Pesti Napló, 1874. december (25. évfolyam, 276-299. szám)
1874-12-01 / 276. szám
276. szám, Budapest, Kedd, deczember 1.1874 Szerkesztési iroda Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető mindez, közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézir átok nem adatnak vissza. Klaue-hivatala Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) 4 kiadó-hivatalhoz intézendők, REGGELI KIADÁS. Mérési fejtéteteSír Postán küldve, vagy Budapestért házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra „ » . 6 frt — kr. 6 hónapra » . _ - 12 »_r— » Az esti kiadás postai különküldéseértfelülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán*»» minden hónapban megkezdheti, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. &f. tm folyain, Hirdetésed szintúgy mint*előfizetés@r sí KIADÓ-HIT AT A LEA, Sarátok tere, Athenaeum-épükt küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre...................24 frt. Fél évre . . . .. . . 12 frt. Negyed évre . . . 26 frt. Egy hóra...................2 frt. 1 SzT* Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadó-hivatalának (Ferencziek - tere, Athenaeumépület) küldendő. .."- Hadi" szerieszti- is tiafi-tivatala. Budapest, nov. 30. Pénzügyi nehéz viszonyaink között legfőbb fontosság tulajdonittatik ma azon javaslatoknak, melyek az állam jövedelmeit növelni s kiadásait szűkebb korlátok közé szorítani képesek, hogy az átkozott deficit két oldalról is szorítva végre-valahára megszüntethető legyen. E körülménynek tulajdonítandó azon esemény is, mely e hó 26-án a képviselőház egyik teremében lefolyt s melyről e lapok jóformán kimerítő tudósításokat is, közölték, t. i. arról, hogy Stoll Károly képviselő nemrég beadott indítványa egy önkénytesen egybegyült értekezlet által vézetett tanácskozás alá. A tárgy, melyről szó van, sem több, sem kevesebb mint az, hogy addig is,amíg az új kataszter elkészülhet, az államkincstár azon összegeket vehesse részben igénybe, melyek másként csak a kataszter készítése után rectificatió útján válnak folyóvá, nevezetesebben azon területek után, melyek bármi oknál fogva most mint hasznavetetlenek vannak felvéve és semmi adóterhet nem viselnek, továbbá azon területek után, melyek az 50-es években készült telekkönyvek felvételei szerint az azóta rég megváltozott mivelési viszonyaik szerint csekély adóval terhelve, ha mivelési ágaik a tényleges állapottal vétetnek adó alá, tetemesen többet fognának fizetni. Kétségtelen, hogy maga e két tétel néhány millió forint több jövedelmet igér s a kivitel aránylag kevés időt s kevés költséget okoz. Meg is egyezett az értekezlet minden tagja abban , hogy ily terek bőven vannak, valamint abban is , hogy e tereknek minél előbb adó alá kellene vétetniük, hogy az államkincstár ne nélkülözze ezen tőke igaztalanul elvont jövedelmeit, melyek azon felül, hogy az állampénztárba azonnal tetemes összeget eredményeznének, senkit újabb vagy oly teherrel nem sújtanának, amelyet és a minőt a földadót fizetők nagyobb része úgyis ne viselne. Csakis arra nézve tértek el a vélemények, hogy míg a kataszter elkészül, ami három négy évet, mások szerint 5 és 6 évet is veene igénybe, ezen jövedelemforrás miként lehetne az állam részére megnyitható anélkül, hogy akár egyrészről a kataszteri munkájat akadályoztassák vagy elodáztassék és nehezíttesék, akár a már úgy is létező aránytalanságok és adófelosztási igaztalanságok növeltessenek. Mondatott e czélból sok szép és jó, de szerény nézetünk szerint egyik többet mondott, mint aczél gyors és olcsó elérésére szükséges, a másik meg tán több hatalmat akart adni a miniszternek, mint mennyi ily dolgok közül általában az adózók alkotmányos érdekeivel megegyeztethető. Mi kik ez eszmét elsők pendítettük meg, még pedig a »P. Napló« hasábjain, nem tehetünk róla, ha most is ugyanazon véleményt tápláljuk, melynek e lapokban már kifejezést adtunk s ma az említett tanácskozmány eseményéből elutasíthatlan kötelességünknek tartjuk újra elemezni az akkor megpendített eszmét. Hogy a czél gyorsan, hogy ne mondjuk azonnal és olcsón éressék el, két feltétel szükséges. Egyik az, hogy az egész eljárás az önkénytes bevallásra fektettessék, másik, hogy a bevallások őszintesége és lehető pontossága biztosíttassék egy részről a hamis vagy téves bevallás elleni sanctióval, másrészről az osztályozásnak érintetlen hagyásával. Mégpedig ezt mi így hiszszük kivihetőnek . Hatalmazhassék fel a pénzügyminiszter arra, hogy még ez év folytán, vagy a jövőnek elejével önkénytes bevallásokra szólíttathassa fel saját közegei által a földbirtokosokat , vallanák be, van-e és mennyi területük, mely mint hasznavehetetlen, semmi adóval sincsen terhelve, holott ma használat alatt áll és jövedelmez? Továbbá van-e és mennyi területük olyan, melynek mivelért ága az adótelekkönyv készülte óta úgy változott, hogy ma magasabb adótétel alá tartozó területté alakult? Vallják be végre, hogy ezen területek mostani állapotjuk szerint minő osztályba sorozhatók, első, második-, avagy harmadikba-e ? Ezen vallomások szerint vettessék ki még az 1875-ik évre az uj adó azon eljárás szerint, minőre az 1868 : XXV. t.-cz. illető pontja a pénzügyminisztert felhatalmazza a területek változásainál tagosítások alkalmával, azon különbséggel, hogy a bevallott területek mennyiségére nézve a bevalló szavazás marad a szerint, hogy akár az új kataszter elkészítése, akár a kormány által elrendelendő felmérés után kitűnendő különbözetre nézve a bevalló felelős akként, hogy a helyreigazítás után előálló valódi területhez képest vagy vissza fog szolgáltatni neki, ha többet, vagy tőle követeltetni, ha kevesebbet vallott és fizetett be. Az osztály azonban melyet a bevalló akár az adó alatt eddig épen állott, akár egy változott mivelési ágra s ennek területére nézve bevallani jónak és igazságosnak lát, változhat és szükség esetén változand ugyan az uj kataszter becslései nyomán, de e téren semmi visszaszolgáltatásnak vagy felülfizetésnek történnie nem kell. A mennyiségre tehát, hogy az pontosan legyen bevallandó, tartassák fenn a ratificatiónak sanctiója, míg az osztályzat bevallása a végrendezésig vagy egy netaláni általános intézkedésig ne legyen alterálható. Ha ez így fogna megállapíttatni, ez esetben lehetséges, hogy nem sok költséggel már az 1875-diki adókivetéssel néhány millió többlet fog az államkincstárba befolyni anélkül, hogy ez által akárki az országban mondhassa, hogy adóra emeltetett avagy tőle igazságtalan adózás kívánta nél. Még azon esetről is kellvén gondoskodni, hogy ha netán valaki a pénzügyminiszter felhívására bevallását bármi oknál fogva megtenni teljesen elmulasztaná, vagy oly nyilatkozattal állana elő, hogy nem ismeri területének azon mennyiségét, mely akárhogy adó alatt épen nem áll, akárhogy mivelési ágában változást szenvedett, s így magasabb adótétel alá esik, meghatározni és kimutatni nem képes. Ily esetekben a miniszter felhatalmazandó volna arra, hogy azon területeknek egyszerű felméretését a bevallást elmulasztó vagy ily nyilatkozattal előálló birtokos ellenében, s annak költségén azonnal eszközölhesse. Ezen költség megengedjük, hogy kissé terhelni fogja az illető birtokost, de ha felveszszük, miszerint az ily birtokos úgy lehet évtizedeken kizárta magát a közterhek aránylagos viselésétől, ezen kis teher sem nem lesz igaztalan, sem túl a renden súlyos. Aki ismeri egyrészről azon körülményenyeket, viszonyokat és állapotokat, melyekben az 50-es évek elején a kataszteri mérések, felvételek stb. készültek, másrészről ismeri az akkori hangulatot, mely szerint az állam és polgár egymásnak ellenségei gyanánt állottak szemben; másrészről aki ismeri hazánk pénzügyi nehézségeit és pénzforrásainak apadott állapotát, kétségkívül szívesen fogja elfogadni az oly intézkedést, mely által kevés költséggel s csakis azoknak terheltetésével, kik bármi oknál fogva azon nagy előnyt élvezik, hogy polgártársaikkal nem arányos mértékben adóznak, s igy az államot valóban akarva — nem akarva, de folyvást megrövidítik, néhány millió folyhat be majdan rögtön az államkincstárba! Mindez okoknál fogva mi Stoll Károly úr indítványának tárgyalását sürgetendőnek véljük, de nem azért, hogy az egész terjedelmében elfogadtassák, mert az szerény nézetünk szerint a czélt, melyre törekszik tévesztené, hanem azért, hogy — a két első pont elfogadásával — a ház elhatározhassa, miszerint a miniszter felhatalmaztassék oly értelemben, minővel jelen sorainkban újra kifejezést adtunk a pénzforrás megnyitására , mert arra, hogy e forrás gyorsan és olcsó áron legyen megnyitható, elengedhetetlennek tartjuk mindazt, mit elmondottunk, különösen pedig azt, hogy ez intézkedés önkéntes bevallások alapján és a későbbi rectificatióknak fenntartása mellett eszközöltessék. Visontai. A „Pesti Napló“ tárczája. Magánkönyvtárak. Irta: Pulszky Ferencz. Azon országok közt, melyek a XV. században az Olaszországban feléledő tudományosságot felkarolták, kitűnő helyet foglalt el hazánk. A világhírű Corvinán kívül Vitéznek az esztergomi érseknek, Janus Pannoniusnak a pécsi püspöknek, György és később Várday Péter kalocsai érsekeknek kitűnő kéziratgyűjteményeik voltak; a magyar főpapok terjesztették a culturát a tudomány pártolása által, midőn világi nagy uraink kevesebbet gondoltak könyvekkel és tudománynyal. Ezen traditió soha nem szakadt meg egészen a magyar episcopatusnál; az anti reformáts és ismét Mária Terézia idejében újra keletkeztek nagy könyvtárak, a Pannonhalmi, a nagyszombati, mely az egyetemi könyvtár magva lett, a Batthányi-féle Gyulafehérvártt, a nagy Patachich könyvtár Kalocsán stb. Ferencz uralkodása alatt csak nem általános szünet állott ugyan be, de most ismét gyűjtetnek nagyobb könyvtárak a püspökök és érsekek palotáiban. Alkalmam volt közülök néhánynyal jelenleg még csak futólag megismerkedni, alaposan nem tudnék róluk értekezni, a nagyközönséget azonban egy általános ismertetés is érdekelheti. Köztudomású, hogy Török János ismert publicistánk éveken keresztül gyűjtötte a Hungarikákat, különösen a magyar irodalom régi emlékeit azon időtől fogva, midőn Hoffhalter Rudolf az első magyar könyvet nyomtatta Krakkóban 1533-ban és Syngrenius János a másodikat Bécsben 1536-ban, egész a kuruczvilág irodalmáig, nagy figyelemmel a röpiratokra minden időből, a XVI. századtól a mai időkig. Ezen nagy s ritkaságaira nézve felette gazdag könyvtárt Schlauch püspök mentette meg az eldarabolástól s megvévén azt 20,000 frton, egy nevezetes rendszeres könyvtárral gazdagította a felföldet és uj szentélyt nyitott a tudománynak Szathmárban. Kalocsán pedig, hol az érseki nagy könyvtárnak 60 ezer kötete most rendeztetik ezédul a lajstrom szerint, Haynald érsek nevezetes mennyiségű könyveket gyűjtött , s a theologiai, történelmi és műtörténelmi becses könyvei mellett, melyek még nincsenek lajstromozva, egy nagyszerű füvészeti könyvtárt hozott öszsze, mely folyvást szaporittatik és már most is teljesége által az északbeli continentalis könyvtárak közt csaknem legelső. A rendszeresen készült lajstrom tanúsága szerint közel 5000 munkát foglal magában, nagy része színezett rézmetszetekkel díszes. — Szent-Kereszten Ipolyi püspök a mű történelmi könyvekre fektette a fősúlyt, melyek közül sok még a múzeumból is hiányzik és mellettük a magyarországi topographiai könyvekre és röpiratokra is, a tudós püspök előszeretettel vásárolta meg mindazon monographiákat, melyek magyarországi vidékekről, megyékről,városokról vagy helységekről szólnak, nem is említve a történelmi és a theologiai munkákat, melyekben minden előtem ismert püspöki könyvtár gazdag. A magyarországi történelmi és theologiai munkák azonban Knauz Nándor kanonok különlegessége esztergomi szép könyvtárában. A nyitrai püspök — a mint hallom — roppant terjedelmű dogmatikai és casuistikai könyvtárához megszerezte az 1848/49. és a következő évek röpiratainak, kiáltványainak, falragaszainak és hírlapjainak legnagyobb gyűjteményét az országban. Gazdag ilyenekben és középkori incunabulumokban Pauer János czimzetes püspök könyvtára Székesfehérvárott. Dankó kanonok Esztergomban különös szorgalommal gyűjti Dürer Albrecht fa és rézmetszeteit és más korabeli mesterekéit. Csaknem érdekesebb, habár művészeti tekintetben nem oly becses, a terjedelmes vignettegyűjteménye, melyben sok ritka fa és rézmetszet található. Somogyi kanonok könyvtárát nem ismerem, hallomásból tudom, hogy terjedelemre nézve a nagy magán könyvtárak egyike Pesten. Bezerédj püspök könyvtára szintén a nevezetesebbek közé tartozik, hallomás szerint itt volna Sylvester grammatikájának második példánya, melyet azonban semmi bibliograph eddig nem látott és nem irt le. Nevezetesebb lesz mindezeknél a könyvtár, melyet a herczegprímás Esztergomban alapított s nagy mérvben folyvást gyarapit; ez nem szorítkozik egyes szakokra, hanem általános. Természetesen itt találtam a hollandisták roppant nagy munkáját, az Acta Sanctorum teljes példányát újkori folytatásával, nem különben Migne ötszáz kötetet meghaladó becses egyházi Encyclopediáját, Tischendorf Biblia codexeinek gyönyörű kiadásait; a Sinaiticus hiányzik, ez csak az orosz császár ajándékából kapható. Itt vannak a római és görög classikusok és a középkori latiniszták munkái becses kiadásokban ; a történelmi irók és okiratok gyűjteményei, s függelékül ezekhez az 1848-49-ik évi bécsi röpiratok, falragaszok s hírlapok hosszú sora. A könyvek mind rendezvék és lajstromozvák; a czédula katalógus szerint jelenleg tizenötezer kötetre mennek, közülök nem hiányzanak a ritkaságok pl. egy Missale, mely Vitéz prímás birtokában volt, egy eddig ismeretlen velenczei kiadása. Alexander Doctrinalejának (deák gramatika), mely Kaym Orbán budai könyvárus költségén nyomatott Mátyás korában Lichtenstein nyomdájában, a magyar szentek legendái a XV. századtól, Szt.Margitnak egy régi német fametszete Weigel híres gyűjteményéből , mely mint unicum adatott el a tudós metszetgyüjtő árverésénél s több efélék. Ismeretes az esztergomi érsekség okleveleinek fényes kiadása, melyet a prímás legközelebb Knauz Nándor által adatott ki; nemkülönben a Corvinák római fényképei melyek szintén a prímás kezdeményezése folytán a magyar episcopatus költségén Rómában készültek, szóval: mondhatjuk, hogy Esztergom középkori tudományos hite újra föléled és hogy főpapjaink érzik magas állásuknak követelményeit és fenntartják a régi magyar traditiót, mely szerint nem látnak ellentétet a vallás és a tudomány közt. A mi nagyurainkat illeti, kevés alkalmam volt még könyvtáraikkal megismerkedni, tudom, hogy Pesten legnevezetesebb gr. Károlyi Györgyé, Pest környékén gr. Károlyi Istváné Fóthon, ez különösen gazdag franczia és angol munkákban. Kitűnő gr. Waldstein Jánosé Palotán; hallom, hogy gr. Apponyi Sándor, ki fiatal mágnásaink közt tudományossága által feltűnik, könyvtárát, mely különösen régi Hungaricumokban gazdag, hazánkban akarja felállítani; a tudós gróf külföldi diplomatiai állását arra is használja fel, hogy bibliographiai adatokat gyűjtsön azon könyvekről, melyek külföldön a XV, XVI. és XVI. században jöttek ki és magyar tárgyakról szólnak, reméljük, hogy becses tanulmányait ki is fogja adni. Sárospatakon nevezetes a herczeg Breczenheimféle gazdag könyvtár, mely jól el van rendezve és lajstromozva; az Apponyi nagy családi könyvtár, mely Pozsonyban az olvasó közönségnek nyitva állt, azóta, hogy az országgyűlés Pesten ül össze látogatók hiányában bezáratott. A fővárosban megemlítendők még a magánkönyvtárak közül különösen Ballagi Móré (Hungarica, történelem, protestáns theologia, nyelvészet); Knauz Gyuláé, Toldy Ferenczé, és Wenczel egyetemi tanáré, melyeknek mindegyike a tízezer kötetet meghaladja ; végre a nemzeti casinóé, mely valahára díszesen felállittatott és lajstromoztatott, de fájdalom igen sok csonka példánynyal bír, mert habár a casino ezer tagja közül csak egy kis töredék olvas könyveket, mégis találkoztak olyanok, kik olvasmányaikat annyira megszerették, hogy azokat a szabály ellenére magukkal vitték, visszahozni pedig elfelejtették. Budapest, nov. 30. (A honvédségi vita) a képv.ház pénzügyi bizottságában ma megújult s azon nevezetes financziális eredményekre vezetett, melyeket már esti lapunkban említettünk s alábbi tudósításunkban részletesen ismertetünk. A financziális eredményeknél azonban nem kevésbé nevezetesek e vita politikai mozzanatai. Ezek abból állanak, hogy a bizottság legtöbb szónoka hangsúlyozta a véderőről s a honvédségről szóló törvények megváltoztatásának szükségét, amely törvényeket a honvédelmi miniszter a legmelegebben védte, kiemelvén ismételve a fontos okokat, melyek e törvények minden módosítását elmellőzni javasolják. A bizottság baloldali tagjai az önálló magyar hadsereg felállításának szükségét hangoztatták; a jobboldali tagok érveléseiben a honvédségről szóló javaslatnak különösen egy pontja képezi a legellentétesebb okoskodások és érvelések tárgyát. E pont az 1868 . 41. t.-czikknek 21-dik §-a, mely igy hangzik : »A honvédség összes költségei a honvédelmi miniszter tárczáját terhelik ;azon költségegeket azonban, melyek a honvédség hadi czélokra tett mozgósításából s alkalmazásából erednek, a közös hadügyminiszter tárczája viseli. A honvédelmi miniszter azt állítja, hogy neki kötelessége a honvédséget oly állapotba helyezni,hogy az a mozgósítás pillanatában rendeltetésének megfelelhessen; kötelessége tehát a mozgósítás pillanatára számított nagyobb ruhá- s fegyverkészlet, valamint szekerekről sat. gondoskodni, s e feladatnak felel meg a mintegy hétszázezernyi írt rendkívüli kiadás, mely 1875-re előirányoztatott. A pénzügyi bizottság azonban e tételeket törle, s legtöbb tagja azt hangoztatá, hogy a mozgósításra szükséges kiadásokról, az idézett törvény értelmében, a közös hadügyminiszternek kell gondoskodnia. A honvédelmi miniszter ez okoskodás ellenében hasztalanul hivatkozott arra, hogy a közös hadügyi költségvetésben a honvédség mozgósítási czéljaira egy krajczár sem fordul elő, a tételek töröltettek. Valószínű, hogy a honvédelmi miniszter ez egész differenciát a képviselőház elé hozza, s ez ügyben nagy viták várhatók. Fölemlítjük azt is, hogy a honvédelmi miniszter egy törvényjavaslat előterjesztését helyezte kilátásba, mely mind azt szabályozza, hogy mi értendő mozgósítási költség alatt, mind azt, hogy miként történjék a honvédelmi miniszter s a közös hadügyminiszter között e költségekre nézve a leszámolás. (Az osztrák alkotmánypárt és a pénzválság.) Az osztrák alkotmánypárt összes clubjai vasárnapon közös tanácskozást tartottak a felett, hogy mily intézkedések teendők a pénzválság s üzleti pangás elhárítására. Mint esti lapunk táviratából kitűnik, e tanácskozások alkalmával is a hegy egeret szült. Sok szép beszédet tartottak s a sok szép szó rövid vége az volt, hogy — akinek valami indítványa van, azt terjeszsze elő a reichsratbban. Fuchs képviselő ez alkalommal azon aggodalomnak is adott kifejezést,hogy Magyarország nem lesz képes a quotát megfizetni, s azt majd Ausztriának kell fizetnie. Ha más baja nincs Ausztriának, ettől ugyan nyugodtan maradhat. Amíg a törvényben megállapított kötelezettség tart, Magyarország pontosan megfelel annak : ebben egyetért valamennyi magyar párt. Ha azonban a törvényben megállapított kötelezettség lejár, igyekezni fogunk nemzetgazdasági érdekeinket s a 67 óta változott viszonyokat figyelembe venni, s ezek a mellett szólanak, hogy a quóta oly alapra fektettessék,mely Magyarországra nézve igazságosabb mint a jelenlegi. Erre nézve sincs pártjaink között nézetkülönbség. Magyar tudományos Akadémia. (Összes ülés nov. 30.) A mai ülésen, mely gr. Lónyay Menyhért elnöklete alatt folyt le, Keleti Károly emlékbeszédet olvasott fel Queteletről, a modern statistika híres megalapítójáról, ismertetve ennek életrajzát és működését a statistika terén, miről legközelebb már közöltünk egy hosszabb czikket. Keleti ez alkalomból kikelt azok ellen, kik a statistikai hivatalt fényűzésnek tekintik, és megszorítják ennek budgetjét, arra figyelmeztet, hogy épen szorult helyzetünk utal arra, hogy jobban ismerjük meg önmagunkat. A felolvasó felemlítvén, hogy Quetelet épen nem volt fatalista, helyteleníti azok eljárását, kik a Bukle-féle fataliszmot nálunk is meg akarják honosítani, mi annál veszélyesebb, mert népünknek amúgy is indolens fatalisticus hajlamait ápolni a tudomán nincs hivatva. Értekező 1869-ben a hágai congressuson ismerkedett meg először Quetelet-vel, ki egy egész estét töltött Magyarország képviselőivel és igen buzgón szólalt fel a mellett, hogy a legközelebbi congressus Budapesten tartassék, mert őszinte méltánylattal viseltetett nemzetünk hősies szabadság-harcza, politikai tapintata, komoly culturális törekvései és nemes áldozat készsége iránt. Az emlékbeszédet, mely élénk képét nyújta az ismert tudós köztudomású működésének, éljenzéssel fogadta a hallgatóság. Ezután folyó ügyek tárgyaltattak. Rápolti Károly felajánlja a magyar nyelv rmszótárát megvételre ; miután ez nem tudományos munka az ajánlát nem fogadtatok el. A Czuczor-Fogarassy-féle emlékérem az ez ügyben kiküldött bizottság javaslatához képest előlapján a magyar Akadémia szótára szerzőinek neveit, túlsó lapján pedig e feliratot viselendi: »A magyar nyelv szótára befejezésének emlékéül a magyar tudományos Akadémia 1874.« A belga tudomány és művészeti Akadémia gyűjtőivel küldött be Quetelet emlékszobrára; ez iránt az Akadémia akkor fog határozni, mikor a legközelebbi statistikai congressuson ez ügy szőnyegre kerül. Ribáry Ferencz kérvénye folytán, ki az egyptologia jelen állásáról munkát szándékozik írni, az ülés elhatározza, hogy az akadémiai könyvtár számára amennyire lehet megszerzi az egyptologiai irodalom jelesebb termékeit is. Az osztályok elnökei felszólittatnak, hogy 1875. évi költségvetéseiket a jövő hó folyamán terjeszszék elő. Fraknói Vilmos jelenti, hogy a »Tudományos repertórium« első kötete, mely a magyar folyóiratokban megjelent történettudomány czikkek czímjegyzékét foglalja magában elkészült és megtétettek az előmunkálatok a második kötet kiadhatása végett is felemlíti, hogy e munkában legnagyobb része van Szinnyey József egyetemi könyvtárnoknak. Végül a beérkezett munkák bemutatása következett mire az ülés 1/2 7 órakor véget ért. (Az új adójavaslatok tárgyában) Pozsony iparosai nagy gyűlést tartottak e hó 29-én. A gyűlésben az országgyűléshez intézendő kérvényt fogadtak el, melyben felírnak : az ő Felsége melletti minisztérium, a horvát minisztérium (!) s a honvédség (! !) megszüntetéséért; továbbá kérik a közös hadseregbeli szolgálati idő leszálltását, a központi kormányzat reductióját, s a kataszter kiigazítását. A »Pressburger Zeitung« felhívja Szávy József urat, hogy álljon a Deákkör élére. (A fővárosi kereskedelem emelése czéljából kiküldött 24-es bizottság ma délután 5 órakor tartott ülésében előterjesztetett a képviselőházhoz az új adótörvényjavaslatok tárgyában intézendő kérvény szövege. A kérvény, mely az általunk már ismertetett bizottsági határozatokból indul ki, némely módosításokkal a Barna főjegyző által előadott javaslat szerint állapíttatott meg. (A baloldali kör ma esti (nov. 30.) értekezletén a városi főispánok eltörlésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyaltatván, annak szövege^ a következő változtatással fogadtatott el: »Az ^ 1b70. XLII-ik törvényczikk 52. §-a oda módosíttatok, hogy ugyanazon egyén egyszersmind megyei s városi főispán is lehet. A főispán czimébe mindazon törvényhatóság neve fölveendő, a melyre annak hatásköre kiterjed.« Ugyanezen ülésen Horváth Gyula, volt középpárti képviselő levele is felolvastatott melyben a baloldali köz- és pártba való visszalépését tudatja. (A román egyházi congressusról. nov. 29-től a következőket távirják a »Honnak : Ma tárgyaltatott a miniszteri leirat. A tárgyalás igen komoly volt. Beszélt Mocsonyi Sándor, Stanescu, Babes és Tincu. Legerélyesebben védte Babes a kormányt. Elfogadtatott a következő határozat: »A congressus a legfelsőbb elhatározást mély fájdalommal bár, mert a congressus szavazata nem találkozott a legfelsőbbb hozzájárulással, de az ő császári és apostoli királyi felségét megillető osztatlan hódolattal tudomásul veszi s azon legfelsőbb elhatározás és a szervezeti szabályzat értelmében uj választást eszközlend.« —Az uj választás alkalmasint szerdán fog megtörténni. (A képviselőház osztályai kedden d. u. 5 órakor ülést tartanak. Törvényjavaslat az 1875. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról. 1. §. A minisztérium felhatalmaztatik, hogy a magyar korona országaiban jelenleg fennálló adókra és államjövedékekre vonatkozó összes törvényeket azoknak időközben bekövetkezhető módosításaival az 1875. év első negyede folytán érvényben tarthassa s az azok alapján befolyó adókból és egyéb bevételekből az állam szükségletét a következő §-ban meghatározott módon fedezhesse. 2. §. A kiadási tételekre nézve az 1874. évi államköltségvetésről szóló 1873. XXXV. törvényczikk rendeletei szolgálnak zsinórmértékül, azon hozzáadással, hogy az 1872. évi XXXII. t. ez. alapján felvett 54 millió ezüst frt névértékű államkölcsön első törlesztési részlete 852,600 frttal, valamint az 1874 évi XIV. t. ez. alapján felvett 76 és fél millió frt ezüst kölcsön után 1875. évi február 1-jén lejáró 2.409,750 frt, fél évi 6 százalék kamat is a kiadási tételekhez sorozandók. 3. §. Az ezek folytán teendő költségek az 1875. évi államköltségvetés keretébe lesznek beillesztendők. 4. §. Jelen törvény hatálya az 1875. évi államköltségvetésről szóló törvény kihirdetése napján megszűnik. 5. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. Ghyczy Kálmán.