karzata is igen látogatott-Elnök d. e. 10 órakor megnyitja az ülést. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bejelenti a beérkezett b irományokat, ezek közt Nyitra megye, Pécs városa és Gömör megye kérvényeit. A köztörvényhatóságokról szóló törvényjavas­lat ellen kérvényeket nyújtanak be: László Imre, Szentes város tanácsa­; C­s­a­n­á­d­y Sán­­d­o­r, 32 p. kovácsit választó­polgár; E­ö­r­d­ö­g­h Frigyes, Mezőberény 271 lakosa részéről; Kiss Miklós, a kecskeméti népkör részéről; továbbá Szomjas József, Körmendy József, V­i­d­i­c­s János; végül Házmán Ferencz, Buda város részéről. (Élénk helyeslés.) Szontagh Pál (csanádi) egy csanádme­­gyei telepközség kérvényét nyújtja be telepit­­vényes ügyben. Szaplonczay József több debreczeni lakos ellenkérvényét nyújtja be a Tisza Kálmán által bizonyos Debreczen­ melletti puszták be­kebelezése iránt benyújtott kérvénye elle­nében. Z­­­i­n­s­z­k­y György kisebb érdekű kér­vényt nyújt be. Bittó István benyújtja a pesti népnevelők egyletének kérvényét az országgyűlési teremnek az orsz­­ánitógyűlés részére leendő átengedése iránt. (Megadjuk , megadjuk !) Mindezek a k­érvényi bizottsághoz utasittat­­nak. Csanády Sándor azon hir alkalmából, hogy ő Felsége Belat grófnak megengedte volna, mi­szerint családi czimerébe a magyar czimert is fel­vegye, a következő interpellációt intézi az ő Felsége személye körüli miniszterhez: 1. Való-e ezen hir ? 2. Ha való e hir, a miniszter befolyá­sával tört­ént-e ez és ha az ő befolyásával tör­tént, miként reményli azt a miniszter igazolhat­ni, ho­­y a magyar­ czimer egyes embernek, kü­lönösen pedig olyannak, ki nem is magyar hon­­polgá­­r adományoztassék. 3. Ha tudta nélkül tör­tént, tesz-e és minő lépéseket tesz, hogy az or­szág jogai és méltósága megóvassanak. Somossy Ignácz a következő interpellációt intézi a kereskedelmi és pénzügyi miniszterhez. Mik­or szándékoznak eleget tenni a ház azon ha­tározatának, mely szerint nekik miniszterré tör­tént kineveztetések alkalmával le kellett volna mondaniok. Andrássy Gyula g­óf miniszterelnök vála­szol Csanády Sándornak Beust czimerére vo­natkozó interpellációjára.Szónok nem látta ugyan a czimert, de biztos forrásból vett értesítés nyo­mán állíthatja, hogy a magyar czimer nincsen benne, hanem annak csak egyes jelvényei, a­mint az több magyar nemes családnál is megvan, a­nélkül, hogy bárki is ezt közjogunkba ütköző­nek tartaná. Különben ő felsége a czimeroszto­­gatásban teljes joggal bír és a kormány különö­sen a jelen esetben nem látja okát az interven­ciónak, hogy e czimerosztás meggátoltassák. Csanády Sándor nem fogadhatja el a mi­niszterelnök válaszát, mert nem ő hozzá intézte­­ interpellátióját. (Derültség jobbról és balközép­­ről.) Különben nem fogadhatja el, hogy ő felsé­­j­gének joga volna miniszteri ellenjegyzés nélkül­­ czimereket osztogatni. A ház tudomásul veszi a miniszterelnök vá­laszát. Szlávy József kereskedelmi minister So­­­­mossy interpellatiójára felel. Sokkal inkább tiszteli a parlamentáris illemet, hogysem azon­nal le nem mondott volna képviselői állomásá­ról, ha a ház ama bizonyos határozatának figyel­mes elolvasása után kötelezve érezte volna ma­gát erre. De ez nem így volt. A határozat kö­rülbelül így szólott: A ház a parlamentáris il­lem követelményének tartja, hogy a képviselő, ki kormánykinevezéstől függő hivatalt vállal, képviselői állomásáról lemondjon, mert a v­á­­lasztásnál brit qualifikátiója meg­változott. Szónok ez által nem érezte ma­gát kötelezve a lemondásra, de mivel a parlamen­táris illem nem változhatlan törvényen alapul, ha­nem az idő körülményeihez képest ingadozik, szónok czélszerűnek tartotta képv.­társait meg­kérdezni a dolog iránt. Vele együtt mindnyájan azon nézetben voltak, hogy qualifikátiója nem változott meg, és ha megváltozott, bizonyára nem a ház határozata ellenére változott meg, mert míg szónok megválasztatása alkalmával csak államtitkár s így alárendelt vagyis illető miniszterétől függő ember volt, most ugyanazon kormánynak független, önálló tag intéző tagja. (Helyeslés.) Ugyanezen tárgyban szónok vá­lasztóival is értekezett és ezek is egy szót sem szóltak,hogy követelnék, miszerint uj választás­nak vesse magát alá.Ez válasza az interpellatióra. Somossy Ignácz kijelenti, hogy pártja meg­bízásából intézte interpellatióját a miniszterhez s hogy ezért érezte magát jogosítva azt megten­ni. Különben kijelenti, hogy meg van elégedve. A ház tudomásul veszi a miniszter válaszát. Majoros István interpellációt intéz a keres­kedelmi miniszterhez: Mi oka annak, hogy a zentai lávirdavonal, melyért már 10 év óta kér­­kérvényeznek és melynek kiépítése már enge­délyezve is van, még mindig nem építtetik. To­vábbá kérdi miként van az, hogy neki post bért kell fizetni küldeményeiért. Patay István csak egy „kurta“ megjegyzést akar tenni. Lukácsi Dániel már indítványba hozta, hogy a kérvények mielőbb tárgy­a­ Itassa­nak. Miért nem tűznek ki tehát tárgyalási napot ? Szlávy József kereskedelmi miniszter vála­szol Majoros interpellációjára: Informálni fogja magát a zentai távirdaügyről és intézkedni fog a kiépítés iránt. A­mi a poplabort illeti: szónok nagyon sajnálja, hogy a képviselőknek posta­bért kell fizetni, de törvény nélkül ezen nem leh­et változtatni. A ház tudomásul veszi a miniszter válaszát. Ürményi Miksa Patay szavaira vonatkozó­lag figyelmezteti a házat, hogy a körvén­yi bi­zottság részéről már szintén sürgette a kérvények tárgyalás alá vételét. Andrássy Gy. gr. miniszterelnök átnyújtja a lánczhid megváltásról szóló szentesitett tör­vényt. Kihirdettetik s hason czélból áttétetik a fő­rendekhez. A ház erre napirendre tér és véglegesen meg­szavazza a csaba-k. m. vásárhelyi pályarész megnyitásáról szóló törvényjavaslatot. Szintén áttétetik a főrendekhez. A ház áttér a municipális törvényjavaslat tárgyalására. A szónoklatok sorát megnyitja P­e­r­c­z­e­­ Béla mint előadó. Nyomban utána Tisza Kálmán szólt. Bővebben reggeli lapunkban. A választások eredménye nem úgy ütött ki, mint a közvélemény várta volna.A közvélemény államjogi küzdelemre készült, nemzetiségi szí­nezetet várt foederalistikus iránynyal egyfelől, — az „alkotmányhű“ párt , illetőleg másfelől a jelen minisztérium hive­nek h­arczait. És ime a nemzetiségi csak helyivé válik, s véletlenül a birodalom másik fele egész területén felüti fejét ijesztőleg a fekete párt, az ultramontánok párt­ja. Greuternek jelentékeny szerep ju­tott, pártvezéri szerep, a szabadelvűek nagy ije­delmére. Alsó-Ausztriát kivéve, a többi tarto­mány és ország népe clericalis befolyás alatt áll, s kivéve a városokat, a papi szó után megy. A pártok most már Ausztriában következőleg állanak : a declaransok, kik az alkot­mány és a jelen kormány ellen ellenzéket ké­peznek,­­ a szabadelvűek, kik az al­kotmányhoz ragaszkodnak, azonban általában még nem szavaztak bajaimat a kormánynak,köz­tök vannak az utóbbi kormány hívei is, — és végül a harmadik párt az ultramontá­nok­é, kik az alkotmányt ugyan elismerik, — noha nem bánnák, ha megszűnnék, azonban a kormánynyal csak saját eszméik és nézpontjuk elfogadása mellett pad­ólnának. Bécsben nagy feltűnést okozott s a kormány­nak szemére is vetik, hogy az uralkodó, mint felső-ausztriai nagy földbirtokos egy ilyen ultra­­montán képviselőt választott ki Fal­ke­n­h­a­y­n gróf személyében, s kérdik a kormánytól, várjon mit sem tett-e arra, hogy az uralkodó képviselője kormánya pártjához tartozzék. Albrecht főleg útjáról azt írja a „Tages Presse“, hogy ő felségének sajátkezű levelét vi­szi az orosz czárhoz, egy másik lap pedig a hosszas idei feszült viszony kisimítását mondja e küldetés ózdijának. A vörös könyv okmányai mint ko­rábbi híreink kiegészítésére felemlíthetjük, négy csoportra oszlanak. Az első csoport a belügyek­­kel foglalkozó jegyzékeket foglalja magában, a köztük azon körjegyzéket, melyet Beust ápril 22-én bocsátott ki. A második rész a consilium­­ra vonatkozó okmányokat, a harmadik a ma­rat­h­o­n­i rabló tényről szóló, s végre a ne­gyedik rész az angliai állam hitelezőkkel foly­tatott alkudozásokat ismertető jegyzékeket tar­talmazza. Bécsi dolgok. (A választások eredményei. A pártok uralkodó képviselői. Alb­recht főherczeg varsói útja. A vörös könyv.) Izabella királynő lemondása. Izaballa spanyol királynő ünnepélyes lemon­dását a spanyol trónról a „Mont Un.“ követke­zőleg írja le : Június 26-án, délután 2­0 órakor történt, hogy a királynő fiának javára való lemondását azon „jog“-ról, melyet Spanyolország trónjára még igénybe vesz, jegyzőkönybe iktatta. A királynő rózsaszínű fehér csipkével díszí­tett selyem ruhát viselt; legszebb gyöngy- és gyémántékszereit vette fel, övén gyémántbro­­eke fénylett; úgy látszott,hogy nem sajnálja ma­gas állásáról való lemondását. Jobbján az ifjú herczeg állt, feketébe öltözve, továbbá Don Se­bastian infáns IV. Károly legifjabb s egyetlen élő gyermeke. Balján anyja Krisztina királynő, az infánsnők és Aquila gróf álltak. Don Fran­cisco d’ Assissi a király férje szinte meghivatott, de nem jelent meg. A jelenlevők közt Lersundi és Gasset tábornokok, Sesto és Biancares her­­czegek és más spanyolok voltak láthatók. Min­denki „rangja és czim­e“ szerint foglalt helyet, a királynő szólít először, kijelentve , „hogy elhatározd, miszerint lemondását aláírja s ezen elhatározás okait minden spanyolnak tudtára akarja adni. Erre a „spanyol nemzethez“ intézett mani­­festumot olvasott fel, melyben röviden kormá­nyainak történetét mondja el. Emlékezetbe hoz­za, hogy leggyöngébb ifjú korában hivatott a trónra,hogy ama belviszály közepett, mely Spa­nyolországot vértengerbe bob­ta, nőtt fel, hogy­­ mint gyermek,­mint leány és mint asszony ,foly­ I­­on a pártok ellen küzdeni volt kénytelen, hogy

Next