Pesti Napló, 1872. október (23. évfolyam, 226-252. szám)

1872-10-25 / 247. szám

24­. szám« Péntek October 25.1872. 23. évi folyam. Szerkesztési iroda, taadó-Inivatals _____ JF Elő­fizetési feltételek: Hirdetések FWcziek-tere 7. «4m. L wuslet, F.r«mellek-taro 7.«. földszint if jfi iji j| jp, | gk jT |||| iuUto» iT «ZIBtQgy «int d&tttántk A Imi «eltörni részét illető min­ isn A. l*p anyagi rácsot Illeti kOile §3 KS 1 llU| m Ili Il ■ H H ! H'**^f* 5 1^,. I l'l I 1­­I I 11 H 1 Ilii 51S35 •• . ul:~: atatmmm “ 1 UM* . «1» JLJ W «JL. aJL JL1 I L JL JLJ AatX'Si ír«TM«**«*.»*, ». Wna.ilt.tl«. Utelak ouk tímárt W.'!iSát.»tith.« Utt«udSL. j, K (t (” K T t f ICÍADAS feEl­ les4fit kezektől fogadtatnak eL * sajtja iM (»a * ~ ...... ■ '""ILW’fingr i'lliwiiiin»nr-■ Előfizetési felhívás „PESTI iPUhra. Előfizetési árak: E&cex évre .................................22 ft. Félévre.............................11 ft. Negyedévre......................5 ft SO kr .* Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 fitig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó­hiva­tala“ czim alatt Pest, ferencziek­ tere 7 sz. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadó­hivatala. Pest, oct. 24. Palacky, az ősz cseh történész, közzé­teszi politikai végrendeletét. Összegyűj­tött kisebb munkáihoz mintegy utószóul, egy tanulmányt függeszt, melyben poli­tikai elveit, hosszú élete tapasztalatait recapitulálja. Mindenekelőtt visszavonja az 1848 — 9-ki viharokban mondott ama világhírű­vé vált szavát, mely szerint Ausztriát, ha még nem léteznék, meg kel­lene teremteni. E meggyőződése tévedés­nek bizonyult. Ő ezt akkor mondta, mi­kor a cseh nemzetnek is igazságra, egyen­jogúságra volt kilátása. Akkor még nem lehetett előre látni, hogy a cseh nemzet fölött németek fognak uralkodni. Ma a csehek egy ellenséges faj dictaturája alatt nyögnek. Ma Palaczky az Ausztria ma­radandó fennállásába vetett reményét teljesen elejti. Nem állhat fönn azon mon­archia, melyben a faj kényuralma ural­kodik, melyben a németek és magyarok képezik a hegemóniát. A cseh nemzetet nem félti az ősz történész; a cseh nemzet élte biztosított. A németeket nem akarja szidalmazni, ámbár teljesen megérdem­lik. A németeken ma a zsidók uralkod­nak s ezeknél öszpontosul minden szenny és minden irtózat, melyet a történelem fölmutathat. A­mi a magyarokat, a má­sodik hegemón fajt illeti, ezek nem so­kára ezer éves fönnállásuk ünnepét fog­ják megülni. Ez tény, de ezzel szemközt Palaczky arról biztosítja a világot, hogy fönnállása második évez­redének kezdetén, a ma­gyar nemzet nem bir majd utóddal, mely emlékét meg­ünnepelhetné. Ezzel tehát ki van mondva halálitéle­­tünk, s ki is van tűzve az idő, a mikor az rajtunk végrehajtatik. Még csak né­hány évtizedig megélhetünk. S azután széthullunk mint az oldott kéve, elpusz­tulunk,­ hogy nyomunkra sem fognak a­kadni. Ez a sors és Palaczky úr végzése, ez ellen nincs apelláta. S mi által vontuk magunkra e két nagyhatalom ádáz haragját? Bűnünk az, hogy visszanyertük jogainkat és iga­zainkat, s hogy azokkal élünk is. Megmá­­misíthatlan gonoszságunk abban áll,hogy a magyar államot megteremtettük, s ha isten is úgy akarja, a­mint magunk, azt fenn is tartjuk. A megsemmisítés átkát azzal vontuk árva fejünkre, hogy poli­tikai barátainkat nem azok táborában­ ke­­restük, kik nem egy ízben házunk fede­lére rá akarták dobni az égő kanóczot. Hogy a németekkel és nem a csehekkel szövetkeztünk, ez a halálos bűn, mely miatt kettétörik fölöttünk a pálczát. So­dom­a és Gomorrha sorsára jutunk, égő kéntenger fogja elárasztani városainkat és falvainkat, s nem marad magyar, ki­vételünkről hírt adhatna a kiváncsi utó­kornak. Kétségen kívül ez rémes sors, de mi már oly megrögzött bűnösök vagyunk, hogy még az ily fogvaczogtató intés sem fog rajtunk. Mi már csak benn mara­dunk a pokolban, mely előbb-utóbb ösz­­szeperzseli testünket-lelkünket. Mi tovább is élni fogunk azon jogunkkal, hogy e Magyarországból, mely kezeinkre bizatott, nagy történeti missiójának megfelelő álla­mot alkossunk. Történeti rendeltetésünket pedig abban találjuk föl, hogy az államot az általános jog, a cultura, s a szabadság egyik erős tényezőjévé emeljük. Mi to­vábbra is megteszünk majd mindent,hogy biztosítsuk állami és nemzeti tételünket, a többit isten kezére bizva, ki idáig veze­tett, s ki a nemzetek és államok ura. Mi ezentúl is Austria németeiben fogjuk azon kulturális elemet látni, mely minden fo­gyatkozásai daczára Ausztriában a vezér­szerepre van hivatva. Minderről már mi le nem tehetünk többé, vérünkké vált a bűn, s nem bírunk többé előle menekülni. Ha Palaczky visszavonja 1848-diki jel­szavát, s ma a monarchia széthullását proclamálja, ez az ő dolga.. 1848-diki dic­­tuma nem mentette meg a monarchiát, mostani jóslata sem fogja azt tönkre ten­ni. E monarchia jövője nem attól függ, mikép ítél felőle oly történész, ki más­nak lobbantja szemére a fajgyűlöletet, pedig ő maga a legiszonyúbb fajszenve­dély járma alatt görnyedez. Palaczky sze­rint szétbomlik a monarchia, elpusztul a magyar állam s csak a cseh nemzet, s va­lószínűleg a cseh állam marad épen. A halálangyal, mely pusztítva dúl majd ál­lamok és nemzetek között, csak a csetiek­től fog megijedni. Palaczky szerint a né­metek latrok és gazok, a magyarok ázsiai vad barbár nép, s csak a csehek képezik a szabadság s a humanitás megtestesülését. S igy vélekedik egy történész, a nemzet legkiválóbb­ elméje! Ha így beszélnek a böl­­csek és írástudók, mit várjunk a tömegtől, mely nem gondolkodik, csak dul­ful,csak szitkolódzik ? Az az 1848-diki visszaemlékezés Pa­lacky részéről fatális,és különösen velünk magyarokkal szemközt. Arra késztet, hogy mi is visszaemlékezzünk azon évre, s mindarra, a­mit a cseh nemzet képvise­lői akkor ellenünk, a monarchia valódi érdekei, a szabadság ellen vétettek. Nem bocsátkozunk részletekbe, nem rekrimi­­nálunk. A nemzetek könnyen felednek. S mi már régen megbocsájtottunk az el­lenünk vétkezetteknek. Ha maga Palacky fölidézi az 1848-diki szellemeket, ez reánk nézve csak újabb indok arra, hogy annál féltékenyebben őrizzük meg államiságunk és nemzeti létünk palládiumát, hogy an­nál kitartóbb erélylyel maradjunk meg azon után, mely annyi küzdés, annyi balszerencse után odáig vezetett, a hol ma állunk. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. A jezsuiták Magyarországon. Irta :Toldy István. IV, (1711—1872.) (Vége.) Ferencz több, II. József által beszüntetett szerzetet visszaállított, a kenezék, czistercziek, premontreiek rendje Magyarországon újra fel­támadt, de az 1814-ben a pápa által restaurált Jézus társaságtól az ország megkíméltetett. A Metternich kormány ugyan egy ízben be akarta hozni a redemptoristákat vagy ligurianusokat, hogy a jezsuitákat pótolják, de a nádor, J­ó­­zsef főherczeg, oly erélyesen ellenezte e „szerencsétlen gondolatot“, hogy a kormány felhagyott szándékával. A Bach-kormány azon­ban, midőn minden eszközt felkeresett Magyar­­ország elnyomására s a magyar protestantismus megtörésére, ismét behozta a szerzetet az or­szágba. Sczitovszky bíbornok, a Bach-rendszer teremtménye, a császár 1852-iki utazását hasz­nálta fel rá, hogy engedélyt nyerjen tőle a je­zsuiták letelepítésére, s még az évben kezökbe adta a nagyszombati gymnasiumot, melyen ad­dig a benezések tanítottak. A reactio e fényko­rában, midőn a jezsuiták nyíltan hirdették,hogy „Ausztria, ha az egyházat nem szolgálja, a leg­­haszontalanabb állama a világnak“, midőn a bécsi kormány concordatumot kötött Rómával, s Rüdigier püspök azt azzal ajánlta híveinek, hogy „szűz Mária a szive alatt hordta“, midőn egy császári patens a jus piacettt önkényt be­szüntette, midőn a Bach-kormány Magyaror­szágot erővel katholizálni akarta, hogy aztán könnyebben germanizálhassa: e setét és szo­morú korszakban Magyarországon ismét üldöz­­tettek a protestánsok és ismét behozattak a je­zsuiták. A szerzet atyái újra kezdték régi üzele­meiket, missiókat tartottak, egyházi gyakorla­tokkal traktálták a népet, tanítottak és gyón­tattak. Velök együtt különféle női s férfi szer­zetek és testvérületek importáltattak az ország­ba, melyet egy világi jezsuita, Gehringer báró kormányozott. K­u­n­s­z­t kalocsai érsek Kalocsán, Haas püspök Szathmáron állított ne­kik kollégiumot, Miksa estei főherczeg pedig Pozsonyban vett nekik pompás palotát, s a vá­ros kényszeríttetett egy templomot engedni át a szerzetnek. A jezsuiták ismét betolakodtak az iskolákba s templomokba, s szó- és tanszékről hirdették a protestánsok elleni gyűlöletet. Ne­kik köszönhető mindenekfelett, hogy a magyar katholikus papságból *) kiveszett azon szaba­dabb szellem, mely benne 1848 előtt uralkodott. A fiatalabb papi nemzedék, mely 1850-től 1867- ig nyerte kiképeztetését, már az újra betolako­dott jezsuiták tanain növekedett fel, s mesterei­vel már ma győztesen versenyezhet türelmetlen­ség s fanatismus dolgában. És ha csakugyan sikerül az ultramontánoknak Magyarországon ma egy katholikus pártot alakitanok, a mit gr. Apponyi György, a jelen (1872.) év elején meg­­kisérlett: ez is a jezsuiták érdeme lesz, mert az aristocratia azon része, mely egy ily pártnak lelkét képezendi, a pozsonyi és halksburgi je­­zsuita­ collegiumban nyerte nevelését. Három­száztizenegy éve, hogy Oláh Miklós érsek az első jezsuitákat Magyarországba behozta.Negy­venkét éven át (1561—1608) a törvényhozás elismeré­s) E pontban nem értünk egyet a t. szerzővel. Azt tartjuk, hogy a­mit­­itt dil­t, az vonatkozhatik a cleruk egy részére, de épen nem az egészre. A magyar ka­­tholikus alsó papság nagy része ez idő szerint fényes példát ad a vallási tolerantia s a haza iránti hűség terén. Híven és önfeláldozólag vesznek részt a nemzet küzdelmeiben s ennek köszönhető, hogy a „vallási párt“ alakítása az imént is meghiúsult. A szerk.­se nélkül, majd hetvenkilencz éven át (1608— 1687) a törvény nyílt rendelete ellenére voltak az országban. I. Lipót alatt a reactió diadala e szerzetnek is meghozta a törvényes elismerést, melyben 64 éven át (1687—1751.) részesült. De 1751-től 1773-ig, huszonkét éven át ismét a tör­vény tilalma daczára állott fenn. Hetvennyolcz évre, (1773—1852) az ország megmenekült tő­lük, de húsz év óta ismét befészkelték magukat a törvény ellenére. Változatos volt sorsuk ez idő alatt. Mária Terézia uralkodásának végét s II. Józsefét kivéve, szakadatlanul bírták ugyan az udvar támogatását, de a nemzet részéről állan­dóan annak megérdemlett gyűlöletében része­sültek. De bármikép állt ügyök, az üldözés úgy, mint a hatalom napjaiban, állhatatos ellenségei voltak az ország szabadságának. Az udvarnak 341 éven át (1526—1867) a míg meg nem szűnt Magyarország szabadsága,­­ önállása ellen küz­deni, buzgóbb, kitartóbb eszközei e szerzetnél nem álltak rendelkezésére. Minden uralkodó, minden kormány, mely különös tevékenységet fejtett ki Magyarország leigázásában, II. Ferdi­­nánd és I. Lipót úgy, mint a Bach-kormány, különös protectora volt a jezsuitáknak. S a je­zsuiták lankadatlan hévvel viselték az irtóhábo­­rút a protestantismus ellen, s viselik ma is. Ők voltak a 17. században lelke a kath. reactiónak, ők voltak Thun gróf sugalmazói a protestantis­mus elleni hadjáratában, ők igyekeznek ma az ország nyugalmát egy katholikus párt alakítása által megzavarni. Ők, a­mint Németországot ro­­manizálni igyekeztek, úgy dolgoztak Magyaror­szág germanizálásán, nemhogy a német nemze­tiségnek vagy culturának, hanem hogy az ul­­tramontanismusnak, s végelemzésben önmaguk­nak meghódítsák. Ily körülmények közt természetes, hogy elte­kintve mindazon erkölcsi okoktól, melyek e szerzet ellen szólnak, Magyarország, már tisztán a szabadság érdeké­ben is, kezdet óta ellensége volt a szerzetnek. A reactio azon hat évtizedét kivéve, mely Lipót fegyvereinek diadalától 1841-ig tartott, s melyben csakis a közvéleményt semmibe sem vevő országgyűlések pártolták a szerzetet, a nemzet rang- és valláskülönbség nél­kül megegyezett elítélésében. Az 1608-iki és 1651-iki törvények, s mindazok, melyek­ ezeket nyíltan megújították, kitiltották a szerzetet az országból, számtalan országgyűlés követelte el­távolításukat, s a királyok sok ízben hittel és aláírással kötelezték magukat feloszlatására. So­ha egy lépés nem történt a jezsuiták javára, mely az összes nemzet közérzületével ellentét­ben nem állt volna, s a magyar közvélemény sohasem nyilatkozott felettük másként, mint kár­­hoztatólag. S ha ily körülmények közt mégis azt látjuk, hogy ma, midőn az ország önrendelkezési jogát visszanyerte, midőn már öt év óta csak önmaga szab törvényt magának, a jezsuiták mégis zavar­talanul terjeszthetik erkölcstelen s veszedelmes tanúikat, s e meglepő jelenség kulcsát keressük : ezt a jezsuiták azon taktikájában találjuk, mely­nél fogva lehetőleg észrevehetlenekké igyekeznek magukat tenni. Egyes, mindig ritka kivételeket leszámítva, a jezsuiták mindig tudtak másokat, papokat vagy világiakat előtérbe tolni, s szemé­lyesen igen ritkán exponálták magukat. Még Pázmány is ünnepélyesen feloldatta magát szer­zetesi fogadalmai alól, hogy port szórhasson a világ szemébe. Ez oka, hogy a nagy közönség nem ismeri őket kellőkép, s igy nem tulajdonit nekik oly fontosságot, minőt megérdemelnek. De ma, midőn a német birodalom erélyes fel­lépése a jezsuita kérdést ismét napirendre hozta, ez indolentia, melylyel a jezsuiták üzelmei Ma­gyarországon tekintettek, szintén tenyészni kezd. Újabban a sajtó egy része dicséretes törekvése­ket mutat fel a szerzetnek a nagy­közönséggel való megismertetésére s az országgyűlés jelen ülésszaka talán nem fog elmúlni anélkül, hogy e kérdés parliamenti discussió tárgyává tétessék. A­mi már a jezsuiták elleni eljárás praktikus módozatait illeti, mindenekelőtt ki kell emel­nünk, hogy tévednek azok, kik gr. Andrássy­­tól várják e tekintetben az initiatívát. Nem mintha gr. Andrássy a cleri­ális párthoz hajta­nék. Magán nézeteit tekintve, az osztrák-magyar külügyminiszter csak oly felvilágosodott ember, mint bárki más Magyarországon. A­mi benne azonban az államférfiat illeti, és úgy csalódná­nak benne a liberálisok, mint a conservativek, ha őt quand mém­e a magukénak tekintenék. Veleszületett ellenszenve minden abstract theoria ellen oly erős, hogy liberalismus vagy conserva­­tió tekintetében talán nem is bir szilárd elvek­kel. Mint Magyarország­­miniszterelnöke, nem törődött másodrangu ügyekkel s egyetlen tagja volt a magyar kabinetnek, ki tisztán állami po­litikát űzött. Mint az osztrák-magyar monarchia minisztere, hasonlókép nem ismer más czélt, mint a monarchia állását és tekintélyét kifelé fenntartani s biztosítani, s a belügyek csak any­­nyiban bírnak előtte fontossággal, a­mennyiben közvetlen befolyással vannak a monarchia ál­lami politikájára. Mint minden ember előtt, ki egy nagy czélnak él, minden egyéb csak mint e czélra vezető eszköz jön tekintetbe, úgy gr. Andrássy mindent alárendel czéljinak, s e tekintetben rokon lélek Bismarkkal. Ma egy liberális kormány elnöke, holnap kész volna a conservativ elemekkel szövetkezni, ha a mon­archia érdeke úgy kívánná. Ez legszembeszö­­kőbb hiánya, de másfelől legnagyobb előnye is Andrássy grófnak mint államférfiúnak. E tulajdonok alkalmatlanná tennék egy szak­­miniszter állására, kinek minduntalan elvi kér­déseket kell megoldania, ha e tulajdonoknak köszönheti, hogy Beust gróf után Ausztriában úgy, mint Magyarországban, a közvéleménynek ő volt egyetlen jelöltje a külügyminiszteri tár­­czára. De volna bár Andrássy gróf a legszilárdabb elvekkel felszerelt anticlericáns politikus, a je­zsuita kérdésben még­sem ragadhatná meg az initiatívát azon egyszerű okból, mert az hatás­körén kivül esik. Az 1867. XII. magyar- s az ennek megfelelő osztrák-törvény a közös kor­mány hatáskörét a két közösügyre, hadügyre és diplomatiára korlátolja. A jezsuita kérdés pedig tisztán belügyét képezi a két országnak. Magyar­ *) Lásd a „P. N.“ 240, 241, 242, 244 245 és 246 reggeli számait. Fest oct. 24. (A d­e l­e­g­a­t­i­ok) albizottságának azon bi­zalmas értekezlete, melyről esti lapunkban szóltunk, sikerre vezetett. A „határőrvi­dék“ ügye függőben hagyatott, miben mindkét rész megegyezett. Az­ osztrák delegatió be is fejezte tanácskozásait, a magyar holnap este tartja utolsó ülését. (A minisztériumok személy­zeti létszáma) és­szevetve a minisztériu­monként elintézett ü­gydarabok számával némi­leg mértékül szolgál az egyes szakokban teljesí­tett munkásság megítélésére. E végből érdekes­nek tartjuk fölsorolni az egyes minisztériumok­ban alkalmazott személyzet s az ügydarabok számát. Mindegyik minisztériumban volt eddig egy­­egy államtitkár, csak a culzusban ket­tő , azonban miután Joannovits államtitkár le­mondott, itt is csak egy van. Miniszteri tanácsos van a pénzügynél 6, a bel- és kereskedelmi minisztériumban 5—5, az igaz­ságügyi és honvédelmiben 4—4, a közmunka minisztériumnál 3, a cultusnál csak 2. Osz­tálytanácsos van a pénzügynél 25, a kereskedelmi minisztériumban 14, a belügynél 13, a cultus és a közmunkánál 11—11, az igaz­ságügyi s honvédelmi minisztériumban 9—9. Titkár van a közmunkaminisztériumban 29, a pénzügynél 27, a belügynél 18, a kereskedelmi­nél 17, a honvédelminél 14, az igazságügynél 12, a cultusnál 9. Fogalmazó s fogalmazósegéd van a pénzügynél 65, a közmunka miniszté­riumban 45, a honvédelminél 38, a kereskedel­mi minisztériumban 35, a belügynél 29, az igaz­ságügynél 21, a cultusminisztériumban 16. Az összes személyzet nagysága szerint a mi­nisztériumok így sorakoznak: pénzügy 124, köz­munka 89, kereskedelmi 72, belügyi s honvé­delmi 66—66, igazság­ügyi 47, vallás- és közok­tatásügyi minisztérium 40 egyénnel a nevezett kategóriákból. A múlt évben elintézett ügydarabok száma szerint következőleg sorakoznak a minisztériu­mok : pénzügy 67,307, honvédelmi 42,679, bel­­ügy 34,600, kereskedelmi 32,146, vallás és köz­oktatás 31, 560, igazságügy 23,585, közmunka minisztérium 22,210. Ha tehát a hivatalnokok összes létszámát, mely a cultusnál nemcsak számra legkisebb, de a díjosztályok szerint is aránylag legkevesebb személyi kiadást követel, az elintézett ügydazab­­­ok számával összehasonlítjuk , akkor el kell ismernünk, hogy alaptalan a cultusminisztérum­­ról táplált ama vélemény, mintha ott a legna­gyobb személyzet volna valamennyi minisztérium közt. Ezen igazságszolgáltatás mellett azonban meg kell jegyeznünk, hogy az elintézett ügyda­­rabok száma, mint már föntebb is kiemeltük, csak némileg vehető mértékül valamely hivatal tevékenységének megítélésére, a minthogy kiki el fogja ismerni, hogy p. o. a közmunka minisz­térium egy egy ügydarabja néha tiz annyi dol­got okozhat, mint 50 darab a honvédelmi minisz­tériumban. Fest, October 24. A közmunka és közlekedésügyi minisz­térium költségvetésének azon része, mely a m. kir. államvasutak üzletére és tovább építésére vonatkozik, lapunkban már ki­merítően ismertetve jön. Jelenleg a költ­ségvetés többi részeivel akarunk foglal­kozni. A közmunka- és közlekedésügyi minisztérium összes rendes szükséglete 5.427,223 ft; fedezete 102,370 ft; az 1872-ik évhez képest a rendes szükséglet 43,376 ft emelkedést mutat; nyugdíjak 92.635 ft, a rendkívüli szüks.48,771.539 frttal, vagyis 6.385,801 fttal több, mint a folyó évre megszavaztatott. A központi igazgatás költségei 390.520 frtra előirányozvák; a folyó évre megsza­vaztatott 381.680 ft; a kiadási többlet a munka roppant szaporodásával indokolta­­tik.Jelenleg van a minisztériumban: 1 mi­niszter (14.000 ft) 1 államtitkár (7000) 3 miniszteri, 10 .osztálytanácsos, 10 titkár, 9 fogalmazó, 7 segédfogalmazó,9 főmérnök, 19 mérnök, 24 segédmérnök stb., a szol­gákkal összesen 195 hivatalnok. A kamatbiztosítéki számvevőség és a vasúti kormánybiztosok czímén 46.310 ft szerepel. A vasúti kormánybiztosok szükséglete 7.200 frttal szaporodott, mi­után a vasuttársulatok száma 1873-ban tizenhétre fog emelkedni. A 17 tár­sulat biztosának költsége 20.800 frt, mely azonban a vasutak által fizetett illetékek­kel fedezve van, sőt a fedezet 9000 ftnyi többletet mutat. Kamatbiztosítás szem­pontjából vasutaink két catagóriába osz­lanak. Az osztrák állam-, a déli- és tisza­­vidéki vasutak a biztosítási összeget már nem veszik igénybe; a magyar államvas­utak szintén nem terhelik az országot, s így 13 társulat van, melyek vonalainak hossza 405*21 mfldet tesz, s melyek a kamatbiztosítást igénybeveendik. E 13 társulatnak az állam összesen 15.527.668 főnyi tiszta jövedelmet biztosított. Ez ösz­­szegből előreláthatólag 12 milliót az ál­lam lesz kénytelen fizetni. A folyó évben ugyane czélra előirányzott összeg csak 9 milliót ten. A biztosított tiszta jövede­lem előlege a vasutaknak évenkint négy részletben szokott kifizettetni.Kamatbizto­­sítás fejében az állam eddig következő összegeket fizetett vaspályatársulatoknak: 1868-ban 111.862 ftot, 1869-ben 846.655 ftot, 1870-ben 2.075.813 ftot, 1871-ben 3.252.085 ftot, 18­72 első felében 5.285.480 ftot, összesen 11.571,898 ft 21 krt ezüst­ben. Mint a kimutatásból látszik, kam­at­­biztosítási szükségleteink az évenként megnyitott vonalak nagyságának arányá­ban növekedett. Az államépítészeti hivatalok összes szükséglete 390,800, fedezete 56,000 írt­ban van felvéve. 1872-re megszavaztatott szükséglet 377,455 frt, fedezet 57,500 frt. Magyarországban van jelenleg 34 mérnöki hivatal, 18 folyammérnökség és pedig a Dunánál 8, a Tiszánál 7, a Ma­rosnál 3, a Bégacsatornánál 1, a Kőrös- Berettyó szabályozásánál 1, a Vágnál 1 folyamm­érnök­ség. Horvát-Szlavonország­­ban van 1 felügyelőség, 6 mérnöki hiva­tal, 4 folyammérnökség. A kőutak fenntartása és kezelése 4 mil. 328.000 frtra van előirányozva; a folyó évre megszavaztak 4.150.469 frtot. Van jelenleg Magyarországon 7­6 9 *[», Finalé­ban 60, Horvátszlavóniában 604/is, össze­sen 830 is/is mértföldnyi ként. A kezelés 140.000 frtba, a fentartás, 4.187,674 frt­ba kerül. Fedezet­e czimen 4,900 forint szerepel. A viziutak és tengeri kikötők 421,593 frt előirányozva. 1872-ban megszavaztak 435,133 frtot. A vizi utak öszszes hossza 5727­ mértföld; kezelési költségek 42,222 frt; fentartási költségek 388,371 frtra; a tengeri kikötők fentartása 41,000 frtot igényel. A nyugdíjszükséglet 1873 ban 92,635 frtra van előirányozva. A folyó évre meg­szavaztatott 77,431 frt. A 48.771,539 frt rendkívüli szükség­letből első helyen áll az útépítés 1 milló 625,560 frttal; a folyó évre megszavaz­tatott 1.421,043 frt. Összesen 15 külön­féle államot továbbépítése vagy nagyobb mérvű javítása terveztetik. A vízépítésre 2.194,767 frt, valamivel kevesebb,mint a folyó évre van előirányozva. A Dunánál a hajózás akadályainak elhárítására 100.000 frt, 8 védmű építésére, s a léte­zők kijavítására 273,000 frt, a Tiszánál átmetszésekre 750,000 frt, a Marosnál a meder elfajulása folytán szükséges sza­bályozási munkákra 45,000 frt, a Kőrös- Berettyónál 390,767 forint, a Béga-csa­­tornánál 90,000 forint, a Temes folyó hajózhatóvá tételére 100,000 frt, a Sza­mosnál szabályozási előmunkálatokra s átmetszésekre 50,000 frt, a Vág folyó sza­bályozására 100,000 frt stb. stb. van elő­irányozva. Az ország összes folyóinak és árterüle­teinek hajózhatóvá tétele, nemkülönben az öntözés szempontjából leendő műszaki felvételekre és tanulmányozásokra 20000 ft szerepel a költségvetésben. E pénz egy részéből a minisztérium külön közeget szándékozik díjazni, mely minden egyes megye vízszerkezetét térképi­­leg összeállítsa és kimutassa. Az alap többi része néhány általános és

Next