Pesti Napló, 1870. október (21. évfolyam, 237-263. szám)

1870-10-01 / 237. szám

nak segélyét érkeztükkor igénybe vették — tag­jaivá nem lettek, habár éveket töltöttek Páriában. Ezek felvétele ellen többen kikeltek az egy­let tagjai közül, mivel a folyamodás csakis az egyleti tagok érdekében történt. És ezen ellen­zés némileg nem volt jogtalan. De végre győ­zött a nemesebb érzelem, mely e párisi magyar egyletben mindig otthonos volt, és őket is felvet­tük a névsorba. A vasúti jegyek és 10 franci úti pénz minden tag részére meglévén, meghatároztuk az utazási napot, vagy jobban mondva napokat, minthogy sok tagnak épenséggel lehetetlen volt útnak in­­dulni. Az elutazókat csapatokba osztották be. Ezennel közlö­k az elutazottak névsorát, hogy rokonuk és barátaik értesítve legyenek, ha­bár utólagosan is, hozzátartozóik elutazásáról. Az első csapatban, mely aug. 25-kén indult el, elutaztak e következők: Madas Lajos, Cziri­­ák K. Deutsch Mór, Hammerschlag Lipót, Gross Móricz, Vágó Ignácz, Illés Antal, Galgóczy Fe­­rencz, Metykó István, Marossy János, Sinkovics Lázár, Galambos Lajos, Alexy Frigyes, Molnár Lajos, Haffner György, Morzsányi József. A második csapatban aug. 26-án következök: Bauer Mór, Weiss Sándor, Beyer Ottó, Csurgó Ferencz, Horn Adolf, Piltzer Gyula, Blau Ig­nácz , Hendl Ödön, Fizéli Károly, Veiser György, Veiser Györgyné, Temesváry Lajos. A harmadik csoportban aug. 27.: Csiky Ká­roly, Valla József, Fuchs Bernát A negyedik­ben aug. 28 án: Györgyi Imre, Hajdukovics Károly, Varga Imre, Gréb András, Ripke Jó­zsef, Rothlager Nándor, Kanitz Lajos, Weiss Lajos, Kakulay Gyula, Komárom­y Mihály, Szi­geti Sándor. Végre az ötödikben aug. 29.: Fuchs Antal és Bernhard Simon, összesen : 45-en. Néhányan a helyzet komolysága daczára, állá­suk biztosítva lévén, Páriában maradtak, mig mások folytatni akarván külföldi tanulmányai­kat, Londonba utaztak át, a véletlenre bízva tehetségeiket s azon reményre, hogy a dolgozni akaró embernek mindig akad foglalatossága. Azon hit, mintha a párisi magyar egylet fel­oszlott volna, szintén hamis, mivel e tekintetben semmi intézkedés nem történt, és az mint eddig fennáll, a netáni levelezések annak elnöke, Züllich Rudolf (rue de Seine 27.) pénztárno­kához , Rogács Antal (rue Richelieu 86) inté­­zendők. S midőn a párisi osztrák-magyar követségnek a nyilvánosság útján az őt méltán megillető el­ismerést kijelenteném, szükségesnek­ tartom a tár­gyalt ügytényálladékot úgy, mint az történt, hí­ven elmondani, egyrészt azért, hogy hazai kö­zönségünk arról tudomással bírjon, másrészt, hogy iparos ifjaink belássák, miszerint a magyar egyletek pártolása épen nem oly haszontalan dolog, mint azt némelyek hinni szeretik. Ha valahol, úgy külföldön vagyunk egymásnak támogatására utalva. És a kölcsönös segélyt csakis a társulásban, a szoros egyesülésben ta­lálhatjuk. L. P. ki első magyar jogász,gyűlés. Harmadik teljes ülés, sept. 30. Tárgyak: (A polgári házasság behozatala, az egyetem és jogakadémiák rendezése, a nyilvánosság és szóbeliség behozatala, a vasúti vállalatok kárté­rítési kötelezettsége, hiteltörvényeink átalakí­tása.) Elnök P­a­u­­­e­r Tivadar 91/8 órakor meg­nyitja az ülést. Napireden van a polgári házasság be­hozatala. Dr. L­ő­w Tóbiás előadó: A házasság a csa­ládi életnek, és igy az államnak is alapja. Az egyház nem képes korunkban már kor- és czél­­­szerű házassági jogot alkotni és igy a kötelesség az államra háromlik. A kötelező polgári házasság előnyeit fejtegeti a fakultiv felett. Nem való, hogy a kötelező há­zasságot az 789-iki forradalom hozta be, mert az már 1653-ban hozatott be Angliában, és a parlament azóta folyton foglalkozott házassági törvények alkotásával. A fakultativ házasságot nem hozhatjuk be, mert az sem történetileg, sem elméletileg nem igazolható. Angliában 1636 óta áll fenn, de itt államvallás van, az állam rendelkezik azon há­zasságokról is, melyek egyházilag köttetnek, és rendelkezik olyanokról is, melyek polgárilag köttetnek, igy tehát mindkét nemű házasság itt sajátkép polgári házasság. A kánonjog régente forrása volt jogunknak, de már régen nem vesszük tekintetbe annak sza­bályait a kamattilalomra s más elavult tilalmait, mellőzzük ennek szabályait házassági jogunk alkotásánál is. Több szónok nem lévén felírva, a kötelező polgári házasságra vonatkozó indítvány köz­­felkiáltás útján elfogadtatik. Következő indítvány: az egyetem és a jogakadémiák rendezése. Dr. P­i­s­z­t­ó­r­y Mór előadó: A szakosztály egyetértett azon kérdésben, hogy egyedül az államnak van joga jogiskolákat felállítani. Rö­viden előadja a szakosztály motívumait. A jog­iskolák rosz állapotban vannak, hanyatlásuk fő oka a kormány által fentartott intézmény, a magántanulóság intézménye, a zugügyvédség kútfeje. A felekezetek nyomása, a tanszabadság hiánya mind szomorúvá teszik jogakadémiáink állását. A szakosztály csak úgy véli a jogtudo­mányt a felek­zeti nyomás alól emancipálhatni, ha az állam kezébe tesszük le a jogot, jogisko­lákat felállíthatni. Egy mindnyájuknak közösen előírt tanrend által nem lehet e­­zélt, a tansza­badságot elérni, ezt csak úgy érhetjük el, ha a jogtanítási jogot az állam attribútumai közé so­rozzuk. Ajánlja a szakosztályi határozatot. (Él­jenzés.) Boór József a szőnyegen levő indítvány felett napirendre akar áttérni, mert tagadja a jogászgyűlés kompetentiáját e kérdés felett határozni. Ha felsőbb helyről fel­hi­vatott volna a jogászgyűlés e kérdés felett hatá­rozni, úgy competens volna, de ez nem történt. A felekezetek jól ellátták eddig is jogi taninté­zeteiket és a hazafias szellemet ápolták. (Eiáll.) S­c­h­u­­­e­k Gusztáv: A jelen indítvány a legfontosabbak egyike. Az indítványt nem pár­tolja. Az állam állapítsa meg a qualifikációját a jogtanároknak, egyébiránt mindegy, akár az ál­lam, akár a felekezet nevezi ki. Az állam álla­pítsa meg a feltételeket, állapítsa meg a tan­rendet, de nincs joga a felekezetek autonómiá­jába beavatkoznia. (Eláll.) A­mint a jó atya megállapíthatja leánya férjének tulajdonságait, úgy az állam is állapítsa meg a felekezeti jogta­nárok kellékeit. (Derültség.) Hosszasabban be­szél még a felekezeti jogakadémiák mellett, be­széde többször félbeszakíttatott a türelmetlenné vált gyülekezet által; szónok panaszkodik, „hogy gondolatainak fonala megszakadt.“ Fejtegeti még a felekezeti jogakadémiák ta­nítási rendszerét, és egy határozati javaslatot nyújt be egy órai unalmas indokolás után, mely öt pontban magában foglalja az egyetem, jogakadémiák, állami, ügyvédi , érettségi vizs­gák reformját. Az indítvány azonban, mert nem nyúttatott be kellő időben, még szavazás alá sem bocsát­tatott. Halmossy indítványozza, hogy a jogaka­­démiákat sértő „silány“ szó kihagyassék az in­dítványból, mert a jogászgyűlés méltóságához nem illik. Elnök felteszi a kérdést, vaj­on kíván-e a gyűlés napirendre térni az egyetem és jogaka­démiák reformját c célzó indítvány felett? A gyűlés többsége nem kíván napirendre tér­ni, csak B­ó­d­i és még három tag kelt fel a napirendretérés mellett. Ekként a teljes ülés elfogadta a szakosztályi határozatot a „silány” szó kihagyá­sával. Következik a szóbeliség és nyilvá­nosság behozatalára c­élzó indítvány tárgyalása. H­o­d­o­b­s­y előadó távol lévén, dr. L­ö­w T­ó­­b­i­á­s indokolja a szakosztály megállapodását, mely szerint a jogászgyűlés kimondja, hogy a szóbeli és nyilvános eljárás behozatalát szüksé­gesnek tartja. A szakosztály indítványa közfelkiáltással elfogadtatott. Szőnyegre került most a vasutak kár­térítési kötelezettségéről szóló in­dítvány. Hoffmann Pál, a szakosztály előadója, indokolja annak megállapodását, mely szerint a véletlen veszélyét a vasúttársulat viselje ez alól. Csak a felsőbb erőhatalom (vis major) mentse ki a vállalatot, vagy a károsult személy hibája, vagy végre a szállított dolog minősége. A kártérítés alól a vasútvállalat még előleges szerződés által sem vonhatja ki magát. Meglehet, hogy e határozat, ha életbe léptetni szándékoltatok, a vasútvállalatok ellentállásán hajótörést szenvedne, de ez nem akadályozza a jogászgyűlést, hogy ezen enunciátióját megte­gye , melyet a hazai ipar várva vár. (He­lyeslés.) Az indítvány így hangzik : „A vasúti vállalatok azon károkért, melyek az általuk szállítás végett elfogadott személye­ken és dolgokon történtek, a károsultaknak és jogutódaiknak felelősek; ezen teljes kártérítési kötelezettség csak az által szűnik meg, ha bebi­­zonyíttatik, hogy a szenvedett kárt vagy magá­nak a károsult egyénnek hibája, vagy az illető dolognak minősége, vagy elháru­latlan nagyobb erőhatalom okozta. „A vasúti vállalatok részéről az illető felek­kel kötött minden előleges szerződmény, mely ezen kártérítési kötelezettséget csökkenti, hatály­talan.“ Weisz Lajos nem tartva a szakosztály megállapodását eléggé szabatosnak, egy indít­ványt ad be, mely szerint ezúttal a jogászgyűlés napirendre tér át a vasutak kártérítési kö­telezettségére vonatkozó indítvány felett. Többre nem kötelezhetjük a vasutakat, mint a lehető legnagyobb óvatosság kifejtésére. A „vis major” eddig a tudományban meghatáro­zatlan fogalom, azért nem a véletlen esetében, hanem csak az elháríthatlan véletlen esetében (casus fortuitus) akarja kártérítésre köteleztetni a vasúti vállalatokat. Hoffman­nt a szegényebbek iránti humánus szempont indítja erre a gazdagabb vasútvállala­tok ellenében. A vasutakkal kötendő előleges szerződéseket sem akarja megakadályozni, mert a jogtudo­mány csak a „turpis stipulatiókat* tiltja; a kár­térítésnek meg nem térítése iránt lehet szerződ­ni, csak az óvatosság mellőzése iránt nem. Ezért nem pártolja a szakosztály a határozati javaslatot, mert a tudománynyal összeütközik, és miután neki itt külön javaslatot beadni nem lehet, a napirendre térést javasolja. Halmossy Endre pártolja az indítványt, de nem úgy mint az benyújtva jön. A törvénynek gondoskodni kell arról, hogy a vasutak felelőssége és kártérítési kötelezettsége megvalósíttassák. Ezért azt javasolja, hogy a törvény maga határozza meg a foganatosítandó előintézkedéseket, és ezen határvonalon kívül a vasútvállalat felelős legyen. Miután az indítvány ezt megvalósítani akarja, azt elvileg pártolja. Azonban néhány módosítást ajánl az indít­ványhoz. A „vis major“ fogalmát törvényeink meg nem határozzák, azért inkább azt kívánja ide helyezni: „elháríthatlan magasabb erőhatalom.“ Előleges szerződéseket nem akar megengedni, azonban néhány esetben kivételképen meg­akarja engedni azokat, de ezen eseteket taxa­tíve kijelölni kívánja a törvényben. Ajánl egy módosítást, mely következőleg hangzik: Módosítvány. A vasúti vállalatok azon károkért,m­elyek az általuk szállítás végett elfogadott személyeken és dolgokon történtek, a károsultaknak és jog­utódaiknak felelősek; ezen felelősség csak az által szűnik meg,ha a vasúti vállalat bebizonyít­ja,hogy a kárt vagy magának a károsult egyén­nek hibája, vagy az illető dolognak minősége vagy elháríthatlan esemény vagy erőhatalom okozta. A vasúti vállalatok részéről az illető felek­kel kötött minden előleges szerződmény, mely ezen felelősséget csökkenti,a törvényben megha­tározott esetek kivételével, hatálytalan.“ B r­o d­e Lipót a „vis major“ szó helyett „legnagyobb óvatosság mellett elháríthatlan véletlenséget“t ajánl. V­á­v­r­i­k Béla azt hiszi, hogy ha az indít­vány elfogadtatnék, úgy a vasutak részvényei melyek ma 100-an állanak, holnap 25-re szál­­lanának. Polemizál még Hoffmann állításai el­len. A kártérítési kötelezettséget a­­károsultak jogutódaira nem akarja kiterjeszteni. A világon nincs törvény, mely valakit kárté­rítésre kötelezhetne azon puszta véletlen miatt, mely a legnagyobb óvatosság alkalmazása mel­lett történt. Dr. S­á­g­h­y az előadó által előterjesztett indítványt pártolja, és egyetért vele mind a „vis major“, mind az előleges szerződésekre nézve, 20 tag kivánja a vita b­erekesztését. Elnök azon kérdésére, várjon kivánja-e a jogászgyűlés a vita befejezését. A többség a vita berekesztését akarja,miután még az indítvány előadója Hoffmann Pál rövid végszóban ajánlja a szakosztály hatá­rozatát. Hal­m­o­­­s­y módosító is szót akarván emel­ni, fölszólal, Teleszky István, az alapszabályokból kiindulva tagadja azt, hogy a teljes ülésen mó­­dosítványok történhetnének, mert az alapszabá­lyok szerint csak a szakosztályi határozatok elő­adása, megvitatása és elfogadása vagy elvetése és nem egyszersmind módosítása i­s — feladata a teljes ülésnek. Szilágyi Dezső és Pulszky Ágost azon­ban úgy gondolják, hogy itt a szakosztályi ha­tározatokon módosítás is történhetik. A kérdés föltétele iránt hosszas vita fejlődött ki, végre elnök fölteszi a kérdést: elfogadja-e a jogászgyűlés a dr. Weisz által indítványozott napirendet vagy nem ? A többség nem fogadja el. A szakosztály indítványa sem fogadtatván el, a módosítványok felett történik szavazás. A módosítványok közül egy sem nyer­vén többséget, újra az eredeti indítvány bocsáttatott szavazás alá, mely alkalommal a többség azt elfogadta csekély módosítással. 2 óra lévén, elnök a többség akaratára az ülés folytatását délutáni 4 órára határozza. Délután 4 órakor az ülés folytattatott. Tárgy: hiteltörvényeink cosmopo­­litikus szellemben való átalakítá­sa és a váltótörvény egyenlősítése. Előadó Dr. Held Kálmán. A forgalmi életnek nagy haladása korunkban szükségessé tette,hogy a hitel­törvények javíttas­sanak,és lehetőleg egyenlővé tétessenek. Ha az el­vek egyenlők nem lennének,úgy a forgalom kifej­lődése, sőt normális folyása is megakadályoz­tatnék. Azon kell lennünk tehát, hogy a hitel különösen a váltótörvények egyenlővé tétesse­nek. Addig is azonban, míg ez lehetséges, a né­met kereskedelmi törvénykönyv és általános vál­tórendszabály mintájára alakítsuk át hiteltörvé­nyeinket. Egy codex alkotása csak úgy volna lehetséges, ha az egybehívandó nemzethez congressus törvényhozási hatáskörrel bírna, de miután ilyennel felruházva nincs, a congressus eszméje egyelőre inpraktikabilisnak látszik. Ajánlja a szakosztály indítványát. Dr. Gerlóczy Gyula lehetetlennek tart­ja azt, hogy a nemzetközi congressus állapítsa meg a kereskedelmi törvények alapelveit, kü­lönböző nemzetiségi, politikai viszonyok oly válaszfalakat vonnak az államok közt, hogy egységes kereskedelmi törvény létre­jövetele mai időben még lehetetlennek látszik. Más egészen a váltójog­r­a váltó természete mindenütt egy­séges, tehát egységes szabályozást igényel. Nem akarja kimondatni azt, hogy a német kereskedelmi törvénykönyvet utánozzuk, ezen enunciatió nem felelne meg a jogászgyűlés fel­adatának, mert ennek elveket kell monda­ni, azért csak azt akarja elvként kimondani, hogy hiteltörvényeink átalakításánál , azon vi­szonyokra nézve, melyek mindenütt egyenlők és függetlenek az állami különbségektől, a k­ül­földi törvényhozást is figyelembe vegyük. Dr. S­á­g­h­y. Nem tartja chimaerának egy nemzetközi congressus egybehívását, és azért elfogadásra ajánlja a szakosztály indítványát, addig is, míg e congressus ideája testté válik, korszerű hiteltörvények alkotását javasolja. Elnök kérdi, elfogadja-e a jogászgyűlés a szakosztály indítványát. A nagy többség elfogadja. Utolsó tárgy: új csődtörvény alkotása. M­u­r­­­n­y­i Endre röviden ajánlja az indít­vány elfogatását. Boór József kisebbségi előadó módosít­vány­t nyújt be e kérdésre nézve. Dr. Teleszki István azt indítványozza, hogy miután a szakosztály megállapodása csak egyszerűen azt mondja ki, hogy új csődtörvény szükséges, ezt pedig jelenleg senki sem tagadja, s ily­enunciatió a jogászgyűlés kimondásának tár­gyát már azért sem képezheti, mert semmi jog­­tudományi elvet nem tartalmaz — a jogászgyű­­lés indokolt napirendre térjen át. Elnök azon kérdést teszi fel, várjon kíván-e a gyűlés napirendre áttérni vagy sem ? A gyűlés többsége a szakosztályi határozat elvetésével napirendre tér át. Következő tárgy: az állandó 30 tagú bizott­ság megválasztása. Megválasztottak: Dr. Apáthy István, egyete­mi tanár, Bogisich Lajos, Pest városi főbíró, Dr. Bróde Lipót ügyvéd, Dr.Busbach Péter ügyvéd, Dr. Csatskó Imre királyi táblai bíró, Dr. Daru­­váry Alajos legfőbb ítélőszéki bíró, Dr. Dárday Sándor, igazságügyi miniszteri titkár, Dr. Ger­lóczy Gyula műegyetemi tanár, Dr. Győry Elek ügyvéd, Hodossy Imre ügyvéd és országgyűlési képviselő, Dr. Hoffmann Pál, egyetemi tanár és országgyűlési képviselő,Horváth Károly ü­gvéd, Janitsek József, Pest városi törvényszéki tanács­nok, Dr. Környey Ede, ügyvéd, Králitz Kál­mán, ügyvéd, Manoilovits Emil, semmitőszéki biró Dr. Mátyus Arisztid, ügyvéd és országgyű­lési képviselő, Mihajlovics Miklós, legfőbb tör­vényszéki tanácselnök, Morlin Imre, ügyvéd, Ocsvay Ferencz, legfőbb törvényszéki bíró, Dr. Pauler Tivadar, egyetemi tanár, Pósfay Károly királyi táblai bíró, Dr. Sághy Gyula, egyetemi tanár,Dr. Schnierer Gyula, kereskedelmi minisz­teri osztálytanácsos, Dr. Siegmund Vilmos ügy­véd, Szentgyörgyi Imre, legfőbb ítélőszéki bí­ró, Szilágyi Dezső, igazságügyi ministeri osz­tálytanácsos, Dr. Szvetenay Miklós, ügyvéd és pest kereskedelmi kamarai titkár. Dr. Wen­zel Gusztáv, egyetemi tanár és Vajkay Károly, legfőbb itélőszéki bíró. Elnök bemutatja Schulek Gusztáv beadványait, melyek, miután tudományos érde­­kűek, és a szabályszerű időben be nem nyújtat­­tak, tárgyalás alá sem vétettek. Elnök fölolvas­tatja ezen indítványokat, melyek a legheterogé­­nebb tárgyakkal foglalkoznak, például ki akar­ják mondani a jelen háború viselési mód igaz­ságtalanságát és egy nemzetközi világtanács felállítását, továbbá az igazságügyminiszteri és képviselői állás incompatibilitását stb. Elnök bemutatja továbbá egy szegény sorsú pesti ügyvéd pénzsegélyt kérő folyamodványát, melyet, nehogy ebből a jövő jogászgyűlésre praecedens alkottassék, az állandó bizottsághoz áttesz. Erre az ülés minden tárgyat bevégezvén, el­nök dr. Pauler Tivadar a következő be­széddel zárja be az első magyar jogászgyűlést. Tisztelt gyülekezet! Tanácskozásaink be vannak fejezve. Mi eddigelé csak vágyaink tárgya volt, a­mit elérni óhajtottunk, de még néhány év előtt alig remélhettünk, teljesedésbe ment. Együtt láttuk a magyar birodalom nagy szá­mú lelkes fiait, a bírói, tanári s ügyvédi karnak az ország minden részéből összesereglett tagjait, hogy hazai jogéletünk üdvös fejlesztése fölött tanácskozva, meggyőződésüknek nyilvános kife­jezést adjanak. Vannak a jogéletnek általános és örökös alap­elvei, melyek gyakran el nem ismerve, még gyakrabban félreismerve, egész nemünk örök­ségét képezik, nagyobb vagy kisebb mértékű valósításuk a népek polgárosodásának, mivelt­­ségi állapotának hévmérőjéül tekinthető. De ezen sarkelvek alapján és azok körén be­lül, a társadalmi élet viszonyainak, a tapaszta­lati körülmények folytonos változása, a jogsza­bályok fejlesztését, idomítását és tökélyes­ül­é­­sét teszi szükségessé. Valamint az életben, úgy a tudományban sincs megállás, egyértelmű volna az a tespedéssel, a szellemi halállal. Azon nap, melyet a nagy Bacon a szellemek nyugórájának nevezett, a­hol a tudo­­mány tökélyesbülése végpontját elérte volna, a jogtudományra be nem következett, az élet válto­zó viszonyainál fogva soha be nem fog következ­ni. Humani vere iuris conditio, monda Justinian, semper in infinitum decurrit et nihil est in ca, quod stare perpetuo possit. De ezen tökéles­ülésre szükséges hogy az el­mélet a gyakorlattal egyesüljön. E kettő közt a jog terén a legbensőbb össze­köttetés és rokonság létezik. Az elmélet kije­löli az elveket, a gyakorlat alkalmazza azokat az élet változó szükségleteire. A tapasztalati is­meretek hogy Németország egyik kitűnő jogá­szának szavaival éljek, a jogtudománynak testet, az elméletnek lelket adnak, amazok nélkül szét­­foszló árnykép, ezek nélkül élettelen csontváz. És ha egyáltalán csak az elmélet és gya­korlat kölcsönös frigyesülése szülheti a jogéle­tet alakító tényezők üdvös hatását, ez még in­kább áll hazánkban,melynek jogi intézményei át­­a’-h­iteink nagy korszaka előtt, nagyrészt a gya­­ntján fejlődtek,abban találtak életgyökere­­ket szabályzó elemeket, míg a beállott gyöke­res változások folytán, régi gyakorlatunk fonala megszakadt, és nemcsak annak, a­mi volt vagy van fentartásáról, nemcsak őseink örökségének megőrzéséről, hanem miután részben a haladó korszellem üdvös hatásánál fogva arról lemon­dottunk, részben azt az idő romboló viszontag­ságai megsemmisítették új intézkedésekről kell gondoskodnunk. Az alapos elmélet, a képzett­ség szüksége napról napra kétségtelenné lesz. És még a mitől, Németországra nézve híres jogtudós Feuerbach e század elején hazájáról panaszoskodva említett, hogy a gondolat és cse­lekvés, a tudomány és gyakorlat egysége és kölcsönös hatása a jogtudomány fején, fel van bontva, hazánkról is talán még nagyobb mér­tékben állítani lehetett. És ime az elmélet és gyakorlat embereit vál­­vetve és egyesülten látjuk közreműködni jog­­fejlesztésünk­ nagy művének létesítésében, és szövetkezni ama fontos kérdések megoldására, melyek tanácskozásaink tárgyát és anyagát ké­pezik, és ezt eme jogászgyűlés egyik fontos ér­­vendetes eredményének tekintem. A­mi az elé­­bünk terjesztett kérdéseket illeti, kiterjedtek azok tárgyaira, a családi életre, forgalmi és kereskedelmi s hitelviszonyokra, halál­­büntetés, a bírósági szervezet és törvénykezési eljárás a jogi oktatás legnyomósabb tárgyaira, melyeknek részletei és eredményei mindenikünk élénk emlékezetében vannak. Hogy ily fontos kérdések tárgyalásában részben szétágaztak a vélemények, azoknak vi­tatható természetéből önkényt folyt, de az eszme­csere legalkalmatosabb mód a rideg ellentétek kiegyenlítésére, a felfogás egyoldalúságának gyengítésére; és ha nem értettünk egyet mind­nyájan minden kérdésnek megoldására, legigaz­ságosabb és czélszerűbb elintézése, módjára néz­ve, egyetértettünk mindnyájan kivétel nélkül végczélunkra nézve, mely anyagi és alaki jo­gunk minden kérdései oly megoldásában áll,hogy jogintézményeink üdvös kifejlesztése által sze­retett hazánk boldogsága, szellemi és anyagi jóléte biztositassék és előmozdítassék. Igen Uraim! e czélunkra nézve nem volt, nem lehet magyar jogászok, magyar hazafiak közt a vélemények különbsége. Mert ha e hon, mint mondva volt, szigethez hasonlít, az azt körülözönlő népek millióinak óceánján, akkor szent kötelességünk, hogy e szigetet, melyet nem az emberi szeszélynek önkénye, hanem a népek és emberek sorsát in­téző mindenható gondviselés örök bölcsesége egy évezred előtt helyezett a hullámok közé, m­oly védgátakkal evedzzük közül, melyeket a táj­ékozó habok verdeshetnek, de meg nem in­gathatnak, az igazság, méltányosság és politikai bölcseség elvén alapuló társadalmi intézmények szikla erejű és tartósságu gátjaival, melyeket a római költőként: — Non imber edux, non aquilo impotens Possit diruere aut innumera­bilis Annonum series. Magaslataira pedig állítanunk kell a szellemi műveltség és polgári szabadság fénytornyát, hogy világító sugarait messze terjeszsze a tenge­rek síkjain, s mozogtassa egész fényében orszá­gunk szent koronája, mint a szabadság, jogbá­torság és jólét a viharok romboló erejének da­szoló biztos révpartjainak őrét és pajzsát. De i­t az idő. Válnunk kell. Előbb azonban a hála adóját le kell rovnunk azok iránt, kiknek azzal tartozunk. Engedjék tehát meg, hogy önök, az első ma­gyar jogászgyűlés nevében, forró köszönetét két franczia kiáltvány. A kiáltvány, melyet Tréchu tábornok a cla­­marti ütközet után kibocsátott, következőleg hangzik: A nemzetőrséghez, a mozgó nemzetőrséghez s a párisi helyőrséghez! A tegnap egész nap folyt ütközetben, melyben tüzérségünk kitünően helyt állott,az ellenségnek roppant veszteségeket okozott, oly jelenségek mutatkoztak, melyeket nektek a nagy ügy érdekében ismernetek kell. Az ideiglenes z­árezred minden ok nélkül oly páni félelembe esett, melyet sem a derék vezér sem tisztei nem voltak képesek megakadályoz­tatni. Mindjárt az ütközet elején ezen katonák nag­y része rendetlenül visszatért a városba és ott félelmeket terjesztett. S midőn megkérdezték tőlük szökésök okát, azt mondák, hogy a biztos halálba küldettek, holott közülök egyetlen egy sem sebesült meg; töltényeik még mind meg voltak s mégis azt mondták, hogy azért szalad­tak, mert nem voltak töltényeik, s végül azzal mentették magukat, hogy vezéreik elárulták őket. A valóság pedig az, hogy ezen érdemetle­­nek már kezdettől fogva veszélyezteték az üt­közetet, mely daczára az ő gyávaságuknak, ki­elégítő eredmény által volt kisérve. E zuávok­­hoz több más gyalog­ezredből is csatlakoztak katonák. A háború elején szenvedett vereségeink okozák azt, hogy fegyelmetlen és demoralizált katonák jöttek vissza Párisba, a­hol zavart és nyugtalanságot terjesztettek; elfelejtették az en­gedelmességet vezetőik irányában és kikerülték a büntetést. Szilárdan el vagyok határozva, ily komoly rendetlenségnek véget vetni. Parancsolom Pária védőinek, hogy az egyes embereket, minden fegyvernemű katonákat vagy mozgó nemzet­őröket, kik a városban ittasan tévelyegnek, bot­rányos szavakkal élnek és magatartásuk által meggyalázzák az egyenruhát, melyet viselnek, hogy az ilyeneket támadják meg. Az elfogott katonák és nemzetőrök a helyi parancsnokság­hoz, Vendome-tér 7, a hason esetben elfogott polgári egyének a rendőrséghez vezetendők. A hadi törvényszékek elé fognak állíttatni, melyek permanentiában ítélnek, és rájuk a katonai tör­vény következő szabványai fognak szigorúan alkalmaztatni : 213. czikk. Minden katona, ki az ellenséggel vagy lázadókkal szemben helyét elhagyja, halállal­­büntettetik. 218. Halállal és katonai rangvesztéssel büntettetik minden ka­tona, a­ki az engedelmességet megtagadja, ha parancs adatik neki az ellenség ellen menni. 250. czikk. Halállal és rangvesztéssel büntette­­tik élelmi­szerek, fegyverek vagy ingóságok minden elrablása, melyet katonák vagy csapa­tok, fegyverrel vagy nyílt erővel, vagy a szemé­lyek ellen­ alkalmazott erőszakkal elkövetnek. 253. czikk: Halállal és rangvesztéssel büntette­­tik minden katona, ki a védelmi eszközöket, a fegyver-, élelmi-, lőszer, stb. készleteket meg­semmisíti. A kormányzónak kettős kötelessége, Páriát védeni, és a rendet benne fenntartani. Az előző határozatok által fáradozásai részesévé tesz minden bátor és jó akarattal biró férfiút, kiknek száma nagy a városban. Párisban, 1870. sept. 20. A kormány elnöke, Páris kormányzója, Trochu tábornok. Azon kiáltvány pedig, melyet Gambetta a clamarti harcz után, melyben a zuávok megfu­tottak, kibocsátott, igy hangzik: „Polgárok ! Az ágyuk dörögnek, a döntő pillanat megjött. A forradalom napja óta Páris ébren van, pihenés nélkül. Ti mindnyájan, osztály és pártkülönbség nélkül, fegyvert ragadtatok, hogy a várost, Francziaországot és a köztársaságot megment­sétek. Ti az utóbbi napokban a legkiáltóbb bi­zonyságot tettétek férfias határozottságtokról; nem hagytátok magatokat megzavartatni sem a gyáváktól, sem azoktól, kik buzgalmat nem ta­núsítottak; nem engedtétek magatokat sem el­­bátortalanitni, sem fölizgatni; hideg vérrel néz­tetek a támadók tömegének szemébe. Az első harcrok hasonlag nyugodtan és félelem nélkül fognak találni benneteket; és ha szökevények, mint ma történt, rendetlenséget, vadijedelmet akarnának elterjeszteni köztetek, ti rendületle­nül fogtok maradni azon bizonyosságban, hogy a rögtönítélő törvényszék, melyet a kormány fölállított a gyávák és szökevények elítélésére, elegendőleg fog őrködni a közjó fölött, s meg­­oltalmazandja a nemzeti becsületet. Legyünk tehát egyek, s csatlakozva egymáshoz, legyünk készen tüzbe menni, s mutassuk magunkat még- mondják a magyar tud. akadémia, a legfőbb ité­­lőszék és királyi tábla mélyen tisztelt elnökei, ns. Pest szab. kir. városa hatóságának azon elő­zékeny késségekért, melylyel a tanácskozásaink­ra szükségelt helyiségeket átengedni szíves­kedtek. Tov­ábá köszönetünket az állandó és rendező bizottmány tagjainak, azon ernyedetlen buzgal­mukért, melyet e gyűlés ügyei előkészítése és elintézésében kifejtettek. Munkálkodásuk sikerének öntudata fogja fá­radozásaik legszebb jutalmát képezni. Végre fogadja a t. gyülekezet, saját szemé­lyemben szólva, legőszintébb köszönetemet azon bizalomért, mely érdemem fölött kitüntetni, azon készségért és előzékenységért, melylyel tisztem teljesítésében támogatni méltóztattak. Irántam tanúsított szivességök elfelejthetetlen­­né teszi e napok emlékezetét, melyekben oly sok jeles férfivá­, kikhez a múltnak kedves emlékei és az abból eredt rokonszenvnek kötelékei fűz­nek, találkoztam ; oly sok jeles másokkal pedig a barátság újabb frigyét kötnöm lehetett. Vezesse a távozókat, kik megjelenésük által ügyszeretetük fényes bizonyságát adák, a gond­viselés szerencsésen házi tűzhelyeikhez, szeretett családjaik körébe. Mi pedig mindnyájan őrizzük keblünkben e napok kegyeletes emlékét, melyeken egy nagy eszmének a társulati működés eszméjének a jog­tudomány terén hintettük el magvait, míg azok további teljes megérlelése és dús kifejlesztése nem a mi, hanem a jövő feladványa lesz, mert mint a nagy nevű Baco oly szépen mint igazán mondja: In rebus difficilioribus non expectan­­dum, qui simul et serat et métat, sed prepara­­tione opus est ut per gradus maturespant. Isten Önökkel! Ezzel az első jogászgyűlés tárgyalásai be van­nak fejezve. (Ezen beszéd csaknem minden mondata lelkes tetszésnyilvánításokkal kisértetett. Utolsó szavai pedig szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtattak. A jogászgyűlés eloszlék 6­­a órakor.

Next