Pesti Napló, 1874. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1874-01-22 / 17. szám

17. szám._______________________________Budapest, Csütörtök, janu­n 22. Ia74.____________________ 2n. am v^rum­ Szerkesztési iroda. Kiadó­hivatal: B­ér Előfizetési feltételek: ii­m­eté­s: 3 közlemény a szerkesztőségbe* Alap anyagi részét illető hitel»­m| '' ^ ^ D H R 8'hónapra 0 frt bt. a Bérmen­tlen levelek csak ismért ...................... ■isnli1ir4l vmcíh:» „JBL- R ^ V-s. M fcHUfl*««.'’rak­at’*4” «__au._________ kf­z~lat.31 fogadtatnak el. korUh pangok, hirdetmények) * 8SMe^S mttÉSZSM NferfT *. «s-U. « ív fd­nt.--ted« barátok-tere, AthMaeUffl-q»». ° , hónapban megkezdheti, dw ennek bármely Kézi'«'c ok nem adatnak vissza. kiadó-hivatalhoz intézendök. * REGGELI napjan^történ­ik is, mindenkor a hó eko | kUidCHUOk. ---------------------------------------------,— -- ■r-|Tr1ir_r.^rri.ft..1-11|Bn ffT1|-1nIIBMMpIWM>|inBg|WHI Budapest, január 21. (A k­ó p ▼.­ház tanügyi bizottsága) ma d. e. tartott ülésében, hosszabb vita után, a kö­vetkező szakaszt fogadta el, melyben megállapítja az állami középtanodák forgalmát: »Mindazon középtanodai intézetek, a­melyek a vallás- és közoktatásügyi miniszter kezelése és felügyelete alatt levő alapokból tartatnak fenn, vagy IBIőfizzetés „PESTI K­PLd“-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 24 frt. Félévre.............................113 frt. Negyedévre ... 6 frt Egy hóra .... 2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadó-hivatalának (ferencziek tere, Athenaeum­­épület) küldendő. A „P. Napló“ szerkesztő- és kiadó-h­ivatala. Budapest január 21. A »Reform« közelebb két nagy állítást eresztett világgá; az egyik az, hogy a föld­adó szabályozása »20 millió forint­ba fog kerülni s 5 évig tart«, a másik meg az, hogy a földadó szabályozá­sa folytán elérendő ezért »adófölemelés nél­kül és új kataszter készítése nélkül is el le­het érni a változott műveleti ágak osztályba sorozása által és ezen munkálatot hat hét alatt a közigazgatósági hatóságok közremű­ködésével a pénzügyi közegek és községi elöljáróságok minden erőfeszítés nélkül in­gyen elkészítik.« Ez állításokat szakértői véleményekkel ígéri bebizonyíthatóknak. Mindenesetre kívá­natos volna, hat­ laptársunk előállana az ígért szakértői véleményekkel. Ő már rég ígér ha­sonlót. Múlt év tavaszán is tuc­atnyi hosszú czikkekben ijesztgetett bennünket, hogy majd bebizonyítja jelzett állításait. Itt az idő, hogy beváltsa szavát, a napokban immár a képvi­selőház tárgyalni fogja a miniszteri javaslatot, és ha a »Reform« nem fog addig pozitív ja­vaslattal előállani, csak magára számítson, ha titokban tartott jó szándéka nem fog fi­gyelembe vétethetni. Jelzett két állítására azonban vála­szolunk. Ha akadna szakértő e hazában, a­ki be­bizonyítani bírná, hogy 20 millió áron fog­juk megváltani a földadó szabályosát, mt­ lennénk az elsők, a­kik a kérdés ily megol­dása ellen nyilatkoznánk. De e roppant költségre nem leend szük­ség. Nem leend szükség a minisztérium s a kataszteri bizottság számítása szerint. A minisztérium eredeti törvényjavasla­tának keresztülvitelére 5.748.950 frtot irány­zott elő. A kataszteri bizottság által tett mó­dosítások folytán, melyek értelmében a mű­veletek nagyobb scrupulositással lettek vol­na eszközlendők, 12.470.270 forintba került volna a földadószabályozás. A kataszteri bi­zottság, utóbbi tanácskozásai nyomán ma­gáévá tévén a miniszternek módosításait, oly módozatot hozott javaslatba, mely mellett a nagy művelet 6.590,202 frt költséggel végre­hajtható lesz. Íme ez az a költség, melyre szak­értők számítása szerint el lehetünk ké­szülve. Nem akarjuk kevésre becsülni e kiadá­sokat. De az elérendő eredmények előttünk sokkal fontosabbak, hogysem el­hagynánk magunkat riasztatni a költség tekintete által, a czél megvalósításától,­­ a czél nem épen kisszerű. A volt ha­tárőrvidéken még a jelen század elején, az ottani, immár megszüntetett viszonyoknak megfelelő adórendszer áll fenn. Sem az adó­tételek, sem a térfogati adatok, sem a telek­­könyvek nem használhatók. Ott újból, gyö­keresen kell a dologhoz látnunk.­­ Benn az anyaországban közel 200 négyszög mértföld nincs adó alá fogva, a fenáló osztályozás hibás alapokon, hibásan eszközöltetett. A tiszta jövedelem az osztrák tartományokban gyűjtött 1824. évi ár­adatok alapján számít­tatott ki. Ha e bajok el lesznek hárítva, ré­szünkről azt a bajt, hogy a kincstár terhe sza­porodni fog, kisebbnek tartjuk, mint a létező nyomorúságokat. De ha mindezeket jobban és olcsóbban is meg lehetne tenni? Erre nézve van a »Reform« czikkírójá­­nak egy állítása, melyet c­áfolni is felesleges. Azt mondja, hogy ő a földadó szabályozást hat hét alatt végrehajthatnak vél­né. — Hogyan, hat hét alatt rendbe hozni egy oly műveletet, mely egy egész országra kiterjed, hat hét alatt elvégezni egy ekkora birodalom földbirtokának osztályozását, osz­­tálybasorozását, kiigazítani 40 — 50 parczella térfogati adatait s elkészíteni a telekkönyve­ket, birtokiveket stb. ? T. laptársunk ez állítását kevesen fog­ják elhinni. Hiszen ismeretes, hogy alig van Európának, Oroszország kivételével, egyetlen állama, melyben nagyobb határa s népesebb községek volnának, mint nálunk. Egy Sze­ged, Csaba, Debreczen határán csak annak kinyomozása, hogy a százakra menő »Tö­rök« »Szabó«, »Kist, »Nagy« nevű birtoko­sok közül melyik tekinthető ennek és ennek a birtokrészletnek tényleges birtokosául, egy évi munkát fog igényelni. Ilyen nagy és bonyolult művelettel szemben nincs, nem lehet más választás, mint elkészülni egy hosszú és költséges eljárásra, vagy abban hagyni az egészet. Részünkről teret nyitottunk a képvise­lőház asztalán fekvő fnv­ pón yrjovroalat 1 -1­­ móré­s szót emeltünk mellette magunk is, mert meg vagyunk győződve, hogy e javaslat helyes alapokon nyugszik, s keresztülvitele hasznos következményekkel jár az országra, valamint különösen a földbirtokos osztályra nézve is. Hogy átok feküdnek e javaslaton, azt nem tudjuk. Tisztelt laptársunk átkozta, az igaz. De mi a mondók vagyunk, hogy azok átka, a­kik hat hét alatt rendbe vélnek hozhatónak egy ily nagy művele­tet, tán nem fog bírni oly nagy nyoma­­­tékkal. A „Pesti Napló“ tárczája. A Venus átmenete 1874. decz. 9-én. Folytatjuk a tegnap megkezdett közleményt. A Venus, e szende pásztorcsillag, melynek oly ragyogó fénye­­van, hogy néha fényes nappal is lát­hatóvá lesz, tizenháromszor kerüli meg a napot, mialatt a föld egyszer futja meg a nap körüli pályá­ját, a két csillag minden nyolcz évben _ egyszer ta­lálkozik pályája azonos pontjain. _ Ez időközben a Venus öt ízben halad el a nap s a­ föld között; ilyen­kor, ép úgy mint az újhold, felénk fordítja homályos felét és láthatatlanná lesz, kivéve azon ritka esetet, amikor a nap elé kerül. Ezt nevezik a Venus átme­netének. Ilyenkor a sugárzó korongon egészen kerek, kis, fekete folt látszik. Ezen tünemény száz év alatt kétszer ismétlődik; nyolcz évi időközben két ily át­menet van, azután ismét lefolyik több egy évszázad­nál, míg a tünemény ismétlődik. Hogy ez átmenetek nem történnek gyakrabban, annak az az oka, hogy a Venus pályája nem esik össze földünk nappályá­jával , majd a nap fölött halad el, majd meg alatta, úgy, hogy a nap fénye elhomályosítja. E tünemény rendesen június vagy dec­ember hónapokban jelentkezik, így a közelebb múlt átme­netek 1631. decz. 7-én, 1639. decz. 4-én, 1761. jun. 6- án, 1769. jun.3-án történtek; a közelebb pedig 1874. decz. 9-én, 1882. decz. 6-án, 2004. jun. 8 án, 2012. jun. 6-án fognak történni. Az 1631-iki átmenetet Kepler ép oly jól jelezte előre, mint Mercurét, mely ugyanez év nov. 7- én ment végbe. A nagy csillagász azt remélte, hogy a Galilei által feltalált távcsővel megfigyelheti e ritka tüneményt, de csalódott, mert november 15-én meghalt. Csak Gassendi leste meg a tüneményt, de egy baleset megakadályozta őt is a tüzetes­ észlelésben. Az első átmenet, melyet emberi szemek láttak, az 1639-iki volt. Horror és Crabtree angol tudósok figyelték meg, bár Kepler némileg tévesen jelezte azt, mert ő azt írá, hogy a Venus a nap korongjának szélét fogja érin­teni. Csak kevés idővel a nap lemente előtt lehetett a Venus átmenetét constatálni. Horrox mind­azonáltal lelkes dithyrambot irt, melyben megünne­pelte Venus egyesültét a napistennel. Mindeddig puszta kíváncsiságból lesték meg a Venus átmenetét. Halley volt az első, ki meg­sejtette annak tudományos horderejét. Huszonkét éves korában Szt. Ilona szigetén fordult meg és ott megfigyelte a Mercur 1677-iki átmenetét; meglepte őt azon szabatosság, a melylyel a fekete folt a nap­korongon kiválik és ekkor azon gondolat villant meg agyában, hogy mily szabatos tünemény nem volna-e kitűnő eszköz a bolygók távolságának megmérésére, miután a bolygók látközei tetemes befolyást gyako­rolnak az átmenet időtartamára. Mercurnál ezen be­folyás nem oly érezhető, mint Venusnál. Halleynak volt is rá gondja, hogy az 1761-iki átmenet megfi­gyelését hét híres emlékiratában a csillagászok fi­gyelmébe ajánlja. »Vajha az ég kedvező időjárással segítené elő észleleteiket, mondá emlékiratában. És ha ezért értek, és megállapították a nap távolságát, jusson eszükbe, hogy egy angol tudós volt az, kiben e szerencsés eszme megfogamzott.« E gondos utalás nem is kerülte el a csillagá­szok figyelmét. Az 1761. és 1769-iki átmenetek előtt nagy készületek létettek. Uralkodók, tudományos testületek vetekedve szervezték az expeditiókat, me­lyeknek a legtávolabb helyekre kelle menniük, hogy a látkör befogója minél nagyobb legyen. 1761. jún. 6-án a Jóreményfoknál, Lapplandban, Tobolskban, Európában észlelték a napot, de néhány kedvezőtlen körülmény megakadályozta azt, hogy a­­ várt ered­mény eléressék. De már az 1769-iki átmenet teljes sikerrel fi­gyeltetett meg a világ minden részében. Cook és Green Taitiben, Chippe d‘Autroche Califor­­niában, P­i­n­g­r­é San Domingo szigetén voltak, a dán király Hellt küldte Wardhusba Lappland­ba. E különböző helyeken tett észleletek nyomán a naptárok­ már oly eredménynyel határozták meg, mely igen közel jár a ma általánosan elfogadott számhoz. Az 1763-diki átmenetet százhetvenhét tudós­­ figyelte meg, de a tartamok legnagyobb különbö­zete alig tett öt perc­et, ami sokkal kevesebb, sem­hogy abból a látközt meg lehetne határozni.­­A ta­pasztalás a legjobb mester, mondá erre Cassini; a kapott lecske kárpótolhat bennünket az elveszett évekért. A főczélt 1761-ben elhibáztuk, mert oly he­lyeken észleltünk, ahol a tartamok különbözete nem volt elég nagy. Ezt jó tudni, nehogy másodszor is ebbe a hibába essünk.« Úgy is történt, 1769-ben jobban válogatták meg az állomásokat. P i n g r é, ki Rodrigo szige­tén már 1761-ben figyelte meg egy heves szélvihar daczára az átmenetet, most San Domingo sziget fran­­czia fokára küldetett. C­h­a­p­p­e d’ Autroche, ki 1761-ben Tobolskban volt,és ott a Tobolsk és Szent- Pétervár közti jogsíkokon öt hónapot vesztegetett el, most a déli világtengerben fekvő Salamon sziget­re küldetett. Ez időben e tájék spanyol uralom alatt állott, úgy hogy csak spanyol hajón lehetett oda jutni. A spanyol udvar megtagadta az odautazhatási en­gedélyt is, és csak annyit engedett meg, hogy Chap­­pe egy Amerikába menő hajón Californiába mehes­sen San­ José városába. Ezúttal a vizsgálatokat siker koronázta, de C­h­a­p­p­e két hónappal reá,­élte 41-ik évében, meghalt sárgalázban. Az angol kormány nem is kért engedelmet, hanem úgy küldött egy hadihajót a déli tengerre. A híres C­o­o­k az »Endeavour«-on isme­retlen irányba utazott el, magával vive Green csillagászt és Solander természetvizsgálót; megkerülte a Horn fokot és 1769. ápril 13-án Taiti szigetére ért, ahol társaival együtt bevárta az átme­netet. Hell, S­ajnovics és Borgre­­v­ing már 1768. október havától fogva Wardhus­­ban voltak Lappland északi partján. S így tehát mindenki helyén volt, mikor a tünemény megkezdő­dött. Párisban C­a­s­si­n­i de Thury, M­a­r­a­­­d­i, C­h­a­u­­­n­e­s, Du Séjour, Lalande, Bail­­l­y és még többen vizsgáltak, míg Lemonnier és Chabert a király saint-hubert-i kastélyá­ban dolgoztak. De az időjárás nem kedvezett, a csil­lagászok ily munkára nem voltak kellőleg elkészül­ve; az általuk feljegyzett időtartamok 20­-30 má­­sodperc­c­el különböztek egymástól. Midőn a távoli vidékekről visszaértek és hozzá­­­fogtak az elért eredmények összehasonlításához,hogy azután meghatározzák a nap látkörét, azt tapasztal­ták, hogy az átmenet tüneménye távolról sem oly tisztán megy végbe, oly mértani szabatossággal, mint azt Halley állította. Száznegyvenkilenc­ észlelő föl­jegyezte az átmenet különböző piasisait. Az össze­hasonlításnál azt találták, hogy a számok többé-ke­­vésbé igen is nagyok a nap Útközéhez képest. Ping­­ré, Lexell, du Séjour, Hell, Lalande számításainak eredményei közt 8. 8.5" különbözet volt; meg kellett tehát vallani, ho*... az észlelésnél tett hibák sokkal tetemesebbek voltak, semmint hitték volna. Az »érintkezések« tüneménye sajátszerű optikai lát­szatok által úgy összebonyolódik, hogy nem lehet megtudni azon pillanatot, amelyben a Venus átmene­te kezdődik vagy végződik. Az észlelő látja, amint a nap, azon a ponton, a­hol az átmenet végbe megy, könnyedén ki­vallik; a rés tágul és egy kerek folt alakját ölti, mely alnap felületén tova halad; e fekete korong, melynek átmérője 40-szerte kisebb a nap korongjánál, körülbelül 15—30 percz alatt teljesen leválik a sugárzó szegélytől. Ez az első »belső érint­kezés« pillanata. Néhány óra alatt a fekete folt,mely a sugárzó korongon egyre apad, a túlsó szegély felé közeledik és ekkor történik a második belső érintke­zés , azután úgy amint belépett, ép úgy el is megy a nap fölü.­Azon időpont, a midőn a Venus megérinti a nap szegélyét és az, a melyben a naptól teljesen elválik, nem határozható meg tüzetesen, még a belső érintkezések időpontjai sem határozhatók meg biz­tosan. A homályos folt néhány perc­c­el előbb, mint­sem a nap szegélyéből elválik, nyúlni látszik, mintha meg­akadt volna a szegélyben, majd egy fekete sza­lag képződik, mely azután hirtelen megszakad, mire a fekete korong és a nap szegélye közül egy fénysu­gár szökik föl. A második érintkezés előtt a Venus és a nap szegélyei közt szintén alakul egy fekete csepp, mely egyre apad és azon pillanatban, midőn a két szegély érintkezni látszik, eltűnik.Chappe, Hell és még néhányan igen tüzetesen jegyezték fel e kö­rülményeket, de már a többiek nem jegyezték mind fel, úgy hogy nem tudjuk, hányadán vagyunk ész­­eleteikkel. Azt nem tudnók megmondani, hogy az­­ itt leírt phasisok melyike képviseli voltaképpen az érintkezés pillanatát, és m­i­­t van, hogy az 1769-ik észleletek eredményei oly eltérők. . Az 1769-iki átmenetre vonatkozó anyagot Éneke 1824-ben alapos tanulmány tárgyává tette és a nap látközét 7.57 másodperczre vélte tehetni. DeUmbre ugyanez eredményre jutott és igy az át­ment minden csillagászati tankönyvbe. Hogy a csil­lagászok a téres számítást a legújabb ideig is he­lyesnek tartották, annak oka az, hogy a számítás esetleg teljesen megegyezett azzal, melyet Laplace és Burg a hold mozgásából származtattak le. De a probléma csakhamar más szempont alá esett. A georaeterek mindjobban fejlesztve a gravi­­tatio elméletét, mind tüzetesebben állapították meg a bolygók pályafutási idejét. Leverrier bámulatos sza­batossággal határozta meg a föld, a Venus, Mars mozgását és felismerte, hogy a nap látköze egy har­­minczaddal nagyobb, mintsem azt Éneke számításai nyomán elfogadták. Hansen ugyanily eredményre ju­tot az új holdelmélet alapján. A csillagászoknak a téves számításba vetett bizalmuk annyi érv hallatára ingadozni kezdett, midőn Foucault is belevetette a mérlegbe a hold sebességéről szerzett tapasztalatait, a­mely sebességet, daczára annak, hogy a fény szé­dítő sebességgel terjed, t. i. egy másodpercz alatt 300.000 kilométernyire, sikerült egy forgó tükör se­gélyével megmérnie. Ő 1862-ben kiszámította, hogy a nap látköre 8.8." Ugyanez évben történt, hogy a Mars oly helyzetben volt, mely legkedvezőbb arra, hogy látköze meghatároztassék, mert kötszerte kö­zelebb volt a naphoz, mint földünk. Az akkori gon­dos észleletekből Stone és Winnecke kiszámították, hogy a nap látköze 8,9". Ily eredményekkel szem­ben Éneke számításai ellen mind alaposabb kételyek támadtak. Porvalky 1864-ben szigorú revisio alá vé­ve s azokat kiszámitá, hogy az 1769. legjobb vizsgá­latokból, a tévedések helyreigazítása után ugyan­azon szám jön ki, melyet Leverrier és Foucault más után állítottak elő, így tehát minden módszer egy és ugyanazon eredményre vezetett és a nap látköze vagy 8.8 vagy 8.9 másodperc­. Ezt tüzetesen meg­állapítani lesz hivatása azoknak, kik az ez évi átme­netet meg fogják vizsgálni. kbr. adomány fejében szerzett rendek által láttat­nak el, vagy átaljában, a­melyek jelenleg az ország közoktatásügyi kormányának közvetlen vezetése, igazgatása alatt állanak, a törvényhozás ez ügyben intézkedéséig továbbra is a közoktatásügyi minisz­ter rendelkezése alatt maradnak, egyéb állami tan­intézetekkel egyezőn szervezendők s a jelen törvény-­­ nek az állami tanodákról szóló határozatai (a­meny­nyiben a törvényben kivétel nem létezik), reájuk vo­natkozólag is érvényesek.­ A tanárok fizetése és nyugdíjazására nézve pe­dig a bizottság azt határozta, hogy tanulmányi alap­ból fenntartott intézetek tanáraira is kiterjednek a törvényjavaslatnak az állami középtanodákról szóló határozatai, kivéve a szerzetes­ren­dek által tényleg elláto­t­t tanin­tézeteket. A bizottság ezután a nem állami középtano­dáinkról szóló 4. fejezetet kezdte tárgyalni. Molnár Aladár indítványára elfogadta a következő szakaszt: "A nem állami nyilvános tanintézetek is a felvétel, jelen törvényben megállapított, kellékeinek megfele­lő bármely ifjút tartoznak rendes tanulóul elfogadni, kivévén azon esetet, ám az elutasítás kimutatható­­lag helyszűke vagy az illető osztály túlteltsége miatt történik a jelen törvény értelmében.« Legközelebbi ülés holnap (csütörtökön) este 5 órakor. (A j­o­g­ü­g­y­i bizottság) ma d. e. 10 órakor ülést tartott; tárgyalta a kir. közjegyzőségről szóló törvényjavaslatnak az »okirat felvétele« czimü Vl­ ik, a »végrendelkezések felvétele« czimü Vll-ik, és a közjegyzői okiratok végrehajthatóságáról szóló Vlll-ik fejezetet Lényeges módosítások a következő irányban létettek: a 7­8-ik §-ban, ha valamely fél egyikét sem érti azon nyelveknek, melyeken a közjegyző okira­tokat felvenni jogosítva van , elhatároztatott, hogy az okirat magyar nyelven vétessék fel. A 79-ik §-nál kimondatott, hogy minden köz­jegyzői okirat bevezetése és záradéka magyar nyel­ven szerkesztessék. A 84-ik §-nál határozatba ment, hogy nyílt végrendelet csak olyan féltől fogadható el a közjegy­ző által, a­ki az okirat nyelvén írni olvasni tud; ugyanazon § d) pontjánál, ha a közjegyzői levéltár­ba helyezett zárt végrendelet borítéka nincs kellő­leg lezárva, vagy ha a záradék magára az okiratra nem írható, a közjegyző ez utóbbit borítékba teszi, a borítékot hivatalos pecsétjével lezárja, s a záradé­kot a borítékra írja, s ezt a tanuk vagy második köz­jegyző által aláíratja. A közjegyzői okiratok végrehajthatósága elfo­gadtatott,s az erről szóló fejezet (93. §.) megtoldatott azzal, hogy a végrehajtást szenvedő fél kifogása a foglalást nem gátolja; valamint a 99. §-nál kimon­datott, hogy azon esetben, ha a kifogás tárgyalása alkalmasnak találtatik, a végrehajtás trv­áVK: vmoa ten u^^CömieUK. Egyebekben az érintett fejezetekre vonatkozó §§. Démi csekélyebb módosításokkal nagy részben az eredeti szöveg szerint elfogadtattak. (Az egyesült vasúti és pénzügyi albizottság­ ma d. e. 10 órakor tartott ülé­sében folytatta a keleti vasút kérdésére vo­natkozó tanácskozásait. A kormány képviselője be­adván feleleteit, ez okmány a jegyzőkönyv kiegészí­téséül ahhoz mellékeltetni határoztatott, egyszer­smind felszólítás intéztetett a kormány képviselőjé­hez,­hogy feleletét jövőben is írásban adja be. A kormány képviselőjének azon feleletére egyébiránt, hogy az elsőbbségi főkötvény nincs letéve a kormánynál, azon további kérdést intézi, hol van tehát — mert annak léteznie kell — e főkötvény, valamint a másodprioritások főkötvénye is letéve ? Kérdi továbbá az albizottság, hogy miután az okmányokból az tűnik ki, hogy az alapszabályok némely pontja módosíttatott, hol lehetne ezen módo­sításokat feltalálni, és végül, miután e vasútra vo­natkozólag kétségkívül a pénzügyminisztériumnál is vannak okmányok, ezek előterjesztése is kívántatik, minthogy eddigelé csak a közlekedési minisztérium terjesztett elő okmányokat. Ezután felolvastatott a vasútépítési igazgató­ság jelentése a párisi szerződésre vonatkozólag, melyből kitűnik, hogy a párisi szerződést vélemény­adás végett a minisztérium ezen építési igazgatóság­nak 1869. május 25-én adta ki, a felelet csak azon év november 23-án jött meg, erre a közlekedési mi­­­­niszterium­ megjegyzései, melyekben az igazgatóság rászólását helyesli 1870. január 13-án adatott ki, s közöltetvén a pénzügyminisztériummal, ■*— hogy sem az építési igazgatóság, sem a közlekedési mi­nisztérium nem helyesli a pénzügyi szerződést, erre a pénzügyminisztérium csak egy év múlva, azaz 1871. február 12-én válaszolt. Az albizottság a késedelmezéseket constatálja, de kérdést nem intéz, mert a dolog az okmányokból eléggé kiviláglik. Azonban miután a minisztérium előterjesztésének 6-ik lapján található jelentése oly­­képen van szerkesztve, hogy azon okmány értelmé­ben a kormány a beavatkozást nem akarta érvénye­síteni, és ez ügyet egészen magánügynek tekinti, holott ezzel ellenkezőleg a közlekedési minisztérium 1870. jan. 13-án tett nyilatkozatában a maga részé­ről a párisi szerződést határozottan rész alá, csak sajnálatát fejezheti ki az albizottság a felett, hogy e felfogást az egész minisztérium nem tette ma­gáévá. Ezzel az albizottság ülése befejeztetvén, a jö­vő ülés holnap d. u. 5 órakor lesz. (A k­é­t v. ház VHI-­­k osztálya) csütörtökön jan. 22-én reggeli 9 órakor, az országos ülés előtt ülést tart. Tárgya : a főrendek üzenete a kataszteri felmérésről szóló törvényjavaslat iránt Zsedenyi Ede, a Vil­. osztály elnöke. (A baloldali kör) mai értekezletén a földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslatot tár­gyalta. Általánosságban elfogadván a­­javaslatot, hozzájárult a kataszteri bizottság kisebbségének kü­lönvéleményéhez, s annak a házban való képviselé­sével P­é­c­h­y Tamást bízta meg. Az osztályok kü­lönvéleményei közül nem támogatja az értekezlet az I. osztálynak a 44. §-ra vonatkozó különvélemé­nyét, mint nem lényegest, sem az 52—60. §§-okra benyújtott módosítványait. A VI. osztálynak a 28—33. §§-okra vonatkozó ellenjavaslatai szintén nem fogadtattak el, miután javítást nem foglalnak magukban. (A középpárti kör­ ma esti értekez­letén általánosságban elfogadta a földadó szabályo­zásáról szóló tervjavaslatot, elfogadta a katasteri bi­zottság különvéleményét, valamint az I. osztály kü­lönvéleményét is. Ezenkívül módosítványt fog indítványozni a 26. §. f) pontjához, mely szerint az erdő tiszta jó-Aanst," telélyekehez képest vetessék fel. A huszonegyes bizottság VII. ülése. Január 21. I. A 21-es bizottság ma, hét ülés után, egyelőre letűnt a nyilvánosság színpadáról. Megválaszta a 9 tagú albizottságot, mely az eddigi tárgyalásokban fölmerült eszmék te­kintetbevételével, zárt tanácskozásokban ké­szít javaslatot ,a kiadásoknak szükséges apasztása iránt, jelen pénzügyi helyzetünk­nek megfelelőleg.­­ Hogy mit értett a plénum »a fölmerült eszmék tekintetbe vétele alatt,« azt nagyon bajos kitalálni és pedig már azért is, mert e ruganyos kifejezés alatt mindenki mást ért­hetett. Zsedényi, mint kijelentette, azt érti, hogy a megyék arrondivozásának terve el­vettetett s igy a 16 szepesi város megmaradt önálló municipiumnak. Mások valószínűleg­­ azt értik, hogy az albizottság is többséggel­­ határozván, minden tagja arra szavaz, a­mit­­ saját felfogásával megegyeztethetni vél s igy e sokra magyarázható utasítás senkinek sem köti meg kezét Elfogadták tehát a határoza­tot és kiküldötték a Csengery Antal, gr. Lónyay Menyhért, Tisza Kálmán, G­yczy Kálmán, Széll Kálmán, Sennyey Pál b., Ker­­kapoly Károly, Horváth Lajos és Somssich Pál urakból álló albizottságot, hogy ez urak en petit com­ité képezzenek­­ pénzügyi bi­zottságot , mely mindjárt a legközelebbi három évre dolgozza ki a budgetet. Nagyon hálás dolog volna kissé tüzeteseb­ben szemügyre venni a 21-es bizottság eddigi vajúdásait.De nem teszszük. Csak annyit jegy­­z­­­nk meg, hogy ellenzéki részről eddig, a­mi a pra­ktikus j­avaslatokat ill­eti, Tisza és Ghy­­czy a legnagyobb tartózkodással szóltak, s a pártok vezéregyéniségei közötti közeledésnek eddig semmi nyoma sem volt constatálható. A bizottság ülésein hallottunk szellemes be­szédeket, Tártűnő­ programmtöredékeket ; a naplónak azonban, mely e bizottság tárgya­lásait tartalmazni fogja, jó nagy részét azon kérdésről tartott beszédek foglalják el,­ vál­jon kiküldessék-e albizottság, vagy nem ? E kérdés kétszer került a bizottság elé, mind­kétszer igenlőleg döntetett el, s most az al­bizottságon lenne a sor, hogy oly javaslatok­kal álljon elő, melyek a bizottság kiküldeté­sét igazolják. A viták között, melyek után a bizottság e határozathoz eljutott, a mai nem volt a leg­érdektelenebb. Majdnem az egész ülést Lónyay s a neki felelő Ghyczy és Kerkapoly foglalván el, Lónyay beszéde képezi ez ülés­nek egyedüli érdekét. Lónyay oly dolgokat adott elő a bizott­ságban, melyek nagyon meglephették azo­kat, kik legutóbbi könyvét nem olvasták. Mert kétségkívül nem kis dolog, midőn ma, az általános jajgatások korszakában előáll a férfiú, ki három éven át vezette az ország pénzügyeit s azt állítja, hogy budgetünk terhe mintegy 25 — 30 millióval könnyithető; 8 —10 millióval emelhető a bevétel az állam­i mil­lióval egyéb tételeknél adófölemelés nélkül; 7 — 8 millió lehet az adóemelés, s ezzel szemben áll a rengeteg megtakarítás. Ez úgy hangzott, mint meseszerű beszéd, s ha Lónyay úr. a bizonyítást csak meg is kísérli vala, ma ő lehetne a legnépszerűbb férfiú Kárpátoktól Adriáig. Abban igaza van Lónyaynak, hogy egy beszéd kerete, még ha három órán át is el­tart, szűk arra, hogy az államorganisatia min­den részletét felölelő ily tervek bebizonyítása is abban helyet találjon. De viszont a hall­gatóban sok kétely támadhat, különösen ha látja, hogy azon javaslatok közbe, melyeket Lónyay némileg indokolni törekszik, sok in­correct állítás csúszik be. Egy többi között az államvasutak eladásáról szólván, azt mondá, hogy az északi vonalak már azért se adassa­nak el, mert a vasúti kölcsönnek bypothekául szolgálnak, holott a déli vonalak csak úgy bypothekái a kölcsönnek, mint a­z éjszakiak. Ghyczy Kálmán, Lónyay gr. e fejtege-

Next