Pesti Napló, 1873. november (24. évfolyam, 252-276. szám)

1873-11-01 / 252. szám

ugyan nem egy bánt, ha az interpellátiók tárgyai nem lettek volna­ annyira kisszerűek és nevetségesek, s ha Mazuranics rendesen rög­­­­tön, ha nem is sokat mondó, de határozott hangon szokta válaszait elmondani s ezzel imponálni a kérdezőknek, kik eddig épenség­ j­gel nem voltak ahhoz szoktatva, hogy az or­­­­szággyűlésen az­ interpellációkat a bán valaha feleletre is méltatta volna. Tény tehát tagadhatlanul az, hogy Hor­vátországban jobbra fordultak az ügyek, mi reánk nézve is nagy előny, a mi kormányunk megszabadulván egy nehéz, nagy gondtól, mely sokban akadályozta különösen a mi­niszterelnök működését. Nem zavar minket ezen ítéletben néhány jelenség sem, mely tán nem egészen kellemetesen lephetett meg sok, minden aprólékosságban megütödő egyént. Ilyen pl. Mirkatovics utóbbi interpellátiója a magyar nyelvet illetőleg: — az általa fölve­tett kérdés azonban majd szép csöndesen el­­intéztetik. Magyarország iránt az elmúlt hónapok­ban rendkívülileg fokozódott a már elhaló félben levő bizalom Horvátországban, me­lyet e tekintetben Slavoniától el kell külö­níteni, miután ez sokkal inkább ragaszkodik Magyarországhoz, de ép azért ki kell kerülni minden intézkedést, mely bizalmatlanságra okot adhat , miután tagadhatlan, hogy a barátság lesz még it, hogy annak át kell még szivárognia a népbe, mely nem tudja egyszerr­e megváltoztatni érzelmeit, melyek pedig mindenféle mesterséges eszköz által megmételyezve, ne ámítsuk magunkat, egész­ben magyarellenesek voltak. Az országgyűlés tagjainak és az ottani lapoknak jutott most a feladat, hogy mindin­kább jobb hangulatot keltsenek, azt megszi­lárdítsák és különösen, legalább egye­lőre, kitérjenek minden ap­ró akadékoskodás elől, mely­­lyel némelyek a közegyet­értést megzavarni ak­a­r­n­á­k. Magyarország megtett mindent, a­mit csak lehetett Horvátország irányában, mely most oly autonómiával bir, min­t osztrák tartomány csak valaha remélt, de eddig nem bir, és melyet Horvátország csak Magyaror­szággal való szoros kapocs mellett tarthat meg. Belátta azt most már minden gondolkozó fő, hogy nevetséges reményt táplálni, egy cseh, vagy szlovén szövetségre, nem is tekint­ve a délszláv nagy szövetség szörnyét, mely­nek legnagyobb ellenségei és a horvát ural­kodó egyének félvén, hogy ez által Horvát­ország egészen elenyészik. Lesz azért ott lenn még elég baj úgyis, melynek legyőzése Magyarország támogatása nélkül lehetetlen. Ott van mindjárt a horvát határőrvidék kérdése, mely sok gondot ad már most is a kormánynak. Istentelen egy vidék az, hatá­rozottan kell kiemelni hogy vidék és nem né­pesség, mert az olyan lesz a­milyennek ne­velik, de aztán meg is marad jó soká a meg­indult irányban, melytől később elterelni majdnem lehetetlenség. Fájós pontja ez már most is Magyarországnak, de még inkább azzá válhatik, ha továbbá is a dolgok mene­tét az úristenre bízzuk. Hová leszünk, ha továbbra is engedjük azon a vidéken a bor­zasztó mérvben megindított titkos de hatásos agitatiót Magyarország ellen? Tagadhatlan, hogy a mostani kato­nai parancsnokság alatt az administrate, az utak, az iskolák megjárják, de azért meg­esik, hogy fényes nappal meggyilkolják az országúton a pénzzel járó kereskedőket. Arra meg senki sem gondol, hogy a népet előre készítse és nevelje az alkotmányos életre és fölgerjeszszék annak bizalmát, a­mi még min­dig nagyon elkelne, bármennyire is fogadták nagy ünnepélyességgel Kerkapolyt tavalyi utazása alkalmával a parancsra. A bizalmat pedig könnyű előidézhetni,csak ne fitymáljunk közönyt és ne állítsuk komolyan, hogy nem­telen vagy fölösleges ott lent az alkotmány mellett agitálni. Igenis mi azt kívánjuk, hogy világosít­­tassék föl a nép az ottani közegek által, de a világért se sértsük nemzetiségét, vallását, hanem bizonyítsuk nekik , hogy az épen Magyarország által védve és oltalmazva lesz. Egy másik nem kevésbé kényes kér­dés a Horvátországban még szunnyadozó, de veszélyt rejtő egyházi kérdés. . . Mileticsék nagyon pompás talajt leltek Horvátországban, hol szintén az egyházi ügyek örve alatt bujtogatnak politikailag, mihez já­rul azon hátrány is, hogy sok hivatalos közeg ott görög nem egyesült, kik pedig nagyon összetartanak. Ezt is szemügyre kell venni és nem kicsinyleni, ha ily aprónak látszó ügy meggondolásra ajánltatik, miután volt alkal­munk eléggé meggyőződni állításunk valódi­ságáról. Egészben tény tehát Horvátország meg­nyugtatása : használjuk azt föl arra, hogy vele karöltve a közös ellen­séget legyőzzük a mi csak akkor lehetséges, ha a biza­lom kölcsönös. Az oly kedvező pil­lanat, mint a mai, talán soha sem köszönt be többé, második negyedében előfordult állambevételekkel és az 1873. évi előirányzat negyedrészével. E kimutatásból kiemeljük e következő rova­tokat, melyek a tényleges eredményt 1873. évi jul. 1-től 1873. sept. hó végéig és az eredményt 1872 év hason időszakában tüntetik fel. Kiegyenlítésül: az 1871. évi 30 millió ezüst frtnyi kölcsön, az 54 millió ezüst frtnyi kölcsön pénzeiből, a lombard-üzletek­­ből és a pénzkészlet apadása folytán 17404871 4678608 Együtt 49207221 39941389 A II. kimutatás a magy. koronához tartozó ál­lampénztáraknál 1873. évi julius 1-től sept. végéig pénztárilag teljesített tiszta államkiadá­sokat tünteti fel összehasonlítva azokat az 1872. évi hason időszakban az 1873. év I. és az 1873. évi II-ik negyedében teljesített államkiadásokkal és az 1873. évi előirányzat negyedrészével. Ennek két első rovata az 1873. és 1872. évi tényleges eredmény jú­liustól sept. végéig e következő Bevételek 1873 1872 Egyenes adók 15938502 16722512 Fogyasztási adók 3042210 3108628 Vámkezelési átalányból 36451 36471 Bélyeg, jogilletékek és díjak 4710863 4731749 Fémjelzés 2780 7038 Út-, híd- és révvám 8147 5532 Dohány-jövedék 3516882 4338894 Lottó-jövedék 311184 323716 Lójövedék 2399390 2851965 Állam jószágok és államerdők 251340 715999 Államnyomda hiány 6960 30824 Államépületek hiány 9213 20653 Ingó államvagyon 246393 478269 Államvasutak és gyárak 639138 419940 Különféle pénzügyi I. bevételek 39961 666864 Kül. rendkívüli bevételek 575329 783742 Együtt 31802350 35262780 Kiadások 1873. 1872. A királyi udvartartás költségei 1162500 912499 Kabinet iroda 5774 15348 Főrendi- és képviselőház 276598 284791 Közösügyi rendes és rendkívüli költség 6036934 6913189 Az absolut kormány nyugdijai 122459 Elvállalt államadóssági járulék 6910777 8468172 Földtehermentesítés­ és örök­váltság 1444360 2742954 Vasúti kölcsön, 30 és 54 millió ezüst frtnyi kölcsön, kama­tai, törlesztése és kezelési költségei 3196195 530000 közös függő államadósság ke­zelési költségei 29735 34176 Függő államadósság, előlege­zési műveletek­,­­ bírói le­tétek és kincstári utalvá­nyok kamatai és költségei 849277 470528 Horvát-Szlavonország s horv. szt. határőrvidék beligazga­­tási szükséglete 1072070 1267283 Fiumei kormányzat 7837 6503 Állami számvevőszék 34466 35885 Miniszterelnökség 76373 61733­6 Felsége személye körüli minisztérium 15350 15460 Horvát - Szlavón - Dalmát mi­nisztérium 11706 10309 Belügyminisztérium 1957311 1943623 Pénzügyminisztérium : a) pénzügyigazgatás 2129883 1974073 b) rendkívüli kiadások 6566158 3716158 Közmunka- és közlekedési minisMeilum 10227080 297 ifO67 Földm.-, ipar és keresk. minisz­térium 1081317 844333 Vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium 1110476 1047578 Igazságügyi minisztérium 2912827 2818042 Honvédelmi minisztérium 2092202 2734950 Pénzügyi kimutatás. A hivatalos lap mai száma két táblázatos ki­mutatást közöl az államháztartás eredményéről. Az első kimutatás a magy. koronához tartozó állam­pénztáraknál 1873. évi julius 1-től sept. hó végéig pénztárilag előfordult tiszta állambe­vé­­te­­ 1 - et tünteti fel, összehasonlítva azokat az 1872 évi has­z­­okban az 1873. év I. és az 1873. év Együtt: 49207221 39941389 Ezen eredmények azt mutatják, hogy a f. év 3. negyedének bevételei a tavalyi megfelelő bevéte­lekhez képest 3460,430 írttal kedvezőtlenebbek. Hasonlag a kiadásoknál az eredmény 9.265,832 fttal kedvezőtlenebb. Különfélék: Octóber 31. (Utóellenőrzési szemle) fog tartatni nov. 10-én 8 órakor a Vízivárosban a 3 nyúl kaszárnyában, melyhez mindazon szabadságos, tartalékos s a honvédség kötelékéhez tartozók köte­lesek megjelenni, kik a sept. 13-án közzétett hirdet­mény folytán tartott ellenőrzési szemléről elmarad­tak. Az illetőknek katona-igazolványi könyvecské­jükkel ellátva annál inkább kell megjelenniök, mert különben szigorúan meg fognak büntettetni. (M. T. A­k a­d­é m­i­a.) A jövő hétfőn nov. 3-án az I-30 osztály tart ülést. Tárgyai a követke­zők : I. Budenz József r. t. „Tegnap és minap.“ II. Pulszky Ferencz t. t. „Battista Guarini kiadatlan le­vele unokaöcscséhez Bertucciohoz Janus Panno­nius­ról.“ (A magyar tudományos akadé­­m­i­a) azon t. ez. tagjait, kik az almanach­ számára való jegyzeteiket még be nem küldötték, tisztelettel felkérem azok minél előbbi beküldésére. Arany János főtitkár. (A természettudományi tár­sulat) hivatali és könyvtári helyiségeit november­­­én a régi Lloyd-épület Il­­k emeletére (feltárás a Duna felöl) tette át, miről az érdekletteket ezennel értesíti. A titkár, (Posner Károly L. kirakatá­ban) egy igen díszes album van kiállítva, mely a stockholmi ipar- és művészeti múzeumnak van szán­va. A Bécsben kiállított Forray-album, mely a nem­zetközi jury által valódi műremeknek nyilvánítta­tott, a moskvai múzeum által szereztetett meg, s ne­vezett iparosunknál a berlini iparmúzeum által szin­tén rendeltetett meg hasonló album. (Határörvidéki erdőüzlet.) Egy, lapunk esti lapjában közlött hírre vonatkozólag a határörvidéki erdőüzleti társulat igazgatósága részé­ről megkerestettünk a következő nyilatkozat közlé­sére: A »kormányhoz közel álló körökben« igen rosszul lehettek értesülve, midőn a »Pesti Napló“ tisztelt szerkesztőségét — mint a mai esti lapból ér­tesülünk — arról tudósították ,hogy a consortiumnak adott ez állítólagos engedmény­­t. i. az 1873. okt. 1-án esedékessé vált részletnek a consortiumnál 6 % kamatra való elhelyezése) a mi­ tulajdonképen nem egyéb, mint a fizetendő részletnek a consortiumnál való kamatoztatása, még nem perfect.« — Hogy ugyanis a f. u. október 1­én esedékessé vált 2.775.000 ezüst forintnyi részlet kamatok fizetése mellett, meghatározott ideig a consortiumnál marad­jon, ezt ő felsége ez év szept. 7-é­n kelt legm. elhatározásával en­gedte meg; mi pedig jegyzőkönyvileg nyilvá­nítottuk, hogy ő felsége ez elhatározását köszönettel fogadjuk; az ezen elhatározás alapján fizetendő 180.902 frt 25 kv kamatot rendes nyugta mellett le is fizettük az illető kincstári pénztárba. Nem tudjuk tehát, hogy ő felsége legin, elhatározásáról állítják-e a kormányhoz közel álló körök, hogy „nem perfect,“ vagy azt teszik föl a kormányról,hogy az képes volna magát a koronát kompromittálni akarni ez ügyben, visszavonását ajánlván egy ő felsége elhatározásán alapuló és annak elfogadása és teljesítése által „perfect“ ténynek. A határ­őrvidéki erdőüzleti társulat vezérigazgatósága. (E tárgyban szintúgy elvárjuk a hivatalos nyilatkozatot, mint átalában az egész ügyben ) (H u m e n.) Tegnap délelőtt tartatott meg a bécsi evang.­templomban Stremayr Antonia kisasszonynak, az osztrák közoktatási miniszter leá­nyának egybekelése Lüders Richard porosz hadnagy- és mérnökkel. Az esketést Pornicsky plébános vé­gezte ; tanultul Hardt Albert kereskedő és cs. taná­csos s a vőlegény egy testvére működtek. (Régiségek.) Besze János, ki a nyár folyamában utazgatott és becses régiségi gyűjte­ményt állított össze, ezt a nemzeti múzeumnak fogja ajándékozni. (A ferencz- józsefvárosi ta­karékpénztár­ tömeggondnokának 10 heti működéséért a hitelezők gyűlése 12,000 frtnyi tisz­teletdíjat szavazott meg; a döntő szavazatot egy ügyvéd adta be, ki mint 800 takarékbetéti köny­vecske képviselője szerepelt. (Toldy István) „A jezsuiták magyar­­országon és egyebütt“ czímű munkájának ivtartói felkéretnek szerző által előfizetéseik mielőbbi be­küldésére, miután a könyv már ki van nyomtatva s a jövő héten szét fog küldetni­(Rókavadászat.) A tegnapelőtti meet­­hez az összejövetel 11 órakor történt a szt -jakabi pusztán. Jelen voltak király és királyné ő felségeik, Lipót bajor herczeg, a hannoveri koronaherczeg, Eszterházy Niki, master, Lobkovitz Rudolf herczeg, ifj. gróf Grünne, Tisza Lajos miniszter, Simonyi La­jos báró, gr. Desewff­y Aurél és még néhány lovag. A legelső ránt a szt.-jakabi cover­ben felvert róka okozta, mely a gödöllői táj felé iramodva, hirtelen eltűnt. E közben az eső mind többen esett és a királyné visszatért a gödöllői kastélyba, a vadá­szok pedig tovább mentek Vörösegyházáig hol ismét egy rókát zavartak fel, mely több szép run után a mogyoródi erdőbe menekült. Az idő későre járt, a lovakat is kifárasztotta már a sikamlós talaj úgy, hogy a társaság esti hat órára visszatért a városba. (A szellemek világából.) A tisz­telt lélekidéző urak ugyan csak ütik a vasat, a mióta vigaszra és mulattatásra szoruló közönségünk figyel­me feléj­ük fordult. Rendesen tartanak gyűléseket és a múlt ülésen Humboldtól és Szent Istvántól (hát ez is tud németül ?) kaptak leveleket. Volt egy grön­landi szellem is, de a jelenlevők közül egy sem ér­tette meg szavát. Egyébiránt nem csoda, ha úgy vonzódnak a szellemek felé, mikor az anyagi dol­gokban oly pórul járnak, hogy több tag nem akarja a tagilletéket megfizetni. (Osztrák államvasút.) Miután a bécsi világjárlat csak­is november hó 2-án fog befe­jeztetni, az eddig naponként 10 óra 10 perc­kor est­e Budapestről Bécsbe közlekedő külön személy­vonat utoljára még november hó 1-én fog elindít­­tatni. Az e mellett alkalmazásba jövő szállítási díj az odamenet és vissza­jövetért a II. osztályra nézve 15 forint 10 kr, a III. osztályra nézve 10 forint 5 krt tesz (Értesítés.) Azon bizottság, mely ha­lottak napján az egyetem és műegyetem ifjúságának a temetőbe a nemzet halottjaihoz való kivonulását rendezi, hirdetéseiben a kivonulás napját tévedés­ből november 2-a, vasárnap helyett, szombatra 1-re téve. Noha e tévedés új hirdetéseken már helyreiga­­zíttatott, mégis netáni zavarok elkerülése végett a nyilvánosato­sttan is fi éryelmezteti navaiosi hiantt­­ság az egyetemi és műegyetemi ifjúságot, hogy a ki­vonulás halottak napját követő nap (vasárnap) november 2-án, délutáni két órakor a nagyobb egye­temi épületből történik. A bizottság. (Felhívás.) A balaton­füredi „szeretet­­ház“ igazgató­tanácsa mai ülésében azon kérvénye­ket vevén tárgyalás alá, melyek a­z é. szept. 16. kelt . a napilapokban közlött felhivása folytán oly gyermekek részéről lennek előterjesztve, kik a cho­­lerajárvány következtében egészen árván, vagyon és gyámol nélkül maradtak, azon meglepő fölfede­zést tette, hogy a jelentkezők száma egyátalán nincs arányban azok számával, kik az országban dúlt jár­vány következtében ama szánandó helyzetbe jutot­tak ; ugyanazért az igazgató­tanács az ország min­den hatósága, lelkészi és tanítói hivatalához intézett felhívását ezennel ama hozzáadással újítja meg, hogy a fölvétel iránti kérelmek a már közlött utasítások szerént fölszerelve f. é. novemb. hó 15-ig múlhatat­lanul beadandók lesznek. Balaton-Füreden, okt. 26. 1873. Molnár Aladár, Écsy László, az igazgatóta­nács elnökei. (A nagyváradi joghallgatók „Ö­n­k­é­p z­ő k­ö­r«-e) mely jelenleg az egyedüli ilyen egylet, s mely kizárólag a jogo­s államtudo­mányok ápolását tűzte föladatául, f. be.­­27-én tartá alakuló közgyűlését, melyen dr. Sipos Árpád tanár s az egylet védnöke mondá a megnyitó beszédet. Az­után következett a választás: elnökül Árványi Géza választatott meg. 29-én zárták az akadémiai joghall­gatók esmerkedési estélyeket. Mily szívélyes viszony létezik a tanárok s a fiatalság közt legjobban bizo­nyítja, azon körülmény, hogy ez estélyen az előbbi­­évektől eltérőleg nem csak a tanárok, hanem még ezek családjai is megjelentek. (Garibaldi egy levele.) A capre­­rai remete dr. Arnoldó­hoz egy régi jó barátjá­hoz, angol lapok szerint a következő levelet intézte : Caprera, oct. 21. Nem igaz, hogy Caprerát elhagy­tam. Őszintén óhajtom, hogy Franczia- és Spanyolor­szágokban a köztársaság megszilárduljon és azt hi­szem, nincs ok az egyik vagy a másik ország iránt kétségbe eset, daczára a papságnak, mely vissza akarná idézni Torquemada idejét. Angolország új igényt szerzett magának a közháladatosságra az­zal, hogy Zanzibarban megszüntette a rabszolgasá­got. Garibaldi.“ (Egy dráma az életből.) Említet­tük, hogy Reinmark kisasszony, a pesti körökben is előnyösen ismert színésznő, Linzben rövid, jelenték­telennek látszó szóváltás után, mely közte és kedve­se, Schumann színész között folyt, agyonlőtte magát. E szomorú esemény utójátéka Bécsben folyt le. Schumann ugyanis közvetlenül Rennmark öngyil­kossága után elfogatott; egyrészről azért, hogy fel­ügyelet alá helyeztessék, mert azzal fenyegetődzött, hogy meggyilkolja magát, másrészről pedig azért, hogy konstatáltassék,nem volt e vétkes Rennmark ön­­gyilkosságában. Ez a eset azonban nem forogván fenn, Schumann szabadon bocsáttatott. Schumann tegnapelőtt Linczből elutazott, s tegnap reggel Bécs­­be megérkezett. Nyomott kedélyhangulattal érkezett meg családja körébe.Délután 4 óra körül Schumnnn apjának szabóműhelyébe ment, s az ott levő segéddel néhány szót váltott. Később a bolt egyik sarkába vonult s ott e szavakkal: „kedvesem, utánad jövök,“ szivén lőtte magát. A szerencsétlen azonnal összero­gyott, s „Jézus Máriát“ rebegvén néhány percz múl­va meghalt. A lövést az utczán nem hallották s azért az esemény nem okozott feltűnést. A hulla a közkór­házba szállíttatott bonczolás végett. A golyó csak nagyon kicsiny nyílást hagyott maga után, mely nem nagyobb egy borsószemnél. A szerencsétlen 26 éves volt s nagyon tehetséges színésznek mondatik. Az öngyilkosság tulajdonképeni oka, mint kedvesé­nél, nála sem tudatik. Schumann utolsó szavai után ítélve, úgy látszik, mintha az öngyilkosságot a két szerencsétlen egymás között elhatározta volna. Mind­kettő csak néhány nappal ezelőtt kötött szerződést közös vendégszereplés czéljából egy vidéki színigaz­gatóval. (Rendkívüli időjárás.) Ma — oct. 31-én — menydörgés s villámlás közben nagy szél zivatar és zápor vonult el a főváros felett. A szél csak néhány perczig tartott, de oly heves volt, hogy pusztítást okozott. A szélvihart nagy záport követő. Helyi hírek. (Mindszentek és Halottak nap­­j­á­n) a temetőbe bemenetelre gyalogjárók részére a­­ kápolna előtti 1. és 3., a kimenetelre pedig a 2. és 3. kapu és a görög vallásúak sírboltjai mellett nyitót ki­járás jelöltetik ki.A társaskocsik a temetői után állít­tatnak fel, a kápolna­ harang kongása esti 1/2 9 óra­kor távozási jelül szolgál. A temető esti 9 órakor fog elzáratni. (A főváros uj zászlóját­ új czi­­merrel, mely a főpolgármester boigtatásakor bonta­­tott ki, Brunner úr készíttette el. (Árverési hirdetmény.) A nemzeti színház diszlettárának ezidei felülvizsgálatakor hasz­­nálhatlanoknak talált díszletek f. évi november 12-én d. e. 10 órakor, a nemzeti színház udvarán, nyilvános árverés útján a legtöbbet ígérőnek el­­adandók lévén, a venni szándékozók fölkéretnek, hogy a megirt időben a mondott helyen megjelenni szíveskedjenek. Szigligeti Ede, igazgató. (A fővárosi hivatali állomá­sokra folyamodók) névsorára nézve fel­kérettünk azon helyreigazítás közlésére, hogy dr. Wahrmann Simon nem átalánosan, amint az említett névsorban mondatik, hanem a terézvárosi Vi-dik kerületi orvosi állomásra folyamodott. (Egy veszélyes czigányban­­d­á­t­ tolonczolt el a budai főkapitányság, a banda 8 személyből állott és a Tabánban akarta fészkét megvetni. (T o 1 v a j­­­á s.) A. .. O.. . budai tűzoltó a Haggenmacher féle gőzmalom égésekor halászni akart a zavarosban, és több tárgyat ellopott. A főkapitány­ság nyomára jött a dolognak, házmotozást rendezett, melynél a lopott tárgyak megkerültek. A tettes el­fogatott. (A pest-belvárosi főreáltano­­d­a) „Eötvös” önképző körének ifjúsági elnökévé ifj. Vángel Károly, ugyanazon intézet segélyegyleti elnökévé pedig közfelkiáltással ifj. Jármay Gusztáv választatott meg. Színház és művészet. (A „Krisztus” oratóriumból) naponként tartanak próbákat. Richter kitűnően ve­zeti a zenekart s az énekkarok is sokat ígérnek- Ezentúl Liszt maga is részt fog venni a próbákon, hogy nagybecsű utasításaival Richter érdemes mű­ködését mintegy kiegészítse. A főpróba nov. 6-án lesz a redout nagy termében. Mint halljuk, a jegyek nagyobbára már elkeltek, s ugyancsak sietni kell, ha valaki még helyhez akar jutni. A rendezőség a kül­földi vendégek s az irodalom számára az oldal­emel­vényt tartja fen,hol bálok alkalmával a zenekar van elhelyezve.­­ Az arany babérkosz­ors­z­g­t nem Szigligeti, hanem Királyi Pál nyújtja át, ki egyszersmind beszédet is mond. (W­agner Richárd) levélben értesítette a jubileumi bizottság jegyzőjét, hogy a Lisztünne­pély­re halmozott teendői miatt nem jöhet. A­ bayreuthi színház ügye most ért a forduló pontra s e fontos pillanatban Wagner jelenléte szükséges Bayreuthban. Nojo azonban-----Iiröbi couluia, -- ittojat fog volui az ünnepélyben. (Ma este) került színre III. Richárd a nemz. színpadon másodszor. Az igazgatóság jól szá­mított, ez előadás vonzerővel fog bírni. A fölemelt helyárak daczára zsúfoltig megtelt ház nagy érdek­kel követte a játékot, melynek oroszlányrésze Mol­nárt illeti, ki számba véve a sajtó figyelmeztetéseit, egészen más Richárdot mutatott mint az első ízben. Természetesen, saját egyéniségét nem erőszakolva adta Richárdot s igy megtalálta a kulcsot e jellemhez. Sok részt, mint a­­mikor a koronával kínálják, kitű­nően játszott, Lady Annával való jelenetét nagyon szépen. A helyes alapszín meg van adva, a részek nagyjában már erőteljesen domborodnak ki, s a sze­rep többszöri játszása után­­nem kételkedünk hogy Molnár III. Richárdja méltón fogja Learja mellett színpadunk egyik büszkeségét képezni. (III. Richárd) pompás kiállítása, mely felülmúlja minden tíz meg húszezer frtba került operai kiállításainkat,­­ mint halljuk, csak 3,500 frtba került díszletekkel, jelmezekkel együtt. E szám a Szigligeti-igazgatóság ügyességét s taka­rékosságát világosabban bizonyítja, mint bármi más. (Jaques Offenbach) legközelebb fővá­rosunkba érkezik. Nem a Liszt-ünnepélyre, hanem Röder Milla k. a tiszteletére, ki jelenleg a Varié­­tés-színházban vendégszerepel. Röder k. a. az Offenbach-cultus egyik elsőrendű papnője s mint ilyen, a »maestró“ kiváló hálájára érdemes. Offen­bach azzal akarja ki­üntetni Röder k. a.-t, hogy sze­mélyesen fogja vezetni a zenekart »Szép Heléna« valamelyik előadásán. Valóban nagy kitüntetés. Törvényszéki csarnok. (A két tolvaj.) Hugyecz Matyi és Kle­ber Matyi, első 13, utóbbi 16 éves, liptómegyei szár­mazású, jelenleg Pesten tartózkodó napszámos­ ina­sok, csínyt követtek el. A dolog úgy történt, hogy Hugyecz Matyi a múlt hónapban faczér volt s egy­szer találkozván kenyerespajtásával, Kleber Matyi­­val, elhívta ezt lakására, hol kívüle még vagy tiz személy szokott éjjelezni. A csúnya Kleber Matyi azonnal a szobában levő kenyérre vetette magát, de pálinkázni is szeretett volna, miért is feszegetni kezd­te a pálinkás szekrény zárát. Hogy mi történt az­után, azt nem tudni, de egy a szobában éjjelező asz­­szony feljelentést tett, hogy ama szekrényből 46 fája hibázik. Mindkettő váltig tagadja a lopás elkövetését a törvényszék előtt. A királyi ügyész mindazáltal 2, illetőleg 4 havi börtönbüntetést kér ellenük, de a törvényszék kénytelen őket a lopás vádja alól bizo­nyítékok elégtelenségéből fölmenteni. A két bűnös azonban nem távozik előbb a törvényszék házából, míg a tolvajlási kísérlet miatt reájuk rótt s illetőleg 3 heti börtönt ki nem állják. A királyi ügyész fe­­lebbez. ,4 II. napló táv Iratai. Páris, oct. 31. Az „Union“ Chambord gróf­nak Salzburgból f. hó 27-től kelt és Chesnelonghoz intézett iratát közli, mely következőleg hangzik: Uram! Önnek Salzburgban tett látogatása kedves emlékét megőrzöm. Önnek nemes jelleme oly mély tiszteletet keltett bennem, hogy nem vonakodom, legális módon önhöz fordulni, épen úgy, mint ön legálisan jött hozzám. Ön engem több óráig dr­ága kedves hazánk sorsával foglalkoztatott. Tudom, hogy ön, visszatértekor társai előtt elmondá azon szavakat, melyek engem élénk hálára köteleznek. Köszönöm önnek, hogy lelki fájdalmamat oly helye­sen felfogta és elhatározásom rendü­ketlen szaá­­d­­ságáról semmit sem hallgatott el. Én épen nem vagyok felingerülve, a midőn a közvélemény — az általam fájlalt áramlat által el­ragadtatva — azt állítá, hogy végre beleegyezem abba, hogy a forradalom legitim királya legyek. Én oltalmul egy érzékeny szív­ tanúságát birám. El valók határozva, mindaddig­­hallgatni, mig nem fog­nak kényszeríteni, hogy az ön lojalitására hivatkoz­zam. Minthogy azonban az ön fáradozásai daczára a félreértések halmozódnak és az én nagyon­­is világos politikámat elhomályosítani törekszenek,­­ tarto­zom előadni a teljes igazságot az országnak, mely engem félreismerhet, mely azonban elismeréssel adó­zik őszinteségem iránt, mert tudja, ^hogy soha sem ringattam csalódásba és ^sohasem fogom félreve­zetni. Ma becsületemnek feláldozását kívánják tőlem. Mit felelhetek erre most, mint­ hogy előbbeni nyi­latkozataimból semmit sem vonok vissza és veszek el. A mai igények zsinórmértéket nyújtanak nekem a holnap teendő követelések iránt, én pedig nem egyezhetek bele, hogy egy javító és erősítő kor­mányzás a gyengeség tényével kezdődjék. Divatban van, V. Henrik szilárdságát IV. Henrik jártasságával szembeállítani. „Az élénk sze­retet, melylyel alattvalóim iránt viseltetem — mon­dá utóbbi gyakran — minden lehetőt becsületessé tesz előttem.« Én ezen pontban szintén nem engedek semmit; de szeretném tudni, mily leczkét idézett volna magára azon eszélytelen, ki elég vakmerő lett volna, hogy őt arquesi vagy ivri-i zászlójának meg­tagadására iparkodjék rábeszélni. Ön, uram, azon tartományé, mely őt világra jönni látta. Ön, mint én, azon nézetben leend, hogy ő gyorsan lefegyverzett volna egy ily beszélőt, azt mondván neki az ő bearni élénkségével: Barátom ! Vegye ön a fehér zászlót, az önt mindig becsületrel és győzelemre fogja vezérelni. Azzal vádolnak, hogy katonáink vitézségét nem becsülöm elég nagyra, és ezt oly pillanatban teszik, midőn azon vagyok, hogy legdrágább kincsemet, a­mivel bírok, rájuk akarom bízni. Tehát feledik,­hogy a becsület közös öröksége a Bourbon-háznak és a franczia hadseregnek és hogy e téren lehetetlen, nem érteniek egyet. Páris, pcst. 31. délben, Chambord gróf iratá­nak következtében — úgy látszik, hogy felhagytak a monarchia kikiáltásának eszméjével. Mint állítják, a conservativ töredék abban állapodott meg, hogy Mac-Mahon felhatalmazásának meghosszabbítását fogja indítványozni. A jobboldaliak osztályai ma este ülést tartanak Páriában. Tegnap nem volt mi­­nisztertanács, minthogy a helyzet nem igényel a kormány részéről sürgetős határozatot; a kormány folyvást semlegesen viseli magát. Páris, oct. 30. A kilenczes bizottmány ma összeült, hogy Chambord gróf irata felett tanácskoz­zék. Az összes jobboldali töredékek ülést tartanak holnap. A »Journal de Paris“ reprodukálván Cham­­bord levelét, ezt mondja: Csak fájdalommal repro­­káljuk ezen levelet, s e fájdalmunkat barátaink ér­teni és osztani fogják. A „Gar­ des Tribunaux“ szerint Antimban több elfogatás történt, egy titkos társulat felfedezé­se folytán, mely elhatározó, hogy a Sully-kastélyban lakó Mac-Mahon marquiset, a marschall unokahu­gát kezesül fogságba hurczolja. Versaillesi hírek megerősítik ezen közlést, azon hozzátétellel, hogy a vizsgálat folyamatban van. »Nem, én nem ismerem félre hazám dicsteljes korszakának egyikét sem, és számkivetésem vissza­­vonultságában egyedül isten látta mindenkor folyni hálám könyeit, ha Francziaország gyermekei jó és rész napokban méltóknak mutaták magukat a koz.« — Nekünk azonban egy nagy művet kell egyetérté­sbe víigyiok­­­mnün­k. Én kész vagyok arra vállalkozni, ha akarni fogjal: holnap, ma este, még a pillanatban! Ennélfogva egészen az akarok maradni,a mi vagyok; ha ma megcsonkittatnék, holnap tehetetlen lennék. Nem csekélyebbről van szó, mint a mélyen megren­dített társadalmat természetes alapjain helyreállítani; a törvény uralmát erélyesen biztosítani; a jólétet benn ismét feleleveníteni; kifelé tartós szövetségeket kötni; átalában az erőt a rend és igazság érdekében nem kímélni. Feltételekről beszélnek.Hát azon fiatal herczeg, kinek legális ölelését annyi örömmel éreztem, és a ki csak hazafiságát követve önként jött hozzám, és az övéinek nevében a béke, hódolat és békülékeny­­ség biztosításait hozá meg nekem, — állított-e elém valami feltételeket ? Garantiákat kívánnak. Hát az uj idők Bayardjától kivántak-e ilyeneket amaz emlé­kezetes éjjelen, május 24-én, midőn eszélyességére bízták ama dicső küldetést, hogy országát egy be­csületes ember és katona szavával lecsillapítsa, a jókat megnyugtassa, és a gonoszokat meg leczkézze? Én — az igaz —■ nem hordám, mint ő, Francziaor­szág kardját 20 csata­­­téren; azonban én 43 év alatt hagyományainkat és szabadságainkat cson­­kítatlanul szentül megőrzöm. Jogom van tehát arra, hogy hazám bizalmára számítsak. Bizalmat kell abban keltenem. Személyem semmi, elvem azonban minden. — Francziaország, megpróbáltatásai végén látni fogja, ha meg akarja érteni, hogy a szükséges egyedüli kalauz én vagyok, ki képes hajóját a révpartra vezetni, mert az én kül­detésem előkelő. Ennélfogva, uram ! sokat tehet ön arra, hogy a félreértések eloszlattassanak és a béna­ságnak a harez órájában vége vettessék. Önnek vi­gasztaló szavai salzburgi bucsuzásakor szünetlenül előttem vannak. Francziaország nem mehet tönkre, mert Krisztus szereti még az ő francziáit, és ha isten elhatározá egy nép megmentését, őrködik a felett, hogy az igazság kormánypalctája csak oly kezekbe tétessék le , melyek elég erősek annak kezelé­sére. Bécs, oct. 31. A meghalt szász király ma vég­bement temetésénél az ausztriai császár ő felségét Károly Lajos főherczeg képviselte. Az udvari gyász holnaptól kezdve négy hétig fog viseltetni. — Király Ő felsége Gödöllőről holnap utazik vissza Bécsbe. Berlin, oct. 31. Vilmos császár egy kis hüsés miatt felhagyott dresdai utjával és a koronahercze­­get küldé el képviseltetése végett. Páris, oct. 31. Az adóügyi bizottmány ma ült össze. A jobb centrum egyhangúlag elfogadá azon határozati javaslatot, hogy elérkezett a pillanat a provisoriatából való kilépésre és a conservativ köz­társaság szervezésére. A miniszterek Versaillesban tegnap este sürgetős tanácskozást tartottak. Páris, oct. 30. A »Journal des Debats« egy czikke ezt mondja: Chambord gróf irata tanúsítja, hogy a conservativeknek nem sikerült, a Bourbon­­ház fejével az intézmények alapjai iránt megálla­podni ; mindemellett a monarchista párt továbbra is egyetértésben marad művének folytatása végett. — Az orleanista „Soleil“ ezt írja: Az Orleans ímrete­­gek helyzete világos; ők ragaszkodnak azon nyilat­kozathoz, hogy ők nem trónkövetelők. — A repub­likánus lapok így nyilatkoznak: A fusio meghalt; a királyságnak vége. Dresda, oct. 30. A király holteste harangzú­gások és ágyudörgések közt 8­­4 órakor érkezett meg a gőzhajózás kikötő­helyére és a kir. kamarások által, ünnepélyes menetben, gyász­zene és fáklyák közt a kir. udvari templomba vitetett. Közvetlenül a koporsó után Albert király és György­ig mentek, szintén fáklyát vívón; erre az összes miniszterek és a kamarák elnökei következtek. A templomban egy

Next