Pesti Napló, 1871. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1871-01-13 / 10. szám

6. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, térmentetlen tetelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­ki iratai: Ferencziek-tere 7. szám földs.­,üt. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiad­.» körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. int Péntek, január 13. 1871. 22. évi folyam. Hirdetmények dija: Előfizetési föltételek: Vidékre, postám cel­yben, házhoz hordva Egész évre . .­­ . 82 írt. Félévre . . . 11 írt. Negyedévre ... 6 , 60 kr. Két hóra .... 1 , 70 kr­ Egy hóra . . . 1 , 66 kr 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélvegdii külön 30 ujkr. Nyilttér­i 6 hasábos petitsor 25 ujka. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ 1871. 22-dik évi folyamára. Egy évre .... 22 frt. Fél évre .... 11 frt. Negyedévre . . 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felüld­­zetés havonkint 30 kr. A „P. Napló“ kiadóhivatala. PEST, JANUÁR 12. A londoni conferenczia összejötte megint elhalasztatott. Ez az egész confe­renczia, mint látszik, rosz csillagzat alatt született, vagy találóbban mondva: már születése előtt is üldözi a balsors. A jól értesülést színlelő tollak ugyan váltig azt híresztelik, hogy a diplomata urak már jó előre maguk között mindent elrendeztek, úgy, k°£gy a zöld asztalt körülülő állam­férfiaknak csak a ratificatió műtété ma­radt hátra, hanem mindennek daczára a conferenczia folyton elhalasztatik, s ma már azt sem tudjuk, hogy voltaképen mi­kor fog végre valahára csakugyan össze­ülni. A nehéz idők visszahatását, mint minden, úgy a conferenczia ügye is meg­érzi. Ha e meglepő halogatás okait keres­sük, úgy jobbról és balról is azt halljuk, hogy más akadály nem forog fenn, mint Jules Favre késedelmezése, ki e válságos napokban nem akarja elhagyni Párist. Meglehet, hogy e körülmény is akadá­lyozza a konferenczia pontos megnyitá­sát, de úgy hiszszük, hogy itt ezen kívül más nyomós okok is közreműködnek. Jules Favre helyett más képviselőt is küldhet Francziaország, s ha a nemzeti védelem kormány­a egy­általán nem akarja magát Londonban képviseltetni, akkor módjában áll ezt az európai hatalmakkal kereken tudatni, kik azután valószínűleg Francziaország nélkül járnának el teen­dőikben. Arról, természetesen, többé szó sincs, hogy Francziaország jelen ideigle­nes,­­ úgyszólván ad hoc működő kor­mányától bármely hatalom megtagadná a jogot, hogy egy nemzetközi sérelem elintézésében az európai államok tanácsá­ban szintén hallassa egyenjogú szavát. Az ily velleitásokat a nemzeti védelem kormányának eddigi működése gyökeres­től kiirtotta. Még Poroszország is ma már egészen máskép ítéli meg e kormány jog­körét és viszonyát a franczia nemzethez. Jules Favre tartózkodása tehát nem lehet az egyedüli ok. Mi mintha azt ven­­nők észre, miszerint ezúttal maguk a sem­leges hatalmak oda működnek, hogy a conferentia összejötte elhalasztassék mind­addig, míg a két hasonló fél közötti rop­pant feszült helyzet eléri válságát, s a küzdelem az egyik vagy másik fél számára véglegesen eldől. Ez sokáig többé nem tarthat, s az imigy létrejött új helyzet a diplomatia közbelépésének megadná az­után azon alapot, melyet ma még nem érez lábai alatt. A semleges diplomatá­nak lehetetlen nem éreznie azon anomá­liának roppant módon szégyenítő voltát, hogy míg egy még csak netalán leendő conflictus elhárítására összeül és tanako­dik, mikép tompítsa meg ez ügy élét, nincs lelke hozzá, hogy szavát fölemelje egy oly háború megszüntetésére, mely már hat hónap óta dühöng, s Európa két első nemzetére iszonyú csapásokat mér. Más oldalról viszont a diplomatia érzi, mennyi nehézségekkel járna a jelen pere­­­ben történő intervenció. Mit csináljon, ki­hez forduljon,mily alapon ajánlja a békekö­tést ? Azt már ő is belátja, hogy platonikus közbelépés, a béke helyreállítása iránti bármily hő­­hajtás kinyilatkoztatása ma már épenséggel nem ér semmit. Ha az európai diplomatia solidariter, vagy an­nak egyik tagja ma a harczoló felek közé lép, ezt csak positív békeprogramm alap­ján teheti. De van-e módja benne­­ ilyent létrehozni m­a , midőn a franczia nem­zet lelke egész teljéből üdvözli a sorsnak régen várt fordultát, s Németország min­den erejét megfeszíti, hogy a már teljesen biztosnak vélt ragadmány váratlanul ki ne essék körmei közül ? Ma tehát a közbelépés tagadhatatlanul nehéz, sőt lehetetlen — de várjon köny­­nyebb, kevésbé kétséges sikerű leend­ e majd egy vagy két hét múlva, ha például Francziaország újabb sikereket bírhat fölmutatni ? vagy a másik esetben, ha netán Páris kapitulált, s a győzelmes német hadseregek bevonultak a fran­czia fővárosba , melynek erődjei előtt már majdnem négy­ hónapig várják az oly nehézzé tett diadal megjött­ét ? Ha nyugodtan szemléljük a létrejöhető hely­zet mindkét esetét, be kell vallanunk, hogy a nehézségek akkor is véghetetlen nagyok leendőnek. A legyőzött Franczia­ország akkor sem fogja a tusát befejezett­nek tekinteni s nem engedi majd, hogy a nemzettest egy élő szét irgalmatlanul el­vágják, s más idegen testhez forrasztják. . Viszont a több vagy kevesebb vereséget vallott Németország Elsass és Lotharingia meghódítása ügyében elannyira enyagí­­rozta már magát, hogy a teljes határozott kudarc­ot csak nagynehezen s a végső szükség órájában vállalná majd ma­gára. Akármikép álljon azonban a dolog, Európának erkölcsi kötelessége, ha bár­mely ügyben kép­visel­ői a zöld asztal köré sorakoznak, megtenni mindent, hogy ez iszonyú háborúnak mielőbb vége szakad­jon. Az az Európa, mely e borzasztó ka­­tastrófák szeme láttára nyugodtan bírna tanácskozni, anélkül, hogy csak egy szó­val is megemlékeznék azon ügyről, mely visszahatását ma már az egész világgal érezteti — ez Európa örök szégyenfoltot sütne saját homlokára. Az nem akadály, hogy a conferentia napirendje szorosan körülírott, hisz az ily elhatározások nem is ugornak ki sisakkal, vérttel egyszerre az egyik vagy másik diplomata agyából. A­mi eddig történt, azt Angolország­ egymaga tette, most a kezdeményezésben is csatlakozhatik hozzá az osztrák-magyar állam. Ha Oroszország nem vesz részt az actióban, megtörténhetik nélküle, Olasz­ország bizonyosan csatlakozni fog hoz­zája. A lapok néhány nap előtt azt híresz­­telték, hogy Poroszország maga sem venné többé rosz néven az európai békél­tetést, sőt örülne neki , de ha ez nem ál­lana is, Németországnak rosz kedve nem lehet gát ott, a­hol az emberiség, s minden egyes államnak önmaga iránti kötelesség teljesítéséről van szó. Poroszország e lé­pés folytán nem imponálhat az osztrák­magyar államnak ellenséges szándékot, e monarchia a prágai béke ügyében tanúsí­tott magatartásával megmutatta, hogy tá­vol van tőle minden ellenséges indulat. Ha a conferentia folytonos elhalasztása csakugyan azt jelentené, hogy az európai hatalmak várják a perc­et, melyben vég­tére önmagukat feltalálhatják, akkor ez a késedelemnek oly indokolása volna, mely­ért Európa végre egyszer mégis köszöne­tet tartoznék diplomatiájának. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Svájcz tanügyi viszonyaiból. Azon sokoldalú, buzgó munkásságban, melyet Eötvös báró hazai nevelésügyünk emelése körül kifejt, jelentékeny, és reméljük, gyümöl­csöző helyet foglalnak el azon tanulmányok, melyeket a miniszter kiküldöttjei által a kül­föld tanügyi intézményei megismerése és gya­korlati szemlélése körül eddigelé tétetett. Molnár Aladár az összes kiküldöttek között kétségkívül a legnagyobb figyelmet érdemli, s utazásairól tett jelentései szint oly érdekesek, mint tanulságosak. Ő a nyáron a Svájczban tett körutat, s nagy vonásaiban ismerve már a ha­vasi virágzó kis köztársaság tanügyi szerveze­tét, ezúttal a köznevelés némely kevéssé általá­nos és nálunk még vitatás tárgyát képező in­tézményeire fordító kiválólag figyelmét, milye­nek : a tanítóképezdék szervezete, a bennlakás kérdése, a közép- és főtanodáknál alkalmazott felvételi vizsgák; — az alsóbb fokú gazdasági oktatás; — népiskolai tanítók özvegyeinek s ár­váinak ellátása; — a népiskolák anyagi fentar­­tása; az egyleti és szegénynevelési ügy s a men­­házak. Minthogy azonban ezen egyes ágak értékét és jelentőségét is csak akkor méltat­hatjuk — mondja a jelentés — ha az egész fát magunk előtt látjuk, s a törzsre is tekinthetünk, melyből kinőttek, szerző megkísérli Zürich, Bern és Basel kantonok közoktatásának lehető rö­vid képet adni, az említett momentumoknak különös kiemelésével. Jelentéseiből Zürich kantonjának és városá­nak tanügyi szervezetére vonatkozók vannak előttünk, melyekből ezennel idézünk egyet mást. Hogy a zürichi nép által a közoktatás érde­kében tett nagyszerű áldozatokat s erőkifejtést annál inkább méltathassuk, szükségesnek lát­juk a jelentésben foglalt nép számát s anyagi helyzetét kitüntető néhány statistikai adatot előre bocsátani. A kanton, vagy mint a nép hívja: „Zürriciet“, a szövetséges köztársaság keleti részén, az úgy­nevezett svájczi fensíkon(azonban inkább csak nagyobb térségü völgyeket kerítő hegyek kö­zött) 313/n négyszög geographiai mértföldön terül el, a legújabb összeírás szerint 266,000 (11,000 róm. kath., a többi ref. vallásu) lélekből álló lakossal, tehát egyike Európa legsűrűbben lakott vidékeinek, mind a mellett részint a mű­veletlen hegyek, részint a zürichi tó, részint a falvak s városok által elfoglalt tér miatt csak az egész terület egy harmada, tehát alig 100/1Q m. föld használható földművelésre is termesztésre. Bármily sorfatelepet, s némely hegyein szép erdei vannak, mégis tüzelő anyagot sem termel­het elegendőn, úgy, hogy Graubünden és St. Gallen szomszéd kantonok tartják fával. Az 50 —60 Juchard (­ Juchard állll □ öl) művel­hető földdel birók, már nagyobb birtokosok. A tisztán saját földjük műveléséből élő mezei lakosok legtöbbjének 4—6—10 Jucbard földje van s még hozzá a talaj épen nem termékeny, s csak azon tanultsággal és rendkívüli szorga­lommal űzött oly váltó gazdálkodás által, mely mellett ugart soha sem hagynak, (és a melylyel az egész Zürribietet egy gyönyörű kertté alakí­tották), képesek közép számítással 75—80 frank jövedelmet nyerni egy Juchardtól. Gyalogolása közben, jelentést tevő, többször betért 5—8 hol­das paraszt gazdákhoz, kiknél rendben tartott gazdaságuk mellett leginkább feltűnt azon biz­tosság, melylyel jövedelmeikről számot tudnak adni, s azon pontosság, melylyel kiadásaikat s bevételeiket jegyzik. Egy ily 5—7 holdas bir­tok rendesen 400—600 frankot jövedelmez, (nem az u. n. jó terméseket számítva.) A művelhető föld kevés, és nem eléggé ter­mékeny voltát pótolja az ipar, és különösen a gyáripar. Jövedelemre legelöl áll a már 13-dik század óta űzött selyemszövés és fonás, melylyel jelenleg 120 kisebb-nagyobb gyárban foglalkoz­nak, s 65 millió frankra teszik az évenkint Zü­rich kantonban feldolgozott és kiszállított se­lyem értékét. Utána jő a gyapotfonás, melyet 78 fonógyárban űznek. Harmadik nagy iparág a nagyobb városokban űzött gépészet és gép­­készítés. Sajátságos azonban s figyelemreméltó, hogy itt a gyárakban nem olyan kizárólag mun­kás osztály dolgozik, mint p. o. Angliában, ki­nek a gyári munkán kívül semmi egyéb foglalkozása nincs, s ha azután az illető gyá­rakban nem kap munkát, már éhezik, hanem nagyrészt 1—2 holdas parasztok, kik leg­szükségesebb élelmi­szereik nagyrészét birto­kukon megtermesztik, s a mellett keresnek a gyárakban. Zürichben sok egyes gazdag ember van ugyan, de maga a kantonbeli nép — birtokát tekintve — nem épen vagyonos, sőt a mi ma­gyar falvaink s városaink telkes polgáraihoz képest szegény. Mindamellett a nép műveltsége és munkássága folytán, nemcsak, hogy nyomor sehol sem látható, hanem általános jóllét tapasz­talható. A kanton összes jövedelmeinek mintegy 3/i*" dét állami tőkék s fekvőségek jövedelmeiből, ?/i,-dét regálékból s apró vegyes forrásokból, 6/h­-dét az adókból s illetékekből nyeri. Az adó kétféle, u. m. vagyon és jövedelmi adó. Vagyonadót mindenki egyenlőn fizet, ugyanazon kulcs szerint, legújabban il is •/• tehát p. o. 1000 frank vagyontól 1­­/a frt. A jö­vedelmi adóra nézve legújabban a progressiv rendszer fogadtatott el. Svájcz beléletét érdekesen s örvendetesen illus­­trálja Zürich kanton költségvetése, mely külön­ben a többi európai nagy hatalmasságokéival legalább azon egy pontban egyet, hogy t­i. szin­te mutat fel deficitet. P. o. 1869-dik évben 170,625 francot. Reméljük, a derék zürichiek ez adósságot hamarább fogják törleszteni, mint az osztrák ma­gyar birodalom a maga v­a­l­a­m­i­v­el nagyobb deficitjét. 3.511,588 fr. volt a bevétel; 3.682,214 fr. a kiadás. E kiadás több mint ne­­gyede,948,941 fr.a n­evelésügy által vé­tetett igénybe. Nagyságra nézve a legközelebbi tétel: közmunkák 575,005 és csak ezután kö­vetkezik a hadügy 488,615 frankkal. Boldog Svájcz! A közoktatás anyagi szükségletei a külön­böző oktatási ágak s tanintézetek szerint kü­­lönböző forrásokból fedeztetnek, legnagyobb részben azonban az állam és a községek gon­doskodnak róla. Az egyetem, gymnasium, ipariskola (nálunk reáliskola) tanítóképezde, állat­gyógyászati ta­noda, gazdasági iskola mint kantonai intézetek, s egészen az állami pénztárból tartatnak fenn, a­mennyiben t. i. kiadásaikat a létező alapítvá­nyok s tanpénzek nem fedezik, azonban ezen jövedelmek is az állami pénztárban kezeltetnek mint állami bevételek. Hasonlóul az egész tan­ügyi administratió költségeit az állam viseli. Ezenfelül a szövetségi műegyetemhez is járul a kanton évenként 16—20,000 frankkal. A népiskolai oktatás terheit első­sorban és legnagyobb részben az illető szülők és közsé­gek viselik, s az állam csak a szükséghez képest segélyezi őket az alább előadandó módon, a felső népiskolákat nagyobb mérvben és rend­szeresen, a primár iskolákat kevésbé, és inkább kivételesen. A tanítók képzéséről azonban az állam gon­doskodik. A kisdedóvodák, menházak (Res­­tungsanstalten), siketnémák és vakok nevelő­házai még eddig magán alapítványokból és társadalmi tevékenység által tartatnak fenn, s az állam csak segélyezéssel gyámolítja őket. Állami külön iskolaadó nincs. A kanton a köz­jövedelemből fedezi iskolai kiadásait is. Miként fölőbb az államháztartás átnézeténél láttuk, a kanton a múlt 1869-ik évben a közjö­vedelmekből 948,948 frankot, de sajátképen 912,241 frankot(a többit hadi és hasonló tanczé­­lokra) fordított a közoktatásra, a zárszámadások szerint ez összeg következőleg adatott ki a kü­lönböző tanügyi czélokra: Tanügyi hatóságok 16,920 fr., egyetem 111,818 fr., a szövetségi műegyetemhez való zürichi járulék 16,000 fr., kantoni gymnasium 39,665 fr., ipariskola (meg­felel a mi reál­iskolánknak) 38,366 fr., egyes iskolai igények betöltésére (torna-fegyvergya­­korlás, szolgák stb.) a kanton összes területén 11,038 frank. Állatgyógyászati tanintézetre 20,292 fr, tanító­képezde 41,748, könyvtárak és gyűjtemények 20,550, ösztöndíjak 16,200, világítás és fűtés 13,420 fr. Összesen 329,711 fr. A népiskola ügye 455,295 fokot vesz igénybe, felette tekintélyes összeg,­­ha meggondoljuk, hogy ez összegből csak néhány iskola tartatik el, egészben véve pedig inkább az alsóbb okta­tás eszközei gyámolítására s pótlására szolgál. Mert a népiskolai tanintézetekre nézve a pri­­már­ iskolák költségeit első­sorban nem is az egész község, hanem az illető szülőkből álló Schulgenossenschaft viseli, ez lévén köteles az iskolai épületeket előállítani, azokat bebútoroz­­ni, mindenkép felszerelni, a tantermeket füttet­­ni, a tanítókat fizetni stb. Sok helyen egy köz­ségben több iskola van, melyeknek egyike néha annyira a falu szélén, s a szomszéd falu közelében van, hogy ez utóbbiból is oda járnak a gyermekek s azon szülők, kik egy iskolát használnak, összesen egy Schulgenossenschaftot képeznek. A házak szétszórtságánál fogva több falu ké­pez egy iskolai községet (Schulkreis). A felső iskolák rendesen több községek szám A Deák-part f.hó 14-kén szombaton dél­után 6 órakor fontos tárgyban értekezletet tart. Pest, január 12. (A kép v. ház központi bizott­má­nyának) mai üléséről röviden szóltunk már esti lapunkban Mint említettük, az ülésen a mi­niszterelnök is jelen volt, s a fenforgó tárgyban, hogy t. i. az ujonczozási törvényjavaslatban e kifejezés használtassék-e : „magyar hadsereg,“ vagy pedig a törvényhozás előbbi határozatai értelmében ez: „magyar sorhadi csapatok,“ igen élénk, hosszabb vita keletkezett. E vita azonban tulajdonképen meddő volt,miután a közp. bizott­mány tárgyalásai csak­is arra valók, hogy az osztályok megállapodásait „concertálják,“ már­pedig az osztályok többsége (5 osztály 4 ellené­ben) az ellenzék által ajánlott szöveget, a „ma­gyar hadsereg“ kifejezést fogadván el, a közp. bizottmány tagjainak többsége természetesen szintén e szövegezés mellett nyilatkozott. A dolog érdeméhez nincs sok mondani­valónk mert annak tulajdonképen nincs is „érdeme.“ A­miről itt szó van, az már hosszú, elkeseredett vi­ták tárgyát képezé a képr.­házban, a kormány e kérdésben ismételve kifejté nézeteit, s ter­­mészes, felfogása ez ügyben ma is csak az, a­minőt a kérdés első fölmerültekor nyilvánított. A tárgynak mindez oldalait inkább csak a recapitulatio kedvéért említjük. Azt azonban különösen is hangsúlyoztatni jónak látjuk, hogy a közp. bizottmány tárgyalásainak mai eredmé­nye e kérdésben, nem bsz semmi politikai jelen­tőséggel. Az egész dolog egyszerűen azért tör­tént, mert a Deákpárt nem volt a kellő szám­mal képviselve egy osztályban, mi kétségkívül­­ nagy baj, igen szomorú körülmény, rosz vilá­­j­gítást vet bizonyos pártfegyelmi viszonyokra,­­ de mindebből semmi sem következik, mint az, hogy a deákpárti képviselők nem látogat­ják lelkiismeretesebben az osztályüléseket s megtörténhetik máskor és fontos­ esetekben is , hogy a kormányjavaslat kisebbségben marad s az ellenzék, legalább 1­ 2 napra, mú­ló győzelmet constatálhat. Ez természetesen magában véve is nem oly kis dolog, mint sokan vélik, de már chrónikus baj, s úgy látszik, hogy csak egy nagyobb vál­ság megrázkódtatása szüntetheti azt meg.­­A képviselőház II. osztályos mai ülésében a földhitelintézetre vonatkozó 1.-javas­lat első 8 §-át tárgyalta. Az első szakasz megvi­tatásánál elvi különbség merült fel. — Berecz a t.-javaslat kedvezményeit más hason hitelinté­zetekre is ki akarta terjeszteni, Várady János és Kuba ellenben ezen kedvezményeket az 1848. XIV. t. sz. intentiója szerint csak a m. földhitel­intézetre akarják szorítani, a Berecz nézetéhez csatlakoztak : Horváth Mihály, Házmán, Szent­­pály és Török Sándor, s végre az első szakasz a Török indítványára következő szerkezetet nyert: „Az 1848. XIV. t. sz. határozatai az 1863-ik évben magánosok által alapított magyar földhi­telintézetre és a földbirtok hitelre vonatkozó más hasontermészetű intézetre, a­mennyiben a jelen törvény eltérvén, nem intézkedik, ezennel kiterjesztetnek.“ A többi szakaszok bezárólag a 8-ikig válto­zatlanul elfogadtattak. (Am. delegátió hadügyi albi­zottsága) elhatározta, hogy a közös had­ügyi költségvetést a jövő hét végéig teljesen be­­végzi. Míg azután a jelentés elkészül, a delegá­ció plénumába­n tárgyalás alá kerülnének a pénz­ügyi albizottság, a tengerészeti és a külügyi albizottság jelentései. A hadügyi budget képe­­zendő a plénum utolsó tanácskozási tárgyát. (Bör­tön­ügy.) Az első folyamodású kirá­lyi bíróságok küszöbön álló rendezése alkalmá­val az összes hazai börtönügy az igazságügymi­­nisztérium hatáskörébe fogván átlépni, az igaz­ságügyminiszter az országos börtönügyosztály vezetőjét, Csillagh László miniszteri tanácsos urat előgondoskodásból már most megbízta, hogy egyelőre a pest megyei központi és a Buda sz. kir. főváros területén levő összes városi börtönhelyiségeket megvizsgálja, s azok ter­jedelméről és minőségéről, továbbá az ott je­lenleg letartóztatott vizsgálati és elítélt fog­lyok számáról, valamint a mindkét rend- és nem­beli foglyoknak az utóbbi 3 évben való forgal­máról magának a helyszínén biztos tudomást szerezve, a találandottakról jelentést tegyen. A tényleg létező viszonyok alapján s e viszonyok számbavételével szándékszik azután az igazság­ügyminiszter az ebbeli munkálatokat azonnal megkezdeni. A­rr. (A képviselőká valamennyi osztályai) pénteken, január 13-án d. e. 10 órakor ülést tartanak a honvédelmi miniszter ál­tal benyújtott 545. 546. 547. 548. 549 és 570. sz. törvényjavaslatok tárgyában. Pest, január 12. A párisi híreket óráról-órára a legna­gyobb feszültséggel várjuk. A porosz ütegek, melyek lövegeiket 7 — 8000 lé­pésnyire vetik, a franczia főváros belse­jébe szórják vészes lövegeiket, mégpedig, mint látszik, a­nélkül, hogy a francziák a tüzelést komolyan viszonozni tudnák, vagy akarnák. Egyelőre egyetlen fonto­sabb mozzanatát csak a franczia tüzérség ezen képtelenségének bebizonyodása ké­pezi. Maga a bombázás, noha egy éjjel 2000 golyó repült a város délnyugati ré­szeire, eddig még nem sok kárt okozott, s nem is igen fog okozhatni mindaddig, míg a poroszok ütegeiket a városhoz kö­zelebb nem hozhatják. Az eddigi bombá­zás hatásai tehát nem igen kelthetnek aggodalmat, hanem nagy szerencsétlenség az, hogy a franczia tüzérség hátramaradt, amaz igények mögött, melyeket a viszo­nyok hozzáfűztek. Az ő feladata lett volna kitűnő tengerész-ágyúival az ütegépítést a poroszok részéről meggátolni, az elké­szülteket leszerelni s hallgatásra kénysze­ríteni. Mindez azonban nem történt, s az ellenség naponta tért nyer az ostromolt város körül. Itt fekszik az ügy válságo­sabb mozzanata, mert nem lehetetlen, hogy egy hét alatt a porosz ütegek any­­nyira előre fognak tolatni, hogy a vá­ros általános bombáztatását is megkezd­hetik. Párisnak pedig épen most kellene ma­­gát még legalább néhány hétig tartania, mert egyrészt a felmentésére irányult a Le­ Mans vidékéről kiinduló kísérlet leg­alább egyidejűleg nem nyújt eredmény­re kilátást, másrészt az ország keleti ré­szein oly operatiók kezdődtek, melyek pár hét múlva roppant hatással lehetnek Páris ostromára s bizonyos körülmények közt a főváros felmentését is előidézhetik. Most volna tehát a városnak kitartásra szüksége. Már két óriási próbán ment ke­resztül.Heroicus önmegtagadással kiállta a nélkülözések s a hideg megpróbáltatásait, ki fogja-e állani a tűz- és golyóesőt is ? és mily áron? tönkre megy-e mellette a gyönyörű, monumentális művekben dús­gazdag főváros, vagy pedig régi szépsé­gét a nyomor és szenvedés sem fogják megsemmisítni ? Még eddig az ágyúzás nem sokat ártott a városnak. A golyók a délkeleti részeket érték, melyek mind nem tartoznak az ipari, kereskedelmi, művé­szeti s más szempontokból — különösen kiváló részei közé. Chancy tábornokot Le Mans vidékén ugyanazon veszély fenyegeti, mint decz, első napjaiban Paladinét érte Orleansnál. Tőle nem függő okokból kénytelen volt az offensiva megragadását elhalasztani, s midőn azt végül megragadta, oly hatal­mas számú ellenség állt vele szemben, hogy döntő csatát el nem fogadhatott s­­ kisebb vereségei folytán, melyek azonban sergét ép annyira megviselték, mint a­­ nagy ütközet, visszavonulni volt kény­­­­telen. Ugyanez látszik ismétlődni akarni a Le Mans mellett is. Deczember 20-ka körül Frigyes Károly herczeg hadai mind a szám mind minőség tekintetében igen , kedvezőtlen állapotban voltak. Az 1. ba­jor hadtestet, a 22. és hir szerint a 17. hadosztályt — tehát összesen két egész hadtestet a csatasorból kivonni s újjá­szervezés végett Páris vidékére volt kül­deni kénytelen. Egyéb sergei is meglehe­­­­tősen kimerült és csataképtelen helyzet-

Next