Pesti Napló, 1870. október (21. évfolyam, 237-263. szám)
1870-10-01 / 237. szám
nak segélyét érkeztükkor igénybe vették — tagjaivá nem lettek, habár éveket töltöttek Páriában. Ezek felvétele ellen többen kikeltek az egylet tagjai közül, mivel a folyamodás csakis az egyleti tagok érdekében történt. És ezen ellenzés némileg nem volt jogtalan. De végre győzött a nemesebb érzelem, mely e párisi magyar egyletben mindig otthonos volt, és őket is felvettük a névsorba. A vasúti jegyek és 10 franci úti pénz minden tag részére meglévén, meghatároztuk az utazási napot, vagy jobban mondva napokat, minthogy sok tagnak épenséggel lehetetlen volt útnak indulni. Az elutazókat csapatokba osztották be. Ezennel közlök az elutazottak névsorát, hogy rokonuk és barátaik értesítve legyenek, habár utólagosan is, hozzátartozóik elutazásáról. Az első csapatban, mely aug. 25-kén indult el, elutaztak e következők: Madas Lajos, Cziriák K. Deutsch Mór, Hammerschlag Lipót, Gross Móricz, Vágó Ignácz, Illés Antal, Galgóczy Ferencz, Metykó István, Marossy János, Sinkovics Lázár, Galambos Lajos, Alexy Frigyes, Molnár Lajos, Haffner György, Morzsányi József. A második csapatban aug. 26-án következök: Bauer Mór, Weiss Sándor, Beyer Ottó, Csurgó Ferencz, Horn Adolf, Piltzer Gyula, Blau Ignácz , Hendl Ödön, Fizéli Károly, Veiser György, Veiser Györgyné, Temesváry Lajos. A harmadik csoportban aug. 27.: Csiky Károly, Valla József, Fuchs Bernát A negyedikben aug. 28 án: Györgyi Imre, Hajdukovics Károly, Varga Imre, Gréb András, Ripke József, Rothlager Nándor, Kanitz Lajos, Weiss Lajos, Kakulay Gyula, Komáromy Mihály, Szigeti Sándor. Végre az ötödikben aug. 29.: Fuchs Antal és Bernhard Simon, összesen : 45-en. Néhányan a helyzet komolysága daczára, állásuk biztosítva lévén, Páriában maradtak, mig mások folytatni akarván külföldi tanulmányaikat, Londonba utaztak át, a véletlenre bízva tehetségeiket s azon reményre, hogy a dolgozni akaró embernek mindig akad foglalatossága. Azon hit, mintha a párisi magyar egylet feloszlott volna, szintén hamis, mivel e tekintetben semmi intézkedés nem történt, és az mint eddig fennáll, a netáni levelezések annak elnöke, Züllich Rudolf (rue de Seine 27.) pénztárnokához , Rogács Antal (rue Richelieu 86) intézendők. S midőn a párisi osztrák-magyar követségnek a nyilvánosság útján az őt méltán megillető elismerést kijelenteném, szükségesnek tartom a tárgyalt ügytényálladékot úgy, mint az történt, híven elmondani, egyrészt azért, hogy hazai közönségünk arról tudomással bírjon, másrészt, hogy iparos ifjaink belássák, miszerint a magyar egyletek pártolása épen nem oly haszontalan dolog, mint azt némelyek hinni szeretik. Ha valahol, úgy külföldön vagyunk egymásnak támogatására utalva. És a kölcsönös segélyt csakis a társulásban, a szoros egyesülésben találhatjuk. L. P. ki első magyar jogász,gyűlés. Harmadik teljes ülés, sept. 30. Tárgyak: (A polgári házasság behozatala, az egyetem és jogakadémiák rendezése, a nyilvánosság és szóbeliség behozatala, a vasúti vállalatok kártérítési kötelezettsége, hiteltörvényeink átalakítása.) Elnök Pauer Tivadar 91/8 órakor megnyitja az ülést. Napireden van a polgári házasság behozatala. Dr. Lőw Tóbiás előadó: A házasság a családi életnek, és igy az államnak is alapja. Az egyház nem képes korunkban már kor- és czélszerű házassági jogot alkotni és igy a kötelesség az államra háromlik. A kötelező polgári házasság előnyeit fejtegeti a fakultiv felett. Nem való, hogy a kötelező házasságot az 789-iki forradalom hozta be, mert az már 1653-ban hozatott be Angliában, és a parlament azóta folyton foglalkozott házassági törvények alkotásával. A fakultativ házasságot nem hozhatjuk be, mert az sem történetileg, sem elméletileg nem igazolható. Angliában 1636 óta áll fenn, de itt államvallás van, az állam rendelkezik azon házasságokról is, melyek egyházilag köttetnek, és rendelkezik olyanokról is, melyek polgárilag köttetnek, igy tehát mindkét nemű házasság itt sajátkép polgári házasság. A kánonjog régente forrása volt jogunknak, de már régen nem vesszük tekintetbe annak szabályait a kamattilalomra s más elavult tilalmait, mellőzzük ennek szabályait házassági jogunk alkotásánál is. Több szónok nem lévén felírva, a kötelező polgári házasságra vonatkozó indítvány közfelkiáltás útján elfogadtatik. Következő indítvány: az egyetem és a jogakadémiák rendezése. Dr. Pisztóry Mór előadó: A szakosztály egyetértett azon kérdésben, hogy egyedül az államnak van joga jogiskolákat felállítani. Röviden előadja a szakosztály motívumait. A jogiskolák rosz állapotban vannak, hanyatlásuk fő oka a kormány által fentartott intézmény, a magántanulóság intézménye, a zugügyvédség kútfeje. A felekezetek nyomása, a tanszabadság hiánya mind szomorúvá teszik jogakadémiáink állását. A szakosztály csak úgy véli a jogtudományt a felekzeti nyomás alól emancipálhatni, ha az állam kezébe tesszük le a jogot, jogiskolákat felállíthatni. Egy mindnyájuknak közösen előírt tanrend által nem lehet ezélt, a tanszabadságot elérni, ezt csak úgy érhetjük el, ha a jogtanítási jogot az állam attribútumai közé sorozzuk. Ajánlja a szakosztályi határozatot. (Éljenzés.) Boór József a szőnyegen levő indítvány felett napirendre akar áttérni, mert tagadja a jogászgyűlés kompetentiáját e kérdés felett határozni. Ha felsőbb helyről felhivatott volna a jogászgyűlés e kérdés felett határozni, úgy competens volna, de ez nem történt. A felekezetek jól ellátták eddig is jogi tanintézeteiket és a hazafias szellemet ápolták. (Eiáll.) Schuek Gusztáv: A jelen indítvány a legfontosabbak egyike. Az indítványt nem pártolja. Az állam állapítsa meg a qualifikációját a jogtanároknak, egyébiránt mindegy, akár az állam, akár a felekezet nevezi ki. Az állam állapítsa meg a feltételeket, állapítsa meg a tanrendet, de nincs joga a felekezetek autonómiájába beavatkoznia. (Eláll.) Amint a jó atya megállapíthatja leánya férjének tulajdonságait, úgy az állam is állapítsa meg a felekezeti jogtanárok kellékeit. (Derültség.) Hosszasabban beszél még a felekezeti jogakadémiák mellett, beszéde többször félbeszakíttatott a türelmetlenné vált gyülekezet által; szónok panaszkodik, „hogy gondolatainak fonala megszakadt.“ Fejtegeti még a felekezeti jogakadémiák tanítási rendszerét, és egy határozati javaslatot nyújt be egy órai unalmas indokolás után, mely öt pontban magában foglalja az egyetem, jogakadémiák, állami, ügyvédi , érettségi vizsgák reformját. Az indítvány azonban, mert nem nyúttatott be kellő időben, még szavazás alá sem bocsáttatott. Halmossy indítványozza, hogy a jogakadémiákat sértő „silány“ szó kihagyassék az indítványból, mert a jogászgyűlés méltóságához nem illik. Elnök felteszi a kérdést, vajon kíván-e a gyűlés napirendre térni az egyetem és jogakadémiák reformját c célzó indítvány felett? A gyűlés többsége nem kíván napirendre térni, csak Bódi és még három tag kelt fel a napirendretérés mellett. Ekként a teljes ülés elfogadta a szakosztályi határozatot a „silány” szó kihagyásával. Következik a szóbeliség és nyilvánosság behozatalára célzó indítvány tárgyalása. Hodobsy előadó távol lévén, dr. Löw Tóbiás indokolja a szakosztály megállapodását, mely szerint a jogászgyűlés kimondja, hogy a szóbeli és nyilvános eljárás behozatalát szükségesnek tartja. A szakosztály indítványa közfelkiáltással elfogadtatott. Szőnyegre került most a vasutak kártérítési kötelezettségéről szóló indítvány. Hoffmann Pál, a szakosztály előadója, indokolja annak megállapodását, mely szerint a véletlen veszélyét a vasúttársulat viselje ez alól. Csak a felsőbb erőhatalom (vis major) mentse ki a vállalatot, vagy a károsult személy hibája, vagy végre a szállított dolog minősége. A kártérítés alól a vasútvállalat még előleges szerződés által sem vonhatja ki magát. Meglehet, hogy e határozat, ha életbe léptetni szándékoltatok, a vasútvállalatok ellentállásán hajótörést szenvedne, de ez nem akadályozza a jogászgyűlést, hogy ezen enunciátióját megtegye , melyet a hazai ipar várva vár. (Helyeslés.) Az indítvány így hangzik : „A vasúti vállalatok azon károkért, melyek az általuk szállítás végett elfogadott személyeken és dolgokon történtek, a károsultaknak és jogutódaiknak felelősek; ezen teljes kártérítési kötelezettség csak az által szűnik meg, ha bebizonyíttatik, hogy a szenvedett kárt vagy magának a károsult egyénnek hibája, vagy az illető dolognak minősége, vagy elhárulatlan nagyobb erőhatalom okozta. „A vasúti vállalatok részéről az illető felekkel kötött minden előleges szerződmény, mely ezen kártérítési kötelezettséget csökkenti, hatálytalan.“ Weisz Lajos nem tartva a szakosztály megállapodását eléggé szabatosnak, egy indítványt ad be, mely szerint ezúttal a jogászgyűlés napirendre tér át a vasutak kártérítési kötelezettségére vonatkozó indítvány felett. Többre nem kötelezhetjük a vasutakat, mint a lehető legnagyobb óvatosság kifejtésére. A „vis major” eddig a tudományban meghatározatlan fogalom, azért nem a véletlen esetében, hanem csak az elháríthatlan véletlen esetében (casus fortuitus) akarja kártérítésre köteleztetni a vasúti vállalatokat. Hoffmannt a szegényebbek iránti humánus szempont indítja erre a gazdagabb vasútvállalatok ellenében. A vasutakkal kötendő előleges szerződéseket sem akarja megakadályozni, mert a jogtudomány csak a „turpis stipulatiókat* tiltja; a kártérítésnek meg nem térítése iránt lehet szerződni, csak az óvatosság mellőzése iránt nem. Ezért nem pártolja a szakosztály a határozati javaslatot, mert a tudománynyal összeütközik, és miután neki itt külön javaslatot beadni nem lehet, a napirendre térést javasolja. Halmossy Endre pártolja az indítványt, de nem úgy mint az benyújtva jön. A törvénynek gondoskodni kell arról, hogy a vasutak felelőssége és kártérítési kötelezettsége megvalósíttassák. Ezért azt javasolja, hogy a törvény maga határozza meg a foganatosítandó előintézkedéseket, és ezen határvonalon kívül a vasútvállalat felelős legyen. Miután az indítvány ezt megvalósítani akarja, azt elvileg pártolja. Azonban néhány módosítást ajánl az indítványhoz. A „vis major“ fogalmát törvényeink meg nem határozzák, azért inkább azt kívánja ide helyezni: „elháríthatlan magasabb erőhatalom.“ Előleges szerződéseket nem akar megengedni, azonban néhány esetben kivételképen megakarja engedni azokat, de ezen eseteket taxatíve kijelölni kívánja a törvényben. Ajánl egy módosítást, mely következőleg hangzik: Módosítvány. A vasúti vállalatok azon károkért,melyek az általuk szállítás végett elfogadott személyeken és dolgokon történtek, a károsultaknak és jogutódaiknak felelősek; ezen felelősség csak az által szűnik meg,ha a vasúti vállalat bebizonyítja,hogy a kárt vagy magának a károsult egyénnek hibája, vagy az illető dolognak minősége vagy elháríthatlan esemény vagy erőhatalom okozta. A vasúti vállalatok részéről az illető felekkel kötött minden előleges szerződmény, mely ezen felelősséget csökkenti,a törvényben meghatározott esetek kivételével, hatálytalan.“ B ro de Lipót a „vis major“ szó helyett „legnagyobb óvatosság mellett elháríthatlan véletlenséget“t ajánl. Vávrik Béla azt hiszi, hogy ha az indítvány elfogadtatnék, úgy a vasutak részvényei melyek ma 100-an állanak, holnap 25-re szállanának. Polemizál még Hoffmann állításai ellen. A kártérítési kötelezettséget akárosultak jogutódaira nem akarja kiterjeszteni. A világon nincs törvény, mely valakit kártérítésre kötelezhetne azon puszta véletlen miatt, mely a legnagyobb óvatosság alkalmazása mellett történt. Dr. Sághy az előadó által előterjesztett indítványt pártolja, és egyetért vele mind a „vis major“, mind az előleges szerződésekre nézve, 20 tag kivánja a vita berekesztését. Elnök azon kérdésére, várjon kivánja-e a jogászgyűlés a vita befejezését. A többség a vita berekesztését akarja,miután még az indítvány előadója Hoffmann Pál rövid végszóban ajánlja a szakosztály határozatát. Halmosy módosító is szót akarván emelni, fölszólal, Teleszky István, az alapszabályokból kiindulva tagadja azt, hogy a teljes ülésen módosítványok történhetnének, mert az alapszabályok szerint csak a szakosztályi határozatok előadása, megvitatása és elfogadása vagy elvetése és nem egyszersmind módosítása is — feladata a teljes ülésnek. Szilágyi Dezső és Pulszky Ágost azonban úgy gondolják, hogy itt a szakosztályi határozatokon módosítás is történhetik. A kérdés föltétele iránt hosszas vita fejlődött ki, végre elnök fölteszi a kérdést: elfogadja-e a jogászgyűlés a dr. Weisz által indítványozott napirendet vagy nem ? A többség nem fogadja el. A szakosztály indítványa sem fogadtatván el, a módosítványok felett történik szavazás. A módosítványok közül egy sem nyervén többséget, újra az eredeti indítvány bocsáttatott szavazás alá, mely alkalommal a többség azt elfogadta csekély módosítással. 2 óra lévén, elnök a többség akaratára az ülés folytatását délutáni 4 órára határozza. Délután 4 órakor az ülés folytattatott. Tárgy: hiteltörvényeink cosmopolitikus szellemben való átalakítása és a váltótörvény egyenlősítése. Előadó Dr. Held Kálmán. A forgalmi életnek nagy haladása korunkban szükségessé tette,hogy a hiteltörvények javíttassanak,és lehetőleg egyenlővé tétessenek. Ha az elvek egyenlők nem lennének,úgy a forgalom kifejlődése, sőt normális folyása is megakadályoztatnék. Azon kell lennünk tehát, hogy a hitel különösen a váltótörvények egyenlővé tétessenek. Addig is azonban, míg ez lehetséges, a német kereskedelmi törvénykönyv és általános váltórendszabály mintájára alakítsuk át hiteltörvényeinket. Egy codex alkotása csak úgy volna lehetséges, ha az egybehívandó nemzethez congressus törvényhozási hatáskörrel bírna, de miután ilyennel felruházva nincs, a congressus eszméje egyelőre inpraktikabilisnak látszik. Ajánlja a szakosztály indítványát. Dr. Gerlóczy Gyula lehetetlennek tartja azt, hogy a nemzetközi congressus állapítsa meg a kereskedelmi törvények alapelveit, különböző nemzetiségi, politikai viszonyok oly válaszfalakat vonnak az államok közt, hogy egységes kereskedelmi törvény létrejövetele mai időben még lehetetlennek látszik. Más egészen a váltójogra váltó természete mindenütt egységes, tehát egységes szabályozást igényel. Nem akarja kimondatni azt, hogy a német kereskedelmi törvénykönyvet utánozzuk, ezen enunciatió nem felelne meg a jogászgyűlés feladatának, mert ennek elveket kell mondani, azért csak azt akarja elvként kimondani, hogy hiteltörvényeink átalakításánál , azon viszonyokra nézve, melyek mindenütt egyenlők és függetlenek az állami különbségektől, a külföldi törvényhozást is figyelembe vegyük. Dr. Sághy. Nem tartja chimaerának egy nemzetközi congressus egybehívását, és azért elfogadásra ajánlja a szakosztály indítványát, addig is, míg e congressus ideája testté válik, korszerű hiteltörvények alkotását javasolja. Elnök kérdi, elfogadja-e a jogászgyűlés a szakosztály indítványát. A nagy többség elfogadja. Utolsó tárgy: új csődtörvény alkotása. Murnyi Endre röviden ajánlja az indítvány elfogatását. Boór József kisebbségi előadó módosítványt nyújt be e kérdésre nézve. Dr. Teleszki István azt indítványozza, hogy miután a szakosztály megállapodása csak egyszerűen azt mondja ki, hogy új csődtörvény szükséges, ezt pedig jelenleg senki sem tagadja, s ilyenunciatió a jogászgyűlés kimondásának tárgyát már azért sem képezheti, mert semmi jogtudományi elvet nem tartalmaz — a jogászgyűlés indokolt napirendre térjen át. Elnök azon kérdést teszi fel, várjon kíván-e a gyűlés napirendre áttérni vagy sem ? A gyűlés többsége a szakosztályi határozat elvetésével napirendre tér át. Következő tárgy: az állandó 30 tagú bizottság megválasztása. Megválasztottak: Dr. Apáthy István, egyetemi tanár, Bogisich Lajos, Pest városi főbíró, Dr. Bróde Lipót ügyvéd, Dr.Busbach Péter ügyvéd, Dr. Csatskó Imre királyi táblai bíró, Dr. Daruváry Alajos legfőbb ítélőszéki bíró, Dr. Dárday Sándor, igazságügyi miniszteri titkár, Dr. Gerlóczy Gyula műegyetemi tanár, Dr. Győry Elek ügyvéd, Hodossy Imre ügyvéd és országgyűlési képviselő, Dr. Hoffmann Pál, egyetemi tanár és országgyűlési képviselő,Horváth Károly ügvéd, Janitsek József, Pest városi törvényszéki tanácsnok, Dr. Környey Ede, ügyvéd, Králitz Kálmán, ügyvéd, Manoilovits Emil, semmitőszéki biró Dr. Mátyus Arisztid, ügyvéd és országgyűlési képviselő, Mihajlovics Miklós, legfőbb törvényszéki tanácselnök, Morlin Imre, ügyvéd, Ocsvay Ferencz, legfőbb törvényszéki bíró, Dr. Pauler Tivadar, egyetemi tanár, Pósfay Károly királyi táblai bíró, Dr. Sághy Gyula, egyetemi tanár,Dr. Schnierer Gyula, kereskedelmi miniszteri osztálytanácsos, Dr. Siegmund Vilmos ügyvéd, Szentgyörgyi Imre, legfőbb ítélőszéki bíró, Szilágyi Dezső, igazságügyi ministeri osztálytanácsos, Dr. Szvetenay Miklós, ügyvéd és pest kereskedelmi kamarai titkár. Dr. Wenzel Gusztáv, egyetemi tanár és Vajkay Károly, legfőbb itélőszéki bíró. Elnök bemutatja Schulek Gusztáv beadványait, melyek, miután tudományos érdekűek, és a szabályszerű időben be nem nyújtattak, tárgyalás alá sem vétettek. Elnök fölolvastatja ezen indítványokat, melyek a legheterogénebb tárgyakkal foglalkoznak, például ki akarják mondani a jelen háború viselési mód igazságtalanságát és egy nemzetközi világtanács felállítását, továbbá az igazságügyminiszteri és képviselői állás incompatibilitását stb. Elnök bemutatja továbbá egy szegény sorsú pesti ügyvéd pénzsegélyt kérő folyamodványát, melyet, nehogy ebből a jövő jogászgyűlésre praecedens alkottassék, az állandó bizottsághoz áttesz. Erre az ülés minden tárgyat bevégezvén, elnök dr. Pauler Tivadar a következő beszéddel zárja be az első magyar jogászgyűlést. Tisztelt gyülekezet! Tanácskozásaink be vannak fejezve. Mi eddigelé csak vágyaink tárgya volt, amit elérni óhajtottunk, de még néhány év előtt alig remélhettünk, teljesedésbe ment. Együtt láttuk a magyar birodalom nagy számú lelkes fiait, a bírói, tanári s ügyvédi karnak az ország minden részéből összesereglett tagjait, hogy hazai jogéletünk üdvös fejlesztése fölött tanácskozva, meggyőződésüknek nyilvános kifejezést adjanak. Vannak a jogéletnek általános és örökös alapelvei, melyek gyakran el nem ismerve, még gyakrabban félreismerve, egész nemünk örökségét képezik, nagyobb vagy kisebb mértékű valósításuk a népek polgárosodásának, miveltségi állapotának hévmérőjéül tekinthető. De ezen sarkelvek alapján és azok körén belül, a társadalmi élet viszonyainak, a tapasztalati körülmények folytonos változása, a jogszabályok fejlesztését, idomítását és tökélyesülését teszi szükségessé. Valamint az életben, úgy a tudományban sincs megállás, egyértelmű volna az a tespedéssel, a szellemi halállal. Azon nap, melyet a nagy Bacon a szellemek nyugórájának nevezett, ahol a tudomány tökélyesbülése végpontját elérte volna, a jogtudományra be nem következett, az élet változó viszonyainál fogva soha be nem fog következni. Humani vere iuris conditio, monda Justinian, semper in infinitum decurrit et nihil est in ca, quod stare perpetuo possit. De ezen tökélesülésre szükséges hogy az elmélet a gyakorlattal egyesüljön. E kettő közt a jog terén a legbensőbb összeköttetés és rokonság létezik. Az elmélet kijelöli az elveket, a gyakorlat alkalmazza azokat az élet változó szükségleteire. A tapasztalati ismeretek hogy Németország egyik kitűnő jogászának szavaival éljek, a jogtudománynak testet, az elméletnek lelket adnak, amazok nélkül szétfoszló árnykép, ezek nélkül élettelen csontváz. És ha egyáltalán csak az elmélet és gyakorlat kölcsönös frigyesülése szülheti a jogéletet alakító tényezők üdvös hatását, ez még inkább áll hazánkban,melynek jogi intézményei áta’-hiteink nagy korszaka előtt, nagyrészt a gyantján fejlődtek,abban találtak életgyökereket szabályzó elemeket, míg a beállott gyökeres változások folytán, régi gyakorlatunk fonala megszakadt, és nemcsak annak, ami volt vagy van fentartásáról, nemcsak őseink örökségének megőrzéséről, hanem miután részben a haladó korszellem üdvös hatásánál fogva arról lemondottunk, részben azt az idő romboló viszontagságai megsemmisítették új intézkedésekről kell gondoskodnunk. Az alapos elmélet, a képzettség szüksége napról napra kétségtelenné lesz. És még a mitől, Németországra nézve híres jogtudós Feuerbach e század elején hazájáról panaszoskodva említett, hogy a gondolat és cselekvés, a tudomány és gyakorlat egysége és kölcsönös hatása a jogtudomány fején, fel van bontva, hazánkról is talán még nagyobb mértékben állítani lehetett. És ime az elmélet és gyakorlat embereit válvetve és egyesülten látjuk közreműködni jogfejlesztésünk nagy művének létesítésében, és szövetkezni ama fontos kérdések megoldására, melyek tanácskozásaink tárgyát és anyagát képezik, és ezt eme jogászgyűlés egyik fontos érvendetes eredményének tekintem. Ami az elébünk terjesztett kérdéseket illeti, kiterjedtek azok tárgyaira, a családi életre, forgalmi és kereskedelmi s hitelviszonyokra, halálbüntetés, a bírósági szervezet és törvénykezési eljárás a jogi oktatás legnyomósabb tárgyaira, melyeknek részletei és eredményei mindenikünk élénk emlékezetében vannak. Hogy ily fontos kérdések tárgyalásában részben szétágaztak a vélemények, azoknak vitatható természetéből önkényt folyt, de az eszmecsere legalkalmatosabb mód a rideg ellentétek kiegyenlítésére, a felfogás egyoldalúságának gyengítésére; és ha nem értettünk egyet mindnyájan minden kérdésnek megoldására, legigazságosabb és czélszerűbb elintézése, módjára nézve, egyetértettünk mindnyájan kivétel nélkül végczélunkra nézve, mely anyagi és alaki jogunk minden kérdései oly megoldásában áll,hogy jogintézményeink üdvös kifejlesztése által szeretett hazánk boldogsága, szellemi és anyagi jóléte biztositassék és előmozdítassék. Igen Uraim! e czélunkra nézve nem volt, nem lehet magyar jogászok, magyar hazafiak közt a vélemények különbsége. Mert ha e hon, mint mondva volt, szigethez hasonlít, az azt körülözönlő népek millióinak óceánján, akkor szent kötelességünk, hogy e szigetet, melyet nem az emberi szeszélynek önkénye, hanem a népek és emberek sorsát intéző mindenható gondviselés örök bölcsesége egy évezred előtt helyezett a hullámok közé, moly védgátakkal evedzzük közül, melyeket a tájékozó habok verdeshetnek, de meg nem ingathatnak, az igazság, méltányosság és politikai bölcseség elvén alapuló társadalmi intézmények szikla erejű és tartósságu gátjaival, melyeket a római költőként: — Non imber edux, non aquilo impotens Possit diruere aut innumerabilis Annonum series. Magaslataira pedig állítanunk kell a szellemi műveltség és polgári szabadság fénytornyát, hogy világító sugarait messze terjeszsze a tengerek síkjain, s mozogtassa egész fényében országunk szent koronája, mint a szabadság, jogbátorság és jólét a viharok romboló erejének daszoló biztos révpartjainak őrét és pajzsát. De it az idő. Válnunk kell. Előbb azonban a hála adóját le kell rovnunk azok iránt, kiknek azzal tartozunk. Engedjék tehát meg, hogy önök, az első magyar jogászgyűlés nevében, forró köszönetét két franczia kiáltvány. A kiáltvány, melyet Tréchu tábornok a clamarti ütközet után kibocsátott, következőleg hangzik: A nemzetőrséghez, a mozgó nemzetőrséghez s a párisi helyőrséghez! A tegnap egész nap folyt ütközetben, melyben tüzérségünk kitünően helyt állott,az ellenségnek roppant veszteségeket okozott, oly jelenségek mutatkoztak, melyeket nektek a nagy ügy érdekében ismernetek kell. Az ideiglenes zárezred minden ok nélkül oly páni félelembe esett, melyet sem a derék vezér sem tisztei nem voltak képesek megakadályoztatni. Mindjárt az ütközet elején ezen katonák nagy része rendetlenül visszatért a városba és ott félelmeket terjesztett. S midőn megkérdezték tőlük szökésök okát, azt mondák, hogy a biztos halálba küldettek, holott közülök egyetlen egy sem sebesült meg; töltényeik még mind meg voltak s mégis azt mondták, hogy azért szaladtak, mert nem voltak töltényeik, s végül azzal mentették magukat, hogy vezéreik elárulták őket. A valóság pedig az, hogy ezen érdemetlenek már kezdettől fogva veszélyezteték az ütközetet, mely daczára az ő gyávaságuknak, kielégítő eredmény által volt kisérve. E zuávokhoz több más gyalogezredből is csatlakoztak katonák. A háború elején szenvedett vereségeink okozák azt, hogy fegyelmetlen és demoralizált katonák jöttek vissza Párisba, ahol zavart és nyugtalanságot terjesztettek; elfelejtették az engedelmességet vezetőik irányában és kikerülték a büntetést. Szilárdan el vagyok határozva, ily komoly rendetlenségnek véget vetni. Parancsolom Pária védőinek, hogy az egyes embereket, minden fegyvernemű katonákat vagy mozgó nemzetőröket, kik a városban ittasan tévelyegnek, botrányos szavakkal élnek és magatartásuk által meggyalázzák az egyenruhát, melyet viselnek, hogy az ilyeneket támadják meg. Az elfogott katonák és nemzetőrök a helyi parancsnoksághoz, Vendome-tér 7, a hason esetben elfogott polgári egyének a rendőrséghez vezetendők. A hadi törvényszékek elé fognak állíttatni, melyek permanentiában ítélnek, és rájuk a katonai törvény következő szabványai fognak szigorúan alkalmaztatni : 213. czikk. Minden katona, ki az ellenséggel vagy lázadókkal szemben helyét elhagyja, halállalbüntettetik. 218. Halállal és katonai rangvesztéssel büntettetik minden katona, aki az engedelmességet megtagadja, ha parancs adatik neki az ellenség ellen menni. 250. czikk. Halállal és rangvesztéssel büntettetik élelmiszerek, fegyverek vagy ingóságok minden elrablása, melyet katonák vagy csapatok, fegyverrel vagy nyílt erővel, vagy a személyek ellen alkalmazott erőszakkal elkövetnek. 253. czikk: Halállal és rangvesztéssel büntettetik minden katona, ki a védelmi eszközöket, a fegyver-, élelmi-, lőszer, stb. készleteket megsemmisíti. A kormányzónak kettős kötelessége, Páriát védeni, és a rendet benne fenntartani. Az előző határozatok által fáradozásai részesévé tesz minden bátor és jó akarattal biró férfiút, kiknek száma nagy a városban. Párisban, 1870. sept. 20. A kormány elnöke, Páris kormányzója, Trochu tábornok. Azon kiáltvány pedig, melyet Gambetta a clamarti harcz után, melyben a zuávok megfutottak, kibocsátott, igy hangzik: „Polgárok ! Az ágyuk dörögnek, a döntő pillanat megjött. A forradalom napja óta Páris ébren van, pihenés nélkül. Ti mindnyájan, osztály és pártkülönbség nélkül, fegyvert ragadtatok, hogy a várost, Francziaországot és a köztársaságot megmentsétek. Ti az utóbbi napokban a legkiáltóbb bizonyságot tettétek férfias határozottságtokról; nem hagytátok magatokat megzavartatni sem a gyáváktól, sem azoktól, kik buzgalmat nem tanúsítottak; nem engedtétek magatokat sem elbátortalanitni, sem fölizgatni; hideg vérrel néztetek a támadók tömegének szemébe. Az első harcrok hasonlag nyugodtan és félelem nélkül fognak találni benneteket; és ha szökevények, mint ma történt, rendetlenséget, vadijedelmet akarnának elterjeszteni köztetek, ti rendületlenül fogtok maradni azon bizonyosságban, hogy a rögtönítélő törvényszék, melyet a kormány fölállított a gyávák és szökevények elítélésére, elegendőleg fog őrködni a közjó fölött, s megoltalmazandja a nemzeti becsületet. Legyünk tehát egyek, s csatlakozva egymáshoz, legyünk készen tüzbe menni, s mutassuk magunkat még- mondják a magyar tud. akadémia, a legfőbb itélőszék és királyi tábla mélyen tisztelt elnökei, ns. Pest szab. kir. városa hatóságának azon előzékeny késségekért, melylyel a tanácskozásainkra szükségelt helyiségeket átengedni szíveskedtek. Továbá köszönetünket az állandó és rendező bizottmány tagjainak, azon ernyedetlen buzgalmukért, melyet e gyűlés ügyei előkészítése és elintézésében kifejtettek. Munkálkodásuk sikerének öntudata fogja fáradozásaik legszebb jutalmát képezni. Végre fogadja a t. gyülekezet, saját személyemben szólva, legőszintébb köszönetemet azon bizalomért, mely érdemem fölött kitüntetni, azon készségért és előzékenységért, melylyel tisztem teljesítésében támogatni méltóztattak. Irántam tanúsított szivességök elfelejthetetlenné teszi e napok emlékezetét, melyekben oly sok jeles férfivá, kikhez a múltnak kedves emlékei és az abból eredt rokonszenvnek kötelékei fűznek, találkoztam ; oly sok jeles másokkal pedig a barátság újabb frigyét kötnöm lehetett. Vezesse a távozókat, kik megjelenésük által ügyszeretetük fényes bizonyságát adák, a gondviselés szerencsésen házi tűzhelyeikhez, szeretett családjaik körébe. Mi pedig mindnyájan őrizzük keblünkben e napok kegyeletes emlékét, melyeken egy nagy eszmének a társulati működés eszméjének a jogtudomány terén hintettük el magvait, míg azok további teljes megérlelése és dús kifejlesztése nem a mi, hanem a jövő feladványa lesz, mert mint a nagy nevű Baco oly szépen mint igazán mondja: In rebus difficilioribus non expectandum, qui simul et serat et métat, sed preparatione opus est ut per gradus maturespant. Isten Önökkel! Ezzel az első jogászgyűlés tárgyalásai be vannak fejezve. (Ezen beszéd csaknem minden mondata lelkes tetszésnyilvánításokkal kisértetett. Utolsó szavai pedig szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtattak. A jogászgyűlés eloszlék 6a órakor.