Pesti Napló, 1870. augusztus, esti kiadás (21. évfolyam, 200-206. szám)
1870-08-26 / 201. szám
a franczia nagy hadsereg nem Mainz, hanem a Mosel-völgyön át Koblenz-Köln irányában viszi operatióit, Hannoverából a német hadsereg jobb szárnyára vethetik magukat. Minderre azonban azon 25.000 katona, ki eddig kezdetben kiszállt, valószínűleg nem elegendő, miután a poroszok felismerik a veszélyt, mely műveleteiket amaz irányból fenyegeti s nagy hadsereget fognak az északi részek védelmére fölállítani. Porosz lapok szerint jelenleg is 27,000 hannoveri porosz katona és az ugyanoly erős pomerániai hadtest áll Hannoverben. A bajorok már útban vannak észak felé s körülbelől két hét múlva ők is csatakészen állhatnak az ellenség elé. Az összes itt álló német csapatok vezetését a „Kreuz-Zeitung“ szerint Vogel von Falkenstein tábornok veendi át. Ha tehát a francziák itt fontosabb eredményeket akarnak kivívni, úgy az eddig ott partra szállott csapatokat csak egy nagyobb hadtest előhírnökéül kell tekintenünk. A nagy franczia - rajnai hadsereg hadműveleteinek késleltetésére nem kis mértékben befolyással volt a dél-német államok magatartása. Párisban ez államok semlegességére biztosan számítottak, s akként készíték el a hadi tervet, hogy a déli államok területei a harcz viharain kívül essenek. A háború kitörésének pillanatában azonban a déli államok is Poroszországhoz csatlakozván, megkíméltetések szüksége természetesen elesett. Hír szerint — mi nagyon valószínű — Napoleon császár megváltoztatá haditervét s hadserege a Pfalzon át — mely Bajorország tulajdona halad előre. Egy franczia hadosztály megszállta Pirmavenzet, Walterbachot s egész Neustadtig haladt, s igy mintegy négy mértföldnyire áll a Rajna jobb partján fekvő Manheimtól, mely e háborúban nevezetes szerepet játszani van hivatva. Egy másik hadtest Saarlouisnál átlépte a Saart és észak felé siet. A Rajna tartományban hir szerint már öt csatakész porosz hadtest áll, mely öt nap alatt egyesül s mihelyt el lesz látva eleséggel, a francziákat meg fogja támadni. E vidékről tehát valószínűleg még a jövő hét folyamában komolyabb küzdelmek hírét várhatjuk. Még fontosabbak a déli harctéren várható események. Hogy a francziák Baden nagyherczegség határán már átlépték a Rajnát, azt a reggel vett hírek kétségtelenné teszik. Nem ugyan Kehinél, melynek hídját a poroszok jégbe röpítették, hanem valószínűleg Rastadt környékén. Indirecte megerősíti ezt ama magánsürgöny, mely szerint a porosz koronaherczeg vezetése alatt több hadosztály combinált menetben roppant sietséggel igyekszik a Baden határán a Rajnával párhuzamosan futó Schwartzwald-hegység szorosait megszállani,még mielőtt a francziák azokat hatalmukba keríthették volna. A Schwartzwald képezi Délnémetország kulcsát,melynek megszerzésére mindkét fél nagy erősödéseket teend. E vidéken tehát már a legközelebbi napokban nagyobb összeütközés mindenesetre várható. A porosz kormány mindazon területeket, melyek a háború határaiba eshetnek, úgymint a Rajnavidéket, Hessent, Nassaut, Schleswig-Holsteint, Pomerániát és a keleti porosz tartományt hadi állapotban levőnek nyilvánította. Kirchbach tábornok az ötödik, Goeben tábornok a nyolczadik hadtest parancsnokává neveztettek ki. A küzdelem már a tengeren is megkezdődött.Malta tájékán egy franczia hajó a „ Christine“nevű piamburgi kereskedelmi hajót elfogta.Borkam előtt két franczia hadihajó jelent meg. A porosz király azon kívánságát,hogy a keleti tenger semlegesnek nyilváníttassák, Anglia teljesíthetlennek mondotta. A bajor képviselőház tegnap bizonytalan időre, de azon kikötés mellett, hogy legfölebb 1871. január havában hivassák újra össze — elnapoltatok. Az Olaszország és Francziaország közt kezdett alkudozások Róma ügyében hir szerint befejeztettek,állítólag a két hatalom között következő egyezmény jött létre : Róma városa a pápáé marad, ki fölötte bizonyos souverain jogokat is gyakorol. A pápa ezenkivül a souverainek minden tiszteletjogát megtartja s Olaszországtól nagy czivillistát kap. Különben e hit megerősítése bevárandó, jól lakott. A mama megköszönte. Egy negyed óra múlva szomszédom már tudta, hogy a leány neve Irma, ki akarják házasítani,vásárolni jöttek föl stb. A leány arcza olyan boldogságot sugárzó arcz volt. Hogyne ? Házasság előtt volt! Szegényke nem tudja még, mi vár reá. A függöny felgördül. Uj bohózat. „A vén baka s az önkénytes“. Elég mulatságos. Hanem az elégületlen szomszéd megint zsémbel : „Csupa hazafias dictió! alig mondanak egy pár vicczet, máris 48-ról, honvédekről, Damjanicsről pathetizálnak, s énekelnek unalmas dalokat, hogy milyen szép és dicső ez a haza. Én, uram! mulatni akarok. A német sängerek mulattatók, a magyarok vagy hazafiaskodnak — ami ilyenkor nincs helyén, tehát unalmas, vagy elmésség nélkül sikamlós dolgokat beszélnek. Ezt a német is cselekszi, de egyszersmind megnevettet. Azért aztán megbocsátom neki a kétértelműséget. A magyar nagyon komolyan fog fel mindent.“ És uram! hát ön nem hazafi, hát ön nem akarja, hogy magasztosabb érzelmeket ápoljanak a közönség keblében ? „Mikor kocsmába megyek, szegre akasztom a patriotismust, s nem akarok kegyeletes ünnepeket ülni.“ — Megengedjen uram — ez nem szép öntől. „Ha a magyar társaság virágozni akar, legyen egy pár csinos nője, tarka játékrendje, magyar, német, franczia, olasz, svéd, japáni akrobata, kötéltánczos, énekes, tánczosnő, csepaevő, szóval mindenféle. Ne törekedjék kizárólag hazafias és magyar lenni. Csak úgy csődithet be sok embert. Az Új világot sem járnák, ha csupán német volna. Van ott minden. Ez a változatosság szórakoztat vacsora közben. Aztán csinosítja ki a helyiséget, legyen kissé fényesebb világítás, modernebb berendezés. Az étel, ital úgyis jó. Akkor majd lesz közönsége.“ — Éj uram, önt semmi sem elégítheti ki. Nekünk köszönettel kell mindent fogadni, ami magyar, akámily alakban nyújtsák. „Ez is a hazafisághoz tartozik .“ kérdé gúnyosan s felkelve, hirtelen elsietett. Én haraggal tekintek utána. Elbusulva, hazafias lelkesedéssel és komoly hangulatban hagytam el a helyiséget. Ezt kerestem! Argus, Pest, julius 23. A pestvárosi telekkönyvi ügyben Busbach Péter úrtól a következő sorokat vettük: Mielőtt 1855-ben a telekkönyvek Magyarországban behozattak, Pestnek már létezett telekkönyve, mely részletes szabatossága, helyes berendezése által a fővárosi fekvőségek birtoviszonyainak meglehetősen kimerítő képét adta, s pontos vezetése, valamint könnyű áttekinthetősége, szóval: világossága által lényegesen felülmúlta Magyarország minden egyéb hatóságainak hasonló institutióját, s azért e telekkönyv 1855-ben az akkori kormány által bár alakilag az újon behozott telekjegyzőkönyvnek formájával nem birt, mégis meghagyatott, s immár 15 év óta abban minden bejegyzések a telekkönyvi törvények szerint, jogérvényesen vezettettek be. Ez egész idő alatt soha senkinek, sem bírónak, sem félnek eszébe nem jutott a Pest városi telekkönyvek közokirati erejét kétségbe vonni. Megpendíttetett azonban azon eszme, hogy tanácsos volna a pestvárosi telekkönyvet is az országban szokásos egyéb telekkönyvek alakjára átidomítani. Az eszme elfogadtatott, igazi bureaucraticus modorban munkához láttak az igazságügyi minisztérium illető bureaujában. — Neki állottak, elővették a telekkönyvi pátenst s annak a telekkönyv megkészitése körül előirt eljárási elveit hűségesen lemásolták, s ekkér keletkezett egy miniszteri rendelet,mely Pest városának fekvőségei, tulajdonjoga, e fekvőségekre bejegyzett jelzálogok , egyéb jogok tekintetében egyenesen — tabula rását csinált; felforgatta s kérdéssé tette a törvény alapján jogérvényesen szerzett összes jogokat, melyek a pestvárosi fekvő birtokra bárminő vonatkozással vannak: — elrendelte, hogy a tulajdonos, kinek tulajdonjoga a telekkönyvekbe bevezettetett, s tulajdonát 10—15 év óta nyugalmasan élvezi, köteles legyen bárki ellenmondására tulajdonjogát igazolni, — hogy rég nevén álló birtokának az uj telekkönyvekben ismét nevére leendő íratása végett fáradtság, időmulasztás és alkalmatlanságnak, esetleg talán épen pereskedésnek tegye ki magát; — megkövetelte, miszerint a pesti fekvőségekre jelzálogot szerzett minden hitelező tartozzék e jelzálogjog átkeblezésének eszközlése czéljából követelését igazolni ; sőt megengedte, hogy oly követelések is bevezethetők legyenek a teherlapra, éspedig a követelés keletkeztétől folyó elsőséggel, melyek előbb ott nem léteztek. Köztudomásilag Halmossy Endre úr, az igazságügyi minisztériumban azon osztály elnöke, mely tkkvi ügyekkel foglalkozik, Halmossy úr nem érte be a fent érintett rendelet által aratott babérokkal, hanem dicsőségét hírlapi czikkekkel is tetézni akarván, megtámadja a „P Naplóban Pest városa képviselőségét, a miért ez az igazságügyminiszterium ezen telekkönyvi rendelete ellen felterjesztésekkel élt s esetleg kir. biztos leküldésével fenyegetődzik, kir. biztossal — a képviselő főtestület felelőssége alatt. Én is azon tagjai közé tartozom Pest városa képviselő testületének kik a kérdéses miniszteri telekkönyvi rendeletet a legnagyobb jogsértésnek és a viszonyok nem ismeréséből eredetieknek tekintem, melyellen feliratot intézni én is szükségesnek tartottam. Nincs közöm ahhoz, hogy Halmossy úr az igazságügyi minisztérium osztálytanácsosa, miként látja — hogy gyengéd kifejezést használjak — helyes eljárásnak : agitatiót kezdeni egy municipium határozata ellen, mikor e határozat és az ő hivatalos működésére vonatkozik! Ez az ő személyes judiciumának dolga; a közvélemény legfölebb a felett fog határozni, váljon bire Halmossy úr érzékkel az iránt, hogy ha Halmossy osztálytanácsosnak egy fonák művét Halmossy a journalista, kir. biztos segélyével akarja elfogadhatóvá tenni: az ily érvelés sem az osztálytanácsost, sem a journalistát nem igen helyezi kedvező világításba. De miután Halmossy úr az igazságügyministernek tanácsosa, és ki esetleg főnökét ily értelemben informálhatja, fenyegetődzését nem lehet üres frázisként tekinteni, s azért ám tekintsük, hogy az jogosult-e, vagy sem? Egy elvi kérdést legyen szabad intéznem H. úrhoz: létezik-e a szerinte törvényszerűen szerzett tulajdon- vagy birtokjog ? s ha létezik, szabad-e azt közigazgatási úton "kérdésessé tenni ? Mit felel erre Halmossy úr — azt az előzmények után nem tudhatom, de hogy az, kinek jogérzékét rögeszmék még nem zavarták meg, határozott nemmel fog felelni, erről H. urat biztosíthatom. H. ur azt fogja tán mondani, hogy az által, ha az átkeblezéseknél, példának okáért a jelzálogbirtokos tartozik jelentkezni, és jelzálogának átkeblezését kérni, esetleg igazolni, még nem tétezik kérdéssé szerzett joga. Eltekintve attól, mi szerint az, ki pénzét azon tudattal adta kölcsön, hogy arra törvényes jelzálogot nyer és a ki — miután a bekeblezés alkalmával minden törvényes feltételnek eleget tett, most jogérvényes bírói határozat alapján jelzálogilag biztosítvavan, per esetén kívül nem kényszeríthető jogai újbóli igazolására ; ismétlem: eltekintve ezen a törvénynek múlhattan nyújtani szükséges jogvédelmi kellékétől, s feltéve még azt is, hogy a hitelezők nagy tömege, kik a H. ur által követelt procedúráról értesülnek, habár savanyu arccal, de mégis alávetik magukat ezen kellemetlenségeknek, képzelheti-e H. ur azon lehetőséget, miszerint azon több ezer hitelező közül, kik pesti fekvőségekre ama több száz milliót kölcsön adták, akadhatnak oly külföldiek, de tán belföldiek is, kik ezen bejelentéseket, miután személyenként fel nem hivatnak, elmulasztandják, s ennélfogva jelzálogukatelvesztik ? Ha H. úr ezen eshetőséget elismeri, akkor ő maga ítélte el a kérdéses rendeletet. Mert a nem jelentkezőnek zálogjoga egyszerűen ki fog töröltetni, — pedig ha a törvényesen szerzett magánjogok megszűntek közigazgatási úton érintethetlenek lenni, — akkor vége a jogbiztonságnak, vége különben is precarius hitelünknek. Komoly igazság fekszik e mondatban: principiis obsta ! Igen kérem H. urat, ne állítsa a Pest városi telekkönyvet ma — 1870-ben — egy színvonalra a megyei conscriptionalis viszonyokkal 1855 előtt. Meghiszem, hogy sok nehézséget fog az igazsági minisztériumnak a pesti telekkönyv átidomítása okozni lehetnek, sőt vannak oly betáblázások is a pestvári telekkönyvben, melyek még az 1855-ik év előtti időből valók, melyek jogilag más tekintet alá esnek, mint az 1855 óta keletkezettek, de ezek létezése okul szolgálhat-e az 1855 után eszközölt összes jelzálogok kérdésessé tételére, és indokolja-e ez annyi ezer jóhiszemű hitelező felzaklattását ? Ha két baj közt kell választani, melyik lesz nagyobb, az-e, ha ezen korábbi betáblázások is elfogadtatnak jelenleg brit elsőségükkel, miután azok ismerésével hiteleztek az illetők, s igy sorozatuk megtartásával senkin jogsérelem nem ejtetik, vagy az, ha ezek kedvéért a törvényesen szerzett zálogjogok felzavartatnak ? Különben is ezen 1855 előtti betáblázások jelentéktelenek az 1855 utáni bekeblezésekhez képest. Ily tényekkel szemben már most mit kérelmezett Pest városa ? Azt, változtassák meg a miniszteri rendelet annyiban, hogy a tulajdonos neve a létező telekkönyvből az új telekjegyzőkönyvbe hivatalból vezettessék át, hogy oly követelések, melyek a telekkönyvekbe akár elsőégi, akár jelzálogi jogon bejegyezve nincsenek, fennálló betáblázások sérelmére be ne vezettessenek, — és hogy jelzálogok szintén hivatalból kebeleztessenek át; fenhagyatván, miszerint ott, hol időközben a tulajdonjog változott, ezt az újabb tulajdonos a reclamationális határidő alatt bejelenthesse, s ott, hol bizonyos még bekeblezve levő terhek megszűntek, ezek törlését az adós reclamálhassa. Ezek azon lényegesebb elvi kérdések, melyek Pest városa felterjesztésének petitumát illetik, a többiek apróbb, inkább czélszerüségi dolgok. S ezen kérelmeket perkorrestálja H. ur kir. biztossal, ugyanezen kérelmeket, melyek két elsőbbikét az igazságügyminiszter úr eddigelé szintén jogosultaknak elismerte, s a kérdéses rendeletet azok értelmében megváltoztatta, úgy hogy most már csak az utóbbiról van szó, melynek jogossága — reményem, mert máskép nem is lehetséges — Halmossy ur daczára is méltánylást találand. A kir. biztos tehát Pest városának nem e részbeli oppositiója, hanem azért válnék szükségessé, hogy — mégis Halmossy urnak legyen igaza! BUSBACH PÉTER: Lapszemle. A „Pester Lloyd“ tegnapi czikkében tüzetesebben kifejti egyik vezérczikkünknek azon megjegyzését, hogy nálunk még sokan bizonyos aggodalommal viseltetnek ama befolyást illetőleg, melyet a közös hadsereg eshetőleges nagyobb győzelmei a belviszonyokra gyakorolhatnának. A „P. Lt.“ megerősíti, hogy ily aggodalmak, ha nem is a kiegyezés pártjában, de egyebütt tagadhatlanul léteznek, s aztán így folytatja: „A gondviselés minket remélhetőleg meg fog attól menteni, hogy egyhamar ismét fegyverhez legyünk kénytelenek nyúlni,és szívesen elismerjük, hogy a kormány eddig minden lehetőt megtett, hogy a nép óhajainak megfelelőleg, ily csapástól minket megmentsen. Kérdés azonban, hogy a viszonyok nem lesznek-e hatalmasabbak, mint az emberek akarata. Mindenesetre azonban használják fel a legközelebbi időt arra, hogy győződtessék meg mind a birodalom, mind Magyarország népeit, hogy (a belügyi politikában) vissszaeséstől nincs mit tartani s hogy a győzelmet, melyet mi küzdünk ki, nem fogják ezt enünk felhasználni.“ A „Pester Lloyd“ e czélból legelőbb is a honvédség kifejlesztését ajánlja, miután „e nemzeti hadsereg — ha rendeltetésének megfelel — nemcsak védője a birodalomnak, de biztosítéka egyszersmind Magyarország alkotmánya, függetlensége és szabadsága csonkítatlan fenmaradásának is.“ S aztán van még egy második kérdés, melyet a háborús viszonyok sem törülhettek le a napirendről. Ez a vallási szabadság kérdése, melyben a csalatkozhatlansági dogma azonnal nyilatkozásra kényszerít. Kövesse a kormány itt is tartózkodás nélkül a korszellem parancsszavát s nyújtsa bizonyságát annak, hogy a militarismus, bureaucratismus és ultramontanismus háromságából legalább egyiket határozottan elutasítja magától ; ekkor annál inkább fogják neki elhinni, hogy a másik kettővel való szövetsége is minden időkre a lehetetlenségek országába tartozik. iff A „mamelukok“, végzi a„Pester Lloyd“,minderre talán azt fogják mondani, hogy ily zavaros időben nem kell szorongatni a kormányt, de a „P. Lt.“ igen helyesen azt hiszi, hogy a jó tanács mindig idején van, különösen pedig akkor, ha a viszonyok a kormányt — akarata ellenére is — abba a kényszerállapotba helyezhetik, hogy a nemzet bizalmát és áldozatkészségét egész mértékben, sőt talán még azon túl is, igénybe vegye. A franczia törvényhozó testület a császárnál. A franczia törvényhozó testület tegnap tisztelgett élén Schneider elnökkel a császárnál. Az elnök a következő beszédet mondá: Az egész világ Poroszországot fogja felelőssé tenni a háborúért, mely reménytelen diadaltól részegülten, s türelmünk, valamint azon óhajunktól bátorítva, hogy Európa békéjét fenntartsuk, bizton létünk ellenármánykodott és becsületünket sértegette. A legjobb kivánság fogja Önt a harcztérre kisérni. Adja át aggodalom nélkül a kormányzóságot a császárnénak. „A nemzet szive Önnel van és vitéz hadseregünkkel.“ A császár erre következőleg válaszolt: „Nagy megelégedésemre szolgál a hadsereghez indulásom előestéjén az, hogy önöknek megköszönhetem azon hazafias támogatást, melyet önök kormányom iránt tanúsítottak. Azon háború jogos, melyet az ország megegyezése és képviselőinek helybenhagyása támogat. Igaza volt önnek, midőn Montesquieu szavára hivatkozott, mely szerint: „a háború valódi kezdője nem az, a ki azt megszeni, hanem az, ki azt szükségessé teszi.“ Mi mindent elkövetünk a mi tőlünk függött annak elkerülésére, és elmondhatom, hogy az egész nemzet valódi lelkesedése szabja ki határozatainkat. Önökre bízom elutazásommal a császárnét, ki maga köré fogja hívni önöket, ha a viszonyok úgy kívánják. A császárné bátran tudni fogja teljesíteni azon kötelmeket, melyeket helyzete tőle megkíván. — Magammal viszem fiamat, ő a hadsereg közepette megtanul hazájának szolgálni. El vagyok határozva erélyesen működni nagy hivatásomban, mely rám bízatott. Bizalmam van fegyvereink sikerében,mert tudom hogy Francziaország talpon áll hátam mögött, s hogy isten védelmezi.“ A császár beszédét tomboló lelkesüléssel fogadok. Távozás alkalmával így szólt a császár: „Szeretném önök kezeit egyenként megszorítani uraim, de a köztünk létező egység legvalódibb jele a hazaszeretet, mely minket lelkesít.“ Páriából. I. Páris, jul. 18. (Saját levelezőnktől.) (v.) Tegnap este a császár St. Cloudból Páriába jött, hol a tuilleriákban miniszteri gyűlés tartatott. A császár elutazása, mely tegnapra volt kitűzve, elhalasztatott, s mint hírlik, innen szerdán fog megtörténni, s a rendeletek e tekintetben már kiadattak. A garde imperial első ezredei ma reggel hagyták el Párist, míg a tartalék ma este a csatatérre ér. A kaszárnyák majdnem mind üresek már ; az ablakok nyitva, melyek elé fel vannak rakva a szalmazsákok, a kapuk zárva s még a strázsa is hiányzik. Az ovatiók úgymint az előbbi napokban,most is rendes folyamatban vannak, különösen a vaspályák körül. A tegnap este, porosz katona kötelezett inakkal elindult vonatot a porosz kormány fizette és gróf Solms még itt levő porosz consul, egész katonás rendben szállittatá őket vissza hazájukba. Ma ismét több német, illetőleg porosz szándékozott elutazni, de megtagadtatott nekik a díjmentes jegy és igy kénytelenek itt maradni, pedig az üzletek rendkívül alá hagytak s több gyárból a munkásokat elbocsáták. Tegnap este a rue Faul de Temple-ban egy itteni német egylet saját helyiségében Poroszországot éltette, mely lelkes kiáltásuk a nyitva levő ablakokon át az utczára hangzott. A francziáknak sem kellett több, felmentek a német egylet helyiségeibe és elégtételt követeltek, minek kis csetepaté lett a vége, melynek alig sikerült egy pár higgadtabb egyénnek véget vetni. A Magyarország magatartásáról érkező sürgönyöket igen jól fogadták, bár rokonszenvünket a francziákkal, mely a „Siécle“ sürgönyeiben nyilatkozik, a „Liberté“ kevésbbé látszik méltányolni, mivel tegnapelőtti számában az 1866-ban a poroszok közt küzdött magyar légiót egész egyszerűen rablók csapatának nevezi. Egynehányan az itteni magyarok közül elmentünk Détroyat szerkesztőhöz, ki megígérte,hogy lapjának legközelebbi számában elégtételt fog nyújtani neheztelésünkért. Majd meglátjuk. Tegnap meg későn este megjelent Pietri rendőrfőnök következő rendelete : „Az utóbbi napokban, a párisi lakossá hazafias lelkesedésének kifejezést, tüntetéseket rendezett a nyilvános tereken. Most, midőn hadfiaink a határra sietnek — ezen nemzeti lelkesedés kijelentése után kívánatos, hogy a főváros visszanyerje megszokott jellegét, hogy kifejezhesse nyugodtsága által azon bizodalmát, mely lakói közt honol. A rendőrfőnök kötelességét gondolja teljesíteni, midőn felhívja Páris lakosságát, hogy távol tartsa magát minden tüntetéstől, melyeket nem lehet kellemetlenségek nélkül folytatni.“ Ma jelentek meg Páris falain a garde mobile, a reservisták és az önkénytesen beállni akarókhoz intézett felhívások. A két előbbiek azonnal, minden időhaladék nélkül beállani kötelesek, mig az önkénytesek csakis a háború tartamára vétetnek föl.Máris 2.000 önkénytes jelentkezett. Különös egy nép ez a párisi! Ezelőtt egy két hónappal a köztársaságot és békét, ma a császárt és háborút élteti. Az itteni német lapok, u. m. a „Pariser Zeitung“ mely nekünk magyaroknak nagy ellenségünk, és az újabb „Germania“ tegnapi számaikban figyelmeztetik az itteni német s különösen a munkáslakosságot, hogy minden érzelem, kijelentéstől tartózkodjanak. Idézik egyúttal a franczia terv.ez. 11. §-át, mely szerint minden Francziaországban lakó idegen élvezi mindazon polgári jogokat, melyeket hazájában élvez. De ezen engedmények háború idején megszűnnek, és az itt levő egy barátságos hatalom követségének védelme alá helyeztetik, így az itteni porosz alattvalók a spanyol követ, de Orozoga védelme alá helyezvék, de ha politikai tekintetben érzelmeiknek nyilvános vagy pláne sértő kifejezést adnak, azonnal kiutasíttatnak Francziaországból. Azért mondják a nevezett német lapok: mindazon németek,kik a franczia polgári joggal nem bírnak, őrizkedjenek minden tüntetéstől, mert a következményeket csak maguknak tulajdoníthatják. Azon hír, mintha az orosz kormány fenyegető állást foglalna el Ausztriát illetőleg, itt levő hazánkfiait megdöbbentő, s emiatt többen haza szándékoznak menni. Lapjaink és leveleink már 3 nap óta nem érkeztek, s kérdezősködésemre tudtul adák, hogy a posta a rendes időnél 12 órával később érkezik mától fogva, mivel a levelek Schweiczon át szállíttatnak. Ma Metzből sürgönyök érkeztek, hogy tíz lovas porosz katona átszökött volna a franczia táborba. Mondanom sem kell, hogy ezeket most mindenütt „brave prussien“-eknek nevezik. Stassbourg ostromzár alatt van. Kapui esti 9 órakor bezáratnak és reggeli 5 órakor nyittatnak ki. A kölni vonat utasai, kik ma reggel érkeztek meg 8 órai késedelemmel, majdnem szétszakítanak a vasútnál varró francziáktól, kik uj híreket, tudósításokat vártak, de ezen utasok a késedelem okán kívül, mely rendkivüli szigorú podgyász-és útlevél vizsgálat miatt történt, egyebet mondani alig tudtak.. Az előjelekből ítélve,Páris ma este visszanyeri szokott nyugodtságát. II. Páris,jul. 19. reggel. (Saját levelezőnktől.) (..) Amint tegnap este előre látható volt, Páris visszanyerte szokott jellegét, sem tüntetés, sem ovatió nem fordult elő. A vasutaknál még ugyan nagy számmal vannak a bámulók, kik az elutazandó katonák ezredeit várják,kiket italokkal, sőt — mint tapasztaltam — csókokkal is jól tartanak , de ez minden ... Tegnap az itteni hírlapírók tartottak gyűlést, melyben elhatározták: Lazafius aláírást nyitni a sebesültek és ezek netáni árvái segélyezésére. A megválasztott bizottmány elnöke, mint előre látható volt, Girardin Emil lett,ki már néhány nappal e bizottság megalakítása előtt 10,000 frankot adott ez emberbaráti czélra. Minden lap megnyitá az adományok felvételére hasábjait,s máris több, mint 60,000 frank gyűlt egybe egy-két nap lefolyása alatt. A befolyt összegek a „Societé internationale de secours aux blessés de terre et de mersnak adatnak át, mely már az 1859-diki hadjáratból ismeretes társulat, s már akkor nagy elismerésre tett szert. Irodáját a „Palais delindustrie“-ban ütötte fel, hol adományokat szintén elfogad ; az ide befolyó adományokat a császárné ma reggel 50,000 franknyi adományával nyitotta meg. A mai hangulat igen csendes, semmi újabb hir nem érkezett, a sürgönyök egészen elmaradtak s e miatt némi nyughatatlanság uralkodik, és rendkívüli türelmetlenséggel várjuk az esti lapokat, mivel a reggeliek hosszú és üres levelezéseken kívül egyebet nem tartalmaznak. A távirdaigazgatónak ma egy hirdetése jelent meg, mely szerint tudatja, hogy minden távirdai összeköttetés Németországgal felfüggesztetett, sőt a keleti határok felé semmi magánsürgöny fel nem vétethetik, és azért előnyösebbnek tartja a levelezési módhoz folyamodni, bár ez sem nyújt valami nagy biztosítékot, mivel a posta Németországról és Ausztria-Magyarországról ma sem érkezett meg, ami sokaknak nem kis kellemetlenségeket okoz. A csapatszállítások rendkívüli erélylyel folynak. Tegnap nem kevesebb, mint 60,000 ember szállíttatott el a strassbourgi indóházban, mi 55 vonatot vett igénybe. Az e vonalon az utasokat szállító vonatok száma kettőre szállíttatott le a strassburgi és baseli irányokat illetőleg,s szintén kettőre a Páris közelében eső városok és helységekre nézve. Annakelőtte 38—45 vonat közlekedett e vaspálya vonalain naponkint. Tegnap este láttam elszállítani egy nagy csapat vértes ágyút, és a mitrailleuse új nemű könnyűütegeket, melyek gondosan le voltak takarva viaszos vászonokkal. Ezen első szállítás Metzbe ment. A mitrailleuseket illetőleg jelenthetem, hogy ezeket nagy titokban tartják s hatása túlhalad minden eddig feltalált öldöklő műszert, s francziák sokat várnak tőle. Mendauban, Páris mellett, hol Napoleon herczeg pompás kastélya áll, naponkint próbákat tartanak ez emberölő pokolgéppel, hogy az illető legénységet a kezelésre begyakorolhassák. Tegnapelőtt reggel kíváncsiságból kimentem Mendauba, de nem láthattam semmit sem, mivel az egész környék a próba ideje alatt el van zárva. Az itteni ifjú amerikaiak maguk közt légiót szándékoznak alakítani s késznek nyilatkoznak, akkor, midőn minden erő a zászlók alá leend hlva, szolgálatukat Francziaország javára felajánlani. Nem értem e felajánlásnak indokát, különösen a fentebbi feltétel mellett. Az önkénytesek száma óriásilag szaporodik. Ma a harmadik nap, hogy az önkénytesi iroda megnyílt, s már 10,000 ember állt be. A hadügyminiszter az önkénytesekre nézve következő hirdetést ragasztott ki ma reggel Páris falaira: „Mindazon önkénytesek, kiknek a katonai szolgálatról előleges ismereteik vannak, azonnal a már működő hadtestekhez küldetnek.“ Azok, kik már szolgáltak a hadseregben, visszahelyeztetnek azon ezredekbe vagy hadosztályokba, melyekben szolgáltak, az akkor viselt rangfokozatuk megtartása mellett. Napóleon herczeg, ki, mint tudjuk, életének felét utazásban tölti, a napokban érkezik vissza Párisba Scandináv norvégiai útjából, hova néhány hétre Renan tudóssal utazott fel, saját hajóján. Ez utazást most Dániával kötendő titkos szövetség tervével hozzák kapcsolatba, mely szerint Dánia hadseregét Francziaország rendelkezése alá bocsátani, s mely franco-dán csapat fővezérségét Napoleon herczeg vállalná el. De, úgy látszik, hogy e terv a Dánia semlegességét hirdető újabb hírek szerint — legalább egy időre — megsemmisült. A café chantonokban s minden nyilvános concert-helyiségben meg van engedve a „Marseillaise“ éneklése, s ezt, úgyszintén Alfred de Musset „Le Rhin allemand“ czímű költeményét, leirhatlan lelkesedés közt éneklik s szavalják, számtalanszor ismételtetve a nemzeti költészet ez annyira kedvelt termékeit. Bloisban az „International“ tagjai ellen megindított complot-perben folytatatnak a tárgyalások, és, úgy látszik, hogy a tegnapelőtt elterjedt amnestia-hír, nem volt egyéb kacsánál. Bordeauxban a múlt vasárnap egy lóverseny alkalmával az újonnan épített emelvény összedült s mintegy 1,000 embert rántott le magával. Eddig 12 halottat s 150 sebesültet találtak. Az emelvényt építő mester azonnal elfogatott s a pénztár lefoglaltatott. Folytatás a mellékleten