Pesti Napló, 1871. szeptember (22. évfolyam, 201-225. szám)

1871-09-16 / 213. szám

22. évi folyam. 213. szám. Szombat, September 16.1871. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. síim földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények­ a kiadó­hivatalhoz intézendőka J# íliijj. , 1 IJI DIÍÍIÓ ' IKi in REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán; ▼»C7 helyben, házhoz hordva: Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. 'Negyedévre ... 5 , 50 kr. Két hóra .... 3 , 70 kr-Egy hóra ... 1­­, 85 kr' Hirdetmények dija: 5 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyílttéri 5 hasábos petitsor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI IrPLha. Előfizetési árak : Egész évre........................22 f­t. Fél évre.............................k­ft. Negyedévre........................5ft60kr. OtT" Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig ló krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó­ hiva­tala“ czim alatt az „Athenaeum“-hoz Pest, ferencziek­ tere,7. sz. alá küldendők Pest, sept. 15. Hohenwart gróf megkezdte nagy actió­­ját. A tartománygyűlések megnyíltak, s a kormány állást foglalt. Az a minisztérium, mely kormányra léptekor azt mondta ma­gáról, hogy a pártokon kívül és felül fog állani, ma már tényleg megmutatta, meny­nyi igaz volt e szép ígéretben. Minden ed­digi tette nyers, kíméltelen tagadása azon pártatlan objektivitásnak, melyet mi ugyan soha sem tettünk volna fel Hohenwart grófról, de melylyel az osztrák kormány mindeddig fennen hivalkodott. Ma már tények mutatják, hogy a Hohenwart-mi­­nisztérium a németekkel szemben határo­zottan ellenséges állást foglalt el. A Giskra-Herbst-kormány is pártkormány volt, parlamenti jellegénél fogva annak is kellett lenni, a németekre alapította léte­lét egész működése alatt, de azért oly csapásokat soha sem mért a szlávokra, mint a milyenekre a németekkel szemben Hohenwart gróf már első föllépéseiben vállalkozott. A mennyi eddig kivehető, a kormány precedendi modusa a következő. Itt első­sorban a cseh tartománygyűlésről beszé­lünk, mert ennek magatartásától függ az állítólagos kiegyezkedés létrejötte vagy bukta. A kormány a cseh tartománygyű­­léshez intézett leiratában elvben elfogadja a cseh államjogot. Hogy ez mit jelent, azt positive még nem tudni. A cseh ál­lamjog a declaratióba van lefektetve, a csehek e „határozata“ nem ismer osztrák birodalmi tanácsot, míg az osztrák kor­mány utolsó félhivatalos enunciatiója még nagyban hangsúlyozza az osztrák reichs­­rathot. A cseh tartománygyűlés minde­nek előtt a választási rendszabályok re­formjával és egy nemzetiségi törvénynyel fog foglalkozni; az új választási törvény alapján azután rögtön egy uj cseh tarto­mánygyülés hivatik egybe, mely consti­tuáló jelleggel birand. A prágai hírlapok már a cseh „parlamentről“ beszélnek. Mint látjuk, mindez csak arra vonatko­zik, mit nyernek a csehek; arról, hogy az alku megkötésénél mit ígértek ők,mire kötelezték le magukat, arról hallgat a krónika. Ők Hohenwart eljárásából, akár­mi történik később, már jó előre pozitív hasznot húznak. Megkapják a nemzetiségi törvényt, s a választási rendszabályok reformját. Ezt mindenek­előtt zsebre dug­ják, a többire nézve meg azt mondják, hogy : majd meglátjuk. És erről az új választási rendszabály­ról csakugyan elmondhatni, hogy fele sem tréfa. Ily ajándékot még nem kap­tak a németek, erről még késő unokáik is beszélni fognak. Belcredi gróf fölfüg­gesztette a birodalmi tanácsot, Hohen­wart gróf fölfüggeszteni, sőt örökre meg­akarja szüntetni a németek eddigi politi­kai befolyását. Tudvalevőleg Schmerling és Lasser, annak idején mindent megtettek, hogy a németeknek a lehető legnagyobb túlsúlyt megszerezzék. A legmestersége­sebb módon kiczirkalmaztak egy válasz­tási rendszabályt, melynek párja egész Európában nem volt található. Hohen­wart gróf ugyanezen eszközzel él, csak­hogy a botot a másik végén fogja. Mind­azt a­mit Schmerling a németek előnyé­re létrehozott, azt Hohenwart gróf meg­szünteti és helyette a legfurfangosabb módon megalapítja a szláv és clerico-feu­­dális elem túlsúlyát. Schmerling válasz­tási rendszabályai az érdekképviseltetés alapján álltak, ez elvet fönntartja Ho­henwart gróf is, csakhogy más módoza­tok mellett. Schmerling a német érdeke­ket képviseltette, Hohenwart gróf meg szlávnál úgy látszik más érdekeket nem ismer. A kereskedelmi kamrák elvesztik képviseltetésük­et, hogy is ne, mikor min­dig németeket küldtek ki. E helyett a „nagy iparűzők“ egy külön csoportot ké­peznek, azokból kik 1000 forintnál több adót fizetnek. A falusi községek képviselőinek számát fölemelték, a városokéit alábbszállították. Ez is igen könnyen magyarázható. A vá­rosokból szabadelvű német képviselőket küldtek ki; a falusi községek választói úgy fognak szavazni, a­mint a tisztelendő úr akarja. Az egyetemek rectorai elvesz­tik virilis szavazatukat. A nagy földbirto­kosok újra külön csoportot képeznek. Ezek most is igen jó szolgálatot tettek a kormánynak. A földbirtokosok urnái Schmerling alatt Schmerlinggel, Belcredi alatt Belcredivel, Giskra és Potocky alatt Giskrával és Potockyval, és most utol­jára Hohenwart gróffal szavaztak. Mégis jó találmány az az érdekképviselet. Ily viszonyok között természetesen a harcz kikerülhetetlen, s már is igen éles jelleget öltött. A németek határozott, eré­lyes állást foglaltak el, s mint látszik, a csehek eddigi magatartását akarják utá­nozni. Kétélű fegyverhez nyúltak, s a taktikák legveszedelmesbikéhez folya­modtak. A morva tartománygy­űlést a né­metek távollétében kellett megnyitni. Egy küldöttség által a németek kinyilatkoztat­ták, hogy míg a választások alkalmával történt törvénytelenségek nem orvosoltat­­nak, addig a „törvénytelen“ tartomány­­gyűlés tanácskozásaiban részt nem vehet­nek. A krajnai tartománygy­űlésből a né­metek egyszerűen kiléptek, azon indoko­lással, hogy a szlovén képviselők csak „bizonyos fönntartások mellett“ tették le az alkotmányra való esküt, a­mi pedig tör­vénytelenség. A laibachi tartománygyűlés ennélfogva határozatképtelenné vált. Fel­­ső-Ausztriában szintén kiléptek a néme­tek, kinyilatkoztatva, hogy a kereskedel­mi kamra képviseltetése nélkül a tarto­mánygyűlés nem törvényes. A németek föllépése egy közös­ előre megállapított tervnek kifolyása, ők azt hiszik, hogy a passiv ellentállás — amint czélhoz vezette a­­cseheket, így czélhoz fogja őket is vezetni. Mi ismételjük — ez eljárást kétélű fegyvernek tartjuk s félő, hogy vele magát az alkotmányt, és az al­kotmányosságot fogják megsérteni. Mind­eddig Hohenwart gróf egész működésé­­sének eredménye abban áll, hogy szerep­cserét hozott létre. Eddig a csehek stri­­koltak, a németek meg dolgoztak, most meg a németek strikolnak, a csehek meg ugyan igénk, hogy később, majd valami­kor talán dolgozni fognak, de előbb az utolsó krajczárig ki kell fizetni a nautika bérét. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Aquarell-képek. Távol hazánktól, egy csinos terem falán füg­gő képek arra emlékeztettek, hogy hazánkfiai két három évtized előtt az akkor divatba jött vízgyógymódért rajongtak, kétségkívül annak heroicus volta miatt. Az említett képek, csinos kőnyomatok, ismeretes arcoú. magyar ala­­kokat, különféle csoportokban mutatnak, me­lyek mindegyikében ugyanazon erélyes termetű alak, az ajkak körül játszó eszélyes mosolygás­sal látható, a genialis eszü Priesznitz alakja, kinek a vbgyógymód köszönhető. Körülötte a képen magyar mágnások láthatók, mindegyik a vállán függő víz szarvval. Egyikök egy fahal­maz előtt ül, a fejszével kezében, mert szélhüdt lába nem engedik, hogy másképen, mint faha­ Bogatás által melegüljön a kevés fokú, dermesz­tően hideg fürdő után. Ciceró ném, ki Grafen­­bergből hozta e képeket Priesznitzthalba, egy alkalommal megmagyarázta az egyes ala­kokat, de elfelejtettem neveiket. Elég az hozzá, hogy legtöbbnyire magyarok, a­kik akkor nagy lelkesedéssel pártfogolták Priesznitz heroicus gyógymódját, míg tavaly talán ugyanazon grä­­fenbergi zarándokok közel rokonai, a hason­­szenvész­­ apró adagjaiért törvén törvényhozói lándzsát, mintegy arról látszottak gondoskodni, hogy úgy mint „Gulliver Smit“ utazásaiban, az óriásokról szóló fejezet mellett a homeopathikus liliputiak se hiányozzanak. De távol legyen tőlem, az orvosok szent körén kívül álló laikustól, hogy az egyik vagy másik gyógymód ellen vagy mellett talán orvosi szem­pontból kívánnék felszólalni. Vannak még más szempontok, melyek nem kevésbé mérvadók azon kérdésben, hogy hol keressen enyhítő ár­nyékot a kánikula idejében a semmiféle ver­­waltungsrath-állomással meg nem áldott egy­szerű szellemi napszámos. Az erdők árnyéka emitt és amott is megvolna, de kell ahhoz még egy kis kényelmesség is, egy kis szép kilátás, meg egy kis jó társaság is, és mind az hazánk mint külföld fashionable fürdő­helyein megszerezhető, csak mélyen markolhasson az ember egy jól berendezett tűzmentes Szekrény Kincseibe. A nyári lakás üdítő áldása még mindig azon szép feleslegek egyike volna, melyek élvezetébe aránylag oly kevesen juthatnak,ha democratikus korunk nemzője nem gondoskodik olyan fürdő­helyek létrehozásáról, melyekben még a gazdag embernek is ideiglenesen alá kell vetni magát az egyszerűbb és jutányosabb élet vezeklésé­nek. Democraticus korunknak e gyümölcsei a vizi gyógyhelyek, melyek a benne folytatott élet minden egyszerűsége mellett rendesen mégis a legüdébb és legszebb nyári lakók tulajdonsá­gaival bírnak. Főkellékek ugyanis sok és jó víz lévén, oda kell építeni azokat, a­hol kútforrások vannak, tehát erdős hegyek tövébe vagy olda­lába; és ime minden Lindley-féle bajlódás nél­kül van bőven kínálkozó fris víz, magasan álló ház, melynek ablakai és tornáczaiból messze ki­látás nyílik a gyönyörködő szemnek, továbbá tőszomszédságunkban a legszebb sétányok, mi­nőkkel csak az erdős hegyek bővelkednek, végre miután a vizigyógymód igazhitű követői a fény­űzés többrendű mozzanatairól lemondanak, olc­csóbb és a mellett fesztelenebb élet mint minden más fürdőhelyen. Íme ezek azon okok, melyek folytán a vizgyógymódot, vagyis inkább annak alkalmas helyeken állított intézeteit szeretem. Orvos nem panaszkodik, hogy okoskodásommal szakmájába vágtam volna, a­mint mai napig sem tudom, mi jó vagy rész a vizgyógymódban, ha csak nem az üde levegőben való lakás, a szép kilátás, a tiszta ivóviz, a közel erdők va­rázsteljes árnyéka, a szép sétálások, az uj életre kapott étvágy, és végre a bor, sör és kávé tiltott élvezete, mely italoktól annyira tartózkodnak Priesznitznek orthodox követői, de melyek bő­ven kinálkoznak a vidék jól ellátott vendéglői­ben. S már meg kell vallanom, hogy vannak olyan ravasz emberek, kik egy kis fejfájás vagy más csekélyebb baj segedelmével belopódznak a vizimádok szent községébe, nem rész czélból, nem hogy részt hozzanak be felvilágosultságuk mirigyével a szentek soraiba, hanem csak a fen­tebb elősorolt okok miatt. Nyitva hagyván a kérdést,melyik minőségben szoktam felkeresni ama magányosan álló házat, mely Mödling felett messzire fehérült, és mely­nek Priesznitz­thal a neve, egyet s mást szólok ama magánosan álló nyájas nyara­lóról és a körülötte viruló vidékről. Ugyanazon úri­ember, ki a fent emlitett ké­peket magával hozta és az azokon lerajzolt déli alakok kilétét megmagyarázta, — az intézet szel­lemi megindítója. Ő ugyanis azon rajongók egyike, kik Priesznitz éltekor Gräfenbergben keresték vagy találták is bajaik gyógyulását,és azután buzgó apostolokként szétmentek a vi­lágba, megtérést és vizet prédikálván. A mi apostolunk is, miután egyszer felgyógyulva tért hazájába Bécsbe, nem nyugodott meg addig, mig nem az ottani vidéken is talált alkalmas he­lyet, melyen egy a gráfenbergiekhez hasonló intézet állítható volt. Egy jóívódó vidéki polgár felépítette az arra szükséges házat és ime, a­hol az előtt csak egynéhány favágó, kavicstörök, vagy kecskék táplálózkodtak, ott azóta egy hajlék kieskedik, mely előtt az onnan kinézőt egész egy élő térkép gyönyörködteti, a tele kies helységekkel, és megélénkítve két vasút, a mödling-luxemburgi és a déli vasp­álya látkö­­rünkbe eső része által, melyeken a vonatok halk morajjal ide - tova robognak. Amá­róná­s házunk közt szőllők emelkednek, zöld szinek­­kel enyhítve a napfényt, mely az óriási tájké­pet elborítja. A szem kitágul a szép Verőfényes világ látásában, és sokszor úgy éreztem, mint­ha a szemnek is Volna lehellete, mely által tiszta világosságot, és azzal egészséget szívhat be ma­gába. — Egy nagy Széles bevágás Óriási kígyó, kint szeli át a közelünkben elterülő szöllőket; az a bécsi nagy vízvezetéknek látkörünkbe eső része, melyen olasz munkások dolgoznak. A munkások sokszor, főkép estre csinos dalaikat hallatják. Közvetlen közelben vizcsörgedezés hallatszik, a „házi kutforrás“ az, mely benső csövéből a fürdő-bassint nyolc­fokú vízzel tölti meg, a külsővel pedig úgy a háziakat, mint az arra menő idegeneket hívogatja szentjük oltá­sára. Egyszer naponkint a csengetyű is meg­szólal, melyre az ebédre gyülekeznek a vendé­gek a terembe. Számuk változik, néha húszan is vannak együtt, sokszor sokkal kevesebben is; rendesen egyike és másika a tettlegesen ott lakó vendégeknek elmarad az ebédtől. Ez absensek rendesen Bécsbe rándultak be, és estre vissza­érkezve az óriási háztömkelegből, nem találnak szót, hogy az üde levegőt és a kellemetes hűs­­séget méltán dicsőítsék, melyek itt kint csak a nyár szebb oldalait éreztetik velünk. Hát még a viz. Az a legkitűnőbb bort is pótolja, kivált­­képen ha nincs borunk, melynek látszata sincs ezen a víznek szentelt házban; ha csak e titokba azok nincsenek jobban beavatva, a kik Józseffel, a fürdőszolgával, bizalmas­ lábon­ állanak. A napfiak nagy része, bár itt a nap már reg­geli négy órakor kezdődik, a víz­szolgálatnak van szentelve, melynek rítusa, ha hibátlan lelki­ismeretességgel eljárnak, háromszor vesz igény­be, reggel, dél felé és délután. Mindegyik dörzsö­lés, teljes vagy felfürdésnek szigorú következ­ménye nagyobb séta fel a hegyre bizonyos czél­­pontokig, mint p. az úgynevezett „breite Föh­re,“ egy magasan álló, már csak fél törzsű szur­kos fenyőig, mely messzire terjesztvén ki ágait egy óriási ja­páni napernyőhöz hasonlít. Tüle ve­léi kört már egy élődő növény levelei is zöldül­nek, az élet színével takarván be a haldoklónak sebeit. Azt mondják, hogy e fa alatt Szolimán szultán ütötte fel Sátrát, mikor Bécset ostromolta. Más kirándulási pontok a Babenbergiek várának Hornja, — továbbá a magas tetőn messzire fény­lő „Huszárentempel“, öt bátor Lichtensteinféle huszár örök nyughelye, — az egy gyönyörű kis hölgyben fekvő Lichtenstein-féle majorság s­a.­t. Mindezen kirándulási pontokhoz erdő-utak ve­zetnek, legtöbbnyire fenyők között, melyek illata üdítően lengi körül a sétálót.­­ A kitartóbb vándorlók az ottani hegycsoportozat legmaga­sabb csúcsára, a „hohe Anningerre“ is szoktak felmászni, melynek több mint 2000 lábnyi ma­gasságáról a fáradságra érdemes kilátás terül el szemünk előtt. Főjelleme e panorámának a majd­nem köröskörül hullámzó hegységek, mintha még mostan is forrana és alakuló félben volna földgömbünk. Mint a jóízű ebéd, úgy a reggeli és esteli sa­vanyú tej meg vaj körül gyülekeznek a vendé­gek, kik a világ zajától távol fekvő magányban egy fedél alatt lakván, rendesen egy barátságos társaságot képeznek. Beszélgetéseik közt ma­gyar szót is hallottunk, miután az ez idei alka­lommal heten (három magyar nő és négy férfi) együtt voltunk ama magányban. Ez kétségkí­vül csak szerencsés véletlen volt, miután Bécs­­ben sem igen tudnak Priesnitzthal létezéséről, annál kevésbé hazánkban. Ez elrejtettség a pa­radicsomi állapot egy neme, melynek a szerény birtokos eddig még semmi­féle reclame-mal nem vetett véget, magam is őrizkedném az ál­talam néhány év előtt véletlen felfedezett helynek boldog rejtettségét hírlapi ismerte­téssel compromittálni , — ha már úgy is vége nem volna ama boldogságnak. Priesznitz­­thal ugyan­is épen ott tartózkodásunk alatt egy szintén ott lakott gazdag görög bankár birtoká­ba ment át, ki intézetét meg fogja nagyobbítani, hihetőleg drágábbítani, és kétségkívül hirdeté­sek útján ismertebbé is tenni. Akkor még sokkal többen meg fognak is­merkedni az ottani környék egyik kitűnőségé­vel, egy valódi troglodytával, ki vagy tíz év előtt saját kezével ásott egy barlangot, és azóta bizonyos philosophikus lemondással és önmegelégedéssel télen s nyáron lakik abban. Az egy hetvenen felül járó kavicstörő, ki tula­j­don „házában“ lakván, csekély napszámából és két kecskéje jövedelmezéséből megélhet; sőt nyáron át, barátságos szomszédai, a priesznitz­­tháli vendégek által kisebb szolgálatokra hasz­náltatván, a szükségen felüli jövedelme is van. Már el akarták mozdítani az öreg Mártont bar­langjából, miután morális lehetetlenség, hogy egy állami polgár meg nem számozott és meg nem adóztatott házban lakjék, de a környék főer­désze tanúbizonyságot tett le a mellett, hogy az öreg ott lakván, jó szolgálatot tesz a kincstári erdő körül, és igy meghagyatott barlangjában, és kivételes számozatlanságában. Boldog gond­­nélküliségét látván, majdnem megfoghatónak találtuk Nagy Sándor szavát, ki azt mondta: „Ha Sándor nem volnék, Diogenes akarnék len­ni.“ Dux Adolf: Fest, sept. 15. (A Deákpárt értekezletén), mely ma September 25-én estve tartatott, a pénzügyi bizottság két tagjának kijelölése képezte az első tárgyat. A párt megállapodása G­o­r­o­v­e Istvánra esett Bittó helyébe, horvátok közül pe­dig Partsetics Sándorra fog szavazni a párt. Ezenkívül a VIII. bíráló bizottságban hiányzó tag kijelölése volt szóban, erre nézve F­­ 11t­e­s Dezsőben öszpontosult a bizalom. A miniszterek közül jelen voltak Andrássy, Kerkapoly, Bittó, Tóth Vilmos, Wenkheim, Pau­ler és Szlávy. A jelöltség kérdése után a 30 milliónyi köl­csön alkalmából a pénzügyminiszter hosszas beszédben a költségvetést ismertető,több pontjá­ban részleteket is említett indokolásául annak, hogy a kölcsön szükséges. Zsedényi szólalt fel ezután, kinek észrevételei ellenében Deák be­szédére megállapodás abban történt, hogy az előterjesztés megtörténik. (A törvényszéki elnökök ki­nevezése­ tárgyában Bittó István igazság­ügyminiszter ma, mint a báb­juk, hosszas kihall­­gatáson volt ő Felségénél, mely alkalommal a kinevezettek jegyzéke a legfelsőbb aláírást is megnyerte. A kinevezettek lajstroma, legköze­lebb, hihetőleg a „Közlöny“ vasárnapi számában fog megjelenni. (A baloldal mai értekezletéről,­ melyet mai esti lapunkban felemlítettünk, a „Hon“-ban következő a legs­igorúbb pártfegye­lem Ital tollba mondott lakonikus tudósítás foglaltatik : „A baloldali kor ma tartott értekez­letében G­­­g­c­z­y Kálmán, Móricz Pál és Horn Ede határozati javaslatokat jelentettek be, Győrffy Gyula pedig egy interpellációt az ipartörvény tárgyában. Ez alkalommal meg­állapodások jöttek létre a holnapi országos ülés­ben történendő választásokra nézve.“­­ Mint értesülünk a balodal értekezlete a pénzügyi bi­­zotságban Bittó István lemondása folytán megüresedett helyre Móricz Pált, a VSH-ik bíráló bizottságban megüresedett tagságra pedig Prick Józsefet hozta javaslatba. Bécs, szept. 13. (Saját levelezőnktől.) Dr. Most már körülbelől minden ol­dalról felismerik, mi volt a gasteini és salzburgi találkozások czélja s eredmé­nye. Osztrák-magyar részről csak oly törekvések érvény­esí­­tettek, melyeket a két delegátió politikai iránya, s birodalmi érdekek józan felfogása következményei­nek mondhatni. De csak szóba is került-e a delegació tárgyalásainál a porosz szö­vetség kérdése ? Azt hiszszük, hiába kutat­na bárki ez iránt a gyorsírói értesítésben. De csak oly hiába való volna a salzburgi találkozásnak oly c­élzatot tulajdonítani, mintha ily szövetség, vagy csak szerző­désnek is létesítését szándékolta volna. A­ki bármi ilyest akarna a salzburgi talál­kozásban fellelni, a tényleges valósággal jönne ellenkezésbe. A kormány ma nem vállalhatja fel azon felelősséget, hogy a birodalmat cselekvési szabadságában meg­­akaszsza. De csak oly igaztalan volna a salzburgi találkozást eredménytelennek mondani, ha nem is vezetett egyenes szövetségre. Ellenkezőleg. Épen az, hogy minden szol­gáltatás s ellenszolgáltatás kötelezése nél­kül jött létre az egyezség, az emeli annak jelentőségét s előnyét, és bizonyítja, hogy nem merő üzletszerű számítás hozta össze a két kormányt, hanem ösztönszerű felismerése a szükségszerűségnek, misze­rint midkét kormánynak egy uton kell járni, még­pedig úgy, hogy ne hágjanak minduntalan egymás lábára. Csak­úgy, mint szabad egyezés van a két kormány viszonyának a diplomatiai összeköttetés­nél nagyobb becse. Szerződéseket meg­szeghetni, elvethetni; tartósságuk elvégre is a két fél kölcsönös viszonyától függ. A biztonság öregbítése helyett a legtöbb esetben csak új kétségeket, vitakérdések keletkezését eredményezik. A gasteini egyezések azonban magasabb, tartósabb alapon sarkalnak, a két birodalom érde­kei és szükségleteinek felismerése alapján. Szerződésnél mindig lehető, hogy egyik fél a másikon kifog, vagy kifogni vél. Ezt a szabad egyezés természete ki­zárja. Itt minden fél meg van győződve, hogy a másik őszinte szándékkal viseltetik irán­ta, minthogy úgy sem kér semmi jutalmat, a másikra semmi önmegtagadást nem ró. Bizonyossággal állíthatjuk, hogy ez érzület hatotta át a két birodalom vezérlő államférfiainak értekezleteit is. De azt is hozzá­tehetem, hogy eddigelé semmi kül­földi hatalom az utóbbi napok eseményei­ben nem lát mást, mint a mi valódi jel­lemük, hogy még a franczia kor­mány sem tulajdonít nekik fe­nyegető jelleget, míg Anglia s Olaszország megelégedésüket nyilváníták e tények felett, me­lyek—szerintük — az európai közbéke állandó veszélyezte­tését valószínűleg megszünte­tik. A­mi különösen Olaszországot illeti, igen jól tudják ott,hogy a Gasteinban és Salzburgban találkozott államférfiak semmire sem gondolnak kevésbé, mint a római kérdésbe való avatkozásra. A „Ti­mes“ berlini levelezőjének volt fenntartva Bismarck hgnek ily szándékokat róni fel, s a német kanczellárt Mephistonak mutat­ni be, ki ilynemű kísértésekkel akarná Beust grófot elcsábítani. Határozottan állíthatom, hogy az egész alaptalan. Ha van kérdés, melyben a két kanczel­­lár ab ovo egyez, bizonyára a római az, valamint az interventió kerülésének elve. Hisz ez elven nyugszik az egyezség, és Bismarck herczeg elég leplezetlenül nyi­latkoztatta ki, hogy ez elvnek valameny­­nyi hatalmasság általi elfogadását óhajt­ja. Egy más hírlap, az önök legközelebbi szomszédságában meg azt említi, hogy a találkozáson sokat beszéltek volna Orosz­országról s Andrássy gróf megjelenését is ezzel hozta kapcsolatba. Salzburgban pedig csak az osztrák-magyar birodalom és Németország egy­máshoz való viszonyáról érte­keztek. Mindkét birodalomnak e tekin­tetben szabad keze van, és méltóságának alig felelt volna meg, ha egy harmadik hatalmasság miatt nagyon aggódott volna. Másrészt természetesnek látszik, hogy amennyiben mindkét hatalom a béke fentartását tűzte ki legfőbb czéljául, mind­egyikük külön-kü­lön erkölcsileg kötelez­ve érzi magát, ott, hol viszonyai engedik, ez értelemben hatni. S így azt is fel­lehet tenni, hogy a berlini ca

Next