Pesti Napló, 1870. augusztus (21. évfolyam, 147-175. szám)

1870-07-01 / 147. szám

ság hivatalos személyzete négy, a még folyó ügyek kezelésére nélkülözhetlen egyénre redu­­káltatott. Többekkel, kiknek szerződésileg kikö­tött járandóságuk van, egyezményre lép­ett a li­­quidáló bizottság, így Szumrák mérnök úrral is, ki az ügyek teljes lebonyolításáig fölajánlotta szolgálatait díjazatlanul e társaság részére. A fölvett hivatalos helyiség albérletbe adatott, úgy hogy a bérleti idő hátralevő részére csak 315 frt veszteség lesz rajta. A nélkülözhető bú­torok eladásából is bejött 1377 frt. A társaság építési anyagainak egy része a még folyó építke­zésekre használtatott föl, más része eladatott 14,104 frt 81 krért. A pénztárkezelést is meg­vizsgálta a bizottság s mind a számadásokat, mind a könyveket rendben találta. A 3-ik rész­­letbefizetés 556,000 ftban visszaadatott a részvé­nyeseknek január 25-dikén. Végszámadást még nem adhat a liquidáló bizottság.­­ A lebonyolításokat azonban igyekszik a lehető legkevesebb áldozattal és minden kedvező fölhasználásával létesíteni. Ha a vasút ki­épül, a rakparti ház befejeztetik s azzal együtt a többi activák is realizáltalak , akkor a liqui­­dáló bizottság működése véget érend.“ A jelentés tudomásul vétetett. A liquidáló bi­zottságba — hogy a szükséges öt tag mindig jelen legyen — még három új tag választatott, t. i. S­c­h­ö n V., H­a n o v o r M., és Mayer S. urak. Hosszasabb vita keletkezett a szűkebb igaz­gató tanács három tagjának azon követelése fölött, — mely szerint nekik az igazgatóéval egyenlő fizetés adassék kárpótlásképen, — to­vábbá az alapszabályok által biztosított fejen­­kinti­ 500 ftnyi tiszteletűij, s a tisztanyereség 5%-a. Végre abban állapodtak meg, hogy csu­pán az 500 frtnak működési idejökre járó há­nyados része illeti őket, t. i. fejenkint 250 ft. s ez határoztatik megadandónak. Egyéb tárgy nem lévén, a gyűlés feloszlott Országgyűlés. A képviselőház ülése jun. 30-kán. (Folytatás esti lapunkhoz.) Elnök: Somssich Pál, jegyzők : B­ul­janovics L., Széll K., Jámbor P. A kormány részéről jelen vannak : Andrá­s­­s­y Gyula gr., S­z­­­á­v­y József, Horváth B., Bajner P., Eötvös J. K., Kerká­­p­o­l­y K. miniszterek. Tárgyalás alatt van a municipális törvényjavaslat. Perczel Béla a közp. bizottság előadója . A ház előtt fekvő törvényjavaslat sokkal fontosabb, hogysem mint a közp.­bizottság előadója, annak bővebb indokolása alól felmentve érezhetné ma­gát. Fontosnak tartották az osztályok s a köz­ponti bizottság is. Nem csak fontos, de megol­dására nézve nehéz is eme kérdés. Itt volt a ré­gi szokás, a százados intézményekhez való ra­gaszkodás és centralisatiótól való félelem, más­részt az ország új politikai alakulása, az állam­­kormányzatba behozott felelősség és a jelenkor­nak követelései. Ezek álltak szemben egymással. Mint minden reformnak, ügy­ezen kérdés ke­resztül vitelét nagyon nehezítő az, hogy nálunk nagyon is hozzá vannak szokva a régi jogokat mindenki ellen megvédeni s nem veszik tekin­­­­­etbe azt, hogy a jogok átalakítását a kor szük­­­­tve,j, A reform halaszthatlan volt. Sür­(De nem igy ! balról.) A bizottság nézeteit illeti, 'l* nem volna Anna. (Közbeszól.) Én kérdezem ? Hogyan ? Mikor ? Az ajk mozogni sem akar K­á­r­o­ly. Makacs hidegségén boszankodik az arcz S idegzetén villám harag futamlik át. Tehát én kérdezem : Mikor remélli még A férjt he karjain ? ... Ha nem csalatkozom Mikor a grófné megunatkozik,­­ a Mur Közén a képzelet fonnyadt levélt talál S egyhangú élveken édelgni nem szeret. Mikor belátja, hogy börtönbe száműzé Magát haszontalan hevély miatt, s midőn Felülkerült az ész,­­ ha Bécsbe érkezik S őrül a főváros az elszakadt hívet A régi lakban és a múlt viszony között Találni: — messze nincs a perez,a­mely a férjt Ha még életbe lesz mit óhajtanék — Elhozza a család körébe csendesen, 15 babérain legott pihenni engedi. Anna. özvegy vagyok tehát! Károly. Az idő mondja meg. Anna. Saját magam. Károly. Korán nyilatkozok. A gyászruhákat a nő hamar levetkőzi. Cserélve föl vidám szinűekkel, ez szokás. Anna. Igen. De kit a gyász a fájdalom helyett Gyűlölni megtanít: világnak elveszett.­­ Károly, óh Anna! Én bízom. Búcsúm csak ez : mehet! Távozni engedem ! Szabad, mikor akar. Szivem üres. Nyitott kaliczka várj, míg Az elrepült madár megérkezik. Az ég Vezesse tőlem el, s vetesse vissza is, lehetőleg kép­viselve legyen.A korlátlan választás nem látszott tanácsosnak, mert ez ott il ez érde­kek veszélyeztetve lettek volna. Ha a választás korlátolt s a census csekély,semmiben sem külön­bözött volna a korlátlan választástól; ha a cen­zus v­agy, akkor az említett érdekek nem lenné­nek mind képviselve. A bizottság erre nézve tehát a törvényjavaslat 20§-ában ajánlott módo­zatot találta legjobbnak, ha biztosítékul a teljes nagykorúságot, és erkölcsi minősítvényt kötött hozzá. Szónok egyébként fentartja magának a részleteknél újból előadni a közp. bizottság in­dokait. Tisza Kálmán : Azon elv, melynek Elekes képviselő néhány nappal ezelőtt kifejezést adott, hogy t. i. nem szükséges a közvélemény nyilat­kozatát megvárni, homlokegyenest emle­kezik a Parlamentarismus és a szabadság elvével. Ele­kes azt mondta, hogy minden egyes kérdést nép­szavaz­ás alá bocsátani a suffrage universelle bi­zonyos neme volna és fölöslegessé tenné a kép­viseleti rendszert. Ez határozottan helytelen. Épen azért, mert a népképviselet azt, a­mit törvénynyé emelt, többé már nem bocsáthatja a nép szavazása alá, akkor kell a népet vélemé­nyéről megkérdeni, mikor még az illető kérdés nem vált törvénynyé. Különben Elekes maga is inconsequentiába esett, midőn követelte, hogy a Királyföld hallgattassák meg előbb. A­mi a Ki­rályföldet illeti, szónok helyesli ugyan azt, hogy a különböző történelmi fejlődésű és viszonyú törvényhatóságok belszervezetében, a­mennyi­ben szükséges lenne, a körülményeknek megfe­lelő különbségek tétessenek és ezt különösen a városi törvényhatóságokra kellene alkalmazni, de azt nem érti szónok, miért kelljen az ország törvényhatóságainak egy részére nézve még a jogkör tekintetében is különbséget tenni. Nem akarja vádolni a minisztériumot arról, hogy az csakugyan meg akarja tenni e különbséget né­mely törvényhatóságra nézve, s ez­által bizto­sítani akarta bizony­os urak szavazatát arra néz­ve, hogy a többi törvényhatóság megszorítására szavazzanak. Szónok ezt nem hiszi. (Felkiáltá­sok a szélső balról : De mi hiszszük !) Ha így lenne, szónok a kedvezményt határozottan ro­­szalná. A központi bizottság 1. előadója bővebben elemezte, hogy miért fogadja el a bizottság a törvényjavaslatot, kifejtette azt is, hogy némely pontjaiban tett változtatásokat, melyeket nem lát aggályosaknak. A­mi ezen megváltoztatáso­kat illeti, tökéletesen igaza van a tisztelt előadó úrnak, midőn azokban semmi aggályra okot nem lát, mert az eredeti törvényjavaslat s az által­a módosított törvényjavaslat épen a kije­lölt kérdésben is úgy hasonlít egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz (Derültség bal felöl,­ mert az, hogy a főispán candidál vagy pedig egy oly bizottság, melyhez három tagot megyei bizottság, de három tagot a főispán jelöl ki, s ő a negyedik(derültség bal felöl), az tökéletesen mind­egy, így igen természetes, hogy a központi bizott­ságnak ilynemű változtatások iránt semmi né­ven nevezendő aggályai nincsenek. Egyben azonban elismerem, hogy ily módosítások iránt nem csak aggályai nem lehetnek, sőt azok job­ban megfelelnek az eredeti törvényjavaslat szel­lemének, a­mennyiben az egész törvényjavasla­ton azon előttem vonul átlátszókig adni és biz­tosítani jogokat, de azokat tényleg megsemmi­síteni. (Helyeslés bal felöl, ellenmondás jobb fe­löl. Halljuk!) Ennyiben a központi bizottság módosításai jobban illenek a törvénybe, mint az eredeti szerkezet, a mennyiben a kijelölési­g vetett nyílt és csak­te eljárás a ’ iható egyéb eljárással ellen­teák nálunk oly las­te at. előadó úr, fölytán inkább gy a szüksé-0 ------ —„----- — s retnek. Szó sincs róla — tökéletesen igaz — hogy a joghoz való csökönyös ragaszkodás ellensége minden józan reformnak, de engedelmet kérek a t. elő­adó úrtól, nézzünk végig azokon, a­miket eddig tettünk, vájjon ma már vádolhatja-e valaki a jelölt képviselőházat a jogokhoz való csökönyös ragaszkodással (Derültség hal felől.) Különben én a magam részéről őszintét nyilvánítóra, hogy minden oly joghoz, melyben akár az orszá­gos és politikai, akár az egyéni szabadság biz­tosítékát látom, ragaszkodtam és ragaszkodni fogok, és hogy soha el nem fogom ismerni azt, hogy abban álljon a reform, hogy a­z ily jogok eltörlése által egyúttal a szabadságnak az országos politikai s egyéni szabadság biztosítékai eltöröl­tessenek (Helyeslés bal felől.) Ez lehet reform absolut államban, de nem szabad államban. (Felkiáltások­kal felől : igaz!) Hogy igen sok függ attól, mily szempontból vizsgál meg az em­ber valamely kérdést, ez tökéletesen igaz, én igen természetszerűnek, valóban helyesnek ta­lálom, hogy az, ki a centralisatió szempontjából bírálja meg e törvényjavaslatot, az szívesen elfogadja, mert ily módon e törvényjavaslatban Önkormányzat álarcon alatt be­viszi a nemzetbe azon centralisatiót, melylyel ha őszintén s egye­nesen kínálnák meg,bizonyosan vissza fogná azt utasítani. (Helyeslés bal felöl.) A t. központi előadó úr a javaslat sarkpont­ja gyanánt említettte fel a 20-ik szakaszt, vagyis azon szakaszt, melyben a legtöbb adót fizetők virílis szavazata mondatik ki. E szakaszra ma­gára elmondandom későbben véleményemet most csak arra vagyok bátor megjegyzést ten­ni, mit ő mondott, hogy t. i. a választás semmi­féle korlátolása által nem látja a czélt annyira elérve, mint a virilis szavazat útján, és hogy közvetett választás a képviseletnek minden ne­mei közt legroszabbnak mondható. Én te­hát, bár adott viszonyaink közt saját énemről szólva, a közvetett választást kész lennék elfogadni,egy­általában nem akarok annak védelmére kelni. Tu­dom, hogy elvi szempontból az is igen helyesen és alaposan támadható meg. De azt tanultam még gyermek­koromban hazánk egy köztiszte­letben álló fiától hogy minden nyavalyák közt legnagyobb nyavalya a halál. Ha már minden nyavalyák közt legnagyobb nyavalya a halál, akkor a képviseleti rendszert érhető legnagyobb csapás az, ha az megöletik. E t­ javaslat pedig nem helytelenül aplicálta a képviseleti rendszert, nem roszul, nem túlságig korlátozta, hanem a bizottság tagjainak felére nézve tökéletesen megtagadta. Bár­mily rész legyen tehát akár minő képviseleti rendszer, a 1. javaslat által an­nak helyébe állított rendszer annál bizonyosan roszabb, mert az a halál. (Beszédének végét esti lapunkban­­[közöljük] Elekes György mint indítványozó, indokolni kívánja határozati javaslatát, mely szerint a szőnyegen levő törvényjavaslat elhalasztat­ó volna,míg az 1868: XLIII. t. sz. 10. §-a teljesítve nem lesz. Szónok Tisza Kálmán beszédének e reá czélzott részeire tesz észrevételeket. Most is azt tartja, hogy a közvéleménynek elég ideje volt nyilatkozni, s nem ismerheti el, hogy azon törvényhatósági bizottságok, melyek már 10 év­vel ezelőtt alakíttattak meg, midőn még nem is gondoltunk parl­amentáris felelős kormányra, jobban képviselnék a közvéleményt, mint a kép­viselőház. Ezután áttér javaslatának indokolá­sára. Az 1868: XLIII. t. ez. 10. §-a valószínű­leg azért alkottatott, mert akkor a képviselőház nem gyanítható, hogy a municipális törvényja­vaslat a Királyföld rendezése előtt fog beterjesz­tetni. Nem is érti, miért nem tettek eleget a XLIII. t. ez. 10. §-ának 2 év alatt. Azt hiszi, hogy ez lehetséges lett volna, ha a székelyszé­kek a közhaza javára fel tudták áldozni kivált­ságaikat, a Királyföld hazafiai sem fognak késni ezt megtenni. Jelzi azon kellemetlenségeket, melyek abból támadhatnak, ha a törvényhatósá­gok a Királyföld előtt rendeztetnek. A szász universitás sokszor bizonyos törvényhozói jogot igényelt magának. Szónok attól fél, hogy az uni­versi­tás majd a kész, szentesített municipális törvén­­nyel is úgy tesz, mint az erdélyi törvé­nyekkel s a kormányszék rendeleteivel. Tanács­kozásba fog bocsátkozni felette, s aztán ki fogja jelenteni, mit fogad el abból és mit nem. Azt hiszi, hogy a szász képviselők bizonyosan ily utógondolattal akarják, hogy a municipális tör­vény most tárgyaltassék. Ajánlja határozati ja­vaslatát. László Imre mint indítványozó: Az 1848-i törvények a demokrácia alapjára fektették az alkotmányt; a kormánynak tehát ezen törvé­nyek lényegén túlmenni nem volt szabad. A sző­nyegen levő törvényjavaslat merőben ellenkezik a nemzet szellemével és minden alkotmányos fo­galommal ; a virilis szavazatok által kiváltságot alapít, mely minden kaszrendszer közt a leggyű­­löltebb, pénzaristokratiát. Ezzel sérti milliók ér­dekeit. A főispánnak a kijelölésben teljhatalmat ad s a szabad választás jogát tönkre teszi. A fő­ispán elmozdítja a tisztviselőket és még ha a bí­róság igazat adna is neki, a jövő tisztújításig az illető tisztviselő nem foglalhatja el hivatalát. A főispán hatalma absolut jogkörű. Ha a javaslat törvénynyé válik, meggyengíti a társadalom rendjét és közönyösségre indítja az egyéne­ket. A javaslat letereli a megyét a szabad vitat­kozás teréről s megfosztja a legfontosabb jogtól, hogy az országgyűlés és intéző tagjai felett vé­leményt vagy ítéletet mondhasson. Ez volna legfőbb, legmagasztosabb hivatása a megyék­nek, hogy a törvény felett előkészítsék a köz­véleményt. A fölírási jog, melyet meghagytak, nem elég arra, hogy a megye védője lehessen az alkotmánynak. A javaslat ha törvénynyé vá­lik, mindenkit el fog idegeníteni a közügytől; ha pedig a nép ez iránt elveszti érdekeltségét, akkor nem igen lehet azt szükség idején az alkotmány megvédésére igénybe venni, pedig jöhetnek napok, súlyos napok, midőn a veszély­ben forgó hazát nem a kormány hatalma, hanem a nép lelkesülése fogja csak megmenthetni. A franczia forradalom tanulmányozásából azon eredményre jött szónok, hogy annak nincs vége, hogy az csak aluszik, de itt az a kérdés, mi le­het annak oka, hogy a nagy franczia néphez, mely a demokratia elveit oly tágkörben prokla­­málta, még most sem tudott révpartra jutni, hanem absolutismus, alkotmányos caesarismus és Parlamentarismus közt ingadozik ? Ennek oka a merev öszpontosításban rejlik s abban, hogy ott nem voltak municipális hatóságok. Ily elaltató, ily közönyössé téve összponto­sítás jö létre akk­or, ha a jelen törvényja­vaslat elfogadtatik. Európa decentralisál és csak minálunk kezdenek centralisálni, kez­dik megsemmisíteni a megyéket, melyek a mohácsi vész óta fentartották a nemzet erejét. Véréhez lelkéhez van forrva a magyar nemzetnek a megye, ne foszszuk meg egyetlen kincsétől. Lehet ellenkező törvényt hozni, de a magyar nép abba belenyugodni nem fog. Ha a javaslat törvénynyé válik,a megyei önkormány­zat sírba száll, de nem marad halott a végítéle­tig. Fel fog támadni a magyar nép alkotmá­nyossága, kitartása, szívóssága folytán s akkor a nemzet sáfáraitól számon fogja kérni, a­mit tettek. Ajánlja az ő (a szélsőbal többségének) határozati javaslatát. Rajner Fái belügyminiszter : T. ház ! Bár sikerülne nekem mindjárt most a debatte elején teljes világossággal feltüntetni a kormány állás­pontját, mert meg vagyok győződve,hogy a leg­alkotmányosabb érzületből eredt aggodalmaknak megnyugtatására semmi sem­­szolgálhatna in­kább, minthogy azonban ehhez nincs reményem, minthogy továbbá kerülni akarnék minden rész­letekbe való bocsátkozást, mi — ha az ember egy kérdésen éveken át, és az utolsó időben csaknem folytonosan tűnődött — a legnehezebb, másrészt nem akarnék mellőzni semmit,a­mi úgy a sajtóban, mint a törvényhatóságok egyes fel­irataiban vagy az osztályok tanácskozásaiban. sőt a ma előadottakban is az alapelvekre nézve a kormány szándékától eltérőleg magyaráztatott: engedje meg a t. ház, hogy én is a legfőbb mo­mentumokra szorítkozzam esek, és csak annyi­ban indokoljam azokat, a­mennyiben a több hét előtt beadott indokolásomban vagy nem nyertek elegendő felvilágosítást, vagy mindamellett nem eredményezték a kívánt megnyugtatást. Mindenekelőtt legyen szabad kiemelnem saj­nálkozásomat a felett, hogy az általam beadott két törvényjavaslat, t. i. a törvényhatósági és községi sem vétethetik egy általános tárgyalás alá. A két törvényjavaslat egymást egészíti ki és igen sok tekintetben szolgálhatna az egyik pajzsul, a másik megtámadása ellenében. Azonban el kell a situaciót fogadnom úgy, mint az nekem nyújtazik. A községi törvényben találja kifejezését a megyének azon legsarkala­­tosabb joga, hogy a községi autonómia felett ő őrködik, hogy a községi választott tisztviselők­kel ő rendelkezik, hogy a községi autonóm ügyekben ő gyakorolja a felülvizsgálatot. Csak azon hatáskör által domborodik ki a megyei autonómia, melyet a kormány a községi tör­vényjavaslatban a megye részére megóvott és e tekintetben elment a kormány azon határig, a­meddig mehetett a­nélkül, hogy az állam alap­ját, az erős községi önkormányzatot­­ megtá­madná. Remény­em tehát, hogy a t. ház nem fogja a parlamenti szokással ellenkezőnek talál­ni, ha itt-ott, néha-néha a vitatkozás alatt hivat­kozás történik azon egy forrásból merített és ugyan egy alapelvekre fektetett községi tör­vényjavaslatra, mert csak abból lehet per con­­sequentiam kivonni mindazon következtetése­ket, melyek kihatnak a törvényhatóságokra, il­letőleg a felelős kormányra nézve. Áttérek már most a törvényjavaslat ellen emelt, legfőbb vádakra (Halljuk !) A legelterjedtebb vád, mely ma Buda városa érdemes képviselője által is felhozatott, az, hogy a kormány egy törvényjavaslatba foglalván a megyéket úgy mint a városokat, ignorálta azon sajátságos különbségeket, melyek e két tör­vényhatóságok között léteznek és a­hol azokat számba is vette, nem vitte azt keresztül az utó­só consequentiáig. A kormány történelmi alapon állva ak­kor, mikor a megyéket meghagyta mostani területi épségükben, mikor azok kezdeménye­zése folytán az országgyűlésnek tartott fenn minden területi változtatást, nem akarta a ki­sebb városokat kiterülni a törvényhatóságok so­rából. A történelemben okadatolt területek érin­tése nem jár minden veszély nélkül és a kor­mány nem akarta a kérdés ez oldalát is most előtérbe szorítani, s ez­által a törvényhatósá­goknak úgy is elég nehéz szervezési kérdését még bonyolódottabbá tenni. Fenhagyta az egyes törvényhatóságoknak — a­mint már mondottam - a kezdeményezést és ez még inkább könnyítette a kisebb és szegé­nyebb városokra nézve azon szép hatáskör által, melyeket az úgynevezett rendezett tanácsú vá­rosoknak a községi javaslatban kijelölt. Ez, t. ház a kérdés lényege. Az, hogy jobb lenne-e a városokra nézve külön törvényt készíteni, csak formai kérdés. Én nem titkoltam a 11. ház, hogy eredetileg egy,a városok rendezésére vonatkozó 28-ik­­­ból álló törvényjavaslat elkészíttetett, de csakhamar azon meggyőződésre jutottam, hogy tekintve az egyes városoknak mind lakos­sági számát, mind pedig azok anyagi és szellemi erejét, még az egyes városok között is oly nagy különbség létezik, hogy egy törvényjavaslatban szabály­szerű­leg az ő egész szervezetüket meg­állapítani nem lehet, és hogy ha reájuk nézve külön törvény alkottatnék is , nem maradna egyébb hátra, mint rendezni az ő közjogi viszo­nyaikat a törvényhozás és a végrehajtó hatalom­mal szemben, az ő beszervezésüket pedig önma­gukra bízni, és azt hiszem,hogy ez a legszabad­­elvűbb álláspont, melyet elfoglalni lehet és ez biztosítja leginkább a városok fejlődését. Min­den egyéb megszorítás különösen megszorítása a statutárius jognak, továbbá minden részletezés a városoknak osztályozása, most a csodás tömö­rülés s fejlődés korszakában nagyon hamar — holnap — szűknek bizonyítja be azon kört, mely ma még igen tágnak mutatkozik. (Tetszés jobb felől.) Egyébiránt ezen nyilatkozatomból az folyik, hogy ha ezen elv fenntartása mellett bár­mely jobbítvány hozatnék be a városok érdeké­ben, ahhoz a kormány igen szívesen fog járulni. Megdöbbentem, midőn először merült fel azon vád, hogy a törvényjavaslat a centralisatió fe­lé törekszik. (Nevetés a bal oldalon: Halljuk ! Halljuk­­ jobb felől) Megdöbbentem ma is, mi­dőn azon még élesebb vádat hallottam, hogy alattomos után törekszik a centralisatióra (ügy van­ bal felöl) De végig futva mindazon a tör­vényjavaslatban a törvényhatósóságoknak biz­­tosított jogok hosszú során, összehasonlítva ezen municipális szervezetet mindazon municipális szervezetekkel, melyek a külföldön divatoznak, (Fölkiáltások­kal felöl: A hol nincs! Hosszan tartó zaj, s nyugtalanság) csakhamar megnyu­godtam. A kormány jelezte több ízben állását a törvényhatóságokkal szemben,jelezte különösen 1867. ápril 10-iki körlevelében, jelezte múlt évi június lelki nyilatkozatában. A­­kormány őszinte barátja a törvényhatóságoknak (Nevetés a bal oldalon. Fölkiáltások: Nem látjuk! Hall­juk ! Halljuk !) és én azt hiszem hogy azt ezen törvényjavaslat által bebizonyította (Derültség a bal oldalon) A kormány nem járt a puszta el­mélet elvei után, mert az elmélet sehol sem ol­dotta meg a tökéletes önkormányzat és a teljes szabadság absolut fogalmát. A legszabadelvűbb és legszabadabb államok különböző, eltérő, sőt ellenkeíző alakulásokat mutatnak fel úgy az egyik, mint a másik irányban. A­mire a kor­mány törekedett, az az adott viszonyoknál fog­va beleilleszteni a törvényhatóságokat az új par­lamentáris alkotmány keretébe, és azt hiszem hogy ezáltal leginkább biztosította a nemzetnek azon kívánságát, hogy a megyék továbbra is megmaradjanak. (Helyeslés a jobbon. Ellen­mondás a balon.) Kétséget sem szenved, hogy ha a kormány csak az elmélet és annak legragyogóbb tételei után indult volna, a megyéknek még több tért kellett volna átengedni a parlament és az arra emelkedő kormány számára. (Helyeslés a job­bon ; mozgás, ellenmondás a balon) mert e nem­zetnek igen nagy része tudja, illetőleg ösztön­­szerűleg érzi, hogy erős parlament,erős kormány és jó közigazgatás nélkül, a magyar államnak egységes fejlesztése lehetetlen. (Hosszas élénk helyeslés a jobb oldalon.) Az ősi megyét sem al­katrészeire sem jogkörére nézve nem állíthatja többé vissza senki, de az nem is kívánatos. A­mit a nemzet a törvényhatóságoktól vár, nem egyéb,minthogy tartsák fenn és fejleszszék a köz­érzületet. (Helyeslés a jobboldalon, mozgás a balon.) Pontosan közvetítsék az állam teendőit, önmagukat jól kormányozzák, jól rendezzék belügyeiket és gyakorolják a kellő ellenőrzést a községi önkormányzatra. Erre törekedett a kor­mány törvényjavaslatában, meghagyván mind­azon jogokat, melyekkel a törvényhatóságok je­lenleg bírnak, de gondoskodva arról is, hogy a közigazgatás és az önkormányzat biztosíttassák. (Helyeslés a jobbon.) A kormány osztja és táp­lálja azon igen sokak által osztott s táplált meg­győződést, hogy a végrehajtó hatalom befolyá­sának bizonyos, csak a parlament által korlátolt mértékér­e elkerü­lhetlen szükség® van, mert e nélkül nem óvhatja meg a haza egységét, nem biztosíthatja a rend és törvény uralmát, mely nélkül állandó szabadság lehetetlen. (Élénk he­lyeslés a jobbon.) De ennél tovább menni nem aka­rt. S ez uraim,­nem centralisatió, ez az állam fennállásának s fejlesztésének biztosítása, me­lyet egy nemzet sem tagad meg nemzeti kormá­nyától. (Élénk helyeslés a jobbon.) Nyáry Pál közbeszól : De nem alkotmányos. (Élénk felkiáltások jobb felől : Halljuk !) Valóban csak a képzelő tehetség, mely a jövőben rémképeket teremt, fedezhet fel ezen törvényjavaslatokban merev centralisationális szándékot. (Folytonos nyugtalanság bal felől. Felkiáltások jobb felől : Halljuk !) Ott, hol a kormány a végrehajtó ha­talmat megosztja a törvényhatóságokkal, ott hol r­ola saját közegei, hanem a törvényhatóságok és községek által választott közegek által admi­­nistráltat. (Növekedő nyugtalanság bal felől) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, mél­­tóztassanak a tárgy komolyságához képest figye­lemmel hallgatni!­­Elénk fölkiáltások jobb felől: Halljuk! Halljuk!) Rajner Pál belügyminiszter (folytatja beszédét) : Ott, hol a törvényhatóságok, bármi­kor szabadon gyűléseket tarthatnak, ott, hol a kormány rendeletei vita és felírás tárgyává té­tethetnek, és csakis harmadik meghagyás folytán végrehajtandók­, miáltal az egész világon egy unicum tartatik fenn, (Igaz! jobb felől.) hol a törvényhatóságoknak körlevelezési joga tökele­­­­esen fenntartatik, hol végre a kormány a köz­ségek és törvényhatóságok önkormányzati ügyei­be csak akkor folyhat be, ha egyesek panaszt emelnek, hogy ha a jövendő nemzedék, vagy az ország egy­essége érintetik , ott véleményem sze­rint centralisatióról szó sem lehet. (Élénk he­lyeslés jobb felől.) Sőt inkább arra voltam és vagyok elkészülve, hogy a parlamentáris tanok­­nak hű követői bel- és külföldön azzal fogják vádolni a kormányt, hogy a parlamentáris és a felelős kormány eszméjét veszélyezteti (Egy hang jobb felől: ügy is van!) és oda fognak ujjal mutatni a legszabadabb alkotmányos or­szágokra, nevezetesen Belgiumra. Belgiumban is vannak tartományi gyűlések. Belgiumnak öt millió larcosa kilenc­ tartomány­ba van felosztva , az összes képviselők száma tesz pedig 53- at úgy, hog­y egy-egy tartomány­ra 40­77 képviselő esik; a tartományi ülések­nek semmivel sincs nagyobb hatáskörük, mint itt a terv,hatóságoknak van fentartva; a tarto­mányi ülések teljes joggal egy évben csak egy­szer jöhetnek össze és tarthatnak üléseket, minden más ülés, a­melyet tartanak, a király által összehívandó, minden határozat, a­melyet egy nem ily módon összehívott összejövetelnél hoznak, eo ipso semmis, az összejövő tagok pedig hat hónaptól két évig terjedő fogság­­büntetésre és választói joguknak négy évre való megfosztására ítéltetnek ; a tartományi gyűléseknek semmi más tartományi gyűlé­s­­sel nem szabad levelezni csupán csak szá­raz hivatalos dolgokban; a tartományi gyű­­léseknek semmiféle felhívást nem szabad a nép­hez a kinevezett kormányzó jóváhagyása nélkül kibocsátani; mindannyi megszorítások, melyek az ezen törvényjavaslatban a törvényhatósá­goknak biztosított jogokat óriási mérvűeknek mutatják fel, és valóban inkább annak teszik ki a kormányt, hogy merészséggel mintsem kis­szerű elnyomási szándékkal vádoltathatik (Élénk helyeslés jobb felől.) Ezzel szemben igen sokat veszít súlyából azon vád is, a­melyet­ a kormányra azon jogkör végett hárítanak, a­melyet a főispánok számára biztosít. Nem is említve Erdélyt, hol jelenleg a főispánok sok­kal nagyobb hatáskörrel bírnak és administrál­­nak; (Mozgás bal felöl) mindazon jogokat, a­me­­lyek a törvény­javaslatban­­ a főispánoknak fen vannak tartva t. i. az elnöki, a kijelölési és az administratióra való ellenőrzési és felvigyázati jogot a főispánok Magyaro­szágban eddig is gyakorolták, sőt merem állítani, hogy ezen el­lenőrzést az összes közvélemény és annak min­den orgánuma a főispánoktól pártkülönbség nélkül követeli is. (Ezen mondás bal felől.) N­y­á­r­y Pál közbeszól: Hontvármegye ! (Élénk felkiáltások jobb felől: Pestmegyében ! Igenis Pestmegyében ! Halljuk a minisztert !) Elnök: Bocsássanak meg a t. képv. urak, hanem kénytelen leszek a szabályok értelmében az illető közbeszóló urakat név szerint megne­vezni. (Zajos ellenmondás balfelől. Halljuk !) Rajner Pál belügyminiszter foly­tatja beszédét. Csupán azon egy kivételes eset­ben, midőn a törvényhatóság 3-dik felszólítás után a végrehajtást megtagadja és így már tör­vénytelen téren áll, csupán ezen egy kivételes­ esetben van a főispán felruházva, hanem az igaz, hogy a kormány javaslata gondoskodik a felől is, hogy az előbb jelzett jogokat a főispán csak­ugyan gyakorolhassa is, mert egy elnök, a­ki a napirendet nem is tudhatja, egy ellenőrző, a­ki­nek nem is engedik meg, hogy az ügy abba bele­tekinthessen, igen szomorú szerepet játszik. (Élénk helyeslés és derültség jobb felől.) Azonban nem tagadom, hogy ezen hatáskör­nél nemcsak a kormány, de azt hiszem, a muni­cipális érdeket helyesen fölfogó is többet vár a főispántól, természetesen épen nem azon irány­ban, mely túlsó oldalról jeleztetett A főispánság kiválóan politikai állás, melynek csak azon eset­ben van jelentősége, ha a főispán a kormány tel­jes bizalmát bírva hű tanácsadója mindazon ügyekben, melyek a kormány eldöntésétől függ­nek ; másrészt pedig éber őre a municipális ér­dekeknek, melyeket mindazon esetekben, midőn az összes állam vagy a szomszéd törvényhatósá­gok jogkörét nem sértik, úgy a törvényhozásnál, mint a végrehajtó hatalomnál előmozdítani kö­teles. A­mi a kijelölési jogot ileti, erre nézve egé­szen szár­azon el fogom mondani azon indokokat, melyek a kormányt e tekintetben vezérelték. Az első az, hogy a nemzetiségi törvényben az államkormány lévén megbízva azzal, hogy a közigazgatási hivatalok is kellő számban az il­lető tájékon divatozó nyelvben jártas egyének­kel, szóval az illető nemzetiségekre való tekin­tettel töltessenek be, ezen törvény rendeletének végrehajtását a kormány tapintatosan csak a kijelölési jog által vélte eszközölhetni. (Helyes­lés jobbról. Ellenmondások balról.) Második volt a járásokra fordítandó tekintet. Megvallom, hosszabb küzdelmembe került elha­tároznom magamat, várjon az egyes járások tisztviselői a központon-e, vagy az illető járás által választassanak. És az összes megye javára történt eldöntésben csak azon tekintet volt rám nézve megnyugtató, hogy a járások jogosult igényei a kijelölés által biztosíthatók. A harmadik tekintet, és ebben teljesen egyet­értek Tisza Kálmán­­ képviselő úrral — az, hogy a kijelölési jog korlátozása gyengíti a fő­ispán felelősségét, úgy a kormány irányában mint a közvélemény ellenében, és miután itt al­kalom nyílik, kész vagyok kijelenteni, hogy én mindazon következményeket, melyeket ő oly ritka logikával vont le a törvényjavaslatból,­­ elfogadom. Igenis a felelősség még vagyonilag is kiterjed a kormánytisztviselőkre, sőt utolsó sor­ban az állam pénztárára is (Fölkiáltások balról: Ez könnyű dolog!) De ezen consequen­­tiákat nem véltem ezen törvényjavaslatban formu­­láztatni. Sajátságos viszonyainknál fogva igen sok el­térés van e törvényjavaslatban a külföldön ki­­állást, mint a többi törvényhatóságok. A főispánok hatáskörét illetőleg a bizottság okvetlenül szükégesnek tartá, hogy a kormány­nak a törvényhatóságoknál, melyek állami ügyek közvetítésével is foglalkoznak, saját közege le­gyen. A biz­otság gondoskodott a különféle ér­dekekről, midőn a kijelölés jogát a főispán én egy választott bizottságra bizza és azáltal, hogy a kormány beleegyezésétől teszi függővé az al­ispán vagy polgármester felfüggesztését. A virilis szavazatokra nézve, a bizottság a törvényhatósági bizottságoknak csak olyatén összealakítását fogadhatá el, mely elegendő biz­tosítékot nyújt arra nézve, hogy abban minden kiválóbb érdek, minden osztá­s és az értelmiség

Next