Pesti Napló, 1874. július (25. évfolyam, 148-174. szám)

ugyanis — daczára az igazságügyminiszter ismételt felszólalásának — elhatározta, hogy a közjegyzők által minden közokirat csak magyar nyelven állítható ki, a felek kivona­­tára azonban bármely nyelven hiteles fordít­­mány is kiadható. E módosítvány nem új eszmét tartal­maz. Midőn a képviselőház a törvényjavaslat illető §-át tárgyalta, a miniszteri eredeti ja­vaslat, mely szerint a közjegyző az állam nyelvét tartozik ismerni, de külön nyert jogo­sítvány alapján egyébb nyelveken is vehet fel közokiratokat, nem fogadtatott el, hanem Tisza Kálmán s mások felszólalására a központi bizottsághoz új szövegezés végett visszautasíttatott. A központban ekkor h­á­­rom osztály előadója határozottan azon javaslatot állapíta meg, melyet most a főrendiház elfogadott. E javaslat azonban ak­kor mind a központban, mind a képviselő­házban kisebbségben maradt. Annyi bizonyos, hogy ha mi a törvény­kezésnél az állam hivatalos nyelvének előjo­gát egészben biztosítani akarjuk, a főrendi­ház módosítványa e czélra különösen alkal­mas. Bárminek legyenek azonban más szem­pontból felfogva az elfogadott módosítvány gyakorlati nehézségei — s megengedjük, hogy e fölött még lehet vitatkozni — mi a főrendi­házat nemzeti érdekeink s különösen az ál­lamnyelv ezen erélyes védelmében csak üd­vözöljük. .. (Folytatás esti lapunkhoz.) Nyáry Gyula b. nem járul a törvényjavaslat­hoz, a mig abba a közjegyzőknek fizetendő díjak föl nem vétetnek, mert tart attól, hogy külön­ben túl magas díjak fognak a felektől vétetni. Fauler Tivadar igazságügyminiszter nem tartja czélszerűnek a díjszabást már most a törvény­be foglalni ; a tapasztalás fogja csak megmutatni, melyek a megfelelő dijak. Arról azonban megnyug­tathatja az előtte szólót és a házat, hogy a dijak magasak nem lesznek, különösen miután a közjegy­zői kényszer nincs kimondva és súlyos dijak által gyökereiben megrontatnék ezen új intézmény. Tomcsányi József a közjegyzői intézmény behozatalában a közhitelű helyek mellőzését látja ; hibáztatja, hogy míg ezelőtt a közhitelességű okmá­nyok több személy hozzájárultával állíttattak ki, ezentúl egy egyén is elégséges. A kamararendszert nem pártolhatja, mert ez­által az illető testület önma­ga gyakorolja maga ellen az ellenőrzést, a fegyelmi eljárást, — pedig corvus corvo oculos non eruit — és maga egészíti ki. Szóló általánosságban elfogadja ugyan a törvényjavaslatot, de a részleteknél módosí­tásokat szándékozik előterjeszteni. Pauler Tivadar igazságügyminiszter nem von­­• - ^Asseche a közhitelességű helyek érdemeit a mult­­ialom újkori élénkülése mellett ez in­­t elégtelen. A kamarák nem önmaguk magukat, mert a kamara a közpályázat eérkezett összes folyamodványokat ter­­„ ... jut az igazságügyminiszterhez, ki nemcsak a kamarától, hanem máshonnan is szerezhet magának informatiót a kinevezendőnek qualificatiója iránt. Ha áll is egyrészt, hogy corvus corvo oculos non eruit, akkor másrészt a figulus figulum ordít is (Derültség) számbavehető az ellenőrzés és fegyelmi eljárás szem­pontjából, valamint azon érdek, hogy mindenki fél­tékeny azon testület becsületére, melynek maga is tagja. Eötvös Dénes b. Nyáry Gyula b. ellenében védi a törvényjavaslatot. A tvényjavaslat általánosságban elfogadtatik. Olvastatik és észrevétel nélkül elfogadtatik az 1-6. §§. Kaglevich Béla gr. indítványozza, hogy nem gy, mint a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat e §-a intézkedik, hanem hogy minden okirat, a­mely a közjegyző által kiállíttatik, kizárólag magyar nyel­ven szerkesztessék. Nem zárja ki azt, hogy más nyelven is kiállítható a közjegyző által okmány, sőt kötelességének kell tartania az illető felek óhajtásá­nak megfelelni, de az ily módon kiállított okmány soha sem fog bírni az eredeti hitelességgel, hanem mindig a hiteles másolat jellegét hordhatja csak magán. A magyar törvényhozás a nemzetiségek nyelv­­használatában bőkezű volt, megengedte és biztosí­totta nekik a törvényhatóságok körében, és bíróságok előtt saját nyelvük használatát, s nincs oly intézke­dése e hazának, mely nyelvünk és irodalmunk fejlesz­tését gátolná; mind az­által tudjuk jól, hogy a foly­tonos kül- és belföldi izgatások és agitatiók folytán, régió­s száma azon követeléseknek, melyeknek legerő­sebb oldala az, hogy soha ki nem elégíthetők; de ezek volta semmiesetre sem ok arra, hogy a nemzeti­ségeknek engedett kedvezményen kívül újabb enged­ményeket tenni észszerű vagy kötelességszerű volna, mert ezen agitatiók, bár nemzetiségi egyenjogúság s más efféle czímen indulnak meg, melyek azonban bátran utópiáknak nevezhetők végczéljukban, ha fi­gyelembe veszszük, könnyen felfedezhetjük azt, hogy ott, hol teljes biztonságban érzik magukat, mit ne­veznek végczéljuknak. Dáko-Románia, Délszlávor­­szág s minden ehhez hasonló törekvések mindenütt a nemzetiségi czimen indulnak meg, és mint végczél állíttatnak elő. Módosítványa így szól: 7. §: a közjegyzőt feljogosítja kineveztetése és kötelezi öt minden közjegyzői okiratot magyarul ki­állítani. Köteles azt a magán fél kívánságára bármely más oly nyelven is eszközölni, a­mely nyelvnek leírá­sát kellően igazolta és a­melynek használhatására az igazságügyminiszter felhatalmazását bírja. Az ily ki­advány azonban nem eredeti okmány, hanem csak is hitelesen lefordított másolat és az eredeti okirat minő­ségével nem bir. Tomcsányi József: A­hányszor alkalom nyílik az állam magyar jellegének kifejezést adhatni, mindannyiszor ezen nézethez csatlakozik. Az eddigi sajnos tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzetiségek a nemzetiségi törvényt nem végső confessiónak tekintették, hanem inkább élő­­pénzül fogadták és a valóságos fizetést folyton sür­getik, és néha oly vehementiával, oly szenvedélylyel, a­mely már csaknem állambontásra ad alapos gyanút. Pártolja a módosítványt. Szapáry István gr. a módosítványt annyival inkább pártolja, mert ezen okmányok azon bírósá­gokhoz kerülnek, melyek nem kötelesek más nyelvek ismeretével bírni, mint az állam hivatalos nyel­vével.Pauler Tivadar igazságügyminiszter : Nincs senki, a­ki ne osztoznék azon nézetben, hogy a ma­gyar államnak jellegét mindenben fenntartani és megszilárdítani kötelesség. Elve ez azon törvénynek is, mely a nemzetiségek ügyében alkottatott, a­hol először kimonda­tik, hogy a magyar államnak kizáró­ügyeikben saját nyelvüket használhassák, inzen tör­­vényjavaslat is fenntartotta a magyar nyelvnek ál­lami jelentőségét, mert nemcsak megkívánta, hogy a közjegyző magyarul tudjon, hanem másodszor a 79. §-ban világosan meghatározta, hogy minden köz­jegyzői okirat bevezetése és záradéka legyen magyar, tehát minden ilyen közokiratban a magyar állami­ság jellege tűnjék fel. De azonkívül a 158. §. azt mondja: »Az ügy­viteli nyelv a magyar. E nyelvet köteles a jegyző használni mind a hivatalos pecsét köriratában, mind a könyvek vezetésénél, mind a bíróságokkal és a közjegyzői kamarával közjegyzői minőségben folyta­tott levelezésében.« Tehát mindenütt ott, hol az ál­lamhatalommal, hol a kamarával, tehát saját testüle­tével érintkezik. Ha ennél tovább menve, azt monda­nék, hogy az okiratoknak egészen magyarnak kell lenni, vagy azt állítanék, hogy ezen okiratok erede­tije a magyar, a többi pedig csupán fordítás és meg­változtatnék a nemzetiségi törvények egy fő- és sark­elvét, t. i., hogy a polgárok magánügyeikre nézve saját nyelvükkel élhessenek. Ellenzi a módosít­ványt. Szögyény-Marich László pártolja a módo­sítványt. A közjegyző mindenesetre bizonyos tekintetben közege az államnak és a közigazgatás egyik kerekét képezi; ünnepélyes okmányait tehát csak magyar nyelven állíthatja ki. Igaz, hogy a közjegyző által felveendő okmányok többnyire vagy kirekesztőleg magánjogi természetűek, illetőleg a feleknek ott ér­dekében van, hogy értsék a nyelvet, melyen okmá­nyuk szerkesztve van s mely épen azért szerkeszte­­tik közjegyző által, hogy helyes fölvétele folytán minden bonyodalmak kikerültessenek. Hertelendy József pártolja a módositványt. Pauler Tivadar igazságügyminiszter felhozza azon esetet,hogy például egy közgyűlés vagy választ­mányi ülés határozatának hitelesítéséről van szó. Ha valamely társulat közgyűlést tart, meghívhatja a közjegyzőt, hogy a jegyzőkönyvet hitelesítse, s a köz­jegyző hitelesítésével a jegyzőkönyvet közokirat erejével ruházza fel. Ha már most a módosítvány el­fogadtatnék, ezen társulatoknak minden jegyzőköny­vei, akárhol és akármilyen ügyben tartassanak ülé­sei, az egész országban kizárólagosan csupán csak az állam hivatalos nyelvén fognának vezettethetni. (El­lenmondás), ha pedig fordítást kell hozzá mellékelni, akkor a fordításnak minden nehézségei felmerülnek. Kéri az eredeti §-t megtartani. Keglevich Béla gr. : Ha a közjegyző meg­­hivatik, hogy a társulat jegyzőkönyvét hitelesítse, nem mondatik az sehol, hogy ő szerkeszsze a társu­lat jegyzőkönyvét, hanem csak arról van szó, hogy ő mint magyar királyi közjegyző, bizonyítványt állít­son ki arról, hogy az a jegyzőkönyv hiteles és így természetszerűleg követelendő, hogy ezt magyar nyelven eszközölje. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, a többség elfogadta a módosítványt. Ezután a törvényjavaslat több szakaszán lé­nyegtelen és inkább irályi módositás eszközöltetett; nevezetesen kihagyatott a 60 §, mely a Keglevich Béla gróf elfogadott módositványa következtében elesett. A 184 §-nál Tomcsányi József kimondatni kívánja, hogy bünfenyitő vizsgálat esetében a közjegyző épen úgy, mint egyébb tisztviselők, felfüggesztendő hivatalától. Pauler Tivadar igazságügyminiszter ellenzi a módosítványt. Szavazás útján a többség elfogadta. A 210. §-nál Sztáray Antal gróf határozati javaslatot nyújt be, mely szerint utasíttatni kívánja az igazság­ügyminisztert, hogy a közjegyzői díjszabályzat iránt még ez ülésszakban s e törvény életbeléptetése előtt, tvjavaslatot terjeszszen az országgyűlés elé. Pauler Tivadar igazságügyminiszter : Csak több év lefolyása után lehet véglegesen meghatároz­ni, hogy mily díjakat szedhessen a közjegyző, hogy a mellett megélhessen és állásának megfelelőleg foly­tathassa hivataloskodását. Magától értetődik, hogy a pályázat kihirdetése előtt fog a díjszabályzat köz­­zététetni, hogy tudhassák az illetők, mihez kell ma­gukat tartaniuk. Most azonban törvény útján nem volna czélszerű ezt meghatározni, minthogy valószí­nűleg be fog állani azon eset, hogy 3 év múlva ismét meg kellene ezt változtatni. (Helyeslés.) A határozati javaslat elvettetik, a törv.­javaslat többi §-ai változatlanul elfogadtatnak. Ezután a mai ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik és Nyáry Gyula b. megbizatik a kivonatnak átvite­lével a képviselőházhoz. Ezzel az ülés d. u. 3­­­ órakor eloszlott Hol­nap d. e. 11 órakor ülés tartatik. Tárgya: az ügy­védi rendtartásról, a nők nagykorúságáról, az ínsé­ges kölcsönről és az egyetemi kórodáról szóló tör­vényjavaslatok tárgyalása. Különfélék. Budapest, junius 30. (Titkos tanácsosi méltóság adományozás­a.) Ő Felsége f. é. junius 20-tól kelt legfelsőbb elhatározással gróf Ludolf Manó konstantinápolyi rendkívüli követ és meghatalma­zott miniszternek, mint az 1. oszt. vaskoronarend lovagjának, a rend szabályai alapján a titkos ta­nácsosi méltóságot díjmentesen adományozni mél­tóztatott. (Bírósági kinevezése­k)Ő Felsé­ge birákká a jászberényi törvényszékhez K­­­éger József ottani törvényszéki telekkönyvvezetőt; a nagy­károlyi törvényszékhez Krasznay István ottani járásbirósági albirót, továbbá járásbirákká : a szeniczi járásbírósághoz Pachmann Lénárd ottani albirót, a kun­szent­mártoni járásbirósághoz Széll Farkas csongrádi járásbirósági albirót, és a rimaszécsi járásbirósághoz Madarassy De­zső otani albirót, végre alügyészszé , a kecskeméti kir. ügyészséghez Horváth Béla ottani tör­vényszéki jegyzőt nevezte ki. (Kanonoki kinevezés.) Ő Felsége Zsuvicsics Paskat, tiszteletbeli kanonokot és terszati lelkészt, a modrusi székesegyházi káptalan bukari-i társas káptalanánál mester­ kanonokká ne­vezte ki. (Horvátországi kinevezések.) Ő Felsége dr. S­p­u­n-S­t­r­i­z­s­i­c­s Napóleont, a zágrábmegyei törvényszék első osztályú ideiglenes ülnökét a báni táblához főállamügyészszé; S­c­h­m­i­dt Ferenczet, a báni tábla ülnökét és a zágrábmegyei törvényszék vezetőjét, ezen törvényszék elnökévé nevezte ki. (Tanárkinevezés.) A vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter a középtanodai tanár­képezde gyakorló iskolájához Staub Mórt rendes tanár­rá nevezte ki. (Áthelyezések.)Ő Felsége Húsz Já­nos galanthai kir. járásbirósági albirónak saját kérelmére a nagyszombati kir. járásbirósághoz eddi­gi bírói minőségében leendő áthelyezését jóváhagyni méltóztatott. Az igazságügyminiszter R­ege­d­y Pé­ter nagyszalontai járásbirósági telekkönyvi írnokot 11 J * ~------- -bácsszerémi egyházmegyében kanonszerű egyházi lá­togatását 1. év június 6-ikán kezdte Cservenkán, s folytatta Torzsán, Pivniczán stb. A főpásztor fogad­tatása mindenütt igen szívélyes volt. Több helyen diadalívek sem hiányoztak, a legkisebb egyházak is azonban zászlókkal és bandériummal fogadták, s a más vallású lelkészek és politikai hatóságok is ver­senyeztek a tisztelgésekben. (Nagy lovassági hadgyakor­latok.) Mint Bécsből jelentik, a Tata melletti nagy lovassági hadgyakorlatok legfelsőbb elhatározás foly­tán i. é. augusztus 25-én veendik kezdetüket és szep­tember 8-ig fognak tartani. (A honvédelmi minisztéri­um­ által engedélyezett katonai intézetben a vizsgálatok f. hó 24, 25. és 26-án oly kitűnő sikerrel tartattak meg, mint azt ezen, a minden igényeknek megfelelő intézetben előbb is tapasztaltuk. A beh­atások az ön­kéntes-, a honvéd- és tartalék­ tiszti tanfolyamba na­ponként eszközölhetők az intézet helyiségeiben. (Ki­­rály­ utcza 6. sz.) a felolvasások az önkéntes tanfo­lyamban július hó 1-én veszik kezdetüket. (A »zenekedvelők egylet­e«) va­sárnap a »Széchenyi« nevű hajón kirándulást rende­zett Visegrádra. Igen szép társaság (tekintve a szép­nemet különösen szép) volt együtt, mely igen ke­délyesen tölte a napot. Az idő is kedvezett, a­meny­nyiben se eső nem volt, se igen meleg. Valami 250-en vehettek részt e kirándulásban, ide számítva azokat is, kik Váczról a társasághoz csatlakoztak, egy jóra­­való czigány zenekarral együtt. Vácz városa külön­ben is ünnepi köntösben fogadta a d. e. 10 óra tájban odaérkező hajót. A kikötő egy felzászlózott flotta képét mutatta, s véget nem érő taraczk-dörgés bo­­szanta a gyöngébb idegzetűeket. A váczi dalárda énekelőadásokat tartott a parton, s elnöke Spohr úr, és Nosoda Gyula a rendező-bizottság elnöke, üdvözlő szónoklatokat váltottak, egetrázó éljenzések közt. A hajón a délelőtti órákat zene- és ének-előadásokkal töltötték Schweida R. igazgatása mellett s mindenféle bohó képtalányok megfejtésével, a­miket Lehmann mester festett nagy vászondarabokra. Visegrádra ér­ve, hol ismét zajos fogadtatás volt, a templomban egy énekes misét adtak elő, melynek szertartásait Maszlaghy Ferencz, az irodalmi működéséről is is­meretes papnöveldéi tanár végezte. A mise után a várromokat tekintő meg a társaság, (a Lichtenstein­­féle nyaralón át vezető rövidebb utat használva) Henszlmann Imre tudósunk szives kalauzolása és magyarázatai mellett. Ennek bevégeztével a társas­ebéd következett a hajón két turnusban, d. u. pedig a túlsó parton fekvő gr. Migazzi-kastély közelében levő árnyas rét pázsitján a pesti lóversenyek igen si­került s minden részleteiben hű paródiáját mutatták be a társaság tagjai, jelmezben, szamárháton. Az egész a rákosi turf képét mutatta, a köröndöt hosszú vékony póznákra, tűzött vörös zászlócskák jelölék ; a versenybírák páholyában hölgyek képezték a juryt. Volt több futás különféle tréfás dijakkal s egyéb mezei mulatságok. Valódi népünnep volt, melyre m­int néző közönség a környékből több ezer ember sereglett össze. Később táncz volt szabad ég alatt, mely késő estig tartott, melynek még visszamenet a hajón is következett folytatása, a­hol tüzesen folyt a csárdás, tarkafényű röppentyűk durrogtatása mellett. Éjfél volt, a mikor a »Széchenyi« a pesti parton kikötött. Az igen sikerült mulatság ügyes rendezéséért a ren­dező­ bizottság egy diszes koszorút is kapott a jelen volt hölgyközönségtől. (»Felsőmagyarországi né­p­­g­a­z­d­a«.) Ez czime egy Kassán jan. 21-én megin­dított h­etenkint egyszer magyar és német nyelven megjelenő lapnak. A lap czélja: Felső-Magyar­ország földmivelési érdekeit előmozdítani, számos amerikai lap példájára elfogadott kétnyelvűségével egyrészt a magyar, másrészt a német nyelv elsajátítását kí­vánja megkönnyíteni. Szerkesztője és kiadó tulajdo­nosa S­­­e­i­dl Bernát Camillo. Előfizetési ára fél­­évenkint 3 fit. (A budapesti kereskedelmi és iparkamrának) jelentése a kamarai ke­rület kereskedelmi s forgalmi viszonyairól az 1870— 72-ik években és pedig a jelentésnek első része meg­jelent e napokban. A munka második fele az ipar­viszonyok ismertetésének tartatott fönn. Az előttünk fekvő első rész gazdag kereskedelem-történeti és sta­­tistikai anyagot tartalmaz, és sok ágazatban az egész ország anyagi viszonyainak földerítésére is kiterjesz­kedik. A díszesen kiállított 261 lapra terjedő mun­kához egy nagy graphikai tábla van csatolva, mely a búza 1862—71-dik évbeli heti átlagos árait ábrá­zolja. (A budapesti kereskedő ifjak társulat évkönyve) az 1872. és 1873. évekről megjelent. A füzet tartalmazza a társulat alapszabályait, jegyzőkönyveit, kimutatásait és dr. Weisz Bélának a társulat helyiségében tartott ér­dekes felolvasását a gazdaság morph­ologiájáról. (A lőcsei kir. kath. főgymna­­s­i­u­m­b­a­n) az 1873—74. tanévi nyilvános zárvizs­gálatok julius 3-tól 23-ig, a magántanulók vizsgála­tai 24 és 25-én, az érettségi írásbeli vizsgák junius 25. és 30. s julius 1., 3. és 4-én, a szóbeliek pedig ju­lius 28., 29. és 30-án fognak tartatni. A nyilvános zárvizsgálatokra a t. ez. szülőket, ezek helyetteseit s a tanügy minden barátját teljes tisztelettel meghívja. Az igazgatóság. (A gyönki reform, gymnasium­­b­a­n) a f. iskolai évet berekesztő nyilvános vizsgák julius hó 20—21-iki napjain fognak megtartani. Gyönk, jun. 27. 1874. Az igazgatóság. (Megjelent) az »Egyházi Reform« havi közlöny 4. évfolyamának 6. száma Aigner Lajos ki­adásában : Közönséges számtan. Irta Mauritz Re­zső a budapesti VI. kerületi állami főreáltanoda ta­nára. A középtanodák, valamint a polgári és felsőbb népiskolák számára. 2 füzet. Az első füzet 60 kr, a második 80 kr. (AH. egyetemes magyar taní­­tógyűlés alkalmával rendezendő tanszerkiállításban) több hazai iparos fog részt venni. A Schul és Schlik elég a méterrendszerre vonatkozó hossz-, or­­súlymér­­tékeket és mérlegeket különféle példányban fog ki­állítani. Ezenkívül a­­tanítók közt átszámítási táblá­zatot ingyen osztat szét s több fővárosi iskolát az uj mértékekkel ajándékoz meg. (Vásártartási engedély.) Bars­­megyébe kebelezett Garam-Szent-György község kérvénye nyomán megengedtetett, hogy ott évenkint áprilisban Szent-György­, és októberben Dénes-nap utáni kedden országos vásárok tartathassanak. (A magyar történelmi társu­lat) július 2-án, csütörtökön d. u. 5 órakor a m. tud. akadémia palotája Kisfaludy-termében havi ülést tart. Ennek tárgyait képezendik a folyó évi választmánynyitó közgyűlés mikorra leendő kitűzése s több folyó ügy körüli intézkedés; továbbá Ortvay Tivadar választmányi tag ily czimű tanulmányának felolvasása : »Dáczia epigraphicája és térképe Mommsen kiadásában.« (Egy fiatal hölgy öngyilkos­sága.) A lapok nem rég írták, hogy egy magas rangú államhivatalnok leánya Budán a Dunába ug­rott és a hullámokban nyomtalanul eltűnt. Most e naialUit t. 1 C ^ C l e o vy www«a bécsi városi tanács, a városi t. főorvos és középi­­tési hivatal elfogadták dr. Pichl azon indítványát, hogy a holttestek elégetése legjobb, legolcsóbb módjának kipuhatolása végett próbák létessenek. A próbákat Siemens lipcsei gyártulajdonos fogja esz­közölni. Személyi hírek. (H y m e n.) Dr. Resofszky József közös had­seregbeli ezredorvos Szatmárit múlt héten elje­gyezte magának Kiss Irma kisasszonyt Buda­pestről. (Halálozások.)Perthl József nagy­­czenki néptanító f. hó 26-án meghalt. Az elhunyt 40 év óta működött a népnevelés terén, és közbecsülést vívott ki magának, a­mit bizonyít azon körülmény is, hogy 1869-ben mint bizalmi férfiú a megyei iskola tanács tagjává len választva. Helyi hírek. (Budapest főváros bizottsá­­g­a) holnap, azaz július 1-én közgyűlést tart, mely­nek nevezetesebb tárgyai a következők : A közmun­katanácsba és a középü­­si bizottságba egy-egy tag választatik. Mudrony Pál biz. tag indítványa a te­­mesvár-orsovai vasút engedélyezése alkalmából a fővárosnak a szomszéd államok fővárosaival közvet­len összeköttetésbe hozatala, valamint az iránt, hogy az osztrák államvasút magyarországi vonalain ma­gyar társulattá alakíttassék. A tanács előterjeszti a közgyűlés által kiküldött bizottmány jelentését a fővárosi kórházak rendezése tárgyában. Bizottmányi és tanácsi előterjesztés a belső körút kezelése tár­gyában. Bizottmányi és tanácsi előterjesztés a folyó évben foganatosítandó kövezés, csatornázás és útépí­tések sorrendjének megállapítása iránt. Tanácsi elő­terjesztés az iránt, hogy a­­budapesti közvágó hid leírásának Henikke Gyula művezető építész által rajzokkal leendő kiadása magyar nyelven is eszkö­zöltessék s az e czélra szükséges összeg megszavaz­tassák. Bizottmányi és tanácsi előterjesztés a vízve­zetéki rendszabály megállapítása tárgyában. Sopron sz. kir. város közönsége a választási törvény­javaslat tárgyában az országgyűléshez intézett feliratát pár­tolás végett megküldi. (A svábhegyi fogaskerekű vas­úton­ tegnap és tegnapelőtt rendkívül élénk for­galom volt. Ezer és ezernyi kiváncsi nép ment teg­nap Budára, hogy az uj vasutat megszemlélje.­­ A hídfőnél az ekkora forgalomhoz épen nem szokott közúti vasúton nagy volt a zavar, majdnem egy óráig kellett gyakran várakozni, mig egy kocsival megin­dult, de az akadályoknak azután sem volt se hossza se vége. Künn a svábhegyi vasút indóházánál rop­pant tolongás volt a jegyváltónál. Akik a pénztárnál vagy a lóvasúton jegyhez juthattak, azok most a vo­natokhoz iparkodtak jutni. A váróterem ajtaja be le-­ vén zárva, sokan — közöttük nők­ is —­ az ablakon ugráltak ki, csakhogy a vonathoz juthassanak. Mi­helyt ez leérkezett a hegyről, a közönség rohamot in­dított és alig néhány pillanat alatt a két kocsi zsúfo­lásig telt meg. Egy-egy padon, mely 7—8 személye van számítva, átlag tizennégyen szorongtak, ki állt, ki ülve. És ez egész délután így ment szakadatlan­. Az egész svábhegy hangos volt a kirándulók vior tömegétől, kik gyönyörködtek a páratlan szépsgű kilátásban. Tegnap már több rend volt, miután va­­sárnap oly tömegesen ment a közönség a kocsira, 130 lóerőre számított mozdony alig bírta el. Az­gaz­­gatóság úgy intézkedett, hogy minden vonat elidul­­ta előtt csak 100 jegyet adatott ki, hogy a vontok túl ne terheltessenek. Még este 6 órakor is voltk so­kan, kik a fél hétkor indulandó vonathoz jegeket váltandók, türelmesen várakoztak. Sokan aznban nem győzték a várakozást és az aránylag üres zugli­­getben kerestek szórakozást. (A pénzügyi és gazda­bizottság albi­zottságot­ küldött ki, mely javaslatot tegyen a fvárosi költségvetés összeállításánál ezentúl követendő új rendszer iránt.­­) A Vízivárosban a kisajáti­tt Ze­­b­dly-féle ház egy része közlekedési szempontból le fog bontatni, másik részét a bizottság eladnni java­solja. (A házad­ó-l­aj­str­o­m­o­k) Az illető kerületek adóhivatalaiban közszemlére kitték ; fel­szólamlások jul. 8-tól 22-ig a magyar kir. pénzügyi igazgatóság iktató hivatalában (fővámhz 9. sz.) nyújthatók be. (A H­a­g­g­e­n­m­a­c­h­e­r-f­é­l­e g­ő­z m­a- r o­m.) A különféle lapokban felmerült aon hir el­lenében, mintha a fővárosi közmunkák tanácsa ré­széről a leégett Haggenmacher-féle gőzm­űom újbóli felépítésére az engedély megtagadtatott olna, kény­telenek vagyunk illetékes helyről nyert étesítés foly­tán kijelenteni, hogy a­mennyiben a kédéses építési engedély iránti folyamodvány még ekkorig a tanács­nál be sem lévén mutatva, ez annak árgyalásával nem is foglalkozhatott, így tehát az épíkezés megta­gadása iránt közlött hír is, mint tévedsen alapuló, a közmunkák tanácsára nem vonatkozott. (Sikkasztás.) W­irma Lipót egy az Erzsébet téren levő nevelő­intézet tuajdonosa,a na­pokban levelet irt Bécsben lakó öcscsének, mely sze­rint több rendbeli sikkasztást követet el, melyeket tovább már nem lehet titkolni, úgy hogy nem marad egyéb hátra, mint hogy életének vége vessen. Mint a budapesti kiházasító egylet pénztárnoka, az eddigi nyomozások szerint 30,000 frtot sikkasztott el, to­vábbá hamis váltókra szintén vagy .30,000 frtot vett fel. A rendőrség azonnal intézkedéseket tett, hogy a kár teljes nagyságát megállapítsa, e sikkasztót pedig kézrekerítse. A nyomozás folyamatban van és remé­lik, hogy nagyobb mérvű sikkasztások nyomába is fognak jutni. (T .­z.) Június 28-án éjjel 11 órakor a Ká­­roly-laktanyában lévő Friedmann féle bazárban tűz ütött ki. A bezárva volt ajtó feltöretett, s a tűz elol­­tatott. A kár csekély. (Hirtelen halál.) Hrahovina József pesti szül. 34 éves kőmüvessegéd, a király utczai 90. sz. házban munkaközben nehéz betegségbe esvén, ne­gyed órai halálküzdelem után mohait. Hullája kór­házba szállíttatott. (Öngyilkosság.) Söwensohn baranya­­megyei kis­hagymási szülő, héber vall, nőtlen 27 éves, tegnap délután nyomorult helyzete miatt a Dunába ölte magát. Jegyzőkönyvében sajátkezűleg azon vég­­kivonatot írta föl, hogy szülői vallásuk szerint visel­jék utána a szokásos gyászt, és megjegyi, hogy utoljára hajós-utc­a 15. sz. a. lakó Glaser Mórnál tartózkodott. Színház és művészet. (Nemzeti színház.) Hétfőn este »utol­só drámai előadásul« Seribe »Pajtáskodása« került színre a nemzeti színpadon, csaknem egészen új sze­reposztással. A darab évekkel ezelőtt repertoire-da­­rab volt nálunk, s akkor a legkitűnőbb erők játszot­tak benne. Most a régiek közül csak P­r­i­e­rr­e Cornélia és F­e­n­e­k­y maradt meg; a többi sze­repben a nemzeti színház fiatal tagjai versenyeztek egymással. A bátor, jellemes ügyvédet Kőrös­­mezei úr adta, de még színtelenebből, mint a­r­o­n lankadni. (Bokody színtársulata) jelenleg három újdonsága készül; ezek: »Petaud király ud­vara,« a »Braztovics« opera paródiája, és »Szász szűz«. Ez utóbi holnap július 1-én kerül először színre. Tö­vény­széki csarnok. A újpesti zendülés. — június 30. A tárgylás ma gyors folyamat von , a vádlot­tak vallatása sem vett sok időt igénybe, a főszerep­lőkre nem ide került a sor, a beidézett tanuk közül számosan nem jelentek meg, sőt egy-két vádlott is hiányzott. A védő­ügyvédek közül is kevesen voltak jelen. A­karatokon gyér közönség, ezis v ' .d jobban ritkult, mintogy a tárgyalásnak alig van érdekes­ mozzanata,­ tanúk jobbára »nem ismerik, nem lát­ták« a vádlotakat, és így veszik elejét a hosszabb kihallgatásknak. A tágyalás menetét a következőkben ismer­tetjük : K­a­­i­c­z­k­a Sándor beismeri, hogy nézte a temetési menetet, de tiszteletteljes távolból; a köz­ségháza ott soha sem volt, Ehrenbeck és Stieber azt állítja, hogy vádlottat nem ismerik, soha sem látták,­­a beidézett terhelő tanuk nem jelentek meg, és igy vdlott kihallgatása elnapoltatik. Ki­s­z­a János már több ízben volt kihall­gatva,­­ vallatása ma sem volt befejezhető, a tanuk beidézéénél névcsere fordult elő, és így a terhelő ta­nuk nem jelentek meg. Hum Adolf ellen egy Ribik János nevű vád­lott­ra terhelő tanúnak beidézve, de az újpesti biz­tos ma másod ízben Ribik helyett egészen más ne­vű egént küld be. Különben vádlott maga sem je­lent meg. Kovács János, a »ragyás verklis« ellen Sipes lép fel mint terhelő tanú, azt állítva, hogy vádlot részt vett a községházának szétrombolásá­­ban A vádlott erre csak nevet és azt hozza fel­mentő érvl, hogy ő a tanút nem is látta. Tanú azt állítja, hog a ragyás verklis ragadta el Mészáros fegyverét, Kun János ezt Alt Gusztávra mondta. Wimpeck Géla, ki ezúttal nem jelent meg, azt mondja, hogy ez Karlsdorfer tette. Sem Mészáros, sem neje nem ismerik vádlottat. L­ö­r­­­k János egyike volt azoknak, kik a k­orsót a temetőbe vitték , összesen hatan vitték : író József, maga vádlott, Herz, Kiss András, Gy­­imbos István és Albert József. Hallott hurrah-kiál­­tásokat, de a kiáltozók tömegéből egyet sem ismer. azt látta, hogy a tömeg szaladt, de hogy hova, azt nem tudja. L­ö­r­­­k Boris látta, hogy a tömeg köveket dobált és miután neki is adtak köveket, ő is dobált, azt hitte, nem lesz hántása. »Ha többet tettem volna, úgymond — bevallanám, hisz most már úgyis fogva vagyok.« Ezen érvet a tanú gyanánt előhívott, de minden terhelő állítást daczosan tagadó, saját, előb­bi vallomását is kereken visszavonó Tóth Julis is értékesíteni iparkodik. Lőrik Borisnak egyébiránt kitűnő erkölcsi bizonyítványa van. Dr. Schulhof Géza, védőügyvéd arra utal, hogy védencze már négy hónap óta van elfogva, noha eddig csak a szán­dékos kártétel bűne bizonyult rá, kéri tehát véden­­czét szabad­lábra helyeztetni. A törvényszék, a köz­­vádló ellenzése daczára, helyt adott e kérelemnek. L­u­p­s­z­k­y József vádlott nem jelent meg, és ezért elő fog vezettetni. L­u­z­s­á­k Istvánné tol­lat szedegetett a szétszórt ágyneműekből, többet nem tett, nem látott. Metzler Ferencz kőmives, jelenleg korcs­­máros, nem emlékezik semmire, mert nem volt ott a zendülésnél. Mészáros azt állítja, hogy vádlott e szavakkal: »Du betyár!« megrúgta volna. Vádlott alázatos modorban kapacitálni igyekszik a törvény­széket, hogy hisz ő maga sem betyár, hogyan mond­hatott volna ilyesmit Mészárosnak. Vádlott ügyvéde kimutatni iparkodik a terhelő vallomások közti el­lenmondásokat és védenemét szabad lábra kéri he­lyeztetni. A törvényszék ezen kérelemnek azonban nem adott helyet, minthogy még több terhelő tanú van beidézve, kik ma nem jelentek meg. Mészáros Ferencz és Alföldi Jó­zsef kihallgatásaiban nem volt nevezetes a mozzanat. Tóth Mária azt állítja, hogy a zendülésnél na­gyon sok nép volt ugyan, de ő senkit sem ismer, nem tud semmit. P­avlovics Pálra már több tanú hivatko­zott, mint olyanra, kinek tetemes része volt a Stern­­féle bolt előtti zendülésben; a Schwarz Lipót kocsisát sokan emlegették a vádlottak közül; ez volt bűnbakjuk. Schwarz Lipót sebhelyes lába daczára háromszor jött már be és ma kitűnt, hogy vádlott Schwarz Ja­kabnál kocsiskodik. Több vádlott egyhangúlag azt állitá, hogy »a Pali kocsis« szedte le a boltajtón lógó ostorokat, arra azt feleli, hogy ezt csak azért tette, hogy mások ne vigyék el az ostorokat. A zendülés­ben való részvételét négy-öt tanú is bizonyítja, de ő mindent kereken tagad; az eltagadásban olyannyira elragadja buzgalma, hogy midőn meghallja Schwarcz Lipót nevét, hamarosan azt feleli, hogy sohasem hal­lotta e nevet. De utóbb mégis reá hivatkozik, mint olyanra, aki jól ismerheti. Este­felé Kardos Károly tanú látta, a mint vádlott haza sompolygott s minden­féle értékes ruhanemüeket czipelt. E ruhaneműeket tanú részletesen leírja és Beniczky jegyző neje, ki a zendüléskor nagy életveszélyben forgott, épen olya­noknak írja le elveszett ruhaneműit. Végül még Pillhoffer, Piringer és Rácz Zsig­­mond hallgattatnak ki. A tárgyalás két órakor ért véget. A „Pesti Napló“ táviratai. (Ered. sürg.) Gyulafehérvár, jun. 30. A kath. státus gyűlésre közel 100 tag jelentkezett. Na­gyobb rész már megérkezett. Délután előértekezlet, igazgatótanács évi jelentése, világi elnök és előadó választása ; a sérelmi ügyek iránt általános az ér­deklődés. Valószínű, hogy a gyűlés ő felségénél fog küldöttségileg kérelmezni a sérelmi ügyben. Bécs, jun. 30. A »Wiener Abp.«-nak a nem­zetközi egészségügyi conferentia Bécsben holnap tör­ténendő megnyitása alkalmából írt czikke — miután történeti visszapillantást vet az idevonatkozó törek­vésekre — kiemeli, hogy általában nem a veszteg­­zárlatok elleni háborúról, hanem arról van szó, hogy a czéltalan és a forgalmat zavaró zárlati rendszer megszüntetése végett népjogi megállapodás létesít­­tessék. A czél az lenne, hogy a szerződés megkötése által a résztvevő hatalmak a helyeseknek elismert szabályok alkalmazására és arra kötelezzék magu­kat, hogy a megállapított vesztegzári elvekhez fog­nak ragaszkodni. Ezen czélt pedig codificálás és nem a konstan­tinápolyi határozmányok megváltoztatása által tö­­rekesznek elérni. A létesítendő és állandó nemzet­közi orgánumnak leend aztán feladata a kijelölt irányban haladni és a conferentia határozatainak szellemében a szükséges intézkedéseket megtenni, hogy így, egységes vezetés mellett szereztethessék a járványok elleni hadjárat. Már az ily eredmények

Next