Pesti Napló, 1871. szeptember (22. évfolyam, 201-225. szám)
1871-09-16 / 213. szám
22. évi folyam. 213. szám. Szombat, September 16.1871. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. síim földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények a kiadóhivatalhoz intézendőka J# íliijj. , 1 IJI DIÍÍIÓ ' IKi in REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán; ▼»C7 helyben, házhoz hordva: Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. 'Negyedévre ... 5 , 50 kr. Két hóra .... 3 , 70 kr-Egy hóra ... 1, 85 kr' Hirdetmények dija: 5 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyílttéri 5 hasábos petitsor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI IrPLha. Előfizetési árak : Egész évre........................22 ft. Fél évre.............................kft. Negyedévre........................5ft60kr. OtT" Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig ló krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó hivatala“ czim alatt az „Athenaeum“-hoz Pest, ferencziek tere,7. sz. alá küldendők Pest, sept. 15. Hohenwart gróf megkezdte nagy actióját. A tartománygyűlések megnyíltak, s a kormány állást foglalt. Az a minisztérium, mely kormányra léptekor azt mondta magáról, hogy a pártokon kívül és felül fog állani, ma már tényleg megmutatta, menynyi igaz volt e szép ígéretben. Minden eddigi tette nyers, kíméltelen tagadása azon pártatlan objektivitásnak, melyet mi ugyan soha sem tettünk volna fel Hohenwart grófról, de melylyel az osztrák kormány mindeddig fennen hivalkodott. Ma már tények mutatják, hogy a Hohenwart-minisztérium a németekkel szemben határozottan ellenséges állást foglalt el. A Giskra-Herbst-kormány is pártkormány volt, parlamenti jellegénél fogva annak is kellett lenni, a németekre alapította lételét egész működése alatt, de azért oly csapásokat soha sem mért a szlávokra, mint a milyenekre a németekkel szemben Hohenwart gróf már első föllépéseiben vállalkozott. A mennyi eddig kivehető, a kormány precedendi modusa a következő. Itt elsősorban a cseh tartománygyűlésről beszélünk, mert ennek magatartásától függ az állítólagos kiegyezkedés létrejötte vagy bukta. A kormány a cseh tartománygyűléshez intézett leiratában elvben elfogadja a cseh államjogot. Hogy ez mit jelent, azt positive még nem tudni. A cseh államjog a declaratióba van lefektetve, a csehek e „határozata“ nem ismer osztrák birodalmi tanácsot, míg az osztrák kormány utolsó félhivatalos enunciatiója még nagyban hangsúlyozza az osztrák reichsrathot. A cseh tartománygyűlés mindenek előtt a választási rendszabályok reformjával és egy nemzetiségi törvénynyel fog foglalkozni; az új választási törvény alapján azután rögtön egy uj cseh tartománygyülés hivatik egybe, mely constituáló jelleggel birand. A prágai hírlapok már a cseh „parlamentről“ beszélnek. Mint látjuk, mindez csak arra vonatkozik, mit nyernek a csehek; arról, hogy az alku megkötésénél mit ígértek ők,mire kötelezték le magukat, arról hallgat a krónika. Ők Hohenwart eljárásából, akármi történik később, már jó előre pozitív hasznot húznak. Megkapják a nemzetiségi törvényt, s a választási rendszabályok reformját. Ezt mindenekelőtt zsebre dugják, a többire nézve meg azt mondják, hogy : majd meglátjuk. És erről az új választási rendszabályról csakugyan elmondhatni, hogy fele sem tréfa. Ily ajándékot még nem kaptak a németek, erről még késő unokáik is beszélni fognak. Belcredi gróf fölfüggesztette a birodalmi tanácsot, Hohenwart gróf fölfüggeszteni, sőt örökre megakarja szüntetni a németek eddigi politikai befolyását. Tudvalevőleg Schmerling és Lasser, annak idején mindent megtettek, hogy a németeknek a lehető legnagyobb túlsúlyt megszerezzék. A legmesterségesebb módon kiczirkalmaztak egy választási rendszabályt, melynek párja egész Európában nem volt található. Hohenwart gróf ugyanezen eszközzel él, csakhogy a botot a másik végén fogja. Mindazt amit Schmerling a németek előnyére létrehozott, azt Hohenwart gróf megszünteti és helyette a legfurfangosabb módon megalapítja a szláv és clerico-feudális elem túlsúlyát. Schmerling választási rendszabályai az érdekképviseltetés alapján álltak, ez elvet fönntartja Hohenwart gróf is, csakhogy más módozatok mellett. Schmerling a német érdekeket képviseltette, Hohenwart gróf meg szlávnál úgy látszik más érdekeket nem ismer. A kereskedelmi kamrák elvesztik képviseltetésüket, hogy is ne, mikor mindig németeket küldtek ki. E helyett a „nagy iparűzők“ egy külön csoportot képeznek, azokból kik 1000 forintnál több adót fizetnek. A falusi községek képviselőinek számát fölemelték, a városokéit alábbszállították. Ez is igen könnyen magyarázható. A városokból szabadelvű német képviselőket küldtek ki; a falusi községek választói úgy fognak szavazni, amint a tisztelendő úr akarja. Az egyetemek rectorai elvesztik virilis szavazatukat. A nagy földbirtokosok újra külön csoportot képeznek. Ezek most is igen jó szolgálatot tettek a kormánynak. A földbirtokosok urnái Schmerling alatt Schmerlinggel, Belcredi alatt Belcredivel, Giskra és Potocky alatt Giskrával és Potockyval, és most utoljára Hohenwart gróffal szavaztak. Mégis jó találmány az az érdekképviselet. Ily viszonyok között természetesen a harcz kikerülhetetlen, s már is igen éles jelleget öltött. A németek határozott, erélyes állást foglaltak el, s mint látszik, a csehek eddigi magatartását akarják utánozni. Kétélű fegyverhez nyúltak, s a taktikák legveszedelmesbikéhez folyamodtak. A morva tartománygyűlést a németek távollétében kellett megnyitni. Egy küldöttség által a németek kinyilatkoztatták, hogy míg a választások alkalmával történt törvénytelenségek nem orvosoltatnak, addig a „törvénytelen“ tartománygyűlés tanácskozásaiban részt nem vehetnek. A krajnai tartománygyűlésből a németek egyszerűen kiléptek, azon indokolással, hogy a szlovén képviselők csak „bizonyos fönntartások mellett“ tették le az alkotmányra való esküt, ami pedig törvénytelenség. A laibachi tartománygyűlés ennélfogva határozatképtelenné vált. Felső-Ausztriában szintén kiléptek a németek, kinyilatkoztatva, hogy a kereskedelmi kamra képviseltetése nélkül a tartománygyűlés nem törvényes. A németek föllépése egy közös előre megállapított tervnek kifolyása, ők azt hiszik, hogy a passiv ellentállás — amint czélhoz vezette acseheket, így czélhoz fogja őket is vezetni. Mi ismételjük — ez eljárást kétélű fegyvernek tartjuk s félő, hogy vele magát az alkotmányt, és az alkotmányosságot fogják megsérteni. Mindeddig Hohenwart gróf egész működésésének eredménye abban áll, hogy szerepcserét hozott létre. Eddig a csehek strikoltak, a németek meg dolgoztak, most meg a németek strikolnak, a csehek meg ugyan igénk, hogy később, majd valamikor talán dolgozni fognak, de előbb az utolsó krajczárig ki kell fizetni a nautika bérét. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Aquarell-képek. Távol hazánktól, egy csinos terem falán függő képek arra emlékeztettek, hogy hazánkfiai két három évtized előtt az akkor divatba jött vízgyógymódért rajongtak, kétségkívül annak heroicus volta miatt. Az említett képek, csinos kőnyomatok, ismeretes arcoú. magyar alakokat, különféle csoportokban mutatnak, melyek mindegyikében ugyanazon erélyes termetű alak, az ajkak körül játszó eszélyes mosolygással látható, a genialis eszü Priesznitz alakja, kinek a vbgyógymód köszönhető. Körülötte a képen magyar mágnások láthatók, mindegyik a vállán függő víz szarvval. Egyikök egy fahalmaz előtt ül, a fejszével kezében, mert szélhüdt lába nem engedik, hogy másképen, mint faha Bogatás által melegüljön a kevés fokú, dermesztően hideg fürdő után. Ciceró ném, ki Grafenbergből hozta e képeket Priesznitzthalba, egy alkalommal megmagyarázta az egyes alakokat, de elfelejtettem neveiket. Elég az hozzá, hogy legtöbbnyire magyarok, akik akkor nagy lelkesedéssel pártfogolták Priesznitz heroicus gyógymódját, míg tavaly talán ugyanazon gräfenbergi zarándokok közel rokonai, a hasonszenvész apró adagjaiért törvén törvényhozói lándzsát, mintegy arról látszottak gondoskodni, hogy úgy mint „Gulliver Smit“ utazásaiban, az óriásokról szóló fejezet mellett a homeopathikus liliputiak se hiányozzanak. De távol legyen tőlem, az orvosok szent körén kívül álló laikustól, hogy az egyik vagy másik gyógymód ellen vagy mellett talán orvosi szempontból kívánnék felszólalni. Vannak még más szempontok, melyek nem kevésbé mérvadók azon kérdésben, hogy hol keressen enyhítő árnyékot a kánikula idejében a semmiféle verwaltungsrath-állomással meg nem áldott egyszerű szellemi napszámos. Az erdők árnyéka emitt és amott is megvolna, de kell ahhoz még egy kis kényelmesség is, egy kis szép kilátás, meg egy kis jó társaság is, és mind az hazánk mint külföld fashionable fürdőhelyein megszerezhető, csak mélyen markolhasson az ember egy jól berendezett tűzmentes Szekrény Kincseibe. A nyári lakás üdítő áldása még mindig azon szép feleslegek egyike volna, melyek élvezetébe aránylag oly kevesen juthatnak,ha democratikus korunk nemzője nem gondoskodik olyan fürdőhelyek létrehozásáról, melyekben még a gazdag embernek is ideiglenesen alá kell vetni magát az egyszerűbb és jutányosabb élet vezeklésének. Democraticus korunknak e gyümölcsei a vizi gyógyhelyek, melyek a benne folytatott élet minden egyszerűsége mellett rendesen mégis a legüdébb és legszebb nyári lakók tulajdonságaival bírnak. Főkellékek ugyanis sok és jó víz lévén, oda kell építeni azokat, ahol kútforrások vannak, tehát erdős hegyek tövébe vagy oldalába; és ime minden Lindley-féle bajlódás nélkül van bőven kínálkozó fris víz, magasan álló ház, melynek ablakai és tornáczaiból messze kilátás nyílik a gyönyörködő szemnek, továbbá tőszomszédságunkban a legszebb sétányok, minőkkel csak az erdős hegyek bővelkednek, végre miután a vizigyógymód igazhitű követői a fényűzés többrendű mozzanatairól lemondanak, olccsóbb és a mellett fesztelenebb élet mint minden más fürdőhelyen. Íme ezek azon okok, melyek folytán a vizgyógymódot, vagyis inkább annak alkalmas helyeken állított intézeteit szeretem. Orvos nem panaszkodik, hogy okoskodásommal szakmájába vágtam volna, amint mai napig sem tudom, mi jó vagy rész a vizgyógymódban, ha csak nem az üde levegőben való lakás, a szép kilátás, a tiszta ivóviz, a közel erdők varázsteljes árnyéka, a szép sétálások, az uj életre kapott étvágy, és végre a bor, sör és kávé tiltott élvezete, mely italoktól annyira tartózkodnak Priesznitznek orthodox követői, de melyek bőven kinálkoznak a vidék jól ellátott vendéglőiben. S már meg kell vallanom, hogy vannak olyan ravasz emberek, kik egy kis fejfájás vagy más csekélyebb baj segedelmével belopódznak a vizimádok szent községébe, nem rész czélból, nem hogy részt hozzanak be felvilágosultságuk mirigyével a szentek soraiba, hanem csak a fentebb elősorolt okok miatt. Nyitva hagyván a kérdést,melyik minőségben szoktam felkeresni ama magányosan álló házat, mely Mödling felett messzire fehérült, és melynek Priesznitzthal a neve, egyet s mást szólok ama magánosan álló nyájas nyaralóról és a körülötte viruló vidékről. Ugyanazon úriember, ki a fent emlitett képeket magával hozta és az azokon lerajzolt déli alakok kilétét megmagyarázta, — az intézet szellemi megindítója. Ő ugyanis azon rajongók egyike, kik Priesznitz éltekor Gräfenbergben keresték vagy találták is bajaik gyógyulását,és azután buzgó apostolokként szétmentek a világba, megtérést és vizet prédikálván. A mi apostolunk is, miután egyszer felgyógyulva tért hazájába Bécsbe, nem nyugodott meg addig, mig nem az ottani vidéken is talált alkalmas helyet, melyen egy a gráfenbergiekhez hasonló intézet állítható volt. Egy jóívódó vidéki polgár felépítette az arra szükséges házat és ime, ahol az előtt csak egynéhány favágó, kavicstörök, vagy kecskék táplálózkodtak, ott azóta egy hajlék kieskedik, mely előtt az onnan kinézőt egész egy élő térkép gyönyörködteti, a tele kies helységekkel, és megélénkítve két vasút, a mödling-luxemburgi és a déli vaspálya látkörünkbe eső része által, melyeken a vonatok halk morajjal ide - tova robognak. Amárónás házunk közt szőllők emelkednek, zöld szinekkel enyhítve a napfényt, mely az óriási tájképet elborítja. A szem kitágul a szép Verőfényes világ látásában, és sokszor úgy éreztem, mintha a szemnek is Volna lehellete, mely által tiszta világosságot, és azzal egészséget szívhat be magába. — Egy nagy Széles bevágás Óriási kígyó, kint szeli át a közelünkben elterülő szöllőket; az a bécsi nagy vízvezetéknek látkörünkbe eső része, melyen olasz munkások dolgoznak. A munkások sokszor, főkép estre csinos dalaikat hallatják. Közvetlen közelben vizcsörgedezés hallatszik, a „házi kutforrás“ az, mely benső csövéből a fürdő-bassint nyolcfokú vízzel tölti meg, a külsővel pedig úgy a háziakat, mint az arra menő idegeneket hívogatja szentjük oltására. Egyszer naponkint a csengetyű is megszólal, melyre az ebédre gyülekeznek a vendégek a terembe. Számuk változik, néha húszan is vannak együtt, sokszor sokkal kevesebben is; rendesen egyike és másika a tettlegesen ott lakó vendégeknek elmarad az ebédtől. Ez absensek rendesen Bécsbe rándultak be, és estre visszaérkezve az óriási háztömkelegből, nem találnak szót, hogy az üde levegőt és a kellemetes hűsséget méltán dicsőítsék, melyek itt kint csak a nyár szebb oldalait éreztetik velünk. Hát még a viz. Az a legkitűnőbb bort is pótolja, kiváltképen ha nincs borunk, melynek látszata sincs ezen a víznek szentelt házban; ha csak e titokba azok nincsenek jobban beavatva, a kik Józseffel, a fürdőszolgával, bizalmas lábon állanak. A napfiak nagy része, bár itt a nap már reggeli négy órakor kezdődik, a vízszolgálatnak van szentelve, melynek rítusa, ha hibátlan lelkiismeretességgel eljárnak, háromszor vesz igénybe, reggel, dél felé és délután. Mindegyik dörzsölés, teljes vagy felfürdésnek szigorú következménye nagyobb séta fel a hegyre bizonyos czélpontokig, mint p. az úgynevezett „breite Föhre,“ egy magasan álló, már csak fél törzsű szurkos fenyőig, mely messzire terjesztvén ki ágait egy óriási japáni napernyőhöz hasonlít. Tüle veléi kört már egy élődő növény levelei is zöldülnek, az élet színével takarván be a haldoklónak sebeit. Azt mondják, hogy e fa alatt Szolimán szultán ütötte fel Sátrát, mikor Bécset ostromolta. Más kirándulási pontok a Babenbergiek várának Hornja, — továbbá a magas tetőn messzire fénylő „Huszárentempel“, öt bátor Lichtensteinféle huszár örök nyughelye, — az egy gyönyörű kis hölgyben fekvő Lichtenstein-féle majorság sa.t. Mindezen kirándulási pontokhoz erdő-utak vezetnek, legtöbbnyire fenyők között, melyek illata üdítően lengi körül a sétálót. A kitartóbb vándorlók az ottani hegycsoportozat legmagasabb csúcsára, a „hohe Anningerre“ is szoktak felmászni, melynek több mint 2000 lábnyi magasságáról a fáradságra érdemes kilátás terül el szemünk előtt. Főjelleme e panorámának a majdnem köröskörül hullámzó hegységek, mintha még mostan is forrana és alakuló félben volna földgömbünk. Mint a jóízű ebéd, úgy a reggeli és esteli savanyú tej meg vaj körül gyülekeznek a vendégek, kik a világ zajától távol fekvő magányban egy fedél alatt lakván, rendesen egy barátságos társaságot képeznek. Beszélgetéseik közt magyar szót is hallottunk, miután az ez idei alkalommal heten (három magyar nő és négy férfi) együtt voltunk ama magányban. Ez kétségkívül csak szerencsés véletlen volt, miután Bécsben sem igen tudnak Priesnitzthal létezéséről, annál kevésbé hazánkban. Ez elrejtettség a paradicsomi állapot egy neme, melynek a szerény birtokos eddig még semmiféle reclame-mal nem vetett véget, magam is őrizkedném az általam néhány év előtt véletlen felfedezett helynek boldog rejtettségét hírlapi ismertetéssel compromittálni , — ha már úgy is vége nem volna ama boldogságnak. Priesznitzthal ugyanis épen ott tartózkodásunk alatt egy szintén ott lakott gazdag görög bankár birtokába ment át, ki intézetét meg fogja nagyobbítani, hihetőleg drágábbítani, és kétségkívül hirdetések útján ismertebbé is tenni. Akkor még sokkal többen meg fognak ismerkedni az ottani környék egyik kitűnőségével, egy valódi troglodytával, ki vagy tíz év előtt saját kezével ásott egy barlangot, és azóta bizonyos philosophikus lemondással és önmegelégedéssel télen s nyáron lakik abban. Az egy hetvenen felül járó kavicstörő, ki tulajdon „házában“ lakván, csekély napszámából és két kecskéje jövedelmezéséből megélhet; sőt nyáron át, barátságos szomszédai, a priesznitztháli vendégek által kisebb szolgálatokra használtatván, a szükségen felüli jövedelme is van. Már el akarták mozdítani az öreg Mártont barlangjából, miután morális lehetetlenség, hogy egy állami polgár meg nem számozott és meg nem adóztatott házban lakjék, de a környék főerdésze tanúbizonyságot tett le a mellett, hogy az öreg ott lakván, jó szolgálatot tesz a kincstári erdő körül, és igy meghagyatott barlangjában, és kivételes számozatlanságában. Boldog gondnélküliségét látván, majdnem megfoghatónak találtuk Nagy Sándor szavát, ki azt mondta: „Ha Sándor nem volnék, Diogenes akarnék lenni.“ Dux Adolf: Fest, sept. 15. (A Deákpárt értekezletén), mely ma September 25-én estve tartatott, a pénzügyi bizottság két tagjának kijelölése képezte az első tárgyat. A párt megállapodása Gorove Istvánra esett Bittó helyébe, horvátok közül pedig Partsetics Sándorra fog szavazni a párt. Ezenkívül a VIII. bíráló bizottságban hiányzó tag kijelölése volt szóban, erre nézve F 11tes Dezsőben öszpontosult a bizalom. A miniszterek közül jelen voltak Andrássy, Kerkapoly, Bittó, Tóth Vilmos, Wenkheim, Pauler és Szlávy. A jelöltség kérdése után a 30 milliónyi kölcsön alkalmából a pénzügyminiszter hosszas beszédben a költségvetést ismertető,több pontjában részleteket is említett indokolásául annak, hogy a kölcsön szükséges. Zsedényi szólalt fel ezután, kinek észrevételei ellenében Deák beszédére megállapodás abban történt, hogy az előterjesztés megtörténik. (A törvényszéki elnökök kinevezése tárgyában Bittó István igazságügyminiszter ma, mint a bábjuk, hosszas kihallgatáson volt ő Felségénél, mely alkalommal a kinevezettek jegyzéke a legfelsőbb aláírást is megnyerte. A kinevezettek lajstroma, legközelebb, hihetőleg a „Közlöny“ vasárnapi számában fog megjelenni. (A baloldal mai értekezletéről, melyet mai esti lapunkban felemlítettünk, a „Hon“-ban következő a legsigorúbb pártfegyelem Ital tollba mondott lakonikus tudósítás foglaltatik : „A baloldali kor ma tartott értekezletében Ggczy Kálmán, Móricz Pál és Horn Ede határozati javaslatokat jelentettek be, Győrffy Gyula pedig egy interpellációt az ipartörvény tárgyában. Ez alkalommal megállapodások jöttek létre a holnapi országos ülésben történendő választásokra nézve.“ Mint értesülünk a balodal értekezlete a pénzügyi bizotságban Bittó István lemondása folytán megüresedett helyre Móricz Pált, a VSH-ik bíráló bizottságban megüresedett tagságra pedig Prick Józsefet hozta javaslatba. Bécs, szept. 13. (Saját levelezőnktől.) Dr. Most már körülbelől minden oldalról felismerik, mi volt a gasteini és salzburgi találkozások czélja s eredménye. Osztrák-magyar részről csak oly törekvések érvényesítettek, melyeket a két delegátió politikai iránya, s birodalmi érdekek józan felfogása következményeinek mondhatni. De csak szóba is került-e a delegació tárgyalásainál a porosz szövetség kérdése ? Azt hiszszük, hiába kutatna bárki ez iránt a gyorsírói értesítésben. De csak oly hiába való volna a salzburgi találkozásnak oly célzatot tulajdonítani, mintha ily szövetség, vagy csak szerződésnek is létesítését szándékolta volna. Aki bármi ilyest akarna a salzburgi találkozásban fellelni, a tényleges valósággal jönne ellenkezésbe. A kormány ma nem vállalhatja fel azon felelősséget, hogy a birodalmat cselekvési szabadságában megakaszsza. De csak oly igaztalan volna a salzburgi találkozást eredménytelennek mondani, ha nem is vezetett egyenes szövetségre. Ellenkezőleg. Épen az, hogy minden szolgáltatás s ellenszolgáltatás kötelezése nélkül jött létre az egyezség, az emeli annak jelentőségét s előnyét, és bizonyítja, hogy nem merő üzletszerű számítás hozta össze a két kormányt, hanem ösztönszerű felismerése a szükségszerűségnek, miszerint midkét kormánynak egy uton kell járni, mégpedig úgy, hogy ne hágjanak minduntalan egymás lábára. Csakúgy, mint szabad egyezés van a két kormány viszonyának a diplomatiai összeköttetésnél nagyobb becse. Szerződéseket megszeghetni, elvethetni; tartósságuk elvégre is a két fél kölcsönös viszonyától függ. A biztonság öregbítése helyett a legtöbb esetben csak új kétségeket, vitakérdések keletkezését eredményezik. A gasteini egyezések azonban magasabb, tartósabb alapon sarkalnak, a két birodalom érdekei és szükségleteinek felismerése alapján. Szerződésnél mindig lehető, hogy egyik fél a másikon kifog, vagy kifogni vél. Ezt a szabad egyezés természete kizárja. Itt minden fél meg van győződve, hogy a másik őszinte szándékkal viseltetik iránta, minthogy úgy sem kér semmi jutalmat, a másikra semmi önmegtagadást nem ró. Bizonyossággal állíthatjuk, hogy ez érzület hatotta át a két birodalom vezérlő államférfiainak értekezleteit is. De azt is hozzátehetem, hogy eddigelé semmi külföldi hatalom az utóbbi napok eseményeiben nem lát mást, mint a mi valódi jellemük, hogy még a franczia kormány sem tulajdonít nekik fenyegető jelleget, míg Anglia s Olaszország megelégedésüket nyilváníták e tények felett, melyek—szerintük — az európai közbéke állandó veszélyeztetését valószínűleg megszüntetik. Ami különösen Olaszországot illeti, igen jól tudják ott,hogy a Gasteinban és Salzburgban találkozott államférfiak semmire sem gondolnak kevésbé, mint a római kérdésbe való avatkozásra. A „Times“ berlini levelezőjének volt fenntartva Bismarck hgnek ily szándékokat róni fel, s a német kanczellárt Mephistonak mutatni be, ki ilynemű kísértésekkel akarná Beust grófot elcsábítani. Határozottan állíthatom, hogy az egész alaptalan. Ha van kérdés, melyben a két kanczellár ab ovo egyez, bizonyára a római az, valamint az interventió kerülésének elve. Hisz ez elven nyugszik az egyezség, és Bismarck herczeg elég leplezetlenül nyilatkoztatta ki, hogy ez elvnek valamenynyi hatalmasság általi elfogadását óhajtja. Egy más hírlap, az önök legközelebbi szomszédságában meg azt említi, hogy a találkozáson sokat beszéltek volna Oroszországról s Andrássy gróf megjelenését is ezzel hozta kapcsolatba. Salzburgban pedig csak az osztrák-magyar birodalom és Németország egymáshoz való viszonyáról értekeztek. Mindkét birodalomnak e tekintetben szabad keze van, és méltóságának alig felelt volna meg, ha egy harmadik hatalmasság miatt nagyon aggódott volna. Másrészt természetesnek látszik, hogy amennyiben mindkét hatalom a béke fentartását tűzte ki legfőbb czéljául, mindegyikük külön-külön erkölcsileg kötelezve érzi magát, ott, hol viszonyai engedik, ez értelemben hatni. S így azt is fellehet tenni, hogy a berlini ca