Pesti Napló, 1874. november (25. évfolyam, 251-275. szám)

1874-11-21 / 268. szám

268 szám, Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Iuladd-rtivatal Barátok-tere, Ath­­enaeum-ép­ület. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) * kiadó-hivatalhoz intézendőfe Budapest, Szombat, november 21.1874._______ REGGELI KIADÁS. földfizetési MtéMe&s Postán küldve, vagy Budapests» MMiot hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 8 hónapra . . . 6 frt — kr» 6 hónapra . .­­ 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseör­b felülfizetés évnegyedenként 1­orint. Az előfizetés az év folytán-* minden hónapban megkezdheti, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elal Sípjától számittatik. 25. évi folyam­. • Hirdetéseki szintúgy mini­ előfizetéses? | & KIADÓ-HIT AT A LIJA, j! Barátok­ tere, Athenasum-épen költi entifík, -----------1 ÜAÜJLIi----------­Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak : Egész évre.........................24 írt. Fél évre..............................12 frt. Negyed évre . . . . 6 frt. Egy hóra...........................2 frt. f «ST’ Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadó-hivatalának (Ferencziek - tere, Athenaeum­­épület) küldendő.­­ .... Hadd“ szer­eszti- is fiait-MH. Budapest, nov. 20. Azon okok u­tán helyesebben mondhat­nék, ülő ügyek között, melyekkel a külön e­r­­délyi magya­r­ p­árt megalakításá­nak szüksége indokoltatik, leggyakrabban szokták említeni a speciális erdélyi ügyeknek kormány és törvényhozás általi elhanyagol­­tatását. Vizsgáljuk meg , milyen alapja van e panasznak. Bizonyos személyi tekinteteknek mindenesetre nagy szerepük van a vádak és panaszok között. Nem mondjuk, hogy szemé­lyi tekintetek nem lehetnek jogosultak. De ezek túlzását s ezek miatt az elégedetlenség­nek olyan térre is kiterjesztését, melyen an­nak helye nincs, semmiesetre sem helyesel­hetjük. Az unió — mondják az erdélyiek — nem unificatió. Igazuk van. De ebből még egyáltalán nem következik, hogy az erdélyi részeknek az unió előtti jogi és politikai in­­stitutiói teljesen érintetlenül hagyassanak. S még ott is, a­hol azok napjaink szellemével s a megváltozott társadalmi viszonyokkal semmi összhangban nem állanak. Azon felfogás, mely az erdélyi viszonyok kormányzati és törvényhozási kezelésénél ab­ból indul ki, minő arányban áll az erdélyi ré­szeknek a közhaza javára szolgáló anyagi és szellemi ereje az erdélyi részeknek a közhaza irányában emelt igényeivel — azon felfogás, mely az arányt mérlegeli, nem a miénk. Mi az államban ilyen értelmezés mellett külön részeket nem ismerünk. Előttünk a szellemi és anyagi szükségletek lehető kielégítésének elve az irányadó, tekintet nélkül arra, hogy egyik-másik vidék konferál-e annyit az álta­lános czélokra , mint a­mennyit maga igénybe vesz ? De ha helyes ez a szempont, ak­kor azon felfogás, melyet az úgynevezett er­délyi magyar párt érvényesíteni törekszik, kétségen kívül helytelen. S helytelen annyival inkább, mert ha e felfogás egyetemesen elfo­gadtatnék s ha az ország ügyei s különösen egyes országrészek érdekei ennek nyomása alatt vétetnének figyelembe, valószínűleg az erdélyi részek húznák a rövidebbet. Erre egyébiránt mi nem reflektálunk to­vább. Hogy az erdélyi részek vitális magyar érdekei nemcsak figyelmen kívül nem ha­gyatnak, hanem inkább nagyon is figyelem­be vétetnek, azt az erdélyi census ujabbkori története világosan igazolja. Az erdélyi cen­sus úgy is a mint volt s úgy is a mint lesz, különösen alkalmas arra, hogy fölötte vég nélkül vitatkozni lehessen, de a­mint nyil­vánvalóvá lett, hogy e kérdésben az erdély részi képviselők nagy többsége egyértelemre jutott: sem kormány, sem törvényhozás, sem a pártok nem haboztak pillanatig is az erdé­lyi részek óhajtását teljesíteni. Ezt jól tudhat­ták mindazok, kik a külön erdélyi párt ala­­kítása körül érdeklődnek. S hogy mind ennek daczára mind a kolozsvári, mind a szászrégeni pronunciatumokban, mind b. Bánffy nyilatkozatában még mindig szerepel a census miatti panasz, ezt valóban képtele­nek vagyunk megérteni. Panaszkodnak az erdélyi igazságszolgál­tatás gyengeségei miatt. Igazuk lehet — de mi itt a Duna-Tisza körül sem dicsekedünk. Lehetnénk roszabbul is, azért azonban egyál­talán nem jutna eszünkbe az igazságszolgál­tatási állapotokat építési anyagnak tekinteni egy új politikai párt laktanyájának fölépíté­sén­ ez. Elismerjük, sőt tudjuk, hogy az úrbéri kapcsolatból eredő magánjogi viszonyok az erdélyi részekben felette ziláltak. Tudjuk, hogy az e tárgyban 1871-ben hozott törvény sok kívánni valót hagy hátra, s hogy akkor, a­mikor e törvény alkottatott, igen sok csak az erdélyi részekben honos jogviszony nem vétetett kellő figyelembe. De nekünk úgy tetszik, hogy ezért a kormányt és törvényho­zást tenni egyedül felelőssé nagyon meszsze vezetne. Bizonyára mind a kormány, mind a törvényhozás megfelelőbb intézkedéseket tett volna, ha az erdélyi részek érdekeltsége an­nak idején mindent megtett volna arra néz­ve, hogy a kérdésnek minden részlete kellő­leg felderíttessék. Abban meg épen semmi logicát nem találunk, ha a bíróságok ellen vá­dul hozatik fel, hogy ők egyes esetekben a fennálló törvényeket alkalmazzák. Az úrbéri jogviszonyok rendezéséről szóló törvény nézetünk szerint is az erdélyi részekre vonatkozólag kiigazítandó, vagy leg­alább bővítendő s pedig ha czélt akarunk érni, minél előbb. Erdélyben a Cziráky-féle összeírás óta mélyreható intézkedés az úrbé­­riségek rendezésének kérdésében nem történt. De történt 1819 óta igen sok, melyre az 1871-ben hozott úrbéri rendezési törvény csak nagy erőfeszítéssel s vagy a földes­urak­nak vagy a volt jobbágyságnak esetleg nagy sérelmével alkalmazható. Sok telepítés, sok úgynevezett censualis jogviszony jött létre, mely hogy a tisztán urbariális jogviszony­tól mikor, mennyiben s minő feltételek mel­lett különböztessék meg, erre nézve a 71-es törvény részletes intézkedéseket megfelelő mérvben nem tartalmaz. Ilyen intézkedé­sek hiányát mi a magyarországi részekben is eléggé érezzük. Elismerjük, hogy ezek hiánya az erdélyi részekben sokkal érezhe­tőbb. Elismerjük, mert tudjuk, hogy Erdély­ben az úrbéres legtöbb helyütt egyúttal cen­suális lekötelezettje is volt a földesúrnak. Nem is hiszszük, hogy a törvényhozás adandó al­kalommal sietős kötelességének ne ismerné e hiányokon segíteni. De azt már határozottan állítjuk, hogy e czél elérésére a lehető legro­­szabb út az, melyet az erdélyi külön magyar párt akar választani. Megbuktatni a kormányt, ellenzéket for­málni minden áron s hallgatag, vagy nyíltan újra kezdeni a közjogi ellenzés üdv­­telen küzdelmét : ez az, mi b. Bánffy Dezső nyilatkozatának soraiból kikandi­kál. A kormány megbuktatásának s a köz­jogi ellenzék erősbítésének érdekében a ma­gánjogi viszonyok ziláltságát s az igazságszol­gáltatás gyöngeségeit lehet izgalmi anyagul felhasználni. Ezt belátjuk. De azt már épen nem látjuk be, hogy kormánybukások és parl­amenti krízisek miért volnának s miként lehetnének alkalmas eszközök a zilált ma­gánjogi viszonyok rendezésére. Ám válasz­­szon az erdélyi részek birtokos osztálya. Ez osztályra derekas küzdelem vár még akkor is, ha szövetségesekül olyan­­tényezők ajánl­koznak, a­minek a kormány soliditása, a parliament nyugalma s a nagy pártok jóin­dulata. Mindezt külön pártok alakításával, külön szövetkezések kísérleteivel s magának az erdélyrészi birtokososztálynak kebelében eddig még fennállott solidaritás szétszakítá­sával lehet ugyan koc­káztatni, de hogy idáig eljutva, az erdélyi külön párt miként lesz képes az erdélyi részek érdekeit hatal­masan előmozdítani , ezt már magunk is sze­­retnék tudni. A Deák-párt szombaton, nov. 21-én délután 6 órakor értekezletet tart. Ezen kiadások az előbbi §-ban említett határ­időtől fogva elkülönítve lesznek elszámolandók. 3. §: A közigazgatási, árva és gyámhatósági egyéb költségek fedezésére a megyei törvényhatósá­goknak az 1. §-ban megjelölt határidőn túl az eddigi tényleges szükséglet fele , az állampénztárból segély gyanánt fog kiszolgáltatni. Az eddigi szükséglet az 1872., 1873., 1874-ik évek tényleges eredménye szerint számittatik ki s annak alapján az államsegély a megyei törvényha­tóságok részére a belügyminiszter által állapítta­­tik meg. Ezen államsegélyt túlhaladó összes közigazga­tási, árva és gyámhatósági költségeiket háziadó kive­tése utján a törvényhatóságok fedezendik. 4. §. A házi­adó a törvényhatóság területén fizetett egyenes államadók után százalékokban vet­tetik ki s az államadóval együtt szedetik be. 5. §. A megyei törvényhatóságoknak a költség­­vetés megállapítására és a háziadó kivetésére vonat­kozó határozatai csak a belügyminiszter jóváhagyása után hajtathatnak végre. 6. §. A rendezett tanácsú városok az 1870: XLV. t. sz. 12 §-a értelmében a megyei központi közös költségek azon részéhez járulnak, mely a 3. §-ban megállapított államsegély által fedezve nincs. 7. §. A háziadó az egyes adófizetők egyenes ál­lamadójának 10 °10 -át felül nem haladhatja. Magasabb pótadó kivetését­ rendkívüli körülmé­nyek közt a törvényhatóság felterjesztése alapján a belügyminiszter kivételesen megengedheti. 8. §. A jelen törvény 3. §-a alapján megállapí­tott államsegély a törvényhatóságnak előleges havi részletekben fog az állampénztárból kiszolgáltatni. A törvényhatóság által kivetett házi­ adó pedig a törvényhatóságoknak a székhelyen levő adóhivatal által utólagosan minden hó 5-én azon arányban ada­tik ki, a­melyben a törvényhatóság területén fizeten­dő egyenes adók az előző hónap alatt befolytak. 9. §. A közbiztossági költségekről vezetett szá­madások felülvizsgálat végett minden év végével a belügyminiszterhez terjesztendők fel, s ezekre nézve a végleges felmentést a belügyminiszter adja meg. 10. §. A közigazgatási, árva és gyámhatósági költségekről vezetett számadások a megyei állandó választmány által vizsgáltatnak meg véglegesen, s ennek jelentése alapján a felmentést a törvényható­ság közgyűlése adja meg. Ezen számadások a belügyminiszterhez csak azon esetben terjesztendők fel felülvizsgálat végett: a) ha a közgyűlésnek a megyei számadásra vo­­natkozó határozata a belügyminiszterhez felebbez­­tetik, vagy b) ha a főispán a megyei számadás felülvizs­gálata iránt a belügyminiszterhez indokolt felter­jesztést tesz, s ennek alapján a belügyminiszter a számadást felkívánja. 11. §. Azon esetre, ha az államadó valamely nagyobb mérvű csapás folytán hosszabb időn át egész vidéken be nem szedethetik, s e miatt a me­gyei háziadó sem folyik be, a törvényhatóságok a kormánytól előleget kérhetnek, melynek megadása iránt a bel- és pénzügyminiszter határoz. H. Fejezet: Átmeneti intézkedések. 12. §. Azon megyei törvényhatóságok, melyek a 3. §-ban megállapított államsegélyen felül közigaz­gatási szükségségleteiket a területükön fizetett egye­nes államadó 10 százalékának kirovásával sem képe­sek fedezni, más törvényhatóságokkal egyesítendők ; ilyenek : Árva, Liptó, Turócz, Torna, Ugocsa, Krasz­­na, Zaránd és Felső-Fehér vármegyék, Kővár és Naszód vidéke, Maros, Aranyos és Udvarhely­székek. Ezen egyesítés iránt külön törvény fog intéz­kedni. 13. §. Ha a házi­ adó behozatala folytán más megyei törvényhatóságok is kívánnak valamely szom­széd megyével egyesülni, ezen szándékukat a belügy­miniszternek jelentik be ; a belügyminiszter ezen egyesítés iránt az érdekelt törvényhatóságok meg­hallgatása után külön tvj­avaslatot terjesztene a tör­vényhozás elé. 14. §. A 12. és 13. §§-ok értelmében egyesített törvényhatóságok részére kiadandó államsegély ösz­­szegét a 3. §. értelmében kiszámított tényleges szük­séglet alapján a belügyminiszter állapítja meg. 15. §. Felhatalmaztatnak a megyei törvényha­tóságok, hogy az 1870 : XLII. t.-cz. alapján megál­lapított szervezési szabályzataikat ezen törvény in­tézkedéseihez képest módosíthassák. Ezen módosításra vonatkozó határozatok csak a belügyminiszter jóváhagyása után hajtathatnak végre. 16. §. Az 1875. évi államköltségvetésbe felvett 3.080.000 forintból fedezendők a törvényhatóságok közbiztossági költségei az egész évre; ezek közigaz­gatási, árva és gyámhatósági költségei pedig az év első felére. Ezen összeget az egyes törvényhatóságok közt a tényleges szükséglet alapján a belügyminisz­ter osztja fel. 17. §. Az 1875. év második felére közigazga­tási, árva és gyámhatósági­ költségek fele, a törvény­­hatóságoknak ezen törvény 3. §-a értelmében az ál­lampénztárból fog kiszolgáltatni. 18. §. A megyei törvényhatóságok tartoznak az ezen törvény értelmében kivetendő házi­ adó össze­gét legkésőbb 1875. év ápril 1-ig a belügyminiszter­hez jóváhagyás végett felterjeszteni. A belügyminiszter által jóváhagyott háziadó az egész 1875-ik évre vettetik ki, s annak fele az adóhivatalok által azon arányban, a mint biszedetik, a közigazgatási költségek fedezésére a törvényható­ságoknak kiszolgáltatik, a másik fele az állampénz­tárba fizettetik azon költségek megtérítése fejében, melyeket az állampénztár ezen év első felében a 3. §. értelmében megszabott összegen felül a törvény­­hatóságoknak előleg gyanánt kiszolgáltatott, 19. §. Ezen törvény végrehajtásával a bel- és pénzügyminiszter bizatik meg. (A főváros és az adójavasla­tok.) A fővárosi kereskedelem ügyében működő 24-es bizottság ma kezdte meg tanácskozmányait a­z adótörvényjavaslatok ügyében kidol­gozandó előterjesztésről. Ez alkalommal Falk Mik­sa bizottsági tag, ki tudvalevőleg tagja az országos adóügyi bizottságnak is, érdekes közleményeket tett az adójavaslatokról, nevezetesen felemlítő, hogy i­l­­letékes körökben az adók keze­léséről szóló törvényjavaslat­hoz külön függeléket terveznek a fővár­os "számára. Falk azután is­mertette még az adóügyi bizottság munkaprogrammját, érdekes felszólalások történtek még a polgármester és Havas részéről is. A tárgyalás részletei a következők : A 24-es bizottság ülését megelőzőleg 4-től 5 óráig a 12-es bizottság tartott ülést és Mud­­rony Pál fővárosi bizottsági tag indítványát tár­gyalta.­­ Ez indítvány szerint a főváros uta­­síttatni kérte volna a minisztériumot, hogy azon főbb nemzetközi vasúti csatlakozási vonalakról, me­lyek által fővárosunk a külföldi fővárosokkal és a világkereskedelem főemporiumaival lehető legegye­­nesebb vasúti összeköttetésbe jönne, készítsen ter­vet , továbbá lépéseket tenne, hogy az osztrák állam­­vasút és a déli vasútnak Magyarországban levő vo­nalai Ausztriától független külön társulatokká ala­kíttatván, honosíttassanak meg. Az indítványozó e javaslatot bővebben indokolva, kifejti, hogy az jogi­lag kivihető, vasúti administrationális tekintetben czélszerű, kereskedelem-politikai tekintetben kívá­natos, közgazdasági szempontból ajánlatos, mert a honosítandó vasutak nem oda irányoznák törekvésü­ket, hogy terményeinket iparunk kárára kivigyék és végül pénzügyi szempontból is előnyös, a­mennyiben magyar papírpénz elfogadására a közös vasutak nem is kötelezhetők. E javaslat általános ellenzésre talált; dr. Ko­­vácsy, a köztek, minisztérium képviselője behatóan c­áfolta azt; utalt arra, hogy a csatlakozások megál­lapítása nem pusztán mi rajtunk áll, hanem a szom­széd államokon is; a honosítás nagy terheket róna ránk, mert a déli vasút magyarországi vonalai nem elég jövedelmezők és kamatbiztosítékot igényelné­nek, az osztrák államvasútnak hozzánk való viszo­nyán pedig a honosítás nem változtatna lényegileg, mert a kereskedelem­politika a vasutaknál csak lehe­tőleg bő jövedelmek után törekszik. Fuchs Gusztáv időszerűtlennek találja a javaslatot. Kochmeister arra utal, hogy a honosítás csak egyezség útján történhetik, és ezt is bőven meg­fizettetné az osztrák államvasúttársulat, administra­tionális tekintetben sem czélszerű. Az általános tö­rekvés és ellenkezőleg oda irányul, hogy a kis­vas­utak hosszabb vonalakká egyesüljenek; kivitelünket a vasút nem sord­rozhatja és hogy terményeink az országban maradjanak, az problematikus értékű törekvés. A 12-es bizottság ezután a javaslatot egy­hangúlag elvetette, ugyanezt tette a 24-es bi­zottság is, melylyé alakult a 12 es bizottság az idő­közben megérkezett tagok hozzájárulása által. Ezután a 24-es bizottság kezdett ülésezni. Ezen bizottság tudvalevőleg azzal bízatott meg, hogy az új adótörvények ellen teendő fel­­terjesztést készítse el. A mai ülés az eljárási mód megállapításával telt el. A hosszú vita azon fordult meg, hogy az összes javaslatok tárgyaltassanak-e, mily sorrendben, albizottsági jelentés alapján-e stb. Vécsey 3 tagú albizottságot kívánt kikül­detni. Fenyvessy és Bródy azt ajánlották, hogy az egyes törvényjavaslatok osztassanak fel előadók közt, kik vállalkoznának azokra nézve javaslatokat tenni. Haas Ignácz úgy nyilatkozott, hogy a »rendszert« kell átalakítani, nem pedig foltozgatni; a főváros hivatva volna­ kimondani, hogy az ország nyo­morult helyzetén foltozgatással, »kuruzslással« nem lehet segíteni; szerinte a b­a­j­o­k — mintegy közbe­szólása mutató — a parl­amenti rendszer­ből erednek*), a közgyűléshez teendő előter­jesztésben azt kívánja hangsúlyoztatni, hogy nem palliatív eszközökkel, hanem radicális módon lehet csak segíteni a bajokon. Fálk Miksa ellenzi azon felmerült nézetet, hogy a kérvény csak a hangulat képét tükröztesse vissza, mert az már bizonyos, hogy rosz hangulatot keltettek az adójavaslatok. A­mi az adókezelésről szóló javaslatot illeti, az — úgymond — nem létező­nek tekinthető, mert az adóügyi bizottság annak leg­fontosabb részleteit : a községek solidáris felelőssé­gét, az adófelügyelők teendőit, a felszólamlási bizott­ságok összeállítását stb. teljesen kiforgatta; e javas­lat tárgyalása holnap be fog fejeztetni, és ekkor a pénzügyminiszter a bizottság jegyzőjével együtt szö­­vegezni fogja a bizottság eddigi megállapodásait, ez eltart majd körülbelül két hétig. Addig az adókeze­lés ügyében való tanácskozásnak nincs substratuma. Az adóügyi bizottság — folytatja szóló — igen is fog súlyt fektetni a főváros nyilatkozatára, de csak úgy, ha az idejekorán jut tudomására és kellőleg indokolva lesz. Az adóügyi bizottság következő sorrendben fogja tárgyalni Ghyczy javaslatait. Az eddigi meg­állapodások szövegezése után következnek a kisebb javaslatok: a hátbéradó, a vasúti és gőzhajói szállít­mányok megadóztatása, a vadászati jog, a bányatör­vény, a tőkekamat és a nyilvános számadás alá eső társulatok megadóztatásáról és végül a kereseti adó­ról s az 5 százalék adópótlékról szóló javaslatok; ezek közül a kereseti adóról szóló fog legtöbb küz­delemre okot adni. Az adókezelésről szóló javaslatot illetőleg megjegyzi, hogy abban többször szó van ugyan Budapestről, de illetékes körök meg vannak győződve, hogy az a fővárosra nem alkalmazható, meg is barátkoztak már azon gondolattal, hogy vala­mint a tvhatóságok rendezéséről szóló törvény mel­lett külön fővárosi törvény hozatott, úgy az adó­kezelésről szóló törvényhez kü­lön függelék alkotandó, mely spe­­cializer a fővárosra nézve szabá­­lyozandja az adókezelés módo­zatait. Kammermayer polgármester úgy nyi­latkozik, hogy az adókezelésről szóló javaslat még az adóügyi bizottság módosításai után sem vihető keresztül a fővárosban; e törvényjavaslat szerint a polgármester a kormány adóbehajtó közegévé vál­nék és nagy mérvben vonatnék el a közigazgatástól. Ezután ismét az eljárási mód ügyében folyt a vita. Azon közvetítő javaslat merült fel, hogy most egyes tagok vállalkozzanak az egyes javaslatok véle­ményezésére, ezek alakuljanak albizottsággá, hogy véleményeik közt nagy eltérések ne nyilvánuljanak a plénum előtt; végül pedig állapíttassák meg a leg­közelebbi teljes ülésen miről fog előterjesztés tétez­ni, hogy a tagok elkészülhessenek az alapos hozzá­szólásra. De Szentkirályi Mór, kétszeri felszólalása *) Azon reményben élünk, hogy tudósítónk e pontban téved. A szerk. folytán a munkafelosztás tekintetbe vétele nélkül ál­líttatott össze az albizottság, és ez fogja majd a maga kebelében megállapítani azt is, miről mikor teend jelentést. Az albizottságba V­e­c­s­e­y Sándor, K­ő­r­ö­s­y József, Kochmeister Frigyes, Horn Ede és Fenyvessy Adolf választottak. A 24-es bizottság hetenkint háromszor fog ülést tartani. UHUM —iITTT ■ n—nil BB—BB1---g.. Budapest, nov. 20 (A horvát képviselők.) Nagy fel­tűnést keltett, hogy a pénzügyi bizottság mai ülésében Mihaj­lovics a horvát minisztérium megszün­tetését indítványozta. A horvát minisztérium egy lé­nyeges lánczszem a horvát-magyar kiegyezésben s méltán megütközést kelthet, hogy horvát részről in­dítványozzák annak megszüntetését. Ha ezen az uton akarunk gazdálkodni, akkor könnyű módjával redu­­cálhatunk sokat, csak meg kell barátkozni azon esz­mével, hogy megszüntettessenek mindazon tényezők, melyek a magyar államiságot képviselik. Mihajlovics indítványát nem pártolta senki, és midőn az indítvá­­nyozó azt jegyzi meg, hogy a horvát miniszter sen­kinek sem felelős, Széll Kálmán helyesen viszonza, hogy a horvát miniszter a magyar miniszter­tanács tagja, s mint ilyen, a magyar országgyűlésnek felelős. A horvát képviselőkről szólva, följegyezzük az »U d­­z­o­r« a feletti méltó panaszát is, hogy a horvát-ma­­gyar képviselők közül, bár a horvát tartománygyűlés ülésszakának befejeztekor Mazuranics bán őket különösen figyelmeztető, hogy jelenjenek meg a magyar országgyűlésen, csak Mihajlovics, Smaics és Tombor van Budapesten. A képviselőház adóügyi bizottságába Kresztics,a horvát tartománygyűlés elnöke van választva, de Kresztics még egy ülésen sem jelent meg s így e fontos bizottságban Horvátország nincs képviselve. Az »Obzor« arra hívja fel a horvát­­magyar képviselőket, hogy vagy jelenjenek meg a ma­gyar országgyűlésen, vagy mondjanak le mandátu­­m­aikról. (A véderő bizottság­ ma délelőtt 10 órakor folytatta a közös hadsereg és honvédség katonai ellátásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását, melyben a 99-ik §-ig haladt; a szövegben csupán sty­­láris módosítások történtek. (A törvényjavaslat a megyei házi adóról,­ melyet a belügyminiszter a képv. ház mai ülésében nyújtott be, így hangzik : I. fejezet. A megyei házi­ adó ki­­rovása és beszedése és a törvény­­hatóságoknak nyújtandó állam­segély. 1. §. A vármegyék, székek, kerületek és vidé­keknek az 1870. XLII. t. sz. által biztosított önmeg­­adóztatási joga 1875-ik év julius 1-jétől fogva lép életbe. 2. §. A közbiztossági költségek a tényleges szükséglet alapján ezentúl is az állampénztárból fog­nak fedeztetni azon törvényhatóságoknál is, melyek­­ben eddig a többi közigazgatási költségekkel együtt számoltattak el. A magyar vidéki pénzintézetek hitelügye. — Két czikk. — I. M­i­s­k­o­l­c­z, nov. 18. Folyó hó 22-én jönnek össze ismét a magyar vidéki pénzintézetek képviselői Buda­pesten, mely összejövetel valószínűleg láto­­gatottabb lesz, mint az augusztusi értekezlet volt, a­mennyiben azon leginkább csak azon intézetek jelentek meg, melyek a beszünte­tendő­ hitelsegélyegylet fenn vagy fenn nem maradásával közvetve érdekelve voltak. A 22 ki congressus tanácskozási tárgyai már szélesebb discussióra nyújtanak alkal­mat, olyanok azok, melyek már csakugyan az összes vidéki pénzintézeteket érdeklik, s azért e tanácskozási kérdések bővebb felem­­lítése nem lesz fölösleges. A programm szerint be fog mutattatni a szab. Osztv. nemzeti bankkal és a hazai ta­karékpénztárral kötött viszleszámítolási egyez­mény ; szóba jönnek a pénzintézeteket ér­deklő­ új adó-törvényjavaslatok, továbbá a pénzintézetek állandó szövetségének kérdése, és a netalán felmerülő egyes indítványok. A szab. oszt. nemzeti bankkal, a hazai e- takarékpénztár közvetítése mellett létrejött és már folyamatba is tett egyezményhez már nem sok szó fér ugyan, mert az mint bevégzett tény áll előttünk. Vannak, kik ezen berende­zést egyáltalán nem tartják kielégítőnek, és nyíltan megtámadták azt; azonban a követ­kezés mutatja, hogy a létesített viszleszámí­­tolási mód nemcsak nem oly terhes, mint mi­nőnek mondatik, hanem kedvező a pénzinté­zetekre, mert nem egy intézet van, mely a feloszlatandó magyar hitelsegélyegylethez egyszer sem fordult, míg a mostani berende­zés mellett, igénybe veszi a hazai e- takarék­­pénztárnál a viszleszámítolási hitelt. Az augusztusi értekezlet azt adta utasí­tásul az eddig működött bizottságnak, hogy mindenekelőtt a hitelsegélyegylet helyét pótló oly intézkedésről gondoskodjék, mely a hitelsegélyegylet útján használt dotatiót jövőre is megtarthatóvá tegye. Egy külön, a bécsi nemzeti bankkal való viszleszámítolás eszközlésére felállítandó új intézet, határozot­tan állíthatom, a szükséges alappal ma nem lett volna létrehozható; maguknak a vidéki pénz­intézeteknek visszatartásán akadna e dolog fel, mert semmi ellen sem volna oly resenzus, mint a közös solidáris kötelezettség és áldo­­zathozatal ellen.­­ Azután az ily önálló in­tézet mellett is meg­volna a közvetítési költ­ség, mely a biztosítéki alap kamatjának kü­lönbözető beszámításával, bizonyosan megkö­zelítené a mostani 100 % -ks közvetítési díjat. A pénzintézetek bizottsága a lehetőség­hez képest eleget tett küldetésének, midőn az osztr. nemzeti banknál kieszközölte, hogy az, az eddig a vidéki pénzpiaczok számára meg­szavazott dotatiót jövőre is Magyarországon meghagyja, és a hazai e- takarékpénztárral megkötött egyezség olcsóbbá tette ezen pénzt, mint eddig volt. A hitelsegélyegyletnél a kamatláb kezdetben telepítvényeknél 8’A, ké­sőbb 7 ’A ’/• volt, e mellett a vidéki pénzinté­zet tartozott Budapesten valakit megbízni, ki a váltókat benyújtja, a­mi pénzbe került, és szintén újabb költség származott abból, hogy a telepítésért ismét fizetni kellett. Az első hazai takarékpénztár ezen ösz­­szes műveletért 1'/* °/°-ot számít, ennek folytán ma az összes kamatösszeg 61/a %, és az egész művelet, minden újabb kiadás vagy közvetí­tés nélkül, egyszerűen postai utón levélben is történhetik.­­ Kétségenkívül könnyítés ez, és ez idézi elő azt, hogy a visszlesz­á­­mítolásért jelentkező intézetek száma folyton szaporodik, és rövid idő alatt valószínűleg az egész 4 millió forint dotatió igénybe lesz véve. Ama kikötés, hogy a vidéki pénzinté­zetek választmánya, vagy annak kölcsönö­sen kijelölendő tagjai jótállást tartoznak vállalni, — tagadhatatlan, hogy első te­kintetre alkalmatlannak látszik , — de mi­után ezen kötelezettség csak második sor­ban érvényesíthető, tudniillik ha sem a váltószereplők, sem az intézet a visszleszá­­mított váltót nem­ fedezhetné — a­mi alig várható — azért nem oly felette terhes az. Az igazgatóságok ismerik intézeteik helyzetét legjobban, és hogy ha az egészséges alapon áll fenn, nem fognak vonakodni e jótállást el­vállalni. Olyan dolog ez egyébiránt, melyet csak a jelen bizalmatlan helyzet — de az is aligha

Next