Pesti Napló, 1870. augusztus (21. évfolyam, 147-175. szám)
1870-07-01 / 147. szám
ság hivatalos személyzete négy, a még folyó ügyek kezelésére nélkülözhetlen egyénre redukáltatott. Többekkel, kiknek szerződésileg kikötött járandóságuk van, egyezményre lépett a liquidáló bizottság, így Szumrák mérnök úrral is, ki az ügyek teljes lebonyolításáig fölajánlotta szolgálatait díjazatlanul e társaság részére. A fölvett hivatalos helyiség albérletbe adatott, úgy hogy a bérleti idő hátralevő részére csak 315 frt veszteség lesz rajta. A nélkülözhető bútorok eladásából is bejött 1377 frt. A társaság építési anyagainak egy része a még folyó építkezésekre használtatott föl, más része eladatott 14,104 frt 81 krért. A pénztárkezelést is megvizsgálta a bizottság s mind a számadásokat, mind a könyveket rendben találta. A 3-ik részletbefizetés 556,000 ftban visszaadatott a részvényeseknek január 25-dikén. Végszámadást még nem adhat a liquidáló bizottság. A lebonyolításokat azonban igyekszik a lehető legkevesebb áldozattal és minden kedvező fölhasználásával létesíteni. Ha a vasút kiépül, a rakparti ház befejeztetik s azzal együtt a többi activák is realizáltalak , akkor a liquidáló bizottság működése véget érend.“ A jelentés tudomásul vétetett. A liquidáló bizottságba — hogy a szükséges öt tag mindig jelen legyen — még három új tag választatott, t. i. Schö n V., Ha n o v o r M., és Mayer S. urak. Hosszasabb vita keletkezett a szűkebb igazgató tanács három tagjának azon követelése fölött, — mely szerint nekik az igazgatóéval egyenlő fizetés adassék kárpótlásképen, — továbbá az alapszabályok által biztosított fejenkinti 500 ftnyi tiszteletűij, s a tisztanyereség 5%-a. Végre abban állapodtak meg, hogy csupán az 500 frtnak működési idejökre járó hányados része illeti őket, t. i. fejenkint 250 ft. s ez határoztatik megadandónak. Egyéb tárgy nem lévén, a gyűlés feloszlott Országgyűlés. A képviselőház ülése jun. 30-kán. (Folytatás esti lapunkhoz.) Elnök: Somssich Pál, jegyzők : Buljanovics L., Széll K., Jámbor P. A kormány részéről jelen vannak : Andrássy Gyula gr., Szávy József, Horváth B., Bajner P., Eötvös J. K., Kerkápoly K. miniszterek. Tárgyalás alatt van a municipális törvényjavaslat. Perczel Béla a közp. bizottság előadója . A ház előtt fekvő törvényjavaslat sokkal fontosabb, hogysem mint a közp.bizottság előadója, annak bővebb indokolása alól felmentve érezhetné magát. Fontosnak tartották az osztályok s a központi bizottság is. Nem csak fontos, de megoldására nézve nehéz is eme kérdés. Itt volt a régi szokás, a százados intézményekhez való ragaszkodás és centralisatiótól való félelem, másrészt az ország új politikai alakulása, az államkormányzatba behozott felelősség és a jelenkornak követelései. Ezek álltak szemben egymással. Mint minden reformnak, ügyezen kérdés keresztül vitelét nagyon nehezítő az, hogy nálunk nagyon is hozzá vannak szokva a régi jogokat mindenki ellen megvédeni s nem veszik tekinetbe azt, hogy a jogok átalakítását a kor szüktve,j, A reform halaszthatlan volt. Sür(De nem igy ! balról.) A bizottság nézeteit illeti, 'l* nem volna Anna. (Közbeszól.) Én kérdezem ? Hogyan ? Mikor ? Az ajk mozogni sem akar Károly. Makacs hidegségén boszankodik az arcz S idegzetén villám harag futamlik át. Tehát én kérdezem : Mikor remélli még A férjt he karjain ? ... Ha nem csalatkozom Mikor a grófné megunatkozik, a Mur Közén a képzelet fonnyadt levélt talál S egyhangú élveken édelgni nem szeret. Mikor belátja, hogy börtönbe száműzé Magát haszontalan hevély miatt, s midőn Felülkerült az ész, ha Bécsbe érkezik S őrül a főváros az elszakadt hívet A régi lakban és a múlt viszony között Találni: — messze nincs a perez,amely a férjt Ha még életbe lesz mit óhajtanék — Elhozza a család körébe csendesen, 15 babérain legott pihenni engedi. Anna. özvegy vagyok tehát! Károly. Az idő mondja meg. Anna. Saját magam. Károly. Korán nyilatkozok. A gyászruhákat a nő hamar levetkőzi. Cserélve föl vidám szinűekkel, ez szokás. Anna. Igen. De kit a gyász a fájdalom helyett Gyűlölni megtanít: világnak elveszett. Károly, óh Anna! Én bízom. Búcsúm csak ez : mehet! Távozni engedem ! Szabad, mikor akar. Szivem üres. Nyitott kaliczka várj, míg Az elrepült madár megérkezik. Az ég Vezesse tőlem el, s vetesse vissza is, lehetőleg képviselve legyen.A korlátlan választás nem látszott tanácsosnak, mert ez ott il ez érdekek veszélyeztetve lettek volna. Ha a választás korlátolt s a census csekély,semmiben sem különbözött volna a korlátlan választástól; ha a cenzus vagy, akkor az említett érdekek nem lennének mind képviselve. A bizottság erre nézve tehát a törvényjavaslat 20§-ában ajánlott módozatot találta legjobbnak, ha biztosítékul a teljes nagykorúságot, és erkölcsi minősítvényt kötött hozzá. Szónok egyébként fentartja magának a részleteknél újból előadni a közp. bizottság indokait. Tisza Kálmán : Azon elv, melynek Elekes képviselő néhány nappal ezelőtt kifejezést adott, hogy t. i. nem szükséges a közvélemény nyilatkozatát megvárni, homlokegyenest emlekezik a Parlamentarismus és a szabadság elvével. Elekes azt mondta, hogy minden egyes kérdést népszavazás alá bocsátani a suffrage universelle bizonyos neme volna és fölöslegessé tenné a képviseleti rendszert. Ez határozottan helytelen. Épen azért, mert a népképviselet azt, amit törvénynyé emelt, többé már nem bocsáthatja a nép szavazása alá, akkor kell a népet véleményéről megkérdeni, mikor még az illető kérdés nem vált törvénynyé. Különben Elekes maga is inconsequentiába esett, midőn követelte, hogy a Királyföld hallgattassák meg előbb. Ami a Királyföldet illeti, szónok helyesli ugyan azt, hogy a különböző történelmi fejlődésű és viszonyú törvényhatóságok belszervezetében, amennyiben szükséges lenne, a körülményeknek megfelelő különbségek tétessenek és ezt különösen a városi törvényhatóságokra kellene alkalmazni, de azt nem érti szónok, miért kelljen az ország törvényhatóságainak egy részére nézve még a jogkör tekintetében is különbséget tenni. Nem akarja vádolni a minisztériumot arról, hogy az csakugyan meg akarja tenni e különbséget némely törvényhatóságra nézve, s ezáltal biztosítani akarta bizonyos urak szavazatát arra nézve, hogy a többi törvényhatóság megszorítására szavazzanak. Szónok ezt nem hiszi. (Felkiáltások a szélső balról : De mi hiszszük !) Ha így lenne, szónok a kedvezményt határozottan roszalná. A központi bizottság 1. előadója bővebben elemezte, hogy miért fogadja el a bizottság a törvényjavaslatot, kifejtette azt is, hogy némely pontjaiban tett változtatásokat, melyeket nem lát aggályosaknak. Ami ezen megváltoztatásokat illeti, tökéletesen igaza van a tisztelt előadó úrnak, midőn azokban semmi aggályra okot nem lát, mert az eredeti törvényjavaslat s az általa módosított törvényjavaslat épen a kijelölt kérdésben is úgy hasonlít egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz (Derültség bal felöl, mert az, hogy a főispán candidál vagy pedig egy oly bizottság, melyhez három tagot megyei bizottság, de három tagot a főispán jelöl ki, s ő a negyedik(derültség bal felöl), az tökéletesen mindegy, így igen természetes, hogy a központi bizottságnak ilynemű változtatások iránt semmi néven nevezendő aggályai nincsenek. Egyben azonban elismerem, hogy ily módosítások iránt nem csak aggályai nem lehetnek, sőt azok jobban megfelelnek az eredeti törvényjavaslat szellemének, amennyiben az egész törvényjavaslaton azon előttem vonul átlátszókig adni és biztosítani jogokat, de azokat tényleg megsemmisíteni. (Helyeslés bal felöl, ellenmondás jobb felöl. Halljuk!) Ennyiben a központi bizottság módosításai jobban illenek a törvénybe, mint az eredeti szerkezet, a mennyiben a kijelölésig vetett nyílt és csakte eljárás a ’ iható egyéb eljárással ellenteák nálunk oly laste at. előadó úr, fölytán inkább gy a szüksé-0 ------ —„----- — s retnek. Szó sincs róla — tökéletesen igaz — hogy a joghoz való csökönyös ragaszkodás ellensége minden józan reformnak, de engedelmet kérek a t. előadó úrtól, nézzünk végig azokon, amiket eddig tettünk, vájjon ma már vádolhatja-e valaki a jelölt képviselőházat a jogokhoz való csökönyös ragaszkodással (Derültség hal felől.) Különben én a magam részéről őszintét nyilvánítóra, hogy minden oly joghoz, melyben akár az országos és politikai, akár az egyéni szabadság biztosítékát látom, ragaszkodtam és ragaszkodni fogok, és hogy soha el nem fogom ismerni azt, hogy abban álljon a reform, hogy az ily jogok eltörlése által egyúttal a szabadságnak az országos politikai s egyéni szabadság biztosítékai eltöröltessenek (Helyeslés bal felől.) Ez lehet reform absolut államban, de nem szabad államban. (Felkiáltásokkal felől : igaz!) Hogy igen sok függ attól, mily szempontból vizsgál meg az ember valamely kérdést, ez tökéletesen igaz, én igen természetszerűnek, valóban helyesnek találom, hogy az, ki a centralisatió szempontjából bírálja meg e törvényjavaslatot, az szívesen elfogadja, mert ily módon e törvényjavaslatban Önkormányzat álarcon alatt beviszi a nemzetbe azon centralisatiót, melylyel ha őszintén s egyenesen kínálnák meg,bizonyosan vissza fogná azt utasítani. (Helyeslés bal felöl.) A t. központi előadó úr a javaslat sarkpontja gyanánt említettte fel a 20-ik szakaszt, vagyis azon szakaszt, melyben a legtöbb adót fizetők virílis szavazata mondatik ki. E szakaszra magára elmondandom későbben véleményemet most csak arra vagyok bátor megjegyzést tenni, mit ő mondott, hogy t. i. a választás semmiféle korlátolása által nem látja a czélt annyira elérve, mint a virilis szavazat útján, és hogy közvetett választás a képviseletnek minden nemei közt legroszabbnak mondható. Én tehát, bár adott viszonyaink közt saját énemről szólva, a közvetett választást kész lennék elfogadni,egyáltalában nem akarok annak védelmére kelni. Tudom, hogy elvi szempontból az is igen helyesen és alaposan támadható meg. De azt tanultam még gyermekkoromban hazánk egy köztiszteletben álló fiától hogy minden nyavalyák közt legnagyobb nyavalya a halál. Ha már minden nyavalyák közt legnagyobb nyavalya a halál, akkor a képviseleti rendszert érhető legnagyobb csapás az, ha az megöletik. E t javaslat pedig nem helytelenül aplicálta a képviseleti rendszert, nem roszul, nem túlságig korlátozta, hanem a bizottság tagjainak felére nézve tökéletesen megtagadta. Bármily rész legyen tehát akár minő képviseleti rendszer, a 1. javaslat által annak helyébe állított rendszer annál bizonyosan roszabb, mert az a halál. (Beszédének végét esti lapunkban[közöljük] Elekes György mint indítványozó, indokolni kívánja határozati javaslatát, mely szerint a szőnyegen levő törvényjavaslat elhalasztató volna,míg az 1868: XLIII. t. sz. 10. §-a teljesítve nem lesz. Szónok Tisza Kálmán beszédének e reá czélzott részeire tesz észrevételeket. Most is azt tartja, hogy a közvéleménynek elég ideje volt nyilatkozni, s nem ismerheti el, hogy azon törvényhatósági bizottságok, melyek már 10 évvel ezelőtt alakíttattak meg, midőn még nem is gondoltunk parlamentáris felelős kormányra, jobban képviselnék a közvéleményt, mint a képviselőház. Ezután áttér javaslatának indokolására. Az 1868: XLIII. t. ez. 10. §-a valószínűleg azért alkottatott, mert akkor a képviselőház nem gyanítható, hogy a municipális törvényjavaslat a Királyföld rendezése előtt fog beterjesztetni. Nem is érti, miért nem tettek eleget a XLIII. t. ez. 10. §-ának 2 év alatt. Azt hiszi, hogy ez lehetséges lett volna, ha a székelyszékek a közhaza javára fel tudták áldozni kiváltságaikat, a Királyföld hazafiai sem fognak késni ezt megtenni. Jelzi azon kellemetlenségeket, melyek abból támadhatnak, ha a törvényhatóságok a Királyföld előtt rendeztetnek. A szász universitás sokszor bizonyos törvényhozói jogot igényelt magának. Szónok attól fél, hogy az universitás majd a kész, szentesített municipális törvénnyel is úgy tesz, mint az erdélyi törvényekkel s a kormányszék rendeleteivel. Tanácskozásba fog bocsátkozni felette, s aztán ki fogja jelenteni, mit fogad el abból és mit nem. Azt hiszi, hogy a szász képviselők bizonyosan ily utógondolattal akarják, hogy a municipális törvény most tárgyaltassék. Ajánlja határozati javaslatát. László Imre mint indítványozó: Az 1848-i törvények a demokrácia alapjára fektették az alkotmányt; a kormánynak tehát ezen törvények lényegén túlmenni nem volt szabad. A szőnyegen levő törvényjavaslat merőben ellenkezik a nemzet szellemével és minden alkotmányos fogalommal ; a virilis szavazatok által kiváltságot alapít, mely minden kaszrendszer közt a leggyűlöltebb, pénzaristokratiát. Ezzel sérti milliók érdekeit. A főispánnak a kijelölésben teljhatalmat ad s a szabad választás jogát tönkre teszi. A főispán elmozdítja a tisztviselőket és még ha a bíróság igazat adna is neki, a jövő tisztújításig az illető tisztviselő nem foglalhatja el hivatalát. A főispán hatalma absolut jogkörű. Ha a javaslat törvénynyé válik, meggyengíti a társadalom rendjét és közönyösségre indítja az egyéneket. A javaslat letereli a megyét a szabad vitatkozás teréről s megfosztja a legfontosabb jogtól, hogy az országgyűlés és intéző tagjai felett véleményt vagy ítéletet mondhasson. Ez volna legfőbb, legmagasztosabb hivatása a megyéknek, hogy a törvény felett előkészítsék a közvéleményt. A fölírási jog, melyet meghagytak, nem elég arra, hogy a megye védője lehessen az alkotmánynak. A javaslat ha törvénynyé válik, mindenkit el fog idegeníteni a közügytől; ha pedig a nép ez iránt elveszti érdekeltségét, akkor nem igen lehet azt szükség idején az alkotmány megvédésére igénybe venni, pedig jöhetnek napok, súlyos napok, midőn a veszélyben forgó hazát nem a kormány hatalma, hanem a nép lelkesülése fogja csak megmenthetni. A franczia forradalom tanulmányozásából azon eredményre jött szónok, hogy annak nincs vége, hogy az csak aluszik, de itt az a kérdés, mi lehet annak oka, hogy a nagy franczia néphez, mely a demokratia elveit oly tágkörben proklamálta, még most sem tudott révpartra jutni, hanem absolutismus, alkotmányos caesarismus és Parlamentarismus közt ingadozik ? Ennek oka a merev öszpontosításban rejlik s abban, hogy ott nem voltak municipális hatóságok. Ily elaltató, ily közönyössé téve összpontosítás jö létre akkor, ha a jelen törvényjavaslat elfogadtatik. Európa decentralisál és csak minálunk kezdenek centralisálni, kezdik megsemmisíteni a megyéket, melyek a mohácsi vész óta fentartották a nemzet erejét. Véréhez lelkéhez van forrva a magyar nemzetnek a megye, ne foszszuk meg egyetlen kincsétől. Lehet ellenkező törvényt hozni, de a magyar nép abba belenyugodni nem fog. Ha a javaslat törvénynyé válik,a megyei önkormányzat sírba száll, de nem marad halott a végítéletig. Fel fog támadni a magyar nép alkotmányossága, kitartása, szívóssága folytán s akkor a nemzet sáfáraitól számon fogja kérni, amit tettek. Ajánlja az ő (a szélsőbal többségének) határozati javaslatát. Rajner Fái belügyminiszter : T. ház ! Bár sikerülne nekem mindjárt most a debatte elején teljes világossággal feltüntetni a kormány álláspontját, mert meg vagyok győződve,hogy a legalkotmányosabb érzületből eredt aggodalmaknak megnyugtatására semmi semszolgálhatna inkább, minthogy azonban ehhez nincs reményem, minthogy továbbá kerülni akarnék minden részletekbe való bocsátkozást, mi — ha az ember egy kérdésen éveken át, és az utolsó időben csaknem folytonosan tűnődött — a legnehezebb, másrészt nem akarnék mellőzni semmit,ami úgy a sajtóban, mint a törvényhatóságok egyes felirataiban vagy az osztályok tanácskozásaiban. sőt a ma előadottakban is az alapelvekre nézve a kormány szándékától eltérőleg magyaráztatott: engedje meg a t. ház, hogy én is a legfőbb momentumokra szorítkozzam esek, és csak annyiban indokoljam azokat, amennyiben a több hét előtt beadott indokolásomban vagy nem nyertek elegendő felvilágosítást, vagy mindamellett nem eredményezték a kívánt megnyugtatást. Mindenekelőtt legyen szabad kiemelnem sajnálkozásomat a felett, hogy az általam beadott két törvényjavaslat, t. i. a törvényhatósági és községi sem vétethetik egy általános tárgyalás alá. A két törvényjavaslat egymást egészíti ki és igen sok tekintetben szolgálhatna az egyik pajzsul, a másik megtámadása ellenében. Azonban el kell a situaciót fogadnom úgy, mint az nekem nyújtazik. A községi törvényben találja kifejezését a megyének azon legsarkalatosabb joga, hogy a községi autonómia felett ő őrködik, hogy a községi választott tisztviselőkkel ő rendelkezik, hogy a községi autonóm ügyekben ő gyakorolja a felülvizsgálatot. Csak azon hatáskör által domborodik ki a megyei autonómia, melyet a kormány a községi törvényjavaslatban a megye részére megóvott és e tekintetben elment a kormány azon határig, ameddig mehetett anélkül, hogy az állam alapját, az erős községi önkormányzatot megtámadná. Reményem tehát, hogy a t. ház nem fogja a parlamenti szokással ellenkezőnek találni, ha itt-ott, néha-néha a vitatkozás alatt hivatkozás történik azon egy forrásból merített és ugyan egy alapelvekre fektetett községi törvényjavaslatra, mert csak abból lehet per consequentiam kivonni mindazon következtetéseket, melyek kihatnak a törvényhatóságokra, illetőleg a felelős kormányra nézve. Áttérek már most a törvényjavaslat ellen emelt, legfőbb vádakra (Halljuk !) A legelterjedtebb vád, mely ma Buda városa érdemes képviselője által is felhozatott, az, hogy a kormány egy törvényjavaslatba foglalván a megyéket úgy mint a városokat, ignorálta azon sajátságos különbségeket, melyek e két törvényhatóságok között léteznek és ahol azokat számba is vette, nem vitte azt keresztül az utósó consequentiáig. A kormány történelmi alapon állva akkor, mikor a megyéket meghagyta mostani területi épségükben, mikor azok kezdeményezése folytán az országgyűlésnek tartott fenn minden területi változtatást, nem akarta a kisebb városokat kiterülni a törvényhatóságok sorából. A történelemben okadatolt területek érintése nem jár minden veszély nélkül és a kormány nem akarta a kérdés ez oldalát is most előtérbe szorítani, s ezáltal a törvényhatóságoknak úgy is elég nehéz szervezési kérdését még bonyolódottabbá tenni. Fenhagyta az egyes törvényhatóságoknak — amint már mondottam - a kezdeményezést és ez még inkább könnyítette a kisebb és szegényebb városokra nézve azon szép hatáskör által, melyeket az úgynevezett rendezett tanácsú városoknak a községi javaslatban kijelölt. Ez, t. ház a kérdés lényege. Az, hogy jobb lenne-e a városokra nézve külön törvényt készíteni, csak formai kérdés. Én nem titkoltam a 11. ház, hogy eredetileg egy,a városok rendezésére vonatkozó 28-ikból álló törvényjavaslat elkészíttetett, de csakhamar azon meggyőződésre jutottam, hogy tekintve az egyes városoknak mind lakossági számát, mind pedig azok anyagi és szellemi erejét, még az egyes városok között is oly nagy különbség létezik, hogy egy törvényjavaslatban szabályszerűleg az ő egész szervezetüket megállapítani nem lehet, és hogy ha reájuk nézve külön törvény alkottatnék is , nem maradna egyébb hátra, mint rendezni az ő közjogi viszonyaikat a törvényhozás és a végrehajtó hatalommal szemben, az ő beszervezésüket pedig önmagukra bízni, és azt hiszem,hogy ez a legszabadelvűbb álláspont, melyet elfoglalni lehet és ez biztosítja leginkább a városok fejlődését. Minden egyéb megszorítás különösen megszorítása a statutárius jognak, továbbá minden részletezés a városoknak osztályozása, most a csodás tömörülés s fejlődés korszakában nagyon hamar — holnap — szűknek bizonyítja be azon kört, mely ma még igen tágnak mutatkozik. (Tetszés jobb felől.) Egyébiránt ezen nyilatkozatomból az folyik, hogy ha ezen elv fenntartása mellett bármely jobbítvány hozatnék be a városok érdekében, ahhoz a kormány igen szívesen fog járulni. Megdöbbentem, midőn először merült fel azon vád, hogy a törvényjavaslat a centralisatió felé törekszik. (Nevetés a bal oldalon: Halljuk ! Halljuk jobb felől) Megdöbbentem ma is, midőn azon még élesebb vádat hallottam, hogy alattomos után törekszik a centralisatióra (ügy van bal felöl) De végig futva mindazon a törvényjavaslatban a törvényhatósóságoknak biztosított jogok hosszú során, összehasonlítva ezen municipális szervezetet mindazon municipális szervezetekkel, melyek a külföldön divatoznak, (Fölkiáltásokkal felöl: A hol nincs! Hosszan tartó zaj, s nyugtalanság) csakhamar megnyugodtam. A kormány jelezte több ízben állását a törvényhatóságokkal szemben,jelezte különösen 1867. ápril 10-iki körlevelében, jelezte múlt évi június lelki nyilatkozatában. Akormány őszinte barátja a törvényhatóságoknak (Nevetés a bal oldalon. Fölkiáltások: Nem látjuk! Halljuk ! Halljuk !) és én azt hiszem hogy azt ezen törvényjavaslat által bebizonyította (Derültség a bal oldalon) A kormány nem járt a puszta elmélet elvei után, mert az elmélet sehol sem oldotta meg a tökéletes önkormányzat és a teljes szabadság absolut fogalmát. A legszabadelvűbb és legszabadabb államok különböző, eltérő, sőt ellenkeíző alakulásokat mutatnak fel úgy az egyik, mint a másik irányban. Amire a kormány törekedett, az az adott viszonyoknál fogva beleilleszteni a törvényhatóságokat az új parlamentáris alkotmány keretébe, és azt hiszem hogy ezáltal leginkább biztosította a nemzetnek azon kívánságát, hogy a megyék továbbra is megmaradjanak. (Helyeslés a jobbon. Ellenmondás a balon.) Kétséget sem szenved, hogy ha a kormány csak az elmélet és annak legragyogóbb tételei után indult volna, a megyéknek még több tért kellett volna átengedni a parlament és az arra emelkedő kormány számára. (Helyeslés a jobbon ; mozgás, ellenmondás a balon) mert e nemzetnek igen nagy része tudja, illetőleg ösztönszerűleg érzi, hogy erős parlament,erős kormány és jó közigazgatás nélkül, a magyar államnak egységes fejlesztése lehetetlen. (Hosszas élénk helyeslés a jobb oldalon.) Az ősi megyét sem alkatrészeire sem jogkörére nézve nem állíthatja többé vissza senki, de az nem is kívánatos. Amit a nemzet a törvényhatóságoktól vár, nem egyéb,minthogy tartsák fenn és fejleszszék a közérzületet. (Helyeslés a jobboldalon, mozgás a balon.) Pontosan közvetítsék az állam teendőit, önmagukat jól kormányozzák, jól rendezzék belügyeiket és gyakorolják a kellő ellenőrzést a községi önkormányzatra. Erre törekedett a kormány törvényjavaslatában, meghagyván mindazon jogokat, melyekkel a törvényhatóságok jelenleg bírnak, de gondoskodva arról is, hogy a közigazgatás és az önkormányzat biztosíttassák. (Helyeslés a jobbon.) A kormány osztja és táplálja azon igen sokak által osztott s táplált meggyőződést, hogy a végrehajtó hatalom befolyásának bizonyos, csak a parlament által korlátolt mértékére elkerülhetlen szükség® van, mert e nélkül nem óvhatja meg a haza egységét, nem biztosíthatja a rend és törvény uralmát, mely nélkül állandó szabadság lehetetlen. (Élénk helyeslés a jobbon.) De ennél tovább menni nem akart. S ez uraim,nem centralisatió, ez az állam fennállásának s fejlesztésének biztosítása, melyet egy nemzet sem tagad meg nemzeti kormányától. (Élénk helyeslés a jobbon.) Nyáry Pál közbeszól : De nem alkotmányos. (Élénk felkiáltások jobb felől : Halljuk !) Valóban csak a képzelő tehetség, mely a jövőben rémképeket teremt, fedezhet fel ezen törvényjavaslatokban merev centralisationális szándékot. (Folytonos nyugtalanság bal felől. Felkiáltások jobb felől : Halljuk !) Ott, hol a kormány a végrehajtó hatalmat megosztja a törvényhatóságokkal, ott hol rola saját közegei, hanem a törvényhatóságok és községek által választott közegek által administráltat. (Növekedő nyugtalanság bal felől) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a tárgy komolyságához képest figyelemmel hallgatni!Elénk fölkiáltások jobb felől: Halljuk! Halljuk!) Rajner Pál belügyminiszter (folytatja beszédét) : Ott, hol a törvényhatóságok, bármikor szabadon gyűléseket tarthatnak, ott, hol a kormány rendeletei vita és felírás tárgyává tétethetnek, és csakis harmadik meghagyás folytán végrehajtandók, miáltal az egész világon egy unicum tartatik fenn, (Igaz! jobb felől.) hol a törvényhatóságoknak körlevelezési joga tökeleesen fenntartatik, hol végre a kormány a községek és törvényhatóságok önkormányzati ügyeibe csak akkor folyhat be, ha egyesek panaszt emelnek, hogy ha a jövendő nemzedék, vagy az ország egyessége érintetik , ott véleményem szerint centralisatióról szó sem lehet. (Élénk helyeslés jobb felől.) Sőt inkább arra voltam és vagyok elkészülve, hogy a parlamentáris tanoknak hű követői bel- és külföldön azzal fogják vádolni a kormányt, hogy a parlamentáris és a felelős kormány eszméjét veszélyezteti (Egy hang jobb felől: ügy is van!) és oda fognak ujjal mutatni a legszabadabb alkotmányos országokra, nevezetesen Belgiumra. Belgiumban is vannak tartományi gyűlések. Belgiumnak öt millió larcosa kilenc tartományba van felosztva , az összes képviselők száma tesz pedig 53- at úgy, hogy egy-egy tartományra 4077 képviselő esik; a tartományi üléseknek semmivel sincs nagyobb hatáskörük, mint itt a terv,hatóságoknak van fentartva; a tartományi ülések teljes joggal egy évben csak egyszer jöhetnek össze és tarthatnak üléseket, minden más ülés, amelyet tartanak, a király által összehívandó, minden határozat, amelyet egy nem ily módon összehívott összejövetelnél hoznak, eo ipso semmis, az összejövő tagok pedig hat hónaptól két évig terjedő fogságbüntetésre és választói joguknak négy évre való megfosztására ítéltetnek ; a tartományi gyűléseknek semmi más tartományi gyűléssel nem szabad levelezni csupán csak száraz hivatalos dolgokban; a tartományi gyűléseknek semmiféle felhívást nem szabad a néphez a kinevezett kormányzó jóváhagyása nélkül kibocsátani; mindannyi megszorítások, melyek az ezen törvényjavaslatban a törvényhatóságoknak biztosított jogokat óriási mérvűeknek mutatják fel, és valóban inkább annak teszik ki a kormányt, hogy merészséggel mintsem kisszerű elnyomási szándékkal vádoltathatik (Élénk helyeslés jobb felől.) Ezzel szemben igen sokat veszít súlyából azon vád is, amelyet a kormányra azon jogkör végett hárítanak, amelyet a főispánok számára biztosít. Nem is említve Erdélyt, hol jelenleg a főispánok sokkal nagyobb hatáskörrel bírnak és administrálnak; (Mozgás bal felöl) mindazon jogokat, amelyek a törvényjavaslatban a főispánoknak fen vannak tartva t. i. az elnöki, a kijelölési és az administratióra való ellenőrzési és felvigyázati jogot a főispánok Magyaroszágban eddig is gyakorolták, sőt merem állítani, hogy ezen ellenőrzést az összes közvélemény és annak minden orgánuma a főispánoktól pártkülönbség nélkül követeli is. (Ezen mondás bal felől.) Nyáry Pál közbeszól: Hontvármegye ! (Élénk felkiáltások jobb felől: Pestmegyében ! Igenis Pestmegyében ! Halljuk a minisztert !) Elnök: Bocsássanak meg a t. képv. urak, hanem kénytelen leszek a szabályok értelmében az illető közbeszóló urakat név szerint megnevezni. (Zajos ellenmondás balfelől. Halljuk !) Rajner Pál belügyminiszter folytatja beszédét. Csupán azon egy kivételes esetben, midőn a törvényhatóság 3-dik felszólítás után a végrehajtást megtagadja és így már törvénytelen téren áll, csupán ezen egy kivételes esetben van a főispán felruházva, hanem az igaz, hogy a kormány javaslata gondoskodik a felől is, hogy az előbb jelzett jogokat a főispán csakugyan gyakorolhassa is, mert egy elnök, aki a napirendet nem is tudhatja, egy ellenőrző, akinek nem is engedik meg, hogy az ügy abba beletekinthessen, igen szomorú szerepet játszik. (Élénk helyeslés és derültség jobb felől.) Azonban nem tagadom, hogy ezen hatáskörnél nemcsak a kormány, de azt hiszem, a municipális érdeket helyesen fölfogó is többet vár a főispántól, természetesen épen nem azon irányban, mely túlsó oldalról jeleztetett A főispánság kiválóan politikai állás, melynek csak azon esetben van jelentősége, ha a főispán a kormány teljes bizalmát bírva hű tanácsadója mindazon ügyekben, melyek a kormány eldöntésétől függnek ; másrészt pedig éber őre a municipális érdekeknek, melyeket mindazon esetekben, midőn az összes állam vagy a szomszéd törvényhatóságok jogkörét nem sértik, úgy a törvényhozásnál, mint a végrehajtó hatalomnál előmozdítani köteles. Ami a kijelölési jogot ileti, erre nézve egészen szárazon el fogom mondani azon indokokat, melyek a kormányt e tekintetben vezérelték. Az első az, hogy a nemzetiségi törvényben az államkormány lévén megbízva azzal, hogy a közigazgatási hivatalok is kellő számban az illető tájékon divatozó nyelvben jártas egyénekkel, szóval az illető nemzetiségekre való tekintettel töltessenek be, ezen törvény rendeletének végrehajtását a kormány tapintatosan csak a kijelölési jog által vélte eszközölhetni. (Helyeslés jobbról. Ellenmondások balról.) Második volt a járásokra fordítandó tekintet. Megvallom, hosszabb küzdelmembe került elhatároznom magamat, várjon az egyes járások tisztviselői a központon-e, vagy az illető járás által választassanak. És az összes megye javára történt eldöntésben csak azon tekintet volt rám nézve megnyugtató, hogy a járások jogosult igényei a kijelölés által biztosíthatók. A harmadik tekintet, és ebben teljesen egyetértek Tisza Kálmán képviselő úrral — az, hogy a kijelölési jog korlátozása gyengíti a főispán felelősségét, úgy a kormány irányában mint a közvélemény ellenében, és miután itt alkalom nyílik, kész vagyok kijelenteni, hogy én mindazon következményeket, melyeket ő oly ritka logikával vont le a törvényjavaslatból, elfogadom. Igenis a felelősség még vagyonilag is kiterjed a kormánytisztviselőkre, sőt utolsó sorban az állam pénztárára is (Fölkiáltások balról: Ez könnyű dolog!) De ezen consequentiákat nem véltem ezen törvényjavaslatban formuláztatni. Sajátságos viszonyainknál fogva igen sok eltérés van e törvényjavaslatban a külföldön kiállást, mint a többi törvényhatóságok. A főispánok hatáskörét illetőleg a bizottság okvetlenül szükégesnek tartá, hogy a kormánynak a törvényhatóságoknál, melyek állami ügyek közvetítésével is foglalkoznak, saját közege legyen. A bizotság gondoskodott a különféle érdekekről, midőn a kijelölés jogát a főispán én egy választott bizottságra bizza és azáltal, hogy a kormány beleegyezésétől teszi függővé az alispán vagy polgármester felfüggesztését. A virilis szavazatokra nézve, a bizottság a törvényhatósági bizottságoknak csak olyatén összealakítását fogadhatá el, mely elegendő biztosítékot nyújt arra nézve, hogy abban minden kiválóbb érdek, minden osztás és az értelmiség