Pesti Napló, 1873. szeptember (24. évfolyam, 200-224. szám)

1873-09-11 / 207. szám

ma anyagi segély, magyarán : pénz helyett phrasisokat és vádakat nyújt, annak nincs joga a magyar hajózás iránti lelkesedését hangoztatni, annak nincs joga hazafiságra ap­­pellálni, s legkevésbbé van joga vádolni a kormányt, hogy miért nem részesíti a vállala­tot újabb anyagi támogatásban. Az egyesült magyar gőzhajózási társu­lat több életképtelen társulat fusiójából ala­kulva, mint magánvállalat indult meg.­­ A gyarlóságok, melyek lehetetlenné tevék ama kisebb, külön hajózási intézeteknek a megél­hetést, még nagyobb ír érvben elmérgesedtek a fusio után. Nagy passivummal, üzleti tőke nélkül és aránytalanul beosztott hajó­parkkal indult meg a versenyre egy gaz­dag, takarékos, jól szervezett vállalat­tal szemben. Joggal követelhetni­e az állam­tól, hogy egy vállalatnak, a­mely a hanyat­lás és pusztulás csíráját elejétől fogva ma­gában hordd, még a kamatbiztosítás elaltató kényelmes ágyát megvesse? A kormány megtette azt, a­mit józanul tennie lehetett: nevezetes pénzsegélyben részesíté a vállala­tot és kész azt — a­mint a társulat elnöke a részvényeseknek jelenté — újból egy na­gyobb kölcsönben részesíteni, azon egy fel­tétel alatt azonban, hogy a részvényesek tet­tel bizonyítsák, hogy a vállalatot, melyet ön­maguk alapítottak, valósággal szívökön is hordják. Alaptalanul mondják azt, hogy ha az állam milliókat fordít a vasutak jövedelmé­nek biztosítására, miért ne részesíthetné a magyar gőzhajózási vállalatot is kam­atga­­ranciában? A párhuzam épen nem találó. Kamatbiztosítást csupán oly társulatoknak nyújt az állam, a­melyek a vasúti közleke­dést egy bizonyos fontos és eddig hasonló forgalmi eszközzel nem bíró irányban látják el, de versenyző, párhuzamos vonalaknak nem nyújt garanciát. Kamatbiztosítással, illetőleg kizárólagos monopóliummal teremtették és tartották fönn az osztrák gőzhajózási társu­latot azon időben, midőn hasonló nagyságú vállalat ily segély nélkül meg nem alakulha­tott volna a Dunán. De ma magát a verseny­zést államilag, kamatbiztosítással előmozdí­tani annyival kevésbbé helyes, mert a concur­­rentiát jó részben úgyis végzik a Duna men­tén haladó vasutak és mert ez állam egyáta­­lában megtagadja ezentúl a szállítási vállala­tok jövedelmének biztosítását. Ha azonban a kormány nem részesíti épen kamatbiztosításban a kérdéses vállala­tot, bizonyára készségesen hozzájárul anyagi támogatásával ahhoz, hogy egy már meg­levő magyar gőzhajózási intézet megmen­tessék az enyészettől. Csakhogy elől kell jár­nuok azon közvetlenül érdekelteknek, a­kik e vállalat szükségességéről és életrevalóságáról át vannak hatva; tanúságot kell tenniük ezen életrevalóság iránti meggyőződésükről tettel, anyagi áldozatokkal. Használják föl a­kik a vállalat iránti lelkesedésük nyilvánítását te­tézték azzal, hogy a közönyösöket hazafiat­­lansággal vádolják, használják föl — ismé­teljük— a jövő közgyűlés előtti időközt a szükséges összeg akár csak felérek előterem­tésére s meg vagyunk győződve, hogy a vál­lalat kedvezőbb idők beálltáig fönntartható, s majdan erejében folyton fokozható is leend. De ha a részvényesek a magyar gőzhajózás iránti érdeklődésüket és a hazafias áldozat­­készséget úgy érzik, hogy a saját alkotmá­­nyuk megmentését mástól várják és nem ké­pesek előteremteni a megkívántató anyagi eszközöket, akkor a magyar gőzhajózási tár­sulat feloszlásáért ne vádoljanak azután mást mint ünnönmagukat: a részvénye­seket. Fővárosi ügyek. Pest városának közgyűlése. Pest, sept. 10. Kada Mihály alpolgármester megnyitván az ülést, felolvastatik a belügyminiszter leirata, mely­ben a városnak tudomására hozatik, hogy ő felsége örömmel vette a városnak üdvkivonatait, melyeket születése napja alkalmából kifejezett. Ezután a közgyűlés a napirendre tért át, me­lyen első­sorban a gázgyári társulatnak felfolyamo­dása állott. Ezen tárgy már a múlt közgyűlésen is élénk vitára adott alkalmat. A társulat ugyanis telket vá­sárolt a várostól azon feltétellel, hogy ott­ lakházat építene. Most azonban arra kéri a várost, engedtes­sék meg neki e telekre gyárt építeni,­­ ugyan­ezen telek egy részén a város utczát akar nyitni; a társulat ellenben e részt nála kéri hagyatni. Mind­két kérelmet a közgyűlés visszautasította. Gróf Széchenyi Ödön tűzoltó paran­cs­­nok előterjesztése folytán a tüzőrségnél 1100 forint fizetéssel ellátott segédtiszti állomás szerveztetik­ kát, meglepték az egyes őröket, apró csapatokban ember ember ellen harczoltak, minden pillanatban játszottak az élettel, szüntelen vakmerő támadások­ban próbálgatták erejüket, apró csetepatékkal fá­rasztották a rendes harczhoz szokott katonát ! Mily unalmas lehetett ezek előtt a békéd mily gyávasága nyugalom ! mily lankasztó a henyélés! Nem fakadhat-e az ilyen egyén könnyen e szavakra: „El orden me mata!“ (A rend megöl.) Mily örömmel csaphattak föl ez emberek 1833- ban don Carlos zászlója alá, hol kielégitheték ka­landvágyukat és hősöknek tekinthették magukat. Egy tolvajnak azt vetették szemére, hogy ő tolvaj. — Igen én tolvaj vagyok,de tisztességes tolvaj, un bonrado ladron. Annyit tudok, hogy mindenki tisztességesen űzheti mesterségét, híven szolgálhat a maga módja szerint a­ királynak. Pedig a kalandorok nemcsak az erdőben talál­hatók, ott vannak a politikai küzdelem terén is; ka­landorok, kik arra számítanak, hogy minden politi­­tikai változással hivatalnok változtatások is járul­ván, rájuk is kerülhet a sor. Spekulálnak a politikai válságra, mint a tőzs­de emberei a hausse- vagy baisse-re. Az összeeskü­vés életpálya nekik, a kalandorság iparig, továbbá bizottság küldetett ki, mely­ a tűzoltás ügyé­ben részletes tervet terjeszszen elő. A pestvárosi főreáltanodában a tanügyi bizott­ság javaslata folytán 9 ideiglenes rendkívüli tanári állomás határoztatik szerveztetni. Ney Ferencz igazgató betegeskedése folytán a tanítástól a jövő évre is felmentetik és tanszéke egy segédtanárral fog betöltetni. Árvay Károly rendes tanár állásában végleg megerősíttetik. A csatornázási rendszer ügyében a közgyűlés elhatározta, hogy azt addig el nem intézi, míg a Bécsben ülésező nemzetközi orvosi congressus nem nyilatkozott, hogy melyik rendszer a legczélszerűbb. Az óriás-­és horgony­utczák szabályozása iránti közmunkatanácsi átirat tudomásul vétetett. A­ kültelki bizottmány által kidolgozott szabály­­rendelet a hernyók és kártékony rovarok elpusztí­tása tárgyában némi módosítással elfogadtatott, mire több csekélyebb fontosságú ügy elintézése után a köz­gyűlés véget ért. BELFÖLD, Budapest, September hó 8. (A mezőhegyesi ménesintézet.) A „Pesti Napló“ 20- ik számában Thaisz úr a földmivelésügyi miniszter mezőhegyesi látoga­tása alkalmából azon szíves ígéretet teszi, hogy az ezen ménesbirtokon folytatott gazdálkodási rend­szert 30 évi szomszédos tapasztalatai alapján bírálat alá veendi, egyelőre azonban ezen gazdálkodás állí­tólagos gyarlóságának jellemzésére azon ijesztő adatot bocsátja világnak, hogy a mezőhegyesi 20 millió értékű uradalom az 1700 lóból álló ménes eltartásán kívül semmit sem jövedelmez, sőt némely évben ne­vezetes államsegélyre is szorul. Ismerve Thaisz urnak tiszta szándékait, tudva azt, hogy a mezőhegyesi ménes birtok megbírálását neki csupán a közügy szent érdeke fogja sugallani, sajnálattal kellett a fent érintett szédítően téves ada­tokból meggyőződnöm, hogy 30 évi szomszédsága daczára is mily gyarló tudomással bir Th. ur az ura­dalom értékéről s jövedelméről,­­oly roppant téves adatokat terjesztvén, melyektől közléjében ha a köz­ügynek elismert bajnokaként nem szerepelne, vagy rósz­hiszeműségét, vagy valamely titkos czélt rejte­gető önérdeket kellene feltételezni. Minthogy azonban Thaisz úr, a tiszta lelkű ön­zetlen hazafi, a tapasztalt szakértő gazda csakis té­ves értesülés alapján sorolhatott fel a bírálat bekez­déséül ily ferde és alap nélkül teremtett adatokat; bizonyosan élénk hazafias örömmel fogja biztos for­rásból venni azon rectificatiót, hogy Mezőhegyes 27900 holdas gazdaság értéke nem húsz m­­ 1- 1 i , hanem a legmagasabb becslés szerint (holdját 200 frttal véve is) csak öt és félmillió, s hogy ezen gazdaság jövedelme az utóbbi években mióta a földmivelési minisztérium kezelése alá került, nem nulla vagy deficit, hanem átlag 234,946 fo­­rint, sigy cat. holdanként 8 frt 52 */s kr. Hogy a nem,mint Thaisz úr mondja,1700 hanem 2100 egész 2400 lóra rugó s a gazdagságtól száma­­dásilag teljesen elkülönített álladalmi törzsménes fenntartására mily összeget költ az ország, úgy hi­szem a gazdaság megbírálására készülő Thaisz úr is egészen külön dolognak fogja tartani, mert nem képzelhetem, hogy ő mint okszerű gazda, a roppant költséget igénylő ménest a gazdaságnak jövedelmező fundus instructusaként tekintse, jól tudván, hogy a törzsménes tőkéje nem pénzben, hanem az országos lótenyésztés fejlesztésében kamatoz. Megnyugtatására azonban közölhetem azon adatot, hogy még azon esetre is, ha a ménesnek defi­citje a gazdaság jövedelméből fedeztetik — marad még az utolsó évek átlagában évenként 59,860 frt — mely összeg az álladalmi méntelepek költségeinek fedezésére szolgál. Látva tehát, mily­e más alapon készül Thaisz úr a mezőhegyesi gazdaság megbirálásához, — a közügy érdekében, mely a szigorú de igaz bírálatot nemcsak megtűri, de mégis kívánja, — igen czélsze­­rűnek tartanám, ha Th­­ur a birálat megkezdése előtt könnyen megszerezhető biztos adatokat szerezne magának, — nehogy legjobb akarata mellett — hi­bás adatokon alapuló bírálata által a hazai közönség félrevezettessék. Ennyit kivántam a tényálladék rectificatiója végett kinyilatkoztatni, — a gazdálkodási rendszer helyessége vagy gyarlósága felett a rectificált adatok alapján ítéljen más, ki arra befolyást nem gyakorol, nekem ezt tenni helyzetem tiltja, s csupán azt mond­hatom, hogy úgy mint eddig, jövőben is, a mezőhe­gyesi uradalom okszerű kezelésének és jövedelmé­nek fejlesztésére lesz irányozva komoly törek­vésem. K­ozma Ferenc­­, miniszteri tanácsos, s az országos lótenyésztésügyi osztály főnöke, halt meg; mások, mint M­u­r­a­t, ki 1869-ig a pá­risi mérnököket képviselte, kiléptek az egyesület kebeléből. Fribourg, az Internationale legelső kezdeményezőinek egyike, azt csakhamar cserben hagyta az első congressus után, és a Girardin által szerkesztett «Liberté» munkatársa lön. Hogy visz­­szavonulását igazolja, megírta az internationale tör­ténetét. Perrauban az első bronz­ munkások strike-jének vezére és Camelinat társa a commune alatt, mióta Belgiumban mint száműzött él, minden beavatkozástól távol tartotta magát az egylet ügyei­be. C­h­e m a­­­é, Proudhon egyik fiatal s lelkes követője, nem vált ugyan m­g tényleg az interna­­tionaletől, de kirekesztve érezte magát az által, hogy az internationale a magán­tulajdon elvét eltö­rölte. O Páris ostroma előtt elhagyta a várost; né­melyek azt állítják, hogy összeköttetésben van még néhány párisi lappal, mások szerint meghalt volna. Még csak Tolain maradna tehát egy lelkes Proud­­hon-követő, ki 1866-ban a franczia munkás szövet­séget képviselte s a bizottság szónoka volt. Baselban azonban már megvonták tőle társai bizalmukat és Chemale Murat és Langlois­t kívül senki sem sza­vazott vele a földbirtok kérdésében. A háború alatt a p­árisi szövetség által az egyletből kiküszöböltetett, s e határozatot a londoni tanács helyben hagyta s kihirdette. A munkás mozgalomra nézve tehát ő is meghalt. A franczia követek közül Richard Albert, egy fiatal vidéki selyemszövő vonta magára a köz­­figyelmet. Kezdetben ő is Proudhon követője volt; azon­ban Baselben a magánföldbirtok eltörlésére szava­zott, Lyonban e párt vezére volt; többször bebörtö­­nöztetett s a köztársaság kihirdetésekor nagy szere­pet játszott. Később többekkel együtt Párisba ment; alig azonban, hogy fegyverhez kellett volna nyúlnia, hogy elveit védelmezze, egyszerre a béke emberévé vált, Chislehurstbe utazott, s a sociális béke bará­tainak franczia szövetségét alapította, melynek szék­helye Turin lett. Nem­rég egy felhívást intézett a franczia munkásokhoz, melyben a császárságot mint az egyedül lehetséges és állandó forradalmat aján­lotta Borsosainak. A svájczi követek 1866-ben három osztályra szakadtak. Az első osztályt a genfi munkások képe­zik, kik óracsinálással foglalkoznak. Ott voltak e mellett a német svájcziak és a Svájczban tar­tózkodó németek, kik leginkább czipőkészítéssel és szabóskodással foglalkoznak. Az első congressuson a főszónok Duploir volt, egy jómódú genfi könyv­kötő, kinek határozott elvei nem igen voltak. A he­gyi lakókat Coullery képviselte, ki mint orvos mű­ködött. Neki szintén nem voltak határozott elvei; mindössze radicális ember volt nézeteiben és gyógy­módjában. Hozzácsatlakozott Guillaume és Geebel. Ezek voltak az úgynevezett franczia párt, mely in­kább a francziák, mint a németek nézeteihez haj­lott. Coullery, ki a franczia és német nyelvet egy­­irán­t bírta, volt a főember, kinek szavára hajlott ezen egész párt. A német svájcziakat Bürkly Károly képviselte. Az ott lakó németek közöl csupán öreg vezérük, Becker, mutatkozott kapacitásnak. E párt­nak erőteljes organisatiója volt és saját programmja. Coulbry a lausanne-i congressus után visszavonult­ s államhivatalnok lett. Dupleix egy teljesen különvált társulat tagja s már nem játszik szerepet. Becker német osztálya elpusztult, s közlönye a „Vorbote“, nem létezik többé. Íme ezek azon férfiak, kik még élnek azon lelkesült férfiak közöl, kik hét évvel eze­lőtt Genfben összegyűlve voltak. Azon képviselők, kik ez idén Genfben megje­lentek, egy új szövetséget képeznek. Guillaume lett a hegyi lakók vezére; követői leginkább fiatal em­berek. Haagban a föderalisták szónoka volt. A congressust reggel 8 órakor nyitotta meg Fuk­­goet, az ottani osztály elnöke. Ezen osztály nem egyéb, mint azon egyesület, mely lassanként kezdett tért foglalni és Svájczban és Haagban két részre osz­totta az Internationalet, a német és latin elemre. Az elnök mindenekelőtt arra kérte fel a tagokat, hogy a személyeskedést kerüljék. Ezután felolvastatott a kö­vetek névjegyzéke és minden képviselve volt egye­sület egy tagot választott azon bizottságba, mely a tagok igazolását eszközölte. A megjelent tagok, egy kivételével, igazoltat­ván, Farga Pelissier jelentést tesz a spanyol társulat állapotáról. Cordovában ugyanis, e jelentés szerint egy gyűlés tartatott, melyen ötven képviselő jelent meg, s e gyűlés az 1872 ben Haagban tartott congressusnak és a new-yorki főtanácsnak eljárását jegyzőkönyvileg kárhoztatta. Előadta azután a sike­resen keresztülvitt strikeokat, melyek a munkások anyagi helyzetének javításával és a munkaidő meg­rövidítésével végződtek. A köztársaság proclamálása azonban nem hajtott hasznot­­az Internationale-nak, mivel gyűléseik betiltattak, s legkiválóbb embereik bebörtönöztettek. Abcoyban a községi tanács maga idézte fel a munkások lázadását egy strike elnyomá­sa által. A községi tanács ugyanis katonaságot ren­delt ki, a katonák tüzeltek s a munkások ellenállot­tak. 1872-ben Spanyolországban 65 helyi szövetség volt 224 osztálylyal és 29 egyesülettel,1873-ben ezen számok ekkér emelkedtek: 162 szövetség, 454 szak­osztály és 77 egyesület. A tagok létszáma ezen idő alatt 25.000-ről 50.000-re emelkedett. P­i­n­d­y a párisi commune egyik tagja, ki jelenleg Jurában lakik, az ottani szövetség állapotá­ról tesz jelentést. A hangi congressus határozai itt is semmiseknek nyilvánittattak. A st. Junerban tartott gyűlés ezen határozata hozzájárulás végett a többi országok szövetségeivel is közöltetett, minek ered­ménye az jön, hogy Spanyol, és Angolország, Bel­gium, Hollandia és Amerika szövetségei szintén visz­­utasították ezen határozatokat. Csak Portugália, Németország és Dánia nem feleltek semmit. Sorge, a new-yorki főtanács egyik tagja, az ezen országok­ban létező szövetségek tagjait szakadároknak nyi­latkoztatta, mi azonban nem hatott. Hales sajnálatát fejezi ki a fölött, hogy Angolországra nézve haladást nem jelezhet az utóbbi évek alatt. A Haagban tartott congressus előtt ugyan alakíttattak egyes kisebb szakosztályok, de a haagi congressus után Marx minden további működést megakadályozott. Az Angliában létezett 26 szakosz­tály közöl a legtöbb a jelenlegi congressus megtar­tása mellett volt, Marx követői által azonban mű­ködésük meghiúsíttatott. Hasonló eredményekről tesz jelentést Van den Abel Hollandiára nézve. Minden törekvés hanyatlásnak indult s csupán az amsterdami szak­osztály maradt összeköttetésben New-Yorkkal.­­ A szakosztályok ámulva értesültek azon hírről, hogy a főtanács valamennyi szakosztályt kirekesztette az Internationale köréből. B­erryben Belgiumra nézve azt jelenti, hogy az ottani szövetség fennállása óta megszokta volt az önálló működést, a­nélkül, hogy a főta­nács beleegyezését bevárta volna. A hangi congres­­sus szomorú eredményei után e szövetség elhatároz­ta, hogy megszakít minden összeköttetést a főtanács­csal. Ezen utóbbi azon szerencsétlen kísérletet tette, hogy Brüsselben egy külön főtanácsot akart felállí­tani. Azonban a kinevezett tagok minden erőlködése megtört a belgiumi szövetség erélyén és elhatározott­ságán. Jelenleg Belgiumban öt helyi szövetség mű­ködik. A munkások anyagi helyzetének javítása sok helyütt elévetett, más helyeken azonban az valóban szánalomra méltó. Costa kijelenti, hogy Olaszországban a mun­­­­kások egy tervszerű harcrot indítottak meg a kor­ KÜLFÖLD. A nemzetközi munkás-congressus Genfben. A „Times” legutóbbi száma a congressus első üléséről a következő tudósítást hozza : „Mióta hét évvel ezelőtt az első nemzetközi munkás-congressus Genfben ülésezett, azóta nagy változás állott be annak kebelében. Lawrence Matt­­ hew, a londor i cooperative Tailors-association elnö­ ke, az angol küldöttek egyike, meghalt; Odger György és Cremer kiléptek a társulat kebeléből. Azok közül, kik az internationalet egyszerűen kép­viselték, Cartez, azt rég odahagyta. Dupont Eccari­­us és Jung a föderalistákhoz csatlakoztak, s így el­lentétbe jöttek saját mesterükkel dr. Marx-al, ki a centralisatiót hirdeti. A franczia képviselők közül, kik az első con­­gressuson jelen voltak, néhányan, mint V­a­r­­­i­n, a commune pénzügyi titkára, elveinek szolgálatában A don Quichotte-ok faja még most sem halt ki Spanyolországban. Most is akadnak elegen, kik szél­malmok ellen harczolnak, képzelt ellenségek ellen viaskodnak, csakhogy dicső ősapjuknál sokkal in­kább önzők. Dulczineájuk a vörösbársony szék vagy egyéb zsíros hivatal. Ahol don Quichotte van,ott Sancho is akad. — Ezek is ábrándoznak egy kis szerény hivatalocská­ról; útközben sok ütleget kapnak, de ezeket lelkiis­meretesen összeszámitgatják és ha hőseik ezért értek, akkor elősorolják, a »jó ügyért« mit szenvedtek, mennyi szolgálatot tettek annak stb. Így történik aztán, hogy emberek, kiknek név­aláírásuk az ismert kereszt alakját tünteti fel csupán, 50—60000 reállal fizetett hivatalokat foglalnak el. Minden főkalandor, ha fölkap az uborkafára, magá­val húzza czimboráit, csak azt nézi, ki volt a legvi­tézebb, de azt már nem kérdi, hogy tud-e az ő embe­re írni vagy olvasni. Hogy aztán az oly kormány, mely ilyenforma szedte-vette személyzettel rendelkezik, nem mehet sokra és csakhamar bukni kényszerül, hogy más me­részebb kalandornak engedje át helyét, az magától értetődik, mány ellen. A bolognai congressus, Marx követői­nek egy csekély töredéke, hasztalan igyekezett az internationále haladását és működés­ét Olaszország­ban meghiúsítani. A Garibaldisták a társadalmi nagy kérdések megoldására képtelenek, miután a nemzet­­gazdászatból mit sem értenek, a Mazzinisták pedig nem ismernek el semmi tekintélyt. Javkovszki, a genfi socialisták képvise­lője jelenti, hogy a genfi szakosztályok teljesen izo­láltak. Midőn hírül vették, hogy a főtanács azon jog­gal ruháztatott fel, hogy az egyes szakosztályokat kénye kedve szerint feloszlathassa, felnyíltak szeme­ik. Különben a munkások ott nem igen törődnek a kérdés tudományos és társadalmi fontosságával, mint hogy jól vannak fizetve. A forradalmi socialisták ame­rikai csoportja, melynek képviselője a múlt eszten­dőben a congressusba nem bocsáttatott be, egy áti­ratot intézett a congressushoz, melyben azon kíván­ságát fejezi ki, hogy a főtanács csak kötelességek­kel, ne pedig egyszersmind jogokkal is ruháztas­­sék fel. Ezzel a congressus első ülése feloszlott. Idő­közben a szakosztályok tanácskoztak az újonan megállapítandó szabályok felett. Legközelebb ülés fog tartatni, melyen egy álta­lános strike kérdése fogja a tanácskozás kérdését ké­pezni. Különfélék. Budapest, sept. 10. (A pancsovai főispán) ma délelőtt tartotta ünnepélyes bevonulását a várba. A fogadta­tásról a „P. LI.“ a következő táviratot közli: A ki­szállóig nagy közönség és bandériumok magyar zászlókkal mentek a főispán elé. A Deákpárt kül­döttsége Újvidékig és Zimonyig utazott eléje. A hajó megérkezése taraczk lövésekkel fogadtatott. A város előtt emelt diadalívnél fehérbe öltözött leányok és a tűzoltók zenekarral várták a menetet. Egy leány üdvözlőbeszédet intézett a főispánhoz és virágcsok­rot nyújtott át neki. A lakosság német részében nagy a lelkesedés, a szerbek néhány, bátor férfiú kivételével, távol maradtak. Ma este nagy takarodó, holnap reggel nagy ébresztő, délben díszebéd, este fáklyásmenet rendeztetik. A főispán holnap teendi le az esküt A fogadtatására kivonult szerb tűzoltók fanatizált szerbek által szétverettek. Az omladina nyomorultan viseli magát. Mindamellett a sikerült fogadtatás megmutatta, hogy Pancsován erős kor­mánypárt van, melylyel a kormánynak és a szerbek­nek számolniuk kell. (A jé­g.) A­mit a szárazság és rozsda megkí­mélt, megsemmisíti most a jég. Az ország minden ré­széből érkeznek panaszok a jég által okozott károk tekintetében. Tinnyén obó 7-ikén elpusztított mindent a jég. A szőlőknek még vesszejét is eltörte. Kszádon e hó 8­ ikán oly rettentő vihar dúlt, hogy a legerősebb fákat is kitépte helyükből. A jégeső a hajdinát és szőlőt teljesen elpusztította. Simontor­­nyán Tolnában f. hó 7-kén d. u. 5 órakor oly zivatar tört ki, minőre a város legöregebbjei sem emlékez­nek. A vihar és jég iszonyú pusztításokat vitt vég­hez. A 3—4 latnyi darab jegek oly mennyiségben estek,hogy a talajt 6 hüvelyknyi vastagságban is borí­tották. A szőlősgazdák minden reménye tönkre van téve. Váczon I. Ló 7-én évtizedek óta nem látott jégeső volt. Egy ideig a jég­esővel vegyest hullott, de ké­sőbb eső nélkül, és pedig oly erővel, hogy ablakot zúzott, esernyőket átlyuggattatott stb. A szőlő és a mezőkön levő gabna sok kárt szenvedett. (Baranya megye főispánjának önfeláldozást tanúsító nemes pél­dája.) Pécsről írják nekünk: A cholerajárvány Baranyában is mindinkább tért ad; már is közel 700-ra megy a halálesetek száma s még többre az ápolást igénylő betegeké. A vész enyhítésére s elfoj­tására Baranyában megten minden intézkedést a lelkes főispán, mélt. P­e­r­c­z­e­l Miklós úr. Múlt hó 22 -én szívhez szóló fölhívást bocsátott Baranya­­gye lakóihoz, melyben a megye összes polgárait fel­szólítja, hogy alakítsanak mindenütt kisebb kerüle­tekben vagy helységenként segélyegyleteket, s ott, a­hol kell, levesosztó intézeteket.­­ A főispán azon­ban nem elégedett meg e tartalomdús fölhívás szer­kesztése­ és kibocsátásával, hanem ő maga, már harmadik hete, hogy a járvány által látogatott köz­ségek s városok eg­yikéből a másikba utazik s mindenütt személyesen látogatja meg a pusztító járvány áldozataival megtelt házakat s a leggondo­sabban intézkedik a kór által sújtott szegény bete­gek ápolása­ s gyógyításáról. Nem elégszik ömeg, hogy vigasztalja, gyógyszerekkel ellássa a megré­mült népet, hanem községenkint 25—30 írtból álló adományával veti alapját a levesosztó-egyleteknek s igy minden községben mód nyujtatik arra nézve, hogy az üdülő betegek erőteljes táplálékot nyerje­nek. A főispán ő méltóságának eddigi adományai már megközelítik az IOOO írtot. — És mily jótékonyan hat az ily lelkes, önfeláldozással járó nemes példa mind az elöljáróságra, mind a megrémült népre, azt csak az képes belátni, ki az utóbbinak bálatelt nyi­latkozatait hallhatta. (Nagy erdei tűz.) A bruszturai fenyves erdő vágásában, mint a »Szig.­Közl.“-ben olvassuk, a múlt hó végén a munkások által rakott tűzből a szél a sziklákat a már levágva volt fák közé szórta. — A száraz szurkos gályák azonnal lángba borul­tak, és oly óriási tűz támadt, hogy 1600 szálfa ment­­hetlenül a lángok martaléka lett, és csak a király­­ mezei helyettes erdőmester Schréter és Steinhaus fő­ erdész erélyes és ügyes intézkedéseinek köszönhető, hogy a tűz tovább terjedését, a Brusztura, és Király­mezőről ki­vitt néppel megakadályozták. A brusz­turai fenyves erdő Mármaros megyében a legna­gyobb, legszebb és legértékesebbek egyike, s a tűz tovább terjedése milliókra menő kárt okozhatott volna. (A postaigazgatóság különös figyelmébe­ ajánljuk azon panaszokat, melye­ket a hajdu-szoboszlói kir. postahivatal kezelésének nyomorúságos voltáról hozzánk intéztek. Az ottani postamester úr másnemű ügyekkel lévén elfoglalva, a postakezelést helyettese által végezteté. — Eddig olyan­ expeditora volt,ki állomását tiz éven át a közön­ség teljes megelégedésére töltötte be Nem rég azon­ban őt olyan egyén váltotta fel, ki úgy látszik, szak­májában nem bír semmi jártassággal, s eljárásával a levelező közönség érdekeit mélyen sérti, így pél­dául azon rendszabályt hozta be, hogy a déli egy óra és 45 perc­kor Szoboszlóra érkező vonathoz csak délelőtt tíz óráig fogad el pénzes leveleket. A hiva­talos óra reggel nyolc­kor kezdődvén, az expeditor úrnak a két óra alatt feladott pénzes levelek becso­magolására tehát csaknem négy órára van szüksége. Ez annál nagyobb baj, mert Szoboszlón csak egyszeri postaközlekedés lévén, ha valaki pénzes levelét reg­ge­l tíz óráig fel nem adta, huszonnégy órát kell vár­nia, míg elszállíttatik. Ezen indokolatlan intézkedés­nél azonban még súlyosabb megrovást érdemel az expeditor úr egy másik tette. Szoboszlón, mint a pos­­tavevény bizonyítja, sept. 1-én egy pénzes levél ada­tott fel, melyet az expeditor úr saját vallomása sze­rint egy napig, de a czímzett válasza szerint két napig hevertetett fiókjában s a pénz, melynek sept. 3-án Budapesten kellett volna lennie, csak e napon expediáltatott Szoboszlóról. Az ilyen botrányos ha­nyagság mélyen sérti a közönség érdekeit. A keres­kedő, a­ki például váltó fedezése végett pontosan te­szi postára a kellő pénzt, az expeditió hanyagsága folytán a legkellemetlenebb helyzetbe jöhet, váltójá óvatolhatják s neki pénzbeli kára s sokféle baja származhatik a postakezelés hanyagságából. Kívá­natos tehát, hogy a postaigazgatóság véget vessen e barbár állapotoknak s utasítsa a szo­boszlói posta­mestert, hogy ha már ő maga nem akar hivatalos ügyeivel bíbelődni, legalább olyan expeditort tartson, kinek könnyelműsége vagy hanyagsága nem veszé­lyezteti a levelező közönség érdekeit. (Tanodai értesítések.) A budai állami tanítóképezdében a polgári iskolai tanképesítő vizs­gálatok f. évi október hó 1.2. 3-án, a tanítónőképez­­dében September 25.26. és 27-én, a munkatanítónői vizsgálatok szintén szeptember 25. 26. és 27-án fog­nak megtartatni. — Ezen tanképesítő vizsgálatokra jelentkezhetnek : a.) mindazon tanítók és tanítónők, kik a népiskolai (elemi) tanítóságra képesítve van­nak, s erről tanítói oklevelet nyertek; b.) az oly köz­vagy magángyakorló tanítók, kiknek nincsen ugyan tanítói oklevelük, de legalább a gymnasium, reál vagy polgári iskola 6 osztályát jó sikerrel bevégez­­ték. — Ezek azonban az általuk választott tanszakon kívül az átalános nevelés- és oktatástanból is köte­lesek vizsgálatot tenni. Az elemi népiskolai tanképesitő vizsgálatok f. évi September 28. 29. és 30-án; — a tanitónőképezdében f. évi September 21. 22. 23 és 24 én fognak tartatni.­­ Ezen elemi népiskolai tanképesítő vizsgálatra bejelenthetik ma­gukat : 1. Mindazon tanító és tanítónő-jelöltek, kik a tanító- vagy tanítónő képezdében három évi tan­folyam bevégzése után 1, legföljebb 2 évet gyakor­lati tanítással töltöttek; 2. kik a népoktatási törvény keletkezte előtt már gyakorló tanítók voltak; 3. végre azok is, kik magukat a tanítói pályára magán­úton képezték. A kérvények a kitűzött határidő előtt legalább 14 nappal Bója Gergely budapesti tanfelügyelőhöz (lakik Pesten zöldfa-utcza 38. sz. a.) beküldendők. A tanitóképezdénél 1873/4. tanévre a felvételi vizsgálatok i. é. szept. 25-től 30-ig tartanak. Fölvétetik minden oly éptestü növendék, ki 15. évét már meghaladta és az anyai nyelv-, számvetés-, föld­rajz és történelemből annyi jártassággal bir, a meny­nyit a gymnasium, reál- vagy polgári iskola négy al­­só osztályában tanítanak.­­ A belépni kívánó nö­vendék erről vagy nyilvános iskolai (bélyegmentes) bizonyítványt köteles előmutatni, vagy felvételi vizs­gálatnak kell magát alávetnie. Korát mindenki ke­resztlevéllel, testi épségét orvosi (bélyegmentes) bi­­zonyítványnyal köteles igazolni.­­ A­ki államse­gélyben óhajtana részesülni, a nevezett melléklete­ken kívül még szegénységi bizonyítványnyal is ellá­tott és az igazgatótanácshoz intézendő folyamodvá­nyát September 18-áig alulírotthoz (Pest, zöldfantera 38. szám) adja be. 4. A tanitónőképezdében a felvé­teli vizsgálatok f. október 4 én és 5-én fognak meg­tartatni. A kérvények september 20-áig benyújtan­dók. Bója Gergely tanfelügyelő. — A kassai kir. kath. férfitanitó-képezdénél a jövő 1873—4 tanév folyó évi október hó 1-én ve­szi ünnepélyes kezdetét. Felvétetnek oly éptestű if­jak, kik a 15 évet betöltötték és a gymnasium vagy reáltanoda első négy osztályában közölt ismeretek­kel bírnak. A belépő növendék erről vagy isk. bizo­nyítványt tartozik előmutatni, vagy felveti vizsgálat­nak kell magát alávetnie. A beiratás f. é. September 27, 28, 29 és 30. napjain a képezdei irodában dél­előtt 9 —12. és dél­után 2—5. tartatik meg. A­kik az intézetnél rendszerezett ösztöndíjak egyikéért, vagy egyéb pénzsegélyért kívánnak folyamodni, azok kérvényeiket kellően felszerelve a beiratás al­kalmával alulírottnál nyújtsák be. A szegényebb sorsuak az intézet vagyonához képest ingyen köny­vekkel és egyéb tanszerekkel láttatnak el. Kovács Tamás h. igazgató. — A kis-kunhalasi r­ef. lyceumban az 1873 -4-ik tanévre a beírások felvételi, magán- és javitóvizsgálatok október 1­5 napjain tartatnak, előadások 6-án kezdődnek; a táp­intézet szintén október hó 1-ső napján nyittatik meg. K. K. Halas, 1873. szept. 9. Csontó Lajos igaz­gató. (M e g h í v á s.*J A ferencz- és józsefvárosi takarékpénztár részvényesei folyó évi Septem­ber 14-én d. e. 10 ó­r­a­k­o­r a nemzeti lovarda termében tartandó közgyűlésre azzal hivatnak meg, hogy kik még részvényeiket le nem tették, azokat folyó hó 11—13 án mindég d. e. 10—12 óráig a fe­rencz- és józsefvárosi takarék- és hitelegylet helyisé­geiben (a múzeummal szemben) működő bizottság­nál tegyék le, különben a szabályok értelmében, ezen közgyűlésben csak is az eddig jelentkezett és megje­lenő részvényesek fognak feltétlenül érvényesen ha­tározhatni. — Jordán Károly, bizottsági elnök, melyi­kűek. (A fővárosi összes bizottsági tagok választása) September 27 és 28-án reggeli 8 órától esti 8 óráig fog tartani mind a ki­­lenc­ kerületben. A részletes intézkedéseket a falra­gaszok tartalmazzák. Az egyes kerületekben válasz­tandó bizottsági tagok számát már előbb közöltük. (Választási mozgalmak.) A bel­városi IV-ik választókerület helyhatósági választói ma d. e.­tartott ülésükben 7 bizalmi férfit választot­tak meg, kik azt a megbízást kapták, hogy a többi kerületek választóival a legtöbb adót fizetőkből együttesen kijelölendő 200 névre nézve megállapod­janak. E hét bizalmi férfi Királyi P., Kármán Lajos, Toperczer János, Havas Ignácz, Forgó István, Stock Endre , K­­­é­k István. Valóban ideje volna, hogy a többi választókerületek is mozogjanak. (Rendőri hí­r.) Múlt éjjel a főkapitány­ság az őrjárat alkalmával két veszélyes tolvajt fo­gott el. Az egyiket Holländer Jánosnak hív­ják. Ez rendesen padlásokba szokott törni s a fehér­neműt lopja. A másik Sztachora József nevű. Ez azt állítja, hogy már két év óta nappal a város­ligeti hidegvizgyógyintézetben mint szolga volt al­kalmazva, éjjel pedig a villákba tört. (A bécsi esti vonat­ ma egy órával megkésett. Törvényszéki csarnok. (H­a­t­á­r­o­s i­t­é­t­e­l.) Kolozsvárott N­y­u­n­g­u Tódor 35 éves napszámos és neje S­z­i­n­t­y­á­n Anas­­tazia Ergányi Lőrinczczel, ennek feleségével és Ágoston fiával egy szobában laktak. Nyungu már két év óta észrevette, hogy neje Ergányi fiával, Ágostonnal tiltott viszonyt folytatott. E tapasztalás­nak folytonos veszekedés volt a következménye, és egyszer másszor az is megtörtént, hogy Nyungu fe­leségét megverte e miatt, sőt a viszály végre oly sokra hágott, hogy Ágoston a háztól elhurczolkodott. Sziityánné azonban a legényt ismét visszacsalta magához. Ezen percztől fogva Nyungu kedélye egészen elborult, eleinte busult, de később dühöngeni kezdett; ő, ki azelőtt nyugodt, szorgalmas és józan ember volt, most mindig ingerült volt, keveset be­szélt, és csak magának élt. Múlt évi martius 3-án a két Ergányi (fiú és atya) az éjt a házon kívül töl­tötte, míg a két nő és Nyungu odahaza voltak. A nők lefeküdtek, Nyungu ellenben nyugtalanul a szo­bában fel s alá járkált, majd kiment az udvarra, majd megint visszajött. Végre ő is lefeküdt. Éjjel 3 óra táján Ergányiné egy nesz által felébresz­­tetvén, borzasztó jelenet szemtanúja lett. — *) Kéretnek a többi lapok e meghívás szives köz­­lésére. *

Next