Pesti Napló, 1873. szeptember (24. évfolyam, 200-224. szám)
1873-09-11 / 207. szám
Budapest. Csütörtök, September 11. 1873. aov.sz. Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS: * 4« £w| Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felállfizetés évnegyedenként forint. Az előfizetés az év folytán* minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első sápjától számittatik. Hirdetései szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Mófizetés „PESTI NAPUHra. Előfizetési árak : Egész évre . . 24 írt. Félévre . . . 12 „ Negyedévre . . . „ IP'1111 Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló“ kiadóhivatalának (Athenaeum, ferencziek tere 7. sz. a.) küldendők JP. Napló“ szerkesztő- és kiadó hivatala. Budapest sept. 10. Az unalom bágyasztó érzetének bizonyos neme fog el bennünket, valahányszor a czélból veszszük a tollat kezünke, hogy a fusióval, vagy a vele kapcsolatban levő események, emberek, nézetek vagy ötletekről írjunk valamit. Ráemlékezni is üres mulatság — hát még vele foglalkozni is. S ha mégis teszszük: teszszük ezt nem a magunk, nem a Deákpárt s nem a balközép kedvéért, hanem teszszük kizárólag azért, mert Csernátonyval szemközt, ki sok minden közt e kérdésről is legutóbb a komolyság egész érzetével nyilatkozott, hallgatásba merülni sem hozzá sem hozzánk illő nem volna. Csernátony a Deákpártról a Deákpárthoz is intézé szavait. Mi a balközépről ugyan, de nem a balközéphez szólunk. Mint egykor Beust nem látta Európát Európában, úgy mi nem látjuk most a balközépet a balközépen. Egyes tagjait tudjuk, látjuk, érezzük — de a pártot, a régi egységes és oszhatatlan pártot nem veszszük észre sehol. Sehol. Mintha meghalt volna Debreczenben, mintha föl nem támadott volna Ostendében s mintha nagyon is nagy szükség volna arra a legelső pártértekezletre, amely régi dicsőségét újra kiemelje az éji homályból. Szavunkat tehát nem a balközéphez intézzük, hátha nem is jutna el rendeltetése helyére. Szólunk csak Csernátonyhoz, kinek azonban, mielőtt a dolog érdeméhez nyúlnánk, mindenekelőtt ki kell jelentenünk, hogy egy vádját vagy gyanúját — hogy többet ne mondjunk — egyszerűen nem értjük. Azt a vádat, mintha a Deákpárt talán az aegyptomi húsos fazekak iránt féltékenységből irtóznék a fusiónak még csak gondolatától is. Nem, mi a fusiótól nem irtózunk, miután sem nem létező, sem a lehetőség körén kívül álló dologtól irtózni nem szokásunk. Úgy vagyunk a fusióval, mint a hadvezérek és diplomaták a jövő század regényével. Elolvassák, élvezettel olvassák el s azzal vége a mulatságnak. Aztán azok a húsos fazekak! Ha nem Csernátony volna az, kinek ezt a mai időkben szemünkre lobbantani eszébe jutott, legalább is gondolnánk annyit, hogy a húsos fazekak vádja talán gyanús forrásból eredeti. Vele szemközt elűzzük magunktól e gondolatot, hanem a helyett azt a jó tanácsot adjuk neki és elvtársainak, hogy fenntartani az államkormányt, kormányozni az államot s felelősséget vállalni a törvényhozás és kormányzat sikerei és sikertelenségeiért — ma, a mikor az országos nyomor minden neme összetorlódott fejünk felett s a mikor a kis lelkek már elvesztették, a nem nagy lelkek pedig már kezdik elveszteni bátorságukat a küzdelemhez : méltó tárgya ugyan a hazafias nemes ambitiónak, de nem méltó tárgya a féltékeny- ségnek és annál kevésbbé az irigységnek. Hagyjuk azonban e Bivár mezőt. Tudjuk azt mi és tudja azt Csernátony, hogy pártja a kormányt ma átvenni nem óhajtja, a Deákpárt pedig a kormányzás gondjaitól ma megszabadulni nem nagyon fél. Csakhogy mind ez ártatlan kedélymozgalom fölött egy nagy kötelesség s egy annak megfelelő komoly kötelességérzet áll. Ezt pedig szem előtt tartani mégis csak a többségnek, a Deákpártnak nemes hivatása, sokkal inkább mint azon balközépé, melyről igen sok híve ma azt sem tudja : fennáll-e még, vagy fennáll-e már? Csernátony legutóbbi czikkeiben ismételve elénk állítja a memento móri komor alakját, utalván a hideg, ködös novemberi napokra, amikor majd az országgyűlés újra összeülend s a mikor majd — ő legalább azt hiszi — a Deákpárt érezni fogja, hogy a nyárnak kellemei elmúltak, az ősznek gyümölcsei leszedvék s előtte nem áll egyéb, mint a kietlen télnek dermesztő napjai. S figyelmezteti pártját s figyelmeztet minket, hogy ha majd minden törik, minden szakad: a balközép lesz az, melynek készen kell lenni s mely készen leend arra, hogy a helyzetnek ura legyen. Lehet. Mi e jóslathoz szólani nem akarunk. Mondhatnók ugyan, hogy egyetlen jel, egyetlen tünemény sem mutat arra, hogy e jóslat reális combinatiók eredménye lenne s hogy mi, mint egyszerű halandó emberek készen állunk ugyan minden eshetőségre, de már ami a jövőre vonatkozó számításokat illeti, mi ezeket mindig csak a létező dolgoknak s a dolgok természetének tüzetes megfigyelése után szoktuk felállítani s hogy épen azért nagyon erős kételyeink vannak arra nézve, hogy Csernátony ezen jóslatát egykor diadallal idézhesse fejünk tetejére. Mindezt mondhatnók — de nem teszszük. Miért rontanak azon ártatlan mulatságot, melyet némelyek a magán inspiratiók ködös világának szemléletében fölfedezhetnek ? Hanem,hogy mégis a Csernátonyhoz hasonló fegyvert használjunk e vitában," az ő jóslata ellenében mi egy másik jóslattal felelünk. Az a körülmény, mely a Deákpárt néhány tagját kilépésre kényszerítheti, a balközépnek ugyanannyi, ha nem több tagját a Deákpártba lépésre fogja kényszeríteni. A szárnyakon, az elő és utóőrsöknél lehet ugyan némi mozgalom, némi csatározás , de a Deákpárt zöme mostani hatalmával érintetlenül fog előrehaladhatni. Ha Csernátony így érti jóslatát, mi is elfogadjuk azt; ha nem így érti, akár fogadjuk el, akár nem, jóslata csak jóslat marad, semmi más. Van azonban Csernátony soraiban egy rég óhajtott, egy várva várt s általunk őszintén üdvözölt eszme is. S ez nem más, mint hogy „a balközép egész eljárása által be kell bizonyítani, hogy a balközép és 48-as párt nem tartoznak együvé.« Ezt értjük, s hogy ezt Csernátony kimondotta, habár csak Simonyi Ernő után mondotta is ki, ezért elismeréssel tartozhatik neki saját pártja is, és a 48-as párt is.Nem tudjuk ugyan s nem mernénk érte jót állani, hogy a mikorra a balközépnek sikerülni fog „egész eljárása által bebizonyítani, hogy ő és a 48 as párt nem egy párt, akkorra lesz-e még balközép a világon, hanem azért ez nem gátol bennünkket annak kijelentésében, hogy mi ezen eszmében s ezen eszmének a balközép általi hűséges követésében ismerjük fel a veszélyt. A „Pesti Napló“ tárczája. Rajzok Spanyolországból.*) — Cherbuliez Victortól. — II. Honnét van tehát az, hogy ezen ritka tehetségű nép körében az alkotmányosság nem bir gyökeret verni ? Hogy szünetlen viszályok tépik e nemzet testét ? Hogy e kérdésre megtalálhassuk a feleletet, a spanyol nép jellemét kell megismernünk. A spanyol egyik legnemesebb faja Európának. Élénkség és hajlékonyság, szellem és magasztos érzelmek, méltóság és kifogyhatatlan jókedv párosulnak benne egymással. Mily kifogyhatatlan lehet ezen jókedv, mely túlélte az inquisitio, és II. Fülöp sötét, komor századát, mely fittyet hány minden kellemetlenségnek, kevéssel éri be és az úristennek sem kerül sokba. Lope de Vega egyik alakja azt mondja: Szegény akarok lenni és nem szomorú; két baj közt a kisebbet választom.“ Egy másik színműben azt mondja a szolga urának: „Különös ember vagy te, a korcsmában nem iszol és mégis mulatsz,szemeid mégis sugároznak az örömtől.« Pedig sok ilyen szem van Spanyolországban, és ezek a sugárzó szemek alkották azt a boldog életet, mely áll: napsugár, henyélés, csevegés, guitarzene, krajczáros hírlapok, filléres szivarkák, tiszta forrásvíz és bikaviadalokból. Egy spanyol köz*) A „Revue des deux Mondes“ sept. 1-jei filléréből. mondás azt mondja, hogy „nincs a világon szebb hely, mint a Manzanares partja, ezután következnék a paradicsom, ha volna rajta sütkérező hely, ahonnét Madridot lehet látni.“ Ha azt kérdezzük a spanyoltól, hogy elégedett-e? azt válaszolja, elégedett vagyok, mert az akarok lenni. Míg reggel patakokban folyik a vér az utczákon, bűn bűnre, vétek vétekre halmozódik: este guitarre és castagnette, dal és táncz járja Andalusiai falvaiban. E vidor kedélyben van valami csodás hősiesség, de egyúttal nagy politikai veszély is, és e veszélyt csak is spanyol szóval jelezhetjük. „Sufrido vagy „conformidad” azaz, hogy könnyen beleéli magát minden helyzetbe, hamar beletalálja magát a nélkülözésbe és semmivel sem gondol. A spanyol nem szeret a holnapra gondolni; ha egy szabad napra szert tehet, elveri, mit összekuporgatott, mit törődik a jövővel, ha ma kimulatta magát ? Ma forradalom van, a nép nem törődik tette következményeivel, elég erőt érez magában, hogy az ilyen gondot semmibe se vehesse, csakhogy ma megtette, amire kedve volt. Az olaszok nem fiatalok, Ariosto kivételével tán nem is volt fiatal költőjük , a spanyol mindig fiatal és ez nagy veszély. Az ifjúság nem tud előrelátni, nem tud engedelmeskedni, nem tud félni. Szembeszáll a legborzasztóbbal, az ismeretlennel és ha csalódik, nem maga magát, hanem az intézményeket vádolja és nekiáll a felforgatás munkájának. Nemzetünk modorában — mondá egykor egy híres spanyol szónok — végzetes tulajdonság az, hogy kellő meggondolás nélkül szereti a fennállót döntögetni, az első kínálkozó eszközt akarja megragadni,hogy bajosan gyógyítható balsorsából könyedén menekülhessen. Minden áron, az első után, amely csak nyílik, meg akar hamarjába szabadulni a megmegrögzött bajtól, és ez az oka annak, hogy országunk a gyakori és sajnos zavarokból nem bír kibontakozni. Sok erénye van a spanyolnak; lovagias, hősies, megveti a veszélyt, a legyőzöttel és gyengével szemben nagylelkű , de hibázik egy erénye, az igaz, hogy nem csillogó, de annál üdvösebb : a törvénytisztelet erénye. A despotismus nem olyan iskola, amelyben a törvény tiszteletét el lehet tanulni. A nép hozzászokott, hogy a geniális törvénykijátszást tekintse politikai bölcsességnek. „Minek törvényeket hozni, ha nincs, aki a törvényeknek engedelmeskedni fog ? — kérdé egy spanyol képviselő a cortesben. A Bidassoa túlpartján a sértett fél nyugodtan bevárja, míg alkalom kínálkozik a sérelem megtorlására; a kereskedő megegyezik a vámőrrel a csempészett áruk iránt és az utazó a rablótól útlevelet vásárol. Ez a „rend a rendetlenségben.* De a spanyol nem is tart igényt a törvényesség dicsőségére, szenvedélyeit, számítgatásait törvényszegéseit nem titkolja. Narvaez és O Donnel is azt látszanak mondani : Engedjétek meg, hogy előbb egy kis törvénytelenség árán hatalomra jussak, akiikor aztán majd tekintélyt szerzek én a törvénynek. Spanyolországban nincsenek valódi conservativok, kik őszintén ragaszkodnának a meglevőhöz, és annak alapján, szigoran törvényes eszközökkel akarnák létrehozni lassú, de biztos léptekkel a haladást ; a spanyol conservativek államcsínyek, rendzavarások segélyével akarják a régi állapotokat visszaidézni; ők nem egyebek mint megfordított forradalmárok, a communistáktól.Csak az különbözteti meg hogy ezek előre, ők meg hátra törnek; eszközeik, modoruk egyformák. A progressisták, akikből a radicális párt alakult, szintén nem különbek ; jelszavuk: »le a létezővel!« Nem akarják a fennállót javítni,jobbnak tartják azt egyszerűen lerombolni. Az a bajuk, hogy nagyon soká ültek az ellenzéki padokon és hozzászoktak már ahhoz hogy a hatalom olyan ellenség, akinek lehetőleg meg kell keseríteni az életét.Mikor aztán többségre jutottak, szórták a szabadságot, tele kézzel, meggondolatlanul , de kitűnt, hogy az ily eljárás legfeljebb ünnepnapra való, de hétköznapi köntösnek nem illik. Mikor belátták, hogy már nagyon is elvetették a sulykot, akkor az erőszakhoz fordultak, hogy a fékevesztett paripát megzabolázzák. A régibb időkben Spanyolországban a hatalomnak joga volt, mindent tenni, a népnek joga volt hallgatni. Most a nép kivívta már azt a jogot, hogy mindent beszélhet, de vájjon a hatalom le fog-e mondani arról a szabadságáról, hogy mindent tehessen ? Másik szerves betegsége Spanyolországnak az a különös hajlam az anarchia, a politikai szétdarabolás felé. Még mielőtt a spanyol nemzet megalakult, Spanyolország számos apró, független államból állott, melyek egymással szünetlen viszálykodtak. Nyolcz századig tartó polgárháború: ime Spanyolország középkori története. Ezen állapotot felváltotta s azután a despotismus, la merev centralisatio. De milyen centralisatio? Állami centralisatio helyett vallási központosítás; nemzeti egység helyett vallásegység; államhivatalnokok helyett állami inquisitorok; törvényelőtti egyenlőség és egyformaság helyett egy kaptafára vert vallási meggyőződés. Nem a testet, hanem a lelket dugták az egyenruhába; testére ölthetett olyan ruhát, amilyen neki tetszett. Most hogy e közös egyenruha lehullott, most tűnik csak ki, hogy a galíciai, asturiai, cataloniai mentznyire tartotta meg sajátos jellegét, hogy ezek mily idegenek egymás előtt; ezen centrifugális jelleg eltörlése, vagy enyhítése csak erős kormánynak sikerülhetne, olyan pedig Spanyolországban most nincs. A kormányzatban sem személyileg sem elvileg nincs semmi állandóság. Micsoda Malagának egy forradalom ? Ünnepnap, amelyen elkergetheti vámőreit. Micsoda egy forradalom Sevillának ? Egy mámortelt nap, melyen széttépi a bélyegpapirost. Mihelyt a központi hatalom megbukik, minden város kinevezi forradalmi juntáját, kinevezi hatóságait, elcsapja a régi hivatalnokokat, eltörli az adót, azután újakat vet ki, önkénytes csapatokat szervez, rendeleteket ad ki, szóval úgy tesz, mintha rajta kívüle nem is volna világ. Mikor végre a központi kormányzati gépezet újra meg akar indulni, akkor újra kell az egész országot meghódítania és szerveznie. Igen nagy befolyással volt e szellem kifejlesztésére az 1808-as háború. Egy nemzet, melynek nem volt sem hadserege, sem tábornoka, sem pénze, odaveti a kesztyűt a modern Hadúrnak, ki lába alá szorította egész Európát. És a nemzet négy éven át élt kormány nélkül; minden falu, minden város maga szervezte a háborút, mindegyik helység saját nevében harczolt, maga ujonczozta csapatait, maga gondoskodott hadi szerekről, maga szenvedte a rajta ejtett sebeket, maga magának volt csak felelős. És ez igen veszélyes állapot ily kalandos népnél. Csak el kell képzelni, hogy az a diák, ki otthagyta a könyveket, a pap a reverendát, a csempész a vámőröket, a pásztor az ő nyáját és mind elmentek a hegyek közé, elfogták a sürgönyöket, fölszántották az uta-mely a Deákpártot a kormányrúd mellől lesodorhatja, de amelyet mindamellett a Deákpárt vár és üdvözöl a legszívesebben. Csak hogy ne feledje Csernátony, hogy a jó szándék még nem törekvés, a törekvés még nem kormányképesség — sőt maga a kormányképesség sem kormányképesség, ha megbízható többsége nincs. Ezt siessen megmondani Debreczennek. Budapest, sept. 10. (A szerb határszéli vasúti öszszeköttetés.) A mint már említek, a szerb határszéli vasúti csatlakozás kérdésében július hó folytán egy részről a magyar kormány s más részről a szerb kormány küldöttjei közt Pesten beható tárgyalások folytak, melyek minden pontra nézve teljes sikerrel végződtek. A tanácskozásokat állítólag a közlekedési miniszter úr nyitotta meg s vezette személyesen. A megállapított összeköttetési pontok mindkét állam óhajainak s érdekeinek teljesen megfelelők. Az átkelési hidak nemzetközi Semleges területeknek lennének megállapítandók. A kötendő szerződés még a jövő ülésszakban a törvényhozás elé fog terjesztetni. (A budapesti gőzmalmok képviselői több héttel ezelőtt küldöttséget menesztettek a kereskedelmi miniszterhez, azon kérelemmel, hogy a gabnára vetett behozatali vám, tekintettel az idei résztermésre s a lisztipar válságos helyzetére, töröltetnék el, illetőleg egyelőre függesztessék föl. Előadtuk annak idején, hogy a kereskedelmi miniszter méltányolta e kérelmet és kijelentette, hogy értekezni fog ez iránt a pénzügyminiszterrel, úgyszintén, mivel a vámbevétel közös, a Lajthán túli kormánynyal is. Ezen tárgyalások még mai napig sincsenek befejezve; az okok pedig, melyek a gabnavám felfüggesztését ajánlják, azóta még inkább súlyosbultak nyomatékosságukban. A magyarországi termés hiányossága időközben nagy mérvűnek bizonyult, a gaboaárak rendkívüli magasságot értek el. Meglehet, hogy a kormányt azon tekintet is tartóztatta a behozatali vám felfüggesztésében, mert féltette a belföldi terményeket a hirtelen árcsökkenéstől. De ezen tekintet megszűnt már a legnagyobb részben. A termelők fölhasználták a nagy árakat, túladtak termésükön és mondhatni, hogy az eladásra s elszállításra szánt összes szemesélet jóformán el is adatott, mégpedig jó áron. Ezt, ha másból nem, legalább azon külső jelből is következtethetni, miszerint a vasutak és gőzhajók teljességgel képtelenek a mindenünnen egyszerre megindított rakományokat elszállítani, s e tömegek oly nagyok, hogy a termés silánysága folytán föl kell tenni, hogy minden eladható gabna már forgalomba is jutott. Ezen túl tehát az orosz, oláh vagy szerb gabna vámmentes behozatala olcsóbbá teheti a gabnát, anélkül, hogy a termelők az árcsökkenésben kárt szenvednének. És e behozatal most annál inkább meg van könnyítve, mert az utóbbi esőzések folytán biztosabban följuthatni a vaskapun, mint a megelőző hetekben. Nem kétkedünk tehát, hogy a kereskedelmi miniszter sürgetni fogja úgy a magyar pénzügyminiszternél, mint az osztrák kormánynál a gabnavám fölfüggesztése iránti elhatározást és bizton hiszszük, hogy az eldöntés a vám ideiglenes fölhagyása mellett fog szólni, miután a behozható gabna iránti vámbevétel számba sem jöhet azon nagy előnynyel szemben, mely az ország minél olcsóbb élelmezésében és a lisztipar fölsegélésében kínálkozik. (Azon császári pátens), mely, mint esti lapunk táviratában említek, a birodalmi tanács feloszlatása és az uj választások elrendelése tárgyában a mai „Wiener Zeitungéban közzététett, következőleg hangzik: Mi első Ferencz József stb. I. czikk. A birodalmi tanács képviselőháza feloszlattatik. II. czikk. Az átalános uj képviselőválasztások az 1873. ápril 2 ki törvény határozatai szerint azonnal meginditandók. III. czikk. A birodalmi tanács 1873. november 4-ére Bécs birodalmi fő- és székvárosunkba hivatik össze. Kelt Bécsben, birodalmi fő és székvárosunkban, 1873. September 7-én, uralkodásunk huszonötödik évében. Ferencz József, s. k, Auersperg s. k., Lasser s. k., Bauhaus s. k., Stremayr s. k., Glaser s. k., Unger s k., Chlubecky s. k., Pretis s. k., Horst s. k, Ziemialkowski s. k. (A büntető törvénykönyvi tervezetről), mely még csak nyomtatás alatt van, a „Pester Lloyd« mai vezérczikke azt állítja, hogy annak több rendelkezése már a minisztertanács jóváhagyásával vétetett fel a tervezetbe. Legilletékesebb helyről veszszük azon értesítést, hogy a nyomotás alatt lévő tervezet csak később fog a minisztertanács elé kerülni, és hogy a minisztertanácsnak a dolog természeténél fogva eddigelé sem az egész tervezet, sem egyes rendelkezései felől nem volt alkalma nyilatkozni (Az egyesített fővárosok képviselőtestületének választására) kitűzött határnapokat az illető bizottság ma közli hivatalosan a választópolgárokkal. A választás sept. 27. és 28-ki napjain fog megejtetni. Noha ez már hosszabb idő óta közismeretű volt, választó mozgalomnak mind e mai napig a fővárosban hite-hamva sincs. Hogy a lakosság zöme kissé közönyösen viseli magát e fontos eseménynyel szemben,az sajnos ugyan de könnyen megérthető. Mindenki saját ügyeivel, bajaival van eltelve s a legtöbb választónak sem ideje sem kedve a közdolgokkal foglalkozni. A mily érthető a lakosság e tartózkodása, oly megfoghatatlan azon közöny, melyet az egyes kerületek által a választás előkészítésére kiküldött nagy, különösen végrehajtó és kandidáló bizottságok tanúsítanak.Ezek is oly kevés életjelt adnak magukról, mintha nem is léteznének vagy a választás napjától még hónapok választanának el bennünket; ma már, miután a választási határidő hivatalosan is kihirdettetett, ideje lenne, hogy a candidáló bizottságok mielőbb elkészítsék s nyilvánosságra hozzák a jelöltjeik lajstromát. (Románia hadseregének jelenlegi állománya): 16 gyalogezred (18 állandó, 8 darabant) 10 lovas ezred (2 állandó, 8 territoriális), 2 tüzér ezred ; 4 vadász zászlóalj, 1 genie zázlóalj ; 1 tengeri zászlóalj két hadihajóval; 2 század gyalog zsandár; 1 század árkász; 1 század röppentyűs; 1 század tűzoltó ; 5 lovas zsandár szakasz; 1 utász szakasz. Bír a megfelelő törzskar, tisztekt katonai iskolákkal s egészségi intézménynyel. Nincs ide számítva a honvédség (militia). A katonaság Peabody fegyverekkel van ellátva, nem hiányzanak a mitrailleusek si Krupp-féle ágyuk sem. Szükség esetén 100 ezer embert állíthat síkra. „Nem sok — úgymond a »Pressa,amely ez adatokat felsorolja, de elég arra, hogy egyik vagy a másik hatalom szövetségét keresse — mindenesetre arra, hogy semlegességét fenntarthassa. Oláhország és Szerbia teljes erejökbel igyekeznek a nyugati műveltség színvonalára emelkedni, míg Törökország nem tud fölébredni ázsiai barbárságából s mindennap újabb rést enged töretni a muzulmán épületen. Egy fiatal életerős államnak megaláztatása — különösen, ha annak élén egy Hohenzollern áll — nem tarthat már soká egy hanyatló birodalommal szemben.“ (A pancsovai értekezlet jelentősége.) Ily czím alatt a »Granicsár“ 2-dik száma vezérczikket hoz, melyben fennhangon dicsekedik, miszerint hatezer torok kiáltó aug. 31-én Pancsován : „Nem hagyjuk a sajátunkat idegennek !“ Azután báránybőrbe öltözve előadja a granicsárfarkas, hogy ő mit akar, persze, hogy a mostani kormányt nem akarja, s a központosítást sem. Végül még egyszer fölkiált, miszerint a pancsovai értekezlet »megmutatta a kormánynak, s az egész világnak, hogy ki itt az ur, s ez a szerb nemzet!“ A lap ezenkívül közli a fölhívást a titeli (mára kitűzött) értekezletre, s Polit úr is, a pancsovai szerb „nemzeti“ (?) párt követjelöltje, beköszönt egy czikkel. (Milan szerb fejedelemnek) bécsi kitüntető fogadtatásáról a belgrádi félhivatalos »Je d i n s z tvo« megemlékezvén, forró és meggyőző sorokat szentel az Ausztria-Magyarország és Szerbia közti jó viszonylatoknak, és óhaját fejezi ki, hogy ezen baráti viszony minden időre fönntartassék. Budapest, sept. 10. Ha a tegnapi közgyűlés eredménye után kellene az egyesült magyar gőzhajózási társulat sorsát megjósolnunk, akkor csakis a dicstelen feloszlás árnyait láthatjuk e vállalat fölé emelkedni. Hetek óta ostromolja a sajtó a részvényeseket és a közvéleményt, hogy minő csapás fenyegeti az ország anyagi érdekeit e gőzhajózási vállalat pusztulásával, és ime a többszöri értekezleteknek és a sok oldalról megindult agitatiónak az jön az eredménye, hogy a közgyűlésre annyi részvény sem tétetett le, amely — nem hogy a liqundatio vagy fusio esetében — de a rendes határozatképességre sem elégséges. Lett volna csak érdekében az osztrák gőzhajótársulatnak a fusio elfogadtatása, bizonyára elég élelmes is lett volna arra, hogy a részvénytőkének bőséges képviseltetéséről és a gyűlés határozatképességéről gondoskodjék. Ámde ezen osztrák társulat jól ismeri a magyar faj szalmatüzét és szinte sokalja a magyar vállalat megvásárlására kínált föltételeket, látva azt, hogy ez intézet hajói s bányái úgyis nemsokára oly áron fognak kezére jutni, a minőt szabni tetszése és kegye jónak látand. A tegnapelőtti közgyűlés kétségen kívül még inkább megerősíthette az osztrák társulatot e hitében. Határozatképtelenség miatt, végzés nélkül szétoszolván, 14 nap múlva valamely közelebbi napra új közgyűlés fog kitüzetni. Ezen gyűlésnek mindenesetre meglesz a rendes határozatképessége, mert a társulati alapszabályok megadják az ekként újabban elrendelt közgyűlés részére a határozatképességet, tekintet nélkül a megjelent tagok s a letett részvények számára. Ámde a liquidatio, vagy ami ezzel egyértelmű, a fusio elfogadására szabályszerűleg megkívántat, 15 ezer részvény kétségen kívül ekkor sem lesz letéteményezve. Fusiót vagy liquidatiot nem fog tehát e közgyűlés elrendelni, a vállalat fönn fog maradni, csakhogy az a kérdés : quid tunc ? A hazafias declamatiók, az osztrák társulat kárhoztatása nem teszik még fizetésképessé a magyar vállalat igazgatóságát. Nem tagadjuk, hogy úgy a fővárosi, mint a vidéki részvényesek följajdulása némi jogosultsággal bír. Vádolják, különösen a vidékiek a vállalat igazgatóságát, vádolják a kormányt, megtámadják az osztrák társulatot , szóval a közügy és pénzek károsodása miatt ellene fordulnak mindenkinek és hibát találnak mindenütt , csak azon egy hibát nem látják, amely épen önmagukban, ezen gáncsolkodókban fészkel. Higyyék meg a részvényesek, hogy mi is a társulat igazgatóságában látjuk nagyrészt a vállalat hanyatlásának okozóit. A szomorú eredményre s a jövőben megkísérlendő reformokra nézve azonban közönyös egyelőre : vájjon a képtelenség vagy e mellett netalán az erkölcsi megbizhatlanság is szülője-e a hanyatlásnak. Azért mi ma a reeriminatiót és kivált az oly érdes támadásokat, minőknek tegnap először élvezni alkalmunk volt, mindenesetre időelőttinek, sőt amennyiben a részvényesek keblében elkeseredést és meghasonlást teremthet, határozottan veszedelmesnek tartjuk. A megszámoltatás napja akkor lehet csak rendjén, a midőn a vállalat fönnmaradása biztosítva lesz s további fönntartása vizsgálódást és átalakítást követel. De a ki