Pesti Napló, 1871. szeptember (22. évfolyam, 201-225. szám)

1871-09-27 / 222. szám

222. szám. Szerda, September 27.1871. 22. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. Bzim. I. emelet. A lap szellemi részét illeti) minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7.­ssia földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiad­ás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Tidékre, postra: ▼*g7 helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 32 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 6 , 60 kr. Két hóra .... 8 , 70 kr­így hóra ... 1 , 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 80 ujkr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PISTI MPLO“ra. Folyó September hó végével az évnegyed letelvén, évnegyedes t. előfizetőink felkéret­nek megrendelésük minél előbbi megújítására. Előfizetési árak : Egész évre..........................22 ft. Fél évre.............................k­ft. Negyed évre........................5 ft 50 kr. Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó­hiva­tala“ czim alatt Pest, Ferencziek­ tere, 7. sz. alá küldendők. Pest, sept. 26. Közoktatási észrevételek. I. Számunk csekély, pénzünk kevés, múl­túnk elhanyagolva , mégis együtt aka­runk haladni a többi nemzettel, de kell is együtt haladnunk, különben elveszünk. A haladás, a nemzeti életet biztosító haladás mai nap csak a műveltség terén lehető, s hátramaradásunk épen e téren legnyilvánosabb. Föladatunk tehát utolérni ama boldo­gabb nemzeteket, melyek mögött el­ma­radtunk, utolérni őket mindamellett, hogy kevesebben is, szegényebbek is vagyunk, mint ők. Vajjon megoldható-e e föladat? nem tudora, de azt tudom, hogy csak úgy tarthatjuk fenn magunkat, ha megoldjuk, és csak úgy oldhatjuk meg, ha minden erőnket összeszedjük. Ekkor azonban gyökeresen ki kellene gyógyulnunk két hagyományos nemzeti betegségünkből: ki kellene irtanunk elő­ször is török kényelmünket, melynél fog­va csak urak szeretünk lenni, még ha po­kolba jutunk is az urasággal (mert köz­mondásunk azt tartja, hogy az ur a po­kolban is ur); le kellene tennünk másod­szor ama szintoly ősi szokásunkról, mely­nél fogva erőinket — anyagi és szellemi erőinket egyaránt — midőn kifejthetjük is, nem hogy összpontosítanék, hanem épen ellenkezőleg, szétszórjuk. Csak politikai életünkben is oly pazar­lást viszünk véghez, mintha legalább is 40 — 50 milliós nemzet volnánk. Képvi­­selőházunk tagjainak száma oly nagy, hogy — csakis a képviselt népesség ará­nyát tekintve — bátran felére volna szál­lítható. S hogy e számot összehozhassuk, minden harmadik évben rendezünk egy kis tatárjárást a hazában, míg más alkot­mányos országok 4, 5, 6 esztendőre vá­lasztják képviselőiket. Pártjaink s az ár­nyalatok a pártokban szintén túltesznek minden más ország pártjain nem csak számra, hanem arra nézve is, hogy az ár­nyalatok és egyének bennök nem szeret­nek alárendezkedni s centripetál irány he­lyett centrifugált követnek. Másutt, két­­három akkora nemzeteknél, mint mi, a pártok megelégszenek egy-egy fő köz­lönynyel s a körül csoportosulnak; nálunk mindeniknek több kell, így aztán sza­vunk hatását készakarva gyöngítjük, mert megosztott erővel, megosztott kö­zönséghez intézzük. Kevesen vagyunk úgy is , munkások és közönség egy­aránt ; s midőn még oly sokfelé ősztünk, természetes, hogy közlönyeinknek nem juthat elegendő számmal se arra való munkájuk, se bizton támogató közön­ségük. Ezt az üdvtelen aprózást a magyar em­ber saját magán is megszokta gyakorol­ni. Költők és tudósok, ügyvédek és mér­nökök, iparosok és tisztviselők nálunk egyszersmind politikai, publicistái pályát folytatnak, részvénytársulatokat igazgat­nak, földeket mivelnek, városokat építe­nek, s a legnagyobb ritkaság, ha valaki összes erejét egyetlen szakmának szenteli. A magyar ember, mintegy született tábla­­biró, m­idenhez hozzászól, mintha min­denhez értene, s élete czéljának azt látszik tartani, hogy minél többféle ülésbe jár­hasson, így aztán alkotásaink is igen sokfélék, de ritkán jófélék. Gromba módon, hirtelen teremnek, s rövid életűek is, mint a gomba. E részben ismét hírlapirodal­munk szolgálhat a legcsattanósabb példák­kal : a folyóiratok születésének s halálo­­­ázásának rovatai bizonyosan Magyaror­szág statistikájában mutatják a legna­gyobb számokat. A mennyiséges túltengésnek s gyors enyészésnek ez a fatális törvénye neheze­dik számtalan iparos és közművelődési vállalatainkra is, és hogy csak egy pél­dát említsek, azt a páratlan esetet hozom fel, hogy a képzőművészet körül, a­mely iránt fájdalom épen hazánkban legcseké­lyebb a fogékonyság s a melynek érde­két a fejlettebb ízlésű fővárosokban is egy-egy társulat karolja föl, Budapesten több éven át két egyesület viaskodott egymással, ártogatva és ártva egymás­nak, míg végre a roszabbul vezetettet el­érte a megsemmisülés Nemesise. Hasonló káros viaskodásokat látunk a közoktatás mezején. Verseny és szakszerű oktatás czime alatt az együtt kellően érté­kesíthető erőket szétosztjuk, sőt egymás romlására szembe állítjuk, s különösen tapasztaljuk ezt a protestánsoknál, kik­nek egyházi szervezetét különben is a decentralisatió képezi. A decentralisatió pedig — bármi népszerűvé lett is a rend­őri államok centralisatiójának visszaélései folytán — a decentralisatió sok esetben egyértelmű a decompositióval, s neveze­tesen bennünket magyarokat, a magyar államot bizonyára nagyobb veszélylyel fenyegeti a decentralisatió, mint a legme­revebb centrálisát!­ó. GREGUSS ÁGOST, Országgyűlés. A képviselőház ülése sept. 26-kán. Elnök: Somssich Pál ,j­egyz­ik: Széll K., Jámbor P., Mihályi Péter. A kormány részéről jelen vannak : Bittó, Tóth, Szlávy és Pauler miniszterek. Elnök déli 12 órakor megnyitja az ülést. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bejelenti a beérkezett irományokat. Rannicher Jakab: benyúj­tja a szász nemzeti egyetem kérvényét az iránt, hogy az erdélyi úrbéri birtokokra nézve elfogadott javaslatból a szász egyetem és Brassó város vagyona kirekesztessék. Kéri, hogy e kér­vény Benedek Gy. határozati javaslatát megelő­zőleg tárgyaltassék. A kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Vukotinovics Lajos : Bár Iványi D. már interpellálta a horvát mi­nisztert a horvát országgyűlés elnapoltatása iránt, szóló mint horvát képviselő, ezen speciális horvát kérdésben mégis késztetve érzi magát horvát elvtársai nevében is kérdezni a horvát minisztert: 1. Volt-e befolyással azon elhatáro­zásra, melynél fogva a horvát-szlavén ország­gyűlés most harmadízben elnapoltatott ? 2. Ha igen, melyek azon okok, melyek őt arra indítot­ták ? és 3. Hogyan igazolhatja a miniszter ezen indokokat és a kormánynak ezen rendszabá­lyait ? Ezen interpellátió kiadatik a miniszternek. Csernátony Lajos: interpellatiót intéz a közoktatási miniszter­hez : van-e tudomása arról, hogy Simonyi Ernő és Schwarcz Gyula képviselők kérdést intéztek hozzá a törvényszegő püspökökkel szemben kö­vetett eljárást illetőleg s ha van, szándékozik-e a parl­amenti illendőségnek megfelelőleg ezen kérdésekre válaszolni ? Pauler Tivadar, közoktatási miniszter kijelenti, hogy kész azon­nal válaszolni mind Simonyinak, mind pedig a távollevő Schwarcznak. (Nagy zaj. Felkiáltások: Schwarcznak is!) A házikivánsága folytán a miniszter Schwarcz­nak is válaszolni fog. (Schwarcz ezalatt meg is érkezik.) Pauler Tivadar vallás- és között, miniszter, először is Schwarcz képviselőnek kérdéseire vála­szol. (Az interpellációt lásd lapunk 212.számának reggeli kiadásában.) A­mi a tetszvényjogon ejtett sérelmet illeti, a minisztérium már régeb­ben kinyilatkoztatta a ház előtt, hogy a kor­mány az eddigi gyakorlatot és az államhatalom jogkörének megfelelő intézkedéseket alkalmaz­ni szándékozik. Annak folytán ő felsége a val­lásügyi miniszter előterjesztésére megrendelni méltóztatott, hogy a székes­fehérvári püspöknek azért, hogy királyi engedély nélkül a placetum mellőzésével a vaticáni zsinat határozatait kihir­dette, legfelsőbb rászólása, megfeddése és visz­­szatetszése nyilváníttassák. Ennek alkalmazása és végrehajtása a miniszterelnök úrra bízatván, ez azt a miniszteri teljes tanács előtt September 11-diksrmn teljesítette. A­mi az ó-aradi és karánsebesi püspökök el­járását illeti, e püspökök csakugyan panaszos felterjesztést tettek az iránt, hogy a torontál- és krassó megyei tanfelügyelők felhívták a gör. ke­leti tanítókat is a póttanfolyamokban való rész­vételre, s a püspökök ezen felhívásban az 1868. 38. törvényczikk megsértését látták, mert né­zetük szerint csak azon tanítók hívhatók be e tanfolyamokra, kik oklevéllel nem bírnak, az ő tanítóik pedig mind bírnak oklevéllel. A minisz­ter igyekezett a püspököket felvilágosítani e pót­tanfolyamok természete körül. Póttanfolyamok nemcsak a nem-okleveles tanítók számára tar­tatnak, hogy azon részt véve, oklevélre szert te­gyenek, hanem ily tanfolyamok minden évben rendeztetnek minden tanító számára, tekintet nélkül arra, oklevelesek-e a tanítók, vagy nem ? Az idén is 118.000 frtot költött erre az állam. Ezen tanfolyamokra, melyekben más felekezeti tanítók is nagy számmal vettek részt, figyelmez­tették az említett tanfelügyelők az aradi és ka­ránsebesi püspököket, és ezen felhívásban a mi­nisztérium,mint azt a püspököknek ki is jelenti, nemcsak törvényszegést nem lát, de tökéletesen helyesli, hogy a tanfelügyelők tudatták a püs­pökökkel, miszerint az állam alkalmat kíván adni minden tanítónak, s így a­ görög-keletieknek is, hogy hiányos ismereteiket pótolják. Hogy a karánsebesi püspök ezt autonóm hatásköre csor­bításának vette, a felett sajnálatát fejezi ki a mi­niszter és a felelősséget mindazon káros követ­kezményekért, melyek abból, hogy nem hasz­nálták a kínálkozó alkalmat, közvetlenül a taní­tókra, közvetve pedig saját híveire háramolni fognak, a püspökre hárítja. Az aradi püspök in­tézkedéseiről a miniszternek nincsen tudomása. A­mi azon állítást illeti, hogy a miniszter megtiltotta volna a községeknek, hogy a tanítók fizetésének minimumát felebb ne emeljék, ezen intézkedést csakugyan nem indokolhatná a mi­niszter, ha azt tette volna, de ilyesmi nem is történt. A községeknek adandó államsegély ki­szolgáltatási módozata iránt a háznak múlt év­ben hozott határozata értelmében külön törvény készül, és ez még a jelen országgyűlés elé fog terjesztetni. Addig is azonban felmerült eseteknél fogva szükségessé vált bizonyos elveket megállapítani, s így megállapíttatott az, hogy azon községek, melyek államsegéllyel tartják fenn iskoláikat, egyelőre nem emelhetik fel a tanítók fizetésé­nek minimumát, mert különben némely közsé­gek túlságosan igénybe vehetnék az államse­gélyt s ez ismét más községekre lenne hátrá­nyos, a­mennyiben a bizonyos összegben meg­szavazott államsegély felhasználása után elesné­nek a segélyezéstől. Egyes községek magasabb igényeit a többi községek rovására nem lehet kielégíteni. Azon intézkedés, hogy a tanítóknak a lak- és kertilletmény természetben szolgáltas­sák ki, csak a tanítók érdekében történt, mert sok község 50, sőt 20 frtot adott ki a tanítónak lakilletmény fejében, s igy a tanító kénytelen volt ezt minimális fizetéséből pótolni. A­mi a felvételi díjat illeti, a miniszteri ren­delet illető pontja nem egyenes rendeletet pa­rancsol, hanem csupán kívánságot tartalmaz, s a minisztérium e felvétel­i díj beszedését kívánta, hogy a bejövő pénzből iskolai könyvtár létesit­­tessék. A községek kötelesek taneszközöket — s ezek közé számíthatók a könyvtárak is — elő­állítani s a’miniszter csak czélszerűen vélt cse­lekedni, midőn utat-módot jelölt ki ily könyvtá­rak létesitésére. Végre az mondatik ezen interpellatióban, hogy ezen intézkedések mind olyanok, melyek­ből kitűnik, hogy a felekezeti iskolák kedvezé­se tekintetéből történnek, hogy az által­a köz­ségi iskolák némi kényszer­helyzetbe hozas­sanak. A községi iskolák elleni eljárásnak épen el­lenkező útja és módja lett volna, mint az, me­lyet a miniszter követett. Ha t. i. az államsegély pénzét takarékoskodás nélkül néhány iskolára fordítjuk, ha az egyes községek által akármi­kép kimért díját a tanítóknak az államsegély­ből fedezzük, akkor mi magunkat megfosztjuk legrövidebb idő alatt azon lehetőségtől, hogy azon számos községekben, melyekben iskolák nincsenek, azoknak felállításához járulhassanak. Tehát kimerítvén az államsegélyt néhány hely érdekében, ez legbiztosabb módja lett volna an­nak, hogy a többinek ne jusson semmi, és így nem a minisztérium által követett eljárás, hanem annak ellenkezője idézte volna elő azt, a­mit ezen intézkedés c­élzatául tüntetnek fel. Azonfelül tudjuk a felekezeti iskolák pénzbeli állását. Míg a községi iskoláknak a törvény leg­alább 300 forintot biztosít, vannak felekezeti is­kolák, melyeknek tanítói 80, 60, 22 frt évi fize­téssel bírnak. A törvény két jellegű rendszert állított fel: vannak felekezeti, vannak községi iskolák. Szó­noknak, mint miniszternek, sem joga, sem hiva­tása azok irányában pártállást elfoglalni (He­lyeslés) ; neki kötelessége az iskolát mindenütt, mindenhol pártolni, legyen az iskola felekezeti, legyen községi, az mindegy, csak legyen jó, has­son a nép művelésére. (Helyeslés.) Ellenkezőleg cselekedve nemcsak a törvény betűje, de inten­­ziója ellen is vétene. Polgári bűnnek tartaná jelen viszonyaink közt, midőn a nép művezetésének, a nép oktatásának minden eszközét meg kell ragadni, akár egyik, akár másik jellegű iskola ellen törni; de nemcsak polgári bűnnek, hanem jellemtelenségnek tartaná azt, mit nyíltan el­érni nem tud, mesterséges fogások által alatto­mos utakon létesíteni. (Általános élénk tetszés.­ Ezen gyanúra alkalmat soha sem szolgáltatott, és míg a miniszteri széken lesz, alkalmat soha szolgáltatni nem is fog. A­mi az orsz. tanitógyűlést illeti, ezt a múlt évben is nem a kormány kezdeményezte, hanem a népnevelők pesti egylete. Midőn az létrejött, a kormány istápolta és segítette volna jelenleg is, ha az idén összejött volna. Hogy miért nem hi­vatott össze az idén, azt a miniszter nem tudja. Részleges tanítógyűlések tartottak Temesvárott, Szegeden, Zala- és Somogy megyékben, s a kor­mány ezen gyűléseket mind örömmel látta. Ta­­nítóegylet eddig is elég van az országban, s hogy minél több legyen, azt óhajtja a kormány. Az ily egyletek létesítése azonban,­­természetesen, min­dig attól függ, van e elegendő községi iskola az illető megyében ? Azon kérdésre: szándékozik-e a kormány az egyetem, magyetem­, jogakadémiák, gymnasiu­­mok, reáltanodák reformját foganatba venni, az a felelete, hogy az ezen tárgyakra vonatkozó törvényjavaslatokat még boldogult előde a ház asztalára tette. Ezeket a törvényjavaslatokat a főbb elvekre nézve szónok is elfogadja, kivévén a középtanodai rendszerről szóló törvényjavasla­tot, mert sem a 9 évi cursust, sem az úgyneve­zett triturcatiót nem pártolhatja. (Több oldalról helyeslés.) Fog-e a ház elég idővel rendelkezni, hogy e törvényjavaslatokat most már ez idén tárgyalja ? nem tudja, de tekintve a viszonyo­kat, alig lesz az lehetséges. Csak egyre kéri a házat, t. i. hogy a kolozsvári egyetem iránti törvényt még ez évben tárgyalás alá vegye. (Helyeslés.) Időközben meg fog tenni minden telhetőt, hogy a legszükségesebb reform-intézkedések életbeléptethessenek. Megtette azt már a műegye­tem szervezésére, s megtette részben a gymna­­sium­okra nézve. Vájjon képes lesz-e úgy intéz­kedni, hogy Magyarország közerkölcsiségi, köz­­művelődési és állami érdekeinek kellő biztosíté­kokat szerezzen, nemcsak tőle, de a közremű­ködő egyéb erőktől is függ. E czélra a közoktatási tanács felállítását szükségesnek tartván, arról külön szabályzatot készített, s azt szakférfiakkal pártkülönbség nél­kül közlötte, s ez­által legalább azon szándékát és akaratát bizonyította be, hogy a reform terén úgy kíván haladni, mint azt az ország közmű­velődése, közerkölcsisége és állami viszonyai kívánják. (Élénk éljenzés.) Schwarcz Gyula : A­mi a Jekelfalussy püspökkel szemben kö­vetett eljárását illeti, ezzel szónok csak akkor lehetne megelégedve, ha látná, hogy az alkal­mazott módozattal a kormány csakugyan elérte a kívánt czélt. Figyelmezteti azonban a kor­mányt, hogy ha netalán már a legközelebbi na­pok más bizonyítványt szolgáltatnának, ezen esetben be fogja látni maga a kormány, hogy ezen, a középkorból előrántott módozattal nem­csak nem használt az ügynek, hanem szemben a renitens főpapokkal, magát a koronát, az alkot­mányos király tekintélyét compromittálta.(Élénk helyeslés balról.) Szónok ezután áttér a miniszter vála­szának többi pontjaira. Megelégedéssel consta­tálja a miniszter eljárását a karánsebesi püs­pökkel szemben. A­mi a községi iskolák segé­lyezését illeti, szónok azt hiszi, hogy ha a kor­mány valamit tehet, a kezdeményezés lehető­sége e részben a községi iskoláknál van neki megadva, ha t. i. a személyzetet oly anyagi el­látásban részesíti, mikép kellő szakműveltségű férfiak a jövőre ne vonakodjanak a tanítói ál­lástól, mint vonakodtak attól mindez ideig, mi­dőn ez állás a legtöbb községekben nemcsak nem tekintélyes, de egyenesen nyomorteljes. Szónok azért e tekintetből rászalja a miniszter túlságos takarékoskodását és nyomasztó elővi­­gyázatát. — A mi az orsz. tanitógyülést illeti, szónok igen­is óhajtotta volna, hogy a kormány e tekintetben tett legyen kezdeményező lépést, mert ha valamikor, úgy most a reform vajúdási korszakában szükséges lett volna, hogy a mi­niszter az ország tanítótestületének véleményét meghallgassa. A felvételi díjat illetőleg szó­nok nem lát nagy különbsé­get a miniszter „pa­rancsa“ és „kívánsága“ között; a maga részéről is helyesli a czélt, mely e díj szedésénél szem előtt tartatik, de fél, hogy ezen néhány krajczár is alkalmas ürügyül szolgál némely szülőknek gyermekeiket elvonni az iskolalátogatás alól. A ház tudomásul veszi a miniszter válaszát. A ház erre Deák Ferencz felszólalása követ­keztében előveszi az igazságügyminiszter póthi­­teléről szóló törvényjavaslatot, és azt véglegesen megszavazza. Az erről szóló jegyzőkönyv rög­tön elkészíttetvén, hitelesíttetik, és a törvényja­vaslat alkotmányos tárgyalás végett áttétetik a főrendekhez. Pauler Tivadar közoktatási miniszter: Válaszol Simonyi Ernőnek a királyi tetsz­­vényjog gyakorlata körül tett interpellátiójára. (Az interpellatió szövegét lásd lapunk 212. reg­geli számában.) A miniszter válasza a követ­kező : „Mily eredményt vár a kormány intézkedé­seitől? „Azt az eredményt várja közvetlenül, hogy a nevezett püspök úr a törvények és tör­vényes rendeletek iránt ezentúl tartozó tiszte­lettel fog viseltetni, közvetve pedig, hogy a tör­vények tekintélye fentartassék és megóvassék. Arról, hogy más magyarországi püspökök a sz.­­fehérvári püspök után a csalhatatlansági dogmát híveiknek kihirdették volna, arról eddigelé tu­domása nincsen. Egyáltalában sajnálattal ta­pasztalható, hogy ezen fontos és más hason ter­mészetű kérdésekben igen gyakran téves hírek terjesztetnek, p. o. azon hír, hogy a magyaror­szági püspökök conferentiára készülnének a többi püspökökkel majd Welsben, majd Linz­ben, majd Salzburgban, az oktatás iránt történt általános intézkedésekről, utasításokról stb. a­melyek az izgatottságot nevelik, a bizalmatlan­ságnak magvait elhintik, és ez által a tárgyias, pártatlan felfogásnak lehetőségét nehezítik. A királyi placetumnak, a kir. tetsz­vényjog­nak, a­mint már más alkalommal kijelenteni sze­rencsém volt, az a czélja, hogy a korona jogai­val, az ország törvényeivel ellenkező rendeletek vagy azok ily természetű záradékainak kötelező erejű kihirdetése, illetőleg végrehajtása és foga­natosítása megakadályoztassék.­­ A korona ezen jogát fen­tartani, azt a haza és a magyar egyház érdekében gyakorolni ő felsége kormá­nyának hivatása, azon túl a hitbeli meggyőződés­nek korlátot szabni szándékában nincsen, tekin­tettel az államhatalomnak jogkörére és a lelki­­ismereti szabadságra, szándékában nem lehet. Ha azonban valaki által oly tettek követtetnek el, melyek az ország törvényeivel összeütköznek, akkor a törvények szentségét és tekintélyét fen­­tartani mindenkor kötelességének fogj­a ismerni. (Jobbfelől helyeslés.) Simonyi Ernő: A miniszter úr a fehérvári püspöknek egye­nesen a király és a kormány rendelete ellenében történt fellépésére nézve, a múltban követett gyakorlatra hivatkozva, azt válaszolja, hogy azt követi a kormány a jelen esetben is, midőn az előzményekkel egyezőleg őt ad audiendum ver­bum regium megbízta és a király nevében a mi­niszterelnök által megdorgálta. Voltak ily előz­mények, de voltak oly előzmények is, melyek itt meg nem állottak, hanem a melyek a püspö­küktől az ad audiendum verbum regiumnál azt kívánták, hogy az általa elkövetett hibát tegye jóvá, hogy vegye vissza a kihirdetett bullát, és midőn a püspök azt megtagadta, püspökségétől elmozdittatott és egy barátkolostorba tétetett. A kormány azonban jelen esetben addig nem ment, hanem a mint a miniszter úr mondja, azon ered­ményt várja, hogy azon püspök, ki most törvényszegést követett el, jövőben jól fog­ja magát viselni s azt várja, hogy a törvé­nyek tekintélye fenn fog tartatni. Szónok nem hiszi, hogy a törvények tekintélye igy fentartatnék. Aug. 9-én a kormány egy kir. leiratot eszközölt ki, mely a püspököket figyel­mezteti, hogy a placetumot fenn kívánja tartani, és a kormány e tekintetben utasította is a püs­pököket. Daczára ennek, a székes­fehérvári püs­pök kihirdeti az uj dogmát, s a kormány addig haboz megdorgálásával, mig a többi püspök is felbátorodik és hasonlót tesz. így szónok idé­zi a váczi püspök következő körözvényét: „Decreta Synodi oecumenicae Vaticanae, quae instituta in urbe publicatione omnes fideles ob­­ligant, in advoluto transpono, ut D. D. Curati eorundem in institutione publica et privata usum facere queant. Vacii 10. Julii 1871. An­tonius Josephus Episcopus.“ Ha ez nem kihirdetés, akkor szónok nem tudja, miképen lehetne még, jobban kihirdetni. Szónok csak erélyesebb rend­szabályokban találná a baj orvoslását, és idé­zi régibb törvényeink rendelkezéseit a renitens főpapokról, melyek jószágvesztést stb. rendel­nek el. bár 66 szavazattal 51 ellenében tudomásul veszi a miniszter válaszát. (E kérdésben a jobb­oldalról Királyi Pál az ellenzékkel szavazott.) Ezután kihirdettetik a tegnap történt szavazás­ aakraaU­rb­!i­Hr»m­ín­aMrsii­......... . nv Pest, sept. 26. A közoktatási miniszter ma felelt Simonyi Ernőnek és Svarcz Gyulának hozzá intézett hosszabb interpellátióira. E kérdések sorrendje alkalmat adott volna Pauler miniszternek egész egyházpolitikai és közoktatási programmjának kifejtésére, hanem úgy látszik, a miniszter úr nem szereti az ily elméleti fejtegetéseket és ma­gasabb, általános szempontokat kerülve, mindig ad hoc válaszol a hozzá intézett kérdésekre. Ezúttal is így tett, s tekintve a jelen sessió rö­vid voltát s az összetorlódott, megoldásra vára­kozó munkálatok halmazát, mely úgy az egy­házpolitikai, mint a közoktatási nagy kérdése­ket valószínűleg le fogja szorítani a napirend­ről, kérdés, hogy Pauler miniszter nem jár-e el he­­­lyesen ? Mi haszna volna a legszebb programoi­nak, ha foganatosítására, életbeléptetésére sem a törvényhozásnak, sem a kormánynak nem jut ideje? A piac­­tum regium ügyében Pauler mi­niszter újólag nyilatkozott, s előadása csak a már egyizben elmondottak ismétléséből állt. Hi­vatkozott Jekelfalussy püspöknek a király elé idéztetésére, s előadta, mikép nyilatkozott ő fel­sége a püspöknek törvényellenes eljárása fölött. Tovább Pauler miniszter nem ment, s a kormány jövő magatartása fölött egyáltalán nem nyilat­kozott. Mi nem hiszszük, hogy Pauler miniszter a király személye vagy annak képviselője elé idéztetésében kimerítettnek tartja az állam meg­torló jogát és kötelességét, s azért úgy gondol­juk, hogy a kormány inkább azon várakozásból indul ki, miszerint a püspökök ezentúl nem hoz­zák azon kellemetlen helyzetbe, hogy az infalli­­bilitással szemben álláspontot foglaljon el. Posi­tív tudomásra alapul-e ezen várakozás, vagy nem egyéb, mint jámbor óhajtás, melyet a béke és a szellemek nyugalma érdekében csakugyan mindenkinek osztani kell ? Hát ha Jekelfalussy könnyű martyriuma egyik-másik püspökben azt a gondolatot ébresztené,hogy ily áron ő is „vérta­­nu“lehet,vagy ha pláne Jekelfalussy megidézteté­­se előtt már mások ugyanazt tették, mit a székes­­fehérvári püspök ? S vannak-e csakugyan ilye­nek, kik azok, ha vannak, s mily álláspontot foglal el velük szemben az állam ? Még igen­igen sokat kérdezhetnénk, a­mire egyhamar nem fogunk választ nyerni. Svarcz Gyula többi kérdéseire szabatosabban felelt a miniszter. Azon szemrehányást, mintha csak a kormány a felekezeti tanodák kedvéért a közös iskolák elnyomására törekednék, eré­lyesen visszautasította. A miniszter határozottan a törvény álláspontjára állt, mely úgy a közös, mint a felekezeti iskolák melletti buzgólkodást egyiránt megengedi. Pauler tagadja, hogy az állam az egyiknek a másik fölött túlsúlyt töre­kedett volna szerezni, s hangsúlyozza a partiális érdekek fölött uralkodó általános magasabb szempontot: a közoktatás, a művelődés érdekét. A többi kérdés csekélyebb fontosságú, s a reá­juk adott válasz újabb bizonyítéka annak, mily akadályokat gördít haladásunk útjába egyrész­ről a közönyösség és szűkkeblűség, másrészről a türelmetlenség és fanatismus. Az érdemes in­terpelláló úr maga is elismeri, hogy a kormány­nak igen sok nehézséggel kell megküzdenie, de egyet nem említ, hogy a nagy­közönség buz­­gósága s a közoktatás iránti érdeklődése épen­­séggel nem járult hozzá a nehézségek minél erélyesebb és gyorsabb megszüntetéséhez. Min­dent a kormánytól várunk, s ha ez gyöngesége érzetében talán még a jogos igényeket sem elé­gíti ki, összecsapjuk fejeink fölött kezünket, s a kormány ócsárlásában könnyítjük meg búval és panaszszal csordult szívünket. Pedig mi ma­gunk is elmondhatjuk nem egy ízben a pater peccavit.

Next