Pesti Napló, 1871. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-13 / 10. szám
6. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, térmentetlen tetelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóki iratai: Ferencziek-tere 7. szám földs.,üt. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiad.» körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. int Péntek, január 13. 1871. 22. évi folyam. Hirdetmények dija: Előfizetési föltételek: Vidékre, postám celyben, házhoz hordva Egész évre . . . 82 írt. Félévre . . . 11 írt. Negyedévre ... 6 , 60 kr. Két hóra .... 1 , 70 kr Egy hóra . . . 1 , 66 kr 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélvegdii külön 30 ujkr. Nyilttéri 6 hasábos petitsor 25 ujka. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ 1871. 22-dik évi folyamára. Egy évre .... 22 frt. Fél évre .... 11 frt. Negyedévre . . 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felüldzetés havonkint 30 kr. A „P. Napló“ kiadóhivatala. PEST, JANUÁR 12. A londoni conferenczia összejötte megint elhalasztatott. Ez az egész conferenczia, mint látszik, rosz csillagzat alatt született, vagy találóbban mondva: már születése előtt is üldözi a balsors. A jól értesülést színlelő tollak ugyan váltig azt híresztelik, hogy a diplomata urak már jó előre maguk között mindent elrendeztek, úgy, k°£gy a zöld asztalt körülülő államférfiaknak csak a ratificatió műtété maradt hátra, hanem mindennek daczára a conferenczia folyton elhalasztatik, s ma már azt sem tudjuk, hogy voltaképen mikor fog végre valahára csakugyan összeülni. A nehéz idők visszahatását, mint minden, úgy a conferenczia ügye is megérzi. Ha e meglepő halogatás okait keressük, úgy jobbról és balról is azt halljuk, hogy más akadály nem forog fenn, mint Jules Favre késedelmezése, ki e válságos napokban nem akarja elhagyni Párist. Meglehet, hogy e körülmény is akadályozza a konferenczia pontos megnyitását, de úgy hiszszük, hogy itt ezen kívül más nyomós okok is közreműködnek. Jules Favre helyett más képviselőt is küldhet Francziaország, s ha a nemzeti védelem kormánya egyáltalán nem akarja magát Londonban képviseltetni, akkor módjában áll ezt az európai hatalmakkal kereken tudatni, kik azután valószínűleg Francziaország nélkül járnának el teendőikben. Arról, természetesen, többé szó sincs, hogy Francziaország jelen ideiglenes, úgyszólván ad hoc működő kormányától bármely hatalom megtagadná a jogot, hogy egy nemzetközi sérelem elintézésében az európai államok tanácsában szintén hallassa egyenjogú szavát. Az ily velleitásokat a nemzeti védelem kormányának eddigi működése gyökerestől kiirtotta. Még Poroszország is ma már egészen máskép ítéli meg e kormány jogkörét és viszonyát a franczia nemzethez. Jules Favre tartózkodása tehát nem lehet az egyedüli ok. Mi mintha azt vennők észre, miszerint ezúttal maguk a semleges hatalmak oda működnek, hogy a conferentia összejötte elhalasztassék mindaddig, míg a két hasonló fél közötti roppant feszült helyzet eléri válságát, s a küzdelem az egyik vagy másik fél számára véglegesen eldől. Ez sokáig többé nem tarthat, s az imigy létrejött új helyzet a diplomatia közbelépésének megadná azután azon alapot, melyet ma még nem érez lábai alatt. A semleges diplomatának lehetetlen nem éreznie azon anomáliának roppant módon szégyenítő voltát, hogy míg egy még csak netalán leendő conflictus elhárítására összeül és tanakodik, mikép tompítsa meg ez ügy élét, nincs lelke hozzá, hogy szavát fölemelje egy oly háború megszüntetésére, mely már hat hónap óta dühöng, s Európa két első nemzetére iszonyú csapásokat mér. Más oldalról viszont a diplomatia érzi, mennyi nehézségekkel járna a jelen pereben történő intervenció. Mit csináljon, kihez forduljon,mily alapon ajánlja a békekötést ? Azt már ő is belátja, hogy platonikus közbelépés, a béke helyreállítása iránti bármily hőhajtás kinyilatkoztatása ma már épenséggel nem ér semmit. Ha az európai diplomatia solidariter, vagy annak egyik tagja ma a harczoló felek közé lép, ezt csak positív békeprogramm alapján teheti. De van-e módja benne ilyent létrehozni ma , midőn a franczia nemzet lelke egész teljéből üdvözli a sorsnak régen várt fordultát, s Németország minden erejét megfeszíti, hogy a már teljesen biztosnak vélt ragadmány váratlanul ki ne essék körmei közül ? Ma tehát a közbelépés tagadhatatlanul nehéz, sőt lehetetlen — de várjon könynyebb, kevésbé kétséges sikerű leend e majd egy vagy két hét múlva, ha például Francziaország újabb sikereket bírhat fölmutatni ? vagy a másik esetben, ha netán Páris kapitulált, s a győzelmes német hadseregek bevonultak a franczia fővárosba , melynek erődjei előtt már majdnem négy hónapig várják az oly nehézzé tett diadal megjöttét ? Ha nyugodtan szemléljük a létrejöhető helyzet mindkét esetét, be kell vallanunk, hogy a nehézségek akkor is véghetetlen nagyok leendőnek. A legyőzött Francziaország akkor sem fogja a tusát befejezettnek tekinteni s nem engedi majd, hogy a nemzettest egy élő szét irgalmatlanul elvágják, s más idegen testhez forrasztják. . Viszont a több vagy kevesebb vereséget vallott Németország Elsass és Lotharingia meghódítása ügyében elannyira enyagírozta már magát, hogy a teljes határozott kudarcot csak nagynehezen s a végső szükség órájában vállalná majd magára. Akármikép álljon azonban a dolog, Európának erkölcsi kötelessége, ha bármely ügyben képviselői a zöld asztal köré sorakoznak, megtenni mindent, hogy ez iszonyú háborúnak mielőbb vége szakadjon. Az az Európa, mely e borzasztó katastrófák szeme láttára nyugodtan bírna tanácskozni, anélkül, hogy csak egy szóval is megemlékeznék azon ügyről, mely visszahatását ma már az egész világgal érezteti — ez Európa örök szégyenfoltot sütne saját homlokára. Az nem akadály, hogy a conferentia napirendje szorosan körülírott, hisz az ily elhatározások nem is ugornak ki sisakkal, vérttel egyszerre az egyik vagy másik diplomata agyából. Ami eddig történt, azt Angolország egymaga tette, most a kezdeményezésben is csatlakozhatik hozzá az osztrák-magyar állam. Ha Oroszország nem vesz részt az actióban, megtörténhetik nélküle, Olaszország bizonyosan csatlakozni fog hozzája. A lapok néhány nap előtt azt híresztelték, hogy Poroszország maga sem venné többé rosz néven az európai békéltetést, sőt örülne neki , de ha ez nem állana is, Németországnak rosz kedve nem lehet gát ott, ahol az emberiség, s minden egyes államnak önmaga iránti kötelesség teljesítéséről van szó. Poroszország e lépés folytán nem imponálhat az osztrákmagyar államnak ellenséges szándékot, e monarchia a prágai béke ügyében tanúsított magatartásával megmutatta, hogy távol van tőle minden ellenséges indulat. Ha a conferentia folytonos elhalasztása csakugyan azt jelentené, hogy az európai hatalmak várják a percet, melyben végtére önmagukat feltalálhatják, akkor ez a késedelemnek oly indokolása volna, melyért Európa végre egyszer mégis köszönetet tartoznék diplomatiájának. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Svájcz tanügyi viszonyaiból. Azon sokoldalú, buzgó munkásságban, melyet Eötvös báró hazai nevelésügyünk emelése körül kifejt, jelentékeny, és reméljük, gyümölcsöző helyet foglalnak el azon tanulmányok, melyeket a miniszter kiküldöttjei által a külföld tanügyi intézményei megismerése és gyakorlati szemlélése körül eddigelé tétetett. Molnár Aladár az összes kiküldöttek között kétségkívül a legnagyobb figyelmet érdemli, s utazásairól tett jelentései szint oly érdekesek, mint tanulságosak. Ő a nyáron a Svájczban tett körutat, s nagy vonásaiban ismerve már a havasi virágzó kis köztársaság tanügyi szervezetét, ezúttal a köznevelés némely kevéssé általános és nálunk még vitatás tárgyát képező intézményeire fordító kiválólag figyelmét, milyenek : a tanítóképezdék szervezete, a bennlakás kérdése, a közép- és főtanodáknál alkalmazott felvételi vizsgák; — az alsóbb fokú gazdasági oktatás; — népiskolai tanítók özvegyeinek s árváinak ellátása; — a népiskolák anyagi fentartása; az egyleti és szegénynevelési ügy s a menházak. Minthogy azonban ezen egyes ágak értékét és jelentőségét is csak akkor méltathatjuk — mondja a jelentés — ha az egész fát magunk előtt látjuk, s a törzsre is tekinthetünk, melyből kinőttek, szerző megkísérli Zürich, Bern és Basel kantonok közoktatásának lehető rövid képet adni, az említett momentumoknak különös kiemelésével. Jelentéseiből Zürich kantonjának és városának tanügyi szervezetére vonatkozók vannak előttünk, melyekből ezennel idézünk egyet mást. Hogy a zürichi nép által a közoktatás érdekében tett nagyszerű áldozatokat s erőkifejtést annál inkább méltathassuk, szükségesnek látjuk a jelentésben foglalt nép számát s anyagi helyzetét kitüntető néhány statistikai adatot előre bocsátani. A kanton, vagy mint a nép hívja: „Zürriciet“, a szövetséges köztársaság keleti részén, az úgynevezett svájczi fensíkon(azonban inkább csak nagyobb térségü völgyeket kerítő hegyek között) 313/n négyszög geographiai mértföldön terül el, a legújabb összeírás szerint 266,000 (11,000 róm. kath., a többi ref. vallásu) lélekből álló lakossal, tehát egyike Európa legsűrűbben lakott vidékeinek, mind a mellett részint a műveletlen hegyek, részint a zürichi tó, részint a falvak s városok által elfoglalt tér miatt csak az egész terület egy harmada, tehát alig 100/1Q m. föld használható földművelésre is termesztésre. Bármily sorfatelepet, s némely hegyein szép erdei vannak, mégis tüzelő anyagot sem termelhet elegendőn, úgy, hogy Graubünden és St. Gallen szomszéd kantonok tartják fával. Az 50 —60 Juchard ( Juchard állll □ öl) művelhető földdel birók, már nagyobb birtokosok. A tisztán saját földjük műveléséből élő mezei lakosok legtöbbjének 4—6—10 Jucbard földje van s még hozzá a talaj épen nem termékeny, s csak azon tanultsággal és rendkívüli szorgalommal űzött oly váltó gazdálkodás által, mely mellett ugart soha sem hagynak, (és a melylyel az egész Zürribietet egy gyönyörű kertté alakították), képesek közép számítással 75—80 frank jövedelmet nyerni egy Juchardtól. Gyalogolása közben, jelentést tevő, többször betért 5—8 holdas paraszt gazdákhoz, kiknél rendben tartott gazdaságuk mellett leginkább feltűnt azon biztosság, melylyel jövedelmeikről számot tudnak adni, s azon pontosság, melylyel kiadásaikat s bevételeiket jegyzik. Egy ily 5—7 holdas birtok rendesen 400—600 frankot jövedelmez, (nem az u. n. jó terméseket számítva.) A művelhető föld kevés, és nem eléggé termékeny voltát pótolja az ipar, és különösen a gyáripar. Jövedelemre legelöl áll a már 13-dik század óta űzött selyemszövés és fonás, melylyel jelenleg 120 kisebb-nagyobb gyárban foglalkoznak, s 65 millió frankra teszik az évenkint Zürich kantonban feldolgozott és kiszállított selyem értékét. Utána jő a gyapotfonás, melyet 78 fonógyárban űznek. Harmadik nagy iparág a nagyobb városokban űzött gépészet és gépkészítés. Sajátságos azonban s figyelemreméltó, hogy itt a gyárakban nem olyan kizárólag munkás osztály dolgozik, mint p. o. Angliában, kinek a gyári munkán kívül semmi egyéb foglalkozása nincs, s ha azután az illető gyárakban nem kap munkát, már éhezik, hanem nagyrészt 1—2 holdas parasztok, kik legszükségesebb élelmiszereik nagyrészét birtokukon megtermesztik, s a mellett keresnek a gyárakban. Zürichben sok egyes gazdag ember van ugyan, de maga a kantonbeli nép — birtokát tekintve — nem épen vagyonos, sőt a mi magyar falvaink s városaink telkes polgáraihoz képest szegény. Mindamellett a nép műveltsége és munkássága folytán, nemcsak, hogy nyomor sehol sem látható, hanem általános jóllét tapasztalható. A kanton összes jövedelmeinek mintegy 3/i*" dét állami tőkék s fekvőségek jövedelmeiből, ?/i,-dét regálékból s apró vegyes forrásokból, 6/h-dét az adókból s illetékekből nyeri. Az adó kétféle, u. m. vagyon és jövedelmi adó. Vagyonadót mindenki egyenlőn fizet, ugyanazon kulcs szerint, legújabban il is •/• tehát p. o. 1000 frank vagyontól 1/a frt. A jövedelmi adóra nézve legújabban a progressiv rendszer fogadtatott el. Svájcz beléletét érdekesen s örvendetesen illustrálja Zürich kanton költségvetése, mely különben a többi európai nagy hatalmasságokéival legalább azon egy pontban egyet, hogy ti. szinte mutat fel deficitet. P. o. 1869-dik évben 170,625 francot. Reméljük, a derék zürichiek ez adósságot hamarább fogják törleszteni, mint az osztrák magyar birodalom a maga valamivel nagyobb deficitjét. 3.511,588 fr. volt a bevétel; 3.682,214 fr. a kiadás. E kiadás több mint negyede,948,941 fr.a nevelésügy által vétetett igénybe. Nagyságra nézve a legközelebbi tétel: közmunkák 575,005 és csak ezután következik a hadügy 488,615 frankkal. Boldog Svájcz! A közoktatás anyagi szükségletei a különböző oktatási ágak s tanintézetek szerint különböző forrásokból fedeztetnek, legnagyobb részben azonban az állam és a községek gondoskodnak róla. Az egyetem, gymnasium, ipariskola (nálunk reáliskola) tanítóképezde, állatgyógyászati tanoda, gazdasági iskola mint kantonai intézetek, s egészen az állami pénztárból tartatnak fenn, amennyiben t. i. kiadásaikat a létező alapítványok s tanpénzek nem fedezik, azonban ezen jövedelmek is az állami pénztárban kezeltetnek mint állami bevételek. Hasonlóul az egész tanügyi administratió költségeit az állam viseli. Ezenfelül a szövetségi műegyetemhez is járul a kanton évenként 16—20,000 frankkal. A népiskolai oktatás terheit elsősorban és legnagyobb részben az illető szülők és községek viselik, s az állam csak a szükséghez képest segélyezi őket az alább előadandó módon, a felső népiskolákat nagyobb mérvben és rendszeresen, a primár iskolákat kevésbé, és inkább kivételesen. A tanítók képzéséről azonban az állam gondoskodik. A kisdedóvodák, menházak (Restungsanstalten), siketnémák és vakok nevelőházai még eddig magán alapítványokból és társadalmi tevékenység által tartatnak fenn, s az állam csak segélyezéssel gyámolítja őket. Állami külön iskolaadó nincs. A kanton a közjövedelemből fedezi iskolai kiadásait is. Miként fölőbb az államháztartás átnézeténél láttuk, a kanton a múlt 1869-ik évben a közjövedelmekből 948,948 frankot, de sajátképen 912,241 frankot(a többit hadi és hasonló tanczélokra) fordított a közoktatásra, a zárszámadások szerint ez összeg következőleg adatott ki a különböző tanügyi czélokra: Tanügyi hatóságok 16,920 fr., egyetem 111,818 fr., a szövetségi műegyetemhez való zürichi járulék 16,000 fr., kantoni gymnasium 39,665 fr., ipariskola (megfelel a mi reáliskolánknak) 38,366 fr., egyes iskolai igények betöltésére (torna-fegyvergyakorlás, szolgák stb.) a kanton összes területén 11,038 frank. Állatgyógyászati tanintézetre 20,292 fr, tanítóképezde 41,748, könyvtárak és gyűjtemények 20,550, ösztöndíjak 16,200, világítás és fűtés 13,420 fr. Összesen 329,711 fr. A népiskola ügye 455,295 fokot vesz igénybe, felette tekintélyes összeg,ha meggondoljuk, hogy ez összegből csak néhány iskola tartatik el, egészben véve pedig inkább az alsóbb oktatás eszközei gyámolítására s pótlására szolgál. Mert a népiskolai tanintézetekre nézve a primár iskolák költségeit elsősorban nem is az egész község, hanem az illető szülőkből álló Schulgenossenschaft viseli, ez lévén köteles az iskolai épületeket előállítani, azokat bebútorozni, mindenkép felszerelni, a tantermeket füttetni, a tanítókat fizetni stb. Sok helyen egy községben több iskola van, melyeknek egyike néha annyira a falu szélén, s a szomszéd falu közelében van, hogy ez utóbbiból is oda járnak a gyermekek s azon szülők, kik egy iskolát használnak, összesen egy Schulgenossenschaftot képeznek. A házak szétszórtságánál fogva több falu képez egy iskolai községet (Schulkreis). A felső iskolák rendesen több községek szám A Deák-part f.hó 14-kén szombaton délután 6 órakor fontos tárgyban értekezletet tart. Pest, január 12. (A kép v. ház központi bizottmányának) mai üléséről röviden szóltunk már esti lapunkban Mint említettük, az ülésen a miniszterelnök is jelen volt, s a fenforgó tárgyban, hogy t. i. az ujonczozási törvényjavaslatban e kifejezés használtassék-e : „magyar hadsereg,“ vagy pedig a törvényhozás előbbi határozatai értelmében ez: „magyar sorhadi csapatok,“ igen élénk, hosszabb vita keletkezett. E vita azonban tulajdonképen meddő volt,miután a közp. bizottmány tárgyalásai csakis arra valók, hogy az osztályok megállapodásait „concertálják,“ márpedig az osztályok többsége (5 osztály 4 ellenében) az ellenzék által ajánlott szöveget, a „magyar hadsereg“ kifejezést fogadván el, a közp. bizottmány tagjainak többsége természetesen szintén e szövegezés mellett nyilatkozott. A dolog érdeméhez nincs sok mondanivalónk mert annak tulajdonképen nincs is „érdeme.“ Amiről itt szó van, az már hosszú, elkeseredett viták tárgyát képezé a képr.házban, a kormány e kérdésben ismételve kifejté nézeteit, s természes, felfogása ez ügyben ma is csak az, aminőt a kérdés első fölmerültekor nyilvánított. A tárgynak mindez oldalait inkább csak a recapitulatio kedvéért említjük. Azt azonban különösen is hangsúlyoztatni jónak látjuk, hogy a közp. bizottmány tárgyalásainak mai eredménye e kérdésben, nem bsz semmi politikai jelentőséggel. Az egész dolog egyszerűen azért történt, mert a Deákpárt nem volt a kellő számmal képviselve egy osztályban, mi kétségkívül nagy baj, igen szomorú körülmény, rosz vilájgítást vet bizonyos pártfegyelmi viszonyokra, de mindebből semmi sem következik, mint az, hogy a deákpárti képviselők nem látogatják lelkiismeretesebben az osztályüléseket s megtörténhetik máskor és fontos esetekben is , hogy a kormányjavaslat kisebbségben marad s az ellenzék, legalább 1 2 napra, múló győzelmet constatálhat. Ez természetesen magában véve is nem oly kis dolog, mint sokan vélik, de már chrónikus baj, s úgy látszik, hogy csak egy nagyobb válság megrázkódtatása szüntetheti azt meg.A képviselőház II. osztályos mai ülésében a földhitelintézetre vonatkozó 1.-javaslat első 8 §-át tárgyalta. Az első szakasz megvitatásánál elvi különbség merült fel. — Berecz a t.-javaslat kedvezményeit más hason hitelintézetekre is ki akarta terjeszteni, Várady János és Kuba ellenben ezen kedvezményeket az 1848. XIV. t. sz. intentiója szerint csak a m. földhitelintézetre akarják szorítani, a Berecz nézetéhez csatlakoztak : Horváth Mihály, Házmán, Szentpály és Török Sándor, s végre az első szakasz a Török indítványára következő szerkezetet nyert: „Az 1848. XIV. t. sz. határozatai az 1863-ik évben magánosok által alapított magyar földhitelintézetre és a földbirtok hitelre vonatkozó más hasontermészetű intézetre, amennyiben a jelen törvény eltérvén, nem intézkedik, ezennel kiterjesztetnek.“ A többi szakaszok bezárólag a 8-ikig változatlanul elfogadtattak. (Am. delegátió hadügyi albizottsága) elhatározta, hogy a közös hadügyi költségvetést a jövő hét végéig teljesen bevégzi. Míg azután a jelentés elkészül, a delegáció plénumában tárgyalás alá kerülnének a pénzügyi albizottság, a tengerészeti és a külügyi albizottság jelentései. A hadügyi budget képezendő a plénum utolsó tanácskozási tárgyát. (Börtönügy.) Az első folyamodású királyi bíróságok küszöbön álló rendezése alkalmával az összes hazai börtönügy az igazságügyminisztérium hatáskörébe fogván átlépni, az igazságügyminiszter az országos börtönügyosztály vezetőjét, Csillagh László miniszteri tanácsos urat előgondoskodásból már most megbízta, hogy egyelőre a pest megyei központi és a Buda sz. kir. főváros területén levő összes városi börtönhelyiségeket megvizsgálja, s azok terjedelméről és minőségéről, továbbá az ott jelenleg letartóztatott vizsgálati és elítélt foglyok számáról, valamint a mindkét rend- és nembeli foglyoknak az utóbbi 3 évben való forgalmáról magának a helyszínén biztos tudomást szerezve, a találandottakról jelentést tegyen. A tényleg létező viszonyok alapján s e viszonyok számbavételével szándékszik azután az igazságügyminiszter az ebbeli munkálatokat azonnal megkezdeni. Arr. (A képviselőká valamennyi osztályai) pénteken, január 13-án d. e. 10 órakor ülést tartanak a honvédelmi miniszter által benyújtott 545. 546. 547. 548. 549 és 570. sz. törvényjavaslatok tárgyában. Pest, január 12. A párisi híreket óráról-órára a legnagyobb feszültséggel várjuk. A porosz ütegek, melyek lövegeiket 7 — 8000 lépésnyire vetik, a franczia főváros belsejébe szórják vészes lövegeiket, mégpedig, mint látszik, anélkül, hogy a francziák a tüzelést komolyan viszonozni tudnák, vagy akarnák. Egyelőre egyetlen fontosabb mozzanatát csak a franczia tüzérség ezen képtelenségének bebizonyodása képezi. Maga a bombázás, noha egy éjjel 2000 golyó repült a város délnyugati részeire, eddig még nem sok kárt okozott, s nem is igen fog okozhatni mindaddig, míg a poroszok ütegeiket a városhoz közelebb nem hozhatják. Az eddigi bombázás hatásai tehát nem igen kelthetnek aggodalmat, hanem nagy szerencsétlenség az, hogy a franczia tüzérség hátramaradt, amaz igények mögött, melyeket a viszonyok hozzáfűztek. Az ő feladata lett volna kitűnő tengerész-ágyúival az ütegépítést a poroszok részéről meggátolni, az elkészülteket leszerelni s hallgatásra kényszeríteni. Mindez azonban nem történt, s az ellenség naponta tért nyer az ostromolt város körül. Itt fekszik az ügy válságosabb mozzanata, mert nem lehetetlen, hogy egy hét alatt a porosz ütegek anynyira előre fognak tolatni, hogy a város általános bombáztatását is megkezdhetik. Párisnak pedig épen most kellene magát még legalább néhány hétig tartania, mert egyrészt a felmentésére irányult a Le Mans vidékéről kiinduló kísérlet legalább egyidejűleg nem nyújt eredményre kilátást, másrészt az ország keleti részein oly operatiók kezdődtek, melyek pár hét múlva roppant hatással lehetnek Páris ostromára s bizonyos körülmények közt a főváros felmentését is előidézhetik. Most volna tehát a városnak kitartásra szüksége. Már két óriási próbán ment keresztül.Heroicus önmegtagadással kiállta a nélkülözések s a hideg megpróbáltatásait, ki fogja-e állani a tűz- és golyóesőt is ? és mily áron? tönkre megy-e mellette a gyönyörű, monumentális művekben dúsgazdag főváros, vagy pedig régi szépségét a nyomor és szenvedés sem fogják megsemmisítni ? Még eddig az ágyúzás nem sokat ártott a városnak. A golyók a délkeleti részeket érték, melyek mind nem tartoznak az ipari, kereskedelmi, művészeti s más szempontokból — különösen kiváló részei közé. Chancy tábornokot Le Mans vidékén ugyanazon veszély fenyegeti, mint decz, első napjaiban Paladinét érte Orleansnál. Tőle nem függő okokból kénytelen volt az offensiva megragadását elhalasztani, s midőn azt végül megragadta, oly hatalmas számú ellenség állt vele szemben, hogy döntő csatát el nem fogadhatott s kisebb vereségei folytán, melyek azonban sergét ép annyira megviselték, mint a nagy ütközet, visszavonulni volt kénytelen. Ugyanez látszik ismétlődni akarni a Le Mans mellett is. Deczember 20-ka körül Frigyes Károly herczeg hadai mind a szám mind minőség tekintetében igen , kedvezőtlen állapotban voltak. Az 1. bajor hadtestet, a 22. és hir szerint a 17. hadosztályt — tehát összesen két egész hadtestet a csatasorból kivonni s újjászervezés végett Páris vidékére volt küldeni kénytelen. Egyéb sergei is meglehetősen kimerült és csataképtelen helyzet-