Pesti Napló, 1870. november (21. évfolyam, 264-288. szám)

1870-11-19 / 279. szám

279. szám. Szombat, november 19.1870. 21. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illetó közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán­­ vagy Helyben, házhoz hordva Egész évre ... 22 frt. Félévre .­­ . . 11 frt. Negyedévre ... 5 „ 50 kr. Két hóra. . . ; S „ 70 kr­ Egy hóra . . . 1 „ 85 kr Hirdetmények dija: 0 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 ujkr. PEST, NOVEMBER 18. A helyzet, a­mint az Európában álta­lán, és monarchiánkban különösen az orosz kabinet kihívó fellépése következtében alakult, most már nemcsak fővonásai, de egyes apróbb részleteiben is szabatosan felismerhető. Mi a kabinetek tiltakozását illeti, most már tudjuk, hogy Poroszország nem fog abban semmikép sem részt venni. Nem hiszszük ugyan most sem, hogy Porosz é­s Oroszország között e kérdésnek mostani színrehozatalára nézve egyezmény létez­nék , de e nélkül is Poroszország vissza­vonulása eléggé megmagyarázható. Bis­marckot egyrészt Francziaország hősi vé­delme, másrészt a győzelem eredményei­­nek kizsákmányolása egyelőre sokkal in­kább tartja lekötve, semhogy másfelé új actióba bocsátkozhatnék; s aztán ne feledjük, hogy lehet ott ezer és ezer ér­dek, mely a jövő terveit és számításait illetőleg azt tanácsolja, hogy Oroszország­gal a bizalmas jó viszony meg ne zavar­tassák. A német egység azon alakulása, melyet Bismarck politikája fűz együvé, nem lesz Európában soha a szabadság és közművelődés eszméinek előharczása. — Jogtipráson, s az önkény erőszakoskodá­sain alapulva, nem fogja megtagadhatni soha sem eredetét, s érdekei folyamán minduntalan beleütközik oda, a­hol az orosz barbarismussal találkozik. Francziaország, Európa e pezsgő ele­me, leverve; Németország, az egyesült erők e colossusa,tartózkodó állást foglalva el; — a­mi ezenkívül az oroszszal szem­ben még Európából fenmarad, az termé­szetesen háromszor-négyszer is körülkul­logja a dolgokat, a­míg erőteljes határo­zatra elszánja magát. A jó török ily kö­rülmények között hasztalan bizonygatja, hogy már hónapokkal ezelőtt felkötötte görbe kardját; a diploma­­ta hány­ba-veti a dolgokat, s minthogy a jelen évszak sem olyan, mely „az utolsó argumentu­mok“ csoportosítására kedvező lehetne, alkalmasint még hosszabb idő fog letelni, míg a népek feszült figyelemmel, a béke műveinek megszakasztása s a zivatar le­hetőségeinek előkészülete között hallgat­ják a diplomatiai előcsatározást. A sajtó e­közben mindenütt a legfér­­fiabb erélylyel teljesíti feladatát. Az an­gol lapok a legmélyebb indignatióval utasítják vissza az orosz megsértést, s az angol közvélemény ez imposáns nyilat­kozata bőven erély és szilárd elhatáro­zásra bírhatná a londoni kabinet tagjait. John Bull azonban már régesrég elveszti rettentő jellegét, még ha haragszik is. A politika, melyet Anglia két évtized óta követett , continens ügyeiben minden közvetlen beavatkozástól tartózkodva, s nem alkalmas arra, hogy diplomatiai fel- s léptének bizonyos különös prestiget biz­­t­­osíthatna. S kivált mi a jelenlegi angol kormány tagjait illeti, azokról mindenki tudja, hogy lágyszivüségek mily távol áll ama ponttól, melyen a valóban tett­re kész elhatározások kezdődnek. A többi protestáló hatalom pedig mind Anglia elhatározásaihoz mérve diploma­tiai actióját, a kérdés oda jutott, hogy — a­mennyire a Pétervárra intézett sürgö­nyök nyilvánosságra juttatott elemzései­ből tájékozódni lehet, — nem az európai kabinetek állítják fel Oroszország számá­ra a háború és béke kérdését, hanem ellenkezőleg Oroszország elhatározásai­tól függ, hogy a történt sértés után is, disponáljon Európa legközelebbi jövője felett. Ne következtesse azt senki, hogy e so­rokból bizonyos oly vágy szólna ki, mely minden áron akarja a háborút. Ha az emberiség békés haladása s a népek za­vartalan munkájának vannak rajongói, úgy mi bizonyára első sorban állunk azok között. De akkor, a midőn a lét és nem lét kérdését teszik elénk, midőn meg va­gyunk győződve, hogy a válság mathe­­matikai bizonyossággal közélg felénk, és midőn végre tudjuk azt is, hogy minden halogatás csak növeli a veszélyt, ily kö­rülmények közepette bizonyára egy perc­ig sem habozhatunk a legközelebbi teendők felett. Hangoztatjuk tehát újra kormá­nyunk felé, hogy járjon el a legnagyobb erély és tettre kész elhatározottsággal, de midőn ezt teszszük, természetesen bi­zonyos előfeltételekből indulunk ki. Nagy pillanatokban a népek lelkesedé­sére való hivatkozás soha sem teremhette meg a kellő sikert, ha az egyéb, a lelke­sedést felvillanyozó tényezőkkel nem pá­rosult. E tényezőknek egyenlő mértékben kell fenforogniok a Lajtán innén s a Lajtán túl. A­mint itt nálunk a közösen féltett drága kincs szeretete, a veszély pillana­taiban sorainkból bizonyára száműz min­den pártkülönbséget, úgy a Lajtán túl a válság közelgésének nem szabad feladásul szolgálni arra, hogy a népek egy nagy részének vesztegzár alá helyezése mellett, tönkre jutott cliqitek uralma restauráltas­­sék. A népek közötti kiegyezés gondola­tának kifejezésre kell találnia abban a cabinetben, mely a vihar pillanataiban az önfeláldozás legmagasb heroizmusára hív­ja fel a népeket; s a mintázok, kik önfe­­ledtségükben ma a monarchia ellenségei felléptének tapsolnak, s az oroszszar ke­zet szorítva, kárörömmel nézik a monar­chia megaláztatását, elvesztették ama jo­gukat, hogy lejális ellenfélnek tekint­sük , úgy a körülmények valóban annál sürgetőbben sürgetnek, hogy a baráti­­ békejobbot ne tagadják meg azoktól, kik­­ a válságban a monarchia leghűbb s leg- s önfeláldozóbb érdektársai! Vájjon meggondolják-e mindezt a bíród, tanácsban, midőn közelebb a galicziai ki­egyezés szőnyegre kerül? A felelet ma még bizonytalan,­­ de egy kérdésre nézve nem lehetünk kétségben, s ez az, hogy akár az európai általános helyzetet, akár monarchiánk állapotát tekintsük : a félrendszabályok nem lehetetlenek; e halogató, e kétes politikának árát már sok­kal drágábban megfizettük, semhogy elle­ne már eleve is ne tiltakozzunk. Mi volt ily politika következménye csak az imént, a franczia-porosz háború­ban ? Az, hogy nyakunkon tömérdek újabb adósság, — és nyakunkon az orosz. Ily politika ismétléséhez sem kedvünk, sem pénzünk! A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. III. Napoleon történetéből. Irta : KINGLAKE. (V. Folytatás.) (Az elfogatások , a kamara szétütése ; az elnök meg­mutatja magát a népnek ; a kamara elfogatása, tilta­kozása s a perbe fogatás.) Reggeli 6 órakor Forey tábornok vezérlete alatt egy dandár gyalogság megszállotta a Quai d’Orsayt; egy más dandár Dulce alatt elfoglalta a tuilleriák kertjét; egy harmadik Cotte tábor­­nok vezénylete alatt a Place de la Concorde-on állott fel. Egy gyalog dandár Canrobert alatt, és egy lovas osztály Körte vezetése alatt, valamint egy más lovas dandár Reyhell alatt az elyseei mezők közelében volt felállítva. A csapatok ilye­­tén felállításánál az volt a főczél, e pillanatban nem az egész Párist rohanni meg, hanem főleg Maupas műveleteit támogatni, és az Elysee­s szö­vetségeseinek biztonságáról gondoskodni, hogy ez míg Párisban van, a hadsereg védelme alatt álljon, ha pedig futni kényszerül, visszavonulása a hadsereg által fedessék. A rendbiztosok Maupas rendeleteit pontosan teljesítik, mert a kitűzött perc­ben csapataik­kal behatoltak a kijelölt házakba. Francziaor­szág legkitűnőbb tábornokait elfogták; Chan­­garnier, Bédeau, Lamoriciére, Cavaignac, Leflo tábornokokat kihurczolták ágyaikból, a békében szunnyadozó városon keresztül vitték s bebörtö­nözték. Ugyanezen időben ugyanez történt a képviselőkamra több tagjával; e sorsra jutott Thiers, Miot, Charras ezredes, Roger du Nord és a democraták több vezérférfia. Elfogtak ezen kívül többeket, kiket a titkos társaságok fejei­nek tartottak. Ezen éjjeli elfogatások czélja az volt, hogy reggelre a hadseregnek ne legyenek többé tábornokai, kik a törvényt tisztelik, hogy a kamarának ne legyen meg az összehívásra szükségelt gépezete, s hogy valamennyi politi­kai párt vezéreinek elvesztése által megbénítva legyen. Ezen módon 78 férfi fogatott el; ezek között a kamarának 18 tagja. Még sötét volt, midőn Moray egy csapat gyalogság kíséretében elfoglalta a belügyminisz­tériumot s mozgásba készült tenni ama csudá­latos gépezet tollait, melylyel egyetlen írnok egy egész nemzetnek oszthat parancsokat. S ez egyetlen ember máris megvitte 40,000 község­nek a lelkesedés hírét, melylyel az alvó város e rendszabályokat fogadta, holott Páris eddigelé semmit sem tudott róla. Midőn a hajnal derengni kezdett, a lakosság csodálkozva látott a falakon kiáltványokat és ámulattal hallá, hogy az éjjel Francziaország legelső férfiai elfogattak, s hogy minden tábor­nok, a kiben a törvényes rend barátai remény­séget helyezhettek, be van börtönözve. A hírla­pok, melyekhez folyamodni akartak, hogy meg­­tudják, mások mit tesznek, egytől egyig le vol­tak foglalva. A kamara gyűléshelyének kapui be voltak zárva és katonaságtól megszállva, de az összegyülekező képviselők az épület egy ré­szén mégis találtak egy keskeny ajtót, hol be­mehettek. Sokan voltak együtt és épen kénysze­ríteni akarták habozó elnöküket Dupint, hogy székét elfoglalja, midőn egy osztály gyalog­ság behatolt a terembe s szétkergette őket. Ez alkalommal többen a puskatusa súlyát is érez­ték. Ugyanakkor szétűzték azon képviselőket is, kik a mellékbejárásnál összegyülekeztek s a katonák 12 képviselőt fogva magukkal vittek. A délelőtt folytában az elnök nagybátyja Je­rome, Flahoult gr., több tábornok és nagy kísé­rettel körlovaglást tett Páris több utczáján. Szín­padias hajlama valószínűleg azon hitet gerjeszté a herczegben, hogy e menetnél mintegy diadalt fog ünnepelni, mely szerencséjét megalapitandja s e reménye, tekintve a kamara népszerűtlensé­gét s a csapást, melyet ő éjjel Párisra mért, elég jogosultsággal birt; de most még alig tudható, a párisi népesség minő szemmel tekinti az ő igé­nyeit. A pillanat, midőn megszűntek őt nevetsé­gesnek tartani, közel volt ugyan, de még nem jött el. De különben is nem akarta magát ki­tenni a veszélynek, mely pedig szükségkép ke­letkezett volna, ha ő a nép bárminemű zajos nyilatkozatát provocálta volna, így csupán azon utakon maradt, melyek a csapatok által meg voltak szállva. A fogadtatás, melyben részesült, nem lehetett sem nagyon barátságos, sem na­gyon ellenséges, hanem hideg s bizonyos boszan­­kodással kisérve. E séta után bátorsága ismét alábbszállott. Még egyszer összeütközésbe jött a valóságos világgal, ha nem is oly reménytelenül, mint Strassburg vagy Boulogneban. S mint akkor úgy most letöh­te őt az összeütközés. De nem is volt mit csodálkozni, hogy a helyzet reá néz­ve nyomasztó volt. Régi haj­lam­át követve, Austerlitz nagy napjának évfordulóját azzal akarta tetézni, hogy a nagy nemzet és önmaga között ünnepélyes találkozást hozzon létre. De a mint elhagyta szobáját, hol mindezt tervezte; s midőn a fris levegőre jőve utczáról utczára lovagolt, minden perczben világosabb jön, hogy Páris sokkal inkább el van elfoglalva, sokkal komolyabb és boszosabb, hogy sem őt császárá­nak kikiáltsa; sajátságos, hogy a lakosság még azon bámulattal sem adózott neki, melyet pedig a múlt és eseményei által biztosítva hitt a maga számára. Lehet, hogy Páris akkor még álmos volt, vagy roszul volt értesülve mindenről vagy végül talán közönyösséggel tekinté a dolgokat. Pedig itt volt minden, a­mi bámulatot kelthetett: az uj Caesar vezéreivel, élő lovak hátán ülve, megfelelő kardokkal és öltözetekkel. Legfölebb a nap, a hidegi deczemberi nap hathatott volna az ily helyzetben levő emberre kellemetlenül. La­jos herczeg haza lovagolt és az nap nem volt többé látható. Ez időtől kezdve jobbára az Elysee-kben volt bezárkózva. Itt egy félreeső szobában, még mindig felöltözve veres nadrágjába , háttal a világosság felé, órákon át a kandalló tüze előtt ült, arczát kezeivel eltakarva. E ve­szélyes időpontban a híreket nem is vivék egyenesen hozzá. Vagy roszkedvű hangu­­lata miatt , vagy pedig amiatt, nehogy ő búskomolysága által társait is veszedelembe döntse, minden kényesebb birt távol tartottak tőle. Jobbnak látták, hogy csak azt tudja meg, a­mit Persigny vagy Fleury neki megmondani jónak láttak; minthogy ő talán saját szemével lássa St. Arnaud vagy Magnan egy hadsegédét, vagy épenséggel a rendőrbiztosok egyikét, kik­nek látása a jelen időpontban még Maupasra is kínos benyomással bírt. A képviselők, ki lévén zárva rendes gyálhe­­lyekről, összegyűltek a 10. kerület prefektúrá­­ján. Itt a nagy Barrier indítványára határozatot hoztak, melynek értelmében Napoleon Lajos tette következtében elveszté az elnökséget s a legfőbb törvényszék felhivatott, hogy az elnök és bűnrészesei felett ítéletet mondjon. E határo­zatok épen kimondatták, midőn egy zászlóalj vadász a prefectura udvarába nyomult s a lép­csőkön is feljött. A kamara egyik alelnöke ki­ment és felhívta a katonákat, hogy a kama­ra tanácskozásait ne zavarják.­­ A vezénylő tiszt érezte a ráparancsolt kötelesség nyomorult­­ságát vagy az abból származható veszélyeket s kijelenté, hogy ő csak elöljáróinak eszköze, a­kiktől újabb, más parancsot fog kérni. De már e pillanatban Forey tábornok vezénylete alatt több zászlóalj sor gyalogság érkezett a prefektura elé és körülfogta azt. A vadászok parancsot kap­tak, hogy fegyvereiket megtöltsék s két rend­biztos az ajtó elé állt, kijelentve, hogy nekik parancsuk van a termet kiüríteni, egyszersmind felhivták a képviselőket az engedékenységre. A képviselők vonakodtak engedni. Ekkor egy harmadik rendbiztos jött, ki fenyegetőbb han­gon kezdett beszélni, de maga is visszahökkenni látszott, midőn eljárása törvénytelenségére fi­gyelmeztetők. Végre Magnan tábornok egy hadsegéde írásbeli rendeletet hozott a vezénylő­tisztnek, hogy a termet — ha szükséges, erő­szakkal is — kiürítse, s az ellenszegülő képvise­lőket a marasi fogházba vigye. Magnan­e pa­rancsában is elrejtőzött kedvelt védpajzsa alá, hogy ő a hadügyminiszter rendeletéből cselek­szik. 220 képviselő volt jelen. Az egész gyüle­kezett kijelenté, hogy ellenszegül, és csak az erőszak előtt hajlik meg. Dupin távollétében Bercoist d’Azy­ur elnökölt. A rendőrök őt és az alelnökök egyikét megfogták és kivezették a teremből. A többi képviselők mind követék őket s két sor­katona között végig vezet­tettek az utczákon. Forey tábornok a kato­nák mellett lovagolt. A mint az igy fogoly­­lyá tett Francziaországot végig vezették az utczákon, a nézők fájlalni látszottak ezt, de csak úgy, mint a­ki egy erőszakoskodás tanúja és szomorítónak találja, hogy senki sem avatkozik be, de aztán nyugodtan tovább megy. A képvi­selők talán túlságos sokat bíztak a jog és tör­vényben és nem gondoskodtak róla, vagy talán nem is sikerült nekik kieszközölni, hogy a la­kosság nagy tömegekben körülállja az üléster­met. Voltak olyanok is jelen, kik e dologban a szabad intézmények halálát látták, de csak vé­letlenül jöttek oda és nagyon kevesen. A nemes harag kitörése sehol sem volt látható. A repub­likánusok egy szerencsétlen pillanatban törvényt hoztak, mely szerint a népképviselők szolgála­taikért díjat húzzanak. Ezen intézmény követ­keztében a kamara sokat vesztett hiteléből, mert aláásta azon magasztos érzetet, melylyel a sza­bad nép parlamentje iránt viseltetik. A párisi munkás, ki bátor és harczias, de ravasz és talán kissé irigy is, napszámla eredményét összeha­­sonlítá a képviselő napidijával s úgy találta,hogy nem kötelessége azon embereket védeni, kik ha­­zafiságukat naponta 25 francért bérbe adák az országnak. Nagyon jól érezte ellenben, hogy mi illik és mi nem s ezért a fogoly képviselők menete belsejében megsértő őt. E habozó hangulatban a párisi munkás tétlen néző maradt s nézte, miként lép ki hazája a szabad államok sorából. A d’Orsay-féle laktanya kapui megnyíltak; a képviselők bevonultak az udvarba s aztán ismét bezárták rájuk a kapukat. Délután 2 óra volt most, de ahhoz, a­mi most következett, sötétség volt szükséges s azért a képviselők egész nap fogva ültek a laktanyában. Délután fél 4 órakor még két képviselő jött, kik a reggeli ülésen nem voltak jelen s bezára­­ták magukat a többiek mellé. Esti fél 8 óra­­kor a rendes ülésteremben elfogott 12 képvise­lőt is a laktanyába hozták, úgy hogy a kamara fogoly tagjainak száma most összesen 232-re ment. Egy negyed 10 óra előtt több ablaknélküli kocsit, melyeket máskor közönséges gonosztó­ Pest, november 18. (A 25 ös bizottság) Deák-párti tagjai ma délután folytatólag értekezletet tartottak, melyben a törvényszékek száma és helye iránt megállapodásra jutottak. A törvényszékek szá­ma jelentékenyen kisebb mint előbb tervezve volt. A 25-ös bizottság együttes ülése holnap délután lesz. (A kép­viselőház II. osztályának) f. hó 19-ére hirdetett ülése csak f. hó 21-én hét­főn délelőtt 10 órakor fog megtartatni, azon esetre, ha országos ülés nem lesz. Pest, 1870. november 18. Török Sándor osztályjegyző. (A III. osztály) f. nov. hó 19 én d. e. 11 órakor ülést tart. Tárgy : az úrbéri birtokviszo­nyok rendezéséről szóló tövényjavaslat. Széll Kálmán, a III. oszt. jegyzője. (A képviselőház VI. osztálya) hol­nap, az­az i. hó 19-én d. e. .11 órakor ülést tart. Tárgya: az úrbéri viszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslat. Hodossy Imre, Pest, november 18. Az orosz-török conflictus ma látszólag ugyan békésebb szint öltött, de azért a Belgrádból, Konstantinápolyból és Odes­­sából vett magánlevelek szerint a hadjá­ratra való készülődések, bár féligmeddig titkon, de lázas erélylyel folytattatnak. Egy helyről várjuk még határozottan jól értesült körökben forgó rendkívüli leve­lezőnktől a híreket: Bukarestből. Mi Ru­­méniának jelenben való erőkifejtési ké­pességére ugyan nem fektetünk valami nagy súlyt, noha az összesen 30 ezer főre emelhető rumén sorhadnak és mozgósí­tandó honvédségnek melyik oldalhoz sze­­gődése a végszámadásban mégis 60 ezer főnyi erőkülönbséget alkot, hanem inkább azért óhajtanók már ez országnak maga­tartását ismerni, mert ettől függ nagyrészt a netalán szükségessé válható első stra­tégiai fejlődésnek tervkészítése. Lehetetlen hinni, hogy Bukarestben be nem látnák, miszerint az oroszok konstantinápolyi ál­mainak valósítása Ruméniának birtokba vétele nélkül csont- és hússá,­­ valóság­gá soha sem válhatik.Lehetetlen Ruméniá­nak be nem látnia,hogy­ csakis addig élvez­heti teljes függetlenségét,míg monarchiánk­­kal egyetemben képes az orosz hatalom kifejtését a Balkán félsziget felé meggá­tolni. Vagy talán Bukarestben azt hiszik, miszerint a Konstantinápoly felé törekvő oroszok a Budsák és a Dobrudzsa által képezett, alig 8—10 mértföldnyi széles stratégiai összeköttetéssel megelégedhet­nének ? Azt nem hiheti senki sem, és mi­után a bukaresti államférfiaktól a bölcs előrelátás adományát eltagadni eddig okunk nincs, bevallhatjuk, hogy csak a mostani körülmények alatt még szüksé­ges pessimismusnak legszélsőbb határáig való eljutás vágya bírhatott arra, hogy tegnapi és tegnapelőtti czikkeinkben fel­tételezzük, miszerint Ruménia az oroszok mellé állhatna, de e tekintetben a közös hadügy­értől is megvárjuk, hogy mind amaz intézkedéseket erélylyel megtegye, miszerint Ruménia szabad rendelkezési jogában az oroszok által erőszakosan ne háborgattathassék, hanem hogy ily eset­ben részünkről azonnal erélyesen tá­­mogattassék. Ha háború fenyeget, le kell tenni min­den égard-ról! Glacé-keztyűvel nem lehet háborúra készülni, azt láttuk 1866-ban, és ha csakugyan ágyúra és hátultöltőre bizatnék a megsértett nemzetközi jogok és szokások védelme, akkor igen sok függ attól, hogy a mi csapataink az oroszoknál hamarább áraszszák el Ru­­mániát. A­mi magát az orosz sereget illeti, az ugyan némi részletekben közös seregünk fölött előnyben van, de a győzelem főté­nyezőiben e mögött messze elmarad. Az első felállításban résztvevő gyalog­sága ugyan hátultöltőkkel lesz ellátva, de azok nemhogy a Werndl — de még a Wünzl-féle rendszer szerint hátultöltőkké átalakítottakkal sem állhatják ki a ver­senyt. A régi orosz elöltöltő fegyverek, részint Carl,­­ részint Terry­ Normann vagy Kranka rendszere (a Snider-félének módosítványa) szerint alakíttattak át há­tultöltőkké. E fegyverek 15 ezredméter­­nyi átmérőjükkel korántsem versenyez­hetnek a Werndl- vagy Wänzl-fegyve­­rekkel, melyek sokkal kisebb űrméret (Werndlénél 11 mm, Wanzlénél 13,9 mm.) mellett sokkal nyújtottabb röpvonalakon hajtják ki a golyót. A főfegyvernemnél tehát fegyverzetre nézve jelenleg még határozott fölényben vagyunk; az i­d­ő­v­e­l az orosz seregnél behozandó Berdán-féle fegyvernek had­előnyeit és hátrányait még nem ismerjük teljesen, de ily fegyverrel — néhány lö­vészzászlóalj kivételével — csak néhány év múlva jelenhetne meg az orosz se­reg a csatatéren. Az orosz gyalogkatona kitűnő a véde­lemben, de nehézkes, lelkesedés nélküli a támadásban, és a mostani fegyverzetnek megfelelő szórványos harczmód bő alkal­mazásában korántsem mérkőzhetik a mi sokkal intelligensebb bakáinkkal. Az orosz tiszti karnak nagy része ugyan igen alaposan van iskolázva, de miután az orosz katonai tanintézetekben a fősúlyt nem a helyes gondolkodás kifejté­sére , hanem inkább az észelő mago­lásra fektetik, következik, hogy a tettek perezében hiányzik ama gyors gondolko­dás és az erre alapított helyes intézkedési tehetség, mely nélkül minden katonai tudomány a csata alatt mit sem ér. A majdnem teljesen porosz minta sze­rint készült 4 és 9 fontosoknak elnevezett ágyukkal ellátott orosz tüzérségnek sze­kerészed készletei eddig még igen ne­hézkesek, a miért is működési képesség­ben, a mi tüzérségünkkel nem fog vetél­kedhetni. Az orosz tüzérség összehasonlításánál közös seregünkével szemben, feltűnő ama roppant különbség, mely a tábori tüzér­ségnél alkalmazásba jövő lövetek (go­lyók) súlya közt létezik. Míg az orosz 4 fontosból lőtt lövetnek súlya 5, 75 ki­logramm, addig az osztrák-magyar ugyan­ily elnevezéssel bíró ágyúnak lövete csak 6, 48! Az orosz 9 fontos lő 11,25 ki­logramm súlyú lövetet, az osztrák-ma­gyar 8 fontos csak 6, 32 kg-nyit! Ez annyiban előnyünkre válik majd, hogy ágyúink több lövetet vihetnek magukkal mint az oroszok, és könnyebben fognak mozogni. KÁPOLNAI, Pest, november 18. Granville lord válaszsürgönye az orosz kabinet ismert körjegyzékére terjedelmes kivo­natban fekszik előttünk. Az angol külügyminisz­ter röviden összevonja Gortsakoff herczeg nyi­latkozatának lényeges részeit s azután így ír: „Oroszorország a szerződések részbeni érvény­telenítésére szorítkozik ugyan, de ez által a tel­jes érvénytelenítés jogát igényli magának. — E joggal az egyes szerződő hatalom nem bír, hanem csak a szerződés összes aláírója. E jelenlegi orosz tan hatása minden szerződés lé­nyegének megsemmisítése. Anglia az orosz jegy­zéket mély sajnálattal fogadta, mert oly discus­­siót nyit meg, mely a szívélyes egyetértést zavar­hatja. Anglia tehát az idézett okok miatt Gortsa­­koff bejelentett lépését semmi esetre sem szentesítheti. Meg nem engedheti, hogy az egyik szerződő hatalom önhatalmilag a szerződést re­­noválhassa. Ha Oroszország jelen nyilatkozata helyett a szerződő hatalmaknak a szerződés re­­visiója ügyében indokolt előterjesztéseket tett volna, azok nem utasittattak volna vissza s a jövendő bonyodalom szintúgy, mint a nemzet­közi kötelezettségek érvényére vonatkozó igen aggasztó pr­ecedens veszélye elkerültetett volna.“ A tegnapi londoni lapok az orosz sürgönyről élesen nyilatkoznak, s mindnyájan helyeslik Granville lord válaszát. A legélesebben szól a Times, mely a congressus tervét a porosz­­franczia háború idején kivihetetlennek

Next