Pesti Napló, 1873. október (24. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-09 / 232. szám

activákat és passivákat, nehogy azután a li­­quidatio, a­melyet most egyenként kikerül­nek, valamennyijüket egyszerre utolérje. Ujvidék, oct. 7. (Ered. tudósítás.) A­ki tanúja volt octóber 2. és 3-án megtartott városi közgyűlésünk folyamának, világos képet nyer­hetett Miletics és omladinista hívei gyalázatos műkö­déséről, és meggyőződhetett, hogy városi képviselő testületünk többsége előtt a község jóléte helyett csupán az omladina­ clique érdekei lebegnek. Mindjárt a gyűlés kezdetén 3 tisztviselő vá­lasztásánál látható volt, hová törnek ők, így a meg­­üresült mérnöki állomásra nem azon férfiút K­a­­k­a­c­s­k­a­y Alajost választották meg, ki félév óta, mint e hivatal helyettesítője, szorgalma és képzett­sége által többet tett Újvidék mérnök-ügyi javításán, mint valamennyi előde, s kit egy gyakorlati talál­mányáért király ő felsége a tudomány és művésze­tekre szánt nagy arany­éremmel tüntetett ki, de egy obscurus embert, névszerint Joanovitsot, ki mint azelőtt kula­ kerületi mérnök, semmi erredményt föl nem mutathat, hja­ de érdem, hogy omladinista. A rendőrbiztos választásakor Miletics és hívei, miután creaturáik kijelölését a főispánnál nem esz­közölhették, a szavazástól tartózkodtak. Az erdész választását is, mivel nem ultra volt javaslatba hozva, mindenkép meg akarta akadályozni a hamis próféta, de szintén sikeretlenül. Napirendre volt kitűzve a főispán hi­va­­talból elmozdíttatásának ügye is. Ön ugyan csodálkozni fog, miként lehetséges az, hogy egy városi képviselet ily, hatásköréhez épen nem tartozó tárgygyal is foglalkozik, nálunk azon­ban az sem tartozik a lehetetlenségek közé, hogy egyszer Miletics a persa sah letételét fogja indítvá­nyozni. De térjünk a dologra. A július havi közgyűlés napirendje már ki volt merítve, s a főispán az ülést épen be ak­arta rekesz­teni, midőn őt Miletics az iránt interpellálta: miért nem tárgyaltatott ez ülésben a városház építésének kérdése ? S mivel a főispán azon kijelentésére, hogy a kérdés nincsen napirenden, Miletics dühbe kezdett jönni, az ülés minden óvás daczára berekesztetett, mire aztán a hamis próféta 21 társával a miniszté­riumnál a rendkivüli ülés nem engedélyezése miatt panaszt emelt a főispán ellen; de a miniszter érte­sülvén a dolog állásáról, panaszlókat kérelmükkel elutasító. Miletics már most még nagyobb dühbe jött s az aug. hari közgyűlésen, a főispán Pancsován távolléte alatt, határozattá emelteté, hogy a miniszté­riumhoz új kérvény intéztessék a főispán elmozdí­tása végett 1-ször azért, mert a julius havi közgyűlés gyors berekesztése által ő megsértő a municipium jogait, 2-et mivel nem tud jól szerbül s igy az ülések vezetésére képtelen. A minisztérium ezen beadványt is visszautasitá s ebbeli leirata az okt. 2-ki ülés napirendjének vé­gére volt kitűzve. A főispán, hihetőleg mert értesülve volt az ügy állásáról, ezen egész ülés alatt feltűnően sokat szólott szerbül, a megnyitást is e nyelven tartván. A miniszteri leirat felolvasása után tehát szé­gyenkezve (?) állott fel Miletics és a főispán elmoz­dítását tárgyazó kérvényét visszavonta, mert úgy­mond az 1-80 pontot illetőleg tévedés forog fönn, s a 2-dik pontra nézve most ime maga a főispán által szoríttatott sarokba. A visszavonulás valódi oka azonban ott keresendő, mert a hamis próféta látván, hogy hívei is megsokalva ezen minden alapot nél­külöző vádaskodást, a teremből egymásután oson­nak el, s így ő, ha a miniszteri leirat esetleges tár­gyalás után szavazás alá bocsáttatik, nagy kisebb­ségben marad. Hinc­illáé. .. Arra nézve pedig, hogy az omladinisták meny­nyire készek a község vagyonát pazarolni, ha ér­dekük úgy kívánja, szolgáljon például a közgyűlés következő határozata. A muszka zarándok és szerb Göthe (lucus a non lucendo) Kosztics Lázár — jelenleg tizes kerü­leti ultra szerb párti képviselőjelölt — Miletics dic­­tandójára kérvényt nyújtott be a városi közgyűlés­hez, hogy egy alkalmas egyén kiküldése által a vá­rosház építési ügye személyesen szorgalmaztassék a minisztériumnál. Mintha biz azt ők bánnák, hogy most vagy 10 év múlva épittessék-e valóban az uj városháza, de az omladinának érdekében fekszik végkijelölése azon helynek, mely ellen az egész intelligentia s minden nem-szerb lakója a városnak felfolyamodott. El­len tehát határozva, hogy Vucsetics Illés városi főjegyző (Miletics hive) munkájától elvonva, városi költségen felküldetik az ügy szorgalmazása végett-Hasztalan vitatá a kisebbség, hogy ha már épen valaki által szorgalmazni kívánják ez ügyet arra legalkalmasabb egyéniség lenne az e napokban amúgy is Budapestre térő (okt. 5-én tényleg feluta­zott) országos képviselője a városnak Kondorossy György. Miletics azonban nyíltan kijelenté, hogy ő nem bízik Kondorossyban, s így a választás (Vucse­tics) megmaradt. A titkos rugó pedig — mint jól értesült egyének beszélik — ott keresendő, hogy Vucsetics e napokban Budapesten még a váltó­jog­ból kívánja az ügyvédi vizsgát letenni, s egyszer­smind dolga van­­ a fönn a Matica ügyében. Az erre kivántató költségeket tehát Miletics most a város pénztárából kívánja juttatni hívének, így folynak itt a mi ügyeink, megszüntetésére történnék valami, úgy, hogy nem csak a szellemi érdekeket illetőleg, hanem még a mindennapi anyagi szükségletek kielégítésére szolgáló foglalkozásokban és iparágakban is napról napra szembetűnőbb a hanyatlás. A cserkesz lakosság, melytől Oroszország ez­előtt 12 évvel nagy áldozatok árán, de bizonyára többi lakossága előnyére megszabadult, itt borzasztó csapást képez. Ruméliában, hol a keresztény lakos­ság között szórattak szét, rablásaik igen alkalmatlan szomszédokká teszik őket. Anatóliában annyira el vannak terjedve, hogy valóságos országos csapássá lettek, úgy hogy ott a földművelés majdnem tökéle­tes pangásra jutott. Néhány nap előtt a kormány betiltotta az Adona tartományból, a régi Ciliciából való gabnakivitelt, mely kiviteli tilalom annyiban fölösleges, mivel ki­vinni való gabona ott nincs. Feltűnő Konstantinápolyban, mely három hal­­dús viz közepette fekszik, a halak drágasága, úgy, hogy ez eledel a lakosság legnagyobb részére nézve el nem viselhető fényűzési czikket képez.Ennek okai a kormány pénzügyi redszabályai, melyek folytán a halászat csak veszteséggel űzhető. A halász, a­he­lyett, hogy halát ott adhatná el, hol azokat legjobban megfizetik neki, kénytelen azokat az úgynevezett baluk-hané-ba, az­az a „halház«-ba szállítani, hol a hivatalnokok által önkényüleg megállapított értékük már 22­0/* adót, még­pedig nem természet­ben, hanem készpénzben, tartozik lefizetni. Ezután a beszolgáltatott halak a „halház“ hivatalnokai által nyilvános árverés útján eladatnak. Az egyetértő hal­kereskedők természetesen tetsz­ésük szerint lenyom­hatják a halak árát, és így a közönséggel szemben mesterséges egyedáruságot alapíthatnak meg, holott a szegény halásznak adója és egyéb költségei levo­nása után megmarad 4—5 piaszterje (körülbelül 40 kr.) naponkint a maga és családja fenntartására; minthogy azonban meg nem élhet, inkább eladja halászsajkáját és más kereset után lát. A manissai kerület (a régi Magnesia) állapotai semmivel sem jobbak. A kerület helytartója Musz­­tafa bey négy hó óta Smyrnában fogva van és a súlyos bűntettek egész sorával (vesztegetés, állam­­pénzek elsikkasztása, erőszakoskodás) vádoltatik. Pőre nagy feltűnést okoz, mindazonáltal úgy látszik, hogy a hatóság azt épenséggel nem veszi komolyan. Számos terhelő tanú idéztetik meg, kik semmit sem vallanak, mert semmit sem tudnak, így p. egy imán, kinek kihallgatása több napig tartott, holott minden egyébről szólt, csak a vád tárgyáról nem. Az uj hely­tartó alig vonult be Manissába, már a hivatalos sajtó hatalmas hangon kürtölé: „Most következtek be való­sággal Manissában a boldogság és az üdv napjai! Uj helytartónkat a gondviselés küldi számunkra.“ E hivatalos dicséretet pedig azzal érdemelte ki az új helytartó, hogy minden pénteken kimegy a bazárra, és meghatározza a kenyér és hús árát, és hogy a na­pokban séta közben tűz lármát hallva, a helyszínére sietett az oltás iránt intézkedni. Helybeli lapok jelentik: egy fiatal bolgár, ki Heidelbergában végezte tanulmányait, hazatérvén Sofiába, iskolát nyitott, a hatóság azonban az iskolát rögtön bezárta, a bolgárt elfogta és könyveit lefog­lalta. A püspöknek csak nagy bajjal sikerült végre személyes kezessége mellett a bolgár szabadon bo­­csáttatását kieszközölni, az iskola azonban zárva maradt és a könyvek is még le vannak foglalva. Két nemrég elnyomott görög lap, a „Konstan­­tinopolis“ és az ,, Anatoli“ tulajdonosai engedélyt kap­tak lapjaikat változtatott czímekkel kiadhatni. Előbbi jövőre „Ellispontos“ czim alatt fog megjelenni. Ok­tóber elejétől fogva egy olasz lap is jelen meg itt „Eco della Italia“ czim alatt. A török sajtó folyvást Európa és az európaiak ellen izgatja a közönséget. Egy helybeli lap e napokban czikket közölt, mely ez irányban igazán remekel. A czik megint a chinai mohamedán panthai­k vereségéről és a­ chinai csa­patok által a város elfoglalása alkalmával elkövetett kegyetlenségekről szól. A czik szerzője olvashatta valahol, hogy néhány európai kalandor chinai szol­gálatba lépett; ebből most azt következteti, hogy a chinai csapatokat Panthaiban európai tisztek ve­zénylők, hogy a kegyetlenkedések az európaiak ál­tal parancsoltattak az izlám elleni gyűlöletből; hogy tehát azokért az európai kormányokat terheli a fe­lelősség, hogy tehát a kegyetlenkedések jóvátétele végett az egyesült Európainak hadat kell indítania a chinai császár ellen, egész országát elfoglalnia és feldarabolnia. Furcsa okoskodás, hogy a Tal­fában meggyilkolt mohamedánokat nem a­zultán, mint az izlám szellemi feje, hanem a keresztény Európa len­ne hivatva megbeszélni; a török hírlapírók azonban még mindig azon eszmét táplálják, hogy Európa összes uralkodói csak a­zultán kegyelméből bírják trónjaikat, és ebből magyarázható ki e czikkeiken átvonuló gőgös hang­­tal közhelyesléssel fogadott szabálytól önként eltér s másoknak mellőzésével több per­fi­gyelőséget ruház ugyanazon egy ügyvédre. Ez által maga megrendíti azon bizalmat, melylyel az uj bírósági intézmény iránt viseltetni véltünk. Igaz, hogy ezen discretionán­s írói hatalommal visszaélés végett őt felelőségre voni nem lehet,mert az említett szabály nem törvén­y, de törvény­ként kellene azt respectálnia sajá tekintélyének megőrzése szempontjából is. És, hogy ez nem is lenne a legrosszabb törvény, bizonyítja a­­ kárhoztató ítélet, melyet a nagy­közönség az elé­réssel szemben fegyelmi eljárás nélkül is hoz. Nem tartózkodunk ennek nemcsak azok érdekében,kik a­­sődperügyelő kinevezéséből közvetlen hasznot húz­ak, hanem az adósok és hitelezőik érdekében is, m­ivek egyaránt érintettek e kérdés által — kifejezé adat bármily háládatlan legyen is, mások részére gesztenyét a tűzből kivenni, mert hinni akarjuk, í­­gy elég erre figyelmeztetni azokat, kiket illet, vag érdekelhetne, de kik ezt észre nem vették még. Dr. Hí­d Kálmán: Török állapotok. Midhat basa múlt hó 20-án elmozdittatott és helyébe a nagyvezér masztezsár­ja, az­az: a belügy­miniszter neveztetett ki igazságügyérré, míg a bel­ügyminiszteri hivatal még nem jöltetett be. Fordult még elő azonkívül egy egész csomó elmozdítás és ki­nevezés, de azokról nem is érdemes megemlékezni, mert hiszen már két év óta mindig így tart az örö­kös hivatalváltozás. A többi állapotokról is csak a régi nótát kell elmondani. Az állampénztárakban oly nagy a pénzhiány, hogy az új, és eredményére néz­ve még nem is biztosított kölcsön rovására még Ga­­lateában kisebb kölcsönt kellett fölvenni. Másrészt azt sem tapasztalni sehol, hogy a közigazgtás számtalan viszaéléseinek és hiányainak BELFÖLD. Budapest, oct. 8. (íl biról dlscretionalls hatalom.) Van törvényünk a bírói hatalom gyakorlásáról és a birói felelősségről. Nagy vívmányoknak és az igazságszolgáltatás biztos alapkövének tekintettük ezen törvényeket. És valóban, mit törvényben sza­bályozni lehet a birói kötelességre nézve az megtör­tént e két törvényben. De vajmi sok van még abból hátra, mit törvénybe foglalni lehetetlen. Egész sora a kötelességeknek és felelősségnek, melyeknek csak a biró kötelesség érzete, becsülete, feladatának érzete szabhat törvényt, és melyek felett csak a köz­vélemény mondhat ítéletet tapasztalatai nyomán. — Ilyen a birói discretionan­s hatalom. — Számtalanszor jó a biró azon helyzetben, hatalmát belátása szerint gyakorolni, a­nélkül, hogy ebben írott törvény megszorítaná. Érzi bár és tudja ő is, mások is, mit követel az igazság, de nem paran­csolja a törvény. Itt csak egy esetről akarunk szólani, mely a mai viszonyok közt közfigyelmet érdemel és a napi kérdésekkel szoros összefüggésben áll, a csődoszto­­gatásról. Bíróságaink újjá­szervezése, és bíráink függet­lenségének törvényes biztosítása óta, az eddig áta­­lános panaszra és nem mindig alaptalan gyanúsításra okot adott eljárásnak a csődpelügyelők, — ezen a közadósok és hitelezőik rémképeinek — kinevezése körül, — elejét veendő, más országok példája szerint azon szabály állíttatott fel és követtetett legalább fő­városi törvényszékeink által, hogy az ugyanazon be­tűvel kezdődő nevekkel bíró ügyvédek közül nevezte­tett ki a perügyelő, mint a­mely betűvel a bukott neve kezdődik, és csak ha az illető betűvel kezdő névjegyzék már kimeríttetett volna, tértek át más betűre. Ezen szabály bármily kevés benső jogosultság­gal bír, azon egy előny­nyel jár, hogy elesik általa minden gyanúsítás, és senki sem panaszkodhatik mellőzésről, kivált ha a betűkön belől is lehetőleg ugyanazon szabály követtetik és a csődök két nem­re osztatnak, úgynevezett jó és rosz csődökre, melyekből azután egyformán jut mindenkinek. Ezen szabálynak természetes consecquentiája az lenne, hogy mindaddig, míg vannak megbízható ügyvédek, kikre a sor még nem került, senki más pelügyelőség­re ki ne neveztessék. De úgy látszik a pesti kir. törvényszék ezen saját maga által alkotott és az egész ügyvédi kar ál­ Fővárosi ügyek Pestvárosának közgyűl­sem Ok­óber 8-án. A gyéren látogatott ülést­­ a­d a alpolgár­mester a szokott időben megnyitván,­st olvastatik a belügyminiszternek a fővárosi rendőrség­re vonatko­zó két leirata. Az egyikben a város fö­lszólittatik : terjeszszen elő kimutatást arról, hogy az állam által átveendő rendőrség számára mily helys­égeket en­gedhetne át; a másodikban az iránt szóli­ttatik föl a város, állítsa össze azon adatokat, a­mely­ek alapján azon összeg, a­melylyel a főváros hozz­ájárulna a rendőrség költségeihez, megállapíttatik. Mindkét ügyben bizottság küldetik k . A „százház” lakói kérvényt terjeszte­ttek volt elő egy számukra felállítandó iskola iránt, a­mely iskolára a Kerepesi­ út végén levő Gabler-fé­l házban szemeltetett ki helyiség. A közgyűlés a jav­­­solt he­lyiséget elfogadván, megszavazta az érte já­r 1000 frtnyi évi bért és 200 frt tatarozási pótlékot. A közgyűlés múlt ülésén Királyi Pál el­nöklete alatt bizottságot küldött ki, mely javaslatot terjesz­­szen elő az iránt, hogy a főváros mi módon képvi­seltesse magát a Liszt-ünnepélyen. E bizottság most előterjeszti jelentését, a­mely­ben a következőket ajánlja: 1.)A főváros ez ünnepély emlékére alapítványt tesz,melyből évenkint 200 fitos ösztöndíjban fognak részesíttetni, három-három sze­­génysorsú zeneakadémiai növendék, kik a zenészei­ben figyelemre méltó haladást tanúsítnak. A jutal­­mazandókat élethossziglan Liszt Ferencz fogja meghatározni, halála után pedig a zeneakadémiai tanári kar ajánlatára a városi tanács. 2.) A főváros a „Krisztus“ oratórium előadatásához kieszközli a nagy vigadótermének ingyen átengedését. 3) A fő­város az ünnepélynél, a vendégek fogadtatásánál képviseltetni fogja magát. 4) A költségek fedezésé­hez a főváros 1500 frttal járul. W­e­i­s­z B. F. a közgyűlés figyelmébe ajánl­ja a nemzeti zenedét, mint a­mely már 34 év óta fenn­áll és melynek növendékeit nem kellene ez ösztön­díjakból kizárni. Azt indítványozza, hogy a 600 főt négy ösztöndíjra osztassék fel és abból kettő a zene­de növendékeinek juttattassék. Szóló helyteleníti, hogy a város azon vendégekkel szemben is a gazda szerepét akarná játszani, a­kiket nem ő hívott meg; 2500 forint helyett csak 500 forintot vél megszava­­zandónak; a termet szintén nem véli a város által kieszközlendőnek. T­a­v­a­s­z­y Endre erélyesen felszólal a bi­zottság javaslatai mellett; úgy hiszi, hogy a zenede úgy is be fog olvadni a zeneakadémiába, a 160 ftos ösztöndíjakat pedig kicsinyli; a vigadó termet illető­leg arra figyelmeztet, hogy az a városnak nem ke­rülne pénzébe ; a városnak ugyan­is joga van a ter­met évenkint 15-ször saját czéljaira ingyen felhasz­nálni. Szóló arra emlékeztet, hogy az ünnepély al­kalmából a legkitűnőbb művészek fognak összejönni és a főváros csak magát tiszteli meg, ha azokat ille­té," fogadja , nem kötelessége az ugyan a városnak, de ha pusztán a szorosan vett kötelességét teljesítené Pest városa, akkor nem volna méltó a fővárosi névre. A­z­­ Józ­sef a bekövetkező ínségről beszél és erre való tekintetből elvetendőnek tartja a ja­vaslatot. Királyi Pál arra figyelmeztet, hogy a közgyűlés elvben elhatározta már, hogy a Liszt-ün­nepélyen képviseltetni fogja magát; a módozatok felett vitatkozni lehet, de maga az elv most már nem támadható meg. Az előtte szólóval szemben arra emlékeztet, hogy Liszt Ferencz nemcsak nagy mű­vész, de kitűnő emberbarát is, ki zongorájával sok nyomort enyhített már, hogy ezen 1500 fiúnak az ínséghez édes kevés köze, mert az iránt sem fogja a főváros kötelességét mulasztani. A termet illetőleg úgy hiszi, nem lesz nehézség, mert ha a főváros az ünnepély emelését saját czéljának vallja, akkor a szerződés alapján áll. Az ösztöndíjakat csak oly in­tézet növendékei számára véli alapítandónak, mely intézet országos felügyelet alatt áll, és ezért a zene­­akadémiát választja. Szóló újólag ajánlja a bizottság javaslatát, mert — úgymond — ipar és kereskede­lem még nem teszik Pestet fővárossá; fővárosnak a tudományt és művészetet is fel kell karolnia, és ezért nem maradhat hátra, hol oly férfiú ünnepelé­­séről van szó, kire bármily külföldi város büszke lenne és ki mégis ide jött mi közénk. Ily ünnepély­nél a főváros kell, hogy magát képviseltesse, ezt pedig csak úgy kell tennie, mint gazda, aki méltá­nyolni tudja a nemzet nagy fiát. Egyébiránt a költ­ség oroszlán részét a művészi kör bizottsága viseli, nem a város. Ajánlja a bizottság javaslatát. (Élénk élj­enzés) A javaslat elfogadtatott, a városi küldöttség kiegészítésével pedig a tanács bi­­zatik meg. V­e­c­s­e­y Sándor élesen felszólal azon bot­rány miatt, hogy a város főterén, az országúton a közlekedés még a jövő télen is meg lesz akasztva. Fölszólítandónak véli a közmunkatanácsot, hogy a boulevardot a rostély-utczáig mielőbb adja át a köz­lekedésnek. (Helyeslés.) Az indítvány el­fogadtatott. Fölolvastatik Kecskem­ét városának át­irata, melyben ez meleg szavakban ad kifejezést el­ismerésének, hogy a főváros a jury fogadtatása al­kalmából a nemzetnek oly becsületet szerzett. (Él­jenzés.) A tanács által javasolt változásokat a tanári személyzetben a közgyűlés jóváhagyta. Márgai Ká­­rolynak három havi szabadság­idő engedélyeztetik; a belvárosi polgári leányiskolánál a leköszönt Bo­ros Vida helyébe Sztojanovics, ennek helyébe pedig Praner Ágoston neveztetik ki. A közgyűlés ezután tudomásul veszi azon szer­ződést, mely a kormány, főváros, közmunkatanács és népszínházi bizottság közt a dalmű és népszínházra vonatkozólag megállapíttatott. A népszínház építésére vonatkozólag végleg elfogadtatott a közmunkatanács által ajánlott terv, miután Gerlóczy előadta, hogy annak ügye már any­­nyira előre haladt, hogy a terv változtatása csak késleltetné e fontos közművelődési intézet létesíté­sét. Szóló felemlíti, hogy a népszínház mielőbbi fel­építésével még az is c­éloztatik, hogy most, midőn az építkezési vállalkozás úgy is pang, ezzel is segít­ve volna a munkahiányon és a beállható ínségen. Az artézi kútra havi ezer­ért költség szavazta­­tik meg a mérnöki hivatal javaslata folytán. Egyéb kisebb érdekű tárgyak elintézése után a közgyűlés 6 órakor véget ért. Különfélék. Budapest, oct. 8. (Személyi hírek.) Gróf S­z­a­p­á­r­y Gyula belügyminiszter és Jekelfalussy La­jos miniszteri tanácsos ma reggel Egerből visszatér­tek. — P­e­i­tt­e­r váczi püspök ma reggel Kassára utazott. (Gróf Andrássy Gyula) nem az összes hesdati havasokat, hanem, mint a »M. Polg.“ erre vonatkozó hírét kiigazítja, csak 19,647 holdat vett 15000 írton; a többi még meg nem vett részek iránt azonban szintén folyamatban volnának az al­kudozások. (Kenessey Kálmán) észt­ tanácsos a földmivelés­, ipar és köz­­minisztériumban hosszabb szabadsággal Angliába utazott, távolléte ideje alatt a földmivelési osztály vezetését M­á­d­a­y Izidor min. titkár vette át. s Szabó Imre szombathelyi püspököt­, mint Szombathelyről jelentik, szél­­hűdés érte, állapota aggodalmat kelt. (Bártfáról) Írják nekünk: A műtörté­­neti és régészeti szempontból oly híres bártfai tem­plom külseje sokat nyert az újonnan épült két gót stylü tornyocska által, melyek nemcsak e monu­mentális építménynek, de a városnak is nagy díszére válnak. A régi két tornyocska tetőzete a múlt szá­zadban készülvén, ízléstelen hagymaforma alakkal birt, holott az új tetőzet a gót stylnek tökéletesen megfelelő hegyes nyolcz oldalú gúla alakú, s idoma színezete, valamint felfelé törekvő sugár és elegáns arányai és méretei által teljesen öszhangzó a tem­plom ódon külsejével, s olyannyira sikerült a kivi­tel és az ódonság utánzása, hogy a különbség nem vehető észre, s mintha ezen tornyocskák a templom­mal egykoruak lennének. — Hazai monumentális építményeinknek ily megfelelő és helyes ujjításán csak örvendhetünk. A tornyocskák Myskovszky Viktor tanár és régészünk tervei szerint épültek. (A Debreczenben­ állomásozó 16-dik huszárezredhez alezredesül Brassóból D­u­k­a Szilárd alezredes neveztetett ki, a­ki leg­közelebbi megérkezéséről magyar levélben értesíti előre a polgármestert. (H­u­m­e­n.) D­ő­r­y Dénes tolnamegyei al­ispán tegnap tarta a buda-krisztinavárosi plébánia­templomban esküvőjét Jálics Irma kisasszony­nyal. Az esketést Halasy Lőrincz déva-bányai plébá­nos végezte. Násznagyok: Perczel Béla és Tömöry Jenő urak voltak. L­e­ö­v­i Sámuel, m. kir. biró tegnap tartá esküvőjét Weiszkopf Zsófia kis­asszonynyal. Az esküvő a temesvári izr. templomban ment végbe. (A „T­e­m­e­s V­á­r­e­r Z­e­i­t­u­n­g“­ az Uhr­­mann-féle csődtömeghez csatoltatott s a „T. L.“ sze­rint el fog adatni. (Értekezlet Titele­n.) A pancsovai »Granicsár“ a titeli fő­választási főbizottságnak fel­hívását közli, melyben a csajkáskerület összes vá­lasztói, egy a Titelben f. hó 12-én tartandó értekez­letre hivatnak meg. (A kis orosz papság) Marmaros- Szigeten, m. hó 14-én (26-án) tartott ülésében azt határozta, hogy a kis-orosz ünnepek, illetőleg az ó­­kalendárium továbbra is fennmarad, a­miről Panko­­vics püspök az illetők által jön értesítve. (Halálozás.) Hertel Eufrosina kisasszony, a »budai zeneakadémia« magánénekesnője rövid szenvedés után f. h. 7-én meghalt. Temetése csütör­tökön délután 5 órakor a buda-tabáni „szarvas tér“-en fog megtartatni, melyre az egyleti tagok ezennel meghivatnak. Az igazgatóság­ (­A bécsi ballon captif-en), mely nem akar rendbe jönni, végre megkönyörült Wells Bécsben időző amerikai léghajós, és e tárgyban már értekezett is a kiállítási igazgatóval. Az ameri­kainak nem volna kisebb terve, mint a ballonon sze­mélyesen haza Amerikába utazni,még pedig a Chi­­nán át. Több Bécsben időző amerikai, köztük egy hírlapszerkesztő, késznek nyilatkozott volna Wells urat elkísérni. (A kisbaba.) Egyik vidéki lap beszéli: E napokban történt, hogy nyolc­ tagból álló tár­saság gyűlt össze egy igen jó hírben álló polgári házban. A vendégeket fogadta a háziúr és neje, ezeken kívül még jelen volt a kis bébé. A vendé­gek közt egy éhtes nő is volt, a kis bébé nagynénje. Ez nagyon panaszkodott makacs fogfájása miatt. Kis bébé szomorúan hallgatja a panaszt, majd pedig fölszólal: „Mamámnak is fájt a foga, de mióta Máthé bácsitól kapott fogakat, azóta nincs semmi baja.“ — Hogy a kis bébé kézzel vagy bottal kapta-e ki lecz­­kéjét ez őszinteségéért, arról mélyen hallgat a krónika. (Az élelmi czikkek ára.) Temes­­megye októberi közgyűlése által a hús ára septembe 16-tól oct. 16-ig terjedő időszakra következően ál­lapíttatott meg: Mehala és Új-Aradra nézve a mar­hahús fontja 19 kr, a borjúhús 23 kr, a sertéshús 24 , illetőleg 22 kr, a megye többi községeiben a mar­hahús 19 kr, a két éven aluli marhahús 12 kr, juh- és bárányhús 13 kr, borjúhús 21 kr, sertéshús 23 s illetőleg 21 kr. Péksüteményekre nézve a folytono­san tartó drágaság miatt finom zsemlye (5 lat) 2 kr, a közönséges zsemlye (7 lat) 2 krajezár, a finom ke­nyér (28 lat) 6 kr, a közönséges kenyér (35 lat) 6 krajczár. (A prot. egyház köréből.) A ti­szántúli ref. egyházkerület a jövő hóban, nov. 5-ikén rendkívüli közgyűlést fog tartani. Ennek tárgya a népiskolák rendezése lesz. Mint halljuk, bizottság küldetett ki K. Tóth Mihály elnöklete alatt vélemé­ny­es javaslat elkészítésére; az ügy felett aztán az egyházkerület fog végérvényesen határozni. — A bá­nyai ág. hitv. ev. egyház köréből pedig a következő figyelmeztetést vettük: Folyó év október­­­jéről elhalasztott kerületi gyűlés Budapesten a következő napokon fog meg­tartatni, úgymint: Október 27-én délután 5 óra­kor előtanácskozmány az evang. egyház dísztermé­­ben. Oktober 28­, 29- és 30-án a közgyűlés. Okto­ber 30 án délután 4 órakor kér. gyámintézeti ta­­nácskozmány. Oktober 31 én kér. gyámintézeti isteni tisztelet és gyűlés. Október 31-én délután a tanárok vizsgája. Ezeket köztudomásra hozva, föl­hívjuk a t. ez. egyházakat, hogy magukat küldőik által képviseltetni szívesek legyenek. Kelt B.-Csa­­bán, 1873. október 4-én. Br. Podmaniczky Frigyes kerületi felügyelő. Dr. Szeberényi Gusztáv, superin­tended. (Rablás.) A gubacsi csárdában, mely a külső soroksári után fekszik, tegnap este tizedfélkor merész rablás követtetett el. A csárdát Balogh László bírja bérben Pest városától s ott lakik család­jával. Tegnap este az ivók nagyrésze már eltávozott volt a csárdából, csak 6 ismeretlen, kocsisforma egyén maradt vissza s folytatta a borozást. A korcs­­máros már le is feküdt s egyik leánya is már feküd­ni készült, s épen a családi szobába akart menni, mi­dőn a borozók közül egyik fölkelt, a leánynak útját állta s úgy üté arczul, hogy elesett. Erre a társak is felkeltek s kettő revolvereket vévén elő, a csárda kijáratát állta el, a többi pedig betört a korcsmáros lakszobájába. A korcsmárost revolver agyával fejbe­ ütötték s az egyik rabló késsel két szúrást is ejtett újra. A rablók egy szekrényből 350 frt készpénzt, 2 ezüst zsebórát és két arany karikagyűrűt vittek el. A csárdabeli férficselédek a rablókat meg akarták támadni, de azok revolvereikkel sakkban tartották őket. A csárda-szobában volt egy Linhart nevű so­roksári fakereskedő is, ettől a rablók 8 frtot vettek el. Kettőt a rablók közül, hír szerint, ma már el­fogtak. (Volt barát és hamisító.) Mint a »Salsb. Ztg.“ írja, egy fiatal magyar revittatus múlt pénteken kilépett a salzburgi ferenczrendiek klastro­­mából, még ruhájába öltözve szombaton egy odavaló vésnökhöz ment, kinél egy előmutatott bizonyítvá­nyon látható minta szerint „a nagyszombati érseki gymnasium“ stampigliáját rendelte meg. Egy nyom­dában a vállalkozó exbarát a fenntemlített bizonyít­vány mintája szerint több magyar szövegű formulá­­rót akart nyomatni, o­tt azonban szándékolt hamisí­tás miatt letartóztattatott. (S­p o r t.) A debreczeni lóverseny második napján tegnap a közönség még csekélyebb számmal jelent meg a versenyre, noha az idő rendkivüli ked­vező volt. Debreczen város 100 db. arany dijára fu­tott 3 ló. A három pályázó közül az egyik ló Sztá­­ray János gr. »Crom veil «-e félúton kiállt s vissza­fordult. Vezetett tovább s fél lófejjel előbb érkezett be Wesselényi Béla b. „Prince Paris«-ja gr.Szapáry Iván »Verbénája“ ellen. — Kis handicap, 400 frt egyleti díjért futott 5 ló : Flyer, Frank-Mazon, Cor­­vett, gr. Károlyi Pista „Primose“-je s gr. Festetich Pál „Woodroof“ -ja- Elsőnek a Woodroof,a máso­diknak »Primose« érkezett be. — Ostordij s 200 frt egyleti díjra nevezés hiánya miatt egy ló sem futött. — 300 frt államdíjért versenyzett 2 ló. Nyertes lett Szapáry Iván gr. „The Jew “-ja Festetich P. gr. „Andorkája“ ellen. — Vigasz verseny, Landicapra futott 5 ló. Elsőnek érkezett be Forgách László gr. hires „Vivacity“-je, 2-iknak Sztárky János gr. „Ru­­bicon“-ja, 3-iknak Forgách László gr. »Franc Ma­­zon»-ja, 4-iknek Károlyi Pista gr. »Cammors«-a, 5-iknek Baltazzi Arisztid „Contremine«-ja. Helyi hírek. (Abudai partmunkálatok) gyor­san haladnak bevégeztetésük felé, a czölöpözet biztosítva van a jégveszély ellen, és már az apácza zárdáig készen van; a czölöpzet közei szintén el fognak készülni e hó végéig, ha ugyanis korai fa­gyok meg nem akasztják a munkát. (Rendőri hírek Budáról.) Restár Albert szab. katona és ismeretes tolvaj a Krisztina­városban lévő 410. sz. házba betört s lopni akart. De rajta érték és bekísérték a kapitánysághoz. — A ... P ... . dijnok a vízivárosi 681. sz. házban a házmesternél lakott s annak távollétét arra hasz­nálta fel, hogy ruháit összeszedte s azokkal meg akart szökni. Feladás folytán a rendőrség elfogta. Németh Róza győri születésű cseléd légyottot adott egy öreg urnak, mely alkalommal annak értékes aranyláncait és óráját ellopta. 3 napig folytonosan nyomozták, míg a negyedik napon sikerült őt elfogni, s a lopott tárgy is megkerült. Tomasik János nap­számos társainak megtakarított pénzét ellopta. Rajta érték és átadták a fenyitó törvényszéknek. Törvénye péld mornok. (Szívtelen any­a.) Bodor Mária, gy­óm­egyei származású 18 éves cseléd, múlt évi sept. hóban Pestre jött és Wagner gyógyszerésznél (kétsas-utcza 16. sz.) szolgálatba állott. Nemsokára közte és Wagner egyik segéde között viszony fejlő­dött, mely nem maradt következmény nélkül; ezt egy ízben fel is fedezte a segédnek, ki azonban nem akarta magára vállalni az apaságot, holott Bodor Mária erősen állítja, hogy sohasem volt más férfival viszonya. F. é. júl. 30-án nagy mosás volt a háznál, Bodor Mária nehéz munkát végzett és megerőltette magát, mely körülmény korai szülést okozott. Július 1-jén este 9 órakor Bodor Mária a pinezébe ment, ott megszülte a gyermeket, szalmába takarta és azonnal távozott. Nemsokára a Rókus-kórház szülészi osztályára ment, és itt csak július 25-én, tehát több mint három héttel a szülés után vallotta be, hogy gyermeke a pinczében fekszik. A gyermek hullája már rothadásba ment át, az elrendelt bonczlelet és az ezután kiállított pótbonczlelet azonban constatálta hogy a gyermek élve jött világra. Bodor Mária semmivel sem igyekezett az elle­ne emelt vádakat erőtleníteni; bevalla, hogy azért rejtette el a gyermeket, mivel szégyelte állapotát. Ő nem ismerte az anyai kötelességeket és nem tudta, hogy váljon a gyermek érett-e vagy nem. Védő ügyvéd dr. Schulhof Géza támaszkodva dr. Krisahaber Simon a pesti szr. kórház segédorvo­sának szakértő nyilatkozatára, bebizonyítani ipar­kodik, hogy nem tudhatni, vájjon a gyermek élve vagy halva született-e. Ennek következtében a kir. ügyész az egyetemi orvosi kar által intézendő felül­vizsgálatot indítványoz. Ez indítványnak azonban a bíróság helyt nem ad, miután a hivatalos bonczlelet közvetlen észlelésen alapul, a védő által felolvasott és csupán a bonczjegyzőkönyv után készült lelet pe­dig nem egyéb egyéni nézetnél, mely bizonyítékul nem szolgálhat. E határozat ellen védő ügyvéd beje­lenti a felebbezést. Következik a kir. ügyész érdemleges indítvá­nya, mely szerint vádlott Bodor Mária gyermekgyil­­kosságban bűnösnek mondassák s e miatt két évi súlyos börtönre ítéltessék. Dr. Schulhof Géza védő mindenekelőtt kiemeli azon körülményt, hogy a két hivatalos bonczlelet egy­mással homlokegyenest ellenkezik. A bonczolást tu­lajdonképen csak dr. Kreuz végezte, ki is azt mond­ja bonczleletében, miszerint »valószínű,« hogy a gyermek a szülés pillanatában életképes volt. A pót­­bonczleletet dr. Takács készíti, de nem közvet­len észlelés, hanem a bonczjegyzőkönyv alapján , mégis azt állítja dr. Takács, hogy „bizonyos“ mi­szerint a szülés perezében a gyermek életképes volt, a­mi nyilván két ellenkező vélemény. A hivatalos bonczleletben is előforduló ama két körülmény, hogy a gyermek feje alaktalan volt, alsó állkapcsa pedig nem volt összecsontosodva, szintén azt bizonyítja, miszerint a gyermek nem élve, hanem holtan szüle­tett. Mindezek alapján kéri a törvényszéket, hogy vádlottat a gyermekgyilkosság vádja alól fölmentet­­te s csak a szülésnél szükséges elővigyázat elmu­lasztásában mondja bűnösnek; továbbá, hogy eddigi vizsgálati fogságát büntetésül beszámítván, őt sza­badlábra helyezze. A törvényszék visszavonul és következő ítéletet hoz: Bodor Mária a gyermekgyil­kosság vádja alól "‘k Imentetik, ellenben bűnösnek mondatik az anyai kötelességek elmulasztása által elkövetett életbiztonság elleni vétségben s emiatt hat havi súlyos börtönre ítéltetik. Vádlottnő megnyugszik az ítéletben. A kir. ügyész felebbez. (Éjjeli betörés.) Pavlasz József, cseh származású 21 éves mészároslegény, ki már két ízben volt büntetve, egy czinkostársával már két hét előtt a király utczában fekvő Berger féle kávéház ki­­rabolását tervezte. Éjjeli két óra körül a két rabló a

Next