Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-11 / 209. szám
mezeknek ilyetén viszonyok közt megfelelnünk mélhatlanul szükséges. Különös mindenesetre, hogy az egyezkedés híveinek nagyobb része, a Deákpárt soraiból került, s a baloldali lapok kíméletlen, s bennünket gyakran vak pártfegyelemmel vádoló magatartásával szemben kiváló figyelemre méltó az, hogy ez engedékeny hangulat a választási győzelmek után nyert kifejezést. Világos jeléül szolgál ez az érzésnek, mely kétségtelen egyik alapját képezi a fusióra vágyásnak, ama béke és nyugalomszeretetnek, amely még egyrészt eleme volt a lajtán túli tartományokkal és a volt tényleges hatalommal ügyességet kötők pártjának, meghökken, midőn látja, hogy a küzdelem azza véget nem ért, sőt, habár más, ellentétes irányban, megújult. A politikai állandóságot, csendet kedvelőknek szükségképen nehezen eshetett, hogy az elért eredmény megóvása is erőmegfeszítésbe kerül; hogy a nyomásra viszszahatáskövetkezett, amely a szabályszerű állapottól szintén csaknem annyira eltávolított, mint amaz, hogy az egyensúly nem rögtön, hanem csupán hosszas, váltakozó ingadozások után állíttathatik helyre. S így a túlságos várakozásban csalódva, könnyen feledik a leküzdött akadályok nagyságát; a magatartás merevségének tulajdonítják ama nehézségeket, a melyek magából a helyzetből származnak, s hajlamot nyernek oly vívmányok feladására, amelyek , múlhatlan biztosítékul tekintettek , míg az előbbi, az absolutismus és birodalmi terjeszkedés ellen vívott harcz megújulása tartatott legnagyobb veszélynek, alkalmatlanokká váltak azokra nézve,akikre e valószinütlenebbnek s távolabbnak látszó eshetőségtől való rettegésnél kellemetlenebb a baloldallal folyton tartó mindennapi harcz. Ez érzés bizonyosan inkább ösztönszerű mint öntudatos, de kétségen kívül létezik, s annál veszélyesebb, annál inkább felderítendő, elemezendő, minél inkább leli igazolását egy gyakran conservatív szerepet viselni hivatott párt természetszerű hajlamaiban. Ezen bizonyos tekintetben felületes, a bonyodalmak elintézésének főleg könynyebbségét kereső törekvéssel párhuzamosan halad más ellenkező lélektani alapon fejlődött áramlat, amely szintén a jelenlegi pártok egyesülését mozdítaná elő. A cosmopolitikus irányzatok az országos pártok szervezetét mindenütt tágítani alkalmasak, lazábbakká teszik. Valamint Angliában a sociális feladatok zavarólag hatnak a hagyományszerűleg a szabadelvűség alapján szervezkedett pártokra, úgy nálunk a liberalizmus kérdései a közjogi alapon sorakozott pártok egyöntetűségét, benső összhangját gátolják, s ha szerencsére eléggé erős is állami békés fejlődésünk alapja , az 1867-diki egyezség nélkülözhetlenségének tudata , hogy koczkáztatását a haladás gyorsításának kedvéért általában tiltsa; mégsem előzhető meg bizonyos türelmetlenség, amely a külső viszonyok korlátai s az óhajtott előmenetel ellentéte folytán a kedélyekben fejlődött. Nem csekély önuralom szükséges ahhoz, hogy fontos kérdésekben különböző hitűek bárminő, ha még fontosabb czélra is együttműködjenek közre; a meggyőződés szabadságának tisztelete, mely viszonyaink közt folyton annyira megkívántató, ha egyénben is, pártnál még inkább, magas színvonalra emelkedést, a parlamenti élet kifejlődött voltát feltételezi. Igen természetes azonban, hogy ahol e kellékek tényleg léteznek is, a pártegyezség eszménye, amely a lelkiismereti türelmetesség nehéz, s a nagy többségnek mindig kellemetlen erényén könnyít, kényelmesebb alakulatok reményével kecsegtet; s hogy minél vérmesebbek a jövő kilátásai, annál kevésbé tartatnak kielégítőknek a máris elért eredmények, kivált oly pártnál, amely — mint a Deákpárt — erejéről meggyőződve, abban bízhatik. Míg így a Deákpártnál a fusióra irányzott óhajtások radicális politikai színezetűek, a baloldalnál ellenben csupán conservativ jellegűek lehetnek. Ennek közelebbi bebizonyítását, s az ebből folyó összeférhetlenség részletezését azonban kénytelenek vagyunk holnapi czikkünkre halasztani. .. volt, mert a kormány e tárgyalásokról mit sem tudott. Ez az ur ajánlataival megbukott s innen eredhetett ama londoni sürgöny. (Ghyczy Kálmán levelét), melyre — mint e levélből látszik — Lónyay grófnak egy üzenete adott alkalmat, esti lapunkban közöltük. Ezen üzenet, illetőleg levélváltás genesisét illetőleg a következőkről értesülünk: Lónyay gróf néhány héttel ezelőtt több jobboldali s egy ellenzéki lap szerkesztőjét kérette magához a végett, hogy őket egy, a pártállással össze nem függő politikai kérdésben informálja. Azon conversatióban, mely a miniszterelnök s az ellenzéki napilap szerkesztője közt folyt, szóba jött az is, hogy Ghyczynek fontos politikai eszméi vannak a pártok közeledésére vonatkozólag, amely körülmény különben már Ghyczy választási programmbeszédéből is ismeretes volt. Időközben a miniszterelnök tuzséri jószágára utazott. Visszatérte után, az országgyűlés megnyitását megelőző napok egyikén, Ghyczy megérkezése előtt megjelent a miniszterelnöknél azon jobboldali hírlapíró, kiről Ghyczy levelében megemlékezik. E jobboldali hírlapíró azt mondta, hogy azon baloldali lapszerkesztő, kiről fentebb szóltunk, nem találkozhatik a miniszterelnökkel, mivel épen fürdőre utazik, de ő általa azt üzeni neki, hogy czélszerű lenne, ha Ghyczy megérkezése után a miniszterelnökkel szólana. Ez üzenetre a miniszterelnök azt a választ adta az említett baloldali lapszerkesztő számára, hogy az országgyűlés kezdetén Ghyczy Kálmán őt, mint régi barátját, megszokta látogatni, s ha ezúttal is szerencséltetné látogatásával, kész lenne e látogatást viszonozni, s vele részletesen szólani; mindenekfelett azonban óhajtaná, hogy azon esetben, ha politikai tárgyról kívánna értekezni, a találkozás Deák Ferencznél történnék, s a miniszterelnök késznek nyilatkozott Deáknál megjelenni, ha erre a nap és óra meghatároztatik. Ebben állt a miniszterelnök nyilatkozata, mire aztán a közzétett levél érkezett. Kitűnik ebből, hogy mennyire alaptalan az „Erre nő !“ közleménye, s hogy a kérdéses ügyben a kezdeményezés nem a miniszterelnök részéről történt. Pest, sept. 10. (A londoni tárgyalások a magyar bank ügyében.) A „Corr. Bureau“ nem rég azt a londoni sürgönyt közlötte, hogy a magyar kormány által a magyar bank felállítására vonatkozó tárgyalások sikertelenek voltak. A magyar hivatalos lap e tudósítást meghazudtol s kijelentette, hogy a magyar kormány nem folytatott ily tárgyalásokat. Mint értesülünk, a dolog következőleg történt. Egy pesti urban járt Londonban, s „a maga szakállára“ alkudozásokat kezdett egy magyar nemzeti bank ügyében. Ez az úr azon czélból, hogy vele szóba álljanak, azt állító, hogy ő a magyar kormány megbízottja, pedig erre semmi joga sem A Deák-kör jelöltjeinek névsora — a képviselőház bizottságaira. — Pénzügyi bizottság: Csengery Antal, Ghyczy Kálmán, Horváth Lajos, Kautz Gyula, Kiss Lajos, Lipthay Béla b., Mocsonyi Antal, Pulszky Ferencz, Sennyey Pál b., Somssich Pál, Széll Kálmán, Torma Károly, Wahrmann Mór, Zsedényi Ede, Mihajlovics Károly. Vasúti bizottság: Bánó József, Dániel Pál, Feszt Imre, Házmán Ferencz, Kemény Gábor br., Korizmics László, Muzslay Sándor, Paczolay János, Péchy Manó gr., Petrovay Ákos, Prileszky Tádé, Salamon Lajos, Szapáry Gyula gr., Szentpály Jenő, Kraljevics Béni. Kérvényt bizottság: Apponyi Albert gr., Bogyó Sándor, Császár Bálint, Dániel Ernő, Eitel Frigyes, Justh Kálmán, Kemény Mihály, Lészay Lajos, Molnár Antal, Szőegényi László, Steiger Gyula, Stoll Károly, Örményi Miksa, Vizsolyi Gusztáv, Joannovics Branko. Napló -bíráló bizottság: Beliczey Rudolf, Bömbes Gyula, Bittó Béni, Gozmán János, Jankovics Miklós, Jenei József, Kardos Kálmán, Majthényi Dezső, Máttyus Aristid, Nedeczky István, Ujváry Lajos, Siskovics Tamás, Petrik Gyula, Szilády Áron, Taray Endre, Tarnóczy Gusztáv, Tolmácsy Mihály, Szmrecsányi Lajos, Trauschenfels Emil, Tarnóczy Béla, Tombory Iván. Függő adósságot ellenőrző bizottság: Bohus Zsigmond, Farkas Gyula, Kálnoky Pál gr., Kvassay László, Póttag: Erdődy Rudolf gr., Földváry János. Gazdasági bizottság: Kemény István br., Molnár Pál, Paczolay János, Radó Kálmán, Rogulics János, Simonyi Lajos br. Számvizsgáló bizottság: Gubody Sándor, Jurkovics János, Madas Károly, Tavaszi Endre, Vecsei-Oláh Károly. Mentelmi bizottság. Beöthy Ákos, Bogdán Vincze, Bothos Kálmán, Eötvös Károly, Halassy Gyula, Hodoss Imre, Hoffmann Pál, Máttyus Aristid, Radocza János, Zsivkovics János. Bíráló bizottságok. I. Paczolay János, Radó Kálmán, Radvánszky Károly, Steiger Gyula, Kégl György, Császár Bálint, Kis Lajos. I. Madas Károly, Bittó Béni, Brezovay László, Patrubán Gergely, Urbanovszky Ernő, Károlyi Gyula gr., Luksics Bódog. III. Karácsonyi Guidó gr., Kvassay László, Csóry Lajos, Kemény Kálmán b., Janicsáry Sándor, Wodianer Béla, Mocsonyi Antal. IV. Lónyay János, Molnár Antal, Radocza János, Berényi Ferencz gr., Schmausz Endre, Nemes Nándor gr., Kemény Mihály, V. Bothos Kálmán, Dániel Ernő, Lónyay József, Buzinkay Pál, Halassy Gyula, Eőry Jenő, Szomjas József. VI. Muzslay Sándor, Istóczy Győző, Jurka Bazil, Kazinczy István, Gidófalvy Albert, Vécsey Oláh Károly, Beöthy Algernon. VII. Vizsolyi Gusztáv, Lukács Béla, Rudics József dr., Brogyányi Vincze, Földváry Miklós, Matuska Péter, Pap Lajos. VIII. Tolnay Károly, Kubinyi Árpád, Fabriczius Károly, Perényi Zsigmond b., Dániel Béla, Modics László, Trifunácz Sándor. IX. Prileszky Tádé, Döry József, Ujváry Lajos, Dálnoky Barna, Karuch József, Zmeskál Mihály, Mattyua Arisztid. Ghyczy Kálmán nyilatkozata a baloldali kör September 7-iki értekezletén. (Vége.) Ide járul, hogy a honvédség fentartására szükséges költség már ezen évben is közel 10 millió forintot tesz, s a honvédségnek évenkénti szaporodásával csaknem kétszereztetni fog; a honvédségnek és állandó katonaságnak összesen sok millió forintra rugó költséget tartósan pénzügyi elvérzés nélkül nem bízhatjuk meg; s mind e mellett a közös hadseregnek jelen állásábani fentartása mellett, a honvédségi intézménynek ápolásával sem hagyhatunk fel, mert attól vártuk eddig is a magyar hadseregnek kifejlődését, de a magyar hadseregnek az említett módomi létesültével lehetne kétségen kívül a honvédséget az állandó katonasággal úgy egyesíteni, hogy a kettőnek összes költsége a véderőnek csökkenése nélkül kevesbedjék, s elviselhetővé tétessék. Folytatás a mellékleten, ORSZÁGGYŰLÉS. I. A képviselőház ma megalakult, s az új elnök, Bittó István egy ékes beszéddel foglalta el helyét. Örömmel győződtünk meg, hogy Bittó mily szabatos, rokonszenves szónok, s nem kétkedünk, hogy ugyanily mértékben bírja az erélyt és tapintatot. Üdvözöljük az elnöki széken, melyen a ház mindkét nagy pártja szívesen látja. II. A képviselőház illése sept* 10. (Folytatás esti lapunkhoz.) Nyilvánosan összeszámláltatván az első alelnökre beadott szavazati jegyek, a korelnök a következő eredményt hirdette ki: Beadatott összesen 300 szavazati jegy ; ezek közül kapott Perczel Béla 207, Simonyi Lajos 84, Bánó József 4, Bittó Béla 1, és Dániel Pál 1 szavazatot; érvénytelen volt 3. E szerint tehát Perezser Béla választatott meg első alelnöknek. (Éljenzés.) A második alelnökre történt szavazás eredménye a következő: Beadatott 282 szavazat; ezek közül Bánó József kapott 202 szavazatot, Tisza László 74-et; érvénytelen volt 3. E szerint tehát Bánki József választatott meg másod-alelnöknek. (Éljenzés.) Várady Gábor indítványára a jegyzőkre és a háznagyra egyszerre adatván be a szavazati jegyek, a korelnök következőleg hirdette ki az eredményt. A jegyzőkre beadott szavazatok közül Széll Kálmánra esett 195, Mihályi Péterre 195, Tombor Ivánra 189, Wächter Frigyesre 181, Szeniczey Ödönre 173, Kiss Miklósra 162. E szerint a ház jegyzőivé megválasztottak : Széll Kálmán, Mihályi Péter, Tombor Iván, Wächter Frigyes, Szeniczey Ödön és Kiss Miklós. (Éljenzés.) A háznagyra beadatott 276 szavazat; ebből esett Kovács Lászlóra 193, Jankovics Miklósra 78, [Lónyay Menyhért grófra 1. (Nevetés.) 3 szavazat üres. Ezzel a korelnök szerepe megszűnvén, az a következő szavakkal hagyta el az elnöki széket: T. képviselő urak ! A képviselőház minden hivatalnoka megválasztatván, az én korelnökségem is megszűnt. A ház alakulására vonatkozó előkészületi munkálatok sokkal terhesebbek voltak rám nézve, mint előre gondoltam volna, s ennélfogva örömmel lépek le e helyről, hanem mégis bizonyos megelégedéssel, mert azon jutalmat viszem el keblemben, hogy képviselőtársaim a rövid elnökségi időm alatt tett gyengéim és figgetlenségem iránt szíves elnézéssel voltak. (Éljenzés) s az nekem nagyon jól esett, s ezt meg fogom tartani emlékemben. Magamat a t. ház kegyes jó indulatába ajánlom. (Éljenzés.) Deák Ferencz: Adja Isten, hogy jövőben megint korelnöke legyen e háznak ! Ghyczy Kálmán indítványára a ház jegyzőkönyvileg fejezi ki a korelnöknek köszönetét, úgyszintén Deák Ferencznek indítványára a korjegyzőknek is. A korelnök és körjegyzők éljenzések közt elhagyják helyeiket, melyeket a megválasztott elnök és jegyzők foglalnak el. Bittó István: Mélyen tisztelt képviselőtársak ! Nem egyéni hajlamomat, hanem kötelességérzetem sugallatatát követem, midőn imént nyilvánított akaratuk előtt meghajolva, habozás nélkül lépek e helyre, melyet nagyérdemű elődömnek, Somssich Pál képviselőtársamnak — egészségi tekintetekből történt sajnos visszavonulása folytán — megtisztelő bizalmuk számomra kimutatott. Mint a képviselőháznak két éven át volt alelnöke, sokkal közelebbről ismerem én ezen állás nehéz feladatait, sokkal mélyebben érzem saját tehetségeim parányiságát, hogysem aggodalom nélkül gondolhatnék a teher nagyságára, mely annak elvállalásával gyenge vállaimra nehezedik, de önök így akarták és én, mint mindig, úgy ezúttal is készséggel engedelmeskedem parancsuknak, mert míg egyrészről azt hiszem, hogy minél terhesebbek a szolgálatok, melyek a közélet terén követeltetnek tőlem, annál kevésbé szabad kitérnem azok elől; másrészről nem csekély bátorítást merítek magamra nézve azon meggyőződésből, hogy most, miután a szavazatok többségével e díszes helyre emeltettem, a tisztelt képviselőház tagjai úgy összesen, mint egyenként hazafias jóindulattal fogják támogatni az ezen állással járó nehéz kötelességek hit teljesítésére irányzandó törekvéseimet. Annyival biztosabban reményem és várom én önöknek pártkülönbség nélküli hazafias támogatását e törekvéseimben, minthogy a tanácskozások folyamának részrehajlatlan vezetése és az azokbani rendnek törvényeink és házszabályaink szigorú követése melletti fentartása képezvén elnöki tisztem legfőbb feladatát, az én czéljaim mindenben azonosak a képviselőház összeségének czéljaival és azon mindnyájunkra nézve közös érdekben összpontosulnak, hogy a tanácskozások szabadságának sértetlen fentartása mellett biztosítva legyen egyszersmind azoknak sikere is, és megóva a parlamentnek, alkotmányos intézményeinek, e legbecsesbjének, tekintélye és méltósága. (Élénk tetszés.) És habár e czélok teljes biztosítása szempontjából magam részéről sem vélem egészen hallgatással mellőzhetni azt, hogy a tapasztalás házszabályainkat sok tekintetben határozatlanoknak és hiányosaknak, és így azoknak átvizsgálását felette kívánatosnak tüntette ki, az önök alkotmányos érzületébe vetett bizodalmamnál fogva mégis erősen hiszem, hogy addig is, míg módunkban lesz törvényes uton czélszerűen módosíttatni e szabályokat, a ház egyik oldalán sem fog hiányozni a parlamentáris discretio azon érzete, mely valamint a múltban a legélesebb elvi ellentétek mellett is lehetővé tette e szabályokkal számos nagy horderejű és üdvös törvények alkotását, úgy teljes hitem szerint most is képessé teend bennünket fontos feladatainknak megfelelni. (Tetszés.) E meggyőződésben és ily reménynyel foglalom el a számomra kimutatott elnöki széket ezen országgyűlés tartamára, mely ő Felségének,urunk s királyunknak legkegyelmesebb trónbeszéde szerint arra van hivatva, hogy a már lerakott alapokon folytassa a belső átalakulás megkezdett nagy munkáját, s a kor igényeinek és a nemzet érdekeinek megfelelőleg eszközölje fokozatosan államszervezetünk rendezését. Nagy tehát a feladat, mely reánk vár, mert kétséget nem szenved, hogy csakis annak czélszerű megoldása fogja a jogi és culturállamok sorába emelhetni hazánkat, és biztosítani annak hatalmi állását, sőt magát fennmaradását is. De Istennek hála,bírjuk a siker minden feltételeit, mert míg önök díszes sorai nagy számát tüntetik fel a férfiaknak, kik a törvényhozási téren politikai bölcsességüknek és államférfiai tapintatuknak sok fényes bizonyítványait adták, a kedvező viszonyok pedig biztos kilátást nyújtanak az ezen nagy munkához annyira szükséges béke állandóságára — más részről a hazaszeretetnek mindnyájunkkal közös érzelme biztos zálogul szolgál arra nézve, hogy bármi különbözők legyenek is közöttünk a felfogások az alapról, és eltérők a vélemények egyes kérdések felett, — e különbségek bizonyára nem a helyzetünk által sürgősen követelt, és a nemzet által jogosan várt siker meghiúsítását, hanem csak az egyes kérdéseknek minden oldalról való megvilágítását és alaposabb megvitatását fogják eredményezni mindenkorran. Midőn ezek után mélyen érzett hálámat fejezném ki a tisztelt képviselőháznak az érdemem feletti nagy kitüntetésért, és a ház nevében köszönetet mondanék érdemes korelnökünknek és a körjegyző uraknak az alakulásunk körül oly készséggel és buzgósággal tett fáradozásaikért,házszabályaink értelmében ezennel megalakultnak nyilvánítom a képviselőházat, és azon mindnyájunk keblében élénk viszhangra találó óhajtással zárom be szavaimat: éljen a király ! éljen a haza! (Hosszasan tartó élénk éljenzés.) Ferczel Béla alelnök : Fogadja a t. ház magam és megválasztott tisztviselőtársaim nevében is legforróbb hálánkat azon kitüntető bizalomért, melyben minket részesíteni váélóztatott. A kötelesség teljes érzetével, és azon bátorító reménynyel kezdjük meg működésünket, hogy a t ház a hivatalukat lelkiismeretesen betölteni törekvő választottadés nem fogja megtagadni szives istápolását és jóakaratát, melyre oly nagy mértékben van szükségük és a melybe tiszteletteljesen magunkat ajánljuk. (Élénk éljenzés.) Elnök: Hogy rendszeresen működhessünk, szükséges azon bizottságok megalakítása, melyek a házszabályokban előírják. Ilyen elsősorban a kilenc bíráló bizottság, továbbá a kérvényt a gazdasági, a naplóbíráló és a számvizsgáló bizottság megválasztása. Ha a t. ház osztozna nézetemben, ezen öt rendbeli bizottságra talán holnap 5 különböző ládában egyszerre történhetnék meg a szavazás. (Helyeslés.) Másodsorban szükséges lesz a pénzügyi és vasúti bizottságokat megválasztani és ha még holnap marad idő, megalakíthatjuk sorshúzás útján a kilencz osztályt. Ha méltóztatnak ebben megnyugodni, akkor a holnapi ülés napirendjére ezen általam fölsorolt tárgyakat fognánk kitűzni. (Helyeslés.) Ghyczy Kálmán: Csak azt vagyok bátor kérdezni az. elnök úrtól, várjon a kérvényt, gazdasági, naplóbíráló és számvizsgáló bizottság tagjainak száma az marad-e mely a múlt országgyűlésén volt, vagy pedig eziránt változás történik. (Maradjon!) Én is azt hiszem, hogy ugyanazon szám mellett kellene maradnunk. (Általános helyeslés.) Deák Ferencz: Annál inkább el lehet ezt fogadni, mert ha netalán valamelyik bizottság tagjainak száma nem mutatkoznék elegendőnek, pótlólag mindig választhatunk még tagokat. (Helyeslés.) Elnök: A múlt országgyűlésen csupán a naplóbíráló bizottság tagjainak száma iránt merült fel ezen kérdés, és akkor, szavazás útján 22-ben állapíttatott meg ezen bizottság tagjainak száma. Ha méltóztatnak most is e mellett maradni, akkor ugyanezen számban fog a választás eszközöltetni. (Helyeslés.) Felkérem a t. ház tagjait, méltóztassanak holnapra mindezekre a szavazati jegyeket elkészíteni. Még egy kérésem van azon képviselő urakhoz, akik két kerületben választattak meg. Éspedig kérném, méltóztatnának nyilatkozni az iránt, hogy melyik választást fogadják el. Én magam részéről bátor vagyok bejelenteni a t. háznak, hogy miután az alsó-csalóközi kerületen kívül az abrudbányai kerületben is megválasztattam, az abrudbányai központi bizottságnak megküldöttem lemondásomat és a választás határnapja már ott ki is van tűzve, úgy hiszem tehát, hogy méltóztatnak megnyugodni abban, hogy azon képviselők, akik két helyen választattak meg, három nap alatt nyilatkozzanak az iránt, hogy melyik választást fogadják el. (Helyeslés.) Deák Ferencz: Azt vagyok bátor kérdezni, várjon az abrudbányai kerületben már most akarnak választani ? § Elnök: Úgy tudom, hogy folyó hó 17-kére van a választás elrendelve. Deák Ferencz: A dolog rendje azt kívánja, hogy aki két kerületben van megválasztva, a háznál tegyen jelentést az iránt, melyik kerület választását fogadja el, De azután az elnök szólítja föl a másik kerületet az uj választás eszközlésére, így eljárni most sem késő. Minthogy az elnök úr az abrudbányai választást nem fogadja el, szólítsa fel mint elnök hivatalosan az abrudbányai kerületet az uj választás megejtésére. (Helyeslés.) Elnök : Egyéb tárgya nem lévén a mai ülésnek, azt ezennel feloszlatom. Ülés vége 2 óra 45 perc. A legfőbb figyelmet mindazonáltal e részben azon tekintet érdemli, melyre kellő súlyt fektetni úgy az országnak, mint a felséges uralkodó háznak érdekében van, s ez az, hogy a haza és királyi trón védelmére megingathatlan hazafias lelkesedéssel kész hadseregre , s a hadseregek harczképességének egyik fő kellékére, miveit ifjainknak fegyver alá leendő önkéntes tódulására, a magyar hadsereg létesítése nélkül, bárminemű más kísérletek tétessenek is e czélra, számitanunk nem lehet. Pénzügyeink függetlensége alatt nem tudok mást érteni, mint azt, hogy önálló bankrendszerünk legyen, az ország legfőbb költségei a magyar országgyűlés által állapíttassanak meg, s államadóságunk az osztráktól végleg elkülöníttessék. Hogy önálló bankrendszert óhajtok, nem kell bővebben fejtegetnem, s a magyar hadsereg költségvetésének, a magyar országgyűlésen leendő tárgyalásával, az ország ezen legfőbb költségének saját törvényhozásunk általi megállapítása eléretél, államadósságunkat pedig az osztráktól, ha ebből saját nevünkre felveendő új kölcsönnel az elvállalt évi járuléknak tőkében megfelelő összeget törlesztjük, a fennálló államjogi kiegyezés mellett is elkülönözhetjük, s ha ezt nem tehetjük jelenleg, ezt nem az említett kiegyezés, hanem pénzügyi helytelen gazdálkodásunk okozza. Független kereskedelmi rendszert csak azon állam honosíthat meg, mely önálló vámrendszert követhetvén, magát minden oldalról határvámokkal kerítheti, mert ezek által szabályoztatik a kereskedés. Mi a kiegyezés szerint is joggal bírunk országunkat minden oldalról, az osztrák országok és tartományok határain is a kötött vám és kereskedelmi szerződés lejártával körülvenni határvámokkal, s azokat belátásunk szerint szabályozni, de vájjon tehetjük-e ezt? Én nyilvános életem pályájának kezdetén a védvám rendszer követője voltam, s azt hiszem most is, hogy ha azt annak idejében életbe léptethettük volna, iparunk a tökéletességnek sokkal nagyobb fokán állana, mint áll most, de kénytelen vagyok azt is beismerni, hogy jelenleg az emberiség eszméinek a kereskedés szabadsága felé hajló csaknem általános áramlata, a közlekedési eszközöknek sokasága, gyorsasága, nagy szállítási képessége, s a kereskedésnek a múlt időkhöz aránytalanul nagy terjedelme mellett, lehetetlen, hogy egy aránylag kis ország, mint a mienk, kizárólag saját érdekeinek megvédésére irányzott teljesen önálló vámterületet képezhessen anélkül, hogy magát hasonlóra jogosított szomszédjai visszatolásának, érdekeinek nagy veszélyével, ki ne tegye, és kétszeresen is el ne veszítse a vámon azt, amit nyerne a harminczadon, s meg vagyok győződve, hogy ha pártunk czéljául azt tűzné ki, hogy állítassanak vissza a vámsorompók az osztrák országok és tartományok határain, ezen törekvése az ország polgárai csaknem minden osztályának legelhatározottabb ellenszenvével találkoznék. Ha önálló vámrendszert nem létesíthetünk, csak vám és kereskedelmi szövetség lehetséges más országokkal, ily szövetségben vagyunk jelenleg is, az nem tartozik a delegáció hatásköréhez, csak országgyűlésünk által köttethetik és nyittathatik meg. Vannak ezen szövetségnek kétségen kívül hátrányai, korlátoz bennünket némely közvetett adók és monopóliumok kezelésében, fennállásának feltétele, hogy az országok, amelyek között köttetett, viszonyosan méltányolják, kíméljék egymás érdekeit, de mellőzhetlen szükség kényszerűsége előtt nem lehet meg nem hajolni, s azért én a létező vám és kereskedelmi szövetséget, bekövetkezendő megújításának alkalmával érdekeinknek megfelelőleg a lehetségig javítandónak tartom ugyan, de megszüntethetőnek nem vélem. Hazánk törvényes függetlenségének diplomatiai elismerésére részemről nagy súlyt fektettek. — Sok, az igaz, amit e tekintetben még kívánnunk kell; de nem szabad kicsinylenünk azon eredményeket sem, melyek e téren, s leginkább pártunk kezdeményezése folytán, elérettek. Mária Therésiának uralkodása, és főleg az osztrák császári czimnek néhai Ferencz király általi felvétele óta Magyarországnak neve is kitörültetett, elenyészett a világ államainak sorából, feledékenységbe ment, mintha soha nem létezett volna, s beolvadott az osztrák császári birodalom fogalmába; most Magyarország neve ismét feltámadott tetszhalottéból. Magyarország helyet foglalt ismét az európai államok sorában, állami léte, a világ hatalmasságai által, ha nem is egészen correct módon, de diplomatiailag el van ismerve. A monarchiának ezen czíme osztrák-magyar monarchia, nézetem szerint, helyes, mert mind a két állam ugyanazon monarchia alatt ál. Ezen kifejezés osztrák-magyar birodalom nem helyes, mert a két külön államnak egy birodalommá olvadását fejezi ki, de „osztrák és magyar“ birodalom már correct kifejezésnek lenne tekinthető. A czím, amelyet Felséges urunk a külhatalmasságokkal kötött államszerződésekben használ, saját elismerésünk szerint is megállható. Az annyi alapos felszólalásokra alkalmat szolgáltatott osztrák birodalmi kancellári cím legközelebb megszüntettetett. Nem elégséges ugyan ez még jogos kívánalmaink kielégítésére, de előlépés mindenesetre, s a létező kiegyezés alapján vivatott ki, bizonyítékául annak, hogy e tekintetben ezen alapon a kitűzött irányban még tovább is lehet haladni. Mindezeknek előrebocsátása után az 1867. esztendőben létesült kiegyezésre nézve nézeteimet összevonva, következőkbe foglalom. Kívánom, hogy a létező törvények törvényhozás útján leendő megváltoztatásukig megtartassanak. A külügyi politika közösségét elismerem. Kívánom, hogy a német császárság példája, jelesül a bajor hadsereg mintája szerint magyar hadsereg állíttassék fel, az a hazában szállásoljon, s a közös fejedelem főhadparancsnoksága és az osztr. hadsereggel egyenlő szervezet mellett, a magyar honvédelmi miniszter alá, költségvetésére nézve pedig a magyar országgyűlés alá rendeltessék. A külügyi politika közösségénél fogva a közös külügyi minisztérium fentartása ellen nem szólalhatok fel. A közös pénzügyminisztériumot, közös pénztári kezelését átváltoztatandónak vélem.