Pesti Napló, 1874. október (25. évfolyam, 224-250. szám)

1874-10-09 / 231. szám

231. szám. Szerkesztési iroda , Kiadó­hivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épület, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) 4 kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Péntek, October 9.1874. REGGELI KIADÁSL lldfszet és­ feltételed Postán küldve, vagy Budapestet» há­­hoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — ra. 6 hónapra „ . « 12» — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés évnegyedenként f­orint. Az előfizetés az év folytán» mindé® hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elsó sápjától számu­tatik. 25. évi folyami Hirdetései szintugy­ mint­ előfizetése? a KIADÓHIVATALBA, Barátok­ tere, Athenaeum-épült küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre....................24 frt. Fél évre..........................12 frt. Negyed évre ... * 6 frt. Egy hóra..................2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadó-hivatalának (Ferencziek­­ tere, Athenaeum­­épület) küldendő. A „P. Napló“ szerkesztő- és kiadóh hvatala. Budapest, oct. 8. Magyarország "annyira meg van áldva különböző képviseleti testületekkel, hogy nagy ritkaság, hogy az egyik vagy a másik nagyobb vagy kisebb testület ne tanácskoz­nék és ne foglalkoztassa a közvéleményt. Ha nincs együtt az országgyűlés, bizonyosan vi­tatkoznak a zágrábi tartománygyűlésben, vagy legalább interpellálnak egyik vagy másik congressuson. Hogy sok a szószaporí­­tás mind e helyeken, különösen az ország­gyűlésen, ez sajnos, de tagadhatlan tény,­­ az egy horvát tartománygyűlés az, mely újabb időben, a lehetőleg kevés zaj közben nagy és ernyedetlen munkásságot fejt ki. A horvát országos kormány belátta, hogy bizony sokkal többre megy, ha az ége­tő belbajokon segít, mintha meddő köz­jogi vitatkozásokba engedi bocsátkozni a tartománygyűlést és ennek tudatában ké­szített is több rendbeli fontos törvény­­javaslatot, a­­melyeket a mostani, aránylag rövid ülésszakban le is fogja tárgyaltatni a tartománygyűlésen. Nem­rég közöltük ezen törvényjavasl­­tok lefontosabbikának szövegét, t. i. a köz­­igazgatás reformjáról szólónak. E javaslat most tárgyaltatik az albizottságban és való­színűleg meg is fog nemsokára szavaztatni. Ma meg egy másik nem kevésbé fontos tör­vénynyel akarunk behatóbban foglalkoz­ni, mely törvényt a horvát tartománygyűlés már elfogadó , nevezetesen a népiskolák és tanítóképezdék szervezéséről szóló tör­vénynyel. A törvény v­lóban megérdemli a figyel­met és nálunk annál inkább , mert na­ponként érezzük a mi népközoktatási törvé­nyünk hiányait. A horvátok okultak a mi ba­jainkon. A horvát nép­közoktatási törvény, mely 9 főrészből és 194 szakaszból áll, elsősorban az által különbözik a mienktől, hogy nem is­mer oly felekezeti iskolákat, melyek nem áll­nának a kormány, illetőleg a kormány köze­geinek közvetlen felügyelete alatt. Minden község, a­melyben 40 tanköteles gyermek van, kénytelen nyilvános iskolát fölállítani; ha a tanköteles gyermekek száma több mint 80, az iskolának két osztályúnak kell lennie és igy minden 80 gyermeknek megfelelőleg még egy osztályúnak, míg négyosztályú köz­ségi iskolája van. Egy osztályban nem tanít­ható több, mint 80 gyermek. A felekezeti is­kolák csak akkor maradhatnak meg, ha min­den tekintetben megfelelnek a törvénynek. Minden községi iskolába járhatnak a gyerme­kek felekezeti különbség nélkül és ha több ta­nító van egy iskolánál alkalmazva, tekintet­be veendők azok alkalmazásánál olyan val­­lásúak is, a­milyen a gyermekek kisebb­sége. A horvát törvény azonkívül a követ­kező fontos intézkedést tartalmazza : »A tantervet és a tankönyveket a kor­mány határozza illetőleg jelöli meg és nem szabad egy iskolában sem más könyveket használni.­ Ezen intézkedés szintúgy, mint általában a többiek is kiterjednek a felekezetek által föntartott iskolákra is. A gyermekek tanításáért nem kell semmiféle külön tandíjt fizetni. A főiskolák első és második osztályá­ban és a leányiskolákban tanítónők is alkal­mazhatók. Minden városban kivétel nélkül és minden községben, melyben 3000 lakos van, fölállítandó legalább egy 4 osztályú községi iskola. A községek kötelesek saját költségükön isk­olákat állítani és fenntartani és erre első­sorban fordítandó a községi illetékektől, és a minden községben fölállítandó iskolai pénztárba gyűlő pénz, melybe fizetendők a pénzbírságok, az iskolai pénzalap kamatjai, egyesek és testületek rendes segélypénzei és netáni ajándékok. De ezenkívül köteles min­den község iskolai pénzalapot teremteni te­hetségéhez képest, mely más, mint iskolai czélból meg nem csorbítható. A­mi már most magát az iskolát illeti, a törvény meghagyja, hogy minden iskolai épület mellett legyen a tanítónak lakhelyi­­sége, kis kert, tornahely és kút jó ivóvízzel. A községek köteleznék továbbá évenként tan­könyveket kiosztani és az érte járó pénzt a szülőktől behajtani,­­ de egyszersmind föl kell ügyelniük, hogy az általános tankö­telezettség ki ne játszassák. A gyermek 6-dik évével tanképes, a hetedikkel tanköteles. A tanköteles gyermekek összeírásához kikül­detnek évenkint külön összeíró bizottságok és a­ki gyermekét az összeírástól elvonja, 1—20 forintig terjedő pénzbírsággal bün­tettetek. A szülők vagy gyámok kötelesek gyer­meküket az iskolába küldeni; ha azt tenni elmulasztják, először megiitetnek, ha ez nem használ, a községi iskolai bizottság jelentése alapján 1 —10 órtig megbírságoltatnak, a­mely összeg közigazgatási uton behajtandó. A tanító köteles minden két hétben a köz­ségi bizottságnak az iskolai viszonyokról je­lentést tenni. Szülők, kik büntetés után sem tesznek eleget a törvénynek, elvesztik gyer­mekük fölött a szülői hatalmat és a gyerme­kekhez gyám rendeltetik. A­kik gyermekei­ket otthon akarják taníttatni, kötelesek éven­ként a községi iskolai tanácsnak a gyermekek előmenetelét tanúsító bizonyítványokat be­mutatni. Nagyon szigorúak továbbá a törvény intézkedései azon gyárak irányában, me­lyekben tanköteles gyermekek dolgoznak, és melyek értelmében a gyártulajdonos köte­les a gyermekeket rendesen taníttatni. Ha a gyermekek a népiskolát befejezték, kötelesek még 2 évig ismétlő iskolába járni és eziránt felelősek a szülők vagy a mesterek, melyek­nél valami mesterséget tanulnak és minden mestert szigorúan megbüntetnek, ki a tanuló­nak tanulási bizonyítványt ad a nélkül, hogy a tanuló felmutatná az ismétlő iskola látoga­tásáról szóló bizonyítványt. Azonkívül megrendeli a törvény a pol­gári fi- és leány­iskolákat, de nem határozza meg, mely városok kötelesek ily iskolákat fölállítani. A törvény külön fejezete a tanító­­képez­dékről szól. A törvény csak állami tanító képezdéket ismer 3 évi tanfo­lyammal,melybe fölvétetnek ösztöndíjas, leg­alább 15 évet betöltött, s alsó gymnasiumot vagy reáltanodát végzett ifjak vagy leányok, kik magukat arra kötelezik, hogy legalább 6 évig fognak mint néptanítók működni. A­mint már ebből is látható, a horvát kormány nagyon hatályos és szigorú intéz­kedéseket léptet életbe, hogy a népoktatást lehetőleg emelje, általánosítsa és minden ide­gen, jogtalan beavatkozástól megmentse. Az iskola Horvátországban kiválólag állami intézmény, a­mi a felügyeletet illeti,­­ a költségeket a községek vi­selik. Kath. részről küzdöttek e javaslat el­len , a horvát országgyűlés azonban nagy többséggel elfogadá s ezzel hatalmas lépést tett a közművelődés terén. A „Pesti Napló“ tározója. Athletica. *)­ ­ Tagadhatlan, hogy hazánkban az úgynevezett »Sport« bizonyos ágai nagy részvétnek örvendnek. De fájdalom, csak azon ágai a Sportnak, melyeknek kapui kiválólag a felsőbb,­­ vagy helyesebben a gaz­dagabb osztályok tagjai előtt nyitvák. Szükségtelen azokat elősorolni. Tudjuk mindnyájan, hogy a verseny­sport, a falka­vadászatok, az agarászat, cserkészet s a med­ve­vadászat részint roppant sok pénzbe kerülnek, részint indirecte csaknem uradalmak leírását feltéte­lezik. — Ennek ipso facto az a következménye, hogy hazánk azon fiai, kik a fentebbi előnyökkel nincse­nek megáldva, — tehát 9 tizede az »intelligens« ifjúságnak — kedvetlenül, vagy épen hidegen for­dulnak el a »főúri« passióktól melyeket nem ismer­nek — s melyek iránt tán rokonszenvvel se bírnak. És ez a sportnak népszerűtlen színezetet ad. — Pe­dig kár, — mert az »exclusiv« sport, és a «népsze­rű« sport, (melyről ezen sorokban, ha szerkesztő úr megengedi, beszélni akarunk) testvérek. — Egyik a másikat egészíti ki. — Mind akettő férfiakat igényel­ve, férfiakat nevel és képez. Hazánknak pedig férfiakra van szüksége. De mit is tegyen a magyar középosztályú ifjú ? Nemzeti játékjaink nincsenek — a­hol férfi férfi ellen nemes vetélyben egy nemzet tapsai közt olympiai koszorú­ért is. Athletikai gyakorlatok hiszen nálunk isme­retlenek. — A porosz minta után behozott »torná­­zás« csak gymnasiumi tanonctra nézve kötelező; és *) Felhívjuk olvasóink figyelmét e czikkre. Nagy horderejű az, különösen a városi ifjabb nemzedékre, mert a mulatság a szórakozás regeneratiója volna. Oly hazánkfia írta e sorokat, ki Angliában több ideig élt, s kinek neve a legjobb hangzásuak egyike Magyarországon. Eredetileg a »Vadász és Versenylap« számára volt az irva, de meg­érdemli, hogy nagyobb körben is ismeretes legyen. Az eszme terjesztését ajánljuk vidéki lapjaink figyelmébe. A szerk. a gymnasium vagy reáliskola elhagyásával, csakha­mar Cornelius Nepos-szal együtt félredobatik. — Hát mit tegyen a középosztályú magyar ifjú ? falusi, vagy városi ? — Hogy »lóra született a magyar« — már régóta tudjuk, miszerint csak költői fictio, mely Lehel kürtjével együtt a nemzeti múzeum régiségei legritkább kincsei közé tartozik. De ha akarná is, ha lenne is pénze, nincs tán ki a lovaglásra megtaníthatná! Mint már mondtuk, olympiai játékaink, athletikai, nemzeti jelleg­gel biró gyakorlataink nincsenek. Marad a kávé­ház — marad a politika, vagy legalább marad egye­temi ifjúságunkra nézve a fáklyás menetek és efféle demonstrátiók ártatlan, bár néha zajos tüntetéseket előidéző »Sport«-ja; aztán következik megint a ká­véház, a bilard, sörcsarnok — és adjunk hálát az ég­nek, ha a többi párisi vívmányok sorában ránk nem nehezedik az »absynte« mámoros szörnyetege, mely a franczia ifjúság megrontója és átka, s férfiasságá­nak megmérgezője. A magyar ifjúságnak szebb jövőt kívánunk, és kell, hogy azt mint magyarhoz illik, férfias után iz­mos gyakorlatok pártolásában magának kivívja. Túl­zás és idealismus nélkül mondjuk: kell hogy a­z »A­thleticismust« (bocsánat e hosszú szóért) kell hogy az »izmosságot« nálunk Magyarországban nemzeti hittaná emel­jük, hogy neki iskoláinkban, tanintézeteinkben, éret­tebb korú férfiú körökben, nemzeti institúcióink templomában oltárt emeljünk. Az izmosság eme glorificátiója nem jelent betyarizmust; nem je­lenti a nyers erő durva kitörését a szellemi lendület rovására; a »mens sana in corpore sano« régi jó közmondat még ma is áll. Egymás mellett, nem egymás ellen. Csak így érthetjük a két tényező működését. A tudomány, a művészet, az abstract tanulmányok, a kenyérkereseti pályák nem fognak szenvedni. — A hazafiság, a férfias önbizalom, a nemzeti erő, a családi élet csak nyerni fognak. A honvédelem vitéz és edzett karokat, a törvény en­gedelmes végrehajtókat és tisztelőket fog találni. Nemzetek elfajultak és elvesztek, mert az »i­z­m­o­s­­s­á­g« elhanyagolását »Sybaritismus« követte. Szerkesztő úr, adjon ma egy kis he­­lyet az ember­nevelésnek, az em­­beri domitásnak. Hiszen csak új sport­tal fog nemzeti oekonomiánk gazdagodni, az­­athle­tikai sporttal, mely a magyar sport szűk körét tágítani, erősíteni s azt hatalmas factorrá emelni fogja. De erre practicus eszközök kellenek és befo­­lyásos férfiak segédkeze leend szükséges. E szerény soroknak csak a tárgy megpen­­dítése lehet feladata. — Némely adatokat is len­nénk képesek adni , más nemzetek athletikai éle­téből. Egy bizonyos, és siker nélküle nem lehet: kezdjük alant, kezdjük korán, és tegyük népszerűvé általánossá az athletikai idomitást. .. Meg kell — fájdalom! — vallanunk, hogy ha­zánkban e­setlen egy ifjúsági gyakorlat, játék »Lu­­dus« (angolul »game«) sem létezik, mely gymnasti­­kai jelleggel és egyszersmind szabályszerű szervezet­tel bírna. Mely nem csak mulatna és érdekelne, de testgyakorlati előnynyel, egészséges, éltető s izmosító feltételeket nyújtana. Intitiativánk nincs,­­ nem is kell. Vannak oly világszerte elterjedt játékok, me­lyeknek honosítása iskoláinkban könnyű volna, me­lyekben a sarjadzó generatió a gymnásiumi szünórák alatt gyönyörét lelné, melytőli eltiltás a tanonczra nézve, ha leczkéiben hanyag, valódi büntetés lenne. Ezen játékok, ha valamelyike — hazánk központi iskolái egyikében — szakértő kezek által bevezettet­nék, fogadni merünk, hogy nem sokára a tanuló ifjú­ság által igazi passióval felkaroltatnék. Példáját csakhamar más fővárosi intézetek követnék, és így vidéki intézetek, a fővárossal vetélkedve, aránylag rövid idő múlva azt keblükben szinte meghonosíta­nák. Lassan kint örvendetes vetélykedés származnék az egyes iskolákon belül az ifjú csapatok között, majd iskola iskolát, város várost hívná fel nyilvános párbajra. Az egyetemi ifjúság saját körében járhat­na elő jó példával, több csapatra oszolva, az athleti­kai játékot férfiúi erő és izommal űzhet­i, s né­hány év múlva a gymnasiumi ifjúság so­riból már gyakorlott k­rokkal tölthetné meg megritkult csa­­patjait. E lapok olvasói bizonyára már sejtik, hogy ama kitűnő két játékról beszélünk, mely Angliában és Amerikában ifjak és férfiak között oly roppant el­­­­terjedéssel bír,­­ aránylag kevés év alatt nemzeti in­­stitutióvá emelkedett. Labdajáték mind a kettő , — sokban egymástól eltérő, de a játék szelleme azonos. Angliában »Cricket,« Amerikában »Base-Ball« (mondd : »Bész Bahl«) név alatt ismeretes. Mind­kettő szigorú szabályok szerint játszatik, és nemcsak a tagok, az izmok, a tüdő használatát veszi igénybe, de a fej, a szem, a lélekjelenlét gya­korlását is, egy­szóval anyagilag és szellemi­leg üdítő és éltető hatású. — Azok előtt, kik Angliát meglátogatták, lehetetlen, hogy föl nem tűnt a »Cri­cket« általános elterjedése az ország minden részé­ben s minden osztályában a lakosságnak. Magán- és nyilvános tanintézetek, egyetemek, a kereskedelmi, iparos, hírlapírói, tisztviselői osztályok, katonatisz­tek, jogászok, gazdák és clericusok külön-külön vagy egymás között »Crickret-Clubb«-okat alakítnak, me­lyeknek tagjai különböző színű sapkákat vagy szala­gokat öltenek ismertető jelül. A nyári idény alatt nagy a vetélkedés az egyes dlubbok között, és nyilvá­nos kihívások, nyilvános csatákban végződnek, mely békés ütközetek többnyire díszes közönség előtt vi­­vatnak. Minden kisebb vagy nagyobb városnak és für­dőhelynek van nyilvános »Cricket« tévé, mely a ki­sebb vagy nagyobb arányú részvét, vagy pénztár sze­rint nagyobb vagy kisebb diszszel, pavillonnal s szín­térrel van ellátva a közönség számára. Mindez csak utolsó és legmagasabb consequentiája egy, évek alatt nemzeti institutióvá vergődött passiónak. Ilyen ma­gaslatot hamar elérni: hiú törekvés volna. De kell valahol kezdeni. Bár nehéz mindig a kezdet, — biz­ton reméljük, hogy — ha ott kezdjük, a­hol kell, tud­niillik lent, a sarjadzó nemzetség között — lehet­ne idővel egy erőteljes, népszerű, izomfej­lesztő nemzeti játékot nem teremteni — de felnevelni. Legyen ez vagy »Cricket« vagy az amerikai »Base Ball,« részünkről az elsőséget egynek sem ad­juk a másik felett. Meg nem vetendő részlet, hogy mind a kettő oly nagyon egyszerű és olcsó áron megszerezhető eszközök segélyével játszatik; egy pár labda, egynéhány lapátféle eszköz és még egy-két egyszerű felszerelési tárgy,­lm­­ez az egész gé­pészet. A játék módjáról, szabályairól itt nem beszél­hetünk. Vannak számtalan könyvek, — egy egész lite­­ratura — melyek ezen híres labdajátékokkal röviden vagy hosszasan foglalkoznak. Könnyű lenne egy rö­vid, velős, magyarra fordított »Kalauz«-t összeállí­tani, mely tankönyvül szolgálhatna.*) A játék nevét és a technikai kifejezéseket szintén jó lenne compe­­tens puristák vezetése alatt megmagyarosítani. Ez sikeres emeltyű lenne a gymnastika e­lemét iskolá­inkban meghonositni. Tíz-húsz jóakaratú Mecenas közös költségen egy szakembert Angliában szerződ­tethetne, ki 1—2 év alatt Budapesten egy középponti osztályt kiképezhetne a játék minden csínjában. Ez is »idomár« volna, pedig ki tudja, nem-e több siker­rel és kevesebb költségen, mint némely más »impor­­tátió«. Részünkről szívesen hozzájárulnánk — szerény erőnk szerint — a dolog létesítéséhez. Ennyit a labdajátékról. IH: Egy életes franczia diplomata, ki bizonyos ün­nepélyek alatt Budapesten időzött, megkérdeztetvén, várjon mi tetszett neki legjobban, azt felelte, hogy szép volt minden, de hogy »annyi csizmát még nem látott együtt soha.« Részünkről csak nevezhetünk ezen kedélyes »witznek,« melyben nincs, mi nemzeti önérzetünket sérthetné. De azért van ám valami, a mi bennünket hazánkban mindig meglepett, — előbb mosolyra in­dítva, utóbb szomorúsággal töltvén be keblünket. Nem vagyunk ethnographusok, sem statistikai curio­­sumok gyűjtői — de az a »valami«, mely előttünk mindig föltűnt, megérdemli, hogy különös figyelem­re méltassuk. Ez a »valami,« tisztelt olvasó az athletikának különösen keretébe vág, s az athletikai irodalomnak a »lucus a non lucendo« elv szerint föladatai közé tartozik ellene küzdeni. Ez a »valami« physikai aphatiánk egyenes következménye. — »Fungus« férfiasságunk *) Az egy évtized előtt vadászati kiránduláson sze­rencsétlenül életét vesztett gr. Zsilinszky kezdeményezésére Székely József ur átmagyarositotta már a »Cricket« játék szabályait. Gy­ mismust legjobban az 1867. és 1868. évi jó aratások idézték elő ; megtámadja ezután Kerkápoly Károlyt kiről azt mondja, hogy a pénzügytan gyakorlati ol­dalát csak minisztersége alatt, elméleti oldalát pedig a minisztériumból való kilépése után tanulta meg. Horn felemlíti azután Szlávy pénzügyminisz­terségét ; ennek idejéből egyebet sem említhet fel a 153 milliós kölcsönnél, és a keleti vasút kedvéért vál­lalt 170 milliónyi terhet. Áttérve Ghyczy Kálmánra, Horn kiemeli, hogy ez sok tekintetben egyenes ellentéte Lónyay, Ker­­kapoly és Szlávynak ; nem bízik saját erejében, in­kább szürke, mint rózsaszínben szereti a dolgokat nézni, okos és tartózkodó, olykor sokkal nagyobb mérvben, semmint az államférfiúnál megengedhető, végül minden gyanú felül álló önzetlenségét emeli ki. »Ezek az új miniszter jellemének fővonásai, folytatja Horn beszéde további folyamában, melyek megsze­rezték neki az egész ország tiszteletét, és a baloldal támogatását, vagy legalább is várakozó magatartá­sát. Sikerült is neki a bajt megakasztani, és ha fenn­­tebbi tulajdonságai nem nyilatkoznak túlzott mérv­ben, akkor nyilván igen sokat tehet.­­ Az ország a pénzügyi viszonyok jó karba helyezését várja tőle és a feladat bizonyára nem olyan, hogy világos fő, tevé­keny elme visszariadna tőle. Egy ország, mely 5800 mfldre terjed és 15 1/2 millió lakossal bir, melynek kitűnő földrajzi fekvése, termékeny talaja, munkás, józan népe van, az min­dig eleget fog tehetni közszükségleteinek, ha kiadá­sai megállapításában okosság, józan szerénység, be­csületesség, óvatosság lesznek irányadók. Ú­gy lát­szik, hogy Ghyczynek ez a programmja és kétségte­len, hogy e programmal, mely minden józan párt tá­mogatását bírja, kevés év múlva helyreállítja az ál­lamháztartás egyensúlyát. Hátra vannak tehát még az átmeneti nehézsé­gek, a legközelebbi 2—3 év hiányainak fedezése. Az adóhátralék, mely felülhaladja a 60 milliót, maga is fedezhetné azt, ha annak behajtását úgy eszközölnék, mint azt nem rég egy ellenzéki képviselő i. J. Horn indítványozta: határidőket tűznének ki és e hátralé­kokat egy hitelművelet alapjává tennék. Oly állam, melynek száz millió értékű államvasútja, számos bányája, öt millió hold uradalma van, melyeket a magánipar kezeibe lehetne átbocsátani, oly állam találhat rendkívüli forrásokat, hogy fedezhesse a pil­lanatnyi hiányokat, melyeket az elődök hibája és az állami élet fejlesztésének igényei okoznak. Horn felolvasása, mint az idéztük folyóirat tu­dósitója írja, élénk érdekkel hallgattatott. Horn 1869. előtt e társaságban gyakran tartott felolva­sásokat. Budapest, oct. 8. (Közigazgatásunk reformja.) A következő sorokat vettük: »Most, midőn közigaz­gatásunk reformjára vonatkozó terveket szélü­ben vitatják, tán érdekkel bír, ha közlök önnel néhány eszme­töredéket, melyek a reform legközelebbi teen­dőire vonatkoznak így legközelebbi teendő: a városi főis­pánok kérdésének elintézése. Én azt hiszem, hogy legjobb volna, az ország­gyűlés elé egy rövid törvényjavaslatot terjeszteni, melynek értelmében a megyei főispán egyszersmind ugyanazon megye területén fekvő sz. k. város főispán­ja is lehessen. Ennek alapján a belügyminiszter azon helyzetben, hogy a városokat, melyek egyszersmind megyei székhelyek, Budapest kivételével, a megyei főispánok alá helyezhesse, azon városok számára pe­dig, melyektől a miniszter vagy a törvényhozás az önálló törvényhatóságot el­venni nem akarja, lehetne a viszonyokhoz képest, úgy mint eddig, külön főispá­nokat kinevezni, illetőleg az eddigi főispánokat hiva­talukban meghagyni. A­mi pedig a szabad királyi városokat illeti, azon meggyőződésben vagyok, hogy elég volna 22— 24 várost, mint olyat meghagyni, a többieket pedig be kellene keblezni. Csak, hogy nem volna szabad azután azon városokat arra kényszeríteni, hogy a ne­­án fölállítandó házipénztár előnyére sokat adózza­nak, mert különben, miután mindenesetre rendezett tanácsú városok maradnának, az által nagyon meg­­terheltetnék. Azon városoknál, melyek be nem kebeleztet­­nek, hagyassanak meg a megyei főispánok, a köz­­igazgatás semmiképen sem lesz roszabb és az állam mindenesetre megtakarít 50.000 ftot, mi szintén nem megvetendő előny. Óhajtandó, hogy egy erre vonatkozó törvény­­javaslat még ez évben fogadtassék el az országgyű­lés által és váljék törvénynyé, hogy az elérendő meg­takarítás még az 1875-ik évi budget előnyére legyen róható.« (A pánszláv tót gymnasiumok ügyében) az ó-csehek lapja, a »Pokrok« felhí­vást tesz közzé, melyben a cseheket arra buz­dítja, hogy adakozzanak a feloszlatott tót gymnasiu­mok tanárai javára, s állítsanak ösztöndijas helyeket a tót tanulók részére. — A tót-cseh barátság jeléül, a tót »Narodne Noviny« cseh nyelven közli a cseh lapok czikkeit. (az ó-c­s­e­h­e­k tiltakozása.) Az ifjú csehek — számra heteg — beléptek a cseh or­szággyűlésbe ; az ó-csehek — számra 62 képviselő — távolmaradt és Rieger által fogalmazott tilta­kozást nyújtott be. E tiltakozás a cseh országgyűlés tegnapi ülésében olvastatott fel, é­s a következőket foglalja magában: Addig, míg nem fog bíró a két párt között dönteni, vagy míg közvetítő nem lép kö­zéjük, a harcznak vége beláthatlan. Minden bajnak kiapadhatlan forrása a választási szabályzat igazság­talansága, a­menyiben a valóságos nagybirtok az ál­tal­a kisebb nagybirtokosok összebeszélése folytán kizárathatik. Ezen szabályzat szerint minden hata­lom, ha néhény milliót áldoz birtokok vásárlására, döntő befolyást gyakorolhat Csehország és Ausztria sorsára. A fő czél az volt, hogy a hegemónia Német­országban ismét eléressék, azért kellett azon eleme­ket erősíteni, melyek a német politikának szolgálnak. A minoritás — mondja máshelyütt a memorandum, — megtartotta privilégiumait, melyek a visszavon­­hatlan oktoberi diplomával ellentétben állanak, az országnak nyugalmát elrabolják, s a valódi alkotmá­nyosságot nem engedik érvényre jutni. Az alaptör­vények elveihez még ma is ragaszkodunk, s készek vagyunk alkotmányos tevékenységben közreműködni a birodalom és ország javára, ha a választási sza­bályzat akként változtatik meg, hogy ne legyünk akaratlan eszközei azon politikai-nemzeti pártnak, melynek szóvivői nemzeti elbizakodottságukban annyira vetemednek, hogy fajuk uralmát egy másik fölött mint jogot arrogálják, s oly fajfelsőbbsé­­get decretálnak, melyet mi sem meg nem tű­rünk , sem a magunk számára igénybe nem veszünk. — Hogy mindkét néptörzs testvér­ként éljen egymás mellett az országban, erre csak szabad egyezkedés, vagy a magasabban álló, pártat­lan biró elhatározása vezérelhet. Feltétel nélkül aka­runk egyezkedni, de nem akarjuk magunkat egysze­rűen alávetni. A kérdést nem a többség szava, h­a­­nem a korona közvetítése folytán létrejövő kiegyezés oldhatja csak meg.« — A cseh országgyűlés többsége (az ifjú csehek az ülésben nem voltak jelen,) az emlékiratot annak jeléül veszi, hogy az illetők lemondottak képv­­áltásukról s új választásokat fog elrendelni. Horn Ede pénzügyi helyzetünkről. Horn Ede a párisi »Société d’économie poli­tique« September 5-iki ülésén Garnier elnök felszó­lítása folytán felolvasást tartott hazánk közgazda­­sági helyzetéről, melyből a »Journal des Economis­tes« terjedelmes ismertetése nyomán következőket közlünk: Horn constatálja azon kedvezőtlen véleményt, mely hazánk pénzügyi helyzetét illetőleg elterjedt és ismerteti azon tényeket, melyek e véleménynek lát­szól­agos alapot kölcsönöznek, hogy t. i. a deficit ál­landó földmivelés, iparunk, kereskedelmünk nem fe­lelnek meg a hozzájuk kötött reményeknek stb. Ezek kétségbevonhatlan tények, de Magyarországot nem illeti érték a felelősség egész súlya, a helyzet nem kétségbeejtő. Horn nem akar a kiegyezésről nyilatkozni, el­fogadja a tényeket, de megrótja a kormányt és a tör­vényhozást, hogy nem alkalmazkodott e tényekhez, igen költséges kormányzati apparátust rendezett be, a vasutak építésénél sok hiba követtetett el stb. De hogy igazságos legyen, felemlíti, hogy a káros osti­ keleti vasútügy. A­mint múlt hétfőn reggel a keleti vasút ügyé­ben kiküldött képr­­házi albizottság jelentését kézhez vettük, siettünk azonnal az esti lapban e jelentés legfőbb mozzanatait bemutatni. Azóta gondosan át­tanulmányoztuk az egész, roppant terjedelmes jelen­tést s azon meggyőződésre jutottunk, hogy annak megismertetésére igen kevés utánpótolni valónk lesz. A jelentés roppant munkával készült, áttekin­tését nyújtja a kapott felvilágosítások és feleletek egész sorozatának, bírálja e feleletek főbb pont­jait, constatálja az ellenmondásokat s azon következ­tetésre jut , hogy határozott vélemény ez ügyben még nem mondható. A volt kormány ezt az ügyet a képviselőház nyakába zuhintá, a képviselőház meg valószínűleg — egész tisztelettel visszateszi a kormány kezeibe. Az albizottság legalább ezt indít­ványozza, s természetes is, hogy Warring,az ig. tanács s az anglobanknak bírája nem a képv. ház, míg a kormány eljárása felett a képv. háznak mindenesetre véleményt kell mondania, melynek fogalmazása, az előterjesztett adatok alapján, az egyesült pénzügyi s vasúti bizottságoknak lesz feladata. Szólunk majd még — fájdalom, úgy látszik, még nagyon sokszor! — ez ügyről, ha majd napi has

Next