Pesti Napló, 1872. június (23. évfolyam, 125-148. szám)
1872-06-01 / 125. szám
ibiuchr., papi ornatusban az ostftr előtt olvasta fel hiveinek a „Zasztavá“-t, intve a népet, hogy kormánypárti ra ne szavazzon, hogy a baloldalt támogassa, mert csak igy lesz elérhető, hogy a románok és szerbek a magyar iga alól felszabadulnak s nem fognak fizetni adót stb. A vallás felhasználásával folytatott ezen izgatás a népet valóságos forrongásba hozta s annyira vitte, hogy a községházát megtámadó, a községi elöljáróságot s különösen Vulpe Tódor földmivest lealacsonyító szavakkal és fenyegetésekkel bántalmazó. A csendzavarók közül néhányan elfogattak s maga Milosevits Qája lelkész ur is a járásbírósághoz bekisértetett. Ezek azon bebörtönözött fönlaki elvtársak, kikről az uj-aradi levél írója állítja, hogy sóhajaik igazságért kiáltanak! A bebörtönözött elvtársak között van Keserü Lajos kicsapott jegyző is, ki okmány hamisításért elzáratván, az uj aradi levél írója szerint igazságért sóhajtozik. Ezen tisztelt elvtársa az uj aradi levél írójának régebben megérdemelte volna ugyan azt a helyet, honnan most igazság után sóhajtozik, miután mint jegyző már oly dolgokat követett el, melyek miatt csak is nagy számú családja iránti tekintetből — kerülte el a criminális perbe vonatást. Ítélje meg Csernátony úr maga, hogy a tisztviselő törvénytelenséget, gyalázatos erőszakoskodást követett e el akkor, midőn bekisérteté azt a lelkészt, ki a nép vallásos érzületére hatással az oltár elöl Magyarország integritása ellen a béke felforgatására s a magyarok elleni összetartásra izgatá a vallásos rajongással eltelt s korlátolt felfogású népet. Vágó talán az okmányt hamisító elvtárs bezáratása által követett el a járási tisztviselő valamely gyalázatos erőszakoskodást? Az új aradi kerület nem törvényen kívüli állapotban érzi magát — mint a levél írója megjegyzi — hanem abnormis állapotban van azóta, mióta a vesztegetések és alacsony fajú korteskedési üzelmek a Mocsonyi párt által megkezdettek. » Mindenfelé dinom-dánom, itatások, vesztegetések folynak javában! Babes Vincze ur, a képviselőjelölt, továbbá Kövér Gábor és Ternálgó Caesar urak kíséretében a községeket beutazó s minthogy a fiatal Mocsonyi román nyelven nem beszél, Babesiu ur tartotta a szónoklatokat. Képzelheti Csernátony úr, hogy ezen szónoklatokat minő magyar hazafias szellem lengé át, s mennyiben hangsúlyoztattak azokban Magyarország érdekei, melyeknek tudvalevőleg Babcsin úr ismert jó barátja. De azért elvtárs ez, mert a hazafias kormány megbuktatására törekedik, s mert önök érdekeinek előmozdítója Nem irigyeljük önöktől Babesiu urat, valamint nem óhajtozunk e féle barátságra s elvrokonságra szert tenni, melytől az új-aradi kerület ellenzékének hazafias gondolkozású része undorral fordul el. Hogy vannak a választókerületben egyes derék és független hazafiak, kik az ujaradi kerület mandátumát egy Mocsonyi kezére bizni nem óhajtják, ez tagadhatatlan, s a magyar ügyre nézve valódi szerencse. Hogy ezen hazafiak egyike Paulovics György félegyházi birtokos úr, az is igaz. Ezen derék hazafi nagyon is független ember, a mennyiben gyönyörű birtoka, egyszerűsége s szellemi képzettsége őt valóban függetlenné teszik s tiszteletbeli hivatalát nem kérte, hanem a megye közönség bizalma nyujtá neki. Adná az ég, hogy sok ilyen mameluk volna hazánkban, vagy hogy minden lakosa e hazának oly mameluk volna, mint Paulovics György ur, ki becsületes szorgalma után ma egy szép birtoknak tulajdonosa. Hogy Uj-Aradon a balpárti polgárok csak kisebb csoportokban értekeznek s jönnek össze, ez szintén tagadhatatlan, a mennyiben, ha akarnának is nagyobb csoportokat képezni, ezt nem tehetik, lévén az ő számuk csekély, hogy azzal nagy csoportot képezni nem lehet. Ami végül a levélben a kormánypárt ellen intézett jogfosztó, mameluk, erőszakoldás stb. kifejezéseket illeti, megjegyeznünk kell, hogy ezen czimek osztogatásában levélíró még nagyon gyenge, minélfogva ajánljuk neki, hogy Csernátony úrtól néhány órát vegyen, hogy a parliamentáris ellenzéki irályt oly tökéletesen elsajátíthassa! Bessenyei Ferencz. Fest, május 31. (Választási mozgalmak.) A szegedi Deák-párt múlt szombaton nagygyűlést tartott, melyen előterjesztetett a vál. összeírások eredménye. Az I. kerületben 1838, a II. kerületben 1095 vál. iratkozott be. A Deák-párt állása igen kedvező. A Deák-párt jelöltjei: Horváth Mihály és ifj. gr. Ráday Gedeon, s mindkettő megválasztása bizonyosnak tekinthető. A Deák-párt említett gyűlésén Horváthnak Szeged körül szerzett érdemeit Dáni főispán emelte ki, előadván, hogy Horváth Mihály közbenjárásának köszönhető legújabban, hogy a kormány a reáliskola építésére 60 ezerért előleget adott s neki köszönhetni, hogy a város minél előbb bírni fogja az annyira szükséges polgári iskolát, miután a kormány Horváth Mihálynak ígéretet tett, hogyha Szeged városa a nevezett iskola részére helyiséget és fölszerelést ad, a föntartás állami költségen fog födöztetni. A tapolczai kerületből írják nekünk : Az ellenzék képv.jelöltje, mint tudva van, itt Hegedűs Sándor, kit Jókai mutatott be, de ez urakat sok malheur éri. Először e hó elején jártak itt, s fogadtatásukban sehogy sem telhetik kedvük. A nyirádiak egyszerűen és határozottan kijelenték, hogy ők mind Deák-pártiak és Jókaiék beszéd nélkül tovább mentek. Tapolczán sem akadt hely, ahova megszállhattak volna. Jókainak kijelenték, hogy mint írót szívesen látják , mint baloldali kortesről azonban nem akarnak tudni semmit. Igen csípős, szeles idő volt akkor, s G. J. gyógyszerész végre megkönyörült, s megnyitó házát, melynek udvarán maroknyi nép előtt szónokolt Jókai s Hegedűs. Máj. 27-én Jókai megint Tapolczán volt, de rövid szóváltás után tovább utazott. 28-án reggel 9.c. ismét megjelent s az épen itt levő összeíró bizottságtól vál. jegyet kért, mint b. füredi birtokos. B. B. G. bizottsági tag figyelmeztet: remeghatta magát és távozott. Csodálta, hogy ily tudós úr erre nem gondolt! Sarkadról írják nekünk, hogy a nagyszalontai gyilkosságok hire az egész kerületben nagy megdöbbenést keltett, és sok jó lelkű baloldali letépi házáról a Simonyi-zászlót, mely alatt e gyilkosságok elkövettettek. Az ellenzéki lapok nagy bölcsen hallgatnak e gyilkosságokról, míg a jobboldal „erőszakoskodását“ ugyancsak tele torokkal hirdetik. Részünkről meg vagyunk győződve, hogy b. Simonyi Lajos olyan képv. mandátumot, melynek elnyeréséért kortesei gyilkoltak, nem fogad el. Nagy-Kanizsáról írják nekünk : Ellenzéki lapok azt kürtölik, hogy Virava baloldali jelölt itt hatezer választó előtt tartó beszédét. Miután összesen 3108 választó van e kerületben, hogy lehet Viravának „hatezer választója, azt megérteni nem tudjuk. A dolog úgy áll, hogy mikor Virava bevonult, a n.-kanizsai intelligentiának nagy része a Mura hídjának és akkor történt megnyitására rándult ki, s Viravát oly közönség fogadta, melynek legnagyobb részét a 7—18 éves reménydús fiatalság képezte. Az összeírt választók közül kétezernél több Csengery Antal mellett nyilatkozott . Viravának nem lesz ötszáz szavazata. A marczali kerületből irják nekünk, hogy a deákpárt csak a legközelebbi napokban fog jelöltjére nézve megállapodni s igy a Véssey Sándor kikiáltására vonatkozó hír tévedésen alapszik. A szirma-besenyői kerület képv. jelöltje, Ghyczey Samu programmjából idézzük a következőket: „Én — mint a közjogi alap védője — határozott deák-párti leszek, s e tekintetben a legszigorúbb pártfegyelmet ígérem és fogom követelni ; az ország belkérdéseinek szabadelvű irányban fejlesztésére és rendezésére nézve azonban, már függetlenebb, saját jobb meggyőződésem által jelzett irányt szándékom követni, és el vagyok határozva az igazat és jót bárki ellenében is védeni. Szorgalmazni fogom elsősorban azt, hogy a kormány által munkába vett országos caraster és egyéb statistikai adatok alapján egy egészségesebb, igazságosabb adórendszer lépjen a mostani helyébe, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy habár az adó nem lenne is talán kevesbíthető, de azt, valamint az államháztartás és kormányzat szükséges költségeit a társadalom különböző rétegei közt igazságosan felosztani, és ezáltal a nép egyenetlen terhein könnyíteni a jövő törvényhozás első teendői közé tartozik. Polgári és büntető törvénykönyvek hiányában alig vagyunk képesek az „enyim“ és „tied“ közti viszályokat elintézni, vagyon- és személybátorság tekintetében pedig talán még kedvezőtlenebb helyzetben vagyunk, ésannyira, hogy a művelt nemzetek előtt — számos hiányaink között — talán ezért kell elsősorban pirulnunk. Mindent el fogok tehát követni arra nézve, hogy ez égető hiányok pótoltassanak, polgári és büntető törvénykönyveink megalkottassanak. Pártolója, s ha kell, szóvivője leszek a teljes lelkiismereti szabadságon nyugvó vallásegyenjogúságnak, hogy ne legyen, ne lehessen egyik vallás a másik fölött az állam kegyencze, és amennyiben az állam jótékonyságában részesül, e tekintetben egyik vallás olyan legyen, mint a másik; vallása miatt senki se legyen megfosztva azon jogoktól és kedvezményektől, melyekre minden képességgel bíró állampolgárnak jogos igénye van. Legkiválóbb figyelmemet azonban a népnevelés ügyének fejlesztésére fogom fordítani, mert úgy vagyok meggyőződve, de a tapasztalás is mellettem szól, hogy a nép nevelése, oktatása az egyetemes nemzeti mivelődésnek legbiztosabb alapja, és leghatalmasabb óvszer a politikai ámítók és ámítások ellen is. „Ha a mostani többség megbukik, akkor az adó kevesebb lesz, trafik, bélyeg, százalék megszűnik, a szőlődézsmaváltság elmúlik.“ stb. ily és ezekhez hasonló valótlanságokkal ámítanak ma, és amint csak e kerületben is tapasztaltam, fájdalom, nem mindenütt siker nélkül, de ha egyszer a népnevelés és oktatás általánossá lett, akkor biztosan hiszem, hogy egyetlen hívőre sem fognak majd találni az ámítók, mert minden honpolgár tudni fogja azt, hogy ha az államháztartásra, katonaság, bírák, hivatalnokok stb. fizetésére szükséges jövedelmek forrását is előbb bedugjuk, hogysem azok helyett újakat szereztünk és nyitottunk, akkor az államgépezet működése felakad és zavar keletkezik, melyre az ámítók saját érdekükben számítanak.“ Ghyczeyben egy nagy tehetségű, erős meggyőződésű férfiút választ e kerület a házba, a közügy érdekében melegen óhajtjuk győzelmét. A „P. Napló“ levelei. A Deák-párt köréből. Devecser, máj. 28. (A baloldal korteskedése.) A „Hon“ 114. számának esti lapjában egy Devecserből keltezett, de a jó ég tudja hol és ki által irt levél jelent meg, mely személyemet és múltkori tudósításomat a legdurvább módon támadja meg. Csekély személyemmel nem akarok foglalkozni, s a rámruházott „ostoba, buta, stb.“ czímeket egyszerűen visszautasítom. Hogy becsületességemet is kérdés tárgyává teszi, noha távolról sem ismer, s oly szemétnek tart, melyet a városból ki kellene söpörni, — erre is csak azt mondom: Wie der Schelm ist, so denkter. Nem fogom a piszkolódások terére követni a „Hon“ ismeretlen levelezőjét! mert úgy magam, mint e nagy tekintélyű lap műveit közönsége iránt tartozom annyi tisztelettel, hogy olyasmik leírásától megkíméljem, mik a „Hon“ olvasóit a hetedik égbe ragadják. Azon fényes fogadtatásról, melylyel a devecseriek Nagy Ignáczot megtisztelték, jobb ha hallgat a „Hon“ levelezője; mert ha egy hosszú falábú komédiás síppal, dobbal végig megy utczáinkon, szintoly fényes kíséretre fog szert tehetni, mint N. I. úr. Hogy Dvecser hölgyei „majdnem átalában” baloldaliak, azt csak az mondhatja, ki tán sohasem volt nálunk, mint a „Hon“ levelezője. Midőn a Szauer kisasszonyok nevét leírta, kimerítette a devecseri baloldali „hölgyek“ számát. Ezek baloldaliak igen, mert fivérük, egy P. miskei pálinkafőző izraelita polgártársunk szintén baloldali szórájával val felépitve, mely bizonynyal díszesebb, mint ama „hölgyek“ által felvarrt koszorú. Ne mondja azt a „Hon“ levelezője, hogy én a fölötti dühömben írtam múltkori levelemet, hogy Devecser baloldali lett. Esze ágában sincs baloldalivá lenni! Folyton nő a jobboldaliak száma, mely eddig is túlysulyban volt, mert a polgárság józanabb része kezdi belátni a baloldal örült ígéreteinek haszontalanságát. Mire a követválasztás itt lesz, jóformán megszámlálhatja tíz ujján a devecseri balpártot. Mint devecseri lakos, tudva hogy a baloldal nálunk nemcsak jelenleg, de az előtt is kisebbségben volt, határozottan tiltakozom azon durva kifejezés ellen, mintha „Devecser a városi képviselő testület tagjait, gonosztevőkből“ választaná. Devecser ezt nem tette s nem is fogja tenni soha, hanem hogy a devecseri balpárt, mely még akkor a város 2-ik választókerületében hazug ígéretek következtében túlsúlyban volt, csakugyan ilyesmit tett, azt hasztalan tagadja a „Hon“ levelezője, s hiába nevezi közleményemet rágalomnak, mert facta loquuntur, s egykori botlásukat maguk az illetők sem tagadják. Én csak tényt registráltam s a tényregistrálás akkor sem bűn szerintem, ha a baloldalra vet homályt.Közleményemmel polgártársaim becsületét sem martam, mert a kinek nem inge, ne vegye magára. Egyébiránt azon városi képviselőket azért sem most, sem aztán nem tartom „gonosztevőknek“, mert él lelkemben a hit, hogy jövőjüket nem fogják múltjuk homályos körére építeni. Amit múlt levelemben a közös ügyről s a honvédségről szóltam, nem ismétlem, csak figyelmeztetem ellenfelemet, hogy máskor ne azért támadjon, amit nem írtam. Lehetetlen szó nélkül hagynom azt, hogy a „Hon“ levelezője megtagadja becsületességemet , mert Nagy Ignáczot népámítónak neveztem azért, mert adóleszállítást ígért. Legyen szíves levelező úr Ghiczy Kálmánnak, a baloldal általunk is igen tisztelt vezérének szemébe vágni, hogy ő is becstelen ember, mert hasonlót mondott. A sár, melyet rám akart dobni, a baloldal legtisztább jellemű vezérére esett! Lássa csak, nem én vagyok a dühös, hanem ön, dühében nem látja, hová üt. Ezen ügyetlensége mellett egy másikat is követ el a „Hon“ levelezője. Ugyanis kimutatja, hogyan lehetne az adót kevesbíteni. Azt mondani, hogy a rendes hadseregből haza kell bocsátani 500,000-et. Ezen pénzügyi bölcsesége annyira megtetszett önmagának a „Hon“ levelezőjének, hogy csudálkozik a fölött, hogy én ezt ki nem találtam. Engedje meg uram, engedje meg, hogy én meg az ön csudálkozásán csudálkozhassam. Bocsásson meg, hogy nem hajlom meg óriási pénz- és hadügyi tudománya előtt, ha mindjárt pápai tanár is ön, mert nem minden pápai tanár Kerkapoly ám, habár devecseri leveleket ir is. Hát az tudja-e kedves úr, ha az egész hadsereget és honvédséget feloszlatnák, ha minden hivatalt a királytól kezdve egész a kisbiróig megszüntetnének, szóval, ha oly szabadalmakkal bírnánk, mint az orangutáng-csordák, akkor meg semmi adót sem kellene fizetni. El tetszett feledni kedves úr, habár tanár is ön, hogy nem élünk capitoliumi világot, s a birodalom védelmét okos észszel nem bízhatjuk a ludak gágogására, noha ezekhez nagy contingenst szolgáltatna a mai baloldal s az önhöz hasonló nagyhangú kortesek. Még a muszkavezetőkről és beamterekről is ir ön. Pedig kár! Lássa a „Hon“ alvezérének, Hegedűsnek főkortese a tapolczai választókerületben szintén beamter volt Tudnék megnevezni baloldali férfiút, ki régi szolgálatáért az ön által durván megrótt R. J. úréhoz hasonló pensiót húz , de nem teszem , miután régi hivataloskodásukat nem rovom fel nekik bűnül, tudván azt, hogy ama szomorú időkben, aki vagyonra nem támaszkodhatott, szellemi tőkéjét nem kamatoztathatta, hacsak a közügyek terére nem lépett. Személyemre nézve nagy tévedésben van a „Hon“ levelezője, mert fájdalmára sem muszkavezető, sem beamter nem voltam, miután egy éve csak, hogy a pesti egyetem polgára megszűntem lenni. Igaz, hogy honvéd sem voltam, mert ölében hordott még anyám, midőn apám mint nemzetőr, három bátyám pedig mint honvéd küzdött a hazáért; a legkisebbik alig 15 éves több csatát állott ki, mint ahány évet számlált, s ette a fogság kenyerét. Nem tehetek róla, hogy vérem nem vegyülhetett bátyáim vére közé, hogy nem áztathatom vele hazánk szent földét, melynek felzavarására a baloldal épen azon rajongókkal szövetkezett, kiknek kezén dicső honvédeink vére piroslik. # * # Újságul írhatom, hogy a balpárt nálunk igen nemtelenül korteskedik. Már kiszámították, hogy minden balpártira 9 hold föld jut a papok jószágából, hogy a bélyeg, monopólium, százalék, haláleset felvétele megszűnik. Ha a nyomorult ámitók megmondanák a népnek, hogy mindezek a földadó emelésével leendnek kárpótolva, minthogy más adóforrás alig van, nem hiszem, hogy véres fővel nem távoznának el saját népeik közül, kiket ily nemtelenül elámitanak. Ijesztik a népet, hogy a jobboldal a nemességet akarja visszaállítani; a jobboldali Oroszi községbeli nemeseket pedig azzal áliták, hogy a balpárt régi nemesi jogukat visszaadja. Semmi eszköz sem fut elöttük. A csögleiek a múltkor széttépték a jobboldali zászlót, s a jobboldali izraeliták ablakait beverték, a tüskevári plébánost majd megfojtották; u. i. Péter Ferencz ámító beszédjére a Tüskeváron levő 7—8 balpárti verekedést kezdett az ámításokra nem hallgató jobboldaliakkal, s a béke helyreállítása végett megjelenő plébánost is fojtogatni kezdették. Népe szeretete azonban megmentette a gazok körmeitől. Úgy a csöglei, mint a tüskevári zavargók fogva vannak, de vezérük szabadon jár folyvást. Oly ügyesen működik, hogy noha tudjuk, hogy a nép magától a fölebbiekre nem is gondolna józan eszénél fogva, mégsem lehet rábizonyitni valamit s beszédjére úgy vigyáz, hogy azok következményei alól rendesen kibúvik. Az a hír szárnyal, hogy Nagy J. lemond. Jobb is lenne, úgy is meg fog bukni, eddigi számításunk szerint legkevesebb ezer szóval győzünk. Ha lemond, legalább megspórolja azon 6000 forintot, melyet hallomás szerint korteskedésre szánt. A baloldali kortesek is belátják már maguk - — q----------------—ujcaix. Győzelmünk reményünkön felül fényes lesz! Ujváry Ferencz: G a lá n tha, máj. 28. (Nyilatkozat.) A „Hon“ 20. számában megjelent egy czikk D. J. betűk alatt, a galánthai összeíró bizottságra vonatkozólag, arra az alulirt bizottság következőleg nyilatkozik: A czikk írója egy csuhájától megvált, szavazati joggal sem biró, kóborló szökött barát, — az alulirt bizottság sokkal magasabban áll, hogy sem ily selejtes ember tollából eredt rágalmakra feleljen; — mindazonáltal a felhozott rágalmaktól méltó indignatióval elfordulván, ezennel az illető czikk íróját ünnepélyesen rágalmazónak nyilatkoztatja. Birtl Jakab, s. k. Lassú Lajos, s. k. Ürge Alajos, s. k. Sebestyén László, s. k. Vácz, máj. 28. (Cáfolat.) Alulírott az „Ellenőrinek ”. évi 123. számában reám vonatkozó névtelen közleményére ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy én, Csereklye Istvánnak névtelen levélben jobbpárti itatásra egy fillért sem küldöttem, és nemtelen koholmánynak nyilvánítom, mintha én Csereklye Istvánnál a „Vácz“ czimű lap ez évi máj. 20-ki számában megjelent felhívás következtében jelentkeztem és tőle a névtelen levélben küldött 100 ftot átvettem volna. Gállik Sándor, ügyvéd. Pest-Terézváros, május 31. (Baloldali pénz.) Csepeg is, csurog is a baloldali pénz a Terézvárosban. Csepeg néhány királyutczai kávéházban, hol a kortesek tanyát ütöttek és traktálják a baloldali híveket kávéval,liqueur-rel, de csurog ott, hol a Radócza-párt hiveinek választó czéduláit vásárolják. Az ember alig hinné, ha szemtanúja nem lett volna, amint bizonyos R.... cs. mesterségére nézve schuster,a baloldal egyik élelmes kortese 50 írtjával fizeti a Radocza pártbeliek választó czéduláit, hogy azokat megsemmisítse. Vigyázatra intjük a Radocza-pártot. A mint elmondtunk, az verissimum verum. P. Pes t Kő bá ny a, május 30. (Baloldali pénz.) A baloldal látván, hogy a józsefvárosi kerületben kisebbségben van és hogy ez ízben nem sikerül majd győzni a választásnál, minden erejét megfeszíti, hogy mégis diadalmaskodjék. íme, szóljanak tények. Itt a Kőbányán van néhány ember, ki még határozatlan — miért, miért nem, tudni nem lehet — de nem igen akarnak szavazni. Ezeket most a főkortesek végig járják és ha szavazásra (már t. i. a baloldali jelöltre) nem ígérkeznek, 20 írtjával megveszik a szavazó igazolványt. Szolgálok névvel is, ha tetszik. Sz. Pest Ferenczváros, máj. 31. (Tiltakozás.) A „Magy. Újság“ 122. sz. egy Hollós László által aláírt ferdítésekkel tett czikkben személyemet illetőleg a következő foglaltatik. „Azé a Márkus Ignáczé, a ki a ferenczvárosi polgárok előtt egy hamisított takarékpénztári betéti könyvnek bűnügye által nem a legelőnyösebben ismeretes.“ Hollós László úrral polemizálni nem akarok, nem is fogok, és most is csak azért szólalok föl, hogy kimutassam, mily aljas eszközökhöz folyamodik a szórbali sajtó, és minő ferdítések által igyekszik gyanúsítani és rágalmazni. A takarékpénztári könyvecske története az: Én egy Borbech nevű ember által az én károsításomra hamisított, ferenczvárosi takarékpénztári könyvecske ügyében a józsefvárosi kapitányságnál keresetet voltam kénytelen indítani. íme, Hollós úr nem átalja, engem a vádlott színében föltüntetni. Ez tiszteséges eljárás ? ! Márkus Ignácz: KÜLÖNFÉLÉK. Pest, május 31. (Zsófia főherczegnő örök lelki nyugalmáért) Esztergomban ma tartotta a herczegprimás a polgári hatóságok és számos ájtatoskodók jelenlétében az ünnepélyes gyászisteni tiszteletet. (A második követválasztás) a győrvárosi és megyei lesz, melynek határnapja június 13-ára van kitűzve. (A magyar egyetem.) A „Magyar Állam“máj.30-iki számában az egyetem egy tanára, kétségtelenül a theologiai kar tagja, sőt hihetőleg épen tanácstagja (különben miként tudhatná a miniszteri leiratnak, melyre hivatkozik, még számát és keltét is ?) nagy zajt üt a felett, hogy az ez idei rektor rendeletéből az egyetemi senátusnak az arnapi körmeneten „százados törvényes szokáson alapuló megjelenése ez idén végkép elmarad,“ és sajnálja, hogy ilyféle rendelet Toldy urnak független rektori hatáskörébe tartozik, melyet ily sérelmes és az intézetnek mint „magy. kir. katholikus egyetemnek jelleme ellen vétő“ módon használ fel. E támadás folytán mi is elmondjuk az ügyről véleményünket. Világos, hogy a rektornak sem hatalma, sem intenziója nem lehet az egyetemi tanács kath. tagjainak meggyőződésén erőszakot tenni, s őket mint katholikusokat a körmenettől visszatartani; különben a czikk írójához sem küldötte volna a miniszteri leiratot, mely a körmenet megtartását tudatja, a mit pedig tennie kellett, különben ez azt nem is láthatta volna. A zajgónak tehát az látszik fájni, hogy a tanács nem jelent meg az arnapi isteni tiszteleten, mint egy katholikus egyetem képviselője, teljes parádéban s hogy ilyes megjelenésével a rektor nem kívánt az egyetem „kath. jelleme“ mellett tüntetni. Ezt azonban csak helyeselhetjük, mert a törvényhozás az egyetemet subventiói által tettleg országosnak, tehát felekezetnélkülinek jelentette ki,“ a rektor jól cselekedett, midőn az ellenkezőnek még színét is el kívánja távoztatni, nehogy a törvényhozás a budgetvitában az egyetem ilyféle feltűnő felekezeti demonstraegyetem egyáltalában nem arra való, hogy egyes pártok vagy felekezetek demonstratiókra használják fel. Az egyetem országos intézete Toldy fentebb említett intézkedésével csakis kötelességét teljesítette. (Az „Elrenőr“) csütörtöki számában két támadás foglaltatik lapunk ellen. Megkíméljük olvasóinkat a szidalmak reprodukálásától és műveltségünk nem engedi azok viszonzását. Rövideden csak alaptalanságukat mutatjuk ki. Az egyikben Csernátony azzal véli csökkenteni a „P. Napló“ szavainak súlyát, hogy lapunkat a Deák-párt terjeszti. Kérjük Csernátony urat, emlegesse azt nagyon sokszor, mert mi azt hiszszük, hogy a közönség előtt nekünk az nem válhatik sem szégyenünkre, sem kárunkra, ha a baloldal lapja rólunk minduntalan azt constatálja, hogy a Deákpárt vezérférfiai lapunkra mily súlyt fektetnek. Viszonzásul megígérjük, hogy nem igen fogjuk emlegetni, hogy az „E.“-t a balközép vezérférfiainak pénze alapította és tartja fenn, pedig a legegyszerűbb dolog volna, hogy e tényhez ugyanazon insinuatiókat csatoljuk, aminőkkel az „Ellenőr“ áll elő a „Napló“ s a Deákpárt között fenforgó viszonyt illetőleg. Az „Ellenőr“ másik támadása még alaptalanabb. Egy valaki azt fogja ott reánk, hogy mi helyeseltünk valamit, amit magunk is megtámadtunk. Az illető nem is olvasta lapunkat és hazudik hasáb számra. Hogy nem szégyenli magát! (A birodalomban élő ó-katholikusok képviselőinek értekezlete.) A bécsi ó-katholikusok végrehajtó bizottsága utolsó ülésében elhatározta, hogy a birodalomban élő ó-katholikusok képviselői Bécsben június hó 16-án a közös értekezletre gyűljenek egybe, mely a Kölnben September havában tartandó második ó-katholikus congressus ügyében fog tanácskozni. Programmal a következő 6 pont tűzetett ki : 1. Egységes szervezése az ó-katholikus községeknek és egyleteknek, 2. Eljárás a kormánynyal szemben, 3. Az ó-katholikusok viszonya a szabadelvű politikai egyletekhez, 4. Az iskolaügy, 5. Infallibilista papok kizárása az egyházi functiókból, 6. Püspök választása. Az értekezlet tüzetesen meg fogja vitatni e pontokat. Értesítést és felvilágosításokat ad Linder Károly Bécsben, ki az első a katholikus község elnöke. (Lopás a vasuton.) Egy porosz báró utazott múlt pénteken Bécsből Pestre egy 1. oszt. coupéban; vele volt még két úr és egy nő. A báró útközben valamelyik állomáson cseresznyét vett és fizetés alkalmával tározóját az ülésen felejte. A nő ezt észrevévén, kendőjét dobta a tárczára, és így annak tulajdonosa egészen megfeledkezett róla. A pesti pályaudvaron a nő, ki az után nagy álmosságot színlelt, sietősen elhagyta a kocsit, és eltűnt, mielőtt a báró veszteségét észrevette volna. A tározóban 8000 ft értékű váltó, 700 porosz tallér, 7 darab ezres, 6 százas és több kisebb bankjegy volt. A báró azonnal jelentést tett a városi kapitányságnál, melynek már szombaton reggel sikerült a tolvajt a pesti demimonde egyik leghirhedtebb tagjában, az újvilág-utcza, 11. sz alatt lakó Kabzai Laurában felfedezni. A kutatás, melyet a rendőrség a nevezett lakásán a báró jelenlétében intézett, sokáig kevés eredménynyel kecsegtetett a mindent tagadó bűnössel szemben, míg végre a kandallóban egy elégett váltó egyik vége a báró nevével és ismételt kutatás után a tárcza is a pénzzel előkerült. A tettes a fenyítőtörvényszéknek adatott át, a báró pedig a rendőrség közegeit dúsan megjutalmazta. (Földrengés.) Jászberényből rávítják a „M. Á.“-nak, hogy ott tegnap délutáni 2 óra előtt öt perccel délkeletről erős morajjal érkezett háromlökéses földrengés riasztotta föl a lakosságot. (Pályázati hirdetmény). A „pesti nemzeti dalkör“ pályázatot hirdet eary magyar irályu és szövegű zene műnégyesre. Jutalom 10 db arany. Beküldési határidő 1872. évi julius 1. A pályamunkák idegen kézzel írva s jeligével ellátva, a szerző nevét tartalmazó jeligés levelekkel együtt a fenti határidőig Zichy Antal egyleti elnökhöz küldendők be. (Múzeum utcza 8. szám.) Elkésetten feladott pályamunkák bírálat alá vétetni nem fognak. A pályaművek válfaja szabadon választható, a díj azonban csak az általános becsű műnek adatik ki. Pályabirák: Erkel Ferencz, Ábrányi Kornél és Huber Károly urak. A mű szerző tulajdona marad, az egylet azonban magának tartja fenn azt először előadhatni. Kelt Pesten 1872. május 20. Horváth Károly alelnök. (A színi tanoda vizsgálatainak sorrendje) az 1871/2-diki tanévre. Május 31-én. Mind a három drámai osztály elmélete Paulay tanár. Junius 1-én Gyakorlati vizsga az Iső drámai osztálylyal, és „Jeride“ vígjáték Paulay tanár. Junius 3-án. Zene elmélet és történet, mind a négy operai osztálynak, Nikolits tanár. Junius 4 -én. Iső drámai osztály : Nyelvtan, Széptan; II-dik drámai osztály: dramaturgia III-dik drámai osztály : Szinköltészet története Szigligeti tanár. Jun. 5-én. Operai kisebb gyakorlatok, Boccolini és Langer tanárok. Jun. 6-án Zongora, Babits tanár. Jun. 8 án I. dr. Oszt. verstan, költészettan, illemtan. II. dr. Oszt. jelmeztan Szigligeti és Szigeti tanárok. Junius 13-án. I fő drámai Oszt. gyakorlati vizsga, aztán vívás, táncz, Szigeti, Keresztessy, Campilli tanárok. Junius 15-én. Gyakorlati előadásul: „Egy nő, ki az ablakon kiugrik és „Choissy kiasszony.“ Az elméleti vizsgálatok a tanodában, az első osztály gyakorlati vizsgái a nemz. színpadon d. u. 2 órakor tartatnak. Valamint az előadás is június 15 én d. u . 2 órakor, mérsékelt belépti dij mellett tartatik. (Elillant.) Zágrábból irják, hogy Voncsina fia, egy 7. gymn. osztálybeli tanuló közelebb külföldre szökött. Általán beszélik, hogy a promemoriák ügyében erősen compromittálta magát, miért nemcsak a nyilvános intézetekből való kizáratás, hanem törvényszék elé idéztetés is fenyegette. (Felhívás.) Mindazon budapesti t. ez. állami tisztviselő urak, kik f. évi junius 16-iki országos tisztviselői gyűlésen vidéki tagtársak elhelyezésére vállalkoznak, szíveskedjenek ebbeli szándékukat naponkint d. u. 4—7 óráig az egylet jegyzőjénél bejelenteni. Budán, 1872. 29-én. A magyar tisztviselői egylet igazgatósága. (Jelenet az olasz parlamentben.) Abignente képviselő a „Perseveranza“ egyik piszkolódó czikkét olvassa fel a szószékről. Lanza miniszter így szakítja félbe a szónokot: az ön modora illetlen és lovagiatlan!“ A jobboldal erre