Pesti Napló, 1874. október (25. évfolyam, 224-250. szám)
1874-10-09 / 231. szám
231. szám. Szerkesztési iroda , Kiadóhivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épület, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) 4 kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Péntek, October 9.1874. REGGELI KIADÁSL lldfszet és feltételed Postán küldve, vagy Budapestet» hához hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — ra. 6 hónapra „ . « 12» — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés évnegyedenként forint. Az előfizetés az év folytán» mindé® hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elsó sápjától számutatik. 25. évi folyami Hirdetései szintugy mint előfizetése? a KIADÓHIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épült küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre....................24 frt. Fél évre..........................12 frt. Negyed évre ... * 6 frt. Egy hóra..................2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadó-hivatalának (Ferencziek tere, Athenaeumépület) küldendő. A „P. Napló“ szerkesztő- és kiadóh hvatala. Budapest, oct. 8. Magyarország "annyira meg van áldva különböző képviseleti testületekkel, hogy nagy ritkaság, hogy az egyik vagy a másik nagyobb vagy kisebb testület ne tanácskoznék és ne foglalkoztassa a közvéleményt. Ha nincs együtt az országgyűlés, bizonyosan vitatkoznak a zágrábi tartománygyűlésben, vagy legalább interpellálnak egyik vagy másik congressuson. Hogy sok a szószaporítás mind e helyeken, különösen az országgyűlésen, ez sajnos, de tagadhatlan tény, az egy horvát tartománygyűlés az, mely újabb időben, a lehetőleg kevés zaj közben nagy és ernyedetlen munkásságot fejt ki. A horvát országos kormány belátta, hogy bizony sokkal többre megy, ha az égető belbajokon segít, mintha meddő közjogi vitatkozásokba engedi bocsátkozni a tartománygyűlést és ennek tudatában készített is több rendbeli fontos törvényjavaslatot, amelyeket a mostani, aránylag rövid ülésszakban le is fogja tárgyaltatni a tartománygyűlésen. Nemrég közöltük ezen törvényjavasltok lefontosabbikának szövegét, t. i. a közigazgatás reformjáról szólónak. E javaslat most tárgyaltatik az albizottságban és valószínűleg meg is fog nemsokára szavaztatni. Ma meg egy másik nem kevésbé fontos törvénynyel akarunk behatóbban foglalkozni, mely törvényt a horvát tartománygyűlés már elfogadó , nevezetesen a népiskolák és tanítóképezdék szervezéséről szóló törvénynyel. A törvény vlóban megérdemli a figyelmet és nálunk annál inkább , mert naponként érezzük a mi népközoktatási törvényünk hiányait. A horvátok okultak a mi bajainkon. A horvát népközoktatási törvény, mely 9 főrészből és 194 szakaszból áll, elsősorban az által különbözik a mienktől, hogy nem ismer oly felekezeti iskolákat, melyek nem állnának a kormány, illetőleg a kormány közegeinek közvetlen felügyelete alatt. Minden község, amelyben 40 tanköteles gyermek van, kénytelen nyilvános iskolát fölállítani; ha a tanköteles gyermekek száma több mint 80, az iskolának két osztályúnak kell lennie és igy minden 80 gyermeknek megfelelőleg még egy osztályúnak, míg négyosztályú községi iskolája van. Egy osztályban nem tanítható több, mint 80 gyermek. A felekezeti iskolák csak akkor maradhatnak meg, ha minden tekintetben megfelelnek a törvénynek. Minden községi iskolába járhatnak a gyermekek felekezeti különbség nélkül és ha több tanító van egy iskolánál alkalmazva, tekintetbe veendők azok alkalmazásánál olyan vallásúak is, amilyen a gyermekek kisebbsége. A horvát törvény azonkívül a következő fontos intézkedést tartalmazza : »A tantervet és a tankönyveket a kormány határozza illetőleg jelöli meg és nem szabad egy iskolában sem más könyveket használni. Ezen intézkedés szintúgy, mint általában a többiek is kiterjednek a felekezetek által föntartott iskolákra is. A gyermekek tanításáért nem kell semmiféle külön tandíjt fizetni. A főiskolák első és második osztályában és a leányiskolákban tanítónők is alkalmazhatók. Minden városban kivétel nélkül és minden községben, melyben 3000 lakos van, fölállítandó legalább egy 4 osztályú községi iskola. A községek kötelesek saját költségükön iskolákat állítani és fenntartani és erre elsősorban fordítandó a községi illetékektől, és a minden községben fölállítandó iskolai pénztárba gyűlő pénz, melybe fizetendők a pénzbírságok, az iskolai pénzalap kamatjai, egyesek és testületek rendes segélypénzei és netáni ajándékok. De ezenkívül köteles minden község iskolai pénzalapot teremteni tehetségéhez képest, mely más, mint iskolai czélból meg nem csorbítható. Ami már most magát az iskolát illeti, a törvény meghagyja, hogy minden iskolai épület mellett legyen a tanítónak lakhelyisége, kis kert, tornahely és kút jó ivóvízzel. A községek köteleznék továbbá évenként tankönyveket kiosztani és az érte járó pénzt a szülőktől behajtani, de egyszersmind föl kell ügyelniük, hogy az általános tankötelezettség ki ne játszassák. A gyermek 6-dik évével tanképes, a hetedikkel tanköteles. A tanköteles gyermekek összeírásához kiküldetnek évenkint külön összeíró bizottságok és aki gyermekét az összeírástól elvonja, 1—20 forintig terjedő pénzbírsággal büntettetek. A szülők vagy gyámok kötelesek gyermeküket az iskolába küldeni; ha azt tenni elmulasztják, először megiitetnek, ha ez nem használ, a községi iskolai bizottság jelentése alapján 1 —10 órtig megbírságoltatnak, amely összeg közigazgatási uton behajtandó. A tanító köteles minden két hétben a községi bizottságnak az iskolai viszonyokról jelentést tenni. Szülők, kik büntetés után sem tesznek eleget a törvénynek, elvesztik gyermekük fölött a szülői hatalmat és a gyermekekhez gyám rendeltetik. Akik gyermekeiket otthon akarják taníttatni, kötelesek évenként a községi iskolai tanácsnak a gyermekek előmenetelét tanúsító bizonyítványokat bemutatni. Nagyon szigorúak továbbá a törvény intézkedései azon gyárak irányában, melyekben tanköteles gyermekek dolgoznak, és melyek értelmében a gyártulajdonos köteles a gyermekeket rendesen taníttatni. Ha a gyermekek a népiskolát befejezték, kötelesek még 2 évig ismétlő iskolába járni és eziránt felelősek a szülők vagy a mesterek, melyeknél valami mesterséget tanulnak és minden mestert szigorúan megbüntetnek, ki a tanulónak tanulási bizonyítványt ad a nélkül, hogy a tanuló felmutatná az ismétlő iskola látogatásáról szóló bizonyítványt. Azonkívül megrendeli a törvény a polgári fi- és leányiskolákat, de nem határozza meg, mely városok kötelesek ily iskolákat fölállítani. A törvény külön fejezete a tanítóképezdékről szól. A törvény csak állami tanító képezdéket ismer 3 évi tanfolyammal,melybe fölvétetnek ösztöndíjas, legalább 15 évet betöltött, s alsó gymnasiumot vagy reáltanodát végzett ifjak vagy leányok, kik magukat arra kötelezik, hogy legalább 6 évig fognak mint néptanítók működni. Amint már ebből is látható, a horvát kormány nagyon hatályos és szigorú intézkedéseket léptet életbe, hogy a népoktatást lehetőleg emelje, általánosítsa és minden idegen, jogtalan beavatkozástól megmentse. Az iskola Horvátországban kiválólag állami intézmény, ami a felügyeletet illeti, a költségeket a községek viselik. Kath. részről küzdöttek e javaslat ellen , a horvát országgyűlés azonban nagy többséggel elfogadá s ezzel hatalmas lépést tett a közművelődés terén. A „Pesti Napló“ tározója. Athletica. *) Tagadhatlan, hogy hazánkban az úgynevezett »Sport« bizonyos ágai nagy részvétnek örvendnek. De fájdalom, csak azon ágai a Sportnak, melyeknek kapui kiválólag a felsőbb, vagy helyesebben a gazdagabb osztályok tagjai előtt nyitvák. Szükségtelen azokat elősorolni. Tudjuk mindnyájan, hogy a versenysport, a falkavadászatok, az agarászat, cserkészet s a medvevadászat részint roppant sok pénzbe kerülnek, részint indirecte csaknem uradalmak leírását feltételezik. — Ennek ipso facto az a következménye, hogy hazánk azon fiai, kik a fentebbi előnyökkel nincsenek megáldva, — tehát 9 tizede az »intelligens« ifjúságnak — kedvetlenül, vagy épen hidegen fordulnak el a »főúri« passióktól melyeket nem ismernek — s melyek iránt tán rokonszenvvel se bírnak. És ez a sportnak népszerűtlen színezetet ad. — Pedig kár, — mert az »exclusiv« sport, és a «népszerű« sport, (melyről ezen sorokban, ha szerkesztő úr megengedi, beszélni akarunk) testvérek. — Egyik a másikat egészíti ki. — Mind akettő férfiakat igényelve, férfiakat nevel és képez. Hazánknak pedig férfiakra van szüksége. De mit is tegyen a magyar középosztályú ifjú ? Nemzeti játékjaink nincsenek — ahol férfi férfi ellen nemes vetélyben egy nemzet tapsai közt olympiai koszorúért is. Athletikai gyakorlatok hiszen nálunk ismeretlenek. — A porosz minta után behozott »tornázás« csak gymnasiumi tanonctra nézve kötelező; és *) Felhívjuk olvasóink figyelmét e czikkre. Nagy horderejű az, különösen a városi ifjabb nemzedékre, mert a mulatság a szórakozás regeneratiója volna. Oly hazánkfia írta e sorokat, ki Angliában több ideig élt, s kinek neve a legjobb hangzásuak egyike Magyarországon. Eredetileg a »Vadász és Versenylap« számára volt az irva, de megérdemli, hogy nagyobb körben is ismeretes legyen. Az eszme terjesztését ajánljuk vidéki lapjaink figyelmébe. A szerk. a gymnasium vagy reáliskola elhagyásával, csakhamar Cornelius Nepos-szal együtt félredobatik. — Hát mit tegyen a középosztályú magyar ifjú ? falusi, vagy városi ? — Hogy »lóra született a magyar« — már régóta tudjuk, miszerint csak költői fictio, mely Lehel kürtjével együtt a nemzeti múzeum régiségei legritkább kincsei közé tartozik. De ha akarná is, ha lenne is pénze, nincs tán ki a lovaglásra megtaníthatná! Mint már mondtuk, olympiai játékaink, athletikai, nemzeti jelleggel biró gyakorlataink nincsenek. Marad a kávéház — marad a politika, vagy legalább marad egyetemi ifjúságunkra nézve a fáklyás menetek és efféle demonstrátiók ártatlan, bár néha zajos tüntetéseket előidéző »Sport«-ja; aztán következik megint a kávéház, a bilard, sörcsarnok — és adjunk hálát az égnek, ha a többi párisi vívmányok sorában ránk nem nehezedik az »absynte« mámoros szörnyetege, mely a franczia ifjúság megrontója és átka, s férfiasságának megmérgezője. A magyar ifjúságnak szebb jövőt kívánunk, és kell, hogy azt mint magyarhoz illik, férfias után izmos gyakorlatok pártolásában magának kivívja. Túlzás és idealismus nélkül mondjuk: kell hogy az »Athleticismust« (bocsánat e hosszú szóért) kell hogy az »izmosságot« nálunk Magyarországban nemzeti hittaná emeljük, hogy neki iskoláinkban, tanintézeteinkben, érettebb korú férfiú körökben, nemzeti institúcióink templomában oltárt emeljünk. Az izmosság eme glorificátiója nem jelent betyarizmust; nem jelenti a nyers erő durva kitörését a szellemi lendület rovására; a »mens sana in corpore sano« régi jó közmondat még ma is áll. Egymás mellett, nem egymás ellen. Csak így érthetjük a két tényező működését. A tudomány, a művészet, az abstract tanulmányok, a kenyérkereseti pályák nem fognak szenvedni. — A hazafiság, a férfias önbizalom, a nemzeti erő, a családi élet csak nyerni fognak. A honvédelem vitéz és edzett karokat, a törvény engedelmes végrehajtókat és tisztelőket fog találni. Nemzetek elfajultak és elvesztek, mert az »izmosság« elhanyagolását »Sybaritismus« követte. Szerkesztő úr, adjon ma egy kis helyet az embernevelésnek, az emberi domitásnak. Hiszen csak új sporttal fog nemzeti oekonomiánk gazdagodni, azathletikai sporttal, mely a magyar sport szűk körét tágítani, erősíteni s azt hatalmas factorrá emelni fogja. De erre practicus eszközök kellenek és befolyásos férfiak segédkeze leend szükséges. E szerény soroknak csak a tárgy megpendítése lehet feladata. — Némely adatokat is lennénk képesek adni , más nemzetek athletikai életéből. Egy bizonyos, és siker nélküle nem lehet: kezdjük alant, kezdjük korán, és tegyük népszerűvé általánossá az athletikai idomitást. .. Meg kell — fájdalom! — vallanunk, hogy hazánkban esetlen egy ifjúsági gyakorlat, játék »Ludus« (angolul »game«) sem létezik, mely gymnastikai jelleggel és egyszersmind szabályszerű szervezettel bírna. Mely nem csak mulatna és érdekelne, de testgyakorlati előnynyel, egészséges, éltető s izmosító feltételeket nyújtana. Intitiativánk nincs, nem is kell. Vannak oly világszerte elterjedt játékok, melyeknek honosítása iskoláinkban könnyű volna, melyekben a sarjadzó generatió a gymnásiumi szünórák alatt gyönyörét lelné, melytőli eltiltás a tanonczra nézve, ha leczkéiben hanyag, valódi büntetés lenne. Ezen játékok, ha valamelyike — hazánk központi iskolái egyikében — szakértő kezek által bevezettetnék, fogadni merünk, hogy nem sokára a tanuló ifjúság által igazi passióval felkaroltatnék. Példáját csakhamar más fővárosi intézetek követnék, és így vidéki intézetek, a fővárossal vetélkedve, aránylag rövid idő múlva azt keblükben szinte meghonosítanák. Lassan kint örvendetes vetélykedés származnék az egyes iskolákon belül az ifjú csapatok között, majd iskola iskolát, város várost hívná fel nyilvános párbajra. Az egyetemi ifjúság saját körében járhatna elő jó példával, több csapatra oszolva, az athletikai játékot férfiúi erő és izommal űzheti, s néhány év múlva a gymnasiumi ifjúság soriból már gyakorlott krokkal tölthetné meg megritkult csapatjait. E lapok olvasói bizonyára már sejtik, hogy ama kitűnő két játékról beszélünk, mely Angliában és Amerikában ifjak és férfiak között oly roppant elterjedéssel bír, aránylag kevés év alatt nemzeti institutióvá emelkedett. Labdajáték mind a kettő , — sokban egymástól eltérő, de a játék szelleme azonos. Angliában »Cricket,« Amerikában »Base-Ball« (mondd : »Bész Bahl«) név alatt ismeretes. Mindkettő szigorú szabályok szerint játszatik, és nemcsak a tagok, az izmok, a tüdő használatát veszi igénybe, de a fej, a szem, a lélekjelenlét gyakorlását is, egyszóval anyagilag és szellemileg üdítő és éltető hatású. — Azok előtt, kik Angliát meglátogatták, lehetetlen, hogy föl nem tűnt a »Cricket« általános elterjedése az ország minden részében s minden osztályában a lakosságnak. Magán- és nyilvános tanintézetek, egyetemek, a kereskedelmi, iparos, hírlapírói, tisztviselői osztályok, katonatisztek, jogászok, gazdák és clericusok külön-külön vagy egymás között »Crickret-Clubb«-okat alakítnak, melyeknek tagjai különböző színű sapkákat vagy szalagokat öltenek ismertető jelül. A nyári idény alatt nagy a vetélkedés az egyes dlubbok között, és nyilvános kihívások, nyilvános csatákban végződnek, mely békés ütközetek többnyire díszes közönség előtt vivatnak. Minden kisebb vagy nagyobb városnak és fürdőhelynek van nyilvános »Cricket« tévé, mely a kisebb vagy nagyobb arányú részvét, vagy pénztár szerint nagyobb vagy kisebb diszszel, pavillonnal s színtérrel van ellátva a közönség számára. Mindez csak utolsó és legmagasabb consequentiája egy, évek alatt nemzeti institutióvá vergődött passiónak. Ilyen magaslatot hamar elérni: hiú törekvés volna. De kell valahol kezdeni. Bár nehéz mindig a kezdet, — bizton reméljük, hogy — ha ott kezdjük, ahol kell, tudniillik lent, a sarjadzó nemzetség között — lehetne idővel egy erőteljes, népszerű, izomfejlesztő nemzeti játékot nem teremteni — de felnevelni. Legyen ez vagy »Cricket« vagy az amerikai »Base Ball,« részünkről az elsőséget egynek sem adjuk a másik felett. Meg nem vetendő részlet, hogy mind a kettő oly nagyon egyszerű és olcsó áron megszerezhető eszközök segélyével játszatik; egy pár labda, egynéhány lapátféle eszköz és még egy-két egyszerű felszerelési tárgy,lmez az egész gépészet. A játék módjáról, szabályairól itt nem beszélhetünk. Vannak számtalan könyvek, — egy egész literatura — melyek ezen híres labdajátékokkal röviden vagy hosszasan foglalkoznak. Könnyű lenne egy rövid, velős, magyarra fordított »Kalauz«-t összeállítani, mely tankönyvül szolgálhatna.*) A játék nevét és a technikai kifejezéseket szintén jó lenne competens puristák vezetése alatt megmagyarosítani. Ez sikeres emeltyű lenne a gymnastika elemét iskoláinkban meghonositni. Tíz-húsz jóakaratú Mecenas közös költségen egy szakembert Angliában szerződtethetne, ki 1—2 év alatt Budapesten egy középponti osztályt kiképezhetne a játék minden csínjában. Ez is »idomár« volna, pedig ki tudja, nem-e több sikerrel és kevesebb költségen, mint némely más »importátió«. Részünkről szívesen hozzájárulnánk — szerény erőnk szerint — a dolog létesítéséhez. Ennyit a labdajátékról. IH: Egy életes franczia diplomata, ki bizonyos ünnepélyek alatt Budapesten időzött, megkérdeztetvén, várjon mi tetszett neki legjobban, azt felelte, hogy szép volt minden, de hogy »annyi csizmát még nem látott együtt soha.« Részünkről csak nevezhetünk ezen kedélyes »witznek,« melyben nincs, mi nemzeti önérzetünket sérthetné. De azért van ám valami, a mi bennünket hazánkban mindig meglepett, — előbb mosolyra indítva, utóbb szomorúsággal töltvén be keblünket. Nem vagyunk ethnographusok, sem statistikai curiosumok gyűjtői — de az a »valami«, mely előttünk mindig föltűnt, megérdemli, hogy különös figyelemre méltassuk. Ez a »valami,« tisztelt olvasó az athletikának különösen keretébe vág, s az athletikai irodalomnak a »lucus a non lucendo« elv szerint föladatai közé tartozik ellene küzdeni. Ez a »valami« physikai aphatiánk egyenes következménye. — »Fungus« férfiasságunk *) Az egy évtized előtt vadászati kiránduláson szerencsétlenül életét vesztett gr. Zsilinszky kezdeményezésére Székely József ur átmagyarositotta már a »Cricket« játék szabályait. Gy mismust legjobban az 1867. és 1868. évi jó aratások idézték elő ; megtámadja ezután Kerkápoly Károlyt kiről azt mondja, hogy a pénzügytan gyakorlati oldalát csak minisztersége alatt, elméleti oldalát pedig a minisztériumból való kilépése után tanulta meg. Horn felemlíti azután Szlávy pénzügyminiszterségét ; ennek idejéből egyebet sem említhet fel a 153 milliós kölcsönnél, és a keleti vasút kedvéért vállalt 170 milliónyi terhet. Áttérve Ghyczy Kálmánra, Horn kiemeli, hogy ez sok tekintetben egyenes ellentéte Lónyay, Kerkapoly és Szlávynak ; nem bízik saját erejében, inkább szürke, mint rózsaszínben szereti a dolgokat nézni, okos és tartózkodó, olykor sokkal nagyobb mérvben, semmint az államférfiúnál megengedhető, végül minden gyanú felül álló önzetlenségét emeli ki. »Ezek az új miniszter jellemének fővonásai, folytatja Horn beszéde további folyamában, melyek megszerezték neki az egész ország tiszteletét, és a baloldal támogatását, vagy legalább is várakozó magatartását. Sikerült is neki a bajt megakasztani, és ha fenntebbi tulajdonságai nem nyilatkoznak túlzott mérvben, akkor nyilván igen sokat tehet. Az ország a pénzügyi viszonyok jó karba helyezését várja tőle és a feladat bizonyára nem olyan, hogy világos fő, tevékeny elme visszariadna tőle. Egy ország, mely 5800 mfldre terjed és 15 1/2 millió lakossal bir, melynek kitűnő földrajzi fekvése, termékeny talaja, munkás, józan népe van, az mindig eleget fog tehetni közszükségleteinek, ha kiadásai megállapításában okosság, józan szerénység, becsületesség, óvatosság lesznek irányadók. Úgy látszik, hogy Ghyczynek ez a programmja és kétségtelen, hogy e programmal, mely minden józan párt támogatását bírja, kevés év múlva helyreállítja az államháztartás egyensúlyát. Hátra vannak tehát még az átmeneti nehézségek, a legközelebbi 2—3 év hiányainak fedezése. Az adóhátralék, mely felülhaladja a 60 milliót, maga is fedezhetné azt, ha annak behajtását úgy eszközölnék, mint azt nem rég egy ellenzéki képviselő i. J. Horn indítványozta: határidőket tűznének ki és e hátralékokat egy hitelművelet alapjává tennék. Oly állam, melynek száz millió értékű államvasútja, számos bányája, öt millió hold uradalma van, melyeket a magánipar kezeibe lehetne átbocsátani, oly állam találhat rendkívüli forrásokat, hogy fedezhesse a pillanatnyi hiányokat, melyeket az elődök hibája és az állami élet fejlesztésének igényei okoznak. Horn felolvasása, mint az idéztük folyóirat tudósitója írja, élénk érdekkel hallgattatott. Horn 1869. előtt e társaságban gyakran tartott felolvasásokat. Budapest, oct. 8. (Közigazgatásunk reformja.) A következő sorokat vettük: »Most, midőn közigazgatásunk reformjára vonatkozó terveket szélüben vitatják, tán érdekkel bír, ha közlök önnel néhány eszmetöredéket, melyek a reform legközelebbi teendőire vonatkoznak így legközelebbi teendő: a városi főispánok kérdésének elintézése. Én azt hiszem, hogy legjobb volna, az országgyűlés elé egy rövid törvényjavaslatot terjeszteni, melynek értelmében a megyei főispán egyszersmind ugyanazon megye területén fekvő sz. k. város főispánja is lehessen. Ennek alapján a belügyminiszter azon helyzetben, hogy a városokat, melyek egyszersmind megyei székhelyek, Budapest kivételével, a megyei főispánok alá helyezhesse, azon városok számára pedig, melyektől a miniszter vagy a törvényhozás az önálló törvényhatóságot elvenni nem akarja, lehetne a viszonyokhoz képest, úgy mint eddig, külön főispánokat kinevezni, illetőleg az eddigi főispánokat hivatalukban meghagyni. Ami pedig a szabad királyi városokat illeti, azon meggyőződésben vagyok, hogy elég volna 22— 24 várost, mint olyat meghagyni, a többieket pedig be kellene keblezni. Csak, hogy nem volna szabad azután azon városokat arra kényszeríteni, hogy a neán fölállítandó házipénztár előnyére sokat adózzanak, mert különben, miután mindenesetre rendezett tanácsú városok maradnának, az által nagyon megterheltetnék. Azon városoknál, melyek be nem kebeleztetnek, hagyassanak meg a megyei főispánok, a közigazgatás semmiképen sem lesz roszabb és az állam mindenesetre megtakarít 50.000 ftot, mi szintén nem megvetendő előny. Óhajtandó, hogy egy erre vonatkozó törvényjavaslat még ez évben fogadtassék el az országgyűlés által és váljék törvénynyé, hogy az elérendő megtakarítás még az 1875-ik évi budget előnyére legyen róható.« (A pánszláv tót gymnasiumok ügyében) az ó-csehek lapja, a »Pokrok« felhívást tesz közzé, melyben a cseheket arra buzdítja, hogy adakozzanak a feloszlatott tót gymnasiumok tanárai javára, s állítsanak ösztöndijas helyeket a tót tanulók részére. — A tót-cseh barátság jeléül, a tót »Narodne Noviny« cseh nyelven közli a cseh lapok czikkeit. (az ó-csehek tiltakozása.) Az ifjú csehek — számra heteg — beléptek a cseh országgyűlésbe ; az ó-csehek — számra 62 képviselő — távolmaradt és Rieger által fogalmazott tiltakozást nyújtott be. E tiltakozás a cseh országgyűlés tegnapi ülésében olvastatott fel, és a következőket foglalja magában: Addig, míg nem fog bíró a két párt között dönteni, vagy míg közvetítő nem lép közéjük, a harcznak vége beláthatlan. Minden bajnak kiapadhatlan forrása a választási szabályzat igazságtalansága, amenyiben a valóságos nagybirtok az általa kisebb nagybirtokosok összebeszélése folytán kizárathatik. Ezen szabályzat szerint minden hatalom, ha néhény milliót áldoz birtokok vásárlására, döntő befolyást gyakorolhat Csehország és Ausztria sorsára. A fő czél az volt, hogy a hegemónia Németországban ismét eléressék, azért kellett azon elemeket erősíteni, melyek a német politikának szolgálnak. A minoritás — mondja máshelyütt a memorandum, — megtartotta privilégiumait, melyek a visszavonhatlan oktoberi diplomával ellentétben állanak, az országnak nyugalmát elrabolják, s a valódi alkotmányosságot nem engedik érvényre jutni. Az alaptörvények elveihez még ma is ragaszkodunk, s készek vagyunk alkotmányos tevékenységben közreműködni a birodalom és ország javára, ha a választási szabályzat akként változtatik meg, hogy ne legyünk akaratlan eszközei azon politikai-nemzeti pártnak, melynek szóvivői nemzeti elbizakodottságukban annyira vetemednek, hogy fajuk uralmát egy másik fölött mint jogot arrogálják, s oly fajfelsőbbséget decretálnak, melyet mi sem meg nem tűrünk , sem a magunk számára igénybe nem veszünk. — Hogy mindkét néptörzs testvérként éljen egymás mellett az országban, erre csak szabad egyezkedés, vagy a magasabban álló, pártatlan biró elhatározása vezérelhet. Feltétel nélkül akarunk egyezkedni, de nem akarjuk magunkat egyszerűen alávetni. A kérdést nem a többség szava, hanem a korona közvetítése folytán létrejövő kiegyezés oldhatja csak meg.« — A cseh országgyűlés többsége (az ifjú csehek az ülésben nem voltak jelen,) az emlékiratot annak jeléül veszi, hogy az illetők lemondottak képváltásukról s új választásokat fog elrendelni. Horn Ede pénzügyi helyzetünkről. Horn Ede a párisi »Société d’économie politique« September 5-iki ülésén Garnier elnök felszólítása folytán felolvasást tartott hazánk közgazdasági helyzetéről, melyből a »Journal des Economistes« terjedelmes ismertetése nyomán következőket közlünk: Horn constatálja azon kedvezőtlen véleményt, mely hazánk pénzügyi helyzetét illetőleg elterjedt és ismerteti azon tényeket, melyek e véleménynek látszólagos alapot kölcsönöznek, hogy t. i. a deficit állandó földmivelés, iparunk, kereskedelmünk nem felelnek meg a hozzájuk kötött reményeknek stb. Ezek kétségbevonhatlan tények, de Magyarországot nem illeti érték a felelősség egész súlya, a helyzet nem kétségbeejtő. Horn nem akar a kiegyezésről nyilatkozni, elfogadja a tényeket, de megrótja a kormányt és a törvényhozást, hogy nem alkalmazkodott e tényekhez, igen költséges kormányzati apparátust rendezett be, a vasutak építésénél sok hiba követtetett el stb. De hogy igazságos legyen, felemlíti, hogy a káros osti keleti vasútügy. Amint múlt hétfőn reggel a keleti vasút ügyében kiküldött képrházi albizottság jelentését kézhez vettük, siettünk azonnal az esti lapban e jelentés legfőbb mozzanatait bemutatni. Azóta gondosan áttanulmányoztuk az egész, roppant terjedelmes jelentést s azon meggyőződésre jutottunk, hogy annak megismertetésére igen kevés utánpótolni valónk lesz. A jelentés roppant munkával készült, áttekintését nyújtja a kapott felvilágosítások és feleletek egész sorozatának, bírálja e feleletek főbb pontjait, constatálja az ellenmondásokat s azon következtetésre jut , hogy határozott vélemény ez ügyben még nem mondható. A volt kormány ezt az ügyet a képviselőház nyakába zuhintá, a képviselőház meg valószínűleg — egész tisztelettel visszateszi a kormány kezeibe. Az albizottság legalább ezt indítványozza, s természetes is, hogy Warring,az ig. tanács s az anglobanknak bírája nem a képv. ház, míg a kormány eljárása felett a képv. háznak mindenesetre véleményt kell mondania, melynek fogalmazása, az előterjesztett adatok alapján, az egyesült pénzügyi s vasúti bizottságoknak lesz feladata. Szólunk majd még — fájdalom, úgy látszik, még nagyon sokszor! — ez ügyről, ha majd napi has