Pesti Napló, 1870. november (21. évfolyam, 264-288. szám)
1870-11-19 / 279. szám
279. szám. Szombat, november 19.1870. 21. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illetó közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán vagy Helyben, házhoz hordva Egész évre ... 22 frt. Félévre . . . 11 frt. Negyedévre ... 5 „ 50 kr. Két hóra. . . ; S „ 70 kr Egy hóra . . . 1 „ 85 kr Hirdetmények dija: 0 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 ujkr. PEST, NOVEMBER 18. A helyzet, amint az Európában általán, és monarchiánkban különösen az orosz kabinet kihívó fellépése következtében alakult, most már nemcsak fővonásai, de egyes apróbb részleteiben is szabatosan felismerhető. Mi a kabinetek tiltakozását illeti, most már tudjuk, hogy Poroszország nem fog abban semmikép sem részt venni. Nem hiszszük ugyan most sem, hogy Porosz és Oroszország között e kérdésnek mostani színrehozatalára nézve egyezmény léteznék , de e nélkül is Poroszország visszavonulása eléggé megmagyarázható. Bismarckot egyrészt Francziaország hősi védelme, másrészt a győzelem eredményeinek kizsákmányolása egyelőre sokkal inkább tartja lekötve, semhogy másfelé új actióba bocsátkozhatnék; s aztán ne feledjük, hogy lehet ott ezer és ezer érdek, mely a jövő terveit és számításait illetőleg azt tanácsolja, hogy Oroszországgal a bizalmas jó viszony meg ne zavartassák. A német egység azon alakulása, melyet Bismarck politikája fűz együvé, nem lesz Európában soha a szabadság és közművelődés eszméinek előharczása. — Jogtipráson, s az önkény erőszakoskodásain alapulva, nem fogja megtagadhatni soha sem eredetét, s érdekei folyamán minduntalan beleütközik oda, ahol az orosz barbarismussal találkozik. Francziaország, Európa e pezsgő eleme, leverve; Németország, az egyesült erők e colossusa,tartózkodó állást foglalva el; — ami ezenkívül az oroszszal szemben még Európából fenmarad, az természetesen háromszor-négyszer is körülkullogja a dolgokat, amíg erőteljes határozatra elszánja magát. A jó török ily körülmények között hasztalan bizonygatja, hogy már hónapokkal ezelőtt felkötötte görbe kardját; a diplomata hányba-veti a dolgokat, s minthogy a jelen évszak sem olyan, mely „az utolsó argumentumok“ csoportosítására kedvező lehetne, alkalmasint még hosszabb idő fog letelni, míg a népek feszült figyelemmel, a béke műveinek megszakasztása s a zivatar lehetőségeinek előkészülete között hallgatják a diplomatiai előcsatározást. A sajtó eközben mindenütt a legférfiabb erélylyel teljesíti feladatát. Az angol lapok a legmélyebb indignatióval utasítják vissza az orosz megsértést, s az angol közvélemény ez imposáns nyilatkozata bőven erély és szilárd elhatározásra bírhatná a londoni kabinet tagjait. John Bull azonban már régesrég elveszti rettentő jellegét, még ha haragszik is. A politika, melyet Anglia két évtized óta követett , continens ügyeiben minden közvetlen beavatkozástól tartózkodva, s nem alkalmas arra, hogy diplomatiai fel- s léptének bizonyos különös prestiget biztosíthatna. S kivált mi a jelenlegi angol kormány tagjait illeti, azokról mindenki tudja, hogy lágyszivüségek mily távol áll ama ponttól, melyen a valóban tettre kész elhatározások kezdődnek. A többi protestáló hatalom pedig mind Anglia elhatározásaihoz mérve diplomatiai actióját, a kérdés oda jutott, hogy — amennyire a Pétervárra intézett sürgönyök nyilvánosságra juttatott elemzéseiből tájékozódni lehet, — nem az európai kabinetek állítják fel Oroszország számára a háború és béke kérdését, hanem ellenkezőleg Oroszország elhatározásaitól függ, hogy a történt sértés után is, disponáljon Európa legközelebbi jövője felett. Ne következtesse azt senki, hogy e sorokból bizonyos oly vágy szólna ki, mely minden áron akarja a háborút. Ha az emberiség békés haladása s a népek zavartalan munkájának vannak rajongói, úgy mi bizonyára első sorban állunk azok között. De akkor, a midőn a lét és nem lét kérdését teszik elénk, midőn meg vagyunk győződve, hogy a válság mathematikai bizonyossággal közélg felénk, és midőn végre tudjuk azt is, hogy minden halogatás csak növeli a veszélyt, ily körülmények közepette bizonyára egy percig sem habozhatunk a legközelebbi teendők felett. Hangoztatjuk tehát újra kormányunk felé, hogy járjon el a legnagyobb erély és tettre kész elhatározottsággal, de midőn ezt teszszük, természetesen bizonyos előfeltételekből indulunk ki. Nagy pillanatokban a népek lelkesedésére való hivatkozás soha sem teremhette meg a kellő sikert, ha az egyéb, a lelkesedést felvillanyozó tényezőkkel nem párosult. E tényezőknek egyenlő mértékben kell fenforogniok a Lajtán innén s a Lajtán túl. Amint itt nálunk a közösen féltett drága kincs szeretete, a veszély pillanataiban sorainkból bizonyára száműz minden pártkülönbséget, úgy a Lajtán túl a válság közelgésének nem szabad feladásul szolgálni arra, hogy a népek egy nagy részének vesztegzár alá helyezése mellett, tönkre jutott cliqitek uralma restauráltassék. A népek közötti kiegyezés gondolatának kifejezésre kell találnia abban a cabinetben, mely a vihar pillanataiban az önfeláldozás legmagasb heroizmusára hívja fel a népeket; s a mintázok, kik önfeledtségükben ma a monarchia ellenségei felléptének tapsolnak, s az oroszszar kezet szorítva, kárörömmel nézik a monarchia megaláztatását, elvesztették ama jogukat, hogy lejális ellenfélnek tekintsük , úgy a körülmények valóban annál sürgetőbben sürgetnek, hogy a baráti békejobbot ne tagadják meg azoktól, kik a válságban a monarchia leghűbb s leg- s önfeláldozóbb érdektársai! Vájjon meggondolják-e mindezt a bíród, tanácsban, midőn közelebb a galicziai kiegyezés szőnyegre kerül? A felelet ma még bizonytalan, de egy kérdésre nézve nem lehetünk kétségben, s ez az, hogy akár az európai általános helyzetet, akár monarchiánk állapotát tekintsük : a félrendszabályok nem lehetetlenek; e halogató, e kétes politikának árát már sokkal drágábban megfizettük, semhogy ellene már eleve is ne tiltakozzunk. Mi volt ily politika következménye csak az imént, a franczia-porosz háborúban ? Az, hogy nyakunkon tömérdek újabb adósság, — és nyakunkon az orosz. Ily politika ismétléséhez sem kedvünk, sem pénzünk! A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. III. Napoleon történetéből. Irta : KINGLAKE. (V. Folytatás.) (Az elfogatások , a kamara szétütése ; az elnök megmutatja magát a népnek ; a kamara elfogatása, tiltakozása s a perbe fogatás.) Reggeli 6 órakor Forey tábornok vezérlete alatt egy dandár gyalogság megszállotta a Quai d’Orsayt; egy más dandár Dulce alatt elfoglalta a tuilleriák kertjét; egy harmadik Cotte tábornok vezénylete alatt a Place de la Concorde-on állott fel. Egy gyalog dandár Canrobert alatt, és egy lovas osztály Körte vezetése alatt, valamint egy más lovas dandár Reyhell alatt az elyseei mezők közelében volt felállítva. A csapatok ilyetén felállításánál az volt a főczél, e pillanatban nem az egész Párist rohanni meg, hanem főleg Maupas műveleteit támogatni, és az Elysees szövetségeseinek biztonságáról gondoskodni, hogy ez míg Párisban van, a hadsereg védelme alatt álljon, ha pedig futni kényszerül, visszavonulása a hadsereg által fedessék. A rendbiztosok Maupas rendeleteit pontosan teljesítik, mert a kitűzött percben csapataikkal behatoltak a kijelölt házakba. Francziaország legkitűnőbb tábornokait elfogták; Changarnier, Bédeau, Lamoriciére, Cavaignac, Leflo tábornokokat kihurczolták ágyaikból, a békében szunnyadozó városon keresztül vitték s bebörtönözték. Ugyanezen időben ugyanez történt a képviselőkamra több tagjával; e sorsra jutott Thiers, Miot, Charras ezredes, Roger du Nord és a democraták több vezérférfia. Elfogtak ezen kívül többeket, kiket a titkos társaságok fejeinek tartottak. Ezen éjjeli elfogatások czélja az volt, hogy reggelre a hadseregnek ne legyenek többé tábornokai, kik a törvényt tisztelik, hogy a kamarának ne legyen meg az összehívásra szükségelt gépezete, s hogy valamennyi politikai párt vezéreinek elvesztése által megbénítva legyen. Ezen módon 78 férfi fogatott el; ezek között a kamarának 18 tagja. Még sötét volt, midőn Moray egy csapat gyalogság kíséretében elfoglalta a belügyminisztériumot s mozgásba készült tenni ama csudálatos gépezet tollait, melylyel egyetlen írnok egy egész nemzetnek oszthat parancsokat. S ez egyetlen ember máris megvitte 40,000 községnek a lelkesedés hírét, melylyel az alvó város e rendszabályokat fogadta, holott Páris eddigelé semmit sem tudott róla. Midőn a hajnal derengni kezdett, a lakosság csodálkozva látott a falakon kiáltványokat és ámulattal hallá, hogy az éjjel Francziaország legelső férfiai elfogattak, s hogy minden tábornok, a kiben a törvényes rend barátai reménységet helyezhettek, be van börtönözve. A hírlapok, melyekhez folyamodni akartak, hogy megtudják, mások mit tesznek, egytől egyig le voltak foglalva. A kamara gyűléshelyének kapui be voltak zárva és katonaságtól megszállva, de az összegyülekező képviselők az épület egy részén mégis találtak egy keskeny ajtót, hol bemehettek. Sokan voltak együtt és épen kényszeríteni akarták habozó elnöküket Dupint, hogy székét elfoglalja, midőn egy osztály gyalogság behatolt a terembe s szétkergette őket. Ez alkalommal többen a puskatusa súlyát is érezték. Ugyanakkor szétűzték azon képviselőket is, kik a mellékbejárásnál összegyülekeztek s a katonák 12 képviselőt fogva magukkal vittek. A délelőtt folytában az elnök nagybátyja Jerome, Flahoult gr., több tábornok és nagy kísérettel körlovaglást tett Páris több utczáján. Színpadias hajlama valószínűleg azon hitet gerjeszté a herczegben, hogy e menetnél mintegy diadalt fog ünnepelni, mely szerencséjét megalapitandja s e reménye, tekintve a kamara népszerűtlenségét s a csapást, melyet ő éjjel Párisra mért, elég jogosultsággal birt; de most még alig tudható, a párisi népesség minő szemmel tekinti az ő igényeit. A pillanat, midőn megszűntek őt nevetségesnek tartani, közel volt ugyan, de még nem jött el. De különben is nem akarta magát kitenni a veszélynek, mely pedig szükségkép keletkezett volna, ha ő a nép bárminemű zajos nyilatkozatát provocálta volna, így csupán azon utakon maradt, melyek a csapatok által meg voltak szállva. A fogadtatás, melyben részesült, nem lehetett sem nagyon barátságos, sem nagyon ellenséges, hanem hideg s bizonyos boszankodással kisérve. E séta után bátorsága ismét alábbszállott. Még egyszer összeütközésbe jött a valóságos világgal, ha nem is oly reménytelenül, mint Strassburg vagy Boulogneban. S mint akkor úgy most letöhte őt az összeütközés. De nem is volt mit csodálkozni, hogy a helyzet reá nézve nyomasztó volt. Régi hajlamát követve, Austerlitz nagy napjának évfordulóját azzal akarta tetézni, hogy a nagy nemzet és önmaga között ünnepélyes találkozást hozzon létre. De a mint elhagyta szobáját, hol mindezt tervezte; s midőn a fris levegőre jőve utczáról utczára lovagolt, minden perczben világosabb jön, hogy Páris sokkal inkább el van elfoglalva, sokkal komolyabb és boszosabb, hogy sem őt császárának kikiáltsa; sajátságos, hogy a lakosság még azon bámulattal sem adózott neki, melyet pedig a múlt és eseményei által biztosítva hitt a maga számára. Lehet, hogy Páris akkor még álmos volt, vagy roszul volt értesülve mindenről vagy végül talán közönyösséggel tekinté a dolgokat. Pedig itt volt minden, ami bámulatot kelthetett: az uj Caesar vezéreivel, élő lovak hátán ülve, megfelelő kardokkal és öltözetekkel. Legfölebb a nap, a hidegi deczemberi nap hathatott volna az ily helyzetben levő emberre kellemetlenül. Lajos herczeg haza lovagolt és az nap nem volt többé látható. Ez időtől kezdve jobbára az Elysee-kben volt bezárkózva. Itt egy félreeső szobában, még mindig felöltözve veres nadrágjába , háttal a világosság felé, órákon át a kandalló tüze előtt ült, arczát kezeivel eltakarva. E veszélyes időpontban a híreket nem is vivék egyenesen hozzá. Vagy roszkedvű hangulata miatt , vagy pedig amiatt, nehogy ő búskomolysága által társait is veszedelembe döntse, minden kényesebb birt távol tartottak tőle. Jobbnak látták, hogy csak azt tudja meg, amit Persigny vagy Fleury neki megmondani jónak láttak; minthogy ő talán saját szemével lássa St. Arnaud vagy Magnan egy hadsegédét, vagy épenséggel a rendőrbiztosok egyikét, kiknek látása a jelen időpontban még Maupasra is kínos benyomással bírt. A képviselők, ki lévén zárva rendes gyálhelyekről, összegyűltek a 10. kerület prefektúráján. Itt a nagy Barrier indítványára határozatot hoztak, melynek értelmében Napoleon Lajos tette következtében elveszté az elnökséget s a legfőbb törvényszék felhivatott, hogy az elnök és bűnrészesei felett ítéletet mondjon. E határozatok épen kimondatták, midőn egy zászlóalj vadász a prefectura udvarába nyomult s a lépcsőkön is feljött. A kamara egyik alelnöke kiment és felhívta a katonákat, hogy a kamara tanácskozásait ne zavarják. A vezénylő tiszt érezte a ráparancsolt kötelesség nyomorultságát vagy az abból származható veszélyeket s kijelenté, hogy ő csak elöljáróinak eszköze, akiktől újabb, más parancsot fog kérni. De már e pillanatban Forey tábornok vezénylete alatt több zászlóalj sor gyalogság érkezett a prefektura elé és körülfogta azt. A vadászok parancsot kaptak, hogy fegyvereiket megtöltsék s két rendbiztos az ajtó elé állt, kijelentve, hogy nekik parancsuk van a termet kiüríteni, egyszersmind felhivták a képviselőket az engedékenységre. A képviselők vonakodtak engedni. Ekkor egy harmadik rendbiztos jött, ki fenyegetőbb hangon kezdett beszélni, de maga is visszahökkenni látszott, midőn eljárása törvénytelenségére figyelmeztetők. Végre Magnan tábornok egy hadsegéde írásbeli rendeletet hozott a vezénylőtisztnek, hogy a termet — ha szükséges, erőszakkal is — kiürítse, s az ellenszegülő képviselőket a marasi fogházba vigye. Magnane parancsában is elrejtőzött kedvelt védpajzsa alá, hogy ő a hadügyminiszter rendeletéből cselekszik. 220 képviselő volt jelen. Az egész gyülekezett kijelenté, hogy ellenszegül, és csak az erőszak előtt hajlik meg. Dupin távollétében Bercoist d’Azyur elnökölt. A rendőrök őt és az alelnökök egyikét megfogták és kivezették a teremből. A többi képviselők mind követék őket s két sorkatona között végig vezettettek az utczákon. Forey tábornok a katonák mellett lovagolt. A mint az igy fogolylyá tett Francziaországot végig vezették az utczákon, a nézők fájlalni látszottak ezt, de csak úgy, mint aki egy erőszakoskodás tanúja és szomorítónak találja, hogy senki sem avatkozik be, de aztán nyugodtan tovább megy. A képviselők talán túlságos sokat bíztak a jog és törvényben és nem gondoskodtak róla, vagy talán nem is sikerült nekik kieszközölni, hogy a lakosság nagy tömegekben körülállja az üléstermet. Voltak olyanok is jelen, kik e dologban a szabad intézmények halálát látták, de csak véletlenül jöttek oda és nagyon kevesen. A nemes harag kitörése sehol sem volt látható. A republikánusok egy szerencsétlen pillanatban törvényt hoztak, mely szerint a népképviselők szolgálataikért díjat húzzanak. Ezen intézmény következtében a kamara sokat vesztett hiteléből, mert aláásta azon magasztos érzetet, melylyel a szabad nép parlamentje iránt viseltetik. A párisi munkás, ki bátor és harczias, de ravasz és talán kissé irigy is, napszámla eredményét összehasonlítá a képviselő napidijával s úgy találta,hogy nem kötelessége azon embereket védeni, kik hazafiságukat naponta 25 francért bérbe adák az országnak. Nagyon jól érezte ellenben, hogy mi illik és mi nem s ezért a fogoly képviselők menete belsejében megsértő őt. E habozó hangulatban a párisi munkás tétlen néző maradt s nézte, miként lép ki hazája a szabad államok sorából. A d’Orsay-féle laktanya kapui megnyíltak; a képviselők bevonultak az udvarba s aztán ismét bezárták rájuk a kapukat. Délután 2 óra volt most, de ahhoz, ami most következett, sötétség volt szükséges s azért a képviselők egész nap fogva ültek a laktanyában. Délután fél 4 órakor még két képviselő jött, kik a reggeli ülésen nem voltak jelen s bezáraták magukat a többiek mellé. Esti fél 8 órakor a rendes ülésteremben elfogott 12 képviselőt is a laktanyába hozták, úgy hogy a kamara fogoly tagjainak száma most összesen 232-re ment. Egy negyed 10 óra előtt több ablaknélküli kocsit, melyeket máskor közönséges gonosztó Pest, november 18. (A 25 ös bizottság) Deák-párti tagjai ma délután folytatólag értekezletet tartottak, melyben a törvényszékek száma és helye iránt megállapodásra jutottak. A törvényszékek száma jelentékenyen kisebb mint előbb tervezve volt. A 25-ös bizottság együttes ülése holnap délután lesz. (A képviselőház II. osztályának) f. hó 19-ére hirdetett ülése csak f. hó 21-én hétfőn délelőtt 10 órakor fog megtartatni, azon esetre, ha országos ülés nem lesz. Pest, 1870. november 18. Török Sándor osztályjegyző. (A III. osztály) f. nov. hó 19 én d. e. 11 órakor ülést tart. Tárgy : az úrbéri birtokviszonyok rendezéséről szóló tövényjavaslat. Széll Kálmán, a III. oszt. jegyzője. (A képviselőház VI. osztálya) holnap, azaz i. hó 19-én d. e. .11 órakor ülést tart. Tárgya: az úrbéri viszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslat. Hodossy Imre, Pest, november 18. Az orosz-török conflictus ma látszólag ugyan békésebb szint öltött, de azért a Belgrádból, Konstantinápolyból és Odessából vett magánlevelek szerint a hadjáratra való készülődések, bár féligmeddig titkon, de lázas erélylyel folytattatnak. Egy helyről várjuk még határozottan jól értesült körökben forgó rendkívüli levelezőnktől a híreket: Bukarestből. Mi Ruméniának jelenben való erőkifejtési képességére ugyan nem fektetünk valami nagy súlyt, noha az összesen 30 ezer főre emelhető rumén sorhadnak és mozgósítandó honvédségnek melyik oldalhoz szegődése a végszámadásban mégis 60 ezer főnyi erőkülönbséget alkot, hanem inkább azért óhajtanók már ez országnak magatartását ismerni, mert ettől függ nagyrészt a netalán szükségessé válható első stratégiai fejlődésnek tervkészítése. Lehetetlen hinni, hogy Bukarestben be nem látnák, miszerint az oroszok konstantinápolyi álmainak valósítása Ruméniának birtokba vétele nélkül csont- és hússá, valósággá soha sem válhatik.Lehetetlen Ruméniának be nem látnia,hogy csakis addig élvezheti teljes függetlenségét,míg monarchiánkkal egyetemben képes az orosz hatalom kifejtését a Balkán félsziget felé meggátolni. Vagy talán Bukarestben azt hiszik, miszerint a Konstantinápoly felé törekvő oroszok a Budsák és a Dobrudzsa által képezett, alig 8—10 mértföldnyi széles stratégiai összeköttetéssel megelégedhetnének ? Azt nem hiheti senki sem, és miután a bukaresti államférfiaktól a bölcs előrelátás adományát eltagadni eddig okunk nincs, bevallhatjuk, hogy csak a mostani körülmények alatt még szükséges pessimismusnak legszélsőbb határáig való eljutás vágya bírhatott arra, hogy tegnapi és tegnapelőtti czikkeinkben feltételezzük, miszerint Ruménia az oroszok mellé állhatna, de e tekintetben a közös hadügyértől is megvárjuk, hogy mind amaz intézkedéseket erélylyel megtegye, miszerint Ruménia szabad rendelkezési jogában az oroszok által erőszakosan ne háborgattathassék, hanem hogy ily esetben részünkről azonnal erélyesen támogattassék. Ha háború fenyeget, le kell tenni minden égard-ról! Glacé-keztyűvel nem lehet háborúra készülni, azt láttuk 1866-ban, és ha csakugyan ágyúra és hátultöltőre bizatnék a megsértett nemzetközi jogok és szokások védelme, akkor igen sok függ attól, hogy a mi csapataink az oroszoknál hamarább áraszszák el Rumániát. Ami magát az orosz sereget illeti, az ugyan némi részletekben közös seregünk fölött előnyben van, de a győzelem főtényezőiben e mögött messze elmarad. Az első felállításban résztvevő gyalogsága ugyan hátultöltőkkel lesz ellátva, de azok nemhogy a Werndl — de még a Wünzl-féle rendszer szerint hátultöltőkké átalakítottakkal sem állhatják ki a versenyt. A régi orosz elöltöltő fegyverek, részint Carl, részint Terry Normann vagy Kranka rendszere (a Snider-félének módosítványa) szerint alakíttattak át hátultöltőkké. E fegyverek 15 ezredméternyi átmérőjükkel korántsem versenyezhetnek a Werndl- vagy Wänzl-fegyverekkel, melyek sokkal kisebb űrméret (Werndlénél 11 mm, Wanzlénél 13,9 mm.) mellett sokkal nyújtottabb röpvonalakon hajtják ki a golyót. A főfegyvernemnél tehát fegyverzetre nézve jelenleg még határozott fölényben vagyunk; az idővel az orosz seregnél behozandó Berdán-féle fegyvernek hadelőnyeit és hátrányait még nem ismerjük teljesen, de ily fegyverrel — néhány lövészzászlóalj kivételével — csak néhány év múlva jelenhetne meg az orosz sereg a csatatéren. Az orosz gyalogkatona kitűnő a védelemben, de nehézkes, lelkesedés nélküli a támadásban, és a mostani fegyverzetnek megfelelő szórványos harczmód bő alkalmazásában korántsem mérkőzhetik a mi sokkal intelligensebb bakáinkkal. Az orosz tiszti karnak nagy része ugyan igen alaposan van iskolázva, de miután az orosz katonai tanintézetekben a fősúlyt nem a helyes gondolkodás kifejtésére , hanem inkább az észelő magolásra fektetik, következik, hogy a tettek perezében hiányzik ama gyors gondolkodás és az erre alapított helyes intézkedési tehetség, mely nélkül minden katonai tudomány a csata alatt mit sem ér. A majdnem teljesen porosz minta szerint készült 4 és 9 fontosoknak elnevezett ágyukkal ellátott orosz tüzérségnek szekerészed készletei eddig még igen nehézkesek, a miért is működési képességben, a mi tüzérségünkkel nem fog vetélkedhetni. Az orosz tüzérség összehasonlításánál közös seregünkével szemben, feltűnő ama roppant különbség, mely a tábori tüzérségnél alkalmazásba jövő lövetek (golyók) súlya közt létezik. Míg az orosz 4 fontosból lőtt lövetnek súlya 5, 75 kilogramm, addig az osztrák-magyar ugyanily elnevezéssel bíró ágyúnak lövete csak 6, 48! Az orosz 9 fontos lő 11,25 kilogramm súlyú lövetet, az osztrák-magyar 8 fontos csak 6, 32 kg-nyit! Ez annyiban előnyünkre válik majd, hogy ágyúink több lövetet vihetnek magukkal mint az oroszok, és könnyebben fognak mozogni. KÁPOLNAI, Pest, november 18. Granville lord válaszsürgönye az orosz kabinet ismert körjegyzékére terjedelmes kivonatban fekszik előttünk. Az angol külügyminiszter röviden összevonja Gortsakoff herczeg nyilatkozatának lényeges részeit s azután így ír: „Oroszorország a szerződések részbeni érvénytelenítésére szorítkozik ugyan, de ez által a teljes érvénytelenítés jogát igényli magának. — E joggal az egyes szerződő hatalom nem bír, hanem csak a szerződés összes aláírója. E jelenlegi orosz tan hatása minden szerződés lényegének megsemmisítése. Anglia az orosz jegyzéket mély sajnálattal fogadta, mert oly discussiót nyit meg, mely a szívélyes egyetértést zavarhatja. Anglia tehát az idézett okok miatt Gortsakoff bejelentett lépését semmi esetre sem szentesítheti. Meg nem engedheti, hogy az egyik szerződő hatalom önhatalmilag a szerződést renoválhassa. Ha Oroszország jelen nyilatkozata helyett a szerződő hatalmaknak a szerződés revisiója ügyében indokolt előterjesztéseket tett volna, azok nem utasittattak volna vissza s a jövendő bonyodalom szintúgy, mint a nemzetközi kötelezettségek érvényére vonatkozó igen aggasztó precedens veszélye elkerültetett volna.“ A tegnapi londoni lapok az orosz sürgönyről élesen nyilatkoznak, s mindnyájan helyeslik Granville lord válaszát. A legélesebben szól a Times, mely a congressus tervét a poroszfranczia háború idején kivihetetlennek