Pesti Napló, 1871. március (22. évfolyam, 49-75. szám)
1871-03-07 / 54. szám
54. szám. Kedd, martius 7.1871. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. 13 lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Kiadó-hivatal: REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételei Vidékre, postán: ▼ Egy helyben, házhoz hordva. Egész évre Félévre . Negyedévre Két hóra . Egy hóra 22. évi folyam,i. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 njkr. Bélyegdij külön 80 njkr. 22 írt. 11 írt. 6 . 50 kr. S . 70 kr- 1 .86 kr Nyilttér: 6 hasábós petitsor 25 njkr. Előfizetési felhívás „PESTI :ÍlM Egész évre.............................22 írt n•kr. Fél évre..................................11 frt 1 kr. Negyed évre......................5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint . 30 kr. Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénz a postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krba kerül. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala: PEST, MARTIUS 6. Pauler Tivadar miniszterségének van oly sajátsága, mely iránta sokakat kedvezőleg hangolhatott. Ez a sajátság tulajdonképen nem az ő, hanem viszonyaink érdeme, de miután hozzá fűződött, bizonyos dicsebből ő reá is hull, s a miniszter nem is mulasztá el, hogy reá utaljon, amint a nyilvánosság előtt első nagyobb beszédét tartotta. Az ország tanácsában még alig ült férfiu, ki helyét sem fényes származás, sem zajt ütő parlamenti működés, szóval, egy oly tényezőnek sem köszönheti, mely akár a magasb körök, akár a nagyobb közönség figyelmétől reá irányozható. Ő egyszerűen a becsületes, tudományos munka embere, nem tartozik semmiféle gentryhez, a tanári szószékről lép a bíboros támlány elé, s e tényt oly kevéssé köszönheti holmi jelentőségteljesb összeköttetéseinek, hogy kineveztetését maga is, a hazánkban fenálló jogegyenlőség kétségtelen bizonyítékául tünteti fel. Nem kell bővebben fejtegetnünk, hogy a mi beteges, ósdi előítéletek és kicsinyes szempontokkal teli társadalmi s kormányzati rendszerünkben ily kinevezés mit jelent. De Paulert alighanem már származásánál el fogva, akárhány megyei kortes gyűlésben leszavazták volna, s mint a példa mutatja, miniszter hamarább lehet valaki, mint sok helyütt megyei szolgabíró. De ugyanő sajátsága, mely hangsúlyozottan emlegetteték azoktól, kik a democratikus haladás legmelegebb barátai, sok aggodalomnak is tág kaput nyit. Egyrészt igen problematikusnak látszik, hogy ép oly férfiú, mint Pauler, bir-e majd az önállóság, az erős meggyőződések ama bátorságával, melyeket a miniszteri tárca nélkülözhetetlen sajátságául szeretnénk tekinteni. Az Andrássy-minisztérium úgyis azon ösvény felé tart, hogy körében csakis mindig ugyanegy akarat, ugyanegy fő gondolatja legyen a döntő. Az ügyek érdemleges, beható megvitatását ilyesmi természetesen majdnem lehetetlenné teszi, s hogy ez összes állami életünkre szükségképen igen sok viszássággal jár, azt fölösleges akár egy szóval is magyarázgatnunk. Akadtak aztán mások, kik ezt, Paulert illetőleg szerencsének nevezték, mert nem bíztak saját nézetei korrectségében. Ő népszerű, szeretett tanár volt, megnyerő modora, ékesszóló előadásai és azért, hogy mindenkor az ifjúság meleg barátjának mutatkozott. Az egyetemi tanácsban azonban évek során át a conservativ töredékhez tartozott,s tankönyveiből senki sem fogja kiolvasni, hogy elvileg a gyökeres reformok iránt valami nagy hajlandóságot tanúsítana. Midőn Pauler minisztersége komolyabban szóba jött, mi leplezetlenül kifejezést is adtunk mindez aggodalmaknak s nagy érdekkel vártuk — első tetteit, melyekből egész irányára némi következtetés vonható. Jelenleg tettek még nincsenek előttünk, de ott van programmbeszéde, s amint tartózkodás nélkül mondtunk véleményt, midőn miniszter jelöltsége fölmerült, és úgy habozás nélkül bevalljuk, hogy e programmbeszédben nincs semmi, amit alá nem írhatna akár a legradicálisabb reformer is. Itt-ott, a beszéd folyamában egy-egy oly pont is felvillan, mely határozott megelégedésünkkel találkozik. A szónok kiválóan előtérbe állítja a 48-diki törvényhozás szellemét, némi hangsúlylyal szól a felekezetek feletti állami felügyeletnek szükségéről, s oly modorban proclamálja a teljes jogegyenlőséget, melyből, természetesen némi jóakarattal, azt is kiolvashatni, mintha az új miniszter komolyan bizonyos merészebb kezdeményezésekkel foglalkoznék. Mindent összevéve azonban, ezek csak szerény szárnypróbálgatások, oly általánosságok, melyeket mindenki egyéni felfogása, hajlamai szerint magyaráz, s aki az állam és egyház közötti viszony rendezése, a közoktatásügy sikeres fejlesztése, vagy akár csak az egyetem reformja körül is e programmból akarná kiolvasni a miniszter szándéklatait, olyasmibe fogna, minek sikertelenségéről csakhamar a legteljesben meggyőződnék. Azt fogják mondani, hogy a beszéd nem is miniszteri, hanem képviselőválasztási programm, s Pauler úrtól senki sem kívánhatja, hogy a budai választók előtt terjedelmesen fejtegesse, mint vélekedik a középtanodai reform, mint a humanisticus, s mint a reális tanulmányok összeegyeztetéséről. E körülmény iránt mi is teljes méltánylattal vagyunk, de azt hiszszük, hogy ép az a tartózkodás, melylyel Pauler ministersége sok helyütt fogadtatott, bírhatta volna arra, hogy eloszlatva minden kételyt, hangsúlyozottan jelentse ki az általános elveket, melyeket működésének zsinórmértéke s iránytűjéül tekint. E helyett Pauler beszédében oly kísérletet vélünk látni, mintha a minister kizárólag körülkutatná a tért, melyen működik. Úgy látszik, hogy nem kész programmal lépett a ministerségre, hanem az idő és körülményektől vár olyant. A minister bizonyos opportunitással a háttérbe áll,s hagyja a dolgokat azon rendben s azon modorban lefolyni, mint azt elődje kezdeményezi, s egyelőre megnyugszik azon tudatban, hogy mig egyik párt sem mondhatja magáénak, minden párt bizonyos kímélettel szól róla s ily módon sikerült volna Pauler urnak feltalálni azt a nagy titkot, melynek segélyével a magyar miniszeri tárczát a békés nyugalommal egyesíthetni. Ha Pauler úrnak csakugyan ez a szándéka , akkor az legfényesebben bizonyítaná, hogy teljesen nem ismeri a tért, melyre lépett. A „lavírozás“ és nyugalom ezúttal a legkevésbé sem egy jelentőségű a magyar culturministerséggel. Az egyházi kérdések rohamosan sietnek megoldásuk felé, a középtanodai reform alig halasztható stádiumba jutott , az egyházi s iskolai alapok kérdése a legszenvedélyesebben fogják felizgatni a kedélyeket, s mindezt összefoglalva, be kell vallanunk, hogy nem ismerünk még nálunk sem miniszteri tárcát, mely annyi véleménykülönbség, annyi különféle felfogás, eltérő meggyőződés s érdek czéltáblája, mint épen a cultusminiszteri. Pauler úr különösen hangsúlyozza jogi meggyőződéseit, s úgy mutatja be magát, mint aki egész életén át, a jog és igazság elévülhetlen elvei kutatásában fáradozott. Örömmel csatlakozunk e szavaihoz, de nem lehet felednünk, hogy a miniszter nem bíró. A miniszternek oda kell lépnie a küzdő felek közé: erős meggyőződés, határozott program, s oly kezdeményező erővel, mely nem riad viszsza az ellentétek kiegyeztetésétől, hanem ennek maga is megjelöli útját-módját. Pauler programm beszéde mindezekben sok kívánni valót hagy hátra, de miután maga is a tettekre utal, készséggel elfogadjuk azt az előleget, amit e tekintetben tegnapi beszéde nyújthat, s most annál fokozottabb figyelemmel tekintünk elé, hogy „mutassa meg tette, hogy a férfiú mit ér,inálni sem fog. A hírlapok ellen intézett hajrá közönségesen oly kormányok segédeszköze, mégpedig rendesen az utolsó, melyek máskép egyáltalán nem tudnak magukon segíteni. Ha a Hohenwarth kormány más módot nem ismer a kedélyek megnyugtatására, a létező ellentétek kiegyenlítésére, amit pedig főczéljául vallott, akkor politikai bölcsesége épenséggel nem feneketlen. Oly hírlapokat, melyek csakugyan fejekre vonják a törvény szigorát, az esküdtszék elé kell állítani, a per kijátszása vagy kikerülése egyáltalán nem arra mutat, hogy az új minisztérium — mint fennen dicsekedett — csakugyan a létező szabadelvű törvények szellemében akar kormányozni. A törvények szigorú alkalmazását ígérte az új kormány programmja,ez helyes,de a hírlapoknak államügyészileg történő elkobzása voltaképen nem egyéb, mint elkobzása a törvény szellemének. Az ily eljárás az izgatottságot nem lohasztani, hanem növelni fogja. S csakugyan azt hiszi-e a Hohenwarth minisztérium, hogy valami csodás politikai eredményt hozott létre, ha az izgatottságot Prágából áthelyezi Bécsbe? Mi azt tartjuk, hogy ily műtétekkel nem nyerni, hanem határozottan veszíteni fog. A sajtó iránti magatartás ügyében az új kormány követhetné Potocky, sőt Belcredi nyomdokait is. Ezt annál bizvástabb tehetné, minthogy az osztrák németségnél a sajtó hatása épenséggel nem nyilatkozik aggasztó módon, s minthogy utolsó esetben bármit tegyenek is az államügyészek, a hírlapoknak mindig van módjuk kimondani azt, amit kimondani akarnak. Csak a modor változik, s nem tudjuk, melyik veszedelmesebb, az-e, mely egyenes és őszinte, vagy ahol az olvasóvilág a sorok között mindig az erőszakoskodó kormányt keresi ? Pest, martius 6. (Az osztrák kormány) — mint látszik — eddig csak egy állammentős gondolatban állapodott meg, tudniillik azon eljárásában, melyet a hovatovább igen kellemetlenné váló sajtóval szemben követni akar. És e tekintetben egy csapással felállítja az elméletet, s rögtön alkalmazza is azt. Mint bécsi lapokban olvassuk, Habe ti- D ek igazságügyminiszter az utolsó napokban az osztrák államügyészekhez egy köriratot intézett, melyben felszólítja őket, hogy a hírlapok fölött erélyesen őrködjenek, különösen figyelmükbe ajánlván azon lapokat, melyek az új kormány eljárását és egész politikáját bárminemű összeköttetésbe hozzák Ausztria felbomlásával. Ez az elmélet, a rögtöni alkalmazás pedig abban áll, hogy a vasárnapi új „Pressé“t mindjárt le is foglalták, ami természetesen Bécsben nem csekély zajt ütött. Mi azt tartjuk, hogy a sajtó iránti hadjárat által a Hohenwarth-kormány nem fogja állását megkönnyíteni, de sőt impo Pest, mártius 6. (Bányaügyi értekezlet.) A hazai bányaügy körül érdeklődő képviselők közül ma többen ama kérdés felett tanácskoztak, hogy bányaügyünk lendítésére mily lépések teendők. Zsedényi a vita megindulása előtt azt indítványozza, hogy három tagú bizottság küldessék ki, mely egy később összehívandó értekezlet elé tüzetes pontozatokkal járuljon. S to 1t a bányaügy tagadhatatlan hanyatlásának okait kifejti s kiemeli, hogy azelőtt az állam mily buzgalmat fejtett ki e nagy fontosságú ügy fentartása és fejlesztése körül. Ezt folytani kellene jelenleg is, de a szükséges beruházások költségeinek megszavazására bizalom kell, mit pedig a jelenleg gyakorlott bureaucraticus önkény, mely a bányászatot lenyűgözve tartja, majdnem teljesen lehetetlenné tesz. Mednyánszky Dénes a bányászat gyámostásának fontosságát emeli ki nemzetgazdászati szempontból. Szontágh Pál az értekezlet figyelmét nem csupán a nemesfémekre, hanem egyáltalán a bányászati szakma minden ágaira, s különösen a vasiparra is kiterjesztetni óhajtja. Végül elhatároztatott, hogy a kiküldendő bizottság öt tagból álljon. E bizottságnak fladata leendő azon kérdések feltevését eszközölni, melyeknek tisztázása és megoldása a bányaügyre nézve elhalaszthatatlan. Ez értekezleten körülbelül 20 képviselő volt jelen, közöttük Bittó, Zsedényi, Korizmics, Szende, Szontágh Pál g., Ernuszt Kelemen, Stoll, Bánó József, Török Sándor, Madocsányi stb. (Tóth Vilmos) belügyminiszter már teljesen fölépült. Mint halljuk, mindenek előtt a ressortjában megürült helyeket akarja betölteni, ami valószínűleg már a legközelebbi idő műve leend, s azután rögtön összehívja a főváros rendezésével foglalkozandó nagyobb enquetet. (Pauler cultusminiszter) — mint értesülünk — legközelebb össze fogja hívni azon izraelita hitközségi kerületek elnökeit, melyek a congressusi alapszabályok értelmében már eddig teljesen szervezkedtek. Az összehívás a ezélből történik, hogy a kerületi elnökök — a congessusstatutumok értelmében — válaszszák meg az autonomicus szervezet központi közegét. (Magyarországi hatóságok levelezése a külföldi hatóságokkal.) A m. kir. belügyminisztérium ismételve felhívta a hazai törvényhatóságokat, hogy külföldi hatóságok közbenjárását igénylő ügyek elintézése alkalmával a közvetlen levelezést egészen mellőzvén, a szükséges közvetítés végett a felség személye körüli miniszter úrhoz forduljanak, miután a külföldi hatóságok a magyarul szerkesztett leveleket nem értvén, egyszerűen félreteszik, vagy legjobb esetben a cs. k. követségekhez küldik lefordítás végett, miáltal ezek, eredeti rendeltetésekkel ellenkező ügyekkel terheltetnek, a felek pedig a késedelem által sokszor kipótolhatlan veszteségeket szenvedne . (A tiszavidéki vasút igazgatótanácsa tegnap tartott ülésében a szállítási eszközök szaporítása felett tanácskozott, mert jólehet e pályának mértföldenkint 22 teherhordó kocsija és 1 mozdonya van, ami a többi hazai vaspályákhoz mérve elégnek volna mondható, a tapasztalat mégis bebizonyította, hogy e szám is kevés. Az igazgatótanács tehát tegnap utasította a vezérigazgatóságot, hogy a még szükségelt szállítási eszközökről szám szerinti kimutatást terjeszszen az igazgatótanács elé a költségvetésekkel együtt, hogy a közgyűlés elé leendő terjesztés végett megállapodás jöhessen létre. Mivel a szomszédpályákkal való leszámolások még csak áprilban lesznek befejezve, a részvényesek közgyűlése csak májusban fog egybehivatni. Ugyanezért kellett elhalasztani a mérleg összeállítását is. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1870 iki felülosztalék az 1869-it (5 frt 50 kr.) nem fogja felülhaladni, sőt valószínűleg 10—14 krral kevesebb lesz. — A jelen 1871. év kedvező üzletfordulatot mutat fel, ugyanis január és februárban a bevétel 890,786 frt, tehát a múlt évi hasonló időhöz mérve 269,447 írttal több. (Orosz készülődések.) A „Birzsevyja Viedomovli“ közli az orosz kormány rendeletesét, mely szerint az elbocsátott vagy szabadságolt katonák oly vidékeken, hol vasúti vagy gőzhajói közlekedés nem létezik, sürgős beihvatásuk esetén öszpontosítási helyekről, az azon járásbeli fővárosokból előfogatokon szállítanának rendeltetések helyekre. A szállítási költséget nem a kincstár, hanem az illető kerületek viseledik. . .. mmSjSSBSit. . . ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház mart. 6 ki ülése. I. A mai ülésben a közlekedési budget elég gyorsan végigtárgyaltatott. A vízépitési extraordinariumban Paczolay a „felvidék“ elhanyagoltatását t panaszolta, és a felvidéki folyók , a Vágh, a Garam stb. szabályozását sürgette, azonban az indokolás modora, mely által a házat bevezette e kívánalmához, aligha szolgáland javára azon igazságos ügynek, melyet oly túlhevesen védelmezett. A többi czimeken a ház hamar túlesett. A vasútépítészeti igazgatóságnál többen szóba hozták az észak-keleti vaspálya kérdését, főleg azon törvényellenes késedelmet,melyet a vállalkozók a vaspálya kiépítése körül tanúsítanak.Szóba hozattak a fővállalkozónak, dr. Straussbergnek ismeretes viselt dolgai is, és azon aggálynak adtak kifejezést, hogy Strousberg vagyoni állapotai e pálya létrejövetelére befolyással lehetnek. Hieronymi osztálytanácsos az ügy tényállásával megismertetett és ez utóbbi aggályt is eloszlatá. A közlekedési budget letárgyalása után Házmán Ferencznek a közraktározás tárgyában benyújtott ismeretes határozati javaslata és a miniszterelnöknek pótelőterjesztése a rendelkezési alap ügyében, hosszabb vita nélkül elfogadtatott. II. (Folytatás esti kiadásunkhoz.) (Elnöki jelentések. Kérvények. A pénzügyi bizottság bemutatja jelentését, a hozzáutasított határozati javaslatokról. A kérvényi bizottság bemutatja az elintézet kérvények jegyzékét. A közlekedési budget tárgyalása folytattatik és befejeztetik. Házmán indítványa a közraktározás tárgyában" A rendelkezési alap tárgyában beadott pótelőterjesztés.) A közlekedési budgetben előforduló vízépítési extraordinárium 5-ik cziménél szó emel még: Harkányi Frigyes, pártolja Tisza azon indítványát, hogy a Körös és Berettyó átmetszési munkálataira 150,000 helyett 200,000) forint tétessék, mert itt 850,000 holdnak mentesítése forog szóban, mely mint adóalap is nagy fontossággal bír. Gorove István közlekedési miniszer Paczolay fölszóllalásának sok pontját sajnálattal fogadta, leginkább sajnálja azonban, hogy ő a jelentést el sem olvasta, másként meggyőződhetett volna, hogy itt nem szabályozásról, hanem arról van szó, hogy az ország alsó részén Békéstől le egész a Körösnek a Tiszába beömléséig átmetszések és medermunkálatok létesíttessenek. Paczolay azt mondta, hogy az anyagi érdekek előmozdítása körül a felvidéken kevesebb történik, mint az alvidéken. Megjegyzendött, hogy míg az alföldön egy másodrangú vasút kiépítése midenkint 2.300,000 írtba kerül , addig a felvidéken 500,000 1 millióba jön. A kormány már múlt évben kimondta, hogy a provinciális érdekű vasutaknak háttérbe kell vonulni az állam érdekeit képviselő vasutak előtt. E kijelentéshez most is ragaszkodik és nem pusztán a vasutasutak dolgában, hanem a vizek hajózhatóvá tétele és szabályozása tekintetében is. És ha ezen szempontnál fogva Paczolay azt mondja, hogy előhozhatná pl. az Ipolyt, Garamot vagy más kisebb víz érdekét, hol országos hajózási érdek nem mutatkozik, de ezen esetben ő mindig a mellett fog nyilatkozni, hol országos érdek forog fönn. És ilyen ezen tétel, melyről jelenleg szól, t. i. a Körösnek 15 mfld. hosszúságban hajózha♦óvá tétele: azért ajánlja ennek elfogadását. (Helyeslés.) Ezután e rovat Tisza Kálmán indítványa értelmében elfogadtatott. Következik a 6-dik rovat: az állam kezelése alatt nem álló folyók szabályozása előmunkálataira segélyképen : 20,000 mfrt. Kvassay László kéri, hogy e rovat függőben tartassék addig, míg a pénzügyi bizottság véleményét a Vág szabályozás tárgyában benyújtott indítványa felett beadja.(Hdlyeslés.) Várady János következő határozati javaslatot nyújt be : Határozati javaslat a rendkívüli vízépítés költségvetése 6. pontja tárgyában. Miután a 1764—5. t. sz. 19. §-a, a Garam folyónak országos költségen leendő szabályozását megrendelte; miután ezen folyó menési és tejtmérési munkálatait a volt magyar kir. helytartótanács eszközölte is; miután annál kevésbé fontos folyamok az országgyűlés által máris szabályozás alá vetettek, mégpedig hasonlóan, országos költségen — indítványozzuk, mondja ki a ház, miszerint a Garam folyónak úgy politikkis felügyelete, valamint országos költségen leendő szabályozása a kormánynak meghagyatik, és erre szükséges előleges költségek a kormány kezelése alatt nem álló folyókra megszavazott 200.000 frt költségből fedeztessenek. Máttyus Arisztid: Elvben nem ellenzi a határozati javaslatot, azonban azon kifogása van ellene, hogy ha már régibb törvények végrehajtásáról van szó, úgy a kormány ne az 1761-diki törvényeket, hanem az 1848-diki törvények egy részét hajtsa végre. Különben szívesen hozzájárul ahhoz, hogy a kormány utasíttssék e részbeni utalványozásra. Paczolay János e szabályozás elmaradása régi országgyűléseink sérelmei közt előfordult, és ha nem akarjuk magunkat a törvény fölé emelni, úgy el kell fogadnunk és végrehajtanunk a törvényt, mig az törvényhozási után el nem töröltetett. Várady határozati javaslata kinyomatik és napirendre tűzetik. Kvassay indítványával, tízintugy elfogadtatik a 7-dik rovat is. Az 1870-dik évi XI. t. sz. 4. fejezet. 2. czim alatt a Tiszánál a bodrodközi és felhőszabolcsi átmetszésekremegszavazott 1,600,'000 írtnak 1870-ben fel nem használt részlete 989,369 frt Kövekezik : Horvát Szlavinország. 8 ik rovat : Duna folyama.1: 24,700 frt. Parcsetics Sándor határozati javaslatot nyújt be, mely így hangzik: Mondja ki a ház, hogy a vukovári védpontok és partok megvédésére nagyobb védművek szükségesek, s ennélfogva a t. közlekedési minisztert utasítsa oda, hogy az 1872. évi előirányzatban e védművek kiépítésére nagyobb összeget fordítson. Szapáry Gyula gr. államtitkár : Ha a minisztérium meggyőződést szerez magának a nagyobb összegek szükségességéről, úgy meg fog mindent tenni e czél elérésre; mindenesetre a kérdést tanulmányozni fogja. Porcselks Sándor: Nem nyugszik meg ! Csodálkozik, hogy a kormány, haczira, hogy sok munkálatok vannak e tekintetben beadva, semmi gondot nem fordít a Vukovárt fenyegető veszélyre. A többség nem fogadja el a határozati javaslatot, ezuán ezen rovat, úgy a következők is változatlanul elfogadtattak. A Száva 275,J0O ft, a Dráva 60,009 ft, a Kulpa 56,00 frt, összesen 41 ,700 frt. Tengeri kikötők: Az új gőkotró beszerzőére 50,000 frt, a Recina folyó torkolatának kotrására 22,500 frt, a Fiumára csatorna partjának hosszabbítására 10,000 frt, a fiumei kikötő építési terveinek elkészítésére és előmunkálatokra 30,000 frt, öszszesen 112,500 frt. Gorove István, köziminiszter: A legutolsó rovatnál azon felvilágosítást nyújtja, hogy a kormány a fiumei kikötő kiépítésére nézve azért nem hozott indítványba semmi összeget, mert a tervek eddig benyújtva nem voltak. Ezen akadály most megszűnt és a főmérnök a franczia mérnökök egyik legkitünőbbike, ki a háború alatt a munkát folytatni physice akadályozva volt, beküldte a terveket is és a kormánynak legközelebb szerencséje lesz azokat előterjeszteni. (Helyeslés.) Várady Gábor:Épen e tárgyban kívánt felszólalni, miután azonban a miniszter válasza őt kielégíti, további észrevételeitől eláll. Kiss János határozati javaslatot nyújt be, mely így hangzik : Tekintettel azon nagymérvű árvíz által okozott elemi csapásokra, amelyek által a haza népének nagy része jujtatott, határozza el, miszerint : Utasíttatik a pénzügyi bizottság, hogy az árvizek által megrongált vízvédtöltések helyzetláthatása és a károsultaknak országosan eszközlendő felsegélhetése végett az ezen évi rendkívül szükséglet közé pótlólag vegyen fel egy bizonyos összeget és azt terjeszsze a ház elé. Következik a „Kü lö n fé lé k“ czime. E czim rovatai ekként szavaztatnak meg : 1) Vasúti üzleti gyakornokok kiképezésére 15.000 frt. 2) Hajózási téli iskolára 2000 frt. 3) A minisztérium könyvtára és térképtárának gyarapítására 4000 frt. 4) A felügyelőség helyiségeiben távirda bevezetésére 2000 frt. Justh József: Nézete szerint a vasúti kölcsön nem a leghasznosabb módon fektettetik be Figyelembe ajánlja a minisztériumnak azt, hogy ha az álam által eddig kezelt vasutakat eladni lehet jó áron és úgy, hogy az államtól biztosíték nem fog követeltetni, úgy adja el és ezen segélyezze inkább a vicinális vasutakat, melyekre százan és százan fognak vállalkozni. Gorove István, közi miniszter, Juszhnak felel. A képv.ár a vasúti kölcönről szóló törvényt nem méltóztatott egészen figyelembe venni. A vasúti kölcsönről szóló törvényben meg van mondva, hogy kell ezen vasutaknak, melyek ezen államkölcsönből építendők, a biztosítékot nyújtani, ami a magánvicinálva-utak segélyezéseinél alig volna lehetséges. E részben tehát szükséges volna egy más törvényes intézkedésről gondoskodni, hogy az megtörténhessék. Igen természetes, hogy ez oly dolog, mely a kormány ügyeimen kívül nem esketik, a kormány arra figyelmét ki is terjeszti, de e részlet semmi határozatot nem hozott, valamint nem is fog hozni anélkül, hogy az iránt előbb a törvényhozásnak előterjesztést ne tegyen (Helyeslés.) Simonyi Ernő azon megjegyzésekre, melyeket ő az általános tárgyalásnál a vasutakra vonatkozólag tett, a minszter válaszolt, de ő ezen válaszában nem nyugodhatik meg; a minisztérium nem terjesztette be a Károlyváros fiumei vasút