Pesti Napló, 1872. október (23. évfolyam, 226-252. szám)
1872-10-25 / 247. szám
24. szám« Péntek October 25.1872. 23. évi folyam. Szerkesztési iroda, taadó-Inivatals _____ JF Előfizetési feltételek: Hirdetések FWcziek-tere 7. «4m. L wuslet, F.r«mellek-taro 7.«. földszint if jfi iji j| jp, | gk jT |||| iuUto» iT «ZIBtQgy «int d&tttántk A Imi «eltörni részét illető min isn A. l*p anyagi rácsot Illeti kOile §3 KS 1 llU| m Ili Il ■ H H ! H'**^f* 5 1^,. I l'l I 1I I 11 H 1 Ilii 51S35 •• . ul:~: atatmmm “ 1 UM* . «1» JLJ W «JL. aJL JL1 I L JL JLJ AatX'Si ír«TM«**«*.»*, ». Wna.ilt.tl«. Utelak ouk tímárt W.'!iSát.»tith.« Utt«udSL. j, K (t (” K T t f ICÍADAS feEl les4fit kezektől fogadtatnak eL * sajtja iM (»a * ~ ...... ■ '""ILW’fingr i'lliwiiiin»nr-■ Előfizetési felhívás „PESTI iPUhra. Előfizetési árak: E&cex évre .................................22 ft. Félévre.............................11 ft. Negyedévre......................5 ft SO kr .* Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 fitig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadóhivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7 sz. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Pest, oct. 24. Palacky, az ősz cseh történész, közzéteszi politikai végrendeletét. Összegyűjtött kisebb munkáihoz mintegy utószóul, egy tanulmányt függeszt, melyben politikai elveit, hosszú élete tapasztalatait recapitulálja. Mindenekelőtt visszavonja az 1848 — 9-ki viharokban mondott ama világhírűvé vált szavát, mely szerint Ausztriát, ha még nem léteznék, meg kellene teremteni. E meggyőződése tévedésnek bizonyult. Ő ezt akkor mondta, mikor a cseh nemzetnek is igazságra, egyenjogúságra volt kilátása. Akkor még nem lehetett előre látni, hogy a cseh nemzet fölött németek fognak uralkodni. Ma a csehek egy ellenséges faj dictaturája alatt nyögnek. Ma Palaczky az Ausztria maradandó fennállásába vetett reményét teljesen elejti. Nem állhat fönn azon monarchia, melyben a faj kényuralma uralkodik, melyben a németek és magyarok képezik a hegemóniát. A cseh nemzetet nem félti az ősz történész; a cseh nemzet élte biztosított. A németeket nem akarja szidalmazni, ámbár teljesen megérdemlik. A németeken ma a zsidók uralkodnak s ezeknél öszpontosul minden szenny és minden irtózat, melyet a történelem fölmutathat. Ami a magyarokat, a második hegemón fajt illeti, ezek nem sokára ezer éves fönnállásuk ünnepét fogják megülni. Ez tény, de ezzel szemközt Palaczky arról biztosítja a világot, hogy fönnállása második évezredének kezdetén, a magyar nemzet nem bir majd utóddal, mely emlékét megünnepelhetné. Ezzel tehát ki van mondva halálitéletünk, s ki is van tűzve az idő, a mikor az rajtunk végrehajtatik. Még csak néhány évtizedig megélhetünk. S azután széthullunk mint az oldott kéve, elpusztulunk, hogy nyomunkra sem fognak akadni. Ez a sors és Palaczky úr végzése, ez ellen nincs apelláta. S mi által vontuk magunkra e két nagyhatalom ádáz haragját? Bűnünk az, hogy visszanyertük jogainkat és igazainkat, s hogy azokkal élünk is. Megmámisíthatlan gonoszságunk abban áll,hogy a magyar államot megteremtettük, s ha isten is úgy akarja, amint magunk, azt fenn is tartjuk. A megsemmisítés átkát azzal vontuk árva fejünkre, hogy politikai barátainkat nem azok táborában kerestük, kik nem egy ízben házunk fedelére rá akarták dobni az égő kanóczot. Hogy a németekkel és nem a csehekkel szövetkeztünk, ez a halálos bűn, mely miatt kettétörik fölöttünk a pálczát. Sodoma és Gomorrha sorsára jutunk, égő kéntenger fogja elárasztani városainkat és falvainkat, s nem marad magyar, kivételünkről hírt adhatna a kiváncsi utókornak. Kétségen kívül ez rémes sors, de mi már oly megrögzött bűnösök vagyunk, hogy még az ily fogvaczogtató intés sem fog rajtunk. Mi már csak benn maradunk a pokolban, mely előbb-utóbb öszszeperzseli testünket-lelkünket. Mi tovább is élni fogunk azon jogunkkal, hogy e Magyarországból, mely kezeinkre bizatott, nagy történeti missiójának megfelelő államot alkossunk. Történeti rendeltetésünket pedig abban találjuk föl, hogy az államot az általános jog, a cultura, s a szabadság egyik erős tényezőjévé emeljük. Mi továbbra is megteszünk majd mindent,hogy biztosítsuk állami és nemzeti tételünket, a többit isten kezére bizva, ki idáig vezetett, s ki a nemzetek és államok ura. Mi ezentúl is Austria németeiben fogjuk azon kulturális elemet látni, mely minden fogyatkozásai daczára Ausztriában a vezérszerepre van hivatva. Minderről már mi le nem tehetünk többé, vérünkké vált a bűn, s nem bírunk többé előle menekülni. Ha Palaczky visszavonja 1848-diki jelszavát, s ma a monarchia széthullását proclamálja, ez az ő dolga.. 1848-diki dictuma nem mentette meg a monarchiát, mostani jóslata sem fogja azt tönkre tenni. E monarchia jövője nem attól függ, mikép ítél felőle oly történész, ki másnak lobbantja szemére a fajgyűlöletet, pedig ő maga a legiszonyúbb fajszenvedély járma alatt görnyedez. Palaczky szerint szétbomlik a monarchia, elpusztul a magyar állam s csak a cseh nemzet, s valószínűleg a cseh állam marad épen. A halálangyal, mely pusztítva dúl majd államok és nemzetek között, csak a csetiektől fog megijedni. Palaczky szerint a németek latrok és gazok, a magyarok ázsiai vad barbár nép, s csak a csehek képezik a szabadság s a humanitás megtestesülését. S igy vélekedik egy történész, a nemzet legkiválóbb elméje! Ha így beszélnek a bölcsek és írástudók, mit várjunk a tömegtől, mely nem gondolkodik, csak dulful,csak szitkolódzik ? Az az 1848-diki visszaemlékezés Palacky részéről fatális,és különösen velünk magyarokkal szemközt. Arra késztet, hogy mi is visszaemlékezzünk azon évre, s mindarra, amit a cseh nemzet képviselői akkor ellenünk, a monarchia valódi érdekei, a szabadság ellen vétettek. Nem bocsátkozunk részletekbe, nem rekriminálunk. A nemzetek könnyen felednek. S mi már régen megbocsájtottunk az ellenünk vétkezetteknek. Ha maga Palacky fölidézi az 1848-diki szellemeket, ez reánk nézve csak újabb indok arra, hogy annál féltékenyebben őrizzük meg államiságunk és nemzeti létünk palládiumát, hogy annál kitartóbb erélylyel maradjunk meg azon után, mely annyi küzdés, annyi balszerencse után odáig vezetett, a hol ma állunk. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. A jezsuiták Magyarországon. Irta :Toldy István. IV, (1711—1872.) (Vége.) Ferencz több, II. József által beszüntetett szerzetet visszaállított, a kenezék, czistercziek, premontreiek rendje Magyarországon újra feltámadt, de az 1814-ben a pápa által restaurált Jézus társaságtól az ország megkíméltetett. A Metternich kormány ugyan egy ízben be akarta hozni a redemptoristákat vagy ligurianusokat, hogy a jezsuitákat pótolják, de a nádor, József főherczeg, oly erélyesen ellenezte e „szerencsétlen gondolatot“, hogy a kormány felhagyott szándékával. A Bach-kormány azonban, midőn minden eszközt felkeresett Magyarország elnyomására s a magyar protestantismus megtörésére, ismét behozta a szerzetet az országba. Sczitovszky bíbornok, a Bach-rendszer teremtménye, a császár 1852-iki utazását használta fel rá, hogy engedélyt nyerjen tőle a jezsuiták letelepítésére, s még az évben kezökbe adta a nagyszombati gymnasiumot, melyen addig a benezések tanítottak. A reactio e fénykorában, midőn a jezsuiták nyíltan hirdették,hogy „Ausztria, ha az egyházat nem szolgálja, a leghaszontalanabb állama a világnak“, midőn a bécsi kormány concordatumot kötött Rómával, s Rüdigier püspök azt azzal ajánlta híveinek, hogy „szűz Mária a szive alatt hordta“, midőn egy császári patens a jus piacettt önkényt beszüntette, midőn a Bach-kormány Magyarországot erővel katholizálni akarta, hogy aztán könnyebben germanizálhassa: e setét és szomorú korszakban Magyarországon ismét üldöztettek a protestánsok és ismét behozattak a jezsuiták. A szerzet atyái újra kezdték régi üzelemeiket, missiókat tartottak, egyházi gyakorlatokkal traktálták a népet, tanítottak és gyóntattak. Velök együtt különféle női s férfi szerzetek és testvérületek importáltattak az országba, melyet egy világi jezsuita, Gehringer báró kormányozott. Kunszt kalocsai érsek Kalocsán, Haas püspök Szathmáron állított nekik kollégiumot, Miksa estei főherczeg pedig Pozsonyban vett nekik pompás palotát, s a város kényszeríttetett egy templomot engedni át a szerzetnek. A jezsuiták ismét betolakodtak az iskolákba s templomokba, s szó- és tanszékről hirdették a protestánsok elleni gyűlöletet. Nekik köszönhető mindenekfelett, hogy a magyar katholikus papságból *) kiveszett azon szabadabb szellem, mely benne 1848 előtt uralkodott. A fiatalabb papi nemzedék, mely 1850-től 1867- ig nyerte kiképeztetését, már az újra betolakodott jezsuiták tanain növekedett fel, s mestereivel már ma győztesen versenyezhet türelmetlenség s fanatismus dolgában. És ha csakugyan sikerül az ultramontánoknak Magyarországon ma egy katholikus pártot alakitanok, a mit gr. Apponyi György, a jelen (1872.) év elején megkisérlett: ez is a jezsuiták érdeme lesz, mert az aristocratia azon része, mely egy ily pártnak lelkét képezendi, a pozsonyi és halksburgi jezsuita collegiumban nyerte nevelését. Háromszáztizenegy éve, hogy Oláh Miklós érsek az első jezsuitákat Magyarországba behozta.Negyvenkét éven át (1561—1608) a törvényhozás elismerés) E pontban nem értünk egyet a t. szerzővel. Azt tartjuk, hogy amititt dilt, az vonatkozhatik a cleruk egy részére, de épen nem az egészre. A magyar katholikus alsó papság nagy része ez idő szerint fényes példát ad a vallási tolerantia s a haza iránti hűség terén. Híven és önfeláldozólag vesznek részt a nemzet küzdelmeiben s ennek köszönhető, hogy a „vallási párt“ alakítása az imént is meghiúsult. A szerk.se nélkül, majd hetvenkilencz éven át (1608— 1687) a törvény nyílt rendelete ellenére voltak az országban. I. Lipót alatt a reactió diadala e szerzetnek is meghozta a törvényes elismerést, melyben 64 éven át (1687—1751.) részesült. De 1751-től 1773-ig, huszonkét éven át ismét a törvény tilalma daczára állott fenn. Hetvennyolcz évre, (1773—1852) az ország megmenekült tőlük, de húsz év óta ismét befészkelték magukat a törvény ellenére. Változatos volt sorsuk ez idő alatt. Mária Terézia uralkodásának végét s II. Józsefét kivéve, szakadatlanul bírták ugyan az udvar támogatását, de a nemzet részéről állandóan annak megérdemlett gyűlöletében részesültek. De bármikép állt ügyök, az üldözés úgy, mint a hatalom napjaiban, állhatatos ellenségei voltak az ország szabadságának. Az udvarnak 341 éven át (1526—1867) a míg meg nem szűnt Magyarország szabadsága, önállása ellen küzdeni, buzgóbb, kitartóbb eszközei e szerzetnél nem álltak rendelkezésére. Minden uralkodó, minden kormány, mely különös tevékenységet fejtett ki Magyarország leigázásában, II. Ferdinánd és I. Lipót úgy, mint a Bach-kormány, különös protectora volt a jezsuitáknak. S a jezsuiták lankadatlan hévvel viselték az irtóháborút a protestantismus ellen, s viselik ma is. Ők voltak a 17. században lelke a kath. reactiónak, ők voltak Thun gróf sugalmazói a protestantismus elleni hadjáratában, ők igyekeznek ma az ország nyugalmát egy katholikus párt alakítása által megzavarni. Ők, amint Németországot romanizálni igyekeztek, úgy dolgoztak Magyarország germanizálásán, nemhogy a német nemzetiségnek vagy culturának, hanem hogy az ultramontanismusnak, s végelemzésben önmaguknak meghódítsák. Ily körülmények közt természetes, hogy eltekintve mindazon erkölcsi okoktól, melyek e szerzet ellen szólnak, Magyarország, már tisztán a szabadság érdekében is, kezdet óta ellensége volt a szerzetnek. A reactio azon hat évtizedét kivéve, mely Lipót fegyvereinek diadalától 1841-ig tartott, s melyben csakis a közvéleményt semmibe sem vevő országgyűlések pártolták a szerzetet, a nemzet rang- és valláskülönbség nélkül megegyezett elítélésében. Az 1608-iki és 1651-iki törvények, s mindazok, melyek ezeket nyíltan megújították, kitiltották a szerzetet az országból, számtalan országgyűlés követelte eltávolításukat, s a királyok sok ízben hittel és aláírással kötelezték magukat feloszlatására. Soha egy lépés nem történt a jezsuiták javára, mely az összes nemzet közérzületével ellentétben nem állt volna, s a magyar közvélemény sohasem nyilatkozott felettük másként, mint kárhoztatólag. S ha ily körülmények közt mégis azt látjuk, hogy ma, midőn az ország önrendelkezési jogát visszanyerte, midőn már öt év óta csak önmaga szab törvényt magának, a jezsuiták mégis zavartalanul terjeszthetik erkölcstelen s veszedelmes tanúikat, s e meglepő jelenség kulcsát keressük : ezt a jezsuiták azon taktikájában találjuk, melynél fogva lehetőleg észrevehetlenekké igyekeznek magukat tenni. Egyes, mindig ritka kivételeket leszámítva, a jezsuiták mindig tudtak másokat, papokat vagy világiakat előtérbe tolni, s személyesen igen ritkán exponálták magukat. Még Pázmány is ünnepélyesen feloldatta magát szerzetesi fogadalmai alól, hogy port szórhasson a világ szemébe. Ez oka, hogy a nagy közönség nem ismeri őket kellőkép, s igy nem tulajdonit nekik oly fontosságot, minőt megérdemelnek. De ma, midőn a német birodalom erélyes fellépése a jezsuita kérdést ismét napirendre hozta, ez indolentia, melylyel a jezsuiták üzelmei Magyarországon tekintettek, szintén tenyészni kezd. Újabban a sajtó egy része dicséretes törekvéseket mutat fel a szerzetnek a nagyközönséggel való megismertetésére s az országgyűlés jelen ülésszaka talán nem fog elmúlni anélkül, hogy e kérdés parliamenti discussió tárgyává tétessék. Ami már a jezsuiták elleni eljárás praktikus módozatait illeti, mindenekelőtt ki kell emelnünk, hogy tévednek azok, kik gr. Andrássytól várják e tekintetben az initiatívát. Nem mintha gr. Andrássy a cleriális párthoz hajtanék. Magán nézeteit tekintve, az osztrák-magyar külügyminiszter csak oly felvilágosodott ember, mint bárki más Magyarországon. Ami benne azonban az államférfiat illeti, és úgy csalódnának benne a liberálisok, mint a conservativek, ha őt quand méme a magukénak tekintenék. Veleszületett ellenszenve minden abstract theoria ellen oly erős, hogy liberalismus vagy conservatió tekintetében talán nem is bir szilárd elvekkel. Mint Magyarországminiszterelnöke, nem törődött másodrangu ügyekkel s egyetlen tagja volt a magyar kabinetnek, ki tisztán állami politikát űzött. Mint az osztrák-magyar monarchia minisztere, hasonlókép nem ismer más czélt, mint a monarchia állását és tekintélyét kifelé fenntartani s biztosítani, s a belügyek csak anynyiban bírnak előtte fontossággal, amennyiben közvetlen befolyással vannak a monarchia állami politikájára. Mint minden ember előtt, ki egy nagy czélnak él, minden egyéb csak mint e czélra vezető eszköz jön tekintetbe, úgy gr. Andrássy mindent alárendel czéljinak, s e tekintetben rokon lélek Bismarkkal. Ma egy liberális kormány elnöke, holnap kész volna a conservativ elemekkel szövetkezni, ha a monarchia érdeke úgy kívánná. Ez legszembeszökőbb hiánya, de másfelől legnagyobb előnye is Andrássy grófnak mint államférfiúnak. E tulajdonok alkalmatlanná tennék egy szakminiszter állására, kinek minduntalan elvi kérdéseket kell megoldania, ha e tulajdonoknak köszönheti, hogy Beust gróf után Ausztriában úgy, mint Magyarországban, a közvéleménynek ő volt egyetlen jelöltje a külügyminiszteri tárczára. De volna bár Andrássy gróf a legszilárdabb elvekkel felszerelt anticlericáns politikus, a jezsuita kérdésben mégsem ragadhatná meg az initiatívát azon egyszerű okból, mert az hatáskörén kivül esik. Az 1867. XII. magyar- s az ennek megfelelő osztrák-törvény a közös kormány hatáskörét a két közösügyre, hadügyre és diplomatiára korlátolja. A jezsuita kérdés pedig tisztán belügyét képezi a két országnak. Magyar *) Lásd a „P. N.“ 240, 241, 242, 244 245 és 246 reggeli számait. Fest oct. 24. (A de legatiok) albizottságának azon bizalmas értekezlete, melyről esti lapunkban szóltunk, sikerre vezetett. A „határőrvidék“ ügye függőben hagyatott, miben mindkét rész megegyezett. Az osztrák delegatió be is fejezte tanácskozásait, a magyar holnap este tartja utolsó ülését. (A minisztériumok személyzeti létszáma) ésszevetve a minisztériumonként elintézett ügydarabok számával némileg mértékül szolgál az egyes szakokban teljesített munkásság megítélésére. E végből érdekesnek tartjuk fölsorolni az egyes minisztériumokban alkalmazott személyzet s az ügydarabok számát. Mindegyik minisztériumban volt eddig egyegy államtitkár, csak a culzusban kettő , azonban miután Joannovits államtitkár lemondott, itt is csak egy van. Miniszteri tanácsos van a pénzügynél 6, a bel- és kereskedelmi minisztériumban 5—5, az igazságügyi és honvédelmiben 4—4, a közmunka minisztériumnál 3, a cultusnál csak 2. Osztálytanácsos van a pénzügynél 25, a kereskedelmi minisztériumban 14, a belügynél 13, a cultus és a közmunkánál 11—11, az igazságügyi s honvédelmi minisztériumban 9—9. Titkár van a közmunkaminisztériumban 29, a pénzügynél 27, a belügynél 18, a kereskedelminél 17, a honvédelminél 14, az igazságügynél 12, a cultusnál 9. Fogalmazó s fogalmazósegéd van a pénzügynél 65, a közmunka minisztériumban 45, a honvédelminél 38, a kereskedelmi minisztériumban 35, a belügynél 29, az igazságügynél 21, a cultusminisztériumban 16. Az összes személyzet nagysága szerint a minisztériumok így sorakoznak: pénzügy 124, közmunka 89, kereskedelmi 72, belügyi s honvédelmi 66—66, igazságügyi 47, vallás- és közoktatásügyi minisztérium 40 egyénnel a nevezett kategóriákból. A múlt évben elintézett ügydarabok száma szerint következőleg sorakoznak a minisztériumok : pénzügy 67,307, honvédelmi 42,679, belügy 34,600, kereskedelmi 32,146, vallás és közoktatás 31, 560, igazságügy 23,585, közmunka minisztérium 22,210. Ha tehát a hivatalnokok összes létszámát, mely a cultusnál nemcsak számra legkisebb, de a díjosztályok szerint is aránylag legkevesebb személyi kiadást követel, az elintézett ügydazabok számával összehasonlítjuk , akkor el kell ismernünk, hogy alaptalan a cultusminisztérumról táplált ama vélemény, mintha ott a legnagyobb személyzet volna valamennyi minisztérium közt. Ezen igazságszolgáltatás mellett azonban meg kell jegyeznünk, hogy az elintézett ügydarabok száma, mint már föntebb is kiemeltük, csak némileg vehető mértékül valamely hivatal tevékenységének megítélésére, a minthogy kiki el fogja ismerni, hogy p. o. a közmunka minisztérium egy egy ügydarabja néha tiz annyi dolgot okozhat, mint 50 darab a honvédelmi minisztériumban. Fest, October 24. A közmunka és közlekedésügyi minisztérium költségvetésének azon része, mely a m. kir. államvasutak üzletére és tovább építésére vonatkozik, lapunkban már kimerítően ismertetve jön. Jelenleg a költségvetés többi részeivel akarunk foglalkozni. A közmunka- és közlekedésügyi minisztérium összes rendes szükséglete 5.427,223 ft; fedezete 102,370 ft; az 1872-ik évhez képest a rendes szükséglet 43,376 ft emelkedést mutat; nyugdíjak 92.635 ft, a rendkívüli szüks.48,771.539 frttal, vagyis 6.385,801 fttal több, mint a folyó évre megszavaztatott. A központi igazgatás költségei 390.520 frtra előirányozvák; a folyó évre megszavaztatott 381.680 ft; a kiadási többlet a munka roppant szaporodásával indokoltatik.Jelenleg van a minisztériumban: 1 miniszter (14.000 ft) 1 államtitkár (7000) 3 miniszteri, 10 .osztálytanácsos, 10 titkár, 9 fogalmazó, 7 segédfogalmazó,9 főmérnök, 19 mérnök, 24 segédmérnök stb., a szolgákkal összesen 195 hivatalnok. A kamatbiztosítéki számvevőség és a vasúti kormánybiztosok czímén 46.310 ft szerepel. A vasúti kormánybiztosok szükséglete 7.200 frttal szaporodott, miután a vasuttársulatok száma 1873-ban tizenhétre fog emelkedni. A 17 társulat biztosának költsége 20.800 frt, mely azonban a vasutak által fizetett illetékekkel fedezve van, sőt a fedezet 9000 ftnyi többletet mutat. Kamatbiztosítás szempontjából vasutaink két catagóriába oszlanak. Az osztrák állam-, a déli- és tiszavidéki vasutak a biztosítási összeget már nem veszik igénybe; a magyar államvasutak szintén nem terhelik az országot, s így 13 társulat van, melyek vonalainak hossza 405*21 mfldet tesz, s melyek a kamatbiztosítást igénybeveendik. E 13 társulatnak az állam összesen 15.527.668 főnyi tiszta jövedelmet biztosított. Ez öszszegből előreláthatólag 12 milliót az állam lesz kénytelen fizetni. A folyó évben ugyane czélra előirányzott összeg csak 9 milliót ten. A biztosított tiszta jövedelem előlege a vasutaknak évenkint négy részletben szokott kifizettetni.Kamatbiztosítás fejében az állam eddig következő összegeket fizetett vaspályatársulatoknak: 1868-ban 111.862 ftot, 1869-ben 846.655 ftot, 1870-ben 2.075.813 ftot, 1871-ben 3.252.085 ftot, 1872 első felében 5.285.480 ftot, összesen 11.571,898 ft 21 krt ezüstben. Mint a kimutatásból látszik, kamatbiztosítási szükségleteink az évenként megnyitott vonalak nagyságának arányában növekedett. Az államépítészeti hivatalok összes szükséglete 390,800, fedezete 56,000 írtban van felvéve. 1872-re megszavaztatott szükséglet 377,455 frt, fedezet 57,500 frt. Magyarországban van jelenleg 34 mérnöki hivatal, 18 folyammérnökség és pedig a Dunánál 8, a Tiszánál 7, a Marosnál 3, a Bégacsatornánál 1, a Kőrös- Berettyó szabályozásánál 1, a Vágnál 1 folyammérnökség. Horvát-Szlavonországban van 1 felügyelőség, 6 mérnöki hivatal, 4 folyammérnökség. A kőutak fenntartása és kezelése 4 mil. 328.000 frtra van előirányozva; a folyó évre megszavaztak 4.150.469 frtot. Van jelenleg Magyarországon 76 9 *[», Finaléban 60, Horvátszlavóniában 604/is, összesen 830 is/is mértföldnyi ként. A kezelés 140.000 frtba, a fentartás, 4.187,674 frtba kerül. Fedezete czimen 4,900 forint szerepel. A viziutak és tengeri kikötők 421,593 frt előirányozva. 1872-ban megszavaztak 435,133 frtot. A vizi utak öszszes hossza 5727 mértföld; kezelési költségek 42,222 frt; fentartási költségek 388,371 frtra; a tengeri kikötők fentartása 41,000 frtot igényel. A nyugdíjszükséglet 1873 ban 92,635 frtra van előirányozva. A folyó évre megszavaztatott 77,431 frt. A 48.771,539 frt rendkívüli szükségletből első helyen áll az útépítés 1 milló 625,560 frttal; a folyó évre megszavaztatott 1.421,043 frt. Összesen 15 különféle államot továbbépítése vagy nagyobb mérvű javítása terveztetik. A vízépítésre 2.194,767 frt, valamivel kevesebb,mint a folyó évre van előirányozva. A Dunánál a hajózás akadályainak elhárítására 100.000 frt, 8 védmű építésére, s a létezők kijavítására 273,000 frt, a Tiszánál átmetszésekre 750,000 frt, a Marosnál a meder elfajulása folytán szükséges szabályozási munkákra 45,000 frt, a Kőrös- Berettyónál 390,767 forint, a Béga-csatornánál 90,000 forint, a Temes folyó hajózhatóvá tételére 100,000 frt, a Szamosnál szabályozási előmunkálatokra s átmetszésekre 50,000 frt, a Vág folyó szabályozására 100,000 frt stb. stb. van előirányozva. Az ország összes folyóinak és árterületeinek hajózhatóvá tétele, nemkülönben az öntözés szempontjából leendő műszaki felvételekre és tanulmányozásokra 20000 ft szerepel a költségvetésben. E pénz egy részéből a minisztérium külön közeget szándékozik díjazni, mely minden egyes megye vízszerkezetét térképileg összeállítsa és kimutassa. Az alap többi része néhány általános és