Pesti Napló, 1871. május (22. évfolyam, 100-124. szám)
1871-05-28 / 123. szám
Vasárnap, május 28. 1871. 123. szám. 22. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: vidékre, postán, helyben, házhoz hordva. Egész évre . . . 22 frt Félévre . . . . 11 írt. Negyedévre ... 5 „ 60 kr. Két héra .... 3 , 70 kr-Egy hóra ... 1 „ 85 kr-Hirdetmények dija 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 80 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petitsor 25 ujkr. Pest, május 27. A cunctator eljárási módját a csatatéren ma alig követik. Borzalmas catastrophák igen roszhírűvé tettek minden „titkos“ tervet, melyet a késedelmezési halogatás fedezne. Annál inkább alkalmazzák azonban ezt az eljárási módot nálunk összes belpolitikánkban, s tagadni nem lehet, hogy itt-ott ez az eljárás nem épen a legroszabb. Alkotni ezzel a modorral természetesen, nem lehet. Új eszmékkel sem fogja ez fermentatióba hozni a közvéleményt. Néha-néha azonban igen alkalmas arra hogy kézzelfoghatólag bebizonyuljon némely intézmények tarthatlansága, hogy mintegy kényszerítse arra az embereket, hogy a létező dolgok roszaságáról meggyőződve, gondolkodjanak javításokról, s ismerjék el a reform szükségességét. Az egész modorhoz nem kell holmi államférfim inspiratió magas foka, csak türelem, csak kitartás, s majdnem azt mondhatni, az önlemondás oly mértéke, melyet semmi sem zavarhat meg. Ami az elősorolt tulajdonokon kívül ehhez még megkívántatnék, azzal is alkalmasint nagy választékban szolgálhat az Andrássy-kormány, mely már nem egyszer volt azon kellemes helyzetben, hogy ölbe tett kezekkel nézhette : amint a jó isten igen practicusan gondoskodik eső és napfényről, mely a gyümölcsöt, minden emberi hozzávetés nélkül is, megérleli. Úgy látszik, hogy kormány ugyanezt az eljárási módot szándékozik követni továbbra is mindazon dolgokban, melyek az úgynevezett privilegiált köröket illetik. A főrendiház reformjára még a legcsekélyebb előmunkálat sem létetett. A főpapi főispánok kérdése egyelőre „ne nyúlj hozzám“-nak tekintetik. S ami az úgynevezett katholikus mozgalmat illeti, a legnagyobb gonddal kutattatnak fel mindazon kerülő utak és módok, melyeken kóborolva el lehet érni azt, hogy az ember úgy egyenesen szemébe ne tekintsen a kérdéseknek. Nem tartozunk azok közzé, kik az említett esetben is ezen eljárási mód felett föltétlenül pálcát törnek. Bajaink sokfélék, a megoldásra váró kérdések sorozata végtelen , s csak helyes eljárás , ha előbb sorra veszszük azon ügyeket, melyek legégetőbbek, s amennyire az alkotmányt a fennálló törvénynyel megegyeztethető, újabb válságok minden eshetősége elkerültetik. Nem tagadhatjuk továbbá azt sem, hogy a békés kiegyezés útján létesült kormány már természetében hordja azt a nem tudom mit, mely az akadályok nem átugrását, hanem megkerültetését tünteti fel eléje igen bölcs politikai axiómául. Ismételjük, hogy mi mindezt készsége-s sen elismerjük, s nem is tartozunk azok közé, kiknek holmi olcsó liberalismusban kedvük telik, vagy kik a kormánynyal szemben a kákán is csomókeresésben különös bravourt találnak. De minden dolognak megvan a maga oka-módja, s azt véljük, hogy amit e részben csak a legutóbbi napokban is hallottunk s olvastunk, annak is meglehet ugyan a maga oka, de már a módja nagyon is meghalad minden megengedhető módot. Ellenzéki lapok ugyanis egy drasztikus jelenetet beszéltek el, mely Jekelfalussy püspök és a cultusminiszter között végbement volna, s mely jelenetnek éle abból áll, hogy a püspök kijelenté, hogy egyáltalán nem veszi tekintetbe a placetumot; a miniszter pedig erre oly zavarba jött, hogy egyáltalán nem tudja, hogy ily renitentiával szemben mihez fogjon. Ez a jelenet vagy igaz, vagy nem, de mindkét esetben ferdeségeket tár elénk. Ha nem igaz s a kormány mind e mai napig nem cáfoltatta meg, akkor ez is csak újabb bizonyítéka ama helytelen felfogásnak, hogy a kormány a sajtót egyáltalán ignorálhatni hiszi, oly felfogásnak, melynek kelletlen következményeit és a kormány már nem egy ízben tapasztalható. Ha pedig igaz — és sok jel arra mutat, hogy az — akkor ebben csak szomorító megerősítését látjuk amaz aggodalmaknak, melyekkel Pauler minisztersége iránt kezdete óta viseltettünk, s mely kelletlen tapasztalat azonban visszahat az egész kormányra. A liberalizmus ügyének az egész dologhoz semmi köze, amint nálunk az idevágó kérdések korántsem érték el azt a fokot, hogy e téren szabadelvűség vagy szabadelvűtlenségről szólni lehetne. Mi egyszerűen a törvény fentartását, alkalmazását és tiszteletét követeljük, s ez kötelessége mindenkinek, minden alkotmányos kormánynak, bármely szinti politikai kokárdát viseljen is különben. A törvénynyel kezünkben állunk azok ellen, kik nemzetiségi ábrándok örve alatt akarják felforgatni a közbékét, s a törvényt követeljük alkalmazni azok ellen is, kik egy szebb világ poblematikus mennyei kincsei ígérgetésével akarják felforgatni a társadalmi és állami rendet, mely minket a nyomorúságok e siralmas völgyében együvé tart. A kormány elismeri a placetum törvényességét, s így követeljük annak szigorú fentartását. Itt minden habozás nem fogja elsimítani az ellentéteket, hanem annál élesebbé teszi azokat. Az étvágy az ily dolgokban is evés között jön meg, s nem kell hinni, hogy bujtogatásokra nálunk a tér alkalmatlan. Sőt ép ellenkezőleg , oly hiányos közigazgatási szervezet s a műveltségi foknak nem épen magas foka mellett, mint egyes vidékeken nálunk ép úgy tapasztalható, mint egyebütt, nem is mesés összegek kellenek ahhoz, hogy hitüket megtagadott convertiták, vagy a bünfenyitő törvészékkel összeütközésbe került egyének fellázíthassanak egyes vidékeket. Igaz, ott van nálunk a kisegítő eszköz a kir. biztosi intézményben, de alighanem czélszerűbb lesz egyelőre csak a törvényt szigorún alkalmazni, mint később azon kényszerűségbe jutni, hogy a törvényt fel kell függeszteni. A kormány, említette tartózkodásában, teljesen hamis feltevésekből is indul ki. A mi t.ez ulramontánjaink egyelőre hadsereg nélküli tábornokok. A derék magyar alsóbb elérés hű kenyeres pajtása a magyar nemzetnek örömben budán, és nem fog attól elválni mai küzdelmeiben sem. Áldása, imái és karjával velünk harczolt az idegen uralom ellen s velünk fog harczolni most is, ha az idegen uralom székhelyét történetesen Rómának is hívják, Bécs helyett. Csak mutassa a kormány a legkisebb jelt, hogy a törvényes, s a magyar nemzeti álláspontot foglalja el az egyházi kérdésekben is, hogy összes eljárásában a gyöngédséget s elnézést inkább követi a gyöngéd, mint az erősek irányában, s nemcsak kötelességét teljesíté, nemcsak hazafias munkát visz végbe, de politikai okokból is helyes dolgot végez, mert lehetetlenné teszi, hogy a tábornokoknak hadseregük legyen. Hogy ha a kormány azt hiszi, hogy a késedelmezéss tétlenséggel e téren is azt éri el, hogy ami a korral ellenkezik, az úgy is magától összerogy s a gyökeres reformra a tér önkényt megnyílik, úgy ez veszedelmessé is válható számítás ugyan, de van benne némi észszerűség. Azt azonban ne higgye soha és semmi körülmény között, hogy azon szellemi mozgalom, mely az egyháziakban világszerte tapasztalható, lelohad, vagy ellene ép a mi határainkon vonható vesztegzár. Az emberiség közös nagy jellemvonása ez ; vele rokonodtak össze legnemesb törekvéseink, s benne beírja korunk egyik legnagyobb dicsőségét. Az a sok pusztulás, az a sok vér s a szellem munkáinak gaz gyilkolása, mely most „a népek városában“ végbemegy, elénk tárja az anarchia vad szenvedélyeinek összes iszonyát, s intő például szolgálhat minden időkre, hogy a műveltebb, vagyonosb és illetékes” körök ne hagyják megbizhatlan kezekben a zászlókat, melyekre az emberiség nagy jelszavai vannak írva. De minél tömörebben fognak ily körök e zászlók körül csoportosodni, annál biztosabban vezetnek azok mindenütt győzelemre; s hogy csakugyan arra vezetnek, hogy azokkal daczolni igen, de megmérkőzni nem lehet, azt nem tagadhatja senki, ki látja, hogy a műveltséggel és felvilágosodással mint A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Heti tárcza. (Királyi vára a magyarság. — A magyar Pesten. — Dunagőzhajózás. — Ma éa holnap. — Margit-szigeti fürdő. — Dölti, a hazafi. — Ybl. — Szellemi szuppanás.) E sorokat vettük : „Tekintetes Argus ur ! Alólirott e haza távol eső vidékének lakója, kinek a sors kedvező kegyelme e napokban először engedé meg Budapestet láthatni. Megérkezésem után legelső sétám ős Buda volt, melynek néhány rongált falán a hajdankor felett el akartam álmodozni. Ős Buda és Mátyás király palotája képezték vágyamat, s az uj sikló igen kényelmesen szállított a palota alá. Bejártam azon csarnokokat, melyekben a mi nemeslelkü és lovagias királyunk szokta országunk nagyjait fogadni, azon kertet, melyben hazánk védasszonya — kinek nevét csak lelkes hódolattal és tiszta kegyelettel említgetik az utolsó kunyhóban is — időzni szokott. Hogy épen e helyen kelle egy fájdalmas tapasztalást tennem ! Sokszor boszantott Pesten a magyar nyelv mellőzése feliratokon, s valóban nem is értem jó pesti testvéreim türelmét; mindazáltal alig illető valami fájóbban lelkemet, mint annak látása, hogy a magyar király és királyné lakában, azon palotában, hol a legmagasb ajkakon is valahára zengnek anyanyelvünk hangjai, csak ily felírásokat olvashatók: „K. k. Schlosshauptman“ vagy „K. k. Hofkeller“ stb. (Még csak nem is k. und k.) És csak ily feliratokat! Értem én, hogy ő felségeik alattas közegeik e figyelmetlenségét nem ismerik, de épen azért tartón, kötelességemnek kifejezést adni annak, mily roszul esik a magyar embernek, ha koronás fejdelme lakában külső jeleken észre nem veheti, hogy itthon van. Maradok a tekintetes urnák alázatos szolgája N. N.“ Érzékeny vidéki atyafi, ki még meg nem szoktad, hogy magyar hátadon dohányt vágjanak ! Hisz ez így van rendben, s a te kötelességed ezt eltörni. Úgy van, édes magyarom ! Ha az idegen pinczér nem akar magyarul megtanulni, nagyon természetes, hogy te tanuld meg az ő nyelvét, mert azért adsz neki jó borravalót, melyet ő elfogadni elég kegyes. Ha a korcsmáros nem tartja szükségesnek zeneelőadását magyarul is a közönség tudomására hozni, azért te szót sem szólsz, hanem elmégy az ő német mulatságára. Hogy is ne ? Ne gondolja, hogy paraszt vagy, hogy te még németül sem tudtál megtanulni, noha ez kötelességed, erre születtél, s Berlinben nevetve elmondják rólad: milyen derék faj ez a magyar, erőszak nem vetkőzhető ki nemzetiségéből, s íme, önkényt hódol egy német pinczérnek, fogadósnak, vagy azon boltosnak, ki már magyar czeget sem akaszt ki, vagy azon dunagőzhajózási társaságnak, mely szemben a király halommal, a magyar akadémia szomszédságában csak ezt bigygyeszti fel: „Dampfschifffahrths-Waaren- Aufgabe.“ Mindezt, mit a cseh Prágában, a lengyel Lembergben, a román Bukarentben, a szerb Belgrádban el nem szives, azt mi, a megadás csuhájába burkolva elnyeljük, s a sajgó bonfisziv sebeit bekötjük türömfűvel és jaj lapuval. Helyesen, mert ők nagy — nemzetek, te pedig Jósak nyomorult hetedfélmilliós nemzetke vagy! Türelmes magyar — derék magyar nép, még te igen sokra viheted, még dicsérő okiratot Állítanak ki számodra a műveit Németországban, mert te sokkal tisztességtudóbb nemzet vagy, semhogy a boltba, melyen magyar elég sincs, be se lépj, hol drága pénzedért jó magyar szót sem kapsz, ne vásárolj, ne egyél. A napokban egyik vendéglő igen mulatságos jelenet színhelye volt. Egy derék vidéki ur két leányával leül a rendelni akar ebédet. Magyar hangjaira azonban a mosolygó pinczér csak hivatkozással német származására,tudott felelni. A vidéki ur nem felel, felkel s két leányával kifelé tart. Általános meglepetés. A vendéglős megszeppenve hozzásiet. A vendég kijelenti, hogy magyar pinczért óhajt, s azonnal ott terem négy magyar gyerek. Milyen boszorkányi művelet! Volna minden, ha követelnéd. Hanem ahhoz te nem értesz,vitézlő magyarom, mert te a harcztéren vagy a csárdában tudsz nagyon vitézkedni, hanem a pinczér, boltos vagy vendéglős szörnyűséges finom műveltsége oly lesújtó hatást gyakorol rád, hogy szégyenkezve meglapulsz. Ne hidd derék magyarom, hogy kevés bolt vagy vendéglő van Pesten, hol magyarul ne tudnának s csak azért élnek német szóval, mert magad sem követeled ; ne hidd, hogy jogod van nyelvedet kívánnod azoktól, kiknek szolgálatáért megfizetsz; ne hidd, hogy mihelyt te makacs vagy, ők engednek; ne hidd, hogy a német nyelv túlkapásait e téren csak te magad idézted elő! Mindezt ne hidd, hanem legyen erős hited, hogy zsellér vagy e városban, melynek ugyan egyetlen jelentősége csak az, hogy a te országod fővárosa, melynek szépítéséhez szabad is áldoznod, de hol egyéb kereseted nincsen. Szidd a kormányt, ha valahol még egy postabélyeg feledtségből német maradt vagy egy postamester magyarul nem tanult, hanem magad a világért se merészelj nyelveddel élni! Aztán minek is erről szólani ? Ezek apróságok, nevettető csekélységek, nem rajtuk fordul meg az ország sorsa. Persze kicsiny hibák soha sem öltek meg nemzetet, csak nagy bakok. (No ne félj, leszsz te meg nagyobbakat is!). S ez a szokás nem harapózik tovább, van is eszébe! A mi ma jelenség, holnap nem válhatik ténynyé. A mi ma szokás, holnap nem válhatik elvvé. A mi ma ártalmatlan, holnap — ha megszilárdult s változhatlanul meggyökerezett — nem válhatik veszélyes eszközzé ellened. Dehogy ki hajt ily agyrémekre ? Csak szemem káprázott, midőn a múlt héten egyik helybeli német zuglapban azt olvasom : ha a magyarnak Pest nem tetszik, úgy, amint van, menjen el Kecskemétre vagy Debreczenbe! Ugye, ez a német civilizátor elmés ember ? Nemcsak arczátlan, hanem mulatságos is. T. magyar közönség! Ha tehát önnek kedve van megtartani ezt a csinos fővárost, kérem, hozzon egy igen, de igen nagy áldozatot: legyen magyar. S te vidéki, ha felkerülsz, merészelj magyarnak maradni. S te ifjúság s ti nők, kik tüntetni és tündökölni óhajtok, tüntessetek és tündököljetek — magyar szóval ott, honnan azt le akarják szorítani. „Paris vaut bien une messe,“ mondá Henrik király. S most hajózzunk a Margit-szigetre ! Miután Döll, a Margit-sziget alsó végének hazafias korcsmárosa német falragaszokkal hiv mulatságra, maradjunk el onnan mindaddig, míg a sziget bérlői a jeles honfit rávenni szívesek lesznek, hogy túlnyomólag magyar közönsége kedvéért, magyarul is hirdesse mulatságait. De a hajó a sziget felső végén is kiköt az új fürdőház mellett, mely a múlt héten nyílt meg, s mi egyenesen oda tarthatunk. A sziget közeledik bevégzéséhez, s míg orrán a vendéglő oszlopcsarnoka kandikál Budapestre, a liget lombjából a sziget felső végén a gyönyörű Margit fürdő ragadja el azokat is, kik Yblnek nem voltak feltétlen elismerői. Az épület franczia renaissance-modorban nyers téglából s köböl készült. Aranyzott kupolája és kupolaháza, pompás ablakai igen szépek. Néhány lépcsőn menni fel a fürdőbe, melyet igen szép karban tartott gyeplejtő, virágtartókkal tarkázva ölel kőröskörül. Egy kis előcsarnokból az impozánsan felsugárzó kupolaházba lépünk, honnan középre s kétoldalt egy-egy folyosó nyúlik el, melyekre a fürdőkamrák szolgálnak. A legfinomabb ízlésre mutat itt minden, falfestés, ajtók, kapu, a vizóra, mely, mint szintén a táviró, minden kamrában van, az ablakok vaktükörüvegei, a zuhanyok, a mór és olasz-spanyol díszítésű porczellán-fürdők meglepők, s ha egyet sajnálunk az, hogy a kupolaház zöld oszlopai nem márványozvák, hanem egyszerűen olajjal festvék. A fürdő körül egész gyarmat keletkezik, melyben a legrövidebb idő alatt szintén megnyílik egy nagy vendéglő, két kisebb s egy „hotel garni.“ A sziget kerti mivelése pedig már annyiban is nevezetes, mert egyetlen nyilvános helyünk,amelyen a mivelés meglátszik. A rom körüli vadon különösen kellemes hatású a kissé túlságosan napos sétányok között, s az ember ide siet, mint Olaszországban a hűvös templomokban árnyékot keresni és............ Czupp! Czupp! Mi ez ? A bokor zörög, a padocskán szűz Margit kolostorának romjai közt csókolóznak. Bizonyosan apáczák szellemei. Óh szerelem a romok közt, óh! romba dűlő szerelem! Szerelem s múlandóság rokon fogalmak. Szeretni , elfelejteni. A piros pünkösd nemcsak a szerelem ünnepe, hanem a múlandóságé is. Pünkösdi szerelem, pünkösdi királyság! Üdvözöljétek tehát a ti ünnepeteket depossedált szerelmesek és ábrándozó ex-királyok; megjön a ti korotok is, találkozik üres szív és üres trón, mely titeket felfogad. Mert az emberiség soha sem gyógyul ki abból, hogy fejét a szerelem vagy a szolgaság járma alá hajtsa. Iga kell neki, virágos vagy virágtalan, ha szabadon érzi magát, felgyújtja — Párisi, Argus. Mai számunkhoz másfél év melléklet van csatolva, terjed napról-napra a „szent lélek lovagjainak“ frigye, mint karolja át, mint ifjítja meg az egész emberiséget! Pest, május 27. (A pestvárosi nagykörútról és a budapesti közlekedési utakon emelendő építkezések adómentességéről) szóló s a pénzügyminiszter által beadott törvényjavaslat főbb pontjai következők : A közmunkatanács által tervezett körútnak (a 3 bárány utczai kiágazással,) egész vonalán az építkezések csak a szabályozási vonalon engedhetők meg, az érintett ház és telektulajdonosok a szükséges részt törvényszerű kártalanítás mellett átengedni tartoznak. Ha telkük annyira megcsonkíttatnék, hogy egy önálló ház építésére elégtelen volna, úgy egész ingatlanságuk kisajátíttatik. Önálló háztelek oly terület, mely legalább 1400 öl térfogattal bir, e mellett legalább 7 öl utczahomlokzattal, vagy ha a homlokzat hosszabb, legalább 10 öl mélységgel kell birni. A kisajátításra szükséges összegek fedezése végett a fővárosi kölcsönből 1871. évre időnkinti részletekben 900,000 frt folyóvá tétetik. A közmunkák tanácsa ezen összeget visszatéríti, mihelyt az abból megszerzett s a Duna szabályozás folytán nyerendő területet értékesíti. A kisajátítási költségekhez a körút felé homlokzattal álló házak s telkek birtokosai ’/* részben járatnak. A hozzájárulási összeg kivetése módozatait a városi hatóság a közmunkatanácscsal és a belügyminiszériummal egyetértőig állapítja meg. A körút mentében emelendő építmények közül azok, melyek teljesen újból építtetnek, az egész épületre, azok, melyek folytán egy már meglevő épülethez toldás adatik, az új adó tárgyra nézve, ha legalább 48 láb magasak és 10 év alatt lakható állapotba helyeztetnek, közadózási tekintetben 1) 15 évig az állami adótól, és a községi pótadótól mentesek, 2) ezenfelül a 15 év letelte után az építményekért még 15 évig állami adó fejében a házbérjövedelmi adó fizettetik, mégpedig a tisztajövedelem 10%-ka, a községi pótlék is e jövedelemadó után fog kivettetni. Ezen kedvezmény a Budapest területén végrehajtott bármely nagyobb szabályozási munkák következtében emelendő házakra is kiterjesztetik. A törvényjavaslat indokolásában kiemeli e közút közlekedési s közegészségi előnyeit, az adómentesség megadásának szükséges voltát és annak Bürgős tárgyalására hívja fel a házat. (Az V. osztály) f. é. május 31-én d. e. 4 órakor ülést tart. Ordódy Pál, elnök. (Az igazolási állandó bizottság) f. é. május 31-kén d. e. 10 órakor ülést tart. Ordódy Pál, jegyző, semmisüléstől nem kell tartania, mert a jól vezénylett sereg még a túlnyomó erejű ellenséget is mérsékletre kényszeríti. „A hadseregek értéke vezéreiknek értéke által határoztatik meg,“ ez régi axióma, melyet még azzal toldhatunk meg, hogy a hadvezérek minősége leginkább — nem mondjuk kizárólag — attól a módozattól függ, mely szerint az előléptetés a tisztikarban eszközöltetik. Ahol a tisztek egyedül a tiszti sorrendben léptetnek elő, ott a tudományosságnak, az iparkodásnak nem lévén semmi előnye, a tisztek egyedül becses egészségük fentartására fognak gondolni, mert hiszen attól függ jövőjük. „A csontok kitartásától tételeztetik fel a magasabb rang elérhetése,“ amint azt Rostow oly találóan megjegyzi, a vezéri állomások csupa elöregedett emberekkel lesznek betöltve, kikben szabály szerint — kivételek itt is lehetnek — már nem leljük a fiatalságot jellemző gyors gondolkozást, az egészet helyesen átkaroló átpillantási tehetséget, s kikben az erély már vagy kialudt, vagy makacssággá fajult. Mondom : kivételek akadnak; Radeczky, Bem, stb. tanúskodnak erről, de a szabály ez, ebben megegyezik minden katonai író, erről tanúskodik az egész hadtörténetem. A sorrendben való előléptetésnek épen ellenkezője az úgynevezett „feltétlen ugró előléptetés,“ mely szerint a hadúr, vagy az általa meghatározott közegek, kényük kedvük szerint azt léptetik elő, akit akarnak. Itt megint az emberi természetben alapuló azon hátrány merül fel, hogy a hízelgőbb természetű, a képmutatók s elöljáróik körül forgolódó emberek jutnak gyorsabban magasabb tisztségekre, pedig épen az ily jellemek legkevésbé képesek a vezéri helyeket illően betölteni. A közös seregnél ezelőtt e két — egyaránt rosz ellentét virágzott; következéseit tapasztalták és siettek is jobb elvekre fektetett előléptetési szabályzat által a bajon segíteni. Honvédelmi minisztériumunk is kidolgozta már az előléptetését szabályzatot, s ez ügy horderejét teljesen felfogó bizottságnak adta át, hogy ez felette véleményt mondjon. E lapok is ismertették már a „K. K.“ szerint annak vezérelveit, s nemrég egy hosszabb tájékoztató czikksorozatot is közöltek róla. A minisztérium a sorban való előléptetés mellett a nagyobb képzettségnek még soronkivüli előléptetését is biztosította, s hogy ez utóbbival visszaélések ne történhessenek, vizsgálatok eredményéről tételezte föl a soronkivüli előléptetést, s hogy egészen tapasztalatlan tisztek ne jöhessenek magasabb tisztségekbe, béke idején minden előléptetésnél bizonyos — az alantabbi tisztségekben töltött szolgálati időt követel. A honvéd-előléptetési szabályzatnak tervezete. A hadseregek s azokkal az országok sorsa leginkább a főbb tisztek, a vezérek minőségétől függ. A mely állam gondoskodik, hogy seregénél a jelentékenyebb parancsnokságok kitűnően kiképzett erő- és erélyteljes férfiakra bízassanak, annak nincs oka a háború koczkáitól irtózni: ellene fordulhat ugyan a sors, de a meg