Pesti Napló, 1871. november (22. évfolyam, 252-276. szám)
1871-11-21 / 268. szám
268. szám. Kedd november 21.1871 22. évi folyam* Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. 8z ám. I. emelet. L Up szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőiéibe* intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fog*«!Útnak el. Kiadóhivatal: F.rancli.kt.r. 7. ■■iám földsmint A lap anyagi részét ill.tfc' köil*mányek («löfizetési pénz, k'.tolán körüli panaszok, ford.tményak) a kiadó-hivatalbol intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Tidékre, postán vagy h.tyben, házhoz hordhat tyé** érre ... 33 írt. Kétért. .... 11 írt. Negyedévre ... 1 , 60 kr. Két hóra .... 3 , 70 kr Egy hóra ... 1 , 85 kr Hirdetmények dija: • hazából petitsor egyszeri hír léteinél 9 njkr. Bélyegdij külön 10 njkr Nyílttéri 6 hasiból petitsor 35 njkr. Előfizetési felhívás „PESTI ÍPSI“ra. Előfizetési árak : Egész évre..........................22 frt. Fél évre...............................lft. Negyed évre..........................5 ft 50 kr. ■ff“ Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 kiba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó hivatala“ czim alatt Pest, Ferencziek tere, 7. sz. alá küldendők. A PESTI NAPLÓ TÁBOZÁJA. Gazdasági népoktatás a hazában 8 külföldön szerzett tanulmányok szerint. Molnár Aladártól. IV. A fentebbi czikkemben előadott okok s nézetek által inditatva, kezdeményeztem 1869. tavaszán a füredi szőlőmives felső népiskolát, s miután az létre is jött, a földmives felső népiskolákra vonatkozó fentebbi terveket és javaslatomat egy emlékiratban még azon évben benyújtóm dicsőült le. Eötvös akkor közoktatásügyi és Gorove akkor földmivelési miniszter uraknak. Emlékiratomban kértem, hogy kezdetben 30 ily felső népiskola állíttassák, s azután azon mértékben mint tanerőket képeztethetnek,szaporítássanak mintegy százra, míg ezen 30 iskola felállításának előmunkálatai tartanak: az alatt 25 — 30 tanítójelöltet küldjön ki a kormány, hogy magukat szaktanítókul képezzék ki. B. Eötvös egészen elfogadt az eszmét, s minél előbbi kivitelét óhajtotta. Ő is azon nézetben volt, hogy a népnél az életfoglalkozásra szükséges szakismereteket csak úgy bírjuk nagyobb tömegeknél terjeszteni, ha azok tanítását a népisk.oktatással kapcsoljuk össze. E mellett azonban még különösen azért tetszett neki e tervezet, mert azt hitte, s biztosan reménytette, hogy a felső népiskoláknál gyakorlati tanfolyamok szervezése a népnél erősebben felkölteni, s fokozni fogja általában az oktatás iránti érdeklődést s szeretetet az által, ha a szülők látandják, mikép gyermekeik az iskolában nem csupán oly elméleti ismereteket tanulnak, melyek értékét ők nem igen tudják méltányolni, hanem oly gyakorlati képzettséget s ügyességeket is szereznek, melyek hasznait szemmel láthatják. Gorovo miniszter úr hasonlóul kijelente, hogy elvben ő is elfogadja az eszmét, s felhívta a közoktatásügyi minisztert, hogy a részletes kivitel megállapításáért a két minisztérium által egy vegyes bizottság alakíttassék. Ez akkor létre is jött, s a tervezet lényege iránt kedvezően is nyilatkozott. A gazdasági szakemberek oda nyilatkoztak, hogy a gazdasági szakoktatásra elégnek tartanak egyegy osztályban hetenkint 5 elméleti tanórát, mire mi — a cultusminiszter küldöttei — kijelenték, hogy ennyi adható a többi tantárgyak megszorítása nélkül. Ezek folytán K. Eötvös, azon sokszor kifejezett hitben, hogy a közoktatás, s különösen a népnevelés terén teendőkben már nincs időnk a várakozásra és veszteglésre, annyira sürgősnek tartotta az eszme kivitelét, hogy a két minisztérium közötti tárgyalások befejezését és a következő évi költségvetés tárgyalását be sem várva, már az 1870. év nyarán egy felöl póthitel-javaslatban kért az országgyűléstől százezer forintot gazdasági felső népiskolák felállítására, más felöl részint kiküldötte által, részint személyes utazásaival egyezségeket kötött, vagy megállapodásokra jutott oly községekkel s vidékekkel, melyeken a gazdászati oktatást legsürgősebbnek, s általános cultural tekintetben is legfontosabbnak tartá, p. o. a Székelyföldön: Csik-Szeredán Györgyé Sz.-Miklóson, és Szepsi-szt.-Györgyön, a Királyhágón innen pedig Szegeden, Kecskeméten, Hódmező Vásárhelyen és Czegléden. Ezenfelül az 1871. évben ily iskolát akart létesíteni : Szentesen, Makón, Dicső-Szt.-Mártonban. (Erdély, Küküllő), Alvinczen (Érd.) és a felföldön 3 helyen. A már megkötött egyezségek és megállapodások szerint mindenütt a község vagy vidék adta volna 1. a szorosan a felső népiskolai oktatásra szükséges tanítók fizetését, 2. az összes épületeket, 3 a felszerelést részben vagy egészen, 4. a gazdasági telket, s pedig néhol több száz holdat; úgy, hogy a gyakorlati oktatáshoz nem szükséges rész jövedelme szintén a gazdasági oktatás költségeire forditassék. Ezeken felül p. o. Csikszék kebelebeli 60 növendék számára biztosította az élelmezésüket fedező stipendiumot. Az állam pedig nevezett s fizetett volna mindegyik iskolába 1—2 szaktanítót, továbbá a felszerelésre adott volna bizonyos összeget, s egy pár helyen (p. o. N.-M.-Vásárhelyen) a tanulmányi alapnak úgy is kikölcsönözni szokott tökeiből, kölcsönzött volna a községnek bztosíték mellett egy összeget. Míg ez előmunkálatok idebent folytak, az alatt az országgyűlés által megszavazott 100 ezer fából 25 ezeren 25 egyént küldött külföldre a gazdasági szaktanítás tanulmányozására, oly czélból, hogy 1871-ik őszére a szaktanítók is kineveztethessenek minden ily iskolához,mit eszközölhetni annyira reményiért, hogy p. o. Csikszéket felhiva, hogy a szaktanítónak 1871. őszén leendő kinevezéséig is a többi tanítókkal a nem gazdasági tanítást kezdje meg, s a ' 60 ösztöndíjas növendéket vegye fel, mi a szeredai iskolában meg is történt) A még rendelkezés alatt maradt 75 ezer forintból a felszerelések, s egy pár helyen az állam részéről is szükséges építkezés fedeztettek volna, s e czélra p. o. a füredi szőlőmives felső népiskola épülettervét s költségvetését 1870 végén el is készittető. Eötvös halála után, úgy látszik, ez egész ügy függőben maradt. Hogy a jelenlegi cultusminiszter úrnak sincsen a gazdasági felső népiskolák ellen semmi principiális kifogása, sőt hogy ő is óhajtja azok létesülését, ezt mutatja azon egy tény, hogy 1872-iki költségvetésében ő is százezer forintot irányzott elő e czélra, mégpedig az indokolásban kijelentett azon nyilatkozattal, hogy „meggyőződésem az, hogy ily intézmény idővel kiszámítatlan hatással lenne a nép okszerű gazdálkodásának fejlesztésére s a közvagyonosodás emelésére.“ úgy hallom, hogy a cultus és földmivelési miniszter urak az idén, még a tavaszi hónapokban, ismét alakítottak e czélra egy vegyes bizottságot, mely a kérdést tárgyalta. Minde mellett tudtomra sehol sem jönnek létre a tervezett ily földmives felső népiskolák, kivéven a már létezett füredit s a Csíkszeredáit, melyben, mint hallom, szaktanító nélkül megkezdette a szak az oktatását mintegy 70 növendéknek. Szükségesnek láttam a következők teljesebb megérthetéséért ennyit közölni az ügy történetéből. Bár az egész tervezet ismeretes lehetett mindenki előtt, ki akár a népnevelés, akár a gazdászati közoktatás iránt érdeklődik s annak mozzanatait figyelemmel kísérte; s bár tudva lehetett az is, hogy a gondolat többé nemcsak az én jelentéktelen egyéniségem véleménye vagy óhajtása, hanem oly eszme, melyet az ország közoktatási kormánya egykor magáévá tett s annak nagyobb mérvű kivitelét meg is kezdé s mely már a törvényhozás elé is került; mindamellett senki sem vette magának a fáradságot, hogy azt a sajtó utján, vagy egyéb módon nyilvánosan megbírálja, s akár a nevelés s általános didactica, akár a szaktanítás szempontjából érvekkel, tüzetesen mutassa ki netaláni hiányait avagy kivihetlenségét. Azonban mégis másod-harmad kézből hallottam tervezetemre vonatkozólag némely általánosságokban kifejezett aggodalmait s nehézségeit oly tekintélyes férfiaknak, kik részint a népneveléssel, részint a gazd. szakoktatással szintén foglalkoznak. Ez aggodalmak és kifogások a következők: 1. A növendékek azon korukban, melyben a felső népiskolába járnak, t. i. 12-ik évük betöltésétől 16 dik évükig még sem testileg nem elég erősek a gyakorlati oktatáshoz szükséges gazdasági munkák teljesítésére, sem szellemileg nem elég érettek a gazdaságtani ismeretek tanulására. 2. A törvény által célzott felső népiskolai oktatás megzavarása és rontása nélkül azzal nem kapcsolható össze oly mérvű szakoktatás, hogy az ne csupán játék legyen. 3. A gazdasági tanítást a népiskola után külön szakiskolákban, ti. a földmives iskolákban kell eszközölni, a növendékeknek 17, vagy legalább 17-dik évétől kezdve. Ily földmives iskolát kell az országban minél többet (p. o. minden megyében egyet) állítani. Legutóbb pedig azon nézetet hallam, hogy 4-et, ám állíttassák gazdasági tanfolyam némely felső népiskoláknál, de úgy, hogy a 3 éves tanfolyam bevégzése után egy külön 4-ik évben tartassák a gazdasági szaktanítás. A mily buzgósággal akarok valamely meggyőződéssel igaznak, s nagy horderejűnek tartott cultural czél kivitelére minden tőlem telhető s önmagában szabados módot elkövetni; s a mily kész vagyok érte minden áldozatra és küzdelemre, én oly kötelességemnek ismerem bármely elfogultságtól gondosan óvakodni, s vigyázni, nehogy valamely gondolat valósításáért erőlködjem csak azért, mert tán véletlenül beleszerettem, holott tárgyilagos megvizsgálás, s kellő körültekintés után az helytelennek vagy épen káros következésűnek bizonyulna be. Minthogy pedig akkor, midőn javaslatomat tettem, a gazdasági szakoktatás terén igen kevés pozitiv ismeretem volt, s inkább csak a dolog természetéből — s a hazámbeli nép műveltségi viszonyainak és szükségeinek ismeretéből — kiinduló okoskodásom vezetett tervezetemre- Mai számunkhoz fél iv melléklat van csatolva. ktí? ^mVrOHnna gr—3—ia—aar.-' Pest, nov. 20. A lefolyt miniszteri változások felett sokféleképen vélekedtek a lapok, s a többi közt akadt egy olyan is, pedig a legtekintélyesbek közül, mely Adrássy eltávozását körünkből határozottan elitélte. Mi ezzel ellenkezőleg bevalljuk, mikép ezt magasabb politikai tekintetekből nem csak correctnek, hanem Adrássy politikai életében epochalis momentumnak tekintjük, mely újabb bizonyságát szolgáltat a messzevágó politikai felfogásának. Mi azt hiszszük, hogy ezen eseményekben gazdag napok, melyeknek válságaiban nagy európai kérdések érvelése jelezi magát, érthetőleg bizonyítják a gondos figyelőnek, hogy az európai nagy átalakulások rendszeres munkája egy pillanatra sem szünetelt, hogy az még mindig folyamatban van s ama nagy catastrophe, mely a lefolyt években a világot megrázkódtató — az avatottakra nézve — nem váratlan meglepetést, hanem kiszámított eredményeket hozott. Ama nagy tényezőben pedig, melynek hatalmára ez idő szerint az európai nagy érdekek biztonsága fektetve jön, ma mint nemcsak a jelzett rendezés nagy munkájának továbbszövőjét keresi a mélyebbre tekintő politikus, hanem egyszersmind felavatott úttörőjét mindazon nagy világeszméknek, melyeknek szerencsés keresztülvitelével nemcsal egyes államok sorsa, hanem a civilizátió egy tetemes érdeke is összefüggésben van. Az eszme s az irány nem változott, de a szereplők igen! Európa további regenerálásához uj, egészséges tényezők s mérsékelt, életképes elemeknek kell szövetkezni. Elemeknek, melyeket utópiális ábrándok el nem szédítenek, s melyekre a butító fanatismus ármányainak hatása nincs. A culturfaj, a munka felavatott népe az, melyre nagyrészben e szerep várakozik, hogy megszerezze egy tartós béke áldásait a munka gyümölcsözhetése érdekében. Francziaország mindig nagy volt az eszmék teremtésében, s bár azokkal a gyakorlati élet előnyére megalkudni soha sem tudott, a nagy eszmék fénye visszaveti reá sugarait, maradjon e dicsőség sajátja a múltból. Ma, az általánosult eszmék korszakában, a gyakorlat emberfeié az élet, mert biztos eredmény, gyümölcsöző alkotás és állandó béke a feladat. A theoretikus Francziaország, túlságos szabadságszeretetével, legtöbbnyire az anarchia rabszolgaságába került. Tetteiben ellentéte saját irányzatának; óriás erejét úgy magára, mint Európa érdekeinek consolidatiójára nézve legtöbbnyire csaknem gyümölcstelenül pazarolta el. Eszméi érdekében felvette a világot: forradalmakat csinált,megküzdött Európával, s midőn kifáradt és elalélt, elvesztve erkölcsi tájékozottságát, az ultramontanismus ringató bölcsőjébe dőlt vissza pihenni. Nagy utópiákat keresett s elejtette magát az életet! Annyi vér, annyi áldozat, annyi nyugtalanság s mi az eredmény? A társadalmi betegségek, melyek aláaknázzák az államok életét, megakasztják a munka és ipar áldásos gyümölcsözését, s megbontván a társadalom régi kötelékeit , új theóriák alapjára akarják erőszakolni az életet, melyen a tulajdon fogalmával elsülyedne minden, maga az állam is. Hova vezet ez ? Mi lehet gyakorlati értelme az új internationális törekvéseknek, melyeket senki sem tud forrásaikra visszavezetni , de annyit mindenki érez, mikép a jezsuitizmusnak, a világszellem és rendszeres fejlődés megakasztására, alkalmasabb fegyver aligha kinálkozhatik. Midőn ily helyzet, ily viszonyok között az európai continens erőben megifjult, egészséges elemei, a társadalmi érdekek tekintetéből tömörülni kezdenek s ezen nyomon az európai regeneratió rohanó folyama küszöbünket veri hullámaival : lehet-e csodálni, ha életképességünk és érdekeink figyelemben részesittetnek s külpolitikánk kormányrudja mellé — átgondolt tanácsaival s mindig indokolt erélyével — oda állittatik azon férfiú, ki e monarchia uj viszonyai közt a szédelgésre csábitó pillanatokban úgy, mint ma, szilárdan ragaszkodott azon irányhoz, mely akkor a veszélyt localizálta, ma egy természetes szövetséges barátságát szerzi meg számunkra? És lehet-e csodálni, ha a részben elhanyagolt házi tűzhely mellé, mely körül sok jóakarat, de kevés rendszeresség s még kevesebb siker mutatkozott, oly férfiú állíttatik, kiről ellenségének is be kell vallani, hogy az elhatározottság és akarat embere; bir a helyzet teljes felfogásával, hogy ennek ura lehessen, ismeri a rend és rendszeresség becsét, mi magyar embernél — fájdalom! — oly ritka tulajdon. Vagy tán közömbös lehet-e reánk nézve az, hogy várjon a rendezettség minő stádiumában lephetnek meg bennünket bizonyos események, melyeknek magvai a kor méhében feküsznek, s melyeknek megoldását a politikai szükségesség, az európai művelődés tényezőinek elodázhatlan feladatává téve. Valóban uraim, aki az ezen pillanatban lefolyt miniszterváltozásnak reánk nézve csupán köznapi jelentőséget tulajdonít , az vagy palástolni akarja a helyzetet, vagy elfelejtett a házi politika sövénykerítésén túltekinteni. Hogy ily elő sejtelmek mellett minő felfogásunk lehet a baloldal azon magatartásáról, mely alkotás, gyarapodás és erőgyűjtés helyett éveken keresztül majdnem kizárólag meddő vajúdásokra kárhoztatá e nemzetet, azt nem szükség talán hoszszasan ecsetelnem, de annyival szükségesebb kiemelni azon körülményt, miképp gyümölcstesen harcrok sötét nyomai a közadminisztratió lazult viszonyain is eléggé észlelhetők. E térről részint megvonta a politika a szükséges erőket, részint párttekinteteknek áldozá fel a közügy sikerét. Valóban, a Deák-pártnak is jutott alkalma meggyőződni az iránt, miszerint az országgyűlési többség magában az üdvösségre korán sem elég szükség, hogy legyen az államnak jól kirendezett egészséges organismusa, legyen pontos administrate, rendszeres ügyvitel, mert a tevékenységet, a munka verejtékét oratiókkal illustrálgatni igen, de pótolni nem lehet. És e pont az, mely körül az új miniszterelnökre kiváló reménynyel és fokozott várakozással tekint a haza. Hogy azonban ennek megfelelhessen : támogatnunk kell, nemcsak szóval, hanem esetleg, mint például a telepítvényi kérdésnél államrendezési s magasabb politikai tekintetekből áldozattal is a nemzet erejének consolidatiója, a gyümölcsöző és biztos házi rend érdekében úgy, mint érdekében azon nagy feladatoknak, melyeknek szerencsés megoldásától függ súlyúnk, tekintélyünk, jövőnk. SZELESTEY LÁSZLÓ, Fest, nov. 20. (A lengyelek értekezletéről) a bécsi lapoknak is csak kevés jelenteni valójuk van. Az értekezletet dr. Zyblikiewicz, a lengyel klub elnöke hívta össze, azon Grocholski miniszter is részt vett volna, mit azonban több helyről tagadnak. Herczeg Sapieha, a galicziai Landesmarschall, ki Bécsben van, a lengyel hazafiak körében szintén megjelent. Az értekezlet Kellersperg missiójára való tekintetből hivattatott össze és czélját az képezte volna, hogy a Kellersperg elnöklete alatt alakulandó kormánynyal szemben írja körül a lengyelek álláspontját. Kellersperg küldetése megbukván, az összegyűlt lengyelek egészen más helyzetet találnak, de az csak arra szolgálhat alkalmul, hogy ez új viszonyokkal szemben állapítsák meg eljárásukat. Eddig, az előtanácskozmányokon nem haladtak túl. Általában azt hiszik, hogy ez értekezletekben megvitatják a elfogadják a reichsrath elé terjesztendő kérvényt és újabb resolutiót; s a „P. L.“ egy levele szerint, a lengyelek megígérték volna Andrássy grófnak, hogy minden körülmény között és feltétlenül részt vesznek a reichsrathban. (Az orosz hadjárat Magyarország ellen.) Egy meg nem bízható belgrádi levelező, mint alkalmunk volt meggyőződni, azt írja legújabban több lapnak, hogy a belgrádi kormány az ottani orosz consulátus közbenjárásával (?!) és most állapítja meg az orosz kormánynyal a Magyarország ellen jövő tavaszkor intézendő hadjárat részleteit. Ezt azért említjük meg itt, hogy figyelmeztessük a közönséget e kacsára, ha az netán más lapban felrepül. Tekintse e hírt annak, ami, ügyetlen koholmánynak. Egy orosz lap a honvédségről. A pétervári „Ruszky Invalid“ az orosz hadügyminisztérium közlönye, egy szakértő tollából részletes közleményt hoz a Vácz alatti hadgyakorlatokról s összehasonlítván a rendes cs. kir. hadsereget a honvédséggel, dicsérő véleménye főképen a magyar honvédeket illeti. A szakértő elismerőleg szól a magyar kormányról , hogy aránylag véve rövid idő alatt s nem igen nagy költségekkel 180,000 főnyi kiképzett és külsejére nézve is szép nemzeti hadsereget tudott alkotni; holott a birodalom másik felében a nemzeti őrsereg még mindig csak a papiroson van, s ami belőle tényleg létezik, az 5 —6 zászlóalj nincs jobb állapotban, mint volt a franczia mozgó nemzetőrség a német-franczia háború előtt. Hogy a cislastbaniai landwehr még szervezve nincs, ennek okát a „Ruszky Invalid“ az ottani nemzetiségek kölcsönös antagonismusában látja, mely antagonismus nincs mérsékelve a néptömegek iránti bizalommal. Másképen áll a dolog Translattámában. Itt — úgymond — a magyar és szláv nemzetiségek viszonyai az alkotmány által szabályozvák; itt a minisztérium bizalmat mutatott a népek iránt s azon meggyőződésre jutott, hogy a honvédség csak akkor tekinthető valóságos haderőnek, ha az teljesen nemzeti intézmény. Itt a 82 zászlóaljnál megvannak a keretek (cadre) és teljes számú tisztek s a legénység, századok és zászlóaljankénti csoportúitokban be van gyakorolva. A honvédhadsereg kiképzettségi foka s a hadgyakorlatoknál általa tanúsított eredmény minden várakozást felülmúlt. A honvédség katonai magatartása , hadmozgalmai kitűnők és szolgálati minősége semmivel sem áll a rendes hadsereg mögött. Az „Invalid“ szerint főképen a honvédhuszárok tettek benyomást a nézőkre. A honvédlovasság helyes manevvíírozása annál inkább elismerést érdemel, miután legénységének csak Vlad része szolgált azelőtt a lovasságnál, a többi 2/3-ad rész pedig csak nyolc hétig tanult hadgyakorlatokat. A szakértő azonban tiszta hadtani szempontból kifogásokat is tesz, melyeket mellőzünk, mert nem vonatkoznak csupán a honvédségre, hanem általánosan a hadvezetésre és az egyes feladatok végrehajtására. Az „Invalid“ a többi közt rászalja, hogy a zászlóaljak parancsnokai szükségen túl avatkoznak a századosok önálló hadműveleteibe, s kiemeli, hogy a honvédhuszárok lovai soványak. Országgyűlés. A képviselőház ülése november 20-kán. 1. Az ipartörvényjavaslat tárgyalása feltűnő érdektelenség közt folytattatik, csak egy-két, a tárgy iránt komolyan érdeklődő és annak jövőre kiható fontosságát figyelembe vevő képviselő fordított nagyobb gondot a tárgyalásra, a 15-ös bizottsági munkálat egyes pontjainak javítására. A házban uralkodó élethargiát különben nem annyira a tárgy iránti közönynek, mint azon nézet elterjedésének rávjuk fel, hogy az ipartörvényjavaslat, amint az a sokféle bizottságok rostájából kikerült, valóságos hiány nélküli remekmű és így minden további jobbítmányt kizár. A ház már elejte e nézetet, midőn lemondott az en bloc elfogadás tervéről, és így a képviselőknek beható gondot és figyelmet kellene e tárgyra fordítani. Különben a javaslat igen fontos része csak holnap kerül tárgyalás alá, a tanács talán még használhat. .. (Folytatás esti lapunkhoz.) (Elnöki bejelentések. Kérvények. Pavlovits István interpellál az újvidéki Miletics tüntetések megakadályozása tárgyában. Az ipartörvényjavaslat részletes tárgyalása folytattatik.) Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Széll, Jámbor. A kormány részéről Szlávy, Pauler. Esti lapunkban a tárgyalások folyamát a napirend fölvételéig, az ipartörvényjavaslat részletes tárgyalásáig ismertettük. Következik a II. Fejezet :Az ipar gyakorlásáról. A 22—32 §-sok változatlanul elfogadtattak ; a 33. § így szól : Azon esetben, ha a húsmérés szabad gyakorlása mellett egyes községeknek hússal való ellátása állandóan biztosítható nem volna, jogában áll az illető törvényhatóságnak e czélból külön intézkedéseket tenni. Irányi Dániel: A hús-árszabást szükségesnek nem tartja. Mindaddig, míg a hús ára megszabatik, a közönséget jó hússal ellátni lehetetlen. Valamint a gazdasági iparnak kifejlesztése szintén alig képzelhető, ha a mészáros csak oly áron kénytelen adni a javahúst, a fiatal hízott ökörből vágott húst, mint a sovány, rusztán aggkorban szenvedett tehénhúst, akkor nincs semmi érdeke, hogy ne inkább az olcsó marhát vegye mint inkább a drágábbat. A mezei gazda, aki marhatenyésztéssel foglalkozik, vagy aki gazdaságában marhahizlalást folytat, hogy ha előállított termelvényeinek, hízott marhájának nem akad nagyobb közönsége, mint legfelebb a nagy városok mészárosai s illetőleg nálunk tulajdonképen csakis a külföld , akkor lehetetlen, hogy ingert érezzen magában arra, hogy szebb marhát tenyészszen, illetőleg a marhát jól hizlalja. Ha a husárszabás ideig-óráig még szükséges, ez mindenesetre csak a kisebb községekre áll ott, hol vagy nincsen mészáros, vagy legfölebb egy, de azon nagyobb városokban, hol a húsfogyasztás rendes és nagyobb mérvű, ott a husárszabás felesleges és így a királyi városokra és általában az önálló törvényhatósági joggal biró városokra, melyek például 5000 lakosnál többel bírnak, következőleg a melyekben a húsfogyasztás rendes és nagyobb mérvű, valamint a bár nem királyi városok jogával biró, de 10 ezer lakosnál többel biró községre nézve e megszorítását a szabad iparnak kiterjeszteni nem akarja. Ezért következő módosítványt nyújtja be: A szakasz végére tétessék: „A hús árának megszabása azonban törvényhatósági joggal felruházott oly városokban, melyek 6000 lejeknél többet számlálnak, valamint 10,000 lakosa a biró egyéb városok és községekben meg nem engedtetik.“ Majoros István a husárszabásnak nem barátja, és a mészárosok iparát a többi iparágak alá akarja tétetni, s annak minden megszorítását ellenezve, ezen s a következő szakasz kihagyását kívánja. Halász Boldizsár: Azt találja, hogy a 32. §. nem korlátozása a szabad iparnak, de gondoskodás arról, hogy a népnek, midőn szüksége van rá, legyen busa. Nehrebeczky Sándor : A vállalkozásnak ösztöne, rugója mindig a nyereség. A nagy városokba azért jön több mészáros, mert több a nyeresége. — Ezek