Pesti Napló, 1872. június (23. évfolyam, 125-148. szám)

1872-06-01 / 125. szám

ibiuchr., papi ornatusban az ostftr előtt olvasta fel hiveinek a „Zaszta­­vá“-t, intve a népet, hogy kormánypár­ti ra ne szavazzon, hogy a baloldalt támogassa, mert csak igy lesz elér­­h­e­t­ő, hogy a románok és szerbek a magyar iga alól felszabadulnak s nem fognak fizetni ad­ót stb. A vallás felhasználásával folytatott ezen izgatás a népet valóságos forrongásba hozta s annyira vitte, hogy a községházát megtámadó, a községi elöl­járóságot s különösen Vulpe Tódor földmivest lealacsonyító szavakkal és fenyegetésekkel bán­talmazó. A csendzavarók közül néhányan elfogattak s maga Milosevits Qája lelkész ur is a járásbíró­sághoz bekisértetett. Ezek azon bebör­tönözött fönlaki elvtársak, kikről az uj-aradi levél írója állítja, hogy sóhajaik igazságért kiáltanak! A bebörtönözött elvtársak között van K­e­­serü Lajos kicsapott jegyző is, ki o­k­­mány hamisításért elzáratván, az uj aradi levél írója szerint igazságért só­hajtozik. Ezen tisztelt elvtársa az uj­ aradi levél írójá­nak régebben megérdemelte volna ugyan azt a helyet, honnan most igazság után sóhajtozik, miután mint jegyző már oly dolgokat követett el, melyek miatt csak is nagy számú családja iránti tekintetből — kerülte el a criminális per­be vonatást. Ítélje meg Csernátony úr maga, hogy a tisztvise­lő törvénytelenséget, gyalázatos erőszakoskodást követett e el akkor, midőn bekisérteté azt a lel­készt, ki a nép vallásos érzületére hatással az oltár elöl Magyarország integritása ellen a bé­ke felforgatására s a magyarok elleni összetar­tásra izgatá a vallásos rajongással eltelt s kor­látolt felfogású népet. Vágó talán az okmányt hamisító elvtárs be­záratása által követett el a járási tisztviselő valamely gyalázatos erőszakoskodást? Az új­ aradi kerület nem törvényen kívüli állapotban érzi magát — mint a levél írója megjegyzi — hanem abnormis állapotban van azóta, mióta a vesztegetések és alacsony fajú korteskedési üzelmek a Mocsonyi párt által megkezdettek. » Mindenfelé dinom-dánom, itatá­sok, vesztegetések folynak javában! Babes Vincze ur, a képviselőjelölt, továbbá Kö­vér Gábor és Ternálgó Caesar urak kíséretében a községeket beutazó s minthogy a fiatal Mocsonyi román nyelven nem beszél, Babesiu ur tartotta a szónoklatokat. Képzelheti Csernátony úr, hogy ezen szónok­latokat minő magyar hazafias szellem lengé át, s mennyiben hangsúly­oztattak azokban Magyar­­ország érdekei, melyeknek tudvalevőleg Babc­­sin úr ismert jó barátja. De azért elvtárs ez, mert a hazafias kormány megbuktatására törekedik, s mert önök érdekei­nek előmozdítója Nem irigyeljük önöktől Babesiu urat, vala­mint nem óhajtozunk e féle barátságra s elvro­­konságra szert tenni, melytől az új-aradi kerü­let ellenzékének hazafias gondolkozású része undorral fordul el. Hogy vannak a választókerületben egyes de­rék és független hazafiak, kik az ujaradi kerület mandátumát egy Mocsonyi kezére bizni nem óhajtják, ez tagadhatatlan, s a magyar ügyre nézve valódi szerencse. Hogy ezen hazafiak egyike Paulovics György félegyházi birtokos úr, az is igaz. Ezen derék hazafi nagyon is függet­len ember, a mennyiben gyönyörű birtoka, egy­szerűsége s szellemi képzettsége őt valóban füg­getlenné teszik s tiszteletbeli hivatalát nem kér­te, hanem a megye közönség bizalma nyujtá ne­ki. Adná az ég, hogy sok ilyen mameluk volna hazánkban, vagy hogy minden lakosa e hazá­nak oly mameluk volna, mint Paulovics György ur, ki becsületes szorgalma után ma egy szép birtoknak tulajdonosa. Hogy Uj-Aradon a balpárti polgárok csak ki­sebb csoportokban értekeznek s jönnek össze, ez szintén tagadhatatlan, a mennyiben, ha akar­nának is nagyobb csoportokat képezni, ezt nem tehetik, lévén az ő számuk csekély, hogy azzal nagy csoportot képezni nem lehet. A­mi végül a levélben a kormánypárt ellen intézett jogfosztó, mameluk, erőszakoldás stb. kifejezéseket illeti, megjegyeznünk kell, hogy ezen czimek osztogatásában levélíró még nagyon gyenge, minélfogva ajánljuk neki, hogy Csernátony úrtól néhány órát vegyen, hogy a parliamentáris ellenzéki irályt oly tökéletesen el­sajátíthassa! Bessenyei Ferencz. Fest, május 31. (Választási mozgalmak.) A szegedi Deák-párt múlt szombaton nagygyűlést tar­tott, melyen előterjesztetett a vál. összeírások eredménye. Az I. kerületben 1838, a II. kerü­letben 1095 vál. iratkozott be. A Deák-párt ál­lása igen kedvező. A Deák-párt jelöltjei: Hor­váth Mihály és ifj. gr. Ráday Gedeon, s mind­kettő megválasztása bizonyosnak tekinthető. A Deák-párt említett gyűlésén Horváthnak Szeged körül szerzett érdemeit Dáni főispán emelte ki, előadván, hogy Horváth Mihály közben­járásának köszönhető legújabban, hogy a kor­mány a reáliskola építésére 60 ezer­ért előleget adott s neki köszönhetni, hogy a város minél előbb bírni fogja az annyira szükséges polgá­ri iskolát, miután a kormány Horváth Mi­hálynak ígéretet tett, hogyha Szeged városa a nevezett iskola részére helyiséget és fölszerelést ad, a föntartás állami költségen fog födöztetni. A tapolczai kerületből írják nekünk : Az ellenzék képv.­jelöltje, mint tudva van, itt Hegedűs Sándor, kit J­ó­k­a­i mutatott be, de ez urakat sok malheur éri. Először e hó ele­­jén jártak itt, s fogadtatásukban sehogy sem tel­hetik kedvük. A nyirádiak egyszerűen és határo­zottan kijelenték, hogy ők mind Deák-pártiak és Jókaiék beszéd nélkül tovább mentek. Ta­­polczán sem akadt hely, a­hova megszállhattak volna. Jókainak kijelenték, hogy mint írót szí­vesen látják , mint baloldali kortesről azonban nem akarnak tudni semmit. Igen csípős, szeles idő volt akkor, s G. J. gyógyszerész végre meg­könyörült, s megnyitó házát, melynek udvarán maroknyi nép előtt szónokolt Jókai s Hegedűs. Máj. 27-én Jókai megint Tapolczán volt, de rövid szóváltás után tovább utazott. 28-án reg­gel 9.c. ismét megjelent s az épen itt levő összeíró bizottságtól vál. jegyet kért, mint b. füredi bir­tokos. B. B. G. bizottsági tag figyelmeztet: re­meghatta magát és távozott. Csodálta, hogy ily tudós úr erre nem gondolt! Sarkadról írják nekünk, hogy a nagysza­lontai gyilkosságok hire az egész kerület­ben nagy megdöbbenést keltett, és sok jó lelkű baloldali letépi házáról a Simonyi-zászlót, mely alatt e gyilkosságok elkövettettek. Az ellenzéki lapok nagy bölcsen hallgatnak e gyilkosságok­ról, míg a jobboldal „erőszakoskodásá­t“ ugyan­csak tele torokkal hirdetik. Részünkről meg vagyunk győződve, hogy b. Simonyi La­jos olyan képv. mandátumot, mely­nek elnyeréséért kortesei gyilkol­tak, nem fogad el. Nagy-Kanizsáról írják nekünk : Ellen­zéki lapok azt kürtölik, hogy Virava baloldali jelölt itt hatezer választó előtt tartó beszé­dét. Miután összesen 3108 választó van e kerü­letben, hogy lehet Viravának „hatezer vá­lasztója, azt megérteni nem tudjuk. A dolog úgy áll, hogy mikor Virava bevonult, a n.-kanizsai intelligentiának nagy része a Mura hídjának és akkor történt megnyitására rándult ki, s Viravát oly közönség fogadta, melynek legna­gyobb részét a 7—18 éves reménydús fiatalság képezte. Az összeírt választók közül kétezer­nél több Csengery Antal mellett nyilatko­zott . Viravának nem lesz ötszáz szavazata. A marczali kerületből irják nekünk, hogy a deákpárt csak a legközelebbi napokban fog jelöltjére nézve megállapodni s igy a Vés­­sey Sándor kikiáltására vonatkozó hír téve­désen alapszik. A szirma-besenyői kerület képv. jelölt­je, Ghyczey Samu programmjából idézzük a következőket: „Én — mint a közjogi alap védője — hatá­rozott deák-párti leszek, s e tekintetben a leg­szigorúbb pártfegyelmet ígérem és fogom kö­vetelni ; az ország belkérdéseinek szabadelvű irányban fejlesztésére és rendezésére nézve azonban, már függetlenebb, saját jobb meggyő­ződésem által jelzett irányt szándékom követni, és el vagyok határozva az igazat és jót bárki ellenében is védeni. Szorgalmazni fogom első­sorban azt, hogy a kormány által munkába vett országos caraster és egyéb statistikai adatok alapján egy egészsé­gesebb, igazságosabb adórendszer lépjen a mos­tani helyébe, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy habár az adó nem lenne is talán kevesbít­hető, de azt, valamint az államháztartás és kor­mányzat szükséges költségeit a társadalom kü­lönböző rétegei közt igazságosan felosztani, és ezáltal a nép egyenetlen terhein könnyíteni a jövő törvényhozás első teendői közé tartozik. Polgári és büntető törvénykönyvek hiányában alig vagyunk képesek az „enyim“ és „tied“ közti viszályokat elintézni, vagyon- és személy­bátorság tekintetében pedig talán még kedve­zőtlenebb helyzetben vagyunk, ésannyira, hogy a művelt nemzetek előtt — számos hiányaink között — talán ezért kell első­sorban pirulnunk. Mindent el fogok tehát követni arra nézve, hogy ez égető hiányok pótoltassanak, polgári és bün­tető törvénykönyveink megalkottassanak. Pártolója, s ha kell, szóvivője leszek a teljes lelkiismereti szabadságon nyugvó vallásegyen­­jogúságnak, hogy ne legyen, ne lehessen egyik vallás a másik fölött az állam kegyencze, és a­mennyiben az állam jótékonyságában részesül, e tekintetben egyik vallás olyan legyen, mint a másik; vallása miatt senki se legyen megfosztva azon jogoktól és kedvezményektől, melyekre minden képességgel bíró állampolgárnak jogos igénye van. Legkiválóbb figyelmemet azonban a népne­velés ügyének fejlesztésére fogom fordítani, mert úgy vagyok meggyőződve, de a tapasztalás is mellettem szól, hogy a nép nevelése, oktatása az egyetemes nemzeti mivelődésnek legbiztosabb alapja, és leghatalmasabb óvszer a politikai ámí­­tók és ámítások ellen is. „Ha a mostani többség megbukik, akkor az adó kevesebb lesz, trafik, bélyeg, százalék megszűnik, a szőlődézsmavált­­ság elmúlik.“ stb. ily és ezekhez hasonló valót­lanságokkal ámítanak ma, és a­mint csak e ke­rületben is tapasztaltam, fájdalom, nem minde­nütt siker nélkül, de ha egyszer a népnevelés és oktatás általánossá lett, akkor biztosan hi­szem, hogy egyetlen hívőre sem fognak majd találni az ámítók, mert minden honpolgár tudni fogja azt, hogy ha az államháztartásra, katona­ság, bírák, hivatalnokok stb. fizetésére szüksé­ges jövedelmek forrását is előbb bedugjuk, hogysem azok helyett újakat szereztünk és nyi­tottunk, akkor az államgépezet működése fel­akad és zavar keletkezik, melyre az ámítók sa­ját érdekükben számítanak.“ Ghyczeyben egy nagy tehetségű, erős meggyőződésű férfiút vá­laszt e kerület a házba, a közügy érdekében melegen óhajtjuk győzelmét. A „P. Napló“ levelei. A Deák-párt köréből. Devecser, máj. 28. (A baloldal korteskedése.) A „Hon“ 114. számának esti lapjában egy Devecserből keltezett, de a jó ég tudja hol és ki által irt levél jelent meg, mely személyemet és múltkori tudósításomat a legdurvább módon támadja meg. Csekély személyemmel nem aka­rok foglalkozni, s a rámruházott „ostoba, buta, stb.“ czímeket egyszerűen visszautasítom. Hogy becsületességemet is kérdés tárgyává teszi, no­ha távolról sem ismer, s oly szemétnek tart, melyet a városból ki kellene söpörni, — erre is csak azt mondom: Wie der Schelm ist, so denkt­er. Nem fogom a piszkolódások terére követni a „Hon“ ismeretlen levelezőjét! mert úgy magam, mint e nagy tekintélyű lap műveit közönsége iránt tartozom annyi tisztelettel, hogy olyasmik leírásától megkíméljem, mik a „Hon“ olvasóit a hetedik égbe ragadják. Azon fényes fogadtatásról, melylyel a deve­­cseriek Nagy Ignáczot megtisztelték, jobb ha hallgat a „Hon“ levelezője; mert ha egy hosszú falábú komédiás síppal, dobbal végig megy ut­­czáinkon, szintoly fényes kíséretre fog szert te­hetni, mint N. I. úr. Hogy D­vecser hölgyei „majdnem átalában” baloldaliak, azt csak az mondhatja, ki tán soha­sem volt nálunk, mint a „Hon“ levelezője. Mi­dőn a Szauer kisasszonyok nevét leírta, kimerí­tette a devecseri baloldali „hölgyek“ számát. Ezek baloldaliak igen, mert fivérük, egy P. miskei pálinkafőző izraelita polgártársunk szin­tén baloldali­ szórájával val­ felépitve, mely bizonynyal dí­szesebb, mint ama „hölgyek“ által felvarrt ko­szorú. Ne mondja azt a „Hon“ levelezője, hogy én a fölötti dühömben írtam múltkori levelemet, hogy Devecser baloldali lett. Esze ágában sincs baloldalivá lenni! Folyton nő a jobboldaliak száma, mely eddig is túlysulyban volt, mert a polgárság józanabb része kezdi belátni a balol­dal örült ígéreteinek haszontalanságát. Mire a követválasztás itt lesz, jó­formán megszámlál­hatja tíz ujján a devecseri balpártot. Mint devecseri lakos, tudva hogy a baloldal nálunk nemcsak jelenleg, de az előtt is kisebb­ségben volt, határozottan tiltakozom azon durva kifejezés ellen, mintha „Devecser a városi kép­viselő testület tagjait, gonosztevőkből“ válasz­taná. Devecser ezt nem tette s nem is fogja ten­ni soha, hanem hogy a devecseri balpárt, mely még akkor a város 2-ik választókerületében ha­zug ígéretek következtében túlsúlyban volt, csakugyan ilyesmit tett, azt hasztalan tagadja a „Hon“ levelezője, s hiába nevezi közleménye­met rágalomnak, mert facta loquuntur, s egyko­ri botlásukat maguk az illetők sem tagadják. Én csak tényt registráltam s a tényregistrálás akkor sem bűn szerintem, ha a baloldalra vet homályt.Közleményemmel polgártársaim becsü­letét sem martam, mert a kinek nem inge, ne vegye magára. Egyébiránt azon városi képvise­lőket azért sem most, sem aztán nem tartom „gonosztevőknek“, mert él lelkemben a hit, hogy jövőjüket nem fogják múltjuk homályos körére építeni. A­mit múlt levelemben a közös ügyről s a honvédségről szóltam, nem ismétlem, csak fi­gyelmeztetem ellenfelemet, hogy máskor ne azért támadjon, a­mit nem írtam. Lehetetlen szó nélkül hagynom azt, hogy a „Hon“ levelezője megtagadja becsületessége­met , mert Nagy Ignáczot népámítónak nevez­tem azért, mert adóleszállítást ígért. Legyen szíves levelező úr Ghiczy Kálmánnak, a baloldal általunk is igen tisztelt vezérének szemé­be vágni, hogy ő is becstelen ember, mert hasonlót mon­dott. A sár, melyet rám akart dobni, a baloldal legtisztább jellemű vezérére esett! Lássa csak, nem én vagyok a dühös, hanem ön, dühében nem látja, hová üt. Ezen ügyetlensége mellett egy másikat is kö­vet el a „Hon“ levelezője. Ugyanis kimutatja, hogyan lehetne az adót kevesbíteni. Azt mond­­a­n­­i, hogy a rendes hadseregből haza kell bo­csátani 500,000-et. Ezen pénzügyi bölcsesége annyira megtetszett önmagának a „Hon“ leve­lezőjének, hogy csudálkozik a fölött, hogy én ezt ki nem találtam. Engedje meg uram, enged­je meg, hogy én meg az ön csudálkozásán csu­­dálkozhassam. Bocsásson meg, hogy nem hajlom meg óriási pénz- és hadügyi tudománya előtt, ha mindjárt pápai tanár is ön, mert nem min­den pápai tanár Kerkapoly ám, ha­bár devecseri leveleket ir is. Hát az tudja-e kedves úr, ha az egész hadsereget és honvédséget feloszlatnák, ha minden hivatalt a királytól kezdve egész a kisbiróig megszüntetnének, szóval, ha oly szaba­dalmakkal bírnánk, mint az orang­utáng-csor­­dák, akkor meg semmi adót sem kellene fizetni. El tetszett feledni kedves úr, habár tanár is ön, hogy nem élünk capitoliumi világot, s a biroda­lom védelmét okos észszel nem bízhatjuk a lu­­dak gágogására, noha ezekhez nagy contingenst szolgáltatna a mai baloldal s az önhöz hasonló nagyhangú kortesek. Még a muszkavezetőkről és beamterekről is ir ön. Pedig kár! Lássa a „Hon“ alvezérének, Hegedűsnek főkortese a tapolczai vá­lasztókerületben szintén beamter volt Tudnék megnevezni baloldali férfiút, ki régi szolgálatáért az ön által durván megrótt R. J. úréhoz hasonló pensiót húz , de nem te­szem , miután régi hivataloskodásukat nem ro­vom fel nekik bűnül, tudván azt, hogy ama szo­morú időkben, a­ki vagyonra nem támaszkodha­tott, szellemi tőkéjét nem kamatoztathatta, ha­csak a közügyek terére nem lépett. Személyemre nézve nagy tévedésben van a „Hon“ levelezője, mert fájdalmára sem muszka­­vezető, sem beamter nem voltam, miután egy éve csak, hogy a pesti egyetem polgára meg­szűntem lenni. Igaz, hogy honvéd sem voltam, mert ölében hordott még anyám, midőn apám mint nemzetőr, három bátyám pedig mint hon­véd küzdött a hazáért; a legkisebbik alig 15 éves több csatát állott ki, mint a­hány évet számlált, s ette a fogság kenyerét. Nem tehetek róla, hogy vérem nem vegyülhetett bátyáim vére közé, hogy nem áztathatom vele hazánk szent földét, melynek felzavarására a balol­dal épen azon rajongókkal szövetkezett, kik­nek kezén dicső honvédeink vére piroslik. # * # Újságul írhatom, hogy a balpárt nálunk igen nemtelenül korteskedik. Már kiszámították, hogy minden balpártira 9 hold föld jut a papok jószágából, hogy a bélyeg, monopólium, százalék, haláleset felvétele megszűnik. Ha a nyomorult ámitók megmondanák a népnek, hogy mindezek a föld­adó emelésével leendnek kárpótolva, minthogy más adóforrás alig van, nem hiszem, hogy vé­res fővel nem távoznának el saját népeik közül, kiket ily nemtelenül elámitanak. Ijesztik a népet, hogy a jobboldal a nemessé­get akarja visszaállítani; a jobboldali Oroszi községbeli nemeseket pedig azzal áliták, hogy a balpárt régi nemesi jogukat visszaadja. Sem­mi eszköz sem fut elöttük. A csögleiek a múlt­kor széttépték a jobboldali zászlót, s a jobbol­dali izraeliták ablakait beverték, a tüskevári plébánost majd megfojtották; u. i. Péter Ferencz ámító beszédjére a Tüskeváron levő 7—8 bal­párti verekedést kezdett az ámításokra nem hall­gató jobboldaliakkal, s a béke helyreállítása vé­gett megjelenő plébánost is fojtogatni kezdet­ték. Népe szeretete azonban megmentette a ga­zok körmeitől.­­ Úgy a csöglei, mint a tüske­vári zavargók fogva vannak, de vezérük szaba­don jár folyvást. Oly ügyesen működik, hogy noha tudjuk, hogy a nép magától a fölebbiekre nem is gondolna józan eszénél fogva, még­sem lehet rábizonyitni valamit s beszédjére úgy vi­gyáz, hogy azok következményei alól rendesen kibúvik. Az a hír szárnyal, hogy Nagy J. lemond. Jobb is lenne, úgy is meg fog bukni, eddigi számításunk szerint legkevesebb ezer szóval győzünk. Ha lemond, legalább meg­spórolja azon 6000 forintot, me­lyet hallomás szerint korteskedésre szánt. A baloldali kortesek is belátják már maguk - — q----------------—ujcaix. Győzelmünk reményünkön felül fényes lesz! Ujváry Ferencz: G a l­á n t­h­a, máj. 28. (Nyilatkozat.) A „Hon“­­ 20. számában megjelent egy czikk D. J. betűk alatt, a galánthai összeíró bizott­ságra vonatkozólag, arra az alulirt bizottság következőleg nyilatkozik: A czikk írója egy csuhájától megvált, szava­zati joggal sem biró, kóborló szökött barát, — az alulirt bizottság sokkal magasabban áll, hogy sem ily selejtes ember tollából eredt rágal­makra feleljen; — mindazonáltal a felhozott rágalmaktól méltó indignatióval elfordulván, ezennel az illető czikk íróját ünnepélyesen rá­galmazónak nyilatkoztatja. Birtl Jakab, s. k. Lassú Lajos, s. k. Ürge Ala­jos, s. k. Sebestyén László, s. k. V­á­c­z, máj. 28. (C­áfolat.) Alulírott az „Ellenőrinek ”. évi 123. számá­ban reám vonatkozó névtelen közleményére ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy én, Cse­­reklye Istvánnak névtelen levélben jobbpárti itatásra egy fillért sem küldöttem, és nemtelen koholmánynak nyilvánítom, mintha én Cse­­reklye Istvánnál a „Vácz“ czimű lap ez évi máj. 20-ki számában megjelent felhívás követ­keztében jelentkeztem és tőle a névtelen levél­ben küldött 100 ftot átvettem volna. Gállik Sándor, ügyvéd. Pes­t-T­erézváros, május 31. (Baloldali pénz.) Csepeg is, csurog is a baloldali pénz a Teréz­városban. Csepeg néhány királyutczai kávéház­ban, hol a kortesek tanyát ütöttek és traktálják a baloldali híveket kávéval,liqueur-rel, de csurog ott, hol a Radócza-párt hiveinek választó czédu­­láit vásárolják. Az ember alig hinné, ha szemta­núja nem lett volna, a­mint bizonyos R.... cs. mesterségére nézve schuster,a baloldal egyik élel­mes kortese 50 írtjával fizeti a Radocza pártbe­liek választó czéduláit, hogy azokat megsem­misítse. Vigyázatra intjük a Radocza-pártot. A mint elmondtunk, az verissimum verum. P. P­e­s t K­ő b­á n­y a, május 30. (Baloldali pénz.) A baloldal látván, hogy a józsefvárosi kerü­letben kisebbségben van és hogy ez ízben nem sikerül majd győzni a választásnál, minden ere­jét megfeszíti, hogy mégis diadalmaskodjék. íme, szóljanak tények. Itt a Kőbányán van néhány ember, ki még határozatlan — miért, miért nem, tudni nem lehet — de nem igen akarnak sza­vazni. Ezeket most a főkortesek végig járják és ha szavazásra (már t. i. a baloldali jelöltre) nem ígérkeznek, 20 írtjával megveszik a sza­vazó igazolványt. Szolgálok névvel is, ha tet­szik. Sz. Pest Ferenczváros, máj. 31. (Tiltakozás.) A „Magy. Újság“ 122. sz. egy Hollós László által aláírt ferdítésekkel tett czikkben személye­met illetőleg a következő foglaltatik. „Azé a Márkus Ignáczé, a ki a ferenczvárosi polgárok előtt egy hamisított takarékpénztári betéti könyvnek bűnügye által nem a legelő­nyösebben ismeretes.“ Hollós László úrral polemizálni nem akarok, nem is fogok, és most is csak azért szólalok föl, hogy kimutassam, mily aljas eszközökhöz folya­modik a szórbali sajtó, és minő ferdítések által igyekszik gyanúsítani és rágalmazni. A­ taka­rékpénztári könyvecske története az: Én egy Borbech nevű ember által az én károsításomra hamisított, ferenczvárosi takarékpénztári köny­vecske ügyében a józsefvárosi kapitányságnál keresetet voltam kénytelen indítani. íme, Hollós úr nem átalja, engem a vádlott színében föltüntetni. Ez tiszteséges eljárás ? ! Márkus Ignácz: KÜLÖNFÉLÉK. Pest, május 31. (Z­sófia főherczegnő örö­k lelki nyugalmáért) Esztergomban ma tartotta a herczegprimás a polgári hatóságok és számos ájtatoskodók jelenlétében az ünnepélyes gyász­isteni tiszteletet. (A második követválasztás) a győr­­városi és megyei lesz, melynek határnapja jú­nius 13-ára van kitűzve. (A magyar egyetem.) A „Magyar Ál­­lam“máj.30-iki számában az egyetem egy tanára, kétségtelenül a theologiai kar tagja, sőt hihető­leg épen tanácstagja (különben miként tudhatná a miniszteri leiratnak, melyre hivatkozik, még számát és keltét is ?) nagy zajt üt a felett, hogy az ez idei rektor rendeletéből az egyetemi sená­­tusnak az arnapi körmeneten „százados törvé­nyes szokáson alapuló megjelenése ez idén vég­­kép elmarad,“ és sajnálja, hogy ilyféle ren­delet Toldy urnak független rektori hatásköré­be tartozik, melyet ily sérelmes és az intézet­nek mint „magy. kir. katholikus egyetemnek jelleme ellen vétő“ módon használ fel. E táma­dás folytán mi is elmondjuk az ügyről vélemé­nyünket. Világos, hogy a rektornak sem hatal­ma, sem intenziója nem lehet az egyetemi ta­nács kath. tagjainak meggyőződésén erőszakot tenni, s őket mint katholikusokat a körmenettől visszatartani; különben a czikk írójához sem küldötte volna a miniszteri leiratot, mely a kör­menet megtartását tudatja, a mit pedig tennie kellett, különben ez azt nem is láthatta volna. A zajgónak tehát az látszik fájni, hogy a tanács nem jelent meg az arnapi isteni tiszteleten, mint egy katholikus egyetem képviselője, teljes pa­rádéban s hogy ilyes megjelenésével a rektor nem kívánt az egyetem „kath. jelleme“ mellett tüntetni. Ezt azonban csak helyeselhetjük, mert a törvényhozás az egyetemet subventiói által tettleg országosnak, tehát felekezetnélkülinek jelentette ki,“ a rektor jól cselekedett, midőn az ellenkezőnek még színét is el kívánja távoz­­tatni, nehogy a törvényhozás a budgetvitában az egyetem ilyféle feltűnő felekezeti demonstra­egyetem egyáltalában nem arra való, hogy egyes pártok vagy felekezetek demonstratiókra használják fel. Az egyetem országos intézet­e Toldy fentebb említett intézkedésével csak­is kötelességét teljesítette. (Az „Elr­enőr“) csütörtöki számában két támadás foglaltatik lapunk ellen. Megkíméljük olvasóinkat a szidalmak reprodukálásától és mű­veltségünk nem engedi azok viszonzását. Rövi­deden csak alaptalanságukat mutatjuk ki. Az egyikben Csernátony azzal véli csökkenteni a „P. Napló“ szavainak súlyát, hogy lapunkat a Deák-párt terjeszti. Kérjük Csernátony urat, emlegesse azt nagyon sokszor, mert mi azt hisz­­szük, hogy a közönség előtt nekünk az nem válhatik sem szégyenünkre, sem kárunkra, ha a baloldal lapja rólunk minduntalan azt consta­­tálja, hogy a Deákpárt vezérférfiai lapunkra mily súlyt fektetnek. Viszonzásul m­egí­gérj­ük, hogy nem igen fogjuk emlegetni, hogy az „E.“-t a bal­közép vezérférfiainak pénze alapította és tartja fenn, pedig a legegyszerűbb dolog volna, hogy e tényhez ugyanazon insinuatiókat csatoljuk, a­minőkkel az „Ellenőr“ áll elő a „Napló“ s a Deákpárt között fenforgó viszonyt illetőleg. Az „Ellenőr“ másik támadása még alaptalanabb. Egy valaki azt fogja ott reánk, hogy mi h­e­­lyeseltünk valamit, a­mit magunk is megtámadtunk. Az illető nem is olvasta lapunkat és hazudik hasáb számra. Hogy nem szégyenli magát! (A birodalomban élő ó-katho­l­iku­­sok képviselőinek értekezlete.) A bécsi ó-katholikusok végrehajtó bizottsága utol­só ülésében elhatározta, hogy a birodalomban élő ó-katholikusok képviselői Bécsben június hó 16-án a közös értekezletre gyűljenek egybe, mely a Kölnben September havában tartandó második ó-katholikus congressus ügyében fog tanácskozni. Programmal a következő 6 pont tűzetett ki : 1. Egységes szervezése az ó-katho­likus községeknek és egyleteknek, 2. Eljárás a kormánynyal szemben, 3. Az ó-katholikusok vi­szonya a szabadelvű politikai egyletekhez, 4. Az iskolaügy, 5. Infallibilista papok kizárása az egyházi functiókból, 6. Püspök választása. Az értekezlet tüzetesen meg fogja vitatni e ponto­kat. Értesítést és felvilágosításokat ad Linder Károly Bécsben, ki az első a katholikus község elnöke. (Lopás a vasuton.) Egy porosz báró uta­­­zott múlt pénteken Bécsből Pestre egy 1. oszt. coupéban; vele volt még két úr és egy nő. A báró útközben valamelyik állomáson cseresz­nyét vett és fizetés alkalmával tározóját az ülésen felejte. A nő ezt észrevévén, kendőjét dobta a tárczára, és így annak tulajdonosa egészen megfeledkezett róla. A pesti pályaud­varon a nő, ki az után nagy álmosságot színlelt, sietősen elhagyta a kocsit, és eltűnt, mielőtt a báró veszteségét észrevette volna. A tározóban 8000 ft értékű váltó, 700 porosz tallér, 7 darab ezres, 6 százas és több kisebb bankjegy volt. A báró azonnal jelentést tett a városi kapitányság­nál, melynek már szombaton reggel sikerült a tolvajt a pesti demimonde egyik leghirhedtebb tagjában, az újvilág-utcza, 11. sz alatt lakó Kabzai Laurában felfedezni. A kutatás, melyet a rendőrség a nevezett lakásán a báró jelenlété­ben intézett, sokáig kevés eredménynyel ke­csegtetett a mindent tagadó bűnössel szemben, míg végre a kandallóban egy elégett váltó egyik vége a báró nevével és ismételt kutatás után a tárcza is a pénzzel előkerült. A tettes a fenyítő­­törvényszéknek adatott át, a báró pedig a rend­őrség közegeit dúsan megjutalmazta. (Földrengés.) Jászberényből rávítják a „M. Á.“-nak, hogy ott tegnap délutáni 2 óra előtt öt perc­c­el délkeletről erős morajjal érke­zett háromlökéses földrengés riasztotta föl a la­kosságot. (Pályázati hirdetmény). A „pesti nemzeti dalkör“ pályázatot hirdet eary magyar irályu és szövegű zene műnégyesre. Jutalom 10 db arany. Beküldési határidő 1872. évi julius 1. A pályamunkák idegen kézzel írva s jeligével ellátva, a szerző nevét tartalmazó jeligés leve­lekkel együtt a fenti határidőig Zichy Antal egyleti elnökhöz küldendők be. (Múzeum­ utcza 8. szám.) Elkésetten feladott pályamunkák bí­rálat alá vétetni nem fognak. A pályaművek válfaja szabadon választható, a díj azonban csak az általános becsű műnek adatik ki. Pályabirák: Erkel Ferencz, Ábrányi Kornél és Huber Ká­roly urak. A mű szerző tulajdona marad, az egy­let azonban magának tartja fenn azt először elő­adhatni. Kelt Pesten 1872. május 20. Horváth Károly alelnök. (A színi tanoda vizsgálatai­nak sorrend­je) az 1871/2-diki tanévre. Május 31-én. Mind a három drámai osztály elmé­lete Paulay tanár. Junius 1-én Gyakorlati vizs­ga az I­ső drámai osztálylyal, és „Jer­ide“ víg­játék Paulay tanár. Junius 3-án. Zene elmélet és történet, mind a négy operai osztálynak, Nikolits tanár. Junius 4 -én. I­ső drámai osztály : Nyelv­tan, Széptan; II-dik drámai osztály: dramaturgia III-dik drámai osztály : Szinköltészet története Szigligeti tanár. Jun. 5-én. Operai kisebb gya­korlatok, Boccolini és Langer tanárok. Jun. 6-án Zongora, Babits tanár. Jun. 8 án I. dr. Oszt. vers­tan, költészettan, illemtan. II. dr. Oszt. jelmeztan Szigligeti és Szigeti tanárok. Junius 13-án. I fő drámai Oszt. gyakorlati vizsga, aztán vívás, táncz, Szigeti, Keresztessy, Campilli tanárok. Junius 15-én. Gyakorlati előadásul: „Egy nő, ki az ablakon kiugrik és „Choissy kiasszony.“ Az elméleti vizsgálatok a tanodában, az első osz­tály gyakorlati vizsgái a nemz. színpadon d. u. 2 órakor tartatnak. Valamint az előadás is júni­us 15 én d. u . 2 órakor, mérsékelt belépti dij mellett tartatik. (Elillant.) Zágrábból irják, hogy Von­­csina fia, egy 7. gymn. osztálybeli tanuló köze­lebb külföldre szökött. Általán beszélik, hogy a promemoriák ügyében erősen compromittálta magát, miért nemcsak a nyilvános intézetekből való kizáratás, hanem törvényszék elé idéztetés is fenyegette. (Felhívás.) Mindazon buda­pesti t. ez. ál­lami tisztviselő urak, kik f. évi junius 16-iki országos tisztviselői gyűlésen vidéki tagtársak elhelyezésére vállalkoznak, szíveskedjenek eb­beli szándékukat naponkint d. u. 4—7 óráig az egylet jegyzőjénél bejelenteni. Budán, 1872. 29-én. A magyar tisztviselői egylet igazgató­sága. (Jelenet az olasz parlamentben.) Abignente képviselő a „Perseveranza“ egyik piszkolódó czikkét olvassa fel a szószékről. Lan­za miniszter így szakítja félbe a szónokot: az ön modora illetlen és lovagiatlan!“ A jobboldal erre

Next