Pesti Napló, 1871. március (22. évfolyam, 49-75. szám)

1871-03-07 / 54. szám

54. szám. Kedd, martius 7.1871. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emel­et. 13 lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Kiadó-hivatal: REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételei Vidékre, postán: ▼ Egy helyben, házhoz hordva. Egész évre Félévre . Negyedévre Két hóra . Egy hóra 22. évi folyam,­i. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 njkr. Bélyegdij kü­lön 80 njkr. 22 írt. 11 írt. 6 . 50 kr. S . 70 kr- 1 .86 kr Nyilttér: 6 hasábós petitsor 25 njkr. Előfizetési felhívás „PESTI :ÍlM Egész évre.............................22 írt n•­kr. Fél évre..................................11 frt 1 kr. Negyed évre......................5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különkül­­déséért felülfizetés havonkint . 30 kr. Külön előfizeté­si íveket nem küldünk, mert sen­ki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénz a pos­tai utalványozással küldeni, mert ennek bér­mentesítése csak 5 krba kerül. A „Pesti Napló“ kiadó­hivatala: PEST, MARTIUS 6. Pauler Tivadar miniszterségének van oly sajátsága, mely iránta sokakat kedve­­zőleg hangolhatott. Ez a sajátság tulaj­donképen nem az ő, hanem viszonyaink érdeme, de miután hozzá fűződött, bizo­nyos dics­ebből ő reá is hull, s a minisz­ter nem is mulasztá el, hogy reá utaljon, a­mint a nyilvánosság előtt első nagyobb beszédét tartotta. Az ország tanácsában még alig ült fér­­fiu, ki helyét sem fényes származás, sem zajt ütő parl­amenti működés, szóval, egy oly tényezőnek sem köszönheti, mely akár a magasb körök, akár a nagyobb közönség figyelmétől reá irányozható. Ő eg­yszerűen a becsületes, tudományos munka embere, nem tartozik semmiféle gentryhez, a tanári szószékről lép a bí­boros támlány elé, s e tényt oly kevéssé köszönheti holmi jelentőségteljesb össze­köttetéseinek, hogy kineveztetését maga is, a hazánkban fenálló jogegyenlőség kétségtelen bizonyítékául tünteti fel. Nem kell bővebben fejtegetnünk, hogy a mi beteges, ósdi előítéletek és kicsinyes szem­pontokkal teli társadalmi s kormányzati rendszerünkben ily kinevezés mit jelent. De Paulert alighanem már származásánál el fogva, akár­hány megyei kortes­ gyűlés­­­­ben leszavazták volna, s mint a példa mutatja, miniszter hamarább lehet valaki, mint sok helyütt megyei szolgabíró. De ugyanő sajátsága, mely hangsúlyo­zottan emlegetteték azoktól, kik a demo­­cratikus haladás legmelegebb barátai, sok aggodalomnak is tág kaput nyit. Egy­részt igen problematikusnak látszik, hogy ép oly férfiú, mint Pauler, bir-e majd az önállóság, az erős meggyőződések ama bátorságával, melyeket a miniszteri tár­­c­a nélkülözhetetlen sajátságául szeret­nénk tekinteni. Az Andrássy-minisztérium úgyis azon ösvény felé tart, hogy kö­rében csakis mindig ugyanegy akarat, ugyanegy fő gondolatja legyen a döntő. Az ügyek érdemleges, beható megvitatá­sát ilyesmi természetesen majdnem lehe­tetlenné teszi, s hogy ez összes állami éle­tünkre szükségképen igen sok viszásság­­gal jár, azt fölösleges akár egy szóval is magyarázgatnunk. Akadtak aztán mások, kik ezt, Paulert illetőleg szerencsének nevezték, mert nem bíztak saját nézetei korrectségében. Ő népszerű, szeretett tanár volt, megnyerő modora, ékesszóló előadásai és azért, hogy mindenkor az ifjúság meleg barát­jának mutatkozott. Az egyetemi tanács­ban azonban évek során át a conservativ töredékhez tartozott,s tankönyveiből senki sem fogja kiolvasni, hogy elvileg a gyö­keres reformok iránt valami nagy hajlan­dóságot tanúsítana. Midőn Pauler minisztersége komolyab­ban szóba jött, mi leplezetlenül kifeje­zést is adtunk mindez aggodalmaknak s nagy érdekkel vártuk — első tetteit, me­lyekből egész irányára némi következte­tés vonható. Jelenleg tettek még nincse­nek előttünk, de ott van programmbeszé­­de, s a­mint tartózkodás nélkül mond­tunk véleményt, midőn miniszter jelöltsé­ge fölmerült, és úgy habozás nélkül bevalljuk, hogy e programmbeszédben nincs semmi, a­mit alá nem írhatna akár a legradicálisabb reformer is. Itt-ott, a beszéd folyamában egy-egy oly pont is felvillan, mely határozott meg­elégedésünkkel találkozik. A szónok kivá­lóan előtérbe állítja a 48-diki törvényho­zás szellemét, némi hangsúlylyal szól a felekezetek feletti állami felügyeletnek szükségéről, s oly modorban proclamálja a teljes jogegyenlőséget, melyből, termé­szetesen némi jóakarattal, azt is kiolvas­hatni, mintha az új miniszter komolyan bizonyos merészebb kezdeményezésekkel foglalkoznék. Mindent összevéve azonban, ezek csak szerény szárnypróbálgatások, oly általá­nosságok, melyeket mindenki egyéni fel­fogása, hajlamai szerint magyaráz, s a­ki az állam és egyház közötti viszony rendezé­se, a közoktatásügy sikeres­ fejlesztése, vagy akár csak az egyetem reformja körül is e programmból akarná kiolvasni a mi­niszter szándéklatait, olyasmibe fogna, minek sikertelenségéről csakhamar a leg­­teljesben meggyőződnék. Azt fogják mondani, hogy a beszéd nem is miniszteri, hanem képviselőválasz­tási programm, s Pauler úrtól senki sem kívánhatja, hogy a budai választók elő­tt terjedelmesen fejtegesse, mint vélekedik a középtanodai reform, mint a humanisti­­cus, s mint a reális tanulmányok össze­egyeztetéséről. E körülmény iránt mi is teljes mél­tán­ylattal vagyunk, de azt hiszszük, hogy ép az a tartózkodás, melylyel Pauler mi­­nistersége sok helyütt fogadtatott, bírhat­ta volna arra, hogy eloszlatva minden kételyt, hangsúlyozottan jelentse ki az általános elveket, melyeket működésének zsinórmértéke s iránytűjéül tekint. E helyett Pauler beszédében oly kísér­letet vélünk látni, mintha a minister kizárólag körülkutatná a tért, melyen működik. Úgy látszik, hogy nem kész programmal lépett a ministerségre, hanem az idő és körülményektől vár olyant. A minister bizonyos opportunitással a hát­térbe áll,s hagyja a dolgokat azon rendben s azon modorban lefolyni, mint azt előd­je kezdeményezi, s egyelőre megnyugszik azon tudatban, hogy mig egyik párt sem mondhatja magáénak, minden párt bizo­nyos kímélettel szól róla s ily módon si­került volna Pauler urnak feltalálni azt a nagy titkot, melynek segélyével a ma­gyar miniszeri tárczát a békés nyugalom­mal egyesíthetni. Ha Pauler úrnak csakugyan ez a szán­­déka , akkor az legfényesebben bizonyí­taná, hogy teljesen nem ismeri a tért, melyre lépett. A „lavírozás“ és nyugalom ezúttal a legkevésbé sem egy jelentőségű a magyar culturministerséggel. Az egy­házi kérdések rohamosan sietnek megoldá­suk felé, a középtanodai reform alig ha­lasztható stádiumba jutott , az egy­házi s iskolai alapok kérdése a leg­szenvedélyesebben fogják felizgatni a ke­délyeket, s mindezt összefoglalva, be kell vallanunk, hogy nem ismerünk még ná­lunk sem miniszteri tárc­át, mely annyi véleménykülönbség, annyi különféle fel­fogás, eltérő meggyőződés s érdek czél­­táblája, mint épen a cultusminiszteri. Pau­ler úr különösen hangsúlyozza jogi meg­győződéseit, s úgy mutatja be magát, mint a­ki egész életén át, a jog és igazság elévülhetlen elvei kutatásában fáradozott. Örömmel csatlakozunk e szavaihoz, de nem lehet felednünk, hogy a miniszter nem bíró. A miniszternek oda kell lépnie a küzdő felek közé: erős meggyő­ződés, határozott program, s oly kez­deményező erővel, mely nem riad visz­­sza az ellentétek kiegyeztetésétől, hanem ennek maga is megjelöli útját-módját. Pauler programm beszéde mindezekben sok kívánni valót hagy hátra, de miután maga is a tettekre utal, készséggel elfo­­gadjuk azt az előleget, a­mit e tekintet­ben tegnapi beszéde nyújthat, s most an­nál fokozottabb figyelemmel tekintünk elé, hogy „mutassa meg tette, hogy a férfiú mit ér,i­nálni sem fog. A hírlapok ellen intézett hajrá közönségesen oly kormányok segédeszköze, még­pedig rendesen az utolsó, melyek máskép egy­általán nem tudnak magukon segíteni. Ha a Hohenwarth kormány más módot nem ismer a kedélyek megnyugtatására, a létező ellentétek kiegyenlítésére, a­mit pedig főczéljául vallott, akkor politikai bölcsesége épenséggel nem fene­ketlen. Oly hírlapokat, melyek csakugyan fe­jekre vonják a törvény szigorát, az esküdt­szék elé kell állítani, a per kijátszása vagy kikerülése egyáltalán nem arra mutat, hogy az új minisztérium — mint fennen dicseke­dett — csakugyan a létező szabadelvű tör­vények szellemében akar kormányozni. A törvények szigorú alkalmazását ígérte az új kormány programmja,ez helyes,de a hírlapoknak államügyészileg történő elkobzása voltaképen nem egyéb, mint elkobzása a törvény szellemé­nek. Az ily eljárás az izgatottságot nem lohasz­­tani, hanem növelni fogja. S csakugyan azt hi­­szi-e a Hohenwarth minisztérium, hogy valami csodás politikai eredményt hozott létre, ha az izgatottságot Prágából áthelyezi Bécsbe? Mi azt tartjuk, hogy ily műtétekkel nem nyerni, hanem határozottan veszíteni fog. A sajtó iránti maga­tartás ügyében az új kormány követhetné Po­­tocky, sőt Belcredi nyomdokait is. Ezt annál bizvástabb tehetné, minthogy az osztrák német­ségnél a sajtó hatása épenséggel nem nyilatko­zik aggasztó módon, s minthogy utolsó esetben bármit tegyenek is az államügyészek, a hírla­poknak mindig van módjuk kimondani azt, a­mit kimondani akarnak. Csak a modor változik, s nem tudjuk, melyik veszedelmesebb, az-e, mely egyenes és őszinte, vagy a­hol az olvasó­világ a sorok között mindig az erőszakoskodó kormányt keresi ? Pest, martius 6. (Az osztrák kormány) — mint látszik — eddig csak egy állammentős gondolatban ál­lapodott meg, tudniillik azon eljárásában, melyet a hovatovább igen kellemetlenné váló sajtóval szemben követni akar. És e tekintetben egy csa­pással felállítja az elméletet, s rögtön alkalmazza is azt. Mint bécsi lapokban olvassuk, H­a­b­­­e t­i- D e­k igazságügyminiszter az utolsó napokban az osztrák államügyészekhez egy köriratot inté­zett, melyben felszólítja őket, hogy a hírlapok fölött erélyesen őrködjenek, különösen figyel­mükbe ajánlván azon lapokat, melyek az új kormány eljárását és egész politikáját bármine­mű összeköttetésbe hozzák Ausztria felbomlásá­val. Ez az elmélet, a rögtöni alkalmazás pedig abban áll, hogy a vasárnapi új „Pressé“t mind­járt le is foglalták, a­mi természetesen Bécsben nem csekély zajt ütött. Mi azt tartjuk, hogy a sajtó iránti hadjárat által a Hohenwarth-kormány nem fogja állását meg­könnyíteni, de sőt impo­ Pest, mártius 6. (Bányaügyi értekezlet.) A hazai bá­nyaügy körül érdeklődő képviselők közül ma többen ama kérdés felett tanácskoztak, hogy bányaügyünk lendítésére mily lépések teendők. Zsedényi a vita megindulása előtt azt indít­ványozza, hogy három tagú bizottság küldessék ki, mely egy később összehívandó értekezlet elé tüzetes pontozatokkal járuljon. S to 1t a bánya­ügy tagadhatatlan hanyatlásának okait kifejti s kiemeli, hogy azelőtt az állam mily buzgalmat fejtett ki e nagy fontosságú ügy fentartása és fejlesztése körül. Ezt folyta­ni kellene jelenleg is, de a szükséges beruházások költségeinek megszavazására bizalom kell, mit pedig a jelen­leg gyakorlott bureaucraticus önkény, mely a bányászatot lenyűgözve tartja, majdnem telje­sen lehetetlenné tesz. Mednyánszky Dénes a bányászat gyámostásának fontosságát emeli ki nemzetgazdászati szempontból. Szontágh Pál az értekezlet figyelmét nem csupán a ne­mes­fémekre, hanem egyáltalán a bányászati szakma minden ágaira, s különösen a vasiparra is kiterjesztetni óhajtja. Végül elhatároztatott, hogy a kiküldendő bizottság öt tagból álljon. E bizottságnak f­ladata leendő azon kérdések fel­tevését eszközölni, melyeknek tisztázása és megoldása a bányaügyre nézve elhalaszthatat­­lan. Ez értekezleten körülbelül 20 képviselő volt jelen, közöttük Bittó, Zsedényi, Korizmics, Szende, Szontágh Pál g., Ernuszt Kelemen, Stoll, Bánó József, Török Sándor, Madocsányi stb. (T­ó­th Vi­l­m­o­s) belügyminiszter már tel­jesen fölépült. Mint halljuk, mindenek előtt a ressortjában megürült helyeket akarja betölteni, a­mi valószínűleg már a legközelebbi idő műve leend, s azután rögtön összehívja a főváros ren­dezésével foglalkozandó nagyobb enquetet. (Pauler cultusminiszter) — mint értesülünk — legközelebb össze fogja hívni azon izraelita hitközségi kerületek elnökeit, melyek a congressusi alapszabályok értelmében már ed­dig tel­jesen szervezkedtek. Az összehívás a ezél­ből történik, hogy a kerületi elnökök —­ a con­­g­essusstatutumok értelmében — válaszszák meg az autonomicus szervezet központi közegét. (Magyarországi hatóságok leve­lezése a külföldi hatóságokkal.) A m. kir. belügyminisztérium ismételve felhívta a hazai törvényhatóságokat, hogy külföldi hatósá­gok közbenjárását igénylő ügyek elintézése al­kalmával a közvetlen levelezést egészen mel­lőzvén, a szükséges közvetítés végett a felség személye körüli miniszter úrhoz forduljanak, mi­után a külföldi hatóságok a magyarul szerkesz­tett leveleket nem értvén, egyszerűen félrete­­szik, vagy legjobb esetben a cs. k. követségek­hez küldik lefordítás végett, miáltal ezek, ere­deti rendelte­tésekkel ellenkező ügyekkel ter­heltetnek, a felek pedig a késedelem által sok­szor kipótolhatlan veszteségeket szenvedne . (A tiszavidéki vasút igazgatóta­nácsa­ tegnap tartott ülésében a szállítási esz­közök szaporítása felett tanácskozott, mert jóle­het e pályának mértföldenkint 22 teherhordó kocsija és 1 mozdonya van, a­mi a többi hazai vaspályákhoz mérve elégnek volna mondható, a tapasztalat mégis bebizonyította, hogy e szám is kevés. Az igazgatótanács tehát tegnap utasítot­ta a vezérigazgatóságot, hogy a még szükségelt szállítási eszközökről szám szerinti kimutatást terjeszszen az igazgatótanács elé a költségveté­sekkel együtt, hogy a közgyűlés elé leendő ter­­jesztés végett megállapodás jöhessen létre. Mi­vel a szomszédpályákkal való leszámolások még csak áprilban lesznek befejezve, a részvényesek közgyűlése csak májusban fog egybehivatni. Ugyanezért kellett elhalasztani a mérleg össze­állítását is. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1870 iki felülosztalék az 1869-it (5 frt 50 kr.) nem fogja felülhaladni, sőt valószínűleg 10—14 krral kevesebb lesz. — A jelen 1871. év ked­vező üzletfordulatot mutat fel, ugyanis január és februárban a bevétel 890,786 frt, tehát a múlt évi hasonló időhöz mérve 269,447 írttal több. (Orosz készülődések.) A „Birzsevyja Viedomovli“ közli az orosz kormány rendele­tesét, mely szerint az elbocsátott vagy szabad­ságolt katonák oly vidékeken, hol vasúti vagy gőz­hajói közlekedés nem létezik, sürgős beih­­­vatásuk esetén öszpontosítási helyekről, az azon járásbeli fővárosokból előfogatokon szállítaná­nak rendeltetések helyekre. A szállítási költsé­get nem a kincstár, hanem az illető kerületek vi­­seledik. . .. mmSjSSBSit. . . ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház mart. 6 ki ülése. I. A mai ülésben a közlekedési budget elég gyorsan végigtárgyaltatott. A vízépitési extraor­­dinariumban Paczolay a „felvidék“ elhanya­­goltatását t panaszolta, és a felvidéki folyók , a Vágh, a Garam stb. szabályozását sürgette, azonban az indokolás modora, mely által a há­zat bevezette e kívánalmához, aligha szolgáland javára azon igazságos ügynek, melyet oly túl­­hevesen védelmezett. A többi czimeken a ház hamar túlesett. A vasútépítészeti igazgatóságnál többen szóba hozták az észak-keleti vaspálya kérdését, főleg azon törvényellenes késedel­met,melyet a vállalko­zók a vaspálya kiépítése körül tanúsítanak.Szóba hozattak a fővállalkozónak, dr. Straussbergnek ismeretes viselt dolgai is, és azon aggálynak adtak kifejezést, hogy Strousberg vagyoni ál­lapotai e pálya létrejövetelére befolyással lehet­nek. Hieronymi osztálytanácsos az ügy tényállásával megismertetett és ez utóbbi ag­gályt is eloszlatá. A közlekedési budget letárgyalása után Ház­mán Ferencznek a közraktározás tár­gyában benyújtott ismeretes határozati javas­lata és a miniszterelnöknek pótelőterjesztése a rendelkezési alap ügyében, hosszabb vita nélkül elfogadtatott. II. (Folytatás esti kiadásunkhoz.) (Elnöki jelentések. Kérvények. A pénzügyi bizottság bemutatja jelentését, a hozzáutasított határozati ja­vaslatokról. A kérvényi bizottság bemutatja az elin­­téze­t kérvények jegyzékét. A közlekedési budget tárgyalása folytattatik és befejeztetik. Házmán indít­­ványa a közraktározás tárgyában" A rendelkezési alap tárgyában beadott pótelőterjesztés.) A közlekedési budgetben előforduló vízépítési extraordinárium 5-ik cziménél szó­ emel még: Harkányi Frigyes, pártolja Tisza azon in­dítványát, hogy a Körös és Berettyó átm­etszési munkálataira 150,000 helyett 200,000) forint té­tessék, mert itt 850,000 holdnak mentesítése fo­rog szóban, mely mint adóalap is nagy fontos­sággal bír. Gorove István közlekedési miniszer Paczo­lay fölszóllalásának sok pontját sajnálattal fo­gadta, leginkább sajnálj­a azonban, hogy ő a je­lentést el sem olvasta, másként meggyőződhetett volna, hogy itt nem szabályozásról, hanem ar­ról van szó, hogy az ország alsó részén Békéstől le egész a Körösnek a Tiszába beömléséig átme­­tszések és medermunkálatok létesíttessenek. Paczolay azt mondta, hogy az anyagi érdekek előmozdítása körül a felvidéken kevesebb tör­ténik, mint az alvidéken. Megjegyzendö­tt, hogy míg az alföldön egy másod­rangú vasút kiépítése midenkint 2.300,000 írtba kerül , addig a fel­vidéken 500,000 1 millióba jön. A kormány már múlt évben kimondta, hogy a provinciális érdekű vasutaknak háttérbe kell vonulni az állam érdekeit képviselő vasutak előtt. E kijelentéshez most is ragaszkodik és nem pusztán a vasutasutak dolgában, hanem a vizek hajózhatóvá tétele és szabályozása tekin­tetében is. És ha ezen szempontnál fogva Paczo­lay azt mondja, hogy előhozhatná pl. az Ipolyt, Garamot vagy más kisebb víz érdekét, hol or­szágos hajózási érdek nem mutatkozik, de ezen esetben ő mi­n­dig a mellett fog nyilatkozni, hol országos érdek forog fönn. És ilyen ezen tétel, melyről jelenleg szól, t. i. a Körösnek 15 mfld. hosszúságban hajózha­­♦óvá tétele: azért ajánlja ennek elfogadását. (Helyeslés.) Ezután e rovat Tisza Kálmán indítványa ér­telmében elfogadtatott. Következik a 6-dik rovat: az állam kezelése alatt nem álló folyók szabályozása előmunkála­taira segélyképen : 20­­,000 mfrt. Kvassay László kéri, hogy e rovat függőben tartassék addig, míg a pénzügyi bizottság véle­ményét a Vág szabályozás tárgyában benyújtott indítványa felett beadja.­­(H­dlyeslés.) Várady János következő határozati javasla­tot nyújt be : Határozati javaslat a rendkívüli vízépítés költ­ségvetése 6. pontja tárgyában. Miután a 1764—5. t. sz. 19. §-a, a Garam fo­­lyónak országos költségen leendő szabályozását megrendelte; miután ezen folyó menési és tej­tmérési mun­kálatait a volt magyar kir. helytartótanács esz­közölte is; miután annál kevésbé fontos folyamok az or­szággyűlés által máris szabályozás alá vetettek, még­pedig hasonlóan, országos költségen — in­dítványozzuk, mondja ki a ház, miszerint a Ga­ram folyónak úgy politikkis felügyelete, valamint országos költségen leendő szabályozása a kor­mánynak meghagyatik, és erre szükséges előle­­ges költségek a kormány kezelése alatt nem álló folyókra megszavazott 200.000 frt költségből fedeztessenek. Máttyus Arisztid: Elvben nem ellenzi a határozati javaslatot, azonban azon kifogása van ellene, hogy ha már régibb törvények végrehaj­tásáról van szó, úgy a kormány ne az 1761-diki törvényeket, hanem az 1848-diki törvények egy részét hajtsa végre. Különben szívesen hozzá­járul ahhoz, hogy a kormány utasítt­ssék e részbeni utalványozásra. Paczolay János e szabályozás elmaradása régi országgyűléseink sérelmei közt előfordult, és ha nem akarjuk magunkat a törvény fölé emelni, úgy el kell fogadnunk és végrehajta­nunk a törvényt, mig az törvényhozási után el nem töröltetett. Várady határozati javaslata kinyomatik és napirendre tűzetik. Kvassay indítványával, tízintugy elfogadtatik a 7-di­k rovat is. Az 1870-dik évi XI. t. sz. 4. fejezet. 2. czim alatt a Tiszánál a bodrodközi és felhő­szabolcsi átmetszésekre­­megszavazott 1,600,'000 írtnak 1870-ben fel nem használt részlete 989,369 frt Köve­kezik : Horvát Szlavinország. 8 ik rovat : Duna folyama.1: 24,700 frt. Parcsetics Sándor határozati javaslatot nyújt be, mely így hangzik: Mondja ki a ház, hogy a vukovári védpontok és partok megvédésére nagyobb védművek szük­ségesek, s ennélfogva a t. közlekedési minisztert utasítsa oda, hogy az 1872. évi előirányzatban e védművek kiépítésére nagyobb összeget for­dítson. Szapáry Gyula gr. államtitkár : Ha a mi­nisztérium meggyőződést szerez magának a nagyobb összegek szükségességéről, úgy meg fog mindent tenni e czél elérés­re; minden­eset­re a kérdést tanulmányozni fogja. Porcselk­s Sándor: Nem nyugszik meg ! Csodálkozik, hogy a kormány, haczira, hogy sok munkálatok vannak e tekintetben beadva, semmi gondot nem fordít a Vukovárt fenyegető veszélyre. A többség nem fogadja el a határozati javas­latot, ezuán ezen rovat, úgy a következők is változatlanul elfogadtattak. A Száva 275,­J0O ft, a Dráva 60,009 ft, a Kul­­pa 56,00 frt, összesen 41 ,700 frt. Tengeri kikötők: Az új gő­­­kotró beszerzőére 50,000 frt, a Recina folyó torkolatának kotrására 22,500 frt, a Fiumára csatorna partjának hosszabbítá­sára 10,000 frt, a fiumei kikötő építési terveinek elkészítésére és előmunkálatokra 30,000 frt, ösz­­szesen 112,500 frt. Gorove István, közi­­miniszter: A legutolsó rovatnál azon felvilágosítást nyújtja, hogy a kor­mány a fiumei kikötő kiépítésére nézve azért nem hozott indítványba semmi összeget, mert a tervek eddig benyújtva nem voltak. Ezen aka­dály most megszűnt és a főmérnök a franczia mérnökök egyik legkitünőbbike, ki a háború alatt a munkát folytatni physice akadályozva volt, beküldte a terveket is és a kormánynak leg­közelebb szerencsé­je lesz azokat előterjeszteni. (Helyeslés.) Várady Gábor:Épen e tárgyban kívánt fel­szólalni, miután azonban a miniszter válasza őt kielégíti, további észrevételeitől eláll. Kiss János határozati javaslatot nyújt be, mely így hangzik : Tekintettel azon nagymérvű árvíz által oko­zott elemi csapásokra, a­melyek által a haza népének nagy része jujtatott, határozza el, mi­szerint : Utasíttatik a pénzügyi bizottság, hogy az ár­vizek által megrongált vízvédtöltések helyzetl­­áthatása és a károsultaknak országosan eszköz­­lendő felsegélhetése végett az ezen évi rendkí­­vü­l szükséglet közé pótlólag vegyen fel egy bi­zonyos összeget és azt terjeszsze a ház elé. Következik a „K­ü l­ö n f­é l­é k“ czime. E czim rovatai ekként szavaztatnak meg : 1) Vasúti üzleti gyakornokok kiképezésére 15.000 frt. 2) Hajózási téli iskolára 2000 frt. 3) A minisztérium könyvtára és térképtárá­nak gyarapítására 4000 frt. 4) A felügyelőség helyiségeiben távirda bevezetésére 2000 frt. Justh József: Nézete szerint a vasúti kölcsön nem a leghasznosabb módon fektettetik be Fi­gyelembe ajánlja a minisztériumnak azt, hogy ha az á­lam által eddig kezelt vasutakat eladni lehet jó áron és úgy, hogy az államtól biztosí­ték nem fog követeltetni, úgy adja el és ezen segélyezze inkább a vicinális vasutakat, melyek­re százan és százan fognak vállalkozni. Gorove István, közi­ miniszter, Juszhnak felel. A képv.­ár a vasúti köl­cönről szóló tör­vényt nem méltóztatott egészen figyelembe venni. A vasúti kölcsönről szóló törvényben meg van mondva, hogy kell ezen vasutaknak, melyek ezen államkölcsönből építendők, a biztosítékot nyújtani, a­mi a magán­vicinálva-utak segé­lyezéseinél alig volna lehetséges. E részben te­hát szükséges volna egy más törvényes intézke­désről gondoskodni, hogy az megtörténh­essék. Igen természetes, hogy ez oly dolog, mely a kor­mány ügyeime­n kívül nem esketik, a kormány arra figyelmét ki is terjeszti, de e részlet sem­mi határozatot nem hozott, valamint nem is fog hozni a­nélkül, hogy az iránt előbb a törvényho­zásnak előterjesztést ne tegyen (Helyeslés.) Simonyi Ernő azon megjegyzésekre, melye­ket ő az általános tárgyalásnál a vasutakra vo­natkozólag tett, a min­szter válaszolt, de ő ezen válaszában nem nyugodhatik meg; a minisztérium nem terjesztette be a Károly­város fiumei vasút­

Next